A Hon, 1874. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)

1874-09-16 / 211. szám

10% adó egyenlő elengedése; mert ez utóbb esetben némely megye ajándékot kapna, má­sik meg hiányt szenvedne; de még­sem he­lyeselhető feltétlenül, mert a mostani segély aránytalanságai­ a vármegye hibájából és a kormány részrehajlásából is származik; to­vábbá oly hibás állapotra vonatkozik az,mely mértékül nem szolgálhat akkor, mikor a vár­megyékre új teendők várnak a közlekedési feladatokban és egészségügyi hatáskörben. És e tekintetben hasonlóan igaz Abaúj azon állí­tása, hogy amely megyén sok országos útvo­nal vonul keresztül, annak több terhe lesz, mint egy másiknak. Épen ezért igen sok reformnak, új szer­vezésnek kell bekövetkezni a házi pénztár felállítása után, míg az önkormányzati adó­kérdés igazságosan elintéztethetik ; de addig is, habár csak ideiglenesen — az állami adó elengedését az új teendők mértékéhez, a terü­let és népesség arányához és nem a mostani segélyezéshez kell mérni.­­ Azon területet, mely a brucki had­gyakorlatok színterét képezi, következőleg ismerteti a P. N. levelezője. Közvetlenül az ország határánál a Lajtha fo­lyó mentében enyhén emelkedő hegysor húzódik el s ennek északra fekvő lejtőjén van elhelyezve a tábor párhuzamosan az osztrák államvasúttal és szemben a várossal, úgy hogy a tábor mindenestül magyar földön áll, míg Bruck városa Ausztriához tartozik. A táborban a jobb szárnyat a magyar honvéd dandár foglalja el; a bal szárnyon a közös hadsereg XIV-ik hadosztálya helyezkedett el; honvédeinknek azonban csak egy része (2 és fél zászlóalj) fér el az állandó barakokban, a többiek (3 és fél zászlóalj) sátrakat raktak és ott tanyáznak. A közös hadseregnek­ parancsnoka Prohászka altábornagy, a honvéd dandáré Görgey Kornél ezre­des, helyettese Dobay ezredes. A brucki hadgyakorlatokban a következő hon­védzászlóaljak vesznek részt: az 57-ki (NagySzom­­bat), bibithi Horváth őrnagy parancsnoksága alatt, az 58-ki (Pozsony) Králitz őrnagy alatt, a 60-ik (Nyitra) Fischer őrnagy alatt, a 73-ik (Mosony­óvár) Péterffy őrnagygyal, a 74-ik (Sopron) Mé­­szeg százados alatt és a 76-ik (Körmend) Szvétics őrnagy parancsnoksága alatt. Pármafalván (Parn­dorf) táborozik a 27-ik és Nyúláson a 39-ik honvéd huszár század Kutassy őrnagy parancsnoksága alatt. Bruck-Ujfalun (Brucknak a magyar részen fekvő da­rabja) Forgách főhadnagy parancsnoksága alatt egy üteg honvéd mitrailleuse van elhelyezve. — A panslavok az egyetemes gyűlés után sem nyugszanak. Most rendre registrálják lap­jaikban a rőczei iskola megszüntetésére vonatkozó cseh, morva, szerb, német lapok közleményeit. E köz­leményeken megérzik, hogy ők maguk küldözik az illető lapokba. Jól tudják, hogy ily gyűlöletteljes czikkekkel, ha saját czégek alatt bocsátanák közre, leginkább önmaguknak ártanak. A szászok fortélyá­hoz nyúltak tehát. »Natione« 42-ik számából p. ezt hozzák: Egész tengerét a petitioknak kellene most a 20 millió sláv­­nak, 8 millió németnek, 4 millió románnak előte­remteni s előterjeszteni, az osztrák-magyar ország­­gyűlések, raichstagok, raichsratkok, delegatiók s a minden pártok felett álló trón elé — tengerét a pe­­titióknak, melyekben követeltetnék a tótok számára mind­az, a mi övék volt és a mi övék, hogy megelőz­­tessék a nemzet szellemi meggyilkolása. A legkisebb tót faluig, a legutolsó tót gunyhóig, mindennek a mi tót, kell hogy összeszedje magát s a — szigorú tör­vény utján — solidárisan actióba lépjen, s ez actiót kell a nem­ tet nemzeteknek is gyámolitani, szóval mindenkinek, a kiben igazságos és humánus szív do­bog s a kiben hazafias érzék van. Minden Ördögnek össze kellene fognia, hogy a 20 millió a 12 millió se­gélyével, 5 millió ellenében, a törvény fegyverével köz­ben jogát ki ne vívhatná.« Az »Obszor« czimű horvát lap 195-ik számá­ból következőt idéznek: »A nem - magyar nemzeti­ségek közül a magyar uralomnak legkevésbé vesze­delmes a tót nemzet. Egy magyar államférfiu e nemzetet fehér tömegnek nevező, mely későn érik és mozog. A leggyorsabb fejű (értsd: legélesb­eszü) magyarok e nemzetből származtak (!!) .A magyar képviselők egy harmada tót neveket visel , lehet, hogy ezek a legtüzesebb magyar dhauvinok. Mi volt a magyarországi tót Scitovsky, ismeretes , a magyar állam egyik ministere is Tóth volt, van köl­tője is Tóth. A békeszerető, a tehetséges, a munkás tót nemzet adja a magyar állam minden rétegének a­­ vezérférfiakat. Ezen nemzetnek békeszeretetén, pas­­sivitásán, a tót forrásból való merítgetésén nyugszik a magyar faj hegemóniája. Csak hadd ifjodjanak meg a tótok politikai s nemzeti tekintetben, úgy mint a szászok, románok, szerbek, akkor nem lesz veszede­lemben a magyar állam, de a magyar faj uralmának bizonyosan beharangoznak. Annál inkább alkalmatlankodnék a magyar államnak az öntudatra ébredt tót nemzet, hogy ez legközvetlenebb vérrokonságban áll a cseh nemzet­tel, melylyel Morvaország közvetítésével meg nem szakított szomszédságban áll. E szomszédság s e vérség adja majd a lehetőséget, hogyha a tót nem­zet felébred s a csehekhez hasonló öntudatra jó, hogy e monarchiának keretében csak a tót és német elem fog találkozni az alkotmány terén, hagyva a magya­roknak csak oly hatáskört, mennyi őket számuknál fogva megilleti. S ime ebben fekszik a tót gymna­­siumok a magyar kormány általi bezáratásának kulcsa. »Cseh­» czimű­ lap pedig igy ír: Hogy a ma­gyar kormány, az oly gyalázatos, s a t. közönség előtt eléggé ismert vizsgálat alapján a n.­rőczei tót gymnasiumot beszüntette, első tekintetre majdnem hihetetlen s az ember hajlandó volna tévedést felten­ni, ha nem történt-e ez Törökországban és nem az alkotmányos Magyarországban. S még is úgy van. A vitéz magyar nemzet, a mely Európában gőgösködik, az csinált itt fiaskót! Glonoszabbul nem bánhatnak Törökhonban a rajákkal, mint ez országban a tótok­kal, a kik meg vannak fosztva minden jogos képvise­lettől is az országgyűlésen s most meg saját adomá­nyaikon emelt intézeteiket sem használhatják még if­júságuk mivelésére. Az osztrákoknak a magyarországgali kiegyezés után azt vélték a tótok, hogy jobb idők virradnak rá­­juk. De nagyon csalatkoztak : a magyar gyű­lölet mindjárt akkor elveté kívánalmaikat. Az­után saját költségükön iskolákat emeltek magoknak a tótok,mely iskolák alig hogy rövid idő alatt virágza­ni kezdtek, magokra vonták a magyarok figyelmét s azok nem készek azok ellen hadi köti­­­d­ö­tt­s­é­­g­e­t indítani. Nem ég ellen kiáltó sérelem-e ez a türelmes és békeszerető tót nemzet ellen ? A tótoknak ez igaz­­talanságok ellen egy pártfogój­ok sincs az or­szággyűlésen, nincs egy barát­juk az udvarnál s igy a magyarok akadály nélkül döntögethetik nem­zeti szervezetöket (már hogy a tótokét) melyet erős igyekezettel alkottak. Igen dicsérendő némely tót hazafiak azon eszméje, hogy a királyhoz egy k­i­­váló küldöttséget akarnak küldeni, bármi le­gyen is eredménye. Csak dolgozzanak teljes igyeke­zettel a tótok, hogy a szenvedett károk pótolva le­gyenek ; azon nap, melyen a magyar elem politikai és financziális tekintetben az uralomra tehetetlen­nek bizonyul, azon nap üdvére lesz az elnyomott magyarországi nemzetiségekre, és az a nap, Isten megadja, nincs messze.« A vidék. Kraszna megye folyó hó 7—11-én tartott közgyűlésének, mint rendes levelezőnk tudósit, három nevezetesebb tárgya volt. Egyik a lapunk hasábjain is sokszor ismerte­tett viszályok okának Lázár János alispánynak le­mondása, kinek tehetlenségét most már még az ő sze­mélyes pártolói is belátták s kinek lemondása által remélhető, hogy a pár év óta teljes ziláltságban léte­zett megyében a közügyek javára a béke helyre fog állani s lassanként az elzüllött értelmiség az áldozó tűzhelyhez visszatérend. Mennyi kellemetlenség és ízetlenség lett volna kikerülve, ha Lázár, mint la­punk javasolta, ezt még a bajok végleg elmérgesedése előtt teszi! A második fontos tárgy a főispán, gr. Haller Sándornak a megye közügyeiről személyes meggyő­ződés alapján tett jelentése; ez sok örvendetest tar­talmazott s a megye jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki a főispánynak érezte. A legfontosabb tárgyat a területi rendezésre vonatkozó miniszteri rendelet képezte, mely kérdés­­­ben vezetett, Taifim­ O­fin von­ukrib­ili crvnlóoáftl 90 iomi­n­p £ még 2-án rendkívüli gyűlésből 20 tagú bizottságnak adatott át. E bizottság véleményét, mely az előter­jesztett feliratban a megye eddigi áll­a­­p­o­t­á­b­a­n hagyását véleményezi, a közgyűlés egy­hangúlag elfogadta. A megye felirata kezünkben van s kiinduláspontját, hogy csupán az adóhányadék a felosztás alapja nem lehet, valamint, hogy a me­gyék bolygatása nem időszerű, helyeseljük, de a he­lyi érdekek védelmét nem látjuk eléggé megállható­­nak , azokat, hisszük főleg azon aggály szülte, ne­hogy a jövő megye székhelyéül a véghatáron fekvő Zilah jelöltessék ki. Közép-Szolnok is megtarta e kér­désben ülését e hó 12-én, melyen a fővita tárgyát a Szathmárhoz csatlakozást sürgető »Érmelléké«-nek emlékirata képezte A megye többi része az elsza­kadásnak természetesen ellene volt, de határozattá mégis az lett, hogy a kormányhoz mindkét ellenvéle­mény fölterjesztessék. Ermelléki levelezőnk nagy el­keseredéssel ír az elszakadás ellenzői ellen. Abaúj megye szept. 7-én tartott közgyű­léséből írta meg válaszát a belügyminiszterhez. Ez főleg azt hangsúlyozza, hogy a megye a 109/0-es do­­mestikával nem jöhet ki, adóját pedig még kevésbbé növelheti, mert most is túl van terhelve, pedig kiadását, tekintettel a jó administratióra, emelni kell, kéri különösen az államotnak fenntartási terhe alól fölmentését. A terület szabályozását illetőleg: Raskó és Szí­na helységeket nem tartja elszakíthatóknak a megyé­től, mert ezek közlekedése a megye felé gravitál, ezek helyett kis és nagy Bórcza és Kis Bányácska (Széphalom) helységeket tartaná kiszakítandóknak. Alsó Golop, Monok, Megyaszó, Kis-Dobsza, Hoporty és Csanálos községeket pedig bekeblezendőknek. Továbbá Felső Golop, Onga és Újfalu elszakítását ellenzi, míg Dicsháza és Szénamál kikerekítése ellen nincsen kifogása. A­mi végre Torna megyének Aba­újhoz csatolását illeti, erre nézve kijelenti, hogy az Abaújnak semmi előnyt nem nyújt, a­mennyiben en­nek adószázaléka önmagának sem elegendő. Azért Tornát csak állami nagyobb javadalmazás mellett bízná meg. Kassa-Hámort, Ópákát és Kis Folkmárt Szepeshez ajánlja kapcsoltatni, Tihanyt és Sztosz várost pedig Abaújba kebeleztetni, a fekvéseik és érdekeiknél fogva. A békésmegyei igazoló választmány a virilisták névsorának megállapítása végett e hó 17­18,19. napjain Gyulán ülést tart. Székesfehérvár közgyűlése e hó 10- én különösen a népiskolák parallel osztálya felál­lításáról s a reáliskolai tanárok megválasztásáról gon­doskodott. A brassói szász leányiskola alapkövének letételi ünnepélyén tartott beszédek és toasztok alkalmából a »Nemere« szász atyánkfiainak jobb útra térését jelzi; a­mennyiben ezeket nem hasz­nálták föl magyarellenes tüntetésekre, föl is szólítja őket újabban a testvéries hangulat fenntartására. E fordulatot várjuk és reméljük mi is. A szászoknak, kik 800 éven át többet tartottak meg jogaik és elő­jogaikból, mint magunk s kiknek nyelvét milliók cul­­tiválják, nem is lehet jogos félteni valójuk a magya­roktól és magyar államtól. A »Vácividéki lap« el van keseredve a fölött, hogy a belügyér a jegyzőegylet alapszabá­­lyait meg nem erősítette. Ennek okát hallani magunk is kiváncsiak vagyunk. P­e­s­t-P­ilis Solt megyék alispánjá­nak jelentése a pénztárak kezelését, a népesedési mozgalmat (112 szaporodás) a közegészségi állapo­tot, a dajkaságra kiadott gyermekek (318) állapotát, a háziállatok egészségügyét és a megye közbiztonsá­gi állapotát illetőleg az elmúlt hóról kielégítő. El­lenben a termés rész s az adóhátralék meghaladja az 1.700.000 h­tot. A »Szamos« fölszólal a s­zathmári pénzügy - igazgatóság föloszlatása ellen. Ugyan e lap értesít az ugocsai népgyűlésről, mely azt hatá­rozta, hogy a megye tiszántúli részének Szathmár­­hoz kapcsolását kérelmezze. Különben a szőllősi me­­gyegyűlés Ugocsa fennállása mellett irt föl, így va­gyunk azzal általában­ szeretnék az állam­háztartá­sa megszorítását, de midőn a gazdálkodást rajtunk akarják kezdeni, akkor borsódzik a hátunk. Szat­hmár megye közgyűlése e hó 11- én vette kezdetét s főtárgyát szintén a megye ki­­kerekítési kérdése képezte. A gyűlés a következő ha­tározatokat hozza: elfogadja a domestica elvét, a bányavárosokat, továbbá Szaszar, Ó Bozinka, Pis­­kolt és Vasad községek, valamint a középszolnoki tusnádi kerület csatlakozását örömmel fogadja, ellen­ben Dobra, Nánta és R.­Terebes csatlakozását s az állítólag Kővárhoz csatlakozni kész 36 község kér­vényét nem támogatja. A megye perbe fogatja sérté­seiért Ardeleanu román papot s a szatmári pénzügy­igazgatóság fentartása érdekében fölkr. A románok, mint a »Szamos« értesít, II.­­Bánya vidékén román gymnasiumot akarnak állítani. Már van is reá 20000 forintjok. Csak jó legyen s ne a nagy rőczei szellem-nzügyminiszter e­r­ő­s­en dolgozik a vidéken. Egy pénzügyminisz­teri rendeletnél fogva a vereczkei, halmi, n.-kaposi, szobránczi, gálszécsi és sztropkói adóhivatalok f. év október­­­től feloszlattatnak s az eddig hatáskörük­höz tartozott teendők a munkácsi, n.-szőllősi, ungvá­ri, n.-mihályi és varanói adóhivatalokhoz osztatnak be. Említett föloszlatandó hivataloknál a kezelés már f. hó 2- án beállíttatik. És úgy látszik, ez csak az apraja. Várhatunk nagyobb reductiókat is. Hadd jöjjenek! Győr megye ehó 12-én foglalkozott a kikerekités kérdésével. Főtárgy a Csalóköz kérvénye volt, mely bár az öreg Dunán túl van, érdekei Győr­höz kötik s azért továbbra is Győr megyéhez kíván tartozni; a megye fölki ez értelemben s ajánlja Veszprém megye azon községeinek is Győr megyé­hez csatolását, melyek ezért folyamodtak. N­a­g­y-S­ink­szék a szász nemzeti egye­tem meghallgatását kéri, egyébiránt önálló kíván maradni. Az ellen azonban, hogy Alsó-Fehérből Bu­kás, Földvár, Kövesd, Bü­­kös, Beseny, Moha és Waldorf ide csatoltassanak, nincsen kifogása. A közgyűlés ellenzi a Kőhalom, Segesvár és Medgyes­­székkel egyesítést is, mert ez által a szék érdekei ve­szélyeztetnének. Somogy megye ehó 10-én tartott köz­gyűlésében támogatni határozta az elszakítni terve­zett Sellye, Ökörság, Sztára és Révfalu kérelmét, melyek Somogyban óhajtanak maradni. A horvát katonai határőrvidék részére egykor Somogyból ki­szakított Répás és Kéthes helységeknek visszakap­csolását követeli, melyre a napokban e megyét mi is figyelmeztettük. Turócz megye közgyűlésén hátrányos­nak mutattatott be a megyének Liptó­ vagy Zólyom megyéhez csatoltatása. Ellenben előnyösnek jelezte­­tett Besztercze város bekeblezése. Ugyanitt méltá­nyos panaszok emelkedtek a tisztviselők hanyagsága ellen. Fogaras vidéke nem remélt higgadt­sággal tárgyalta az ismeretes miniszteri rendeletet; az agitátorok napja itt letelt. A gyűlés az ideszö­­gellő felső-fehéri részét s nehány pár helység idekap­­csolása mellett irt föl. Kiemelik a kapitány tapinta­tosságát. Bereghmegye September 9-én tartott gyűléséből fölirt, hogy a megye állami adója 20 százalékával, kivált ha Eszeny, Szalóka, Aghtelek szabolcsi s Alsó-Karaszló, Felső-Karaszló és Rosz­toka ugocsamegyei községek, mint ide szögellek, a megyéhez csatoltatnak. Ném tőle, hogy ismeri-e személyesen Antonelli bibor­­nokot ? — Személyesen nem ismerem, de kitalálom, hogy melyik. Szellemileg nagyon jól ismerem őt, mi­vel olvastam Liveranit. — Ez ízó ismeretlen előttem. — Ő egy kanonok, egy valódi pap. Lelkiisme­retére jámbor ember; életére szigorú anachoréta, származására nézve pedig földész. A földmivelés na­­gyon kedvező az egyház főpapjai és méltóságaira néz­ve. V. Sixtus nem csak pásztor, de kertész fiú is volt. És a katholicus iskola oly gyermekes lett, hogy első rangú kérdéssé tette azt, ha vájjon kecskét, vagy disznót őrzött-e , s hogy ez állatok atyjáéi voltak-e, vagy másé. — Minő hévvel igyekszet­te elhomályosítani a katholicismust, Henri, — mondá a nő — saját főváro­sában és székes­egyházában! Én pedig, hogy támogassam a nő észrevételeit, megjegyzem: — Látni kell a nagy emléképületeket s az esz­mékkel teli szellemet, melyek e kövek mindegyikének lerakását vezették. Hogy megítélhessük a cordovai mecsetet, a szemita — s hogy megítélhessük az athé­ni Parthenont, a pogány szellemből kell ihletet merí­tenünk. A franczia átértette megjegyzésem egész czél­­zatosságát és kissé megneheztelt: — Ha mutatja valami tagadhatlanul a katho­­licismus hanyatlását, az bizonyára nem más, mint azon buzgalom, melylyel rögtön antikatholikusnak bélyegeznek minden többé-kevésbé alapos megjegy­zést a pápaság­ és udvaráról. Mi köze van a dogmá­­nak a barmokkal, melyeket V. Sixtus őrzött? Vagy tán a gyapjas állat orthodoxabb a sertésnél? E választ egészen helyesnek és mulatságosnak találván Livrani könyvére vittem át ismét a beszédet. — A könyv Montalembert grófnak van ajánl­va, ki a restauratiot, vagyis azt akarja, hogy Milano és Velencze a horvátok sarkantyúja alá kerüljön, hogy a négyszög mint egy lópatkó helyeztessék Olaszország czimerére, a hazafiak szétszórassanak és bebujdossák a világot. — Mi nem sokáig maradhatunk Rómában, mondá a nő; a te oktalanságaid csakhamar ki fog­nak űzni innen. — Ne félj semmit. Francziául beszélünk s igy nem értenek meg. Egy barátom, ki beszélt Antonel­li bibornokkal, mondja, hogy borzasztó roszul be­széli e nyelvet. És ha már vele is igy vagyunk, kép­zelheted, mennyire ért és beszélhet francziául az al­só nép. — Beszéljen, beszéljen — biztatom én. — Nincs semmi csodálni való azon, hogy a bíbornok ennyire töri a forradalom e nyelvét, mert bizony a theologiai nyelvet sem érti jobban, Livera­­ni atya beszéli, hogy 1859-ben, Noel napján igy hal­lotta őt kiejteni e szavakat: »erutus de potestate tenebrarum,« holott az első szótagot kellett volna hangsúlyoznia, igy: »erutus de potestate tene­brarum.« A francziásan kiejtett latin csaknem érthetlen nyelv lévén a mi füleinkben, nem tartóztathatom vissza magamat a nevetéstől, s midőn egy nyelvtani hibát oly gyarló kiejtéssel hallok birálgatni. — Antonelli csak a házigazdaságot ismeri ala­posan. Sonnino, az ő szülő­városa, a pápai államok bureaukratikus fővárosává lett. A hivatalnokok fészke, szülőhelye ez; Giacomo Antonelli államtit­kár és az apostoli paloták pr­efektje Sonninoban született; Philippo Antonelli gróf, pénzügyi taná­csos, Sonninoban született; Luigi Antonelli gróf, ró­mai felügyelő, Sonninoban született. Valósággal An­tonelli litániát lehetne írni. Valamint Diocletian Caesar, főpap, tribün és consul volt, úgy Antonelli kormányzó, pénzügyér, diplomata, katona, bíbornok és mi több: a modern polgárisultság ellensége, a szent lélek egyedárusa és pápa pápája. Belátva, hogy a francziával való társalgás kezd compromittálni, mintegy a tömeg által tova sodortatva távoztam e helyről, miközben egy tompa moraj a pápa megérkezését adta tudtomra. Anto­nelli bibornok pár perczig előttem állt meg a bibor­­nokok és püspökök menetével, kiknek egy része elöl ment, másik része pedig a pápa hordszékét vette körül. Antonelli erőteljes, magas növésű ember, ha­vasi embernek néz ki inkább, mint biliornoknak vagy udvaroncznak. Sötét szemei, melyek olyanok, mint az éjjeli ragadozó madarakéi, kiálló merész orra, vastag ajkai, czitrom színű arcza, durva vonásai, me­rész tekintete és mozdulatai oly embernek tünteték fel őt előttem, mint ki ahoz van szokva, hogy paran­csoljon s neki vakon engedelmeskedjenek, de hozzá kell tennem azt is, hogy igen közönséges embernek néztem. Történelmi olvasmányaim egész sorát juttaták eszembe a hires bibornokoknak, kik a XVI. és XVII. század pápáinak ministerei voltak s kiket oly szépen leirt Ranke történész; Gallio de Como, ki ügyesen vezette két egymásra következett pápa alatt s poli­tikát ; Rusticucci, ki ép oly szigorú volt lelkiismere­tében, mint életében; Santorio, ki konokul ragaszko­dott eszméihez, szokásaiban egyszerű, rokonsága iránt erélyes, az idegenekkel szemben hajlithatlan volt s magánosságában minden emberi szenvedélytől távol állt; Madruzzi, a szent collegium Catoja; Sirlet, ki annyira elmélyedt nyelvészeti tudományba s tudorok ismereteivel a gyermek egyszerűségét párosítá és ki a pásztoroknak azzal fizette a nyaláb­ját, hogy őket a keresztény tanokra oktatta ; Borromeo Károly, a szent, kinek emlékezete eltörölhetlen a milánóiak között , a Lago di Magioreval szomszédos hegyi vi­dékeken ; Torres, ki a lepantoi győzelem által szeren­csés eredményre vezette a törökök elleni szövetséget; Bellarmin, ki első helyet foglal el a hitvitatkozók s a nyelvészek között; Maffei, k.­ megírta a portugál Indiáknak a kereszténység általi meghódítása törté­netét; Néri Fülöp, ki ama jeles szónokok sorát nyitja meg, kik arra látszottak hivatva lenni, hogy vissza­helyezzék a vallást a lelkiismeretbe, mig V. Sixtus, a nagy építő, a római halmokon virágzó kerteket és nagy emléképületeket létesített, mig Fontana Szt. Péter temploma előtt obeliszket emelt s arra Krisz­tus keresztjét helyezé, mig Patrizi összhangba hozta a katholikus theologiát a bölcsészeti hagyományok­kal, Mózest Hermessel, mig Torquato Tasso a kath.­musa utolsó hangjait lehelé ki, mig Reni Guido a festészet utolsó fényét ragyogtatá s Palestrina zené­jének hangjaira az egyházi szellem föllendült, föl­elevenedett, mint az elhaló mécs fényének utolsó fel­­lobogása. (Folytatása következik) KÜLFÖLD. Schleswig­ zavarok. A »Standard,« mely különben Németország iránti ellen­szenvéről ismeretes egy igen alarmirozó sürgönyt közöl Kopenhágából ehó 13-ikáról. A kérdéses távirat igy hangzik: »A schleswigi kérdés igen fe­nyegető, ko­m­o­ly alakot kezd ölteni. A naponta előforduló kiutasítások s a német lapok czikkei, melyek a fenálló szerződések teljes megvetéséről tesznek tanúságot, tarthatatlan­ná tették a status quot. A közvélemény kényszerűni fogja a kormányt, hogy tiltakozást intézzen Berlinbe, sőt, hogy a német alatt­valók kiutasításával, mint repressáliával feleljen.« A dánok kiutasítása Északschles­­w­i­g­b­ő­l az utóbbi időben igen nagy mérveket öl­tött , csak nem rég is egyszerű szedőknek azért ta­gadtatott meg a Schleswigben tartózkodtatás, mert egy oly nyomdában dolgoztak, melyben egy dán lap jelent meg, mely sehogy sem tetszett a kormánynak. E rendszabály czélja természetesen az volt, hogy a lap megjelenését legalább egy időre lehetetlenné te­gye, a­mit a kormány el is ért. Ugyancsak az utóbbi napokban nagy feltűnést okozott Mikkel Hansen ki­utasítása, melyről a »Kiel. Ztg.« ezeket írja: »Mikkel Hansen (dán alattvaló) az iránt hall­gattatott ki a napokban, hogy 1. részt vett-e a Fre­­dericia-ünnepélyen, 2. hogy gyűjtött-e pénzösszege­ket Krüger pénzbírságának lerovására? Mikkel Hansen bevallá, hogy volt ugyan Fredericiaban, de nem az ünnepély végett, hanem családi ügyekben s hogy gyűjtött is összesen négy tallért. Ennek követ­keztében aug. 26-án tudtára adatott, hogy a schles­wigi kir. kormány rendelete értelmében el kell hagy­nia az országot, mindazáltal 8 napi id­őh­aladákot, kapott. Ez nagy csapás volt reá, mert épen azelőtt kevéssel házasodott meg s ezért kérvényt nyújtott be a kir. kormányhoz, kérve még négy heti időhaladé­kot. Ezt is megkapta. A többire nézve Mikkel Han­sen a dán kormány közbenjárását fogja igénybe venni.« Meglehet a »Standard« sürgönye ez esettel né­mi összefüggésben van s az európai közvélemény fi­gyelmét akarja e kérdésre terelni. A hangulat Dániá­ban általában igen ingerült a porosz kormány iránt. A dán lapok minden nap czikkeket közölnek az észak schleswigi ügyekről s bebizonyítni törekednek, hogy mennyire törvényellenes és erkölcsileg mennyire in­dokolatlan a porosz kormány eljárása a kiutasított dánok legnagyobb része iránt. A dán sajtó eré­lyesen azt követeli, hogy a dán kormány diplomatiai után tiltakozzék Berlinben a porosz kormány tett intézkedései ellen, s a dán panaszok, mint a »Standard« sürgönye mutatja, Anglia conser­­vativ sajtójánál is meghallgattatásra találtak. A német hadi­hajók és a karlisták közötti összecsapásról, melyről már több ízben volt szó lapunkban, a következő részlete­ket közli a spanyol hivatalos lap: »Az »Albatross« parancsnoka értesítette a santanderi kormányzót ar­ról, hogy midőn hajója Guetariához közelgett, hogy az erődöt védelmező republikánus csapatok és a kar­­listák között folyó harcznak tanúja legyen, néhány golyót kapott, melyek némi kárt is okoztak. A német parancsnok azonnal feltűzte a spanyol lobogót, hogy az erődben levő republikánus csapatoknak tudtára adja, miszerint védelmezni szándékszik magát a kar­­listák támadása ellenében s tizenkét ágyulövést inté­zett a karlistákra, kik ennek következtében meg is futamodtak.« Ezzel megegyezik a »Köln. Ztg.« egy e tárgyra vonatkozó tudósítása is, melyből átvesz­­szük a következőket": »A hajók lassan folytatók ut­­jokat a tengeren, hogy Zumaya vizeibe jussanak, midőn több golyót fütyölni hallottak, sőt néhányat láttak is, a­mint a tengerbe hullottak. A hajók lo­bogói szélesen voltak kitűzve; azon feltevés, hogy ezek tévesztett lövések lettek volna, meg nem állhat, mivel az erőd lővonala azon vonallal, melyben a ha­jók utjukat folytatók, 90 fokú szöget képezett. Nem sokára már semmi kétség sem forgott fenn a fölött, hogy a karlisták hajóinkat czélpontul hasz­nálták. Hajóink a világon a legbékésebb magatar­tást tanúsították s a legénység épen a fedélzetek tisztogatásával volt elfoglalva. De a szemtelen táma­dásra rögtön megszűnt a tisztogatás. Az ágyuk csakhamar eldördültek amaz irány felé, melyben legtöbb karlista fejek látszottak. El­dördültek aztán a nehéz ágyuk is a darázs fészekbe s a karlisták rögtön vissza is húzódtak a sziklák mö­gé. A golyók csak a hegyek felé irányoztatak, a há­zak gondosan meg lettek kimérve, jóllehet a partról egy házból is jött lövés. A karlisták golyói többnyi­re igen fenn jártak. Hogy a republikánusoknak ne legyen semmi kétségök az ágyúzás tendentiája iránt, hajóink a spanyol lobogót tűzték fel. Midőn hajóink tovább folytatók útjukat Zumaya felé, a magaslato­kon köröskörül levő karlistáktól néhány lövést kap­tak, de melyek nem maradtak válasz nélkül. Ez ad­dig tartott, mig hajóink elhagyták Zumayát.­ Egy Madridból érkezett hír szerint a német kormány tökéletesen helyeselte a német hajók pa­rancsnokának eljárását a karlistákkal szemben. származású, mert atyja az Erzsébet­városi ménte­lepnél tényleges államszolgálatban áll s most külö­nösen azért lesz nevezetessé, hogy előbbi birtokosa Tafler Zsigmond ily színpadi czélokra véglegesen Ellingernek ajándékozta s conservatoriumi kiképez­­tetéséről már erélyesen gondoskodnak a nemzeti lo­vardában. — Valószínű ennélfogva, hogy a nemzeti színháznak ezentúl nemcsak macskája s kecskéje leend, hanem tudós lova is. Mint halljuk, e ló oly kitűnő szellemi képességgel bir, hogy teljes kiképez­­tetésére nem lesz szükséges három esztendő. — Tisza Kálmán nehány nap múlva visszajön Ostendéből s azután Pap Gábor dunántúli superintendens beigtatási ünnepélyére Komáromba utazik. — Irodalmi botrány. »Északi fény« czim alatt Szentesen bizonyos Kovács Károly egy úgynevezett humoristikus lapot ad ki, melynek nyelvezete a legközönségesebb moral szabályokat is arczul csapja. Egy beküldött szám »Nemtelen színé­szet« czimű czikke túl megy minden határon, melyet valaha ki mertek nyomatni. Ajánljuk e zuglapot a rendőrség figyelmébe! Ily botrányokat eltűrni nem lehet. Nem szívesen figyelmeztetjük a rendőrséget ily dolgokra, mert a sajtószabadságot még egyes kicsapongásai daczára is tiszteljük, de hogy ily haszontalan Kovács Károly-féle emberek így bitorolják ezen jogot,azt magyar emberről nem is mertük volna feltételezni. — A debreczeni színházban Harriet Cherry amerikai énekesnő több hangver­senyt fog rendezni. A helyi lapok az előkészületek­ből szép sikert jósolnak. — Baráth József ügyvéd a bajai ref. egyház főgondnoka s hajdan pápai jogtanár, mely időben Kerkapoly Károly is tanítványa volt, f. hó 10-kén Baján meghalt. Áldott legyen emléke! — A prot. árvaházban Horkay bá­csi halála óta már második nevelő van. Ez a kelle­metlen s veszélyes viszony a közönséges nézet szerint leginkább onnan eredvén, hogy az intézetben külön férfi s külön nőnevelő van, a felügyelőség hallomás szerint a szervezetet gyökeresen meg akarja változ­tatni , ezentúl az intézetben árva atyaként családos egyént fog alkalmazni. Mommsen Tivadar jelenleg Európa egyik legelső régésze mint említettük is, tu­dományos szempontból fővárosunkban mulat. Momm­sen tulajdonképen azért jött, hogy a közelebbről ró­mai régiségeinkről kiadott Desjardins-féle római ré­giségek kiadását rectificálja. Mommsen középszerű sovány alak, észbevegyült hosszú fürtökkel és igen megnyerő modorral. Érdekes nézni a mint e világ­hírű tudós órahosszat térdepelget igy egy feliratos kő előtt, hogy annak alig látható sorait kibetűzze. Ter­mészetes, hogy a nemzeti múzeum igazgatója és személyzete a jeles tudósnak mindenben kész segéd­kezet nyújt és teljes mértékben szolgálatára áll. — Városi fogyasztási adópótl­l­é­k. A pénzügyminiszter leirata folytán a fővárosi tanács e napokban intézkedett, hogy a­ző év első felé­ben a száraz vámoknál az állam pénzügyőri közegei által a folyó év első felében az állami fogyasztási adóval együtt beszedett városi fogyasztási pótlék az állampénztárból felvetessék. A pénzügyminiszter köz­lése szerint ezen idő alatt a várost 331000 ft illeti, melyből az előleg gyanánt felvett 150000 ft levonása után még 181000 forint jár a városnak. A 331000 ft jelentékeny apadást mutat az előző évi összeghez képest, s különösen a tűzifánál és bornál szembeszö­kő. Az előbbinél mutatkozó hiány valószínűleg meg fog térülni a második félévben, mert sok faraktár a hatóság legújabb intézkedései folytán a vámon kívül helyeztetvén, a fának nagy része után a fogyasztási adóilleték az őszszel és télen fog fizettetni,midőn az a városba szállíttatik. A bornál mutatkozó jelentékeny apadás különösnek tűnik fel, miután a hús után a fogyasztási adó folyton növekszik. Ezen apadás ma­gyarázatát a vásárigazgatóság abban véli rejteni, hogy a fővárosban — a­mi a budai dúsgazdag bor­vidéken csaknem hihetetlennek tetszenek — titkon igen sok helyen gyártanak mesterséges bort, melynek a hegy leve legkisebb alkatrészét sem képezi, s mely részint ezen minőségénél fogva, részint mert titokban készül, fogyasztási adót sem fizet. Újlaki iskolaház. Miután az újlaki iskolatelek mellett fekvő két házat a fővárosi hatóság megszerezte, a tanács az újlaki iskolaszékkel egyet­­értőleg következőképen állapítja meg: Kell az isko­lához 12—14 tanterem, egy-egy nagy rajz- és torna­terem, egy iroda egyúttal a tanszerek elhelyezésére, egy értekezleti szóba. Lakás az igazgató tanító és az iskolaszolga részére. A fővárosi tanács Békey Im­re tanácsnokot bízta meg, hogy a terveket magán­­épitész által készíttesse el. Az építést a jövő tavasz­­szal tervezik megindittatni. — Templom biztosok. Az anya­könyvek rendes vitelének ellenőrzése szempontjából minden római katholikus templomnál egy-egy városi tanácsnok mint templombiztos működött. A pesti és budai tanács megszűntével a templombiztosok is megszűnvén, Ráth József budapesti esperes megke­reste a fővárosi tanácsot újabb templom­biztosok ki­küldése iránt és az ő javaslatára a fővárosi tanács templombiztosokul a következő tanácsnokokat küldé ki: A várbeli és krisztinavárosi templomokhoz Funk Kálmán, a vízivárosi szt. Anna és a tabáni templom­hoz Petrovics Szilárd, az újlaki és ó­budai plébániák­hoz Alker Gusztáv, a belvárosihoz Rupp Imre, a li­pótvárosihoz Békey Imre, a terézvárosihoz Havas Pál, ugyanez a rókusi kápolnához, a józsefvárosihoz Kasencsky József, a f­renczvárosihoz Hamza Máté tanácsnokokat. — A berni posta congressusra az egyes államok következő képviselőket küldöttek: Belg­ium: Fossiaux főposta és távirda igaz­gatót, Vingent inspectort és Gife alinspect®rt, D­a­a: Fenger titkos tanácsost; Németország : : Stephan főpostamester és Günther titk. tanácsost. Francziaország: Le Libou, Besmier, An­­sault (a két előbbi útközben megsérülvén a vasúton visszatért Párisba, de remélhetőleg a congressus első ülésén még­is már jelen fognak lehetni) ; Görög­ország: Mausoles belügyi osztály­főnök, Hugues genfi consul; Anglia: Page a főpostahivatal oszt. főnöke, Maclean titk. ajfőp. hivatalnál; Olasz­ország: Tantesio főpostahivatali osztályfőnök : Luxenburg: de Roebe főpostaigazgató; Holland: Hoofstede , főpostamester é­s Swertsde Landas rotterdami postamestert; Nor­végia: Oppen posta és tengerészeti miniszteri titkárt; Ausztria: Kolbensteiner posta és távirdai főigazgató és Pilhal osztálytanácsos; Portugál: Lessa főpostaigazgató; Oroszország: Velho főpostaigazgató és Poggenpohl osztálytanácsos; S­v­é­d­o­r­s­z­á­g : Roos; S­v­á­j­c­­ : Borell, Naeff, Heer és Fuchs ;Spanyolország: Manso és Navasquez ; Törökország: Yanko Effendi; Magyarország: Gervay és Heim; az Egye­sült Államok: Blokfan és Macdonald; Egyp­­tom Muzzi, Rey és Chieffy; Oláhország: Lehováry; Szerbia: Radojovics. — Pályázat főorvosi állomás­­r­a. Dr. Horváth György barokkórházbeli osztályos főorvos halála folytán ezen intézetnél egy osztályor­vosi állomás üresedésbe jővén ennek betöltésére a fővárosi tanács pályázatot hirdet. — Az élelmi czikkekkel való házaláshoz. Oppody Alajos azon indítványát, KÜLÖNFÉLÉK.. — Wagner Richard »Rienz­i«-j­ének harmadik felvonásában Ellinger lóháton fog megje­lenni. E ló — mint minket tudósítanak — előkelő

Next