A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-09 / 232. szám
dártól egy czikk jelent meg, melyben részint saját tapasztalatai , tudakozódásai, részint a keresztény Magvető nyomán az unitáriusok iskoláit illetőleg számos hiányokat jelöl meg, melyeket a következőkben vonhatunk össze : hogy az unitáriusok iskoláinak belszervezete, sőt még a küligazgatás is ugyanaz, mely a királyhágintuli prot. gymnasiumokban uralkodik, nevezetesen, hogy az iskolákban benn lakás van s a tanításban osztálytanítók is segédkeznek; hogy tordai középtanodánkból 15?—14 éves tanulók járnak prédikálni, különben is annak fentartása valóságos luxus; hogy kolozsvári főtanodánkból évfolytán papok és tanítók bocsáttatnak ki; hogy sz.-kereszturi középtanodánkban a hit- és erkölcstan, valamint a magyar nyelv tanítása féltanárra van bizva; hogy a nyilvánosságtól félünk s szeretünk többet mutatni, mint a mik vagyunk, és végre, hogy az unitáriusok működése, kiket íó különben buzgó és áldozatkész egyéneknek nyilvánít, nagyon sok tapasztalatlanságot s a mellett elfogultságot tanúsít, ami mis szókkal azt teszi, hogy nem értenek a tanügyhöz. Tegyük a kijelölt hiányokat rendre. A mi az első hiányt, t. i. iskoláink félszervezetét és küligazgatását illeti, melyben mi is a többi prot. iskolákal együtt szenvedünk s amely György A. szerint a bannakásban és osztálytanítók alkalmazásában áll, megvallom, hogy én ezek közül egyiket, se bennlakást, még nem is tartom valami oly nagy hiánynak, hogy amiatt egy iskola felett palotát kelljen törni, sőt védelmezni is lehet, egyfelől marai, hogy kevesebb költségbe kerül, mint a városnaló lakás, a mi szegény népünket tekintve nem hagyható figyelmen kívül, másfelől a bennlakással szorosabb fegyelmet (!) lehet fenntartani s igy az épen a nevelés előnyére van. Az a körülmény, hogy a bennlakással a kisebb tanulók folytonosan a nagyobbak felvigyázása alatt lehetnek, nagyon is fontos érv a bennlakás mellett, a minthogy iskoláinkban nem igen volt rá eset, hogy e felvigyázás mellett kisebb tanulók súlyos erkölcsi hibákat követtek volna el. A bennlakás mellett szól a közszellem ébresztése is, ezzel úgyszólván kezdetét veszi a polgáriasulás. A túltömöttségből a bennlakást elítélni annyi, mintha egy népes családnak megtiltanák, hogy házat tartson, különben is ebből a tekintetből már-már nincs mit szólani, a különböző szakiskolák, képezdék, újabb meg újabb életpályák, melyek nem kívánják a gymnasiumi teljes kiképeztetést, mondhatni évenként annyira apasztják a gymnasiumi tanulók létszámát, hogy iskoláinkban kényelmesen elhelyezkedhetnek és benlakva bizonyára egészségesebb levegőt szívhatnak, mint a minőt módjukhoz mérten a bünnlakással szerezhetnének. Aztán ha már csakugyan a bennlakás oly nagy hiány és fogyatkozás a tanügyre nézve , miért hogy azt az állam a közelebbről felállított képezdéknél nem törölte el, sőt ajánlja és sürgeti. Az osztálytanítók alkalmazását illetőleg már magam is osztom a György A. nézetet s azt csakugyan nagy hiánynak tartom iskoláinknál, valamint a többi prot. gymnasiumoknál is, csakhogy én itt is megnyugvással tekintek a jelenre,mert ismerem ámultat is, míg György A. onnan a magasból csak azt nézi, ami van, s nem nézi, hogy e kérdésben már eddig is mi történt, miként igyekszünk mindnyájan mind szűkebb körre szorítani az osztálytanítók működését, míg lassanként oda jutunk, hogy iskoláink rendes tanárokkal legyenek ellátva. Ha tudná, hogy az unitáriusok három iskolájánál az ötvenes években mindössze csak hat rendes tanár működött, a többi helyeket pedig mind osztálytanítók pótolták, míg most ugyanazon három iskolánál 17 rendes tanár üködik s csak az ezen felül szükségeltető tanerőiért helyettesítik még most is osztálytanítók, nem ítélne oly szigorúan iskoláink felett, hanem elismeréssel adóznék annak a buzgóságnak és törekvésnek, amelylyel egy maroknyi, alig 54 ezer lelket számláló s mint maga is megjegyzi, nem a gazdagabb osztályokhoz tartozó, vallásfelekezet áldozik a nevelés szent ügyének t önerején, mert más még eddig nem segítette, iskolákat tart fenn, amelyekből a hazának ■ok derék polgára került ki, s elmondhatja, hogy tagjai között kevés van olyan, aki legalább írni és olvasni ne tudjon. De épen itt a baj, mondja Gy. A. hogy az unitáriusok erejöket túlfeszítik s nevezetesen Tordán egy középtanodát tartanak fenn, mely valóságos luxus, mert Torda oly közel van Kolozsvárhoz, hogy a tordai középtanodát bátran feladhatnák. Legyen meggyőződve Gy. A. hogy a tordai középtanoda megszüntetésének vagy átidomításának eszméje nem egyszer felmerült közöttünk is, de előttünk ez nem látszik oly könnyűnek mint Gy. A. előtt. Tordán ez idő szerint még semminemű felsőbb iskola nincs és sem a várost, sem az államot nem látjuk, hogy ilyennek fölállítása felett gondolkoznék, ha már mi is megszüntetjük ottani iskolánkat, mi lesz? évenként 100—150 gyermek marad iskolázás nélkül, mert bármily köbzőhoz tartoznak a Siluri kortól fölfelé, nagy részök azonban ugyanazon talajban jő elő, mint Európában Éjszakamerikában. E mellőzzük az egyes kőszéntelepek leírását, (Shantung telepei esnek legközelebb a tengerhez) csak azt említjük fel, hogy a Peking körül fekvő dombok telve vannak kőszénnel s nyugati Chinában a Sechweni kőszéntelep 100 ezer angol □ mértföldet borit be, s ezek szélein levők kitűnő minőségűek. China északi részén a felszín sárga agyagból áll, mely alatt néha 1—2000 lábnyira mindig van kőszén. E nagy telepek közül azonban csak Shensi és Kansuban művelik a kőszenet, melynek mázsája 7 pennybe kerül ■ a bányászok napidíja 6 penny. Európából a báró véleménye szerint ezen kőszéntelepekhez Ili és Kulja orosz helyekről lehetne menni Kansu észak - nyugati csúcsáig. A geológiai szakosztály üléseiről még két igen érdekes értekezésről kell megemlékeznünk. More ■ by kapitány legközelebbi felfedezéseit adta elő Új-Guinea délkeleti csúcsán. Felfedezései még csak a múlt évből valók. Legnevezetesebb ezek közt egy az anyaföld s egy közel sziget közt fekvő csatorna, melyet ő China csatornának nevezett , mely véleménye szerint jövőben a legjártabb út lesz Sydney és China között. E csatorna partján az erdős hegyek is igen szép ■ alkalmas helyet képeznek a letelepedésre. A másik szintén igen fontos értekezés volt Carpenteré, ki a Kaspi tenger physikai szervezetének kutatása alkalmával új elméletet alapított meg a vizek mozgásáról, mely szerint az éjszaksarki hideg víz az óczeán mélyén az aequator felé mozog s ez által a meleg aequatori vizet kényszeríti,hogy a pólus felé menjen. Ennek következménye, hogy az éjszaki Bark tenger mélyében lévő viz hőmérséklete legkevésbé sem kisebb, mint más tengereké. Több példával igazolja ezen nézetét s egyúttal állítja, hogy a Karabogasi öbölben, a kaspi tenger éjszakkeleti végén a sós viz mintegy forrás tolul elő s oly ásvány jegeczeket hagy maga után, melyek az Arakóval fennálló régi összeköttetésre engednek következtetni. Akaratlanul s inkább a sok érdekes tárgy által vonzatva szóltunk e két szakosztályról oly hoszszasan. Közelebbi alkalommal lehet, röviden a többi szakosztályokban előfordult közérdekű felfedezéseket s elméleteket fogjuk elősorolni. Fel is van Torda Kolozsvárhoz, legyen meggyőződve Gy. A., hogy ottani tanulóinknak egy nagy rézzé, akiket szüleik Aranyosszékről a bátokon behordott kenyérrel és élelemszerrel tartanak ott fenn. Kolozsvárra nem jöne be iskolába, miután még az a fótum is érte Tordát, hogy most már a vasúton meszszebb van, mint szekérén vagy tán gyalog is. Ily viszonyok között nemcsak felekezetünk, mert különösen tordai középtanodánkkal, melynek 178 tanulója között a múlt iskolai évben 91, tehát felénél több más vallású volt, nemcsak felekezetünk érdekeit szolgáljuk, hanem nemzetiségünk elleni bűnt vélnénk elkövetni, ha tordai középtanodánkat megszüntetnék, mielőtt ezt valami mással kipótolva nem látjuk. Mi azzal tartunk, hogy a darócz ruha is jobb, mint hogy valaki meztelen járjon azért, mert selyembe és bíborba nem öltözködhetik, s ha valaki az árvát nem hagyja az utczán, míg palotába jut, hanem annak gondját felveszi és a maga sorsához és módjához képest ápolja; nem dorgálást, hanem hálát érdemel. Ami a tordai 12—14 éves tanulók prédikálását illeti, ezt bizony magunk sem tartjuk egyházi életünk fényoldalának; de ez is szegénységünkből kifolyó egy ősrégi intézmény, melylyel a szegény tanuló magénak egy pár forintot megkereshetett; egyébiránt az ifjak által használt egyházi beszédek többnyire az igazgató vagy ottani pap által dolgozó munkák szoktak lenni: a nép még most is örömmel fogadja ezeket a gyermekprófétákat éppen úgy, mint hajdan az első keresztények fogadták a Krisztus első tanítványait, kik gyakran maguk sem tudtak annak szellemébe behatni, magasztos elveit teljesen megérteni s mégis általok terjedt el az Isten országa. Ezzel azonban nem akarok ez intézmény védelmére kelni, sőt ismételve kimondom, hogy azt magam is eltörlendőnek ítélem, minthogy arra a lépések már meg is vannak téve. Gy. A. úr hiányul tudja fel továbbá, hogy kolozsvári főiskolánkból évfolytán papok és tanítók bocsáttatnak ki. A papokat még érti, mert azt mondja, hogy lehetnek heverő deákok , de honnan lépnek ki a tanítók ? Heverő deákok! Engedjen meg, ez éppen olyan kifejezés, mintha valaki azt mondaná Gy. A. arról, hogy heverő szó addig, amig valaha lapszerkesztővé lesz. Hiszen az állomáson levő papok nem halhatnak meg mindnyájan iskolai évek végén s igy bizony a papjelöltek is, akik az iskolában laknak, nem léphetnek helyükbe csak iskolai évek végén, hanem többnyire az iskolai évek folytán, és pedig lépnek nem a heverésből, hanem az iskolából, hol magán vagy köztanítással foglalkoznak, míg it számukra a kilépés órája. A tanítók kilépése pedig történik ismét vagy a papjelöltek vagy kivételesen a gymnasium VII-ik és VIII-ik osztályaiból. Ez utóbbi tagadhatlanul baj és fogyatkozás, de az állam által közelebbről felállított tanítóképezdékkel, honnan jövőre mi is kész falusi tanítókat kapunk, e bajon máris segítve van. Egyébiránt éppen a Gy. A. által ismertetett adatok szerint kolozsvári főtanodánkban a múlt 187 a/3-ik évben 29 papnövendék lévén, ebből 2 pap és 13 tanító még kitelhetett. Meg kell itt még azt is jegyeznem, hogy azon 13 tanítóban benne vannak foglalva tulajdonképen azon ifjak is, akik a gymnasiumból a tanítóképezdébe léptek át. Gy. A. fennakad sz.-kereszturi iskolánknál a féltanáron is, és ennek oly magyarázatot ad, ami téves felfogáson alapszik. Féltanárnak hívják nálunk azt, aki a rendes tanárokra nézve meghatározott tanórák számának felét viszik; ezek pedig mind három iskolánknál a rendes papok, a kik papi teendőkkel is el lévén foglalva, a tanári kötelességekből, mely rendesen a hit és erkölcstanítás, csak fél részt teljesitnek, féltanári fizetést húznak. Különben ezek is ép oly rendes tanárok, mint a többiek, s a papi állomásra az egyházközség által választatnak ugyan, de miután ott tanárságot is kell hogy folytassanak, arra csak azon egyházi főhatóság beleegyezésével neveztetnek ki, amely a tanárokat is kinevezi; tehát tanári qualificatioval is kell bírniük. Ebből meg lehet érteni, hogy ezen féltanárokat a hit és erkölcstan tanítása mellett még a magyar nyelv és ékesszólástan, vagy bármi más tantárgyakra is alkalmazni lehet, amelyre azok még különös képzettséggel is bírnak. Mindezek azonban oly dolgok, amelyeknek szellőztetéséért köszönettel tartozunk Gy. A. úrnak, alkalmat szolgáltatván nekünk is arra, hogy iskoláink állásáról egyet mást mi is elmondjunk, ami az ő ismertetését kiegészítheti, tévedéseit kimutathatja, hanem hogy mi a nyilvánosságtól félünk, hogy többet akarunk mutatni, mint a mik vagyunk, s az iskolák körüli eljárásunk nagyon sok tapasztalatlanságot s elfogultságot tanúsít; ezt sehogy se tudjuk megegyeztetni azzal a tisztelettel, melylyel ,saját nyilatkozata szerint az unitáriusok iránt viseltetik: ellenkezőleg ez igazán ragyogó példája annak, hogy mily modern felületességgel ítélte meg Gy. A. az unitáriusokat. Hogy az unitáriusok a nyilvánosságtól félnek, ezt a vádat épen Gy. A. artól hallani, aki a magyar unitáriusoknak angol és amerikai hírsorsosaikkal közelebbről Pesten tartott auferentiáján, egy oly gyűlésen, — amely mondhatni tisztán felekezeti jelleggel birt, személyesen jelen volt, — végig hallgathatta tanácskozásukat, hallhatta nyíltan,— leplezetlenül hiányainkat, fogyatkozásainkat, — szükségeinket, láthatta aggodalmainkat, töprengéseinket, tanúja lehetett törekvéseinknek, reményeinknek, valóban kissé különösen hangzik. Nem, uram, miként az említett értekezleten nem titkoltak el képviselőink semmit ön előtt, úgy mások előtt sem kívánjuk elrejteni magunkat. S ugyan hogy is tehetnék azt, midőn iskoláinkban több mint 600 tanuló jár; tehát ugyanannyi szülő vagy gyám kíséri figyelemmel működésünket, akiknek, mint fentebb tordai iskolánknál számokkal kimutattuk, több felénél más vallása s így elnézésre nem számíthatunk. Ha pedig láttatni akarnánk inkább mint lenni, olyan czifra iskolai programmokat és tudósításokat tudnánk szerkeszteni hogy a világkiállításra is beillenének. De mi ezeknek nem nagy hasznát látjuk. Mi az evangélium eme szavaival tartunk : »Jöjj és láss* éz jobban szeretnék, ha mindenki ítéletét személyes tapasztalaton alapuló meggyőződésre fektetné s nem madártávlatból nézné dolgainkat. Ezáltal sok félreértést kikerülhetnénk, valamint vallásos elveink,úgy nevelési rendszerünket illetőleg is, mely nem csak a Gy. A. eszményiségének, hanem a mi vágyunknak sem felel ugyan meg, de azért nyugodt lélekkel állunk szembe a közvéleménynyel valamint nyugodt lélekkel mutattuk be már három közoktatási ministernek iskoláinkat, akik azokból szintén megelégedéseket nyilvánítva távoztak el. Ennek az elvnek adott kifejezést Benczédy Gergely ig. tanár is, midőn azt mondotta, hogy a „folytonos önrágalmazás önbecsmérlés épen oly káros, sőt károsabb, mint az öndicsekvés.« Úgy látszik, hogy Gy. A. ez elvet nem osztja, pedig higyye meg, hogy abban nagy igazság van. A mely gyermekkel elhitetik, hogy az semmire nem alkalmas, nincs esze, nincs tehetsége, azzal a legjobb tanító sem sokra megy. A mely nemzet elveszti önbizalmát, annak sírja meg van ásva. A folytonos önbecsmérlés mellett iskoláinkra nézve is elvesztjük az önmagunkhoz való bizalmat. Fájdalom, ennek máris érezzük lidércz nyomását. Addig hirdettük, hogy a nevelés az állam kötelessége és feladata, hogy a felekezetek erre nem alkalmasak, nem bírnak a kor igényeinek megfelelő iskolákat állítani és tartani fenn, hogy maholnap ezt még megkísérleni is visszarettennek, kihal a buzgósg, az áldozatkészség az iskolák iránt, melynek emlőin azok eddig táplálkoztak, mindent az államtól kezdenek az emberek várni és remélni, pedig ha az állam egy szöveggel arra ébredne fel, hogy minden felekezeti iskola be van zárva, nem tudom, hogy honnan lehetne egy pénzügyminisztert fogni, akinek állapota bizony most sem nagyon irigylendő. Nem szeretném ha félreértetném, mintha mi nagyon is meg volnánk iskoláinkkal elégedve; de mint fennebb is mondom, mi nemcsak a jelent nézzük, hanem a múltra is visszatekintünk s midőn alig 15-20 év alatt szemmel látható javulást és haladást tapasztalunk, azzal biztatjuk magunkat, hogy még többre is eljutunk, csak időnk legyen; szóval, nem tudunk, nem akarunk lemondani a jövőről és pedig nemcsak felekezeti érdekeinkért, amelyeket immár nem kell annyira féltenünk, maga a korszellem is pártolásába fogadván azokat, hanem nem mondunk le arról nemzetünk iránti forró szeretetből, melynek ügyét kívánjuk szolgálni iskoláinkkal is, mindaddig amíg meggyőződünk arról, hogy azok,akik minket tapasztalatlansággal s elfogultsággal vádolnak, nem maradnak csak az elméletekkel, amelyeknek segítségével igen könnyű a papiroson mintaiskolákat állítani, hanem kikpnek a gyakorlat terére is és megmutatják hogy mi módon lehet elveiket az életben alkalmazni. Részemről igen fogok örülni rajta, ha Gy. A., aki fogyatkozásainkat immár felismerte, utat-módot mutat arra is, hogy azokon miként segítsünk, miként állítsuk be a hiányzó tanárokat, a tordai iskolát megszüntetve, az így támadt hézag betöltését kire bízzuk, vagy arra kit kérjünk fel, miről vegyük le a fátyolt, s kinek mutogassuk sebeinket, a kitől egyszersmind azokra egy kis irt is kaphatnánk; kitől kérjünk utasításokat, hogy tapasztalatlanságunkon segítve legyen? amit, közbe legyen mondva, Gy. A. által elősorolt hiányokból ha mind valók volnának is, következtetni nagyon is felületes eljárás, bebizonyitni pl. teljes lehetetlen; mit hagyjunk el s mihez kezdjünk, hogy ne tartson a világ elfogultaknak s ne halljuk meg még egyszer azt az iszonyú vádat, melyet Gy. A. mér reánk, mintha mi eddig hittelen kezelői lettünk volna a reánk bízottaknak, midőn azt mondja, hogy hitfeleink buzgóságát jövőre józanan s a modern kor szellemében használjuk fel s a melyet el nem hordozhatnánk, ha abban csak egy parányi igazság is volna ? Ezekre adjon Gy. A. feleleteket s mi azokat ép oly szívesen vesszük, mint a mily örönkre szolgál most az a rokonszenv, melynek czikkében gáncsoskodásai mellett is kétségbe vonhatlan jelét adja az unitáriusok iránt. Ferencz József: Igen röviden felelhetek-e nyilatkozatokra, miután a legtöbb elméleti kérdést, melyet Ferencz József más szempontból fog fel, p. a felekezetek ügyét az oktatásra vonatkozólag, a tanítók kiképzését stb. már e lapokban többször tárgyaltam. Egyedül a benn lakásra nézve kell kinyilatkoztatnom ismét a félreértés elkerülése végett, hogy épen én voltam egyike azon keveseknek, kik a közvéleménynyel szemközt nyíltan felléptem a facultativ, de csak is a facultativ bennlakás mellett s hogy az erdélyiek s különösen az unitáriusok tanodáinál egyátalában rém a bennlakást, hanem azt kárhoztattam, hogy egy kis szobába 10—15 gyermeket tesznek s hogy egyátalában a bennlakást nem helyesen vezetik s csaknem oly hiányok fordulnak elő náluk is, mint a melyeket a debreczenieknél megróvtam. Örömmel constatálom azonban, hogy az osztálytanítók s a tordai legatio megszüntetésének is működnek s óhajtom, hogy működésük sikeres legyen. Örülök azon is, hogy a tordai tanoda megszüntetésének szükségességét belátják. Nézetem szerint a telek s épület felajánlása által Torda községe vagy maga erejéből, vagy biztosan remélhető államsegélylyel egy reáltanodát s iparos felsőbb népiskolát is állíthatna itt le ezen iskolákat — tekintettel a székely nép gondos, de még primitív állapotban levő iparára, sokkal nagyobb szükség is volna itt. Az unitáriusoknak nyilvános iskolai jelentéseket kiadni egyátalában nem lesz felesleges, s miután jó akaratuk kétségbevonhatatlan, reájuk nézve sem lesz veszélyes. A papok s tanárok mesterségesen összekapcsolt viszonya nézetem szerint jelenleg az ő főbajok szegénységek mellett. Törekedjenek azon, hogy a papoknak ne kellessék hivatás nélkül is néhány évig tanároknak lenni, avagy későbben a komoly dologgal mellesleg foglalkoznak, törekedjenek továbbá arra, hogy a tanárok függetlenek legyenek a papoktól s az egyházi hatóságoktól, a ha ezt keresztülvitték, nem lesz egyetlen egy, bármely felekezetellenes táborból jövő szó sem, mely iskoláikat lényegileg a legönzetlenebbül ne pártolná. Ezt tenniük kell, úgy önöknek, mint a protestánsoknak, mert minden magyar először honpolgár s csak azután s azzal egyátalában nem ellentétben, felekezeti ember. Reményem, hogy e válaszom nyílt volt. Óhajtom, hogy önök ezentúl gyakrabban felkeressék a nyilvánosságot közleményeikkel. A közművelődés szerencsére ma már minden honpolgárt érdekel s önök e közvéleményre kell, hogy támaszkodjanak. György Aladár: Felsőbb nőnevelésünk érdekében. A kisdedóvodákat terjesztő egyesület képezdéjének igazgatója Szerdahelyi Adolf, a nevezett tárgy érdekében a következő emlékiratot nyújtotta be a közoktatásügyi miniszterhez: „Én a nép mivelődését az anya kezébe akarom helyezni« — mondá egykor Pestalozzi, mert amíg az anya gyermeke szívét és eszét nem természetszerűleg éleszti, addig társadalmunk reformálása lehetetlen.“ Ha az anyai hivatás ily nagyfontosságú — s ezt ki merné kétségbevonni? — akkor a társadalom, az állam nem vonhatja ki magát azon kötelesség alól, hogy a nők hivatásszerű neveltetéséről gondoskodjék. Da melyik iskola, vagy nevelde az, melyben a fiatal nők azon ismereteket és ügyességeket elsajátithatnák, melyekre egykor mint anyáknak oly nagy szükségök leend — s melyek nélkül kisdedeiket oly könnyen és sokszor a legjobb szándék mellett nyomorékokká tehetik s érzelmi s értelmi erőiket megroncsolják vagy azok fejlődését elfojtják. Mindenekelőtt tehát a kisded testi és szellemi erőit, azok fejlődési törvényeit s az ezeknek megfelelő bánásmódot szükséges ismernie éselsajátitnia a leendő anyának, hogy a nemzetnek ép, egészséges testű és lelkű tagokkal való gyarapításával róhassa le a haza iránt bűnleányi kötelességét és előkészítse társadalmunk átalakulását. Ámde ezenkívül nem szabad az anyának átalános műveltség tekintetében nagyobb gyermekeinél és férjénél alantabb fokon állani, hogy azon tiszteletet, melyet mint a család központját kell hogy megillesse, magának mindvégig biztosíthassa. De ép oly kevéssé nélkülözheti az anya mint házinő, a háztartásban és gazdasszonyságban való alapoz jártasságot és szüksége van sokoldalú és fontos szerepének kellő betölthetése czéljából torna által ügyesített és edzett egészséges testre. Ki tagadná, hogy polgári leányiskolánk nőnevelésünk haladásáról tanúskodik, de másrészt ki vonná kétségbe, hogy a polgári leányiskolának áll kötelességében a fiatal nők hivatásszerű képzését egész teljességében elvállalni? Való ugyan, hogy a polgári leányiskolák száma, még ha közoktatási törvényünk teljesen megvalósítva lesz is, sokkal csekélyebb teend, sem hogy a szükségletet kielégíthetné, — e baj mikénti orvoslására nézve alább leszek bátor nézeteimet elmondani — mindazáltal a polgári leányiskola tekintendő közmivelődésünk ama sarkpontjául, melyen a nők társadalmi állása s egyszersmind társadalmi viszonyaink kérdésének megoldását kezdeményezni leh és kell. Hogy azonban a polgári lányiskola ama feladatának megfelelhessen, tanfolyama még egy évvel megtoldandó (már csak azért is, mert épen a 16 és 17. évében szükséges, hogy a leány magasabb szellemi foglalkozás által igénybe vétessék,s mert csakis e korban lehet képes a magasabb ismereteket önállólag elsajátítani) mely esetben a két legfelsőbb osztály tantervéül a polgári iskolai tanítónőképezde tanterve szolgálhatna; azon módosítással azonban, hogy a taritás és mennyiségtant , a franczia nyelvet a gazdasszonyság — és háztartástan s az angol nyelv váltaná fel — utóbbi átalában minden iskolára nézve óhajtandó volna, s megtoldatnék tornával , elméleti és gyakorlati kisdedneveléstannal. Utóbbi czélból a polgári leányiskola okvetlenül bölcsődével s a mennyire lehetséges kisdedneveldével is kapcsolatba lenne hozandó. Minthogy azonban a polgári leányiskolák menyisége a szükségletnek nem lesz megfelelő, a magán- és zárdai nőneveldék fölött pedig már rég palotát tört a világ, nélkülözhetlen szükség van oly állami kerületi felsőbb nőneveldékre, melyek a vidéki családok számára az elnemzetlenítő és felületes külföldi nőneveldéket s a szintén nemzetietlen és egyátalában kritikán alul álló magán- és zárdai nőneveldéket nélkülözhetőkké tegyék, s a nőnevelés központjául az anyai hivatást ismerjék, miért is okvetlenül bölcsődékkel és kisdedneveldékkel lennének összekapcsolandók.Ezen eszme megvalósítása az államnak egy krajczárjába sem kerülne a következő módon. A törvényhozás remélhetőleg már mielőbb elválasztja a nevelési alapot az egyházi alaptól, miáltal azon apáczaszerzetek, melyek eddig tanítással foglalkoztak, vagyonuklágyrészétől el fogván esni, zárdáik számát vagy maguk meg fogják kevesbíteni, vagy mint fölöslegeseket megkevesbítheti az állam. Kísérelje meg tehát a kormány a klérusnál kieszközölni, hogy szomorú anyagi viszonyainkat tekintetbe véve, közművelődésünk szent ügyének kerületenkint egy-egy fölöslegessé vált apáczazárdával, vagy a henyélő koldulóbarátok egy-egy zárdájával áldozzák; ha pedig nem találkoznék a magyar klérusban annyi hazafias erény és a közmivelődés szent ügye iránt annyi fogékonyság, hogy ezen közszükségen saját jószántából segíteni sietne, akkor törölje el a törvényhozás az ingyenélő kolduló barátok és a fölöslegessé vált tanító apáczák szerzeteit s zárdáikat vegye igénybe az említett czélra. Az évi kiadásokra vonatkozólag pedig azt hiszem elég lesz megjegyeznem, hogy azok bőségesen fedezve lesznek a nőnövendékek évi díjjai által, hiszen a legtöbb neveldetulajdonos és zárda meggazdagodott ezen dúsan jövedelmező üzlet útján, anélkül hogy az elvállalt növendékeket kellő nevelésben részesítette volna! Festváros közgyűlése. October 8. Az ülés gyéren látogatott. Rendes időben Kada Mihály alpolgármester nyitja meg. Felolvastatik a belügyminister két leirata. Mindkettő a fővárosi rendőrségre vonatkozik. Az egyikben felhivatik a város, adjon kimutatást arról, hogy az állam által átveendő rendőrség részére mily helyiségeket engedhetne át. A másikban azt kívánja a minister, hogy a város állítsa össze azon adatokat, melyek alapján azon összeg, melylyel a főváros a rendőrség költségéhez hozzájárulna, megállapíttatik. Bizottság küldetik ki mindkét ügyben. A 100 ház lakói gyermekeik számára iskolát akarnak felállíttatni. Ennek helyisége a kerepesi út végén lévő Gabler-féle házban szemeltetett ki. A közgyűlés a helyiséget elfogadja és az 1000 frt évi bért és 200 frt tatarozási költséget megszavazta. Királyi Pál elnöklete alatt a múlt közgyűlésen bizottságot küldtek ki, annak javasolása végett, miként járuljon a város a Liszt jubilaeum fényének emeléséhez. A bizottság azt ajánlja, hogy a redoute termei Krisztus oratóriumának előadására ingyen engedtessetek át. A magyar szegénysorsú zeneakadémiai tanuló részére, kik magukat a magyar zene művelésében kitüntetik, három 200 ftás ösztöndíj alapittassék, melyeket életében kizárólagos joggal Liszt fog odaítélni. Az ünnepélyen a város nagy küldöttséggel képviseltesse magát, a költségek fedezéséhez pedig 1500 fta járuljon. Weisz Bernát Ferencz nem az országos zeneakadémiát, hanem a nemzeti zenedét kívánja figyelembe vétetni. 34 éve már, hogy fennáll s növendékeit nem kellene az ösztöndíjakra való pályázattól kizárni. Osztassák fel a 600 főt négy ösztöndíjra s kettő adassék ki a zenedének. Helytelennek találja, hogy a város gazdaszerepet vállal olyan vendégek irányában, kiket nem hívott meg.ő poftot javasol megszavaztatni 1500 helyett. A terem átadását eszközölje az ünnepély-bizottság. Tavaszi a bizottság javaslata mellett van. Hiszi, hogy a zenede úgy is be fog olvadni a zeneakadémiába. A 150 frtos ösztöndíjat kevesli. A vigadótermet átadandónak, az 1500 frtta város saját érdekében megszavazandónak véli. Aul József az ínségről beszél, s miután az a télen vég fokozódni fog, elvetendőnek tartja a javaslatot. Királyi Pál figyelmezteti a közgyűlést, hogy elhatározta, miszerint a Liszt ünnepélyen képviseltetni fogja magát. Ez tehát olyan elv, melyet megtámadni nem lehet. Liszt nemcsak nagy művész, hanem kitűnő emberbarát is, ki zongorájával sok nyomort enyhített, sok könyvt szárított. A javaslatot kéri elfogadtatni, mert mellőzésével a főváros nem lenne méltó sem nevére sem Liszt Ferenczre. (Elénk hoszszan tartó éljenzés.) A javaslat elfogadtatik. Vécsey Sándor megbotránkozásának ad kifejezést, hogy az országút, mely a város közlekedésének egyik főere, még most sem kész s a télen sem lesz bevégezve. Felszólítandónak tartja a közmunkatanácsot hogy a munkát siettesse. Az indítvány elfogadtatik. Kecskemét városa elismerését fejezi ki a nemzetközi jury tagjainak Pest városa által történt fogadása iránt. Éljenzéssel tudomásul vétetik. Boros Vioa polgáriskolai tanár leköszönvén helyébe Sztojanovics, ennek helyébe pedig Pramer Ágoston alkalmaztatok. A népszínház iránti szerződés jóváhagyatott. A népszínház építésére vonatkozó közmunkatanácsi terv elfogadtatik. Az artézi kút fúrására havonként továbbra is 1000 ft szavaztatik meg. KÜLÖNFÉLÉK. — Budapest új törvényhatósága november hóban teljesen megalakul. A tájékoztató bizottság tisztába jött már a tisztújítáz napjaira nézve is. A főpolgármestert october 2- én, a polgármestert 30-kán,az alpolgármestereket nov.1-én, a tanácsnokokat 3-kán, a főszámvevőt, főügyészt, szai hivatali igazgatót, főorvost, főlevéltárnokot és főjegyzőt 4-én, a tanácsjegyzőket 6 én, a kerületi jegyzőket és a kerületi elöljárókat 6-án akarják megválasztani. — Névváltoztatás. Schoszberger Ármin pesti lakos „Sasvári-ra változtatta vezetéknevét. — Szathmáry István volt honvédfőhadnagy számára újabban a következők adakoztak szerkesztőségünknél : Kertész József h. ügyvéd Eperjesről 4 frt. — Egy hozzánk névtelenül beküldött kassai gyűjtés eredménye 8 frt. R. Ferencz Szentesről 2 frt. N. N. Szentesről 2 frt. — Továbbá 16 frt 50 krnyi gyűjtés D.-Szerdahelyről, melyhez a következők járultak : Kondé Gyula 1 frt. Kondó Kristóf 1 frt. Blaskó József 1 frt. Neubauer József 1 frt. Pál Vendel 1 frt. Perényi Ádám 50 kr. Bartal Lajos 3 frt. Orosz György 1 frt Abeles Adolf 1 frt. Dávid Sámuel és fia elég 1 frt. Bíró Ignácz 5 frt. A mai összeg 32 frt. 50. — Az eddig nyugtázott 366 frt 95 krral együtt 399 frt. 45. kr. — Az erzsébetiéri kioszk bérbeadási feltételeit már megállapita egy bizottság. A kioszkot 6 évre adják bérbe jövő évi február 1-től. A bánatpénz 1000 frt. Az ajánlati tárgyalás nov. 15-én lesz. Feltételül ki van kötve, hogy a kioszkban reumokat és hangversenyeketart bemeneti díjon alól adni nem szabad. A tekézés és kártyázás tiltva van. — Az ínség. Egy szemtanútól, kinek alkalma volt a Komárom megyei falvak szegényebb lakóinak viszonyairól személyesen meggyőződni, a következő sorokat vesszük : Egy negyedtelkes gazda, ki rendes terméseknél már az úgynevezett jó módi emberekhöz tartozik, ez idén családjával oly nyomorultan él, hogy éhhalálhoz áll közel. Készpénze senkinek sincs. A parasztok a boltban cserélés útján veszik meg a tárgyakat. Egy meszely zsírért például adnak 90 nagy fej foghagymát. Búza és rozs csak telkes gazdának van, ennek is csak anynyia, hogy alig bir megélni belőle. A negyedtelkes gazdák családjai csupán száraz burgonyával élnek és ez is a tél bekövetkezte előtt ki fog fogyni. Ez előtt a szegényebb lakosok így őszszel munkába mehettek, de mivel most a gazdagabbak semtudják a bért fizetni és leginkább mert nem esik az eső, a földeket nem lehet művelni, miáltal az egész munkaerő hever. Mindezen szerencsétlenséghez még azon baj is járul, hogy a mezei egerek a szárazság folytán annyira elzaporodtak, hogy azon földeken, a hol már vetettek, újra kell vetni, mert az egerek az egész magszemeket felemésztették. — Megszökött csaló. Járrány Sándor szállítási bizományos a váczi után 2. sz. a. f. hó 2-ika óta nyom nélkül eltűnt. A birósághoz érkezett számos följelentések Constatálják, hgy Jármay sok, szállítás végett rábízott árut elzálogosított, valamint árukról szóló utánvéti jegyeket eladott, és az így szerzett összegeket saját czéljaira használta föl. A szeg-utczában egy egész házat birt bérben és ott nejét és három gyermekét a legnagyobb nyomorban hagyta hátra. — Eltűnt egyének. Szarvassy Mór pesti kereskedő múlt hó 26 án a bécsi kiállításra utazott, azonban mint constatáltatott, sem Bécsben nem található, sem családjának hirt nem adott magáról. — Egy pozsonyi háztulajdonos, Dach János, f. hó 2-án hasonló czélból utazott el Pozsonyból és azóta eltűnt. Erről gyanítják, hogy Bécsbe nem is érkezett, mert ott lakó három fiát meg nem látogatta. — Betörések. A pozsonyi német lapot több betörésről tudósítják, melyek ott újabb időben fordultak elő, így Sasvárott a postaházba akartak betörni; az udvari szoba rácsozata már félig be volt törve, azonban ráijesztettek a tolvajokra, a kik aztán egy gyűjtő perselyt ürítettek ki, melybe szegény betegek számára gyűjtöttek pénzt; végre a zárda pinczéjébe törtek, de onnan csak néhány üveg bort vittek el. Kultán Nyitra megyében m. hó 21-én az izraelita templomba törtek be, elhordták onnét a perselyeket és eldobták az utczán, miután tartalmukat zsebre rakták. Ugyanazon éjjel ugyancsak Kultán még három betörési kísérlet fordult elő, melyek közül egyik sikerült is, amennyiben egy boltból elhordták az ott levő pénzt, az árukat azonban bántatlanul hagyták. — A gubacsi csárdában történt rablási esetről, melyet esti lapunkban vázlatosan közöltünk, következő részleteket vettük: A csárdát Balogh László birja bérbe Pest városától. Tegnap este tizedfél órakor a csárdában levő vendégek mintegy 15—18 odahagyta a csárdát, 5—6 azonban visszamaradt s késedelmeskedett az elmenetellel. A kocsmáros, kinek lakszobája az ivószoba mellett van már lefeküdni készült, — s a vendégek közül csak a korcsmáros 16 éves hajadon leánya maradt. Tizet ütvén az óra, az ivószobán keresztül az is a hálószobába akart menni, midőn a vendégek egyike elébe került s olyan erővel vágta pofon, hogy a leány elesett. Ezzel meg volt adva a jel a támadásra. A visszamaradt ivók felugráltak helyeikről revolvereket vettek elő s elállták a csárda bejárását, mialatt kettő betört a korcsmáros szobájába. A korcsmárost az egyik rabló a revolver agyával fejbe ütötte és két szúrást is ejtett rajta s akkor hozzá fogtak a rabláshoz. A szobában lévő szekrényt feltörték s 350 ft készpénzt, két jegygyűrűt és 2 zsebórát vittek el. Az ivószobában maradt valami Lmbardt nevű soroksári fakereskedő. Ettől fenyegetések között elvettek 8 fiát. A zajra a kivüllévő házi cselédek be akartak törni, de a rablók lövöldözni kezdtek s mindenkit agyonlövéssel fenyegettek. Időközben hallatszott a kiáltás, jön a katonai őrjárat Erre a rablók kereket oldottak ■ eltűntek az éjben, kettőt a rablók közül már elfogtak. Csavargó kocsisok. Az aradi vértanuk emléke tárgyában ma reggel közölt czikkünk, mint örömmel tapasztaljuk, nem elszigetelt, hanem valóban a nemzet óriás többsége által osztott véleményt fejez ki. Az „Alföld” ma ide érkezett száma egy szépen írt czikket közöl s tárgyban, Chorin Ferencz volt ellenzéki képviselő tollából, mely lényegében ugyan azokat mondja, amit mi állítottunk s e mellett néhány helyes indítványt is tartalmaz. A czikk így hangzik: Bármennyire érthető azon hazafiak türelmetlensége, kik a vértanuságot szenvedett hősök sírját jeltelenül szemlélve, nemzetünk ezen nagy hálátlanságát egy habár szerény emlékműnek azonnali felállítása által jóvátenni akarják, — részemről nem tartanám helyesnek, ha a tervezett emlékszobor helyett egy kápolna építésével rónók le a bála azon tartozását, melylyel az egész nemzet a szabadsága érdekében folytatott önvédelmi harct, legnemesebb és legkiválóbb bajnokai iránt kötelezve van. Ha az eddig befolyt ősziét egy kápolna építésére fordittatik, az emlékszobor eszméje örök időkre el van temetve, s miután 41,839 forintból egy díszes mauzóleum fel nem építhető, egy egyszerű kápolna pedig, mely akár a temetőben, akár a félreeső s az aradi vár sánczainak közvetlen közelében fekvő kivégeztetési helyen állíttatnék fel, a nemzet méltóságának és azon kegyeletnek, melylyel a dicsőült bajnokok emlékének tartozunk, meg nem felelne: — kitartó szívóssággal kell ragaszkodnunk az eredeti eszméhez, azt újból felkarolni és a magyar nemzetet ismételve felszólítani, hogy teljesítse kötelességét, hogy rója le azon tartozást, melynek fennállása politikai fásultságának szomorú bizonyítékát képezi. Azon nemzet, mely történetének és a szabadság küzdelmeinek bajnokai emlékén nem csüggés az azok