A Hon, 1874. október (12. évfolyam, 224-250. szám)

1874-10-09 / 231. szám

megfeneklett helyzetből mielőtt meneküljünk, az fe­lette kívánatos, mert hazánkban gyenge kormányt túrni annyi , mint annak tételét koc­kára tenni. Semmit sem akarok a jelen kormány tagjainak tehetségéből és hazafiságából levonni, különösen azon férfiúnak, kit­ő— az iránta viseltető határtalan bizalomnál fogva — a leggöröngyösebb ösvényen is kész valók követni, — de az eddigi tapasztalat által igazolt tény az, hogy azon kormány, mely a jelen többségre támaszkodik, és az eddigieknek utódja a hét évi ballépéseket és mulasztásokat helyre hozni képtelen. Óhajtom szívemből, hogy a jelen kormány ez átalánossá vált nézetet megc­áfolja, az ezen röpirat elején négy pontban foglalt főbb sérelmeket orvo­solni képes legyen, és a nagyon tisztelt pénzügymi­niszter úr — ha államháztartásunknak adóemelés nélküli rendezésére, és egy nemzeti bank alapítására jobb tervet kitalálni képes nem volna — ezen álta­lam főbb vonásaiban jelzett tervet magáévá tegye, és az ő ismert szakavatottságával kidolgozva, még a jövő ülésszakban terjessze a képviselőház elé. KÜLFÖLD. Uraim gróf elfogatásához. Igen pikáns részleteket olvasunk a »Tages pr.« berlini tudósítójának e nagy feltűnést okozott ügyre vonatkozó levelében. A tudósító szerint Bismarcknak nagy okai vannak túszos vassal vissza­követelni Arnim grófhoz intézett leveleit, melyek bi­zalmas hangon lévén tartva, azokban a német császár és az orosz diplomatia vannak csúffá téve. Vilmos császár korlátozottságá­ról oly passusok fordulnának elő a Bismarck levelei­ben, melyeket az említett lap­­az öreg német uralko­dó iránti tiszteletből el akar hallgatni. Mi az orosz diplomatiát illeti, Bismarck a most visszakövetelt levélben nevetséges alaknak tünteté fel Gortsakoff herczeget. Igen komikusan ad­ja elő Bismarck, állítólag, e bizalmas leveleiben, hogy midőn ő Szt.­Pétervárott porosz követ volt, mennyire sikerült neki meggyőzni Gortsakoff orosz külügyért arról, hogy ő (Bismarck) Gortsakoffnak tanítványa, hogy az ő iskolájából merítette a diplomatiai bölcses­séget s hogy neki köszönheti minden diploma si­kerét sat. Mindez arra való lett volna, hogy megértesse Araim gróffal, miszerint ez is úgy tegyen Párisban Thiers-rel, kinek hiúsága általánosan ismert, hogy igy hizelegve neki, megnyerje őt Bismarck egy ka­landos tervének, mely sem több sem kevesebb, mint az, hogy Németország hajlandó beleegyezni abba, hogy Francziaország visszakapja Eliaszt és Lothringiát s hogy meghódítsa Bel­giumot is, de csak úgy, ha Francziaország (Ang­lia és Oroszország ellenében) szoros szövetségre lép Németországgal, hogy an­nectálja Hollandiát és Dániát. »Ez kissé kalandosan hangzik — jegyzi meg a levelező — de vájjon ki tudta volna meg­különböztet­ni 1865-ben Bismarckban az államférfit a kalan­dortól ?« E tudósitó azon nézete mellett ránt kardot, hogy Araim grófnál nem a párizsi német követség le­véltárából elveszett hivatalos okmányokat keresnek, hanem épen ily bizalmas hangon tartott Bismarck­­féle leveleket melyekhez pedig minden követnek (má­solatban legalább) joga van, hogy azokkal szükség esetén magát tisztázza és netalán megtámadott becsü­letét védelmezhesse. Az merő lehetetlenség, hogy Áruimon a levél­tárban számozott és onnan elveszett okmányokat kereshessenek, mert minden követ,ha állásáról elmoz­­díttatik, a diplomatiai levéltárt utódjának jegyző­könyvileg átadja. Ezt megtette Arnim gróf is, mert a levéltárt hivatalos formában átadta utódjának , Hohenlohe-Schillingfürst h­erczegnek; legalább felte­hető róla, hogy ezt nem mulasztotta el. De minek is hozott volna magával számozott és eredeti okmányo­kat, mikor azokat könnyen lemásolhatta? Az min­den­esetre felderítésre váró körülmény, hogy az ok­mányok, a Bismarck által keresett okmányok, Aludná­nak Párisból távozása előtt vagy azután vesztek-e el, ha már egyáltalában a levéltárból elveszett eredeti okmányokat keresnek. Mint az említett levelező írja, Bismarck egy agent provocateur által, ki Ausztria-Magyarország­­ban is űzte mesterségét, tudta meg, hogy Araim gróf nem semmisítette meg — mint szokás — a né­met birodalom kanczellárja által hozzá bizalmasan irt instructiókat és leveleket, s itt csak ezekről lehet szó, csak ezek miatt csukták el Arnimot. Ezen körülménynyel természetesen szemben áll a »Nordd. Alig. Ztg.« ama félhivatalos és álta­lunk is már közlött állítása, hogy itt nem levelek­ről, hanem hivatalos okiratokról van szó. A »Post« szerint az okmányok melyek­ről az Arnim-ügyben szó van, három osz­tályra oszlanak. Az első osztályba tartoznak azok, melyek Arnimnak követi állásra való alkalmaz­tatására, fizetésére és vagyoni viszonyokra vonat­koznak. Ezek ki voltak zárva a házmotozásból. Má­sodszor olyanok, melyeket Arnim személyes igazolás végett majánál visszatartott s habár azok birtokában van, azokat kiadni vonakodik. A harmadik osztályba tartozó okmányok d i s c r e t természetűek, ezek száma a legnagyobb, s ezek hollétéről nem akar felvilágosítást adni Arnim. Va­lamennyi okmány folyó számmal van ellátva. Mint Berlinből távirják, az elveszett okmányok száma 70, melyből Araim 14-et már visszaadott.­­ Az elővizsgálat még mindig foly. Számos tanú hall­gattatott ki. A német császár Baden-Badenben adta beleegyezését Araim elfogatásához, miután az egész ügyet három magas rangú hivatalnok fejtette föl az uralkodó előtt. Az orosz hadszervezési m­u­n­­k­a folyton foly. A hivatalos «Russkij Invalid« nap­ról napra közli az új hadügyi átalakítások által fel­tételezett tömeges parancsnoki kineveztetéseket, rész­letes rendeleteket, szabályzatokat és ukázokat. Egye­lőre a főfegyvernemmel, a gyalogsággal kezdtek el. A rendes gyalogság rendeltetéséhez ké­pest két fősortékra úgymint: a táborira és helybelire oszlik. A tábori gyalogság rendeltetését már maga az elnevezés mutatja: ez háború idején első­sorban működik az ellenség ellen és belszolgálatra közigaz­gatási értelemben véve, csak kivételesen alkalmazta­­tik, és helyőrséget az erődökben nem képez. Háta mögött operál a tartalék, de ennek béke idejében cso­portosított, közvetlen keretjei nincsenek. A helybeli gyalog hadsereg rendeltetése szerint viszont négy­féle, nevezetesen: a szorosan véve helybeli, készleti, (másképen pótló kiegészítő) várőrségi s tartalék-gya­logság. A szoros értelemben vett helybeli gyalog had­csapatok, tekintettel a helyi viszonyokra, a városok minőségére, a kormánykerületek a határszélektől kö­zel vagy távoli fekvésére és a tábori gyalogság elhe­lyezésére vagy teljes létszámú, 1000, 900, 800, 700, 600, 500, főre menő önálló zászlóaljakból, vagy 400 —250 főre terjedő keretekből, vagy pedig csak 250, 100—64 embernyi keret-csapatosztályokból állanak melyek háború idején teljes számú négy-négy száza­dot magában foglaló zászlóaljakká, a fentebbi zász­lóaljak pedig ezredekké alakulnak át. Ezen sortéku helyi katonaság végzi a belszolgálatot, kezeli az ujonezügyet és a tartalék legénység nyilvántartását, őrzi a háború kitörésekor alakítandó készleti, kiegé­szítő zászlóaljak felszerelésére szolgáló szükségle­teket s egyrészből kereteket is szolgáltat ezek­nek. Ez első közigazgatási karhatalom s a tá­bori hadsereg mozdonya. Az oda haza levő tartalékos altisztek javából és a helyi hadcsapa­tok legénységének egy részéből a készleti zász­lóaljak keretjei s a hadkötelezettek behivatása mellett magok a készleti zászlóaljak is, oly képen képeztetnek,hogy minden gyalog sorezredre egy kiegé­szítő készleti, összesen tehát 199 zászlóalj legyen s ezeknek mindegyike két részből: az állandó és mozgó­sítandó állományból álljon. Ezek gyakorolják be és szervezik a mozgó állományu legénységet s annyi­szor a mennyiszer kitelik és a szükség kívánja, 1000 emberből álló mozgó zászlóaljakat inditnak saját ke­belükből útra a háború alatt a működő gyalogság­nál keletkezett hézagok betöltésére. A mozgósítás könnyítése végett ezen készleti zászlóaljak azon terü­letek központján vagy közelében szerveztetnek, a­honnét az alakításukra behívandó hadkötelezettek érkezni fognak. A határszélekhez közeleső kormány­kerületekben azonban, valamint azokban is, a­hol oly népfajok laknak, melyek az orosz nyelvvel még ke­véssé ismeretesek, készleti zászlóaljak nem képeztet­­nek, s az illető legénység más kormánykerületekbe küldetvén, a kiegészítő, pótló zászlóaljak között oly­­ képen osztatik el, hogy a mozgósítandó állományok '/* részét képezze. Ezen, nem annyira hadi mint in­kább politikai természetű kivételrendszabály különö­sen és nyíltan a varsói, kovnói, vilnói, s beszarábiai kormánykerületekre, és a balti német lakosú tarto­mányokra vonatkozik. A pótló zászlóaljak létszámát a »Ruszky Invalid« tisztekben 5771-re, altisztekben és közkatonákban pedig 257307 főre becsüli,melyek­ből a háború első időszakában a harcrtérre a héza­gok kitöltése­­végett körülbelül 220.000 fog indít­tatni. A várőrségi gyalogság négy négy századú s 400 főre menő keretzászlóaljakból áll. Háború idején minden század egy-egy 900 főnyi zászlóaljt s minden zászlóalj egy-egy az illető erőd nevét viselő sorszámo­zott, (például 1. 2. 3. stb hresztlitovszki várőrségi zászlóalj vagy ezred) fog képezni. Lesz tehát összesen béke idején 29 várőrségi zászlóalj, háború alkalmával pedig 29 erődezred. Ezekre és megfelelő tüzérségek­re van bízva a várak és megerődített helyek kizáró­lagos védelme, összes létszámuk béke idején 841 tiszt s 13282 sorhadi katona, háború esetében pedig 2475 tiszt és a sorhadi szolgálaton kívül álló­kat bele nem értve 115826 közfegyverviselő. Végre mindezen hadcsapatokon kívül, háború kitörésekor 164, illetőleg 192 gyalog tartalékzászlóalj, rendsze­rint régibb szolgálatú tartalékosokból alakíttatik, melyeknek összes állománya a tisztekkel együtt 183,044 emberre vonatkozólag 206,000-re becsü­l­­tetik. Egyenlő fegyver, egyenruha, hasonló felszerelés és szervezet képezi a különféle cathegoriájú helybeli gyalogság hadnemi egységét. A 12 gárda, 16 gráná­tos ezred és a 7 lövész vadászzászlóalj kiegészítő zászlóaljainak alakítását illetőleg külön, a közönsé­gestől némileg eltérő szabályzat lép életbe. Az orosz hadseregnél a jelenleg fenálló állo­mányi előirányzat értelmében kellene lenni: 656 tá­bornoknak, 3908 törzstisztnek, 24490 főtisztnek s 8151 a hadcsapatoknál szolgáló hivatalnoknak, tett­­leg pedig van a folyó évi augusztus 13-ról szó­ló kimutatás szerint 718 tábornok, 4464 törzs­tiszt, 20,399 főtiszt s 7298 hivatalnok; követ­kezőleg a hézag a főtisztekben még mindig je­lentékeny, azaz 3473 főtiszti állomás betöltetlenül áll, önkénytesekben pedig a hiány augusztus elejével 9443 főre rúgott. Az altisztek és közka­tonák mostani létszáma pedig 779,154 emberből áll, ezek között kerek­­számmal véve 114,000 új katona, 23,000 zenész s 9100 (ordonancz) parancsőr. A hadseregbeli kincstári lovak létszáma, a kozák lovasságot bele nem értve, 72,414 főre megy, hiány 3305 és pedig 46,437 sor­hadi (strojevyi) 10,920 tüzérségi s 15,057 teherló. Budapest fővárosi közgyűlése Oct. 18. Az igen gyéren látogatott közgyűlés a főpol­gármester elnöklete alatt folytatta a napirend tár­gyalását, mely tegnap nem fejeztetett be. A mai napirend első tárgya Burchardt ismere­tes indítványa, mely szerint a városi épületek fen­­tartásánál, a helyiségek fűtésénél az átalány­rendszer alkalmaztatnék. Ismertettük annak idején ezen ügy eddigi phasisait, nevezetesen a gazdasági bizottság azon indítványát, hogy a mérnöki hivatal egy éven át külön könyvben írja össze az épületek fen­tartása és a helyiségek fűtése körül előforduló költségeket és gyűjtsön így adatokat, a­melyek alapján meg lehes­sen állapítani az átalány összeget. A tanács rövidnek találja e határidőt és azt javasolja, hogy az átalány­rendszer csak három év múlva hozassék be, a­mikor a gyűjtött ada­tok megbízhatóbbak lesznek; a pénzügyi bizottság továbbá azt ajánlja, hogy árlejtési ajánlatok az al­polgármesternek vagy az ügyosztályt vezető tanács­noknál adandók be; a munkautalványozási számlákat a gazdasági hivatal tartozzék felülvizsgálni. E javaslatok hosszabb vitát idéztek elő, mely­ben Burchardt, Weiss B. F. Márkus Ignácz, Vecsey és Dobronyi vettek részt, a vita főleg azon fordult meg, hogy egy vagy három év múlva lépjen-e életbe az átalány rendszer. A közgyűlés 50 szóval 44 ellen azt határozta, hogy az átalány rendszer már egy év múlva fog életbe lép­ni. A többi javaslatok elfogadtattak, de azon mó­dosítással, hogy­ az átalány összegeknél mutatkozó feleslegek vissza­folynak a házipénztárba, a kiadási többleteket viszont a város fizeti. Dr. Schermann Adolf azon indítványa, hogy a közegészségi bizottság utasíttassék köz­­egészségügy szervezésére nézve ja­vaslatot előterjeszteni, elfogadtatott. M­a­t­o­­­a­y Elek külön öttagú bizottságot kíván kiküldetni, mely megvizsgálná a városi elemi iskolákban használt téli tornahelyiségeket és javas­latot tenne a szükséges intézkedésekre nézve.­­ Az indítvány elfogadtatott és e bizottságba Matolay Elek, Patrubány Gerő, Stock Endre, Weninger Fe­­rencz és dr. Say Mór választottak, a bizottság elnöke Békey tanácsnok lesz. Légrády Károly és 52 érdektársa enge­délyt kérnek, hogy saját szükségletük fedezésére kü­lön j­égszeszgyárt építhessenek. A jogügyi bizottság azon nézeten van, hogy a gáztársulattal kötött szer­ződés nem gátolja az engedély megadását é­s í­g­y Légrády és társai saját haszná­latukra külön légszeszgyárt épít­hetnek maguknak. A meter mértékek átalakítása és be­szerzésére a költségek megszavaztatnak; a közgyű­lés rövid vita után, melyben Szabóky, Tavaszy és Ráth (gyáros) vettek részt azt ,határozta, hogy az új meter mértékek pályázat útján fognak beszerez­tetni ; a pályázat decz. 15-én le fog járni, úgy hogy a hivatalnokok újévig tanulmányozhassák az új mér­tékeket. A volt pestvárosi törvény­szék hivatalnokainak végkielé­gítése tárgyában a legfőbb bíróság tudvalevőleg a város hátrányára döntött, a­mennyiben azon hiva­talnokoknak is megítélte a végkielégítést, akik a ki­rályi törvényszékeknél nyertek alkalmazást. A jogügyi bizottság azt javasolja, hogy a vá­ros hagyjon fel a sikert nem ígérő perlekedéssel és adja meg az igényelt végkielégítési összegeket. A tanács azonban azt javasolja, hogy a közgyűlés intéz­zen felterjesztést a belügyminiszterhez azon kérelem­mel, döntse el, vájjon ez ügy nem administratív után intézendő-e el. A közgyűlés Tavaszy pártoló felszólalása után elfogadta a tanács javaslatát. A közgyűlés tudomásul veszi, hogy Osztoics Miklós I. kerületi esküdt helyébe Ábel Márton, továbbá az V. kerületben az elhalt Horváth György helyébe dr. U­­­­­m­a­n­n Pál pótesküdtek hivat­tak be. A krisztinavárosi szürke nénéknek 300, az ál­talános munkás-beteg rokkant segély­pénztárnak 500 főt szavaztatott meg. Az ipar­i rendészeti és a középítési bizottsá­gok által kidolgozott köztisztasági és bérkocsi sza­bályok ki fognak nyomatni és azután előterjesztet­nek a közgyűlésnek. Ezzel a közgyűlés, melyen csak 10—15 biz. tag volt már jelen —egy fontos, de nem sürgős tárgy — a bizottsági tagoknak bizonyos kiküldetésekért járó tiszteletdíjak megállapítása — kivételével a na­pirendet 7 órára el­intézte. Iparegyesületi ügyek. Az orsz. magy. iparegyesület kézműipari szak­osztálya I. évi október hó 6-án. Dr. Szabóky Adolf elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. Elnök a jegyzőkönyvvel kapcsolatban jelen­tést tesz, hogy az egyesület szakrajz gyűjteményei f. évi november hótól, minden hónap első vasárnap­ján a délelőtti órákban közszemlére ki­tétetnek, és felhívja a szakosztályban jelenlevőket, hogy körük­ben oda működjenek, hogy azokat minél számosab­ban megszemléljék, s tanulmányuk tárgyává tegyék. A napirend tárgyára áttérve: Mudrony Soma egyesületi igazgató fel­olvasást tartott a vasiparról. A világ vastermelésé­nek áttekintése után felolvasó a legnagyobb vasipa­ros államok termeléséről egyen kint szól, nevezetesen Anglia, Északamerika , Németország, Franczia­ország, Belgium és Oroszország termeléséről, ki­emelvén mindegyiknek jellemző irányát, s azon vívmányokat, melyekkel az egyes országok a vas­ipart előbbre vitték.­­ Az érdekes statistikai ada­tokkal ellátott felolvasást a szakosztályban jelenlevő szakértők élénk figyelemmel kísérték, és felolvasó felkéretett, a jövő szakülésben annak folytatására, különös tekintettel Magyarország vasiparára. Következik elnök javaslata egy szakrajz isko­la feállítása tárgyában.­­ E javaslat szerint ennek felállítása csak magán uton adakozás folytán eszkö­zölhető, és keretébe egyelőre csak a faipar és épí­tészeti ipar, illetőleg ezek körébe vágó iparok vehe­tők fel. A szakosztály e javaslatot magáévá tette és a közelebbi módozatok megállapítása végett a maga kebeléből Csepreghy, Szász Zs. Detle Ant, Rimer Jó­zsef, Braun Arnold, és Strohoffer urakból álló bi­zottságot küldött ki. Ezzel kapcsolatban elnök értesíti a szakosz­tályt, hogy az iparegyesület által felállított iparta­nodákban az előadások f. hó 15-én veszik kezde­tüket. Továbbá felhivatik a szakosztály figyelme a méreg tartalmú festékeknek közhasználati tárgyak­nál való alkalmazása iránt a belügyminiszer által kibocsátott rendeletre. Elnök a szakosztály általános élénk helyeslése között tudomásra hozza, hogy az egyesület iparosaink müszlésének emelése s az iparnak szépészeti irányban leendő fejlesztése végett, még e hó folyamában »M­ű­­ipari lapok« czimű vállalatot indít meg Braun Arnold építész szerkesztése mellett, évi előfi­zetési ára egyesületi tagok részére 5 frt, nem tagok­nak 6 frt. — Szerkesztő erre előadta a vállalat czél­­ját, — a tagoknak általános tetszés-nyilvánítása mellett. Több tárgy mutattatott be: Schlik Henriknek az iparmúzeum számára felajánlt horgany lemezekből készített ház­fedele (mintában), mely részletekben szétszedhető és rozsdamentes, a szakosztály tetszésével talál­kozott. Cséfa János és Pintér István uj találmányu vizemelő gépe, mely folyók mentében kertek, rétek öntözésére sőt malmok hajtására czél­­szerűen alkalmazható,és a szakosztály részéről öröm­mel fogadtatott. Csepreghy János műhelyében magyar diszítési motívumok felhasználásával készült csinos irat­szekrénynek bemutatása köszönettel fogad­tatott. Bemutattatott továbbá több új ipari tárgy O h . C. O. bizományából, névszerint egy Petro- Uu­m Motor, bizományos állítása szerint kis iparosok által igen kényelmesen, a mellett veszély nélkül alkalmazható, megszemlélésre és jelentésté­telre Oetl, Korompay és Schlick Henrik urak ké­rettek fel. A szakosztály figyelmeztetik ugyancsak Ohm O. O. bizományában levő »excelsior gas­­mas­chine« nevű gázkészítő gépre, melylyel kö­zelebb kisérletül az iparoskor helyiségét három hé­ten át 150 lánggal világítani fogja, s mely bizomá­nyos állítása szerint a gázlángot olcsósága és köny­­nyebb alkalmazásánál fogva felülmúlja. Továbbá bemutatta­tik egy új gőzcsőbeillesztő gép (Liederohrdicht maschine), melynek segítségével a gőzvezető csövek kazánokba a nélkül, hogy azok rácsavartassanak, beilleszthetők és megerősíthetők úgy, hogy 180—200 font nyomást képesek kiállani; — végül egy csővágó gép, egy csőkefe és egy lakat mutattatott be. — A szakosztály a bemutatónak e tárgyak megismertetéséért köszönetet szavazott. KÜLÖNFÉLÉK: — Felkérjük azon tisztelt előfizetőin­ket, kik a folyó negyedévre újonnan érkeztek, s a lapunk tárczájában megjelenő regénynek múlt hó végén közlött bevezetését még eddig meg nem kap­ták, hogy az iránt a kiadóhivatalunkhoz fordulni szíveskedjenek. — A magyar nyelv külföldön. Drezdából írják nekünk, hogy ott a magyar nyelvet több intézetben tanítják mint rendkívüli nyelvet. A magyar nyelvi oktatást hetenkint három órával leg­előbb behozták a szabadkőművesek fi­nevelőintéze­­tében. E példát csakhamar követő dr. Krause hírne­ves intézete, majd Jelinek, dr. Zeidler és Leonhárdi, (ez utóbbi kettő leány) intézetei. Az egy év óta folyó magyar oktatásban vagy ötven növendék vett és vesz részt. Vannak növendékek kik Petőfit, Jósikát, Jókait eredetiben olvassák. A könyvkereskedésekben meg­forduló magyar nyelvű könyvek száma egy év alatt hatvanra is rúg. Megjegyzendő hogy a drezdai oszt­rák-magyar követségtől a magyar nyelvi oktatásban senki sem vesz részt, pedig rájuk férne, mert egy kukkot sem tudnak azon nemzet nyelvéből, melynek ha nem is pecsenyéjét, de kenyerét eszik. — A magyar tudományos aka­démia t. ez. tagjait emlékeztetem, hogy kibocsá­tott körlevelem szerint az akadémiai Almanach ré­szére való adataikat folyó hó 15-éig beküldeni mél­­tóztassanak. Budapest, October 8-án Arany János főtitkár.­­ A hazai postamesterek folyó hó 6-án anyagi és szellemi érdekeik előmozdítása czéljából Budapesten értekezletet tartottak. Mint a »Postaközlöny« írja: a magyar postamesterek anya­gi helyzetének javítása soha oly biztos kilátásba nem helyeztetett mint ez évben a kereskedelmi ügyi mi­nister úr által. Az országos postamesteri értekezlet elnökül: Pokomándy szarvasi, jegyzékül: Scholtz ven­dégi, Paulay bátyai, képviselőkül: Belino gálszécsi, Liszkay promontori, Dezsényi aszódi, Hátfalvy solti, Fekete érsekujvári, Mayer szakolczai, Omaszta csa­­bai, Csatth rakamazi, Glucsák derzsidai, Grubano­­vics karádi, Szecsey atádi, Kugyeray mohácsi, Szep­­si vingai, Turcsányiklopédiai, Szentpétery perjámosi, Hofmann verbászi, és Mihalkovich zentai postames­terek. A »Postaközlöny« továbbra is megmarad a postamesterek kizárólagos orgánuma. Részünkről is óhajtjuk, hogy hazánk ezen eddigek­ mellőzött nem­zet­i napszámosai illő javadalmazásban részesül­jenek. — A margitszigeti híd följá­rói tárgyában tudvalevőleg mind a fővá­rosi, mind a közmunkák tanácsa két különböző ter­vet terjesztettek föl a közlekedésügyi minisztérium­hoz. A miniszter e napokban egy leiratában kijelenti, hogy határozottan a főváros által javasolt tervet rendeli végrehajtandónak, először azért, mert a köz­munkatanács terve szerint a szigeti híd rakpartja egy 5 öl nyílású híddal áthidaltatván, az így fenmaradó tér nem nyújtana elég garancziát arra nézve, váljon elegendő lenne-e a forgalom akadálytalan kifejlődé­sére, másodszor pedig mivel a közmunkák tanácsának terve szerint a följárói munkálatok a budai oldalon körülbelül 1,249,300 frtra rúgnának, a pestin pedig 1,076,300 frtba kerülnének s igy összesen vagy 2,300,000 frtnyi kiadást tenne szükségessé, mig a város által kidolgozott terv szerint ez összes építé­sek csak 600,000 frtnyi költséget igényelnének. A miniszter egyszersmind sürgeti a följárók építésének megkezdését, »nehogy — úgymond — a híd elké­szülése után a följárók hiánya miatt a közlekedés lehetetlen legyen rajta.« — Zugligeti új úthálózat. A főváros az úgynevezett Laszlovszkytól a zugligetbe új utat szándékozik építeni; azt a közmunkák taná­csával közölte. Ez utóbbi azonban egyrészt azért, mi­vel szerinte a tervezett út korántsem felelne meg a nagy­közönség igényeinek és inkább néhány kinn­lakó nyaraló félnek válnék csak kényelmére, más­részt pedig azért nem járult hozzá, minthogy az ál­tala kidolgozott új utak terve a budai hegyekre nézve már befejezéséhez közeledvén, ez ügyet addig is függőben tartatni kívánja. — Czáfolat. A magy. kir. államvasutak igazgatósága a következő sorok fölvételére kért föl: A »Neues Pester Journal« mai számában megjelent »Eine neue Defraudation« czimü czikkre vonatkozó­lag a magy. kir. államvasutak igazgatóságától azon értesítést veszszük, miszerint tény, hogy az említett intézet budapesti szállító hivatala pénztárának leg­közelebbi rovancsolása alkalmával mintegy 5600 frtnyi számadás szerinti pénztári hiány mutatkozott, mely azonban az illető részéről eddigelé is teljes mérvben biztosíttatott úgy, hogy ezen esetből a kincs­tárra semminemű kár sem háromolhatik. Az e te­­kintetbeni törvényes lépések megindítására eddigelé ok nem volt, miután egy részről az illetőnek tiszta jelleme s eddigi kifogástalan szolgálattétele minden roszhiszemüséget kizár, más részről pedig mivel az idevonatkozó hivatalos számadási okmányok átvizs­gálása — ezek nagy száma miatt eddigelé be nem fejeztethetett.« A magyar királyi államvasutak igaz­gatósága. Tolnay. — A Besnyőn tartandó lóver­seny alkalmából f. hó 15-én Budapestről Besnyőre 10 óra 32 perczkor délelőtt egy személyvonat indul, mely vonat a közbeeső állomásokon is megáll. Ezen­kívül a Budapestről reggeli 7 óra 30 perczkor induló személy, a déli 12 órakor induló vegyes, továbbá a Hatvanból reggeli 9 óra 6 perczkor induló s ugyan­­onnét délután 4 óra 52 perczkor induló személyvo­natok is Besnyőn megállandnak. Ezen vonatokhoz a budapest-hatvani vonat minden állomásán Besnyőre menet-jövet jegyek fognak kiadatni az L, II. és III. osztályra 50 százalék ármérséklettel. A Népesedési mozgalom Buda­pesten. A lefolyt —­zept. 27-től oct. 3-káig terjedő héten élve született 258 gyermek, elhalt 205 személy; a születések tehát­ 53 esettel múlják fe­lül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 174 törvényes, 84 törvénytelen; nemre nézve 137 fiú, 121 leány. Halva született 13 gyermek, köztük 8 törvé­nyes, 5 törvénytelen. —A halottak közt volt 117 férfi, 88 nő, egy éven aluli gyermek 86. Élve szü­löttek vallás szerint igy oszlanak meg: katholikus 185, ágostai 15, helvét 16 , görög n. e. 2, zsidó 44. — Nevezetesebb halálokok : Veleszületett gyengeség és alkathiba 19, heveny agyvizkór 3, agykérláb—, rángások 14, croup 1, roncsoló toroklob 1, kökhurut —, derme és állgörcs —, kanyaró —, vörheny 3, or­­báncz—, himlő 15, bélhurut 28, vérhas 1, cholera—, typhus 3, genyláz —, tüdő- és mellhártyalob 8, hashártyalob 3, vizkór 2, rák 5, tüdőgümi 26, gyer­mekágyi bajok 2, agyhüdös 5, aggkor 7. — A halá­lozások kerületek szerint: I-s. kerületben 16;H. 9; III. 12; IV. 4; V. 14; VI. 21 ; VII. 20; VIII. 25; IX. 12; X. 13 ; kórházakban 50. — A magyar mérnök- és épí­­t­é­s­ e­g­y­­­e­t október 10-én (szombaton) esti 6 órakor az egylet helyiségeiben (régi Lloyd-épület, a Duna felőli oldalon, II. emelet) egyetemes szakülést tart. Tárgya: Pohl Otto bemutat egy új általa fel­talált vasúti váltószerkezetet. — Ferdinánd császár egy Prágá­ból ma érkezett távirat szerint ma délben oda meg­érkezett, javult egészséggel s tetemesen megerősödve.­­ Az országos nő iparegylet a rosz idő miatt vasárnapról elmaradt svábhegyi tombolajátéka helyett a jövő hó végén séta hangver­senyt fog rendezni, a sváb hegyi ünnepélyt azonban már az idén megtartani lehetetlen. Alkalmilag meg­említjük, miszerint a nőipartanodánál a felvételi vizsgák f. hó 10.kén szombaton történnek az intézet helyiségében (Üllői út 1 sz.) s a tanítás már jövő hétfőn megkezdődik. — Bismarck és Manteuffel. Az­után, hogy Araim gróf elfogatott és a berlini városi börtönbe záratott, a berlini főparancsnok, Man­teuffel, kit nem egyszer emlegettek Bismarck utódául, egy társaságban, mint a »Tagespr.«-nek ír­ják, így nyilatkozott volna Bismarckról: »Nem rég egy érseket zárt el, utána legközelebb egy nagy­követet, most már csak egy magas rangú katona hiányzik a gyűjteményből. Erősen hiszem, hogy most rajtam a sor.« — III. Napoleon Eugéniáról. A »Fraser’s Magazin« octoberi füzete egy czikket kö­zöl, melyben elmondat­ik, hogy még akkor, midőn a második franczia császárság látszólag erősen állott, Párisban »Le Dix Decembre« czimmel egy lap in­dult meg III. Napoleon közvetlen felügyelete alatt. Maga Napoleon is irt ebben s első ily czikkét 1868. decz. 10-én irta, ennek kéziratát meg is találták Se­­dán után a tuilleriák irattárában. Ezen felfedezett kéziratból fordítja le a »Magazin a­ következőket: »Holnap a császárné születésnapja. Épen jó alka­lom, hogy róla egy pár szóval megemlékezzünk. Mi­­­után születésére spanyol nő és leánya egy hírneves patrícius családnak , bizonyos nyilvános közegek állandóan arra törekednek, hogy őt oly személynek tüntessék föl mint ki türelmetlen vallási fanatismus­­tól s a nemesség minden hibáitól át van hatva. Saj­nos, hogy miután Európa legnagyobb trónjai egyiké­re emeltetett, tulajdonai igy félre magyaráztatnak.« Ezután Eugenia atyját, Montijo grófot írja le, a ki azon kevés spanyolok egyike volt, kik áthatva a csá­szár (I. Napóleon) iránti vonzalomtól, őt minden csa­táiban követték.­ A gróf halála után a grófnő barát­ság és vendégszerető termei Madridban nyitva állot­tak Európa minden országai legkiválóbb szellemei, diplomatái, tudósai és művészei előtt. A társaság dí­szét a grófnő két leánya képezte. »Az idősebb csak­hamar Alba herczeghez ment nőül. A kisebbik egész megjelenésének bája és szivének legszeretetremél­tóbb tulajdonai által vonta magára figyelmet. Vagy azon évek emlékének befolyása következtében, melye­ket atyjával töltött, vagy a nevelés által, melyet Fran­­cziaországban élvezett, vagy pedig természetes lelke­sedés következtében, gyakran lehetett őt hallani bi­zalmas körben, mint védi a szabadság ügyét s a mo­dern eszméket.« Erre következik egy »érdekes epi­­sod« leírása: »A szenvedők iránt mindig részvéttel s az elnyomottak iránt mindig érdeklődéssel viseltet­vén, titkos rokonszenvet érzett a herczeg iránt, ki mint meggyőződésének áldozata, Hamban fogoly volt (maga III. Napoleon) s fiatal lelkesedésével nó­gatta édes anyját, hogy a fogolynak lehető vigasztalá­sára legyen. Mint mondják, Montijo grófnő vállalko­zott is e jámbor zarándokolásra, midőn szándéka ke­resztülvitelében egyelőre nem látott körülmény által meggátolva jön. Ez erős próbákra tett herczeget néhány év múlva nem egy börtön rácsozatai kö­zött,­­ hanem a nemzeti acclamatio által egy nagy állam trónjára emeltetve kellett látnia; — szépségének, szellemének és gondolkozásmódja fe­­lülmúlhatlan bájával hatott reá , hivatva volt, hogy lételét és sorsát megossza vele.« Miután Napoleon leirja, mint látogatta meg Eugenia a cho­­lerabetegeket Amiensben, mint dolgozott együtt a jótékony egyletekkel Párisban s mint vezette a ré­­gensséget, mig ő Olaszországban és Algierban járt, igy folytatja: »A császárné, ha elvégezte köteles teendőit, a legkomolyabb olvasmányokkal tölti ide­jét. Azt lehet mondani, hogy nincs az a nemzetgaz­dasági, vagy pénzügyi kérdés, melyet ne ismerne. Elragadó, midőn a legilletékesebb férfiakkal vitat­kozik a legnehezebb kérdések fölött. Irodalom, tör­ténelem és művészet szintén gyakran képezik be­szélgetéseinek tárgyát. Compiegneben semmi sem gyakorol nagyobb vonzerőt, mint a császárné theázó társasága.« A rajz igy végződik: »Az értelmes asz­­szonyon, okos és bátor uralkodónőn kívül hátra van még bemutatnunk az anyát, ki a legnagyobb gondo­zással és gyöngédséggel viseltetik fia iránt. Kíván­sága az volt, hogy a császári herczeg férfias neve­lést kapjon. Felvilágosításokat adott magának a gyermek foglalkozásairól, figyelemmel kiséri tanul­mányait, úgy szólva napról-napra segíti kifejlődni a fiatal észt, szellemi erőt, melyek egy ily magasra hi­vatott örökös legfényesebb jövőjének zálogát ké­pezik. « — A győri honvédünnepély. Az aradi 13 vértanú szomorú kivégeztetésének 25 éves fordulóját a győri honvédegylet is ritka kegyelettel ülte meg. A gyászü­nnepély programjaja 10 órára tűze ki a requiemet, a kenczék templomában,s már 9 után zsúfoltig annyira megtelt az, hogy az egyes testületi küldöttségek alig törhettek maguknak utat a rava­talig, mely Burghardt Károly győri származású udi­­nei lakostól küldött babérfonadékkal volt elhalmozva gazdagon, s egy csinos koszorúval, melyet Niesinger­­né küldött volt. A ravatal előtt ott állott az 5. zász­lóalj megmentett zászlaja befátyolozva, s az a másik zászló is, mely alatt a nemzetőrség tódult Schwechat alá. Mindkettőt az egykori zászlótartó tar­totta most is, 25 év után. A nemzetőrség zászlaja még egész díszében ép, míg az 5. zászlóaljé már egy II. Rákó­­czy Ferencz korabeli nyélhez volt alkalmazva. Meg­ható volt látni az átszellemült arczokat, hallani irt­ott a zokogást, mit egyes árvák, özvegyek hallatá­nak. Alkonyatkor, illetőleg este 6 órakor vette kez­detét a színházi ünnepélyesség. A ház zsúfolásig megtelt itt is, hol idegen, vidéki arczokkal is talál­­kozhatunk,kik csakis ez ünnepélyes alkalomra rándul­­tak be. Az allegóriás képlet képezé a színházi ünne­pélyesség legmeghatóbb momentumát. Férfiak és nők diszmagyarban sorfalat képezve, a szózatot éneklék. A háttérben egy sírkő emelkedett »1849. okt. 6.« felirattal, oldalán egy kiterjesztett szivala­­kon: »Csatájok a védelmezett népjog csatája volt « A sírkő előtt kibontott hajjal egy bánatos nő hul­latta könnyeit. S mindez görögtüzzel világítva impo­­sansnak tűnt fel. E képlet után Berényi a koldus honvédet éneklé, Lászyné pedig Gyulai Pálnak »Kendi«-jét szavalta meghatóan. Következett »Ke­mény Simon«, melyben a czímszerepet Szirmay mű­vészi kivitellel személyesité. Még inkább Beődyné, kinek ha hangja érctesebb, bátran fölléphetne a fő­városi közönség előtt is. Esti 8 órakor a színházi ün­nepélyesség befejeztetvén, következett a »Fehér Bá­rány «-ban rendezett bankett, melyen a kapitulaczió­­nak is aláírva levő gróf Zichy Ottó 1848—49-ki ez­redes legelőször is a legelső magyar emberre, a ki­rályra emelt poharat. Haeffner Ernő 1848—49-ki tűzmester a királynéra, ismét Zichy a 13 aradi vér­tanú emlékére, Kiss Sándor a 48 alapvetőjére Kos­suth Lajosra, Takács Ferencz réti ev. lelkész a lel­kesedésre, Pereszlényi János győri ref. lelkész és 48— 49-ki honvédtizedes általános figyelmezés mel­lett Zichyre, Szaibold százados József főherczegre, mint a honvédségben a nemzeti szellem élesztőjére, Mersich József Pereginére, mint 1848-ki zászló­anyára, dr. Síkor József az aradiakra üliték poha­raikat, ez utóbbi távirati üdvözlet menesztését indít­ványozván az aradiakhoz, mivel a honvédegylet jegy­zője Egervárt bizatik meg. Vaski Zitás Ferencz 48— 49- ki főhadnagy,most p. n. fogalmazó Abauj nevében üdvözli az ünnepélyen jelenlevőket, nehezteléssel vé­­vén, hogy a győri hölgyek nem küldtek gyászukat kifejező jelvényt az aradi ünnepélyre. Feltűnt még Nagy Zsigmond tanuló versben tartott toasztja,mely az alkalomnak igen megfelelőleg van szerkesztve, mire Takács a szabadság szellemét terjesztő isko­lákra, Kis Sándor szerkesztő pedig Ihászra és a ba­bérlevelek udinei küldőjére Burghardtra kaczintván a gyásztor Vörös Jancsi »Rákóczi«-ja mellett véget ért. - - Szerényi Endre. — Egy vidéki joggyakornok alkalmazást keres valamely keresettebb ügyvédi irodában. Megkere­sések N. P. hatvani utcza 7 szám 7 ajtó hátul inté­­zendők. Irodalom. — Uj eredeti regény. Rusa Ká­mán a »Vasmegyei Figyelő« szerkesztője, Szomba helyi »Gonosz idők« czim alatt két köteti regényt irt, melyben Vasmegye s különösen a keim

Next