A Hon, 1873. november (11. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-21 / 267. szám
267. szám. XI. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest., 1873. Csütörtök , hét 20. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény* a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli essti kiadás együtt: 3 hónapra........................................6 frt — kr. 6 hónapra ...... . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elanő napjától számittatik. HIRDETÉSEK POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A HONEXI0dik évi folyamára. Előfizetési ára • Negyedévre .... 6 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz írtig sak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a r-Hon kiadóhivatala, ezim alatt Pest, Ferenczies -tere 7. sz. alá küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. A „HON 44 TÁRCZÁJA. Közintézeteink III. Az uj posta- és távirda-intézet. Azon épitkezések és berendezési vállalatok között, melyeket 67-től idáig a magyar kormány foganatba vett, — a magyar kir. főposta és távirda kétségtelenül legsikeresebbnek nevezhető; sikerültnek olcsóság és sikerültnek disz és berendezés tekintetében. Az uj posta és távirdaház építése megindult 1871. tavaszán. A távirda postai és távirdai szak- számvevőségek, a posta gazdatiszti hivatal 1873. aug. 1-én, a főpostahivatal 1873. nov. elején költözött belé, e szerint két év s illetőleg három nyári idény kellett hozzá, mig ez épület elkészült. Tekintve azonban, hogy az egész épület monumentális arányokat és méreteket vett föl, s hogy az építkezésre ez egyszer kiválóan magyar kézmivesek és gyárak vétettek igénybe, — ez idő nem sok. A telek a gránátos, zsibkos és úri utczából határolt szerviták conventje telkéből jön levágva s ezen fekvése az épület aesthetikai hatásából nagy mértékben levon; a mennyiben egy felől az óriási laktanyával kell versenyeznie, mely habár paróka stylban van is építve, de méretei nagyságával uralg fölötte, másfelől szerencsétlensége, hogy egészen szűk utczák környezik s még homlokzatával szemben sincsen egyetlen pont sem, melyről az egésznek összetes benyomását élvezni, sőt csak érzékelni is lehessen; Telannyira, hogy föltéve, miszerint az igy marad, az egész külső ékitményezésről le lehet vala mondani. A telek 1050 □ öl. Ebből 835 □ öl a beépített tér, az udvar 215 □ öl. Az egész épület, telkestől együtt másfél millió forintba került. A telek arra leütve egy-egy D-öl beépített tér, az emlékszerű építkezés daczára 1550 frtba, hogy pedig ez árat más épültekével összehasonlítani lehessen, figyelembe kell venni, az udvar fölött átépített nagylevélhordók termét“, az udvar óriási üvegfedelét a gőzfűtési helyiségeket s a belső fölszerelés által követelt építkezési szerelvényeket, melyek beszámításával egy-egy beépített öl alig kerül többe 1300 forintnál. Ami a fölszerelést és berendezést illeti, arra nézve általános a szakértői vélemény, hogy az egyike a legkitűnőbbeknek. Az épület berendezését és a hivatalok fölosztását illetőleg ugyanisa következő elvek vétettek foganatba. 1. Hogy minden oly hivatal, mely a közönség nagy tömegével érintkezik, lehetőleg a földszinti és pedig külső, tehát legjobban megközelíthető helyiségekbe legyen beosztva. Itt van, az úri utcza felől a táviratok, a közönséges és pénzes levelek feladása, ugyanezek kiadása, a márha föl- és kiadás. A posta utalványok és utánvételek, a hírlapok föl- és kiadása az első emeleten van elhelyezve. 2. Kikerülésére annak, hogy az áttételeknél mind erő, mind időkímélés, mind végre az ellenőrzés egyszerűsítése szempontjából, az emberi erő alkalmazása eltérő* juttassék; az egymással érintkező hivatalok közvetlenül egymás mellé, vagy egymás fölé akként vannak elhelyezve, hogy az átadások vagy közvetlenül, vagy gépek segélyével továbbuttassanak. Így például az összes távirda helyiségek az úri utczai oldalon egymás fölött akként csoportosítják, hogy a földszint a táviratok föladása, első emeleten a pénztár és igazgató lakása, második emeleten az igazgatóság, szakszámvevőség, a központi távirda főnöke , legfelül a távirdai gépterem. Ez utóbbiba egy légnyomatú gép szállítja föl a közönségtől átvett utalványokat. Az épület többi részét a postahivatalok foglalják el, két fő bejárással. A zsibárus utcza felől földszint az összes levélposta, a Gránátos utcza felől a málha föl- és kiadás; első emeleten az utalványok, utánvételek, hírlapok föl- és kiadása és az összes levél rovatolás (expeditio); második emeleten a főpostaigazgató és igazgatóság, harmadikon a számvevőség és a főpostahivatal főnökének lakása. Magány lakás különben csak négy van: a két igazgatóé, két főnöké. Fütő és házmester a pinczében laknak. 3. Minden egyes hivatal a fentebb czímzett elhelyezésen kívül akként is van berendezve, hogy az utcza felüli bejárásoknál köröskörül először a közönségnek szánt hely van; ez után jő a közönséggel folyton érintkező személyzete mögött, vagy közvetlenül csatolva, vagyfelvonó készülék által öszszekötve a belső kezelésre szánt helyiségek, melyek aztán ismét vagy közvetlenül vagy leeresztő gépek által az udvarral, illetőleg a megérkezett vagy felmálházandó és induláskész kocsikkal vannak öszszeköttetésben. így például az érkező kocsi a szétosztó terem alá hajt s tartalma azonnal egy felvonható vasládába fordíttatik át, mely közvetlenül a szétosztó terembe vonatik föl, hol azonnal szétosztható. A kiürített kocsi tovább mehet, vagy gép segélyével föld alá ereszthető. E rendszer azt eredményezi, hogy a kezelés alig félannyi időt vesz igénybe mint eddig. Az egyik főbejárásnál egy Sz. Mári-féle orosz,lán fel lesz alkalmazva, mely a közönségnek panaszait vagy óhajtásait fogja fölvenni a postakezelést illetőleg, ami szintén igen helyes intézkedés. A panasztevőnek azonban meg kell magát neveznie. Hátra van még pár szót a belső építkezés fölszerelés és kezelésről szólanunk. A belől is igen díszes épületet csaknem teljesen hazai kezek emelték és szerelték föl. Koch és Skalniczky vezették az egész építkezést; a körnives munkát Buzzi és Kéler teljesítők, a vasművek Schlick budai öntödéjéből és gyárából kerültek ki. S mindez igen szép és díszes; intő például úgy a kormánynak, mint egyeseknek a hazai ipar emelésére, és önmaguk javára. Különösen meglepően szépek a vasöntvények és művek: a gránátos és zsibáros utczai sarkon levő, nápolyi stylü főlépcső, antique bronz oszlopaival valódi műremek, valamint a roppant üveg fedél is, mely az udvar 215 ölnyi szabálytalan négyszögét fedi; díszesek a termek borjait tartó stylaris oszlopok is. Az asztalos munka lehetett volna világosabb. Különösen kellemes, egyszerű diszt az emeletben lévő főterem. A fűtés vízzel telt kályhákba vezetett gőzzel történik Schulzer schweiczi czég rendszere szerint. Az épület fűtése eddig naponként 14 mázsa porosz kőszenet vesz igénybe, ami e roppant épületben csekély kiadásnak mondható. De miért porosz kőszén ? S miért bécsi terracotta szobrok a főkapu fölött ? Semmi ok sincs egyikre sem. Hogy a magyar kőszénfa rostélyt megemészti, mint a sütő állítja, az mese. A pécsi, salgótarjáni, különösen a petrozsényi és bánáti kőszén minden criticán felül állnak s az angollal versenyeznek. Ezt nem szabad a kormánynak elhinni és megtűrni! Lehet, hogy ezekből valamivel több kell, de ezt helyreüti a szállítási árkülönbség. Még kevésbé tartjuk tűrhetőnek, hogy a magyar kormány diszitériai idegen szobrászokét alkalmazzon. Láttuk például Engel mintáit és semmivel sem voltak roszabbak ezeknél. Nem tudjuk azt sem, a nyert időkimélés igyekszik-e a kormány a kezelésnél meggazdálkodásra fordítani ? Jó lenne, ha e kérdést tanulmányoztatná. Örömünkre szolgál egyébiránt, hogy az egész épületben mindenütt példás rendet, csínt tapasztalunk , valamint az is, hogy a távirdánál már sok nőt (mintegy 30-at) láttunk, különzött osztályban alkalmazva. Miért ne lehetne ugyanezt tenni a postakezelési szolgálatnál is. Végre, emlékezés okáért megjegyezzük,hogy a magyar posta s távirda telkét még Gorove István akkori kereskedelmi minister vette; a terveket Szlávy készíttette s az épitkezés nagy része i3 alatta folyt le csak a befejezés munkája a jelen kereskedelminiszter gr. Zichy Józsefé. Az építés közvetlen vezetője kezdet óta a derék Ary Ödön ministertanácsos vett. P. Szathmáry Károly. — A pénzügyi bizottság nem tarta meg tegnap délutánra hirdetett ülését, hanem a helyett vita d. e. 10 órától d. u. 3 óráig ült együtt. A pénzügyminiszter előadta adatait a pénzügyi helyzetre és név szerint a kölcsön motivaciójára vonatkozólag, melyek megvitatása után a bizottság a kölcsönre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására ment át, s a törvényjavaslatok némely részében újból szövegezve, úgy azonban, hogy lényegét nem változtatta meg, azt a helyzet kényszerűségénél fogva elfogadta. A kölcsönre vonatkozó működését azonban még nem végezvén be, azt holnap folytatja, mert még néhány kérdést meg kell beszélni, s jelentését ezzel együtt adja be. A baloldali tagok a kölcsönt nem fogadták el. A bizottság mai ülésében hozott többi határozatat közöl, mint nagy érdeküt megemlítjük még azt, hogy a bizottság a pénzügyi helyzetet olyannak látja, mely arra kényszeríti, hogy az államkiadások lehetőleg lejebb szállittasanak, és ennélfogva felhatalmazást fog kérni a háztól, hogy a költségvetés kiadási részét és az 1873-ban fel nem használt és 1874-re felvett hitelmaradványokat revisió alá vehesse, s azokra vonatkozólag előterjesztést tehessen. A bizottság ezen kívül az 1874-iki fedezet kérdését is tárgyalta, s arra vonatkozólag legnagyobb ’smmmmu iiuiywiMBjinwi ■.. Budapest, nov. 19. Budapesten, nov. 19-én. Azt kérdezik: ha már változatlanul el nem fogadható Kerkapoly kölcsöntörvényjavaslatt, mik a legodázatlanabb módosítások, melyeknek foganatosítása elfogadhatóvá tenné e javaslatot, illetőleg a felajánlott kölcsönt? Nem könnyű ugyan a felelet, midőn annyi a kifogásolandó pont; mindazonáltal választani kell mégis, minthogy az adott általános és itthoni viszonyok közt olcsó s könnyű hitelnyújtásra bizony nem számíthatunk. Megpróbálom a jelzett kérdés megfelelését. Elfogadom a kölcsön összegét, amint erről a t. j. második szakasza intézkedik: 7 */1 millió font sterling , 76* 3/* millió o. é. forint ezüstben, név szerint (ezen utolsó körülményre még visszatérek.) Roppant összeg ugyan, s nagyon sajnos, szomorúan jellemző egyszersmind , hogy oly nagykamarán (az 54 milliónyi kölcsön befizetési ideje még le sem járt) ismét oly jelentékeny adósságcsinálásra szorulunk; mik s kik teremtették ezen kényszerhelyzetet, erről most nem akarok szólani; megvan a kényszer s úgy látszik, az idézett összegre, ha csak többre nem, múlhatlanul szükségünk van a legközelebbi hónapok alatt. Legyen tehát név szerinti 700 millió font sterling. Legyen több is, ha az országgyűlés felismeri ennek fájdalmas elkerülhetlenségét. De tudnia kell tisztán, határozottan, mit s mennyit szavaz. A beterjesztett javaslat 2. §-a szerint csak ezen összeg iránt intézkedik a törvény, többet tehát semmi esetre fel nem vehet a kormány a képviselőház újabb megkérdezése nélkül. Minek akkor amaz összeg kétszeresének felemlítése r. tj. első szakaszában? Avagy valamely titkos »Abmachung« lappang az alatt a másik 71/* millió font sterlingre nézve? Annál inkább törlendő a kétértelműség, mely ilyest elősegítene. Áldozzunk ha kell s amennyi kell, de tudatosan, tiszta bort öntsön nekünk a kormány. Lejárt a drágán lakott ámítások s titkolódzások ideje. Nincs kifogásom a 6°/»-nyi kamatláb ellen, legfeljebb az, hogy vastag valótlanság. Ez pedig súlyos ellenvetés. Kimutattam előbbi czikkemben, hogy a felajánlott kölcsönpénz legalább 10 , százalék kamatot követel*) de 12—13°/o-ba is kerülhet. Mit jelent tehát *) Számításunk ellen a »P. L1« azt hozza fel, hogy a mint a 3 V« forintnyi évi tőkekülönbséget 2 frt. 81 krra leszállítottuk, szintúgy »az évenkinti 6 forintnyi kamatfizetések, mai értékükre visszavezetve csak 5.36-nyi értéket képviselnek.« Ez teljességgel elfogadhatta. A 15 Ve frtnyi tőkekülönbség (a felvett 84 Ve s a visszafizetendő 100 frt közt) az őt év végén egyszerre adatik meg a hitelezőnek, s ha a 3/e forintot mint mellékkamatot számításba akarom évenként hozni, tudnom kell, mennyi ez az év végén beveendő 31/1 forint az első évben, a második a 2-ik §, ama hivatalos hazugsága, hogy 6/5 a kamatláb? Tudom én is, hogy a valódi kamatláb ezen eltitkolása,szokássá vált mind az államok, mind a társulatok által felvett konsolidált kölcsönöknél. Azzal indokolják, hogy csak így lehetséges a különféle időkben s különféle áron kibocsátott papirosok közt legalább a szmnleges vagy külső egyformaságot (a névszerinti kamatláb ugyanazonossága által) kieszközölni; felhozatik továbbá, hogy az eltérés a papiros névszerinti s tényleges kibocsátási ára közt tágasabb tért nyit az ár hullámzásai, főkép az ár emelkedésének, mi az illető értéket tőzsdeképesebbé teszi. Nem akarom kutatni e peretben ezen a indokok alaposságát s az ezekre alapított eljárás helyességét va egy helytelenségét; annyi bizonyos, hogy a mi esetünkre nem alkalmazhatók. Eltekintve attól, hogy a hat százalék már elrontja az egyöntetűséget eddiginévszerint 5 °/c-os kölcsöneinkkel, szó sincs rendes, állandósított kölcsönről, sem tőzsdeérték kibocsátásáról ! Az ötévi utalvány soha sem képezendő tárgyát a saját képein tőzsdeforgalomnak, befektetési papírként szekrényeibe zárja ezt néhány nagy pénzintézet s tőkepénzes. Minek tehát a kamatláb hazugsága ? Hagyján, ha csak indokolatlan volna! De méregdrága is e felesleg, s az egész műveletet viciálja. Hiszen a felajánlott kölcsönszerződés feltételeit főkép az teszi oly nagyon súlyosakká, hogy aránylagosan hosszú időre szólnak. Megeshetik a kincstárnál, mint a magánembernél, hogy rendkívüli, kedvezőtlen időben a hitelhez kell folyamodni, akkor magas kamatot fizet, elfogad más nehéz feltételeket is, de a lehetőleg legrövidebb időtartamra, azon észszerű feltevésben, hogy a rendkívüli pénzviszonyok mulandók s hogy a rendes helyzet visszatértével olcsóbb pénzzel visszatéríti a drága kölcsönt. De öt évre felvenni ily nehéz feltételekhez kötött kölcsönt, ez már a rendkívüliségek legrendkívüliebbike. Megtiltja ezt a kincstár érdeke, az állam méltósága. Ha tekintettel az adott viszonyokra a legkedvezőtlenebb feltételeket is elfogadjuk, a kincstárnak fenn kell tartani a lehetőséget, hogy azoktól megszabaduljon mihelyt a viszonyok megváltozásával elvesztik létokukat. Köttessék meg öt évre, ha ez elővigyázatot szükségesnek véli a kincstár, a kölcsönszerződés, de azon feltétellel, hogy az első év lefolyta után a kincstár, hat hónapi felmondással, bármikor visszafizetheti a kölcsön vett pénzt részben vagy egészben. Csak így válik lehetségessé a terhes függő adósság minél előbbi helyettesítése egy jobb feltételű állandósított kölcsön által; a bankárvilágra nézve pedig ama feltétel nehézséget nem tehet : hat hónapi felmondás, vagy ha tetszik 12 hónapi, elég idő a mai világban arra, hogy a befolyandó millióknak új, becsületes elhelyezést találjanak. Egyébiránt, nagyon feltehető, sőt bizonyos, hogy Magyarország maga megtartja aztán is e milliókat, más alakú feltételek alatt. E feltételtől nézetem szerint, semmikéévben stb., az átlag 2,81, de a 6 forint kamat minden évben fizettetik meg; ez teljes hat forint mind a hitelező, mind az adósra nézve s semmi visszszámolás vagy levonásnak nincs helye. Azért teljességgel fenn kell tartanom tegnapi számításomat, miszerint a tervezett kölcsönnek biztos évi terhe 10,47 %. Hozzáteszem, hogy midőn a »P. Lt.« s a »P. N.« ezen kölcsön évi járadékát párhuzamba hozzák az utolsó két kölcsön járadékaival,el méltóztattak felejteni, hogy ez utóbbikban a teljes tőketör- jesztés benne van, mi nem áll az új kölcsönről. Sen nem szabad elállani. Ha csak anyagilag s erkölcsil"-, tönkre nem akarjuk magunkat tenni, meg nem engedhető az, hogy legfeljebb a rendkívüli pénzviszonyokkal igazolható kölcsönfeltételek éveken át megmaradjanak. Igenis, de ama kikötésnek csak akkor lehet gyakorlati értelme s kivihetősége, ha elfogadtatik a tőke valódisága is, ha kötvényeink azon összegekre szólanak, s mi csak azon összegeket fizetjük vissza, melyeket valóban felvettünk. Midőn száz forintos kötvényt állítunk ki minden felvett 84 és forint után, a kölcsön természetesen annál terhesebbé válik, minél gyorsabban akarunk tőle megszabadulni; ha például két év múlva törlesztjük, a 15 V* forintnyi tőkekülönbség e két évre felosztandó s az évi járulékot vagy a kamatozási terhet 7 V* °/° -kal körülbelül nagyobbítja; ha három év múlva történik a viszszafizetés, 5 % a túli megterhelés. Szóval: a véglejárat előtti visszafizetés, túlterhessége által lehetlenné válik. Ez megszűnik a tőke valódiságával, azaz ha — a provisio levonásával — annyi pénzt kapunk, amennyinek visszafizetésére magunkat lekötelezzük. Fenn nem tartandó semmi esetre a 4. §. ama határozmánya, mely szerint a kölcsönadó a valutamozgalom minden mozzanatait mi ellenünk kizsákmányolhatja. Sokkal észszerűbb volna, s rendesen is így történik ilynemű műveleteknél, hogy a kölcsöntvevő rendelkezésére bocsáttassák a pénz ott, ahol arra szüksége van; mégis nem kívánom, hogy a magyar kincstárnak adassák azon szabad választási jog a befizetések helyes pénznemére nézve, amelyet a törvényjavaslat a consortiumnak fenn akar tartani; ezt a bankárok talán elfogadhatlannak mondják a mai viszonyok közt. Ám legyen. De a magyar kormánynak ma már körülbelül tudnia kell: a felveendő összegből mennyire lesz szüksége külföldi pénzben, szelvények beváltása s függő adósságok fizetésére; mennyire c. é. ezüst pénzben, a vasúti kamatbiztosításból eredő s hasonnemű kötelezettségek teljesítésére; végül mennyire o. é. papírpénzben, itthoni kiadások fedezésére. Állapitassanak meg e szerint a bankárok által teendő befizetések helyei s pénznemei, akkor mind a két fél tudni fogja mire számíthat s mire kötelezi magát. Megállapítandók végre a visszafizetés módozatai, főkép a pénznemre nézve. Ha például a ma ezüstben befizetett pénzt néhány év múlva aranyban kellene visszafizetnünk, amelynek értéke, az ezüsttel viszonyítva, folyton emelkedik, vagy ha az o. é. pénzpapírban vett összegeket az időközileg talán foganatosított valutarendezés következtében o. é. ezüst pénzben kellene visszafizetnünk, ez új, előre ki nem számítható túlterhelés s megdrágítás volna. Ez iránt tisztába kell lenni a két félnek a kölcsönszerződés megkötésekor. Összevonva a mondottakat, a kölcsöntörvényjavaslat alapvonalai következőkép volnának megállapítandók: 1) a tőke valódisága. A beterjesztett törvényjavaslat szerint a kincstár kapna (névszerint 76.750,000 frtot, de valósággal 8400 frtot, minden 100 frt után) 64.605,916 forintot. Ha ennyi a szükséglet, ám legyen. Kerekítsük ki az összeget 65 millió o. é. frtra de épen ne többre: ennyi legyen, a provisio levonásával, a befizetendő, ennyi is a visszafizetendő összeg. Meghatározandó szintén, hol s milyen pénznemekben történjenek a be- s a visszafizetések. 2) a kamat valódisága, mi az előbbinek a következménye. A névszerinti hat °A-nyi kamatlábbal senkit a világon, csak saját magunkat ámítjuk, s ezen önámitás gyönyörűségét, mint láttuk, méregdrágán kell fizetnünk. Legyen nem hat, hanem hét, nyolcz százalék, több is ha kell, de legyen valódiság; ez még mindig sokkal olcsóbb lesz a mostani 12—13 százaléknyi kamatlábnál s meg lesz szüntetendő, mihelyt megszűnik a rendkívüli kényszerhelyzet; ha ami elodázhatlan, megadatik ugyan a kölcsön öt évre, de azon kikötéssel, hogy a magyar kormány az első év lefolyta után, 6 vagy 12 hónapi felmondással bármikor megelőzheti a lejárati időt a tőke bármelyik részére nézve. 4) Talán nem is szükség hozzátennem, hogy e rövidtartamú kölcsönre külön biztosíték, de főkép az államjavak lekötéséről szó sem lehet; »alapját« képezhetik ezek legfeljebb a hosszabb tartamú állandósított hitelműveletnek, mely későbben a mai váltótermészetű adósságot felváltaná. Nyílt kérdés s az alkudozások tárgya marad; a provisio s a kamatláb magassága s a valuta. Ezeknek megállapításánál vegyük tekintetbe az itthoni s az általános pénzügyi helyzet nehézségeit s fizessünk drágán, minthogy oktalan gazdálkodásunk oda vitt minket, hogy épen válságos időben nagy adósságcsinálásra vagyunk kárhoztatva. De ne nagyobbítsuk az adósságcsinálás terheit álszégyen vagy koldusbüszkeség által, mely inkább fizeti meg a kétszeresét, ha a látszatot kikerülheti; ne vállaljunk hosszú évekre olyan terheket, melyeket csak a perez rendkivülisége okadatolhat némiképen; ne tegyük magunkat ki a sors minden eshetőségeinek, melyeknek pénzértéke ki nem számítandó; s főkép, ne alázzuk magunkat elzálogosításokhoz, melyek hitelünkkel s jó hírnevünkkel az ország legbiztosabb vagyonát kockáztatják. A felajánlottakkal a kölcsönt adó is teljességgel megelégedhetik. Követeljen magas provisiót, magas kamatlábat, de nyíltat, kiszámíthatót ; alávetjük magunkat a rendkívüli helyzet nyomásának. Az is kiköthető, hogy a helyzet jobbra fordultával megkísérlendő nagyobb hitelműveletnél a mostani kölcsönadókat illesse az elsőbbség. De a pereznyi segélyt oly feltételekhez kötni, melyek az adóst tönkretevéssel fenyegetik, ez ellenkezik maga a becsületes hitelező józanul felfogott érdekeivel , de minden bizonynyal megtiltja nekünk e feltételek elfogadását az önfentartás kötelessége. Horn Ede részben a főbb elveket megállapította. Erre vonatkozó előterjesztését azonban később terjeszti be. Legyen szabad a »Pesti Napló“-t és »Pester Lloyd«-ot ez alkalommal figyelmeztetni arra, hogy mikor a „Hon“ a jövő évi kiadási előirányzat újbóli átvizsgálását sürgető — ők ezt absurdumnak declarálták, mely számba sem vehető. Úgy látszik, hogy a pénzügyi bizottság nekünk adott igazat. — Magán, de hiteles forrásból ugyancsak a pénzügyi bizottság ülésének, egy a helyzetet nagyot jellemző, episodjáról értesülünk. Kerkapoly pénzügyminiszer a kölcsön indokolását előadta. Senynyei Pál erre élesen kelt ki a pénzügyminiszter e legújabb operatíója ellen is. A kölcsönt méregdrágának tartja és azt csakis a helyzet nyomasztó volta miatt tartja elfogadhatónak. Roszalja a pénzügyimiister egész gazdálkodását, főleg pedig »hazánkra nézve szégyennek tartja előlegezéseit, memiatt (egy pár százezer forintért) „házalni« járt az ország pénzügymintatere Európában. —Kerkapoly miniszter mentegetődzőleg replikázott , de úgy a bizottság, mint a miniszter tele keserűséggel távozott el. A kormány hajlandó a válságot siettetni, a kormányzat úgyszólván megakadt, a bureaukban nem dolgoznak a bizonytalanság és bizalmatlanság miatt. A válság egyik alkalma sőt talán kitörési oka az lesz, hogy a kormány ragaszkodik ahoz, miszerint az 1874-iki budget kiadási rovata revideálva ne legyen, holott a pénzügyi bizottság elhatározta azt. Főleg Szlávy miniszterelnök köti aház tárczáját, míg a jobboldali makontentusok attól tartanak, hogy Kerkapoly azt találja mondani (mint többször tévé) hogy hisz hát ő megnyugszik abban is. A jobboldal összeköttetésbe szeretne lépni Ghyczyvel, legalább a vágyak és levelek feléje mennek. Ausztria pénzügyei. Az osztrák pénzügyek minket kettős szempontból érdekelnek: [először azért, mert szomszédunk és közös ügyes szövetségesünk pénzügyi viszonyai a miénkkel összehasonlítva, kimutatják azt, hogy melyikünk gazdálkodott jobban és melyikünkre nézve idézett elő jobb anyagi hatást a dualistikus utakra; másodszor azért, mert sok tanulságos anyagot szolgáltat az nekünk is — adózási, előirányzati viszonyaink javítására és az államháztartás beosztására nézve. E szempontokból ítélve: nem tagadhatjuk el, hogy az új osztrák budget megszégyenítő hatást gyakorolt reánk. Sok egészségtelen elem van az osztrák tartományoknak még anyagi fejlődésében is; bizonyítja ezt a 7 hónapos bécsi „krach,“ sőt Depreuselőirányzataiban, államháztartási rendszerében is sok »leplezett« hibát lehet észrevenni. De azt el kell ismernünk, hogy Ausztria adózási viszonyai jóval biztosabbak, államháztartási beosztása aránylag sokkal takarékosabb és kulturális, pénzügyi szempontból sokkal eredménydúsabb, mint a miénk. Ez állításokat, melyek reánk nézve mind megannyi tanulságot képeznek, könnyen be lehet bizonyítani Depretis tegnapi exposéjának nem csak szavaiból, de adataiból is. Első különbség köztünk és köztök, hogy náluk az adók pontosan befolynak, tehát sem másfél száz millióra menő cselekvő hátralékot államháztartásuk nem mutat fel, mint a miénk, sem előirányzatukban annyi bizonytalan tétel nem szerepel, mint miénkben. Ha Depretis az egyenes és közvetett adókból jövőre 10 millióval praeliminálhat kevesebbet, mint 1872-ben tényleg befolyt és 15 millióval kevesebbet mint a menynyi volt az 1874-iki előirányzat; ez azt teszi, hogy előirányzata biztos lehet és nem folyamodik Lónyay és Kerkapoly közös