A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)

1875-05-01 / 99. szám

karikát, egy eddig sehol nem létező politikai pártot : »conservativ munkásokat !« A munkás viszonyok rendezésére kikül­detett egy »királyi bizottság,« mely most a j leütésen dolgozik. »Nesze semmi, fogd meg jól« — lesz az valószínüleg, mit a munkások a conservativ kormánytól kapni fognak. Az izlandi állapotok szabályozására maga a kor­mány terjesztett be már régebben egy javasla­tot, mely az alsóház múlt hétfőn, ápr. 26-án tartott ülésében el is fogadtatott 155 szava­zattal 69 ellenében s nincs kétség benne, hogy azt a lordok háza is elfogadandja. Két napig tartott a vita, Bigger home rus­ista képviselő egy maga négy óra hosszig szónokolt a javas­lat ellen, mely az ostromállapot fenntartását és meghosszabítását czélozza Izlandban, s nem használt semmit, a ház meg v­olt győződ­ve a javaslat szükségéről. Mint átalában a conservatív kormány min­de­n eddigi lépését, úgy a szóban forgó izlandi javaslatot is a félrendszabály és mind­ennek a régiben való meghagyása jellemzi. De ha másutt nem, itt bizonyára igazolva van az óvatosság és tapintat. A javaslat egész Iz­­landra (öt évre) a következő rendszabályokat terjeszti ki : ha valamely grófság közbizton­sági állapota a rendőrség szaporítását teszi szükségessé, az adózók a költségek fedezésé­re köteleztetnek ; a jury a saját kerül­­tiben arra ítélheti a lakosokat, hogy a meg­gyilkolt örököseinek és árváinak élethosz­­sz­asan tisztességes nyugdíjt fizessenek ;­­ fegyvert tartani senkinek sem szabad, a­kinél fegyver találtatik, az egy évre elzáratik (itt az előbbi törvényhez képest eny­­h­ítés hozatott be, miután hasonló esetekre két évi fegyház volt büntetésül kiszabva); a hatóság bármikor rendelhet el h­á­z moto­zá­s­o­k­a­t, ha azon gyanú forog fenn, hogy valaki fenyegető leveleket ír; West Meath és Kings Conty rosz hírben álló grófságokban pedig a Habeas-Corpus adta most is, mint ezelőtt, teljesen felfüggesztve marad. No de hogy hát a home-rub­isták ne mondhassák, hogy nem kaptak semmit, a ja­vaslat­ egy nemzeti kedvezményt tesz az iz­­landiaknak, nem záratja be a pálinka­­b­ó­d­é­k­a­t, meg aztán szabaddá teszi a saj­tót,­­ ha csak vissza nem élnek vele az iz­­landiak. Tartani fog tehát ez a gyöngy élet még öt esztendeig, s ha kell, bizonyára még tovább is, így bánik ed a szabad Anglia azon ország­részével, mely állandó conspiratiók és az ál­lam integritása ellen irányzott törekvések színhelye s hogy inkább csak e politikai te­kintetek, mint a közbüntettek szaporodása miatt, tartja fenn Izlandban a kivételes álla­poto­­t, mutatják a zöld sziget hatóságaitól be­­terjesztett hivatalos jelentések is, melyek constatálják, hogy Izlandban a lopások és erőszakoskodások kezdenek a ritkaságok kö­zé tartozni, az »agrárius bűntények« évi szá­ma 1600 ról­66-ra szállt, alá­­múlt évben csak öt lap intetett meg stb. Politikai okokból, a Homo? Rull párt, lépéseinek szemmeltartásá­­ért helyezett el Anglia 20,000 katonát és 3000 lovas rendőrt Izlandban. Mindenesetre si­lm­es, hogy egy különben szabad államban ily kivételes és megszorító törvények hozat­nak, de másfelől tagadh­atlan, hogy minden állam kötelessége első­sorban önfenntartásá­ról, integritásáról gondoskodni, azokat bizto­sítói, szűnjenek meg az okok, melyek azokat veszélyeztetik s bizonyára meg fognak szűn­ni a kivételes törvények is. Addig egy állam sem adhat szabad kezet az államellenes izga­tások- és conspiratióknak. Egyébiránt sokkal biztosabban érne ezért Anglia, ha több gon-Józs.­f. Bereczk: Fejér János. Hányad: Papfalvi Ke­sti­k­tin. Szászváros Popovics Miklós. Kolozs id: Topler Antal. Brassó: Weiss Károly és Szott Illés. Olabfü­ct: Gál J­nos. Silyefalva : Gál Dániel. Károly­fé­jérvár : Szoboszlai Papp Z. H­orvát­ország: (18) Horvát határőr­vidék (8), Szerelm határőrvidék (3), Bánsági hegyvi­dék (3) és Csajkások kerületének (1) követe közül senki i­e it jelent meg. 1860 ban még a ház tagjai voltak a követke­zők : Z­if­ray József, Ivánka Zsigmond, Nyáry Pál, Biniczky Ö­dön, Halász Bódog, Nagy János, Bittó István, Sebestyén László, Juszt György, Kubicza Pál, Vitulay József, Kalauz Pál, Angyal Pál, Sta­­tton Lajos, Madarász József, Kálóczy Lajos, Ghyczy Kálmán, Sárközy József, Zichy Antal, Lakinics Mi­­hály, Bartal György, Bezerédy László, Horváth B­odizsár, Szily József, Kupricz Imre, Ányos István, Tolnay Károly, Deák Ferencz, Simon Pál, Darvay Antal, Gabriel István, Lónyay Menyhért, Eötvös Józs­i báró, Ragályi Ferdinánd, Hevessy Bertalan, P­ipp P­ál, Pillér Gedeon, Hunfalvi Pál, Kandó Kál­mán, Lónyay Gábor, Fábián Gábor, Simonyi Lajos dr., Bocziró Dániel, Glatz Antal, Bogyó Sándor, Vl­ád Alajos, Dedinszky József, László Imre, Szap­­lonczay József Kállay Ödön, Somossy Ignácz, Bonis Sámuel, Erőss Lajos, Ujfalusy Lajos, Kiss Miklós, Fejér Idván, Gorove István, Dániel Pál, Rónay Lajos, Pethes József, Szentkirályi Mór, Nagy Károly, Keménly Zsigmond dr., Papp Zygmond, Klauzál Gábor, Csiky Sándor, Bősze János, Illéssy János, Tóth Lőrincz, Trefort Ágost, Jendrassik Mik­sa, Fülöp Lipót, Török Bálint. Az erdélyi részekről: Teleky Domokos gr., Zeyk Károly, Bethlen János gr., Bilde Mózes, Mikó Mihály Zeyk József és Gaál János. Jelenleg már csak a következők vannak bent a házban az 1848 iki képviselők közül: Zsitvay József, Ivánka Zsigmond, Bittó István, Sa­lamon Lajos, Madarász József, Ghyczy Kálmán, Zi­chy Antal, Bartal György, Horváth Boldizsár, Tol­­nay Károly, Deák Ferencz, Lónyay Menyhért gróf, Simonyi Lajos dr., Dedinszky József, Bogyó Sándor László Imre, Kállay Ödön, Gorové István, Dániel Pál, Csiky Sándor, Trefort Ágoston, Jendrasik Miksa, Teleki Domokos és Zeyk Károly.­dot és áldozatot fordítna az izlandi közok­tatásra. A vasúti felhatalmazás indokolása. Midőn a jelen minisztérium az­ ország súlyos pénzügyi viszonyainak rendezésére vállalkozott, ré­szint a volt kormány egyes tagjainak nyilatkozatai, részint pedig más forrásokból merített értesülések alapján el volt készülve arra és tisztában volt magá­val, hogy az elmúlt korszak alatt rohamosan eszkö­zölt vasúti építkezésekből folyólag a már eddig el­vállalt rendkívüli terheken kívül is még számos függő kérdések várnak elintézésre, melyek megoldását nem s­zabad késleltetni, ha csak az államkincstár kétes kimenetelű s még kedvező eredmény esetében is ká­ros és kellemetlen pereknek kitenni, vagy e függő kérdések által különben is leginkább megingatott hitelünket még jobban koc­káztatni nem kívánjuk. Első feladatai közé tartozott ennélfogva a kor­mánynak ezen függő kérdések mibenléte, természete és kiterjedése iránt magának a legalaposabb meg­győződést szerezni, és­pedig mindkét irányban, úgy mint: a) az építési vállalkozók által támasztott kár­pótlási igények iránt, szintúgy, mint b) a pályáink tökéletlen felszerelése és kiépítése folytán felmerült új beruházási szükségletek tekintetében. Az eből, illetőleg a bejelentett kárpótlási igé­nyek felől a minisztérium mindenekelől az I. alatti összeállításban előtüntetett átalános tájékozást sze­rezte, mely szerint eddig nem kevesebb, mint 86.824 498 forintra rugó kárpótlási igény jelentetett be, melyek közül 5 945,731 forintnyi igény 580,000 forinttal készpénzben már véglegesen kiegyenlítte­­tett, a további 33.748,007 forint kárpótlási igénynek 27,600 fi­x készpénz fi­­tésével és 5.728,571 frt effec­tív összeg biztosításával leen­dő kiegyenlítése iránt a volt kormány és az illető válalkozók és társulatok közt a törvényhozás jóváhagyásának fenntartása mel­lett ügyes­ség jött létre, s végre 47 millió 130,000 frtra rugó kárpótlási igénynek letárgyalása a jelen minisztériumnál maradt fenn A követelők igényei­ket : a) A tervek és a ténylegesen szükségelt mun­kák közötti különbözetre, b) a kormány által kellő időben ki nem szolgáltatott tervek késedelmezéséből ellátott károkra, c) a terveknek, néha vonalrészek­nek a munka­folyama közbeni megváltoztatásából eredetit túlépítkezésekre, és d) elemi és előre nem láthatott csapásokra alapították. A minisztérium kötelességének tartja ezen igé­nyeket szintúgy, mint a törvényhozás jóváhagyásá­nak fenntartásával létrejött egyezségeket, mielőtt ez utóbbiakat magáévá tenné, lelkiismeretesen megvizs­gálni , ez irányban már haladt is annyira, hogy egy némelyik iránt még a jelen országgyűlésnek külön előterjesztést tehet, a többiekkel azonban gyors meg­oldást igénylő más rendbeli feladatainak sokaságá­val szemközt még ideje sem oly behatóan foglalkozni, hogy előterjesztéseit a rendelkezésre álló rövid idő alatt megtehesse. Másrészt azonban a minisztérium ugyancsak az ország pénzügyeinek rendezésére vonatkozólag el­vállalt feladata érdekében feltétlenül szükségesnek tartja, hogy az említett követelések, mint a múlt kor­szak maradványai minden késedelem , a kormány és tudozás drága idejének minden fölösleges vesztege­tése nélkül tisztába hozassanak, hogy így egyrészt a kormány és az ország mielőbb felismerhesse azt, mily teherrel kell még a múltat tényeiből folyólag számot vetni ; másrészt pedig, hogy e kérdések ép oly gyors mint beható elintézése folytán a megingott közhitel és bizalom állandóan visszatérjen. Első­sorban tehát ezen megfontolás az összmi­­nisztériumot arra bírta, hogy szemközt az országgyű­lés közel álló bezárásával, azon rendkívüli, de a közjó által égetően parancsolt eljáráshoz nyúljon, misze­rint a benyújtott törvényjavaslat értelmében átalános felhatalmazást kérjen a fi­gini ügyet rendezésére. E czélra a minisztérium az országgyűlési szünet által nyújtandó időközt erélyesen kívánná felhasználni s e mellett az általános meghatalmazást azon irányban is hasznosíthatónak véli, hogy egyes vállalkozókkal minden kétes jogczim kizárása mellett csakis a teljes jogalappal biró követelésekre nézve­­előnyösebben egyezhessék ki, mintha az egyezség végleges megerő­sítése csak hosszabb idő lefolyásával lenne várható. Átalában s a nélkül, hogy a még meg nem vizsgált igényekről a kormány érdemlegesen kívánna nyilatkozni, igen valószínű, hogy azok közt vannak egyesek, melyek létezése egyátalában csak a kormány részéről ily igények megvizsgálása tekintetében ta­núsított — különben természetes — készségnek tu­lajdonítható, míg másoknál az építési végleszámolá­­sok által veszélyeztetett társulati részvénytőke szen­vedő állapota helyett a jogczim csak formailag van előtérbe állítva, minden körülmények közt azonban bizonyosnak s már az eddigi egyezségek által is iga­zol­nak tekinthető, hogy a bejelentett igények szem­betűnő túlzáson alapulnak. Bármint álljon azonban a dolog, a minisztéri­um csak is sürgős és oly esetekben fog élni a meg­hatalmazással, midőn az ügy gyors elintézése által az államkincstárra nyilván előr­y bárul, minden más esetben fenn fogja tartani magának, hogy az újra egybegyűlendő országgyűlésnek külön előterjesztése­ket tehessen. Hasonló helyzetben van a minisztérium az ál­lami biztosítást élvező vasutaknál elkerülhetlenül szükségesekké vált új beruházások tekintetében is. Ezeket a jelen minisztérium a következő stádiumban találta. Ezen új beruházások tudvalevőleg nem any­­nyira a forgalom természetes emelkedése, mint in­kább az illető pályák tökéletlen felszerelése és az or­szág agriculturális viszonyaitól elütő berendezése folytán váltak szükségesekké. Ezen abnormális eset­re tehát a volt kormány nem vélte kiterjedőnek az illető engedélyokmányok azon kikötéseit, melyek sze­rint, ha a forgalmi eszközök stb. szaporítása még a b­ztositás megszűnte előtt szükségesnek mutatkoz­nék, az erre megkivántató összeg beszerzése czéljá­­ból külön egyezmény kötésére lett felhatalmazva,­­ hanem szükségesnek ítélte a törvényhozás külön fel­hatalmazását kikérni, mi végből az első erdélyi vas­utak illetőleg még 1872. évben, később pedig 1873. tavaszán ennek elejtésével egy átalános javaslatot terjesztett a képviselőház elé, melyben az elsőrendű pályáknál mértföldenkint 50,000, a másodrendű­ek­­nél pedig 25,000 forint tőkeösszeg erejéig kért fel­hatalmazást külön biztosítás nyújtására; e javaslat azonban érdemleges tárgyalásra nem került, hanem a kormány úja­bb törvényhozási előterjesztést készí­tett elő, melyben minden egyes érdekelt vasútra nézve határozott összegeket szándékozott javaslatba hozni. Az e részben előkészített adatok és ö­szeállítá­­sok szerint szükségeltetnék a már tényleg befekte­tett, de még fedezetre váró összegek befoglalásával, és pedig a) forgalmi eszközökre 5.702,703 frt b) anyagszerekre és pénztári javadalmazásra 3.007,782 ft, c) egyéb beruházásokra 5.628,564 F7 frt időközi ka­matokra 133,129­0 frt összesen 14.472,174 96 frt. Az időközi kamatok azonban ezen összeállításban csak az első erdélyi vasútnál s ott is csak részben lettek felszámítva, holott a fentebbi szükségletből forgalmi eszközök czimén 2192,490 frt anyagszerek czimén az építési alapból fedezett 926,083 frt érték levonásával 1.782,071 frt egyéb beruházások czimén 1.891,967.81 forint s igy összesen 5 866,528 forint 80 krajcrár már tényleg be van fektetve, mely összeg után ré­­­­szint az élemkincstár, részint pedig az illető pénz­intézetek számára a mindenkori felvételtől számított s­s­ak a czélavi­tt rendezésnél megállapítható kama­tok fizetendők. Hozzájárul, hogy a mellékelt kimuta­tók összeállítása óta is az új beruházási kölcsönből leendő megtérítés feltétele alatt több mint 50.000 f­ori­nt engedélyeztetett egyes társulatoknál az üzleti számla terhére,­­ minélfogva a volt kormány s ille­tőleg ennek szakközegei által megállapított új beru­­házási szükséglet kékszámban mintegy 15 millió írtra tehető. Hogy az érdekelt pályák kiépít­sénél a hazai viszonyok és üzlet követelményei mily kevéssé tar­­t­ottak szem előtt, kitetszik abból, hogy az üzleti zár­számadások átvizsgálása alkalmával csupán kisebb­­szerű átalakítások és bes­­élet­­­ek czímén eddig 1 millió forintnál több vétetett, előjegyzésbe törlésre s illetőleg az új ber­uházási kölcsönből leendő megté­rítésre. Különben pedig a már tényleg befektetett 5 866,528 frt 80 kr. eddig csakis ideiglenes módon következőkép fedeztetett : a) kormány kölcsönből 820,000 frt, b) kincstári kamatok visszatartásából 242,514 frt, c) engedély mellet , az üzleti jövedelmek­ből 306,221 frt 70 kr, d) az üzleti számla terhére a kamatok megtérítésének kötelezettsége mellett enge­délyezett függő kölcsönből 1.682,104 frt 66 kr, e) a fennmaradó 2.815,688 frt 44 kr, pedig részint függő adósságok, részint más pénzügyi műveletek útján fe­deztettek. Habár tehát a jelen minisztérium még eddig nem rendelkezett a kellő idővel arra, hogy a fentebb kimutatott beruházási szükségletnek minden egyes tételét kellő alapossággal és a legszigorúbb gazdál­kodás szem előtt tartása mellett, megvizsgálhassa,arról már­is meg kellett győződnie, hogy ezen éveken át­húzódó bizonytalan állapot nemcsak kormányzati szempontból egyátalán tarthatlan, hanem miután egy némely vasúttársulat csakis személyes váltóhitel út­ján képes még hitelezőit további várakozásra bírni, a további halogatás komoly bonyodalmakkal járna s ezen felül az aratási időszak közelgésével szemközt különösen a forgalmi eszközök szaporításának kés­leltetése csakis vasutaink jövedelmezőségének rová­sár­a, sőt esetleg az ország kárára történhetnék. A mondottaknál fogva tehát a minisztérium elkerülhetlennek találta azt, hogy ezen új beruházá­sok tekintetében is felhatalmazást kérjen és pedig egy millió forint maximál külön biztosítási összeg erejéig, mely a fentebb kimutatott 15 millió forint szükségletnek 90 évi törlesztés mellett körülbelől megfelelvén, maximál összegnek tekintendő, a­meny­nyiben a minisztérium részint az egyes társulatok közti arányos­ megosztás, részint pedig egyes beru­házási tételek elejtése által ezen összegen b­lül is a lehető legnagyobb megtakarításokat kívánja életbe léptetni. Ugyancs­k takarékossági szempontból a minisztérium a kibocsátandó kötvények értékesítését csak successive szándékozik engedélyezni, a jutá­­nyotó pénzbeszerzést pedig az által véli biztosíthat­ni, ha a) a vasuttáársulatok közt e kölcsön felvétele czéljából szövetkezést hoz létre; b) ha a kötvények bélyeg és illeték nélküli kibocsátásán felül az illető társulatoknak e kötvények szelvényei után 10 évi adómentességet engedélyez, és c) ha a kötvények ka­matozása esetleg arányban köttetik ki. Ezeket előre bocsátva, a minisztérium előter­jesztésének ezen részét még a következőkkel véli in­dokolhatni : 1-szer. A kincstári előlegek visszafizeté­sére nézve a törvényjavaslatba felvett feltételek sok­kal előnyösebbek a kincstárra nézve, mintha az illető összegek az engedélyokmányokban foglalt kikötések­hez képest, függő kölcsön alakjában az üzleti számla terhére engedélyeztetnének. 2-szer: Az államkincs­tár azon helyzetbe jut, hogy a fentebb elősorolt ré­szint közvetve, részint közvetlenül nyújtott 1.368,735 frt 70 kr. kormány kölcsönt kamatostól,­­ továbbá az üzleti számla terhére engedélyeztetett 1.682,104 frt 66 kr. függő kölcsön kamatait s végre az üzleti zárszámadásokban törlésre előjegyzett 1.001,451 frt 53 krnak azon részét, melyre netán a folyamatban levő elszámolások szerint illetéktelen előleg adatott volna, azonnal visszakövetelheti, és egyszersmind ugyanezen törléseket illetőleg a kormány azon eddig minduntalan­­előállott kényszerhelyzetttől is is fel lesz oldva, hogy a kötvény és részvényszelvények sértetlen beváltása érdekében az említett törlésektől elte­kintsen, 3-szor. Tekintve, hogy egyedül a II. alati ki­mutatásban beszerzendőknek jelzett teherkocsikért, feltéve azok szükségét, mintegy 800,000 frt évi bért kellene fizetni, holott azok beszerzési költsége körül­belül évi 270,000 forinttal törleszthető, tekintve to­vábbá, hogy az anyagszerekre felállítandó tartalék­alaptól a kincstárra, azonfelül, hogy ezen a pálya ér­tékét emelő alap annak idejében a kincstárra vissza­esik, még azon előny is hárul hogy az üzleti anyagok tömegesen, tehát olcsóbban lesznek beszerezhetők, te­kintve végül, hogy a többi beruházások, úgymint ka­vicsbányák megszerzése, munkáslakók építése, mű­­helyberendezések stb. által is jelentékeny megtaka­rítások lesznek elérhetők, ennélfogva bizton fel lehet tenni, hogy ezen új beruházásokból az államkincs­tárra már kezdetben sem fog újabb teher háramolni, és­pedig a jövedelmek fokozásától eltekintve, már azért sem, mert az üzleti számlának ily­ej beruhá­zásokkal való terheltetése a következő években tel­jesen elesik. Ezek után a minisztérium a bemutatott tör­vényjavaslatot elfogadásra a legmelegebben ajánlja. Budapest, 1875. ápril 28-án Péchy Tamás s. k. »Párizsi földrajzi kiállítás ügyében« fölirattal, Bu­dapestre az­ alulírott kiállítási biztoshoz küldjék. III. A kiállítássá való bejelentések, az ezen czélra külön készített bárczákon (Demandes d’admis­­s­on) történnek. Ily bejelentő bárczák, valamint a ki­állításra vonatkozó egyéb nyomtatványok, (milye­nek a kiállítás átalános szabályzata, annak részletes beosztása és annak kijelentése, hogy a fent előso­rolt csoportokba mily tárgyak tartoznak­ az alulírott kiállítási biztosnál, (Mária­ Valéria u. 1. sz. I em.), valamint Aigner Lajos ur váczi utczai könyvkeres­kedésében ingyen kaphatók. IV. A kiállítandó tárgyak becsomagolása, el­szállítása, úgy az oda-, valamint a visszaküldés al­kalmával a kiállítók terhére esik. Remélhető azon­ban, hogy ezen küldemények úgy a hazai, valamint a külföldön közlekedő vonalakon a rendes árnál ol­csóbban fognak szállíttatni. V. Május hó folyamában minden kiállító az alulírott biztos közbenjárása által a kiállításra feljo­gosító levelet fog kapni, melyben a folyó­szám, és azon czím, melylyel a Párisba küldendő szállítmány ellátandó, az illetőnek tudomására fog adatni. VI. A kiállításra elfogadott tárgyak a kiállí­tás helyiségeibe május 15-től fogva egész jun. 30-ig bocsáttatnak be. A még netalán megkivántató fölvilágosítással az alulírott biztos szivesen szolgál. (Hivatalos órák 3—4-ig, Mária-Valéria u. 1 sz. I. em.), úgyszintén írásbeli fölkérésre szívesen válaszol. Az előrebocsátottak alapján fölhívom tehát a tudomány minden barátjának figyelmét és közre­működését e nevezetes ügyben, annyival is inkább minthogy hazafiús kötelességnek kell tartanunk oda törekedni, hogy Magyarország a párisi nemzetközi földrajzi kiállításon az őt megillető helyett elfoglal­hassa, Budapesten, april hó 29-én. Déchy Mór, mint kiállítási biztos. Nemzetközi földrajzi kongressus Pak­sban. A magyar földrajzi társulat választmánya ne­vében f. évi apr­il hó 24 én kibocsátott fölhívásból átalánosan ismeretes, hogy folyó ősben Bárisban ki­állítással egybekapcsolt nemzetközi földrajzi kon­­gressus fog tartatni. A nagy méltóságú vallás- és köz­oktatási m. kir. miniszter úr, hogy hazánk is kellő­leg képviselve legyen, f. évi ápril­is 26-án kelt ren­deletével engem kiállítási szakbiztosnak kinevezni méltóztatott. A művelt világ minden nemzete nagy előkészü­leteket tesz, hogy minél fényesebben bizonyítsa be részvétét ezen európai tudományos mozgalom iránt. Európai hírünk érdekében áll, hogy Magyarország ne maradjon hátra e versenyben és így bizalommal fordulok a hazai közönséghez, hogy tényleges közre­működése által hazánk a külföld előtt méltó elisme­résben részesüljön. Tüzetesebb tájékozás vé­gett a következőket ho­zom köztudomásul: 1. A kiállítás, mely f. é. július 15-én nyittatik meg és aug 15-ig tart, hét csoportra oszlik, neveze­tesen: 1. Mathematikai földrajz, topographia. 2. Hydographia, tengerészeti földrajz. 3. Természettani földrajz, átalános meteorológia, átalános geológia, növényi és állati földrajz, átalános anthropologia. 4. Történelmi földrajz, a földrajz történelme, nép­isme, nyelvészet. 5. Népgazdászati és kereskedelmi földrajz, statisztika. 6. A földrajz tanítása és ter­jesztése. 7. Fölfedezési tudományos, kereskedelmi és művészti czélú utazások. II. A kiállítani szándékozók fölkéretnek, hogy a bejelentéseket legkésőbb f. é. május hó 12-ig a Köszönetnyilvánítás a királyi kegyadományért. A csász. s kir. apostoli felsége az 1848 9-iki rokkant honvédmenház alaptőkéjének növelésére sa­ját pénztárából 5000 ftot legkegyelmesebben adomá­nyozni kegyeskedett. Ezen királyi legmagasabb kegyadomány 15 rokkant honvédnek kezéből vette ki a koldusbotot, és adott helyette nyugalmas enyhelyet, hol hosszas szenvedések által megtört, és sebhelyek miatt össze­roncsolt testtel bár, de békében és nyugodtan néz­hetnek végperczeiknek elébe! Nagyobb hála! és őszintén forróbb köszönet va­lamely kegyadományért még alig szállott valaha a magasba, mint midőn a menházbizottmány nyomo­rék és felvételért esdő nagy számú honvédbajtársai közül mai napon egyszerre 15-nek mondotta meg, hogy nyomorteljes tengődésüknek ő felsége a király legmagasabb kegye véget vetett s a menházban ta­lálhatnak végelhelyezést. A világtalan, agg és béna barezosok szemeiből ezen örömhírre aláhullott könycseppek a legdrágább gyöngyei dicső királyunk koronájának i­s jól lehet ezen összeg 15 rokkantnak fenntartását csupán egy évig biztosítja, de mert meg van győződve a menházi bizottmány arról, hogy a nemzeti kegyelet ezen sze­rencsétlen rokkantakat, mig élnek a jövőben el nem hagyandja, az utókor megemlékezésére ily számos felvétel által akarta megülni e napot s a menedék­házba létező aranykönyvben nem csak az adományo­zó legmagasabb nevét, és adományozott összeg meny­­nyiségét megörökíteni, hanem egyszersmind azok ne­veit is, kik ennek nyomán felvétettek, különösen ezen adomány czimén jegyzőkönyvileg kitüntetni elha­tározta.. Áldás szálljon ő felsége a király és legmaga­sabb családjára­ Budapest, 1875. évi april­is 28-án. Az 1848/9-ki honvédmenház bizottmánya . — Földváry Albert 1848/9-iki honvédalezredes, s bizott­­mányi elnök. — Gánóczy Flóris 1848/9-iki honvéd­százados s bizottmányi jegyző. KÜLÖNFÉLÉK. — Jó­z­s­e­f főherczeg s neje, va­lamint a kóburgi herczeg, szintén nejével, ma délelőtt vendégei voltak Sei­derheim világkiállításának a Szon­­dy-utczában s huzamos­ ideig időztek ott. Úgy lát­szott, a főherczegnek alig tudtak megválni egyes cso­portoktól. A tulajdonos távozásukkor a főherczegnők­­nek gyönyörűen összeállított csokrokat nyújtott át. Seyderheim szokta rendesen a kóburgi főherczeg la­kását virágo­kkal ellátni. A virágkiállítást eddig mintegy 1700-an látogatták meg. Nyitva meg csak május 2-ig lesz.­­ A népnevelők pesti egye­sülete saját helyiségében f. évi május 2-ikán d. e. 10 órakor közgyűlést tart. — A »Valeri­a-egyesület« állan­dó népkonyhája május hó 1-én nyittatik meg (ujvásár­tér 31-ik sz. alatt). A tálalás 11 órakor kezdődik, s mindenki, kit sorsa arra utal, 10 krért étkezhetik ott. — A budapesti májusi lóver­senyek közelegvén, felhívja a lovaregyesület tit­kársága a környékbeli s különösen a pestmegyei köz­ségek elöljárói figyelmet a vasárnap, május 9-én tar­tandó mezei gazdák versenyére.­­ Ennek élénkítésére ugyanis az elöljáróságok nagy­ban befolyhatnak azáltal, hogy azt a községházá­nál kihirdetik s reá a lovas gazdákat figyelmessé teszik. — Hymen. Huszár Kálmán belügyminisz­teri titkár eljegyezte Lenhossek Adél kisasszonyt, özv. Lenhossek Györgynének kedves leányát. — A képzőművészeti társulat választmánya múlt kedden tartá alakuló gyűlését, melyen választmányi elnökké újabban egyhangúlag Ráth György semmitőszéki biró választatott meg, kinek a társulat újabb lendületében jelenté­­keny része van, s kit a műcsarnok ügyének oly szép sikerre emelésében méltó elismerés illet meg. A vá­lasztmány ez alkalommal megválasztá a műbizáló bizottságot is, mely igen kevés kivétellel a­­korábbi maradt. — Perczel Béla igazságü­gyminiszter, korábbi képviselőházi elnök képét az elnöki terem számára Nemes Nándor grófné festi. — A honvédegyesületek köz­é. választmánya május havi rendes ülését a most szombattól elhalasztva, a jövő hét szombati nap­ján, az az f. bó 8­kán fogja megtartani. — Az országos tébolydából. Az intézet betegeinek létszáma jelenleg igen nagy, a minek nem a climaticus viszonyok az okai, hanem az, hogy a közlekedés álalában megnyílván, a bete­gek könnyebben szállíthatók. — Berzenczey L. ván­dorösztönben szenved, az orvosi észlelet szerint gyó­­gyithatlan. Heller és Boldini R. nyomdászok elme­­betegsége az utolsó stádiumban van. — A borzalmas esetek rendes színhelyévé kezd válni Bécs városa. Egy gyilkossági esetet követi nyomban a másik. Pokorny tetemét, ki, öt gyermekét rendre fölakasztá és végül magát ugyan­­ily módon végezé ki, még alig adták a végenyeszett­nek át, már ismét találkozott egy emberi szörny, ki gyermekét meggyilkolá. Pokorny utánzója egy asz­­szony, egy anya, ki egyik gyermekét fölakasztá, más kettőt megmérgezni kisérté meg, és végül maga ellen intézett et gyilkossági kísérletet Hogy e bű­nös tette részben meghiúsult, véletlennek köszönhető. Mark­wart lakatos legény nejével Dorottyával és három gyermekével, kik közül egyik 8, másik 7 és a harma­dik 21/2 éves, nagyon nyomasztó viszonyok közt éltek. A férj helyzete napról-napra roszabbra fordult. Teg­nap neje a gyermekekkel magára maradt otthona. D. e. 11 óra felé egy levelet hagyott vissza, melyet mint a 7 éves fiú mondja, kényezve irt, elhagyta la­kását és magá­ra vitte gyermekeit.— Az asszony Dornbachba ment, hova délután kifáradva érkezett meg.­­ Egy negyed órai pihenés után köte­let vett elő s azt az idősebb fiú nyakára bur­kolván, a szegény gyermeket egy fára akasz­totta fel. Ezután a másik két gyermeknek mér­get adott, s végre maga is szt­ vett be. Az el­ésiető emberek az anyát és a két kisebb­ gyermeket eszmé­letlenül, a legidősb fiút már halva találták. Az ese­tet azonnal feljelentették s Doniba­chből és Ottnk­­ringből rendőrök és orvosok siettek elő, s ez utób­biaknak hosszas fáradozás után az anyát és a két ki­sebb gyermeket sikerült életre hozni. Az orvosok ki­jelenték, hogy mind e két gyer­mek, mind pedig a szívtelen anya életben fog maradni. A két életreho­­zott gyermeket a kórházba, a gonosztevő­nő a tör­vényszéki kórházba vitetett. A levél, melyet a gyilkosnő férjének hátrahagyott, e szavakkal végző­­dik : »Magamat és a gyermekemet ki fogom végezni. Dorottya « — Egy rejtélyes fej. Ma d. e. 11 óra­kor az alsó hid előtt működő »Pluto« kotrógép egyik homokemelő puttosában a Duna fenekéről egy k­is levágott ember fejet hozott fel, mely a fő kapitányság­hoz beszállitatott. A fej fekete rövid hajú fiatal 18—20 éves emberé lehetett, közönséges arczot mu­tat, mely a halál által nincsen eltorzitva, a homlok bal és az arcz jobb alsó felén mély bevágás látszik, a fej, melyen a nyak fele része megvan s a bőr élesen van átvágva. Eddigelé csak azon valószínűség forog fenn, hogy a fej egy a gépen dolgozott munkásé lehet. Ez esetre nézve utólag anól értesülünk, hogy a to­vábbi nyomozás kideríti, miszerint a főt a gép egy­ik kapuja vághatta le a testről, és pedig olyformán, hogy az egész test a kerék alá került. A test még nem találtatott meg, a fő nem a géphez tartozó mun­kások egyike­, mert onnan egy munkás sem hiányzik. Nem puhatoltathatott ki az sem, hogy jelen eset­ben gyilkosság, öngyilkosság vagy csak egyszerű baleset forog a fenn.­­ A lólevelek átíratása ügyé­ben a kereskedelmi miniszter a következő rendele­tetet intézte valamennyi törvényhatósághoz. »Tudo­másomra esett, hogy különösen külföldi lókereske­dők által az ország területén vásárolt lovak lőlevelei a vevőkre át nem h­atnak, hanem a megvett lovak minden igazoló okmány nélkül vizetnek ki az ország­ból, mi­által az eladóknak alkalom adatik az eladott lovaikról szóló és kezeik közt hagyott lólevelekkel visszaéléseket elkövetni. Ezen szabályellenes eljárás megszüntetése czéljából indíttatva érzem magamat az 1873. év 10583. sz. a. kibocs. körrendeletét oly hozzáadással megújítani, hogy mindazon egyének, kik lovat vásárolnak vagy cserélnek, tartoznak a vé­tel tárgyát képező lóigazoló levelét (és pedig vásá­ron a vásári bizottság, vásáron kív­ül pedig az illető községi elöljáróság által) nevükre átíratni, ellenkező esetben a lólevélnek a vevőkre átiratása nélkül vásárolt lovak elkobzandók, és elárverezendők,a befolyt vételár pedig a legközelebbi m. kir. adóhivatalhoz szállítandó be. Megjegyzem még, hogy az összes hazai vasúti, nemkülönben a dunagőzhajózási vállalatot is ezen intézkedésemről oly utasítással értesítem, hogy sza­bályszerű lóigazolványi levelek nélkül lovakat elszál­­lításra fel ne vegyenek, hanem az ilyen elszállítókat a legközelebbi pofit, hatóságnak vagy közegnek, to­vábbi eljárás végett jelentsék fel; továbbá erről a kü­földi ügynökségeket is, oly czélból tudósítom, hogy illető országaik lakosságát saját érdekében figyelmeztessék. Végre felhívom a törvényhatóságot, hogy ezen rendeletem pontos foganatosítását rendel­kezésére álló minden eszközzel a legéberebben el­lenőrizze s annak áthágói ellen a legnagyobb szigort alkalmazza. —­Öngyilkosság. Ma az esti órákban egy Offenmüller Frigyes nevű egyén a bástya­­utcza 22. sz. alatt levő Miksics-féle házban főbe lőtte magát. A szerencsétlen aranyműves mesterséget űzött, s több volt 80 évesnél. Mint beszélik, rongált vagyoni állapota indította a végzetes lépésre. — Rendőri hírek. Zalitsák József morvaországi szül. 30 éves nős napszámos óbudai la­kásán f. hó 29-én délután magát felakasztotta, de neje s a házbeliek ezt még ideje korán észrevették s Zalitsakot levágták , nem kevés fáradsággal életr­e hozták, alig tért azon Zalitsak eszméletre, midőn erőnek erejével újra felakasztani szándékozott ma­gát. Miután vele a házbelik s lakótársai nem bírtak, befogatását eszközlék. Zalitsak a rendőrséghez kí­sértetvén, oly állapotba helyeztetett, hogy magát újra fel ne akaszthassa. A fogságban ő­­ hamar elaludt s midőn felébredt az egész esetről n­­­em akart tudni. Zalitsak, ki a pálinkát szenvedély, nagy mértékben iszsza, egyelőre rendőri felügyelet alá he­lyeztetett.­­ A lapokban említve volt, hogy Franz Gizella kir. pénzügyi tisz­tviselő leánya f. é. mártius 29 én nyomtalanul eltűnt. A szerencsét­len leány bullája most Dunavecsénél a Dunából kifogatott s azt az ottani jegyző eltemetteté. Irodalom. — »Jókai Mór elbeszélő köl­teményei és satyrái« czim alatt az Athenaeum társulat kiadványában egy 21 ívre terjedő gyűjtemény jelent meg. Ára fűzve 2 frt, disz­­kötésben 3 frt. Az egyes költeményekből több jelent meg az »Üstökös«ben, azonban egyes költemények most először adattak ki. Az elbeszélő költemé­nyek száma 29, a satyraké 31, a szózatoké 25. Az előbbiek közül kiemeljük »A bolt költő szerelme«, »A marmarosi víg­asszonyok« s »A nagylaki iskolás fiúk« czímű ismert költeményeket s »A hivatalviselő hölgyek« tréfás vígjátékot. Magától érthető, hogy e költemények nagy része humoristikus. — »A bizonyítás elmélete a pol­gári peres eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző törvényhozásra« czimü, a magyar tud. akadémia által a Sztrokay-dijjal koszoruzott pálya­munka jelent meg az Athenaeumnál. Irta Z­­­i­n­s­z­k­y Imre, kir. ügyvéd, a pesti kir. Ítélőtábla pótbirája. A vaskos, közel 40 ivre terjedő kötet ára 4 frt 50 kr. Alkalmilag részletesebben is megemlékezünk róla. — Magyarországot tárgyaló uj díszmunkát indított meg Kókai Lajos könyvkereskedése. E munka az ország legszebb tájé­kait, legkitűnőbb városait, történelmileg nevezetes és nagyszerű építményeit aczélmetszetekben s szövegkí­­séretében adja. A szöveget nagyhírű tudósunk dr. Hunfalvy János egyetemi tanár írja. Az egész mű füzetekben jelenik meg, minden füzet két aczél­ metszetből s fél ívnyi szövegből áll s terjedelme Há­rom kötet leend 20—20 füzettel. Egy füzet előfizetési ára 50 kv. Az első beküldött füzet képei a Ferencz­ József rakpart s lánczhidra és a Margitszigetre vo­natkoznak. Kér, hogy e becses vállalat, melynek kü­lönben minél tágabb körű elterjedést óhajtunk, követ.

Next