A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1875-01-29 / 23. szám
23. szám. XIII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1875 Péntek, január 29. sztíidó-hivatal: Barálok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfitetési dij . Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.......................................6 írt — kr. 6 hónapra.......................................12»—— » Az. esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év fogdsán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIKUEinSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: A HO V* X. 111-dik. évi folyaméra. Előfizetési árak: Negyedévre frt frt frt 126 Egy hóra . . 2 Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziektere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Ti“ Budapest, jan. 28» A jobboldali ellenzék, mest Ma a budgetvitában az ellenzék hallgatott , a jobboldal képezte az ellenzéket. Igen, mert Zsedényi, Pulszky, Máriássy és a középpárti Kármán beszédei határozottan a kormány ellen voltak irányozva, a két utóbbi a kormány ellen is készül szavazni; a két előbbinek beszédében pedig oly előzmények és követelmények, sőt oly kérdések vannak felvetve, melyek mellett csak következetlenségből lehet a kormány budgetjét elfogadni. Zsedényi nem is fogadá azt el, hanem indítványt tett, hogy revideáltassék . Pulszky elfogadta ugyan, sőt ráadásul Ghyczy adójavaslataira is ígérte szavazatát, de igen jó volt, hogy ezt megmondta, és beszéde végén kijelente, hogy ezt a kormányt támogatja, mert egész okoskodásából ellenkező következtetésre lehet jutni. Zsedényi elítélte a centralisatió és bureaucratia azon rendszerét, melyet a magyar kormányok 1867. óta életbe léptettek; rámutatott arra, hogy a »nis de nobis sine nobis elvét mint ölék ki intézményeinkből, mint avatkozott a kormány mindenbe, mily ellensége volt a törvényhatósági életnek. Azután kimutatta, hogy rendes budgetünk deficitjét már csak az által is el lehet enyésztetni, ha az államvagyon, nevezetesen a vasutak, gépgyár, bányák takarékosabban kezeltetnek, ha nem esik az államvasutak minden mértföldjére 4300 forint irodai költség; ha a diósgyőri és más vasművek üzleti veszteségeit elkerüljük, szóval ha takarékoskodunk. Ami a bányák és gyárak, valamint általában az államjavak értékesítését illeti, ebben nem osztjuk feltétlenül azon nézetét, hogy jobb azokat eladni most, mikor értékük a piaci viszonyok és a roszgazdálkodás miatt épen csekély, mint újabb befektetésekkel azon hiú reményt táplálni, hogy a már eddig befektetett tőkéket is visszanyerjük. Mert a czélszerű, takarékos befektetés előbb-utóbb értéknövekedésre vezet és kifizeti magát; ez csak oly kezelés mellett lehetetlen, amilyen a magyar kormány alatt történik és oly befektetéseknél, melyek rosz helyen vannak alkalmazva. Kármán eddigi pénzügyi hibáinkat rajzolta, egy kissé hízelegve az Andrássy kormány nemes intenzióinak, elfeledve gondatlanságait, azután követelve minden régen hangoztatott reformot, — de csak név szerint sorolva fel azokat, úgy hogy csak kijelentése bír fontossággal, hogy még általánosságban sem fogadja el a budgetet, mert ez a középpárt részéről Grhyczynek határozott hadüzenet. A kormány itt is elvesztett egy pár szavazatot. Pulszky beszéde nagyon figyelemreméltó , nem pénzügyi részében, mert ebben a valútgaranciát előlegnek, a befektetéseket tőkeszaporításnak tüntetve fel, ezekből származtató a deficitet , tehát annak vtizedésterméketlen voltát tagadta. Holott a deficit kutforrása nem ezekben , hanem a terméketlen közigazgatási, kormányzási és kezelési kiadásokban keresendő ; mert ezek okozzák azt, mint Zsedényi ma kifejté, hogy bár 1873-ban emeltük az adókat, uj befektetéseket nem kezdünk, és mégis 1874-ben az uj adók nyomtalanul vesztek el az újra megnőtt deficitben. De nevezetes Pulezky beszédének azon része, melyben a pénzügyi bizottság veszedelmes hatalmáról, a kormány iránti követelményeiről és végül Sennyeyvel, Tiszával szemben nyilatkozik. Pulszky elég őszintén és helyesen fejti meg a pénzügyi bizottság hatalmának keletkezését ; a kormány mindig változott, mindig iránytalan volt, soha kellően nem törölt ; tehát a bizottságnak kellő budgetet készíteni, pénzügyi politikát csinálni, politikai irányt adni, és ezt ő is inparlamentáris állapotnak mondja. De midőn arra került a sor, hogy bizottság határozatainak miért nem tuda érvényt szerezni, miért nem tudá a redukcziót keresztül vinni ? Erre Pulszky sem tud a választ adni. Pedig ennek magyarázata az, hogy ez sem mert szakítani a régi rendszerrel, kormány sem volt képes reformot kezdeményezni, mire nézve a bizottság mindig csak általános, semmitmondó határozatokban vagy épen csak óhajokban nyilatkozott, és így a stagnátió állandó volt , mert a reformok elől a kormány és pártja is szívesen tértek ki. Azután Pulszky a kormány ellen fordult. Neki nem kell olyan kormány, melynek szeme káprázik, keze reszket, neki erős kormány kell, neki nem kell olyan kormány, melynek javaslatuk hetekig kell a bizottságoknak átdolgozni ; neki nem kell olyan kormány, mely tőlük kér irányt, tanácsot, hanem olyan kell, mely vezesse őket ; minthogy pedig a Bittó-kormány ilyen, nem kell; tehát ő pártolja, neki még az adófelemelést is megszavazza. — Ebben ugyan egy mákszemnyi logika sincs , de hát hiába, bírálni lehet, de szavazni kell. Végül Sennyeyt szólítja fel Pulszky nyilatkozatra, mert azzal gyanúsítják, hogy »konzervatív« pártot akar alakítani, hogy a trikolorhoz a feketét is akarja csatolni, hogy hátra és nem előre akar menni, és Pulszky már magát a konzervatív szót szerencsétlennek mondja. Ez a provokáczió nevezetes, mert a kíséretében Sennyeyre szórt sok dicséret, másfelől bírálat, sötét feltevés arra látszik számítva lenni, hogy Sennyeyt a jobboldalnak megtartsa. Meg látjuk holnap, mert a provokáczió válasz nélkül nem maradhat.És ha Sennyey tagadó választ ad? Próbál szerencsét a balközépnél Pulszky. Most már elösmeri erről, hogy kormányképes párt és ezt feljegyezzük, elösmeri, hogy kibékülni tudna vele — ha megtudja, hogy ami tőle elválasztja, csak ösvény és nem mélység. Pedig tudhatná, hogy a törvényes reformokra való törekvés soha sem képezhet mélységet a pártok közt és mi minden kérdést reformkérdésnek tekintünk, melyet úgy kell megoldani, a mint a törvény útját kijelöli és melyeket erőszakolni ott, hol alkotmányos utón nem valósíthatók, nem fog soha egy alkotmányos párt sem. De azt is merjük állítani, hogy helyfeladásra a balközépnek kedve épen nincs. Pulszky felszólalása a vitának határozott politikai irányt adott s ez érdeme, mert a kibontakozást előmozditja. Máriássy hosszas (nem épen megbízható) számításaival nem foglalkozhatunk. Midőn elmondá, hogy a hivatalokat, bíróságokat szükségtelenül hogy szaporíták a jobboldali a protegáltak számára, midőn a budget pazar berendezését, fejtegeté, midőn a csalárd fedezetet és az adóemeléseket elveté, mondott olyanokat, amiket annyival is inkább kell helyeselnünk, mert ő jobboldali lévén, »experto crede Ruperto.« így beszélt ma négy jobboldali — a kormány eddigi pénzügyi politikája ellen; ennél különb ellenzéket csak a szavazásnál kívánunk ! De ha már mindenki megtámadja ezt a kormányt, ugyan holvan pártja? Mi nem látjuk. Holnap Sennyey beszél!n ! ! A magyar honvédelmi misztérium 8 a közös hadügyminiszter közt részint a külföldön tartózkodó hadkötelesek felhívására, részint az engedély nélküli nősülés miatt hivatalból besorozott egyének behívására vonatkozólag következő megállapodások jöttek létre. 1. A külföldön tartózkodó hadkötelesektől és pedig minden egyes hadkötelesre nézve külön-külön az állítási lajstrom illető kivonatainak kíséretében, az ujonczozási időszak bevégződését követő 15 nap alatt, évenként a m. k. honvédelmi miniszterhez jelentős teendő. Az ilyen hadkötelesek azután a külföldön levő cs. és k. magyar-osztrák követségek vagy ügynökségek által, kihallgatási jegyzőkönyvek felvétele mellett, s a védtörvény 47. szakaszában megnevezett büntetés alatt, fel fognak szólíttatni, hogy hadkötelezettségük teljesítése végett a részükre engedélyezendő, s a hadjutalék végleges számbavételéig terjedhető határidőn belül vagy a honossági, vagy a tartózkodási helyükhöz legközelebb eső, s a monarchia kebelében létező sorozó bizottság előtt jelenjenek meg. S az e részben felveendő jegyzőkönyvek további intézkedéseik végett a honvédelmi miniszter által fognak a törvényhatóságokkal közöltetni. Azon kivételes esetekre nézve pedig, amelyekben a külföldön állandóan megtelepedett hadkötelesek föl lesznek menthetők a sorozó bizottságelőtt személyesen való megjelenés alól, a császár éskir. követségekhez, illetőleg ügynökségekhez, különös utasítás adatott ki. 2. A hadsereghez hivatalból besorozott újonczok, a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 107-ik szakasza 4 ik pontjához képest, besoroztatásuk alkalmával rendesen azonnal behívhatók a tényleges szolgálatra. Azon ujonczok szolgálattételre való behívása azonban, akik engedély nélküli nősülés miatt s a védtörvény 4- ik szakasza értelmében, és pedig vagy a rendes ujonczozás idejében vagy október 1 -ő napjáig történt utóállítás útján soroztattak be, hivatalból május első napjával lesz eszközlendő. De ha az ilyen engedély nélkül nősült egyének, akár mint öncsonkítók, egyúttal a védtörvény 47-ik vagy 48-ik szakaszának értelmében is kerülnek hivatalból való állítás alá, reájuk nézve is az ezen 2-ik pont első bekezdésében említett eljárás alkalmazandó. Az igazságügyi bizottság tegnap d. u. 5-től ’/49-ig tartott ülésében folytatta és bevégezte a kézbesítőkről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Jelen volt Pauler igazságyminiszter. A 4-ik §-nál, mely a távol eső puszták és külhelyeken való kézbesítésről szól, a törvényjavaslat azon intézkedése, hogy a kézbesítő fuvarköltségét az indokolt fél viselje, mellőztettetett s e kötelesség az eddig fennálló gyakorlat szerint a községekre ruháztatott. Az 5-ik §. a 4-ikkel vonatik össze. A 6., 7., 8. §nál, mely a kézbesítő közegek felelősségéről s a mulasztások megtorlásáról szól, következő érvek fogadtattak el. A kézbesítések szabályszerű teljesítéséért elsősorban kis és nagy községekben a jegyző, városokban az e czélra kirendelt közeg felelős. A kézbesítés teljesítése kívül elkövetett mulasztás vagy visszaélés miatt, amennyiben az büntetésre méltó cselekményt nem képez fegyelmi eljárásnak van helye. Ezen fegyelmi eljárás a járásbíró, illetőleg a törvényszék megkeresésére mindig elrendelendő. A keresetek a törvényrendtartás szerint illetékes bíróság hatásköréhez tartoznak és a polgári magánjog elvei szerint ítéltetnek meg A 9., 10., 11. §-ok jelentéktelen módosítással elfogadtattak. A törvényjavaslat szövegezésével a bizottság által tett módosításokhoz képest Dálnoky Barna előadó bízatott meg s úgy ezen mint a bírósági végrehajtásokról szóló javaslat az e hó 29-én tartandó ülésben fog hitelesíttetni. A turócz szt.-mártoni iskola javára Csehországban befolyt adakozások öszszege a cseh lapok tudósítása szerint 10 évi kötelezettséggel, havi vagy évi járulékokban eddigelé körülbelül 4000 ftra rúg. Magyar éretértékű záloglevelek külföldön. Néhány héttel ezelőtt minden lap közölte a hírt, hogy a magyar földhitelintézetnek sikerült a bécsi Credit-Anstalttal és a darmstadti bankkal oly szerződésre lépni, melynél fogva a magyar földhitelintézet által kibocsátandó éretértékű záloglevelek elhelyezésére a külföldön állandó piact nyittatik. E záloglevelek 120 frt és 1200 frtos darabokban adattak ki, 5 °0 -al kamatoznak, mely minden év márczius 1-jén és szeptember 1-jén fizettetik ki valóságos éretpénzben és pedig a birtokos mindenkori szabad választása szerint akár aranyban, akár ezüstben. Amint legközelebb értesültünk, a nevezett külföldi bankok épen az utóbbi napokban jelentették, ki, hogy a szerződés szerint készek ismét egy-egy millió forintot (a negyedik milliót) átvenni, amit természetesen legörvendetesebb bizonyítéka annak, hogy az elhelyezés odakinn a nevezett bankok által sikeresen és jó eredménynyel foly. Ily záloglevelek Budapesten is kaphatók az intézetnél, napi börzei árfolyam szerint. Nyílt levél. A háromszéki főispánváltozás alkalmából úgy elvbarátaimtól, mint politikai ellenfeleimtől is van szerencsém naponta több levelet kapni, melyeknek mindenike egyhangúlag azon óhajtást fejezi ki, hogy mi a megyebizottságból mindnyájan kilépvén, Lázár Mihály főispánságával szemben álljunk a passivitás terére. Igaz, nem lehet közönyös egy megye fiaira nézve, hogy annak közigazgatásában ki által képviselteti magát a kormány, de bárki legyen is az, míg alkotmányos formák közt élünk, felette meggondolandónak tartom, hogy mily esetekben lehetne a passivitás végső eszközével valamely kérdésben segíteni. Én, amíg valahol az alkotmányos küzdelemre egy parányi tért látok, addig onnan nem mozdulok, sőt nagyon sajnálom, hogy Kálnoky alatt is egy néhány igen tiszteletre méltó egyénnek visszavonulását oly nagyon kellett éreznünk nem egyszer. S bár az önmegtagadás és bizonyos dolgoknak önmagunkban való leküzdése nem kis feladat, de én ez áldozatot inkább meghozandónak tartom magunk részéről, mintsem odahagyjuk azon tért, amely férfiaknak való, mert a küzdelemnek tere, és ahol soha nem szabad feladni azon reményünket, hogy tudunk és fogunk is jó szolgálatokat tenni a közügynek ! Ezen nézettől vezéreltetve, részemről nem helyeselném a passivitást, és arra kérem igen tisztelt elvbarátaimat és politikai ellenfeleimet is, hogy most még inkább és többen vegyünk részt a bizottsági gyűlésekben, mint eddig, mert a mi kifogásaink vannak és lesznek, azoknak egyik legbiztosabb érvényesithetési fóruma ott van. Budapest, 1875. jan. 28 Bakcsi Ferencz. Apróságok. Még 18 Mára várták a Sphynx megszólalását, telt a ház minden zugában. A háznagyi hivatalt tiszteletteljesen figyelmeztetjük, méltóztatnék gondoskodni arról, hogy illetéktelen emberek ne szorítsák ki az illetékeseket helyeikről, így például ma az írókat kiszorították az irói karzatról a nem-irók, a főrendiek karzatáról pedig Kecskeméthyt a mágnások. Ilyen visszaélést tűrni még sem lehet. * A hölgyek karzata is megtelt főúri hölgyekkel. Soha se hittem volna, hogy a felsőbb körök oly nagy érdeklődéssel viseltessenek — Máriássy Béla pénzügyi tervei iránt.* Zsedényi volt az első szónok, utána negyediknek volt feljegyezve a szólók között Sennyey. Ma talán csak rá kerül a sor! Ebben a reményben ringatta magát az egész közönség s kívánt a közbeeső szónokoknak egy kis ártatlan malheurt, mely megakadályozza a felszólalásban s közelebb hozza a várva várt eseményt. De a följegyzett szónokok egészségében, hála az égnek, legkisebb csorbulás sem esett. — Zsedényinek szép alkalma nyílt a kormányt — támogatni. Már t. i. a Pulszky alább kifejtendő theoriája szerint. Mit fog Zsedényi mondani ? az a pénzügyi bizottság tárgyalásaiból előre tudható volt. Teljesen megfelelt a várakozásnak. A harminczkét ezer forintos és szabad palotás kormányelnök s az államjószágokon busás fizetéssel alkalmazott oly államhivatalnokok mellé, kik azoknak az államjószágoknak bérlői is egyúttal, oda állítá harmadik példának a diósgyőri vasutüzletet, melylyel a kormány fényesen megmutatta, hogyan lehetséges valakinek olyan garasokat csinálni, hogy egy garas előállítása ne kerüljön többe hét krajczárnál.* Utána Kármán Lajos szónokolt. »Gondolj merészet és nagyot« — gondolá magában s egyetlen tottál, lélekzetvételre indítványba hozta, hogy a képviselők száma 450-ről szállíttassák le 250-re, azok se kapjanak napi, hanem tiszteletdijakat, az évi ülésszak ne tartson tovább négy hónapnál: a miniszterekből tíz helyett elég legyen hét, a semmitőszék semmitőszékeztessék meg, nemkülönben még húsz törvényszék, a megyékből elég nekünk negyvenöt, a városi hatóságokból tizenöt, új hadsereg költségeiből töröljünk kilencz milliót, stb. Minekutána ilyetén módon megtakarított volna néhány száz milliót, kijelenté bátran és határozottan, hogy a költségvetést nem fogadja el. Beszéde hatást tett. Hát ha még nem a választott képviselők, hanem a képviselőválasztók előtt mondta volna el! Mióta Kerkapoly, a jobboldal legnagyobb kaliberű ágyúja egy miniszterválsággal beszögeztetett, azóta a jobboldalnak nincs nagyobb kaliberű ágyúja Pulszky Ferencznél. Ma megmutatta, hogy ő akar lenni az a malter aki a Deákpárt szétmálló tégláit össze fogja tartani. Nem hiába szabadkőművesek. »Jsszt az én pártomat karikás ostor nélkül* már lehetetlen összeterelni, tehát pattogjunk.« — És pattogott. Először is farkast mutatott nyájának a szélső baloldalban. No ettől bizonyosan összeijednek. Azután felfedezte a karambeli mysteriumokat. Szép történeti egymásutánban kimutatta, hogyan lett egy felelőtlen testületből, a pénzügyi bizottságból kormány, mely uralkodik absolut hatalommal, mint egy titkos erő, s hogyan lett a kormányból ennek a pénzügyi bizottágnak az árnyéka, melynek nincs egyéb kötelessége, mint a hátát tartani az ülések elé, melyeket a pénzügyi bizottság sérthetetlenségei érdemeltek meg. Aztán összeszidta a kormányt, a mostanit, a jövendőt és a valaha voltat. Támadása oly heves volt, hogy egy szavával legalább harmincz embernek hágott nyakszemére. Aki valaha miniszter volt vagy most az, vagy akar lenni valaha, — az mind a plajjászhoz kapott egyszerre, igy jelezvén előleges pantomimikával, hogy neki e megjegyzésre alázatos ellenmegjegyzése lesz. A szónok szavainak súlya alatt remegtek a miniszteri székek, mint egy vihartól hányatott hajó eresztékei — mikor a nagy boszorkánymester végre .Belátta, hogy ideje lesz megfékezni a felidézett szelemeket s azt mondá, hogy ő ezeket a támadásokat korántsem támadási szándékból intézi a kormány és a jobboldal ellen, hanem, hogy megszilárdítsa. — Nem aczól az, barátom, jegyző meg valaki a háta mögött, mely erősebb lesz a kalapácsütésektől, hanem vakolat, mely omlik. Akkor aztán nekifordult azoknak, akiket gyanúba vett a deákköri közvélemény, hogy centrifugál tendentiákat táplálnak. Ezekre jó lesz rácserdíteni, így jobban megszeretik a hodályt. Beszélt legelőször is ahhoz a nobilis,leyális, jeles párttaghoz,aki mindig hűségesen a párttal szavazott,az ellen se titokban, se nyíltan soha sem conspirált, — ezt oly hangnyomattal mondta, mintha tudna valakit, aki ezt megcselekedte, — s mégis abba a gyanúba keverte magát, mintha a nemzeti zászló három színe mellé még a feketét is oda akarná tűzni s új pártot alakítani conservativ iránynyal, akinek hazafiságától egyébként elvárja, hogy minden ily gyanút eloszlat egy hatalmas enunciatióval. Látni kellett volna Sennyeyt, e fejére mert csapás alatt minő flegmával rágta a fekete czukrot. A karikás ostor aztán neki csavarodott Lónyaynak. No ez vörös lett alatta, mint a rák. Látszott rajta, hogy haragszik, s nem veszi az egyetértésre intő szózatot pusztán jóakaratu atyai tanácsnak Fogta a plajbászt és jegyzette volna, de biz a legelső vonásnál eltört. De azért manet alta mente repostum. Megkeserüli még ezt valaki! Pulszky azonban még itt sem állapodott meg, úgy látszott, ma a képviselőház valamennyi számbavehető emberével számolni akar. Neki fordult az ellenzék nagyon jeles és tisztelt vezéréhez, hogy az is tárja fel belsejét, hadd lássuk,egy kis árok-e csak, mely elválasztja tőlünk, vagy áthidalhatatlan mélység ? Egy szóval az inquisitor ma erőnek erejével bepillantást akart szerezni a vesék redőibe, s kitárni azokat az ország színe előtt. * A nagy zajt keltett dictió végeztével hosszasan folyt a discussió felette. Egy aggodalmas arczú képviselő nagyon zokon vette, hogy valaki ily palam et publice mossa a párt szennyesét. Ezt kellett volna a Deák-klubban mondani el. Aztán még ez szidja Sennyeyt, hogy a nemzet színe előtt akar beszélni. Az felényire se fog elmondani ily szörnyű dolgokat. Sokkal diserétebb. No ez a Pulszky ma sokat ártott — az ügynek. * Egy másik képviselő oda megy Pulszkyhoz. — Barátom ! Okom van hinni, hogy az a három nagy férfiú, akiket ma oly kíméletlenül megrohantál, nagyon megneheztelt reád. De még inkább megneheztelt rád az a negyedik nagy férfiú, a kit a nagy férfiak sorából kifelejtettél. Vajon kit érthetett alatta ? Egy baloldali ezt mondá Pulszkynak: — Soha se hittem volna, hogy, múzeumi igazgató létedre, oly kevéssé értsd a physikát. Hát nem tudod te azt, hogy ha valaki már feneket ér, az nem sülyedhet annál alább ? — Hogy ne tudnám ? Persze, hogy a fenéknél alább már nem sülyedhet. — Hát akkor hogyan tehettél oly ártatlan kérdést, hogy mi, akik eddigelé minden költségvetést megszavaztunk, — ezt már megtagadjuk. Feneket értünk már. Ezt is egy baloldali mondta Pulszkynak : — Azt mondtad, hogy bármennyire veszekedjetek is egymás között, — a baloldalról érkező támadás azonnal helyreállítja a békét s újra»phalanx« vagytok. — Az igaz. — Ha meg nem támadunk, akkor nem tesztek semmit, ha megtámadunk akkor tesztek rosza t. Hát már most én nem foglak benneteket megtámadni, hanem égig magasztalom a virtuszokat. — Akkor meg is haltunk. — Köszönöm, zsidó, hogy e szóra megtaniA ki azt hitte, hogy ma még meghallhatja Senynyeyt, az nem vetett számot Máriássy Bélával. Másfél óráig beszélt a takarékosságról, mikor egy óra most százezereknél is többe kerül. * Holnap,lesz az »irók és művészek bálja«, mit a »Magyar Állam« azzal a szent megütközéssel kisér, hogy az írók és művészek nem szégyenkeznek-e pénteki npon izetlenkedni ? Tisztességes keresztyén ember pénteki nap hamut szór a fejére, a suton ül és hallgat. No épen ezen a pénteki napon van följegyezve első szónoknak Sennyey Pál. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése január 28. Az esti lapunkban közlött tudósítás után rövid szünet szünet múlva felszólalt Pulszky Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk ! Bocsánatot kérek, hogy olyanokat fogok mondani, amilyeneket már mások is elmondtak és olyanokról fogok szólni, amikről mindenki elégséges tudomással bír. Hanem mégis szükséges, hogy ily válságos pillanatban, amelyben most az ország van, visszapillantsunk és nézzük, hogy mi az, ami bennünket legközelebb aggaszt. A múlt esztendőben, körülbelül most egy éve azon öntudatban ébredtünk fel, hogy egy fedezetlen deficittel állunk szemközt. Mindnyájan tudtuk, hogy költségeink nagyok, tudtuk hogy jövedelmeink ezt nem fedezik, de azt, hogy egyszerre fogunk állani fedezet nélkül a nagy szükség mellett, azt nem hittük. Amint tehát az kiderült, egy kormányválság következett be. Találkoztak hazafi, áldozatkész férfiak, kik azon nehéz időben átvették a kormány vezetését és keletkezett egy minisztérium ad hoc, melynek fő feladata az volt, hogy financiális bajainkból a mennyire lehet és minél előbb kimentsen. Az első feladat természetesen az volt, hogy kölcsönt kellett kötni, a külföldhöz fordulni, hogy segítsen legközelebbi bajainkon s akkor láttuk, hogy bajaink sokkal mélyebben gyökereznek, mintsem hittük. Mert, hogy pénzre volt szükségünk, ez közönséges baj Európa minden kormányánál, alig tudok egyet-kettőt, mely ez alól kivételt képezne, de ezeknek van hitelök, mi pedig, midőn a külföldhöz fordulunk, azt találtuk hogy hitelünk nincs, kölcsönt csak oly feltételek alatt tudtunk kapni, minek alatt csak megszorult ember kap, t. i. rövid időre és nagy kamatra. Igen, mert a külföld még nem szokott hozzánk, még nem régóta ismer bennünket, mi csak az 1867-ki kiegyezés óta (Felkiáltások a szélső balon, 1848 óta! Halljuk! Halljuk!) igen 1867 óta léptünk be az európai nemzetek concertjébe. (Helyeslések jobbfelől.) Nem csak 1848-ban, de még sokkal régebb időben is tisztelt és dicső volt a magyar név, de a magyar államiság az 1867. évben vezettetett be az európai nemzetek sorába (Élénk helyeslés jobbfelől.) és épen azért nem ismertek bennünket, jól tudták ugyan, hogy vitéz, igen vitéz nemzet vagyunk, jól tudták, hogy mindig készek vagyunk adni »vitám et sangvinem,« de azt is tudták, hogy régi példa szerint »sed avenam non« (Élénk derültség.) Épen azért nem igen volt hitelünk. (Felkiáltások balról : És most van ?!) mert nem tudták, vájjon meg van-e bennünk azon áldozatkészség, mely nagyobb mint a készség vért áldozni, ha vájjon tudunk-e és akarunk-e rendesen és takarékosan élni, és tudjuk-e fizetni adósságainkat. (Élénk helyeslés jobbfelől) pedig ez adja meg az életképességet a mostani időben, többé nem az a nagy vitézség, hogy nekimenjünk a fél világnak, ezen hősiesség a mostani időben nem számít annyit, mint a lecdes gazdálkodás. (Élénk helyeslés és tetszék jobbfelől) nem számít annyit, mintha tudják azt, hogy solid nemzet vagyunk, mely kötelezettségeinek mindig pontosan megfelel. (Felkiáltások jobbfelől: ügy van !) Azt látjuk, hogy a külföld áldozatkészséget vár tőlünk és én részemről óhajtottam itthon is meglátni azt, amit Amerikában láttam, azt t. i., hogy amikor roppant áldozatokra volt szükség, mert a nagy háború után oly nagy kötelezettségeket vállaltak magukra az Egyesült Államok,melyek alatt majdnem összeroskadtak s midőn a nemzet, mely addig nem is fizetett állami, csak provinciális adót, egymásután jöttek a honpolgárok és kívánták, hogy adó vettessék erre és arra, s kimutatták önként, hogy ez az üzleti ág, és ez vagy ama czikk még nincs megadóztatva. Kíméltem és óhajtottam, hogy hasonlót fogunk látni Magyarországon és reméltem látni, miképen kívánja Magyarország beváltani állásának árát. Igen jól tudjuk, hogy szabadságot, önállóságot nem lehet másképen szerezni és fenntartani, mint vérrel vagy pénzzel. Adjunk hálát, hogy helyzetünk most tőlünk nem vért, (Tetszés jobbfelől), hanem csak pénzt kiván, legyünk oly nagyok mint a hogy a’helyzet megkívánja, hozzuk meg ezen áldozatot, mert különben elvesztjük államunkat (Élénk helyeslés jobbfelől). Igen természetes, hogy a minisztérium az első percben többet ennél nem tehetett. Hanem amint összejöttünk most, ismét azt reméltük, hogy azon két elvet, amely nélkül az államháztartást rendezni nem lehet, t. i. azon két elvet, hogy keveset költsünk és többet vegyünk be, ezen két elvet, mondom, a minisztérium egész terjedelmében keresztül viszi a költségvetésnél. Sajnálattal kell mondanom, hogy erre nézve csalatkoztam.Beadatott egy költségvetés és lehetséges volt a pénzügyi bizotságban ezen költségvetésből legnagyobb részt a minisztérium beleegyezésével hetedfél milliót törölni, vagy legalább a másik esztendőre áthárítani. Ez kettős baj. Először mert megtöri bennünk azon meggyőződést, melyet oly szívesen tápláltunk volna, hogy a kormány minden lehetőt megtett a takarékosság mezején; más részről, mert a pénzügyi bizottságnak oly hatalmat ad kezébe, melyet én a parlamentarizmussal összeférőnek nem tartok. A pénzügyi bizottságnak tökéleten igaza van, mert az ország, az egész nemzet, kívánja, hogy legyen kormány. Mikor nem kormányoz a miniszter, kormányoz a bizottság, kormányoz a pártértekezlet. Hanem ami a pénzügyi bizottságot illeti, legyünk e részben igazságosak. Ez egy institutió, mely a mi parlamentarizmusunkkal egykorú, mely Magyarországon egészen máskép fejlődött ki, mint bármely más országban és ép úgy különlegességeinkhez tartozik, mint akár a delegátió. Nem akarom mondani, hogy más