A Hon, 1874. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-13 / 9. szám
gen souverainek jelvényei, mint a népéi körülhordoztattak s több efféle. Adjuk, mielőtt hozzájuk szólanánk, a »Napló« táviratait szó szerint: Pancsóva, jan. 12. d. e. 10 órakor. Január 9-ke óta itt a választó küzdelem olyan módon foly, mint hazánk: Magyarország még nem látott. Az egyik részen az állameszme hívei, a másikon azok küzdelme, kik az államot megdönteni akarják. A szerb zászló elővitele mellett, mely a szerb fejedelmi czimerrel volt diszitve, vonult a szerb nemzeti párt a választás helyisége elé, hangosan kiabálva, hogy Magyarországról nem akarnak tudni. Magában a választó helyiségben a szerb bizalmi férfiak olyan durva sértésekkel illeték a kormányt, hogy e miatt a választás folyamát már két ízben félbe kelle szakítani. Épen e pillanatban a kimerült választási elnök betegen összeomlott, minek folytán a választást ismét fel kell függeszteni. Panesova, jan. 12. d. e. 12 órakor. A kormánypárt ép most a választás felfüggesztését kívánta, mert a nemzetiségi párt kormánypárti választókat rejtett helyeken fogva tart, a kereszt jelvényével fanatizálja a tömeget, az állami zászló mellőzésével nemzetiségi zászlókat használ és izgatja a választókat Magyarország és annak kormánya ellen. A nemzetiségi párt egy bizalmi férfia a választási helyiségben öklével az asztalra ütött, fenyegető a kormánypárti választókat és felségsértő szavakat mondott. Ily események után talán mégis fel fogja a kormány a választást függeszteni. Idáig a »Napló« táviratai, melyek hasonló szöveggel megjelentek a »Lloyd« esti lapjában is. Ha az e sorokban foglalt tények igazak, s nem talán az ottani kormánypárti jelölt megengedhetlen üzelmet, csak azok világgá skürtölése , akkor valóban a megbotránykozásnak nincs elég hathatós szava ez eljárás iránt, mely akkor, midőn a magyar államiság régi jogaiba helyeztetik vissza, beszenynyeztetni engedi azt, hogy elveszsze még azok ragaszkodását is, akik eddig hívek maradtak hozzá, nem hogy új híveket szerezne. Pancsovának kormányilag kinevezett főispánja van (Stanchich György úr), ki ott volt a helyszínen, látta hónapok óta mi készíttetik ottan, mert az ilyesmi lehetővé tételének hosszan elő kell készíttetnie, s ha mégis nem talált semmi bajt az ottani viszonyokban, ez csak egyet bizonyíthat, azt, hogy nem képes állása betöltésére, mert a második lehetőséget, hogy egy követ fó a magyarellenesekkel, nem akarjuk föltételezni. A kormány felelős ezért is. De kétszeresen felelős, ha és nekünk az utóbbi eshetőség valóságát meglehetősen hiteles forrásból bizonyították, ha minderről értesítve lévén sem tett semmit ama nemzeti gyalázat praeventív mellőzésére. Az oly kormány, mely magyar városokban egyes deákpárti szóvivők kedvéért, hónapokra tudta elodázni a választásokat, megtehette volna ezt ez egyszer a magyar államiság érdekében is. Ha nem tette, a felelősség teljes mértékében éri érte. Mondjuk, nem tudjuk hitelesek-e úgy , mint adva vannak, ama tények. De ha azok : gyorsan és erélyesen kell tennie a kormánynak. S ha ily irányban indokolva tesz : az egész magyar sajtó, minden magyar párt támogatására számíthat. De támadására is, ha nem. A tábornokokról. A bibornok ünnepély alkalmából, nem lesz érdektelen, a bibornoki méltóság történeti fejlődését röviden áttekinteni, mert igen jellemző episódja a legfőbb hierarchiai hatalom fejlődésének. A mint idők folytán a római püspökből az egyetemes egyház absolut monarchája, csalatkozhatlan pápa-király lett: úgy lőnek a romáig egyházközség plébánosai, sőt szerpapjai, diakonjai, alsóbb fokú egyházi férfiak, kik a hitközségi szegény ügyet kezelték, — és a városhoz közel eső helyek püspökei : »a római szentegyház herczegeivé.« ... A pápa-király csalatkozhatlan személyének tekintélye elhomályositá a világi fejedelmek tekintélyét s azokat Canossába bajtá : a római plébánosok, szerpapok, szomszédos püspökökből lett egyházi herczegek is vetekedtek a királyi vérből származott herczegekkel, kik nem ritkán az egyházi bíborral is akarták disziteni fejedelmi származásukat. Kezdetben az első századokban, a keresztény egyház nem volt monarchia. Minden nevezetes helynek, városnak hitközsége püspöki székkel birt. A püspök a főpap volt a hitközség plébánosa, a többi papok pedig a püspök segédei. Az egyházközség központja a püspök vola. Őt a hitközség, a papok és a nép választotta. A püspökök egymástól nem függöttek, hanem gyakran összegyülekeztek, s a zsinatok, akár tartományiak, akár egyetemesek határoztak közös, s nagyobb horderejű ügyek felett. A püspökök czime: szent atya, pápa volt. Sz. Cyprián a harmadik század legtudósabb püspöke, az egyház egységéről szóló iratában s több levelében, élénk képét adja az akkori egyházszervezetnek, s a collegialis püspöki rendszernek. Szerinte a püspök egyháza papjainak s hiveinek tanácsát követi, fontos ügyekben. — Ő maga is igy cselekedett. Régi egyházi nyelven a hitközség püspöke és annak az egyház szolgálatára felszentelt papjai, úgy szintén az alsóbb fokú egyháziak, a szerpapok, diakonok és alszerpapok, subdiaconok, midőn az illető egyház szolgálatára beiktattattak, incardinati, intitulati, nevezettel jelöltettek. A cardinalis szó tehát igen régi kifejezés az egyházban, s az egyház szolgálatára beiktatottakat jelezé. A cardo latin szó érzeménye szerint az ily püspöki papok, az egyházközség törzspapjai mintegy sarkalatos férfiai voltak, s ez a cardinalis szónak legrégibb egyházi értelme. — Minden egyházközség birt tehát cardinalis papokkal, cardinalis püspökkel. — A római egyházban ugyanezen elnevezés divott. S valamint a többi egyházakban, úgy a rómaiban is, az egyházközség szolgálatára beigtatott, bekebelezett papok a püspöknek, a főpapnak tanácsát képezték, úgy történt ez Rómában is. A püspöki egyházközség parochiának vagy dioecesisnek neveztetett. Azonban szaporodván a keresztény hitközségek száma, a püspökök, főpapok száma is, a hitközségi rendszer mellett nagyon felszaporodott; ahány jelentékenyebb hitközség, annyi püspökség volt ; azért rendelé a laudikeai zsinat (313—81) hogy püspöki székhely csak városban lehet. Ilyen volt az egyház első korszaka, midőn az egységet nem képezé a római püspöknek egyedurasága a többi egyházak felett, hanem a kereszténység egyházaival, püspökségeivel, szövetséges köztárságot képezett. Később, lassanként a foederativ köztársasági rendszer monarchiáivá változott át, s a római püspök jön az egyház főura. Igen természetes, hogy papjai, kik tanácsát képezék, tekintélyben szinte gyarapodtak, de azért még nem enyészett el a többi egyházakban sem a cardinalis papok elnevezése, csakhogy a római egyház bekebelezett áldozatai, cardinalis papjai és cardinalis diakonjai nagyon túlszárnyalták a többi egyházakbani collegáikat, ép úgy mint a római püspök a többi püspököt tekintélye súlyával elnyomta, s végül a régi közös püspöki czim : »szent atya,« »legszentségesebb atya,« »pápa« kizárólag csak a római püspöknek lön fentartva. A cardinális czím azonban csak 1567-ben jön a római bekebelezett papság kizárólagos kiváltsága, V. Pál pápa rendeleténél fogva. Rómában már az ötödik század folytán 25, később 28 főtemplom volt, s az illető plébánosok, cardinalis presbytereknek neveztettek, a közegyházi szójárás szerint, mert ők voltak az illető egyházak beigtatott, ténykedő lelkészei. A szegény ügy kezelése is kerületenként (regiones) történt. Ily kerület eleinte hét volt, mindegyik egy diakon felügyelete alatt állott. Ezek rendszeresített állomások voltak, s a diakonok, cardinalis diaconi nevet viseltek. A XI-ik században e kerületek, a város politikai felosztása szerint tizennégyre szaporodtak, s így ekkor tizennégy cardinalis diakon kezelte a szegény ügyet. De a pápa egyházi szolgálatára is négy diakonia rendszere ülhetett, s ezek is a diaconi palatini-cardinalis diakonoknak neveztettek. A IX-dik század előtt már a fővároshoz közel eső helyeknek úgymint: Ostia, Rufina, Porto, Albano, Tusculum, Sabina, Praeveste, püspökei, tehát számra heten, a római egyházhoz közelebbi viszonyba jutottak, amennyiben a római püspök kötelességekké téve, mint suffraneusainak, hogy bizonyos napokon a főváros jeles egyházaiban ünnepélyes isteni tiszteletet tartsanak, így lettek ezekből Cardináles episcopi, cardinalis püspökök. Később a portoi és rufinai püspökségek egyesitetvén, csak hat Cardinalis püspök maradt. Egyébként ezen püspökök 936-ban a római zsinaton »Episcopi romani,« római püspökök czimen említetnek, sőt emlittetik még János római Cardinális a diákon is. A római egyház törzspapjai tehát,vagy is kardinálisok, helyben lelkészkedő püspökök,s a szegény ügygyel foglalkozó diákonok valának, különös megkülönböztető külső jelvényt nem bírtak. Később már méltóságokká lőnek, s eredeti hatáskörükből kiemeltetve, egyházpolitikai ügyeket vittek, s külső diszjelek által külömböztettek meg. A püspökök száma ugyanaz maradt, de a presbytereké és diakonoké időnként változott, miglen V. Sixtus pápa, a Cardinalisok számát 70-re szabályozta, úgy hogy a hat püspökön kívül ötven áldozat és tizennégy diakon Cardinális legyen. — IX. Gegely (1227—41) alatt bíbor ruhát viseltek, mi állandó kiváltságuk jön. IV-ik Incze, 1245-ben a lyoni zsinaton, bíbor kalappal diszite fel őket. II-dik Pál pápa pedig (1464—71) megengedte nekik, hogy templomban, isteni tisztelet alkalmával, bíboros capuciumot, kerek kis föveget viselhessenek. VII. Orbán(1623—44) az »Eminentissimus« czimmel diszite fel őket, így lettek a Cardinalisok bibornokokká; s most a Cardinalis szónak egészen más értelme van, mint volt egykoron. A bibornokok jelenleg a királyi herczegekkel egyenrangúaknak tekintetnek. A zsinatokon is, még a presbyter és diacon bibornokok is a patriarchák, s püspökök előtt ülnek. Ez a tizenegyedik század óta jött divatba, a püspökök ellenkezésének daczára. A tizennegyedik században VI. Orbán pápa három német érsek-----választófejedelemnek, bibornoki kalapot küldött, de ezek, méltóságban a bibornokokkal egyenjogúaknak tartván magukat, a biborkalapot visszaküldötték . . . Másrészt pedig fejedelmek, királyok és császárok, arra kérték a pápát, hogy fiaikat vagy rokonaikat, bibornokokká nevezze. így történt, hogy XII. Kelemen pápa, 1735-ben, Lajos Antalt, a még csak nyolcz éves spanyol infánst, V. Fülöp király kívánságára bibornokká nevezte ki. Mit akarnak a magyar gőzhajózási vállalat törzsrészvényesei? — Válaszul Ivánka Imre ur czikkeire. — II. (Befejező közlemény.) Az »Ung. Lloyd« az imént közzétette 32 oly derék hordár és targonczás névjegyzékét, kik mint nevekre irt 10—10 részvény igazolt tulajdonosai november 15-én az egyes. magy. gözh. társulat ideiglenes igazgatótanácsát, valamint decz. 27-én a teljhatalmú liquidáló bizottságot megválasztották. — Sajnálom, hogy az »Ung. Lloyd« értesülése, alapos ugyan, de hiányos, mert mint én tudom, a francobank részvényes gazdája sokkal többet számlál a nevezett iparág képviselői közül.— Mint az iparszabadság híve s mint olyan, ki az önrendelkezés korlátozását soha sem helyesli, én részemről kifogást ez ellen nem tehetek, hogy a mostani részmunkaviszonyok közt szokatlanabb foglalkozás után is látnak felszaporodott küldöncz és hordár intézeteink élelmesebb tagjai; de hogy a magyar gőzhajózás és részvényeseinek valódi érdekei legavatottabb kezekbe voltak e ekként letéve ? s hogy Földváry, Fenyvessy, Gaál, Gelléri Szabó, Hodossy és más urak megtiszteltetést láthattak-e az ily többség általi megválasztatásban ? hogy a részvényesek megnyugodhatnak-e az ily többség által megválasztott liquidáló bizottság névlajstromában ? s végre, hogy csakugyan Kerkapoly úr ő exciája intentióinak és az illető hivatalos állások méltóságának megfelelő e Szepesi Imre, pénzügyminiszteri jogügyi igazgató és Stift Károly pénzügyi tanácsos uraknak t írt napidíj mellett bérelt szavazók általi kiküldetésük ? — Ezeket ismét nyílt kérdésekként vagyok kénytelen fölhozni. A többség mindamellett az alapszabályok értelmében jött létre, és így jogának érvényesítése törvényesség szempontjából kifogás alá nem eshetik, de egészen más természetű sérelmek azok, melyek az utóbbi közgyűlések határozatainak törvényessége ellenében a kisebbség rovásának és a minisztériumhoz intézett felterjesztésének tárgyát és alapját képezik. A kérdés igen egyszerűen az : Bírnak-e az alapszabályok világos intézkedései minden körülmények közt kötelező erővel, avagy lehet-e a részvényesek bármely csekély töredékének tiltakozása ellenében valamely bevégzett ténynek jogerőt tulajdonítani? Azt hiszem a legnormálisabb körülmények közt és a társulatnak szembeötlő érdekében sem lehet az államhatóságnak világos alapszabály-sértést sanctionálni, de sokkal kevésbé lehet bárcsak egyetlenegy részvényes jogos tiltakozását mellőzni a jelenlegi részvénytársulati viszonyok közt, és oly esetben, midőn az alapszabályoknak nyilvánvaló megsértése nem magának a vállalat, hanem annak egy hitelezője érdekében követtetik el. 1. Az áltöbbség által módosított alapsza- bályok értelmében is a feloszlás érvényes kimondására a közgyűlésen 5000 részvénynek képviselete szükségeltetik. Az elnök a nov. 15-iki közgyűlésen a határozatképességet kimondotta, mi azonban utólagosan meggyőződtünk arról, hogy a feloszlás első ízbeni kimondására az alapszabályilag megkívántató részvényeknek fele sem volt képviselve. A kérdés most csak az lehet : képes-e a többség bebizonyítani, hogy állításunk ellenére ama közgyűlésen 5000 részvény volt a jelenvoltak által képviselve? Hanem,akkor a nov. 15- i közgyűlésnek a feloszlásra vonatkozó határozata semmis és következőképen semmisek a későbbi közgyűléseknek a feloszlásra vonatkozó folytatólagos határozatai is. Ezt volt nézetem szerint a legvilágosabb s egyszersmind legsúlyosabb alapszabálysértés. 2. Az alapszabályok 65. §.nak b) pontja módosított szerkezetében is a 49. §-t jelöli ki irányadóul, mely §. szerint ugynis szükséges, hogy a feloszlás elhatározásáraa részvény tőkének legalább */& része (tehát 5000) legyen a közgyűlésen képviselve. A dec. 27-ére kitűzött utolsó közgyűlés az alapszabályoktól eltérőleg nem a 65 és 49. hanem a 65. és 50. §§-okra való hivatkozással lett egybehiva azon kijelentéssel, hogy tekintet nélkül a részvényképviseletre, a jelenlevők fognak a társulat föloszlása iránt végérvényesen határozni. Lehet-e a részvényesek félrevezetésével szabályellenes alapon közgyűlést hirdetni? Ha nem, akkor a dec. 27-iki közgyűlés már ezen ténynél fogva törvényesen megalakíttatnak és érvényes határozatok hozatalára feljogosítottnak nem tekinthető. 3. Az alapszabályok 51. §-a szerint azon részvényes, aki akár személyesen, akár meghatalmazottja által szavazatát a közgyűlésen gyakorolni akarja, legalább 3 nappal a közgyűlés előtt az ő nevére szóló részvényeket a társulat pénztáránál letenni köteles.« Itt a 3 nap tehát egyrészről a letéteményezésre, másrészről az átíratásra nézve van megállapítva,különben az átiratási határidő külön volna meghatározva. A közgyűlésen benyújtott óvás, s az ahoz csatolt bizonylatok szerint az igazgatóság először is eltérőleg határozta meg a letéteményezés és az átiratás záridejét. Már 23-án, tehát négy nappal a 27-ére kitűzött közgyűlést megelőzőleg, némelyektől a részvények átíratása megtagadtatok, s az igazolványok ki nem adattak. L., Cs., Sz. és M. orsz. képviselő urak részvényei azonban még 24. d. e. 10 órakor is átírattak és az illető igazolványok kiszolgáltattak, míg 23-án délután H.ur nem orsz. képviselő által előmutatott részvények átírása megtagadtatok. Továbbá a részvények letéteményezése 24-én is elfogadtatott ugyan, de csak is reggel 10 óráig, az elnöknek a közgyűlésen is beismert azon nyilatkozatával szemben, hogy a részvényletéteményezések zárideje 24-én d. u. 5 órára tűzetett ki. A kérdés ismét az: egyformán kell-e az igazgatóságnak az alapszabályokat alkalmazni ? deczember 23-a vagy 24-e tekintendő-e a letéteményezési és átiratási határidőnek? Ha december 24-e, akkor nem volt szabad 23-án az átíratást és 24-én 10 órán túl az igazolványok kiadását megtagadni ; ha pedig dec. 23-a az alapszabály szerinti záridő, akkor nem volt szabad »méltányosság«-ból 24-én állítólag 10 óráig a letéteményezendő részvényeket elfogadni. S ha e szerint bebizonyíttatik és csak egyetlen egy részvényes által is kifogásolva van a dec. 27-ei közgyűlés alapszabályellenes megalakulása, akkor az egyszerű polgári jog-és igazságérzet ismét nem tehet fel mást, minthogy azon közgyűlés minden határozata törvénytelen és semmis. A fentebbiekben elősorolván a minoritás által benyújtott óvás lényegét, hátra van még azon kérdésre megfelelnem : mit vél hát a kisebbség a liquidate kimondásának megakadályoztatása által a társulat érdekében elérhetni ? Itt mindenekelőtt a franco-bank párt, úgy szinte Ivánka úr azon állításának kell a leghatározottabban ellenmondanom, mintha a kisebbség az esetleges liquidatiót minden áron megakadályozni, sőt a csődöt előidézni akarná. A kisebbség nem annyira a liquidate elhatározásának, mint annak bizonyos személyek által keresztülvitelének szegült ellene, azon meggyőződésben, és okulva a közelmúlt tapasztalatain, mely szerint a liquidatió ily módoni keresztülvitele egyformán káros leend a magyar gőzhajózás ügyére, mint a részvényesek közvetlen anyagi érdekére nézve. Tudvalevőleg a franco-bank főérdeke jelen szorult helyzetében az, hogy a társulatnak hitelezett százezreket minél gyorsabban visszavehesse, ha tehát a liquidáló bizottság ezen bank közvetlen és közvetett képviselőiből alakul, kell hogy fő törekvése legyen a társulat vagyonát minél gyorsabban és minden áron értékesíteni a czélból, hogy a bank követelései hova hamarább folyóvá tétessenek. Mindenki tudja és Ivánka úr is hangsúlyozza, miszerint a hitelezők követelései nemcsak veszélyeztetve nincsenek, hanem tekintve a társulat vagyonának valódi értékét, a részvényesekre is a részvénytőke névértékének 50—60 ° C -a esik. Tudva, hogy a hitelezők követelése többszörösen biztosítva van, mily magasabb czél tehát az, hogy a bankok gyorsan kielégítessenek az ország közgazdászata és a valódi részvényesek rovására. Hogy a bankképviselők minden áron saját érdekükben, a gőzhajótársulatba való beolvadást igyekeznek kierőszakolni, ezt lehet érteni, sőt bizonyos mértékben jogosultnak is lehetne tekinteni; de, hogy mily érdeksolidaritás létezhetik a volt igazgatótanács egy része, különösen pedig az elnök és ezen bankok közt, s miért exponálják magukat olyannyira azok nyilvánuló érdekében ez , legalább reám nézve, merő talány. Az utóbbi közgyűlésen Lenz úr, mint az osztrák és Hohen úr mint a magyar francobank képviselője nyíltan kimondották, hogy a váltókat csak úgy lehet beváltani,ha a liquidatió végérvényesen elhatároztatik. Már kérem szépen, egy liquidáló bizottságnak több hitele, vagy más pénzforrásai vannak, mint egy fennálló és aktív társulat igazgatótanácsának ? Avagy nem-e kell e nyilatkozatokból azt következtetni, hogy már kész az alku az osztrák társulattal ? és ez esetben pedig mire való önöknek azon állítása, hogy a liquidatió kimondása még nem zárja ki a társulat föntartására irányzott törekvések folytatását és esetleges ajánlatok tekintetbevételét, mint ezt Ivánka úr is a »Középpárt«-ban újból hangsúlyozza ?Mondjuk ki tisztán és őszintén, hogy áll a dolog. Épen mivel a pénzviszonyok oly kedvezőtlenek nagyobb mérvű új vállalkozásokra, s mivel mindenki tudja, hogy semmiféle követelés veszélyeztetve nincs, a törzsrészvényesek halasztani akarják a vállalat végleges megsemmitését, időt akarnak nyerni újabb megmentési kombinációkra és tudják, hogy a vállalat vagyonának értékesítése a versenytárs javára, mint legutolsó és legsiralmasabb lépés, még mindig fenmarad, s ha a téli állomány költségei 1-2 forinttal csökkentik is a mesterkélten devalvált részvények értékét, minden hazafias részvényes szívesen kockáztat még 1—2 frtot, szemben a magyar gőzhajózás megmentésének kiszámíthatlan nyereségével. Ám mondassék ki törvényes alapon a liquidatió, legyenek a teljhatalmú liquidáló bizottságban a hitelezők és a valódi részvényesek igazságosan képviselve; állapíttassanak meg az alapszabályok világos rendelete szerint a liquidálás módozatai; legyen gondoskodva a jelen esetben még százszorta szükségesebb felelőségről, ellenőrzésről és nyilvánosságról, akkor a hazafias részvényesek pártja sem fogja a liquidatio jogérvényes elhatározását megakadályozni és nem fogja útját állani annak, hogy ha megbízható kezek mindent kimerítettek a vállalat megmentése körül, akkor ám vegye át az osztrák társulat hajóinkat és kőszénbányáinkat és térittesek meg a részvényeseknek azon összeg, mely becsületes kezelés mellett még ez esetben is megmenthető lesz. De mindaddig meg fogjuk ragadni az utolsó mentőszálat is, és bármily »desperatus« legyen azon ügy, mely mellett küzdünk, egy 8 millomos magyar közlekedési vállalat megmentése érdekében mindent megtenni »háladatlan dolognak,« haszon talán fáradságnak tartani nem fogjuk. Budapest, 1874. jan. 9. Ráth Károly: A fővárosi községi pénzek biztosítása a bukott pesti népünk és lővén ez józsefvárosi takarékpénztárban. A fővárosi gazdasági és pénzügy bizottmány mai ülésében dr. Havas Ignácznak múlt hétfőn tett kérdése folytán Csengey Endre tiszti főügyész körülményes jelentést tett a fővárosi pénztáraknak a vagyonbukott ferencz-józsefvárosi takarékpénztár és pesti népbank irányában fennálló követeléseknek állásáról, és jelentő ügyésznek a tömeggondnokok részére megszavazott túlságos jutalmazások kérdésében követett eljárásáról. A ferencz-józsefvárosi takarékpénztár irányában a városi házipénztárnak 155,000 ft, a gyámi pénztárnak 10,000 frt hátralékos követelése van. Ezen összeg biztosításul előjegyeztetett a két oroszlán czimü szállodának 44 hatvannegyed részére, mely a kérdés alatti takarékpénztár tulajdonát képezé, s törvényszéki becslés szerint 162,000 frtra becsültetett. A városi követelést e házon csakis egy 11.000 frtnyi tehertétel előzi meg. A város követelése a csődtömegbe annak idején szabályszerűen bejelentetett, s miután a csődtömegváltóköveteléséből eddig 479.000 frt befolyt úgy hogy a betéti hitelezőknek e napokban fog 30 ° C -nyi részletfizetés követeléseikre kiszolgáltatni, a városi követelés legnagyobb része biztosítottnak mondható. Ami az ideigl, csődtömeggondnoknak megszavazott jutalmi díjat illeti, a főügyész a csődhitelezők azon gyűlésén, melyen a gondnoki díjak megszavazása történt, betegség által akadályoztatott megjelenni. A kiküldött városi alügyész különben azonnal jelenti neki, hogy a hitelezők túlnyomó többsége 12.000 frtot ajánlt meg, az ideigl. tömeggondnoknak alig két havi munkadíj fejében, a kisebbség 8000 forintot, s noha a részvényesek közül is számosan voltak a gyűlésben jelen, senki ezen túlságos összeg ellen kifogást nem tett s a törvényszék a magajánlott 12000 frtot jóváhagyta. A hitelezők azzal indokolták az ily nagy összegű munkadíjat, hogy a tömeggondnok a csődtömeg váltókövetelései után a kamatot 10 8/0 raliról 12°/0-ra emelte, a csőd jövedelmét annyira emelte, miszerint a megajánlott munkadíj a tömeget nem terheli. Különben a városi főügyész későbben meggyőződött, hogy a gondnok csődtömeg ügyeinek vezetésében annyi fáradságot és szakismeretet fejtett ki, a tömeg másfél millióra menő váltóköveteléseinek beszedése, s a fizetések részben meghosszabbítása által annyira igénybe vétetett, hogy a megajánlott munkadíjat utólag maga sem sokalja. A népbanknál a városi házipénztárnak 160,000, a gyámi pénztárnak 24,000 frt cselekvő követelése van, a banknak viszafogói telkeire elől egyeztetett. Ezen telkek 228.000 forintra becsültettek, de a városi követelést 120.000 frtnyi terhek előzik meg. A városi követelés egy része tehát itt is biztosítva van, miután remélhető, hogy azon intézetek, melyek biztosítására a 120.000 ft elöl egyeztetett, ezen összeget nem fogják egészen igénybe venni.Az ingó tömegből álló vagyon bonyolódott és zilált.Tetettek ugyan e részben is biztatások, hogy a város követelései kielégítést fognak nyerhetni, de ezek mostanáig üres ígéretek maradtak, úgy hogy máig sem tudhatni, mi van a tömegben, és sajnálni lehet, hogy azok, kik ily gonosz eredménynyel vezették az intézet ügyeit, a törvény által felelősségre nem vonatnak. Az ideiglenes tömeggondnok választásánál jelentést tevő főügyész is jelen volt s ő annak megválasztása ellen, minthogy a népbank több igazgatótanácsosának ügyvédje, s azonkívül az intézet ügyésze is volt, ki az intézet ügyeinek vezetésébe oly módon folyt be, hogy e miatt felelősségre vonatható, tiltakozott. Az első id. tömeggondnoknak, ki a csődügyeinek rendezésére semmit sem tett, a hitelezők kisebbsége 12000 ftot kívánt megszavazni, a többség 8000 ftot, a városi főügyész ellenben, számba véve a leltározással járó teendőket, 2000 forinttal eléggé megjutalmazottnak látta fáradságát és ennyit ajánlt. A második ideiglenes tömeggondnoknak egy havi működésért a hitelezők egy része 4000, egy része 3000 frtot ajánlt, a városi főügyész 800 frt jutalmat indítványozott. A törvényszék az első tömeggondnoknak 8000,a másodiknak 3000 frtot szavazott meg. Amint a törvényszék ezen határozata a fővárosi főügyésznek kézbesítve lesz, nem fogja elmulasztani a felsőbb fokú törvényszékek orvoslatát igénybe venni, ily aránytalan nagy összegű munkadíjak megszavazása ellen. A jelentés felett hosszabb vita fejlett ki, melynek folyamán heves támadások intéztettek a törvényszékek ellen, az ügyvédeknek csődtömegek kezelésénél indokolatlanul megszavazni szokott magas munkadíjak miatt, s a bizottmány kebeléből indítvány határoztatott a közgyűlés elé terjesztetni oly irányban, hogy a fővárosi főügyész utasíttassék, miszerint legnagyobb esélylyel és minden törvényes eszközökkel oda hasson, hogy a bukott intézetek igazgatói a vagyoni és személyes felelősség alól ne meneküljenek. kapcsolatos beadványa: a fővárosi készpénzek hasznosítása ; Széher Mihály indítványa a fővárosi kisajátítási alap rendezése tárgyában ; Fenyvessy Adolf indítványa a bizottsági tagság összeférhetlensége tárgyában; Szuper László indítványa arudas fürdődnek a kor követelményéhez képest berendezése iránt; tanácsi jelentés Dörschng Antal biz. tagnak a fővárossal szerződési kötelékbe tett lépése iránt; előterjesztés dr. Fromm Pál ker. orvosnak, az V. kerületből a IV. kerületbel áthelyezése iránt. — A Széchenyi-szobor ez év folytán — a »P. L.« szerint — alkalmasint felállítható lesz már rendeltetése helyén, az akadémia palotája előtt. Előbb azonban rendbe kell hozni a tért, ligetet ültetni, s a koronázási dombot elhordatni. A tér szépítésére Reitter főmérnök készített tervet, mely a közmunkatanács előtt fekszik. — Egy 48-diki honvédhadnagy végnapjai. A »Magy. Állam«-ban olvassuk a következő szomorú esetet: Bohabráczky István, egyike a magyar szabadságharcz derék vitézeinek, ki számos csatában mint bátor harczos tüntette ki magát, szombaton múlt ki szerencsétlen halállal s tegnap temettetett el a ferenczvárosi szürkenénék kórodájából — csupán két árva lélek által kisértetve. A szegény ember egyike volt azon szánandóknak, kik az országos honvédmentházba kerülve saját keserves helyzetüket még az intézet által bőven kijuttatott nyomorral is szaporítani kényszerülnek. Sorsa azonban, míg Vidats élt, tűrhető volt, ezenkívül J. M. fizetve helyette havonta 20 írt ellátási illetéket, a rokkant harcros úgy ahogy, mégis csak valamikép eltengődött az »ország jótéteménye közt.« Vidats halálával azonban lényegesen megváltozott helyzete, koplalt és didergett mint a többi, ágy helyett szalmán hentergett, s ha kinteljes sorsán elbusulva panaszra nyíltak ajkai, a legemberietlenebb gorombaságok zúdultak feje fölé. Tűrt és hallgatott, mig képes vala. A napokban azután új szívtelenség által megtöretve elszántan lerohant a lépcsőkről, mire karját zúzta össze, s félholtan a közellevő szürkenénének kórodájába szállíttatott, hol nagy fájdalmak között szombaton meg is halt. A temetés nagyon hasonló volt a szegény honvéd végnapjaihoz, az ócska koporsót síró feleségén kivül egyedül egy úr kisérte, ki kényes szemekkel mondogatta magában : ily sorsra jutottak a hazafiak által létesített, de szétlopott honvédmenház rokkant harczosai . . . — Drága stóla. Eperjesről teljesen megbízható kezekből írják a következő sorokat: »Mult évi decz. hó 21-én Hedry Ernő képviselőnek korán elhunyt nejét Eperjesre szállitá egy külön halottas vagyon. A pesti temetkezési egylet az összes temetési költségek fejében, a pesti róm. kath. lelkészi stólákat 15 frt s külön hullaszállitást is betudván, 452 ft 47 krt követelt. A vállalkozó iparos ezt meg is érdemelte. Az eperjesi ik. plébános ur még vállalkozóbb, még iparosabb. Ő főtisztelendősége t. i.já r.—miért a koporsót a háznál beszentelte és Eperjesfőutczáján végig kisérte a falura továbbszállított hullát, utólagosan fölliquidált és tettleg inkasszált 460 frt 20 frt, azaz négyszázhatvan frtot s húsz krajczárt! Tudta, hogy Pesten megtörtént a szólafizetés (ott 15 frttal beérték!), tudta, hogy Eperjesen csak a gyászkiséretben vesz részt, tudta, hogy illő stóla mellett Berzétén lesz a tettleges temetés — hova ő nem is ment, — mégsem átallott a kétségbeesetten kesergő gyászolóktól harminczszorta nagyobb stólát követelni, mint a minőt Budapest fővárosban kívántak. És ha még az ily hallatlan stólát előlegesen közölnék a rendezőséggel! De nem. Utólag állnak elő, hogy hiszen ott volt ennyi annyi minisztráns és egyházfi, meg 5 közreműködő (?) lelkész. Hát egy sétáért öt (?) lelkész ur 460 frt 20 krt. számit föl? — Valóban ideje már, hogy az országgyűlés rendezze az álló s egyház közti viszonyt, hogy a nép ne legyen kitéve egyes papok kapzsiságának. Jó volna, ha ezen esetről tudomást venne a kassai püspök. — A vámház előtti Dunapart vitás ügye a pénzügyminisztérium és a főváros közt lefolyt tárgyalások után ma kielégitő megoldást nyert. A párt a pénzügyminisztérium kezében marad, de csak haszonélvezetül, amiért bizonyos megfelelő díjat fizet a fővárosi alapnak, melyből tudvalevőleg a főváros szépítési tervei fedeztetnek. — A magyar nyelv használatának a vasutaknál az újév beköszöntésével kellett volna életbelépni. Mennyiben történt ez meg, nem tudjuk. Egyről, a keleti vasútról írja az »Ellenőr«, hogy ennek igazgatótanácsa e napokban elhatározta, mikép 1874. január 1-től fogva a társulat mindazon alkalmazottjaira nézve, kik a magyar nyelvet nem birják, az előléptetést a hazai nyelv elsajátitásáig megszünteti ; a kik pedig egy év leforgása alatt e tekintetben észrevehető haladást nem mutatnának, azokat, hacsak a szolgálat érdekeinek különös hátrányára nem lenne, elbocsátja s helyüket magyarokkal töltendi be. — Halálozás. Sárváry Imre miniszerelnökségi osztálytanácsos f. hó 12-én Debreczenben,— hová üdülés végett ment, — több havi súlyos betegség után kimúlt életének 38-ik évében. Béke hamvaira ! — Karnevál. A nőképzőegylet tegnapi tombolaestélye, mint írják, több mint tízezer forintot jövedelmezett. — Jövő varárnap a redouteban a gazdasszonyok egyletének álarczostánczgalma lesz; régi jó hírű bálok ezek, melyektől az újabb versenytársak épen nem vonták el sem a közönséget, sem a kedvet. — A prot. árvaházi bál az idén is meg fog tartatni febr. 14-kén a redoute kis termében. A rendező bizottság, mely nagy tevékenységet kisejt hogy a múlt években kitűnően sikerült árvaházi bálok mögött az idei se maradjon hátra, közelebb küldi szét a meghívókat. A kecskeméti iparegylet január 24 a népkör ottani helyiségeiben saját segélyezési alaptőkéjének javára táncrestélyt rendez. Beléptijegy személyenkint 1 frt. — Kaposvárott e hó 10-kén a somogymegyei ifjúság bált rendezett a megyebeli inőségesek segélyezésére. Mint nekünk írták, e bál minden tekintetben sikerültnek ígérkezett. A kaposvári fiatalság egyátalán jól viseli magát, hogy a megyebeli szűkölködők nyomorán enyhílhessen. Az őszi s téli idény alatt már öt társas estélyt rendezett, melyek több mint ezer fontot juttattak a szűkölködőknek, a mellett, hogy rendkívül pangó társas életet is fölfrisstették. A farsang folytán még egy bált szándékoznak rendezni ugyan e czélra, s a böjti idényben meg az előbbi társas estélyeket folytatják. Vidéki nagyobb városaink példát meríthetnének e kis hely törekvéseiből. A magyarhoni földtani társulat fúlió 14-én szerdán délután 5 órakor az Akadémia épületében szakgyűlést tart a következő napirenddel: Balló Mátyás: A Duna folyam vegyi viszonyairól Budapestnél. Kókán János Az árpádi leshely két érdekes kövületéről. — Az aradvidéki tanitó egy- et köriratot bocsátott ki a néptanítókhoz, melyben felhívja őket, hogy Rill József igazságtalan elbocsáttatása ellen közösen kérvényt nyújtsanak be a képviselőházhoz, kérvén azt, hogy az ügyet egy semleges bizottság által vizsgáltassa meg. Mi részünkről ugyanazon nézetben vagyunk, mint a népnevelők KÜLÖNFÉLÉK. — Eötvös József br. szobormintájára 1873. dec. 31-ig, mint a kitűzött határidő végső napjáig a következő pályaművek érkeztek be : 1. sz. Jelige : Per aspera ad astra. 2. sz. Jelige : München. 3. sz. Jelige : Haladás. 4. Jelige : Mindent a hazáért. 5. Jelige : De mortuis nil, nisi bene. 6 sz. Jelige : Szelleme fényében látta Europa hazánkat.— Ez utolsó pályázó azonban a megkívánt szoborminta helyett csak rajzmintát küldött be, amely pályázatra nem bocsátható. Budapest, jan. 12. Arany László, a szoborügyi bizottság titkára. — A budapesti iskolatanácsba a tanító testület részéről tegnap d. e. Bója Gergely tanfelügyelő elnöklete alatt tartott ülésben megválasztottak : Schredhtwieser, Sztojanovics István, Tanos Imre és Vajdafy Gusztáv. — Fővárosi ügyek. A fővárosi bizottság f. é. jan. 14-én tartandó közgyűlésének napirendjére következő főbb tárgyak tűzettek ki: A fővárosi közmunkatanács tagsági helyek új betöltése iránt felmerült kérdése; Ráth Károly indítványa a közös hadsereg felszerelése iránt kibocsátott pályázat tárgyában; s az országos iparegyesületnek ezzel