A Hon, 1874. október (12. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-09 / 231. szám
megfeneklett helyzetből mielőtt meneküljünk, az felette kívánatos, mert hazánkban gyenge kormányt túrni annyi , mint annak tételét kockára tenni. Semmit sem akarok a jelen kormány tagjainak tehetségéből és hazafiságából levonni, különösen azon férfiúnak, kitő— az iránta viseltető határtalan bizalomnál fogva — a leggöröngyösebb ösvényen is kész valók követni, — de az eddigi tapasztalat által igazolt tény az, hogy azon kormány, mely a jelen többségre támaszkodik, és az eddigieknek utódja a hét évi ballépéseket és mulasztásokat helyre hozni képtelen. Óhajtom szívemből, hogy a jelen kormány ez átalánossá vált nézetet megcáfolja, az ezen röpirat elején négy pontban foglalt főbb sérelmeket orvosolni képes legyen, és a nagyon tisztelt pénzügyminiszter úr — ha államháztartásunknak adóemelés nélküli rendezésére, és egy nemzeti bank alapítására jobb tervet kitalálni képes nem volna — ezen általam főbb vonásaiban jelzett tervet magáévá tegye, és az ő ismert szakavatottságával kidolgozva, még a jövő ülésszakban terjessze a képviselőház elé. KÜLFÖLD. Uraim gróf elfogatásához. Igen pikáns részleteket olvasunk a »Tages pr.« berlini tudósítójának e nagy feltűnést okozott ügyre vonatkozó levelében. A tudósító szerint Bismarcknak nagy okai vannak túszos vassal visszakövetelni Arnim grófhoz intézett leveleit, melyek bizalmas hangon lévén tartva, azokban a német császár és az orosz diplomatia vannak csúffá téve. Vilmos császár korlátozottságáról oly passusok fordulnának elő a Bismarck leveleiben, melyeket az említett lapaz öreg német uralkodó iránti tiszteletből el akar hallgatni. Mi az orosz diplomatiát illeti, Bismarck a most visszakövetelt levélben nevetséges alaknak tünteté fel Gortsakoff herczeget. Igen komikusan adja elő Bismarck, állítólag, e bizalmas leveleiben, hogy midőn ő Szt.Pétervárott porosz követ volt, mennyire sikerült neki meggyőzni Gortsakoff orosz külügyért arról, hogy ő (Bismarck) Gortsakoffnak tanítványa, hogy az ő iskolájából merítette a diplomatiai bölcsességet s hogy neki köszönheti minden diploma sikerét sat. Mindez arra való lett volna, hogy megértesse Araim gróffal, miszerint ez is úgy tegyen Párisban Thiers-rel, kinek hiúsága általánosan ismert, hogy igy hizelegve neki, megnyerje őt Bismarck egy kalandos tervének, mely sem több sem kevesebb, mint az, hogy Németország hajlandó beleegyezni abba, hogy Francziaország visszakapja Eliaszt és Lothringiát s hogy meghódítsa Belgiumot is, de csak úgy, ha Francziaország (Anglia és Oroszország ellenében) szoros szövetségre lép Németországgal, hogy annectálja Hollandiát és Dániát. »Ez kissé kalandosan hangzik — jegyzi meg a levelező — de vájjon ki tudta volna megkülönböztetni 1865-ben Bismarckban az államférfit a kalandortól ?« E tudósitó azon nézete mellett ránt kardot, hogy Araim grófnál nem a párizsi német követség levéltárából elveszett hivatalos okmányokat keresnek, hanem épen ily bizalmas hangon tartott Bismarckféle leveleket melyekhez pedig minden követnek (másolatban legalább) joga van, hogy azokkal szükség esetén magát tisztázza és netalán megtámadott becsületét védelmezhesse. Az merő lehetetlenség, hogy Áruimon a levéltárban számozott és onnan elveszett okmányokat kereshessenek, mert minden követ,ha állásáról elmozdíttatik, a diplomatiai levéltárt utódjának jegyzőkönyvileg átadja. Ezt megtette Arnim gróf is, mert a levéltárt hivatalos formában átadta utódjának , Hohenlohe-Schillingfürst herczegnek; legalább feltehető róla, hogy ezt nem mulasztotta el. De minek is hozott volna magával számozott és eredeti okmányokat, mikor azokat könnyen lemásolhatta? Az mindenesetre felderítésre váró körülmény, hogy az okmányok, a Bismarck által keresett okmányok, Aludnának Párisból távozása előtt vagy azután vesztek-e el, ha már egyáltalában a levéltárból elveszett eredeti okmányokat keresnek. Mint az említett levelező írja, Bismarck egy agent provocateur által, ki Ausztria-Magyarországban is űzte mesterségét, tudta meg, hogy Araim gróf nem semmisítette meg — mint szokás — a német birodalom kanczellárja által hozzá bizalmasan irt instructiókat és leveleket, s itt csak ezekről lehet szó, csak ezek miatt csukták el Arnimot. Ezen körülménynyel természetesen szemben áll a »Nordd. Alig. Ztg.« ama félhivatalos és általunk is már közlött állítása, hogy itt nem levelekről, hanem hivatalos okiratokról van szó. A »Post« szerint az okmányok melyekről az Arnim-ügyben szó van, három osztályra oszlanak. Az első osztályba tartoznak azok, melyek Arnimnak követi állásra való alkalmaztatására, fizetésére és vagyoni viszonyokra vonatkoznak. Ezek ki voltak zárva a házmotozásból. Másodszor olyanok, melyeket Arnim személyes igazolás végett majánál visszatartott s habár azok birtokában van, azokat kiadni vonakodik. A harmadik osztályba tartozó okmányok d i s c r e t természetűek, ezek száma a legnagyobb, s ezek hollétéről nem akar felvilágosítást adni Arnim. Valamennyi okmány folyó számmal van ellátva. Mint Berlinből távirják, az elveszett okmányok száma 70, melyből Araim 14-et már visszaadott. Az elővizsgálat még mindig foly. Számos tanú hallgattatott ki. A német császár Baden-Badenben adta beleegyezését Araim elfogatásához, miután az egész ügyet három magas rangú hivatalnok fejtette föl az uralkodó előtt. Az orosz hadszervezési munka folyton foly. A hivatalos «Russkij Invalid« napról napra közli az új hadügyi átalakítások által feltételezett tömeges parancsnoki kineveztetéseket, részletes rendeleteket, szabályzatokat és ukázokat. Egyelőre a főfegyvernemmel, a gyalogsággal kezdtek el. A rendes gyalogság rendeltetéséhez képest két fősortékra úgymint: a táborira és helybelire oszlik. A tábori gyalogság rendeltetését már maga az elnevezés mutatja: ez háború idején elsősorban működik az ellenség ellen és belszolgálatra közigazgatási értelemben véve, csak kivételesen alkalmaztatik, és helyőrséget az erődökben nem képez. Háta mögött operál a tartalék, de ennek béke idejében csoportosított, közvetlen keretjei nincsenek. A helybeli gyalog hadsereg rendeltetése szerint viszont négyféle, nevezetesen: a szorosan véve helybeli, készleti, (másképen pótló kiegészítő) várőrségi s tartalék-gyalogság. A szoros értelemben vett helybeli gyalog hadcsapatok, tekintettel a helyi viszonyokra, a városok minőségére, a kormánykerületek a határszélektől közel vagy távoli fekvésére és a tábori gyalogság elhelyezésére vagy teljes létszámú, 1000, 900, 800, 700, 600, 500, főre menő önálló zászlóaljakból, vagy 400 —250 főre terjedő keretekből, vagy pedig csak 250, 100—64 embernyi keret-csapatosztályokból állanak melyek háború idején teljes számú négy-négy századot magában foglaló zászlóaljakká, a fentebbi zászlóaljak pedig ezredekké alakulnak át. Ezen sortéku helyi katonaság végzi a belszolgálatot, kezeli az ujonezügyet és a tartalék legénység nyilvántartását, őrzi a háború kitörésekor alakítandó készleti, kiegészítő zászlóaljak felszerelésére szolgáló szükségleteket s egyrészből kereteket is szolgáltat ezeknek. Ez első közigazgatási karhatalom s a tábori hadsereg mozdonya. Az oda haza levő tartalékos altisztek javából és a helyi hadcsapatok legénységének egy részéből a készleti zászlóaljak keretjei s a hadkötelezettek behivatása mellett magok a készleti zászlóaljak is, oly képen képeztetnek,hogy minden gyalog sorezredre egy kiegészítő készleti, összesen tehát 199 zászlóalj legyen s ezeknek mindegyike két részből: az állandó és mozgósítandó állományból álljon. Ezek gyakorolják be és szervezik a mozgó állományu legénységet s annyiszor a mennyiszer kitelik és a szükség kívánja, 1000 emberből álló mozgó zászlóaljakat inditnak saját kebelükből útra a háború alatt a működő gyalogságnál keletkezett hézagok betöltésére. A mozgósítás könnyítése végett ezen készleti zászlóaljak azon területek központján vagy közelében szerveztetnek, ahonnét az alakításukra behívandó hadkötelezettek érkezni fognak. A határszélekhez közeleső kormánykerületekben azonban, valamint azokban is, ahol oly népfajok laknak, melyek az orosz nyelvvel még kevéssé ismeretesek, készleti zászlóaljak nem képeztetnek, s az illető legénység más kormánykerületekbe küldetvén, a kiegészítő, pótló zászlóaljak között oly képen osztatik el, hogy a mozgósítandó állományok '/* részét képezze. Ezen, nem annyira hadi mint inkább politikai természetű kivételrendszabály különösen és nyíltan a varsói, kovnói, vilnói, s beszarábiai kormánykerületekre, és a balti német lakosú tartományokra vonatkozik. A pótló zászlóaljak létszámát a »Ruszky Invalid« tisztekben 5771-re, altisztekben és közkatonákban pedig 257307 főre becsüli,melyekből a háború első időszakában a harcrtérre a hézagok kitöltésevégett körülbelül 220.000 fog indíttatni. A várőrségi gyalogság négy négy századú s 400 főre menő keretzászlóaljakból áll. Háború idején minden század egy-egy 900 főnyi zászlóaljt s minden zászlóalj egy-egy az illető erőd nevét viselő sorszámozott, (például 1. 2. 3. stb hresztlitovszki várőrségi zászlóalj vagy ezred) fog képezni. Lesz tehát összesen béke idején 29 várőrségi zászlóalj, háború alkalmával pedig 29 erődezred. Ezekre és megfelelő tüzérségekre van bízva a várak és megerődített helyek kizárólagos védelme, összes létszámuk béke idején 841 tiszt s 13282 sorhadi katona, háború esetében pedig 2475 tiszt és a sorhadi szolgálaton kívül állókat bele nem értve 115826 közfegyverviselő. Végre mindezen hadcsapatokon kívül, háború kitörésekor 164, illetőleg 192 gyalog tartalékzászlóalj, rendszerint régibb szolgálatú tartalékosokból alakíttatik, melyeknek összes állománya a tisztekkel együtt 183,044 emberre vonatkozólag 206,000-re becsültetik. Egyenlő fegyver, egyenruha, hasonló felszerelés és szervezet képezi a különféle cathegoriájú helybeli gyalogság hadnemi egységét. A 12 gárda, 16 gránátos ezred és a 7 lövész vadászzászlóalj kiegészítő zászlóaljainak alakítását illetőleg külön, a közönségestől némileg eltérő szabályzat lép életbe. Az orosz hadseregnél a jelenleg fenálló állományi előirányzat értelmében kellene lenni: 656 tábornoknak, 3908 törzstisztnek, 24490 főtisztnek s 8151 a hadcsapatoknál szolgáló hivatalnoknak, tettleg pedig van a folyó évi augusztus 13-ról szóló kimutatás szerint 718 tábornok, 4464 törzstiszt, 20,399 főtiszt s 7298 hivatalnok; következőleg a hézag a főtisztekben még mindig jelentékeny, azaz 3473 főtiszti állomás betöltetlenül áll, önkénytesekben pedig a hiány augusztus elejével 9443 főre rúgott. Az altisztek és közkatonák mostani létszáma pedig 779,154 emberből áll, ezek között kerekszámmal véve 114,000 új katona, 23,000 zenész s 9100 (ordonancz) parancsőr. A hadseregbeli kincstári lovak létszáma, a kozák lovasságot bele nem értve, 72,414 főre megy, hiány 3305 és pedig 46,437 sorhadi (strojevyi) 10,920 tüzérségi s 15,057 teherló. Budapest fővárosi közgyűlése Oct. 18. Az igen gyéren látogatott közgyűlés a főpolgármester elnöklete alatt folytatta a napirend tárgyalását, mely tegnap nem fejeztetett be. A mai napirend első tárgya Burchardt ismeretes indítványa, mely szerint a városi épületek fentartásánál, a helyiségek fűtésénél az átalányrendszer alkalmaztatnék. Ismertettük annak idején ezen ügy eddigi phasisait, nevezetesen a gazdasági bizottság azon indítványát, hogy a mérnöki hivatal egy éven át külön könyvben írja össze az épületek fentartása és a helyiségek fűtése körül előforduló költségeket és gyűjtsön így adatokat, amelyek alapján meg lehessen állapítani az átalány összeget. A tanács rövidnek találja e határidőt és azt javasolja, hogy az átalányrendszer csak három év múlva hozassék be, amikor a gyűjtött adatok megbízhatóbbak lesznek; a pénzügyi bizottság továbbá azt ajánlja, hogy árlejtési ajánlatok az alpolgármesternek vagy az ügyosztályt vezető tanácsnoknál adandók be; a munkautalványozási számlákat a gazdasági hivatal tartozzék felülvizsgálni. E javaslatok hosszabb vitát idéztek elő, melyben Burchardt, Weiss B. F. Márkus Ignácz, Vecsey és Dobronyi vettek részt, a vita főleg azon fordult meg, hogy egy vagy három év múlva lépjen-e életbe az átalány rendszer. A közgyűlés 50 szóval 44 ellen azt határozta, hogy az átalány rendszer már egy év múlva fog életbe lépni. A többi javaslatok elfogadtattak, de azon módosítással, hogy az átalány összegeknél mutatkozó feleslegek visszafolynak a házipénztárba, a kiadási többleteket viszont a város fizeti. Dr. Schermann Adolf azon indítványa, hogy a közegészségi bizottság utasíttassék közegészségügy szervezésére nézve javaslatot előterjeszteni, elfogadtatott. Matoay Elek külön öttagú bizottságot kíván kiküldetni, mely megvizsgálná a városi elemi iskolákban használt téli tornahelyiségeket és javaslatot tenne a szükséges intézkedésekre nézve. Az indítvány elfogadtatott és e bizottságba Matolay Elek, Patrubány Gerő, Stock Endre, Weninger Ferencz és dr. Say Mór választottak, a bizottság elnöke Békey tanácsnok lesz. Légrády Károly és 52 érdektársa engedélyt kérnek, hogy saját szükségletük fedezésére külön jégszeszgyárt építhessenek. A jogügyi bizottság azon nézeten van, hogy a gáztársulattal kötött szerződés nem gátolja az engedély megadását és így Légrády és társai saját használatukra külön légszeszgyárt építhetnek maguknak. A meter mértékek átalakítása és beszerzésére a költségek megszavaztatnak; a közgyűlés rövid vita után, melyben Szabóky, Tavaszy és Ráth (gyáros) vettek részt azt ,határozta, hogy az új meter mértékek pályázat útján fognak beszereztetni ; a pályázat decz. 15-én le fog járni, úgy hogy a hivatalnokok újévig tanulmányozhassák az új mértékeket. A volt pestvárosi törvényszék hivatalnokainak végkielégítése tárgyában a legfőbb bíróság tudvalevőleg a város hátrányára döntött, amennyiben azon hivatalnokoknak is megítélte a végkielégítést, akik a királyi törvényszékeknél nyertek alkalmazást. A jogügyi bizottság azt javasolja, hogy a város hagyjon fel a sikert nem ígérő perlekedéssel és adja meg az igényelt végkielégítési összegeket. A tanács azonban azt javasolja, hogy a közgyűlés intézzen felterjesztést a belügyminiszterhez azon kérelemmel, döntse el, vájjon ez ügy nem administratív után intézendő-e el. A közgyűlés Tavaszy pártoló felszólalása után elfogadta a tanács javaslatát. A közgyűlés tudomásul veszi, hogy Osztoics Miklós I. kerületi esküdt helyébe Ábel Márton, továbbá az V. kerületben az elhalt Horváth György helyébe dr. Umann Pál pótesküdtek hivattak be. A krisztinavárosi szürke nénéknek 300, az általános munkás-beteg rokkant segélypénztárnak 500 főt szavaztatott meg. Az ipari rendészeti és a középítési bizottságok által kidolgozott köztisztasági és bérkocsi szabályok ki fognak nyomatni és azután előterjesztetnek a közgyűlésnek. Ezzel a közgyűlés, melyen csak 10—15 biz. tag volt már jelen —egy fontos, de nem sürgős tárgy — a bizottsági tagoknak bizonyos kiküldetésekért járó tiszteletdíjak megállapítása — kivételével a napirendet 7 órára elintézte. Iparegyesületi ügyek. Az orsz. magy. iparegyesület kézműipari szakosztálya I. évi október hó 6-án. Dr. Szabóky Adolf elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. Elnök a jegyzőkönyvvel kapcsolatban jelentést tesz, hogy az egyesület szakrajz gyűjteményei f. évi november hótól, minden hónap első vasárnapján a délelőtti órákban közszemlére kitétetnek, és felhívja a szakosztályban jelenlevőket, hogy körükben oda működjenek, hogy azokat minél számosabban megszemléljék, s tanulmányuk tárgyává tegyék. A napirend tárgyára áttérve: Mudrony Soma egyesületi igazgató felolvasást tartott a vasiparról. A világ vastermelésének áttekintése után felolvasó a legnagyobb vasiparos államok termeléséről egyen kint szól, nevezetesen Anglia, Északamerika , Németország, Francziaország, Belgium és Oroszország termeléséről, kiemelvén mindegyiknek jellemző irányát, s azon vívmányokat, melyekkel az egyes országok a vasipart előbbre vitték. Az érdekes statistikai adatokkal ellátott felolvasást a szakosztályban jelenlevő szakértők élénk figyelemmel kísérték, és felolvasó felkéretett, a jövő szakülésben annak folytatására, különös tekintettel Magyarország vasiparára. Következik elnök javaslata egy szakrajz iskola feállítása tárgyában. E javaslat szerint ennek felállítása csak magán uton adakozás folytán eszközölhető, és keretébe egyelőre csak a faipar és építészeti ipar, illetőleg ezek körébe vágó iparok vehetők fel. A szakosztály e javaslatot magáévá tette és a közelebbi módozatok megállapítása végett a maga kebeléből Csepreghy, Szász Zs. Detle Ant, Rimer József, Braun Arnold, és Strohoffer urakból álló bizottságot küldött ki. Ezzel kapcsolatban elnök értesíti a szakosztályt, hogy az iparegyesület által felállított ipartanodákban az előadások f. hó 15-én veszik kezdetüket. Továbbá felhivatik a szakosztály figyelme a méreg tartalmú festékeknek közhasználati tárgyaknál való alkalmazása iránt a belügyminiszer által kibocsátott rendeletre. Elnök a szakosztály általános élénk helyeslése között tudomásra hozza, hogy az egyesület iparosaink müszlésének emelése s az iparnak szépészeti irányban leendő fejlesztése végett, még e hó folyamában »Műipari lapok« czimű vállalatot indít meg Braun Arnold építész szerkesztése mellett, évi előfizetési ára egyesületi tagok részére 5 frt, nem tagoknak 6 frt. — Szerkesztő erre előadta a vállalat czélját, — a tagoknak általános tetszés-nyilvánítása mellett. Több tárgy mutattatott be: Schlik Henriknek az iparmúzeum számára felajánlt horgany lemezekből készített házfedele (mintában), mely részletekben szétszedhető és rozsdamentes, a szakosztály tetszésével találkozott. Cséfa János és Pintér István uj találmányu vizemelő gépe, mely folyók mentében kertek, rétek öntözésére sőt malmok hajtására czélszerűen alkalmazható,és a szakosztály részéről örömmel fogadtatott. Csepreghy János műhelyében magyar diszítési motívumok felhasználásával készült csinos iratszekrénynek bemutatása köszönettel fogadtatott. Bemutattatott továbbá több új ipari tárgy O h . C. O. bizományából, névszerint egy Petro- Uum Motor, bizományos állítása szerint kis iparosok által igen kényelmesen, a mellett veszély nélkül alkalmazható, megszemlélésre és jelentéstételre Oetl, Korompay és Schlick Henrik urak kérettek fel. A szakosztály figyelmeztetik ugyancsak Ohm O. O. bizományában levő »excelsior gasmaschine« nevű gázkészítő gépre, melylyel közelebb kisérletül az iparoskor helyiségét három héten át 150 lánggal világítani fogja, s mely bizományos állítása szerint a gázlángot olcsósága és könynyebb alkalmazásánál fogva felülmúlja. Továbbá bemutattatik egy új gőzcsőbeillesztő gép (Liederohrdicht maschine), melynek segítségével a gőzvezető csövek kazánokba a nélkül, hogy azok rácsavartassanak, beilleszthetők és megerősíthetők úgy, hogy 180—200 font nyomást képesek kiállani; — végül egy csővágó gép, egy csőkefe és egy lakat mutattatott be. — A szakosztály a bemutatónak e tárgyak megismertetéséért köszönetet szavazott. KÜLÖNFÉLÉK: — Felkérjük azon tisztelt előfizetőinket, kik a folyó negyedévre újonnan érkeztek, s a lapunk tárczájában megjelenő regénynek múlt hó végén közlött bevezetését még eddig meg nem kapták, hogy az iránt a kiadóhivatalunkhoz fordulni szíveskedjenek. — A magyar nyelv külföldön. Drezdából írják nekünk, hogy ott a magyar nyelvet több intézetben tanítják mint rendkívüli nyelvet. A magyar nyelvi oktatást hetenkint három órával legelőbb behozták a szabadkőművesek finevelőintézetében. E példát csakhamar követő dr. Krause hírneves intézete, majd Jelinek, dr. Zeidler és Leonhárdi, (ez utóbbi kettő leány) intézetei. Az egy év óta folyó magyar oktatásban vagy ötven növendék vett és vesz részt. Vannak növendékek kik Petőfit, Jósikát, Jókait eredetiben olvassák. A könyvkereskedésekben megforduló magyar nyelvű könyvek száma egy év alatt hatvanra is rúg. Megjegyzendő hogy a drezdai osztrák-magyar követségtől a magyar nyelvi oktatásban senki sem vesz részt, pedig rájuk férne, mert egy kukkot sem tudnak azon nemzet nyelvéből, melynek ha nem is pecsenyéjét, de kenyerét eszik. — A magyar tudományos akadémia t. ez. tagjait emlékeztetem, hogy kibocsátott körlevelem szerint az akadémiai Almanach részére való adataikat folyó hó 15-éig beküldeni méltóztassanak. Budapest, October 8-án Arany János főtitkár. A hazai postamesterek folyó hó 6-án anyagi és szellemi érdekeik előmozdítása czéljából Budapesten értekezletet tartottak. Mint a »Postaközlöny« írja: a magyar postamesterek anyagi helyzetének javítása soha oly biztos kilátásba nem helyeztetett mint ez évben a kereskedelmi ügyi minister úr által. Az országos postamesteri értekezlet elnökül: Pokomándy szarvasi, jegyzékül: Scholtz vendégi, Paulay bátyai, képviselőkül: Belino gálszécsi, Liszkay promontori, Dezsényi aszódi, Hátfalvy solti, Fekete érsekujvári, Mayer szakolczai, Omaszta csabai, Csatth rakamazi, Glucsák derzsidai, Grubanovics karádi, Szecsey atádi, Kugyeray mohácsi, Szepsi vingai, Turcsányiklopédiai, Szentpétery perjámosi, Hofmann verbászi, és Mihalkovich zentai postamesterek. A »Postaközlöny« továbbra is megmarad a postamesterek kizárólagos orgánuma. Részünkről is óhajtjuk, hogy hazánk ezen eddigek mellőzött nemzeti napszámosai illő javadalmazásban részesüljenek. — A margitszigeti híd följárói tárgyában tudvalevőleg mind a fővárosi, mind a közmunkák tanácsa két különböző tervet terjesztettek föl a közlekedésügyi minisztériumhoz. A miniszter e napokban egy leiratában kijelenti, hogy határozottan a főváros által javasolt tervet rendeli végrehajtandónak, először azért, mert a közmunkatanács terve szerint a szigeti híd rakpartja egy 5 öl nyílású híddal áthidaltatván, az így fenmaradó tér nem nyújtana elég garancziát arra nézve, váljon elegendő lenne-e a forgalom akadálytalan kifejlődésére, másodszor pedig mivel a közmunkák tanácsának terve szerint a följárói munkálatok a budai oldalon körülbelül 1,249,300 frtra rúgnának, a pestin pedig 1,076,300 frtba kerülnének s igy összesen vagy 2,300,000 frtnyi kiadást tenne szükségessé, mig a város által kidolgozott terv szerint ez összes építések csak 600,000 frtnyi költséget igényelnének. A miniszter egyszersmind sürgeti a följárók építésének megkezdését, »nehogy — úgymond — a híd elkészülése után a följárók hiánya miatt a közlekedés lehetetlen legyen rajta.« — Zugligeti új úthálózat. A főváros az úgynevezett Laszlovszkytól a zugligetbe új utat szándékozik építeni; azt a közmunkák tanácsával közölte. Ez utóbbi azonban egyrészt azért, mivel szerinte a tervezett út korántsem felelne meg a nagyközönség igényeinek és inkább néhány kinnlakó nyaraló félnek válnék csak kényelmére, másrészt pedig azért nem járult hozzá, minthogy az általa kidolgozott új utak terve a budai hegyekre nézve már befejezéséhez közeledvén, ez ügyet addig is függőben tartatni kívánja. — Czáfolat. A magy. kir. államvasutak igazgatósága a következő sorok fölvételére kért föl: A »Neues Pester Journal« mai számában megjelent »Eine neue Defraudation« czimü czikkre vonatkozólag a magy. kir. államvasutak igazgatóságától azon értesítést veszszük, miszerint tény, hogy az említett intézet budapesti szállító hivatala pénztárának legközelebbi rovancsolása alkalmával mintegy 5600 frtnyi számadás szerinti pénztári hiány mutatkozott, mely azonban az illető részéről eddigelé is teljes mérvben biztosíttatott úgy, hogy ezen esetből a kincstárra semminemű kár sem háromolhatik. Az e tekintetbeni törvényes lépések megindítására eddigelé ok nem volt, miután egy részről az illetőnek tiszta jelleme s eddigi kifogástalan szolgálattétele minden roszhiszemüséget kizár, más részről pedig mivel az idevonatkozó hivatalos számadási okmányok átvizsgálása — ezek nagy száma miatt eddigelé be nem fejeztethetett.« A magyar királyi államvasutak igazgatósága. Tolnay. — A Besnyőn tartandó lóverseny alkalmából f. hó 15-én Budapestről Besnyőre 10 óra 32 perczkor délelőtt egy személyvonat indul, mely vonat a közbeeső állomásokon is megáll. Ezenkívül a Budapestről reggeli 7 óra 30 perczkor induló személy, a déli 12 órakor induló vegyes, továbbá a Hatvanból reggeli 9 óra 6 perczkor induló s ugyanonnét délután 4 óra 52 perczkor induló személyvonatok is Besnyőn megállandnak. Ezen vonatokhoz a budapest-hatvani vonat minden állomásán Besnyőre menet-jövet jegyek fognak kiadatni az L, II. és III. osztályra 50 százalék ármérséklettel. A Népesedési mozgalom Budapesten. A lefolyt —zept. 27-től oct. 3-káig terjedő héten élve született 258 gyermek, elhalt 205 személy; a születések tehát 53 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 174 törvényes, 84 törvénytelen; nemre nézve 137 fiú, 121 leány. Halva született 13 gyermek, köztük 8 törvényes, 5 törvénytelen. —A halottak közt volt 117 férfi, 88 nő, egy éven aluli gyermek 86. Élve szülöttek vallás szerint igy oszlanak meg: katholikus 185, ágostai 15, helvét 16 , görög n. e. 2, zsidó 44. — Nevezetesebb halálokok : Veleszületett gyengeség és alkathiba 19, heveny agyvizkór 3, agykérláb—, rángások 14, croup 1, roncsoló toroklob 1, kökhurut —, derme és állgörcs —, kanyaró —, vörheny 3, orbáncz—, himlő 15, bélhurut 28, vérhas 1, cholera—, typhus 3, genyláz —, tüdő- és mellhártyalob 8, hashártyalob 3, vizkór 2, rák 5, tüdőgümi 26, gyermekágyi bajok 2, agyhüdös 5, aggkor 7. — A halálozások kerületek szerint: I-s. kerületben 16;H. 9; III. 12; IV. 4; V. 14; VI. 21 ; VII. 20; VIII. 25; IX. 12; X. 13 ; kórházakban 50. — A magyar mérnök- és építés egyet október 10-én (szombaton) esti 6 órakor az egylet helyiségeiben (régi Lloyd-épület, a Duna felőli oldalon, II. emelet) egyetemes szakülést tart. Tárgya: Pohl Otto bemutat egy új általa feltalált vasúti váltószerkezetet. — Ferdinánd császár egy Prágából ma érkezett távirat szerint ma délben oda megérkezett, javult egészséggel s tetemesen megerősödve. Az országos nő iparegylet a rosz idő miatt vasárnapról elmaradt svábhegyi tombolajátéka helyett a jövő hó végén séta hangversenyt fog rendezni, a sváb hegyi ünnepélyt azonban már az idén megtartani lehetetlen. Alkalmilag megemlítjük, miszerint a nőipartanodánál a felvételi vizsgák f. hó 10.kén szombaton történnek az intézet helyiségében (Üllői út 1 sz.) s a tanítás már jövő hétfőn megkezdődik. — Bismarck és Manteuffel. Azután, hogy Araim gróf elfogatott és a berlini városi börtönbe záratott, a berlini főparancsnok, Manteuffel, kit nem egyszer emlegettek Bismarck utódául, egy társaságban, mint a »Tagespr.«-nek írják, így nyilatkozott volna Bismarckról: »Nem rég egy érseket zárt el, utána legközelebb egy nagykövetet, most már csak egy magas rangú katona hiányzik a gyűjteményből. Erősen hiszem, hogy most rajtam a sor.« — III. Napoleon Eugéniáról. A »Fraser’s Magazin« octoberi füzete egy czikket közöl, melyben elmondatik, hogy még akkor, midőn a második franczia császárság látszólag erősen állott, Párisban »Le Dix Decembre« czimmel egy lap indult meg III. Napoleon közvetlen felügyelete alatt. Maga Napoleon is irt ebben s első ily czikkét 1868. decz. 10-én irta, ennek kéziratát meg is találták Sedán után a tuilleriák irattárában. Ezen felfedezett kéziratból fordítja le a »Magazin a következőket: »Holnap a császárné születésnapja. Épen jó alkalom, hogy róla egy pár szóval megemlékezzünk. Miután születésére spanyol nő és leánya egy hírneves patrícius családnak , bizonyos nyilvános közegek állandóan arra törekednek, hogy őt oly személynek tüntessék föl mint ki türelmetlen vallási fanatismustól s a nemesség minden hibáitól át van hatva. Sajnos, hogy miután Európa legnagyobb trónjai egyikére emeltetett, tulajdonai igy félre magyaráztatnak.« Ezután Eugenia atyját, Montijo grófot írja le, a ki azon kevés spanyolok egyike volt, kik áthatva a császár (I. Napóleon) iránti vonzalomtól, őt minden csatáiban követték. A gróf halála után a grófnő barátság és vendégszerető termei Madridban nyitva állottak Európa minden országai legkiválóbb szellemei, diplomatái, tudósai és művészei előtt. A társaság díszét a grófnő két leánya képezte. »Az idősebb csakhamar Alba herczeghez ment nőül. A kisebbik egész megjelenésének bája és szivének legszeretetreméltóbb tulajdonai által vonta magára figyelmet. Vagy azon évek emlékének befolyása következtében, melyeket atyjával töltött, vagy a nevelés által, melyet Francziaországban élvezett, vagy pedig természetes lelkesedés következtében, gyakran lehetett őt hallani bizalmas körben, mint védi a szabadság ügyét s a modern eszméket.« Erre következik egy »érdekes episod« leírása: »A szenvedők iránt mindig részvéttel s az elnyomottak iránt mindig érdeklődéssel viseltetvén, titkos rokonszenvet érzett a herczeg iránt, ki mint meggyőződésének áldozata, Hamban fogoly volt (maga III. Napoleon) s fiatal lelkesedésével nógatta édes anyját, hogy a fogolynak lehető vigasztalására legyen. Mint mondják, Montijo grófnő vállalkozott is e jámbor zarándokolásra, midőn szándéka keresztülvitelében egyelőre nem látott körülmény által meggátolva jön. Ez erős próbákra tett herczeget néhány év múlva nem egy börtön rácsozatai között, hanem a nemzeti acclamatio által egy nagy állam trónjára emeltetve kellett látnia; — szépségének, szellemének és gondolkozásmódja felülmúlhatlan bájával hatott reá , hivatva volt, hogy lételét és sorsát megossza vele.« Miután Napoleon leirja, mint látogatta meg Eugenia a cholerabetegeket Amiensben, mint dolgozott együtt a jótékony egyletekkel Párisban s mint vezette a régensséget, mig ő Olaszországban és Algierban járt, igy folytatja: »A császárné, ha elvégezte köteles teendőit, a legkomolyabb olvasmányokkal tölti idejét. Azt lehet mondani, hogy nincs az a nemzetgazdasági, vagy pénzügyi kérdés, melyet ne ismerne. Elragadó, midőn a legilletékesebb férfiakkal vitatkozik a legnehezebb kérdések fölött. Irodalom, történelem és művészet szintén gyakran képezik beszélgetéseinek tárgyát. Compiegneben semmi sem gyakorol nagyobb vonzerőt, mint a császárné theázó társasága.« A rajz igy végződik: »Az értelmes aszszonyon, okos és bátor uralkodónőn kívül hátra van még bemutatnunk az anyát, ki a legnagyobb gondozással és gyöngédséggel viseltetik fia iránt. Kívánsága az volt, hogy a császári herczeg férfias nevelést kapjon. Felvilágosításokat adott magának a gyermek foglalkozásairól, figyelemmel kiséri tanulmányait, úgy szólva napról-napra segíti kifejlődni a fiatal észt, szellemi erőt, melyek egy ily magasra hivatott örökös legfényesebb jövőjének zálogát képezik. « — A győri honvédünnepély. Az aradi 13 vértanú szomorú kivégeztetésének 25 éves fordulóját a győri honvédegylet is ritka kegyelettel ülte meg. A gyászünnepély programjaja 10 órára tűze ki a requiemet, a kenczék templomában,s már 9 után zsúfoltig annyira megtelt az, hogy az egyes testületi küldöttségek alig törhettek maguknak utat a ravatalig, mely Burghardt Károly győri származású udinei lakostól küldött babérfonadékkal volt elhalmozva gazdagon, s egy csinos koszorúval, melyet Niesingerné küldött volt. A ravatal előtt ott állott az 5. zászlóalj megmentett zászlaja befátyolozva, s az a másik zászló is, mely alatt a nemzetőrség tódult Schwechat alá. Mindkettőt az egykori zászlótartó tartotta most is, 25 év után. A nemzetőrség zászlaja még egész díszében ép, míg az 5. zászlóaljé már egy II. Rákóczy Ferencz korabeli nyélhez volt alkalmazva. Megható volt látni az átszellemült arczokat, hallani irtott a zokogást, mit egyes árvák, özvegyek hallatának. Alkonyatkor, illetőleg este 6 órakor vette kezdetét a színházi ünnepélyesség. A ház zsúfolásig megtelt itt is, hol idegen, vidéki arczokkal is találkozhatunk,kik csakis ez ünnepélyes alkalomra rándultak be. Az allegóriás képlet képezé a színházi ünnepélyesség legmeghatóbb momentumát. Férfiak és nők diszmagyarban sorfalat képezve, a szózatot éneklék. A háttérben egy sírkő emelkedett »1849. okt. 6.« felirattal, oldalán egy kiterjesztett szivalakon: »Csatájok a védelmezett népjog csatája volt « A sírkő előtt kibontott hajjal egy bánatos nő hullatta könnyeit. S mindez görögtüzzel világítva imposansnak tűnt fel. E képlet után Berényi a koldus honvédet éneklé, Lászyné pedig Gyulai Pálnak »Kendi«-jét szavalta meghatóan. Következett »Kemény Simon«, melyben a czímszerepet Szirmay művészi kivitellel személyesité. Még inkább Beődyné, kinek ha hangja érctesebb, bátran fölléphetne a fővárosi közönség előtt is. Esti 8 órakor a színházi ünnepélyesség befejeztetvén, következett a »Fehér Bárány «-ban rendezett bankett, melyen a kapitulacziónak is aláírva levő gróf Zichy Ottó 1848—49-ki ezredes legelőször is a legelső magyar emberre, a királyra emelt poharat. Haeffner Ernő 1848—49-ki tűzmester a királynéra, ismét Zichy a 13 aradi vértanú emlékére, Kiss Sándor a 48 alapvetőjére Kossuth Lajosra, Takács Ferencz réti ev. lelkész a lelkesedésre, Pereszlényi János győri ref. lelkész és 48— 49-ki honvédtizedes általános figyelmezés mellett Zichyre, Szaibold százados József főherczegre, mint a honvédségben a nemzeti szellem élesztőjére, Mersich József Pereginére, mint 1848-ki zászlóanyára, dr. Síkor József az aradiakra üliték poharaikat, ez utóbbi távirati üdvözlet menesztését indítványozván az aradiakhoz, mivel a honvédegylet jegyzője Egervárt bizatik meg. Vaski Zitás Ferencz 48— 49- ki főhadnagy,most p. n. fogalmazó Abauj nevében üdvözli az ünnepélyen jelenlevőket, nehezteléssel vévén, hogy a győri hölgyek nem küldtek gyászukat kifejező jelvényt az aradi ünnepélyre. Feltűnt még Nagy Zsigmond tanuló versben tartott toasztja,mely az alkalomnak igen megfelelőleg van szerkesztve, mire Takács a szabadság szellemét terjesztő iskolákra, Kis Sándor szerkesztő pedig Ihászra és a babérlevelek udinei küldőjére Burghardtra kaczintván a gyásztor Vörös Jancsi »Rákóczi«-ja mellett véget ért. - - Szerényi Endre. — Egy vidéki joggyakornok alkalmazást keres valamely keresettebb ügyvédi irodában. Megkeresések N. P. hatvani utcza 7 szám 7 ajtó hátul intézendők. Irodalom. — Uj eredeti regény. Rusa Kámán a »Vasmegyei Figyelő« szerkesztője, Szomba helyi »Gonosz idők« czim alatt két köteti regényt irt, melyben Vasmegye s különösen a keim