A Hon, 1872. június (10. évfolyam, 125-149. szám)

1872-06-01 / 125. szám

Reggeli kiadás: 125 szám. X. évfolyam. — ■ ■­­ ■ ■ [UNK] ■ ....Pest, 1872, Szombat, jan.^LH Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. az. földszint Előfizetési dijt Pestin kia­dva, vagy Budapesten báadvn hordva reggeli 4i esti kiadta együtt: 1 hónapra.................................1 frt 85 kr. 1 hónapra................................6 „ 60 „ 6 hónapra...............................11 Ab esti kiadta pontai különküldéseért . — . felülfizetó a havonkint . . . . 80 kr. Aa eUffiaetes a* tv folyttá minden hónapban Megkezdhető, é ennek bármely napján történik 14 m­indenkor a hó elad napjától fog eitmlttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési Iroda : Ferencziek­ tere 7 ez. Beiktatási dij t • hasábos ilyféle betű sora . . 0 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatta mel­lett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyilttéri 6 hasábos penzsoro­k . . . 86 kr. SRT Az előfizetési és hirdetményi dl) a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető leaa lap a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek cank ismert képektől fogadtatnak el. —­ Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhivás X dik évi folyamára. EISilsotéal Arak: Egész évre . . . 33 ft — kr-Fél évre . . . I 1 ft­­ kr. Negyed évre . . . 5 ft 50 kr. Külön előfizetési iveket nem küldün­k szét. Előfizetésre s postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesitése ti» írtig csak 5, 1O írton felül pedig ti? krba kerül. Az elöfi »etdeoT » »Ho» kiadó-hivatala* eziin alatt Pest, fert­i«­ziek­ ters 7. sz. alá küldendő«.. A HON kiadó-hivatala. PEST, MÁJUS 31. Hagyjuk el a kisszerű fogásokat. Mikor közelebbről az 1848. V. törvény­­czikk rendeletének végrehajtására a köz­ponti választmányokat országszerte meg­választották, jól emlékezem, hogy a jobb­oldali lapok több megyéből és városból ily tartalmú távirati tudósításokat köz­löttek: „a központi választmány teljesen jobboldaliakból alakult meg.“ Az illető hatóságok mind magas poli­tikai indokból választottak csak egyik pártból, és a tudósítók miért dicsekedtek ezzel, akkor nem értettem, de most, mi­kor naponként olvashatom és hallhatom az összeírás körül itt és ott elkövetett zaklatásokat, kisszerű akadékoskodáso­kat és részrehajlást, most már értem. A lovagiasság egyénnek és pártnak egyik fő kelléke; ott, hol nagy országos pártok vannak, csak egyik — bármelyik — pártból választani a központi választ­mány tagjait, nem lovagiasság, de türel­metlenség volt. A türelmetlenséget egy középkori szent vagy egy szűk koponyájú sectorius erény­nek tarthatta, de felvilágosodott száza­dunkban egy értelmes politikai párt sem használja, mert meg ez­áfol­hatatl­an adatok tanúskodnak a mellett, hogy a türelmet­lenséggel csak rontani és keseríteni lehet, de építeni és békíteni nem. Hagyjuk el a kisszerű fogásokat és szokásokat. Politikai ügyekben és küzdelmekben még inkább, mint bár­mi más téren érvé­nyes ez a szabály, és követnünk kell:­­g „A­mit magadnak nem kívánsz, mással ne tedd.“ Méltányosság, igazság, maga­sabb politikai szempont, sőt épen jól ér­tett pártérdekből is, csak azokban a ha­tóságokban jártak el helyesen, hol a köz­ponti választmányt az országos pártokra való tekintettel választották meg. A többek közt a baloldali Pest megye így választott, s eljárása következése, hogy az összeírók pártoskodása és zakla­tása ellen, panaszt sem a jobb- sem a bal­oldal részéről nem emelt senki. De mondhatják, hogy minden válasz­tás a bizalom kifolyása. A jogosultak él­nek választójogukkal a­hogy tudnak és akarnak, választhatnak mind jobb, vagy mind baloldaliakat, a választás törvényes­sége ellen senkinek nincs joga kifogást tenni. — Igaz. — Mi nem is a választá­sok törvényessége ellen szólunk, csak a közelebbi napok alatt szerzett tapasztalat után azt akarjuk mondani, és nem csak pártunk, de a haza érdekében, hogy egy — bármelyik — pártból alkotni meg a központi választmányt, a választásokból alakuló parlamentre és a parlamenti kor­mány tekintélyére felette káros hatású. Minden politikai rendszer bizonyos fel­tevésen vagy reményen alapszik és csak addig működhet haszonnal és tekintél­lyel, míg a feltevés áll, s a polgárok bi­zalma meg nem rendül. A korlátlan királyság a feudális urak szeszélye és zsarnoksága ellen, azon a feltevésen alapult, hogy részrehajlatlan­­sága által békét és rendet csinál. Az örökös királyság azon a feltevésen alapult, hogy egy isten kegyelméből kiválasztott családban, az első­szülött mindég kor­mányzásra képes lesz. Feltevésükben, reményekben a népek csalódtak, és ma már, legalább a korlátlan királyságot, egyik sem kívánja. A parlamentáris rendszer is csak egy feltevésen alapul és a tartja fenn. A felte­vés ez, hogy törvén­nyé mindig csak az ország valódi többségének akarata vál­­hhatik. A Parlamentarismus, mint a 18-ik szá­zad politikai dogmájának alkalmazása a gyakorlatban, tagadhatatlanul előnyös forma a szabadságra, de minthogy min­den politikai­ rendszerek közt a legkénye­sebb és legtöredékenyebb, mindenik párt­nak és főleg a hatalom birtokában lévő pártnak lelkiismeretesen kell arra ügyel­ni, hogy hitelét és lényegét el ne ve­szítse. Lajos Filep és III. Napóleon tudtak maguknak többséget csinálni, de elvégre is mit értek vele. A minden áron szerzett többség tapasztalat szerint, nem erőt ad a kormánynak, de gyengesége és tehetet­lensége oka lesz. A­hol politikai élet van, ott pártok is vannak. — A pártok küzdelem és izga­tás által élnek és nőnek ; ha a küzdelem az izgatás elvi terén nemes modorban és nemes fegyverekkel foly, hatásában és eredményében az országra nézve min­dig jótékony. Hol a töredékeny parlamentáris rend­szert tisztán kezelik, hol sajtó és gyűlése­­zési szabadság van, hol a pártok küzdel­mének élénksége, a törvény tiszteletével és az igazság szabályaival mindig arány­ban áll, ott a pártok és a pártok küzdel­me a rend és szabadság ügyét soha nem koczkáztatja. Mindnyájan arra törekedjünk, hogy nálunk is így legyen. De, hogy így lehessen, mindenik párt­nak, de főleg a többségnek úgy kell mű­ködnie, hogy szándéka tisztaságát, igaz­ságtalan és részrehajló eljárás által gya­núba ne hozza. A 48. törvényhozás igen jól értette, hogy az ország érdekében kerülni kell mindent, mi­által a parlament törvényes­ségén és tekintélyén csorba ültethetnék. Még a gyanúsíthatást is el akarta hárítani, ezért intézkedett az V. törvényben úgy, hogy szavazás alkalmával a pártok egy­mást ellenőrizhessék. A 48. törvényhozás említett intézkedése világosan mutatja, hogy országszerte mily szellemben kellett volna eljárni a központi választmányok megalakításánál, és az összeírók kiküldésénél. Politikában mindig a józan észtől és a tapasztalástól kell utasítást venni, nem a pártszenvedélytől. A józan ész azt mondja, a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a mintáz erény a megelégedéssel, a jog a kötelességgel so­­lidaritásban van, úgy van solidaritásban a közjólét és a kormány tekintélye a részre­­hajlatlan igazságos eljárással és a becsü­letes politikával. Sámi László: © Egyike Magyarország legnépszerűbb föld­­birtokosainak, ki Fehérmegyében is nagy minta­­gazdasággal bir, mindenk gazdatisztjével tudata, hogy a közelgő választások alkalmával politikai meggyőződésük nyilvánítására legkisebb pressiót gyakorolni nem óhajt, sőt az által látandja ma­gát leginkább megtisztelve, ha minden hivatal­noka szabadon követi meggyőződését. Dicső, kö­vetésre méltó példa. Hogy ki e nemes gondolko­­zású magyar nagybirtokos, azt­ sejtheti mindenki, egyébiránt egyike azoknak, kik a trónhoz legkö­zelebbi összeköttetésben, s az országban a legma­gasabb katonai polczon állanak.­­ A lengyel kiegyezési munkálat már benyujtatott, Herbst által szövegezve, a bé­csi reichsrath képviselőházának alkotmánybi­zottságához. A munkálat szerint a reichsrath ha­tásköréből a galicziai landtag hatáskörébe a kö­vetkező tárgyak mennek át : A kereskedelmi és iparkamrák rendezése ; a hitel- és biztosító­intézetek , valamint a ban­kok feletti intézkedés, a jegybankok és ta­karékpénztárak kivételével; az államtörvények­nek, úgy a kereskedelmi, mint különösen a rész­vénytársulatokra vonatkozó intézkedéseinek te­kintetbe vételével; az ország polgárainak pol­gári jogai és a tanü­­gyre vonatkozó törvényke­zés, a népiskolák, gymnasiumok és az egyetemet illetőleg, az állami alaptörvények határain belül ; a német nyelv azonban egyenjogú az ország nyelvével a galicziai német községekben, és tannyelv marad folytonosan úgy a lembergi má­sodik gymnasiumban, mint a bródi reálgymna­­siumban ; a galicziai országgyűlést illeti a rend­őri büntető trkezés a büntetések módjának és mértékének meghatározásában; a tolonczozás módjának és költségeinek meghatározása. Továbbá: a polgári törvénykezés fölötti intéz­kedés az államtörvények határain belül, és így : a gyám és gondnoksági ügyek, a telekkönyvi ügyek elintézése az általános törvények alap­ján, a békeLirák behozatala, de hatáskörük meg­határozása az államtörvényhozásnak tartatik fenn. Az első és második folyamodás a politikai hivatalok szervezése; a­mennyiben az ország érdekei kellőleg figyelembe nem vétetnének, az állam fogja pótolni a hiányt saját közegeivel. A tanügy költségei azon kiadások tekintetbe vételével fognak megállapittatni, melyek a pénz­ügyi törvények alapján 1871-ben Galiczia részé­re az ott felsorolt czimeken valóban kiadattak. Ily alapon fog megállapittatni a közigazgatási költség összege is. Mind a tanügy-, mind az ok­tatásügyre fordítandó költségek öt évről öt évre állapítandók meg, és a tanügy költségei a többi koronaországok és tartományok tanügyi költsé­geinek emelkedésével, vagy lejebb szállásával azon irányban fognak emelkedni vagy lejebb szállani, a­mely irányban van a Galiczia által fizetett egyenes adó, a többi koronaországok és tartományok összes évi adójához. A közigaz­gatási és iskolafelügyelői , hivatalnokok ellá­tási és nyugdíjainak terheit az ország védi. A reichsrathban képviselt többi királyságok és országok Galiczia képviselőinek távollété­ben intézik saját tan és közigazgatási ügyeiket. Galiczia,a Lodoméria és a krakkói nagyher­­czegség ügyeinek intézése végett, külön mi­nisztérium állittatik föl, törvénykezési ügyeit pedig egy külön Bécsben felállítandó legfőbb tanács intézi, melynek viszonyát a többi legfőbb törvényszékekhez a Reichsrath szabja meg. A lengyelek még eddig nem foglaltak állást a munkálattal szemben. Ziblikievitz kinyilatkoz­tatta, hogy a lengyelek csak akkor nyilatkoz­nak a munkálat felől, ha a kiegyezésnek a ga­licziai országos törvények közé követelt beczik­­kelyezése elejtetik. A föllebb közölt munkálat mindenekelőtt a galicziai landtag elé fog ter­jesztetni. — A lengyelekkel való kiegyezé­sen— sz. pétervári közlemények szerint — Oroszországban is munkálkodnak. A Néva part­ján egy előkelő lengyel egyéniség van most Varsóból, ki fontos javaslatok előterjesztésével foglalkozik, s a lengyel királyságban s az orosz guberniumokban tartózkodó lengyelek állandó kibékítésére vonatkozólag hoz javaslatba ter­veket.­­ A horvát választásokról újabb s esti lapunk közleményét kiegészítő tudósítások érkeztek. Ezek szerint 28 unionista és 47 nem­zeti párti választatott meg. Három kerületben a választás még nem történt meg. A megválasztott képviselők közt tehát az unionisták — az eddig ismert választások szerint — 19 szavazattal többségben vannak. De ehez járulnak még a vi­­rilisek, kik összesen 28-an vannak. Jobboldali lapok egyhangú, s úgy látszik, sajtóirodából ka­pott értesülése szerint a nemzeti párt a virilisek közt 4 szavazatra, az unionisták 24-re számít­hatnak. Megyék és városok szerint az összes vá­lasztások — három kivételével — a következő eredményt mutatják föl: Unionisták: b. Prandau (Eszékváros) , Jurkovics (Eszékváros), Sulyok (Szamobor),­­ Raics( Ivanics erőd), Ivanovics (Ruma), Zsifko­­­vics (Vukovár), Tallér (Pozsega), Hatz (jaskai ker.), Modics (goriczai ker.), Jellacsics (szamo­­bori ker.), Prister (netreticsi kér.), Kreivoj (pro­­kupskoi kér.), Matasics (vinicai kér.), Hervoics (szentkereszti kér.), Kiss (krapinai kér.), Lábas (pregradai kér.), Parapatics (vrbováczi kér.), Inkey (kapronczai kér.), Maljevac(bektesi ker.), Kraljevics (pozsegai közp. kér.) , Pogacsnik cvocsini kér.), Krsujavi (miholáci kér.), Prica cvalpói ker.), Rogulics Tivadar (vukovári kér.), Horvát Péter; — összesen 25, ezenkívül van még 3, kiknek neve még ismeretlen. — Nemzeti pártiak: (Zágrábváros) Krestics, Jakics, Mrazovics egyúttal, megválasz­­tatott Fiumevármegyében, (Varasdváros) Prist, Jazics, (Bukkari) Smaics, (Károlyváros) Maka­­nec, (Kőrösváros) Fertics, (Kaproncza) Spissich, (Sziszek) Kotur, (Krapina) Kiepach, (Bellovár város) Mazuranics, ki egyúttal a grubisznopoljai kerületben Bellovármegyében is megválasztatott. (Diakovár) Hrvat, (Zágráb megyében) Tuskovics Cop, Malec, Vranicani, Balasko, a turopoljai ke­rületben a választás ma történik, s ott az unio­­nista párt győzelme bizonyos. (Varasd megye) Antolek, Spevec, Broz, MUsics. (Körös megye) Voncsina, egyik kerületből a választás eredmé­nye még ismeretlen, s van kilátás, hogy unio­­nista választatik. (Fiume megye,) Turkovics, Mra­zovics, Racski, Derencsin. Bellovármegyéből is­meretesek : Stekovics, Miskátovics, Mazuranics, Spun és Svilicsics megválasztatása, ismeretlen még három. (Pozsega megye) Turelli. (Verőcze­­megye) tudva van Mihalovics, Kviricsics, három kerületből még nem tudjuk az eredményt. (Sze­­rém megye,) Odjics, Tombor, Rogulics, Joca, Rogulics Sándor, Greies, megválasztottak még: Cemadak, Posilovice, Vrbancsics, de nem tud­ni hol. Zágrábban a választások epilógjaként zavar­gások is történtek. Említettük volt, hogy a hor­vát fő­vá­rosban a nemzeti párt győzelme fölötti örömének demonstrátiókkal ”adta jelét. Mint a „Reforménak lávírják, ez alkalomból némely kihágó elfogatása miatt népcsődülés volt. A rendő­rök a sokaság által megtámadtalak. A nép za­­jongva foglalta el a Jellacsics-tért. A katonaság megszállott minden utczát. — Részletek még nem érkeztek. Pulszky ur oynismusa. A Pulszky Ferencz cynikus ember és a cyni­­kusok őszinték. Elment­­ Gyöngyös városába és tartott egy őszinte beszédet. Be akarván bizonyí­tani azt, hogy a baloldal politikája rósz, a történelmet hívja segítségül. De milyen történel­met ! Nem csak Horvát és Szalay, nem csak Katona és Fessler, de még csak a Lustkanderek sem tudnak olyan magyar történelemről, a­milyent Pulszky úr csinált a gyöngyösieknek. Pulszky úr történelme szerint, a pogány Kuba lázadása, az oligarcha Trencsényi Csák táma­dása, Erdély önállása és 150 éves nemzeti poli­tikája, a Bethlenek, Tökölyek és Rákóczyak nagyszerű szabadságharcza mind egy fonton pen­­dül, mind elítélendő és mind azt bizonyítja, hogy a baloldal politikája rósz. * . . * * Mi a koron­árium ? Megmondja maga Pulszky úr: „a költő, a fiatalabb nemzedék még most is lelkesedéssel és bámulattal említi Tököly és Rákóczy hírnevét. Hanem az államférfiú, a tör­ténetíró ad igazat Széchenyinek és Pálfynak, kik lecsillapították a szenvedélyeket s megkö­tötték a békét, mely meghozta végre a rendet s nyugalmat, s ebben az enyhülést. (Zajos éljenzés í . és helyeslés).“ Tehát a „Pesti Napló“ szerint „zajos éljenzés j és helyeslés“ kisérte Gyöngyösön Pulszky e 1 „HO#“ TÁRCZÁJA. Az arany ember. Regény öt kötetben. irta JÓKAI HÓK. Negyedik kötet: Noémi. Egy vendég. (74. Folytatás.) A kis gyermeket nem hiába nevezik angyal­kának. „Angelosz“ eredetiben azt teszi, hogy „küldött.“ Egy más világ küldötte as. Egy más világé, melynek ismeretlen, delejes­­ hatása su­gárzik a gyermekarczból, gyermekszemből azok­ra, a kikhez küldve lett. A gyermekek szemé­ben van néha bizonyos kék sugárzat, a­mely bűvölő erővel bir, mely beszélni tud ; s ezt a szint elveszti a szem, mikor beszélni megtanult az ajk: ez a sajátszerü kék szivárvány csak a gyermekszemekben észlelhető. Oh mennyi hosszú órán át elbámulta e kék szivárványokat Mihály, mikor a gyermeket a fűbe leterített juhbőrre lefektetve, maga is oda keveredett mellé, s nézte annak első játékait, le­szakított neki egy egy virágot, a­mi után csen­gett: „nesze, virág!“ s aztán volt dolga, mig visszakönyöröghette tőle ; mert a gyermek min­dent a szájába akar tenni a mit megszeret. És találgatta az első szótagokat, a miket az uj em­ber ajka kimond, mit jelentenek azok ? — És hagyta neki a bajuszát tépni. És dalolta neki a dajkaéneket, mikor elaltatá. Egészen mást érzett Noémi iránt most, mint mikor idejött. Ennek az érzelemnek nem voltak vágyai, csak boldogsága. A szenvedély hevét valami édes bús nyugalom váltotta fel. Olyan az, mint a láz után a meggyógyulás gyönyörérzete. Maga Noémi is egészen megváltozott, mióta legutóbb látta. Más kifejezése volt arczán a gyöngédségnek, a vonzalomnak, valami türelmes szelídség volt kedélyében, a mit nem lehet sem eltanulni, sem eltagadni, valami nyugodt méltóság, mely a szemérmes tartózkodással páro­sul s a nőt, mint egy tiszteletet parancsoló bűv­kör, sugározza körül. Tímár nem tudott betelni örömével. Napok kellettek neki hozzá, míg elhitte, hogy ez nem álom. Hogy ez a kis gunyhó, félig fából, félig sárból, és benne az a mosolygó nő azzal a ga­gyogó angyalkával ölében, mind a valóság, és nem álom. És azután gondolkozott róla, hogy mi lesz ebből? Körüljárta az egész szigetet és töprengett ma­gában a jövendő felől. „Mit adhatsz te ennek a gyermeknek ? — Sok pénzt? — A pénzt itt nem ismerik. — Nagy földeket, uradalmakat ? — Ehez a sziget­hez semmi földet nem toldhatsz hozzá. — Elvi­szed magaddal, nagy urat, nevezetes embert fogsz belőle neveltetni ? — De nem adják oda ezek a nők. — Őket is elviszed magaddal ? — Ha mennének, sem tehetnéd. — Hisz akkor megtudnák, hogy ki vagy ? s megvetnének érte. — Ezek csak itt lehetnek boldogok; az a gyer­mek csak itt járhat felemelt fővel, a­hol senki sem kérdi a nevét. A nők egy nevet adtak neki: Adeodat (Isten adta) több neve nincs. Hát te mit adsz neki ? Egy nap, mikor így töprengve járt czéltalan bolyongással a szigeten, bozóton, vad virágon keresztül gázolva, egyszer egy olyan helyre ju­tott, a­hol a tar galy recsegett léptei alatt. Kö­rülnézett, a kiszáradt diófák szomorú erdejében találta magát. A szép nemes szálfák meg voltak halva, s a tavasz egyetlen lombot nem hozott ágaikra; azok száraz hulladékkal lepték el a földet. Mihálynak egy eszméje támadt a halott fák sírkertjében. Rögtön sietett vissza a kunyhóhoz. — Teréza, megvannak-e még az ácsszerszá­mok, a­miket a házépítésnél használtatok. — Itt vannak a kamrában. — Add elő. Egyet gondoltam. Kivágom a ki­száradt diófákat és azokból építek egy szép há­zat Dódi számára. Teréza bámulva csapta össze a kezeit, Noémi pedig azzal felelt, hogy összecsókolta a kis Dódi arczát, mintha mondaná neki: „hallod íz! !“ Mihály Teréza arczán a M-n-'­it kifejezését csendes kétkedésnek magyarázta. — Igen, igen ! erősíté szavait; magam egyes­­egyedül fogom azt a házat felépíteni, senki se­gítsége nélkül, a­hogy a székelyek, az oláhok építenek szép tölgyfákból olyan házakat, mint egy skatulya; a miénk diófából lesz­­ fejedelmi kastély; az utolsó szeget is magam fogom hozzá készíteni, s az lesz majd a Dódi háza, ha megnő. Teréza csak mosolygott. — Jól van, Mihály, jól van, hiszen én is pró­báltam gunyhót rakni egyedül, mint a fecske. Magam vertem össze a falat sárból; magam te­tőztem be náddal; — hanem már az ácsmunka nem egy embernek való: tudja, hogy az öreg fűrésznek két nyele van ; azzal ön egymaga nem tud bánni. — Hát nem vagyunk-e hozzá ketten ? kiálta föl hévvel Noémi. Hát nem segíthetek-e én neki ? Azt hiszitek, hogy nekem nincs erős karom ? S azzal feltürte inge ujját egész vállig, hogy karjával eldicsekedhessék. Szép, gömbölyű Diá­na kar volt az, domború idegteljes izmokkal. Mihály végig csókolta azt vállától körme be­gyéig, s aztán azt mondta, hogy „jó lesz.“ — Oh mi együtt fogunk dolgozni, monda Noemi, kinek eleven képzelmie egyszerre megra­gadta a Mihálytól adott eszmét. Noemi lelkében Mihály gondolatja egyszerre megfogamzott. Ki­megyünk majd együtt az erdőre; a kis Dódinak csinálunk függőágyat egy fa ágára; egész nap fogunk dolgozni, te anyám kihozod utánunk szil­kében az ebédet s ott eszünk a faragott fára le­ülve egy szilkéből. Milyen jól fog az esni! És úgy lett. Mihály rögtön vette a fejszét s ment ki a di­ósba, s hozzá kezdett a munkához. Mire egy dió­fát ledöntött, s azt az ágaitól letisztogatta, csupa hólyag lett tőle a tenyere. Noémi azzal vigasz­talta, hogy az asszonyoknak soha sem törik fel a tenyerük. A­mint aztán három fa le volt vágva, hogy egyiket a más kettőre lehetett tenni, akkor már szüksége volt Noémi segítségére. Noémi nem vette tréfára, a­mit igér­t. Hozzá­lá­tott a nehéz dologhoz; karcsú termetében el nem pazarolt erő volt és kitartó szívósság. A nagy fű­részt olyan ügyesen tartotta, mintha tanították volna rá. Mihály megérte hát, hogy megtanulja, mi sorsa van a favágónak és a favágónénak, a­kik korán reggel egymásnak segítenek a fát fűrészelni; s mikor a nap delel, akkor kihozzák számukra a szilkében az ételt; a fatörzsre egymás mellé te­lepednek, a drága jó bablevest az utolsó cseppig elköltik; egy közös korsóból jó friss vizet isznak utá­na, aztán egy órai pihenést engednek ma­guknak ; a favágóné letele pedig a puha forgács halomra, a favágó végig heveredik a földön, a favágóné letakarja az arczát kötényével, hogy a legyek ne háborgassák, a míg alszik, s addig ölébe veszi a kis gyermeket s mindenféle csoda dolgot elkövet vele; a mivel kieszközli nála, hogy ne sírjon addig, míg a favágó szunnyad.... S este együtt mennek haza, a favágó viszi a vállán a szerszámjait, a favágóné viszi a gyerme­ket az ölében haza.Otthon már lobog a tűz a kony­hában, a rántásszag messziről üdvözli őket. A gyermeket lefektetik, a napszámosné előkeresi a favágó pipáját, tüzet is hoz rá a konyhából; mikor a gőzölgő tálat behozzák, mellé ülnek, fe­nekéig iparkodnak, hogy jó idő legyen holnap, s aztán elbeszélik egymásnak, hogy mit emelt ma egész nap a gyerek. S aztán — nem kérdezik egymástól, hogy „szeretsz e ?“ Mihály r­elejött lassankint a diófa­gerendák kifaragásába. Jól szolgált kezében az ácssze­­kercze. Noémi bámulta ezt nagyon. — Ugyan Mihály, kérdé egyszer, mondd meg nekem, nem voltál te valamikor ácslegény? — De az voltam, még pedig hajóács. — S ugyan mondd meg, hogyan lett belőled ilyen nagy úr, hogy nyaratszaka elmaradhatsz a munkádtól s úgy töltöd az időt másutt. Mert most a magad ura vagy ugye ? Nem parancsol veled senki ? Majd elmesélem azt neked egyszer, monda rá Mihály, de nem mesélte el neki soha, hogy mi módon lett ő belőle olyan nagy ur, hogy Ut most fát fűrészelhet hét számra? Mesélt Noéminak tapasztalatteljes utazásairól szerteszét a világban, de odáig nem ment a mese­mondásban soha, hogy saját magáról beszélt vol­na neki valamit. Elütötte a sürgetőbb kíváncsisá­got azzal, hogy a dologhoz látott, s ha egyszer lefeküdt, akkor nem lehetett őt kikérdezni, a­hogy asszonyszokás, a menekülni nem tudót ilyenkor kérdőre vonni. Szerencsére a férfinak is adott a gondviselés az ellen védelmet, azt hogy ha lefeküdt, elalszik s nem hagyja maga kivallatni. (Folytatása következik.)

Next