A Hon, 1873. április (11. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-08 / 81. szám

81. szám, XI. évfolyam Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt —­kr. 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó*első*napjától számíttatik. Esti kiadás. Buda-Pest, 1873. Kedd, ápril 8. Szerkesztési iroda,­ Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a, szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, april 8. Budapest, apr.8. A magyar delegatió ma d. u. 1 órakor rövid nyilvános ülést fog tar­tani. Ez ülésnek a delegatió h­ázi költségve­tése lesz egyedüli tárgya s az albizottságok jelentik be, hogy a hozzájuk utasított költ­ségvetések tárgyalásával elkészültek, kivéve a pénzügyi albizottságot, mely csak húsvét után ül össze, s akkor az elnöke és előadója által időközben kidolgozott jelentését veendi tárgyalás alá. A delegatió mai rövid ülése után elna­­polja magát husvét utáni keddig. E napon az időközben elkészülő hadügyi, tengerészeti és pénzügyi albizottságok jelentései hitelesít­tetnek s egy-két nap múlva megkezdődik a nyilvános tárgyalás. Úgy, hogy a két delega­tió közt előreláthatólag fölmerülő különböze­tek daczára hiszik, hogy a delegatiók befeje­zik működésüket azon idő­pontig, midőn a ma­gyar delegatió főrendi tagjai az 1873. költ­ségvetés tárgyalása végett Budapestre visz­­szatérni kívánnak. A hivatalos lap mai száma Piret altá­­bornagynak honvédség- főparancsnoksági ad­atok­ alkalmazásától való fölmentetését közli. E fölmentetésnek rövid története az, hogy Piret altábornagy úr egy közelebb tar­tott értekezleten állítólag oly erős kifejezé­sekkel támadta meg a honvédelmi minisztert, hogy egyikük lemondása elkerülhetetlenné vált s mivel József főherczeg Piret magatar­tása fölött nem-helyeslését fejezte ki, ez utóbbi jónak látta beadni lemondását, mely el is fogadtatott. A hivatalos lap mai számában megje­lent fölmentés igy hangzik: Ő császári és Apostoli királyi Felsége Bécsben 1873. évi ápril 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával biharni báró Piret Lajos altábornagyot saját kérel­mére jelenlegi magyar királyi honvédség­ főparancs­­noki adlatási alkalmazása alól legkegyelmesebben felmenteni és az álló hadseregbe való ismételt alkal­mazása iránt rendelkezni méltóztatott. S­z­e­n­d­e B­é­l­a, s. k. A franczia kormány közelebb ter­jeszte be a nemzetgyűlésnek a Bonaparte családra vonatkozó ezen tör­vényjavaslatot, mely az indokolással együtt így hangzik: „Uraim! Azon családok, melyek ez országban uralkodtak és a nemzet szavazata által letétettek, nem foglalhatnak el közjogi állást. Sem a közérze­lem, sem a vélemény, melyet önmagukról táplálnak, nem állítják őket egy sorba a magánszemélyekkel. Ez legfelebb az idő műve lehet és az a törvény, mely az egyenlőség elvét akarná rájuk alkalmazni, nem­sokára végrehaj­tatlannak bizonyulna be , vagy igen szelídnek, vagy igen szigorúnak tűnnék fel. A törvényhozó minden időben kivételes állásba helyez­te azokat, kik ily különös kiváltságnak örvendettek. Három különböző alkalommal voltak azok tár­gyai oly rendszabályoknak, melyek szigora nem ma­radt meg mindig a törvényesség és emberiség határai között. De ha lehet is az elv alkalmazását gáncsolni, ez elv maga mindig helyesnek ismertetett el. Meg lévén győződve, hogy egy oly család tagjának jelen­léte Francziaországban, mely épen lelépett a trónról, nyugtalanságot, veszélyes zavargást, sőt bűnös me­rényleteket idézhetne elő, át lévén hatva úgy az állam, mint a közönség iránti kötelességérzetünk által, azt hittük, hogy a csász­ dynastia utolsó uralkodó feje és családjának kimondott letétele által ha a törvény erről hallgatna is, jogunkban állana nekik a visszatérést vagy tartózkodást Francziaországban megtiltani.Ezen jogunkat közelebb igénybe is vettük. Némelyekben ez iránt aggályok merültek fel s a nemzetgyűlés egy bizottsága kijelente, hogy a közbiztonság szempontjá­ból tett rendszabályok sokkal jobban megfelelnének a czélnak, ha azok a törvény szövegére támaszkod­hatnának. Mi tehát uraim, nem száműzési, hanem csak elővigyázati rendszabályt javaslunk a császári dynastia ellen. Kívánjuk azt, hogy e család egy tagja se térhessen vissza vagy tartózkodhassék Francziaországban a kormány engedelme nélkül. Észre fogják önök venni, hogy hála isten, most nem arról van szó, hogy mint 1815-ben, Napóleon egész családja örök időkre és halálbüntetés terhe alatt távol tartassák az országtól, még arról sem, hogy egy dynasti büntetési fenyegetésekkel eltiltassék a fran­czia földtől. Még távolabb áll tőlünk a confiscatio gondola­ta é­s a tulajdonjog közvetlen vagy közvetett meg­sértése. Ha azt találná valaki, hogy ez intézkedés mélyen sérti a császári család méltóságát, figyelmez­tetünk arra, hogy más időkben a császári család tagjai­­ pedig olyanok, kik koronát viseltek, nem találtak semmi nehézséget abban, hogy magukat ily feltételeknek alávessék. T új avas­­­at. A császári család tagjai, mint ezt a császárság törvényei körülírják, a kormány engedélye nélkül nem léphetik át Francziaország és Algier határait, sem azok közt nem tartózkodhatnak. A köztársaság elnöke : T­h­i­e­r­s. — Igazság­ügyér : D­u f a­u r­e. Lasker, a német birodalmi gyűlés hatója, f. hó 4-dikén a részvénytár­sulati és alapítási szédel­gés ellen tartott érdekes philippikát. Igen élénk világításba helyezte az alapítási opera­­tióknál és a szm­leges manipulátióknál előfor­duló szédelgést s igy folytatta beszédét: „saj­nos, hogy oly állású emberek,kikről ezt föl sem mernék tenni, akadnak és pedig igen tekinté­lyes számban, kik üzletszerüleg vállalkoznak ily szm­leges tartalék előállítására magas pro­vízió mellett; sajnos, hogy ezer meg ezer tal­lér fizettetik ki földbirtokosoknak, nemesek­nek, ügyvédeknek és kereskedőknek, jutal­mazásul azon szolgálatért, hogy nevüket a kormány félrevezetésére odaadják. S így az ámítás rendszere mind tovább és tovább tart.“ Lasker meggyőződését fejezte ki, hogy hatá­sos törvények mellett is tovább fog uralkodni az alapítási szédelgés, de ezzel csak azon em­berek osztálya fog foglalkozni, mely e tekin­tetben már eléggé iskolázott. A baj fő okául Lasker a részvénytársula­tok közegeinek megbízhatatlanságát említi, melyről így nyilatkozott: „A törvény a főbb szerződések kereseit az igaz­gatás közegeiben a felügyelő tanácsban és a közgyű­lésben keresi. Az igazgatás azonban mellékes, mivel az igazgató minden pillanatban elmozdítható állá­sától. A­mi a fölügyelő tanácsot illeti, vannak föl­ügyelő tanácsosok, kik valódi, mesterségszerű üzle­tet csinálnak ez állásukból. Én ismerek egy most már nyugdíjazott „Gründert“, a­kiről azt hallottam, hogy nem kevesebb mint 50 fölügyelői­­ tanácsosi állást töltött be; ez tehát fölhagyott az alapítással s mint hivatott fölügyelő tanácsos érvényesíté magát. Ezenfelül számosan neveik jóhangzása miatt válasz­tatnak a fölügyelő tanácsba. A fölügyelő tanács volt magas államhivatalnokok s jóhangzásu nép­szerű nevek viselői számára dolce far m­ente Sokat e felügyelő tanácsos uraktól nem követelnek, sőt meg­kívánják, hogy minél kevesebbet törődjenek a do­loggal-Lasker több pozitiv javaslatot tett a szé­delgések megakadályozását vagy korlátozását illetőleg s meggyőződését fejezte ki, hogy a szédelgések ellen a fennálló törvényből kifo­lyólag könnyű szerrel lehet törvényt alkotni, ha ugyan elismertetik az, hogy a törvénynek mindenütt foganatosíttatnia kell. Delbrück miniszter a Lasker inter­­pellációjára adott válaszában elismerte, hogy a Lasker által fölhozott bajok és visszaélések fennállanak, s m­egígérte, hogy a kormány gondoskodni fog reformokról, de megjegyezte, hogy nem nagyon hisz e reformok hatásában, mivel a csalók és szédelgők szövetségese a közönség ostobasága és hiszékenysége. Budapest közös közgyűlése. Második nap ápril 8. Az ülést, mely csekély látogatottságnak ör­vend, pont 9 órakor Havas Ignácz miniszteri biztos nyitja meg. Folytatólag tárgyaltatik a 34 es küldöttség ja­vaslata a tanács kebelében felállítandó ügyosztályok­ról, azok személyzetéről és hatásköréről. 1. Jogügyi és személyzeti ügyosztály. Személy­zete 1 tanácsnok, 1 jegyző, 1 fogalmazó gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. 2. Középítészeti ügyosztály, A. és B. Személy­zete : 2 tanácsnok, 2 jegyző, 3 tollnok, 3 fogalmazó gyakornok, 2 szolga. Elfogadtatik. 3. Árva és gyámügyi osztály. Személyzete 1 tanácsnok, 3 jegyző, 3 tollnok, 2 gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. 4. Adó-illetékügyi osztály. Személyzete 1 ta­nácsnok, 1 jegyző, 1 tollnok, 2 fogalmazó gyakor­nok 1 szolga. Elfogadtatik. 5. Egészségügyi osztály. Személyzete: 1 ta­nácsnok, lejegyző, 1 gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. 6. Pénzügyi és gazdasági ügyosztály. Sze­mélyzete 1 tanácsnok, 1 jegyző, 1 tollnok, 1 fo­galmazó gyakornok. Elfogadtatik. 7. Tanügyi osztály. Személyzete: 1 tanácsnok, 1 jegyző, 1 tollnok, 1 gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. 8. Ipar, rendészeti és szegényügyi osztály. Személyzete 1 tanácsnok, 1 jegyző, 2 tollnok, 1 gya­kornok, 1 szolga. Elfogadtatik. 9. Katonai ügyosztály. Személyzete: 1 tanács­nok, 1 jegyző, 2 tollnok, 2 gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. Következik a javaslat III. fejezete, az alpolgár­mesterek, tanácsnokok, jegyzők, tollnokok s fogal­mazó gyakornokok hatásköréről szóló 33, 34, 35, 36 §§. Változatlanul elfogadtatik. Tárgyalás alá vétetik a javaslat IV. fejezete 37, 38, 39. §§ a kerületi elöljáróságok törvényben előírt hatásköre, 40. § törvényhatóságilag megálla­pított hatásköre, 41. § a kerületi elöljáró idézési joga, 42. § felebbvitel a kerületi elöljáróság intézke­dései ellen. Elfogadtatnak. A kerületi elöljáróság személyzetéről szóló 43. §-nál Széher Mihály a szakasz kiegészítése végett indítványt tesz a kerületek személyzeti létszámáról. Erről a 34-es küldöttség javaslatában nincs szó és így ha az elöljáróságok személyzeti létszáma ezúttal meg nem állapíttatik, a 34-es küldöttség javaslata ennyiben csonkán terjesztetnék fel a belügyminisz­terhez. Az indítvány felolvastatik. Vécsey, Busbach, Haris az indítványt a 34-es küldöttséghez kívánják utasíttatni,Simon tárgyalását kívánja. Szavazásra bocsáttatván a kérdés a nagy több­ség Széher indítványát a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. E szerint lesz az első kerületi elöljáróság sze­mélyzete egy elöljáró, 6 esküdt, 3 póttag, egy jegy­­ző, egy tollnok, 1 írnok, 2 kézbesítő, 1 szolga, má­sodik kerület egy elöljáró, 6 esküdt, 3 póttag, 1 jegyző, 1 tollnok, 1 írnok, 2 kézbesítő, 1 szolga, a harmadik kerület 1 elöljáró, 6 esküdt, 3 póttag, 1 jegyző, 1 tollnok, 2 írnok, 1 kézbesítő, 1 szolga, ne­gyedik kerület 1 elöljáró, 4 esküdt, 2 póttag, egy jegyző, 1 k­n., 1 kézb. 1 szolga, 5-ik kér. 1 elöljáró, 4 esküdt 2 póttag, 1 jegyző 1 Írnok 1 kézbesítő, 1 szolga, hatodik kerület 1 elöljáró 8 esküdt 3 póttag 1 jegyző, 1 tollnok 1 Írnok 2 kézbesítő 1 szolga, ha­todik kerület 1 elöljáró 8 esküdt 3 póttag 1 jegyző 1 tollnok 1 írnok 2 kézbesítő 1 szólga, nyolc­adik kerület 1 elöljáró 8 esküdt 3 póttag, 1 jegyző 1 toll­nok 1 írnok 2 kézbesítő 1 szolga. Kilenczedik kerü­let 1 elöljáró 6 esküdt 3 póttag 1 jegyző 1 Írnok 2 kézbesítő 1 szolga, tizedik kerület 1 elöljáró 4 es­küdt 2 póttag 1 jegyző 1 írnok 1 kézbesítő 1 szolga. A kerületi elöljáróságok személyzete ekként megállapittatván, ezzel a 43. §. megbővíttetik. A 44. §. a kerületi elöljáróság választásáról, a 45. §. a kerületi elöljáróság tiszteletdíjairól, a 46. §. a kerületi előjáró teendőiről, a 47. §. a jegyző és tollnok teendőiről, a 48. §. az írásbeli kiadványok aláírásáról, a 49. §. a kerületi elöljáróságok sürgős költségeinek fedezésére szükséges átalányról, az 50. §. az elöljárói helyettesről, az 51. §. az ülésekről, az 52. §. az ülés tárgyairól, az 53. §. a határozatok vég­rehajtásáról és az 54. §. a folyó ügyek elintézéséről változatlanul elfogadtattak. Ezzel a 34-es küldöttség III. javaslata letár­gyaltatok. Elnök az ülést 5 perc­re felfüggeszti azon kije­lentéssel, hogy az ülést folytatni fogják. Szünet után tárgyalás alá vétetik a 34-es kül­döttség IV-ik javaslata a fővárosi igtató, kiadó, levéltári, ügyészi és statisztikai hivatal, I V-ik javas­lata a fővárosi adóhivatal szervezéséről. E javaslatok Vécsey indítványára szakaszon­ként felolvastatván en bloc elfogadtatnak. Ezzel a budapesti közös közgyűlés az uj tör­vényhatóság szervezésére vonatkozó munkálatok első cyclusát bevégezte. Ülés vége fél 12 órakor. A magyar delegátióból. Bécs, ápr. 7. A külügyi albizottság ma d. e. II órakor kezdé meg tárgyalásait. A kormány részé­ről jelen volt Andrássy Gyula gr. és O­r­­czy Béla­. A külügyminiszter néhány rövid bevezető szóval bemutatta a piros könyvet. Ezután Fálk Miksa interpellálja a külügy­minisztert a dunai vaskapu szabályozása iránt. Andrássy Gyula gr. kijelenti, hogy e kérdés megoldására nézve a leghelyesebb alapot a londoni conferentia határozmányai szolgáltatják, és reméli, hogy az ez alapon folyamatban levő tárgya­lások eredményre is fognak vezetni. Prónay Gábor b. azon kérdésére, váj­jon nem szándékozik-e megszüntetni a würtembergi és szászországi képviseletet, Andrássy gr. azt válaszolá, hogy elismeri a felvetett kérdés elvi jogo­sultságát, azonban Ausztria-Magyarország nem kez­deményezheti a megszüntetést, míg más hatalmas­ságok az említett hatalmasságoknál a képviseletet fentartják. Az albizottság ezen felelet után megsza­vazta az ezen követségekre nézve függőben hagyott tételeket is. Szőgyény László előadó bemutatja je­lentését a külügyi költségvetés tárgyában. Beveze­tésében a hivatalnokok illetményének szabályozá­sáról szól, s előadja azon tekinteteket, melyeknél fogva az albizottság a fizetések felemelését nem ajánlhatja. Áttérve a montenegrói menekülteknek eddig nyújtott segély megszüntetésére, megjegyzi, hogy e tétel mellőzhető, mert a menekültek bántat­­­lanul haza fognak térhetni. Végre a piros könyvet illetőleg azon nézetet fejezi ki, hogy ezen publicatio jövőre rendszerint tisztán befejezett diplomátiai tár­gyalásokról szóló okmányokra szorítkozzék és csak rendkívüli esetben közöljön függő kérdésekről oly okmányokat, melyeknek közzétételét a külügyár a delegációk tájékozása végett szükségesnek tartja. A felolvasott és helybenhagyott jelentés a holnapi nyilvános ülésben elő fog terjesztetni. A hadügyi albizottság P­e­r­c­z­e­l Béla elnöklete alatt és K­u­h­n b. hadügyminiszter, B­e­­nedek s­rült osztályfőnökök jelenlétében vé­gig tárgyalta, a hadügyi rendkívüli költségvetést és a legtöbb czímnél nevezetes törléseket esz­közölt. Az 1. czimnél: a még hiányzó hadfelszerelési szer beszerzésére a szállítására való szükséglet, 46.000 frt. töröltetett; a 2-ik czimnél fegyverügy 2,050000, a 3. czimnél: ruházat és szerelet 210.000. a 7-iknél: katonai tudományos olvasóegyletek 50 ezer frt töröltetett. A 8 ik czim alatt építkezésekre előirányzott 978.187 frtból töröltetett 59.500, all. czim alatt 50.000, a 13 czimnél 300.000, a 14 iknél 300. ezer frt, a 14-iknél 175.000 frt. Ez utóbbi négy tétel mind építkezésekre vonatkozik, és a törlés azon tapasztalattal indokoltatik, miszerint a hadügyminisz­ter az eddig e czimen előirányzott összegeket egy évben sem volt képes felhasználni. A 17-ik czim alatt a szám felettiek illetményeire 36.000 írttal több vétetik föl mint előírányoztatott azon okból, mert a rendes költségvetés 13-ik czimében a földrajzintézet személyszaporítása meg nem szavaztatott. A tengerészeti albizottság befejezte mai ülésében az egész költségvetés tárgyalását, ne­vezetes törléseket eszközölvén úgy a rendes, mint a rendkívüli czimeken. A vöröskönyv. Azok után, miket ma reggeli lapunkban a vö­rös könyv ismertetéséül közöltünk, álljanak még itt befejezésül a következő okmányok: A vörös könyv III. része a franczia kereske­delmi szerződésre vonatkozik. A­p­p­o­n­y­i gróf jelenti Andrássynak PárisbólSeptember 14. 1872. (56.), hogy meggyőződött, miszerint a franczia kormánynak nincs szándékában a fennálló szerződést kijátszani, hanem annál valószínűbb, hogy alkudo­zások útján nyakasan fog ragaszkodni annak módo­­sításához. Mellékletül küldi egyszersmind (57.) a pá­risi fővámigazgatóság egy körrendeletét, melyből ki­tűnik, hogy az aug. 18-ai vámtörvény 8. czikkelyé­­nek oly magyarázat adatik, hogy egy franknyi pót­adó alá vettetik 100 kilogrammonként azon áru,mely nem egyenes után, directe importáltatik (en droiture des lieux d’origine.) így például, ha a magyar ga­bona, melyet svájczi kereskedők vettek, bizonyos ideig Svájczban tartatik fenn, az említett pótadó alá esnek. R­e­m­u­s a­­ gróf Apponyihoz Ver­­saillesből sept. 21. 1872. (60.) intézett jegyzékében Magyar tudós társaság. April 7-én, Horváth Mihály szakosztályi elnök meg­nyitván az ülést, Balássy Ferencz 1. t. székfoglaló értekezését tartja: „A Székely krónika és a magyar alapszer­­z­ő­d­é­s” czim alatt. Balássy székfoglalójában a Székely kró­nika első magyarázóinak, különösen pedig Szabó Károlynak érdemeiről szólva áttér a krónika egy részének, az alapszerződésnek ismertet­ésére. A hunnok maradékai, a székelyek Erdély bér­cei között saját alkotmányuk és intézményeik sze­rint élve, a magyarok bejövetele alkalmával követ­séget küldöttek ezekhez és velök szerződést kötöt­tek. A magyarokkal kötött szerződést,mely hat kőre volt vésve, a követség hazavitte, a forakonban fel­olvasta és a nép intézményeihez alkalmazta. Szabó Károly e kifejezést: „A legibus gentis suae aplicatis“ applacatis szó által úgy magyarázza, hogy tetszéssel fogad­tattak. Értekező ezután pontonként tárgyalja és ma­gyarázza az alapszerződést, összehasonlítva azt a Névtelen jegyző művében talált szerződéssel, vizs­gálva, mennyiben tér el és mennyiben egyezik meg a magyar szerződéssel. Az első pontban kimondatik, hogy az Árpád férfiágon kívül más ne uralkodjék Pannónián, Pan­nóniához értendő Erdély is. Zombori József azt hi­szi,hogy a székelyek csak frigy és harcztársai voltak a magyaroknak. Szabó Károly e helyet úgy magya­rázza, hogy Árpád főhatósága Erdélyre is kiterjedt. Balássy Zombori nézetét osztja, s azt tartja, hogy a székelyek csak Sz. István alatt tartoztak a na­gy­ korona alá. A második pontban kikötik a székelyek, hogy azon föld, melyet ők a magyarok bejövetele előtt maguknak elfoglaltak s a­hol megtelepedtek, ne jöj­jön közös osztály alá, hanem maradjon tulajdonok; valamint az is, mit a magyarok elfoglalnak a széke­lyek nélkül, kizárólagos tulajdonukat képezze. A harmadik pont szól a közügyekről, melyek a nép egyetértésével döntendők el. E pont megegye­zik a magyar szerződés harmadik pontjával. A negyedik pont tartalmazza azon kikötést, hogy valamint a magyarok a fejedelmi méltóságot az Árpád ágon ismerték el, úgy a székelyeknél is a főrabonbáni méltóság örökösen egy nemzetiségre és pedig az Apold nemzetiségre szálljon,s a nemzet a fő­­rabonbán hűsége alá esküdjék fel, s a ki hitét meg­szegi, az fejével és ingó vagyona vesztésével lakol­­jon a főrabonbán áldozata, vagyis a nemzetgyűlés előtt. Az ötödik pont szól azon büntetésről, melylyel azok Bujtatnak, kik a nagyobb és kisebb rabonbánok méltósága ellen vétenek, úgy­szintén a nagyobb és kisebb rabonbánok (helyesebben rovóbánok) és har­­káz tisztviselők részéről a nemzet szabadsága ellen elkövetett merényletek büntetéséről. A­kik a rovó­bánok ellen vétettek, azok száműzettek, a­kik pedig a nagyobb és kisebb rovóbánok vagy harkáz tiszt­viselők közül a nemzet ellen törtek, azok a főrovóbán ítélete alá estek, vagyis halállal bűnhődtek. A hatodik pont szerint, kik a főrovóbán áldo­zatára meg nem jelentek, keresztül verettek, vagy ketté vágattak. A főrovóbán áldozata alatt érti érte­kező a nemzeti és tábori gyűlést, vagy hadi felkelést, mely mindig össze volt kapcsolva a főrovóbán áldo­zatával. Hasonló tartalmú pont nincs a magyar szer­ződés pontjai között és némelyek azzal vádolják a névtelen jegyzőt, hogy azt tudva elhallgatta. Végre összehasonlítja a vérszerződést, melylyel e törvények szentesittettek, Névtelen jegyzőnknek ide vonatkozó előadásával. A másfél órán át tartott értekezésre T­o­­­d­y Ferencz egy pár megjegyzést tett. A rabonbán szót mint helytelent, és a másolók ügyetlensége által a rovóbánból elferdítettet mellőzni kéri, s helyette a rovóbánt ajánlja elfogadásra. Továbbá a hun írást illetőleg megjegyzi, hogy Oláhnak erre vonatkozó szavai Thuróczyból vannak kiírva, ez pedig szintén egy régibb krónikából vette át, tehát téves hitben vannak azok, kik azt hiszik, hogy a székelyek ez A hajózható folyók és csatornák hálózata. (Befejező közlemény.) Tervezett új viziutak. 1. A Dunánál. A Dunának a budapesti Duna­­rész szabályozása folytán elzárt soroksári ága ter­­mékeny partvidéke kereskedésének és a főváros élel­mezésének érdekében hajózható és esetleg öntöző csatornává lenne átalakítandó.A megkivántató költség körülbelül 1.800.000 frtot teend. 2. A Körös,a Békéstől Gyuláig terjedő csatorna kiszélesítése és a mellékág elzárása által Gyuláig ha­józhatóvá tehető; a mederkiszélesítés költségeinek egy részét egyébiránt a szabályozási társulat vállalta el. Ezen mederszélesítés költsége 250.000 forintra tehető. 3. A Bodrog, 4. a Vág és 5. a Sió folyóknál fentebb indokoltatott a hajózás érdekében teendő munkálatok szüksége. 6. A Temes. A temes megyei folyók szabályo­zását az alakult társulat akként eszközli, hogy min­den mellékvizek a Temes folyóba vezettetnek, és ez által e folyó a Tiszába ömlésétől Pancsovától fel Bo­tosig a hajózásra elegendő vízmennyiséggel fog bírni. A medret azonban szükséges átmetszések által ren­dezni, s ezen munkálat költsége megközelítőleg 525,000 frtot tesz. Csatornák terveztetnek végül: 1. A T.-Lök-gyomai csatorna 9.808,500 frt költséggel. 2. A Szatmár-gyomai csatorna 13.538,650 forint A Tiszát esetleg a Szamost a Körössel össze­kötő csatorna létesítése azon fontos körülménynyel van indokolva, hogy oly nagy és népes vidéket szel át, hol utak építése csak az által tétethetik lehető­vé, ha olcsó anyagszállításra mód nyúttatik. E csatorna úgy termelés, mint adózás tekinte­tében elsőrendű megyéket, mint Szabolcs, Heves, Bihar, Szatmár, Békés és a Hajdú-kerületet érinti, s lehetővé teszi több mint 120­0 mfd területnek öntö­zését. Ellátná továbbá azon vidéket biztos itatóvizzel mely nagy szárazságok esetén, mint az 1863-ban megtörtént, egész területeken kiapad. Ezen csatorna tehát mellékhasznain kívül nagy vidékének az élet és fenmaradhatás első szükségét biztosítaná. 3. A Vukovár-számáczi csatorna. A Dunát a Szávával összekötő eme csatorna által e két hajóz­ható út hozatik összeköttetésbe, s ez által Bosnia a legegyenesebb s legolcsóbb közlekedési eszközzel lesz Magyarországgal összekapcsolva. Ezen csatornát egy magántársulat, az állam­nak hozzájárulása vagy kamatbiztosítás mellett szán­dékozik létesíteni. A hozzájárulási összeg a határőr­­vidéki erdők eladási árából lenne fedezendő. 4. A szárazéri csatorna, mely a Marost a Ti­szával köti össze, a hajózás előmozdításán kívül öntözés czéljából indítványoztatik. Az elősorolt négy rendbeli csatorna létesítését az érdekelteknek, esetleg a magán­vállalatnak kí­vánja a minisztérium felhagyatni. Ezek szerint tehát államköltségen, vagy esetleg nagyobb mérvű államsegélyezés útján, az állam befo­lyásával építendő 187­ 01 mfd vasút, 128.855.560 frt értékben; magántársulatoknak való engedélyezés útján 483­ 26 mfd vasút, 318.781.438 forint ér­tékben. Az államutak hossza jelenleg 8322­. mfd. Az államuthálózat új rendezése folytán vég­legesen az állam kezelése alatt lesz 940 mértföld kőut. Az érdekeltségek kezelése alá bocsátandó 2892/* mértföld. Ezen tervezet végrehajtására kívántatik 26 millió 998,225 főt. Szaporodik tehát az állami kőúthálózat hossza 107 G/s mértfölddel. Végre vizi­­t rendeztetik és az állam kezelése alatt leend 615 7/s mfld, melynek rendezésére szüksé­ges 27.136,000 frt. Magánvállalat által létesítendő 55 mértföld, 29.347,151 frt értékben. Minden félreértés elkerülése végett meg kell azonban itt jegyeznem, hogy e számbeli adatoknak csak egy része van hiteles költségvetések alapján fel­tüntetve, míg más része csupán megközelítő pontos­sággal számíttathatott ki. A hálózatba felvett vona­­tok egy részéről ugyanis tervek egyátalában nincse­nek, vagy a meglevők teljesen meg nem bízhatók, miután azonban a közlekedési ministériumban számos tapasztalati adat áll rendelkezésre, az illető vidékek hasonlatosságai alapján, ezen vonalak költségei is, bár csak közelítőleg, meg voltak állapíthatók. Minő alapból eszközöltessék az itt elősorolt közlekedési hálózat létesítése és fentartása, erre sajnálatát fejezi ki az iránt, hogy az osztrák-magyar kormány csak egy perczig is azt hihette — a neki franczia részről tett informatiók után — hogy az u. n. „droit de statistique“ által az 1866. decz. 11—12. szerződés volna megszegve. Kifejti azután a tulajdon­­képeni vámadó és az u. n. statistikai adó közötti lé­nyeges külömbséget, megjegyezvén, hogy az előbbi idegen terményekre vettetik ki, mig az utóbbi kü­lönbség nélkül minden portékára kivettetik, mely átlépi a határt — menet vagy jövet, s mint neve mutatja a kereskedelmi statistika költségeinek fede­zésére szolgál. Ez tehát nem foglalja magában a ke­reskedelmi szerződés által megállapított tariffa föl­emelését. Felhozza végül Remusat azt is, hogy 1860- ban Anglia egy hasonló adót hozott be, anélkül, hogy Francziaország a legkisebb észrevételt tett volna. Hoyos gróf levele Andrássy grófhoz oct. 12 kéről (61. sz.) a vámtörvény egy pontjának magyarázatát kéri. A franczia hatóságok részéről ugyanis azon áruk, melyek valamely közben eső államban a küldő akarata nélkül fenntartatnak, mint egyenesen küldöttek tekintetnek. Ugyancsak ezen követ másik levelében ugyan­azon napról (62. sz.) a vámpénzről szól, a­melynek emelkedése igen helytelenül azon nézetet látszik pár­tolni, mintha Francziaország a „védvámrendszer“­­hez akarna visszatérni. Hoyos kimutatja a francziák érveivel, hogy ez nem áll s az új adó, melyet a sze­rencsétlen háborúk kényszerítő szükségességgel idéz­tek elő, igen csekély s Francziaország különösen Osztrák-Magyarország irányában mindég barátságos volt. A nyers­anyagok behozatalának megadóztatása a julius 26-iki törvény által egyedül uj bevételi for­rásként tekinthető s a benső adótól alig különbözik, mivel tényleg nem a külföldet, hanem a franczia közönséget terheli. Apponyi gróf Andrássyhoz irt levele, melyhez mellékli Remusat válaszát nov. 8-káról, képezi a két utolsó jegyzéket a vörös könyvben (63, 64 sz.) Ezen nyilatkozat is a nyers­anyagok megvámoltatása körül felmerült nehézségeket igyekszik a fenntebbi levél értelmében eloszlatni s biztosítja az osztrák-magyar kormányt, hogy minden egyes concret esetben a leg­­szabadelvübben fognak eljárni. — Ezzel befejezzük a jelen vörös könyv okmá­nyainak ismertetését. sws—e———»p—a— s« mi in»» i. írást még a 16-ik században is használták. Valószínű, hogy a kereszténység felvétele alkalmával ezt is elhagyták és elfogadták a latin írásrendszert. Végül a k­ö­v­é­r szó, mely a hat márványtábláról mon­datik, szintén hiba, mert azt k­ő­s­z­e­r­nek (kőtör­vénynek) kell olvasni.­­ Ezután R­ó­m­e­r Flóris értekezett élő­szóval a „győri székesegyház antiphonaléról.“ E pompás kötésű vaskos munkát, mely az aka­démiában egy nagy asztalon is alig fért meg, 14 év előtt még a győri székesegyház lomtárában feküdt, honnan Romer Flóris hozta a világ elé, s a perga­menekre irt nagy becsű munkát rendbe szedve be­köttette. A két táblát igen díszes bronz ékítmények szegélyzik, melyeket Vandrák a győri székesegyház­ban talált diszitményekből kiegészített és művészileg egy egészszé alakított. A könyvkötői munkát Jósa Sándor győri könyvkötő végezte. A mű költségeit Falka győri püspök fedezte. A műben gyöngyörű­ szí­nes initialék és itt-ott elég csínnal rajzolt és aranyo­zott képek, többnyire torz alakok vannak, mint ez a középkorban egyátalán divatos volt. Ezután folyó ügyek tárgyaltattak. Habere­rn Jonathán lefordító Aristoteles etnikáját, melyet a bírálók elfogadásra és kiadásra ajánlottak. Az igazgatótanács felhívja a történelmi osz­tályt, hogy a nagy terem díszítéséről véleményes jelentést adjon. Kiadatott egy bizottságnak. Thierry Amadé felett tartandó emlékbeszéd ké­­szítésére Szabó Károly vállalkozott. Ülés vége ’,2­8-kor.

Next