A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-01 / 226. szám

. sli kiadat 226. szám. X* évfolyam. Pest, 1872. Kedd, oct. 1. Kiadó-hivatal: Ferensziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy budapestiül hité­­r Ira reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 frt 8'o­kr. 3 hónapra............................5 n 50­­ 6 hónapra............................. „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől foga­dtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóihiva° til­­l­a (ferencziek­ tere 7. szám) küldendők. Pest, Oktober 1 Pest, okt. 1. A ház mai ülése kevés érdekeset ígért, s nem is sokkal nyújtott többet. A napi­renden kívül: Madarász József adott be egy határozati javaslatot, mely által a szélsőbal feliratának nézete szerinti hiá­nyait kívánja orvosoltatni, s az igazoló bizottságok tettek jelentéseket. Ezek kö­zül fölemlítjük azt, hogy Vojn­ics Bar­nabás választása ellen vizsgálat rendelte­tett el; ez az első jobboldali, a­kinek vá­lasztása iránt egy kis aggályt érez a jobboldal lelkiismerete. Különben erre nézve is jellemzetes, hogy e választás megvizsgálásával Schmaus Endrét bíz­ta meg az igazoló bizottság, ki a bácskai jobboldal teremtménye, s midőn az elnök Spen eskületételre szólíta föl, nagyon elmerült beszélgetésben V­o­j­n­i­c­s Barnabással. E választás tudvalevő­leg az, hol egy szavazat többséget csak egy szavazó szavazatának az ille­tő egyén tiltakozása daczára Vojnics javára történt számításával tudtak erő­szakolni. E választónak írásbeli hite­les nyilatkozata volt a kérvényhez mel­lékelve. Az is érdekes, hogy a II. bí­ráló bizottság jegyzőkönyvének azt a ré­szét, mely Vojnics Barnabás úr választá­sáról szól, s az ottani üzelmeket, mint ne­künk mondják, botrányos színben tünte­tik föl, az illetők jobbnak látták a ház­ban fel nem olvastatni. A magyar delegáció. A hadügyi albi­zottságának tegnap esti hat órakor tartott ülésében tárgyalás alá vétetett a rendes szükség­let czim szerinti megállapítása. Az első czim szükségletének tárgyalása előtt az albizottság a szolgák illetményeinek szabályozását c­élzó előterjesztést elfogadta. Az I-ső czim „Központi vezetés“ tételenkint tárgyaltatott. Az I-ső tétel „hadügyminiszterium“ szü­kség­­leténél, a 4-ik osztályfőnöki állomásra szüksé­ges 6.888 írt továbbá irodai kiadásokra 6300 ft elfogadtatott s e tétel szükséglete az 1872-ik évre megállapítottnál ez összegekkel megsza­vaztatott, 2- ik tétel „Ő felsége katonai irodája“ a fize­tésemelés elejtéséből eredő külömbözet leszámí­tásával 47,164 ftban megállapittatott. 3- ik tétel „főhadi hadosztály­, és katonai pa­rancsnokságok“ az 1872. évre megállapított ösz­­szegben 294,058 főt elfogadtatott. 4- ik tétel „katonai figyelőség“ az ügyelőség személyzete felemelésének elejtésével 564,376 frt megszavaztatott (törlés 61 sor.) 5 fk tétel „városi vár és térparancsnokságok“ az 1872-ik évre megállapított összeg 181,300 ft megszavaztatott (törlés 22,909.) A bankkérdésről a kormányhoz közel álló lapok azt írják, hogy a kor­mány élénken foglalkozik azzal s e ha 8­ dikán vagy 10-dikén,amidőn ő felsége Budára visszatér, végleges határo­zat fog hozatni. Az osztrák pénzügyminister Kerkápoly jegyzékére már válaszolt s a magyar pénzügyministernek e jegyzékre adandó felelete most állapíttatik meg. A pénzválságot emlegető hírek — e félhivatalos közlemények szerint — túl­záson alapulnak. Az osztrák bank a ma­gyarországi filiálék dotátióját e pillanatig nem szorította meg s noha egyes pesti intézetek ellen legújabban tanúsított el­járása helytelen: ez eljárás ellenében, mint félhivatalos részről biztosítanak, a helybeli pénzpiac­ saját erőiben elegendő segélyt bír. Pest városa legújabban 20 milliót helyezett kölcsönéből helybeli pénzinté­zeteknél , a frankó-magyar bank tőkéjét 6 millióval gyarapította, az anglo-magyar bank 4 millióval s a hitel­bank 3 millió­val fogja gyarapítani. A pénzügyminiszer a kincstári utalványokból augustus és September hóban körülbelül 3 milliót vál­tott be. E 18 milliónyi tőke a helybeli pénzpiac­ javára vár. Örvendetes tudomásul veszszük mind­­a felebbieket, mind a félhivatalos lapok ama biztosítását, hogy a bankügy min­den részre nézve megnyugta­tóan fog megoldatni. Az iránt azonban nem mulaszthatjuk el aggodalmunkat ki­fejezni, hogy e félhivatalos közlemények nem lesznek alkalmasak eloszlatni tel­jesen ama félelmet, melyet az osztrák bank dotátiójának beszüntetéséről szár­nyalt hírek keltettek. A franczia állandó bizottság sept. 26-án tarto 5-ik ülését, melyben Remu­­sat és Lefrank ministerek is részt vettek. Marcial Delpit panaszt emel a „Soir“ által közölt azon czikk ellen, melyben az állíttatik, mintha Thiers közelebb így nyilatkozott volna: „A radikálisok mint­egy öntudatlanul a mérséklet és törvé­nyesség terére léptek, míg némelyek, mint pl. Delpit, annyira elragadtatják magu­kat hevök által, hogy ők lesznek az izga­­tók.“ — Az ilyen gyanúsítások — úgy­mond Deloit — annál sajnálatraméltób­­bak, mivel oly lapban jelennek meg, melyről tudva van, hogy a kormány be­folyása alatt áll. Lefrank minister erre azt feleli, hogy ha a lapok koholmányait és tendentiósus állításait akarná ellenőrizni, akkor alig szentelhetne egy órát az ál­lamügyeknek. — Egyébiránt azon lapok­ban is, melyek Thiers politikáját védel­mezik, hiában keresne az ember valamely inspirátiót a kormány részéről. M o r n a y marquis : „Fájdalom,nemcsak hirlapi czik­­kék, de hivatalos okmányok is forognak fenn. Értem Barthelémy St.Hilaire válaszait a megyei tanácsoknak, főleg Saune - et Loire megye tanácsa 3­3 tagjának adott vá­laszát. Ez utóbbiban azt állítá a kormány feje, hogy a commune-mozgalmak miatt nem történnek többé elfogatások. Ez ok­ból indíttatva érzem magamat, hogy a hadügy­érhez írjak, ki nagy megnyugta­tásomra azt válaszolta, hogy a kormány szándékszik az igazságszolgáltatás me­netét gátolni, hanem a közbéke érdekében­­gyorsított eljárást tart szeme előtt.“La­­boulaye:„Az ellenmondás a két nyilat­kozatban csak látszólagos. Már kezdettől óta azon személyek üldözése,kik a commu­­nenak mint közkatonák szolgáltak, több­nyire abban hagyatott, s ez most csak elvül van elfogadva. Más tekintetben az igazságszolgáltatás rendes folyamát köve­ti.“ Laroche foucauld Bissaccia: „Főleg nagyon sajnálatos dolog, hogy B. St. Hilaire oly levelekkel compromit­­tálja a kormányt, melyek egyenesen a bordeauxi egyezménybe ütköznek. Önök nevetnek, (több baloldali képviselőhöz fordulva) de én még tovább megyek: Thiers úr saját lakásán Bordeauxban mielőtt a végrehajtó hatalom reá ruházta­tok volna, saját magam és számos más képviselő jelenlétében odanyilatko­zott, hogy a jövő, a leendő megoldás nem lehet egyéb, mint a monarchia. Erre aztán mi reá szavaztunk, s meggyőződésem je­lenleg is az, hogy a köztársaság tönkre teszi Francz­iaorszá­­g­o­t. De legyen bármint, annyi bizo­nyos, hogy mindenkinek meg kell tarta­ni a bordeauxi egyezményt.“ Noel P­arfait: „A departementális törvény tárgyalásánál nyíltan el volt ismerve, hogy a megyei tanácsnokok gyűlései­ken kívül feliratot intézhetnek a kor­mányhoz.“ Kergorlay: Ez a leg­nagyobb becstelenség!“ (Zaj) Ab o v­il-­­­e: „Chanzy Ilek és társai felirata nyil­ván az Ardennek megyei tanácsából s ki­kerültnek jeleztetett.“ B a z e : „Semmi csürés-csavarás! Az aláírók collectiv s mint illető megyei tanácsnak tagjai lép­nek föl. — Ez határozottan törvénysér­tés.“ Lucet: „Az ember kénytelen azt hinni, hogy álmodik, ha azt­­hallja, hogy oly egyénektől, kik általános sza­vazattal választottak, megtagadtatik azon jog, hogy saját nevökben valamely egyé­ni véleményt nyilvánítsanak. A törvény csak politikai discussiókat akart kizárni a megyei tanácsokból, mert különben foe­­deralistikus államformát alkotott volna, azonban nem tiltotta meg a polgároknak, hogy gyűlésen kívül véleményeiknek ki­fejezést adjanak, s ha ezt teszik, csak­is jogukat és szabadságukat veszik igény­be.“ Marcial Delpit: „Kény­telen vagyok a kormányt nyilatkozatra kérni. A törvény, nézetem szerint, ki van játszva, ha némely megyében, néhány számú tanácsnok , legtöbbnyire törpe kisebbség , nagyon gyakran inter­­p o c u 1 a (Ohó!) összeáll és a köz­társaság elnökéhez feliratot intéz. (Ellen­mondás következtében Delpit visszavon­ja „inter p ocu 1 a“ kifejezését.)Grévy elnök figyelmezteti szónokokat, hogy ma­radjanak vita közben az illem határai kö­zött. Laroche foucauld: „Ha a kérdéses feliratok számosabbak lettek volna, a nemzetgyűlés egybehívá­­sát indítványoztam volna. “A belügyér: „A kormány a megyei, kerületi és köz­ségi tanácsok törvénytelen határozatait megsemmisítette, azonban a Thiers úrhoz intézett üdvözlő feliratokban nem látha­t­­ott törvénysértést.“ Larochefou­­cauld: „Francziaországban minden em­bernek van joga a jövő államformával foglalkozni csak egynek nincs és ez az elnök, kit ez iránt a tribünön letett eskü köt. Thiers ur Chanzy tokhoz intézett válaszában kötelességét megszegte, mert ott bizonyos államforma elfogadásáról beszél. Thiers ur helyzete most az, a­mi hajdan Napoleon Lajos herczegé volt, meg kell tartania fogadását. Abel ügyér tiltakozik ez analógia ellen s tagadja, hogy Thiers valaha megfeledkezett volna kötelmeiről. Ezen viharos ülést azért közlék lehető terjedelmesen, mert sok fényt vet Fran­­cziaország viszonyaira s következtetni enged a monarchisták üzelmeire és ma­gatartására. Spanyolországról csak ké­tes híreket constatálhatunk ez­úttal. A spanyol lapok egy része azt híreszteli, hogy a karlista lázadás mind nagyobb mérveket ölt C­a­t­a­l­o­n­­­a­ és Biscayaban. A kormánynyal kö­zelebbi viszonyban levő lapok szerint pe­dig S­a­b­a­r­­­s fölkelő vezér csapatai teljesen tönkre vannak téve. Az ultramontanismus nyakas és vakmerő magatartását eclatansul illust­­rálja a genfi pseudo püspök legújabb példája, ki nem hajtva a svájczi nem­zeti tanács határozatára, mely őt hivata­lától és functióitól megfosztá, daczolva a nemzeti tanácscsal, ezen határozat kelte után is folytatá püspöki functióit és bér­mást. — A genfi kormánynak úgy lát­szik nem marad más hátra, minthogy te­kintélyének és határozatának erővel is érvényt szerezzen. vtimwmvrjiiSEa*rz&MMxmmoKsrim ». «rartiownn­ minin azon kijelentésemben a ház, hogy nagyobb ösz­­szeget nem lehetett kieszközölni. Különben ez összegnek a nagyobb városok közti forgalom tekintetében fölemelése iránt minden lehetőt el fogok követni. (Helyeslés.) A ház erre általánosságban elfogadja a javas­latot. Következik a részletes tárgyalás. Olvastatnak az egyezmény pontjai, melyek mind meg­jegyzés nélkül elfogadtattak. Utána napirendre kerül az 1869. évi közös­­ügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összeg födözéséről szóló tvjavaslat. Széll Kálmán ajánlja elfogadásra a köz­ponti bizottság nevében e törvényjavaslatot. Csanády Sándor kijelenti,­­hogy ő Boba, de soha, sem ez előtt, sem ezután, semmiféle kö­­zösügyi költséget meg nem szavazott, nem is fog megszavazni. Nem szavazza tehát ezt sem. A ház mind átalánosságban, mind részleteiben elfogadja e javaslatot. Napirendre kerül ezután az 1870-ik évben létesített előlegezési hitelművelet költségeinek födezéséről szóló törvényjavaslat. Az ülés tovább foly. — A VII. bíráló bizottság folyó September hó 30-án tárgyalván Hammers­berg Jenő Tolna megye színi kerület-képvi­selőjének választását a vizsgálat el­rendelését tartotta szükségesnek és a vizsgálat eszközlésével Lukács Béla képviselőt bíz­ta­ meg. Országgyűlési tudósítás, A képviselőház ülése okt. 1. Bittó István elnök tíz órakor pontban meg­nyitván az ülést, a múlt ülés jegyzőkönyve, s utána több, kevésbé érdekes előterjesztés után Madarász József határozati javaslatot nyújt be, a­melyben a szélsőbal feliratának neki nem tetsző néhány tételét módosíttatni indítványozza. Kinyomatni s kioszttatni rendeltetik. Madas Károly benyújtja a II. igazoló bi­zottság jelentését, a­mely szerint Szepesy Gyula, P­u­l­s­z­k­y Ferencz, T­a­v­a­s­z­y Endre, Szende Béla, Sachsen­heim Albert, Just Kálmán és Kardos Kálmán igazoltat­tak . Vojnics Barnabás ellen azonban vizs­gálat elrendelését tartotta szükségesnek, e vizs­­gálással azonban nyelvi akadályok miatt saját kebeléből senkit nem bízhatván meg, átlrt az állandó igazoló bizottsághoz. Az állandó iga­zoló bizottság Schmaus Endrét bízta meg e vizsgálattal. Frileszky Tádé k­eszti a IX. igazoló bizottság jelentését, m­gy szerint G­o­d­a Béla és Maximovic valós képviselők végleg igazoltattak. Következik az a napirend, az az először a németországgal kötött postaszerződésről szóló tvjavaslat. A javaslat felolvastatván, Molnár Aladár jelenti, hogy a központi bizottságnak sem általánosságban, sem részleteiben nincs észrevétele. Nikolics Sándor, szintén óhajtja a szerződés minél előbbi létrejövetelét, s ezért nem ajál részle­tes módosításokat, hanem elmondja nézeteit álta­lánosságban. Először a postautalványokra, posta­előlegekre nézve tesz megjegyzést. Nem tartja elégnek az ott maxiumnak jelzett 50 tallért, s ennek fölebbemelését kéri. De másodszor neta helyeselheti a szerződésnek azt a pontját, mely a Thurn-Taxis herczegi család postamentessé­gét tárgyalja. (Helyeslés balról.) Szlávy József kereskedelmi miniszter meg­jegyzi, hogy a postautalványokra azért nem le­hetett nagyobb összeget megadni és kieszközölni, mert kisebb postahivataloknál nem lehet annál na­gyobb összeget készletben tartani. Magyarorszá­gon 100 frt ez összeg, Németországon ezt is sokal­­ták, s így jön megállapodás az 50 tallérban. A­mi a Thurin-Taxis család postamentességet illeti, ezt Németországban régibb szerződés alapján — régen élvezte e család. Nem tartotta oly fontos­nak, hogy miatta az egyezmény sorsa jöjjön kérdésbe. (Helyeslés jobbról.) Csernátony Lajos nem nyugtatta meg, mit a minister mondott. Az nem áll, hogy azért nem adhat nagyobb összegre engedélyt a kormány, mert a kis postahivatalok nem tarthatnak na­gyobb összeget készletben, mert hiszen az, hogy hány utalványt adhat föl valaki, nincs korlá­tozva. Ha egy 50 frtra rúg, kettő százra. Kér ez iránt felvilágosítást. Szlávy Jószef: Úgy hiszem, megnyugszik Egy rész kezekbe került bank. (MI)Amúgy .a kölcsönös­ bizosító bank sept hó 12-én bezárt rendkívüli közgyűlésének eredmé­nye általános megbotránkozást szült a tisztessé­gesebb fővárosi körükben. A Dobler, Millassin­ féle válaszmányi névsort szánalmas szörnyül­ködéssel olvassa a fővárosi közönség azon része, melynek tudomása van arról, hogy kik Pest vá­rosában a leghirhedtebb uzsorások. Többektől hallottuk, hogy „a magyar kölcsönös biztosító bank rész kezekbe került.“ Igaz, hogy e bank ügyeinek vezetése eddig sem a legszerencsésebb kezekre volt bízva s a választmány kebelében találkoztak olyanok is, kik a pénzpiacz kedvezőtlen conjecturáit saját előnyükre s a társulat kárára kiaknázták 48—60 %-03 intézeti váltót helyezvén el s ma­guknak még provisiót is vettek, mint ezt a köz­gyűlésen egyik volt választmányi tag Milassin pártjának értésére adta, nehogy az új választ­mányba az­orások választassanak. De egészben véve a kölcsönös biztosító bank még­is meglehetős szerencsésen kihúzta az időt a közgyűlésig. Az összes díjbevételek az év fo­lyamában 78.000 frtra mentek. A károk 79.000 frtot tettek , az igazgatási költség 47.000 frtra ment s igy a deficit 48.000 frt. Részletezve: a jégbiztositási bevétel 32 000 frt, kár­eset 50.000 frt, tűzbiztositási bevétel 45.000 frt, káreset 25 frt, központi igazgatás 22.000 ft, vidéki igazga­tás 25.000 ftKörü­lbelül e számokból lehet látni, hogy a kölcsönösbiztositó bank a közgyűlésig mi­nő eredménynyel működött s hogy vagyoni állá­sa minő. A 48,000 frtnyi deficit 150,000 frtnyi alaptőke mellett utóvégre is tűrhető volna, ha meggon­doljuk, hogy a leköszönt választmány maga beismerte, hogy nem értett a biztosítási üzlet­hez, s hogy az intézetnek szorultság esetén 18— 60%-kal kellett fizetni. E deficitet kárpótolhatja némileg azon körülmény, hogy a banknak most már országszerte rendezett ügynökségei vannak, — s ha a most tartott közgyűlés egy oly választ­mányt alakított volna, mely odaadással és szak­ismerettel vezérelte volna az üzletet, ám a vesz­teség könnyen helyre lett volna hozva. A rendkívüli közgyűlés azonban ezt nem tette. Sőt e közgyűlés ellenkezőleg igen szerencsétlen eredményre vezetett. A vidéki főnökök, kik a fővárosi ügyeket csak távolról, vagy egyátalában nem ismerik, azon szerencsétlen gondolatra ju­tottak — miután őket valószínű­leg egy pesti faiseur tévútra vezette — hogy az ideiglenes bizottságot s ezzel együtt az intézet pesti tagjait majorizálva önkényüleg intéznék a bank sorsát. Külön értekezleten elhatározták, hogy D. V. urat megteszik vezérigazgatónak s az illető faiseurrel egy oly választmányi névsort állítottak össze, melyben több kétes jellemű pesti üzér s néhány üzleti dolgokban teljesen tájékozatlan ismert nevű ur s csak egy-két elfogadható név van , csalétekül pedig Horn Ede nevét bigyesz­­ték a névsor élére — ennek tudta nélkül. A közgyűlésen aztán csakugyan majorizálták is az ideiglenes bizottságot, holott ez mindent megtett, hogy a kölcsönös biztosító bankot jó útra vezérelje. A bizottság veresége nagyon rosz benyomást tett­ mindazokra, kik a helyzetet a maga valóságában felismerték és az intézet meg­mentése iránt érdekkel viseltetnek. Egyik volt választmányi tag indíttatva érezte magát kije­lenteni, hogy 11,000 frtnyi jótállását ez intézet­ért biztosítsák azonnal, mert ő a megejtett vá­lasztások után ezt is veszélyeztetve látja. Elnök bejelenti lemondását azon megjegyzés­sel, hogy ne kivá­ják, miszerint lemondását in­dokolja. A kisebbségben maradt párt a gyűlés bezárta előtt visszavonult, semmi befolyást nem akarván többé gyakorolni az intézeti ügyekre, s jegyző­könyvileg is kifejezést kívántak adni annak, hogy ők az ezután történhető dolgokért a fele­lősséget magukról elhárítják. A győzelmes párt ezután másnapra is prolon­gálta a közgyűlést. E taggyűlésről a sajtó nem is volt értesülve. Itt a biztosító bank elnökéül Rátonyi, igazgatóul Hegyesi K. volt , 11 a­­ k­e­r­­t­i igazgató lett megválasztva, a­ki ez oknál fogva nagyon otthonos lehet a biztosítási üzlet­ben. De legnevezetesebb eset volt e gyűlésen Doboly felszólalása. Ezen sentimentális erdélyi szónok azzal állt elő, hogy az ő hazájában levő „atyafiának“ Holtzer ügynöknek fizetését emelje fel a közgyűlés 2200 frtra, mert ő ennek az ur­nak megígérte, hogy a fizetés javítását a köz­gyűlésen ki fogja eszközölni. D. lévén a győzel­mes párt speakere, ki a választások előtt „jót állását mindenért“ veté a latba : kérelmét telje­síteni kellett. Az önzetlenség (!) ilyestén nyilatkozatai után a közgyűlés kölcsönös kösze­netek és hálálkodások közt oszlott el. Szükségesnek tartottuk mindezt a közönség tájékozása végett nyilvánosságra hozni, mert na­gyon veszélyesnek tartjuk azt, midőn egy meg­­biz­atlan elemekkel maturált választmány egy nagy és üdvösnek látszó eszmével agitálhat, és így kiszálllíthatlan károkat okozhat, oly károkat minőket közelebb a miskolczi kiházasító botrány­nál tapasztalni lehetett.A kölcsönös biztosító bank ugyanis most akarja megkezdeni az életbiztosí­tást, ügyetlen vagy pláne ügyes önző kezekben ez oly eredményekre vezethet, min­t az „Al­bert“ Angol biztosító hirhedt esete felmuta­ott. És a legsajnosabb e dolognál, hogy itt sem az ér­dekeltek, sem a nagy­közönség nem ellenőrköd­hetik s a ma elkövetett csalás­t, vagy hibák csak évek múlva termik meg vészes gyümölc­si­­ket. Semmi sem könnyebb, mint az életbiztositás­­nál ezrekkel megkárosítani a társulatot úgy, hogy az egy két évig fölfedezetlen maradjon; s midőn a turpisság kiderül az illeték absoluto­­riummal sőt egymásnak ünnepélyesen megszava­zott köszönetnyilvánításokkal már háttérbe lép­tek, s őket már többé senki sem vonhatja száma­dásra. De még a tűz- és jégbiztosítási szakban sem tudhatják az illető biztosítók, vájjon egy lelkiis­meretlen választmány nem károsítja-e meg őket s várjon nem kellene-e oly nagy pótfizetéseket teljesíteni, melyekre egyáltalában nem gondol­tak , mert a választmány halomra csinálhatja a lebegő adósságokat, pláne ha a tagok között oly emberek vannak, kik az uzsora­műveletekben nagymesterek. Óva intjük tehát mindazokat, kik a kölcsönöt biztosító társulat ügyeire befolyással lehetnek, vagy azzal összeköttetésre lépnek, vigyázzanak jól, mert “kinya van a kertben!“ Az egyetemi uj rektor felavatása. A magy. kir. tudományos egyetem ma délelőtt 10 órakor tartotta új rektorának felavatását. Az egyetemi tanárok és hallgatók egészen megtöl­tötték a nagy hiszte­n­et, s nemsokára megjelent az egyetem rektora Toldy Ferencz a négy kar dékánjai és tanárai kíséretében. Az emelvényen elfoglalván helyét előadta a lefolyt tanév törté­netét. Az első részben szólott az egyetem beléle­­téről. Volt a lefolyt évben az egyetemen a téli félévben 2503, a nyári félévben 2072 hallgatója, s így a tanulók száma a lefolyt évekhez képest nem mutat apadást. Hatalmas fejlődést nyert az egyetem a tan­erők szaporodása, a kormány támogatása és a törvényhozás bölcs gondoskodása által. Legked­vezőbb arányt mutat a jogi, kevésbé kedvezőt az orvosi, legkevésbé megnyugtatót a b­ölcsiszesi kar; a theologiai pedig a sülyedés bélyegét hordja magán. A haza egyetlen egyetemének ilyetén állása nem kedvező hőmérője ifjúságunk tudományszomjának. De a­mennyire megdöb­bentő képet mutat a számarány, ép oly meg­nyugtató azon eredmény, melyet a kis népesség munkája által felmutatott. Erről tanúskodnak a nagy számú tudori felavatások, a sűrü könyvtári látogatások, a pályadolgozatok, egyesületi és segédegyletek virágzása. A joghallgatók 24 ezer, az orvoshallgatók 17 ezer, a gyógyszerész hallgatók egylete 6 ezer forintnyi vagyonnal rendelkezik, s mindannyian nagy mérvű segélyzéseket eszközöltek a lefolyt évben is. Alakulóban van olvasókör az egye­tem összes rendbeli hallgatói köréből, mely államsegélyben részesül. Az ifjúság szelídül, komolyodik, minek jele az is, hogy a lefolyt évben egy rendőri fenyítés sem fordult elő. A könyvtárt 36 ezeren látogatták. Az egyetemen működött 121 férfi, ezek közül 50 rendes, 22 rendkívüli, 41 magántanár­i tanító működött. A második részben előadja azon intézkedéseket, melyek az egyetem belszervezete és anyagi viszonyaira vonatkoznak. Megemlíti a könyvtártelek ügyében folytatott per befejezését, a szaktudorság behozatala iránt tett lépéseket, a magyar nyelvnek behozatalát a hittudományi karba, s ezzel köszönetet mondva azon szives támogatásért, melyet a tanártársai részéről tapasztalt, éljenzések közt befejezi be­szédét. Erre Bita Dezső hittudománykari dékán meglehetős üres és untató beszédben búcsúszott el a volt rektortól, mire Toldy az uj rektort dr. Hatala Pétert feldíszítette a rektori aranyláncz­­czal átadta neki rektori székét. A mint Ha­tala az emelvényre lépett zajos éljenzésekkel fogadta a hallgatóság, s Bita Dezső üdvözölte őt, mint új rektort, szerencsét kívánva műkö­désére. Ezután Hatala Péter tartotta székfoglalóját a hittudományi szabadságról tartott beszédjével. Előre bocsátá az ész feladatáról szóló bölcsé­szeti fejtegetését, áttért tulajdonképeni tárgyára s meggyőző érvekkel mutatta ki, hogy a hittu­­domány sem emencipálhatja magát az ész ítélete alól, hiába rejtőzik az­ isteni kinyilatkoztatások palástja alá, ez neki nem fog tekintélyt adni, s csak nevetségessé teszi a józan ész előtt. Azért a vallásnak is csak azt kell és szabad tanítani, mi a józan észbe nem ütközik, s ha a vezérfonalt akár butaságból, akár elfogultság­ból mellőzni akarják, az ész hivatva van nem minden tartózkodás nélkül kimondani ítéletét. Az egyház ennek folytán nem követelhet magá­nak feltétlen tekintélyt stb. Ezek voltak azon eszmék, melyeket a felvilágosult rektor a hall­gatóság zajos éljenzései és némelyek fészkelő­­dései között elmondott. Ezzel az ünnepély Han­tala éltetése közt 12 órakor szétoszlott.

Next