A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)
1872-11-21 / 269. szám
269. szám. X. évfolyam. kiadás. Pest, 1872. Csütörtök, nov. 31. MMrköszési Iroda: Ferencziek-tere 7. szám. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint Előfizetőd díj: Postin küldve, vagy Budapesten Kishoszordvn repgreli és érti kiadni együtt: 1 hónapra . • . . . • £ frt 85 ki. 1 hónapra ....... 6 n 60 nv hónapra ■ . . . . .££»“■ km. «.ti kiadás postai külünküldéseért fellilfizeté» havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés a év folytén minden hónapban megkezdhető, » ennek bármely napján történik rá, mindenkor e hó első napjitól fog szimutatni. A lap Mellemi iiét illett Hintő időt a szerkesztői íghez intíremdö. Bérmentetlen levelek cask Umert-ketekte fogadtatnak •1. — K faáratok nem Adatnak vikSA HIRDETÉSEK •aratngy mint eitfixettask a kiadó ki (felemeltek tew 7. *nám) kflanaMk. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési felhívás. „A H 0 M“ 'M -dik évi folyamár&. S16fia«14*2 4rs&: S* ft - kr 11 ft - kr. 4 . 5 ft 90 kr. elüütteMfi iveket atm küléfiatk szét. Eleusetfrru e pswwn utalványokat kérjük hass■iíiai. m elyek bő»eatesitere tíz írtig csak 6, 10 írton Ibiül pétiig tíz krba kerül. Ax elSS- wtéMSt a pilon kiadó hivatala“ ozim «tett Pert, tear«~*a ssi*kien* 7. ez, alá küldendők. iSí»iaz évre Uról évre Hegyed évre KlUea A HŐS biaths-hiTHUl». PEST, NOVEMBER 20. A jobboldal zavarban. A Zavar és elégületlenség van a jobboldalon. Óriási erőfeszítéssel, vesztegetéssel és sok igazságtalansággal e párt nagy többségre jutott és most oly tehetetlen, oly határozatlan, milyen^S^leggyengébb pártok sem szoktak lenni. A múlt országgyűlésen és a választások alkalmával sok jobboldali megnyugtató a szabadelvűség, józan gazdálkodás és igazság követeléseivel szemben lelkiismeretét, ha amazokat leszavazta, vagy az igazságot megsérté a választások alatt, mert ezt gondolot „Csak egyszer biztosítva legyen még a nagy többség a kiegyezés művének , akkor majd nyugodtan foghatunk a reformokhoz,munkásságra,szabadelvűségre szorítjuk a kormányt, megteremtjük a független nemzeti bankot, rendbe hozzuk pénzügyeinket.“ Igaz ugyan, hogy most még a munka kezdetén vagyunk, de már most sok oly jelenség van, melyek egyáltalában nem vezetnek a felebbi jó szándékok és szép biztatások valósítására. Szomorú a pénzügyi helyzetünk, minden lépten nyomon tagadják meg a szabadelvűséget, nemzeti bankunkra majd semmi kilátás! Legszomorítóbb a jobboldal állapota. Nincs benne élet, pedig valóságos „cabinet nRTOrvvsable.“ E nagy „ moles“ tájékozatlanabb és bizalmatlanabb saját kormánya czéljai iránt, mint maga az ellenzék. Kérdezzen meg bárki bármely jobboldali követet, akivel bizalmas, barátságos lábon áll, az be fogja gallan, hogy a Lónyay-kormányban nem bízik, sőt fél, hogy nagy pénzzavarokba és nagyobb politikai ziláltságra juttatja az országot. Sőt többet mondunk: a_jnietiterium_ hivatalnokaitól elkezdve az országgyűlés tagjaiig több vád és gyanú terjesztetik és közöltetik velünk a Lónyay kormány ellen, mint az ellenzék leghevesebb soraiban. Vagy „non balance“ bizalmatlanságból, vagy jóakaratú aggodalomból, vagy személyes indokokból beszélnek el félig vagy sejtetnek egészen olyan dolgokat, melyekre adatokat nem szolgáltatnak, de melyeket elhisz mindenki, ha bebizonyítani nem tudja is. És, hogy a Deákpárt kebelében milyen épületes dolgok történhetnek, arról meggyőződhetik mindenki, ki figyelemmel kíséri e párt tanácskozásairól megjelenő nagyon megszűrt tudósításokat és látja, hogy egyes kérdésekben négy-ötfelé ágaznak a vélemények, és látja, hogy vagy a miniszterek leköszönéssel való fenyegetődzésére, vagy Deák villámaira van szükség, hogy ne több, de csak ennyi véleménykülönbség is legyen, hogy „motoscomponere fluctus.“ Isme, ezt köszönhetik a vesztegetésnek, a választási igazságtalanságoknak. Nem válogattak sem az emberekben,sem az eszközökben, csak az 1867.12. tczikkre kellett valakinek esküdni és megválasztatott, így aztán összeszedtek egy csomó embert, kikben sem parlamentáris tapintat, sem a kellő előkészület nincs meg; azonkívül inkább szűk látkörű vidéki politikusok, mint országos képviselők, sőt a nagyobb szabású emberek közül is sokan vagy ultramontan, vagy feudális érdekeknek úgy le van kötelezve, hogy mindent csak ezek érdekében tett „mentalis reservatio”-val tesznek s többnyire zárkateremtett pénz utján jutván a képviselőházba , ennek érzetében bizalmatlan önmaga és saját pártja iránt. Meggyőződésükre, a nép bizalmára nem sokan hivatkozhatnak e pártban, mert tudják azt, hogy nem azoknak köszönik állásukat és nem akarnak, mint az augurok, egymás szemébe nevetni. De ennek következménye az is, hogy ismervén egymás követi „származását“ — nem sokat adnak egymás véleményére. Ehez járul a kormány és főleg elnökének személyisége és viszonya a párthoz. Lónyay gróf szakember, tudományos képzettsége van nem annyira a szoros értelemben vett politikai, mint az egyes pénzügyi és nemzetgazdasági kérdésekben. Lehet, hogy épen a szakemberek egyoldalúságának és szegletességének,de bizonyára még inkább véralkatának tulajdonítandó az, hogy tapintata nincsen. Heves, erőszakos ember és mások véleménye iránt türelmetlen. Tehát tisztán erkölcsi , politikai viszonyára mily befolyással voltak, azt most nem fejtegetjük. A kormány többi tagja és oly érzelmekkel viseltetik Lónyay iránt , mint az egész párt. De Lónyay sem a legnagyobb vonzalmat tanúsítja és érzi tit telt „kollegái“ iránt. Ott van Kerkapov és Tisza Lajos, ezek tárczájához ért Lónyi legtöbbet, többet, mint ők maguk. Épp ezért, látván azt, hogy minden egyesi kérdést nekik előbb az ABC-nél kell tanulmányozniok, nem bízik bennök. Intézkedik helyettök. Emlékezzünk vissza a Tisza, Kerkapoly és Szlávy által Lónyaitól már aláírva talált és általa elvetett „nagy vasúti üzletre, vagy tekintsünk a bankügyre: azonnal látni fogjuk, hogy igazat mondunk. Hogy Tóth Vilmossal elégületlen, mert reactionárius eszméit általa keresztül vitetni nem bírja a pártok miatt, hogy Hollánt vonakodik honvédelmi miniszterré tenni, az köztudomású dolog. Mindebből pedig kölcsönös bizalmatlanság, a működés bizonytalansága és általános hátramaradás keletkezik. Érzi ezt a jobboldal és meg fogja adni árát az egész ország. Mert „dum deliriunt reges, plectuntur Activi.“ Íme ide vezetett a jobboldal erőszakos győzelme: Így boszulja meg magát az igazságtalanság! Gúnyolódtak az ellenzékkel, hogy az megveretett és meghasonlott, és megfordítva, ők akik győztek, vannak egymással meghasonolva és magukkal jótehetetlenek. A jobboldalt erőszakos győzelme és elemeinek különfélesége vonta meg: a kormányt elnökének tapintatlansága, a rosz gazdálkodás, a protectio és a pártok és az ország irántai bizalmatlansága akadályozza működésében. A nagy erőfeszítést, a nagy győzelmet a nagy zavar követi. A baloldali kör csütörtökön nov. 21 én d. n. 5 órakor értekezletet tart, azoknak adott, helyreigazítja. A helyreigazítás így hangzik : „A gyorsiroda jegyzete így beszéltet: „Hogy ha én ezen házak és uradalmak szerzése módjára nézve gyanúsítani akarnám tovább, mint tudomásom van, a miniszterelnök urat vagy bárki mást, meg lehet győződve, hogy megmondanám itt, ha dokumentumaim volnának. Én egyszerűleg azt tartom stb.* Én nem így szólottam , hanem — mi világos az előbbi és utóbbi tételekből, sőt kitűnik magának a hiányosan jegyzett tételnek önálló eszmemenetéből is — szólottam következőleg: „Hogy ha én ezen házak és uradalmak szerzése módjára nézve gyanúsítani akarnám — tovább mentve, mint tudomásom jogosít — a miniszterelnök urat vagy bárki mást, meg lehet győződve, hogy megmondanám azt is — ha rá documentumaim volnának. Én egyszerűig azt tartom stb.“ A gyorsirodai tévedés oka részint a pontozatban van, részint a zajban, mely szavaimat gyakran megszakitá, de a tévedést kiigazítandónak véltem, mert tudom, mit mondtam, s ennél sem többet sem kevesebbet magamra vállalni nem akarok. Csernátony.“ — A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében kizárólag hitelesítésekkel foglalkozott, és pedig a vallás és közoktatásügyministérium költségvetése jelentésének hitelesítésével, melynek előadója Kauer Gyula. — Dotatio felemelés. Kormánypárti lapok még mindig benn vannak a dotatio felemelésének magyarázgatásában. Az egészből csak az tűnik ki, hogy a dotatio felemelése által elérni vélt vívmány merő humbug, mert az nem zárja ki azt, hogy a magyar fiókok dotatioját bécsiek vagy más lajtántuliak, ki ne merítsék. A P. Lloyd bécsi levelezője is megmagyarázza lezt a szerkesztőnek s az nem talál egyéb mentséget mint azt, hogy „a felemelés kérdésének megítélésénél csak azon adatokat használhatta, melyek a bank kimutatásában foglaltatnak; ha gaás számítást kell felállítani, akkor mindenekelőtt a bank szolgáltassa a szükséges adatokat.“ De azt még ma sem akarja a Lloyd belátni, hogy a dotatio felemelésével az ország érdeke nincs és nem is lehet biztosítva. Előttünk megfoghatatlan, hogy mért ragaszkodik még ma is annyira a bécsi bankkal kötendő alkuhoz. A Pesti Napló egy nagyon tudákos czikket közöl a dotatio felemeléséről. Belátja ugyan, hogy „a kilátásba helyezett dotatiofelemelés nem egyéb szemfényvesztésnél, mely a közönség megnyugtatására volt egyelőre felhasználva.“ De mégsem akar a bécsi bankkal szakítani, sőt inkább azon félszeg következtetésre jut,hogy meg kell neki engedni azt,hogy szaporítsa a jegykibocsátást s ekkor elegendő eszköze lesz arra, hogy a magyar piaczoknak is juttasson 60—100 milliót, s azt hiszi, hogy „a bankjegy-emissio nagyobb mérve ekkor az egész monarchiára nézve üdvös ténynyé fog válni.“ Ennél kedvesebbet a bécsi banknak senki sem mondott még, de mi azt tartjuk, hogy hazánkra nézve károsabb s veszedelmesebb következtetést a magyar lapok még nem hoztak. Nem emlékezik-e már a Napló a fekete bankó korszakára ? Hány magyar családot tett az tönkre. A bécsi bank jegyei most sincsenek úgy fedezve,hogy azokat teljes értékben beváltani képes legyen, mert a bankszerű fedezet csak olyan,mint a miskolczi kiházasító részvénytársulat pénztárában az illető csizmadia mesterember által kiállított háromszázezer frtos bond. Azok a nagy börzsanerek, kik most Bécsben csak úgy dobálóznak a papiros milliókkal, s kik a bankszerű fedezetül szolgáló váltókat kiállítják, ép oly helyzetbe ... . . -T juthatnak, ha arany-ezüst fizetésre kerül a dó-Meddig lesz igaz. Nem tudjuk. De fog,mint az illető csizmadia, kinek háromszáz tudjuk azt, hogy az ország és a pártok megunták ez állapotot. És tudjuk azt, hogy ha a Lónyay kormány megmarad is, akkor taktikájának és a pártok házi viszonyának, gazdálkodásának gyökeresen változnia kell. De azt semmi esetre sem szeretnék, ha akár bíróul, akár támogatóul az uralkodó vonatnék be a pártok ez országos, de mégis „házi” bajának orvoslására. Nem a pártokon felül álló uralkodóban, hanem a kormányban és a Deákpártban kell keresni a baj orvoslását. Ha itt meg nem találják, majd segít magán az ország. De az uralkodónak mindehez semmi köze — ne háborítsukőt olympusi nyugalmában és alkotmányos részrehajlatlanságában. - n .n."—www. ezer frtos mondja tegnap még készpénznek vétetett, és ma már nem ér semmit. S azok fizetési képtelenségét Magyarország keserülné meg. Annál kevésbé ajánlhatjuk pedig a bankszerű fedezet tágítását, mivel Magyarországnak előbb utóbb szabadulnia kell a bécsi bank valutájától. Mire való volna tehát most Magyarországon e valutát még növelni és erősbíteni ? Csak a kormány bölcs belátásától függ, hogy már rövid idő alatt szabaduljon az ország e valutától , mire való tehát most oly propositiót tenni, mely egyenesen azt czélozza, hogy a valutaviszony még bonyolódottabbá tétessék s hogy az nálunk törvényesiítessék ? Valóban előttünk a Napló bankpolitikája is megfoghatatlan ; mi azt egy csöppet sem találjuk hazafiasabbnak, mint a Tages Pressét , mely birodalmi bankjával a Reichsrathba akarja vinni Magyarországot. a „HON“ TÁRCZÁJA. A bécsi Arzenálban. A viágon két tárgy van, amiben nincs semmi poesis:a pénz és a fegyvergép. Egy solo forintocskáról, vagy egy szál puskáról ugyan ki ima verset ? Hanem mikor ezek a prózai tárgyak megnőnek titánokká, akkor a szörnyetegségük ismét az ideál világba emeli őket. Víziók azok, mik túltesznek Dante poklán. A back szűz kincsei után, mikkel még emberi szolgálat (se jó se rész,) nem volt fizetve, az osztrákmagyar monarchia fegyvergyárát óhajtottam még megtekinteni, különösen azon osztályt, hol az újabb találmányú vaslövegeket készítik. Ezek is szűz fegyverek még nem akadt Mentaniájuk, ahol kipróbálták volna őket, hogy „milyen csodát mivel a chassepot ?“ emberi testen ! Voltak innen Pestről ministeri barátaimtól ajánlóleveleim Kuhn minister úrhoz,a közös had- Ügyministerhez, azután meg Müller alezredes, meg Dumonin ezredes urakhoz, kiktől függ az arzenál megtekintése; valószínűleg be voltam rekomendálva, hogy poéta ember vagyok, regényt írok, engedjenek minden gyilkoló szert meglátnom. Csak egy dolgot felejtettünk ki a számításból: azt, hogy az ilyen magas katonai hatalmak „aes triplex“alatt szoktak lenni. Két nap jártam én a hadügyministérium palotáját alulról fölfelé s széltében hosszában, összevissza; a nélkül hogy egyet a kívánt urak közül valahol megkaphattam volna, hogy az ajánló levelemet, vagy a látogató jegyemet beküldhettem volna hozzá. Azok mind a chambre introuvableban voltak. Az egyik excellentiás úr felől mikor kérdezősködtem a pás perduk folyosóján,azt mondá az iroda szolgája: „Sind wohl hier, aber sind eingespert!“ — Was? schonsverurtheilt? — Kérdezem ijedten. — Megmagyarázta aztán, hogy csak ő maga zárkózott be, mivel hogy most van a Sprachstundéja, tehát hogy senki se beszélhessen vele. Így aztán ott zápult a zsebemben minden ajánló levél, s én már készültem, hogy re invisa jövök haza Pestre. Szerencsémre akadt egy derék ember, aki megszánt, ki lett volna más, mint újságíró ? Emlékezik minden országgyűlési látogató arra a kis barna tudósítóra ott az írói karzaton, akinek olyan hatalmas helyzete volt, mint Sámsonnak, az most Bécsben van a Tageblattnál; a Tageblatt nekem nagy patrónusom, a jó derék Neményi amint megtudta a balsorsomat, sietett a kisegítő tanáccsal: „Colléga! Még most ném a jövő században élünk, amikor a toronyablakon fognak bejárni a házba , mostmég a kapun megyünk be. Ne szaladgáljon ön fel az excellentiás urakhoz, hanem frakkerezzen ki egyenesen az arsenálhoz, s beszéljen lenn a kapussal.“ Columbus tojása lesz ez. S így állt meg legjobban. Kimentem, beszéltem a kapussal, az derék fain udvarias ember, utasított rögtön, hol kell engedélyt kérnem a fegyvergyár megtekintésére; ott a nevem egyszerű feljegyzései mellett rögtön megadták azt, mellém rendelve egy emberséges őrmestert az irodából, a ki mindenüvé elvezessen s a látnivalókat megmutogassa; a fegyvertári múzeumban találtam egy igen tapasztalt, jó indulatu teremőrre, a vaslövegi laboratóriumban pedig egy igazán szívélyes s tudományosan képzett tüzérfőhadnagyra s mondhatom,hogy annyi érdekest és tanulságost nem egyhamar észleltem, mint az itt töltött fél nap alatt. Kezdjük a museumon. A bécsi arzenál múzeuma 1856-ban készült el, s külseje megfelel a fegyvergyári komor környezetnek. Bizanti-román ízlésben van építve s három részből állja közepe a „dicscsarnok,“ melyhez egy pompás vestibul vezet, ennek minden oszlopa mellett négy hirhedett hadvezető fehérmárvány szobra áll, azok között egy gróf Páffy, és a szigetvári hős Zrínyi Miklós. A széles márvány lépcsők a „dicscsarnokba vezetnek, műremekül faragott ajtókon keresztül. A dics csarnok hetvenkét láb magas kupolája, gazdagon aranyozott galériejával s a Blaas festette csataképekkel olyan hatást gyakorol ránk, mint egy templom. — Csak a szentek nem tetszenek a templomban. A négy szobor a négy szögletben : Windischgrätz, Jellasich, Haynau, Radeczky.Ez az utóbbi ugyan tiszteletre méltó vitéz volt, de mégis az oka, hogy az a másik három ide került. A régiség gyűjtemény a dicscsarnok két oldalán össze van kötve e nagy hadjáratok diadaljeleivel. Egész lombos trophaeumok porosz, olasz, franczia, török zászlókból: a francziák közt külön csoportozat a jacobinus korszak harczi jelvényeiből , minden zászlóra a phrigiai veres süveg festve, néhányra természetben fel is tűzve. Igen érdekes a trophaeumok között a Napoleon által használt hadiléggolyó, melyet az osztrákok a benne ülőkkel együtt elfogtak, íme az első léggömb, mely a harcrokban szerepelt. Fehér talota, a gömb szövete, hét fős magas; a kosár két ember számára való. A korszakok és nemzeti viseletek szerint rendezett fegyvermúzeum valódi „kincseit“ leírni könyvet töltene meg, s hónapokig tanulmányozhatná azokat egy szaktudós.Ott van minden császárnak és hadvezérnek egész vértezete boszzu sorozatban felállítva. Egy emberi conchiliogiai gyűjtemény. (Amint hogy az igy nevezett „magyar vértezetet“ úgy hríják, hogy „ein ganzer Krebs.“) Minő remekművek! Egy egy mellvérten, paizson egész mythologiai jelenetek verzje munkával kidomborítva; — művészi becsű alkotások. A férfiúi fényűzés nonplus ultrája. Hozzájuk a mindenféle alakú sisakok, miknek maskarái állatokra, madarakra, bogárfejekre emlékeztetnek. Hogy lehettek szerelmesek a nők valaha ilyen pánczélos alakokba , amik úgy néznek ki, mint egy vaskályha a kürtőjével. A sok óriási termetre szabott pánczél között látunk egy kicsiny, ötödfél láb magas vértezetet, a halavány , bádog szinűi aczél mellvért szűk mellű alakot rejthetett valaha. Vezetőnk a teremőr azt súgja halkan, hogy ez volt az „utolsó X Ungarnkönig Ildik Lajos“. — S akkor aztán abból a tekintetből, a mivel e vértezet előtt elmaradunk, kitalálta hogy „Sie sind auch ein Ungar?“ — Mina,itt mellette következik Ferdinand vértezete ; pompás, aranyzománczos mű, egy óriás termetéhez idomítva. Egy másik egészen sima aczél pánczélja is van ott az „erster ungarnkaiser“-nek , mely gyalog párbarczhoz készült; széles aczél krinolinja van egész térdig. Ha szaktudományi ismertetés akarnám adni e múzeumnak, igen megkönnyíthetném a munkámat azzal, hogy lefordítanám az „Uebersicht des Waffenmuseums.“ 25 kvért kapható füzetkéjét, azonban nem e czélból jöttem ide, hanem hogy tanulmányt szerezzek magamnak az emberölés mesterségének fokozatosan kifejlődött eszközeiről, és ellenvédelméről. Hogy tökéletesítik a pánczélt, sisakot, a pánczéltörőt, a két kézre való pallost, mely az aczélt megbontja, s hogy tűnik el aztán pénczél és pánczéltörő a német barát új találmánya, ama fekete ördögi por elöl! S milyen tökéletlen még kezdetben a tűzfegyver. Az osztrák múzeumban már ezelőtt két századdal készült hátultöltő pisztolyok s ugyanazon korbeli négyes revolverek vannak; kelevézek miken a döfés után két csőből golyó repül ki. Játékszerek! A sok drága, remek pánczél között látni üveg szekrénybe rejtve egy igénytelen fekete mellvértet, szakadozott szíjakkal, kopott, vásott bőr béléssel, mely mellvértnek minden édessége nem más, mint öt golyó horpadása, melyek erről viszszapattantak. Ez Savoyai Eugen mellvértje. Azok muskéta golyók voltak. És ha azok közül a legelső, mely azt a győri ütközetben találta, Dreyse vagy Chassepot, vagy Wanzel cső golyója lett volna, ám most a többi ötnek a helye nem látszanék ottan,és a budavári, a zentai, a malplaqueti, a belgrádi diadalok nem adtak volna új fordulatokat a világtörténetnek. Most már az „olyan“ diadalok lehetetlenek. A hősiesség most már csak „anyag” a hadviselésben, a hadászati anyag lett az „erő.“ Borzasztó fordulat. A gép tökéletességéé a győzelem, nem az emberi szellemé ! Lássuk tehát ezeket a harczoló gépeket. Kísérő teremőrünk még felnyitja előttünk a diccsarnok két oldalkamaráját, miknek egyikében az uralkodók érdemrendei, a lissai hős aranyból öntött emlékmintája láthatók. Ez utóbbi érdekes művészi alkotás. Egy Atlas, ki két kezével feje fölé emelve tartja lódításra készen az admiral győzelmes hadihajóját. A másik szobácska pedig egészen Radeczky emlékeivel van tele. Ott van a tábornok egész öltözete ; arany marschallbotja, remekművű allegóriás állványon, tömör aranyból; a várak és városok kulcsai, miket elfoglalt. (Csak a kulcsaik maradtak meg emlékül.) És az a tömérdek díszpolgári oklevél. Köztük Pest és Buda diplomái. Kísérőm megmutogatta mind a kettőnek a szövegét, s azt kérdezte tőlem, miért a budai oklevél szövege német, holott a pestis magyar ? Úgy tettem, mintha nem hallottam volna. Az én archaeolog vezetőmtől átvett a technolog őrmesterem, aki végig vezetett a fegyvergyár valamennyi kovács, lakatos, asztalos, kerékgyártó, érezöntő műhelyein, mikben kétezer cyclops dolgozik. Mindannyinak külön gőzgépe, mely a fúró, faragó, fűrészelő, gyaluló, kalapácsoló gépeket hajtja. Valódi labyrinth, amelyen keresztül kell furakodnunk, a pergő korongok, a nyargaló gépszijak, a kalimpázó érczgyaluk, a serczegő körfűrészek között; közben megállítva egy méltóságteljes elefánti gépezet látványától, mely a legvastagabb érczlemezt átlyukasztja, és oly praecisioval, hogy ugyanakkor egy alája tett mogyorót feltör, a nélkül, hogy a belső gyümölcsét szétzúzná. Azután kerülünk az ágyúöntödébe, ahol harmadféléles érezóriásokat öntenek, mik a várvédművek felszerelésére vannak szánva. A melléktermekben vannak azok a hatalmas gépek, mik az ágyukat kifúrják, olaj nélkül, folyvást vízzel öntöztetve. A további termekben ugyanez ágyukat más gépek a vontcsövek rovátkáival látják el, olajkenés mellett. E méltóságteljes gépek mind oly csendesen, hallgatagon működnek. Semmi zaj nem hangzik. Az aczélfúró nesztelenül hat be az öntöttvasba, s napok kellenek hozzá, míg egy olyan hátultöltő óriás egészen löképessé van fúrva. Itt a hátultöltő ágyuk elméletét is megismertetek velem. Végre eljutottam a vetlövegek műhelyébe, ahol a felügyelő tisztnek bemutatva magamat, miután őszintén bevallom, hogy épen ez az ősz — Csernátony Lajos lapjában beszédének a gyorsírók által közzétett szövegét, mely más értelmet ad szavainak mint amilyent . A deákpárt ma este 6 órakor tartottértekezletén Korizmics László a következő határozati javaslatnak a képviselőház elé terjesztését és támogatását ajánlotta az értekezletnek: „Miután már a múlt országgyűlés lefolyta alatt a ház tanácskozási szabályai hiányosaknak bizonyultak, a november 18-án előfordult jelenet pedig — nevezetesen a ház egyik tagja által mondott célzatos és alaptalan gyanúsítások a ház méltóságát mélyen sértik, és azok kellő megtorlására és hasonló esetek megelőzésére a szabályok elegendő módot nem nyújtanak: küldjön ki a képviselőház egy 9 tagból álló bizottságot, mely a szabályokat átvizsgálván, azok hiányainak pótlására nézve javaslatát mielőbb terjessze a ház elé.“ Ezen határozati javaslat kiegészítéséül Pulszky Ferencz javaslatára Paczolaynak azon indítványa fogadtatott el, mely szerint utasittassék a ministerium, hogy az 1848. IV. t. ez. 14. §-ának módosítására vonatkozólag törvényjavaslatot terjesszen elő. (E §. szerint a házszabályok csak az ülésszak végén módosíthatók.) Reformkérdéseinkhez is. Társadalmi életünkben a szabadság képezi törekvéseink rugóját. A szabadság körvonalaiban észlelhető az önkény korlátozására hivatott etnikai rend, a rendből képződik az egyéni jogrendszer, és e rendszer szolgál a jogegyenlőségi társadalomnak létalapul. Egyéni jogkörünk megkülönbözik magán és társadalmi jogszempontból. És azért annál szükséges, hogy a törvényhozás is különböztesse,külön törvényben praecise állapítsa meg a körvonalakat, minél inkább