A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-14 / 37. szám
37. szám. XI. évfolyam. kiadás. Buda-Pest, 1873. Péntek, febr. 14. '■ .....- ■ ' ■■■ ■■ Kiadóhivatal: Sarátok-ters, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postin keldre, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...................................2 frt — kr. 8 hónapra...................................6 „ _ _ 6 hónapra.................................12 . — „ Az esti kiadás postai különküldéséért. felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető", s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás „A HÓM" X l-dik"évi folyamára. 1 kfílf • félévre . . . 1 dl 6 K e Negyedévre . . 12 frt e , MT, Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 0, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A „HON kiadóhivatala. Qj Buda-Pest, február 13. Spanyol dolgok. A „Meghalt a spanyol király“ — ez a gyermekkori játék jutott eszünkbe, midőn a madridi dolgokat olvastuk. Egyszerű játék az : gyertyával úgy kell két egyénnek egymással szembe állani és azt mondani: „meghalt a spanyol király“, hogy — ne nevessenek. Csakugyan a madridi dolgok is olyanok, hogy nehéz megtartóztatni magát az embernek a nevetéstől — habár szomorúak. Mikor két évelőtt Amadé a spanyol koronát elfogadta, azt írtuk, hogy „chateaux d’ Espagne“ után kapkod : úgy látszik, hogy a fiatal savoyai sarjadék fellegvárai csakugyan hamar szétoszlottak. De dicséretreméltó benne az, hogy nem várta a spanyol nemzet ellenszenvének hoszasabb és élesebb, sőt talán véresebb nyilvánulásait és lemondott. Ezt parancsolá neki az egyszerű józan ész. Azonban sokkal nehezebb kérdés az, hogy mely okok tették lehetetlenné reá nézve a spanyol korona viselését ? Mi ezt nem véletlen okoknak tulajdnítjuk. Bizonyára első nehézsége az volt, hogy ha már Spanyolországnak király kell, akkor a legitim családból telik elég, nem volt szükség egy újabb dynastiára. E tekintetben tehát lemondása azt bizonyítja, hogy új dynastiák alapítására sem korunk nem alkalmas idő, sem Spanyolország nem alkalmas hely. Természetesnek tartjuk azt, hogy a spanyol monarchista töredékek sohasem fognak egy iíj dynastiát pártolni, mert érdekeik és érzelmeiknél fogva egy-egy régi praetendenshez vannak lánczolva. A folyton növekedő republikánus párt pedig semmifélekirályt, a folyton szaporodó anarchikus elem pedig semmiféle kormányt és rendet nem fog tűrni Spanyolországban soha. De épen azért hibás Amade és bűnösök azok, kik a trónra meghívták, hogy mindezen természetes dolgok tudatában megtette illetőleg megtétették vele e kísérletet, mely már előre lehetetlennek látszott és más eredménye nem lett, minthogy Spanyolországot két évig hacsban tartotta, mely csak az ország anyagi és szellemi kárával: a rendetlenség, az anarchia elemeit,az állami és társadalmi rend ellenségeit nevelő és így ezek miatt a rend helyreállítását, az ország consolidatióját nem csak késleltette, de jövőre nézve is lehetetlenebbé tette. Tagadhatatlan, hogy a spanyol nemzet royalistáinak ragaszkodása a nemzeti uralkodókhoz és a demokratikus pártok vonzódása a köztársasághoz oly érdekekhez és érzelmekhez van fűzve, melyek tartóssága amennyire lehetetlenné tette Amadénak a maradást,és úgy megnehezíti a kibontakozást is. Ha olvassuk azt,hogy a praetendensek és táborkaraik közelednek Spanyolországhoz, vagy megkezdik abban működésüket ; ha látjuk, hogy a franczia legitimisták a karlistákat, az Orleansok Montpensiert segítik pénzzel; ha tudjuk, hogy a spanyol republikánusok értekeznek a francziákkal és nagy acióra készülnek, akkor láthatjuk, hogy nem csak Spanyolországban, hanem Francziaországból is segédkezet nyújtanak a rokon elemek egymásnak, hogy Spanyolország sorsának urai legyenek. És épen ilyen rokon elemeket keresnek a — hir szerint, — Európa minden részéből Madridba tóduló communisták Spanyolországban. Sőt fájdalom, ez a párt is jelentékeny erő fedett rendelkezhetik ez országban, így tehát megindul a borzasztó actió minden irányban és nem sokára fel lesz még jobban zavarva az a szép ország, mely évek óta van valóságos anarchiában. A pénz, a cselszövény, az erő ép oly, sőt talán hatalmasabb tényezők lesznek Spanyolország legközelebbi történetében, mint a nemzeti közvélemény, erő, és hazaszeretet. Ki tudja megmondani: mikor és milyen lesz a kibontakozás ? Ki tudja megmondani: hány ember életbe, mekkora áldozatokba fog kerülni az újabb változás? Ki tudná megmondani, hogy köztársaság vagy monarchia, absolutismus vagy a commune lesz-e Spanyolország legközelebbi kormányformája ? Ezt senki sem tudja. De, ha a monarchista és anarchista pártok fegyvere, pénze és bűne vérrel, tűzzel fogja elönteni az országot, azt ne tulajdonítsa senki a demokratikus elveknek vagy a köztársaságnak. Sőt ha idegen zsold és fegyver egymás ellen uszítja a karlisták kivételével most még csendes spanyol nép fiait, azért a nagyravágyó praetendensek lesznek felelősek a világtörténelem előtt és nem a nép. Európa békéjére (Napóleon bukása folytán) most még a spanyol dolgok zavarólag nem hatnak, sőt ellenkezőleg: még a bécsi tőzsde is „hausse“-al felelt a köztársaság kikiáltásáról szóló hírekre. Ez nem rosz prognoszicon. Vajha sikerülne a békés kibontakozás egy békés köztársasággal! Ha a cortesek egyhangúlag fogadták el Amadé lemondását és 258 szóval 32 ellen kikiálták a köztársaságot, legyen hazafiságuk és erélyök szavukat beváltani és létesíteni. — Amadé, spanyol király lemondásáról és a köztársaság kikiáltásáról ezeket írja a „D. Ztg.“ Késő éjjeli órában megbízható helyről vett tudósítás szerint Amadé, spanyol király lemondását a cortes egyhangúlag elfogadta és a köztársaság 258 szavazattal 32 ellenében proclamáltatott.“ — A svájczi szövetség -tanács a genfi kormány által egy jegyzéket intézett Mermillodhoz, válaszul a jan. 16-iki pápai brevére, oly meghagyással, hogy bizonyos idő alatt nyilatkozzék az iránt, szándékozik-e a szövetségi és cantoni hatóság ellenzése daczára apostoli vicariusi functiókat végezni. Haigen, vagy ha a meghatározott idő alatt nem válaszol, a szövetségtanács a szövetségi alkotmány értelmében és a genfi kormánynyal egyetértőleg oly intézkedéseket fog tenni, melyek meggátolák a szentszék képviselőjét oly mandátum gyakorlásában, mely ellenkezik az államhatóság akaratával. Azon esetre, ha Mermillod ellenszegülne az állami hatóság intézkedéseinek, kiutasíttatása csak a genfi cantonra vonatkozik. Az árvaügy országos rendezéséhez. A magán képviseleti rendszer a családi jogviszonyok fejlődése, és a népcsaládoknak államszerű társadalmi csoportosulása folytán elvesztette családi jellegét. Mert maga a családtanácsi instituto, minek hazai intézményeink sorába fölvételéért a magyar jogászgyűlés emelte föl figyelmet érdemlő szavát — a család körén kívül eső békehíró elnöki, az államügyész beavatkozási és lényeges képviseleti ügyekben az állambíróságnak joghatáskörének van alávetve. Ez az intézmény azonban csupán az egyik államcsoportnál van érvényben. Az ezen kívül eső más két államcsoportban az állambíróságok rendelik és ügyelik föl a gyárat és a gondnoki képviseletet. A képviselet rendelésnél vagy mereven alkalmazzák az állam gyámkodását, mert nincsenek tekintettel a végrendeletileg kijelöltek és a családtagokra, vagy igyekeznek enyhíteni a semmikép nem indokolható közvetlen atyáskodást az egyénileg képes családtagok tekintetbe vitelével. És eszközük a felügyeletet részint saját közegeik, részint az állami közgyámok útján. Újabb időben azonban észlelhető e két utóbbi államcsoportban is a családi, vagy bizonyos mérvig autonómszerű befolyásnak a gyámi és gondnoki ügyekben érvényre juttatására irányuló államtörekvés. Hazánk mindhárom csoporttól eltérő államot képvisel. Minálunk ugyanis az árvaügy közjogi jelleggel birt. Azzal, mert a szállásbirtok a törzs köztulajdonának, az adományos birtok pedig a korona káromlási jogával terhelt és szabály szerint elidegeníthetlen vagyonnak nézetett. Innen magyarázható meg, hogy a törzsszerkezet önigazgatási jogosultságában szülemlett, és a rendi szerkezettel képződött törvényhatóságok kezelték, s a korona ügyelte föl a gyámi és a gondnoki ügyeket. Mert az árvák ellátása, a vagyonkezelés egyaránt érdekelte a törzseket, a koronát. Hogy a városokban kifejlett polgári elem gyámügyei szintén helyhatósági hatáskörbe tartoztak s a korona nevében felügyeltettek, a városi vagyon többnemű kötöttségében, a korona káromlási jogában és abban leli magyarázatát, hogy ez az elem szűkebb körben már 1848 előtt élvezte az önkormányzat jótéteményét. Egyedül a törzsi, a rendi és a polgári szerkezeten kivül esett nép gyámügyei szenvedtek kivételt. Mert a nép nem bírhatván ingatlan vagyonnal, s szerzeményire a földes ur káromlási joga nézvén, a földesúri hatóságok kifejlődése folytán ezen ügyei szintén a patrimonialis bíróságok illetősége alá tartoztak. Az 1848-iki népfölszabadítás folytán az öszszes árvaügyek — ebben értve a népé is az 1847/8 11. t. sz. által — ideiglenesen a törvényhatóságok joghatáskörébe lettek utasítva. Hogy ez az ideiglenesség az 1870. 42. és az 1871. 11. t. czikkben miért jön tovább fentartva, és miért nem eszközöltetett az lárvaszékek országos rendezése egyidejűleg a helyhatóságok és a községek rendezésével,annál kevésbé indokolható, minél bizonyosabb vázlatilag előadott államfejlődésünkből, hogy a rendezés részben municipális, részleg autonomius kérdést involvál magában. De ha már elmaradt, mondhatjuk, hogy tovább nem halasztható, és kifejtjük miként lenne eszközlendő a rendezés. Nem halogatható tovább, mert naponta fölmerülnek az állami bíróságok és az árvaszékek közti illetőségi összeütközések. És emiatt nem egy eset van rá, hogy vagy az árvaszékek és a bíróságok is rendelnek képviseletet — megtörténik nem egy személyben — vagy nem. Mindkét esetben szenved az árva személyileg, vagyonilag. Nem halasztható, mert meg nem egyez a modern igazgatás fogalmával, hogy a gyámi és a gondnoki ügyek négy első folyamodási hatóság illetősége alá tartozzanak. Pedig sajnos, de úgy van. Mert a kiskorúak nagykárúsítása a belügyminiszérium, a törvényesítés, az örökbe fogadás az igazságügyministerium ressortjába, az árváknak a hagyatékai illetve örökösödési eljárás folyama alatti ellátása, tartása, vagyonuk biztosítása, s a nagykorúak gondnokság alá helyezése az állambiróságok joghatáskörébe van utasítva, az 1872. január 30-ik 3091. számú rendelettel. És az árva székeknek meg van hagyva, hogy várják be a bíróságok megkeresvényét, s kezdjék tulajdonképi működésüket a hagyaték átszavatolása, birtokba adása után. Aztán nem egyez az meg az 1868. 54. t. sz. meghozatala alkalmával kimondott elvvel sem, hogy a minisztériumok első és másod folyamodásilag is döntsenek az árva ügyekben. De nem illustráljuk tovább a tarthatlan helyzetet, hanem hozzászólunk a rendezés kérdéséhez. Általánosan elfogadott jogtétel, hogy a személyi képességhiány előfeltételét, az örökösödés alapját képezi a gyámságnak, a gondnokságnak. E jogtétel érvényesítésére nézt nem annyiban az előföltételek közül, mint az alapra vonatkozólag térnek el az államtörekvések. Mert a kiskorúság időtartamát, az önrendelkezési képességet, s a gondnokság eseteit illetőleg csaknem azonosak a nézetek. De az örökösödés elve és rendszere felett vitás a végrendeleti és a törvényi öröklés elsőbbsége, amannak korlátlansága illetőleg korlátozottsága, és emennek a vétség vagy a családi kötelékre fektetése. Fájdalom, hazánkban úgy az előfeltét, mint az alapra tekintettel, maga az árvaügy ez idők szerint országosan nem rendezhető. Nem, mert túl és innen a királyhágón különbözik az egyéni magánjog képesség némileg s a kiskorúság időtartamában. És az örökösödés két különböző elvre fektetett rendszer szerint van szabályozva. Ha tehát a polgári magánjog-hiány gátul szolgál az ügyrendezésnél, van azonban mit lehet ja kell rendezni a codificatio létrejötte előtt. És ez:a gyámi, a gondnoki közegek szervezése. Igénytelen nézetünk szerint három fokozatos hatáskörű közeg lenne felállítandó. Mert az ekénti szervezet leginkább megfelel az autonomikus jogfejleményeknek, és öszhangzatba hozható a család befolyásával. I. Első fokú közeg lenne: a községi gyámtanács. Alkatrészét képeznék: a) a községbíró, mint békebiró, elnöki minőségben ; b) a községjegyző tollnoki hivatással; c) a névszerinti legközelebbi rokonok, ezek nem létezése esetében a távoliak, és ha rokon egyáltalában nem létezik, a község választmányi tagok, mindannyian tanácstagi jogosultsággal. Amazok állandóan n emezek a gyámság és a gondnokság eseteiként. Hatáskörébe tartoznék: 1. a halál, a gyámság és a gondnokság eseteinek följelentése; 2. a kirendelendő gyámok és gondnokok személyének ajánlatba hozatala; 3. a hitelen és képtelenné vált gyámok és gondnokok elmozdítására javaslattétel és 4. a képviseltek nevelése, tartása és vagyoni kezeléséről az utasítási és ellenőrzési jog, a magángyámok és gondnokokkal szemben. E gyámtanácsok felett állanának: II. a gyám és gondnokhatóságok másodfokú minőségben, a municipiumoknak átlag számítva 50.000 lakosságra felosztásával kikerülő járások szerint. A városok, amennyiben helyhatósági joggal bírnak, föltétlenül, a lakossági számarányhoz képest pedig képeznének egy vagy több gyámi és gondnokhatóságot. Az e joggal fel nem ruházottak a járások székhelyéül szolgálnának, több város közül az intellectuális többséggel fölvett élvezendőén az elsőbbséget. A gyám és gondnokhatóságok illetőségi krébe esne: a) a gyám és a gondnok-kirendelés, a nagykorúak gondnokság alá helyezésével kapcsolatban, b)a vagyontömeg leltározása, ideiglenes biztosítása és a magángyámok és gondnokok kezébe átadása felőli gondoskodás, amennyiben t. i. a vagyon kezekbe adható; c) a képviselt nevelése, tartása s vagyon kezelete feletti felügyelet és a lényeges változtatások s a szükséges eladásokra nétt a községi gyámtanács meghallgatása melletti rendelkezési jog; d) a magángyámok és gondnokoktól óvadék követelhetése, számoltatásuk, fölmentésük és elmozdításuk ; e) az értékeknek őrzeménybe vétele a készpénz készletnek s a jövedelem fölöslegnek az állampénztárba szolgáltatása; f) perek kezdése, elbékélése és megszüntetésére a gyámtanács meghallgatása mellett jogengedélyezés, s az osztály egyességek megerősítése. Ezenfelül jogosulva lennének a gyám és gondnok hatóságok : g) kiskorúak nagykárúsítása; h) a törvényesítés és i) az örökbe fogadás jóváhagyására, a gyámtanács meghallgatása és felsőbb hatósági bemutatás kötelezettsége mellett. Birtokon kívül fölebbezhetők lennének: az a) b) d) és e) alatt fölsoroltak, birtokon belül a c) g) b) és i) alatti ügyek, a jogügyész, a családtanács és a magángyámok részéről egyaránt. Az életben maradt szülő kivételt élvezne, amennyiben a személyi képességet bírva megerősítést és jogot nyerendne az árvaellátás, tartás és nevelésről a befolyó jövedelmek erejéig belátás szerint gondoskodni. Azonban egyébként a gyámtanács ellenőrzése és agyámhatóság felügyelete alá tartoznék. A gyám és gondnok-hatóság állana egy elnök, ülnökök, jogügyész és segédszemélyzetből. Minden municipium bírna egy központi letéti pénztárral székhelyén. Tisztviselői általában élethossziglan választatnának pályázati hirdetmény előrebocsátása után, a bírói, az ügyészi és kezelési szolgálat-minősítvény szem előtt tartásával. Minden gyám és gondnokhatóság mellé neveztetnék ki egy állami közgyám, aki hivatva lenne a) a halál,a gyámság és gondnokság eseteinek az érdekelt hatóságokkal közlés s b) a leltározásnál jelenlétre,c) a vagyonnak illetékes kezekbe átadás és d) az állampénztárba szolgáltatandó jövedelmek és készpénzkészlet beszolgáltatásának ellenőrzésére. A magángyámok és gondnokok köteleztetnének a folyó jövedelmekből 2% levonás mellett a fennmaradó összeget aként fordítani képviseltjeikre, hogy abból 2% a törvényhatósági házipénztár, 2% pedig az állampénztárak javára fenmaradjon. Az ezen jövedelmeken felüli letéti készpénzkészlet után az állam fizetendne a gyámoltak és a gondnokoltaknak 4 °/a, a municipiumoknak 2 %. A municipiumok főnökeinek jogában és kötelességükben állana az árva letéteményeket, s a hányadok beszolgáltatását éber szemekkel kisérni és a kellő betekintést maguknak úgy a helyhatósági, mint az állampénztáraknál megszerezni, az állami közgyámokat fölügyelni. Harmadfokú hatáskörrel fölállíttatnék III. egy országos gyám és gondnoki bizottság, 12 részben a parlamentből választás, másfél részben a korona részéről kinevezés útján. Tagjai élethossziglan választatnának, neveztetnének. Gyakorolná hatóságát: 1) a hozzá felebbethető gyám és gondnoki ügyekben, 2) a nagykárúsítás, törvényesítés és örökbefogadás kérdésében, és c) a joggal, hogy a gyám és gondnoki hatóságoktól s a pénztáraktól időszakonként kezelési kimutatást kivánna és ezt az illető ministériumokkal is közlené. Betöltésénél hason qualificatiók szolgálnának irányadásul, mint a minek előterjesztettek. Úgy a gyám- és gondnok hatóságokra, mint az országos gyám- és gondnoki bizottságra a bírói felelősségi törvény kiterjesztendő, a fegyelmi eljárás azonban a municipiumok és felhatóságilag a ministérium hatáskörében továbbra is meghagyandó lenne. Magától érthető, hogy a gyámi és a gondnoki ügyekből fölmerülő peres kérdések az illetékes bíróságok hatáskörében maradnának. Főbb vonásaiban ez a nézetünk a gyámi és gondnoki közegek szervezetére vonatkozólag. Ámde miután az önkényt érthetőleg a vagyonnal bíró gyámoltak és gondnokoltakra vonatkozik, élénken óhajtjuk, hogy a vagyontalanok sorsa ne bizassék a könyör adományokra, hanem az állam, a helyhatóságok állítsanak menhelyet, képezdéket ezek részére, s karolják föl a szegényügyet. Hisz e társadalmi és nem magánügy, és az a pótlékravatal, mi e czímen vettetnék ki és szedetnék be,igazságos, korszerű és könnyen elhordozható lenne a többi mellett. Váradi György, hánál évről évre terjedett és sürtődött; a közlekedés emelkedése négyzetes arányban emelkedett, s külsőleg tekintve, az egész ügy mintegy betetőzöttnek látszik azon egyaránt díszes és czélszerű palotával, mely a fővárosban e kettős czélra építtetett. De e gazdálkodás hasonlított azon gazdáéhoz, ki csak szerzi, szerzi a mivelendő földet anélkül, hogy a kellő munkaerőről is gondoskodnék. Ez fő baja a mi posta és távirdaügyünknek is. íme a tömérdek panasz a távirdák ellen, hol a kellő menynyiségű és minőségű szolgaszemélyzet hiányában a távirat nem a táviró huzalon, hanem az utcza sarában, vagy épen a csapszékben akad meg; innen az örökös és nem oknélküli panasz a posta és távirda hivatalnokok részéről, kiknél a díjazás nem áll arányban a díjazással, mi annál vigasztalanabb, mivel még eddig alig mutatkozik részekre a kétes jövőben is jobb állapot. Valóban itt az ideje, hogy az extensív gazdálkodás helyét itt is az intensív foglalja el s hogy a folytonos terjeszkedés csak azon esetben engedtessék meg, ha a már elfoglalt területek valóban megvannak művelve, vagy kép nélkül szólva, ha a fölszerelés és beállítás a terjeszkedést nyomon követheti. Ami már a posta és távirda hivatalnokait illeti, ezek följajdulását sok részben lehetetlen méltányosnak nem találni. A kormány azon ígéretének beváltását a törvényhozás nehezen várja, hogy az összes államhivatalok rendszerére és nyugdíjazására javaslatait be fogja terjeszteni. Mi azt hisszük, a törvényhozás kész lesz e téren a lehetőt megtenni, de vérmes reményeket felkelteni újra nem szeretnénk, s az ábrándozókkal szemben kénytelenek volnánk a nemzet leghasznosabb és legszegényebb munkásainak, a néptanítóknak, sorsára utalni. Nem az igények jogosultságát tagadjuk, sőt akarjuk a segélyt, csak a követelők nagy számára és az országos deficitre mutatunk, mint a vérmesebb remények moderátoraira. A közgazdasági miniszter költségvetési rovataiban még két igen nagy horderejű tudományos intézet is szerepel, melyeket lehetlen legalább pár szóval nem érintenünk. Ezek a statistikai hivatal és a földtani intézet. Két oly tudományt képvisel ez, mely a mindennapi élettel, illetőleg az államerdészettel legközvetlenebbül érintkezik, tulajdonképen a reformok előkészítője e téren. A statistikai hivatal hasznos, sőt több tekintetben kitűnő működését el nem ismerni méltánytalanság lenne; igen sok előttünk fekvő mű, tehát tett, tesz mind forgalmáról, mind széles vezetéséről tanuságot.Ha van ez intézettel szemben kívánságunk, az az, hogy gyorsabban dolgozza fel és tegye közzé adatait, mert most harmad évben kapjuk meg pl. a gabnaforgalom kimutatását, és működését terjeszsze ki lehetőleg a közegészségi és közerkölcsiségi viszonylatok tanulmányára is, mert a tanulságot elvonni, ha mindjárt keserű lesz is, jobb, mint teljesen sötétben tapogatózni. Tudjuk, hogy ez egyaránt nehéz és kényes feladat; rendészetünk gyarló állapotában tökélyt e téren nem is várhatunk, de itt a hozzávető adatok is nagy becscsel bírnak, mert nagy tanulságokat rejtenek. A geológiai intézetben mintha valami rothadt szagot értenénk. Ugyanazon tárgyról két mű jelent meg; egyik a fő geológtól Hoffman úrtól, másik a nagy érdemű igazgató Hantken Miksa úrtól. És az utóbbi kimutatja az első tarthatlanságát. Nincs-e itt az igazgató felelősségre kötelezve és jogosítva az intézet kiadásában megjelenő művekre nézve? Vagy épen megkérdezése nélkül állítják be a főállomásokat? És mire a magyar földtani kiadványok mellé a hasonterjedelmű német szöveg? Hogy az ily botrányocskákat odakinn is olvassák? Hisz ez eszmét a magyar akadémia is elvetette! nem elég-e egy igen rövid resumé, vagy még ez sem? Hisz ott vannak a mellékelt ábrák és abroszok (csak jók lennének) ott a tudományos nomenclatura, mely a dolgot idegenek előtt is érthetővé teszi. Aztán a tudomány nagy szolgálatot tesz a közéletnek és anyagi vállalkozásnak, ha igazat beszél, de a r e g r o .......................... Buda-Pest, febr. 13. Toldalékul ahoz, mit közelebbről a közgazdasági költségvetésre nézve elmondank, szabadjon még néhány szót függeszteni. A magyar posta és távirdaügy már évtizedek óta kétségtelen és folytonos, sőt fokozatos haladásnak indult. A törvényhozás e téren nem csak nem sajnálta, de kivételképen meg sem bánta a befektetéseket, miután mindenki tudja és érti, hogy itt minden fillér kétszeresen fizeti vissza befektetését, szellemileg és anyagilag. A hálózat mind a posta, mind a távír