A Hon, 1874. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-16 / 211. szám
10% adó egyenlő elengedése; mert ez utóbb esetben némely megye ajándékot kapna, másik meg hiányt szenvedne; de mégsem helyeselhető feltétlenül, mert a mostani segély aránytalanságai a vármegye hibájából és a kormány részrehajlásából is származik; továbbá oly hibás állapotra vonatkozik az,mely mértékül nem szolgálhat akkor, mikor a vármegyékre új teendők várnak a közlekedési feladatokban és egészségügyi hatáskörben. És e tekintetben hasonlóan igaz Abaúj azon állítása, hogy amely megyén sok országos útvonal vonul keresztül, annak több terhe lesz, mint egy másiknak. Épen ezért igen sok reformnak, új szervezésnek kell bekövetkezni a házi pénztár felállítása után, míg az önkormányzati adókérdés igazságosan elintéztethetik ; de addig is, habár csak ideiglenesen — az állami adó elengedését az új teendők mértékéhez, a terület és népesség arányához és nem a mostani segélyezéshez kell mérni. Azon területet, mely a brucki hadgyakorlatok színterét képezi, következőleg ismerteti a P. N. levelezője. Közvetlenül az ország határánál a Lajtha folyó mentében enyhén emelkedő hegysor húzódik el s ennek északra fekvő lejtőjén van elhelyezve a tábor párhuzamosan az osztrák államvasúttal és szemben a várossal, úgy hogy a tábor mindenestül magyar földön áll, míg Bruck városa Ausztriához tartozik. A táborban a jobb szárnyat a magyar honvéd dandár foglalja el; a bal szárnyon a közös hadsereg XIV-ik hadosztálya helyezkedett el; honvédeinknek azonban csak egy része (2 és fél zászlóalj) fér el az állandó barakokban, a többiek (3 és fél zászlóalj) sátrakat raktak és ott tanyáznak. A közös hadseregnek parancsnoka Prohászka altábornagy, a honvéd dandáré Görgey Kornél ezredes, helyettese Dobay ezredes. A brucki hadgyakorlatokban a következő honvédzászlóaljak vesznek részt: az 57-ki (NagySzombat), bibithi Horváth őrnagy parancsnoksága alatt, az 58-ki (Pozsony) Králitz őrnagy alatt, a 60-ik (Nyitra) Fischer őrnagy alatt, a 73-ik (Mosonyóvár) Péterffy őrnagygyal, a 74-ik (Sopron) Mészeg százados alatt és a 76-ik (Körmend) Szvétics őrnagy parancsnoksága alatt. Pármafalván (Parndorf) táborozik a 27-ik és Nyúláson a 39-ik honvéd huszár század Kutassy őrnagy parancsnoksága alatt. Bruck-Ujfalun (Brucknak a magyar részen fekvő darabja) Forgách főhadnagy parancsnoksága alatt egy üteg honvéd mitrailleuse van elhelyezve. — A panslavok az egyetemes gyűlés után sem nyugszanak. Most rendre registrálják lapjaikban a rőczei iskola megszüntetésére vonatkozó cseh, morva, szerb, német lapok közleményeit. E közleményeken megérzik, hogy ők maguk küldözik az illető lapokba. Jól tudják, hogy ily gyűlöletteljes czikkekkel, ha saját czégek alatt bocsátanák közre, leginkább önmaguknak ártanak. A szászok fortélyához nyúltak tehát. »Natione« 42-ik számából p. ezt hozzák: Egész tengerét a petitioknak kellene most a 20 millió slávnak, 8 millió németnek, 4 millió románnak előteremteni s előterjeszteni, az osztrák-magyar országgyűlések, raichstagok, raichsratkok, delegatiók s a minden pártok felett álló trón elé — tengerét a petitióknak, melyekben követeltetnék a tótok számára mindaz, a mi övék volt és a mi övék, hogy megelőztessék a nemzet szellemi meggyilkolása. A legkisebb tót faluig, a legutolsó tót gunyhóig, mindennek a mi tót, kell hogy összeszedje magát s a — szigorú törvény utján — solidárisan actióba lépjen, s ez actiót kell a nem tet nemzeteknek is gyámolitani, szóval mindenkinek, a kiben igazságos és humánus szív dobog s a kiben hazafias érzék van. Minden Ördögnek össze kellene fognia, hogy a 20 millió a 12 millió segélyével, 5 millió ellenében, a törvény fegyverével közben jogát ki ne vívhatná.« Az »Obszor« czimű horvát lap 195-ik számából következőt idéznek: »A nem - magyar nemzetiségek közül a magyar uralomnak legkevésbé veszedelmes a tót nemzet. Egy magyar államférfiu e nemzetet fehér tömegnek nevező, mely későn érik és mozog. A leggyorsabb fejű (értsd: legélesbeszü) magyarok e nemzetből származtak (!!) .A magyar képviselők egy harmada tót neveket visel , lehet, hogy ezek a legtüzesebb magyar dhauvinok. Mi volt a magyarországi tót Scitovsky, ismeretes , a magyar állam egyik ministere is Tóth volt, van költője is Tóth. A békeszerető, a tehetséges, a munkás tót nemzet adja a magyar állam minden rétegének a vezérférfiakat. Ezen nemzetnek békeszeretetén, passivitásán, a tót forrásból való merítgetésén nyugszik a magyar faj hegemóniája. Csak hadd ifjodjanak meg a tótok politikai s nemzeti tekintetben, úgy mint a szászok, románok, szerbek, akkor nem lesz veszedelemben a magyar állam, de a magyar faj uralmának bizonyosan beharangoznak. Annál inkább alkalmatlankodnék a magyar államnak az öntudatra ébredt tót nemzet, hogy ez legközvetlenebb vérrokonságban áll a cseh nemzettel, melylyel Morvaország közvetítésével meg nem szakított szomszédságban áll. E szomszédság s e vérség adja majd a lehetőséget, hogyha a tót nemzet felébred s a csehekhez hasonló öntudatra jó, hogy e monarchiának keretében csak a tót és német elem fog találkozni az alkotmány terén, hagyva a magyaroknak csak oly hatáskört, mennyi őket számuknál fogva megilleti. S ime ebben fekszik a tót gymnasiumok a magyar kormány általi bezáratásának kulcsa. »Cseh» czimű lap pedig igy ír: Hogy a magyar kormány, az oly gyalázatos, s a t. közönség előtt eléggé ismert vizsgálat alapján a n.rőczei tót gymnasiumot beszüntette, első tekintetre majdnem hihetetlen s az ember hajlandó volna tévedést feltenni, ha nem történt-e ez Törökországban és nem az alkotmányos Magyarországban. S még is úgy van. A vitéz magyar nemzet, a mely Európában gőgösködik, az csinált itt fiaskót! Glonoszabbul nem bánhatnak Törökhonban a rajákkal, mint ez országban a tótokkal, a kik meg vannak fosztva minden jogos képviselettől is az országgyűlésen s most meg saját adományaikon emelt intézeteiket sem használhatják még ifjúságuk mivelésére. Az osztrákoknak a magyarországgali kiegyezés után azt vélték a tótok, hogy jobb idők virradnak rájuk. De nagyon csalatkoztak : a magyar gyűlölet mindjárt akkor elveté kívánalmaikat. Azután saját költségükön iskolákat emeltek magoknak a tótok,mely iskolák alig hogy rövid idő alatt virágzani kezdtek, magokra vonták a magyarok figyelmét s azok nem készek azok ellen hadi kötidöttséget indítani. Nem ég ellen kiáltó sérelem-e ez a türelmes és békeszerető tót nemzet ellen ? A tótoknak ez igaztalanságok ellen egy pártfogójok sincs az országgyűlésen, nincs egy barátjuk az udvarnál s igy a magyarok akadály nélkül döntögethetik nemzeti szervezetöket (már hogy a tótokét) melyet erős igyekezettel alkottak. Igen dicsérendő némely tót hazafiak azon eszméje, hogy a királyhoz egy kiváló küldöttséget akarnak küldeni, bármi legyen is eredménye. Csak dolgozzanak teljes igyekezettel a tótok, hogy a szenvedett károk pótolva legyenek ; azon nap, melyen a magyar elem politikai és financziális tekintetben az uralomra tehetetlennek bizonyul, azon nap üdvére lesz az elnyomott magyarországi nemzetiségekre, és az a nap, Isten megadja, nincs messze.« A vidék. Kraszna megye folyó hó 7—11-én tartott közgyűlésének, mint rendes levelezőnk tudósit, három nevezetesebb tárgya volt. Egyik a lapunk hasábjain is sokszor ismertetett viszályok okának Lázár János alispánynak lemondása, kinek tehetlenségét most már még az ő személyes pártolói is belátták s kinek lemondása által remélhető, hogy a pár év óta teljes ziláltságban létezett megyében a közügyek javára a béke helyre fog állani s lassanként az elzüllött értelmiség az áldozó tűzhelyhez visszatérend. Mennyi kellemetlenség és ízetlenség lett volna kikerülve, ha Lázár, mint lapunk javasolta, ezt még a bajok végleg elmérgesedése előtt teszi! A második fontos tárgy a főispán, gr. Haller Sándornak a megye közügyeiről személyes meggyőződés alapján tett jelentése; ez sok örvendetest tartalmazott s a megye jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki a főispánynak érezte. A legfontosabb tárgyat a területi rendezésre vonatkozó miniszteri rendelet képezte, mely kérdésben vezetett, Taifim Ofin vonukribili crvnlóoáftl 90 iominp £ még 2-án rendkívüli gyűlésből 20 tagú bizottságnak adatott át. E bizottság véleményét, mely az előterjesztett feliratban a megye eddigi állapotában hagyását véleményezi, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A megye felirata kezünkben van s kiinduláspontját, hogy csupán az adóhányadék a felosztás alapja nem lehet, valamint, hogy a megyék bolygatása nem időszerű, helyeseljük, de a helyi érdekek védelmét nem látjuk eléggé megállhatónak , azokat, hisszük főleg azon aggály szülte, nehogy a jövő megye székhelyéül a véghatáron fekvő Zilah jelöltessék ki. Közép-Szolnok is megtarta e kérdésben ülését e hó 12-én, melyen a fővita tárgyát a Szathmárhoz csatlakozást sürgető »Érmelléké«-nek emlékirata képezte A megye többi része az elszakadásnak természetesen ellene volt, de határozattá mégis az lett, hogy a kormányhoz mindkét ellenvélemény fölterjesztessék. Ermelléki levelezőnk nagy elkeseredéssel ír az elszakadás ellenzői ellen. Abaúj megye szept. 7-én tartott közgyűléséből írta meg válaszát a belügyminiszterhez. Ez főleg azt hangsúlyozza, hogy a megye a 109/0-es domestikával nem jöhet ki, adóját pedig még kevésbbé növelheti, mert most is túl van terhelve, pedig kiadását, tekintettel a jó administratióra, emelni kell, kéri különösen az államotnak fenntartási terhe alól fölmentését. A terület szabályozását illetőleg: Raskó és Szína helységeket nem tartja elszakíthatóknak a megyétől, mert ezek közlekedése a megye felé gravitál, ezek helyett kis és nagy Bórcza és Kis Bányácska (Széphalom) helységeket tartaná kiszakítandóknak. Alsó Golop, Monok, Megyaszó, Kis-Dobsza, Hoporty és Csanálos községeket pedig bekeblezendőknek. Továbbá Felső Golop, Onga és Újfalu elszakítását ellenzi, míg Dicsháza és Szénamál kikerekítése ellen nincsen kifogása. Ami végre Torna megyének Abaújhoz csatolását illeti, erre nézve kijelenti, hogy az Abaújnak semmi előnyt nem nyújt, amennyiben ennek adószázaléka önmagának sem elegendő. Azért Tornát csak állami nagyobb javadalmazás mellett bízná meg. Kassa-Hámort, Ópákát és Kis Folkmárt Szepeshez ajánlja kapcsoltatni, Tihanyt és Sztosz várost pedig Abaújba kebeleztetni, a fekvéseik és érdekeiknél fogva. A békésmegyei igazoló választmány a virilisták névsorának megállapítása végett e hó 1718,19. napjain Gyulán ülést tart. Székesfehérvár közgyűlése e hó 10- én különösen a népiskolák parallel osztálya felállításáról s a reáliskolai tanárok megválasztásáról gondoskodott. A brassói szász leányiskola alapkövének letételi ünnepélyén tartott beszédek és toasztok alkalmából a »Nemere« szász atyánkfiainak jobb útra térését jelzi; amennyiben ezeket nem használták föl magyarellenes tüntetésekre, föl is szólítja őket újabban a testvéries hangulat fenntartására. E fordulatot várjuk és reméljük mi is. A szászoknak, kik 800 éven át többet tartottak meg jogaik és előjogaikból, mint magunk s kiknek nyelvét milliók cultiválják, nem is lehet jogos félteni valójuk a magyaroktól és magyar államtól. A »Vácividéki lap« el van keseredve a fölött, hogy a belügyér a jegyzőegylet alapszabályait meg nem erősítette. Ennek okát hallani magunk is kiváncsiak vagyunk. Pest-Pilis Solt megyék alispánjának jelentése a pénztárak kezelését, a népesedési mozgalmat (112 szaporodás) a közegészségi állapotot, a dajkaságra kiadott gyermekek (318) állapotát, a háziállatok egészségügyét és a megye közbiztonsági állapotát illetőleg az elmúlt hóról kielégítő. Ellenben a termés rész s az adóhátralék meghaladja az 1.700.000 htot. A »Szamos« fölszólal a szathmári pénzügy - igazgatóság föloszlatása ellen. Ugyan e lap értesít az ugocsai népgyűlésről, mely azt határozta, hogy a megye tiszántúli részének Szathmárhoz kapcsolását kérelmezze. Különben a szőllősi megyegyűlés Ugocsa fennállása mellett irt föl, így vagyunk azzal általában szeretnék az államháztartása megszorítását, de midőn a gazdálkodást rajtunk akarják kezdeni, akkor borsódzik a hátunk. Szathmár megye közgyűlése e hó 11- én vette kezdetét s főtárgyát szintén a megye kikerekítési kérdése képezte. A gyűlés a következő határozatokat hozza: elfogadja a domestica elvét, a bányavárosokat, továbbá Szaszar, Ó Bozinka, Piskolt és Vasad községek, valamint a középszolnoki tusnádi kerület csatlakozását örömmel fogadja, ellenben Dobra, Nánta és R.Terebes csatlakozását s az állítólag Kővárhoz csatlakozni kész 36 község kérvényét nem támogatja. A megye perbe fogatja sértéseiért Ardeleanu román papot s a szatmári pénzügyigazgatóság fentartása érdekében fölkr. A románok, mint a »Szamos« értesít, II.Bánya vidékén román gymnasiumot akarnak állítani. Már van is reá 20000 forintjok. Csak jó legyen s ne a nagy rőczei szellem-nzügyminiszter erősen dolgozik a vidéken. Egy pénzügyminiszteri rendeletnél fogva a vereczkei, halmi, n.-kaposi, szobránczi, gálszécsi és sztropkói adóhivatalok f. év októbertől feloszlattatnak s az eddig hatáskörükhöz tartozott teendők a munkácsi, n.-szőllősi, ungvári, n.-mihályi és varanói adóhivatalokhoz osztatnak be. Említett föloszlatandó hivataloknál a kezelés már f. hó 2- án beállíttatik. És úgy látszik, ez csak az apraja. Várhatunk nagyobb reductiókat is. Hadd jöjjenek! Győr megye ehó 12-én foglalkozott a kikerekités kérdésével. Főtárgy a Csalóköz kérvénye volt, mely bár az öreg Dunán túl van, érdekei Győrhöz kötik s azért továbbra is Győr megyéhez kíván tartozni; a megye fölki ez értelemben s ajánlja Veszprém megye azon községeinek is Győr megyéhez csatolását, melyek ezért folyamodtak. Nagy-Sinkszék a szász nemzeti egyetem meghallgatását kéri, egyébiránt önálló kíván maradni. Az ellen azonban, hogy Alsó-Fehérből Bukás, Földvár, Kövesd, Bükös, Beseny, Moha és Waldorf ide csatoltassanak, nincsen kifogása. A közgyűlés ellenzi a Kőhalom, Segesvár és Medgyesszékkel egyesítést is, mert ez által a szék érdekei veszélyeztetnének. Somogy megye ehó 10-én tartott közgyűlésében támogatni határozta az elszakítni tervezett Sellye, Ökörság, Sztára és Révfalu kérelmét, melyek Somogyban óhajtanak maradni. A horvát katonai határőrvidék részére egykor Somogyból kiszakított Répás és Kéthes helységeknek visszakapcsolását követeli, melyre a napokban e megyét mi is figyelmeztettük. Turócz megye közgyűlésén hátrányosnak mutattatott be a megyének Liptó vagy Zólyom megyéhez csatoltatása. Ellenben előnyösnek jeleztetett Besztercze város bekeblezése. Ugyanitt méltányos panaszok emelkedtek a tisztviselők hanyagsága ellen. Fogaras vidéke nem remélt higgadtsággal tárgyalta az ismeretes miniszteri rendeletet; az agitátorok napja itt letelt. A gyűlés az ideszögellő felső-fehéri részét s nehány pár helység idekapcsolása mellett irt föl. Kiemelik a kapitány tapintatosságát. Bereghmegye September 9-én tartott gyűléséből fölirt, hogy a megye állami adója 20 százalékával, kivált ha Eszeny, Szalóka, Aghtelek szabolcsi s Alsó-Karaszló, Felső-Karaszló és Rosztoka ugocsamegyei községek, mint ide szögellek, a megyéhez csatoltatnak. Ném tőle, hogy ismeri-e személyesen Antonelli bibornokot ? — Személyesen nem ismerem, de kitalálom, hogy melyik. Szellemileg nagyon jól ismerem őt, mivel olvastam Liveranit. — Ez ízó ismeretlen előttem. — Ő egy kanonok, egy valódi pap. Lelkiismeretére jámbor ember; életére szigorú anachoréta, származására nézve pedig földész. A földmivelés nagyon kedvező az egyház főpapjai és méltóságaira nézve. V. Sixtus nem csak pásztor, de kertész fiú is volt. És a katholicus iskola oly gyermekes lett, hogy első rangú kérdéssé tette azt, ha vájjon kecskét, vagy disznót őrzött-e , s hogy ez állatok atyjáéi voltak-e, vagy másé. — Minő hévvel igyekszette elhomályosítani a katholicismust, Henri, — mondá a nő — saját fővárosában és székesegyházában! Én pedig, hogy támogassam a nő észrevételeit, megjegyzem: — Látni kell a nagy emléképületeket s az eszmékkel teli szellemet, melyek e kövek mindegyikének lerakását vezették. Hogy megítélhessük a cordovai mecsetet, a szemita — s hogy megítélhessük az athéni Parthenont, a pogány szellemből kell ihletet merítenünk. A franczia átértette megjegyzésem egész czélzatosságát és kissé megneheztelt: — Ha mutatja valami tagadhatlanul a katholicismus hanyatlását, az bizonyára nem más, mint azon buzgalom, melylyel rögtön antikatholikusnak bélyegeznek minden többé-kevésbé alapos megjegyzést a pápaság és udvaráról. Mi köze van a dogmának a barmokkal, melyeket V. Sixtus őrzött? Vagy tán a gyapjas állat orthodoxabb a sertésnél? E választ egészen helyesnek és mulatságosnak találván Livrani könyvére vittem át ismét a beszédet. — A könyv Montalembert grófnak van ajánlva, ki a restauratiot, vagyis azt akarja, hogy Milano és Velencze a horvátok sarkantyúja alá kerüljön, hogy a négyszög mint egy lópatkó helyeztessék Olaszország czimerére, a hazafiak szétszórassanak és bebujdossák a világot. — Mi nem sokáig maradhatunk Rómában, mondá a nő; a te oktalanságaid csakhamar ki fognak űzni innen. — Ne félj semmit. Francziául beszélünk s igy nem értenek meg. Egy barátom, ki beszélt Antonelli bibornokkal, mondja, hogy borzasztó roszul beszéli e nyelvet. És ha már vele is igy vagyunk, képzelheted, mennyire ért és beszélhet francziául az alsó nép. — Beszéljen, beszéljen — biztatom én. — Nincs semmi csodálni való azon, hogy a bíbornok ennyire töri a forradalom e nyelvét, mert bizony a theologiai nyelvet sem érti jobban, Liverani atya beszéli, hogy 1859-ben, Noel napján igy hallotta őt kiejteni e szavakat: »erutus de potestate tenebrarum,« holott az első szótagot kellett volna hangsúlyoznia, igy: »erutus de potestate tenebrarum.« A francziásan kiejtett latin csaknem érthetlen nyelv lévén a mi füleinkben, nem tartóztathatom vissza magamat a nevetéstől, s midőn egy nyelvtani hibát oly gyarló kiejtéssel hallok birálgatni. — Antonelli csak a házigazdaságot ismeri alaposan. Sonnino, az ő szülővárosa, a pápai államok bureaukratikus fővárosává lett. A hivatalnokok fészke, szülőhelye ez; Giacomo Antonelli államtitkár és az apostoli paloták prefektje Sonninoban született; Philippo Antonelli gróf, pénzügyi tanácsos, Sonninoban született; Luigi Antonelli gróf, római felügyelő, Sonninoban született. Valósággal Antonelli litániát lehetne írni. Valamint Diocletian Caesar, főpap, tribün és consul volt, úgy Antonelli kormányzó, pénzügyér, diplomata, katona, bíbornok és mi több: a modern polgárisultság ellensége, a szent lélek egyedárusa és pápa pápája. Belátva, hogy a francziával való társalgás kezd compromittálni, mintegy a tömeg által tova sodortatva távoztam e helyről, miközben egy tompa moraj a pápa megérkezését adta tudtomra. Antonelli bibornok pár perczig előttem állt meg a bibornokok és püspökök menetével, kiknek egy része elöl ment, másik része pedig a pápa hordszékét vette körül. Antonelli erőteljes, magas növésű ember, havasi embernek néz ki inkább, mint biliornoknak vagy udvaroncznak. Sötét szemei, melyek olyanok, mint az éjjeli ragadozó madarakéi, kiálló merész orra, vastag ajkai, czitrom színű arcza, durva vonásai, merész tekintete és mozdulatai oly embernek tünteték fel őt előttem, mint ki ahoz van szokva, hogy parancsoljon s neki vakon engedelmeskedjenek, de hozzá kell tennem azt is, hogy igen közönséges embernek néztem. Történelmi olvasmányaim egész sorát juttaták eszembe a hires bibornokoknak, kik a XVI. és XVII. század pápáinak ministerei voltak s kiket oly szépen leirt Ranke történész; Gallio de Como, ki ügyesen vezette két egymásra következett pápa alatt s politikát ; Rusticucci, ki ép oly szigorú volt lelkiismeretében, mint életében; Santorio, ki konokul ragaszkodott eszméihez, szokásaiban egyszerű, rokonsága iránt erélyes, az idegenekkel szemben hajlithatlan volt s magánosságában minden emberi szenvedélytől távol állt; Madruzzi, a szent collegium Catoja; Sirlet, ki annyira elmélyedt nyelvészeti tudományba s tudorok ismereteivel a gyermek egyszerűségét párosítá és ki a pásztoroknak azzal fizette a nyalábját, hogy őket a keresztény tanokra oktatta ; Borromeo Károly, a szent, kinek emlékezete eltörölhetlen a milánóiak között , a Lago di Magioreval szomszédos hegyi vidékeken ; Torres, ki a lepantoi győzelem által szerencsés eredményre vezette a törökök elleni szövetséget; Bellarmin, ki első helyet foglal el a hitvitatkozók s a nyelvészek között; Maffei, k. megírta a portugál Indiáknak a kereszténység általi meghódítása történetét; Néri Fülöp, ki ama jeles szónokok sorát nyitja meg, kik arra látszottak hivatva lenni, hogy visszahelyezzék a vallást a lelkiismeretbe, mig V. Sixtus, a nagy építő, a római halmokon virágzó kerteket és nagy emléképületeket létesített, mig Fontana Szt. Péter temploma előtt obeliszket emelt s arra Krisztus keresztjét helyezé, mig Patrizi összhangba hozta a katholikus theologiát a bölcsészeti hagyományokkal, Mózest Hermessel, mig Torquato Tasso a kath.musa utolsó hangjait lehelé ki, mig Reni Guido a festészet utolsó fényét ragyogtatá s Palestrina zenéjének hangjaira az egyházi szellem föllendült, fölelevenedett, mint az elhaló mécs fényének utolsó fellobogása. (Folytatása következik) KÜLFÖLD. Schleswig zavarok. A »Standard,« mely különben Németország iránti ellenszenvéről ismeretes egy igen alarmirozó sürgönyt közöl Kopenhágából ehó 13-ikáról. A kérdéses távirat igy hangzik: »A schleswigi kérdés igen fenyegető, komoly alakot kezd ölteni. A naponta előforduló kiutasítások s a német lapok czikkei, melyek a fenálló szerződések teljes megvetéséről tesznek tanúságot, tarthatatlanná tették a status quot. A közvélemény kényszerűni fogja a kormányt, hogy tiltakozást intézzen Berlinbe, sőt, hogy a német alattvalók kiutasításával, mint repressáliával feleljen.« A dánok kiutasítása Északschleswigből az utóbbi időben igen nagy mérveket öltött , csak nem rég is egyszerű szedőknek azért tagadtatott meg a Schleswigben tartózkodtatás, mert egy oly nyomdában dolgoztak, melyben egy dán lap jelent meg, mely sehogy sem tetszett a kormánynak. E rendszabály czélja természetesen az volt, hogy a lap megjelenését legalább egy időre lehetetlenné tegye, amit a kormány el is ért. Ugyancsak az utóbbi napokban nagy feltűnést okozott Mikkel Hansen kiutasítása, melyről a »Kiel. Ztg.« ezeket írja: »Mikkel Hansen (dán alattvaló) az iránt hallgattatott ki a napokban, hogy 1. részt vett-e a Fredericia-ünnepélyen, 2. hogy gyűjtött-e pénzösszegeket Krüger pénzbírságának lerovására? Mikkel Hansen bevallá, hogy volt ugyan Fredericiaban, de nem az ünnepély végett, hanem családi ügyekben s hogy gyűjtött is összesen négy tallért. Ennek következtében aug. 26-án tudtára adatott, hogy a schleswigi kir. kormány rendelete értelmében el kell hagynia az országot, mindazáltal 8 napi időhaladákot, kapott. Ez nagy csapás volt reá, mert épen azelőtt kevéssel házasodott meg s ezért kérvényt nyújtott be a kir. kormányhoz, kérve még négy heti időhaladékot. Ezt is megkapta. A többire nézve Mikkel Hansen a dán kormány közbenjárását fogja igénybe venni.« Meglehet a »Standard« sürgönye ez esettel némi összefüggésben van s az európai közvélemény figyelmét akarja e kérdésre terelni. A hangulat Dániában általában igen ingerült a porosz kormány iránt. A dán lapok minden nap czikkeket közölnek az észak schleswigi ügyekről s bebizonyítni törekednek, hogy mennyire törvényellenes és erkölcsileg mennyire indokolatlan a porosz kormány eljárása a kiutasított dánok legnagyobb része iránt. A dán sajtó erélyesen azt követeli, hogy a dán kormány diplomatiai után tiltakozzék Berlinben a porosz kormány tett intézkedései ellen, s a dán panaszok, mint a »Standard« sürgönye mutatja, Anglia conservativ sajtójánál is meghallgattatásra találtak. A német hadihajók és a karlisták közötti összecsapásról, melyről már több ízben volt szó lapunkban, a következő részleteket közli a spanyol hivatalos lap: »Az »Albatross« parancsnoka értesítette a santanderi kormányzót arról, hogy midőn hajója Guetariához közelgett, hogy az erődöt védelmező republikánus csapatok és a karlisták között folyó harcznak tanúja legyen, néhány golyót kapott, melyek némi kárt is okoztak. A német parancsnok azonnal feltűzte a spanyol lobogót, hogy az erődben levő republikánus csapatoknak tudtára adja, miszerint védelmezni szándékszik magát a karlisták támadása ellenében s tizenkét ágyulövést intézett a karlistákra, kik ennek következtében meg is futamodtak.« Ezzel megegyezik a »Köln. Ztg.« egy e tárgyra vonatkozó tudósítása is, melyből átveszszük a következőket": »A hajók lassan folytatók utjokat a tengeren, hogy Zumaya vizeibe jussanak, midőn több golyót fütyölni hallottak, sőt néhányat láttak is, amint a tengerbe hullottak. A hajók lobogói szélesen voltak kitűzve; azon feltevés, hogy ezek tévesztett lövések lettek volna, meg nem állhat, mivel az erőd lővonala azon vonallal, melyben a hajók utjukat folytatók, 90 fokú szöget képezett. Nem sokára már semmi kétség sem forgott fenn a fölött, hogy a karlisták hajóinkat czélpontul használták. Hajóink a világon a legbékésebb magatartást tanúsították s a legénység épen a fedélzetek tisztogatásával volt elfoglalva. De a szemtelen támadásra rögtön megszűnt a tisztogatás. Az ágyuk csakhamar eldördültek amaz irány felé, melyben legtöbb karlista fejek látszottak. Eldördültek aztán a nehéz ágyuk is a darázs fészekbe s a karlisták rögtön vissza is húzódtak a sziklák mögé. A golyók csak a hegyek felé irányoztatak, a házak gondosan meg lettek kimérve, jóllehet a partról egy házból is jött lövés. A karlisták golyói többnyire igen fenn jártak. Hogy a republikánusoknak ne legyen semmi kétségök az ágyúzás tendentiája iránt, hajóink a spanyol lobogót tűzték fel. Midőn hajóink tovább folytatók útjukat Zumaya felé, a magaslatokon köröskörül levő karlistáktól néhány lövést kaptak, de melyek nem maradtak válasz nélkül. Ez addig tartott, mig hajóink elhagyták Zumayát. Egy Madridból érkezett hír szerint a német kormány tökéletesen helyeselte a német hajók parancsnokának eljárását a karlistákkal szemben. származású, mert atyja az Erzsébetvárosi méntelepnél tényleges államszolgálatban áll s most különösen azért lesz nevezetessé, hogy előbbi birtokosa Tafler Zsigmond ily színpadi czélokra véglegesen Ellingernek ajándékozta s conservatoriumi kiképeztetéséről már erélyesen gondoskodnak a nemzeti lovardában. — Valószínű ennélfogva, hogy a nemzeti színháznak ezentúl nemcsak macskája s kecskéje leend, hanem tudós lova is. Mint halljuk, e ló oly kitűnő szellemi képességgel bir, hogy teljes kiképeztetésére nem lesz szükséges három esztendő. — Tisza Kálmán nehány nap múlva visszajön Ostendéből s azután Pap Gábor dunántúli superintendens beigtatási ünnepélyére Komáromba utazik. — Irodalmi botrány. »Északi fény« czim alatt Szentesen bizonyos Kovács Károly egy úgynevezett humoristikus lapot ad ki, melynek nyelvezete a legközönségesebb moral szabályokat is arczul csapja. Egy beküldött szám »Nemtelen színészet« czimű czikke túl megy minden határon, melyet valaha ki mertek nyomatni. Ajánljuk e zuglapot a rendőrség figyelmébe! Ily botrányokat eltűrni nem lehet. Nem szívesen figyelmeztetjük a rendőrséget ily dolgokra, mert a sajtószabadságot még egyes kicsapongásai daczára is tiszteljük, de hogy ily haszontalan Kovács Károly-féle emberek így bitorolják ezen jogot,azt magyar emberről nem is mertük volna feltételezni. — A debreczeni színházban Harriet Cherry amerikai énekesnő több hangversenyt fog rendezni. A helyi lapok az előkészületekből szép sikert jósolnak. — Baráth József ügyvéd a bajai ref. egyház főgondnoka s hajdan pápai jogtanár, mely időben Kerkapoly Károly is tanítványa volt, f. hó 10-kén Baján meghalt. Áldott legyen emléke! — A prot. árvaházban Horkay bácsi halála óta már második nevelő van. Ez a kellemetlen s veszélyes viszony a közönséges nézet szerint leginkább onnan eredvén, hogy az intézetben külön férfi s külön nőnevelő van, a felügyelőség hallomás szerint a szervezetet gyökeresen meg akarja változtatni , ezentúl az intézetben árva atyaként családos egyént fog alkalmazni. Mommsen Tivadar jelenleg Európa egyik legelső régésze mint említettük is, tudományos szempontból fővárosunkban mulat. Mommsen tulajdonképen azért jött, hogy a közelebbről római régiségeinkről kiadott Desjardins-féle római régiségek kiadását rectificálja. Mommsen középszerű sovány alak, észbevegyült hosszú fürtökkel és igen megnyerő modorral. Érdekes nézni a mint e világhírű tudós órahosszat térdepelget igy egy feliratos kő előtt, hogy annak alig látható sorait kibetűzze. Természetes, hogy a nemzeti múzeum igazgatója és személyzete a jeles tudósnak mindenben kész segédkezet nyújt és teljes mértékben szolgálatára áll. — Városi fogyasztási adópótllék. A pénzügyminiszter leirata folytán a fővárosi tanács e napokban intézkedett, hogy aző év első felében a száraz vámoknál az állam pénzügyőri közegei által a folyó év első felében az állami fogyasztási adóval együtt beszedett városi fogyasztási pótlék az állampénztárból felvetessék. A pénzügyminiszter közlése szerint ezen idő alatt a várost 331000 ft illeti, melyből az előleg gyanánt felvett 150000 ft levonása után még 181000 forint jár a városnak. A 331000 ft jelentékeny apadást mutat az előző évi összeghez képest, s különösen a tűzifánál és bornál szembeszökő. Az előbbinél mutatkozó hiány valószínűleg meg fog térülni a második félévben, mert sok faraktár a hatóság legújabb intézkedései folytán a vámon kívül helyeztetvén, a fának nagy része után a fogyasztási adóilleték az őszszel és télen fog fizettetni,midőn az a városba szállíttatik. A bornál mutatkozó jelentékeny apadás különösnek tűnik fel, miután a hús után a fogyasztási adó folyton növekszik. Ezen apadás magyarázatát a vásárigazgatóság abban véli rejteni, hogy a fővárosban — ami a budai dúsgazdag borvidéken csaknem hihetetlennek tetszenek — titkon igen sok helyen gyártanak mesterséges bort, melynek a hegy leve legkisebb alkatrészét sem képezi, s mely részint ezen minőségénél fogva, részint mert titokban készül, fogyasztási adót sem fizet. Újlaki iskolaház. Miután az újlaki iskolatelek mellett fekvő két házat a fővárosi hatóság megszerezte, a tanács az újlaki iskolaszékkel egyetértőleg következőképen állapítja meg: Kell az iskolához 12—14 tanterem, egy-egy nagy rajz- és tornaterem, egy iroda egyúttal a tanszerek elhelyezésére, egy értekezleti szóba. Lakás az igazgató tanító és az iskolaszolga részére. A fővárosi tanács Békey Imre tanácsnokot bízta meg, hogy a terveket magánépitész által készíttesse el. Az építést a jövő tavaszszal tervezik megindittatni. — Templom biztosok. Az anyakönyvek rendes vitelének ellenőrzése szempontjából minden római katholikus templomnál egy-egy városi tanácsnok mint templombiztos működött. A pesti és budai tanács megszűntével a templombiztosok is megszűnvén, Ráth József budapesti esperes megkereste a fővárosi tanácsot újabb templombiztosok kiküldése iránt és az ő javaslatára a fővárosi tanács templombiztosokul a következő tanácsnokokat küldé ki: A várbeli és krisztinavárosi templomokhoz Funk Kálmán, a vízivárosi szt. Anna és a tabáni templomhoz Petrovics Szilárd, az újlaki és óbudai plébániákhoz Alker Gusztáv, a belvárosihoz Rupp Imre, a lipótvárosihoz Békey Imre, a terézvárosihoz Havas Pál, ugyanez a rókusi kápolnához, a józsefvárosihoz Kasencsky József, a frenczvárosihoz Hamza Máté tanácsnokokat. — A berni posta congressusra az egyes államok következő képviselőket küldöttek: Belgium: Fossiaux főposta és távirda igazgatót, Vingent inspectort és Gife alinspect®rt, Daa: Fenger titkos tanácsost; Németország : : Stephan főpostamester és Günther titk. tanácsost. Francziaország: Le Libou, Besmier, Ansault (a két előbbi útközben megsérülvén a vasúton visszatért Párisba, de remélhetőleg a congressus első ülésén mégis már jelen fognak lehetni) ; Görögország: Mausoles belügyi osztályfőnök, Hugues genfi consul; Anglia: Page a főpostahivatal oszt. főnöke, Maclean titk. ajfőp. hivatalnál; Olaszország: Tantesio főpostahivatali osztályfőnök : Luxenburg: de Roebe főpostaigazgató; Holland: Hoofstede , főpostamester és Swertsde Landas rotterdami postamestert; Norvégia: Oppen posta és tengerészeti miniszteri titkárt; Ausztria: Kolbensteiner posta és távirdai főigazgató és Pilhal osztálytanácsos; Portugál: Lessa főpostaigazgató; Oroszország: Velho főpostaigazgató és Poggenpohl osztálytanácsos; Svédország : Roos; Svájc : Borell, Naeff, Heer és Fuchs ;Spanyolország: Manso és Navasquez ; Törökország: Yanko Effendi; Magyarország: Gervay és Heim; az Egyesült Államok: Blokfan és Macdonald; Egyptom Muzzi, Rey és Chieffy; Oláhország: Lehováry; Szerbia: Radojovics. — Pályázat főorvosi állomásra. Dr. Horváth György barokkórházbeli osztályos főorvos halála folytán ezen intézetnél egy osztályorvosi állomás üresedésbe jővén ennek betöltésére a fővárosi tanács pályázatot hirdet. — Az élelmi czikkekkel való házaláshoz. Oppody Alajos azon indítványát, KÜLÖNFÉLÉK.. — Wagner Richard »Rienzi«-jének harmadik felvonásában Ellinger lóháton fog megjelenni. E ló — mint minket tudósítanak — előkelő