A Hon, 1872. december (10. évfolyam, 278-301. szám)
1872-12-01 / 278. szám
Mielőtt azonban e pénzt nekik leolvasták volna, a következő kötvényt kellett aláírniok: „Kötvény 50. osztr. ftról, melyet én Rubinstein Pál úrtól fölvettem, hogy én a jövő követválasztáson Wodiáner úrra szavazok; ha ezt nem tenném, ezen összeget a legközelebbi perután is visszafizetni tartozom. Kelt stb.** A financzoperatio megtörténvén, a jobboldali kortesek ezután legalább e helységben visszatartották magukat a lélekvásárlás folytatásától. A választás napján pedig az almásiak nyilt sisakkal, Lükő nevének hangoztatásával vonultak be a választás színhelyére s újra felharsant a nóta: Nem magyar az, rongy czudar az ebanyja, Ki a lelkét pénzért, borért eladja. Egytől egyig a baloldalra szavaztak Szép volt-e tőlök a pénzt elfogadni s az érte tett ígéretet nem teljesíteni ? s menthető-e, vagy egyszerű csalásnak mondható ? ezt most vitatni nem akarom. Annyi igaz, hogy háborúban sok szabad, ami máskor vétek, s habár mindenesetre szebb lett volna a pénzt nyíltan, férfiasan viszszautasítani, mégis, ami erkölcstelen eszköz .Lök a cselnél nem volt egyéb, csalásnak nem qualifikálható. A dolog rútabb oldala mindenesetre a '"vesztegetőt terheli, ki a nép szegénységét felhasználhatni vélte maga mellett, és nem a népet, mely szegénysége mellett is megőrizte meggyőződését. A nép bizonyára kevésbé hibáztatható , így, mintha a pénz elfogadásának hibáját még lelke sugallatával ellenkező szavazattal is nevelte volna. Más ennyire kijátszott vesztegető bizonyára elszégyenlette volna magát s hallgatott volna a históriával. Nem igy Vodiáner kortesei. Rubinstein Pál, nem tudni Vodiáner, vagy talán a föltérlések biztatása folytán, vagy talán önszántából, mind azokat, kik a közölt kötvény mellett pénzt vettek fel, egytől egyig beperelte a tornai kir. járásbíró, Ardényi Nándor előtt. Ez az Ardényi Nándor pedig nem más, mint egy notórius jobboldali főkortes, aki Wodiáner és Rubinstein, másrészről pedig az almásiak között mint lélekvásárló közbenjáró szerepelt, és a korcsmárosoknál saját bírói kezével kortesbort utalványozott. Most a főkortes járásbíró a beadott keresetekre tárgyalási határidőket tűz s daczára, hogy illetékessége ellen érdekeltség miatt kifogás tétetett, a vesztegetési szenz visszafizetésé- VjttDelmajflfljigja. """- így áll az eset. És most már kérdjük, ha biró asztalán valaki pénzt feled, hogy ügyét kedvezően intézze el: az ügy kedvezőtlen elintéztetése esetében van-e joga azt visszakövetelni s nincs-e joga a bírónak azt bármely jótékony czélra letéteményezni ? Továbbá, akire a bíróvesztegetés tényálladéka kiderül: törvény szerint nem esik-e büntetés alá? ! Bírói személy segíthet-e elő nyílt vesztegetést, anélkül, hogy fenyíték alá essék? Váltó, vagy más okmány meghamításáért az embert becsukják. Hát a közvélemény, hát maga az ország törvényhozása oly alárendelt valami-e, hogy annak meghamisítását nyíltan lehet űzni, s az ily hamisító még bírói oltalomban is részesül az ellen, akinek becsületességén ez a hamisítás meghiúsult ? S végre tudtával történik-e mindez Wodiáner Béla bárónak s nem tartja-e reputatiója érdekében állónak magáról a piszkos üzelemben való részvétel gyanúját elhárítani ? sok immár a képviselőház asztalán, s a pénzügyi bizottság kezei közt vannak. Tekintve egy részről azt, hogy államszámviteli rendszerünk törvényhozásilag megállapítva nem lévén a zárszámadások külalakja sincsen törvény által végleg szabatosítva, minélfogva nem is csodálkozhatni azon, hogy csaknem mindenki más-más alakban szeretné látni azokat; nem csodálkozhatni azon, hogy egyik egy, másik más okból mondja érthetetleneknek; ezen indokból kiindulva s tekintve, hogy alkotmányos kormányformánk védpajzsa alatt, nemcsak a pénzügyi bizottság tagjai hivatásszerűleg, nemcsak a képviselők — illetőleg a törvényhozás tagjai — azokat kell, hogy tanulmányozásuk tárgyává tegyék, hanem a közérdek iránt lelkesülő más, sokszor kevésbbé avatott hazafiak is figyelemben részesíthessék, sőt ha óhajtják, alapos észrevételeikkel is kisérhessék; átalános közhasznú dolgot vélünk cselekedni az által, ha saját belátásunk s felfogásunk erejéig — noha ez az állami számvevőszék részéről legilletékesebben történhetnék meg — ezen zárszámadás szerkezetéről, felosztásáról, tételeinek érzeményéről s természetéről igénytelen véleményünket elmondjuk, mi által annak bárki által történhető átérzését s vizsgálatát könnyebbé s biztosabbá tehetni véljük. Teszszük ezt a közvéleménynek helyes irányba vezethetése czéljából s azon reményben, hogy ha értelmezésünk téves leend, azt az illető fórum hasonló czélból helyreigazitandja. Előre megjegyezhetjük, hogy a jelen szám- adás egyszerű szerkezeténél fogva jóval felül- múlja az előbbi évekről szerkezetieket s igen czélirányosan szolgáltatja az anyagokat a combinatiókra. Az egész zárszámadás 5 fő részből áll. I. Részben fordul elő A) alatt a szükséglet és B) alatt a fedezet. A szükséglet alatt a kiadásokat, fedezet alatt a bevételeket kell értenünk. Miután a bevételek és kiadások képezik ama sarkokat, melyeken az egész államháztartás vezetését és kezelését feltüntető zárszámadás forog, kell hogy ezekre nézve bővebben kifejtsük értelmezésünket. A kiadásokat illetőleg az 1871-iki X. és az azt kiegészítő törv. czikkek által előirányzott összegek — hitelek — alatt azokat értjük, melyeknek felhasználására a kormány — az illető miniszterek — felhatalmazva vannak ;a közigazgatásilag utalványozott összegek alatt pedig azokat érthetjük, melyeknek kifizetésére az illető miniszterek céljaikhoz képest, de csak a meghatározott címen, a pénztárt utasították, felhatalmazták; a tényleges kiadást végre képezik azon összegek, melyeket a pénztár valósággal ki is fizetett. Ezen összegek élesen megkülönböztetendők egymástól, mert a X. t. ez. előirányzata csak a határt jelöli ki, meddig a miniszter az illető czimre utalványozhat s melyen túli terjeszkedéséért külön felelős, de nem kell azt szükségképen utalványoznia, azaz elköltenie; valamint ismét azt, mit a miniszter közigazgatásilag kiutalványozni czélszerűnek látott, nem mindig fizeti ki a pénztár azon évben, azért nem áll mindig a tényleges kiadások hasábján azon öszszeg, mely áll az előirányzat és a közigazgatásilag tett utalványozás hasábjában; pl. valamely épület felállítására a t. ez. előirányoz 250.000 irtot; s a miniszter belátása szerint, azaz közigazgatásilag csak 200,000 frt utalványozását látja szükségesnek, s ennyit utalványoz is, mi-ből ismét a pénztár — nem végeztetvén be az építkezés — az illető építőmesternek csak 150 ezer frtot fizetett ki. Vagy egyik másik hivatalnok időközben elhalván, a részekre utalványozott összegeket ki nem fizethette. Sőt előfordulnak esetek, hogy a tényleges kiadások nagyobbak, mint a közigazgatásilag utalványozott összegek, minek oka abban rejlik, mert a tényleges kiadások közt múlt évi hátralékok is foglaltatnak, s mert az utalványozott összegből a később visszafizetendő térítmények compensál- tattak. Más tehát az előirányzott, más a közigaz- gatásilag utalványozott összeg, a más a tényle- ges kiadás. A különbségeket, melyek az elő- irányzattal szemben a közigazgatásilag utalvá- nyozott kiadások közt előfordulnak, azon hasáb tünteti fel, melynek czíme: „Az előirányzattal szemben a folyó évi járandóság több vagy kevesebb.“ A zárszámadásban az előirányzattal csakis az utalványozott kiadások hasonlíttattak össze, mert ezek összehasonlításából világosan tűnik ki azon eredmény, melyért a kormány felelős, de okszerűen nem is vétethetnek fel más számtételek, mint melyek a költségvetési összegekkel egyenlő alapon nyugszanak, vagyis azon eredményeket mutatják ki, melyek szorosan az érdekelt költségvetési évet illetik meg. Téves tehát — szerény véleményünk szerint — azok véleménye, akik a tényleges kiadást akarják az előirányzottal összehasonlítani, mégpedig azért, mert a tényleges kiadások között múlt évi tartozás kifizetése is foglaltatván az összehasonlítandó két oszlop különböző alapon nyugszik, különböző alapon nyugvó tárgyakat pedig következetesen összehasonlítani nem lehet. A bevételeket illetőleg, szintén megkülönböztetendők az előirányzott — a közigazgatásilag előírt — és a tényleges bevételek. Az előirányzott összegek alatt azokat értjük, melyeknek bevételezésére, behajtására a kormány törvényszerűleg felhatalmazva van; a közigazgatásilag előírt összegek pedig azok, melyeket az illető miniszterek a meghatározott különféle czímek alatt beveendőknek, behajtandóknak, elrendelnek, kirónak, vagyis előírnak; tényleges bevételek végre azok, melyek a pénztárba valósággal be is folytak, beszedettek, behajtattak úgy a folyó, mint a múlt évek rovására. A különbség, mely az előírt bevételek közt az előirányzottal szemben fenforog, itt is a „több“ vagy „kevesebb“ szóval fejeztetik ki az utolsó hasábon. A bevételi előirányzat megközelítőleg mondja, hogy egy vagy más czímen mennyi várható be, az előírás pedig megmondja, hogy mennyinek kell bejönni, s ha be nem jön mennyi ma folyt be, vagy adatott ki, azzal, várjon a közigazgatásilag előírt illetőleg utalványozott összegek kedvezőleg vagy kedvezőtlenül hatnak-e az államvagyonra, nem bajlódik, mert ennek kimutatására nincsen kötelezve, mi ellenben a mi számvevőszékünknek törvényes teendője, ennél fogva megtörténhetik, miszerint Lajthán túl soha sem mutatkozik pénztári hiány, s mindamellett az államvagyon tetemesen apad, miután ott az államvagyon eladásából begyűlt összegek pénztári jövedelemnek tekintetnek; s viszont nálunk pénztári hiány mutatható ki, anélkül, hogy az államvagyoni apadás lenne ; ilyen eset akkor állván be, ha a pénzberuházásokra fordíttatnék. Ezekből látható hogy: a zárszámadásban a hasábok természetszerűen sorakoznak; előáll az előirányzat, mint az államháztartás iránytűje s a számvitel jogi alapja; utána következik az utalványozás (a kiadásoknál), és előírás (a bevételeknél), melynek jogosultsága az előirányzaton alapszik; ezt követi a lényeges bevétel, illetőleg kiadás, mit lerovásnak is nevezünk, mint az előbbieknek természetes folyománya, teljesítése; végre az eredménynek — az előirányzattal szemben — az előírással illetőleg utalványozással való összehasonlítása. A H. részben az előirányzat nélkül bevételek és kiadások foglaltatnak. Hogy miért állanak itt elsősorban a bevételek ellenkezőleg, mint az első részben, annak okát nem tudjuk s azt némi következetlenségnek találjuk mi azonban sem a zárszámadás czélját, sem értelmezési czélunkat nem alterálja. Előirányzat nélkülieknek mondatnak itt az összegek azért, mert oly bevételek és kiadások ezek, melyeknek behajtására, illetőleg kiutalványozására a kormány törvény által határozottan s szám szerint felhatalmazva nincs. Ez oka, hogy itt csak két hasáb fordul elő, az egyik t. i. a miniszterek előírását, illetőleg utalványozását, a másik a tényleges bevételt , illetőleg kiadást tartalmazza. Ezek az I. részben közlött tételek közé azért nem soroztattak, mert a költségvetésben elő nem fordulván, ha mégis az I. részbe vetettek volna fel, az eredményt az előirányzattal helyesen összehasonlítni nem lehhetne, miután az akkor nyert eredményben oly összegek szerepelnének, melyekre számítva nem volt s a melyek a valóságos kezelési eredményt, amit az országgyűlésnek világosan látnia kell, illusóriussá tennék. Jelen berendezése tehát a zárszámadásnak azt eszközli, hogy a törvényhozás első tekintetre tájékozhassa magát az iránt, váljon a kormány az , utalványozás illetőleg előírásban a törvény értelmében járt-e el ? Azok pedig, kik nem anynyira a kormány eljárásának törvényszerűségét mint inkább az államháztartásunkban mutatkozó eredményt, illetőleg a bevételek és kiadások közti különbséget óhajtják tudni, azt az I. és II. részben foglalt bevételek és kiadások főösszegének egymásból való kivonása által elérhetik. A Hl rész az átfutó kezelést tünteti fel. — Átfutó vagyis ideiglenes kezelés alatt állanak az előlegek és idegen pénzek,melyek átfutó bevételeknek vagy kiadásoknak tekintetnek. . — Az idegen pénzek az állam visszafizetési kötelezettségét — az előlegek pedig annak visszakövetelési jogát vonják maguk után. Miután tehát az előlegeknél előforduló tényleges kiadás egyszersmind előírássá— az idegen pénzeknél pedig a tényleges bevétel egyúttal utalványozássá válik, szóval, amint egy részről kiadásba, úgy más részről bevételbe tétetnek s viszont: következik, hogy ezen pénzek a vagyon gyarapodására vagy fogyatkozására állandó befolyást nem gyakorolnak, azaz: az államvagyonban a statusquót csak ideiglenesen érintik, s azért átfutóknak méltán neveztetnek A táblázat tartalmának könnyebb felfogása tekintetéből lássunk egy példát: A) alatt a 2-ik tételben „A hadi pénztáraktól* (1-ső hasáb szerint) az államnak az általa adott előlegből az év elején visszakövetelni valója volt még 4.232 frt 482 kr.; (a 2-ik h. sz.) az állam újólag adott nekik 794.951 frt 48 krnyi előleget; tehát, (a 3-ik h. sz.) most már két követelni valója volt, azaz összesen 799.183 frt 962 kr.; azonban a folyó évben (4-ik h. sz.) abból visszakapott, bevett az állam 775.675 frt 86 krt.; tehát (az 5-ik h. sz.) az év végén maradt az államnak követelni valója 23.508 frt 102 kr. — így megy ez az idegen pénzekre nézve is. A IV. részt közli az állami leltárt. Állami leltár alatt értjük az állam tulajdonát képező mindennemű vagyonrészek mennyiségének és értékének meghatározását, kimutatását. Az államvagyon leltározása nem csak államháztartásunk vezetésének, hanem az arra vonatkozó állami számvitelnek is alapját képezi, mert ez mutatja ki azon változásokat, melyeknek a vagyon időről időre alávetve van, mi lényeges fontossággal bír! Ha ugyanis a vagyont részletesen nem ismerjük, a benne fölmerült változásokat sem jelölhetjük ki pontosan, annál kevésbbé azon hatást, melyet annak állapotába a gazdászati igazgatás és kezelés gyakorolt. Az előttünk fekvő leltár az államvagyon minden részének 1871. évre fölvett értékét az 1870. évi értékkel összehasonlítva, tehát egyszersmind a gyarapodást és fogyatkozást is kimutatja, mégpedig külön. 1-szer. Az ingatlan vagyont; 2-szer, a termesztmények, anyagok, szerek és eszközöket; 3-szor, a követeléseket és tartozásokat; 4-szer, a pénzmaradványokat bankértékben, fémértékben, értékpapírokban s együtt összekapcsolva a gyarapodás és fogyatkozás kimutatásával. Mennyire legyen ezen leltár az államvagyon álladékának hű képe ? nem mondhatjuk meg. Az V. részben végre a mérlegek állíttatnak fel. — A mérlegek czélja az állami bevételek és kiadások, valamint az államvagyon gyarapodása és fogyatkozása közötti különbségek, illetőleg az államháztartás fennállhatásában nélkülözhetlen egyensúly kimutatása. A pénztári mérleg a pénzforgalmat foglalja magában s egyszersmind kimutatja az egyes fejezeteknél, mennyi folyt be a pénztárba, ______ _ és mennyi adatott ki abból. Ebből tűnik ki a radt hátralékban. A lajthántuli tartományok leg- i készpénzben (bankjegyek és ezüstben), valatöbb számszéke által készített zárszámadás csak az előirányzatot, a tényleges bevételt s kiadást, és ezeknek összehasonlítását tartalmazza; ezen zárszámadás kevesebb oszlopot állítván fel könnyebben megérthető; az említett legfőbb számszék ezt teheti, miután az nem készít jövedelmi és vagyonmérleget s csak annak feltüntetésével foglalkozik, mi volt előirányozva, s abból mennyi mint az állampapírokban beállott gyarapodás vagy fogyatkozás. Ezen mérleg készíttetett az I., II., és III részben álló tényleges bevételi és kiadási oszlop összegeiből olyképen, hogy az 1871. évi tényleges bevételekhez hozzáadatott az 1871. év végével megmaradt pénzmaradvány mint egyenleg; hogy pedig meg lehessen izélni, várjon az 1871. évi pénztári bevételek elegendők voltak az 1871. évi kiadások fedezésére, megtudhatni, ha az I., II., és III. rész tényleges bevételi összegeiből levonatik az I., II. és III. rész tényleges kiadási összege. A jövedelmi mérleg az előírást, illetőleg utalványozást tünteti elő, hogy tisztán látható legyen, mennyivel nagyobb vagy kisebb a jövedelem (előírás), mint a költség (utalványozás), szóval mily arányban áll a jövedelem a költséghez ? Ennek elkészítésére alapul szolgáltak az I. és II. részben a bevételeknél előírt, a kiadásoknál pedig utalványozott összegek, levonván belőlök a jövedelmet és költséget nem képező összegeket. A vagyonmérleg mutatja az állami cselekvő és terhelő vagyont, mégpedig mindkettőt elkülönítve, mindeniknél összehasonlítva az 1870 és 1871. évi álladékot, kifejezve egyúttal a gyarapodást és fogyatkozást. A végeredménynek, mely itt 11.204,229 frt. 73 V.krt mutat, egyenlőnek kell lenni a jövedelmi mérleg eredményével. Ezen eredmény előidézésére, mint az állami számvevőszék a zárszámadás mellé készített jelentésében olvasható, főkép oly összegek folytak be, melyek vagy épen nem, vagy csak kevéssé terhelik az 1871-iki számadási évet, hanem túlnyomólag hosszabb évsor terhére esnek, ilyenek az adósságszaporulat a földtehermentesítési adósságnál, és a kibocsátási veszteségek a vasúti, a sorsolási, és a gömöri záloglevél-kölcsönnél. A költségvetési törvény szerint a deficit 20.560,362 írtban volt előirányozva, az I. rész eredménye azonban csak 3.365,837 frt. 28 Yartnyi hiányt mutat, amint azonban a számvevőszék jelentésének 5. és 6. lapján kimutatta, a valóságos deficit nem 20.560,362 frtot, hanem helyesebben 52.073,186 frt. 11 kv. tett. Mindenesetre azonban sajnosan kell meggyőződni az adó, különösen pedig az illetékek hátralékainak szaporodásán, ami minden bizonynyal arról tanúskodik, hogy vagy a fizetésképtelenség terjedezik, vagy hogy az illető közegek azoknak behajtása körül nem fejtenek ki elégséges erélyt. Még néhány szót a „részletes jelentésből, mely ugyancsak az 1871-iki zárszámadás mellett az állami számvevőszék által az országgyűlés elé terjesztetett. Ez — véleményünk szerint — a zárszámadás koronája, ennek ékkövei tükröztetik vissza a felelős, kormánynak s egyszersmind magának a számvevőszéknek állami életműködését. Mi a zárszámadás formális használhatását akartuk olvasóink előtt megkönnyítni; a részletes jelentés azonban, bővebb és behatóbb felvilágosításokat nyújt az egyes ministériumok eljárásáról és számtételeiről, melyek nem eléggé vagy semmikép sem indokoltak, valamint kevésben sokat mondó ellenészrevételekkel kíséri úgy az egyes ministerek, mint a miniszertanács észrevételeit, számokhoz illő higgadtsággal registrálja a véleménykülönbségeket, s indokolja saját eljárását; de a mi legérdekesebb, rövid és velős okadatolással cáfolja a minisztertanács azon észrevételeit, melyek az állami számvevőszék hatáskörére, s a fölmerült elvi differenciákra vonatkoznak, s melyekről különben a kérdés fölmerülése alkalmával lapunkban mi is tüzetesen emlékeztünk meg. E viták feletti nézet azonban már annyira tisztázva van, hogy egyedül az országgyűlés végeldöntésére vár, melyről föltehetni, hogy, ha már teremtett az állami számvevőszék neve alatt egy főellenőrző hatóságot, azt, mint természete megkívánja, teljesen önállónak, függetlennek akarja teremteni, s hatáskörét, mint czélja követeli, hogy lásson, halljon és szólhasson, félremagyarázatlan törvénynyel fogja meghatározni, biztositni. Ez az, mit mi a közjó érdekében kivánunk. „Fiat lux“! Az 1871-diki állami zárszámadáshoz. *) Az 1871. évre vonatkozó állami zárszámadás) Egy szakértőtől kaptuk e felvilágosító czikket. Bár megjegyzéseink lennének rá, nem tesszük meg most azokat, résére, később lesz alkalmunk nézeteink kifej- Szerk. herczeg előadását: „ez aztán a mi emberünk!“ Ő felsége pedig azt mondá a felmagasztalt hybridumra, hogy „ Fertelmes állat. . . („Ki nem álltatja a vadászebeket'“ sugák egymásnak a magas uraságok, nagyokat sóhajtva utána.) Ő felsége aztán felült nyitott kocsijába, melléje a miniszter, ki a kocsizás alatt következő előterjesztést tett a királynak: — Egy titkos összeesküvésről kell felségedet értesítenem, melyet az egész vadásztársaság, ő fenségével Henrik Zsigmond főherczeggel az élén, tervezett. — Magam részére, ki szintén részes vagyok a compfottban, kegyelmet eédek. Minthogy felséged az elmúlt évt ébren tölté, sőt ki is fárasztá magát az országház megmentése közben, minden alattvalójának méltó bámulatára a legnagyobb veszély színhelyén buzdítva ernyedetlenül, annálfogva a vadásztársulat azt a tervet gondolta ki, hogy a hajtóvadászatot a Jánoshegy nyugati oldalán kezdi meg, felséged számára várópontul az agancsgúnyba jelöltetvén ki. A vadászkordon egész a kápolnáig és a disznófőig fog terjedni, s nagy messzeségben távol tart minden közeledőt. Mire a hajtás az agancsgunyhóig érkezik, a felvert gnat egyenesen arra terelve, akkorra elmúlik dél. Délig felséged közélhajtásunk szerint kipihenheti a múlt éj fáradalmait. Ezt nem kellett volna elárulnom, de felséged magas személye iránti hűségem minden egyéb tekintetnél elébb való. Mindezt a minister olyan komoly pátboszszal adá elő, hogy ő felsége egész fejedelmi teljhatalmával bírta csak önmagát megakadályozni a hangos hahotára fakadástól. Az említett agancskunyhó egy kisded, bárok ízlésű vadásztanya volt a hajdani svábhegy és zugliget találkozójánál, azon a gyönyörű fensíkon túl, amitMátyás király sétányának tartanak. A kunyhó oszlopfői mindennemű agancsokból vannak alakítva,az ajtó fölött egy óriási iramszarvas fő tartja roppant lapátjaival a kiugró tetőzetet,melyen süríten felfutó repkény képez egy természet alkotta árnyékos marquiset a bejárat két oldalán. Kedves, nyugalmas hely, vadásznak — és gondolkozónak. (Folytatása következik.) Országgyűlési tudósítás, Pest, nov. 30. A mai ülésben napirendre került a fővárosi főpolgármester kérdése. Három vagy úgyszólva négy módus fekszik erre nézve a ház előtt. A miniszter tv javaslata, mely a közgyűlés három ajánlottja közül a kormány által való kineveztetést; a központi bizottságé, mely a kormány ajánlottjai közül a közgyűlés által választás; a II. osztályé, mely a közgyűlés által való korlátlan választást, s végül Steigeré, mely a közgyűlés három candidatusa közül az összes váasztók által való választást indítványozza, Ezekhez járul még Kármán módosítványa, mely azonban, mint maga is kifejezte, épen nem tart számot az elfogadtatásra. Ma beszéltek a kérdésben az előadók. — Molnár György ismét egy szép beszéddel járulván parlamenti hitele megállapításához; Steiger Gyul, ki szépen és szabadon szólt, s a jobboldalon nem egy conservativ és chauvin lelket ijesztett meg; Oláh Gyula, 11 igen ügyes szónok; Beöthy Lajos, Házmány Ferencz és Kondorosai György. A vita hétfőn oly láttatni fog. A képviselőház ülése nov. 30. Az esti lapunkban közléttek befejezése után következett: — a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása.— Wächter Frigyes jegyző olvassa a következést. 56. A közgyűlés elnöke a főpolgármester, akadályoztatása esetében a polgármester, Molnár György: A második osztálynak az 56. §-ra nézve külön véleménye van , azonban ennek alapos tárgyalása csak a 4. fejezetnél történhetik helyesen. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék e kérdést addig függőben hagyni, — okaimat a különvéleményre nézve, akkor leszek bátor előadni. — Függőben marad Wächter Frigyes jegyző olvassa a következő §-t. 57. §. A közgyűlések számát és idejét a főváros szabályrendelettel állapítja meg, de minden tavaszszal a múlt évi számadások megvizsgálása és minden őszszel a jövő évi költségvetés megállapítása végett közgyűlést kell tartani. Ha a főpolgármester vagy akadályoztatása esetében a polgármester szükségesnek látja, annyiszor tartathazik rendkívüli közgyűlés, ahányszor a körülmények igénylik. A polgármester a közgyűlés határnapját, s a felveendő tárgyak sorozatát legalább 8 nappal, illetőleg 24 órával, a gyűlés előtt szabályszerűlegkihirdetni köteles. Ez is függőben marad. Tavaszi Endre a 3. kikezdést így óhajtaná szerkesztetni: A polgármester a közgyűlés határnapját a felveendő tárgyak sorozatát 24 órával a gyűlés előtt sat.“ A „8 nappal illetőleg“ kimaradván. Az bármely törvényhatóságra alkalmazható, de a fővárosra nem, mert itt minden héten van kögyűlés. Szapáry Gyula: Ha ez elfogadtatnék is, ki kellene alóla venni azon tárgyakat, melyekre nézve a törvény már eleve a 8 nap előtti kihirdetést elrendeli. Molnár György nem kívánja e változtatást, mert akkor 24 óra alatt a legfontosabb tárgyak tűzethetnének napirendre. A ház az eredeti szerkezetet tartja meg. Wächter Frigyes jegyző olvassa a következő §-t. 58. §. A közgyűlés hatásköréhez a következő ügyek tartoznak: a) szabályrendeletek alkotása, b) a közigazgatási és választókerületek alakítása, c) a főváros szépítése, utai, utczái, közművek, építkezések és a közmunka feletti intézkedés, d) kölcsönvételek, községi új adónemek behozatala, megszüntetése vagy a meglevők változtatása (60. §.) e) törzsvagyon szerzése vagy elidegenítése, f) a költségvetési előirányzat megállapítása s a zárszámadások megvizsgálása, g) a tisztviselők, az állandó, az igazoló és a bíráló választmány s egyes küldöttségek válaztása s a főpolgármester által felfüggesztett polgármester helyettesítése, valamint egyébb, időközben a főpolgármester által történt helyettesítések feletti intézkedés a jelen törvény 70. és 71. §§-aiban meghatározott esetek kivételével, h) tisztviselőknek ellenőrzése, felelősség alóli felmentése, felfüggesztése, úgy ellenöki a tiszti vizsgálat elrendelése, i) a tisztviselők, a segéd- és kezelő személyzet s a szolgák fizetésének szabályozása, felemelése vagy leszállítása, k) új hivatalok és állomások felállítása, vagy a régiek megszüntetése, l) a főváros kezelése vagy felügyelete alatt álló pénztárak megvizsgálása, s erre vonatkozó jelentése, m) a tanácstól fellebbezett Ügyek másodfokú és a kerületi elöljáróságoktól felterjesztett ügyek harmadfokú ellátása, n) kérelmezési és levelezési jog gyakorlása, o) indítványok tárgyalása, p) a felirati jog gyakorlása, q) mindazon ügyek, melyeket ezen vagy más törvény, avagy a főváros szabályrendelete kizárólag a közgyűléshez utasít. Azon részei, melyek a 4. szakaszra vonatkozással vannak, függőben tartatnak. Gullner Gyula: Ha nem lenne czélszerűbb a módositványokat akkor nyújtani be, mikor a 4. szakasz már eldöntetett s igy e §-ok is végleg megállapittathatnak egy módosítása lenne. (Halljuk !) Az 58-ik szakasz g) ponja a közgyűlés hatáskörét sorolja elő, de véleményem szerint a közgyűlés hatásköréből egy igen lényeges rész kimaradt. Ugyanis a g) pont azt mondja, a közgyűlés hatásköréhez tartozik, a főpolgármester, vagy ha a külön vélemény szerint állana, a polgármester által felfüggesztett tisztviselők helyettesítése felett határozni, de akkor egyáltalában nincs intézkedve az iránt, hogy a közgyűlés alatt üresedésbe jött tisztviselői állomások ki által és mi módon helyettesítendők. Azért a következő módosítványt adja be, a g) pontba tétessék: „a közgyűlés folyama alatt üresedésbe jött állomásoknak helyettesítés útján való betöltése, stb. Szapáry Gyula indítványára e módosítás is a 4. szakasz tárgyalásáig függőben marad. Wachter Frigyes jegyző olvassa a következő §-t. 59. §. A fentebbi §. a) és k) pontjaiban elősorolt s általában az önkormányzat fontosabb ügyeinek tárgyalását a tanács készíti s azokat a közgyűlésen ugyanaz terjeszti elő. Widliczkay József: A tanács nem készítheti az önkormányzati ügyek tárgyalását, legföljebb előkészítheti. Ezért a következő módosítást adja be: „A fentebbi §, a) és k) pontjaiban elősorolt s általában az önkormányzat fontosabb ügyeinek tárgyalási előmunkálatait a tanács készíti s azokat a közgyűlésen ugyanaz terjeszti elő“. (Helyeslés.) A ház elfogadja e módosítást. Wächter Frigyes jegyző olvassa a következő §-okat: 60. §. Új adók behozatalát, vagy a már meglevők felemelését és leszállítását vagy megszüntetését, úgy szintén 25.000 p. é. forint értéket meghaladó elidegenítést, vagy az ily összeget felülmúló kölcsön felvételét elrendelő határozatok csak úgy érvényesek, ha azoknak meghozatalánál a bizottság egy negyedrésze jelen volt és azokhoz a jelenlevők kétharmada hozzájárult. 61. §: A gyűlést az elnök nyitja meg és zárja be. A tanácskozást az elnök vezeti, a rend fenntartása felett az elnök őrködik, s a kérdést a szavazásra az elnök tűzi ki. Szavazás előtt a kérdés megállapításához szólni a tagoknak jogában áll. A szavazatok a szólók szerint vétetnek számba, de tíz tag kivonatára az elnök a névszerinti szavazást elrendelni köteles. 62. §: A közgyűlésen a jelenlevők határoznak. Egy bizottsági tag sem vehet részt, oly tanácskozásokban, amelyekben közvetlenül érdekelve van. A napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványt, mely 24 órával előbb a közgyűlésen, vagy pedig az elnökségnél be nem jelentetett s egyszersmind a jegyzői hivatalnál, vagy más alkalmas helyen közszemlére le nem tétetett, a közgyűlésen tárgyalni nem szabad. Máskülönben az ügyrendet, jelen törvény korlátai között, maga a főváros szabályrendelettel állapítja meg. 63. §. Ha tiszti kereset elrendelése, vagy valamelyik tisztviselő hivatal vesztése forog szóban, a szavazás titkos, melynek módját a törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg. A ház elfogadja e §kat. Wächter Fiigyes olvassa a 64. §-t. 64. §. Aki a tanácskozás méltóságát vagy a gyűlés egyes tagjait sértő kifejezéssel él és azt rögtön