A Hon, 1874. június (12. évfolyam, 124-147. szám)
1874-06-01 / 124. szám, esti kiadás
124. szám. XII. évfolyam. Kiad.ó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előii £zté»l if íj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ás sti kiadás együtt: 8 hónapra ........................................6 frt — Er. 6 hónapra ....... . 12 » — » Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . In — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik Esti kiadás. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, junius 1. Budapest, junius 1. A dalmát hovatartozás kérdésében az utolsó napok seregesen hozzák a dementiket. A magyar s a horvát sajtó már nem elégséges e dementihf»lma-nak, s Klaris, dalmát képviselő, ki állitólag mint a dalmát kérdés egyik főbolygatója szerepelt, a zárai »Nazionale«-ban nyilatkozik, hogy zágrábi utazása csak a dalmát vasúthálózat ügyével volt kapcsolatban. Csak az a különös, hogy ez utazás politikai fontosságáról világgá szárnyaló első hír ép a Narodne Novinyból eredt, mely pedig az illetőkkel elég direkt összeköttetésben lehet. Említést tettünk a szászok segesvári gyűléséről, melyen Fabriczius képviselő tett jelentést küldőinek. E gyűlésről a >Kelet a következő bővebb értesülést hozza: Segesvár választói május hó 26-kán gyűlést tartottak. Roth Ferdinánd megválasztatván elnöknek, felhívta Fabricius Károly jelenlevő országgyűlési képviselőt, hogy adja elő képviselői jelentését és mindenekfelett adja okát, miért nem lépett ki ő is a Deákpártból. Fabritius Károly jelentése után a gyűlés kimondóta, A) hogy képviselője belátására bízza miért és mikor lépjen ki a Deák pártból. B) A területi felosztás tárgyában felkéretik Fabricius Károly, működjék közre, hogy a területi szabályozás előtt a Királyföld rendezéséről Ígéret szerint külön törvény alkottassék. A királyföld összetartozandósága és önállósága tartassák fenn, — eltekintve a geographiai fekvés miatt kikerülhetlenné vált bekeblezésektől. A területi szabályozásról szóló törvényjavaslat tárgyalása előtt az előleges tanácskozásokban vagy magán az országgyűlésen tegyen javaslatot az iránt, hogy a Királyföld— hozzácsatolva a közbeeső falvakat és Régent — kikerülve az igen nagy megyéket — idegen elemek kizárásával — a főbb szász városoknak biztosítva a központot — hogy Segesvár is egyik törvényhatóság központja legyen— illő számú municipiumokra osztassák fel, fenntartva a Királyföld összetartozandósága elvét és a rendezéséről alkotandó külön törvényt. Követelje meg a képviselő, hogy e javaslat a tárgyalás előtt megküldessék a megyéknek és szász egyetemnek véleményadás végett. Igyekezzék Fabricius Károly,ha lehet a szász képviselők többségét e javaslatnak megnyerni s ha szükséges, egyedül is szavazzon mellette. A középtanodai törvényjavaslatot illetőleg felhívta a gyűlés F. K. képviselőt, hogy az evang. egyház valamint minden más egyház autonómiáját teljes erejéből védelmezze. Elnök indítványára Fabricius Károlynak választói érdekeit buzgón védelmező eljárásáért a gyűlés elismerő eljenekben tört ki. Három osztrák érseknek (Schwarzenberg, Rauscher és Tarnóczy) a pápához 26-án intézett levelét közli egy bécsi lap a >kath. egyház külső jogviszonyairól« szóló törvény tárgyában. Az érsekek kijelentik, hogy e törvénynek csak annyiban és addig fognak engedelmeskedni, amennyiben határozatai megegyeznek a concordatummal. A pápa ápril 29-én kelt levelében megdicséri »szeretett fiait,« magatartásukért, »különös örömét lelte abban, hogy az érsekek a parlamentben sorompóba szálltak hatalmas érveikkel a concordatum mellett és küzdöttek a javaslat kárhozatos elvei ellen.« A hét legnevezetesebb eseménye kétség kívül az, hogy május 29-én Gorcsakoff herczeg orosz birodalmi kanczellár Baden-Badenből meghívást intézett az európai kormányokhoz egy nemzetközi congressus egybehívása érdekében. E congressus czélja az volna, hogy a nemzetközi hadjog néhány kérdéseire, nevezetesen a hadifoglyokkal való bánásmódra nézve megállapodások létesüljenek. A congressus, melyhez minden állam egy katonai és egy diplomatiai meghatalmazottat küldene, július 15-én fog Brüsselben összejönni a tanácskozási programra, valamint az iránt, hogy mely államok vesznek benne részt, a tárgyalások folyamatban vannak. — A nemzetközi viszonylatokban s abadjogban sok anomália áll fenn s ha e congressusnak ezek közül csak néhányat is sikerült megszüntetni, ez idő szerint már sokat tett. Midőn múlt csütörtökön a franczia nemzetgyűlés összeült, sokan várták, hogy a kormány holmi programmfélével fog fellépni vagy legalább hát kifejti a követendő »ligne de conduite«-et. Ez sem történt. Mint Párisból a Köln. Zrg-nak távirják, a miniszterek mindenike dolgozott ki valami tervfélét, de mindenik elütött a másiktól s nem tudtak egyetértő megállapodásra jutni. Egyedül csak Fourton és Decazes értenek egyet a követendő politikára nézve. A bonapartisták igen fennhordják a fejüket, mióta Bourgoing megválasztatott Niévre megyében képviselőnek s mióta az orosz czár Angliában tartózkodása alatt Chislehurstben az excsászárnénál látogatást tett, melyet aztán Lulu viszonzott. A bonapartisták a czár e látogatását tüntetésekre és propagandacsinálásra használják fel. Bourgoingnál azonban nem sokáig fognak henczeghetni a bonapartisták, mert mint Párisból írják, igen valószínű, hogy a nemzetgyűlés meg fogja semmisitni a választási visszaélések miatt Bourgoing választását s így hihetőleg kárba vesz az a fél millió, melyet a bonapartisták e választásra költekeztek. Mi a Hohenzollern- herczeg spanyol királyi jelöltségét illeti, irtuk volt külföldi lapok nyomán, hogy Hatzfeld gróf német birodalmi követ e tekintetben titkos missióval küldetett Madridba. Most a »Journal des Deb.« madridi levelezője azt írja, hogy Hatzfeld gróf nem a Hohenzollern jelöltség érdekében küldetett Spanyolországba, hanem hogy a viszonyokat tanulmányozva, javaslatot tegyen az iránt, miként és menyiben lehetne egy német-spanyol véd- és daczszövetséget kötni Francziaország ellen. Egyébiránt Hohenzollern Lipót hg. ki 1870-ben a spanyol trónra áhítozott, jelenleg Oláhországban Károly fejedelemnél tartózkodik, jó távol Spanyolországtól. A király-jelölt most nem is annyira ,mint inkább Frigyes Károly hg. volna, azonban feledik,hogy e herczeg vastagnyaku protestáns s mint ilyent a pápista Spanyolország bajosan fogná fejedelmének óhajtani, vagy eltűrni. Különben ez az egész jelöltségi combinatio Don Carlos főhadiszállásáról szárnyalt világgá. Itt úgy számítottak, hogy sikerülni fog ez ügy felszínre vetésével bonyodalmat idézni elő Német- és Francziaország között, melyből a haszon a karlistákra fogna hárulni. Don Carlos hivatalos lapja az »El Cuartel Real« egy inspirált czikket közöl, melyben az mondatik, hogy Hatzfeld, ki 1870-ben kitanulmányozta Francziaországot, Serranohoz bizalmas missióval küldetett egy porosz herczeg jelöltsége érdekében, hogy a német faj, mely egész Európán akar uralkodni, főleg Francziaországot, mely még erős, gazdag és hatalmas, végleg meg akarja törni. Ez volna a czélja annak is, ha egy porosz herczegnek sikerülne kezébe kaparitni a spanyol trónt stb. Mióta Milán szerb fejedelem Oláhországban járt, honnan már vissza is tért hazájába, az oláhországi lapok egyre közölnek s mind szenvedélyesebb hangon tartott czikkeket »Oláhország szerződéseken nyugvó jogairól,« valamenyinél a végkövetkeztetés az, hogy »Oláhország független országa élvezi mindazon jogokat, melyek a souverainitásból származnak.« Valamenyi lap közli egy névtelen röpirat tartalmát »egy öreg diplomatától,« mely német, franczia és oláh nyelven jelent meg. E röpiratban többi között az mondatik, hogy »a keleti egyensúly kedvéért szükséges, miszerint a nagyhatalmak a jogokat a tényekkel összhangzatba hozzák, hogy az általuk 1856 és 58-ban ünnepélyesen kijelentett elveket elismerjék és azok keresztülvitelét követeljék.« A bukuresti külügyér lapja, a »Presse« gratulál Andrássynak, hogy politikáját Oláhország irányában megváltoztatta, de anélkül, hogy kifejtené bővebben, miben áll e »változtatás.« — A középtanodai törvényjavaslat tárgyalása felett még ma tanácskozni fognak az országházban egy e czélra összehívott értekezleten. Mint tudjuk, a többség határozottan ellene van azon tervnek, hogy ezen törvényjavaslat még ezen ülésszakon tárgyaltassék. Megvalljuk, mi ezen halasztást veszedelmesnek tartjuk, mert a tanügy terén tömérdek zavart idézne elő, míg az eszmék tisztázására alig hagyna időt. Az uj tanév tudvalevőleg septemberben vagy octoberben kezdődik s igen kellemetlen lenne magukra a tanárokra nézve is, ha ez uj év a régi bábeli zűrzavarban találná őket. A kereskedői enquétről. Németh Imre, a kereskedelmi miniszter képviselője ellen Steiger Gyula bizottsági tag szólal fel a Reformban. — E nyilatkozatból kiemeljük e következő sorokat : Németh Imre úr kereskedelmi miniszteri osztálytanácsos, a főváros által tett azon kérelem folytán, hogy a kereskedelmi és közlekedési miniszter urak magukat a tárgyalásoknál képviseltessék, az említett és általa hirlapilag annyira gáncsolt bizottmányi tanácskozáshoz mint miniszteri képviselő kiküldetett, abban részt is vett, de nagy érdekeltsége és hivatása fontosságának azzal adott kifejezést, hogy egy árva szót sem szólt, hanem csak ült némán és zárkózottan, mint egy sphynx. Most már kérdjük: helyes-e az, hogy a miniszter képviselője, ki express azon czélra van kiküldve, hogy a tanácskozásokban részt vegyen és a bizottságot az általa képviselt miniszter czéljairól és nézeteiről fölvilágosítsa, ott hallgat, és azután hírlapi czikkben mondja el azt, amit, ha a bizottságban kötelessége szerint elmond, a tanácskozás és határozatnak egészen más irányt ad. Valóban sajnálatos azon tapintatlanság, melyet a czikkíró osztálytanácsos úr ezen eljárása által tanúsított és sokkal nagyobb tisztelői vagyunk a keresk. miniszter úrnak, minthogy róla föltegyük, hogy megbízottjának ezen eljárását, mely a főváros jóakarata készségének már előre való megbénítására igen, de a kereskedelem sebeinek orvoslására nem alkalmas mód, helyeselje. Egyébiránt csak tegye meg a t. kereskedelmi miniszter úr, tegye meg a t. kormány mindazt, amit képviselője mai hírlapi czikkében mint már elhatározottat említ (föl kell tennünk meghatalmazásból, mert hiszen a kormány nevében szól) és biztos lehet róla, hogy e pont iránt a főváros nem fog sem bizottsági tárgyalásokat, sem enquéteket tartani, hanem hálás köszönettel veendi a miniszter úr gondoskodását, örömmel átengedvén neki a kezdeményezés dicsőségét is. Eddig mindig az volt a panasz, hogy a főváros semmit sem tesz a kereskedelemért, mindent a kormánytól vár, és több aféle. A kereskedelmi testület orgánumai mindig tétlenséget hánytak — és szerintünk is nem alaptalanul - a város szemére, most pedig, midőn a főváros épen azért küld ki egy bizottságot, hogy ez kikutassa a baj okait és azoknak elhárítási módját, midőn a főváros kijelenti, hogy tőle telhetőleg segíteni akar a bajon,— akkor a kormány képviselője bámulatosnak találja, hogy ezzel a városi képviselet foglalkozik, és gáncsolja, hogy nem elégszik meg többé átalános prázisok konstatálásával, hanem az egyes fontosabb kereskedelmi ágak sebeit is ösmerni akarja, hogy azokon ha lehet segíthessen. A kereskedelem képviselői a keresk. kamara feladatába való avatkozást látják abban, hogy a bizottság a fontosabb keresk. ágak képviselőit — kik nem tagjai a bizottságnak, de saját bajaikat legjobban ösmerik — szintén meghallgatni akarja, és már előre diskreditálják és meglankasztják a bizottságnak lehet kissé nehézkes és lassúbb, de legjobb akaratú működését. A bizottság azon kevés nem kereskedő tagja, kikhez alulirt is tartozik, a legszívesebb készséggel követi a hivatottabb kereskedelmi szakférfiakat, csak vegyék kezükbe az ügyet úgy, amint kell, úgy amint a fővárosi hatóság azt kívánta, igen szívesen követi és támogatja a kormány orgánumait mindenki, ha részükről a bajok elhárítására komoly igyekezetet lát; de megengedjenek ez utóbbiak, ha ezt mi részükről nem csupán hírlapi czikkek írásában, hanem a tanácskozásokban való részvét és tettekben keressük. Steiger Gy. Budapest, 1874. ff étié, junius 1. Sr.erlifiijetcmi it - in * Barátok-tere, Athoiiaeum-épiileí 1, A lap szellemi részét illeti minden közben...,? A szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetleni levelek csak wui^'t fogadtatnak el, — Kéziratok nem ad&tnak risset. HIRDETÉSE» »mintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalta j Bzrátsfe Sere- Athenaeum-épület) küldendők Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése junis 1. Elnök: Perczel Béla. Jegyzők : Széll Kálmán, Beöthy Alg. Szeniczei Ödön. Miniszterek közül jelen vannak: Trefort Ag. Panier Tiv., Bartal György, gr. Szapáry Gyula, Szende Béla. Széll Kálmán jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök: a házszabályok 151. §-a értelmében bemutatja mindazon interpellációk, indítványok, határozati és törvényjavaslatok valamint egyéb miniszteri előterjesztések jegyzékét, melyek a jelen országgyűlés kezdetétől a folyó évi május 31-ig a képviselőház elé terjesztettek és elintézetlenül maradtak. Ki fog nyomatni és szétoszatni Udvarhelyszék felterjesztését, melyben czélszerű intézkedésre kérik fel a házat az iránt, hogy a képviselők az országgyűlési tanácskozmányban részt vegyenek. Abauj megye felterjesztését a törvényhatóságok hatáskörének szélesbítése iránt; Sopron város felterjesztését a választási törvény módosítása tárgyában; Győr megye felterjesztését a közhivatalnokok közmunka kötelezettségének szabályozása iránt; Zala megye felterjesztését, egy külön földmivelésű minisztérium felállítása iránt. Szontagh Pál képviselő végleg igazoltatók. Szeniczey Ödön, Endes József és Hazai Ferencz cs. kir. tisztek kérvényét nyújtja be 1850 — 1867. végéig elmaradt nyugdijak folyósítása iránt. Bobory Károly, Hodos Péterné kérvényét nyújtja be Kapnikbánya községén levő követelésének kifizetése iránt. Nagy György interpellátiót intéz a kormányhoz, melyet indokolás nélkül egyszerűen felolvas : Alkotmányunkat a haladó kor szellemében átalakítani, önfentartási kötelességünk. A középkori jellegű főrendiház ellentétben áll képviseleti alkotmányunkkal, ezen kiváltságos főrendiház átalakításának szükségét már az 1869. évi országgyűlést megnyitó legmagasabb trónbeszéd is hangsúlyozta; a jelen országgyűlés megnyitásakor ő felsége legmagasabb trónbeszédében, a főrendiház reformját ismét ezen országgyűlés teendői közzé tűzte ki. Mindazonáltal a kormány még eddig semmit sem tett a főrendiház reformjára vonatkozólag, és e tekintetben nézeteit, nem is ismerhetjük. Az előadottak nyomán azt kérdem az igen a kormánytól: Minő nézetben van a főrendiház reformjára nézve ? Halaszthatónak, vagy szükségesnek tartja-e ezen kérdés megoldását ? Továbbá: Szándékozik-e a legmagasabb trónbeszéd ígéretét beváltani, és a főrendiház reformjáról a képviselőház elé minél előbb törvényjavaslatot terjeszteni. Horváth Lajos beterjeszti az incompatibilitási bizottság jelentését. Hammersper Jenő benyújtja a nők nagykorúságára vonatkozó javaslatát a központi bizottságnak. Trefort Ágoston közoktatási miniszter benyújtja az izraelita alapra vonatkozó jelentését. Bartal György keresk. miniszter 129,000 forint póthitelt kér, a méterrendszer központi költségeire. Következik a napirend az ügyvédi rendtartásra vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalása. A 111 és 112; ez utóbbinál felszólal Csuky Sándor tágas értelműnek tartja ezt, mert ennek értelme szerint bármikor, bármelyik ügyvédet könnyű fegyelmi vizsgálat alá vonni. Indítványozza, hogy csak azokra álljon ez, kik jogérvényes ítélet alapján marasztaltattak el. Schmausz Ede előadó ez indítványt épen ellenkező szelleműnek tartja a törvény intenzióival. A többség a szöveget fogadja el. A 113. változatlanul fogadtatik el; a 114-hez fölszólal. Várady Gábor kivánván, hogy a jogügyi bizottság azon módosításával toldassék az meg, mely így szól. »A jelen törvény életbeléptetésekor a jogi tanfolyamot már megkezdett ifjak pedig csak úgy bocsáthatók az ügyvédi vizsgára, ha a jogtudorság elnyerését s két évi joggyakorlat betöltését kimutatják. Ő csak addig kíván menni a szigorban a mennyire ezt az állam igazságszolgáltatási érdekei követelik ; ezért elfogadta a tudorságot, es a két évi gyakorlatot is; de ez a határ, melyen túl menni nem akar. Nem tartja méltányosnak a visszaható alkalmazást, mely felett az illetők nem képesek rendelkezni. Bráday Sándor nem pártolja Várady javaslatát, mert azt igen engedékenynek találja. A méltányosságot itt nem lehet végletekig vinni. Úgy is túlságos a joghallgatók száma, pedig ez indítvány szerint csak 4 év múlva hozná érvényba a törvényt. Ő tagadja, hogy e törvény visszaható erővel bírna. Ő a halogatásnak nem barátja. Azért a szöveget pártolja. Lázár Ádám mind a jogtudorságnak, mind a több évnek alkalmazását méltánytalannak találja. Azért azt a módosítást ajánlja, hogy a már megkezdett gyakorlati idő tartama betétessék és a most tanuló jogászok minősítésére a két évi gyakorlat legyen elég. Kaucz Gyula: Egyik javaslathoz sem járulhat, Váradyét túlságosan engedékenynek, Mádayét túl ridegnek találja. Ő a 4 éves jogi tanfolyam negyedik évében ez idén levőket menti föl az uj qualificatiótól. Ezeket e pár hét különbségért nem látná méltányosnak ez előnyből kizárni. Igaztalan lenne, hogy a 2 évi jogakadémiák tanulója fölvétetnék a gyakorlók sorába, mig a 3—4 éves tanfolyamok 3-ad 4-ed éves növendékei nem, mi teljesen méltánytalan. Vécsey Tamás polemizál Máday Sándorral, s őt nevezi ezopfosnak, ki miután ő maga ügyvéd, most már kőfallal akarja körül venni ez osztályt másokkal szemben. Kaucz véleményét pártolja ugyan, de azt nem tartja kielégítőnek, mert a jogászok nem tehetnek arról, hogy a jogakadémiák nem rendeztettek , a roszok ki nem zárattak. Ő a bajt a vizsgák szigortalanságában keresi, s a mostani ügyvédek azok, kikről a kedvezőtlen képet vettük. Elég enyhe a felfogás az ügyvédek irányában: míg ellenben a mostani jogász ifjak irányában concentráljuk összes szigorunkat. Ő melegen pártolja és ajánlja Várady G. javaslatát. (Helyeslés.) Hoffmann Pál. Szerinte visszaható erőről itt nincs szó ugyan, tehát az indokot nem fogadja el, de elfogadja Máday és Kaucz érvelése daczára, Várady Gábor javaslatát. Már Kaucz is megteszi a különbséget a gyakorlati és elméleti téren levők között; csakhogy a határon túl nem ment addig, mint Várady. Ő csak kettőben lát consequentiát: vagy túl nem menni a gyakorlat határán, vagy akkor Várady indítványát fogadni el. Mádayval polemisál s ennek érveit támadja meg; ugyszinte a Kaucz érveit is. Ő méltányossági okból pártolja Váradyt. Tudósításunk zártakor 13/« órakor Simonyi Ernő kezd beszélni. A magy. Ind. akadémia XXXIV. közgyűlése. A magyar tudományos akadémia közgyűlései még mindig kiváló vonzerővel bírnak a közönségre nézve. Évek óta szokásban volt ugyanis, hogy ezen közgyűlésen a legfontosabb, de egyúttal leginkább közérdekű előadások tartottak, s az elnöki megnyitó beszéd valamely nevezetesebb új eszmét vagy irányt ismertessen meg a közönséggel. Ezen reménnyel telt meg tegnap május hó 31-én is az akadémia terjedelmes díszterme, a díszruhába öltözött tudósokon kívül, nagy s válogatott közönséggel s csaknem végig bomlás nélkül hallgatta meg a három óra hosszáig terjedt közgyűlés tárgyait. S reménye — az elnöki beszédet leszámítva — csakugyan be is teljesedett, az ülés ünnepélyes s érdekes volt. Az elnöki megnyitó beszéd azonban, melyet gr. Lónyay Menyhért újonnan is megválasztott elnök tartott, talán még a rendes alkalmi beszédeknél is silányabb volt. Néhány általános prázison kívül, mindent csak úgy mondott el, mintha a titkár évi jelentését hallanék; adatokat sorolt elő némi merev klassificatió alapján, de az egészet általános kézpontokkal megvilágítani s érdekessé tenni egyáltalában nem volt képes. Hogy e valóban gyenge beszédből mindennek daczára egy kis kivonatot közlünk, oka csak az leend, mert az elnök az akadémia három évi működéséről emlékezett meg, azon okból, mert az újabb szabályok szerint az elnökök három évre választatván, erről jelentést,illetőleg számadást akart tenni. Kiválóbb adatai a következők : Az akadémia három év alatt mintegy hatvan adományt és alapítványt nyert összesen százharminczezer forint értékben, kiadványaiból, melyek értéke 3 év alatt 240,000 forint, összesen harminczezer forinttal gyarapodott. Kiváló figyelemben részesítette az akadémia a magyar nyelvet s e tekintetben jelentékeny eredményeket lehet felmutatni. A nagy szótár, két tudós óriási szorgalmának gyümölcse, teljesen elvesszült, tervben van egy »Corpus poetarum« czimü gyűjtemény, mely régi hazai költőink összes műveit adja ki, kiadatott a konduli vogul nyelv s a külföldön nagy elismerésben részesült magyar-ugor szótár. Nyelvtani kuatások végett az akadémia egyes tudósokat küldött ki a csángókhoz, göcsejeiekhez s legutóbb Bálint Gábort a mongolokhoz. Több más adaton kivül felemlíti még Lónyay az akadémia azon irányát, hogy a nemzetgazdászati tudományokra különös gondot fordít s e czélból egy tudományos folyóiratot fog kiadni. Lónyay értekezésében különösen kiemelte, hogy az akadémia mindeddig a magyar nyelvre s magyar történelemre fektetett fősulyt s habár ő is helyesli ezen irányt, óhajtaná, hogy ezen szűk körön felül emelkedjenek s nagyobb mérvben foglalkozzanak a többi tudományokkal is. Ezen irány emelkedését látja ő újabb időkben, s ennek tanúságául veszi a nemzetgazdasági folyóiratot, a külföldi hires művek fordítását stb. Utána Arany János olvasott fel egy terjedelmes jelentést az akadémia működéséről s vagyoni állásáról. Felemlítvén mindenek előtt azon előadások névsorát, melyek a múlt évben huszonkilencz osztálygyűlésben s tizenhárom összes ülésben tartattak, az állandó bizottságok működéséről tesz hosszabb jelentést A Nyelvtudományi Bizottság a magyar helyesírás átnézését, melylyel régebb idő óta foglalkozik, már annyira bevégezte, hogy csupán az eredmény formába öntése van hátra. A magyar Nyelv szótára, melyet Czezor halála óta Fogarasi János r. t. egyedül, nagy szorgalommal szerkeszt, immár be van fejezve, s utolsó füzete is nemsokára megjelenik. A bizottság »Közleményeiből« a X. kötet teljesen elkészült s a XI. kötet, mely az osztják nyelvet tárgyalja, szedés alatt van Ezeken kívül a bizottság gondjai alatt látott világot I. füzete Balenz József »Ugor összehasonlító szótárának«, és I. kötete a régibb Magyar Nyelvemlékek második, olcsóbb kiadásának, melyet Budenz, Szarvas és Szilády b. tagok szerkesztenek. A másik szintén új vállalat, a Történelmi Magyar Szótár, ugyanazon szerkesztő bizottság felügyelése mellett, szorgalmasan készíttetik elő. A keleti utazásából megérkezett Bálint Gábor a hozott nyelvanyag feldolgozásával foglalkozik, miben őt a bizottság egy 3 tagú albizottság kijelölésével támogatja. A »Nyelvőr« czimű folyóirat, mely szintén a bizottság aegise alatt jelenik meg, folytatja működését; végre a Fogarasi r. tag ajánlotta 500 frt. múlt évben a csángók nyelvének helyszíni tanulmányozására fordittatott, s a bizottság külöttje, Szarvas Gábor r. t. az eredményt részint már közölte az Akadémiával, részint ezentúl fogja közhasznúvá tenni. A Történelmi bizottságban a kútfők gyűjtése, nyomozása dús sikerrel fáyt: 1873. végéig Óváry Lipót által a nápolyi levéltárakban, történelmünk anjoui, arragoniai s még későbbi korszakára is, Fraknói Vilmos által az olasz, különösen mantuai, modenai, római levéltárakban, a vatikáni kivételével, melyhez nem férhetett, valamint a simancasi gazdag levéltár újabb látogatását is, a dúló spanyol polgárháború miatt el kellett halasztania; Supala Ferencz múzeumi segédőr által a szentpétervári, moszkvai, varsói államlevéltárakban, mely még most is foly; szintén Fraknói és mások által a béci cs. k. titkos, — a budai kamarai, kolozsvári múzeumi, vörösvári Rákóczy-féle levéltárakban folytak a másoltatások. Mindezen gyűjtések, a múlt éviekkel együtt, lehetővé tették a bizotságnak,hogy Monumentál Illik osztályát is megindíthassa, sőt a jövő akadémiai évben egy IV-ket is megindíthat. Amaz a Magyar Országgyűlési Emlékek (Monumenta Comitialia Regni Hungáriáé), melynek I-ső kötete, Fraknói Vilmos r. t. avatott szerkesztése alatt már megjelent; a IV-dik osztály czime lesz: Magyarország diplomácziai Elnökéi, egyelőre jö tekintettel a XIII, XIV. és XV. századokra, a mohácsi ütközet évéig. Intézkedett a Bizottság, hogy gr. Teleki József Hunyadiak Kora czimü munkájának kiadása minél előbb befejezetessék, s a VI dik, vagy földrajzi kötet elkészülte előtt is a VII. VIII. és IX-dik kötetek, melyek Magyarország beléleti, jog-, és műveltségi történetét tárgyalják, a szerző harmadik kidolgozása szerint, sajtó alá adassanak. Megjelentek az év folytán: a Monumenták első vagyis Okmánytári osztályából a XX-dik kötet, vagyis az Árpádkori új Okmánytár Xl-dik kötete Wenzel Gusztáv r. tagtól, s ugyanezen osztály XXI dik kötete, I. Rákóczi György svéd és franczia szövetkezései történetéhez, Szilágyi Sándor r. tagtól. A második osztályból (»írók«) szintén két kötet adatott ki: a XXIV-dik, mely Thököly Imre Naplói. Leveleskönyvei s egyéb emlékezetes írásai második részét tartalmazza, Thaly Kálmán szerkesztésében, — és a XXVI-ik, vagyis Verancsics Összes munkái XI-ik kötetét képező, ismét Wenzel Gusztáv, r. tag által. Továbbá a Török-magyarkori Történelmi Emlékek IX-dik kötete (mely a mondott korbeli államokmánytár VIII dikát képezi) Szilády Áron és Szilágyi Sándor szerkesztése alatt; nemkülönben az Archívum Rákocziánum három kötete, a Had és Belügyre vonatkozó II. és III. Thaly Kálmántól, és a külügyi osztályból az Angol diplomatiai Iratokat tartalmazó II dik kötet Simonyi Ernő bizottsági tag által. Az Archaeologiai bizottság »Közleményeinek« IX. kötete az 1.füzettel megindult, melyben Henszlmann, b. Nyáry Jenő, gr. Eszterházy János, Miskovszky Viktor, Mailáth Béla urak czikkei a főbb dolgozatok. Megjelent továbbá a Régészeti Emlékek II. kötete,főtartalmát képezvén a pécsi ó-keresstyén cubiculum monographiája Henszlmann Imrétől. Az Archaeologiai Értesítő VII-ik kötete befejeztettt, a VII. kötet is január elején megkezdődött, érdekes, változatos tartalommal. Sajtó alatt van a Közlemények IX. kötetének 2-dik füzete, valamint rövid nap nyomtatásba megy a régészeti Emlékek III-dik kötete is, tartalma : a vasmegyei falfestmények, Rómer Flóris b. tagtól. Egyébiránt a bizottság a múlt nyáron, előadója Henszlmann Imrének a bécsi világtárlaton folytonos elfoglaltatása miatt, gyérebben tartotta ugyan üléseit , azonban egy nevezetes határozatát nem lehet hallgatással mellőzni. Torma Károly b. tag indítványára ugyanis elhatározta, Pannóniát és Dáciát illetőleg, egy »Corpus inscriptionum latinorum«-féle nagyobbszerű munka kidolgozását, s ennek előrajza elkészítésére egy albizottságot küldött ki. Megemlítendő még azon rajzok megszerzése is, melyeket Storno Ferencz az általa restaurált lőcsei tempom falfestvényeiről készített; ezek a Monumentákban, Lőcse város leírásához, fognak használtatni. A Mathematikai és Természettudományi Bizottság a körébe tartozó adatok gyűjtését folytatva, vállalkozó természetbúvárokat küldött ki, s azokat segélyben részesíté, így növénytani kutatásokat tettek Simkovics Lajos PéCS és a Balaton vidékén, Borbás Vincze és Freyn József az Al-Duna völgyében, dr. Feichtinger Sándor Ugocsában. Állattani szempontból Jermy Gusztáv a Kárpátokban, Karl János a Száva vidékén. Végre földtani tekintetben utazott Szabó József, bizottsági előadó, Beregszász vidékén. Többek kirándulását az országszerte uralkodó cholera-járvány akadályozta meg. A bizottság közleményeiből az első nyolcz kötet teljesen megjelent, a IX. és X-ik, csupán két értekezés hiánya miatt befejezetlen, sőt egyes füzetek a XI-ik kötetből is jelentek már meg. Mint külön kiadvány »Magyarország Hártyagombáinak válogatott képei« említendő Kalchbrenner Károly r. tagtól, részint a maga, részint a Schulzer anyagából szerkesztve, mely díszmunkának 2-ik füzete is kikerülvén sajtó alól, befejezéséhez közeledik. . Igen nevezetes az 1872-ben életbe lépett Könyvkiadó bizottság, melynek feladata részint eredeti magyar tudományos kézikönyvek és más, a tudomány okát jelen színvonalukon előadó munkák készíttetése részint idegen jeles munkák fordíttatása által a tudományos ismeretek terjedését hazánkban előmozdítni, e feladatához híven, és a mutatkozó hiányok szem előtt tartásával, megkezdette működését, melynek eddigi eredményei vázlatosan a következik. Jeles hazai tudósokat eredeti művek készítésé*vel bízott meg; igy Hunfalvy Jánost »Egyeteme*