A Hon, 1872. június (10. évfolyam, 125-149. szám)
1872-06-01 / 125. szám
Reggeli kiadás: 125 szám. X. évfolyam. — ■ ■ ■ ■ [UNK] ■ ....Pest, 1872, Szombat, jan.^LH Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. az. földszint Előfizetési dijt Pestin kiadva, vagy Budapesten báadvn hordva reggeli 4i esti kiadta együtt: 1 hónapra.................................1 frt 85 kr. 1 hónapra................................6 „ 60 „ 6 hónapra...............................11 Ab esti kiadta pontai különküldéseért . — . felülfizetó a havonkint . . . . 80 kr. Aa eUffiaetes a* tv folyttá minden hónapban Megkezdhető, é ennek bármely napján történik 14 mindenkor a hó elad napjától fog eitmlttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési Iroda : Ferencziek tere 7 ez. Beiktatási dij t • hasábos ilyféle betű sora . . 0 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatta mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyilttéri 6 hasábos penzsorok . . . 86 kr. SRT Az előfizetési és hirdetményi dl) a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető leaa lap a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek cank ismert képektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhivás X dik évi folyamára. EISilsotéal Arak: Egész évre . . . 33 ft — kr-Fél évre . . . I 1 ft kr. Negyed évre . . . 5 ft 50 kr. Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre s postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesitése ti» írtig csak 5, 1O írton felül pedig ti? krba kerül. Az elöfi »etdeoT » »Ho» kiadó-hivatala* eziin alatt Pest, ferti«ziek ters 7. sz. alá küldendő«.. A HON kiadó-hivatala. PEST, MÁJUS 31. Hagyjuk el a kisszerű fogásokat. Mikor közelebbről az 1848. V. törvényczikk rendeletének végrehajtására a központi választmányokat országszerte megválasztották, jól emlékezem, hogy a jobboldali lapok több megyéből és városból ily tartalmú távirati tudósításokat közlöttek: „a központi választmány teljesen jobboldaliakból alakult meg.“ Az illető hatóságok mind magas politikai indokból választottak csak egyik pártból, és a tudósítók miért dicsekedtek ezzel, akkor nem értettem, de most, mikor naponként olvashatom és hallhatom az összeírás körül itt és ott elkövetett zaklatásokat, kisszerű akadékoskodásokat és részrehajlást, most már értem. A lovagiasság egyénnek és pártnak egyik fő kelléke; ott, hol nagy országos pártok vannak, csak egyik — bármelyik — pártból választani a központi választmány tagjait, nem lovagiasság, de türelmetlenség volt. A türelmetlenséget egy középkori szent vagy egy szűk koponyájú sectorius erénynek tarthatta, de felvilágosodott századunkban egy értelmes politikai párt sem használja, mert meg ezáfolhatatlan adatok tanúskodnak a mellett, hogy a türelmetlenséggel csak rontani és keseríteni lehet, de építeni és békíteni nem. Hagyjuk el a kisszerű fogásokat és szokásokat. Politikai ügyekben és küzdelmekben még inkább, mint bármi más téren érvényes ez a szabály, és követnünk kell:g „Amit magadnak nem kívánsz, mással ne tedd.“ Méltányosság, igazság, magasabb politikai szempont, sőt épen jól értett pártérdekből is, csak azokban a hatóságokban jártak el helyesen, hol a központi választmányt az országos pártokra való tekintettel választották meg. A többek közt a baloldali Pest megye így választott, s eljárása következése, hogy az összeírók pártoskodása és zaklatása ellen, panaszt sem a jobb- sem a baloldal részéről nem emelt senki. De mondhatják, hogy minden választás a bizalom kifolyása. A jogosultak élnek választójogukkal ahogy tudnak és akarnak, választhatnak mind jobb, vagy mind baloldaliakat, a választás törvényessége ellen senkinek nincs joga kifogást tenni. — Igaz. — Mi nem is a választások törvényessége ellen szólunk, csak a közelebbi napok alatt szerzett tapasztalat után azt akarjuk mondani, és nem csak pártunk, de a haza érdekében, hogy egy — bármelyik — pártból alkotni meg a központi választmányt, a választásokból alakuló parlamentre és a parlamenti kormány tekintélyére felette káros hatású. Minden politikai rendszer bizonyos feltevésen vagy reményen alapszik és csak addig működhet haszonnal és tekintéllyel, míg a feltevés áll, s a polgárok bizalma meg nem rendül. A korlátlan királyság a feudális urak szeszélye és zsarnoksága ellen, azon a feltevésen alapult, hogy részrehajlatlansága által békét és rendet csinál. Az örökös királyság azon a feltevésen alapult, hogy egy isten kegyelméből kiválasztott családban, az elsőszülött mindég kormányzásra képes lesz. Feltevésükben, reményekben a népek csalódtak, és ma már, legalább a korlátlan királyságot, egyik sem kívánja. A parlamentáris rendszer is csak egy feltevésen alapul és a tartja fenn. A feltevés ez, hogy törvénnyé mindig csak az ország valódi többségének akarata válhhatik. A Parlamentarismus, mint a 18-ik század politikai dogmájának alkalmazása a gyakorlatban, tagadhatatlanul előnyös forma a szabadságra, de minthogy minden politikai rendszerek közt a legkényesebb és legtöredékenyebb, mindenik pártnak és főleg a hatalom birtokában lévő pártnak lelkiismeretesen kell arra ügyelni, hogy hitelét és lényegét el ne veszítse. Lajos Filep és III. Napóleon tudtak maguknak többséget csinálni, de elvégre is mit értek vele. A minden áron szerzett többség tapasztalat szerint, nem erőt ad a kormánynak, de gyengesége és tehetetlensége oka lesz. Ahol politikai élet van, ott pártok is vannak. — A pártok küzdelem és izgatás által élnek és nőnek ; ha a küzdelem az izgatás elvi terén nemes modorban és nemes fegyverekkel foly, hatásában és eredményében az országra nézve mindig jótékony. Hol a töredékeny parlamentáris rendszert tisztán kezelik, hol sajtó és gyűlésezési szabadság van, hol a pártok küzdelmének élénksége, a törvény tiszteletével és az igazság szabályaival mindig arányban áll, ott a pártok és a pártok küzdelme a rend és szabadság ügyét soha nem koczkáztatja. Mindnyájan arra törekedjünk, hogy nálunk is így legyen. De, hogy így lehessen, mindenik pártnak, de főleg a többségnek úgy kell működnie, hogy szándéka tisztaságát, igazságtalan és részrehajló eljárás által gyanúba ne hozza. A 48. törvényhozás igen jól értette, hogy az ország érdekében kerülni kell mindent, miáltal a parlament törvényességén és tekintélyén csorba ültethetnék. Még a gyanúsíthatást is el akarta hárítani, ezért intézkedett az V. törvényben úgy, hogy szavazás alkalmával a pártok egymást ellenőrizhessék. A 48. törvényhozás említett intézkedése világosan mutatja, hogy országszerte mily szellemben kellett volna eljárni a központi választmányok megalakításánál, és az összeírók kiküldésénél. Politikában mindig a józan észtől és a tapasztalástól kell utasítást venni, nem a pártszenvedélytől. A józan ész azt mondja, a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a mintáz erény a megelégedéssel, a jog a kötelességgel solidaritásban van, úgy van solidaritásban a közjólét és a kormány tekintélye a részrehajlatlan igazságos eljárással és a becsületes politikával. Sámi László: © Egyike Magyarország legnépszerűbb földbirtokosainak, ki Fehérmegyében is nagy mintagazdasággal bir, mindenk gazdatisztjével tudata, hogy a közelgő választások alkalmával politikai meggyőződésük nyilvánítására legkisebb pressiót gyakorolni nem óhajt, sőt az által látandja magát leginkább megtisztelve, ha minden hivatalnoka szabadon követi meggyőződését. Dicső, követésre méltó példa. Hogy ki e nemes gondolkozású magyar nagybirtokos, azt sejtheti mindenki, egyébiránt egyike azoknak, kik a trónhoz legközelebbi összeköttetésben, s az országban a legmagasabb katonai polczon állanak. A lengyel kiegyezési munkálat már benyujtatott, Herbst által szövegezve, a bécsi reichsrath képviselőházának alkotmánybizottságához. A munkálat szerint a reichsrath hatásköréből a galicziai landtag hatáskörébe a következő tárgyak mennek át : A kereskedelmi és iparkamrák rendezése ; a hitel- és biztosítóintézetek , valamint a bankok feletti intézkedés, a jegybankok és takarékpénztárak kivételével; az államtörvényeknek, úgy a kereskedelmi, mint különösen a részvénytársulatokra vonatkozó intézkedéseinek tekintetbe vételével; az ország polgárainak polgári jogai és a tanügyre vonatkozó törvénykezés, a népiskolák, gymnasiumok és az egyetemet illetőleg, az állami alaptörvények határain belül ; a német nyelv azonban egyenjogú az ország nyelvével a galicziai német községekben, és tannyelv marad folytonosan úgy a lembergi második gymnasiumban, mint a bródi reálgymnasiumban ; a galicziai országgyűlést illeti a rendőri büntető trkezés a büntetések módjának és mértékének meghatározásában; a tolonczozás módjának és költségeinek meghatározása. Továbbá: a polgári törvénykezés fölötti intézkedés az államtörvények határain belül, és így : a gyám és gondnoksági ügyek, a telekkönyvi ügyek elintézése az általános törvények alapján, a békeLirák behozatala, de hatáskörük meghatározása az államtörvényhozásnak tartatik fenn. Az első és második folyamodás a politikai hivatalok szervezése; amennyiben az ország érdekei kellőleg figyelembe nem vétetnének, az állam fogja pótolni a hiányt saját közegeivel. A tanügy költségei azon kiadások tekintetbe vételével fognak megállapittatni, melyek a pénzügyi törvények alapján 1871-ben Galiczia részére az ott felsorolt czimeken valóban kiadattak. Ily alapon fog megállapittatni a közigazgatási költség összege is. Mind a tanügy-, mind az oktatásügyre fordítandó költségek öt évről öt évre állapítandók meg, és a tanügy költségei a többi koronaországok és tartományok tanügyi költségeinek emelkedésével, vagy lejebb szállásával azon irányban fognak emelkedni vagy lejebb szállani, amely irányban van a Galiczia által fizetett egyenes adó, a többi koronaországok és tartományok összes évi adójához. A közigazgatási és iskolafelügyelői , hivatalnokok ellátási és nyugdíjainak terheit az ország védi. A reichsrathban képviselt többi királyságok és országok Galiczia képviselőinek távollétében intézik saját tan és közigazgatási ügyeiket. Galiczia,a Lodoméria és a krakkói nagyherczegség ügyeinek intézése végett, külön minisztérium állittatik föl, törvénykezési ügyeit pedig egy külön Bécsben felállítandó legfőbb tanács intézi, melynek viszonyát a többi legfőbb törvényszékekhez a Reichsrath szabja meg. A lengyelek még eddig nem foglaltak állást a munkálattal szemben. Ziblikievitz kinyilatkoztatta, hogy a lengyelek csak akkor nyilatkoznak a munkálat felől, ha a kiegyezésnek a galicziai országos törvények közé követelt beczikkelyezése elejtetik. A föllebb közölt munkálat mindenekelőtt a galicziai landtag elé fog terjesztetni. — A lengyelekkel való kiegyezésen— sz. pétervári közlemények szerint — Oroszországban is munkálkodnak. A Néva partján egy előkelő lengyel egyéniség van most Varsóból, ki fontos javaslatok előterjesztésével foglalkozik, s a lengyel királyságban s az orosz guberniumokban tartózkodó lengyelek állandó kibékítésére vonatkozólag hoz javaslatba terveket. A horvát választásokról újabb s esti lapunk közleményét kiegészítő tudósítások érkeztek. Ezek szerint 28 unionista és 47 nemzeti párti választatott meg. Három kerületben a választás még nem történt meg. A megválasztott képviselők közt tehát az unionisták — az eddig ismert választások szerint — 19 szavazattal többségben vannak. De ehez járulnak még a virilisek, kik összesen 28-an vannak. Jobboldali lapok egyhangú, s úgy látszik, sajtóirodából kapott értesülése szerint a nemzeti párt a virilisek közt 4 szavazatra, az unionisták 24-re számíthatnak. Megyék és városok szerint az összes választások — három kivételével — a következő eredményt mutatják föl: Unionisták: b. Prandau (Eszékváros) , Jurkovics (Eszékváros), Sulyok (Szamobor), Raics( Ivanics erőd), Ivanovics (Ruma), Zsifkovics (Vukovár), Tallér (Pozsega), Hatz (jaskai ker.), Modics (goriczai ker.), Jellacsics (szamobori ker.), Prister (netreticsi kér.), Kreivoj (prokupskoi kér.), Matasics (vinicai kér.), Hervoics (szentkereszti kér.), Kiss (krapinai kér.), Lábas (pregradai kér.), Parapatics (vrbováczi kér.), Inkey (kapronczai kér.), Maljevac(bektesi ker.), Kraljevics (pozsegai közp. kér.) , Pogacsnik cvocsini kér.), Krsujavi (miholáci kér.), Prica cvalpói ker.), Rogulics Tivadar (vukovári kér.), Horvát Péter; — összesen 25, ezenkívül van még 3, kiknek neve még ismeretlen. — Nemzeti pártiak: (Zágrábváros) Krestics, Jakics, Mrazovics egyúttal, megválasztatott Fiumevármegyében, (Varasdváros) Prist, Jazics, (Bukkari) Smaics, (Károlyváros) Makanec, (Kőrösváros) Fertics, (Kaproncza) Spissich, (Sziszek) Kotur, (Krapina) Kiepach, (Bellovár város) Mazuranics, ki egyúttal a grubisznopoljai kerületben Bellovármegyében is megválasztatott. (Diakovár) Hrvat, (Zágráb megyében) Tuskovics Cop, Malec, Vranicani, Balasko, a turopoljai kerületben a választás ma történik, s ott az unionista párt győzelme bizonyos. (Varasd megye) Antolek, Spevec, Broz, MUsics. (Körös megye) Voncsina, egyik kerületből a választás eredménye még ismeretlen, s van kilátás, hogy unionista választatik. (Fiume megye,) Turkovics, Mrazovics, Racski, Derencsin. Bellovármegyéből ismeretesek : Stekovics, Miskátovics, Mazuranics, Spun és Svilicsics megválasztatása, ismeretlen még három. (Pozsega megye) Turelli. (Verőczemegye) tudva van Mihalovics, Kviricsics, három kerületből még nem tudjuk az eredményt. (Szerém megye,) Odjics, Tombor, Rogulics, Joca, Rogulics Sándor, Greies, megválasztottak még: Cemadak, Posilovice, Vrbancsics, de nem tudni hol. Zágrábban a választások epilógjaként zavargások is történtek. Említettük volt, hogy a horvát fővárosban a nemzeti párt győzelme fölötti örömének demonstrátiókkal ”adta jelét. Mint a „Reforménak lávírják, ez alkalomból némely kihágó elfogatása miatt népcsődülés volt. A rendőrök a sokaság által megtámadtalak. A nép zajongva foglalta el a Jellacsics-tért. A katonaság megszállott minden utczát. — Részletek még nem érkeztek. Pulszky ur oynismusa. A Pulszky Ferencz cynikus ember és a cynikusok őszinték. Elment Gyöngyös városába és tartott egy őszinte beszédet. Be akarván bizonyítani azt, hogy a baloldal politikája rósz, a történelmet hívja segítségül. De milyen történelmet ! Nem csak Horvát és Szalay, nem csak Katona és Fessler, de még csak a Lustkanderek sem tudnak olyan magyar történelemről, amilyent Pulszky úr csinált a gyöngyösieknek. Pulszky úr történelme szerint, a pogány Kuba lázadása, az oligarcha Trencsényi Csák támadása, Erdély önállása és 150 éves nemzeti politikája, a Bethlenek, Tökölyek és Rákóczyak nagyszerű szabadságharcza mind egy fonton pendül, mind elítélendő és mind azt bizonyítja, hogy a baloldal politikája rósz. * . . * * Mi a koronárium ? Megmondja maga Pulszky úr: „a költő, a fiatalabb nemzedék még most is lelkesedéssel és bámulattal említi Tököly és Rákóczy hírnevét. Hanem az államférfiú, a történetíró ad igazat Széchenyinek és Pálfynak, kik lecsillapították a szenvedélyeket s megkötötték a békét, mely meghozta végre a rendet s nyugalmat, s ebben az enyhülést. (Zajos éljenzés í . és helyeslés).“ Tehát a „Pesti Napló“ szerint „zajos éljenzés j és helyeslés“ kisérte Gyöngyösön Pulszky e 1 „HO#“ TÁRCZÁJA. Az arany ember. Regény öt kötetben. irta JÓKAI HÓK. Negyedik kötet: Noémi. Egy vendég. (74. Folytatás.) A kis gyermeket nem hiába nevezik angyalkának. „Angelosz“ eredetiben azt teszi, hogy „küldött.“ Egy más világ küldötte as. Egy más világé, melynek ismeretlen, delejes hatása sugárzik a gyermekarczból, gyermekszemből azokra, a kikhez küldve lett. A gyermekek szemében van néha bizonyos kék sugárzat, amely bűvölő erővel bir, mely beszélni tud ; s ezt a szint elveszti a szem, mikor beszélni megtanult az ajk: ez a sajátszerü kék szivárvány csak a gyermekszemekben észlelhető. Oh mennyi hosszú órán át elbámulta e kék szivárványokat Mihály, mikor a gyermeket a fűbe leterített juhbőrre lefektetve, maga is oda keveredett mellé, s nézte annak első játékait, leszakított neki egy egy virágot, ami után csengett: „nesze, virág!“ s aztán volt dolga, mig visszakönyöröghette tőle ; mert a gyermek mindent a szájába akar tenni a mit megszeret. És találgatta az első szótagokat, a miket az uj ember ajka kimond, mit jelentenek azok ? — És hagyta neki a bajuszát tépni. És dalolta neki a dajkaéneket, mikor elaltatá. Egészen mást érzett Noémi iránt most, mint mikor idejött. Ennek az érzelemnek nem voltak vágyai, csak boldogsága. A szenvedély hevét valami édes bús nyugalom váltotta fel. Olyan az, mint a láz után a meggyógyulás gyönyörérzete. Maga Noémi is egészen megváltozott, mióta legutóbb látta. Más kifejezése volt arczán a gyöngédségnek, a vonzalomnak, valami türelmes szelídség volt kedélyében, a mit nem lehet sem eltanulni, sem eltagadni, valami nyugodt méltóság, mely a szemérmes tartózkodással párosul s a nőt, mint egy tiszteletet parancsoló bűvkör, sugározza körül. Tímár nem tudott betelni örömével. Napok kellettek neki hozzá, míg elhitte, hogy ez nem álom. Hogy ez a kis gunyhó, félig fából, félig sárból, és benne az a mosolygó nő azzal a gagyogó angyalkával ölében, mind a valóság, és nem álom. És azután gondolkozott róla, hogy mi lesz ebből? Körüljárta az egész szigetet és töprengett magában a jövendő felől. „Mit adhatsz te ennek a gyermeknek ? — Sok pénzt? — A pénzt itt nem ismerik. — Nagy földeket, uradalmakat ? — Ehez a szigethez semmi földet nem toldhatsz hozzá. — Elviszed magaddal, nagy urat, nevezetes embert fogsz belőle neveltetni ? — De nem adják oda ezek a nők. — Őket is elviszed magaddal ? — Ha mennének, sem tehetnéd. — Hisz akkor megtudnák, hogy ki vagy ? s megvetnének érte. — Ezek csak itt lehetnek boldogok; az a gyermek csak itt járhat felemelt fővel, ahol senki sem kérdi a nevét. A nők egy nevet adtak neki: Adeodat (Isten adta) több neve nincs. Hát te mit adsz neki ? Egy nap, mikor így töprengve járt czéltalan bolyongással a szigeten, bozóton, vad virágon keresztül gázolva, egyszer egy olyan helyre jutott, ahol a tar galy recsegett léptei alatt. Körülnézett, a kiszáradt diófák szomorú erdejében találta magát. A szép nemes szálfák meg voltak halva, s a tavasz egyetlen lombot nem hozott ágaikra; azok száraz hulladékkal lepték el a földet. Mihálynak egy eszméje támadt a halott fák sírkertjében. Rögtön sietett vissza a kunyhóhoz. — Teréza, megvannak-e még az ácsszerszámok, amiket a házépítésnél használtatok. — Itt vannak a kamrában. — Add elő. Egyet gondoltam. Kivágom a kiszáradt diófákat és azokból építek egy szép házat Dódi számára. Teréza bámulva csapta össze a kezeit, Noémi pedig azzal felelt, hogy összecsókolta a kis Dódi arczát, mintha mondaná neki: „hallod íz! !“ Mihály Teréza arczán a M-n-'it kifejezését csendes kétkedésnek magyarázta. — Igen, igen ! erősíté szavait; magam egyesegyedül fogom azt a házat felépíteni, senki segítsége nélkül, ahogy a székelyek, az oláhok építenek szép tölgyfákból olyan házakat, mint egy skatulya; a miénk diófából lesz fejedelmi kastély; az utolsó szeget is magam fogom hozzá készíteni, s az lesz majd a Dódi háza, ha megnő. Teréza csak mosolygott. — Jól van, Mihály, jól van, hiszen én is próbáltam gunyhót rakni egyedül, mint a fecske. Magam vertem össze a falat sárból; magam tetőztem be náddal; — hanem már az ácsmunka nem egy embernek való: tudja, hogy az öreg fűrésznek két nyele van ; azzal ön egymaga nem tud bánni. — Hát nem vagyunk-e hozzá ketten ? kiálta föl hévvel Noémi. Hát nem segíthetek-e én neki ? Azt hiszitek, hogy nekem nincs erős karom ? S azzal feltürte inge ujját egész vállig, hogy karjával eldicsekedhessék. Szép, gömbölyű Diána kar volt az, domború idegteljes izmokkal. Mihály végig csókolta azt vállától körme begyéig, s aztán azt mondta, hogy „jó lesz.“ — Oh mi együtt fogunk dolgozni, monda Noemi, kinek eleven képzelmie egyszerre megragadta a Mihálytól adott eszmét. Noemi lelkében Mihály gondolatja egyszerre megfogamzott. Kimegyünk majd együtt az erdőre; a kis Dódinak csinálunk függőágyat egy fa ágára; egész nap fogunk dolgozni, te anyám kihozod utánunk szilkében az ebédet s ott eszünk a faragott fára leülve egy szilkéből. Milyen jól fog az esni! És úgy lett. Mihály rögtön vette a fejszét s ment ki a diósba, s hozzá kezdett a munkához. Mire egy diófát ledöntött, s azt az ágaitól letisztogatta, csupa hólyag lett tőle a tenyere. Noémi azzal vigasztalta, hogy az asszonyoknak soha sem törik fel a tenyerük. Amint aztán három fa le volt vágva, hogy egyiket a más kettőre lehetett tenni, akkor már szüksége volt Noémi segítségére. Noémi nem vette tréfára, amit igért. Hozzálátott a nehéz dologhoz; karcsú termetében el nem pazarolt erő volt és kitartó szívósság. A nagy fűrészt olyan ügyesen tartotta, mintha tanították volna rá. Mihály megérte hát, hogy megtanulja, mi sorsa van a favágónak és a favágónénak, akik korán reggel egymásnak segítenek a fát fűrészelni; s mikor a nap delel, akkor kihozzák számukra a szilkében az ételt; a fatörzsre egymás mellé telepednek, a drága jó bablevest az utolsó cseppig elköltik; egy közös korsóból jó friss vizet isznak utána, aztán egy órai pihenést engednek maguknak ; a favágóné letele pedig a puha forgács halomra, a favágó végig heveredik a földön, a favágóné letakarja az arczát kötényével, hogy a legyek ne háborgassák, a míg alszik, s addig ölébe veszi a kis gyermeket s mindenféle csoda dolgot elkövet vele; a mivel kieszközli nála, hogy ne sírjon addig, míg a favágó szunnyad.... S este együtt mennek haza, a favágó viszi a vállán a szerszámjait, a favágóné viszi a gyermeket az ölében haza.Otthon már lobog a tűz a konyhában, a rántásszag messziről üdvözli őket. A gyermeket lefektetik, a napszámosné előkeresi a favágó pipáját, tüzet is hoz rá a konyhából; mikor a gőzölgő tálat behozzák, mellé ülnek, fenekéig iparkodnak, hogy jó idő legyen holnap, s aztán elbeszélik egymásnak, hogy mit emelt ma egész nap a gyerek. S aztán — nem kérdezik egymástól, hogy „szeretsz e ?“ Mihály relejött lassankint a diófagerendák kifaragásába. Jól szolgált kezében az ácsszekercze. Noémi bámulta ezt nagyon. — Ugyan Mihály, kérdé egyszer, mondd meg nekem, nem voltál te valamikor ácslegény? — De az voltam, még pedig hajóács. — S ugyan mondd meg, hogyan lett belőled ilyen nagy úr, hogy nyaratszaka elmaradhatsz a munkádtól s úgy töltöd az időt másutt. Mert most a magad ura vagy ugye ? Nem parancsol veled senki ? Majd elmesélem azt neked egyszer, monda rá Mihály, de nem mesélte el neki soha, hogy mi módon lett ő belőle olyan nagy ur, hogy Ut most fát fűrészelhet hét számra? Mesélt Noéminak tapasztalatteljes utazásairól szerteszét a világban, de odáig nem ment a mesemondásban soha, hogy saját magáról beszélt volna neki valamit. Elütötte a sürgetőbb kíváncsiságot azzal, hogy a dologhoz látott, s ha egyszer lefeküdt, akkor nem lehetett őt kikérdezni, ahogy asszonyszokás, a menekülni nem tudót ilyenkor kérdőre vonni. Szerencsére a férfinak is adott a gondviselés az ellen védelmet, azt hogy ha lefeküdt, elalszik s nem hagyja maga kivallatni. (Folytatása következik.)