A Hon, 1872. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1872-04-02 / 76. szám, esti kiadás

76. szám. X. évfolyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési dlj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 1 hónapra.............................1 frt 86 kr. 8 hónapra.............................6 . 50 . 6 hónapra.............................H „ „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kráa előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Esti kiadás. PEST, APRIL 2. Pest, april 2. A belpolitika a húsvéti ünnepek alatt szünetelt; a képviselőház rövid, alig négy napos szünetelés után ma tartja első ülését, hogy a választási törvény felett folyó vitát folytatja-e tovább, vagy áttér a kormány egyéb javaslataira, arra nézve a húsvéti ünnepek csöndjében nem hangzott semmiféle hirmondás. Egy helybeli német hetilapnak, mely a jól értesültséget nagyon vindikálja magának, azon hitét tartjuk itt megemlítendőnek, amelyet egy nagy miniszteri tanácsról hoz, melyben az országgyűlés ellenzékének magatartásával szemben követendő eljárás volt állítólag szóban.Tóth Vilmos a minisztertanácsnak az országyűlés feloszlatását ajánlta, Lónyay azonban és a miniszterek többsége, ellene nyilatkozott annak, hogy a kormány elkerülje az „erőszakosságnak“ minden látszatát. Szóba került azután — ugyan e forrás szerint — a jövő választások ügye is, a kormány azonban annyira biztos győzelmében, hogy erőinek teljes megfeszítését a választásokra nézve fölöslegesnek tartja. Csak azt szeretnék tudni, mit tesz a kormány nyelvében ez a pár szó,s minő lenne az a „teljes erőfeszítés“,amelyre a mi lojális és tudvalevőleg az ellenzék iránt oly teljes mérvben méltányos kormányunk nem látja magát ma még indíttatva. A hivatalnokok tömeges kinevezésének ez időre halasztása; a szándék, hogy a választók közül vagy 80,000 választópolgár kitöröltessék ; jajgatás amiatt, hogy az „ellenzék“ egy merényletét a kormánynak meghiúsítva, a „parlamentarismust“ teszi tönkre; a dolgok úgy intézése, hogy vasut-éhes fantalusok előtt az ellenzék tűnjék olybá, mintha vágyott prédájok szájokba hullását akadályozná; mindez a mi kormányunknál még nem teljes erőfeszítés. De hát mi lesz akkor az? Ausztriában már megmutatta az Auersperg-kormány, hogy mi az. Az alkotmányos különlegességek e hazájában, ahol a liberalismus centralisatiót, s az autonómia feudalismust jelent, nehéz pártállást foglalni külföldinek. Hanem annyi bizonyos, hogy — bármennyire legyen is valaki ellensége a csehek túlkapó igényeinek — a kormány eljárásának aligha lehet barátja. Ismertettük annak idején a cseh feudálisok programját; azon az alapon állt az, melyen a Hohenwart idejebeli többség, melyet alkotmányos pártnak tekintett kormány, uralkodó és nép. E programmot a kormány, mint olvasóink szintén tudják, lefoglaltatta, s e lefoglalás indokai közt első sorban az van fölemlítve, hogy „abban a választásban teljes számú részvételre hivatnak föl, s megválasztásra az eddigi képviselők ajánltatnak.“ Hiszen lehet, hogy az nagy vétek Auerspergék szemében, de hát talán mégsem lehet rész néven venni, ha nem mindenki tudja. A csehországi hangulat azonban annyira elkeseredettnek látszik, amit a bécsi „N. Fr. Presse“ egész könnyű vérrel annak tulajdonít, hogy „érzik vésztőkét“, — hogy a sajtónak nem lehet érzéke a kormány botlásainak komikus oldalai iránt, mert azok következményei nagyon is komolyak lehetnek. Németországot már a múlt hóban megfosztotta nagy ünnepélyességektől Vilmos császár betegsége, mely miatt születése napját nem lehetett ováziók tárgyává tenni.E születésnap elmúlta után az aggodalmas alattvalók megnyugtatására félhivatalos lapok világgá hirdették az agg császár állapotának jobbra fordultát. Drezdából, udvari körökből eredő hírek azonban ellentmondanak ennek, sőt egy távirat szerint, ott átalánosan elterjedt a hir, mely szerint a hóditó Vilmos állapotában újabban fenyegető symptomák észleltettek. Egy párisi hir mellvizkórnak mondja a „porosz császár“ baját. A franczia nemzetgyűlés, mint olvasóink a sürgönyökből tudják, e hó 22 ig elnapolta magát. Thiers ez alkalomból tartott felszólalásának , melyet a „Journal des Debats“ nem haboz „mindenkit kielégítő elnöki izenetnek“ mondani ; — a távirda adta hő kivonatát, s szószerinti szövege az ünnepek miatt még nem érkezett ide. Ezt előzőleg e hó 29-én a nemzetgyűlés egy permanens bizottságot választott, a szünetelés alatt a kormánnyal való érintkezés czéljából. E bizottság 25 tagja közül 9 jobboldali, 7 középjobbi, 21 közélbali, 3 baloldali, s 2 a Pannon republicaineből. A „Journal des Débats“-ban a kormány nyilatkozik a nemzetgyűlés egy múlt évi határozata értelmében a polgári háború által kárt szenvedettek kártalanítására nézve. A kormány 6 milliót ad rendelkezésére egy e czélra választandó bizottságnak, mely azután gonddal lesz annak arányos és igazságos felosztására A károk megközelítőleg 24 millió 700000 frankra rúgnak. A franczia kormány pénzügyi műveleteire nézve távírják : Páris városa és a kormány között erélyesen folynak a tanácskozások a poroszoknak hadisarczul fizetett 200 millió frank visszafizetése tárgyában s mint hallatszik a főváros részletekben fogná visszakapni ez összeget, más részről pedig kötelezné magát, hogy tíz éven át évenkint legalább 7 millióval járul a mart. 18-ki felkelés által megkárosultak kártalanításához. A spanyolországi dolgok jellemzésére s ahol ép ma folynak a választások, érdekesnek tartjuk átvenni a „Siécle“ből a következőket: Több ízben hallatszott a hír, hogy Amadé király és neje, előre látva a következő áprili-kán vívandó választási csata rájuk nézve kedvezőtlen kimenetelét, utikészületeket tesznek, hogy elhagyják Spanyolországot. A belügyminister e híreket egy, a tartományok kormányzóihoz intézett köztudósítványban tagadja, s így nyilatkozik : „Sem a királyné nem akar idegen földre utazni, sem a király nem gondol arra, hogy elhagyja a trónt, melyet a nemzet, teljhatalmánál fogva, neki adott. Távol ettől, el van határozva tiszteletben tartani és a tartatmi e sonverainitást mint király, és védeni mint katona. Ha el van határozva, soha sem helyezné magát a törvényesen nyilatkozó népakarat fölé, még inkább el van határozva, hogy nem tűri el, ha a népakarat az ő személyében megsértetik.“ Érdekes eset amit egy madridi lap, az „Epoca“ ir: „Mondják — úgy szól e lap, hogy meghallván a közel tervezett Itáliába elutazása felöl szállongó biieket, a király úgy nyilatkozott, hogy sohasem hagyja el Madridot, legfölebb... bebalzsamozva. A királynak tulajdonított e szó eléggé jellemzi a spanyolországi helyzet komolyságát. A kérdés, mely fölött ma döntenek Spanyolországban, nem pártkérdés hanem a dinasztia létkérdése, s hogy diadaláról biztos lenne az ifjú király, ki bebalzsamoztatásra gondol, azt aligha fogja valaki hinni, s nem is hirdeti ma már, mint pár héttel ezelőtt, senki e biztosságot. — Igen fontos és sürgős ügyben kéretnek a pest-terézvárosi szabadelvű ellenzéki választópolgárok, hogy ápril 3-án d. u. 6 órakor mentül számosabban jelenjenek meg a Népkör helyiségében (sip-uteza 9.) tartandó értekezleten. A bizottság. — A Haladásban következő interpellate intéztetik hozzánk: „ Jókai a loyális hazafi a „Hon“ részrehajlatlan szerkesztője, lovagiasságával összeegyeztethetőnek tartja-e azt, hogy lapja hasábjain egy ember rágalmaztassék, s midőn a nyomorult, piszkos rágalmakra a rágalmazott felelni akar, elzárja a bántalmazott elől lapja hasábjait ? Schwarcz Gyula székesfehérvári képviselő, az ellene fondorkodó néhány Tisza-pártiaknak a névtelenség köpenyébe burkolódzott rágalmaira lapunk hasábjain felelt ugyan már, de a lovagiasság azt parancsolná, hogy a válasz azon lapban is közöltessék, hol a piszkos, nyomorult rágalmazás megjelent; föl is kértük ezen nyilatkozat átvételére Jókait, s erre ő úgy felel, hogy újabb támadásokat intéztet, vagy legalább is megtűri az ujabbi piszkolódásokat lapja hasábjain Schwarcz Gyula ellen, ennek nyilatkozatáról pedig bölcsen hallgat. Ez Jókai úr szerint lovagiasság ? ez szerinte méltányos eljárás ?! “ Mire ez a válaszunk. Ha valakinek magánjelleme, becsülete, lapunkban megtámadtatok, annak az önvédelemre,mindenkor tért nyitunk ; sőt ha politikai működésére nézve is a tényekkel ellenkező állhatott, ezeknek helyreigazítására czélzó czáfolatot, illedelmes hangon írva, közzéteszünk. Ezt Schwarcz Gyula úrnak is ígérjük és teljesítjük, ha így kívánja. Hanem, hogy valakinek a ki pártunkat elhagyja, a mi politikai nézeteinket megtámadó nyilatkozatai számára tért nyissunk, arra bennünket semmiféle lovagiasság, és barátság nem kötelez. A különvált tagoknak van saját hírlapjuk; fejtsék ki ott a nézeteiket, mi azokat tisztelettel fogjuk ott elolvasni; de hogy a saját közönségünk előtt támadtassuk meg saját pártunk politikáját, azt tőlünk senki se követelje, mert ennél a pontnál megszűnik minden barátság. A „Hon.“ Szerk. Pest, 18*72. Kedd, april 2. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betűl sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyílttéri 6 hasábos petitsorért . . . 28 kr. BG* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. = A belvárosi ellenzék húsvét másodnapján a baloldali kör helyiségeiben tartott gyűlésen megalakult. A szép számmal összegyűlt választópolgárok az értekezlet elnökévé Irányi Dánielt, jegyzővé Csávolszky Lajost kiáltván ki, Irányi előadta a gyűlés czélját: Pest belvárosában az ellenzék szervezésének szükséges voltát, s a gyűlés ezt zajos helyesléssel magáévá tevén, ugyan Irányi a kiviteli módozatokra nézve azt hozza javaslatba, hogy választassék két bizottság: egy kisebb, ötven tagból álló, mely végrehajtó bizottság nevét viselje, s mely a választási mozgalmak élén álljon, és azután egy nagyobb, mely városszerte az ellenzék elveinek terjedésére hasson. Ez indítvány elfogadtatván, Irányi javasolja, hogy mindenekelőtt a végrehajtó bizottság elnöke, helyettes elnökei, s jegyzői választassanak meg. Elnökké Farkas György ajánlatára egyhangúlag Irányi Dániel választatik, helyettes elnökkökké zajos éljenzés mellett Simonyi Antal Horn Ede és Simonyi Ernő. Jegyzőkké: Csávolszky Lajos, Krajcsik Ferencz, Szitár Dénes. Ezután a végrehajtó bizottság választása következett; a gyűlés határozatkép kimondta, hogy ez ötvenes bizottságnak tagjai mindazok, kiket Pest város ellenzékének múlt évben tartott szervezkedő gyűlése a belvárosra nézve bizottsági tagokat megválasztott. Az ötvenes bizottság megválasztása után, a nagyobb bizottság választása következett. E bizottságba csak valami 75 tagot választott meg az értekezlet, a bizottságra magára hagyva, magát tetszés szerint, s a körülményekhez képest kiegészíteni. E bizottságok megválasztása után, melyek elsejének egyebek között feladatává tétetett, a belvárosban fölléptetendő ellenzéki jelölt egyéniségére nézve is megállapodni, szót emelt Simonyi Ernő, s mindenekelőtt köszönetét fejezte ki megválasztatásáért helyettes elnökké, mind a maga, mindkét társa nevében, s azután hosszasabb, nagy tetszéssel fogadott beszédben egyrészt a kormánypárt, másrészt azzal szemben az ellenzék eljárását, magatartását, irányát, jellemezte. Szűnni nem akaró éljenzés követte különösen beszédének azon helyét, melyben az ellenzék által a jogmegszorító választási törvénnyel szemben követett eljárást említette. A gyűlés a beszéd hatása alatt emelkedett hangulatban, s a választási küzdelemre elhatározottan oszlott fel. A két bizottság tagjainak következők választottak : A végrehajtó bizottság tagjai: Gaál Ernő, Simonyi Antal, Paczona Imre, Irányi Dániel, Simonyi Ernő, Wanke Szerém, Szabó Ferencz, Aldor Imre, Andrássy Károly, Batizfalvi István, Bicz Lajos, Burghardt István, Csávolszky Lajos, Csernátonyi Lajos, Dobos József, Farkas György, Fábián Antal, Heckenast Gusztáv, Helfy Ignácz, Horn Ede, Hindy Árpád, Houchard Ferencz, Honáth Lajos, Krenedics Károly, Krajcsik Ferencz, Kürthy István, Kurtz József, Krivácsi N., Feichtinger Mátyás, Mirke Ferencz, Matolay Elek, Nagy Gusztáv, Orbán Balázs, Pogány Miklós, Reich Károly, dr. Rei Iner Gyula, Sebők Imre, Sebők Antal, Szitár Dénes, Winkle Nándor, Wirawa Ferencz, Rntkay Vilmos, Tóvölgyi Titusz, Wierzliczky Longin. A nagy választmányba egyelőre ezek választottak: Kontúr Lajos, Grammatika Károly, Zlinszky László, Balogh Andor, Kuba János, Eördögh Frigyes, Fehér József, Bogdanovits István, Nyikos Zsigmond, Csonka György, Sidó István, Ujházy Ferencz, Jungbauer Mihály, Báthory Dániel, Szkuts Sámuel, Ronts Pál, Pesl Ágoston, Pilasánovits József, Pifko András,Bündinger Antal, Gromon Dezső, Janicsek Károly, Noséda Gyula, Országi Sándor, Szabady Ferencz, Oszwald József, Lieber Lajos, Máttyus Arisztid, Rafács Ferencz, Huszedi N., Sturm Gábor, Péterman Imre, Nagy József, Biczó Benjamin, Parti András, Molnár András, Tarr Mihály, Ivánka Imre, Halmos Károly, Pilisy József, Hönig József, Musztecz Lázár, Oláh Miklós, Langer Victor, Frecskay János, Gyemóthy Károly, Kelemen László, Vincze József, Paszternák Mihály, Ungváry Gedeon, Táncsics Mihály, Szőlösy Mihály, Füvesy János, Berecz Pál, Ráhlik András, Pfeiffer Nánd., Terebesi László, Popovics György. — E névsor a legközelebbi végrehajtó bizottsági ülésben 100-ra fog kiegészíteni. — Sopron megyében a csornai és kapuvári kerületben mártius 24-én megalakult a baloldali pártválasztmány Oétffy István és Nagy Kálmán közreműködésével, kik a pesti baloldali országos nagygyűlésről visszatérve, minden községben élénk lelkesedésre találtak a nagygyűlésről tett jelentéseikkel . Vas megye kisczelli választókerületének baloldali köre április hó 5-én délelőtti 10 órakor Kis-Czellben a „Korona“ fogadó nagytermében, a képviselőjelöltség tárgyában, közgyűlést fog tartani, melyre kérem a kerületbeli ellenzéki polgárokat minél számosabban megjelenni, annyival inkább, mivel csak az leend a jövő választásnál ellenzéki követjelöltül fölléptetve, a kit a gyűlés többsége ezen állásra kijelöl. — Kelt Kis-Czellben, marc. 30. A mai napon tartott választmányi ülés határozata és a kerületi elnök megbízásából Boda Márton, közp. jegyző. = Zemlén megye nagymihályi választókerületében az ellenzék márcz. 25-én tartott értekezletén egyhangú lelkesedéssel kiáltotta ki balpárti képviselőjelöltnek Kossuuth Mihályt, ki azt el is fogadta. Levelezőnk az ellenzék zászlóját egykor fennen lobogtató Zemplénről igen üdvös mozgalomról értesít, aminek a lesz az eredménye, hogy felénél több baloldali képviselő jö fel e megyéből a következő országgyűlésre. Így legyen vidéki levelezés. (Pártszervezkedés. Bizalmi szavazat.) Pozsony, ápril 1-én. Senkit sem lepett meg jobban a két „Lloyd“ban megjelent távirat, hogy a pozsonyi baloldl meghasonlott volna, amint minket, akik ezen, a Deákpártnak kétségkívül nagyon kellemetes eseményről mit sem tudunk. A bécsi lapok, a mint látszik ugyanazon forrásból hozták szintén ezen hírt, összekötve azon tudósítással miszerint az itteni városi képviselőtestület a kormánypártnak és a kormánynak bizalmi feliratot küldött volna. A tudósító helyes informatiójáról legjobban lehet azon körülményből ítélni, hogy az említett bizalmi felirat elküldése iránti tanácskozás csak a holnaputáni városi közgyűlésen lesz napirendre kitűzve. A „HON“ TÁRCZÁJA. Ipolyi Arnold ajándéka. (Hatvan régi festmény.) (y. y.) Az idei husvét becsesb, legmaradandóbb „piros tojás“-át ama nagylelkű ajándék képezte, melylyel Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök lepte meg a nemzetet. A „Hon“-nak már zombat esti számában olvasható volt a levél, melylyel e nagy értékű gyűjteményének legkivább darabjait átadá az Eszterházy-féle képtárak. Oly ajándék ez, minőben az ország műtárai egy idő óta nem részesültek, s mely az Ipolyi evet magában is (ha nem is ir vala magyar mythológiát és jeles mű történelmi munkákat,képes volna fentartani az utódok hálás emlékestében. Ő a második magyar főpap, ki a műészet oltárán ily áldozatot hozott a nemzeti müvelődésnek. Az első Pyrker László egri érsek a „Szent hajdan gyöngyei“-nek költője volt, s szintén egész nagy és becses festvény-gyüjteményt adott egykor a múzeumnak, egyszerre azdaggá és figyelemreméltóvá tévén az ország fő képtárát, mely ez adomány előtt egészen döntéktelen volt. De Pyrker idejében a meceások átalában még gyakoriabbak voltak, mint az önző korunkban, midőn nagy ritkaság, ha alaki — a közjó érdekében — megválik szentélyének vagy kedvtöltéseinek oly tárgyaitól, elyekre sok pénzt, fáradságot és időt áldozott. Ipolyi ajándékának legkiválóbb vonását épen képezi, hogy azt adta át az országnak, a mi 5 ő szemében legbecsesb vala s a mi egyéni pöny őrködésének legállandóbb tárgyát képezte, átadá nem oly késői életkorban, midőn máig is nemsokára meg kellene tőle válnia, hnem férfikora virágjában, midőn a műgyűjtések ames passziója is rendesen tetőponton szokott lani. Alkalmunk volt látni az ő ritka képgyűjteményét a papnöveldében, s láttuk, hogy mily műszeretettel csüng rajtuk. Valóban nem is hittük volna áldozatkészégének oly mértékét, hogy e gonddal gyűjtött és rendezett műrégészeti kincstárnak épp a legbecsesb gyöngyeit adja át szabad választásra. Oly egyéneket szemelte ki a kiválogatásra, (Pulszkyt, Ligethit, Kratzmannt, Henselmannt és Ráth Györgyöt,) akikről bízvást tudta, hogy — mű érzelmük és közügyi buzgóságuknál fogva — okvetlenül a legdrágább darabokat fogják kiszemelni gyűjteményéből, olyanokat, minek világvárosait képtáraiban is valódi ritkaságok. Magában véve az egy Giotto-freskó is nagy ajándék lett volna; kevés képgyűjtemény van ugyanis,mely valódi Giotto-képpel dicsekedhetnék. E lángelméjű mester nyitá meg az olasz művészet virágzását, s itt levő műve okvetlenül a legdrágább ereklyék egyike. Ez a „Paupertas“, mely valaha az assisi hires templom falát ékesité, honnan Frondini vette le. Alfresco falrészlet ez, minővel képtárakban nem igen, csak néhol ódon templomokban lehet találkozni. S benne nem ráfogott művel van dolgunk, mert hiteles adatok bizonyítják, hogyan került e mű Assiából hazánkba. Margarazione di Arezzo feszületképe a 13-dik századból még régibb mestermű, valamint az Orcagna-féle votiv-kép is, mely valami nagyobb fajta triptichon részlete lehet. Lippo Memmi és Ambrogio Lorenzetti „Madonnáéi, Duccio de Buoninsegna„ pusztában prédikáló szent János “-a, Nicola de Segno „Szent Agathája“ és „a boldogságos szűz koronázása“ valódi ritkaságok. A 14-dik századból itt látjuk Spinello Aretino mester nagybecsű oltárképét kisebb predelláival együtt. Egykor, 1380-ban, a florenczi monte-olivetoi camalduli templom főoltára számára készült e mestermű, mely keresztelő szent Jánost, szent Nemesiust s ezek martirságait ábrázolja. Maga az oltárkeret is mesteri dombor faragvány. Feliratok tüntetik ki a festész, keretfaragó és aranyozó neveit. A festvény élénk színü és igen szép. Ugyan ez oltárkép felső részét a sienai képtárban, másik szárnyoldalát pedig Kölnben tartják nagy becsben. A 15-ik századból is van egy oltárkép: Guidoccio Cozarellitől, mely valaha egy sienai templom ékessége volt. Oltárkerete szintén érdekes, s mind a festő neve, mind az évszám olvasható rajta. Fra Angelica, Fiesole, (kitől Ipolyi több müvet birt megszerezni) Piuturichio és Fuligno képei szintén a 15 ik századot képviselik, mig Lippo Lippi, kinek bájos kis Madonnáját későbbi kontár kezek mázolása jelentékenyen megkárosító, Francesco di Giorgio és Assisi Tiberio, kik „szent családok “-at festettek, már a 16-ik század művészetét mutatják. De nemcsak az ó-olasz, hanem az ó-német iskolát is legelső és legkitűnőbb mestereiben látjuk ez ajándék-képek soraiban. Látjuk a kölni Vilmos mestert, kitől a „Krisztus születése“ és a „három királyt“ ábrázoló kép Ipolyi legnevezetesb szerzeményei közé tartoznak. Látjuk a kölni híres dóm képművészét, Istvánt, kinek iskolájából került ki az első rangú festvény, mely a szűz anyát ábrázolja, karján a kis Jézussal közölték zenélő angyalok festményileg ábrázolt alakok, gazdag színpompában, az ecset mesteri kezelésével. Láttunk bravourral festett Van Dyckféle képeket, s látjuk az idősb Kranach Lukács egyik kitűnő művét, (valaha a Böhm-féle gyűjtemény egyik gyöngye volt) mely a nyilazó istennél híveiért közbenjáró megváltót és érettük esedező boldogságos szüzet ábrázolja, jellemző arczképekkel, alakokkal, s a háttérben érdekes tájképpel. Nagy becsű még ránk nézve az a 15. századbeli három kép, mely hazánkból a lengyel-magyar iskolát képviseli. Ezek kétségkívül szárnyoltárok egyes képei, minőkben Ipolyi képtára jelentékenyen gazdag. A Kassa vidékéről való három kép, szent Szaniszló krakói érsek és Bolezlaw lengyel király legendáit és szt. István halálát ábrázolják. Érdekesek mind festészeti, mind jelmezek tekintetében. — A Weit Stuoss-féle krakói német-lengyel iskola magyarországi festőinek művei ezek, legalább a tudós gyűjtő tanulmányokon alapuló nézete szerint. E képekben, valamint a többiekben is, melyeknek részletes, a műtörténelmi leírással okadatolt jegyzékét maga az ajándékozó fogja elkészíteni, oly ereklyéket nyerünk, minők teljesen hiányoztak, mind a két országos képtárunkból. Legfőbb érdekük az, hogy a festészet történelmi fejődésével ismertetnek meg bennünket. A nagy képtárak remekei ugyanis rendesen a 15-dik század végével kezdődnek s az Ipolyi ajándékai mind előbbeni időkből valók a 13-dik századtól kezdve. Ennél fogva a művészet igen becses és csak ritkán kapható emlékei. Csupán ez adomány után vált lehetségessé, hogy nálunk is megkezdődjék egy műtörténelmi irányú gyűjtemény felállítása, mely a régi fejlődést és mozzanatokat mutassa. Ily jellegű képtárak mindenütt ritkák és csak kisebb terjedelműek. A párisi Louvreban és londoni „british muzeum“-ban is csupán egyes termeket tölthettek meg így, és pedig nem igen régóta. A kölni Wallraf-múzeum alapítójáról, a kölni Wallraf kanonokról nevezve így), mint az ó-német festészet ereklyéire nézve gazdag gyűjtemény, említhető még meg. Egyesek azonban csak ritkán tudtak ily nagyobb mérvű régészeti képtárt összehalmozni. Ipolyi műszeretetének és irányának kedvezett a szerencse némely esetleges. Neki a múlt évtizedben alkalma volt egyszerre tömeges é s aránylag jutányos vásárlásokat tenni. 1865-ben —• mint tudva van Böhm József, e hires műismerő középkori műgyüjteményét árverelték Bécsben. Emlékezünk rá,hogy Henslmann Imre mily kérő szavakkal fordult az akkori kormányhoz, (mely ideiglenes vala) szerezne egyet-mást meg múzeumunknak e kincsekből. De szava kiáltó szó volt a pusztában. Csak Ipolyi Arnold állt résen, ki a régi képek nagy részét meg is vette, s most e buzgó és lelkes ember áldozatkészsége utján jutunk ahhoz, a mit az akkori kormány figyelemre sem méltatott. Még többet vett Ipolyi a Ramboux-féle kölni gyűjteményből. E nevezetes egy század negyedig (1817 —1842) időzött Olaszországban, gyakran Fra Antonio néven kolostori életet folytatva s pusztán mi gyűjtési szenvedélyének élve. Ő tanulmányozta az olasz festészet ódon termékeit, megvette, amit lehetett s lemásolt tömérdeket. A düsseldorfi akadémia bir háromszáz darab másolatot a porosz király ajándékából, ki e gyűjteményt százezer talléron vette meg. A szintén eladott eredeti képekből Ipolyi annyit szerezhetett meg, mennyi elégséges volt feltüntetni az ó-olasz iskolák fejlődését s átmeneteit. Továbbá folytonos régi összeköttetésben áll ö németországi régi képkereskedőkkel, köztük a kölni Heberlével, sőt az amsterdami Van Huedlen testvérekkel is, így lassankint, éber figyelem és áldozatkészség mellett sikerült neki oly gazdag középkori matárt állítani össze, mely műkincsekben gazdag országok körében is mindenütt nagy figyelem tárgya lett volna s nálunk annyival nagyobb lehet, mivel többé a magyar főpapság nem viseltetik oly áldozatkész melegséggel a keresztyén művészet emlékei iránt, mint annak előtte, midőn legalább egyes műdarabok mégis csak kerültek be hazánkba. De Ipolyi egymaga e tekintetbe többet tett, mint sok időn keresztül az egész klérus. S az ő gyűjtése a mellett a hitelesség fényoldalával bír. Maga is elég biztos determinátor lévén, rászedetéseknek nem volt kitéve. Azok a jeles példányok, melyek ma már az országéi, nemcsak Böhm, Ramboux és Heberle lajstromaiban vannak hitelesen leirva, hanem egy részük Crowe és Cavalcaselle hires nagy munkáiban is. Ipolyinak e hatvan darabon kívül maradt még sok érdekes, szép műkincse , de a legszebbek ma már nem az övéi, hanem mindnyájunk közvagyona. Hogy mit jelent teljes értékében e húsvéti ajándéka , akkor fogjuk csak igazán megtudni, ha a leíró jegyzéket is elkészíti róluk.