A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1875-01-29 / 23. szám

23. szám. XIII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1875 Péntek, január 29. sztíidó-h­ivatal: Barálok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfitetési d­ij . Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.......................................6 írt — kr. 6 hónapra.......................................12»—— » Az. esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év fogdsán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIKUEin­SEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: A H­O V* X. 111-dik. évi folyaméra. Előfizetési árak: Negyedévre frt frt frt 12­6 Egy hóra . . 2 Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tiz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­­tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Ti“ Budapest, jan. 28» A jobboldali ellenzék, mes­t Ma a budgetvitában az ellenzék hall­gatott , a jobboldal képezte az ellenzéket. Igen, mert Zsedényi, Pulszky, Máriássy és a kö­zéppárti Kármán beszédei határozottan a kor­mány ellen voltak irányozva, a két utóbbi a kormány ellen is készül szavazni; a két előb­binek beszédében pedig oly előzmények és követelmények, sőt oly kérdések vannak fel­vetve, melyek mellett csak következet­lenségből lehet a kormány budgetjét elfogad­ni. Zsedényi nem is f­ogadá azt el, hanem in­dítványt tett, hogy revideáltassék . Pulszky elfogadta ugyan, sőt ráadásul Ghyczy adó­­javaslataira is ígérte szavazatát, de igen jó volt, hogy ezt megmondta, és beszéde végén kijelente, hogy ezt a kormányt támogatja, mert egész okoskodásából ellenkező követ­keztetésre lehet jutni. Zsedényi elítélte a centralisatió és bu­­reaucratia azon rendszerét, melyet a magyar kormányok 1867. óta életbe léptettek; rá­mutatott arra, hogy a »nis de nobis sine no­bis­­ elvét mint ölék ki intézményeinkből, mint avatkozott a kormány mindenbe, mily ellensége volt a törvényhatósági életnek. Azután kimutatta, hogy rendes budgetünk deficitjét már csak az által is el lehet enyész­­tetni, ha az államvagyon, nevezetesen a vas­utak, gépgyár, bányák takarékosabban ke­zeltetnek, h­a nem esik az államvasutak min­den mértföldjére 4300 forint irodai költség; ha a diósgyőri és más vasművek üzleti vesz­teségeit elkerüljük, szóval ha takarékos­kodunk. A­mi a bányák és gyárak, valamint ál­talában az államjavak értékesítését illeti, eb­ben nem osztjuk feltétlenül azon nézetét, hogy jobb azokat eladni most, mikor értékük a piac­i viszonyok és a rosz­gazdálkodás miatt épen csekély, mint újabb befektetésekkel azon hiú reményt táplálni, hogy a már eddig befektetett tőkéket is visszanyerjük. Mert a czélszerű, takarékos befektetés előbb-utóbb értéknövekedésre vezet és kifizeti magát; ez csak oly kezelés mellett lehetetlen, a­milyen a magyar kormány alatt történik és oly be­fektetéseknél, melyek rosz helyen vannak al­kalmazva. Kármán eddigi pénzügyi hibáinkat raj­zolta, egy kissé hízelegve az Andrássy kor­mány nemes intenzióinak, elfeledve gondat­lanságait, azután követelve minden régen han­goztatott reformot, — de csak név szerint so­rolva fel azokat, úgy hogy csak kijelentése bír fontossággal, hogy még általános­ságban sem fogadja el a budgetet, mert ez a középpárt részéről Grhyczynek határo­zott hadüzenet. A kormány itt is elvesztett egy pár szavazatot. Pulszky beszéde nagyon figyelemre­méltó , nem pénzügyi részében, mert ebben a valútgaranciát előlegnek­, a befektetéseket tőkeszaporításnak tüntetve fel, ezekből származtató a deficitet , tehát annak vt­izedés­­terméketlen voltát tagadta. Holott a de­ficit kutforrása nem ezekben , hanem a ter­méketlen közigazgatási, kormányzási és ke­zelési kiadásokban keresendő ; mert ezek okozzák azt, mint Zsedényi ma kifejté, hogy bár 1873-ban emeltük az adókat, uj befekte­téseket nem kezdünk, és mégis 1874-ben az uj adók nyomtalanul vesztek el az újra meg­nőtt deficitben. De nevezetes Pulezky beszé­dének azon része, melyben a pénzügyi bizott­ság veszedelmes hatalmáról, a kormány iránti követelményeiről és végül Sennyey­vel, Ti­szával szemben nyilatkozik. Pulszky elég őszintén és helyesen fejti meg a pénzügyi bizottság hatalmának kelet­­kezését ; a kormány mindig változott, mindig iránytalan volt, soha kellően nem törölt ; te­hát a bizottságnak kellő budgetet készíteni, pénzügyi politikát csinálni, politikai irányt adni, és ezt ő is inparlamentáris állapotnak mondja. De midőn arra került a sor, hogy bizottság határozatainak miért nem tuda ér­vényt szerezni, miért nem tudá a redukcziót keresztül vinni ? Erre Pulszky sem tud a vá­laszt adni. Pedig ennek magyarázata az, hogy ez sem mert szakítani a régi rendszerrel, kormány sem volt képes reformot kezdemé­nyezni, mire nézve a bizottság mindig csak általános, semmitmondó határozatokban vagy épen csak óhajokban nyilatkozott, és így a stagnátió állandó volt , mert a reformok elől a kormány és pártja is szívesen tértek ki. Azután Pulszky a kormány ellen for­dult. Neki nem kell olyan kormány, melynek szeme káprázik, keze reszket, neki erős kor­­­­mány kell, neki nem kell oly­an kormány, melynek javaslatuk hetekig kell a bizottsá­goknak átdolgozni ; neki nem kell olyan kormány, mely tőlük kér irányt, tanácsot, hanem olyan kell, mely vezesse őket ; mint­hogy pedig a Bittó-kormány ilyen, nem kell; tehát ő pártolja, neki még az adófel­emelést is megszavazza. — Ebben ugyan egy mákszemnyi logika sincs , de hát hiába, bírálni lehet, de szavazni kell. Végül Sennyeyt szólítja fel Pulszky nyilatkozatra, mert azzal gyanúsítják, hogy »konzervatív« pártot akar alakítani, hogy a trikolorhoz a feketét is akarja csatolni, hogy hátra és nem előre akar menni, és Pulszky már magát a konzervatív szót szerencsétlen­nek mondja. Ez a provokáczió nevezetes, mert a kíséretében Sennyeyre szórt sok di­cséret, másfelől bírálat, sötét feltevés arra látszik számítva lenni, hogy Sennyeyt a jobb­oldalnak megtartsa. Meg látjuk holnap, mert a provokáczió válasz nélkül nem maradhat.És ha Sennyey tagadó választ ad? Próbál szerencsét a balközépnél Pulszky. Most már elösmeri erről, hogy kormányképes párt és ezt felje­gyezzük, elösmeri, hogy kibékülni tudna vele — ha megtudja, hogy a­mi tőle elválasztja, csak ösvény és nem mélység. Pedig tudhat­ná, hogy a törvényes reformokra való törekvés soha sem képezhet mélységet a pártok közt és mi minden kérdést reformkér­désnek tekintünk, melyet úgy kell megoldani, a mint a törvény útját kijelöli és melyeket erőszakolni ott, hol alkotmányos utón nem valósíthatók, nem fog soha egy alkotmányos párt sem. De azt is merjük állítani, hogy h­elyfeladásra a balközépnek kedve épen nincs. Pulszky felszólalása a vitának hatá­rozott politikai irányt adott s ez érdeme, mert a kibontakozást előmozditja. Máriássy hosszas (nem épen megbízható) számításaival nem foglalkozhatunk. Midőn el­mondá, hogy a hivatalokat, bíróságokat szükségtelenül hogy szaporíták a jobboldali a protegáltak számára, midőn a budget pazar berendezését, fejtegeté, midőn a csalárd fede­zetet és az adóemeléseket elveté, mondott olyanokat, a­miket annyival is inkább kell helyeselnünk, mert ő jobboldali lévén, »ex­­perto crede Ruperto.« így beszélt ma négy jobboldali — a kor­mány eddigi pénzügyi politikája ellen; ennél különb ellenzéket csak a szavazásnál kí­vánunk ! De ha már mindenki megtámadja ezt a kormányt, ugyan hol­­van pártja? Mi nem látjuk. Holnap Sennyey beszél!­n ! ! A magyar honvédelmi mi­sztérium 8 a közös hadügyminiszter közt részint a külföldön tartózkodó hadkötelesek felhívá­sára, részint az engedély nélküli nősülés miatt hiva­talból besorozott egyének behívására vonatkozólag következő megállapodások jöttek létre. 1. A külföldön tartózkodó hadkötelesektől és pedig minden egyes hadkötelesre nézve külön-külön az állítási lajstrom illető kivonatainak kíséretében, az ujonczozási időszak bevégződését követő 15 nap alatt, évenként a m. k. honvédelmi miniszterhez je­lentős teendő. Az ilyen hadkötelesek azután a külföl­dön levő cs. és k. magyar-osztrák követségek vagy ügynökségek által, kihallgatási jegyzőkönyvek felvé­tele mellett, s a védtörvény 47. szakaszában megne­vezett büntetés alatt, fel fognak szólíttatni, hogy had­kötelezettségük teljesítése végett a részükre engedé­lyezendő, s a hadjutalék végleges számbavételéig terjedhető határidőn belül vagy a honossági, vagy a tartózkodási helyükhöz legközelebb eső, s a monar­chia kebelében létező sorozó bizottság előtt jelenje­nek meg. S az e részben felveendő jegyzőkönyvek további intézkedéseik végett a honvédelmi miniszter által fognak a törvényhatóságokkal közöltetni.­­ Azon kivételes esetekre nézve pedig, a­melyekben a kül­földön állandóan megtelepedett hadkötelesek föl lesznek menthetők a sorozó bizottság­­előtt szemé­lyesen való megjelenés alól, a császár és­­kir. követ­ségekhez, illetőleg ügynökségekhez, különös utasítás adatott ki. 2. A hadsereghez hivatalból besorozott újonczok, a védtörvény végrehajtása tárgyában ki­adott utasítás 107-ik szakasza 4 ik pontjához képest, besoroztatásuk alkalmával rendesen azonnal behív­­hatók a tényleges szolgálatra. Azon ujonczok szol­gálattételre való behívása azonban, a­kik engedély nélküli nősülés miatt s a védtörvény 4- ik szakasza értelmében, és pedig vagy a rendes ujonczozás idejé­ben vagy október 1 -ő napjáig történt utóállítás útján soroztattak be, hivatalból május első napjával lesz eszközlendő. De ha az ilyen engedély nélkül nősült egyének, akár mint öncsonkítók, egyúttal a védtör­vény 47-ik vagy 48-ik szakaszának értelmében is ke­rülnek hivatalból való állítás alá, reájuk nézve is az ezen 2-ik pont első bekezdésében említett eljárás al­kalmazandó.­­ Az igazságügyi bizottság tegnap d. u. 5-től ’/49-ig tartott ülésében folytatta és bevégezte a kézbesítőkről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Jelen volt Pauler igazságyminiszter. A 4-ik §-nál, mely a távol eső puszták és külhelyeken való kézbesítésről szól, a törvényjavaslat azon intézkedése, hogy a kéz­besítő fuvarköltségét az indokolt fél viselje, mellőz­­tettetett s e kötelesség az eddig fennálló gyakorlat szerint a községekre ruháztatott. Az 5-ik §. a 4-ikkel vonatik össze. A 6., 7., 8. §nál, mely a kézbesítő kö­zegek felelősségéről s a mulasztások megtorlásáról szól, következő é­rvek fogadtattak el. A kézbesítések szabályszerű teljesítéséért első­sorban kis és nagy községekben a jegyző, városokban az e czélra kiren­delt közeg felelős. A kézbesítés teljesítése kívül el­követett mulasztás vagy visszaélés miatt, a­mennyi­ben az büntetésre méltó cselekményt nem képez fegyelmi eljárásnak van helye. Ezen fegyelmi eljárás a járásbíró, illetőleg a törvényszék megkeresésére min­dig elrendelendő. A keresetek a törvényrendtartás szerint illetékes bíróság hatásköréhez tartoznak és a polgári magánjog elvei szerint ítéltetnek meg A 9., 10., 11. §-ok jelentéktelen módosítással elfogadtattak. A törvényjavaslat szövegezésével a bizottság által tett módosításokhoz képest Dálnoky Barna előadó bízatott meg s úgy ezen mint a bírósági végrehajtá­sokról szóló javaslat az e hó 29-én tartandó ülésben fog hitelesíttetni.­­ A turócz sz­t.-m­ártoni iskola javára Csehországban befolyt adakozások ösz­­szege a cseh lapok tudósítása szerint 10 évi köte­lezettséggel, havi vagy évi járulékokban eddigelé kö­rülbelül 4000 ftra rúg.­­ Magyar éretér­tékű zálog­le­velek külföldön. Néhány héttel ezelőtt minden lap közölte a hírt, hogy a magyar földhitel­­intézetnek sikerült a bécsi Credit-Anstalttal és a darmstadti bankkal oly szerződésre lépni, melynél fogva a magyar földhitelintézet által kibocsátandó éretértékű záloglevelek elhelyezésére a külföldön ál­landó piact nyittatik. E záloglevelek 120 frt és 1200 frtos darabokban adattak ki, 5 °­0 -al kamatoznak, mely minden év márczius 1-jén és szeptember 1-jén fizettetik ki valóságos éretpénzben és pedig a birto­kos mindenkori szabad választása szerint akár arany­ban, akár ezüstben. A­mint legközelebb értesültünk, a nevezett külföldi bankok épen az utóbbi napokban jelentették, ki, hogy a szerződés szerint készek is­mét egy-egy millió forintot (a negyedik milliót) át­venni, a­mit természetesen legörvendetesebb bizonyí­téka annak, hogy az elhelyezés odakinn a nevezett bankok által sikeresen és jó eredménynyel foly. Ily záloglevelek Budapesten is kaphatók az intézetnél, napi börzei árfolyam szerint. Nyílt levél. A háromszéki főispánváltozás alkalmából úgy elvbarátaimtól, mint politikai ellenfeleimtől is van szerencsém naponta több levelet kapni, melyeknek mindenike egyhangúlag azon óhajtást fejezi ki, hogy mi a megyebizottságból mindnyá­jan kilépvén, Lázár Mihály főispánságával szemben álljunk a passivitás terére. Igaz, nem lehet közönyös egy megye fiaira néz­ve, hogy annak közigazgatásában ki által képviselteti magát a kormány, de bárki legyen is az, míg alkot­mányos formák közt élünk,­­ felette meggondolandó­nak tartom, hogy mily esetekben lehetne a passivitás végső eszközével valamely kérdésben segíteni. Én, a­míg valahol az alkotmányos küzdelemre egy parányi tért látok, addig onnan nem mozdulok, sőt nagyon sajnálom, hogy Kálnoky alatt is egy né­hány igen tiszteletre méltó egyénnek visszavonulását oly nagyon kellett éreznünk nem egyszer. S bár az önmegtagadás és bizonyos dolgoknak önmagunkban való leküzdése nem kis feladat, de én ez áldozatot inkább meghozandónak tartom magunk részéről, mintsem odahagyjuk azon tért, a­mely fér­fiaknak való, mert a küzdelemnek tere, és a­hol soha nem szabad feladni azon reményünket, hogy tudunk és fogunk is jó szolgálatokat tenni a köz­ügynek ! Ezen nézettől vezéreltetve, részemről nem he­lyeselném a passivitást, és arra kérem igen tisztelt elvbarátaimat és politikai ellenfeleimet is, hogy most még inkább és többen vegyünk részt a bizottsági gyűlésekben, mint eddig, mert a mi kifogásaink van­nak és lesznek, azoknak egyik legbiztosabb érvénye­­sithetési fóruma ott van. Budapest, 1875. jan. 28 B­ak­cs­i F­er­e­n­cz. Apróságok. Még 18 Mára várták a Sphynx megszólalását, telt a ház minden zugában. A háznagyi hivatalt tiszteletteljesen figyel­meztetjük, méltóztatnék gondoskodni arról, hogy ille­téktelen emberek ne szorítsák ki az illetékeseket he­lyeikről, így például ma az írókat kiszorították az irói karzatról a nem-irók,­­ a főrendiek karzatáról pedig Kecskeméthyt a mágnások. Ilyen visszaélést tűrni még sem lehet. * A hölgyek karzata is megtelt főúri hölgyekkel. Soha se hittem volna, hogy a felsőbb körök oly nagy érdeklődéssel viseltessenek — Máriássy Béla pénzügyi tervei iránt.* Zsedényi volt az első szónok, utána negyedik­nek volt feljegyezve a szólók között Sennyey. Ma talán csak rá kerül a sor! Ebben a reményben ringatta magát az egész közönség s kívánt a közbeeső szónokoknak egy kis ártatlan malheurt, mely megakadályozza a felszóla­lásban s közelebb hozza a várva várt eseményt. De a följegyzett szónokok egészségében, hála az égnek, legkisebb csorbulás sem esett. — Zsedényi­­nek szép alkalma nyílt a kormányt — támogatni. Már t. i. a Pulszky alább kifejtendő theoriája szerint. Mit fog Zsedényi mondani ? az a pénzügyi bi­zottság tárgyalásaiból előre tudható volt. Teljesen megfelelt a várakozásnak. A harminczkét ezer forintos és szabad palotás kormányelnök s az államjószágokon busás fizetéssel alkalmazott oly államhivatalnokok mellé, kik azok­nak az államjószágoknak bérlői is egyúttal, oda állítá harmadik példának a diósgyőri vasutüzletet, mely­­lyel a kormány fényesen megmutatta, hogyan lehet­séges valakinek olyan garasokat csinálni, hogy egy garas előállítása ne kerüljön többe hét kraj­czárnál.* Utána Kármán Lajos szónokolt. »Gondolj merészet és nagyot« — gondolá magában s egyetlen tottál, lélekzetvételre indítványba hozta, hogy a képviselők száma 450-ről szállíttassák le 250-re, azok se kapja­nak napi, hanem tiszteletdijakat, az évi ülésszak ne tartson tovább négy hónapnál: a miniszterekből tíz helyett elég legyen hét, a semmitőszék semmitőszé­­keztessék meg, nemkülönben még húsz törvényszék, a megyékből elég nekünk negyvenöt, a városi ható­ságokból tizenöt, új hadsereg költségeiből töröljünk kilencz milliót, stb. Minekutána ilyetén módon megtakarított vol­na néhány száz milliót, kijelenté bátran és határo­zottan, hogy a költségvetést nem fogadja el. Beszéde hatást tett. Hát ha még nem a válasz­tott képviselők, hanem a képviselőválasztók előtt mondta volna el! Mióta Kerkapoly, a jobboldal legnagyobb ka­liberű ágyúja egy miniszterválsággal beszögeztetett,­­ azóta a jobboldalnak nincs nagyobb kaliberű ágyúja Pulszky Ferencznél. Ma megmutatta, hogy ő akar lenni az a malter aki a Deákpárt szétmálló tégláit össze fogja tartani. Nem hiába szabadkőművesek. »Jsszt az én pártomat karikás ostor nélkül* már lehetetlen összeterelni, tehát pattogjunk.« — És pat­togott. Először is farkast mutatott nyájának a szélső baloldalban. No ettől bizonyosan összeijednek. Azután felfedezte a karam­beli mysteriumokat. Szép történeti egymásutánban kimutatta, hogyan lett egy felelőtlen testületből, a pénzügyi bizottságból kormány, mely uralkodik absolut hatalommal, mint egy titkos erő, s hogyan lett a kormányból ennek a pénzügyi bizott­ágnak az árnyéka, melynek nincs egyéb kötelessége, mint a hátát tartani az ülések elé, melyeket a pénzügyi bizottság sérthetetlenségei érdemeltek meg. Aztán összeszidta a kormányt, a mostanit, a jövendőt és a valaha voltat. Támadása oly heves volt, hogy egy szavával legalább harmincz embernek hágott nyakszemére. Aki valaha miniszter volt vagy most az, vagy akar lenni valaha, — az mind a plaj­­jászhoz kapott egyszerre, igy jelezvén előleges pan­­tomimikával, hogy neki e megjegyzésre alázatos ellen­megjegyzése lesz. A szónok szavainak súlya alatt remegtek a mi­niszteri székek, mint egy vihartól hányatott hajó eresztékei — mikor a nagy boszorkánymester végre .Belátta, hogy ideje lesz megfékezni a felidézett szel­­emeket s azt mondá, hogy ő ezeket a támadásokat korántsem támadási szándékból intézi a kormány és a jobboldal ellen, hanem, hogy megszilárdítsa. — Nem aczól az, barátom, jegyző meg valaki a háta mögött, mely erősebb lesz a kalapács­ütések­től, hanem vakolat, mely omlik. Akkor aztán neki­fordult azoknak, a­kiket gya­núba vett a deákköri közvélemény, hogy centrifugál tendentiákat táplálnak. Ezekre jó lesz rácserdíteni, így jobban megszeretik a hodályt. Beszélt legelőször is ahhoz a nobilis,leyális, jeles párttaghoz,aki mindig hűségesen a pártt­al szavazott,az ellen se titokban, se nyíltan soha sem conspirált, — ezt oly hangnyomattal mondta, mintha tudna vala­kit, aki ezt megcselekedte, — s mégis abba a gya­núba keverte magát, mintha a nemzeti zászló három színe mellé még a feketét is oda akarná tűzni s új pártot alakítani conservativ iránynyal, akinek haza­­fiságától egyébként elvárja, hogy minden ily gyanút eloszlat egy hatalmas enunciatióval. Látni kellett volna Sennyeyt, e fejére mert csa­pás alatt minő flegmával rágta a fekete czukrot. A karikás ostor aztán neki csavarodott Ló­­nyaynak. No ez vörös lett alatta, mint a rák. Lát­szott rajta, hogy haragszik, s nem veszi az egyetér­tésre intő szózatot pusztán jóakaratu atyai tanács­nak Fogta a plajbászt és jegyzett­e volna, de biz a legelső vonásnál eltört. De azért manet alta mente repostum. Megkeserüli még ezt valaki! Pulszky azonban még itt sem állapodott meg, úgy látszott, ma a képviselőház valamennyi számba­­vehető emberével számolni akar. Neki fordult az el­lenzék nagyon jeles és tisztelt vezéréhez, hogy az is tárja fel belsejét, hadd lássuk,egy kis árok-e csak, mely elválasztja tőlünk, vagy áthidalhatatlan mélység ? Egy szóval az inquisitor ma erőnek erejével bepillantást akart szerezni a vesék redőibe, s kitárni azokat az ország színe előtt. * A nagy zajt keltett dictió végeztével hossza­san folyt a discussió felette. Egy aggodalmas arczú képviselő nagyon zokon vette, hogy valaki ily palam et publice mossa a párt szennyesét. Ezt kellett volna a Deák-klubban mon­dani el. Aztán még ez szidja Sennyeyt, hogy a nemzet színe előtt akar beszélni. Az felényire se fog elmondani ily szörnyű dolgokat. Sokkal diserétebb. No ez a Pulszky ma sokat ártott — az ügynek. * Egy másik képviselő oda megy Pulszkyhoz. — Barátom ! Okom van hinni, hogy az a há­rom nagy férfiú, akiket ma oly kíméletlenül megro­hantál, nagyon megneheztelt reád. De még inkább megneheztelt rád az a negyedik nagy férfiú, a kit a nagy férfiak sorából kifelejtettél. Vajon kit érthetett alatta ? Egy baloldali ezt mondá Pulszkynak: — Soha se hittem volna, hogy, múzeumi igaz­gató létedre, oly kevéssé értsd a physikát. Hát nem tudod te azt, hogy ha valaki már feneket ér, az nem sülyedhet annál alább ? — Hogy ne tudnám ? Persze, hogy a fenéknél alább már nem sülyedhet. — Hát akkor hogyan tehettél oly ártatlan kérdést, hogy mi, akik eddigelé minden költségvetést megszavaztunk, — ezt már megtagadjuk. Feneket értünk már. Ezt is egy baloldali mondta Pulszkynak : — Azt mondtad, hogy bármennyire veszeked­jetek is egymás között, — a baloldalról érkező tá­madás azonnal helyreállítja a békét s újra­­»pha­lanx« vagytok. — Az igaz. — Ha meg nem támadunk, akkor nem tesztek semmit, ha megtámadunk akkor tesztek r­o­s­z­a t. Hát már most én nem foglak benneteket megtámad­ni, hanem égig magasztalom a virtuszokat. — Akkor meg is haltunk. — Köszönöm, zsidó, hogy e szóra megtani­A ki azt hitte, hogy ma még meghallhatja Seny­­nyeyt, az nem vetett számot Máriássy Bélával. Más­fél óráig beszélt a takarékosságról, mikor egy óra most százezereknél is többe kerül. * Holnap,lesz az »irók és művészek bálja«, mit a »Magyar Állam« azzal a szent megütközéssel ki­sér, hogy az írók és művészek nem szégyenkeznek-e pénteki n­pon izetlenkedni ? Tisztességes ke­resztyén ember pénteki nap hamut szór a fejére, a suton ül és hallgat. No épen ezen a pénteki napon van följegyezve első szónoknak Sennyey Pál. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése január 28. Az esti lapunkban közlött tudósítás után rövid szünet szünet múlva felszólalt Pulszky Ferencz: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !­ Bocsánatot kérek, hogy olyanokat fogok mon­dani, a­milyeneket már mások is elmondtak és olya­nokról fogok szólni, a­mikről mindenki elégséges tu­domással bír. Hanem mégis szükséges, hogy ily vál­ságos pillanatban, a­melyben most az ország van, visszapillantsunk és nézzük, hogy mi az, a­mi ben­nünket legközelebb aggaszt. A múlt esztendőben, körülbelül most egy éve azon öntudatban ébredtünk fel, hogy egy fedezetlen deficittel állunk szemközt. Mindnyájan tudtuk, hogy költségeink nagyok, tudtuk hogy jövedelmeink ezt nem fedezik, de azt, hogy egy­szerre fogunk állani fedezet nélkül a nagy szükség mellett, azt nem hittük. A­mint tehát az kiderült, egy kormányválság következett be. Találkoztak ha­zafi, áldozatkész férfiak, kik azon nehéz időben át­vették a kormány vezetését és keletkezett egy mi­nisztérium ad hoc, melynek fő feladata az volt, hogy financiális bajainkból a mennyire lehet és minél előbb kimentsen. Az első feladat természetesen az volt, hogy kölcsönt kellett kötni, a külföldhöz for­dulni, hogy segítsen legközelebbi bajainkon s akkor láttuk, hogy bajaink sokkal mélyebben gyökereznek, mintsem hittük. Mert, hogy pénzre volt szükségünk, ez közönséges baj Európa minden kormányánál, alig tudok egyet-kettőt, mely ez alól kivételt képezne, de ezeknek van hitelök, mi pedig, midőn a külföld­höz fordulunk, azt találtuk hogy hitelünk nincs, köl­csönt csak oly feltételek alatt tudtunk kapni, minek alatt csak megszorult ember kap, t. i. rövid időre és nagy kamatra. Igen, mert a külföld még nem szokott hozzánk, még nem régóta ismer bennünket, mi csak az 1867-ki kiegyezés óta (Felkiáltások a szélső balon, 1848 óta! Halljuk! Halljuk!) igen 1867 óta léptünk be az európai nemzetek concertjébe. (Helyeslések jobbfelől.) Nem csak 1848-ban, de még sokkal régebb időben is tisztelt és dicső volt a magyar név, de a ma­gyar államiság az 1867. évben vezettetett be az euró­pai nemzetek sorába (Élénk helyeslés jobbfelől.) és épen azért nem ismertek bennünket, jól tudták ugyan, hogy vitéz, igen vitéz nemzet vagyunk, jól tudták, hogy mindig készek vagyunk adni »vitám et sangvi­­nem,« de azt is tudták, hogy régi példa szerint »sed avenam non« (Élénk derültség.) Épen azért nem igen volt hitelünk. (Felkiáltások balról : És most van ?!) mert nem tudták, vájjon meg van-e bennünk azon áldozatkészség, mely nagyobb mint a készség vért áldozni, ha vájjon tudunk-e és akarunk-e rende­sen és takarékosan élni, és tudjuk-e fizetni adóssá­gainkat. (Élénk helyeslés jobbfelől) pedig ez adja meg az életképességet a mostani időben, többé nem az a nagy vitézség, hogy neki­menjünk a fél világnak, ezen hősiesség a mostani időben nem számít annyit, mint a lecdes gazdálkodás. (Élénk helyeslés és tet­­szék jobbfelől) nem számít annyit, mintha tudják azt, hogy solid nemzet vagyunk, mely kötelezettségeinek mindig pontosan megfelel. (Felkiáltások jobbfelől: ügy van !) Azt látjuk, hogy a külföld áldozatkészséget vár tőlünk és én részemről óhajtottam itthon is meg­látni azt, a­mit Amerikában láttam, azt t. i., hogy a­mikor roppant áldozatokra volt szükség, mert a nagy háború után oly nagy kötelezettségeket vállal­tak magukra az Egyesült­ Államok,melyek alatt majd­nem összeroskadtak s midőn a nemzet, mely addig nem is fizetett állami, csak pr­ovinciális adót, egymás­után jöttek a honpolgárok és kívánták, hogy adó vettessék erre és arra, s kimutatták önként, hogy ez az üzleti ág, és ez vagy ama czikk még nincs meg­adóztatva. Kíméltem és óhajtottam, hogy hasonlót fogunk látni Magyarországon és reméltem látni, mi­képen kívánja Magyarország beváltani állásának árát. Igen jól tudjuk, hogy szabadságot, önállóságot nem lehet másképen szerezni és fenntartani, mint vérrel vagy pénzzel. Adjunk hálát, hogy helyzetünk most tőlünk nem vért, (Tetszés jobbfelől), hanem csak pénzt kiván, legyünk oly nagyok mint a hogy a’hely­­zet megkívánja, hozzuk meg ezen áldozatot, mert különben elvesztjük államunkat (Élénk helyeslés jobbfelől). Igen természetes, hogy a minisztérium az első perc­ben többet ennél nem tehetett. Hanem a­mint összejöttünk most, ismét azt reméltük, hogy azon két elvet, a­mely nélkül az államháztartást rendezni nem lehet, t. i. azon két elvet, hogy keveset költsünk és többet vegyünk be, ezen két elvet, mondom, a minisz­térium egész terjedelmében keresztül viszi a költség­­vetésnél. Sajnálattal kell mondanom, hogy erre nézve csalatkoztam.Beadatott egy költségvetés és lehetséges volt a pénzügyi bizotságban ezen költségvetésből leg­nagyobb részt a minisztérium beleegyezésével hetedfél milliót törölni, vagy legalább a másik esztendőre át­hárítani. Ez kettős baj. Először mert megtöri ben­nünk azon meggyőződést, melyet oly szívesen táplál­tunk volna, hogy a kormány minden lehetőt megtett a takarékosság mezején; más részről, mert a pénz­ügyi bizottságnak oly hatalmat ad kezébe, melyet én a parlamentarizmussal összeférőnek nem tartok. A pénzügyi bizottságnak tökéleten igaza van, mert az ország, az egész nemzet, kívánja, hogy legyen kor­mány. Mikor nem kormányoz a miniszter, kormányoz a bizottság, kormányoz a pártértekezlet. Hanem a­mi a pénzügyi bizottságot illeti, legyünk e részben igazságosak. Ez egy institutió, mely a mi parlamen­tarizmusunkkal egykorú, mely Magyarországon egé­szen máskép fejlődött ki, mint bármely más ország­ban és ép úgy különlegességeinkhez tartozik, mint akár a delegátió. Nem akarom mondani, hogy más

Next