A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)

1872-11-01 / 253. szám

253. szám. X.évfolyam. li­eggeli kiadás. i'e-ijL 1872. Fentek, nov. L •serken­tési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tare 7. sz. földszint Előfizetési díj: PostÁD küldve, vagy Budapesten hánho l­ hord»* reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra............................ í frt 85 ka. S hón.­.p a , i i i » i l « W | • hónapra............................H • * Az esti kiadás postai különküldéséért felülületes havonkint . . • . 30 ki. Az előfizetés a* ív folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor * hó első napjától mg számitatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. A lap »«eltérni részét illeti! mind« hasonl­ó szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDJETÉSEK smintttgy mint előfizetések a. kiadó«hiYA« talba (fereneszakrtere 7. szám) kü­ldandók. Előfizetési felhívás: „A HON“ X -dik évi folyamira. Elfifiao^gi Strafe: Sü‘"'ie* évre *■0! évre tfajyeá évre 93 ft — kr 11 ft - kr. 9 ft 90 kr. ceSi&T' Külön •JA fizetési íveket nem küldőnk »sót, ffii.cf*e érv * poltsú utasduyoket kérjük hsw «álív, melyek héraaeiltenitése ti« írtig os*h 5, 10 irta .. felt­i ,sédig ti* krb» kerül. A* eiSS- seláeS a ..Hess Wade-hivatala“ caim »1»U Pes t, tevéi ok­tori 7. n. alá küldendők. A HŐS kiadd.hivatala. PEST, OCTOBER 31 Pénzügyi állapotunk. Jövő évi államháztartásunk deficitje „eundo­cjcfispit“ — még a jobboldali la­pokban is. Ha visszatekintünk Kerkapoly Septem­ber 17-iki exposéjára, elbámulunk, hogy mekkora különbség van, a deficitnek általa akkor rajzolt képe és annak az azóta nyert világítás hatása alatt kidom­borodott alakja közt. Megvalljuk, hogy a deficit valódi állá­sát, igazi nagyságát még senki sem képes bebizonyítani és legkevésbé egy a kor­­mány titkaiba, az eddigi pénzügyi ered­ményekbe be nem avatott ellenzéki hír­lapíró: itt csak azt konstatáljuk, hogy Kerkapoly September 17-én beszélt 32 millió deficitről és hallgatott az idei te­temes hiánylatról. Tehát pénzügyeinket egyáltalában nem valódi színekben adta elő. Később a pénzügyi bizottságban az idei deficitet 30 millióra, a jövő évit 45-re, összesen 75 millióra tette; ezt a „Napló“ 70 millióra leszállítani, a „Re­form“ 82 millióra emelni igyekezett. Nem egész pontossággal, de megférte­­"*■ Tettézünk kimutatna a hiány leg­vajszínűbb nagyságát. Ha a hiányról fenforgó számokat meg­­világitni akarjuk, szükséges Kerkapoly exposéjára visszatérnünk. Minthogy pe­dig az elfogultság minden színét kerülni akarjuk, szorosan ragaszkodunk Kerka­poly számaihoz. Ő a rendes kiadásokban más­fél millió deficitet vallott be,­­ a rendes bevételünk a jövő évben 13,778,667 fo­rinttal több lesz, mint az idén és ha a közös ügyes kiadások nagyobbak az idei­nél nem lesznek. Úgy hiszem, hogy most már egyik feltét­elben sem hisz — maga Kerkapoly sem. Az egyik tényleg megváltozott. 1872-re 23,983,714 forint volt a quotánk, 1873-ra pedig 29,316,642 ft 65 krajczárban van az megszavaz­­v­a. Tehát a közös kiadások Kerkapoly feltevését 5,332,927 ft 35 'krajczárral ha­ladják meg. Most tehát előirányozva van 170.809,264 frt rendes bevételünk és 179.581,646 frt rendes kiadásunk. Ez annyi, mint 8.772,282 ft deficit a rendes budgetben. Ha pedig tekintetbe vesszük azt, hogy a rendes bevételek idei elő­irányzata, noha majdnem 14 millióval kisebb mint a jövő évi, Kerkapoly vallo­mása szerint is tetemes deficitet mu­tat fel az eredményben: alapos számí­tás alá nem eshető rendkívül kedvező év­nek kellene a 1873-nak lenni, hogy abban az állam jövedelme ne csak az idei elő­irányzatot e­l­ér­j­e, de azt 14 millióval meghaladja is a rendes bevételek eredmé­nyében. Ezekből beláthatjuk, hogy a rendes budget is nemcsak a már most bizony s majdnem 9 millió deficitet fogja felmutatni. De vegyük ehez még azt is, hogy a rendes kiadások a pénzügyi bi­zottság határozatai folytán, melyek kö­vetkeztében (nem számítva ide a vasúti kamatokat,) egypár millióra menő költség a rendkívüli budgetből a rendesbe téte­tett át, növekedtek, tehát a­ rendes bud­get b­i­z­o­n­y­o­s deficitje 10 — 11 millió­val, és előreláthatólag húszra is fel fog az menni. Ez l a a deficit nagy veszély, mert ez már nem befektetés, ennek jövendőben sem fog megfelelni semmiféle új tőke, új jö­vedelmi forrás. A rendkívüli kiadásokban Kerkapoly a jövő évre 28 millió deficitet vallott be expozéjában. De mily feltételek alatt? H­a a múlt évről fenmaradt 22,655,000 ft hitelt jövendőben használhatjuk, tehát akkorra fenmarad, ha a 30 milliós köl­csön, a sorsolási és gömöri kölcsön végső maradványait kimerítjük, ha bi­­zonytalan rendkívüli forrásokból 8,500.000 forintot kapunk. De hát e források már meglévő, reánk nézve újabb teherrel nem járó jövedel­mek-e ? Mert csak ez esetben mond­ható az, hogy fedezik a deficitet. A do­log nem úgy áll — vagy legalább tör­vény értelmében nem lehet ez így. Mert azon 22 millió, melyet Ker­kapoly már fedezetnek számít, csak­­i­s egy új adósság lesz, a­mennyiben azt lebegő adósság teremtése által kell fedez­ni. Tehát az ez összegnek megfelelő elő­irányzati kiadás és oly deficit, mint a többi, mert fedezetét ezentúl kell megte­remteni. Hogy a második fedezeti összeg, t. i. a már megkötött kölcsönök ma­radványai nem képeznek-e újabb hiányt, tehát terhet, az a realizálástól függ; de, hogy a rendkívüli forrásból számított ki­­lenc­edTST millió tőke fogyasztás, az bizonyos. Már­pedig, ha a jövő év v­al­­­ó­d­i hiányt kell kiszámítnunk, ak­kor abba és úgy át kell tennünk a 22 millió fedezeti terhet, mint a­hogy le kell vonnunk annak fedezeti forrásaiból azaz jövedelméből, mint tőkefogyasztást, az előirányzott kvenczedfél millió rendkí­vüli bevételt. Miért kell ezt tennünk ? Azért, mert (mindig szorosan ragaszkodva Kerkapoly számaihoz,) a jövő évre előirányzott t­e­­her fedezetéül ép úgy nem lehet tekin­teni, a szinte ennek terhét képező le­begő adósságot, mint magát az egyik év jövedelméül sem tekinthető tőkefo­gyasztást. Tehát a jövő évi rendkívüli budget valódi deficitje, azaz azon hiány, me­lyet vagy újabb adósságcsinálással, vagy tőke­fogyasztással lehet fedezni, csak (ha levonjuk a rendesbe áttett kiadá­sokat) minimo calculo 56 — 57 millió. Ha ehez vesszük a rendes budget hiá­nyát, láthatjuk, hogy a jövő évi defi­cit legalább 70 millió, és ha ehez adjuk az idénről bevallott 30­0 millió hiányt kisül, hogy a 100 millió újabb kölcsön emlegetése nagyon pontosan meg­felel a jövő­ év végéig a kormány által meg­szavaztatni kért kiadások fedezeti hiányá­nak. És ha leszámítjuk az utóbbi bevételt, mint a­mely (bár tőkefogyasztás és bi­zonytalan kütforrás) fedezeti alapul ki­van mutatva, mégis legalább kilencz­­venkét millióra megy azon hiány, melynek jelenleg meglévő államjövedelmi forrásaink közt semmi fedezete nincs. Ne áltassuk magunkat: ez szomorú, kérlelhetlen igazság: épen azért legjobb lesz elismerni ezt, és megvizsgálni állam­­háztartásunk e rémítő állapotát, mert az ámítás vagy önámítás minden magán és államháztartást — a banquerouteba ve­zet, miután a hibák iránt vakká tesz, a tényeket elferdíti és a gondatlan háztartás veszélyes illuzióiban ringat. Lónyay és Kerkapoly pénzügyminisz­tersége alatt sok jó és rész történt, de a legroszabb rész bizonyára az volt, hogy (meglehet hazafias aggodalomból) a de­ficitet mindenik elleplezni akarta. Ez így nem mehet többé. Világosan ismernünk kell pénzügyi állapotunkat, ha javitni akarunk azokon. Hegedűs Sándor: A „HOr TARCZájJL A kholeráról. (y. y.) Negyvenegy éve, hogy a kholera — e félelmes ázsiai vendég — először tette meg pusztító körútját világrészünkön, nem kimélve meg hazánkat sem, hol szintén lakásra hal­mozta áldozatait s csaknem lázadásra ingerlé némelyik felvidék népét az „urak“ ellen, kik — a mint hitték — „megmérgezték a kutakat.“ A nép ösztöne azonnal ott kereste a „causa rae­­vens“-t, hol később a tudomány is — a rész vízben. De ösztön és tudomány még ma is csak tapogatóznak e rém körül, melynek csupán os­torát ismerhette meg a világ, de nem egyszers­mind természetét is. Egy-két tudós nevezetes elméleteket állított föl e járvány eredetét és ter­jedését illetőleg, de úgy a Halber gomba-theó­­riája, mint a Pettenkofer földár-elmélete ma sem több, mint eszes föltevések, melyek ellen és mellett egyébiránt sok bizonyítékot lehet fel­hozni. Ez eredménytelenség mellett csak az a vigasztaló, hogy a baj, melyet az orvosi tudo­mány nem bír leküzdeni, magától is kezd már gyöngülni, s ha még nem szelídült is meg, de mindenesetre sokat szelídült, s jelentkezései időről-időre kevesebb pusztítással járnak. A angol kormány sem fáradságot,­sem költsé­get nem kímél, hogy szakértőkkel kutassa e jár­vány természetét és keletkezési módját. Koron­­kint vállalkozó jeles fiatal orvosokat küld e ra­gály saját képem önfészkébe, Indiába, mert az tudva van, hogy a világ ez állandósulni kezdő bajt India szent folyamának, a Gangesnek kö­szönheti. Ugyanis az indusok a folyam vizébe veték az emberek és állatok holttesteit, melyek aztán a Ganges iszapos torkolatánál gyűlnek rakásra s ott rettentően megmérgezik a levegőt. Utazók ijedelmesen írják le e helyet- A nap for­rósága izzó színre festi a sűrü miazmás levegőt, s a buján tenyésző tropikus növények közt csak mérges kígyók és prédaleső tigrisek tanyáznak. A szél és nedvesség áramai onnan terjesztik tovább koronkint a bajt, a műveit emberiség pusztítására a családok gyászára.Ezért merült föl a terv,már nem egyszer,hogy a világ népeinek ke­zet fogva kellene segíteni e csapáson, elhárítva annak forrásáét, i. megtiltani Indiában a holtak vízbedobását, aztán szabályozni a Gangest, vé­gül pedig részint kiszárasztani, részin­t pedig ki­kotorni a folyamtorkolat büzködt iszapját.Ez ter­mészetesen gyökeres orvoslás lenne, ha nem szer­fölött drága. Óriás erő és óriás pénzösszeg kel­lene hozzá, s ez az oka, hogy a terv fölmerült ugyan koronként, de kivitelére alig gondol ko­molyan valaki. Az államok inkább csak kisebb költségű eljárásokkal kívánnak eleget tenni e tekintetben kötele­sségüknek vagy emberszere­­tetüknek. 1868-ban az angol kormány ismét két fiatal orvost küldött ki kutatásra. Ezek először is meglátogatták a két híres német cholera-tudóst, Halb­ertt és Pettenkofert,hogy megmagyaráztassák maguknak a fölállított elméleteket legkisebb részletükig, s aztán a más év elején útjukra in­dultak." Csakhamar azonban oly jelenségekre akad­tak, melyek egyik elméletnek sem kedveznek. Pettenkofer Miksa a földár emelkedésében véli a cholera okát, mondván, hogy ez emelke­dés tömérdek rohadt organikus anyagot visz a föld felsőbb kérgéhez,s megmérgezi az ivó­vizet. Az államok is hódoltak e nézetnek, miután a rohadt anyagok fertőzetlenítésére, a csatornázás javítására s romlatlan ivó­víz előállítására fek­tetnek legfőbb, mondhatni minden súlyt. Ámde — jegyzék meg az említett angol kutatók, — ha egyszer hiteles adatokkal bebizonyítható, hogy a cholera járványa oly nép közt is dúlt, mely sziklákon lakik, akkor a Pettenkofer né­zetei csak igen lényeges módosításokkal fogad­hatók el. Ily adat pedig már­is van elég. Dr. Townsend, középindiai közegészségi hivatalnok jelentése szerint :az 1868-diki járványban legna­gyobb halandóság épp ama falukban volt, me­lyeknek népe kemény, átdatlan bazalt sziklázat fölött lakik. Szárazabb, egészséges­ helyek nem is képzelhetők a faluknál, s nedvesség vagy földárja, melyet e cholera méreg fejlődésére (the development of the infecting matter of cho­lera) szükségesnek mondanak, nincs e falvakban sehol. Ekkor az Indiában tett kholera-tanulmányok azt mutatják, hogy e járványnak nem okvetlen föltétele a nedvesség. Különben a müncheni tu­dós véleménye ellen közelebbről is hozhatni föl bizonyítékot. Helsingfors városában, 1848 ban ott halt meg legtöbb cholerabeteg, hol a házak grániton feküsznek, míg a mocsáros­ talajú helyeket csaknem egészen megkímélte a jár­vány. Sőt ép most nálunk is, Budavárban több áldozat esett a járvány torkába, mint az alan­tabb fekvő helyeken, a­hol pedig az emelkedő földár jobban elronthat földet és vizet. Hanem az kétségtelen, hogy a­hol a kholera kitört, ott a ruhatag anyagok, rosz ivóvizek és tisztátlan­ság nagyon terjesztik (ha nem is szülték) a bajt, s ezért szükséges a minél többször s minél pontosabban végrehajtandó desinfectió. Ez az egyetlen fegyver, melylyel e gonosz ellenségnek úgyahogy útját lehet állani. Dr. Townsend maga is a rosz vizet tartja a baj egyik főtenyésztőjének. A bazalt­form­átiókban igen csekély források és kutak lévén, a benaresi falukban, melyek ily formátiók közt feküsznek, legdühöngőbb volt a kholera. Simon tanár és dr. Farr, kik az 1868-ki lon­doni járvány alkalmával tudományos vizsgála­tokkal voltak megbízva, arra az eredményre jutottak, hogy csak azon városrészeket pusztítá nagyon a járvány, melyek­­vízvezetékkel vannak ellátva, miután a csövek vizét nagyon megron­tották­, bizonyos zuhatag organikus anyagok. Azóta a vizvezető társulatok kötelesek London­ban minden héten próbavizet küldeni medenczé­­jükből Frankland tanárnak, ki e vizet phisikai s vegytani elemzés alá veszi, az eredményt nyil­vánosságra bocsátja, s ha rész a víz, rögtön in­tézkedés történik a víztartók tisztítására. Így aztán szépen el is érték azt, hogy e máskor oly súlyosan meglátogatott városrészekben nem tört ki többé a kholera. Nálunk ilyesmire nem gon­dolnak. Itt nem megelőzni törekesznek a bajt, mint Londonban, hanem csak midőn már az ajtón zörget, kapkodnak mindenfelé. Még azok is, kik nem hiszik, hogy a tisztátlan viz ehemiai mérgessége képezné e járvány egye­düli „causa moventu-ét, azt elismerik, hogy a baj fejlesztésében egyik legnagyobb tényező, mert az sokszor bebizonyult tény, hogy járvány­­talan időben is a ronda víz kholerikus kórjelen­­ségeket idézett elő.­] Hallier tudvalevőleg azt állítja, hogy létezik egy különös kholera-gomba, mely e betegséget szüli. Ivosz vízben bőségesen találtak is ily gombákat, továbbá kholerabetegek ürülékeiben s halottak beleiben mikroskopikus növényszer­vezeteket. Az orvosok egy része elfogadá ez elméletet, mely szerint a halállal végződő vér­romlást csakugyan e gombák idézik elő, mások ellenben azt állítják, hogy nem okai, hanem csak következményei a kholerának. S­pecifikus gyógyszere e bajnak még nincs, olyan például, mint a hideglelésnek a chinin. Csak a hasonszenvészek vélik azt, hogy ily szert bírnak a verátrumban. Az alleopathák pedig folyvást keresik a szert, mely az ember bensőjében támadó gombát semmivé tenné, de a baj eddig az, hogy a­mi valóban megölhetné, az egyszersmind szétroncsolná az emberi test szer­vezetét is, a­mi pedig másként nem volna ártal­mas, az a gombát sem pusztítja ki. De ha áta­­lános orvosság nincsen is a kholerára, ügyes orvosok symptomatice is meglepő sikerrel tud­ják gyógyítani, s oda már mindenesetre eljutot­tunk, hogy a kholera többé nem söpri, hanem csak tizedeli a betegeket. Hogyan ragad ? a jég nedve, alpor, víz, lehelet vagy érintkezés által-e? szintén­em tudják bizto­san , hanem mondanak annál többet. Legújabban a piszkos bankjegyek forgását hozták különös gyanúba. Marseilleben, a nagy cholera idején sok postatiszt halván el,azt hitték, hogy inficiált levelek érintésétől kapták a betegséget. Ellen­ben voltak, (például Sedillett 1831-ben), kik el­szánt próbából cholerabetegek­,meleg lepedőjére feküdtek, a­nélkül hogy bajuk támadt volna. A cholera-kórházak orvosai, betegérei látogatói közül is aránylag igen kevés esik á­l­atul, míg a­ki félénken zárkózik el mindentől, gyakran ál­dozatul esik. 1855-ben, midőn Obernyik is, a „Brankovics György“ szerzője e járványban hunyt el, vala­mint 1866-ban e sorok íróját baráti kötelesség néhányszor behivá a cholera-kórházba. Egy­­is­merőse szörnyű­ködött ez istenkisértésen, holott ő épp futóban volt még a városból is, a budai he­gyek közé. S ime, egyik most is jó egészségben ír a choleráról, míg a hegyek közé menekülő pár nap múlva már meghalt a járványban.­­ Mai számaikhoz egy féliv mellét tot van csatolva. — A baloldali kör vasárnap nov. 3 án esti 6 órakor értekezletet tart. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tar­tott ülésében folytatta a közlekedési miniszeriuca költségvetésének tárgyalását. Gömöri iparvasutak: szükséglet 4.800.000 ft. (mult évben volt 4.000.000.) Ezen összegből az 1872-ki hitelmaradvány 3.538.985 ft, uj hitel 1.261.015 ft. A bizottság 72-re megszavazott, de fel nem használt részt tegnap hozott határozata értelmében nem viszi át az 1873-ai költségvetésbe, azon okból, mert a szabályszerű utalványozási idő lefolyása előtt annak újabbi megszavazására nem tartja magát feljogosítva, s ez okból ezen összegeket nem ve­szi fel a költségvetésbe. Az új hitel megszavazását szintén nem tartja szükségesnek, mert e vasutak építése még nem jutott oly stádiumba, hogy ezen összegek 1873- ban felhasználhatók lennének , miután a szilek­­tiszolczi részre nézve a szerződéskötés csak most történt meg ;a bánrévi-nádasdi vonalra néz­ve pedig a szerződés még nem is köttetett meg. A kinc­stári uradalmak és bányá­szat érdekében építendő mellék­vasutakra elő­irányzott hitelmaradvány 1.800.000 főt szintén nem vétetett fel a 73-as költségvetésbe, ugyan­csak a fentebbi okokból. Utasítandónak véli azonban a bizottság a miniszert, hogy a hitelma­radványokra vonatkozólag javaslatot terjeszszen a ház elé a pénzkezelési évnek lefolyása után. Szintúgy nem vette fel a bizottság a fiumei ki­kötő építésére megszavazott összeg hitelmarad­ványát 1.250.000 ftot. Az új hitelt 1.250.000 ft szintén nem tartja szükségesnek, mert új hitel nem fog igénybe vétetni a hitelmaradványok következtében. Ezután visszatért a bizottság az utfentartás czimre, mely függőben hagyatott. Utfentartási szükséglet. A­ rovat különleges építkezésekre kivont 239.000 ftból 14.000 ft töröltetett s e szerint 226.000 ft szavaz­tatott meg. A 9. rovat, mint fel nem használt részlet 150.000 ft töröltetett és igy 164.000 ft törléssel 4.023.674 forint szavaztatott meg e czimen. Most a bizottság azon határozatokat vette fel melyeket a képviselőház e tárczára vonatkozólag hozott. A vasúti kocsik fűtését illetőleg a minister azon jelentése, hogy e határozat telje­sítetik, tudomásul vétetett. A­mi az üzlet­rendszer szabályzását, továbbá a mulasztások és hibák folytán bekövetkezett károk megtérítésére vonatkozó javaslatot il­leti, melynek előterjesztésére a ház a miniszert utasította, a miniszer jelenti, hogy e kérdés tár­gyalás alatt áll. A bizottság ezt tudomásul vévén utasítatni kívánja a miniszert arra, hogy az igazságügyministerrel egyetértőleg kidolgozva e t javaslatot, azt minél előbb a ház elé terjessze. A­mi a közraktárak és hambár rendszerre vo­natkozó­­javaslatot illeti, utasíttatott a miniszer, hogy a tjavaslatot, mely tárgyalás alatt áll, szin­tén mielőbb terjessze a ház elé. A Dráva szabályozásra kivont 60,000 ft, 28,000 ftra szállítatott le. A vallásos közoktatási miniszter költségvetésének tárgyalása következett ezután. A ministérium részéről jelen volt maga a minis­ter Trefort Ágost, Tanárky Gedeon államtitkár és Gönci Pál osztálytanácsos. Központi igazgatás.Szükséglet 253,684 ft (72-ben volt 254,484 ft.) A minister mindenek előtt kijelentette, hogy Jovanovics György állam­titkár lemondása folytán megüresedett a második államtitkári­­állomás és azt nem is szándékozik betölteni; ennélfogva az előirányzatból ezen állo­más fizetése töröltetvén, a fizetések és lakpénzek rovata, mely 199,460 ft, 192,060 frtra szállítta­tott le. A házbérekből történt levonással összesen 241,564 ft szavaztatott meg a központi igazga­­tási Fedezet 36,185 ft (72-ben 41,785 ft.) A fedezetbe felvétetett 816 ft mint a minister­­ által nem használt kiadható helyiségek lakbére. Tanulmányi ügyek igazgatása. Előirányzat 281.380 frt (72-ben 276.069 frt ) . Tankerületi főigazgatóságok. A magyar határ­­t őrvidékre szánt tanfelügyelő és tanügyi előadó a népnevelési rovatba tétettek á­t, fizetéseik ott átalánykép szavaztattak meg. Ennek díjával az előirányzat 28.200 frtban állapíttatott meg.­­ [N­épnevelési tanfelügyelőség 240.830 frt (72-ben 232 740 frt.) A felügyelők­nek egy székelyföldi felügyelővel szaporítását a bizottság elfogadta. Két másodfelügyelőnek há­rommal szaporítását nem fogadta el. A határőr­­vidéki tanfelügyelők fizetését játalánykép sza­vazta meg. A dologi kiadások III. rovatát az el nem fogadott három másod tanfelügyelő utazási költségének levonásával 29.100 frtban szavazta meg. Hivatali átalányokra 13.500 frt helyett 12.600 frt, a többi megszavaztatott. Vizsgálati bizottmányok. Előirányzat 6.700 frt (tavaly 8.500 frt) megszavaztatott. A királyföld rendezéséről. II. A­mi a kérdésnek azt az oldalát illeti, hogy tán a királyföld lakói valami kül­­­ö­n közigazgatási rendszert, s igy az egységes hazában külön politikai területet, azaz statust in statu kívánnának ? — az meglehet, de meg nem engedhető, sem jogilag sem politiá­lagíT.,,—" Igaz ugyan, hogy a királyhágóntúli kerület, hajdan Erdély három nem­zetének idejében, bizonyos autonómiá­­val a szászok is bírtak; de bírtak a ma­gyarok is, s bírtak kivált a székelyek tel­jesen önálló, külön fejlett, független alkotmánynyal. Hanem a kiváltsá­gok korhadt falait kiverte ez autonómiák és alkotmányok alól a haladó felvilágo­sodás, s mi benne ép volt, azt bele épí­tette az összalkotmányba, melynek min­den honpolgár egyforma jogokkal s egy­forma kötelességekkel tartozik oltalmára s oltalma alá adni magát. E mellett az addig elnyomott oláh honpolgárok is be­vétettek az összalkotmány sánczaiba. E nagyszerű politikai átalakulások alól is ép úgy kivonták magukat eddig a szá­szok, mint a változott birtokjogviszonyok alól, s hogy mi sorsban részesítették s részesítik még ma is a köztök igen nagy számmal lakó oláhokat, a magyarokat, szilagyeket és görögöket, azt csak azért nem festem itt a maga meztelenségében, mert nem akarom a világ elé tárni, hogy vannak e hazának miveltségükre nem min­den alap nélkül sokat tartó olyan polgá­rai, kik f2K)fi ^»p^g^ritársaik iránt a legridegebb szűkkeblüségben felülmúlják Ázsia legbarbárabb népeit is. Aztán, daczára annak, hogy a szászok közt sem nemes ember sem jobbágy nem létezett, mert a föld más természetű s ők mind a király emberei voltak,még­is városaik sajátságos fejlődésével támadt köztük is egy bizonyos kaszt,mely a saját fajtáját is csak olybá nézte, mint a ki­rályföld más ajkú lakóit és mindezeket századokon át elnyomva, rajtuk élőskö­dött fiúról fiúra. Ez az úgynevezett bu­­reaucratico-patriciusi kaszt, mely minden hivatalokat kizárólag maga között osztott fel, úgyszintén a milliókra menő közva­gyont is mindig csak maguk használták, jövedelmeit ők rakták zsebre, s e mellett önkényüleg adóztatták meg a királyföldi népet. E kaszt szívóssága fejtette, igen gyak­ran a fejedelmek és kormányok elle­nére és ezeknek nem egyszer dorgáló, feddő s intő tiltakozásaik daczára, azon ferde irányban a szászok autonómiáját, a melyben a fent érintett módon kizsákmá­nyolhatta a király föld népeit s az országot is; e kaszt s csupán ez önző érdekből hú­zódik suttyomban máig is ama nagy részben eddig, is minden jogalapot nél­­külözős ma már, a jogegyenlőség kor­szakában , teljesen tarthatlan autonó­mia korhadt falai mögé , s e kasztból

Next