A Hon, 1874. augusztus (12. évfolyam, 175-198. szám)

1874-08-01 / 175. szám

ellne vagy visszaélés közhivatalnok,vagy községi cs­­­­ró által követtetik el, ezen cselekmény súlyosabb beszámítás alá esik, s ennek elkövetői ellen az ugyanazon §§-ban kiszabott büntetésen felül a hivatalvezetés is mindig kimondandó. Szederkényi Nándor úgy hiszi, hogy itt az új 97-ik pontra is kellene hivatkozni­, de Szeniczey Ödön előadó ezt nem fogadja el. Péchy Tamás nincs egy véleményben az elő­adóval, mert a­mi másokra áll, áll a hivatalnokok­ra is. A többség változatlanul tartja meg a szöveget. Következik a 102. §, 102. §. A­ki másnak neve alatt szavaz, vagy más­nak neve alatt jelenti magát a szavazásra, vagy a­ki egy kerületben kétszer, vagy több helyütt szavaz , úgy az is , ki mindezen visszaélésekhez tudva segédkezet nyújt, 200 forintig terjedhető bírsággal, vagy 6 hétig terjedhető fog­sággal, esetleg hivatalvesztéssel bü­­ntetendő. Orbán Balázs: T. ház ! A választási vissza­élések gazdagon termő talaja Erdély lévén, ott kell a fájdalmas tapasztalatok által jelölt bajok diagno­­sisát megejteni s az óvszereket a szerint alkalmaz­nunk. Az ott szokásban volt számos, már részben fel­hozott visszaélések mellett divatban volt, a más he­lyetti és ugyanazon egyénnek több ízben és helyt való szavazása. Ez oly nagy mérvben űzetett, hogy például Udvarhelyszék havasalji faluiban 6 év alatt egy vá­lasztó sem halt meg, az összeirottak közül soha egy sem hiányzott, mert halott és távollevő helyett min­dig szavazott valaki más. igy történhetett, hogy be­jött 500 választó adott 6—700 szavazatot, mert néha egy egyén 5—6-szor szavazott, s mindez történt a sze­mélyazonosság bizonyítására behívott elöljárók vét­kes elnézése mellett. Az is divatban volt, hogy a székhelyen lakó megyei tisztviselők és a választási joghoz juttatott szolgaszemélyzet: pandúrok, hajdúk, financzok és csendőrök néha ugyanazon a napon kétszer szavaz­tak ; a megyében s a külön képviseleti joggal felru­házott városban. Sőt a több helyi birtokos földesurak vándor szavazó gépekké alakulván 8—10 helyen szavaztak az ellenzéki jelöltek ellen, a központi bi­zottságok gondoskodván oly határnapok kitűzéséről, hogy mindenfelé eljuthassanak. Igen helyes tehát, hogy a 102. §. az ily vissza­élések megtorlásáról gondoskodik, azonban van ott két félre magyarázható kifejezés, a­mi annak ellenőr­ködő hatását gyengíti. Ilyen a 4. sorban levő »he­lyütt,« melyet igy szeretnék kiegészíteni »helyütt, vagy több választó kerületben« mert az 59. §. megen­gedi ugyanazon választó kerületben több szavazat­­szedő küldöttségek alakítását, minek alapján a »több helyütt« kifejezés, ezen több szavazatszedő küldött­ségek előtti szavazásra is lenne magyarázható, holott a törvénynek nemcsak egy választó többszöri, ha­nem a több választó­kerületben való szavazást is el kell tiltania. Továbbá ugyanezen 102. §. 5. sorában levő »t­u­d­v­a« szót kihagyni kérném, mert az a kibeszélésnek igen tág tért nyit s a büntetés alóli kibúvást könnyiti. Ily értelmű módosításomat bátor vagyok beterjeszteni, és elfogadásra ajánlani. Szavazás útján a 102-ik §. eredeti szövegében fogadtatik el. Olvastatik a 103 és 104 §. 103. §. Ki a választás színhelyén a rendet zavarj­a , vagy oda fegyvert , vagy botot visz, ds azt a rendre ügyelő közeg f­elhivására rögtön át nem adja, az illetékes közig­azgatiói l­otóság által rendőri utón három naptól egy hónapig terjedhető fogsággal büntetendő. 104. § A párt, vagy jelölt zászlóját, jelvényét imaházra, állami, törvé­nyhatósági, városi vagy községi középületre, vagy nyilvános iskolára kitűzni tilos, tilos továbbá a zászló vagy jelvény erőszakos eltávolítása oly helyről, hová azoknak kitűzése törvényesen meg van e­n­­gedve. Nyilvános pártgyűlés , pártünnepély, kim­enet a városi vagy községi elöljáróságnál , a megelőző napon mindig bejelentendő; ezeken magát az elöljáróság megbí­­zott által képviseltetheti.­­ A­ki a zászlót, jelvényt kitűzte , vagy kitűzését elrendelte, vagy ki a zászlót, vagy jelvényt oly helyről, hová annak kitűzése megengedve van, erőszakosan eltávo­lítja, vagy megrongálja, vagy a be nem jelentett nyilvá­nos pártgyűlést, pártünnepélyt, körm­enetet rendezte, a közigazgatási hatóság által rendőri utón 100 írtig terjed­hető bírsággal, vagy 20 napig terjedhető fogsággal bün­tetendő. A tiltott helyre tűzött zászlót, jelvényt az elöljáró­ság eltávolítani köteles. Orbán Balázs félreértés kikerülése végett ajánlja, hogy e­z­ekkép módosíttassék, »hogy a ki a zászlót, jelvényt a fentebbi §§-okban kijelölt tiltott helyekre kitűzi. E módosítás elfogadtatik. Következik a 105. §, 105. §. A pénzbüntetés az illetékes törvényszék ál­tal azon törvényhatóság rendelkezésére bocsátandó, mely­nek területén a megbüntetett cselekvény elkövettetett, s ez által népnevelési czélokra, vagy területén létező közkór­­hoz vagy szegények alapjára fordítandó. Schwarcz Gyula e ponthoz a­ következő irány módosítást ajánlja: ezen szó, helyett »pénzbüntetés« tétessenek következő szavak: »a büntetésből befolyt pénzek« és ennek megfelelőleg »bocsátandók illetőleg »fordítandók.« (általános helyeslés.) Nehrebeczky Sándor e §. első sorába tör­vényszék után ezt indítványozza betétezni: »illetőleg közigazgatási hatóság.« Előadó és a ház mindkét módosítást elfo­gadják. Következik a 106. §, 106. §. A 94., 95., 96., 101. §§-ban felsorolt tör­vényszegések miatt, a bűnvádi eljárás csak akkor indít­ható meg, ha a cselekmény elkövetése után 6 hó alatt, to­vábbá a 91., 92., 93., 100., 102., 103. §§-ban felsoroltak miatt pedig akkor, ha a cselekmény elkövetése után 30 nap alatt a bíróságnál feljelentetett, Teleszky István a §-nak következő átalakí­tását indítványozza: A 91, 94, 95, 96, 100, 101 .§-ban felsorolt tör­vénysértések miatt bűnvádi eljárás csak akkor indít­ható meg, ha a cselekvény elkövetése után 6 hó alatt, a 92, 93, 97, 102, 103, 104. §§-ban felsoroltak miatt pedig a bűnvádi, rendőri, s illetőleg fegyelmi eljárás akkor tehető folyamatba, ha a cselekvény elkövetése után harminc­ nap alatt az illetékes hatóságnál fel­jelentés létetett. Ajánlja módosítványát. (Helyeslés.) Szeniczey Ödön előadó, a 100. és 103-ik §§-okra vonatkozáson kívül, mint melyek kisebb vét­ségekre vonatkoznak, — a többi hivatalosát elfo­gadja. Kebrebeczky Sándor a következő módosí­tást teszi e §-hoz: A 93. §. után tétessék 97. §. Továbbá a máso­dik sorban »bűnvádi« szó után tétessék »és fegyel­mi«, és végre az 5-ik sorban a 103. §. után vétessék fel a 104. §. (Pulszky Ágost közbeszól: A végén té­tessék: Hatóságnál!) Tökéletesen igazsága van a közbeszóló képviselő úrnak, hogy miután itt nemcsak bíróság, hanem politikai hatóság is intézkedik, e szó után »bíróságnál« tétessék »vagy az illető hatóság­nál « (Helyeslés.) Péchy Tamás elfogadja a módosítást. A ház Nehrebeczky módosításait elfogadja. Következik a Vil­ik fejezet czime és 107. §, 107. §. Azon községekre nézve, melyekben úrbéri­ség nem létezett, a központi választmány a választók első összeírása alkalmával állapítja meg egyszer mindenkorra, melyik azon szomszédközség, melyből a 4. §. értelmében az adóval legkevésbé megrótt */* úrbéri telek veendő. 108. §. Addig is, míg a törvényhozás az adóhátra­lékok behajtása iránt intézkedni fog, azok a­kik az össze­írást, illetőleg évi kiigazítást megelőző évnél hosszabb idő­ről tartoznak adójukkal, a névjegyzékbe felveendők, ha az összeírást, illetőleg évi kiigazítást megelőző év első nap­jától az összeírás vagy kiigazítás megkezdéséig hátralék­ban levő adójukból legalább annyit lefizettek, a­mi­­nyit a megelőző év összes egyenes államadója tesz. Zeyk Károly vonatkozva Benes Dömének az 5. §. tárgyalásakor elfogadott indítványára az erdé­lyi füst-szavazat iránt a következő új §-t kívánja fölvetetni: »A jelen törvény 5-ik §-ában érintett községek­ben a füstök számának megállapítására és a községi képviselők választása iránt a központi bizottmány felhívására a törvényhatóság akként intézkedik, hogy ezen választás az összeirás megkezdése előtt legalább 14 nappal megtörténjék. Ezen választást az 1871. XXIII. t. sz. 38. §-ában megjelölt községi választók az azon törvényc­ikk 49.§-ában előirt módon teljesí­tik. A megválasztottak az összeíró bizottság által az azon évi névjegyzékbe felveendő.« (Helyeslés.) Következik a 109 §, melyben Szászkabánya szót előadó külön kéri íratni. »Szászka- Bánya. 109. §. Bogsán, Dognácska, Moldova, Oravicza, Resicza, Stajerdorf és Szászkabánya községekben, melyekre az 1848. V. törvényczikk 2. §. a) pontjának a városokra vonatkozó rendelkezése eddig alkalmaztatott, a választók összeírása továbbra is a jelen törvénynek a városokra vo­natkozó határozatai szerint, lesz teljesítendő. 110. §. Az ország azon részeiben is, melyekre az 1848. erdélyi II. törvényczikk hatálya kiterjedt, minden képviselőválasztásra a szabad király­i városok kivételével egy külön választókerület alakítandó, és minden választó­­kerület csak egy országgyűlési képviselőt választ. Ez utóbbi §-nál fölszólal Péchy Tamás, mint a II. IH és V-ik osztály különvéleményének előadója, indokolván azon előadá­sukat, hogy az erdélyi 4 királyi városban is (Kolozs­vár, Fehérvár, Vásárhely, Erzsébet­város) melyek 22 képviselőt küldenek, azokat külön választó kerü­letekben válaszszák, nem együttesen. Gr. Szapáry Gyula belügyér a kisebbségi vé­leményt mint méltányost elfogadja. A ház szintén elfogadja a kisebbségi véle­ményt. Molnár Antal saját maga és több képviselő társa nevében a 110-ik­­ után egy új §-t ajánl, mely igy hangzik : »Az ország azon részeiben, melyekre nézve az erdélyi 48. II­­. czikk hatálya kiterjedt, a választóke­rületeknek újabb törvény általi végleges rendezéséig a központi bizottság egy választó­kerületben a szük­séghez képest egynél több összeíró küldöttséget is küldhet ki. Ezen indítványt mint a tényleges viszonyok ál­tal teljesen indokoltat, ajánlja a t. háznak elfoga­dásra. Tisza Kálmánnak nincs kifogása az ellen, hogy ott a­hol a szükség kívonja, egy választókerü­letben több küldöttség működhessék, hiszen épen ezen szempontból vezettetve létetett ezen oldalról azon indítvány, hogy a törvényben nemcsak az ösz­­szeírásnál, de általánosságban mondassék ki, hogy a központi bizottság legalább egy három tagú kül­döttséget nevezzen ki, a­mi természetesen annyit tesz hogy, ha a szükség kívánja,­hát többet. Ezt a t. ház nem fogadta el, azonban ha most legalább az átmeneti intézkedésre nézve elfogadtatik, szívesen hozzájárul, de csak azon feltétellel, hogy ne csak Erdélyre, hanem általában az egész országra nézve mondassék ki. Molnár Antal szívesen hozzájárul ahhoz, hogy indítványa ily értelemben módosíttassék. Paczolay János nem tartja megengedhe­tőnek, hogy egy megbukott indítvány itt újra beho­zassák. Tisza Kálmán kijelenti, hogy az itt nem mint előbb, állandóan, hanem csak mint átmeneti intézke­dés hozatik be. Péchy Tamás hozzájárul Tisza indítványához. Gr. Szapáry Gyula belügyér azt kéri, hogy ez indítvány csak az első összeírásra vonatkozva fo­galmaztassák. Erre az uj § elfogadtatik. Következik a régi 111-ik §, 111. §. Az 1848. V. törvényczik 5. §-ának A) 45-ik tétele akként értelmeztetik, hogy Nagy­vára­d-Ujvá­­ros, Várad-Olaszi, Várad-Váralja és Várad-Velencze város­részekből egyesitett és önálló törvényhatósági joggal felru­házott Nagyvárad város egy képviselőt küld. Az 1848. V. törvényczikk 5. §. A­ 98. tétele ak­ként módosittatik, hogy Kraszna-megye két képviselőt küld, a 99. tétel pedig így módosíttatik, hogy Közép- Szolnok­ megye Zilah várossal, mint egyik választókerülete székhelyével, küld három képviselőt. Tavaszy Endre, miután a választó­kerületek szabályozását illetőleg a ház jul. 7-én határozati ja­vaslatot hozott, e­z­ teljesen feleslegesnek tartja s ezért kihagyatni kéri. Deáky Lajos szintén csodálkozik e­z behoza­talán ; de ha már behozatott s Kraszna megyének két képviselőt ad a törvény, Zilah városnak is kéri a régi egy képviselőjét megadatni. Módosítást is nyújt be, mely igy hangzik : A választási törvényjavaslat 111. §§. második bekezdése második sorában »a két« szó után tétes­sék »Zilah város egy«­­ »képviselő« szó után a §. többi része töröltessék. Bozsánczy Adolf Krasznamegye két képvi­selői jogát védi s kimutatja, hogy ennek egyik kép­viselőjétől megfosztatása csak is tévedésből származ­hatott 1848-ban. Beszédéből kiemeljük e követke­zőket : Az 1848. V. t. ez. 1. §-a határozottan kijelenti azt, hogy politikai jogok azoktól, a­kik annak gya­korlatában voltak, elvétetni nem fognak. E­z egye­sekre vonatkozik ugyan, de kétségtelen, hogy a­mit a törvényhozás egyesektől elvenni nem akart, még ke­­vésbbé akarhatta attól a törvényhatóságokat meg­fosztani, a minthogy nem is tette, sőt e jogot az 5. § szerint »népesség, terület és közgazdászati tekintetek alapján« lényegesen szélesbítette is. Ezen általános szabály alól kivételt egyedül Kraszna megye képez. Sem a karok és rendek elébe terjesztett törvény alkotása iránti javaslatban, sem pedig az összes országgyűlési irományokban egyetlen szóval, egyetlen betűvel sen­ indokolt kivételt. Mert noha Kraszna megye­i törvényhozás által megállapí­tott mindazon kellékekkel bír, melyek a kisebb muni­­c­ipiumoknak nyújtott kedvezmények nélkül is két képviselő választására jogosítják, mindamellett e jo­gától az 5. §. 18. tétele által tényleg megfosztatott, mert csak egyetlen képviselőt küld saját területéről, a másikat pedig Zilah városával közösen választja. E sérelmet növeli az, hogy Zilah városa nem csak Kraszna megye kebelében nem fekszik, de még nem is szomszéd, hanem egy harmadik törvényhatóságot képez és Kraszna megye egyes községeitől 5—6—7 mértföldnyi távolságra van. Ez a helyzet, melyhez kiegészítésül szabadjon becses figyelmüket egy pillanatra oda irányoznom, miszerint méltóztassanak meggondolni Kraszna me­gye választóinak helyzetét, a­kik a már jelzett távol­ságról kénytelenek Zilah városába zarándokolni, hogy a választói jogot gyakorolják, a­mely közönség nagy része 2, sőt kevésbbé kedvező körülmények kö­zött 3 éven át kénytelen idegen területen meghalni, illetőleg virrasztani, méltóztassanak elképzelni, men­nyire ki vannak téve a választók minden elképzelhe­tő visszaéléseknek, főleg ha e javaslati törvény erőre emelkedvén, az országban egy napon fognak megejtetni a választások, mert akkor a választó­kö­zönség nem csak idegen területen, hanem egyszer­smind választási izgatottságban hullámzó idegen te­rületen járulhat csupán az urnához. Egy tekintet a helyzetre, te ház, s annak tart­atlansága kétségtelen­né válik. Beszédét ekként fejezi be. És t. képviselőház, belső meggyőződésem az, s mint talán kimutatnom sikerült is, hogy ez az intéz­kedés nem szándékosan, hanem tévedésből jött létre és azért méltóztassék nekem megengedni, hogy azon nézetemet nyilvánítsam , hogy a tévedés csak addig nevezhető tévedésnek, míg annak, ki azt elkövette, alkalma nyílik azt jóvátenni, de a­ki azt jóvátenni szándékosan elmulasztja, az már nem tévedett, ha­nem szándékosan cselekedett. Ezért hiszem te­hát, hogy azon önérzet, mely képviselőtársaimat, a ma­gánélet hasonló eseteiben megóvná, meg fogja óvni Magyarország képviselőházát is attól, hogy ellene alaposan ily vádakat lehessen emelni. Kérem a t. házat, méltóztassék a központi bizottság szövegezését elfogadni. Teleszky István a fentebbihez hasonló jog­sérelmét mutatja ki tüzetesen N.­Várad városának, melyből pusztán félreértésből Váralja és Velencze részei különszakasztattak. Steiger Gyula a Tavaszyéhoz hasonló érve­léssel követeli, hogy ezen kiigazítások a fővárosiéval együtt akkorra hagyassanak, mikor a minister az azt illető határozati javaslatnak eleget fog tenni. Miután még a belügyér is szót emel e §. el­len, a ház többsége azt egészen elejti. Olvastatnak a 112—119. §§-ok. 112. §. Az ország azon részeiben, melyekre az 1848. V. törvényczikk hatálya kiterjedt, a törvényhatóságoknak a választókerületek beosztására és választási székhelyek iránt jelenleg fenálló határozatai a törvény további intéz­kedéséig érvényben maradnak, kivéve a 111. §-ban fog­lalt eseteket, melyekre nézve az illető törvényhatóságok által az ezen­­ értelmében a kerületekben szükséges vál­toztatások megteendők. 113. §. Az összeírás és választásnál felmerülendő költségek, a törvényhatóságok házi pénztára iránt hozandó új törvény létrejöttéig, az állampénztárból fedezendők. 114. A névjegyzékre vonatkozó összes beadványok, kivonatok, bizonyítványok vagy egyéb okiratok, bélyeg­mentesek és díj nélkül szolgáltatandók ki. 115. §. Jelen törvénynek a választók névjegyzéké­nek elkészítésére és kiigazítására vonatkozó intézkedései azonnal, a választásra vonatkozó intézkedései pedig a je­len országgyűlés berekesztése után lépnek életbe. Addig az időközi választások az 1872-ben összeírt választók által az eddigi törvények és törvényes gyakorlat szerint foganatositandók, 116. §. Minden törvényhatóság és város, mely kü­lön országgyűlési képviselőt küld, a belügyminiszer által kitűzendő határidőn belül ezen törvény 17. és 20. § ai ér­telmében megválasztja a központi választmányt. Ezen új választmány teljesíti azon teendőket is, a­melyek végzése törvény, illetőleg törvényes gyakorlat sze­rint ezen országszággyűlés végéig a jelenleg központi vá­lasztmányokat illeti. 117. §. Az első névjegyzék megállapítása alkalmá­val, ha az összeírás az év első felében veszi kezdetét, a választói jog meghatározásánál a megelőző évre kivetett adó, ellenkező esetben és a névjegyzék minden további ki­igazításánál azon évi adó vétetik alapul, a­melyben a ki­igazítás történt. 118. §. Az első névjegyzék, ha a központi választ­mány az összeírás elleni minden felszólalás felett 187­4. vé­géig határozott, az 1875-ik év végiég, ellenkező esetben az összeírás végmegá­llapitásá­t közvetlen követő naptári év utolsó napjáig érvényes. 119. §. Az 1848. V. törvényezikk 5. §-a és az 1848. erdélyi II. törvényezikk 7. §-a azon módositással, melyet ezeken az 1868. XXX és XLIII. törvényezikk, úgy a jelen törvény tesznek, érvényben maradnak, valamint érvényben marad az 1848. V. törvényezikk 56. §. és az erdélyi 1848. II. törvényczikk 9-ik §-a azon módositással melyet ezekben az 1870. XXV. törvényczikk tett. Az 1848. V. és ugyanazon évi erdélyi II. törvény­­czikkek többi §§-ai hatályon kívül helyeztetnek. Ez utóbbi §-hoz gr. Szapáry Gyula belügyér a következő módosítást ajánlja: a 119. §. 4 sorától ezen szavak: »úgy a jelen törvény« kihagyandók ; továbbá beleiktatandó az 1873-iki 34. t. cz.-re való hivatkozás (Elfogadjuk.) Ellenben a központ határozati javaslatát a curi­­ának választási szabványa beterjesztésére a többség elveti. 120. §. Ezen törvény végrehajtásával a belügy- és az igazságügyminiszer bizatik meg. A 120. §. szó nélkül fogadtatik el. Elnök: E szerint a tv. javaslat úgy átalános­­ságban, mint részleteiben el lévén fogadva, annak 3-szori felolvasása a holnapi ülésre tűzetik ki. Holnap 10 órakor zárt ülés fog tartatni, utána pedig nyilvá­nos ülés, melynek első tárgya a törvény 3-szori felol­vasása lesz. Azon fölül tárgyaltatni fog a mentelmi bizottság jelentése Stanesku képvo úr kiadatása tár­gyában, valamint az 5-ik bíráló bizottságnak ma ki­nyomatni rendelt határozati javaslata is (Fölkiáltá­sok : A házszabályok!) tehát a házszabályokra be­adott módosítványok szintén a holnapi ülésben fog­nak tárgyaltatni. Az ülést bezárom. Ülés vége 2 óra 5 perc­kor. Castelar programmbeszéde. *) (Folytatás.) »Ha önök újra fölvetik a köztársaság és mo­narchia kérdését, e nagy botlás újra fel fogja idézni a forradalmi lázt, a reactio fondorlatait, Európa aggályait, idegen háború fenyegetéseit a valószínűt­len jelöltekkel, az udvarok intrigáit, a népkörök fék­telenségeit, a zavarokat a közigazgatásban és pénz­ügyekben, a polgár­háborút. Az érvényben levő in­tézményeken kívül az ismeretlenben, az ismeretlen­nek sűrű sötétségében fognak bolyongani, s keresve a monarchiát, könnyen a demagógiával ta­lálkozhatnak. (Hosszas helyeslés.) Csatlakozzunk tehát az érvényben levő intéz­ményekhez s kerüljük egyaránt úgy azt az u­t­ó­p­i­­á­t, melynek czélja a t­r­ó­n helyre­állítása, mint azt, mely a cantont akarja életbe léptetni. Mindkettő egyformán végzetes. Hogy gátat vethessünk a zavargó erőknek, he­lyezzük mindezek fölé a nemzeti egységet. Van a népeknél egy érzet, egy érdek, egy eszme, mely ural minden érzetet, érdeket, eszmét s ez a haza érzete, érdeke és eszméje. A h­a­z­a nem csak bölcsőnk keskeny helye, nem csak a lombos fa, mely gyermekkorunkban árnyat nyújtott nekünk, nem csak a mező, hol pompás pillangókként tüne­­deztek el első illusióink,nem csak a templom, melyben a tömjén és myrrba füstjeként emelkedtek fel első imáink: a haza több ennél: a haza a szép félszi­get, a phenicai hajósok esti csillaga, a klassikus köl­tők Elisaeuma, az arabok édene, a félsziget, mely­nek nemes földje létrehozta a jeles celta-iberi fajt, mely oly erős, mint az éjszaka tölgye s oly hajlékony, mint a dél pálmája; oly faj, mely műveltségének fé­nyével bevilágította az ókor utolsó napjainak sötét­ségét , mely minden más nép előtt civilizálta a ger­mán fajokat, mely a mysticismus és szétdaraboltság korában az emberiség megdermedt tagjaiba az élet melegét lehelte, melynek oly nagy múltú szabadsága van, mint az angolnak, melynek oly erélyes és felvi­lágosult demokratiája van, mint a történelem első demokratiái: kalandok­, ha tetszik, fanatikus, vak­merő, nyugtalan, okulni nem szerető, hanem derék, erélyes, hősi és magasztos faj ez; e föld és faj még kiváló tulajdonai és nagysága nélkül is, melyek mint egy kebelben és egy eszmében egyesülve vannak Spanyolo­r­s­z­á­g e mágikus nevében, megérdem­­lenék tiszteletünket és szeretetünket, mert Spanyol­­ország a mi szent, örök és gazdag anyánk. (Viharos tetszésnyilvánitások.)« Itt szónok a nemzetiségek jellemzésébe bocsát­kozik s kimutatja a népek és az egész emberiség tö­rekvését az egységre a kereszténység által a Poly­theismus felett, a monarchia által a feudalismus fe­lett, s a forradalom által a monarchia felett. Mondja, hogy a foederationak egyesítni kell a már megala­kult nemzetiségeket, de nem szabad összetörni és tö­redékekre morzsolnia egy és ugyanazon nemzetet. Ez utóbbi utópiának valósítása lett megkísértve Car­tagena felgyújtása. Határozott ellensége azon felfogásnak és nézetnek, hogy az együvé tartozás ér­zetének hiánya, biztosítéka a köztársaság tartósságá­nak s kimutatja, hogy a görög és olasz köztársasá­gok a monarchia által domináltattak, mivel hiányzott bennök az egység, mely a nélkül, hogy kizárná a kü­­lönféleséget, az államok erejét és nagyságát képezi. Kimutatja és kifejti, hogy Holland a köztársa­ság megalapíthatásáért — a kölcsönös függet­lenséggel kénytelen volt az egységnek legalább árnyát kölcsönözni; alkotott egy szm­leges monarchiát, hogy aztán végleg monarchiává legyen. Az Egye­sült Államok történetének nagy phasisai, a forra­dalom, a philadelphiai conventio s a secessionalis bá­bom nem egyebek, mint törekvés az egység felé. S v­a­­ ez­n­a­k szintén van három év,száma, melyek hasonló tendentiát jeleznek: 1815 1858 és 1874. „Ki ne hódolna — folytatja Castelar — ez adatok és példák meggyőző erejének ? Nálunk, baszk népeknél, a népek kiválólag semiseparatisták. Kivéve e várost (Granadát) melynek heroismusa büszkesé­günk és csodálatunk s a külföld irigylésének tárgya; kivéve ama városokat, melyeket modern szellem ha­tott át, melyek Guernica fája, a világ demokrátiájá­­nak legrégibb emléke alatt születtek, melyek megol­talmazták köztársaságaikat minden invasiotól, me­lyek a földön a legfoederalisabb intézményekkel kormányozzák magukat, m­a más városok, ragasz­kodva oltáraikhoz és bálványukhoz, távol a modern szellemtől és a nemzeti egységtől, mert nem szívnak oly eszmékkel telitett levegőt,min­t mi szívünk, szik­láikból, melyeket mi örök municipiumok alapjaiként tisztelünk, véres vesztő helyet csináltak, melyen fel­áldozzák a szabadságot; vasukból, melyre azt esküd­ték, hogy szabadságaink védelmére fogják használni, kardot kovácsoltak a mi melleink ellen és lánczokat készítettek karjainkra; ők most (a karlisták) egy absolut és anyagyilkos király rabszolgái, a haza gyilkosai. (Viha­ros tetszés.) A karlista háború alapja egy separatista tö­rekvés, épen mint a cantonalis mozgalomé. A két utópia találkozik eredményeiben; mind a kettő egy­formán gyászos. Voltak pillanatok a múlt nyáron, midőn attól tartottunk, hogy szeretett Spanyolor­szágunk teljesen felbomlik. Akkor láttuk mindazt, a­mit nagyon szeret­nénk, ha elfeledtünk volna: mindennapi általános lázadásokat, katonai fegyelmetlenséget, fegyver ál­tal megölt republikánusokat az utczákon, békés népességeket a forradalom lánya által tova ragadtat­­ni, Cadixot, mint a demagógia zsákmányát és áldo­zatát, Malagát, mint családok és nevek versenygé­­seinek áldozatát, Granada helyőrségének véres küz­delmek utáni lefegyvereztetését, bandákat, melyek fel­kerekedtek harczolni egyik városból, hogy a másikban elessenek, anélkül, hogy tudnák, miért, az Alcoyban végbement gyújtásokat és mészárlásokat, Valencia anarchiáját, eszeveszett hangzavart, a cantonalisták emissariusainak öklelőzését a kormány védelmezőivel Valladolidban,Sevillát fegyverben, Cartagenát deliri­­umban, Alicantét és Almeriát bombáztatva, a hatá­rokat elpusztítva, a hajókat feltartóztatva, mintha tengeri rablók jelentek volna meg a Földközi tenge­ren, mindenütt a biztonság hiányát, parkjainkat füstté gomolyodva, tengeri haderőnk egy részét a tengerbe sülyedni, hazánk romlását és pártunk ön­­gyilkosságát , és a­mi e roppant balszerencsében a legnagyobb csapás, mint ragadozó madarakat láttuk a karlistákat csoportonként kibújni hegyi odúsokból és romok közül, készek lévén még nagyobb csapások­kal tetézni a meglevőket, készek arra, hogy rabszol­gaságot és becstelenséget hozzanak ránk, hogy meg­osszák az absolutismus és a theokratia között ez olyan nagyon, nagyon szerencsétlen nemzet tagjait. (Viharos tetszés és szűnni nem akaró helyeslés, nagy meghatottság.) Minden utópia, úgy a demag­ógia, mint a mo­narchia utópiája ugyanazon bajokat eredményezi. És épen ezért ostoroztam és ostorozni fogom mindig nem lankadó erélylyel a cantonokat és a restauratiót. A restauratió politikája mindig és mindenütt esztelen politika. Az a nép, mely vissza­tér a formákhoz, melyeket már összetört s a dynasz­­tiákhoz, melyeket elűzött, menthetlenül veszett poli­tikát űz, főleg akkor, ha e kormányformákat és dy­­nasztiákat sok ideig volt alkalma kiismerni. A restauratió hátrafelé haladást,hanyatlást je­lent. E szó értelme világos és általános; a reactió­­hoz való visszatérés a forradalmakhoz való visz­­szatérést jelenti, s a népek oly nehezen térnek vissza a restaurátióhoz, hogy valamennyit eddig ismerünk, idegen beavatkozásnak kell tulajdoní­tanunk. XIV. Lajos restaurálta a Stuarto­kat, angol és osztrák sergek támogatták a nápolyi detronizált Bourbonokat, a szövetségesek sergei vit­ték vissza az elűzött franczia Bourbonokat, kiket a nép újra elkergetett s kiknek uralma nem fog többé soha uj életre kelni. Szent Lajos 100,000 katonája helyezte vissza VI. Ferdinandot gyalázatos absolutismusába; a szent szövetség VII. Piust helyezi vissza Rómába s Franczia- és Spa­nyolország, meg a két Sicilia coalitiója,ugyanoda IX. Piusz viszi vissza ; európai szuronyok restaurálták a monarchiát Mexicoban. Minő biztosítéka van a vilá­gon a spanyol restaurátiónak ? De hisz e törekvés mindenütt hasztalannak bi­zonyult. Ha nem a nép lelkiismerete kergette el a régi dynastiákat, miért buktak hát meg ? Ha nem a szá­zad szelleme sebesitette meg őket s nem ennek feleb­­bezést nem ismerő bírói szava ítélte el őket, miért nem tartják tehát fen magokat? Vagy erősek voltak e dynastiák s akkor a lökés, mely őket letaszította erősebb volt, mint ők, vagy gyengék voltak s akkor a száműzetésben nem szerezhették meg az erőt, melyre szükségök volt. A trónfosztott család nem fog ne­künk semmit sem visszahozni, sem egy marék földet, sem befolyást, sem békét, sem hatalmat, sem rendet, mert azt visszahelyezve a trónra, ismét utat nyitná­nak önök a gyülölségeknek, melyek aláásták trónját s azzal együtt letaszították még pedig akkor, midőn * L. a »Hon« jul. 27- as 30-ai esti számait, sérthetlenségének és történelmünkben meg nem sza­kított traditióinak dicsfényével bírt. A nyugat népei között teljes solida­­ritás létezik. A Bourbon család restaurátiója ép oly lehetetlen Franczia, mint Spanyol és Olasz­országban. A franczia pár, a­ki hajdan tisztelte a li­­liomos zászlót, most csak gyűlölettel néz rá s azt a haza izzadtság törlőjének tekinti. A spanyol nép, mely önmagát áldozta fel királyaiért a függetlenségi harc­ban s a polgárháborúban, most megtagadja. És helyesen teszi. A királyok ezerszer fürösztötték vérbe hazánkat egyenetlenségeikkel, feláldozták nagysá­gunkat a világ előtt egyezményeiknek és önérdeke­iknek, elvesztették Gibraltárt a trónörökösödési há­borúban és elfeledték az utrechti békekor; VII. Ferdinánd perfid keze által száműzésbe és a bitó­fára küldötték a legjelesebb hazafiakat; utóbbi ural­­muk alatt,, megsemmisítették a szabadságért hozott áldozatokat egy hét éves háborúban; s ma a gyalá­zatos északi lázadás, összerom­bolt utaink, összetört távírdáink, elhamvasztott állomásaink, elpusztított földeink, vértől párolgó szikláink és ezrenként meg­ölt katonáink felett ott lebeg egy Bourbon át­­kos szelleme, mintegy arra emlékeztetve minket, hogy gyászos emlékű faja arra való, hogy minket el­nyomjon és szakadatlanul összetépjen, hogy nem ér­demel egyebet gyűlöletünknél s hogy nem várhat tő­lünk egyebet, mint átkot, mely századról századra minden nemzedékre száll. (Viharos tetszés.) A restauratió minden korszaka a boszu kor­szakai voltak; boszu volt Angliában,hol üldözték nem csak az élőket és azok vagyonát, hanem boszut álltak még a halottak csontjain is; boszu volt Francziaor­­szágban, hol oly kegyetlen borzalom terjedt el, melylyel föl nem értek a demagógiának még legvé­rengzőbb saturnaliai sem ; boszu volt Olaszországban, hol még most is borzalommal emlékeznek vissza a tengerbe dobott hazafiak bulláira, melyeknek elme­­rülését a királyi család kéjjel nézte, hogy súlyosbítsa a halállal küzdő kínjait és saját kegyetlenségét; bo­­szú volt Spanyolországban, az exáltált royalisták, a királyi összeesküvések, neroi üldözések, tömeges száműzések, a tömeges gyilkosságok és az inquisitio Spanyolországában; boszu volt e Spanyolországban, mely Barcelonától Coronáig, Majorkától Cadixig a vesztőhelyek hegylánczolatát képezi, melyeken a szabadsághősök vesztek el, megöletve a hóditók ud­­varonczai által, mert a boszu azokra nézve, kik a trónon születtek és számkivetésben nevekedtek fel, midőn visszatérnek királyságukba, a győzelem fel­adása és az igazság szentesítése. (Hosszas élénk he­lyeslés.) Egyetemes tanító gyűlés. A II-ik egyetemes tanítógyű­­lés taneszköz-kiállítás költsé­geinek fedezésére adakoztak: Hitter Gyula 1 frt, Karlovszky Zsigmond 5 frt, a nagykörösvidéki tanító­ egylet gyűjtése 9 frt, Suttág Ferencz tanfelügyelő 3 frt, Szentkirályi Mór iskola­széki elnök gyűjtése 9 frt, Kerekes József tanfel­ügyelő gyűjtése 20 frt, Vasi közép ev. egyházmegyei tanitó-egylet gyűjtése 5 frt, Halasi ur gyűjtése 4 frt, a szepesi tanitó-egylet iglói kerülete 4 frt, a keme­­nesaljai tanitó-egylet gyűjtése 5 frt, az aradvidéki tanitó-egylet gyűjtése 15 frt, a tatrangi magyar köz­ségi iskolaszék 2 frt, Nusser József tanfelügyelő 3 frt, Budapest VIIi. kerület II-ik iskolaszék gyűjtése 16 frt 50 kr, a kőbányai iskolaszék 20 frt, a csanád­­megyei tanító­egylet gyűjtése 6 frt 30 kr, dr. Hege­dűs János orvos úr 5 frt, Földi István tanfelügyelő gyűjtése 5 frt, a váczvidéki tanító­egylet gyűjtése 4 frt, Mennyei János tanfelügyelő gyűjtése 10 frt, Budapest Terézváros TTT.it­­om­inszék gyűjtése 15 frt. A szervező bizottság ezen kegyes adakozásokat köszönettel fogadta és értesíti a t. adakozókat, hogy mindent elkövet a taneszköz-kiállítás minél érdeke­sebbé és tanulságosabbá tételére. Kapcsolatban a még kint levő ivek lehető gyors beküldése tisztelettel kéretik. Bármily csekély adomány e nagyfontosságu ügy érdekében köszönettel fogadtatik és hirlapilag nyugtáztatni fog. Az ivek és adakozási pénzek Róth Vilmos úrhoz, Budára küldendők. A második egyetemes tanító­gyűl­é­s taneszköz-kiállítására Ben­de József apát és a­ becsei esperes plébános több népiskola tév­és a­­lakrajz­át, Frommer A. Hermann Linné és Jussien-féle rendszer szerint összeállított mag­­gyűjteményt küldött be, mit a felállítandó országos tanszer-múzeum részére adományozott. T­hal­m­­e­­­e­r gyógyszerészi gyökér és levélgyűjteményt állít ki. Knopp és Steiner iskolai vászon­táblákat küld be, s egyúttal a kiállításnál szükséges feliratok díjtalan elkészítésére is vállalkozott, mi kö­szönettel hozatik nyilvánosságra. A második egyetemes tanítógyűlésre folyvást lehet jelentkezni, a 2 frt tagsági díj befizetés mellett a vasutakon általában féláron való utazhatásra jogosító tagsági jegyek azonnal megküldetnek. Megérkezéskor következő helye­­ken kell jelent­kezni: A Székesfehérvár felől és hajókon érkezők, Belváros kötőutczai népiskolában. A Vácz, Czegléd felől, az osztrák és tiszavidéki vasúton érkezők Li­pótváros templomtéri iskolában. A Hatvan-Losoncz felől érkezők Kerepesi út végén a gázgyár mel­letti népiskolában. (Az indóháztól befelé jővén, ezen iskola útban esik.) A jelentkezési helyiségek felett, nemzeti szinü lobogó lesz kitűzve. Az elősorolt he­lyeken, bizottságok fogadják a t. vendégeket, s a szállásjegy más nyomtatványokkal együtt, azonnal ki fog osztatni. A nagygyűlés következő programja szerint ren­­deztetik: augustus 9-én délután 5 órakor előérte­­kezlet, azután ismerkedési estély. 10-én reggel 8­ 1-ig nagygyűlés, délután szakelőadások, minta­­tanodák és a taneszközkiállítás megtekintése. Este díszelőadás a budai színkörben, 11-én reggel 8—1-ig szakosztályi ülések. Délután szakelőadások, kirándu­lás a margitszigetre, ó­budai hajógyárba, vágóhíd­­hoz sat. 12-én nagygyűlés 8—1-ig, délután­ szakelő­­adások, este nagy bankett. Dolinay Gyula, szervező bizottsági titkár. *’...........................................­­...........—....................... .........................—----- —.........---■ - (Folytatása következik.) KÜLÖNFÉLÉK. — Ma délután négy órakor is­mét neki zúdult az eső és szakadatlanul tart még esti V*8-kor is, mikor e sorokat írjuk. Utczáink levegője és a természet egészen felüdült. — A budai rakpart szélesbit­é­­s é­h e­z. A közlekedési és közmunka minisztérium a rakpartot Budán csak a Rudasfürdőig szándékozik kiépiteni. Azon alul a promontori utat mostani kes­keny vonalában kivánja meghagyatni, s erre nézve a régi hibás kőpartot akarja továbbra is felhagyatni. A fővárosi hatóság ellenben azon nézetben van, hogy a Dunát nem csak ott kell szabályozni, hol ér­tékesíthető házhelyeket fog a kormány nyerni, de mindenütt, hol ezt köztekintetek szükségessé teszik, ha mindjárt jövedelmet nem várhat utána a kor­mány. S ezért felterjesztést tett a közlekedési mi­nisztériumhoz, hogy a rakpart a Rudas­ és Sáros-

Next