A Hon, 1873. november (11. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-21 / 267. szám

fogásához, a czifra előirányzathoz, mely mellett az eredmény csak a nagy deficit. Ennek eredménye aztán az államháztartási zavar és a terhes lebegő adósságok, zálogosítások üzlete, míg az osztrákokat megóvja ezektől a biztos, szilárd háztartási beosztás. Ha i 1y alapokon: Depretis mégis 2 és fél millió pus t mutat fel a jövő évi előirányzatban, akkor a mi előirányzatunkban lévő 21 millió és a tényleges eredményben rendesen két akkorára emelkedő deficitünk, megszégyenít bennünket. Tudom azt, hogy Ausztriában sem mind arany, ami fénylik. Mert Depretis az évjáradékból 8 milliót, részvények eladásából 5 milliót és pénztári készletekből 8 milliót számít előirányzatába, de ennek is megfelel azon tény, hogy 13 millióval apasztja az államadósságot és 25 millió pénztári készletet tart készen a januári fizetésekre. Igaz, hogy Ausztria is 80 milliós kölcsönt vesz fel az idén és erről (mi zavarni fogja az államháztartást) az előirányzat nem gondoskodik, de jegyezzük meg jól, hogy e kölcsön nem deficitfedezésre (mint nálunk), hanem segélyezésre, vasútépítésre és valutarendezésre van felvéve. Másfelől e budgetből kitűnik, hogy Ausztria nevezetes reformokat vitt keresztül az idén és lényeges javítások mutatkoznak az új előirányzatban is. A hivatalnoki kar új törvény alapján szabályoztatott. Ez 12 millió költségnövekedést okoz , a fizetésjavítások és új classificatio miatt. A posta és távirdahálózat szélesítésére körülbelül másfél millióval, nevelésügyre harmadfél millióval lesz több fordítva, mint az idén és mégis a költségelőirányzat harmadfél millióval kevesebb, mint az idei. Az államháztartás rendszeresítésére mutat az is, hogy a rendes kiadások 16.900.000 forinttal növekednek, míg a rendkívüli kiadások 19 millióval apadnak, holott nálunk épen ezek növekednek aránytalanul nagyobb mérvben. Nevezetes reform az is,hogy 1874-ben már a vallási javak bruttó jövedelme lesz felvéve az osztrák budgetbe, holott eddig csak azok jövedelmi eredményéről létetett említés. Nálunk több pénzalappal történik ez. Hogy ha Ausztria 16 —17 milliót fizet vasút garantiába két akkora vasúthálózat mellett, mint a miénk, akkor a nálunk csaknem ekkorára nőtt subventio csak azt bizonyítja, hogy daczára a vasúti „Schwindelein-nak, melyet épen a bécsiektől tanultunk el, és daczára a Bök viszszaélésre alkalmat szolgáltató concessiók és igazgatótanácsosokkal való gazdálkodásnak , Ausztria aránylag sokkal jobban gazdálkodott még vasúti politikájában is, mint mi. Mikor látjuk, hogy Ausztriában 389 millió kiadás mellett 19 forint állami kiadás esik egy főre, míg nálunk 230 millió kiadás mellett 15 forint, és mégis nálunk van deficit, ez elszomorít. Ebből kitűnik, hogy a mi adóképességünk sokkal kisebb, államháztartásunk sokkal terméketlenebb és így terhesebb, mint az osztrákoké, mert nálunk 21 százalékkal kisebb teher mellett is 149 millió hátralék, folyton növekedő deficit, nagyobb államháztartási zavar van, és mígaz osztrákokat évi budgetjük nem kényszeríti adósságcsinálásra, mert plusz mutat fel, addig mi taval 70 és az idén már eddig 55 millió forintot kölcsönből használtunk fel arra, hogy deficitünket fedezzük, és államháztartásunkat a fennakadástól megóvjuk. Csekély adóképesség, kevés fizetési buzgalom, részállamháztartási rendszer, rész közigazgatás és igazságszolgáltatás mellett egyszerre hozzáfogtunk a nagy állami háztartáshoz és a költséges, roszul terveit, későn jövedelmező nagy befektetésekhez — ezért különbözik a mi államháztartásunk az osztráktól, reánk nézve olyannyira kedvezőtlenül. Most már fogjunk adóreformokhoz, hogy adóképességünk növekedjen; közigazgatási reformokhoz, hogy jövedelmeink rendesen behajthatók legyenek; államháztartási rendezéshez, hogy annak költsége, terméketlensége apadjon. Minderre, mint Ghyczy mondá, »még van egy kevés időnk!« De nem sok. Siessünk 1 mázsa liszttel és 6000 mázsa gabnával nov. 15 ig, s holott Coffmiéres tbk már oct. 15-én jelenté, hogy a raktárak üresek. Eltekintve attól, hogy maguk a katonák pazarul bántak a kenyérrel, még a lovak is búzával tartattak. A mi ép oly nagy gondatlanság, mint pazarlás. Tanú tudakozódott Metz környékén s arról győződött meg, hogy számos helységben igen sok gabona volt összehalmozva, melyet csak be kellett volna vinni, szállítni. sept. 27-én csak gyenge kísérletet tettek a katonák a kitörésre, okt. 17-én pedig a poroszok oly közel engedték jönni Béhieméig és St. Remyig, hogy a körül fekvő falvakat felgyújtották. Tanú nagyon sajnálja, hogy semmi kísérlet sem létetett a Queulen erődtől csak két kilometre fekvő Mercy kastélynak a poroszoktól való elfoglalására. Ily tétlenséget és vétkes hanyagságot — úgymond — csak politikai indokokból lehet megmagyarázni. Metz védelme egy méltatlan komédia volt. Egyedül politikai szerep gyakorolt befolyást, a katonai tekintetbe sem jött. Elnök inti a tanút, hogy tartózkodjék az itélethondástól. Tanu: A menekültek (20,000) nagy számú eleséget hoztak magukkal a városba és csak a jó akaraton múlt, hogy a védelem tovább nem folytattatok. A seregre nézve az adagosztás csak sept. 15-én kezdődött meg s okt. 18-án már közel állt az éhenhaláshoz. A városban egész odaadással ápolták a beteget és Bazainet egy egyetlen egyszer sem látogatta meg, hogy őket kissé felbátorítsa és vigasztalja. Itt a tanú nagyon tűzbe jő, de az elnök szelíden figyelmezteti a hidegvérre. Maquis tanú nagyjában helybenhagyja a Beudin által előadottakat. Előadja, hogy aug. 13-án figyelmeztető Coffiniéres tánokot arra, mily sürgősen szükség volna élelmiszerekről gondoskodni s tanácsolta neki, hogy intézzen egy köriratot a környékbeli lakossághoz oly felhívással, hogy ez lehető sok élelmiszereket hozzon a városba. De erre azt felelte a tábornok, hogy ez nem volna helyes, ez által csak megijedne a lakosság. E lépését ismételte tanú Coffiniéresnél , hogy még nagyobb súlyt adjon neki, harma magával ment, de ismét sikertelenül. Adatott ki egy rendelet, mely megszabta, hogy a menekülők mit tartoznak magukkal hozni, de aztán ennek keresetül viteléről, végrehajtásáról senki sem gondoskodott. Mindazáltal a menekültek sok élelmiszert hoztak magukkal. Ezután előadja tanú tüzetesen, hogy miként lehetett és kellett volna gondoskodni bőséges élelemről. A katonák legnagyobb részének nem volt takarójuk, holott a városban egy gyárosnál 42,000 méter posztó és 25,000 pár czipő volt készletben, melyeket aztán a poroszok szépen aquitáltak. Sedán után a város lakossága azon nézetben volt, hogy a seregnek el kellene vonulni onnan. Tanú nagyon kétértelműnek és bizonytalannak tartja Coffmiéres magatartását s azt csak Bazaine magaviseletéből, illetőleg ennek befolyásából véli kimagyarázhatni. Hangsúlyozva azt is, hogy a poroj szék ostrommunkálatai korántsem voltak oly jelentékenyek, mint azt a főhadiszálláson czélzatosan hitresztelték. Vilgraine tanú szintén javaslatokat tett Metz commandansánál az élelmezés jó karba hoza-ttala iránt, de minden javaslata visszautasittatott. — Többedmagával Bazainehez is ment ez ügyben, de ennek lakásán egy fiatal tiszt azt mondá, miszerint a tbnagy azt szeni, hogy nem fogadhatja őket, így az Itán minden dugába dőlt. Bouchette volt metzi községtanácsos és most párisi kereskedő, előadja, hogy 1870-ben a lojthringeni aratás kevésbé volt jó, mint más években, mindazáltal importatio és utánajárás által igen sokat lehetett volna tenni, de tanú is nagyon sok hanyagságot tapasztalt az illetők részéről az élelme-zésben. Faggiale és Curellier tanuk kihallgatása után, kik szintén ily értelemben nyilatkoztak ,az ülés véget ért. Legújabb franczia hírek szerint a 1özös bizottság többsége (republikánusok) hajlandó volna Mac-Mahon ama kívánságának, hogy hatalma nem 6, hanem 7 évre hosszabbittassék meg, de csak azon feltétel alatt, ha e hatalom meghosszabbitás az alkotmánytörvényeknek rendeltetik alá. Chambord gróf titkára, Monti a párisi Libertében egy jegyzéket tétetett közzé, melyben Chambord csodálkozásának ad kifejezést a felett, hogy azon parlamenti csoportozat is, mely magát royalistának nevezi, képes volt beleegyezni Mac-Mahon hatalmának meghosszabbításába. E jegyzékben ki van emelve, hogy e hatalmi meghosszabbítás, Mac-Mahon akarata ellenére is, nem lesz egyéb usurpationál. Mint Párisból távírják, úgy állnak a dolgok, hogy még most egyáltalában nem leh ,het számítni többségre a hatalom meghosszabbítási kérdésben. Madridi táviratok szerint a cubai főparancsnok arról értesítette a kormányt, hogy »Tornado« és » Virginius« hajók mint kalóz hajók fogattak el, melyek a cubai rebelliseknek hadiszert és kaptonákat hoztak segítségül. Miután a távírdai összeköttetés meg van szakítva, a végrehajtó hatalomnak határozatai a halál-s büntetés megszüntetése iránt nem érkeztek jókor a cubai hatóságokhoz. Ennek következtében a »Vir-ginius« fedélzetén levő legénység közül 40 főbe lövetett. Azon ürügy alatt, hogy a „Virginius“ az ame-rikai tengerészethez tartozik, az odavaló követ azon-nali elégtételt követelt a spanyol kormánytól, de amit ez meg nem tehet mindeddig, még meg nem győződik, hogy a cubai spanyolok eljárása valóban a nemzetközi jogba ütközik, s hogy valóban megsértetett e egy barátságos nemzetnek lobogója. A spanyol kormány, mint hivatalosan Madridból írják, tekintetbe veendi az Egyesült Államok reclamatióit, , ha igazságosan s szigorúan fogja magát tartani a törvényes eljáráshoz. Ha pedig az Egyesült Államok követelései alaptalanoknak és igazságtalanoknak fognak bebizonyulni, a spanyol kormány semmibe sem fog beleegyezni, ami sérti Spanyolország méltóságát. A »Golos« a hivatalos Turkestan-Viedomosti után közli, hogy Kaufmann tábornok a turkestani főkormányzó szándékában van az Amu Darja jobb partjának azon részét, mely Kabakly (jelenlegi bucharai határszél) és Mesekly között fekszik, a vele határos Kyzyl-Kum sivatagnak egyik részével a bucharai emirnek átengedni. A földterület átengedésének okáról és feltételeiről az orosz lap hallgat. A »Birzov, Viedomosti« 291-ik számában írja, hogy a chivai hadjárat által az oroszok működése Közép Ázsiában még nincsen befejezve. A nevezett expediczio csak kezdete volt a végnek. Oroszország sem meg nem állapodhatik, sem nem hátrálhat s egyedül ideiglenesen pihenhet, azután pedig előrenyomul, mig oly megbízható határok birtokába nem jut, melyek által az orosz területek nyugalma és biztonsága állandósittatni fog. Az első csapást a kaspi tenger déli részén tanyázó, harczias és számos turkomán fajú tekincsek ellen kell intézni, kik szüntelen rablásaik által nem , csak magát a chivai oázist, hanem Perzsiát és Oroszországot egyaránt nyugtalanítják. A két • KÜLFÖLD. Bazaine pere. (Versailles, nov. 14.) A tanúkihallgatás Méta élelmezésére vonatozik. Elnök szavait Wolff vezérőrnagyhoz intézve : Miként értelmezi ön a vezérkarhoz 1870. jul. 26-án intézett levelének ezen sorait: »Lothringia ki van meritve; a segédforrások túl a határon igen csekélyek. » Wolff. Ezalatt azt értettem, hogy a megelőző évi aratás ki volt meritve, az idei pedig még nem betakarítva. Elnök: Mondja nekünk, minő intézkedéseket lehetett volna tenni aug. sept. és October havakban a métai hadsereg és lakosság élelmezésére az ostrom alatt. Beni in, volt metzi község-tanácsoz : Bazaine tanagy azt mondá egy proclamátióban, hogy csak az éhség kényszerítheti őt átadásra. ...Azonban vidékünk termékenysége mellett szó sem lehetett élelemhiányról, hanem a város élelmezésében a legmegfoghatlanabb hanyagság vert gyökeret. Midőn Bazaine tbnagy aug. 14-én átvette a parancsnokságot, úgy szólva semmi sem létetett élelmiszerek szerzése végett. Ez minket majdnem kétségbe ejtett, mert tudtuk a kereskedés és a vidék egy kevés utánajárás mellett mily sokat tehetett volna, így tehát mi legalább önmagunkról gondoskodtunk és 80,000 mázsa lisztet vásároltunk össze az összesen 70,000 főre menő lakosság számára. A város aug. 16-től számítva 100 napig elég kenyérrel bírt volna, ha az adagonként osztatik ki és nem pazaroltatik el könnyelműen. Mi a hadeerget illeti,ez is kijöhetett volna 60,000 utóbbi állam érdeke kívánja, hogy a tekincseket egyesített erővel ártalmatlanokká tegyék. Szerző arra utal , hogy erről Pétervárott a perzsa sahhnak ottani időzése alatt már szó volt, s a combinált hadjáratot jövő tavaszszal helyezi kilátásba. A siker kétségtelen, mert ezen új expeditio aránytalanul könnyebb, mint volt a chivai és czélja is közelebb áll. Azon gyanúsítás, hogy Oroszország veszélyezteti az európai polgárosodást, a lap szerint már oly elkopott phrazis, melynek nincs már hatása, s bármit mondjanak ellenségei, mint például ha vele a maga röpiratában, az orosz birodalom ha akarná is, nem tartóztathatja többé vissza a Közép-Ázsia belsejébe irányult lépteit. Ál-Wesselényi bünpere. (Végtárgyalás. Negyedik nap. Folytatás.) »Nagyvárad,« nov. 17. Szünet után behivatik vádlott. Elnökön vádoltatik azzal, hogy Hajdú Józsefné, Sipos Zsuzsannát bántalmazta, összetörte, ruháját és 2 forintját eltulajdonította. Vádlott: Bocsásson meg elnök úr, ha hiszem, hogy ezt nem komolyan teszi föl rólam. Elnök: Beszélje el hát ön. Vádott: Mándi Péter margittai birtokán dohányt termel. Én tisztje voltam neki. Hallottam, hogy az arra járó tanyai kofák sok dohányt csempésznek el, különösen egy Dupla Jutka nevű aszszonyról beszéltek nekem sokat. Egy nap csakugyan rajt értem őt és egy társnéját. Behajtottam a tanyára. Ott elcsuktam a dohányt a kendővel, melybe be volt kötve a dohány, a padlásra rakattam s őt azon éjjel elcsuktam. Reggel kieresztem, azaz kilöktem, ütöttem rá egyet. A dohány 25 csomó volt, összesen fél mázsa. Elnök: Vádoltatik ön, hogy 2 forintját is elvette volna. — Vádlott: tagadom. Elnök: Meddig volt elzárva a nő ? Vádlott: Délután 4-től reggelig. Elnök: Vádoltatik ön, hogy súlyos testi sértést tett rajta. Vádlott: Egy ujjal sem nyúltam hozzá. Olvastatik vádlott vallomása, melyet ez ügyben 1866. decz. 7-én tett. E vallomásban az áll, hogy 2 ütést mért Sipos Zsuzsannára. Elnök: Vádoltatik ön, hogy minden ruháját elvette. Vádlott: Nem is volt rajta ruha, csak a dohányt s a kendőt vettem el, amelyben a dohány volt. Olvastatik az orvosi látlelet, melyet akkoriban Polgáron vettek föl E szerint Sipos Zs. összevissza volt törve, emlői szót rugdosva. Elnök: Vádlott, mentse magát. Vád 1 o 11: Erre azt mondom, hogy Dupla Jutka .. . Elnök: Mit, kit nevez így , hogy mer itt csúfnevet használni ?. Vád 1 o 11: Én másként nem ismerem. Hogy is hívják ? Elnök: Sípos Zsuzsánnának. Vád 1o 11: Egész tisztelettel mondom, hogy ezt nem tudtam. A látleletező orvos ellenségem volt. (Vádlott a gyülölséget hosszasan indokolja.) Az orvos azért irta e hamis leletet, hogy boszut álljon rajtam. Olvastatik Sipos Susánna vallomása. Emlői kifakadtak, mindenét elvette Wesselényi László s ő egy szoknyában maradt. Elnök: Tudja ezt megcáfolni? Vádlott: Én ő a hortobágyi tanyákon volt otthon .... így méltóztassanak jellemére, szavai igazságára következtetni. Védelemre nem szorulok. — Vádlott erre kivezettetik. Elnök behívatja a bűnrészest, Mándi Pétert. Alacsony, vörös arczu ember. Ez vallja,hogy vádlottat szolgálatába vevén,1865 végén vagy 66 elején egy napon azt mondta neki vádlott, hogy egy nagy titka van s erre előmutatott egy testamentalis »contractus”-t. Mondta, hogy érvényesíteni akarná jogait. Én Martin Lajos ügyvédhez vezettem s mikor ez elvállal?, a pert, meg voltam győződve, hogy igazságos az ügye. Márton együtt dolgozik Imre ügyvéddel; később Imre vitte a pert, Márton neve mellettével! 1867-ben Párisba mentem a közkiállításra; itt a kiállítási téren találkoztam Lövei Klárával, a Wesselényi családhoz tartozott. És elmondta, hogy milyen ember az én Wesselényim, és hogy haza érve, büntettessem meg. Hazajőve közlöttem testvéremmel a dolgot, kivel együtt gazdálkodom s ez aztán felmondott Wesselényinek, ki szó nélkül elment. Elfogatása reggelén — úgy hiszem, akkor volt, — hozzám jött s ajánló levelet kért tőlem, mert el akart menni Dunántúlra. ígértem neki, hogy 3 nap alatt Nyékre küldendőm a levelet, de ezt nem tehettem, mert ez nap elfogták Debreczenben. En, tek, törvényszék, bármit mond is a világ, hiszem és hitet is tessek rá, hogy a vádlott Wesselényi fia, mert Tarczali Gábor alispán két isben mondta ezt nekem. Elnök: Él még Lövey Klára ? Mándi: Igen, Teleki Miksa gyermekeinél van. — Elnök: Hol hallotta ön azt, hogy vádlott anyja G. T. B. Mándi: Könhir volt. Elnök: Mondjon csak egy embert. Mándi: Komolyan mondom, egyre sem emlékszem. Elnök: Mit mondott önnek vádlott az ő születéséről ? Mándi: Egyszer kétszer beszéltem vele esztendőn át. Beszélte, hogy Marosvásárhelyt nevelték, hogy valami Pekárinétől pénzutalványt kap stb. Ennek a pernek az a szerencsétlensége, hogy a leglényegesebb tanúk elhaltak. Elnök: Kik voltak vádlott legbiztosabb emberei ? Mándi: Rejtélyes ember volt nagyon. — Nagy Gerzsonban bízott leginkább. — De az is elhalt. Elnök: Egy ízben ön azt mondta, gyanítja, hogy Bálla Nagy Gerzsonnal csinálta a testamentális contractust. Mándi: Most is azt mondom, ha hamis az okmány, azt csak Nagy Gerzson készíthető, mert ő úgy s oly stylban tudott írni, mint Wesselényi. Ballának ehez nincs tehetsége. Elnök:Ön — úgy látszik, — mindkettőt ismerte. Mándi: Nagy tanulótársam volt. Elnök: Hát vádlott ? Mándi: 66-ban láttam először. Elnök: Hát a Balla-Wesselényi polgári perről mit tudott ? Mándi: Mártonhoz vittem, egyebet nem tudok. Bíztam perében. Vladárnétól hallottam, hogy Balla nem becsületes emberek közé való. Jó gazda volt különben, egy év alatt több ezer frny hasznot csinált nekünk a dohányon. Később azonban pere érdekében nagyon járta Debreczent .... Aztán elment. Elnök: Hová ígérte vádlottnak az ajánló levelet ? Mándi: Nyékre, Balassa Antalhoz. Elnök: Mért ígérte csak, mért nem adta oda azonnal ? Mándi: Mert akartam, hogy szabaduljak tőle. Meglehet, hogy el is küldtem volna, mert semmi rész tettéről, a Sipos Zsuzsánna-féle esetet kivéve, nem volt tudomásom. Elnök: Mit beszélt önnek Kovács István, a Vesselényiek jószágigazgatója vádlottról? Mándi: Okmányokat mutatott s azt mondta, hogy Balla nem Wesselényi Miklós fia. Elnök: Vádoltatik ön, hogy elősegítette Balla szökését, mielőtt elfogták Debreczenben. Mándi: Ha azt akartam volna, úgy inkább pár százast adtam volna neki, hogy meneküljön külföldre. Ezt nem akartam, mert tudnom kell, ha kérdik, hol van , ezért küldöm Nyékre. Elnök: Tudta ön azt, hogy Balla Gergely bűnös. Tudta ön azt, mielőtt elfogták Debreczenben ? Mándi: Tudtam, hogy annyiban bűnös, hogy Sipos Zsuzsánnát összeverte. Elnök e szavak után bezárja az ülést, mely holnap, kedden reggel 9 órakor fog folytattatni. Az ülés zártakor pont 4 óra volt. — A »Hon« szerkesztőségének. — Budapest, nov. 19. A „Hon“ országgyűlési tudósítója ma engem az “igazhitű Deákpártiak“ közt említ föl. Hivatkozom az országgyűlés egész eddigi folyamában követett eljárásomra, és hivatkozom különösen azon törvényjavaslatokra, melyeket az egyetemek, középtanodák s a képviselők választása ügyében a kormány javaslataival szemben mint ellenjavaslatokat benyújtottam : nem állok-e én ma is azon reformpárti programm alapján, melynek, azt hiszem, eléggé tiszta, világos kifejezést adtunk a válaszfelirati vitánál benyújtott javaslatunkban elvtársaim és én ? Én sem a Deák-körnek, sem a Deákpártnak tagja nem voltam, s nem vagyok; arra pedig, hogy „igazhitű Deákpártiak“ közé soroztassam, nincs sem jogom, sem kötelezettségem, — de nincs is rá érdemem. Fogadja a t. szerkesztőség tiszteletem kijelentését Schvarcz Gyula. KÜLÖNFÉLÉK. — Erzsébet királyné mai névnapja alkalmából a főváros összes templomaiban ünnepélyes nagymisék tartattak. A vártemplomban Simor János herczegprímás pontificált számos és fényes segédlettel; jelen voltak a fővárosban időző miniszterek, a polgári és katonai hatóságok fejei, a fővárosi tvhatóság küldöttsége Ráth K. főpolgármester, Kammermayer polgármester és Gerlóczy alpolgármesterrel élén, továbbá minden rendű és rangú nagyszámú közönség. Az istentisztelet után a fővárosi küldöttség élén Ráth K. főpolgármesterrel a belügyminiszterhez mentek, hol a főpolgármester a város közönsége nevében kifejezést adott a polgárság mély hódolatának és ragaszkodó érzelmeinek, arra kérvén a belügyért,juttatná e hódolatnyilvánítást a trón zsámolya elé, mit a miniszter meg is ígért. Ugyanaz időben a belvárosi plébániatemplomban is tartatott ünnepélyes nagy mise, melynél Schwendtner apát pontificált, és melynél számos kitűnőség volt jelen: a legf.itélőszék, a fötvszékek tagjai, számos tagja a főv. bizottságnak stb. Kilencz órakor pedig a terézvárosi templomban tartatott nagy mise, hol Kada alpolgármester, a városi árvaház árvái és Elisabethinum szegényei stb. voltak jelen. Tudvalevőleg e két intézet királyné ő felsége védnöksége alatt áll, azok bennlakói mai is, mint a szokás tartja, ünnepélyesen megvendégeltettek. A városházakon, consulatusi épületeken, a gőzhajókon, a lánczhidon és a többi nyilvános épületeken díszlobogók lengtek. — Deák Ferenczről, ki már egy hét óta betegen fekszik, a »P. N.« ma örömmel jelenti, hogy az öreg úr egészségi állapota ma reggel tetemesen javult és már az ágyon kívül tölthette a napot. — Mivel van bélelve a miniszteri szék. X. ur gazdag ember Y. megyében, ami legvilágosabban bebizonyul abból, hogy több ezer forinttal adóhátralékban van. No jó. Miután azonban több ilyen adóhátralékban levő gazdag úr is van az országban, s e miatt az ország is hátralékban van, a kormány elrendelte az adóexecutiót, kiváló tekintettel azokra a gazdag uraságokra, akik, ha pharaóról, angol telivérről vagy szép tánczosnőről van a szó, több ezer forintnak oda se néznek, így történt, hogy adóexecutiót kapott X. ur is Y. megyében. Természetes, hogy méltó elförmedésbe esett ezen a hallatlan merényleten s miután az adóexecutorokkal nem bánhatott úgy, mint a zsidóval, akit, ha pénzét követeli, simplicitet kidobatunk, rövid halasztást kért s felvonult Budapestre, Kerkapolyinak elpanaszolandó, hogy rajta milyen méltatlanság esett, és hogy tegyen róla. Kerkapolyval azonban nem jó most félteni, mert ő most — isten tudja, mi oka lehet rá? — nagyon keserű. X. urnak is előadta egész kálvinista gorombasággal, hogy bizony az nem szép dolog, ha valaki módos ember létére el tudja nézni, hogy ez az ország hogy vergődik a szegénység miatt s a kormánynak nincs egy árva garasa, a mivel a nyomornak segítségére siessen; elmondta tartózkodás nélkül, hogy vagyonos embernek az állam iránti tartozásait nem teljesíteni, elnézni, hogy az adóhátralék a negyven milliót meghaladja, s qualifikálhatlan valami; mit várjunk akkor a szegényektől, kik csti és ugyan nem fizethetnek s kik alól a szalmazsákot kell kihúzni, hogy adójuk egy része kikerüljön belőle ? hogyan követelheti a polgár, hogy az állam teljesítse kötelességét, ha a legelsők nem teljesítik azt az állam iránt? Ó, a miniszter, ha hasonló esetbe jutna, mint a kérvényező, szégyenleni tudná magát stb. — Meg volt biz ez mondva nem is magyarmiskásan már, hanem kerkápolyikárolyosan. — X. ur fejébe csapta a kalapot, agyarára kapta a makrát, s mint egy hidalgó, kinek a tyúkszemére léptek, sértett önérzettel hagyta el a miniszteri palaist.Hja, de még ezzel nem volt vége a dolognak. Kötelességünk teljesítésében kötelességére figyelmeztetni valakit, főkép „brusque“ módon, — ez becsületsértés, point d‘ honneur! Ezt nem gondolta meg sok gondjai között a jámbor miniszter. Még aznap betoppant hozzá két úriember, aki X. úr nevében »lovagias elégtételt« követelt. — így beszélik nekünk e történetet. A további fejleményről nem értesültünk. Ha így van, akkor valóban csodálkozunk, hogy akadt két ember, aki ezt a missiót elfogadta De reméljük, hogy Kerkapoly, a ki, a milyen olyan,de honvédelmi miniszter is volt, birt azzal, a »lovagias bátorsággal«, hogy a secundans urakat — el nem fogadta. — A budapesti igazoló választmány, mely utonválasztott tagokból áll, ma tartotta alakul ülését Várady Károly elnöklete alatt. Az ülés tárgya a kerületi esküdtek választása volt. Ez folyó hó 29. és 30-kán fog megtörténni. Esküdtnek az is választható, aki nem bizottsági tag, s igen helyesen van, mert a felelősség elve így sokkal inkább megvan óva, mintha az esküdtek bizottsági tagokként is szerepelnének és saját tények felett mondhatnának bírálatot. A fővárosi tornakor f. hó 16-án a vízivárosi főreáltanoda épületében tartott közgyűlése alkalmával Jenny Antalt elnöknek, Jézus Miklóst alelnöknek, Wilier Józsefet jegyzőnek, leske Jenőt pénztárnoknak, Lencz Jánost ellenőrnek, dr. Bányai Mihályt orvosnak, Szidanits Ferenczet tornatanitónak, Kreibich Józsefet szertárnoknak választotta. A kisajátítási bizottság legutóbb tartott ülésében a következő ügyeket tárgyalta : Podmaniczky László háza a Sándor utczában, mely az utczára egy ölnyire kirúg, 1874 máj. 1-jén bontatik le; a háztulajdonos kötelezte magát, hogy a házat a kijelölt vonalban azonnal újra építi. A molnárutcza alsó részét átszelő félutczát a város feltölti egyelőre a molnárutcza magassági szintjének megfelelőleg. Simonyi, Gergelyi és az építőtársulat háztelkei körülpalánkoztatnak, Barhó Ferencz és Keller felszállíttatnak, hogy a molnárutczába mélyedő szomszédos házaikat máj. 1-jéig rombolják le. A városháztéren levő Haris-házra fentartja a bizottság követelését, hogy az leromboltassék és a kijelölt vonalba építtessék. A király- és akáczutcza sarkán levő, a Teréztemplommaal átellenben fekvő Unger-ház kisajátítása hozatik ajánlatba. A lövészés képkóutcza sarkán levő Palik-Ucsevnyi ház iránt megkezdette a bizottság az alkudozásokat, a tulajdonos túlságos árt igényel. Váljon a lipótutczában épült új városháza előtt tervezett térség létesíttessék-e, a bizottság a jövőben mutatkozó viszonyoktól tette függővé, és egyelőre az elnököt bízta meg, hogy ez iránt adjon tájékoztató jelentést. A Sándor utczával szembeeső három ablakos Spilka-féle házat az országúton, a tulajdonos 1875. nov. 1-jén tartozik lebontatni, mi telekkönyvileg is bejegyeztetett. A »Kecskemét városa« háza mellett lévő Göblház kisajátítása fog ajánltatni. — A »Pester Lloyd« előfizetési árát 24 frtra emelte. Ez árfelemelést azzal indokolja, hogy egy politikai nagy lapnak anyagi és szellemi kiállítása a jelenlegi év folyamában oly aránytalanul magasbra szállt, hogy előbbi előfizetési ár manap még csak a papír s nyomatáéra sem elégséges. A Neville Mór szerződései által köteleztetve elhagyja Magyarországot s még ez évben a két orosz fővárosban s azután mártiusban Londonban, Edinburgban s Dublinban fog fellépni. Különben a nevezett művész szorgalmasan tanulja a magyar nyelvet s a jövő őszszel Magyarországba visszatérve a shakespean darabokon kívül Brankovics György s Bánk bánban fog fellépni. A nemzeti színház szigorú szabályai szerint azonban még most, miután a magyar nyelvben nem eléggé jártas, nem léphetett fel. — Az országos magyar iparegyesület nemzetgazdasági szakosztálya pénteken nov. 21-ik napján délután 6 órakor az egyesület helyiségében (országút 7-ik szám első emelet) ülést tart, melyen a tagok a tárgy fontosságára való tekintetből, lehetőleg teljes számmal részt venni keretnek. Tárgy: A külön vagy egységes vámterület iránti tanácskozás folytatása. — Toldy István értesít, hogy »A jezsuiták Magyarországon és egyebütt« czimű munkája az előfizetőknek már szétküldetett. Ha valaki a megrendelések nagy száma mellett könnyen előfordulható tévedés folytán példányát meg nem kapta volna, felkéretik azt egyszerűen reklamálni, mire a könyv rögtön újólag meg fog küldetni. Tan ügy. — A nőipartanoda tervezetét a ministerium jóváhagyta s egyúttal 12000 forint államsegélyt utalványozott számára. Az intézetet a nőiparegylet már a jövő hóban meg fogja nyitni , e végett szombaton 22-kén d. u. 3 órakor az elnöknő lakásán (Sándor utcza 10 sz.) választmányi ülést s egyúttal tanügyi szakosztályi ülést is tartana. — A fővárosi iskolatanács a tanítókon kivül meg van választva és pedig a központi bizottmány javaslata szerint. E javaslat s választás, miután ezen tanács a bizottmányokkal nem egyenrangú s egészen független testület, egyátalában nem volt helyén, eltekintve azonban ettől, a választást szerencsétlennek kell tekintenünk. Buda - Óbuda alig van képviselve, s ezen kívül a 34 tagnak körülbelül fele oly ügyvéd, házi úr vagy notabilitás, kik iskolai ügyekkel soha sem foglalkoztak. Megtörténvén a választás, nem akarjuk egyes nevek felemlítése által a kedélyeket mérgesíteni. Ép oly helytelen volt a tanügyi bizottmány megválasztása, hol többek közt a reáltanodát — a bizottmány főtárgyát — csak egyetlen és már agg ember képviseli. — Óhajtjuk, hogy csalódjunk, de e két testület működéséhez nem kötünk oly reményt, mint óhajtottuk volna. — Az iskolamulasztások ellen Szeremley Lajos felsőfehér megyei tanfelügyelő új intézkedéseket akar életbe léptetni, melyeket legalább vázlatosan már csak azért is közlünk, mivel tanügyünk ezen legfőbb hiányán, a buzgóságon kivül, — mely kétségkívül a legjobb óvszer — eddigi ellenszereink keveset segítettek és nincs oly eszközünk, melyet feltétlenül ajánlhatóák. Szaremley egyik főhibának tartja e tekintetben, hogy a hanyag szülők és gyámok csak az 5—6-ik hétben vonatnak kérdőre s igy megtörténik, hogy egész éven át büntetlen maradnak s akkor egyszerre a negyedfokú büntetést alkalmazzák reájok, a mi által a javulást gátolják, holott — igen helyesen — az ily büntetéseket soha se volt szabad rideg büntetésként alkalmazni. E tekintetben tehát a törvény szavainak megtartását is óhajtja s e végett követeli, hogy a szolgabirák egy nyilvántartási könyvet készíttessenek maguknak, melybe összesítve bejegyeznék minden héten a községi elöljárók eljárásának eredményét, okmány gyanánt melléje fektetvén az iskolai hatóság által számukra beszolgáltatott mulasztási naplókat felügyelve arra,ha vájjon ezen mulasztási naplókban foglalt adatok szerint a községi bírák helyesen slkalmaztatták-e a büntetési fokozatokat ? Az ekképen képezendő mulasztási törzskönyv állandóan a szolgabíráknál állana, abból azonban a már érintett célból minden hónapban egy hivatalos kivonat beterjesztetnék a tanfelügyelőséghez, mégpedig a jövő december haván kezdve minden hónap első hetében. Azon nem remélt esetben, ha valamelyik iskolai hatóság a mulasztási naplókat minden hétfőn reggel ismételt felszólításra sem szolgáltatná át a községi bírónak, a szükséges intézkedések megtehetése czéljábóll a tanfelügyelőnél azonnal jelentős teendő, mint szintén akkor is, ha valahol betalálna következni azon szomorú eset, hogy valamely szülő vagy gyám ellen a IV.fokú büntetés alkalmazása elégtelennek bizonyulna be.Ezen eszközök mellett Szeremley még egy érdemjel felállítását is akarja az iskolatanács előtt indítványozni azon derék községi elöljárók számára, kiknek községében az iskolábajárás a magasabb fokú büntetések alkalmazásbavétele nélkül egészen szabályos menetet nyer. A javaslat nézetünk szerint helyes, egyedül az érdemjel divatba hozatalát tartjuk veszélyes intézkedésnek. Óhajtjuk, hogy e helyett a tanfelügyelő más kevésbé veszélyes eszközt. az iskolatanács jegyzőkönyvében felemlitést stb. alkalmazzon, ha már a sifent ügy érdekében mit teljesen mi sem kárhoztatunk, az emberek hiúságát is igénybe akarja vétetni. Különben ezen eszközök alkalmazását kénytelenek vagyunk nyilt kérdésnek tekinteni s miként régebben Szász Károly eljárását nyilvánosságra hoztuk, szívesen vesszük, ha a tanfelügyelők bármelyike netán sikerrel alkalmazott új eszközeit általunk a tanférfiakkal, megismertetni óhajtja.