A Hon, 1873. december (11. évfolyam, 276-299. szám)

1873-12-02 / 277. szám

277. szám, XI. évfolyam. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 3 hónapra .reggeli es sti kiadás együtt: ....... 6 frt — kr. 6 hónapra.............................................12 » — » Az esti kiadás postai külünküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó<első*napjától számittatik. 4 -“v­r.» '■‘■fi , w Előfizetési felhívás )A HO^ Xl­in­k évi folyamára. Előfizetési ára­t Félévre........................12 frt • Negyedévre .... 6 frt Külön előfizetés­ iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalvány­okat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz frtig sak 6, 10 frton felül pedig 10 krba ke­rül. Az előfizeti ok a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Reggeli Hidas. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, dec. 1. A Deákkör a válságban. & Tegnap esti lapunkban terjedelmes és (mint a jobboldali lapokból látjuk) hű tudó­sítást hoztunk a Deákkör vasárnapi értekez­letéről. Ebből láthatja az olvasó, hogy a Deákpárt Szlávy miniszterelnökkel még egy kísérletet tesz, tekintettel a helyzet nyomasztó voltára. Valóban nem nevezhetjük a confe­­rentia eredményét egyébnek, mint egy újabb experimentumnak, a válság újabb elodázásának. Mert bizalmat szavazott ugyan a Deákkör „Szlávy miniszterelnökinek, de e bizalmat nem terjeszté ki az egész kabinetre, sőt maga Szlávy iránt is oly indokolással szavazta azt meg, melyből világosan kitűnik, hogy csak „Nothnagel “-nek tekintik őt is. Elismerjük, hogy igazságuk van, sőt azt is hozzá­tes­szük, hogy bizonyos önfelál­dozás kell annak részéről, ki oly gyenge ala­pon, milyen a Deákpárt cohaesioja most, kor­mányzásra vállalkozik. De kénytelenek vá­gyásuk megjegyezni, hogy a Deákpárt vasár­napi conferenciája a válság alapját, a pártvi­szonyokat egyáltalában nem javító, sem ki­felé, sem befelé. Mert, ha már egy párt conferentiát tart csak azért, hogy belviszonyait, egyetértését megszilárdítsa, akkor a czél elérésére szük­séges, hogy az ellentétes vélemények vagy kiegyenlíttessenek, vagy külön váljanak. A Deákkörben tegnap egyik sem történt meg. Mert Csengery (a vezér­szónok) is elismeri, hogy az elvi és személyes ellentétek most éle­sebbek a pártban mint eddig bármikor, mert amazok most fejtik ki a zászlói­kat, ezek most fékezhette­sebbek, mint va­laha. Hogy erre a szintén hit és orthodox Bánó, Perczel helyeslőleg nyilatkoznak, hogy a hivatalnok Szilágyi a minisztériumot védi, hogy Steiger és Horváth Boldizsár „egyelőre“ Szlávy személyének és nem tár­sainak, bizalmat szavaznak — ez mind na­gyon fölösleges, mert szükségtelen dolog, mi­után a helyzeten mit sem változtat. Beszéljen a Lónyay és Sen­nyei töredék, ez mondja el, hogy támogatja-e Szlávyt és mily feltéte­lek alatt — akkor fogjuk megtudni, hogy ma­­gábanj a Deákkörben mily támogatásban része­sül egy Szlávy elnöklete alatt még alakítható kabinet. De e töredékek a tanácskozásban részt sem vettek, sőt több oldalról nyert ér­tesülésünk szerint Sen­nyey határozottan „szabad“ kezet akar magának fentartani­, más­különben a körből kilép. Már most kérdjük, melyik töredéket és meddig hallgattatá el Csengery és a conferentia, midőn Szlávynak bizalmat sza­vazott ? Egyiket sem. Mennyivel javult a va­sárnapi conferentia által a jobboldal helyzete? Semmivel sem, ha csak nem roszabbul­. Leg­alább mi abból a jelenségből, hogy a „fron­­deur“ök távul maradnak és maguk az ortho­­doxok is csak egyelőre, csakis Szlávynak, csakis programm követelése mellett, szavaz­nak bizalmat; azt olvassuk ki, hogy a válság elnapolva is csak rövid időre van. Ha Szlá­vynak kedve van még a maradásra, ha talál még társakat „ily bizalom mellett“ — a kor­mányzásra , az egy rövid életű provisorium lehet, de a válság megoldásának a Deákpárt sem tartja, mi sem tarthatjuk. Ha Csengery pártját ily kevéssé erő­sít­i meg belül, annál kevésbé gyakorolt beszédével jó hatást az ellenzék bármely árnyalatára és a jövő fejleményeire. Mert nem elégedett meg azzal, hogy csakis a jobboldalt tünteté fel állammentő hivatásában , de az el­lenzékkel való minden transactio lehetőségét is Visszautasítá csak azért, mert ez egy drága kölcsönt megszavazni nem akart, a­mi még egyáltalában nem egy az államfizetés képes­ségével, miután nem a kölcsön eszméje, ha­nem annak módozatai ellen volt kifogás. Úgy látszik, hogy Csengery és a jobboldal leg­­méltányosabb része is: kormányképesség alatt még mindig a jobboldaliságot érti. Sajnos ez elfogultság, főleg a mostani válságos körül­mények közt, mert igen könnyen a Parla­mentarismus rovására szolgálhat akkor, mikor a jobboldal újabb experimentatióival is kép­telennek fog bizonyulni a kormányzásra, a­mi a Deákkör tegnapi conferenciája után va­lószínűbb, mint valaha. A hazafias lélek és tudományos buvárló ez aberratióját, mely csak egyoldalú kifakadásokra vezeté­st, an­­­nyival is inkább sajnáljuk, mert ép oly ke­véssé mozdítá elő a pártok parlamentáris vi­szonyainak javulását, a­mely kevéssé szilár­ddá bensőleg: a jobboldalt. Azt hisszük, hogy nem távozunk az igazságtól, midőn konstatáljuk, hogy a Deák kör tegnapi konferenciája nem idézett elő kon­­solidáló eredményt a párt kebelében és rosz­hatással lesz a pártviszonyokra. Teremt egy újabb experimentatiót s egy újabb válságot, a megoldás útját pedig semmi irányban készíti elő. Ez a legnagyobb baj nem . A baloldali kör kedden folyó hó 2-káh d. u. 5 órakor értekezletet tart. — A IX. osztály dec. 2-án d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy : törvényjavaslat a tanuló ifjúság katonai és fegyvergyakorlatairól, törvényjavaslat a horvát zászlóaljak szaporitásáról, tjavaslat a határ­­őrvidékre eső hadjutalék megállapitásáról, tjavaslat a magyar sorhadi csapatokhoz 1874. évre kiállitandó ujoncz- és póttartaléki jutalék megajánlásáról; tjavas­lat az erdélyi katonai kórházak bértöbbletei fedezé­sére szükséges póthitelről; és végze­tjavaslat a bel­vizek levezetése körüli eljárásról Dániel Ernő s. k. osztályjegyző. Budapest, 187». Kedd. dec. Szerkesztési iroda , Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől tagad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK s mintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. — A tanügyi bizottság ma d. u. 5-től fél 9 ig tartott ülésében mindenek előtt a görög nyelv felett, — melynek discussiója már a múlt ülés­ben befejeztetett — végleg határozott és pedig az által, hogy azt mint kötelező tantárgyat vette fel a törvényjavaslatba. Ezután a hit és er­kölcstan kérdése igen élénk vitát keltett, melyben a bizottságnak majdnem minden tagja vett részt; vé­gül az által dőlt el e fontos kérdés, hogy a bizottság Tisza Kálmán és Molnár Aladár azon köz­vetítő indítványát fogadta el, mely szerint a minisz­ter e tekintetben az illető vallásfelekezetek meghall­gatásával intézkedik. Az érdekes ülés utolsó tárgyát képezték az előkészítő osztályra vonatkozó 11. 12 és 13. §§; erre nézve Schwarcz Gyula indítványa fogadtatott el, mely szerint a bizottság az előkészítő osztályt elvetette. A részletekre nézve legközelebb szólunk. — A pénzügy­miniszteri tár­csára most már Korizmics Lászlóval áll Szlávy alkudozásban, miután Széll elfogadni nem akarja és Kerkapoly végképen megy. A Deák kör csak arra akarja bírni őt, hogy az országgyűlésről ne vonuljon vissza, hanem támogassa a pártot. E végett közelebb­ről ovatiot is rendeznek számára a Deák körben. Szlávy maga a párt oszentatlója után is csak azon feltétel alatt hajlandó maradni állásán, ha sikerülni fog pénzügyminisztert találnia.­­ Esti lapunk azon hírét, hogy Kerkapoly is helyén marad, megerősíti a »Reform«. Ellenkezőt ír a „Lloyd« s a »Napló«, melyek Széli­s Korizmics pénzügyminiszterkedését emlegetik. A franczia provisorium. (r.) Francziaországban a közvélemény­nek gyakran egészen indokolatlan és kimagya­­rázhatlan apályai vannak, melyek annak leg­erőteljesebb dagályai után, egészen váratlan gyorsasággal szoktak bekövetkezni. Ilyen ál­lott be közelebbről a Chambord-féle conspi­­ratió teljes fiaskója után. Mert ekkor azt hitte és várta volna az ember, hogy a lehetetlenné vált monarchista töredékek vereségével szem­ben­ a republikánus párt egyesült erővel és erél­lyel fog hozzá fognia a köztársaságnak, mint egyedül lehetséges korm­ányformának szervezéséhez; de e helyett időt engedett ez a monarchista törmékek újabb sakkhúzásának, Mac-Mahon hatalmának 7 évre való meg­hosszabbításának keresztülvitelére. E gyen­geség a Say-féle interpellátiónak, (mely a kormányt a választások halogatása iránt vonta felelősségre) a hatalom meghosszabbí­tása után halasztásában mutatkozott, mert míg a szervezetlen monarchikus töredékeket az előtt szétrobbantotta volna az és nem csak kormányválságra, de valóságos bukásra vezetett volna, a hatalom meghosszabbítása után egészen eredménytelen szóváltással és üres miniszteri válaszokkal egyszerűen el­len ütve az. Azonban Mac Mahon hatal­mának meg­hosszabbítása még­sem szolgált a monarchi­kus töredékek akkora hasznára, mint remél­­lették. Mert, Úgy látszik, a republikánus ellen­hatás növekedésének félelme miatt, Mac­ Ma­hon úgy alakítá át kabinetét, hogy a monar­chikus töredékek cohaesiója helyett, azok szakadását idézte elő és pedig a leghatározot­tabb töredék rovására, mert a legitimisták legkedveltebb két emberét (Ernoult és Bouil­­leriet) cserélte fel a kevésbé túlzó Larcyval és Depeyre-el. Továbbá a mérsékelt Decazes és Fourtou a kabin­t monarchikus színét nem változtatják ugyan meg, de a legitimista tö­rekvésektől távolítják azt; sőt Decazes (állí­tólag) azt kötötte volna ki kabinetbe lépésé­nek feltételéül, hogy mindenféle monar­chikus törekvés ellen tiltakoznia kell a mi­nisztériumnak első fellépése alkalmával. Nem tudjuk, be fog-e ez következni. De a mérsé­keltebb irányba való változást leginkább a monarchikus sajtó magatartásában lehet észre­venni. A legitimista sajtó határozottan ellenezte Mac-Mahon hatalmának „köztársaság elnöke“ czím­én való megerősítését és most, midőn az megszavazva van, vakmerő, úgyszólván for­radalmi hangon hirdeti azt a tant, hogy e törvény csak feltételesen kötelező és most is bármely kedvező alkalmat fel lehet hasz­nálni Chambord gróf királ­lyá tételére. Ezzel szemben még a legitimisták között is vannak mérsékeltek (az orleanisták pedig határozot­tan e nézeten vannak,a­kik a tényekben meg­­nyugosznak és egyelőre legalább lemonda­nak restaurationalis törekvéseikről — az­az: inkább csak a nyilvános izgatásról. Azt his­szük, hogy nevezetes befolyással volt erre az a meseszerű kaland, melyet eddig hinni se mertünk, annyira nevetséges; de mely most­­ be van bizonyítva, hogy t. i. Chambord gróf ‘ Párisban volt, a versaillesi nemzetgyűlést meglepni és magát királynak kiáltani szándé­kozott — épen a provisorium meghosszabbí­tásának éjjelén. Valóban ez Don Quijotei jel­lemvonás ; mily nevetni való komoedia lett volna, h­a Chambord a nemzetgyűlés előtt el­kiáltja: „Je suis le roi“ — mily szépen ve­­zették volna ki, ha nem is az őrültek házába, de legalább a mairei hivatalba! A terv meg­hiúsult, de már a szándék annyira nevetsé­ges, hogy elégséges egy párt erejének meg­bénítására — miután köztudomásra jutott. Azonban úgy látszik, hogy a­mit a legi­timisták vesztettek, azt az orleanisták és bona­­partisták nyerték meg, úgy a kabinetre való befolyásban, mint a monarchikus tendenciák érvényesítésében. Legalább a kabinet színe­zete, az Orleans herczegek befolyása és a bo­­napartisták izgatása erre mutat. A kormány egyes tervei is azt engedik sejtetni, hogy most már más alakban fognak a monarchikus restauratio javára dolgozni. A sajtótörvények közül előkeresik azt, mely a praefektek hatalma és rendőri felügyelet alá rendeli a sajtót — ez a famosus 1852-ki törvény. Kész már az uj municipális ja­vaslat, melynek következtében nemcsak a 20 ezernél több lakóval biró városok maire­­jei (mint Thiers 1871-iki törvénye követeli) hanem általában minden departementi, ke­rületi, vagy cantoni székváros polgármes­tere a kormány által lesz kinevezve, a kisebb községeket pedig a praefektek nevezik ki. Ez a legmerevebb centralisatio. Továbbá meg lesz szorítva a választási jog; a hadseregből és közigazgatásból szorítják ki, nyugdíjazzák a republikánus egyéneket. Az alkotmány­o­­z­ó bizottságba, mely épen a köztársaság szervezésére lenne hivatva, csak három re­publikánust választottak. Szóval, törvényes alakban, de annál erélyesebben folytatják a monarchisták üzelmeiket. Azonban mindezek daczára, saját meg­­hasonlásuk a végczélokra nézve, sőt már most folyton növekedő ellenségeskedésük; valószinüleg csakugyan oly provisoriummá fogják tenni Mac-Mahon „marshallatus“át, mint egy angol lap találóan nevezé azt, mely a monarchisták terveit teszi lehetetlenné; mert, ha a nép jogain erőszakot tesznek, ak­kor a forradalom, ha annak szabad érvénye­sülést engednek — a békés fejlődés fogja megérlelni a köztársaságot; ha ugyan a re­publikánus közvélemény a pálya újra be nem áll akkor, mikor tenni kell. Országgyűlési tudósítás. Én nem is tudom, miért tart a képviselőház ülést, mikor azt sokkal jobban elvégzi a Deákkör. A ház kormányt buktat? Nem. A Deákkör fentartja a kormányt. A ház bizottságot választ s érdekel vala­kit, mi lesz az eredménye? Miért? Megállapította azt előre a Deákkör. Csak a szavazat­lapot kell megnézni s az elnöktől bizony naiv dolog, hogy m­g­­olvasatlanul, előzőleg ki nem hirdeti az eredményt. Mert a Deákkör — az csalhatatlan. Képzelem, minő örömet okoznak e sorok jobb­oldali laptársainknak. Viszonyainkban egy kicsit kezdett a személyes meggyőződések nyílt kimo­­d­á­sának becsületes irányú lábra kapni. Egy pár napig az emberek nem árultak zsákban macskát s vé­le­ményük szerint — beszéltek legalább, ha nem is tettek. Tudjuk, hogy a köznyomoruság szomorú oka­­nak talán ez egy örvendetes következménye volt. Naiv emberek azt hitték, hogy ebből a viszonyok tisztázódása következik. Csalódtak. Hogy a vélemé­nyek szabadon nyilatkozzanak, azt nem tűrte a ke­­resztyénség föltűnése korában a római caesarismus, a középkorban az Inquisitio, Magyarország alkotmá­nyos aerájában a Deákkör. Egész héten azon törte fejét a jobboldali sajtó s képviselő-had, hogy szögi nyakát a szabad véleménynek a parlamentben. A képviselőház elnökét kiragadták neutralitásából s a vasárnap reggeli lapokban még az uralkodó ne­vével is korteskedtek a szent deákpárti egyetértés érdekében. S most, hogy megtörtént, hogy a szabad szó s véleménynyilvánítás gyökeresen elnyomatott, van rajta öröm Izraelben. Hogy azonban ezzel a financziák jobbak lesznek-e, erre a kérdésre ne­m felel senki. Van most pénz, a kormánynak megszavazták a bizalmat, ki törődik mással. Két hónap múlva majd elfogy a pénz, akkor ismét lesznek érzékeny jelenetek, addig azonban mért ne paczkáznék a több­ség a kisebbséggel. Mintha csak nem a többség juttatta volna oda Magyarországot, a­hol ma van, oly büszkén dohá­lódtak ma a jobboldal szónokai a majoritásra való hivatkozással. »Hogy mer a baloldal indítványozni olyasmit, a­mit már egyszer mellőzött a többség,* Így beszélt nagy garral a miniszterelnöktől kezdve a máskor oly pártatlan Zsedényiig mindenki. Én is­tenem. Az egyház és állam közti­­viszonyok olyatén szabályozását, a­hogy azt Deák Ferencz indítvá­nyozó, a baloldal évek óta sürgette. Hányszor meg­bukott vele ! S azért most az ne lehetne határozat­tá ? Az inkompatibilitás ügyében szegény öreg Bo­­bory hányszor indítványozta, hogy küldessék ki bi­zottság. Megbukott Vele. S az írt Bujanovics indít­vá­nyára mégis ki lehetett küldeni ama bizottságot. S mindennek daczára nem csodáltam volna ha Horn egy indítványát ma még szavazás alá sem bocsátják. Sőt azt sem bántam volna, ha nem vitat­ják meg. Akkor legalább Horn szép indokolása után abba marad a dolog s nem hallja a ház azokat a nyilatkozatokat, melyek elmondattak. Nem hal­ja különösen Zsedényiét, mely nyiltan kimondja, hogy a magyar kormány önálló magyar bank felállítására mindaddig nem is gondol, mig csak a legcsekélyebb mérvben is számot tarthat az osztr. nemz. bank kegye­lem-morzsáira. Ezen nyilatkozat után, melyre Szlá­­vy ur helyeslőleg integetett fejével, a képviselőház szavazása elszomoríthatott bárkit. Azok az urak, a­kik törvényhatóságaikban népszerűség­csináló spea­­cheket tartottak az önálló bank mellett, kik a folyosó­­kon annyit szabadkoztak, hogy e kérdésben nincse­nek engageh­ozva a kormány iránt , most szé­pen fölálltak a kormány mellett és segítettek leszavazni a magyar nemzetnek e­s idő szerint leghőbb óhaját.­­ Ez idő szerint ez a tegnapi deákpárti határozatnak eredménye. No meg még valami. Hogy a kormányelnök hangosabban beszól, hogy a belügyminiszter önteltebben simogatja baju­­szát; hogy Tóth Vilmos újra elérkezettnek látja az időt, hogy parlamenti pályáját (a miniszterkedés után) a szónoklatok közben való »eláll« kiabálások által folytassa, hogy Prileszky Tádé újra Deák A „HONA TÁRCZÁJA. Közintézeteink. V. A pesti m. kir. egyetem jövője. Talán egyetlen irányban sem tanúsított a tör­vényhozás — mostoha idők daczára is — nagyobb áldozatkészséget, nem fejtett ki a kormány nagyobb buzgalmat, mint a felsőbb közoktatás terén. Három közoktatási miniszterünk közül egyik­ben sem hiányzott a jó akarat, de úgy látszik min­­denikben hiányzik az az erkölcsi és politikai bátorság hogy az „ecclesia mili­tan­s-s­a­l« a „cul­tu­ra m­i­l­i­t­a­n­s«-t merjék szembeállítani, mely téren pedig okvetlenül részekre hajlanék a győzedelem. Ez okozta aztán a haladás lassú voltát, néhol a fennakadást a nép- és alsóbb oktatás terén; míg fenn, bár egy két renitens hang itt is emelkedett, a közszellem, a fölvilágosodás áramlata »megtörte a kígyónak fejét, s szabadabb kezet engedett a mi­niszternek. Így jött létre az újabb vívmányok között mél­tán emlegetett kolozsvári egyetem; és így látjuk ugyanazon alkalommal, midőn a szabadelvüség el­­nyomhatlan szelleme egy fenkölt lelkű egyént ültet a pesti egyetem igazgatói székébe, — maga az egész intézet lerázza haladását eddig gátoló czopfjait s egyszerre köztük megifjodni szellemben és anyag­ban , egyszerre vetkezi le avult köntöseit a törvény­­hozás előtt és az építő­mester kalapácsütései alatt. Ez alkalommal csak az utóbbi átalakulást tes­­­szük figyelmünk tárgyává, azon részint kész, részint munkában vagy tervben lévő építkezések megismer­tetéséül, melyek olvasó közönségünket nem csak közmivelődésünk és ifjúságunk haladásának érdekei­­­ szempontjából, hanem mint fővárosunk emelkedésé­nek tényezői is érdekelni fogják. Hogy a különbségről múlt, jelen és jövő között helyesen ítélhessünk, okvetlenül visszatekintést kell tennünk a néhány év előtti múltra. Mily terjedelmű és minőségű volt még a 60-as években is a pesti kir. egyetem elhelyezése ? A pesti egyetem pár év előtt még így volt elhelyezve : a tu­lajdonképi egyetem-épületben, mely még Mária­ Te­­rézia és József korában épült és az egyetlen Aula­termet kivéve, szűk, sötét és czélszerütlen fölszerelé­­sű termekből, inkább alacsony termekből állt. Ennek helyiségeiben adatott elő a három facultás (theologia, bölcsészet és jog) minden tantárgya; sőt az orvos­taniaknak egy része; itt volt és van máig elhelyezve a természettani igen hiányos és ásványtan igen dí­szes gyűjtemény. Az orvosi szak többi tantárgyai részint az ujvilág-utczai, egykor jezsuita seminárium tágas, de természetesen nem ezen czélra épített helyi­ségeiben adattak elő s a természet és boncztani gyűj­temények egy része, sőt egy pár gyógyterem is itt volt elhelyezve, — az orvostani tudományok többi része s az állatorvostan pedig az országúti Kune­­walder-féle házban, — tehát újra nem ily czélra épi­tett s állítólag igen is romlandó épületben helyezte­tett el. A könyvtár a ferenczi szerzet épületében egy minden nap omlással fenyegető nagy terem gyalu­­latlan támoszlopai alatt s nehány szűk, sötét szobá­ban, részben a földön heverve is volt felhalmozva s az állítólagos gazdák ezt is csak kegyelmi lakásnak tekintették. E négy helyiségből s a meglehetősen elhanyagolt uj botanikus kertből állott az egész egye­tem, gúnyolva az egész újabb korszak tudományos vívmányait. Nem volt csoda, ha első magyar egyetemünk, eme helyzetét sem a törvényhozás, sem a­ kormány nem tűrte s már b­­e. Eötvösünk meginditá az egye­tem külső reformját, a’ régi botanicus kertben épített nem­ nagy, de igen diszces "vegytani épületével, mely egyike a legjelebbeknek Európában, s melyet e lapok hasábjain még a múlt évben tüzetesen ismer­tettünk. Pauler, mint közoktatásügyér gyakran volt ostromolva, legkivált az egyetemi könyvtár helyzete és jogügyében, mely utóbbi, ha jól emlékezünk, az ő minisztersége idejében el is dőlt, az egyetem békes­ség utján nyervén meg a teleknek egy részét. Ez alatt lépések tétettek arra nézve is, hogy a gyógyá­szati szak és egyetemi kórház részére alkalmas tér szereztessék s igy jutott az egyetem ama nagy terje­delmű telkekhez, melyek az Ősz utcza és üllői út sarkán vásároltattak meg; mig a régi „botanikus kerthez a Beleznay kert egy részének kisajátítása is szóba hozatott s Trefort Ágoston, a vegytani labo­ratórium­­ körül építendő négy pavilion tervezetét már a múlt év budgete alkalmával a törvényhozás elé terjeszté. És most, midőn e sorokat írjuk, az egyetemi uj épületek közül már három áll a betetőzés munká­jánál : az igen díszes könyvtár a ferencziek tere és reáliskola sarkán, az élettani pavilion, mely a vegy­tani laboratórium északkeleti sarkát foglalja el s a nagy egyetemi épület oldal és hátszárnya, mely által részint a szerb utczai oldal, részint az eddig pusztán álló udvar foglaltattak el. Ez épületek mindenike Skalniczky tervezete után készült. Az egyetemi könyvtár az egyszerű, de épen azért igen ízletes renaissance stylban épül, oszlopos homlokzattal a Ferencziek terére s kerek toronynyal a szögletre, mely a takarékpénztár ha­sonló szabású tornyának felel meg. A fő bejáró egy 60—65 □ ölnyi oszlopos előcsarnokon átvezet a fő* lépcsőzetre s innen az egyetemül tervezett ugyan csak 60—65 □ öl területű, tehát 100—120 olvasóra tervezett olvasóterembe. E főterem a homlokzatra esik s egyik fődisze lesz a fővárosnak. A reáliskola­­utcza felől lesznek elhelyezve a könyvtári termek, számra hat, melyekben 3—400,000 könyv lesz elhe­lyezhető. Ez elhelyezés pedig akként történik, hogy­­ a könyvszekrények éllel jőnek a belső ablakok felé,­­ miáltal nem csak hogy kellő világítást nyernek, de­­ egyúttal a külső tűz esetében és lehetőleg biztosítva vannak, miután az ablakokkal szemben egy szekrény­­ vagy könyv sincs. Igen szerencsés gondolatnak lát­­­­szik az is, hogy a belső vas táblák helyett finom vas­­ rostélyok fognak alkalmaztatni, melyek a Davy-féle­­ bányalámpák elmélete szerint a lángot és hőt át nem­­ bocsátják. Az épület többi helyiségét az igazgató és t Őrök lakása foglalja el s az egész épületben vízgőz­ I fűtés lesz alkalmazva. Ez épület költségvetése 600 ezer frt. Építése és beosztása ellen kevés kifogásunk lehet; csupán azt jegyezzük meg, hogy az alsó ter­mek egyikét még olvasóul kell berendezni, mivel 120 személynél a napi közönség is többre rúg, s hogy az előcsarnok, roppant űrét (60 - öl) kár lenne egé­szen pusztán hagyni, lehetne azt jeles tudósok gip­­szeivel vagy üveg alá állított magyar nyelvemlékek­kel stb. betölteni. Az élettani pavilion már egysze­rűbb épület lesz az öt pacsirta utczára homlokkal s ma már ez is fedél alatt áll. Ennek építkezése egy­­szerűbb, de azért elég díszes. Egy fő, mintegy 40 □ ölnyi teremből s két kisebb teremből fog állani; a többi épületrészeket a gyűjtemények és felügyelők fogják elfoglalni. E pavilion egyike a vegytani labo­ratórium körül tervezett négy sarképületnek s az egyetem egyik fő hézagát tölti be. Került mintegy 300,000 írtba. A harmadik építkezés a régi egyetem épület kitoldása, oldalt és hátul, mely már szintén fedél alatt van. Itt 10—12 kisebb s egy nagyobb gyülésteremmel szaporittatott a tantermek száma. A kisebbek 12 □ , a nagyobbak 30 □" te­rülettel. A mint e hátsó rész készen lesz, a régi épület is át fog idemittatni. Az aula, vagy fő terem ide he­lyeztetik át s a homlokzat kidiszitve ékes rysalith. nyer. Itt is gőzfűtés lesz alkalmazva. Ennyit az egyetemi építkezések je­len­ére A jövőt illetőleg a közoktatási miniszterre fényes tervei vannak. És pedig azért fényesek, mert először tervezett épületek valóban kiáltó szükséget képez­nek , mert másodszor, a miniszter az építkezéseké túlterhelt állampénztár igénybevétel né­k­ü­l akarja tenni. Az uj épületcsoport az üllői úti telkekre va tervezve s egész épület-complexből áll ugyancsa pavilion modorban. Az üllői út felöl jöne két oldalon a k­ő klinikai pavilion 100—100 kórág­gy* és egy félkörű előadási teremmel, melyből egyeaoa a kórterembe vezetne a bejárás; ezek egyike eg­y­előre a szülészeti osztályt fogadná . Ekét pavilion közé építették az igazgatói lak minden ellenőrzést és fe­ügyeletet magában foglaló személyzettel. A két hátulsó sarkon a kór bonca tani s később a szülészeti pavilion nyerne he­lyet, hasonló pavilonokban s közben díszes parktó övezve pótló barack-kórházak, boncztani, fűtési stb helyiségek, halottas kamrák stb. helyeztetnének el Ezen egész palotacsoportozat előleges szimi­tások szerint két és fél millióba kerülne, — mi még összeg ugyan, de ideforditása semmi esetre sem saj­nálható. Csak még a füvészkertet kell rendbehozn­i itt is megszerezni a növény, doncr és élettan, nö­vénytani gyűjtemények e­ladhatása s elhelyezésének föltételeit s akkor az első magyar egyetem a k­ü­l­s­ő­k­r­e n­é­z­v­e megállhat európai nagyobbik­ társai között. Hogy belső emelkedése megfelel lesz-e ? — az a nemzet géniuszától és a jövőtől függ ^i^f­ k­ortól bőven elég, ha'0IBea belfejlődés küls föltételeit megteremtette. P. Szathmáry Károly,

Next