A Hon, 1872. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1872-04-08 / 81. szám
legnagyobb szüksége van s ekkori könnyen elbukkanik. A pénzt nálunk minden vállalatra zsugorgatva kell megtakarítani, holott önmagát reprodukálhatná. Ily után nagyobb hazai vállalatokat létesíteni igen nehéz. A farmtársulat megalakulását és erős kifejlődését nagyon megkönnyítené az, ha a független magyar bank mielőbb felállíttatnék. Nem csak a fővárosban, de a vidéken is egymásután keletkeznének ekkor az oly földhitelintézetek, melyek a gazdáknak eleső pénzt szolgáltatnának. . . De azért a gazdák és gazdatisztek ne várjanak, míg a bank létrejön, s Magyarországnak pénzpiacza lesz. Társuljanak, habár szerény tőkével, de hozzák létre mielőbb a farmtársulatot, idővel majd kinövi ez magát oly szövetséggé,mely hivatva lesz a latifundiumokon űizött káros gazdálkodást megszüntetni , s általában a magyar mezőgazdaságot regenerálni. — L czélt meggyőződésünk szerint biztosan el fogják érni, ha a legközelebbi választásoknál oly képviselőket választanak, kik az ország pénzügyi függetlenségét megalkotni akarják és képesek. A vesztegetők. Kik nálunk a vesztegetők, a politikai bűnszerzők? 1848. előtt oly ambitiosus hazafiak, kik azért vágytak követségre és hivatalokra, hogy szerepelhessenek, képességeiket közpályán érvényesítsék; hogy csalásaik kezéből a befolyást, melyet az illető megyében gyakoroltak, ki ne bocsássák. Volt eset, hogy egy alispánság melletti egyszerű korteskedés negyvenezer forintba került , pedig maga a hivatal akként volt díjazva, hogy a vendéglésekre való asztalpénz sem telt volna ki belőle Tehát hazafiság, család, ambitió. Még mind nemes alap, mely a rész eszközt nemes, vagy legalább nem káros czélokra fordítja. Az országgyűlési renegátság a legritkább esetek közé tartozott s az ily embert a közvélemény súlya nyomta agyon. Ma egészen más időket élünk. Az anyagi érdekekkel az anyagelviség is előtérbe lépett. Törvényhozásunk, hála Isten, ma már nemcsak sérelmek fölsorolásával és katona-megszavazással foglalkozik; idejének 3A-edét pénzügyek és anyagi érdekek vitatása foglalják el, — talán többet is foglalkozik egyelőre ezekkel, mint kellene. Eddig az üzletember, a tőke közönnyel, összedugott kézzel nézte, azon nézete szerint eszteleneket, kik évszámra vitatkoznak oly tárgyak fölött, „semmit sem hoznak a konyhára.Amelyek Ma már a töke is megjelent a küzdtéren, igenis érdekelve van azok által, mik a parlamentben történnek. De minő kezekben van Magyarországon a tőke? Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy még eddig nem eléggé hazafias, még kevésbbé liberális emberek kezében. Magyarország pénzerejének tetemes része külföldi üzéreké, kik igenis közelről vannak érdekelve anyagi helyzetünk iránt, s ez eddig jól lenne, ha az egész országra vonatkoznék az érdekeltség s nem csupán azon vállalatokra szorítkoznék, mely által szemben a többivel, erszénye áll összköttetésben. Ez üzéreknek nagy érdekükben áll, hogy a törvényhozásban legalább egykét szószólóval birjanak, s nem irtóznak néhány ezer forintot fordítani vesztegetésekre ; van is tehetségük, reá; hozzátartozik az üzlethez s behozhatja első alkalommal. De aztán azt is bevallhatjuk, hogy azok a képviselők, kiket a törvényhozás ez után nyer, lehetnek ugyan szakférfiak, de ritkán hazafias érzelmüek s legkevésbé függetlenek. A vasutak és bankkérdéseknél láttuk ezeket az árakat hatni és szerepelni. A tőke ezen képviselői meg tudják vásárolni még a sajtó tetemes részét is; nem föltehető-e azon ügyesség és képesség róluk, hogy a választók legalsóbb és legegyügyűbb osztályát megvásárolják ? A benszületett tőke részint a magyar főpapság, részint az aristokratia kezén van. Vegyük e két osztályt föltétlenül hazafiasnak, — ámbár voltak és vannak esetek, hol az ellenkező bizonyult be; de kérdjük, nyújtanak e ezen osztályok garantiát a liberális haladásra? . . . Vizsgáljuk a jelen helyzetet. A főrendiházban, hol ezen osztályok szerepelnek és nyilatkoznak, egy parlamenti ellenzéknek még nyoma sincs. Ha van valami ellenzék, az túl és hátul áll a mostani kormány álláspontján is, s egy hajdani conservativ, például egy Desewffy Aurél, ezek között mint ultraliberális agitator tűnnék föl. Nem hogy egy Batthyány Lajost vagy Kázmért, de egy Széchenyit is hasztalan keresnénk a liberalismus létráin. A feudalismus és ultramontanismus van ott legerősebben képviselve. Hogy ez való, bebizonyították az urbériségi kérdések, a jus piaceti és a cautió eltörlésének tárgyalása. Hihető-e, hogy a közelebbi országgyűlések választásainál, melyeken az egyházi vagyon elkülönítése — Urambocsá — talán világiasítása, a főrendiház szervezése, az úrbéri viszonyok végleges megszüntetése, a vallás teljes szabadsága, a sajtó függetlenítése stb. foroghatnak szóban, ezen jó urak nem fognák érvényesíteni befolyásukat, s kivált azok, kik amaz ismert elvet vallják: „a czél szentesíti az eszközöket,“ a vesztegetésnek már szokásos eszközeitől, a korteskedés és vesztegetésektől irtózni fognak? Mi nem hisszük. És mely osztályokra van ezen uraknak legnagyobb befolyásuk? A szellemileg és anyagilag legcsekélyebb osztályokban, melyeknek függetlenségi érzete legkisebb. A kormány maga szintén hatalmas élő tőkével rendelkezik, ezrekre rugó hivatal seregében, hivatal, rang, kutyabőr, kitüntetések és vállalatok osztogatásában. És, hogy ezen befolyását, a legkevésbbé megengedhető módon is kész fölhasználni, mutatják a sátoralja-ujhelyi, debreczeni esetek. És kérdjük, vajjon ezen hivatali tekintélynek újra melyik osztályra van legnagyobb befolyása? Két osztályra: a tőle függőkre és az ezek által legkönnyebben befolyásolt legszegényebb osztályra. Van még egy idegen tőke, mely leginkább egyházi uton foly be az országba, és ez egyházi befolyás a legkevésbbé hazafias irányban és épen a legértelmetlenebb osztályokban érvényesíti befolyását. Ez pedig sem hazafias, sem liberális elemeket nem hoz a parlamentbe. Íme ezek azon elemek, melyek a megvesztegetéseknél , mint politikai bűnszerzők szerepelhetnek, — nem is számítva azon bérökbe szegődött sajtót és egyesületeket, melyek ezek hatalmában állnak s az eszközökben szintoly kevéssé válogatósak; nem számitva a katonai reactiót, mely még szintén „nem halt meg, csak alszik“ s némely vidékeken ismét épen a legalsóbb rétegekben hat, bizony nem a hazafiság és szabadság javára. És mindezen kétségbevonhatlan adatok után bátran merjük kérdezni: váljon a haza és épen a szabadság érdekében áll-e addig, mig e kigyófejeket a szabadság szelleme meg nem töri; mig a fölvilágosodás és hazafiasság érzete ezen legalsóbb rétegzetet is át nem hatja; mig a felsőbb rétegek corruptiója meg nem szűnik, hazánkban az általános szavazat kimondása ? Mi azt mondjuk, hogy nem , és százszor nem, épen a szabadság és haza érdekében ! P. Szathmáry Károly: vitánkban a koholmány és rágalom megvetendő fegyvereit vessük meg s gondoljuk meg, hogy amint közönnyel szemben a felrázás és izgatása sajtó szerepe, úgy a neki vadulni induló szenvedélyekkel szemben a mérséklet és méltóság. Egymás lealacsonyításával egyikünk sem lesz magasabb s ha megadjuk egymásnak, amit a jog, igazság, tudomásunk és meggyőződésünk szerint megadhatunk , azzal egyikünk sem lesz alacsonyabb.Hasznát vesszük mind a ketten s még egy harmadik : — a haza. * ! Kétséget nem szenved, hogy — mint a jobboldalon nevezik — a jelenlegi „kényszerhelyzet“ az országgyűlésen többet tett az alkotmányos alapfogalmak tisztázására, mint talán az összes elmúlt törvényhozási időszak. Alig van mivelt társaság, hol ne a népképviselet, a parlamentarismus, a többség joga stb. képezze a vita tárgyát. S minél nagyobb az egymás ellen síkra állított érvek száma, annál több új érvet szül az eszmei rokonitás. Érdekes eszmecserére adhat alkalmat a Tóth Vilmos egyik beszédében fölállított azon thesis, hogy „miután a nemzet az országos képviselőket ruházta fel a legmagabb államjogi functióval, a törvényhozással, annálfogva a képviselőtestület gyakorolhatja a nemzet jogteltét, képviseli a nép souverainitását, a képviselőház maga a nemzet. S miután a nemzetnek önsorsát illetőleg minden szabad, a képviselőház is hozhat bár minemű törvényt, — joga van hozzá.“ Miután e tétel épen a választási törvény benyújtása által alkotott incidensből hozatott fel, természetes, hogy mindjárt az első ellenvetéskép ; az merül fel, miszerint vannak jogok, miket senki, tehát a nemzet sem ruházhat másra; ide tartoznak az úgynevezett emberi jogok, amelyekkel mindenki bír, azon pillanattól fogva, ahogy megszületett, egész addig, míg örökre lehunyta szemét. Ezeket le nem rázhatja magáról senki, hacsak meg nem engednék, hogy a kötelességeket is lerázhatja. Ezt pedig rendezett társadalomban nem engedjük meg. A belügyminiszer fentebbi állítását nem szülhette egyéb, mint a jog fogalmának a hatalom fogalmával összezavarása. Gyakran megesik, hogy nem áll valami hatalmunkban, a mi jogunkban állana. De még többször megesik az, hogy hatalmunkban áll valami, amihez nincs jogunk, így például nincs ember, még a bebörtönözött rab sem, akinek nem állna hatalmában valami jogtalanságot elkövetni. De jogában nem áll, mert ezt megengedni annyi volna, mint azt mondani, hogy minden embernek joga van jogi talanságot követni el. Öngyilkosnak lenni mindenkinek hatalmában áll, de azért nem mondhatjuk, hogy az öngyilkosság jog. * Mi alapon gyűlt össze a mostani országgyűlés ? Azon az alapon, mely azon polgárok választási jogán gyökeredzik, kik az 1848. V. t. isz. szerint választóképesek. Ha tehát már most a kormánypárt azt állítja — a mint állitja, — hogy az uj törvény senkitől választási jogot elvenni nem akar, csak azoktól, kik azt a törvény szavai és szelleme szerint ugyan, de illetéktitelenül gyakorolták, akkor beismeri, hogy a mostani országgyűlés a választási jognak illettéktelenül történt gyakorlata alapján ülésez, hogy tehát van ugyan jogalapja, de jogtalan. Már most kérdem, van e joga egy jogtalan alapon ülésező országgyűlésnek nem csak hogy lesz — minő az új választási törvény — de még jó törvényeket is hozni? Bizony, kérem, nincs. Ha a törvényhozás maga beismeri, hogy az ő jogalapja, melyen áll, hibás, meghamisított, jogtalan, akkor az nem is törvényhozás, mert az alkotmányos törvényhozás csak jogos alapon állhat. * A helyesen alkotott állam is olyan organismus, mint az ember. Valamint ebben a vér, ugyanabban a kölcsönhatások folyama körforgásban áll. A nemzet választópolgárai választják meg a képviselőket s a képviselők határozzák meg,kiknek legyen joga képviselőket választani. De amint ez egyszer megválasztott képviselő saját képviselői minőségének megrendítése nélkül nem mondhatja, hogy aki őt megválasztotta, jogtalanul gyakorolta a választási jogot, épugy nem mondhatja a választópolgár sem: „ime én gyakorlom választási jogomat s megválasztalak téged képviselőnek, hogy te aztán, mint képviselő „engem attól a jogomtól, melylyel megválasztottalak, megfossz.“ — Ez nem a véráramlat körforgása, de összeütközése volna, mely felbomlasztaná az egész organismust. * Ha valaki, mint képviselőjelölt, azt mondaná valamelyik választójának : „hallod, polgártárs, válassz te meg engem képviselődnek s én aztán rajta leszek, hogy te többé képviselőt ne választhass :“ a polgártárs bizonyára nem szavazna reá. De az illető becsületesen, őszintén járt volna el. De mikor valaki hallgatagon elfogadja annak szavazatát, aki azt szerinte jogtalanul gyakorolja (s hogy a jobboldal így tett,bizonyítja az az állítása, hogy „azokat, kik illetéktelenül éltek a választási joggal, ettől jövőre megfosztani akarja“) , az bizony először is orgazdaságot követ el, mert olyantól fogad el valamit, akinek azt neki adni szerinte nem volt joga; másodszor, hatalmat bitorol meggyőződése szerint, jogtalan alapon áll ; és harmadszor, ha úgy jár el, mint a kormánypárt, alattomosan meglopja választóit, sötétben lesz tolvaja azok jogának, kik őt képviselőjükké tették, még pedig a választók épen azon jogának, melynek gyakorlatában képviselőjükké tették.* Egy német lapban megütközéssel olvastam, hogy Kossuth a parlamenti ellenzék jelen magatartását nem helyesli. Mindjárt gondoltam, hogy az illető lap roszul lehet informálva, ma már tudom is. A „Szombati Lapok“ mai számában ugyanis egy turini levél van, melynek írója a következő igen érdekes sorokat közli : „Kossuth nemcsak,hogy a magyar ellenzéknek a belügyminiszeri törvényjavaslatokkal szemben való magatartását tökéletesen helyeslé, de még igen is különösnek találja azt, hogy a kormány az ellenzék eljárását a parlamentarismussal ellenkezőnek, s annak lejárására vezetőnek mondja. A Parlamentarismus lényege ugyanis Kossuth szerint angol fogalom, angol intézmény, melynek alapja a representativ gouvernementben, a képviseleti rendszerben rejlik, — szerinte tehát nem az a Parlamentarismus lényege, hogy egy teremben lévő képviselők többségének akarata legyen döntő, hanem az, hogy azok, kik a nemzet nevében cselekedni vannak hivatva, határozataikban a nemzet akaratát képviseljék, s abban választóik akaratának legyenek kifejezései. Ilykép a representativ gouvernement szempontjából nem ez. ellenkezik a Parlamentarismus fogalmával, ha a kisebbség a házszabályok korlátain belül ellenzi a nézete szerint káros törvényeket, de ellenkezik az, ha a többség oly törvényeket akar keresztül erőszakolni, melyek nem képviselik a nemzet, a választók akaratát. A fogalom ezen tisztázása után azt kérdi Kossuth, vájjon ugyan melyik képviselőt bízták meg küldői azzal, hogy őket választói jogaiktól fossza meg, s vajjon természetszerűleg nem igérte-e mindenik,hogy küldőinek jogait még lehetőleg növelni is fogja ? „Ily helyzetben, ha a képviselők a jóhiszemű választók ezereit azok tudta nélkül, sőt ígéretök ellenére jogaiktól megfosztják, a nemzet akaratát nem képviselhetik, és képezhetnek ugyan többséget egy házban, de e többség nem parlamentáris többség, nem representativ gouvernement, de egy convent, s alkotmányos mezbe bujtatott absolut polyeratia. Midőn tehát az ellenzék a nemzet ítélőszéke elé akarja vinni ezen kérdést, s nem érezheti magát hivatva a választók jogainak úgyszólván orozva leendő elrablására, akkor nem az ellenzék helyezi magát a parlamentarismussal ellentétbe, de igenis azon többség, mely a valódi képviseletre, a nemzet akaratára való hivatkozást, bárha önfentartási ösztönből is, meggátolni akarja. — Lejárhat igen a Parlamentarismus, de ha ez megtörténik, a felelősség súlya nem az ellenzéket terhelendi, hanem igen is azon többséget, mely a lefolyt 5 éven át a parlamentarismust következetesen legsötétebb oldaláról mutatta be.“ Érdekes erről gondolkozni s rajta lenni, hogy az odiosus belügyministeri javaslatok elejtésével mielőbb a sürgős törvényjavaslatok tárgyaltassanak. így lehet csak megmenthető az idő, a választási jog, a reformok érdeke, a Parlamentarismus és a jobboldal veszni indult a reputatiója. Tors Kálmán. Vegyes apróságok. Örvendetes két jelenséget regisztrálhatunk ma a jobboldali sajtó hasábjairól. Örvendetesebbet annál is inkább, mivel most a választási mozgalmas idő közeledtével szokássá kezdett válni a politikai lapok légkörében, tágítani a lelkiismereten s nem törődni vele igen sokat, igaz-e vagy nem valamely közlemény ? hanem csak azzal, használ-e a párt érdekeinek? Kellemesen lepheti meg tehát az embert, midőn a „Reforméban ma reggel egy helyreigazító levelet talált a zala-tapolczai kerületből, hol Hegedűs Sándor kiáltatott ki ellenzéki jelöltnek s "ír levélben megczáfoltatnak mindazon ferde közlemények, melyek e jelöltségre vonatkozólag a lapban megelőzőleg közöltettek. A „Reform“ mai száma közli a czáfolatot minden szerkesztői megjegyzés nélkül. A másik örvendetes jelenséget a „Pesther Lloydban“ fedeztük fel. Olvasóink emlékezni fognak, mert mi is említettük, hogy a nevezett lapban egy távsürgöny jelent meg, mely azt jelenté, hogy a pozsonyi ellenzék azon gyűlésén, melyen Horn Ede számot adott, részeg emberek jelentek [meg, a gyűlés nem volt egyéb cravallnál, mely verekedéssé fajult, úgy hogy a zavargó tömeget a rendőrségnek kellett szétkergetni. Mi e koholt hirt biztos forrásból vett értesítés alapján siettünk megczáfolni rögtön s azt jelentettük, hogy a pozsonyi ellenzék gyűlése a legpéldásabb rendben folyt le s a fentebbi közleményből egy árva szó sem igaz. Fáik Miksa annak alapján kérdőre vonta tudósítóját s ez most a „P. L.“-ban nyilatkozik, hogy a kérdéses távsürgönyről semmit sem tud, ő az érintett gyűlésen jelen sem volt, arról egy betűt sem referált s igy nem képzelhet mást, mint hogy tudósítói jegyével valami galád ember visszaélt, s az küldte be a hazug sürgönyt. Figyelmeztetve lettünk, hogy a kormánypártnak — reményiem nem fogadott, de önkénytes ágensei vannak a vidéken, kik álnevek, bitorolt czimek alatt koholt tudósításokat küldenek be a lapoknak, egyeseket, testületeket rágalmakkal illetnek s nem törődnek vele, hogy gyalázatos, a spiczlimesterséghez hasonló eljárásuknak mi lehet következménye, — visszaélnek a mindent ellen nem őrizhető hírlapok jóhiszeműségével. Ily körülmények között fokozott kötelességévé válik a sajtónak hitele és tekintélye fölött éberen őrködni s ha ez őrködés daczára is megtörténnék — mert ez elkerülhetlen — hogy a valósággal meg nem egyező tudósítások közöltetnének valamelyik lapban, ezeket rögtön a mint lehetséges, helyreigazítani. Mi csak elismerésünket fejezhetjük ki nevezett két laptársunk lojalitása iránt, hogy minden előleges pactum conventum nélkül, önkényt belátták ily eljárás szükségét. Ami bennünket illet, mi a gyöngéd figyelemben nem fogunk mögöttük maradni. Hadd folyjon az elvek harcza tűzzel, szenvedéllyel — itt az ideje, a túlságos erély mindig jobb a lothargiánál — de Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése ápril 6. A kérvények tárgyalása folyamában szőnyegre került Gyürky Imre gyöngyösi ügyvéd kérvénye, melyben az ítéletek és bírói egyességek elévülési idejét 1 évig meghoszabbittatni kéri. Vajda János ehez tüzetesen hozzászólván, következő hat. javaslatot ad be: Miután a polg. törv. rendtartás 378-ik §-a az anyagi magánjoggal, mely az elévülési időt 32 évre teszi, jön ellenkezésbe, továbbá az elévülés csak az ellenfél kifogására, nem pedig hivatalból intézkedik, de a 374. § azon pontja is, mely csak írott okirat alapján engedi meg a végrehajtás megszüntetése végetti kereset elfogadását, és az e tárgybani fellebbezést kizárja, — indítványozni bátorkodom . A polgári törvénykezési rendtartás 374 és 378 §-a hatályon kívüli helyezése tekintetéből az "igazságügyministerium törvényjavaslat beadására utasittatik. Hajdú Ignácz azt jegyezvén meg, hogy ezen hat. javaslat túlmegy még a kérelmező kívánságán is, ajánlja a kérv. bizottság véleményét,hogy utasittassék a kérvény az igazságügyérhez. — Elfogadtatik. Zilah város abbeli kérvényénél, hogy 500 ft kórházi pénz, melyet az absolut kormány 1850-ben a város hitelére kölcsön vett, engedtessék el, Deáky Lajos emel szót s kéri a házat, a tényállás tüzetes előadása után, hogy ez összeg engedtessék el, — de Hajdú felszólása után elfogadtatott a kérv. bizottság véleménye, melynek alapján a kérvény az összes ministeriumhoz tétetik át. Azon számos kérvényekre, melyek az országgyűlés tartamának 5 évre kiterjesztése iránti törvényjavaslatot elvettetni — az incompatibilitás iránt és a választásoknáli vesztegetések megfenyítésére törvényt alkottatni kérnek, a kérvényi bizottság azt véleményezi,hogy ezen kérvények a ház által tudomásul vétessenek, s a beérkezett tárgybani törvényjavaslat tárgyalásánál használat és betekintés végett a ház irodájában letétessenek. — Elfogadtatik. Fiume kérvénye, melyben uj építkezésekre adóelengedést kér megállapittatni, tanulmányozás és a netaláni javaslatok végett a pénzügyministernek kiadatni véleményeztetik. Simonyi Lajos dr. hangsúlyozza, hogy ha más a nemzet, mely több tengeri kikötővel bir, mindeniket kizelhetőleg még a legnagyobb áldozatok mellett is emelni, elősegiteni és gyarapítani iparkodik, mi pedig csak egy ily kikötővel birunk és meg sem történik, mert mi a helyett, hogy ezen egyedüli kikötőnket, minden módon emelni igyekeznénk, annak emelésére s általában arra nézve, hogy méltán neveztethessék Magyarország kikötőjének, némileg háttérbe szorítjuk érdekeit. — És ez leginkább onnan magyarázható meg, — hogy Fiuménak van egy hatalmas riválisa: Trieszt. Trieszt a hatalmas rész minden tekintetben — mely az ausztriai birodalom által mindig pártoltatva, előnyei mindenkor előtérbe tolattak Fiume hátrányára. A mi adónkból igen sok fordittatott Trieszt emelésére, mig Fiume mindig elhanyagoltatott. Most midőn ezen város törvényhatósága nem kér egyebet, mint adóelengedést, szóló ezen dolgot igen óhajtaná fontolóra vétetni, fontolóra venni főleg azon szempontból, hogy az adóelengedés oly mérvben történjék, hogy Fiume városában nagyobb építkezések eszközöltessenek és hogy ez által az épületek jövedelmezőbbeké váljanak, ha t. i. hosszabb ideig tartó adóelengedésben részesülnek. Véleménye tehát oda terjed, hogy a kérvény a kormánynak adassék át azon utasítással, hogy e tárgyra vonatkozólag tvjavaslatot nyújtson be a háznak nagyobbszerb adóelengedés tárgyában. (Helyeslés balról.) Minthogy ezt a kérv. bizottság véleménye nem zárja ki, ez fogadtatott el. Olvastatik a fiumei kereskedelmi és iparkamra kérvénye a Kulpa folyó szabályozása iránt. Tanulmányozás végett a közlekedési ministeriumnak véleményeztetik kiadatni a kérv. bizottság részéről. Simonyi Lajos bv. és Hajdú pártoló felszólalásai után elfogadtatott a kérv. b. ottság véleménye. Lónyay Menyhért gr. hivatkozva Tisza Kálmánnak a mai ülésben tett indítványára, hangsúlyozza, hogy szó van az országnak egy nevezetes és termékeny részéről, különösen Temes, Torontál és Bács megyéről, sőt Arad vidékéről és a Tiszamente más vidékeiről is. Köztudomású, hogy a károsodások rendkívüli esőzések által okoztattak, minek folytán az országnak említett dús és gazdag vidékei jelenleg árvíz által borutatnak. Midőn az első hírek beérkeztek a fvízkárosulásokról, a kormány azonnal kötelességének ismerte egy kiküldött kormánybiztos és mellé adott mérnökök által a bajt felismerni és részletes vizsgálat tárgyává tétetni. Még a múlt évben küldetett ki azon vidékre, melyre leginkább czéloz Tisza Kálmán indítványa, Szapáry István úr. mint miniszeri biztos, és ekkor a tervek előkészítésére 20 ezer frt utalványoztatok. E tekintetben a tervek már annyira készen vannak, hogy semmi sem akadályoztatja azt, hogy a szükséges munkálatok ott, ahol azok czélszerűen keresztül vihetők, haladék nélkül megindíttassanak. Vonatkozik ezen munkálatok egy része a Temes vidékére, melynél a belvizek áradásai által gyűlt nagy vízmennyiségnek lebocsájtása iránt szükséges volt a terveket elkészíteni és azok alapján az intézkedéseket megtenni. Megtörténtek a lejtmérések az egész Bega vonalon, továbbá Kis-Topolovecznél a Bega vizének a Temesbe való bocsátása iránt. Tervbe vétettek és kiszámíttattak a Temesnél az átmetszések és a part-erődítések. Ezen tervezetekből kitűnt, hogy az ily rendkívüli esőzések által okozott vízkárosodásokon is lehet a terv kivitele folytán megíeni és hasonló bajoknak jövőre elejét venni. Már Torontál megyében kedvezőtlenebbek a viszonyok, minthogy itt a felesleges vizeket csak a Tiszába lehet bocsátani, jelenleg pedig a Tiszának vízállása 16 lábon áll e felett, minélfogva a vizek lebocsátása a Tiszába czélszerűen csak akkor lesz eszközölhető, midőn a Tisza vízállása 8 lábra fog leszállni. Tehát az e vidéken összegyűlendő belvizek lebocsájtására legczélszerűbb eszköznek mutatkozik a Tiszának több helyen állandó zsilipeket felállítani, melyek segélyével minden kis vízálláskor a felesleges vizeket lebocsátani s czélszerűen lehet. E részben is a lejtmérések megtörténtek és a tervezetek munkálatban vannak. Szerencsésebb helyzet mutatkozik Bács megyében. Ott ugyanis a Ferencz csatornánál történt munkálatok és lejtmérések kimutatták, hogy a Ferencz csatorna által a felesleges belvizek levezethetők, minek folytán megtörténtek azonnal az intézkedések arra, hogy a Ferencz csatornába bocsátassanak le a vizek és jelenben 15 —20 helyen történik a viznek a Ferencz csatorna útján való levezetése. Jövőre nézve gondoskodni kell, hogy ezen ideiglenes levezetések helyett a Ferencz csatornánál alkalmas helyeken készüljenek állandó zsilipek és e tekintetben a Ferencz csatorna vállalattal a kormány máris érintkezésbe tette magát. Ami az ottani vidék ínséges állapotának enyhítését illeti, erre legczélszerűbb eszköznek mutatkozik, a vidék munkásnépének haladék nélkül keresetet nyújtani. A felelősséget, mely e részben a kormányt minden mulasztásért terhelné — jól tudva azt, mit az indítvány is megjegyez, hogy vannak rendkívüli körülmények, melyekben a kormány akkor felel meg kötelességének, midőn törvényhozási jóváhagyás reményében, bizonyos fontos, szükséges és czélszerű munkálatok keresztülvitelét rendeli el, a kormány ez irányban mulasztást nem fog elkövetni. Ami az ínség jelenségeit illeti, melyek ama vidékeken mutatkoznak nem titok, hogy a belügyministérium részéről megtörténtek a szükséges és lehető intézkedések. Az előadottakból azt a meggyőződést meríthetvén a ház, hogy a kormány a múltban nem mulasztott el semmit,és hogy a jövőben tehetsége szerint saját felelősségére kíván és fog intézkedni, tán fölösleges egy határozatnak hozatala, mely oly kötelességnek teljesítését róná a ministeriumra, melyet az teljesíteni önmaga egyenesen készséggel ajánlkozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tisza Kálmán kijelenti, hogy észrevételeit akkorra tartja fenn, mikor indítványa tárgyaltatni fog. Ezután tárgyaltattak még a hátralevő kérvények. Ifj. László Ferencz kérvénye az adó megtérítése kötelezettségének megszüntetése tárgyában. A bizottság az összes minisztériumhoz áttétetni véleményezte. Orbán Balázs itt előadja, hogy ifj. László Ferencz Gyepes községnek adószedője lévén hozzá 186 ftnyi adó gyűlt be, amelyet a szabályok szerint augusztus 15-én kellett volna beszolgáltatni , de aug. 11-én egy felhőszakadás előidézte vízáradás elsodorta említettnek házát, s azzal a kegyűlt adóösszeget tartalmazó szekrényt is. A közigazgatási hivatalnokoknak a kérvényhez mellékelt bizonyítványa kétségtelenné teszi, hogy a megmentés emberileg lehetetlen volt, mégis azon összeget rajta akarják exequálni, folyamodott a kolozsvári pénzügyi igazgatósághoz, a pénzügyminisztériumhoz, de mindenünnen elutasíttatott, pedig itt arról van szó, hogy egy érdemdús honpolgár, ki 20 évig mint Udvarhelyszék levéltárnoka szolgálta az államot, 6 gyermekével együtt koldusbotra jusson, mert az árvíz elvitte házát s minden ingó vagyonát, most a puszta telket akarják tőle elveni. Ezért a kormányt s különösen a pénzügyminisztert arra kéri, hogy hivatalnokainak az emberi könyörületet kizáró szigorát ez esetben fékezni szíveskedjék. Úgy ezen, mint a többi kérvények is a kérv. bizottság véleménye szerint intéztettek el. Felvetetvén a választási tvjavaslat részletes tárgyalása, 3 szónok emelt szót: Guhody Babes és Rákóczy János. Előbbi szónok elvben a suffrage universelét pártolja ugyan, de a jelenlegi viszonyok gondos számbavétele mellett, csak az 1848 évi választási törvény fentartása mellett szavazhat. Két utóbbi pedig az általános szavazatjog mellett nyilatkozott. Ülés vége 2 órakor.