A Hon, 1875. április (13. évfolyam, 73-98. szám)
1875-04-08 / 79. szám
daUlAJL» XAjp.5 ^ IV4 X a ^O 79. szám. xm. évfolyam. -s t Mp ti ,K "W: XIv.. M4 á Eladóhivatal s Barátófő-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra......................................6 írt — kb. 6 hónapra......................................13 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. W!fMH rM. r q ^ - \~-Jula Ut*y Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Csütörtök, ápril 8. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás.A H# M44 99 XIII’dik évi folyamára. Előfizetési árakor : 12 6 2 frt frt frt Pest, 1 '-encziek -tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Tfjy Budapest, april 7- A király útja és a hírlapok. (tk ) Az osztrák császár és magyar király velenczei találkozása Olaszország uralkodójával különböző megvilágításra talál a különböző országok sajtójában. Az orosz lapok egyszerű udvariassági tényt látnak ben,nem viszonzását Victor Emanuelnek a bécsi kiállítás alkalmából történt bécsi látogatásának. A franczia lapok már tovább mennek és újabb garantiájául tekintik az európai békének. Maguk az olasz hírlapok többet látnak benne akár az egyszerű udvariasságnál, akár a béjkét biztosító újabb momentumát, az absolut Ausztria egykori hagyományos politikájának határozott és teljes megváltozását, a múltak feledését s az Olaszországgal való tartós barátságot, mint az osztrák magyar monarchia politikájának uralkodó eszméjét. Részletes politikai combinatiókat csak a cseh és osztrák sajtó csatol az utazáshoz. A »Posel z Prachy« egyenesen Andrássy gróf sakkhúzásának tartja Szent István birodalmának érdekében az osztrák örökös tartományok ellen. Szerinte ez utazásnak nincs egyéb czélja, mint visszakapcsolni a magyar koronához — Dalmácziát. Ennek megtörténte egyaránt hő óhajtását képezi a magyaroknak és horvátoknak, s ezáltal biztosítva lenne Magyarországnak fensőbbsége az örökös tartományok fölött. Egész biztossággal állítja, hogy ez fogja megnyitni a tíz év után bekövetkezendő kiegyezés revisióját, stb. stb. Hogy mi Dalmácziát közjogilag a Szent István birodalmához tartozónak tartjuk és valljuk, abban igazat adunk a cseh lapnak. A magyar korona jogát Dalmácziához a magyar sajtó többször kimutatta már a történelemből és az államjog tételes határozatokról. Hogy azonban most, midőn minden új erőnket a kérhez megszilárdulásunkra fordított tevékenység veszi igénybe, midőn a fiffancziális megszilárdulás keresztülvitelére sem tudjuk, van-e elég erőnk? hogy most igyekezzünk a tényleges állapotot megbolygatni s érvényesíteni oly jogot, melynek gyakorlása kétségtelenül újabb pénzügyi megterheltetésünkkel járna. Értjük a cseh lap elhallgatott ✓ intenzióját. De napirenden egyátalén nem levő kérdés fölvetésével a féltékenységet akarja föléleszteni a monarchia két része között, hogy az abból támadható bonyodalmakban újabb támpontokat nyerhessen a dualizmus elleni támadásaiban. Máskülönben teljes képtelenség volna rájutni, hogyan hozhatta volna combinatióba Dalmáczia visszacsatolását az uralkodó olaszországi utjával, mikor ezek távolabb állanak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. De ráakadván a dolog titkos nyitjára, V.v. fl.l.nm.noafia orban farmff Állitást tul megértenünk, hogy a »baculus in angulo, ergo pluit« logikának mi a logikája. Nem kevésbé kalandos színezetű a bécsi »Neue Frei Presse«-nek az uralkodó velenczei útjához fűzött értelmezése. •—Ay-oegtráli a magyar monarchia, Német- és Oroszország uralkodói között 1872 óta a Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a legbensőbb viszony áll fenn. A fejedelmek ur-aik mellőzésével érintkeznek körül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt I egymással s egyértelműleg járnak el a diplo- mácziai kérdésekkel szemben. Áll ez kivált s az állam és egyház közti viszonyra nézve. Ez általánosságban tartott állítást mi is concedálhatjuk. De nem tehetjük azt ama további állításával szemben, mely szerint a fejedelmek közti alkudozások már oly határozott alakot nyertek, hogy megegyeztek abban, miszerint az egyház tévmentességét a hit dolgában elismerik ugyan, de a pápa személyes térmentességét, azon alakban, mint azt IX. Piud kihirdette, az állam és törvényei tekintélyével homlokegyenest ellenkezőnek tekintik, s hogy ennélfogva bevárják Szent Péter székének megürülését s akkor az uj pápa választásánál együttesen és határozottan oda akarnak hatni, hogy a conclave oly embert válaszszon IX. Pius utódjául, ki a tévmentességi dogmát visszavonja. Ha — írja tovább az érintett lap — ha a nagyhatalmak e törekvése sikertelen maradna, s a tiárát valamely infallibilista nyerné el , akkor kijelentik az új pápának, hogy helyezze át székét akárhová, de Rómában nem maradhat többé. Ezután igy folytatja tovább : »Már Berlinben, hol a curiával szemben követendő e magatartás megállapittatott, szó volt róla Olaszországot is belevonni a közös actióba. Minthogy Olaszországnak Róma a fővárosa, s a pápa Rómában lakik. Olaszország e politikai hadi tervből nem is volt kihagyható. Csak arról volt szó, Victor Emanuelt, ki legkevésbé sem gondolkozik ellenségesen a pápáról, megnyerni ez eszmének. Az olasz király bécsi és berlini látogatása óta el volt határozva, hogy az osztrák-magyar uralkodó és a német császár vállalkoznak e feladatra. Vilmos császárnak kellett vala megtenni az első lépést, de az egész elmúlt nyáron át tartó betegeskedése gátolta abban. E tavaszszal, miután a berlini orvosokmég mindig haboztak megadni a császárnak az utazási engedélyt, Ferencz József, mint mondják, a német császár szíves belegyezésével elhatározó dalmácziai útját az olasz királynál teendő látogatással kötni össze.« E közlemény minden izében magán viseli a valószínűtlenség bélyegét. Nem azért, mintha a fejedelmek között a pápai szék betöltése körül követendő egységes normatívum lehetősége egyáltalában ki volna zárva. Nem, sőt nagyon valószínű, hogy ilyen csakugyan létezik. De valószínűtlen azért, mert lehetetlen belátni egy oly eljárásnak, mint a fentebbi, a czélját, a hasznát. A három közzül ugyanis melyik monarchiának állna érdekében, hogy az esetleges új infallibilista pápa Rómából másfelé tegye át székhelyét ? Avagy a pápai tévmentesség tana inkább lenne megegyeztethető az állam és törvényei tekintélyével, ha nem Rómából, hanem másfelől nyerne propagandát ? A térmentes pápa kevésbé lenne talán veszedelmes Francziaországból, mint Rómából?Avagy talán akkor válna veszélytelenné a három uralkodó államaira nézve, ha az ő államaik valamelyikére tenné át székhelyét az eddigi meglehetős távolság helyett közvetlen közelségből, másod-harmad kéz helyett első kézből nyernék az állam ellenes agitatiókat ? A pápai szék áthelyezése semmi esetre nem szülné meg az óhajtott eredményt, de nem lehetetlen, hogy ellenkezőjét. Márpedig hogy ez utóbbi czélból szövetkezzenek az európai uralkodók, az politikának kissé nagyon is fonák lenne. De valószínűtlen e combinatió azért is, mert az uralkodóknak Olaszország iránti legbensőbb barátsága sem teszi indokolttá, hogy annak aként segítsenek baján, hogy talán ők vállalják azt magukra. S Victor Emánuel, kinek pápai érzületét most halljuk először említeni s ki azt, nem tudjuk, mivel documentálta, ha csak azzal nem, hogy a pápai exarchátusnak ezelőtt még képzeletben is oly vakmerőnek tartott eltörlésétől sem rettent viszsza Olaszország egységének megalkotásában, — mondjuk, Victor Emanuel lenne az az ember, ki ellen szövetkezni kell, hogy beleegyezését adja olyan valamibe, amit politikai okokból is leginkább neki kellene nemcsak óhajtani, de sürgetni is s megtenni valósítására a kezdeményező lépést ? Ez már mégis csak ellenkeznék minden eddigi tapasztalattal és józan észszel. Sokkal inkább föltehető az, hogy az olasz király, kinek közvetlenül palotája közelében szövik a koronájára és kivivott eredményeire veszedelmes cselszövényeket, csupán lojalitásból tűri e legkevésbé sem kellemes állapotot s szabadulna tőle szívesen, ha tisztességes módját ejthetné még tán egynémely külhatalom ellenzése daczára is, — nem hogy arra várna, hogy azok által persuadeáltassék. Hihető, hogy uralkodónk és az olasz király közötti találkozás alatt az állam és egy-ház közti viszony szabályozásának kérdése is szóba jött. De hogy oly otromba alakban jött volna szóba, mint azt a bécsi lap feltálalja, — az épen annyira nélkülözi a valószínűséget, mint a Dalmáczia visszakapcsolásáról a szárnyra eresztett cseh kacsa. — A pancsovai ismeretes küldöttség, melyek feljövetelét a lapok már jelentették ki. hó 3-án tisztelgett a belügyminiszternél s adott át egy kérvényt az ottani municipium állásáról. Szónokuk nagyon hangsúlyozta, hogy ott 3 év óta törvénytelenség uralkodik, mire a belügyminiszter azt felelte, hogy a kérvényt át fogja olva osztolta vobeégvo, intézkedni fog; részéről azt jelenti ki, hogy mindenkivel szemben és mindenkire nézve meg fogja a törvényt tartatni és hogy ha Pancsován baj van, annak elhárítási módja az, hogy mindenki teljesítse a törvény értelmében a haza iránti kötelességét, mert legalább ő részéről semmi ez ellen elkövetett vétséget elnézni nem fog. A pest megyei szabadelvű párt tagjai ezennel meghivatnak a f. évi április 17-én délután 4 órakor tartandó pártgyűlésre, melynek tárgyát a párt alapszabályain kívül esetleg alelnök, és a központi bizottság tagjainak választása fogja képezni. Budapesten, április 5-én. Földváryi Mihály m. k. pártelnök. — Versetz városának négytagú küldöttsége ma érkezett a fővárosba Stancsics főispán vezetése alatt, hogy a kormánynak a város bizalmi szavazatát átnyújtsa. A küldöttség már a miniszterelnöknél és belügyminiszternél tisztelgett, s mindenütt nagy előzékenységgel fogadtatott Ma délután a pénzügyminiszternél teszi a küldöttség tiszteletét. Nehány nap múlva Pancsováról ír küldöttség fog érkezni, mely a kormánynak szintén bizalmi feliratot nyujtand át. — A közjegyzők kinevezése néhány nap múlva fog a hivatalos lapban megjelenni. Különben, mint halljuk, most nem is töltik be mind a 208 systematizált állomást, minthogy egyrészt néhány helyre nem is jelentkezett folyamodó, másrészt a, juiyHiuuuuKHL jium LHiauaK niegge quarmcanaK. A közjegyzők körülbelül egy ötödének kinevezése most függőben marad. A fővárosi közjegyzők mind ki fognak neveztetni. A magyar hivatalnokok hitel-és biztositó intézete érdekében egy, Wahl Albert ez alföldi vasút vezérfelügyelője, Divald József pénzügyi tanácsos, Bedő Béla kir. főerdészmester és dr. Schulhof Géza ügyvéd urakból álló küldöttség tisztelgett ma déli 12 órakor Tisza Kálmán belügyminiszternél az országházban. A miniszter körülményesen informáltatta magát az intézet állapotáról, melyet neki a küldöttség szónoka meg is adott. Azután előadták, hogy a kormánytól 300.000 frt segélyt kérnek az intézet részére. Ezen 300.000 ftból 150.000 a kormánynak biztosítékul adatnék, a hátra levő másik 150.000 ft az intézet részére értékesíttetnék és depot-k kiváltására fordittatnék, melyeket Vanicsek több intézetnél zálogba adott. A befolyandó összegből kifizettetnék az állam, minek fejében ez visszadja a nála letett értékeket, miáltal az intézet sorsán segítve lenne. Tisza megígérte, hogy ez ügyet a minisztertanácsban pártolni fogja, azon f.ltevéssel, hogy az adandó kölcsön nem veszélyeztetik és hogy ez által nemcsak a momentán szükséglet fedeztetik, hanem egyúttal a magyar hitelintézet fennállása biztosittatik. A küldöttség innét szál-kor dr. Simonyi Lajos földm.- iparés keresk. miniszter ment, ki által nagyon nyájasan fogadtatott. A miniszter úgy nyilatkozott mint Tisza, és megígérte, hogy ez ügyet a holnapi minisztertanácsban pártolólag fogja előterjeszteni és már holnap este értesíti a küldöttséget. Függővé tette azonban elhatározását a pénzügyminiszter hozzájárulásától, mert arról, vájjon van-e az államkincstárban nélkülözhető pénz, neki tudomása nincs. Mindkét miniszter sajnálatát fejezte ki, hogy a küldöttség oly későn teszi meg a lépéseket, mert most már az intézet beállt válsága által a magyar hivatalnokok tekintélye csorbát szenved. Az osztrák nemzetgazdasági kongressus ápr.l-ikán tartott második ülésén a bankkérdés tárgyában Dóra előadó az ismeretes Wirth-féle indítványnyal szemben e következő indítványt tette : Határozza el a kongressus : „ Egyedüli hatályos eszköze annak, hogy a bankjegyforgalom káros kinövései mellőztessenek, a bankok szabad versenye, kik a jegykibocsátást szelíd alapon gyakorolják. II. A jegykibocsátás jogát ennélfogva törvény által megállapítot oly előfeltételektől kell függővé tenni, melyeknek az a fő czélja, hogy a jegyeknek azonnali feltétlen beválthatósága és az üzletnek folytonos nyilvántartása biztosítva legyen. III. Ezen elveknek keresztülvitele Ausztriában is kivonalns, s erre nézve azonban megkivántatik, hogy a valuta helyreállítva, s az államjegyek a forgalomból kivonva legyenek és hogy az érezpénz a forgalom minden terét áthathassa. III. Ezen előfeltételek elérése végett kívánatos, miszerint az állam az osztrák nemzeti bankkal oly egyességet kössön, mely szerint a bank alapszabályai ezen czélnak megfelelőleg módosíttatván, szabadalma meghosszabbittatnék. A fontosabb módozatok 1. az egyezményt illetőleg: a) A nemzeti bank átveszi az állam jegyadósságot s a forgalomban levő államjegyeket bankjegyekkel helyettesíti, minek következtében bizonyos időre 1 és 5 fotos jegyeket is bocsáthat ki; b) Az államkifizeti ezen szerződés folytán támadt tartozását a banknak lehető rövid határidő alatt, és pedig erezpénzben; c) Mindaddig, míg ezen tartozás ki nem lesz fizetve, fennmarad a bankjegyek kényszerárfolyama, az utolsó részlet lefizetése után azonban a bankalapszabályok ide vonatkozó határozmányai lépnek életbe; d) Az állami tartozásból hátralékos rész az évetfedezetbe számíttatik be; e) A készfizetés megkezdéséig köteles a bank aranyra és ezüstre, akár rudban, akár vert pénzben, a névleges értéknek megfelelő összeg erejéig előleget kamat nélkül vagy igen alacsony kamatra adni mely 10°/0-ot meg nem haladhat; az ekként nyert arany, ezüst, az érezfedezethez számíttatik. 2. Az alapszabályokat illetőleg a főbb elvek e következők: a) A 16. §-ban foglalt azon kedvezmény, hogy az osztr. nemzeti bank jegyeit az egész monarchia területén mindenki tartozzék elfogadni, nem veendő fel az új alapszabályokba ; b) Azon kedvezmény, hogy a bank jegyei az állami pénztáraknál névértéken elfogadandók, legkésőbb egy évvel az új szabadalom lejárta előtt enyészik el; c) Azon összegnek, melylyel a forgalomban lévő jegyek, leszámítva a kötelezvényre vagy folyószámlára a bankba tett idegen pénzeket, a meglevő érczkészletet meghaladják, a hápszabályszerűleg leszámított váltókkal teljesen fedezve kell lenni; d) A banfokamatlábat bizonyos korlátok között az érczkészlet és forgalomban levő jegyek összegétől akként kell függővé tenni, hogy a kellő időben leendő felemelés által eleje vétessék annak, nehogy az alapszabályszerűleg kijelölt határon túl kelljen menni. e) A szabadalom lehetőleg rövid határidőre hosszabbítandó meg. Dora indítványát a congressusi tagok közül kevesen pártolták. Tetszéssel fogadtatott Steiner indítványa, mely szerint a nemzeti bank szabadalma a lejáratkor elenyésznék s az egybehívandó bankenquet munkálata alapján határoztatnék el, hogy minő legyen Ausztriában jövőre a bankpolitika. De Lucam felszólalása meglehetősen paralysálta a Steiner által keltett hatást s a többséget alighanem Wirth indítványa Lucam módosításával, nyeri meg. Szavazásra azonban nem bocsáttatott a kérdés a congressus második napján, s csak ma dől el, hogy kié a többség. — A belgrádi »Vidovdán« szerbszkupzsinai tagokat oly egyéneket óhajt és ajánl megválasztatni, kik kipróbált hazafias érzelműek és komoly gondolkozásnak; azonkívül azonban uj embereket is óhajt látni a nemzetgyűlés padjain, uj embereket oly értelemben, kik még képviselők nem voltak, a nép előtt mégis becsületes emberekként, komoly hazafiakként, a haladás és minden szellemi és anyagi fejlődés hű barátjaiként ismeretesek. Milán fejedelem egyre kapja az üdvözleteket az ország belsejéből a szkupzsina feloszlatásának alkalmából. Legutóbb Loznica, jelentékeny szerb helység küldi meg neki üdvözletét, melyben tántorithatlan ragaszkodásáról biztosítja a fejedelmet s a szkupzsina feloszlatásáért köszönetét nyilvánítja. — Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság ma 5 órakor ülést tartott. Tárgyalás alá vette a budapesti nemzeti színház homlokzata és bérházának kiépítéséről és az arra szükséges 300.000 frtnyi törlesztési kölcsönnek és a bérház 30 évig való adómentességének engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. A czímben a »magyar« [kifejezés, valamint a kölcsön összege és az adómentességi tartam számszerinti kifejezése kihagyatott. Az 1. §. elfogadtatott. A 2. §. következőleg módosíttatott : »A belügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a budapesti nemzeti színház homlokzatának és bérházának teljes kiépítésére, a bérháznak és telkének, valamint a színházi alap tulajdonát képező városligeti teleknek jelzálogi leköthetése mellett a házbérjövedelemből 30 év alatt törlesztendő 300.000 frtnyi kölcsönt vehessen fel. A nazuernek az évi kamaton és ios.I.-ol.u.ov járadékon túl fennmaradó része, valamint a városligeti teleknek jövedelme is a színháznak évenként járó 27,300 frtnyi segély fedezésére fordítandó. A 3-ik §. ezen szöveget nyerte: A nemzeti színház bérháza az állami és községi adóktól,a kölcsönszerződés keltétől számítandó állami és községi adóktól 30 évre felmentetik. Előadóul választatott Huszár Imre, a kitűzött második tárgy: Oroszországgal a közbüntettesek kölcsönös kiadása felett kötött szerződés tárgyalása ezúttal elhalasztatott. A „HON“ TÁRCZÁJA. A kar neveli az agyat. (Sz.) Darwin tanai nyomán a lélektan is egészen más irányt vett. Ebben is tisztán fizikai okokból igyekeznek mindent megmagyarázni. A szellemi tehetségeknek nemcsak fejlődése, de öröklése és feloszlása is szoros összeköttetésbe hozatott az idegrendszerrel. Közelebbről Huxley egyik merész állítása csinált nagy zajt, mely nem kevesebbet foglal magában, mint azt, hogy az ember egy automata gép és semmi más. Magyarázatát Descartes egyik művének szavaihoz fűző és ezeknek részletes idézeteivel, magyarázataival azt akará bebizonyítani, hogy idegrendszerünk hatása az agyra egészen gépies; egyik idegszál oly szükségszerűen, következetesen gyakorol hatást a másikra, illetőleg hozza azt működésbe, hogy gyakran öntudatunknak semmi része nincs még szellemi működéseinkben sem. Úgy, hogy Descartes szavaihoz fűzve állításait, Huxley azt a merész állítást is kockáztatá, hogy az »Én« öntudata gyakran csak szemlélője a szellemi működések lefolyásának, melyek, mint a zongora billentyűi, az idegek játékából gépiesen folynak. Huxley egyik buzgó híve ezt úgy akará kimagyarázni a »Forthingdly Review«-ben, hogy a benyomások bizonyos körforgást tesznek, melyek közzül a legtöbb az érzékekről, az agyacs érintése nélkül jut át a végrehajtó ideghez és csak kevesen teszik meg azt a kerülőt, hogy előbb felfutnak az agyra és ennek indítására mennek azon idegeken át, melyek czéljukhoz vezetik. A fenyegetés előli öntudatlan védelem, vagy más megszokásból eredő szellemi működés szolgál például és magyarázatul az előbb említett jelenségeknek. E tan nem akad meg még akkor sem, midőn a szellemi tehetségek, sőt örökölt képességek magyarázatáról van szó. Mert mindezt megmagyarázza abból, hogy amint a gyakorlat által lehet erősíteni izmainkat, ép úgy lehet bizonyos irányú benyomások ismételt felhasználása által képesíteni idegrendszerünket is bizonyos irányú szellemi működésre. És amint lehet örökölni az egészséges testet, vagy ennek ilyen vagy olyan alakját, ép úgy lehet örökölni az idegrendszer fejlettségét, megszokott működését és ezekkel a szellemi tehetségeket. Közelebbről Brown Sequard angol tudós, ez iránynak megfelelően, az agynak a karok működése által való fejlődését tette vizsgálódása tárgyává és oly érdekes állításokkal lépett elő, hogy bármily kifogásunk legyen azok alapossága ellen, már csak különösségüknél fogva is figyelmet érdemelnek. Legelőször is azt állítá, hogy az agy bármely része egyenlően képes annak minden működését elvégezni, épen mint ahogy bármelyik szem, fül vagy a tüdő bármely része megteszi ezt, ha kellően van fegyelmezve, kevésbé pontosan ugyan, de mégis tűrhetően. Brown Sequard hibánkul rója fel, hogy mi az agynak csak bal felére vagyunk csaknem összes szellemi működésünkben szorulva, főleg a beszéd és írás tekintetében, sőt (állítása szerint) a helyes gondolkodásban is. Ezt ő annak tulajdonítja, hogy már gyermekkorunkban csak a jobb kezet és testünk jobb felét gyakoroljuk, mert ehez az agy balfeléből jó az ideghálózat, mely kormányozza ;(épen mint ahogy a balfelet kormányozzák az agy jobb felének idegei) tehát a gyakorlás folytán nagyobb anyagcsere fordul elő az agy bal felében, az idegek többet gyakorlódnak, jobban megizmosodnak, mert több vért, nagyobb mennyiségű táplálékot kapnak. Tehát azért fejlődik ki korábban és jobban a bal agy, mert már gyermekkorunkban mindent jobb kezünkkel teszünk, amiből ismét az következik, hogy értelmi és ítéleti feladatokra is korán jő kiválóan használatba az agy bal fele, ennek következtében még aránytalanabbá fejlődik a másik fél rovására, melytől a táplálék ép úgy elvonatik, mint a fejlődés feltétele: a gyakorlat, az anyagcsere és szellemi működés. így leszünk aztán képtelenekké nemcsak balkarunk, de jobb agyunk használatára is és ezért van az hogy ha valami baj éri az agy bal felét, az életműködést egészen újból kell kezdeni az agy jobb felével; a betegnek írni, olvasni újra kell tanulni és a gondolkodásra csaknem képtelen szervvel kell gondolkoznia, tehát kénytelen a legkezdetlegesebb erőfeszítéssel kezdeni a szellemi életet, épen mint gyermekkorában, midőn először szokta rá agyának balfelét feladataira. Brown Sequard azt hiszi tehát, hogy ha a gyermekek kezdettől fogva taníttatnának arra, hogy mindent tegyenek két kezük bármelyikével; hogy a kést, labdát, festő ecsetet, szóval mindent egyik héten jobb, a másikon bal kezükben forgassák; hogy a test egyik fele se használtassák a másik rovására ; ennek eredménye az lenne, hogy az agy mindkét fele egyenlő táplálékot nyerne a gyermekkortól kezdve és a szellemi erőfeszítés az agy mindkét feléhez lenne fűzve. És ebben az esetben, ha baj érné az agy bármely részét, a másik ép úgy képes lenne a szelle-mi működés elvégzésére, mint ahogy képes az egyik szem mindent látni, vagy a tüdő egyik része a léleg-zés működését elvégezni. Ekkor nem szorulnánk meg, mint most annyiszor, eszméink kifejezésére a kellő szavak feltalálásában, mert az agy mindkét fele egyenlően működvén, a szellemi működés könnyebb lenne. Sőt Brown Seguard még tovább is megy. Azt hiszi, hogy a két karú ész működése sokkal egészségesebb és erőteljesebb lenne, mint a mostanié. Épen azon erkölcsi nyereség lenne ebben, mint a látásra nézve van abban, hogy két szemmel nézzük meg ugyanazon tárgyat. Minthogy az által, hogy egy tárgyat két szemmel nézünk, a láttárból illetőleg a két szemnek a tárgyra irányzott működéséből s a szemsugarak fokásából a tárgy távolságára is tudunk következtetést vonni, így a két agy közreműködéséből a fogalmak felfogásában és kifejezésében nagyobb szabatosság lesz elérhető. Mindazonáltal Brown Seguard, noha az agy mindkét felének egyenlő és ugyanazon képességét vitatja, hiszi azt is, hogy mindeniknek megvan speciális tulajdonsága is, ezt ő az értelem férfi és női részére osztja fel; az agy bal fele inkább értelmi működésre alkalmas, noha értelemre sem képtelen ; míg annak jobb fele az érzelmek fejlesztésére alkalmas, noha gondolkodásra sem képtelen. Az agy jobbfele inkább ki van téve, szerinte, hysterikus bajoknak, valamint legnagyobb része van mindabban, amivel az idegrendszer a test táplálásában közreműködik. Tehát, ha egyenlően lennének is gyakorolva, fejlesztve az agy részei, annak jobb felében nagyobb része lenne az érzésnek és ösztönnek, míg balfele (ha ugyanazt végezné is) a szárazabb számítás és józanabb okoskodás felé fordulna. De épen ezért lenne tökéletesebb a két kar működés által fejlesztett agy, mert az érzelem és gondolat tökéletesebb közreműködését tenné lehetségessé minden tárgyban. Mindez inkább csak szellemdús feltevés, mint tudományosan megállapított rendszer. Brown Seguard jeles fiziológ és tanár, előadását egy buzgó tanítványa a »Cornhill Magazin« februári füzetében ismertető, mint nagy tudományos vívmány és kétségbe nem vonható igazságokat. De az angol sajtó nem fogadta vakon állításait, így a »Spectator«-ban egyik bírálója nem csak az agy értelmi és érzelmi működése szerint való felosztását nevezi egyszerűen szellemdús feltevésnek, de a karok működésének ez agyképző hatásának sem tulajdonít akkora fontosságot. Azt az ellenvetést is teszi, hogy ha Sequard alapállítását el-fogadjuk is (mihez még sok szó fér) a balkar gyakorlása által nem veszít-e a jobb és ennek befolyásában az agy bal (értelmi) fele; amíg betanulunk valamit hosszas gyakorlással a balkarral, úgy, hogy a sok használat által az idegek és vérkeringés útján a fejlődés a jobb agyon észlelhető legyen; nem sokkal többet veszítünk-e ezt idő- és erőpazarlás által a jobb karban és bal agyban ? Hisz addig ezek sokkal jobban fejlődtek volna. Továbbá alapállítása érdekében nagy fontosságot helyez Brown Seguard arra, hogy az agy jobb felének gyakorlása által megteszünk óva attól, hogy ha abalfelet valami szerencsétlenség éri,[(szél) a jobbal" egészen újra kelljen kezdeni a szellemi működést. De ezzel együtt azt kellett volna megmagyaráznia,hogy a lázas betegek vagy őrültek szellemi működése mikép történik, ha csakugyan a két agy egymást pótolhatja is. Sőt ennél még sokkalnehezebb feladatot egészen elkerült Sequard és ez az, hogy az agy még nem ugyanazonos az ésszel és így ha elfogadjuk a két agynak Seguard által felálított megkülönböztetését, hogyan fogja megmagyarázni a szellemi működés és értelem egységét, vagy a kétféle agy közreműködését, miben fogja úgy egyesíteni, hogy abból észrevétlenül fejlődjék ki egy értelem. Még kevesebb tudományos támaszt tud felhozni Seguard az érzelemnek és értelemnek a két agyban való elosztása mellett, mert sem a fiziologia, sem a lélektan az okok vagy a jelenségek és ezek nyilvánulásainak bonczolásában, magyarázásában nem fedezett még eddig fel legkisebb adatot sem a mellett, hogy e felosztás és lokalizálás a legkisebb tudományos alappal bírjon. Az amerikai tudós feltevései eléggé szellemdúsak arra, hogy az ember elmélkedjék felettök, de a tudományos vizsgálódás tüzét még eddig ki nem állották. A kereskedelmi codex átvizsgálása. A kereskedelmi codex előzetes átvizsgálására kiküldött 15 ös bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében a tagok majdnem teljes számmal jelentek meg. A távol levők: Zichy József, Simonyi Ernő és Schramm Lipót igazolták elmaradásukat. Jelen volt Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter. Feszth Imre korelnök megnyitván az ülést, elnök és előadó választására szóbja fel a bizottságot. Beadatván a szavazatok: Gorove Istvánra 6, Szlávy Józsefre szintén 6 szavazat esett; Hodossy Imre mint előadó 11 szavazatot kapott. Szlávy és Gorove közt e szerint sorshúzás döntött, melynek nyomán Gorove István választatott a bizottság elnökévé. Gorove elfoglalván az elnöki széket, mindenekelőtt a modus procedendi iránt szólítja fel a bizottságot. Lónyay M. gr. kiemelvén a törvény léte-