A Hon, 1873. március (11. évfolyam, 50-74. szám)
1873-03-26 / 70. szám
t ie 70. szám. XI. évfolyam. Esti kiadás Buda-Pest, 1873. Szerda, mart. 20 Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizitési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra..........................................- 6 frt — kr. 6 hónapra..........................................v 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hóelső napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. » Budapest, mártius 20. Budapest, márcz. 26. A magyar leszámítoló bank ügye ránk nézve annyiban kedvezőn döntetett el, hogy a két ministerium megegyezett a törvényjavaslatban. Minden e tárgyból keletkezett ingerültséget mellőzve, az egész eseménynek tárgyilagos lefolyását akarjuk előadni, ahogy annak adatait illetékes kütforrásból merítettük. A magyar pénzügyminiszter a mai napon beterjesztett törvényjavaslatot előlegesen bemutató ő felségének s megnyerte rá a legmagasabb helybenhagyást. A magyar pénzügyminiszter ezen bank számára akárhol kaphatott volna pénzt még idehaza is. Hiszen 25 milliót egy pénzviszonyainkat biztosító intézményre még csak össze tudnánk hozni magunk is. De a magyar pénzügyminiszernek még az a czélja is volt, hogy ez intézménynek egyenesen a bécsi piaci részvétét nyerje meg. Ez a terve azután egy hajszál híján múlt, hogy épen az ellenkező czélt nem érte el. A vállalat létesítésére megnyeretett a bécsi Bankverein és osztrák földhitelintézet. Amint ezt az osztrák nemzeti bank cliqueje megtudta, azonnal mindent megmozdított annak meghiúsítására; a hírlapok fellármáztattak, azok megint fellormázták a közönséget, a közönség a képviselőket, Hopfent fenyegették, hogy másnap interpellálni fogják s leköszönésre kényszerítik, ez a Vereinbank felbomlását vonta volna maga után. E szorongattatásban e bank igazgatója kényszerittetett azon levél megírására, melyben a magyar pénzügyminiszterrel tudatja, hogy a pressiónak engedve, aláírását kénytelen visszavonni. Azonban az igazgató az elküldött levéllel egyidejűleg személyesen is lesietett Budára s előadva a helyzetet, 48 órai haladékot kért. Ez idő alatt ő felsége a magyar minisztereket felhivatva Bécsbe, ott mindkét minisztériumával együttes tárgyalás alá veteté ez ügyet. Az első ülésben nem sikerült a kiegyezés, a másodikban igen. A magyar minisztérium javaslata elfogadtatott. Hiszszük, hogy ez a viszály ezzel be van fejezve s itt és ott belátandja a közvélemény, hogy se Bécsnek, se Magyarországnak nincs szüksége semmiféle háborúra egymás között, s egy financziális hadjárat mindkettőnknek veszedelmével végződnék. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy az eredmény minden óhajtásunkat kielégíti, hanem az ellenküzdelem nagyságát ismerve, s a létrejövendő leszámítoló bank jótékony hatását pénzintézeteinkre előre betudva , a tények további fejlődése elé nyugodtan nézünk. A képviselőház mai ülésén is a bankkérdés volt a főlő érdeklődés tárgya. A nyilvános ülést megelőzőleg azonban zárt ülés tartatott , a képviselői napidíjak kérdésében. A zárt ülésről következő tudósítást veszszük: A képviselőház mai zárt ülésén tanácskozás alá vétetett Madarász Józsefnek és Luksics Bódognak e tárgyben már korábban beadott indítványa úgyszintén Molnár Antalnak a zárt ülés elé terjesztett javaslata, mely miután a ház munkássága osztályokban és bizottságokban a szünetek alatt is foly, ez időre is javasolja a napidíjak kiadását. Luksics javaslata tekintettel arra, hogy 48-ban bizonyosan többet ért 15 huszas, mint most az 5 osztrák értékű írt, a napidijakat 10 írtban óhajtja megállapíttatni, hogy ne csak gazdagokat legyen a nép kénytelen választani, de hogy szegényebb sorsú tehetséges emberek is elválalhassák ez állást, és itt ne legyenek kénytelenek személyükre nézve anyagi gondokkal küzdeni, vagy hivatalok után leselkedni, hanem függetlenül élhessenek hivatásuknak. Nagy vita fejlett ki e tárgy felett, melynek egyiránt voltak ellenzői és pártolói minden oldalról. Zárt ülésben határozathozatalnak nincsen helye, azonban próbaszavazás tartatott, melynél a többség Luksics Bódog javaslata felé hajlott. A fél tíz után kezdődött zárt ülés messze tizenegy óra utánig húzódott, úgyhogy a nyilvános ülés csak tizenegy után kezdődhetett. Mint említik, az érdeklődés tárgyát a bankkérdés, illetőleg a leszámítoló bank ügye képezte. A zárt ülés kezdetén még a ház egy nagy részének nem volt biztos értesülése, vájjon Kerkapoly és Szlávy visszaérkeztek-e Bécsből. A pénzügyminiszter tíz óra után érkezett a házba, midőn a zárt ülés már javába folyt, s az ülésterembe léptekor a kérdezősködések szűnni nem akaró rohamával halmoztatok el. A házban egyátalán — talán a bécsi lapok dühöngéseiből következtetve— jobb hírek szárnyaltak s az általános várakozás ezen körülményei közt nyílt meg az ülés, telt padok, a minisztérium — Wenckheim kivételével — teljes számú jelenléte a zsúfolt karzatok előtt. Több, kisebb-nagyobb érdekű előzmény után, melyek sorából kiemeljük a házszabályok átvizsgálására kiküldött bizottság jelentését — Kerkapoly felelt Tisza interpellátiójára. Beszédét — mely mindössze pár sor — adjuk alább egész terjedelmében; a válasz által keltett hatás úgyszólván jellemezhetlen volt. Egyszerű kijelentése annak, hogy az escomptebank létre jön, a Benkvereinnal jön létre, s egyszerű felemlítése, hogy „különböző körök“ aggályai elfoszultak; anélkül, hogy a kérdés merituma szóba hozatott volna , a közvélemény ily feszült hangulatában nem lehetett kielégítő. Tisza rövid viszonválasza is e nézetnek adott kifejezést, amely a miniszter egy második nyilatkozatát provocálta, mely határozottság, de jelentőség dolgában is az elsőt jóval túlhaladta. Mind e felszólalásokat, valamint az escompte bankra vonatkozó, ma benyújtott, javaslatot közöljük alább. — A miniszter nyilatkozata után a ház — a főrendiház egy üzenetét vévőn át — napirendre tért. A bankkérdésről ma már sokkal higgadtabban szólnak a bécsi lapok. A „N. fr. Pr.“ ezt mondja: A magyar leszámítolóbank felállításánakkérdése miatt utóbi időben sok port felkavartak. Értesülésünk szerint e kérdés jó egyetértéssel fog elintéztetni. Ha már azon körülmény, hogy a bank viszszalépését az utolsó pillanatban visszavonta, s a magyar pénzügyérrel újabb alkudozásokba bocsátkozott, remélni engedte, hogy e kérdésnek az osztrák bankpolitika ellen irányult éle elvétessék,ezen feltevés csak megerősödhetett az által, midőn nyilvánosságra jött, hogy a bankegylet igazgatói a magyar pénzügyminiszterrel és az osztrák nemzeti bankkal beható tárgyalásokat folytattak s hogy e mellett a Magyarországgal folytatott alkudozások sem lettek megzavarva. Mártius 24-dikén d. e. osztrák miniszteri tanács tartatott, melyen, úgy látszik, a bankkérdésben követendő eljárásra vonatkozólag történtek megállapodások. Délután Auersperg és Pretis, valamint Szlávy és Kerkapoly magy. miniszterek ő felségéhez hivattak s ott két óránál tovább tartó tárgyalás után egyezség éretett el. [Nem ismerjük a tervezett magy. bank alapszabályjavaslatát, de egyáltalában nincs okunk feltenni azt, hogy az osztr. miniszterelnök és a pénzügyminiszter a magy. tervbe beleegyeztek volna, ha a magy- pénzügyminiszternek nem sikerült volna minden aggodalmat szétoszlatni. Ha a magyarok leszámítoló bankjukkal csak egy oly intézetet akarnak teremteni, mely a belföldi kereskedelemnek a leszámítolásban könnyítéseket engedélyez, akkor nincs semmi ellenvetésünk, sőt ezt a birodalom (!) két felének érdeksolidaritásánál fogva kívánatosnak tartjuk.“ De ezután a N. fr. Pr. egyet csavarint okoskodásán és ismét elárulja, hogy fel van dühödve és remegve gondol arra, ha hogy a leszámítoló bank háttere a magyar pénzügyi függetlenséggel volna kapcsolatban. Az osztrák németek közlönye a „Deutsche Zig “ egy hosszú vezérczikkben azt fejtegeti, hogy „ha a magyar kormány össze tudja hozni azon milliókat, melyek e magyar jegybank felállítására megkivántatnak, akkor a magyar nemzeti bank bizonyosan létre is fog jönni, daczára a vöslaui és budai stipulatióknak és daczára azon óvásoknak, miket Lucam és De Pretis Magyarország új fővárosára Budapestre fognak küldeni.“ De ha Magyarországban nemzeti bank állíttatik fel, akkor — úgymond a „D. Ztg.“ egy újabb és tiszta egyességet kell kötni, habár ez a personal unióra fogna is vezetni. A szerb egyházügyi kir. biztosról említettük volt, hogy a kormánynak a szerb egyházügyben enquéte kiküldését indítványozta. Ez enquéte-bizottság a képviselőház szerbajkú képviselőin és a szerb püspökökön kívül Szubbotics, Branováczky stb. urakból állanak Miletics határozott kizárásával. A kir. biztos szándékára, illetőleg az enquéte kiküldetésére vonatkozólag, a „Reform“ így nyilatkozik: Ezen bizottság kiküldése, sőt még azelőtt, mielőtt kir. biztost küldött ki, tisztába kellett volna jönnie a kormánynak: vájjon a szerb orthodox egyháznak meghagyja-e jogait, vagy sem ? Úgy látszik pedig, hogy a kormány az előbbit akarja, ez esetben pedig az enquête-bizottságnak a modus procedendi megállapítása czéljából való kiküldése legalább is politikátlan, ha nem értelmetlen. E bizottságnak értelme lett volna a kir. biztos kiküldése előtt, de nem a kiküldés után. A királyi biztos kiküldése már azon program végrehajtásájelentette, melyet a kormány ezen ügyben megállatított, s pedig azon enquête-bizottság tanácskozásainak alapján, melyet Lónyay volt miniszerelnök két év előtt hitt össze. Ezen tény alapján a kir. biztosnak ki kell puhatolnia, melyek és minek a szerb orthodox egyház jogai, nem pedig azt: mily módon tartandók fönn ezek a szerb egyház számára. E tekintetben ugyanis a püspöki zsinat illetékes. Az enquéte-bizottságnak ez idő szerinti kiküldése tehát a dolog újra való kezdésével egyértelmű. Ez csak azt jelenti, hogy a kormány még most sem tudott tisztába jönni, mit kell tennie. Mi, részünkről, szintén nem helyeseljük a nyakra-főre való enquetirozást. Ha Majthényi úr nem tudja, vagy nem akarja a rábízott feladatát teljesíteni, ám adja be lemondását. A kormány pedig foglaljon el határozott állást a szerb kérdésssel szemben s amit akar, azt ne csk félig akarja. Az enquete egybehivása ellen nyilatkozik — a „Reform“ szerint — ama körülmény is, hogy e bizottságban egy püspök sem fog megjelenni. Majthényi b. ugyanis Gruics és Angyelics püspököket már felszólító indítványának elfogadására, de ezek a felszólításnak nem engedtek. Megemlítjük még, hogy egy karloviczi sürgöny szerint a szerb congressus összehívása augusztus havára okvetlenül várható. Az angol kormányválság szerencsésen véget ért. Március 20-kán este a parlament mindkét háza gyűlést tartott, hogy ez ügyben a kormánytól felvilágosítást nyerjen. Az alsóházban a karzatok zsúfolásig megteltek hallgatókkal, a főúri karzaton lehetett észre venni a cambridgei és Arthurget, Kerestély lget, az amerikai követet és a felső ház számos tagját. Az ülés megnyitása után Gladstone kijelente, hogy a miniszterkrízis tényleg véget ért, s hogy úgy ő, mint miniszteri collégéi egyhangúlag elhatározták, hogy az ország ügyeit továbbra is vezetni fogják. Ezután előadta a miniszter krízissel egybekötött körülmények egymásutánját. Múlt pénteken márt. 14., midőn Disraeli vonakodott kormányt vállalni és alakítni, a királynő hozzá (Gladstonehoz) küldte Disraeli válaszát és kérte tanácsát az iránt. Szónok egyelőre nem volt tisztában Disraeli válasza értelmével, de mivel e nap folyamában úgy értesült, hogy az ellenzék vezére feltétlenül utasította vissza a kormányelnökséget, kötelességének tartotta írásban fölfejteni a királynő előtt az ügy állását. Az uralkodónő aztán közlé az iratot Disraelivel, ki erre adott válaszában szintén a királynőhez fordult. Gladstone március 16 -án este kapta Disraeli e válaszát, minek következtében hozzá látott a kormány alkotásához. Ha személyes tekintetetek vezették volna — úgymond — egy kevés pihenés igen jótékony lett volna reá nézve s politikai indokokból csak sajnálja, hogy nem menekülhetett meg hivatalától, mert a múltak tapasztalása nem nagyon kedvező az újra megmaradt kormányokra nézve. De miután a régi kormány újra elvállalta az ország ügyeinek vezetését, miután azon ok, mely krízisre szolgáltatott okot, nem ok egyszersmind a parlament feloszlatására, igyekezni fog kötelességét pontosan és híven teljesítni és bevárandja az eseményeket. Kijelente végül, hogy a kormány úgy a törvényhozás, mint az administrativ tekintetében ugyanazon elvek szerint fog eljárni, mint ezelőtt. A liberálisok (kormánypárt) élénk tetszéssel fogadta Gladstone ezen nyilatkozatát. Ezután Disraeli emelt szót. Elmondd, hogy a királynő felszólítására a kormányalakítást illetőleg igenlőleg válaszolt, de hozzátette, hogy a mostani alsóházban nem vállalhatja el az ügyek vezetését. Amit ezután mondott, az saját eljárásának igazolása, pártjának raffinirt módon előnyös feltüntetése és a kormány heves megtámadása volt. Elmondá, hogy ő kijelenté a királynőnek, miszerint daczára a legutóbbi szavazásnak, Gladstone mégis 90 szónyi többséggel rendelkezik az alsóházban. Hogy mit tesz egy kisebbséggel kormányozni, azt szónok saját tapasztalásából tanulta meg. (Derültség.) Ez által a kormány csak csökkenti a tekintélyét és a nemzet bizalmát és ezért vonakodott kormányt elvállalni. Az angol felsőházban is kijelentése a nyi 11e,hogy miután Disraeli vonakodott kormányt vállalni s a parlament feloszlatását tanácsolni a királynőnek, — az előbbi ministerium kötelességének tartá továbbra is vezetni az állam ügyeit. — A Deákpárt kedden d. u. 6 órakor tartott ülésében a vallásügyi alapok és alapítványokra vonatkozó indítványok tárgyaltattak. Tre for t miniszter elismeri, hogy a miniszternek ezen alapítványokra vonatkozólag számadást kell adnia, de ezt meg is teszi a miniszter a zárszámadásokban. Nem tagadja, hogy Ghyczy indítványának elfogadása által az alapok természete változást nem szenvedne, mind a mellett is aggodalma van, hogy ignoráltatván a felsőház és a korona jogai, eshetőleges különböző határozatok folytán összeütközés támadhatna. Hoffmann Pál ellenmondást lát Ghyczy és az ő javaslata közt, mert úgy saját javaslata, mint a ház eddigi intézkedése is elismerte, hogy ezen alapokra nézve tisztába hozandó kérdések vannak. Kéri indítványa elfogadtatását, mely indítvány ezen alapok jogi természetének megvizsgálására bizottság kiküldését javasolja. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy Ghyczy és Csiky javaslatát mellőzvén, a párt Hoffmann indítványát fogja párolni. Második tárgya az étekezletnek Irányi Dániel indítványa valamely a kereskedelmi és vámszővetség átvizsgálására bizottság kiküldését javasolja. Zichy József minszter kijelenti, hogy a kormány foglalkozik e kérdéssel, adatokat gyűjt arra, vájjon minő befolyásai volt ezen szövetség közgazdászai viszonyaink; erről annak idejében jelentést tesz a háznak, addig e tekintetben minden lépés felesleges. A párt ennélfogva lányi Dániel indítványát mellőzni fogja. Ezután a napidíjak felemelése tárgyában kért zárt ülés került szóba. Justh József csekélynek tartja ugyan s nem elegendőnek a napidíjat, de tart azon kellemetlen hatástól, melyet mostani kedvezőtlen pénzviszonyaink mellett a napidíj felemelése az országban kellene, marad az eddiginél. Házmán Ferencz hasonlóképen nyilatkozik. Molnár Antal közvetítést ajánl, mely szerint a mostani díjak az országgyűlés egész tartamára adatnának ki, így az utazási költség is megfordulna. Zsedényi Ede azt jegyzi meg, hogy így a képviselők rendes fizetést húznának, ezt pedig a képviselő állásával nemtartja összeegyeztethetőnek. Az utazási költségek pótlékát lelik abban, hogy ha csak egy pár nap tartatik is ülés, azon hónapra a napidíjak teljesen számíttatnak. Az értekezlet nyílt kérdésnek tekinti a napidíjak felemelése kérdését, de a többség a felemelést nem pártolja. A házszabályok átvizsgálására kiküldött bizottság tegnap d. e. 11 órakor ülést tartván, Péchy Tamás indítványára felvette a házszabályokba azt, hogy jövőre a vasúti és pénzügyi bizottságok tagjaivá nem lehetnek azok, kik az állam által kamatbiztosítással ellátott valamely vasúttársulatnak vagy vállalatnak igazgatói, igazgató-tanácsosai vagy engedményesei. Kimondatik egyszersmind az is, hogy a ház tanácskozásaiban, midőn e kérdések forognak fenn, az illetők részt nem vehetnek; egyébként az előadók által szerkesztett szöveg elfogadtatott. — E határozatért a bizottság elismerést érdemel. — A képviselőház zárt ülésében ma hosszas tanácskozás után a napidíjak felemelésére vonatkozólag, mint értesülünk,végmegállapodás nem hozatott.Miután azonban az erre vonatkozó törvényjavaslatot benyújtója röviden indokolandja, a ház szavazással fog dönteni a felett, várjon az osztályokhoz utasíttassák-e ? A vasúti és pénzügyi bizottságok tegnap együttes ülést tartottak, melyben a nagy vasúti tervezet kezelése tárgyaltatott. A vasúti bizottság a tervezetetet pártolni látszik, míg a pénzügyi bizottság azt ellenzi. Ennélfogva a vasúti bizottság ma e tárgyban külön ülést tart és megállapítja az e kérdésben a ház elé terjesztendő különjavaslatot mint hogy a hozzá utasított tvjavaslatokra nézve a háznak jelentést tenni köteles. A képviselőház jogügyi bizottságának ötös alválasztmánya megtarta az igazságügyminiszter és Csemegi államtitkár jelenlétében első tanácskozását. Újra felmerült a kérdés, váljon tekintettel a büntető perrendtartási törvényjavaslat ideiglenes jellemére s tekintettel a ház által eszközlött kiküldetés természetére, a bizottság hivatva érzi-e magát a javaslat gyökeres módosítására, hézagainak kitöltésére s átalában egy olyan mű készítésére,mely lehetőleg rendszeres munkálatnak lévén tekinthető, tartani lehet attól, ha ideiglenes jellemét elveszíti, keresztülvitele s elfogadása a házban esetleg nagy nehézségekkel járhat. S várjon s nem volna-e czélszerűbb egyszerűen a törvényjavaslat keretében maradni s ennek egyszerű revisióján túl nem menni ? Utóbbi értelemben Horváth Lajos és Hodossy Imre s ezek ellenében Szilágyi Dezső s Eötvös Károly nyilatkoztak. E kérdésben végre akként történvén megállapodás, hogy az albizottság a javaslat hézagait pótolni s ekként az alapelvek érintetlen hagyásával az egész javaslatot újra szerkeszteni fogja, az albizottság azon tárgyak kijelölésére ment át, melyeket még a javaslatba felveendőknek tart azokon kívül is, melyeket az igazságügyminiszter úr már pótlólag előterjesztett s melyek az egyes bíró illetősége elé tartozó bűntényekre s a perújításra vonatkoznak; a javaslatba pótlólag felveendő tárgyaknak a következők jelöltettek ki: 1-er- Határidők számítása, elmulasztása, előbbi állapotba visszahelyezés. 2-ér. Végtárgyalás megszakítása, elnapolása, újra feltétele, távollevők elleni eljárás. 3-or. Büntető ítéletek végrehajtása. 4-er. Eljárási költségek iránti intézkedés. 5-ör. Adhaesio megállapítása. Ami azon ügyek szaporítását illeti, amelyek nem hivatalból, hanem csak az érdeklettek panaszára veendők bűnvádi eljárás alá, továbbá ezen ügyek elévülési idejét, végre az előnyomozás elválasztását s az előleges és rendszeres vizsgálat összeejtését illeti, ezekre nézve a javaslat illető 8 §§-ainak tárgyalásánál történik provisió. A pótlólag felveendő tárgyak szövegezése s a szerkezetbe illesztése az igazságügyminiszterre bízatott. Végre kérdéssé tétetett, váljon az albizottság szakonként feloszsza-e maga között referáda végett a t.javaslatot vagy az új szövegezés szerint együttesen vegye részletes tárgyalás alá ? Beható szóváltás után szavazással az utóbbi módozat fogadtatott el. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése mart. 26. Elnök Bittó István, jegyzők Szeniczey, Mihályi, Kiss. A miniszterek közül jelen vannak: Szlávy Kerkapoly, Trefort, Szapáry, Zichy, Tisza, Pejachevics, Szende, Pauler. Mihályi Péter olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bejelenti Szatmárváros feliratát a katonaügy iránt, Zemplén megye kérvényét az önálló magyar jegybank iránt, Veszprém megye feliratát a jezsuiták kiutasítása iránt, Sáros megye feliratát a községi törvény némely szakaszának megváltoztatása iránt. Mind e kérvények kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Dálnoky Barna interpellációt intéz az igazságügyminiszterhez az iránt, szándékozik-e az ép folyamatban levő új időbüntető törvénybe egy új szakaszt fölvenni, melyben a munkások munkabeszüntetésének kutatása a polgári pzer útjától elvonatván, a fenyítő törvénykezés útjára utasíttassék. Pauler Tivadar: Amennyiben ez a bűnvádi eljárás keretében eszközölhető lesz, meg fog tenni mindent. A ház a választ tudomásul veszi. Mednyánszky Sándor a szigetvári járásbíróság hivatalszolgáinak kérvényét nyújtja be fizetési pótlék iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. A központi bizottság benyújtja jelentését az indemnitynek 1873-ik april havára való kiterjesztésére, s a tiszavidéki vaspályával kötendő szerződésre vonatkozó javaslatokra nézve. Királyi Pál a házszabályok átvizsgálására kiküldött bizottság nevében benyújtja e bizottság munkálatát, s bejelenti, hogy e bizottság három tagja, Várady Gábor, Péchy Tamás és Irányi Dániel, több elvi pontra különvéleményt adott be. Ki fog nyomatni s szétoszlatni. Kerkapoly Károlypénzügyminiszter (Halljuk ! Halljuk !) T. ház! A tegnapelőtti ülésben Debreczen város igen 1. képviselője kérdést intézett hozzám, mely kérdésre sietek a következőkben válaszolni. (Halljuk!) Igaz, hogy a „Bankverein“ egy nagyobb szabású magyar leszámítoló és kereskedelmi bank létesítésére vállalt kötelezettségeinek keresztülvihetését illetőleg beválthatását már-már lehetetlennek kezdette tartani, szembena legkülönbözőbb körökben alaptalan feltevések és téves értesülések által keltett azon nagymérvű ellenzéssel, melylyel találkozni kénytelen volt. Azonban itt is az történt, ami rendesen történni szokott; az igazság utat tört magának, a nem kellő alapon támadt aggodalmak eltűntek, a fölzaklatott szenvedélyek lecsillapultak és ma már mi sem áll útjában annak, hogy a nevezett pénzintézet vállalt kötelezettségének ne csak késznek nyilatkozzék eleget tenni, de ebbeli kötelezettségének anyagilag biztosítása ellen se legyen semmi kifogása. Épen ezért elesik szüksége annak, hogy a t. képviselő úr kérdései azon részére is válaszoljak, vajjon mit szándékozom tenni a végett, hogy a vállalt kötelezettség érvényesíttessék és a végett, hogy illetéktelen akadályozások, amennyiben fontorogtak volna, megszűnjenek, elhárítassanak. Ezen akadályok már megszűntek, már elhárítvák, következőleg további intézkedés szüksége e tekintetben nem forog fenn. Azonban midőn a tett kérdésre ílyként válaszolnék, egyszersmind kötelességemnek tartom a kérdéses intézet fölállíthatására vonatkozó törvényjavaslatot annak indokolásával együtt a t. háznak bemutatni, kérvén, méltóztassék azt a pénzügyi bizottságnak azon utasítással kiadni, hogy azt a dolog fontosságának és sürgősségének megfelelőleg mielőbb tárgyalni és ez iránti jelentését a t. háznak bemutatni szíveskedjék. (Helyeslés.) Tisza KálmánAz igen t. pénzügyminiszter úr interpellációmra azt feleli, hogy a legkülönbözőbb körökben kelt ellenzések bírták a bécsi Bankvereint arra, hogy a vállalt kötelezettség alól magát kihúzni megkísértse. Azt mondja továbbá, hogy miután ez illetéktelen akadályozások megszűntek, nem forog fenn szüksége annak, hogy feleljen azon kérdésemre, mit szándékozik ezzel szemben tenni. Én, tehát, ebből konstatálom, hogy ez illetéktelen akadályozások csakugyan léteztek s igy nem volt szükség- és alapnélküli azok ellenében tiltakozás. Hogy ez illetéktelen akadályozások megszűntek, azon részemről teljes szívből örülök, azonban nagyon óhajtanám és nagyon szerettem volna, ha a t. miniszer úr felelt volna arra,és felvilágosított volna arról, hogy vajjon ezen aggályok mily módon és mily feltételek mellett szűntek meg; hogy megszűntek-e úgy, amint meg kellett szűnniök azáltal, hogy a magyar kormány ezen tisztán Magyarországot, a magyar törvényhozást illető ügyben visszautasította másoknak beavatkozását, vagy pedig megszűntek talán azon másokkal folytatott egyezkedés folytán ? Mert még ha az első után, ha t. i. az által szűntek meg, hogy a kormány férfiasan visszautasította az idegen beavatkozást, teljesen meg lehetnék elégedve, addig a másik esetben azt tartom, hogy a kormány nem felelt volna meg a maga feladatának. (Helyeslés). Különben magáról ezen bankról nem szólottára s nem szólhattam akkor, midőn interpelláltam. Nem szólok s nem is szólhatok ma sem. Majd szólhatunk hozzá mindannyian, ha ismerni fogjuk a javaslatokat, melyeket a pénzügyminiszer úr a ház asztalára letett. Én mondom, annak, hogy az illetéktelen befolyások és akadályok megszűntek, mint eredménynek örülök. Az eljárás felett nem ítélhetek, mert nem tudom, hogy mily módon szűntek meg, valamint nem mondhatok ítéletet a feltételek felett sem. Én részemről csak egynek kívánok ma már kifejezést adni s ez az, hogy az aggályok és akadályok megszüntetésének feltétele talán a magyar nemzeti jegybank létrehozása iránti engedményeknek feltétele lett volna ezt soha helyeselni nem tudnám. (Helyeslés.) Én nem követelhetem a t. miniszer úrtól, hanem látja czélszerűnek, hogy nekem arra, hogy mily eljárás és mily feltételek mellett szűntek meg ezen beavatkozások és aggályok feleljen. De ha ezekre ma nem felelhet, engedje meg, hogy végleges ítéletemet az eljárás felett én is akkorra tartsam fel, midőn a következmények meg fogják mutatni, hogy miképen történt az akadályok elhárítása. (Helyeslés1) Én tehát most nem véglegesen, hanem csak ideiglenesen vehetem tudomásul a miniszter úr válaszát. (Helyeslés.) Kerkápoly Károly: T. há?.! Megnyugtatás lévén szándékom válaszomnál (Halljuk!) nem tehetem, hogy a t. képviselő úrtól épen most hallottakra pár szóval ne válaszoljak. (Halljuk!) Én ezen intézetet az úgynevezett bankkérdés megoldásának soha sem tekintettem, tekinteni soha sem akartam, vele egybefüggésbe nem hoztam (Helyeslés balfelől), hozni nem is szándékoztam (Helyeslés), sem egyik, sem másik irányban. Következőleg létesíthetése ért ama sokkal nagyobb kérdésben bármit is, amit különben jogunkban levőnek, amit különben érdekünkben állónak tekintettem, feláldozni vagy feltétellé tenni eszemben sem volt. (Helyeslés balfelől.) Sőt ezen kérdés tárgyalása közben elejétől végig azon tekintet vezetett, hogy ez Magyarországnak magánügye, amely Magyarországon kívül senkit nem illet, mrt hogy senkit nem bánt. (Helyeslés.) E nézpontot egy pillanatra sem tévesztettem el szem elől, és ha — mint mondottam — a legkülönbözőbb körökben támadtak akadályok, hanlis suppositiók alapján támasztott nehézségek, akkor ezen