A Hon, 1874. június (12. évfolyam, 124-147. szám)

1874-06-01 / 124. szám, esti kiadás

124. szám. XII. évfolyam. Kiad.ó-hi­vatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előii £zté»l if íj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ás sti kiadás együtt: 8 hón­apra ........................................6 frt — Er. 6 hónapra ....... . 12 » — » Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . I­n — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első­ napjától számittatik Esti kiadás. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, junius 1. Budapest, junius 1. A dalmát hovatartozás kérdésében az utolsó napok seregesen hozzák a dementiket. A magyar s a horvát sajtó már nem elégsé­ges e dementihf»lma-nak, s Klaris, dalmát képviselő, ki állitólag mint a dalmát kérdés egyik főbolygatója szerepelt, a zárai »Nazio­­nale«-ban nyilatkozik, hogy zágrábi utazása csak a dalmát vasúthálózat ügyével volt kap­csolatban. Csak az a különös, hogy ez utazás politikai fontosságáról világgá szárnyaló első hír ép a Narodne Novinyból eredt, mely pe­dig az illetőkkel elég direkt összeköttetésben lehet. Említést tettünk a szászok segesvári gyűléséről, melyen Fabriczius képviselő tett jelentést küldőinek. E gyűlésről a >Kelet a következő bővebb értesülést hozza: Segesvár választói május hó 26-kán gyűlést tartottak. Roth Ferdinánd megválasztatván elnök­nek, felhívta Fabricius Károly jelenlevő országgyű­lési képviselőt, hogy adja elő képviselői jelentését és mindenekfelett adja okát, miért nem lépett ki ő is a Deákpártból. Fabritius Károly jelentése után a gyű­lés kimondó­ta, A) hogy képviselője belátására bízza miért és mikor lépjen ki a Deák pártból. B) A terü­leti felosztás tárgyában felkéretik Fabricius Károly, működjék közre, hogy a területi szabályozás előtt a Királyföld rendezéséről Ígéret szerint külön törvény alkottassék. A kirá­ly­föld össze­tar­tozandósága és ön­állósága tartassák fenn, — eltekintve a geographiai fekvés miatt kikerülhetlenné vált bekeblezésektől. A területi szabályozásról szóló törvényjavaslat tár­gyalása előtt az előleges tanácskozásokban vagy ma­gán az országgyűlésen tegyen javaslatot az iránt, hogy a Királyföld— hozzácsatolva a közbeeső falva­kat és Régent — kikerülve az igen nagy megyéket — idegen elemek­ kizárásával — a főbb szász váro­soknak biztosítva a központot — hogy Segesvár is egyik törvényhatóság központja legyen— illő számú municipiumokra osztassák fel, fenntartva a Királyföld összetartozandósága elvét és a rendezéséről alkotandó külön törvényt. Követelje meg a képviselő, hogy e javaslat a tárgyalás előtt megküldessék a megyék­nek és szász egyetemnek véleményadás végett. Igye­­k­ezzék Fabricius Károly,ha lehet a szász képviselők többségét e javaslatnak megnyerni s ha szükséges, egyedül is szavazzon mellette. A középtanodai törvényjavaslatot illetőleg fel­hívta a gyűlés F. K. képviselőt, hogy az evang. egy­ház valamint minden más egyház autonómiáját tel­jes erejéből védelmezze. Elnök indítványára Fabricius Károlynak vá­lasztói érdekeit buzgón védelmező eljárásáért a gyű­lés elismerő eljenekben tört ki. Három osztrák érseknek (Schwarzenberg, Rauscher és Tarnóczy) a pápához 26-án intézett levelét közli egy bécsi lap a >kath. egyház külső jog­viszonyai­ról« szóló törvény tárgyában. Az érsekek ki­jelentik, hogy e törvénynek csak annyiban és addig fognak engedelmeskedni, a­mennyi­ben határozatai megegyeznek a concordatum­­mal. A pápa ápril 29-én kelt levelében meg­dicséri »szeretett fiait,« magatartásukért, »kü­lönös örömét lelte abban, hogy az érsekek a parlamentben sorompóba szálltak hatalmas érveikkel a concordatum mellett és küzdöttek a javaslat kárhozatos elvei ellen.« A hét legnevezetesebb eseménye kétség kívü­l az, hogy május 29-én Gorcsakoff herczeg orosz birodalmi kanczellár Baden-Ba­­denből meghívást intézett az európai kormá­nyokhoz egy nemzetközi congressus egybehí­vása érdekében. E congressus czélja az volna, hogy a nemzetközi had­jog né­hány kérdéseire, nevezetesen a hadifoglyok­kal való bánásmódra nézve megállapodások létesüljenek. A congressus, melyhez minden állam egy katonai és egy diplomatiai megha­talmazottat küldene, július 15-én fog Brüs­sel­b­e­n összejönni­ a tanácskozási programra, valamint az iránt, hogy mely államok vesz­nek benne részt, a tárgyalások folyamatban vannak. — A nemzetközi viszonylatokban s a­badjogban sok anomália áll fenn s ha e con­­gressusnak ezek közül csak néhányat is sike­rült megszüntetni, ez idő szerint már so­kat tett. Midőn múlt csütörtökön a franczia nemzetgyűlés összeült, sokan várták, hogy a kormány holmi programmfélével fog fel­lépni vagy legalább hát kifejti a követendő »ligne de conduite«-et. Ez sem történt. Mint Párisból a­­ Köln. Zrg-nak távirják, a minisz­terek mindenike dolgozott ki valami tervfé­lét, de mindenik elütött a másiktól s nem tudtak egyetértő megállapodásra jutni. Egye­dül csak Fourton és Decazes értenek egyet a követendő politikára nézve. A bon­a­part­isták igen fennhordják a fejüket, mióta Bourgoing megválasztatott Niévre megyében képviselőnek s mióta az orosz czár Angliában tartózkodása alatt Chis­­lehurstben az excsászárnénál látogatást tett, melyet aztán Lulu viszonzott. A bonapartis­­ták a czár e látogatását tüntetésekre és propa­­gandacsinálásra használják fel. Bourgoing­­nál azonban nem sokáig fognak henczeghetni a bonapartisták, mert mint Párisból írják, igen valószínű, hogy a nemzetgyűlés meg fogja semmisitni a választási visszaélések miatt Bourgoing választását s így hihetőleg kárba vesz az a fél millió, melyet a bonapar­tisták e választásra költekeztek. Mi a Hohenzollern- he­rczeg spanyol királyi jelöltségét illeti, irtuk volt külföldi lapok nyomán, hogy Hatzfeld gróf német birodalmi követ e tekintetben tit­kos missióval küldetett Madridba. Most a »Journal des Deb.« madridi levelezője azt írja, hogy Hatzfeld gróf nem a Hohenzollern jelöltség érdekében küldetett Spanyolország­ba, hanem hogy a viszonyokat tanulmányoz­va, javaslatot­ tegyen az iránt, miként és menyi­ben lehetne egy német-spanyol véd- és daczszövetséget kötni Franczia­­ország ellen.­ Egyébiránt Hohenzol­lern Lipót hg. ki 1870-ben a spanyol trónra áhítozott, jelenleg Oláhországban Károly feje­delemnél tartózkodik, jó távol Spanyolország­tól. A király-jelölt most nem is annyira ,mint inkább Frigyes Károly hg. volna, azonban feledik,hogy e herczeg vastagnyaku protes­táns s mint ilyent a pápista Spanyolország bajosan fogná fejedelmének óhajtani, vagy eltűrni.­­ Különben ez az egész jelöltségi combinatio Don Carlos főhadiszállásáról szárnyalt világgá. Itt úgy számítottak, hogy sikerülni fog ez ügy felszínre vetésével bo­nyodalmat idézni elő Német- és Francziaor­­szág között, melyből a haszon a karlistákra fogna hárulni. Don Carlos hivatalos lapja az »El Cuartel Real« egy inspirált czikket kö­zöl, melyben az mondatik, hogy Hatzfeld, ki 1870-ben kitanulmány­ozta Francziaországot, Serranohoz bizalmas missióval küldetett egy porosz herczeg jelöltsége érdekében, hogy a német faj, mely egész Európán akar ural­kodni, főleg Francziaországot, mely még erős, gazdag és hatalmas, végleg meg akarja törni. Ez volna a czélja annak is, ha egy porosz herczegnek sikerülne kezébe kaparitni a spa­nyol trónt stb. Mióta Milán szerb fejedelem Oláh­országban járt, honnan már vissza is tért hazájába, az oláhországi lapok egyre közöl­nek s mind szenvedélyesebb hangon tartott czikkeket »Oláhország szerződéseken nyugvó jogairól,« valamenyinél a végkövetkeztetés az, hogy »Oláhország független ország­a él­vezi mindazon jogokat, melyek a souveraini­­tásból származnak.« Valamenyi lap közli egy névtelen röpirat tartalmát »egy öreg diplo­matától,« mely német, franczia és oláh nyel­ven jelent meg. E röpiratban többi között az mondatik, hogy »a keleti egyensúly kedvéért szükséges, miszerint a nagyhatalmak a jogo­kat a tényekkel összhangzatba hozzák, hogy az általuk 1856 és 58-ban ünnepélyesen ki­jelentett elveket elismerjék és azok keresztül­vitelét követeljék.« A bukuresti külügyér lapja, a »Presse« gratulál Andrássynak, hogy politikáját Oláhország irányában meg­változtatta, de a­nélkül, hogy kifejtené bő­vebben, miben áll e »változtatás.« — A középtanodai törvényja­vaslat tárgyalása felett még ma tanácskozni fognak az országházban egy e czélra összehívott ér­tekezleten. Mint tudjuk, a többség határozottan ellene van azon tervnek, hogy ezen törvényjavaslat még ezen ülésszakon tárgyaltassék. Megvalljuk, mi ezen halasztást veszedelmesnek tartjuk, mert a tanügy te­rén tömérdek zavart idézne elő, míg az eszmék tisz­tázására alig hagyna időt. Az uj tanév tudvalevőleg septemberben vagy octoberben kezdődik s igen kel­lemetlen lenne magukra a tanárokra nézve is, ha ez uj év a régi bábeli zűrzavarban találná őket.­­ A kereskedői enquétről. Né­meth Imre, a kereskedelmi miniszter képviselője el­len Steiger Gyula bizottsági tag szólal fel a Reform­ban. — E nyilatkozatból kiemeljük e következő so­rokat : Németh Imre úr kereskedelmi miniszteri osztály­­tanácsos, a főváros által tett azon kérelem folytán, hogy a kereskedelmi és közlekedési miniszter urak magukat a tárgyalásoknál képviseltessék, az emlí­tett és általa hirlapilag annyira gáncsolt bizottmányi tanácskozáshoz mint miniszteri képviselő kiküldetett, abban részt is vett, de nagy érdekeltsége és hivatása fontosságának azzal adott kifejezést, hogy egy árva szót sem szólt, hanem csak ült némán és zárkózottan, mint egy sphynx. Most már kérdjük: helyes-e az, hogy a minisz­ter képviselője, ki express azon czélra van kiküld­­ve, hogy a tanácskozásokban részt vegyen és a bi­zottságot az általa képviselt miniszter czéljairól és nézeteiről fölvilágosítsa, ott hallgat, és azután hírlapi czikkben mondja el azt, a­mit, ha a bizottságban kö­telessége szerint elmond, a tanácskozás és határozat­nak egészen más irányt ad. Valóban sajnálatos azon tapintatlanság, melyet a czikkíró osztálytanácsos úr ezen eljárása által tanúsított és sokkal nagyobb tisztelői vagyunk a keresk. miniszter úrnak, minthogy róla föltegyük, hogy megbízottjának ezen eljárását, mely a főváros jóakarata készségének már előre való megbénítására igen, de a kereskedelem sebeinek orvoslására nem al­kalmas mód, helyeselje. Egyébiránt csak tegye meg a t. kereskedelmi miniszter úr, tegye meg a t. kormány mindazt, a­mit képviselője mai hírlapi czikkében mint már el­­határozottat említ (föl kell tennünk meghatalmazás­ból, mert hiszen a kormány nevében szól) és biztos lehet róla, hogy e pont iránt a főváros nem fog sem bizottsági tárgyalásokat, sem enquéteket tartani, ha­nem hálás köszönettel veendi a miniszter úr gondos­kodását, örömmel átengedvén neki a kezdeményezés dicsőségét is. Eddig mindig az volt a panasz, hogy a főváros semmit sem tesz a kereskedelemért, mindent a kor­mánytól vár, és több aféle. A kereskedelmi testület orgánumai mindig tétlenséget hánytak — és sze­rintünk is nem alaptalanul - a város szemére, most pedig, midőn a főváros épen azért küld ki egy bizott­ságot, hogy ez kikutassa a baj okait és azoknak el­hárítási módját, midőn a főváros kijelenti, hogy tőle telhetőleg segíteni akar a bajon,— akkor a kormány képviselője bámulatosnak találja, hogy ezzel a városi képviselet foglalkozik, és gáncsolja, hogy nem elég­szik meg többé átalános p­rázisok konstatálásával, hanem az egyes fontosabb kereskedelmi ágak se­beit is ösmerni akarja, hogy azokon ha lehet segít­hessen. A kereskedelem képviselői a keresk. kamara feladatába való avatkozást látják abban, hogy a bi­zottság a fontosabb keresk. ágak képviselőit — kik nem tagjai a bizottságnak, de saját bajaikat legjobban ösmerik — szintén meghallgatni akarja, és már előre diskreditálják és meglankasztják a bizottságnak lehet kissé nehézkes és lassúbb, de legjobb akaratú mű­ködését. A bizottság azon kevés nem kereskedő tagja, kikhez alulirt is tartozik, a legszívesebb készséggel követi a hivatottabb kereskedelmi szakférfiakat, csak vegyék kezükbe az ügyet úgy, a­mint kell, úgy a­mint a fővárosi hatóság azt kívánta, igen szívesen követi és támogatja a kormány orgánumait minden­ki, ha részükről a bajok elhárítására komoly igye­kezetet lát; de megengedjenek ez utóbbiak, ha ezt mi részükről nem csupán hírlapi czikkek írásában, hanem a tanácskozásokban való részvét és tettekben keres­sük. Steiger Gy. Budapest, 1874. ff étié, junius 1. Sr.erlifiijetcmi it - in * Barátok-tere, Athoiiaeum-épiileí 1, A lap szellemi részét illeti minden közben..­.,? A szerkesztő­séghez intézendő. Bérmentetleni levelek csak wui^'t fogad­tatnak el, — Kéziratok nem ad&tnak risset. HIRDETÉSE» »mintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalta j Bzrátsfe Sere- Athenaeum-épület) küldendők Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése junis 1. Elnök: Perczel Béla. J­e­g­y­z­ő­k : Széll Kálmán, Beöthy Alg. Sze­­niczei Ödön. Miniszterek közül jelen vannak: Trefort Ag. Panier Tiv., Bartal György, gr. Szapáry Gyula, Szen­de Béla. Széll Kálmán jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök: a házszabályok 151. §-a értelmében bemutatja mindazon interpellációk, indítványok, ha­tározati és törvényjavaslatok valamint egyéb minisz­teri előterjesztések jegyzékét, melyek a jelen or­szággyűlés kezdetétől a folyó évi május 31-ig a kép­viselőház elé terjesztettek és elintézetlenül m­aradtak. Ki fog nyomatni és szétoszatni­ Udvarhelyszék felterjesztését, melyben czél­­szerű intézkedésre kérik fel a házat az iránt, hogy a képviselők az országgyűlési tanácskozmányban részt vegyenek. Abauj megye felterjesztését a törvényhatósá­gok hatáskörének szélesbítése iránt; Sopron város felterjesztését a választási törvény módosítása tárgyában; Győr megye felterjesztését a közhivatalno­kok közmunka kötelezettségének szabályozása iránt; Zala megye felterjesztését, egy külön földmi­­velésű minisztérium felállítása iránt. Szontagh Pál képviselő végleg igazoltatók. Szeniczey Ödön, Endes József és Hazai Fe­­rencz cs. kir. tisztek kérvényét nyújtja be 1850 — 1867. végéig elmaradt nyugdijak folyósítása iránt. Bobory Károly, Hodos Péterné kérvényét nyújtja be Kapnikbánya községén levő követelésének kifizetése iránt. Nagy György interpellátiót intéz a kormány­hoz, melyet indokolás nélkül egyszerűen felolvas : Alkotmányunkat a haladó kor szellemében át­alakítani, önfentartási kötelességünk. A középkori jellegű főrendiház ellentétben áll képviseleti alkot­mányunkkal, ezen kiváltságos főrendiház átalakítá­sának szükségét már az 1869. évi országgyűlést megnyitó legmagasabb trónbeszéd is hangsúlyozta; a jelen országgyűlés megnyitásakor ő felsége legma­gasabb trónbeszédében, a főrendiház reformját ismét ezen országgyűlés teendői közzé tűzte ki. Mindazon­által a kormány még eddig semmit sem tett a főren­diház reformjára vonatkozólag, és e tekintetben né­zeteit, nem is ismerhetjük. Az előadottak nyomán azt kérdem az igen a kormánytól: Minő nézetben van a főrendiház reformjára néz­ve ? Halaszthatónak, vagy szükségesnek tartja-e ezen kérdés megoldását ? Továbbá: Szándékozik-e a legmagasabb trónbeszéd ígé­retét beváltani, és a főrendiház reformjáról a képvi­­selőház elé minél előbb törvényjavaslatot terjeszteni. Horváth Lajos beterjeszti az incompatibilitási bizottság jelentését. Hammersper Jenő benyújtja a nők nagy­korúságára vonatkozó javaslatát a központi bizott­ságnak. Trefort Ágoston közoktatási miniszter be­nyújtja az izraelita­ alapra vonatkozó jelentését. Bartal György keresk. miniszter 129,000 forint póthitelt kér, a méter­rendszer központi költ­ségeire. Következik a napirend az ügyvédi rendtar­tásra vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalása. A 111 és 112; ez utóbbinál felszólal Csu­ky Sándor tágas értelműnek tartja e­z­t, mert ennek értelme szerint bármikor, bármelyik ügyvédet k­ön­­­nyű fegyelmi vizsgálat alá vonni. Indítványozza, hogy csak azokra álljon ez, kik jogérvényes ítélet alapján marasztaltattak el. Schmausz Ede előadó ez indítványt épen ellenkező szelleműnek tartja a törvény intenzióival. A többség a szöveget fogadja el. A 113. változatlanul fogadtatik el; a 114-hez fölszólal. Várady Gábor kivánván, hogy a jogügyi bi­zottság azon módosításával toldassék az meg, mely így szól. »A jelen törvény életbeléptetésekor a jogi tanfolyamot már megkezdett ifjak pedig csak úgy bocsáthatók az ügyvédi vizsgára, ha a jogtudorság elnyerését s két évi joggyakorlat betöltését ki­mutatják. Ő csak addig kíván menni a szigorban a men­­nyire ezt az állam igazságszolgáltatási érdekei köve­telik ; ezért elfogadta a tudorságot, es a két évi gya­korlatot is; de ez a határ, melyen túl menni nem akar. Nem tartja méltányosnak a visszaható al­kalmazást, mely felett az illetők nem képesek ren­delkezni. Bráday Sándor nem pártolja Várady javasla­­tát, mert azt igen engedékenynek találja. A méltá­nyosságot itt nem lehet végletekig vinni. Úgy is túlságos a joghallgatók száma, pedig ez indítvány szerint csak 4 év múlva hozná érvényba a törvényt. Ő tagadja, hogy e törvény visszaható erővel bírna. Ő a halogatásnak nem barátja. Azért a szöveget pár­tolja. Lázár Ádám mind a jogtudorságnak, mind a több évnek alkalmazását méltánytalannak találja. Azért azt a módosítást ajánlja, hogy a már megkez­dett gyakorlati idő tartama betétessék és a most ta­nuló jogászok minősítésére a két évi gyakorlat le­gyen elég. Kaucz Gyula: Egyik javaslathoz sem járul­hat, Váradyét túlságosan engedékenynek, Mádayét túl ridegnek találja. Ő a 4 éves jogi tanfolyam ne­gyedik évében ez­ idén levőket menti föl az uj quali­­ficatiótól. Ezeket e pár hét különbségért nem látná méltányosnak ez előnyből kizárni. Igaztalan lenne, hogy a 2 évi jogakadémiák tanulója fölvétetnék a gyakorlók sorába, mig a 3—4 éves tanfolyamok 3-ad 4-ed éves növendékei nem, mi teljesen mél­tánytalan. Vécsey Tamás polemizál Máday Sándorral, s őt nevezi ezopfosnak, ki miután ő maga ügyv­éd, most már kőfallal akarja körül venni ez osztályt másokkal szemben. Kaucz véleményét pártolja ugyan, de azt nem tartja kielégítőnek, mert a jogá­szok nem tehetnek arról, hogy a jogakadémiák nem rendeztettek , a roszok ki nem zárattak. Ő a bajt a vizsgák szigortalanságában keresi, s a mostani ügy­védek azok, kikről a kedvezőtlen képet vettük. Elég enyhe a felfogás az ügyvédek irányában: míg ellen­ben a mostani jogász ifjak irányában concentráljuk összes szigorunkat. Ő melegen pártolja és ajánlja Várady G. javaslatát. (Helyeslés.) Hoffmann Pál. Szerinte visszaható erőről itt nincs szó ugyan, tehát az indokot nem fogadja el, de elfogadja Máday és Kaucz érvelése daczára, Vá­rady Gábor javaslatát. Már Kaucz is megteszi a kü­lönbséget a gyakorlati és elméleti téren levők között; csakhogy a határon túl nem ment addig, mint Vá­rady. Ő csak kettőben lát consequentiát: vagy túl nem menni a gyakorlat határán, vagy akkor Várady indítványát fogadni el. Mádayval polemisál s ennek érveit támadja meg; ugyszinte a Kaucz érveit is. Ő méltányossági okból pártolja Váradyt. Tudósításunk zártakor 1­3/« órakor Simonyi Ernő kezd beszélni. A magy. Ind. akadémia XXXIV. köz­gyűlése. A magyar tudományos akadémia közgyűlései még mindig kiváló vonzerővel bírnak a közönségre nézve. Évek óta szokásban volt ugyanis, hogy ezen közgyűlésen a legfontosabb, de egyúttal leginkább közérdekű előadások tartottak, s az elnöki megnyitó beszéd valamely nevezetesebb új eszmét vagy irányt ismertessen meg a közönséggel. Ezen remén­­nyel telt meg tegnap május hó 31-én is az akadémia terjedel­mes díszterme, a díszruhába öltözött tudósokon kí­vül, nagy s válogatott közönséggel s csaknem végig bomlás nélkül hallgatta meg a három óra hosszáig terjedt közgyűlés tárgyait. S reménye — az elnöki beszédet leszámítva — csakugyan be is teljesedett, az ülés ünnepélyes s érdekes volt. Az elnöki megnyitó beszéd azonban, melyet gr. L­ó­n­y­a­y Menyhért újonnan is megválasztott el­nök tartott, talán még a rendes alkalmi beszédeknél is silányabb volt. Néhány általános p­rázison kívül, mindent csak úgy mondott el, mintha a titkár évi je­lentését hallanék; adatokat sorolt elő némi merev klassificatió alapján, de az egészet általános kézpon­­tokkal megvilágítani s érdekessé tenni egyáltalában nem volt képes. Hogy e valóban gyenge beszédből mindennek daczára egy kis kivonatot közlünk, oka csak az leend, mert az elnök az akadémia három évi működéséről emlékezett meg, azon okból, mert az újabb szabályok szerint az elnökök három évre választatván, erről jelentést,illetőleg számadást akart tenni. Kiválóbb adatai a következők : Az akadémia három év alatt mintegy hatvan adományt és alapít­ványt nyert összesen százharminczezer forint érték­ben, kiadványaiból, melyek értéke 3 év alatt 240,000 forint, összesen harminczezer forinttal gyarapodott. Kiváló figyelemben részesítette az akadémia a ma­gyar nyelvet s e tekintetben jelentékeny eredménye­ket lehet felmutatni. A nagy szótár, két tudós óriási szorgalmának gyümölcse, teljesen elvesszült, tervben van egy »Corpus poetarum« czimü gyűjtemény, mely régi hazai költőink összes műveit adja ki, kiadatott a konduli vogul nyelv s a külföldön nagy elismerés­ben részesült magyar-ugor szótár. Nyelvtani ku­atá­­sok végett az akadémia egyes tudósokat küldött ki a csángókhoz, göcsejeiekhez s legutóbb Bálint Gá­bort a mongolokhoz. Több más adaton kivül felem­líti még Lónyay az akadémia azon irányát, hogy a nemzetgazdászati tudományokra különös gondot for­dít s e czélból egy tudományos folyóiratot fog kiadni. Lónyay értekezésében különösen kiemelte, hogy az akadémia mindeddig a magyar nyelvre s magyar történelemre fektetett fősulyt s habár ő is helyesli ezen irányt, óhajtaná, hogy ezen szűk körön felül emelkedjenek s nagyobb mérvben foglalkozza­nak a többi tudományokkal is. Ezen irány emelke­dését látja ő újabb időkben, s ennek tanúságául ve­szi a nemzetgazdasági folyóiratot, a külföldi hires művek fordítását stb. Utána Arany János olvasott fel egy terje­delmes jelentést az akadémia működésé­ről s vagyoni állásáról. Felemlítvén mindenek előtt azon előadások névsorát, melyek a múlt évben huszonkilencz osz­­tálygyűlésben s tizenhárom összes ülésben tartattak, az állandó bizottságok működéséről tesz hosszabb je­lentést A Nyelvtudományi Bizottság a magyar helyesírás átnézését, melylyel régebb idő óta foglalkozik, már annyira bevégezte, hogy csupán az eredmény formába öntése van hátra. A m­a­­gyar Nyelv szótára, melyet Czezor halála óta Fogarasi János r. t. egyedül, nagy szorga­lommal szerkeszt, immár be van fejezve, s utolsó füze­te is nemsokára megjelenik. A bizottság »Közle­ményeiből« a X. kötet teljesen elkészült s a XI. kö­tet, mely az osztják nyelvet tárgyalja, szedés alatt van Ezeken kívül a bizottság gondjai alatt látott világot I. füzete Ba­lenz József »Ugor összehasonlí­tó szótárának«, és I. kötete a régibb Magyar Nyelv­emlékek második, olcsóbb kiadásának, melyet Budenz, Szarvas és Szilády b. tagok szerkesz­tenek. A másik szintén új vállalat, a Törté­nelmi Magyar Szótár, ugyanazon szer­­kesztő bizottság felügyelése mellett, szorgalma­san készíttetik elő. A keleti utazásából megérkezett Bálint Gábor a hozott nyelvanyag feldolgozásával fog­lalkozik, miben őt a bizottság egy 3 tagú albizottság kijelölésével támogatja. A »Nyelvőr« czimű folyóirat, mely szintén a bizottság aegise alatt jelenik meg, folytatja működését; végre a Fogarasi r. tag aján­lotta 500 frt. múlt évben a csángók nyelvének hely­színi tanulmányozására fordittatott, s a bizottság kü­löttje, Szarvas Gábor r. t. az eredményt részint már közölte az Akadémiával, részint ezentúl fogja közhasznúvá tenni. A Történelmi bizottságban a kútfők gyűjtése, nyomozása dús sikerrel fá­yt: 1873. végéig Óváry Lipót által a nápolyi levéltárak­ban, történelmünk anjoui, arragoniai s még későbbi korszakára is, Fraknói Vilmos által az olasz, külö­nösen mantuai, modenai, római levéltárakban, a va­tikáni kivételével, melyhez nem férhetett, valamint a simancasi gazdag levéltár újabb látogatását is, a dú­ló spanyol polgárháború miatt el kellett halasztania; Supala Ferencz múzeumi segédőr által a szent­péter­­vári, moszkvai, varsói államlevéltárakban, mely még most is foly; szintén Fraknói és mások által a béc­i cs. k. titkos, — a budai kamarai, kolozsvári múzeumi, vörösvári Rákóczy-féle levéltárakban folytak a másol­­tatások. Mindezen gyűjtések, a múlt éviekkel együtt, lehetővé tették a bizotságnak,hogy Monumentál Ill­ik osztályát is megindíthassa, sőt a jövő akadémiai év­ben egy IV-ket is megindíthat. Amaz a Magyar Országgyűlési Emlékek (Monumenta Comitialia Regni Hungáriáé), melynek I-ső kötete, Fraknói Vilmos r. t. avatott szerkesztése alatt már megjelent; a IV-dik osztály czime lesz: Magyaror­szág diplomácziai Elnökéi, egyelőre jö tekintettel a XIII, XIV. és XV. századokra, a mohácsi ütközet évéig. Intézkedett a Bizottság, hogy gr. Teleki Jó­zsef Hunyadiak Kora czimü munkájának kiadása minél előbb befejezetessék, s a VI­ dik, vagy földraj­zi kötet elkészülte előtt is a VII. VIII. és IX-dik kö­tetek, melyek Magyarország beléleti, jog-, és művelt­ségi történetét tárgyalják, a szerző harmadik kidol­gozása szerint, sajtó alá adassanak. Megjelentek az év folytán: a Monumenták első vagyis Okm­ánytári osztályából a XX-dik kötet, va­gyis az Árpádkori új Okmánytár Xl-dik kötete Wenzel Gusztáv r. tagtól, s ugyanezen osztály XXI dik kötete, I. Rákóczi György svéd és franczia szö­vetkezései történetéhez, Szilágyi Sándor r. tagtól. A második osztályból (»írók«) szintén két kötet adatott ki: a XXIV-dik, mely Thököly Imre Naplói. Leveleskönyvei s egyéb emlékezetes írásai második részét tartalmazza, Thaly Kálmán szerkesztésében, — és a XXVI-ik, vagyis Verancsics Összes munkái XI-ik kötetét képező, ismét Wenzel Gusztáv, r. tag által. Továbbá a Török-magyarkori Történelmi Em­lékek IX-dik kötete (mely a mondott korbeli állam­okmánytár VIII­ dikát képezi) Szilády Áron és Szi­lágyi Sándor szerkesztése alatt; nemkülönben az Archívum Rákocziánum három kötete, a Had és Belügyre vonatkozó II. és III. Thaly Kálmántól, és a külügyi osztályból az Angol diplomatiai Iratokat tartalmazó II dik kötet Simonyi Ernő bizottsági tag által. Az Archaeologiai bizottság »Közleményeinek« IX. kötete az 1.füzettel megindult, melyben Henszlmann, b. Nyáry Jenő, gr. Eszterházy János, Miskovszky Viktor, Mailáth Béla urak czik­­kei a főbb dolgozatok. Megjelent továbbá a Régészeti Emlékek II. kötete,főtartalmát képezvén a pécsi ó-ke­­resstyén cubiculum monographiája Henszlmann Imré­től. Az Archaeologi­ai Értesítő VII-ik kötete befejezte­­t­tt, a VII. kötet is január elején megkezdődött, érde­kes, változatos tartalommal. Sajtó alatt van a Közle­mények IX. kötetének 2-dik füzete, valamint rövid nap nyomtatásba megy a régészeti Emlékek III-dik kötete is, tartalma : a vasmegyei falfestmények, Ró­mer Flóris b. tagtól. Egyébiránt a bizottság a múlt nyáron, előadó­ja Henszlmann Imrének a bécsi világtárlaton folyto­nos elfoglaltatása miatt, gyérebben tartotta ugyan ülé­seit , azonban egy nevezetes határozatát nem le­het hallgatással mellőzni. Torma Károly b. tag indítvá­nyára ugyanis elhatározta, Pannóniát és Dáciát ille­tőleg, egy »Corpus inscriptionum la­ti­n­o­r­u­m«-féle nagyobbszerű munka kidolgozását, s ennek előrajza elkészítésére egy albizottságot kül­dött ki. Megemlítendő még azon rajzok megszerzése is, melyeket Storno Ferencz az általa restaurált lő­csei temp­om falfestvényeiről készített; ezek a Mo­­numentákban, Lőcse város leírásához, fognak hasz­náltatni. A Mathematikai és Természet­tudományi Bizottság a körébe tartozó adatok gyűjtését folytatva, vállalkozó természetbú­­várokat küldött ki, s azokat segélyben részesíté, így növénytani kutatásokat tettek Simkovics Lajos PéCS és a Balaton vidékén, Borbás Vincze és Freyn József az Al-Duna völgyében, dr. Feichtinger Sándor Ugo­­csában. Állattani szempontból Jermy Gusztáv a Kár­pátokban, Karl János a Száva vidékén. Végre föld­tani tekintetben utazott Szabó József, bizottsági elő­adó, Beregszász vidékén. Többek kirándulását az országszerte uralkodó cholera-jár­vány akadályozta meg. A bizottság közleményeiből az első nyolcz kö­tet teljesen megjelent, a IX. és X-ik, csupán két ér­tekezés hiánya miatt befejezetlen, sőt egyes füzetek a XI-ik kötetből is jelentek már meg. Mint külön kiadvány »Magyarország Hártyagombáinak váloga­tott képei« említendő Kalchbrenner Károly r. tagtól, részint a maga, részint a Schulzer anyagából szer­kesztve, mely díszmunkának 2-ik füzete is kikerül­vén sajtó alól, befejezéséhez közeledik. . Igen nevezetes az 1872-ben életbe lépett Könyvkiadó bizottság, melynek fel­adata részint eredeti magyar tudományos kéziköny­vek és más, a tudomány okát jelen színvonalukon elő­adó munkák készíttetése részint idegen jeles mun­kák fordíttatása által a tudományos ismeretek terje­dését hazánkban előmozdítni, e feladatához híven, és a mutatkozó hiányok szem előtt tartásával, meg­kezdette működését, melynek eddigi eredményei váz­latosan a következik. Jeles hazai tudósokat eredeti művek készítésé*­vel bízott meg; igy Hunfalvy Jánost »Egyeteme*

Next