A Hon, 1872. december (10. évfolyam, 278-301. szám)

1872-12-01 / 278. szám

Mielőtt azonban e pénzt nekik leolvasták volna, a következő kötvényt kellett aláírniok: „Kötvény 50. osztr. ftról, melyet én Rubinstein Pál úrtól fölvettem, hogy én a jövő követválasztáson Wodiáner úrra szavazok; ha ezt nem tenném, ezen összeget a legközelebbi perután is visszafizetni tarto­zom. Kelt stb.** A financzoperatio megtörténvén, a jobboldali kortesek ezután legalább e helységben vissza­tartották magukat a lélekvásárlás folytatásától. A választás napján pedig az almásiak nyilt si­sakkal, Lükő nevének hangoztatásával vonultak be a választás színhelyére s újra felharsant a nóta: Nem magyar az, rongy czudar az ebanyja, Ki a lelkét pénzért, borért eladja. Egytől egyig a baloldalra szavaztak Szép volt-e tőlök a pénzt elfogadni s az érte tett ígéretet nem teljesíteni ? s menthető-e, vagy egyszerű csalásnak mondható ? ezt most vitatni nem akarom. Annyi igaz, hogy háborúban sok szabad, a­mi máskor vétek, s habár mindenesetre szebb lett volna a pénzt nyíltan, férfiasan visz­­szautasítani, mégis, ami erkölcstelen eszköz .Lök a cselnél­ nem volt egyéb, csalásnak nem quali­­­­fikálható. A dolog rútabb oldala mindenesetre a '"vesztegetőt terheli, ki a nép szegénységét fel­használhatni vélte maga mellett, és nem a népet, mely szegénysége mellett is megőrizte meggyőz­­ődését. A nép bizonyára kevésbé hibáztatható , így, mintha a pénz elfogadásának hibáját még lelke sugallatával ellenkező szavazattal is ne­velte volna. Más ennyire kijátszott vesztegető bizonyára elszégyenlette volna magát s hallgatott volna a históriával. Nem igy Vodiáner kortesei. Rubinstein Pál, nem tudni Vodiáner, vagy ta­lán a föltérlések biztatása folytán, vagy talán önszántából, mind azokat, kik a közölt kötvény mellett pénzt vettek fel, egytől egyig beperelte a tornai kir. járásbíró, Ardényi Nándor előtt. Ez az Ardényi Nándor pedig nem más, mint egy notórius jobboldali főkortes, a­ki Wodiáner és Rubinstein, másrészről pedig az almásiak kö­zött mint lélekvásárló közbenjáró szerepelt, és a korcsmárosoknál saját bírói kezével kortesbort utalványozott. Most a főkortes járásbíró a beadott kerese­tekre tárgyalási határidőket tűz s daczára, hogy illetékessége ellen érdekeltség miatt kifo­gás tétetett, a vesztegetési szenz visszafizetésé- VjttDelmajflfljigja. """- így áll az eset. És most már kérdjük, ha biró asztalán va­laki pénzt feled, hogy ügyét kedvezően intézze el: az ügy kedvezőtlen elintéztetése esetében van-e joga azt visszakövetelni s nincs-e joga a bíró­nak azt bármely jótékony czélra letétemé­­nyezni ? Továbbá, a­kire a bíróvesztegetés tényálla­­déka kiderül: törvény szerint nem esik-e bün­tetés alá? ! Bírói személy segíthet-e elő nyílt vesztege­tést, a­nélkül, hogy fenyíték alá essék? Váltó,­ vagy más okmány meghamításáért az embert becsukják. Hát a közvélemény, hát maga az ország törvényhozása oly alárendelt valami-e, hogy annak meghamisítá­sát nyíltan lehet űzni, s az ily hamisító még bírói oltalomban is részesül az ellen, a­kinek becsületességén ez a hamisítás meghiúsult ? S végre tudtával történik-e mindez Wodiáner Béla bárónak s nem tartja-e reputatiója érde­kében állónak magáról a piszkos üzelemben való részvétel gyanúját elhárítani ? sok immár a képviselőház asztalán, s a pénz­ügyi bizottság kezei közt vannak. Tekintve egy részről azt, hogy államszámvi­teli rendszerünk törvényhozásilag megállapítva nem lévén a zárszámadások külalakja sincsen törvény által végleg szabatosítva, minélfogva nem is csodálkozhatni azon, hogy csaknem min­denki más-más alakban szeretné látni azokat; nem csodálkozhatni azon, hogy egyik egy, másik más okból mondja érthetetleneknek; ezen in­dokból kiindulva s tekintve, hogy alkotmányos kormányformánk védpajzsa alatt, nemcsak a pénzügyi bizottság tagjai hivatásszerűleg, nem­csak a képviselők — illetőleg a törvényhozás tagjai — azokat kell, hogy tanulmányozásuk tárgyává tegyék, hanem a közérdek iránt lelke­sülő más, sokszor kevésbbé avatott hazafiak is figyelemben részesíthessék, sőt ha óhajtják, ala­pos észrevételeikkel is kisérhessék; átalános közhasznú dolgot vélünk cselekedni az által, ha saját belátásunk s felfogásunk erejéig — noha ez az állami számvevőszék részéről legilletéke­sebben történhetnék meg — ezen zárszámadás szerkezetéről, felosztásáról, tételeinek érzemé­­nyéről s természetéről igénytelen véleményünket elmondjuk, mi által annak bárki által történ­hető átérzését s vizsgálatát könnyebbé s bizto­sabbá tehetni véljük. Teszszük ezt a közvéle­ménynek helyes irányba vezethetése czéljából s azon reményben, hogy ha értelmezésünk téves leend, azt az illető fórum hasonló czélból hely­­reigazitandja. Előre megjegyezhetjük, hogy a jelen szám-­ adás egyszerű szerkezeténél fogva jóval felül-­ múlja az előbbi évekről szerkezetieket s igen czélirányosan szolgáltatja az anyagokat a com­­binatiókra. Az egész zárszámadás 5 fő részből áll. I. Részben fordul elő A) alatt a szükséglet és B) alatt a fedezet. A szükséglet alatt a kiadáso­kat, fedezet alatt a bevételeket kell értenünk. Miután a bevételek és kiadások képezik ama sarkokat, melyeken az egész államháztartás ve­zetését és kezelését feltüntető zárszámadás fo­rog, kell hogy ezekre nézve bővebben kifejt­sük értelmezésünket. A kiadásokat illetőleg az 1871-iki X. és az azt kiegészítő törv. czikkek által előirány­zott összegek — hitelek — alatt azokat értjük, melyeknek felhasználására a kormány — az illető miniszterek — felhatalmazva van­nak ;a közigazgatásilag utalványo­zott összegek alatt pedig azokat érthetjük, melyeknek kifizetésére az illető miniszterek c­él­­jaikhoz képest, de csak a meghatározott c­ímen, a pénztárt utasították, felhatalmazták; a t­é­n­y­­leges kiadást végre képezik azon össze­gek, melyeket a pénztár valósággal ki is fize­tett. Ezen összegek élesen megkülönbözteten­­dők egymástól, mert a X. t. ez. előirányzata csak a határt jelöli ki, meddig a miniszter az illető czimre utalványozhat s melyen túli terjesz­kedéséért külön felelős, de nem kell azt szükség­képen utalványoznia, azaz elköltenie; valamint ismét azt, mit a miniszter közigazgatásilag ki­utalványozni czél­szerűnek látott, nem mindig fizeti ki a pénztár azon évben, azért nem áll mindig a tényleges kiadások hasábján azon ösz­­szeg, mely áll az előirányzat és a közigazgatá­silag tett utalványozás hasábjában; pl. valamely épület felállítására a t. ez. előirányoz 250.000 irtot; s a miniszter belátása szerint, azaz köz­igazgatásilag csak 200,000 frt utalványozását látja szükségesnek, s ennyit utalványoz is, mi-­­­ből ismét a pénztár — nem végeztetvén be az építkezés — az illető építőmesternek csak 1­50 ezer frtot fizetett ki. Vagy egyik másik hivatal­nok időközben elhalván, a részekre utalványo­zott összegeket ki nem fizethette. Sőt előfordul­nak esetek, hogy a tényleges kiadások na­gyobbak, mint a közigazgatásilag utalványozott összegek, minek oka abban rejlik, mert a tény­leges kiadások közt múlt évi hátralékok is fog­laltatnak, s mert az utalványozott összegből a­­ később visszafizetendő térítmények compensál-­­ tattak. Más tehát az előirányzott, más a közigaz-­­ gatásilag utalványozott összeg, a más a tényle-­­ ges kiadás. A különbségeket, mely­ek az elő-­­ irányzattal szemben a közigazgatásilag utalvá-­­ nyozott kiadások közt előfordulnak, azon hasáb tünteti fel, melynek czíme: „Az előirányzattal szemben a folyó évi járandóság több vagy ke­vesebb.“ A zárszámadásban az előirányzattal csakis az utalványozott kiadások hasonlíttattak össze, mert ezek összehasonlításából világosan tűnik ki azon eredmény, melyért a kormány felelős, de okszerűen nem is vétethetnek fel más számtéte­lek, mint melyek a költségvetési összegekkel egyenlő alapon nyugszanak, vagyis azon ered­ményeket mutatják ki, melyek szorosan az ér­dekelt költségvetési évet illetik meg. Téves te­hát — szerény véleményünk szerint — azok véleménye, a­kik a tényleges kiadást akarják az előirányzottal összehasonlítani, még­pedig azért, mert a tényleges kiadások között múlt évi tartozás kifizetése is foglaltatván az össze­hasonlítandó két oszlop különböző alapon nyug­szik, különböző alapon nyugvó tárgyakat pedig következetesen összehasonlítani nem lehet. A bevételeket illetőleg, szintén megkülön­­böztetendők az előirányzott — a közigazg­atási­­lag előírt — és a tényleges bevételek. Az előirányzott összegek alatt azokat értjük, melyeknek bevételezésére, behajtására a kormány törvényszerű­leg felhatalmazva van; a közigazgatásilag előírt összegek pe­dig azok, melyeket az illető miniszterek a meg­határozott különféle czímek alatt beveendőknek, behajtandóknak, elrendelnek, kirónak, vagyis előírnak; tényleges bevételek végre azok, melyek a pénztárba valóság­gal be is folytak, beszedettek, be­hajtattak úgy a folyó, mint a múlt évek rovására. A különbség, mely az e­l­ő­­írt bevételek közt az előirányzottal szemben fenforog, itt is a „több“ vagy „ke­vesebb“ szóval fejeztetik ki az utolsó hasábon. A bevételi előirányzat megközelítőleg mond­ja, hogy egy vagy más czímen mennyi várható be, az előírás pedig megmondja, hogy mennyi­nek kell bejönni, s ha be nem jön mennyi ma­ folyt be, vagy adatott ki, azzal, várjon a köz­igazgatásilag előírt illetőleg utalványozott össze­gek kedvezőleg vagy kedvezőtlenül hatnak-e az államvagyonra, nem bajlódik, mert ennek kimu­tatására nincsen kötelezve, mi ellenben a mi számvevőszékünknek törvényes teendője, ennél fogva megtörténhetik, miszerint Lajthán túl so­ha sem mutatkozik pénztári hiány, s mindamel­lett az államvagyon tetemesen apad, miután ott az államvagyon eladásából begyűlt összegek pénztári jövedelemnek tekintetnek; s viszont nálunk pénztári hiány mutatható ki, a­nélkül, hogy az államvagyoni apadás lenne ; ilyen eset akkor állván be, ha a pénz­beruházásokra fordít­­tatnék. Ezekből látható hogy: a zárszámadásban a ha­sábok természetszerűen sorakoznak; előáll az előirányzat, mint az államháztartás irány­tűje s a számvitel jogi alapja; utána következik az utalványozás (a kiadásoknál), és elő­írás (a bevételeknél), melynek jogosultsága az előirányzaton alapszik; ezt követi a l­é­n­y­­­e­ges bevétel, illetőleg kiadás, mit lerovás­nak is nevezünk, mint az előbbieknek természe­tes folyománya, teljesítése; végre az eredmény­nek — az előirányzattal szemben — az előírás­sal illetőleg utalványozással való összehason­lítása. A H. részben az előirányzat nélkül bevételek és kiadások foglaltatnak. Hogy miért állanak itt elsősorban a bevételek ellenkezőleg, mint az első részben, annak okát nem tudjuk s azt némi következetlenségnek találjuk mi azon­ban sem a zárszámadás czélját, sem értelmezési czélunkat nem alterálja. Előirányzat nélkülieknek mondat­nak itt az összegek azért, mert oly bevételek és kiadások ezek, melyeknek behajtására, illetőleg kiutalványozására a kormány törvény által ha­tározottan s szám szerint felhatalmazva nincs. Ez oka, hogy itt csak két hasáb fordul elő, az egyik t. i. a miniszterek előírását, illetőleg utal­ványozását, a másik a tényleges bevételt , illetőleg kiadást tartalmazza. Ezek az I. részben­­ közlött tételek közé azért nem soroztattak, mert­­ a költségvetésben elő nem fordulván, ha mégis­­ az I. részbe vetettek volna fel, az eredményt az­­ előirányzattal helyesen összehasonlítni nem le­­h­hetne, miután az akkor nyert eredményben oly­­ összegek szerepelnének, melyekre számítva nem­­ volt s a melyek a valóságos kezelési eredményt, a­mit az országgyűlésnek világosan látnia kell, il­­lusóriussá tennék.­­ Jelen berendezése tehát a zárszámadásnak azt eszközli, hogy a törvényhozás első tekintetre tá­jékozhassa magát az iránt, váljon a kormány az , utalványozás illetőleg előírásban a törvény ér­telmében járt-e el ? Azok pedig, kik nem any­nyira a kormány eljárásának törvényszerűségét mint inkább az államháztartásunkban mutatko­zó eredményt, illetőleg a bevételek és kiadások közti különbséget óhajtják tudni, azt az I. és II. részben foglalt bevételek és kiadások főösszegé­nek egymásból való kivonása által elérhetik. A Hl rész az átfutó kezelést tünteti fel. — Átfutó vagyis ideiglenes kezelés alatt állanak az előlegek és idegen pénzek,melyek át­­futó bevételeknek vagy kiadásoknak tekintetnek. . — Az idegen pénzek az állam visszafizetési kö­telezettségét — az előlegek pedig annak vissza­követelési jogát vonják maguk után. Miután­­ tehát az előlegeknél előforduló tényleges kiadás egyszersmind előírássá­­— az idegen pénzeknél­­ pedig a tényleges bevétel egyúttal utalványo­zássá válik, szóval, amint egy részről kiadásba, úgy más részről bevételbe tétetnek s viszont: következik, hogy ezen pénzek a vagyon gyara­podására vagy fogyatkozására állandó befolyást nem gyakorolnak, azaz: az államvagyonban a statusquót csak ideiglenesen érintik, s azért át­­­­futóknak méltán neveztetnek A táblázat tartal­mának könnyebb felfogása tekintetéből lássunk egy példát: A) alatt a 2-ik tételben „A hadi pénztáraktól* (1-ső hasáb szerint) az államnak az általa adott előlegből az év elején visszakö­vetelni valója volt még 4.232 frt 48­­2 kr.; (a 2-ik h. sz.) az állam újólag adott nekik 794.951 frt 48 krnyi előleget; tehát, (a 3-ik h. sz.) most már két követelni valója volt, azaz összesen 799.183 frt 96­2 kr.; azonban a folyó évben (4-ik h. sz.) abból visszakapott, bevett az állam 775.675 frt 86 krt.; tehát (az 5-ik h. sz.) az év végén maradt az államnak követelni valója 23.508 frt 10­­2 kr. — így megy ez az idegen pénzekre nézve is. A IV. részt közli az állami leltárt. Állami leltár alatt értjük az állam tulajdonát képező mindennemű vagyonrészek mennyiségének és ér­tékének meghatározását, kimutatását. Az államvagyon leltározása nem csak állam­­háztartásunk vezetésének, hanem az arra vonat­kozó állami számvitelnek is alapját képezi, mert ez mutatja ki azon változásokat, melyeknek a vagyon időről időre alávetve van, mi lényeges fontossággal bír! Ha ugyanis a vagyont részle­tesen nem ismerjük, a benne fölmerült változáso­kat sem jelölhetjük ki pontosan, annál kevésbbé azon hatást, melyet annak állapotába a gazdá­­szati igazgatás és kezelés gyakorolt. Az előttünk fekvő leltár az államvagyon min­den részének 1871. évre fölvett értékét az 1870. évi értékkel összehasonlítva, tehát egyszersmind a gyarapodást és fogyatkozást is kimutatja, még­pedig külön. 1-szer. Az ingatlan vagyont; 2-szer, a termesztmények, anyagok, szerek és eszközö­ket; 3-szor, a követeléseket és tartozásokat; 4-szer, a pénzmaradványokat bankértékben, fém­értékben, értékpapírokban s együtt összekap­csolva a gyarapodás és fogyatkozás kimutatá­sával. Mennyire legyen ezen leltár az államvagyon álladékának hű képe ? nem mondhatjuk meg. Az V. részben végre a mérlegek állíttatnak fel. — A m­é­r­l­e­g­e­k czélja az állami bevéte­lek és kiadások, valamint az államvagyon gya­rapodása és fogyatkozása közötti különbségek, illetőleg az államháztartás fennállhatásában nél­­külözhetlen egyensúly kimutatása. A pénztári mérleg a pénzforgalmat foglalja magában s egyszersmind kimutatja az egyes fejezeteknél, mennyi folyt be a pénztárba, ______ _ és mennyi adatott ki abból. Ebből tűnik ki a radt hátralékban. A lajthántuli tartományok leg- i készpénzben (bankjegyek és ezüstben), vala­több számszéke által készített zárszámadás csak az előirányzatot, a tényleges bevételt s kiadást,­­ és ezeknek összehasonlítását tartalmazza; ezen­­ zárszámadás kevesebb oszlopot állítván fel kön­­­­­nyebben megérthető; az említett legfőbb szám­szék ezt teheti, miután az nem készít jövedelmi és vagyonmérleget s csak annak feltüntetésével foglalkozik, mi volt előirányozva, s abból mennyi mint az állampapírokban beállott gyarapodás vagy fogyatkozás. Ezen mérleg készíttetett az I., II., és III­ rész­ben álló tényleges bevételi és kiadási oszlop összegeiből olyképen, hogy az 1871. évi tényle­ges bevételekhez hozzáadatott az 1871. év végé­vel megmaradt pénzmaradvány mint egyenleg; hogy pedig meg lehessen izélni, várjon az 1871. évi pénztári bevételek elegendők voltak­­ az 1871. évi kiadások fedezésére, megtudhatni, ha az I., II., és III. rész tényleges bevételi összegei­ből levonatik az I., II. és III. rész tényleges kia­dási összege. A jövedelmi mérleg az előírást, illető­leg utalványozást tünteti elő, hogy tisztán lát­ható legyen, mennyivel nagyobb vagy kisebb a jövedelem (előírás), mint a költség (utalványo­zás), szóval mily arányban áll a jövedelem a költséghez ? Ennek elkészítésére alapul szolgáltak az I. és II. részben a bevételeknél előírt, a kiadásoknál pedig utalványozott összegek, levonván belőlök a jövedelmet és költséget nem képező össze­geket. A vagyonmérleg mutatja az állami cse­lekvő és terhelő vagyont, még­pedig mindkettőt elkülönítve, mindeniknél összehasonlítva az 1870 és 1871. évi álladékot, kifejezve egyúttal a gya­rapodást és fogyatkozást. A végeredménynek, mely itt 11.204,229 frt. 73 V.­krt­ mutat, egyen­lőnek kell lenni a jövedelmi mérleg eredmé­nyével. Ezen eredmény előidézésére, mint az állami számvevőszék a zárszámadás mellé készített je­lentésében olvasható, főkép oly összegek folytak be, melyek vagy épen nem, vagy csak kevéssé terhelik az 1871-iki számadási évet, hanem túl­­nyomólag hosszabb évsor terhére esnek, ilyenek az adósságszaporulat a földtehermentesítési adós­ságnál, és a kibocsátási veszteségek a vasúti, a sorsolási, és a gömöri záloglevél-kölcsönnél. A költségvetési törvény szerint a deficit 20.560,362 írtban volt előirányozva, az I. rész eredménye azonban csak 3.365,837 frt. 28 Ya­rtnyi hiányt mutat, amint azonban a számvevő­­szék jelentésének 5. és 6. lapján kimutatta, a valóságos deficit nem 20.560,362 frtot, hanem helyesebben 52.073,186 frt. 11 kv. tett. Mindenesetre azonban sajnosan kell meggyő­ződni az adó, különösen pedig az illetékek hát­ralékainak szaporodásán, a­mi minden bizony­nyal arról tanúskodik, hogy vagy a fizetéskép­telenség terjedezik, vagy hogy az illető közegek azoknak behajtása körül nem fejtenek ki elégsé­ges erélyt. Még néhány szót a „részletes jelentésb­ől, mely ugyancsak az 1871-iki zárszámadás mel­lett az állami számvevőszék által az országgyű­lés elé terjesztetett. Ez — véleményünk szerint — a zárszámadás koronája, ennek ékkövei tük­­röztetik vissza a felelős, kormánynak s egy­szersmind magának a számvevőszéknek állami életműködését. Mi a zárszámadás formális hasz­­nálhatását akartuk olvasóink előtt megkönnyít­­ni; a részletes jelentés azonban, bővebb és beha­tóbb felvilágosításokat nyújt az egyes ministé­­riumok eljárásáról és számtételeiről, melyek nem eléggé vagy semmikép sem indokoltak, valamint kevésben sokat mondó ellenészrevételekkel kí­séri úgy az egyes ministerek, mint a miniszerta­­nács észrevételeit, számokhoz illő higgadtsággal registrálja a véleménykülönbségeket, s indokolja saját eljárását; de a mi legérdekesebb, rövid és ve­lős okadatolással c­áfolja a minisztertanács azon észrevételeit, melyek az állami számvevőszék hatáskörére, s a fölmerült elvi differenciákra vo­natkoznak, s melyekről különben a kérdés föl­­merülése alkalmával lapunkban mi is tüzetesen emlékeztünk meg. E viták feletti nézet azonban már annyira tisztázva van, hogy egyedül az or­szággyűlés végeldöntésére vár, melyről fölte­hetni, hogy, ha már teremtett az állami számve­vőszék neve alatt egy főellenőrző hatóságot, azt, mint természete megkívánja, teljesen önállónak, függetlennek akarja teremteni, s hatáskörét, mint czélja követeli, hogy lásson, halljon és szólhasson, félremagyaráz­atlan törvénynyel fogja meghatározni, biztositni. Ez az, mit mi a közjó érdekében kivánunk. „Fiat lux“! Az 1871-diki állami zárszám­adáshoz. *) Az 1871. évre vonatkozó állami zárszámadá­s) Egy szakértőtől kaptuk e felvilágosító czikket. Bár megjegyzéseink lennének rá, nem tesszük meg most azokat, résére, később lesz alkalmunk nézeteink kifej- Szerk. herczeg előadását: „ez aztán a mi emberünk!“ Ő felsége pedig azt mondá a felmagasztalt hybridumra, hogy „ Fertelmes állat. . . („Ki nem állt­atja a vadászebeket'“ sugák egymásnak a magas uraságok, nagyokat sóhajt­va utána.) Ő felsége aztán felült nyitott kocsijába, mel­léje a miniszter, ki a kocsizás alatt következő előterjesztést tett a királynak: — Egy titkos összeesküvésről kell felsége­det értesítenem, melyet az egész vadásztár­saság, ő fenségével Henrik Zsigmond főher­­czeggel az élén, tervezett. — Magam részére, ki szintén részes vagyok a compfottban, kegyel­met eédek. Minthogy felséged az elmúlt évt ébren tölté, sőt ki is fárasztá magát az or­­szágház megmentése közben, minden alattvaló­jának méltó bámulatára a legnagyobb veszély színhelyén buzdítva ernyedetlenül, annálfogva a vadásztársulat azt a tervet gondolta ki, hogy a hajtóvadásza­tot a Jánoshegy nyugati oldalán kezdi meg, felséged számára várópontul az agancsgúnyba jelöltetvén ki. A vadászkordon egész a kápolnáig és a disznófőig fog terjedni, s nagy messzeségben távol tart minden közeledőt. Mire a hajtás az agancsgunyhóig érkezik, a felvert gnat egyenesen arra terelve, akkorra elmúlik dél. Délig felséged közélhajtásunk szerint kipihenheti a múlt éj fáradalmait. Ezt nem kel­lett volna elárulnom, de felséged magas szemé­lye iránti hűségem minden egyéb tekintetnél elébb való. Mindezt a minister olyan komoly pátboszszal adá elő, hogy ő felsége egész fejedelmi teljha­talmával bírta csak önmagát megakadályozni a hangos hahotára fakadástól. Az említett agancskunyhó egy kisded, bárok ízlésű vadásztanya volt a hajdani svábhegy és zugliget találkozójánál, azon a gyönyörű fensí­­kon túl, a­mit­­Mátyás király sétányának­ tar­tanak. A kunyhó oszlopfői mindennemű agan­csokból vannak alakítva,az ajtó fölött egy óriási iramszarvas fő tartja roppant lapátjaival a kiugró tetőzetet,melyen süríten felfutó repkény képez egy természet alkotta árnyékos marquiset a bejárat két oldalán. Kedves, nyugalmas hely, vadásznak — és gondolkozónak. (Folytatása következik.) Országgyűlési tudósítás, Pest, nov. 30. A mai ülésben napirendre került a fővárosi főpolgármester kérdése. Három vagy úgyszólva négy módus fekszik erre nézve a ház előtt. A miniszter tv javaslata, mely a közgyűlés három ajánlottja közül a kormány által való kinevez­­tetést; a központi bizottságé, mely a kormány ajánlottjai közül a közgyűlés által választás; a II. osztályé, mely a közgyűlés által való kor­látlan választást, s végül Steigeré, mely a köz­gyűlés három candidatusa közül az összes vá­­asztók által való választást indítványozza, Ezekhez járul még Kármán módosítványa, mely azonban, mint maga is kifejezte, épen nem tart számot az elfogadtatásra. Ma beszéltek a kér­désben az előadók. — Molnár György ismét egy szép beszéddel járulván parlamenti hitele meg­állapításához; Steiger Gyu­l, ki szépen és sza­badon szólt, s a jobboldalon nem egy conserva­­tiv és chauvin lelket ijesztett meg; Oláh Gyula, 11 igen ügyes szónok; Beöthy Lajos, Házmán­y Ferencz és Kondorosai György. A vita hétfőn­­ oly láttatni fog. A képviselőház ülése nov. 30. Az esti lapunkban közléttek befejezése után következett: — a fővárosi törvényjavaslat tár­gya­l­ás­a.— Wächter Frigyes jegyző olvassa a követ­­kezé­s­t. 56. A közgyűlés elnöke a főpolgármester, akadá­­lyoztatása esetében a polgármester, Molnár György: A második osztálynak az 56. §-ra nézve­­ külön véleménye van , azonban ennek alapos tárgyalása csak a 4. fejezetnél történhetik helyesen. Ennélfogva kérem a t. há­zat, méltóztassék e kérdést addig függőben hagyni, — okaimat a különvéleményre nézve, akkor leszek bátor előadni. — Függőben marad Wächter Frigyes jegyző olvassa a követ­kező §-t. 57. §. A közgyűlések számát és idejét a főváros szabályrendelettel állapítja meg, de minden tavaszszal a múlt évi számadások megvizsgálása és minden ősz­szel a jövő évi költségvetés megállapítása végett köz­gyűlést kell tartani. Ha a főpolgármester­­ vagy akadályoztatása ese­tében a polgármester szükségesnek látja, annyiszor tartathazik rendkívüli közgyűlés, a­hányszor a körül­mények igénylik. A polgármester a közgyűlés határnapját, s a fel­veendő tárgyak sorozatát legalább 8 nappal, illetőleg 24 órával, a gyűlés előtt szabályszerűleg­­kihirdetni köteles. Ez is függőben marad. Tavaszi Endre a 3. kikezdést így óhajtaná szerkesztetni: A polgármester a közgyűlés ha­tárnapját a felveendő tárgyak sorozatát 24 órá­val a gyűlés előtt sat.“ A „8 nappal illetőleg“ kimaradván. Az bármely törvényhatóságra al­kalmazható, de a fővárosra nem, mert itt min­den héten van kögyűlés. Szapáry Gyula: Ha ez elfogadtatnék is, ki kellene alóla venni azon tárgyakat, melyekre nézve a törvény már eleve a 8 nap előtti kihir­detést elrendeli. Molnár György nem kívánja e változtatást, mert akkor 24 óra alatt a legfontosabb tárgyak tűzethetnének napirendre. A ház az eredeti szerkezetet tartja meg. Wächter Frigyes jegyző olvassa a követ­kező §-t. 58. §. A közgyűlés hatásköréhez a­ következő ügyek tartoznak: a) szabályrendeletek alkotása, b) a közigazgatási és választókerületek alakítása, c) a főváros szépítése, utai, utczái, közművek, épít­kezések és a közmunka feletti intézkedés, d) kölcsönvételek, községi új adónemek behoza­tala, megszüntetése vagy a meglevők változtatása (60. §.) e) törzsvagyon szerzése vagy elidegenítése, f) a költségvetési előirányzat megállapítása s a zár­számadások megvizsgálása, g) a tisztviselők, az állandó, az igazoló és a bí­ráló választmány s egyes küldöttségek válaztása s a főpolgármester által felfüggesztett polgármester he­lyettesítése, valamint egyébb, időközben a főpolgár­mester által történt helyettesítések feletti intézkedés a jelen törvény 70. és 71. §§-aiban meghatározott esetek kivételével, h) tisztviselőknek ellenőrzése, felelősség alóli fel­mentése, felfüggesztése, úgy ellenöki a tiszti vizsgálat elrendelése, i) a tisztviselők, a segéd- és kezelő személyzet s a szolgák fizetésének szabályozása, felemelése vagy le­szállítása, k) új hivatalok és állomások felállítása, vagy a régiek megszüntetése, l) a főváros kezelése vagy felügyelete alatt álló pénztárak megvizsgálása, s erre vonatkozó jelentése, m) a tanácstól fellebbezett Ügyek másodfokú és a kerületi elöljáróságoktól felterjesztett ügyek harmad­fokú ellátása, n) kérelmezési és levelezési jog gyakorlása, o) indítványok tárgyalása, p) a felirati jog gyakorlása, q) mindazon ügyek, melyeket ezen vagy más tör­vény, avagy a főváros szabályrendelete kizárólag a közgyűléshez utasít. Azon részei, melyek a 4. szakaszra vonatko­zással vannak, függőben tartatnak. Gullner Gyula: Ha nem lenne czélszerűbb a módositványokat akkor nyújtani be, mikor a 4. szakasz már eldöntetett s igy e §-ok is vég­leg megállapittathatnak egy módosítása lenne. (Halljuk !) Az 58-ik szakasz g) ponja a közgyű­lés hatáskörét sorolja elő, de véleményem sze­rint a közgyűlés hatásköréből egy igen lénye­ges rész kimaradt. Ugyanis a g) pont azt mond­ja, a közgyűlés hatásköréhez tartozik, a főpol­gármester,­­ vagy ha a külön vélemény szerint állana, a polgármester által felfüggesztett tiszt­viselők helyettesítése felett határozni, de akkor egyáltalában nincs intézkedve az iránt, hogy a közgyűlés alatt üresedésbe jött tisztviselői állo­mások ki által és mi módon helyettesítendők. Azért a következő módosítványt adja be, a g) pontba tétessék: „a közgyűlés folyam­a alatt üresedésbe jött állomásoknak helyettesítés út­ján való betöltése,­ stb. Szapáry Gyula indítványára e módosítás is a 4. szakasz tárgyalásáig függőben marad. Wachter Frigyes jegyző olvassa a követ­kező §-t. 59. §. A fentebbi §. a) és k) pontjaiban elősorolt s általában az önkormányzat fontosabb ügyeinek tár­gyalását a tanács készíti s azokat a közgyűlésen ugyanaz terjeszti elő. Widliczkay József: A tanács nem készít­heti az önkormányzati ügyek tárgyalását, leg­­följebb előkészítheti. Ezért a következő módosí­tást adja be: „A fentebbi §, a) és k) pontjaiban elősorolt s általában az önkormányzat fontosabb ügyeinek tárgyalási előmunkálatait a tanács ké­szíti s azokat a közgyűlésen ugyanaz terjeszti elő“.­­ (Helyeslés.) A ház elfogadja e módosítást. Wächter Frigyes jegyző olvassa a következő §-okat: 60. §. Új adók behozatalát, vagy a már megle­vők felemelését és leszállítását vagy megszüntetését, úgy szintén 25.000 p. é. forint értéket meghaladó elidegenítést, vagy az ily összeget felülmúló kölcsön felvételét elrendelő határozatok csak úgy érvényesek, ha azoknak meghozatalánál a bizottság egy negyed­része jelen volt és azokhoz a jelenlevők két­harmada hozzájárult. 61. §: A gyűlést az elnök nyitja meg és zárja be. A tanácskozást az elnök vezeti, a rend fenntartása felett az elnök őrködik, s a kérdést a szavazásra az elnök tűzi ki. Szavazás előtt a kérdés megállapításához szólni a tagoknak jogában áll. A szavazatok a szólók szerint vétetnek számba, de tíz tag kivonatára az elnök a névszerinti szavazást elrendelni köteles. 62. §: A közgyűlésen a jelenlevők határoznak. Egy bizottsági tag sem vehet részt, oly tanácsko­zásokban, a­melyekben közvetlenül érdekelve van. A napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványt, mely 24 órával előbb a közgyű­lésen, vagy pedig az elnökségnél be nem jelentetett s egyszersmind a jegyzői hivatalnál, vagy más alkal­mas helyen közszemlére le nem tétetett, a közgyű­lésen tárgyalni nem szabad. Máskülönben az ügyrendet, jelen törvény korlátai között, maga a főváros szabályrendelettel állapítja meg. 63. §. Ha tiszti kereset elrendelése, vagy vala­melyik tisztviselő hivatal vesztése forog szóban, a szavazás titkos, melynek módját a törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg. A ház elfogadja e §­kat. Wächter Fiigyes olvassa a 64. §-t. 64. §. A­ki a tanácskozás méltóságát vagy a gyű­lés egyes tagjait sértő kifejezéssel él és azt rögtön

Next