A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)
1875-08-01 / 174. szám
174. szám. XIII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Vasárnap, augusztus 1.V/«WAVI Kiadó-hivatal: Barátok tere. Athenaeum-épület földszint. Előflífténi .II. •• Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra..................................... 8 lt ~ 6 hónapra..........................................* Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor ,a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekről fogadtatnak el. * Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. 99 Előfizetési felhívás: A NO* Xlll-dik évi folyamára. 46 Előfizetési árak:Egy hóra 12 frt 6 frt 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a pesti utalványokat kérjük használni, melyek bérmentessg re tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala ezon alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala, Budapest, julius 31. A közjegyzők és az állam pénzügyei. Holnap lép életbe a közjegyzői intézmény. Fontosságát nem igazságügyi szempontból akarjuk kiemelni, hanem — kapcsolatban a pénzügyminiszter legközelebbről megjelent rendeletével — ez intézménynek, az állam pénzügyeire való hatását és ez iránti kötelességeit kívánjuk hangsúlyozni. A bélyeg és illetékek budgetünk egyik jelentékeny részét képezik, mert az e czímen 22 és fél millióra előirányzott összeg, bevételeinknek mintegy 12 százalékát teszi és ennek befolyása volt eddig legkevésbé biztosítva, mert e két budgettételben növekedett aránylag legnagyobb mértékben a hátralék. Holott bármily terhes legyen is az illetékek közé.1 némelyik, pl. az örökösödési százalék, mégis, többi adóinkhoz képest, legkönynyebben elviselhetők, mert az újonnan szerzett vagyoni erőhöz vagy önkénytes cselekvényekhez vannak szabva. Épen ezért nagy sikert várunk, még e tekintetben is, a közjegyzői intézménytől és épen ezért üdvözöljük a pénzügyminiszternek legújabb rendeletét, mely a közjegyzők működését, a bélyeg és jogilletékek lefizetése tárgyában szabja meg. Csak kis részben van itt az államra nézve új jövedelemről szó, amennyiben a közjegyzők üzleti, óvási, letéti könyvei és némely hozzájuk intézett okiratok is bélyeggel látandók el, de annál nagyobb haszon várható a meglevő bélyeg és illeték szabályok pontosabb alkalmazása és a pénznek pontosabb befolyása által. Ezt biztosítja a közjegyzői intézmény és főleg azon pénzügyi functió, melyet reá ró a pénzügyminiszter rendelete. Miután azon okmányok és másolatok bélyeggel való ellátásáért, melyeket ő állít ki, a közjegyző annyira felelős, hogy sajátjából kárpótolja az államot, ha mulasztása miatt kárt szenved, ez által a bélyeg és illetékek utáni egyik fő jövedelmi forrás van biztosítva. Miután a nála letett, vagy más czélból megfordult okiratoknak bélyeggel ellátásáról gondoskodni, vagy az illetékeknek kiszabása végett 8 nap alatt a pénzügyigazgatóságnak, illetőleg az illetékkiszabási hivatalnak jelentést tenni, a közjegyző köteles , ezáltal a bélyeg és illetékkiszabás sok oly esetben van, rövid idő alatt, biztosítva, melyekben eddig vagy elkerülve, vagy későn volt elérve. És minthogy a közjegyző az okiratokra ragasztott bélyeg mennyiségét, vagy azoknak az illetékek kiszabása végett az illető hivatallal való közlését, ügyviteli és letéti könyveiben feljegyezni, és így erről az államnak számadással tartozik , ez által biztosítva van úgy vele, mint az ügyfelekkel szemben, s a kellő és sikeres ellenőrzés. És végre, a közjegyzők, azon fakultatív hatáskörükben, mely a végrehajtási, hagyatéki és örökösödési ügyekben bíróságok vagy örökösök által bízható reájok, hasonlóan fontos szolgálatot tehetnek azon kötelezettségük által, melyet a pénzügyminiszteri rendelet ró rájuk, hogy az illetékszabási hivatalnak jelentést tegyenek és a hagyaték átadása vagy telekkönyvi átiratás előtt az illeték biztosításáról gondoskodjanak. Ezekben összpontosul a közjegyzők pénzügyi működése és el kell ismernünk, hogy egy, az államnak semmiben sem kerülő intézmény által, így milliókra menő haszon lehet biztosítva, mely most elvész, részben a hátralékok által okozott deficitben, részben maguknak az illetékeknek, a hanyag behajtás miatti végleges elveszésében, részben sok okirat bélyeg nélkül maradása miatt. Reméljük, hogy a közjegyzők felfogják a pénzügyminiszter és törvényhozás nemes intencióját, e tekintetben is, és biztosítják e téren az állam jövedelmeinek fokozását és pontosabb befolyását. Ha ezt tekintetbe veszszük, és ha meggondoljuk ez intézmény hivatásszerű igazságügyi hatását is, mely az okiratok szabatos és hiteles szerkesztésében, megőrzésében és ez által számtalan perlekedésnek megakadályozásában áll , ami által segít az igazságszolgáltatás egyszerűsítésében, apasztja a perköltségeket, előmozdítja a vagyon és örökösödési biztonságot, a szerződési viszonyok szilárdságát és ezáltal emeli a közhitelt;S ha mindezt meggondoljuk, látni fogjuk, hogy ezáltal is a » rendszer-változtatás épen azon két szempontból van előmozdítva, melyek alatt létesítendő hazánkban minden reform : t. i. az állam anyagi és a polgárok szellemi és anyagi jóllétének előmozdítása szempontjából ! Ezért üdvözöljük a közjegyzőket, hivatásuk kezdetén ! — A vámügyi tárgyalások a magyar kormány kebelében jó előre haladtak, sőt ma délután már megkezdődött e a szakértők kihallgatása is, így ma a szesziparnak a vámtételekkel való viszonyáról, illetőleg ezeknek amarra való hatásáról kérték ki Gschwind és Müller gyárosokat, mint szakértőket. Hétfőn a vegyészeti iparczikkek tárgyában fognak szakértők meghallgatatni és a jövő hét folytán még a szövészeti, len- és gyapjúiparczikkekre, pamutkelmék és más czikkekre vonatkozó vagy az osztrákok által ajánlott vámtételek iránt fognak az illető szakértők meghallgattatni. A tárgyalás czélja, kizárólagosan, a kormány minden oldalú tájékozása, az attól független elhatározás előtt és igy már természeténél fogva sem nyilvánosság elé való. — A budapesti összekötő vasút munkálataira, mint a »P. Napló« írja, a pályázat közelebb fog kihirdettetni. A költség negyedfél millió, s a vasút 1877-ben fogna elkészülni. Mint tudva van, a tervezett költség egy részletét az 1875-diki budget tartalmazza; a többi két részlet elosztatik 1876-ra és 1877-re. Az új vöröskönyv nagyon sok anyagi ügyre vonatkozó okmányt fog tartalmazni , így a Romániával folyt kereskedelmi szerződési alkudozásokról sok okmány lesz közölve, benn lesznek a szerb vasutcsatlakozásra, a török vasút ügyre A „HON “ TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. Ifík rész. A Vendik. Karakán barátunk tragoediája (28. Folytatás.) Princz Alienort ez alatt már siettek felkeresni a segédei. — Minden a legjobban el van intézve. Az ellenfél segédei kardot választottak, mi megegyeztünk »első vér «-re, holnap reggel hat órakor a szentlőrinczi erdőben. — Sokkal jobb szerettem volna, szólt gróf Kolabinszky, ha zárt teremben történik: reggel deres a fa, az ember könnyen meghűti a lábát. (Átkozott önzők az ilyen párbajvivók, hogy azoknak csak a saját egészségükre van gondjuk , a segédekével nem törődnek.) —■ Tehát korán kell, szólt a rendőr fiának atyai utasításokat adva, s reggelire igyál egy pohár rhamot, mely fölmelegit, meg egy pár lágy tojást. Ma délután aludd ki magadat, mert az éjjel izgatott lészesz. — Ne legyen miattam aggodalmad! szólt print Alienor, az egész dolog még csak fel sepa izgat. Tapintsd csak az üteremet. — Bámulatos! oly nyugodtan ver, mintha csak foxhuntingról volna szó. Nekem az első párbajom előtt egész nap lázam volna, s nem tudtam se ülni te feküdni, folyvást szaladnom kellett. Ez a hidegvér már hollandi örökség. — De tudsz-e te vívni ? Megállj , tanítalak egy pár mesterfogásra. Elhozattam avivókardokat. Jel tedd fel a viálarctot. — Ah. Hagyj nekem békét ezzel a tréfával Az én dolgom lesz az. — De nem árt ezeket a fogásokat tudni. 4öj csak ki a mensurába. ■ — De megtalálsz ütni. — No ugyan nagy baj lesz! Életlen karddal. — Csak mutasd te azt, úgy a levegőben, nálam nélkül — Nézzed csak. Mikor az ellenfél en garde teszi magát, igy ni, a kard belső felével egyet csapni a keze fejére, mindjárt vége van. Vagy ezt ni. Kétszer felyül egymás után, a második vágás az ellenfél támadó tempóját szelve keresztül, okvetlenül annak a karját találja. Aztán meg azt. Az ellenfél elvágását, nem parírozni, hanem akart felkapni, az ellenfél vágását átsuhantani s egyidejűleg eléje vágni, ez bizonyosan pofát talál — De ne hadazz azzal a karddal, mert én csiklandom ! Bizonyos vagyok én magamról, ne félts. — No hiszen, ami az ellenfeledet illeti, az iránt egy nagy kő esett le a szivemről. Magvallom, egy kicsit szepegtem. Ön tudja jól, gróf, az a mennykő ficzkó, az a Karakán, a híres krakehler, csak azért van szerződtetve a »Jerichói Kürt« szerkesztőségéhez, hogy ha jön valaki elégtételt kérni valami czikkért, előálljon s azt mondja: én írtam azt! Aztán tessék vele verekedni, akit az ezredétől is azért bocsátották el, mert mindenkit összevagdalt. Attól féltem, hogy nekünk is őtet fogják idetolni, s akkor nem lett volna más hátra, mint hogy magam verekedjem meg a ficzkóval. Szerencsére nagyon jókor jöttünk, s találtunk helyette egy görbehátú, nádtermetű, tintás ujjú diákot, aki az első ijedtségben kivallotta, hogy ii írta a czikket. Igazság! meg sem mondtuk neked az ellenfeled nevét. Micsoda bolond neve is van, valami Napóleon ? Sárkány, vagy Tárkány, vagy Párkány. Nini. Mi bajod lett egyszerre, Alienor? Mi ám ? Az, hogy akármiféle Napóleon legyen is az a bizonyos, de ez nem az az ember, akivel princz Alienornak szerződése ennyi meg ennyi centiméterre. — Rögtöni szívdobogás . . . hebegé Alienor. — No, az ugyan roszkor jön ! Micsoda kisaszszonyoknak való betegség ez! Igyál egy kis hidegvizet. A Pontius Pilátusra. Hogy ver egyszerre az ütered. Nem szeretem azt a bajt sehogy sem. Egészen reszketsz. Még a szád is fehér lett. Terringettél. Igyál inkább egy pohár rhamot, s lélekzelj egyet, nagyot. Hiszen csupa erő, izom vagy. Két olyan ficzkót megennél kenyérre kenve, mint az ellenfeled. Egy ínséges Napóleon! De princz Alienornak egyszerre az egész kedve odalett. Ez a quiprequo neki semmiképen nem tetszett. — Én nem tudom ... — Mit nem tudsz ? — Nem fog-e Rafaela herczegnő megneheztelni ? — Csak nem bántad talán meg a kihívást ? — Óh ezt nem. De úgy látom, hogy ti mégis követtettek el egy inconvenientiát a kihívásnál — Terringettét! Te adsz nekem leczkét abból, hogy mik a párbaji conventiók ? — Journalsértésnél mindig alternatívát szokás feltenni, vagy revocálja a czikkbó a sérelmet, vagy fegyveres elégtételt ad. Ti az elsőt meg sem kísértettétek. A két four megdöbbenve nézett egymásra. Az igaz, hogy az első se kérve, se ajánlva nem igen volt. A rendőr kezdett kétségbeesni fia fölött. Az rettenetes volna. E kényelmetlen helyzetet egész alkalmilag szakitá meg a belépő komornyik. »Egy úr van itten, erővel be akar jönni. Nincs látogató jegye. Valamit beszél Jerichóról, hogy odavaló.« Princz Alienor arczát egy reménysugár derité fel. — Bocsásd be, Karakán barátunk rontott be a szobába. Fújt a sietségtől s a homloka csupa izzadság volt. — Alászolgájuk uraim. Az én nevem Karakán Absolon, a »Jerichói Kürt« főmunkatársa. Csak most értesültem, hogy önök uraim, princz Alienor megbízásából a szerkesztőségben jártak , ama bizonyos színházi czikk szerzője után tudakozódtak. Azon czikk valódi szerzője, uraim, én vagyok !— Nos, mit mondtam, dörmögő gróf Kolabinszkyhez Nornenstein fejedelem.) — Becsületemre esküszöm, hogy én írtam azt a czikket , heveskedek Karakán Absolon, itt van az eredeti kéziratom, azon módon, ahogy a szedőinas bepiszkolta a festékes ujjával, itt az eredeti szedés, ahogy én azt megírtam, az a másik ur, a ki a szerezőséget magára vállalta, csak átidomította azt; maga ott sem volt a színházban. Én vagyok a szerző, igaz katholikus hitemre esküszöm. Önök tartoznak nekem hitelt adni, Tanukkal is bebizonyíthatom. S én azt nem engedhetem ; lovagias érzületem tiltja, hogy az én vétségemért más valaki bűnhődjék, Én ’ nem bújok el senki háta mögé. Amit írtam, azért helyt állok, ha ott maradok is. — (Ettől féltem, dörmögé. Nornenstein Octavian rendőr. No ez szép, fordulat. Tudtam, előre.) — Az után nyugalmat erőtetve, fordult Karakánhoz. De uram, ha ön lovagiasságára hivatkozik, akkor tán megengedi magához azt a kérdést intézteim, hogy nem találná-e helyesebbnek egy olyan megbántást, mely nőket is érintett, szintén hírlapi utón helyrehozni. Most egyszerre mindkét segédjének bámulatára előlépett princz Alienor. Arcza büszke volt és fejtartása vakmerő. — Semmi egyezkedés ! Én nem kívántam revokálást! Az csak ráduplázás volna bántalomra. Én fegyveres elégtételt kértem, s azt követelek. Nornenstein Octavian fejedelem azt hitte, hogy fiából most a hamis becsvágy beszél s csitítva suga oda neki.— Te, fiam. Ez a legveszedelmesebb verekedő a monarchiában.) Princz Alienor fennhangon válaszolt rá. — S én nem bánom, ha vivómester is! Ő még dicsekszik azzal, hogy engemet, és még más valakit, akinek én védelemmel tartozom, megbántani merészelt. Én e megbántás emlékét oda akarom neki a pofájára feljegyezni. Karakán Absolon arcza ragyogott a dicsőségtől. Oda! oda! Egy tíz centiméter hosszúságút! Fürst Octavian Nornenstein pedig meg volt dicsősülve. Odament fiához és keblére szorította. — Most ismerek a saját véremre benned! Épen igy szóltam én, mikor egy névtelen megbántás okozójául egy óriást, az orosz ezredest találtam magam előtt; gyermek voltam , ez meg egy hős . — én azt mondtam, amit te. Mindegy ! Én meg akarom azt az embert ölni! És megöltem. (Jaj, hogy dörzsöli a képemet a szakállad!) — Nos, hát uram, Karakán Absolon úr, nevezze ön meg a segédeit, a kikkel értekezünk, s mondja meg, hogy a nap folytán hol találhatjuk meg, ha szükség lesz rá ? A nagy viador mondott két hozzá méltó gentlemant s olyan nagy volt az öröme a fölött, hogy ajánlata elfogadtatott, hogy még búcsúra is nyujtáa a kezét princz Alienornak, mikor eltávozott. Szerencsére ez jobban betanulta a szerepét s eldugta a kezét a háta mögé. — Futó bolond! dörmögé utána Octavian fejedelem. — Nem szeretnék vele egyedül találkozni valami erdőben; volt gróf Kolabinszky észrevétele. A két ura annal fölkerekedett és ment azt a két gentlemant innen-amonnan összedegetni, a kik az ellenségedek lesznek. A gróf Kolabinszkynek ismét nem kellett sok emeletet járni, mert mind a két distingvált ur a kávéházban volt található. Délig rendbehozatott az ügy. (Folytatása következik.) és az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerződésre vonatkozó okmányok. — A »P. Lloyd« úgy értesül, hogy a hadügyi budget véglegesen van megállapítva és újabb közös minisztertanács elé nem kerül. A hadügyi budget. Budapest, juli 31. E sorok után egy, a »N. Fr Presse «-ből fordított közlemény részletes számokat hoz a hadügyi budgetből. Az alak, melyben e közlés történik, még nem hivatalos, de mindazonáltal a tételek hitelességéhez kevés szó fér. Egészben véve megfelelnek azok régibb közleményeinknek, még annyiban is, amenynyiben igazolják, hogy a rendkívüli budget kiadási több igényét a rendes budget kevesebb követelése némileg ellensúlyozza, aminek a »N. Fr. Pr.« még tegnapelőtt, a »Pester Lloyd« még tegnap ellenkezőjét hirdelé. Meglepetést igyen nem képeznek e számok. Nem ölelik ugyan fel az egész hadügyi többletet (mert hiányzik közülök a tengerészeti budget, mely szintén szerencséltetend bennünket pár emelt tétellel), mindazonáltal megtudásukkal az ország átesik azon, hogy a nagy meglepetésekkel való fenyegetés elveszsze lehetőségét. Ez nem azt is..., mintha ez összegek mekkoraságába közvélemény s alkotmányos tényezők csak úgy pure et simple belenyugodni tartoznának. Ellenkezőleg. Mindazt, amit a hadügyi budget iránt teendőkre nézve a delegácziók feladatakép jeleztük, fenntartandónak véljük e számok ismerete után is, s erősen hiszszük, hogy az ország nem is fog csalódni e részben táplált várakozásaiban. Egy új tétel — az extraordinárium ágyútétele- úgy látszik, kikerülhetetlen. Ám szavazzák meg ezt a delegátusok. De gondoskodjanak, hogy ez összeg ne legyen tiszta túlkiadás. Emlékeztetünk a delegáczió tavali kisebbségének igen gyakorlati munkálatára. Annak most keresztülvitele tán nem lenne oly nehéz, mint a minőnek bizonyult tavai; indokoltnak pedig még sokkal indokoltabb. S ily utakon lehetséges lesz számolnunk a helyzet, kétoldalú követelményeivel. Az N. Fr. Pr. idézett közleménye következőleg hangzik: Most már előttünk fekszenek a delegácziók elé terjesztendő hadi budgetről a számilag pontos adatok is. E számok szerint a hadsereg számára kérendő túlkiadás még jelentékenyen — egész 2 millióval —kevesebb, mint ahogy az az első felületes adatokból kivehető volt. A hadügyminiszter összszükséglete a hadsereg számára (a tengerészet igényeit nem számítva ide) 103.430,000 forintot tesz. Az 1875.évre mindössze jóváhagyott 96.527,030 frt. A több szükséglet a múlt évhez képest tehát 6 902,970 frtot tesz. Az 1875. évre előirányzott összeggel hasonlítva ezt össze, a plusz még jelentékenyen kisebb. Előirányoztatott ugyanis 1875-ben 99.432,973 ft; a két előirányzat közti különbség tehát 3.997,027 frt. Az igényelt összegből 92.230.000 frt a rendes, 11.200.000 frt a rendkivüli budgetre esik. Az 1875. évre a rendes szükségletben megszavaztatott 92 mil. 849.796 frt, a rendkívüliben 3.677.234 frt. Az 1876. évre igényelt összeg a rendes budgetben tehát 619.796 írttal kevesebb, ellenben a rendkívüli budgetben 7.522.766 írttal nagyobb a tavaly megszavazottnál. Az előirányzott rendkívüli kiadásoknál azonban rögtön meg kell jegyezni, hogy a kérdéses 11.200.000 írtból egész 6 millió frt az új ágyuk beszerzésére van fölvéve. Ha ezen egész kivételesen rendkívüli kiadásnak feltűnő összegtől, mely valószínűleg a delegáczió tárgyalásainak főtárgya lesz, s melynek két budgetév közt való felosztása nézetünk szerint lehetséges, eltekintünk, a rendkívüli szükséglet hátralevő része 5.200.000 forintot tesz, tehát 1.522.766 forinttal többet a múlt évben jóváhagyottnál. Az előirányzott számok azonban nem lényegtelen módosulást szenvednek, ha a szükséglettel szemben a hadügyminisztérium tulajdon bevételeiből várható fedezetet is szembe állítjuk, mely ez évben csekélyebb összegben irányoztatott elő, mint tavai. Az 1876-ik évi nettó szükséglet viszonyát az 1875-höz képest a következő összeállítás mutatja ki: 1876. 1875. 1876. Bruttó szükséglet 103.430,000 ft 96.528,030 ft +6.902,970 frt. Fedezet 4.429,511 » 4.700,000 » — 270,602 » Nettó-szükséglet 99.000,489 ft 91.826,917 ft +7.173,572 frt. Ha tehát csak a nettó-szükségletet veszszük számba, kiderül, hogy, mert az 1876-ra előirányzott fedezet 270,602 írttal kevesebbre van téve az 1875-nél, a nettó-több szükséglet 1876-ra ez összeggel nagyobb lesz a,több szükséglet czimén fent említett tételnél, vagyis 7.173,572 írtra rúg. A hadügyminiszter 1875-iki előirányzatával való összehasonlítás következő eredményekre vezet: 1876. 1875. 1876. Nettó-előirányzat 103.430,000 ft 99.432,973 ft + 3.997,027 ft Fedezet 4.429,511 ft 4.700,000 ft— 270,602 ft 99.000,489 ft 94.732,973 ft. + 4 167,516 ft. A nettó-szükséglet 1876-ra tehát 4.267,516 írttal nagyobb, mint a Kuhn által 1875-re eleve igényelt nettó szükséglet. Ha az új ágyúkra igényelt 6.000,000 írttól eltekintünk, akkor Koller követelése 1.732,484 írttal kevesebb, mint amennyit tavai elődje kért. Részletesen, s az előirányzat czimei szerint a következendőkben hasonlítjuk össze a mostani előirányzatot a taval megszavazott összeggel . Rendes szükséglet. frt frt 1. czimKözponti vezetés 469,512 469,512 2. Területi és helyi katonai hatóságok 436,600 431,467 3. Katonai igazgatóságok és szakellenőrzések 842,022 842,022 4.» Katonai lelkésznek 154,116 154,116 5.» Katonai igazságszolgáltatás 267,947 267,947 6.» Magas parancsnokságok és táborkarok 1.532,572 1.490,347 7. Csapattestek s általános csapatkiadások 22.220,013 22.082,720 8.» Katonai képzőintézetek 1.107,830 1.049,771 9. Technikai s administrativ katonai bizottságok 199,687 184,687 10.» Élelmi tárházak 541,679 541,679 11.» Ágymagazinok 34,453 34,453 12.» Egyenruhakezelő intézetek 119,500 119 000 13.» Technikai tüzérség 2.840,000 2.840,000 14.» Dragonyos anyag szertár 106,500 106,500 15.» Utász anyagszerek 32,000 32,000 16.» Műszaki és katonai épit. igazg. 2.125,351 2.108,051 17.» Katonai földrajzi intézet 350,277 343,977 18.» Katonai egészségügy 3.095,242 3.095,242 19.» Ellátásügy 10.000,000 10.000,000 20.» Katonai fegyintézetek 61,435 61,435 21. Különböző kiadások 303,000 303,000 22.» Természeti ellátás 16.325,26917.408,304 23. Legénység élelmezése 12.871,974 12.540,014 24.» Egyenruha és ágynemű 8.240,620 8.595,917 25. Elhelyezési kiadások 4.523,953 4.427,678 26. Remontírozás 1.420,448 1.429,448 27. SZ Altisztek jutalom dijai 1.900,000 1.900,000 Összesen 92.230,00092.849,706 Ebből levonatik a fedezet 4.429,511 4.700.1 IS Fedezetlen szükségletül marad 87.800,489 88.149,633 Az előirányzott rendes szükséglet eltérései azon megfelelő tételektől, melyeket a delegácziók a múlt évben megszavaztak, ez összeállításból láthatók. Összehasonlítva a múlt évben igényelt összegtől, eltérés tizenkét czimnél nyilatkozik, s pedig hatnál több követelés, mely 490,755 frtot tesz, tizenegy czimnél kevesebb követelés, mely 1.625,646 frtra rúg. Több követeltetik ugyanis a 6. czimnél (magas parancsnokságok és táborkarok) 39,225 írttal, a 8-ik czimnél (katonai képzőintézetek) 58,059 írttal, a 16-ik czimnél (műszaki és építészeti igazgatóságok) 17,300 írttal, a 17-ik czimnél (katonai földrajzi intézet) 1798 írttal, a 23-ik czimnél (a legénység élelmezése) 320,300 írttal, a 25-ik czimnél (elhelyezési kiadások 54,073 írttal. Kevesebb követeltetik az 1. czimnél (központi vezetés) 4100 írttal, a 2. czimnél (területi s helyi katonai hatóságok) 6147 írttal, a 3. czimnél (katonai igazgatóságok és szakellenőrzések) 27,635 írttal, a 9-ik czimnél (katonai lelkészek) 2000 írttal, a 7-ik czimnél (csapattestek s átalános csapatkiadások) 4919 írttal, a 9-ik czimnél (technikai és adminisztratív katonai bizottságok) 51,116 írttal, a 10. czimnél (élelmezési tárházak) 28,077 írttal, a 18. czimnél (katonai egészségügy) 31,001 írttal, a 22-ik czimnél (ellátás természetben) 1.110,305 frt, a 24-ik czimnél egyenruha és ágynemű) 356,952 frt, a 25-ik czimnél (remontírozás) 2414 írttal. Megjegyzendő még, hogy az 1876-ik évben szökő nap van, mely kerek szám 118,000 frtot igényel. Rendkivüli szükséglet: 1. czim. Tábori távirda 30,000 frt 2. » Fegyverzet (50,000 darab Werndl fegyver, Igmand és Pola erődök fölfegyverezése, lőpróbák) 2.590,000 » 3. czim. Ruházat, fegyver 25,000 » 4. » 1876. évben kiállítandó nyomtatványokért 20,000 » 5. czim. Uj mértékek és sulyok beszerzése 8,000 » 6. czim. Művelődési czélokra 14,000 » 7. » Építkezésekre 184,000 » 8. » Gyakorlati és előterek vásárlása és berendezése 36,000 » 9. csim. Fáradalmak és jutalmazások 13,000 » 10. czim. Első épitési részletek 445,000 » 11. » Második épitési részletek 227,300 »12. » Negyedik épitési részletek 200,000 » 13. » Hatodik épitési részletek (Igmand 100,000 frt, Krakó 180,000 frt, polai laktanyai 50,000 frt) 330,009 » 14. czim. Katonai geogr. intézetre 527,700 » 15. » A számfelettiek járuléka 550.000 . Ezen rendkívüli szükséglethez még az új ágyukra kivontató 6 millió fog kéretni. A kormány ezzel foglalkozik, hogy ezen szükségletre egy külön előterjesztést dolgozzon ki s annak sürgősségét és szükségét külön emlékiratban tüntesse föl. Világos, hogy ebben van az egész hadügyi budget súlypontja. — Ki kell emelnünk és készségesen elismernünk, hogy a kormány megtartotta az 1872-ben tett ígéreteket, és az akkor normális budgetként megjelölt összegen nem terjeszkedett túl — legalább mi a rendes szükségletet illeti, — sőt constatálni lehet, hogy az akkori rendes szükséglethez képest most mintegy egy millióval kevesebb kívántatik. Ennek természetesen az a következése, hogy az annyira kívánatos katonai élelmezés javítása nem vitethetik keresztül. Tán megtalálja a hadügyi kormányzat az élelmiszerek folytonos alább szállásában itt is az eszközt a katona sorsának legalább némi javítására.« Budapest, jul. 31. Hogy a kereskedelmi féltékenység nemcsak a múltban volt egyik legfőbb oka a nemzetek közti súrlódásoknak és viszálkodásoknak, — mint az állambölcselők állítják — hanem hogy még most is az, azt mindennap uj meg uj példával lehetne bebizonyítani.— Különösen nekünk magyaroknak ugyancsak kijutott e bizonyitékokból. 1876 1875