A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1875-08-01 / 174. szám

174. szám. XIII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Vasárnap, augusztus 1.­­V/«WAVI Kiadó-hivatal: Barátok­ tere. Athenaeum-épület földszint. Előflífténi .II.­ •• Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás egy­ü­tt: 3 hónapra.....................................­ 8 l­t ~ 6 hónapra..........................................* Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor ,a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szer­kesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekről fogad­tatnak el. *­ Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. 99 Előfizetési felhívás: A N­O* Xlll-dik évi folyamára. 46 Előfizetési árak:Egy hóra 12 frt 6 frt 2 frt Külön e­lőfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a pest­i utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­­tessg re tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala ezon alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala, Budapest, julius 31. A közjegyzők és az állam pénzügyei. Holnap lép életbe a közjegyzői intéz­mény. Fontosságát nem igazságügyi szem­pontból akarjuk kiemelni, hanem — kapcso­latban a pénzügyminiszter legközelebbről megjelent rendeletével — ez intézménynek, az állam pénzügyeire való hatását és ez iránti kötelességeit kívánjuk hangsúlyozni. A bélyeg és illetékek budgetünk egyik je­lentékeny részét képezik, mert az e czímen 22 és­ fél millióra előirányzott összeg, bevéte­leinknek mintegy 12 százalékát teszi és en­nek befolyása volt eddig legkevésbé biztosít­va, mert e két budgettételben növekedett aránylag legnagyobb mértékben a hát­ralék. Holott bármily terhes legyen is az ille­tékek köz­é.1 némelyik, pl. az örökösödési száza­lék, mégis, többi adóinkhoz képest, legköny­­nyebben elviselhetők, mert az újonnan szer­zett vagyoni erőhöz vagy önkénytes cselekvé­­nyekhez vannak szabva. Épen ezért nagy sikert várunk, még e tekintetben is, a közjegyzői intézménytől és épen ezért üdvözöljük a pénzügyminiszternek legújabb rendeletét, mely a közjegyzők mű­ködését, a bélyeg és jogilletékek lefizetése tárgyában szabja meg. Csak kis részben van itt az államra nézve új jövedelemről szó, a­mennyiben a közjegyzők üzleti, óvási, letéti könyvei és némely hozzájuk intézett okiratok is bélyeggel látandók el, de annál nagyobb haszon várható a meglevő bélyeg és illeték szabályok pontosabb alkalmazása és a pénz­nek pontosabb befolyása által. Ezt biztosítja a közjegyzői intézmény és főleg azon pénzügyi functió, melyet reá ró a pénzügyminiszter rendelete. Miután azon okmányok és másolatok bélyeggel való ellátásáért, melyeket ő állít ki, a közjegyző annyira felelős, hogy saját­jából kárpótolja az államot, ha mulasztása miatt kárt szenved, ez által a bélyeg és ille­tékek utáni egyik fő jövedelmi forrás van biztosítva. Miután a nála letett, vagy más czélból megfordult okiratoknak bélyeg­gel ellátásáról gondoskodni, vagy az illetékek­nek kiszabása végett 8 nap alatt a pénzügy­igazgatóságnak, illetőleg az illetékkiszabási hivatalnak jelentést tenni, a közjegyző köte­les , ez­által a bélyeg és illetékkiszabás sok oly esetben van, rövid idő alatt, biztosítva, melyekben eddig vagy elkerülve, vagy későn volt elérve. És minthogy a közjegyző az ok­iratokra ragasztott bélyeg mennyiségét, vagy azoknak az illetékek kiszabása végett az ille­tő hivatallal való közlését, ügyviteli és letéti könyveiben feljegyezni, és így erről az állam­nak számadással tartozik , ez által biztosítva van úgy vele, mint az ügyfelekkel szemben, s a kellő és sikeres ellenőrzés. És végre, a közjegyzők, azon fakultatív hatáskörükben, mely a végrehajtási, hagya­téki és örökösödési ügyekben bíróságok vagy örökösök által bízható reájok, hasonlóan fontos szolgálatot tehetnek azon kötelezettsé­gük által, melyet a pénzügyminiszteri rende­let ró rájuk, hogy az illetékszabási hivatal­nak jelentést tegyenek és a hagyaték átadása vagy telekkönyvi átiratás előtt az illeték b­i­z­­tosításáról gondoskodjanak. Ezekben összpontosul a közjegyzők pénz­ügyi működése és el kell ismernünk, hogy egy, az államnak semmiben sem kerülő intéz­mény által, így milliókra menő haszon lehet biztosítva, mely most elvész, részben a hátralé­kok által okozott deficitben, részben maguk­nak az illetékeknek, a hanyag behajtás miatti végleges elveszésében, részben sok okirat bélyeg nélkül maradása miatt. Reméljük, hogy a közjegyzők felfogják a pénzügyminiszter és törvényhozás nemes intencióját, e tekintetben is, és biztosítják e téren az állam jövedelmeinek fokozását és pontosabb befolyását. Ha ezt tekintetbe veszszük, és ha meg­gondoljuk ez intézmény hivatásszerű igazság­ügyi hatását is, mely az okiratok szabatos és hiteles szerkesztésében, megőrzésében és ez által számtalan perlekedésnek megakadályo­zásában áll , a­mi által segít az igazságszol­gáltatás egyszerűsítésében, apasztja a per­költségeket, előmozdítja a vagyon és örökö­södési biztonságot, a szerződési viszonyok szilárdságát és ezáltal emeli a közhitelt;­­S ha mindezt meggondoljuk, látni fogjuk, hogy ez­által is a » rendszer­­-változtatás épen azon két szempontból van előmozdítva, melyek alatt létesítendő hazánkban minden reform : t. i. az állam anyagi és a polgárok szellemi és anyagi jóllétének előmozdítása szempont­jából ! Ezért üdvözöljük a közjegyzőket, hiva­tásuk kezdetén ! — A vámügyi tárgyalások a magyar kormány kebelében jó előre haladtak, sőt ma délután már meg­kezdődött e­ a szakértők kihallgatása is, így ma a szesziparnak a vámtételekkel való viszonyáról, illetőleg ezeknek amarra való hatásáról kérték ki Gschwind és Müller gyárosokat, mint szakértőket. Hétfőn a vegyészeti iparczikkek tárgyá­ban fognak szakértők meghallgatatni és a jövő hét folytán még a szövészeti, len- és gyapjú­iparczikkek­­re, pamutkelmék és más czikkekre vonatkozó vagy az osztrákok által ajánlott vámtételek iránt fognak az illető szakértők meghallgattatni. A tárgyalás czélja, kizárólagosan, a kormány minden oldalú tájékozása, az attól független elhatá­rozás előtt és igy már természeténél fogva sem nyil­vánosság elé való. — A budapesti összekötő vasút munkálataira, mint a »P. Napló« írja, a pályázat közelebb fog kihirdettetni. A költség negyedfél millió, s a vasút 1877-ben fogna elkészülni. Mint tudva van, a tervezett költség egy részletét az 1875-diki budget tartalmazza; a többi két részlet elosztatik 1876-ra és 1877-re.­­ Az új vöröskönyv nagyon sok anyagi ügyre­ vonatkozó okmányt fog tartalmaz­ni , így a Romániával folyt kereskedelmi szerződési alkudozásokról sok okmány lesz közölve, benn lesz­nek a szerb vasutcsatlakozásra, a török vasút ügyre A „HON “ TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. If­­ík rész. A Vend­ik­. Karakán barátunk tragoediája (28. Folytatás.) Princz Alienort ez alatt már siettek felkeresni a segédei. — Minden a legjobban el van intézve. Az el­lenfél segédei kardot választottak, mi megegyeztünk »első vér «-re, holnap reggel hat órakor a szentlőrin­­czi erdőben. — Sokkal jobb szerettem volna, szólt gróf Ko­­labinszky, ha zárt teremben történik: reggel deres a fa, az ember könnyen meghűti a lábát. (Átkozott önzők az ilyen párbajvivók, hogy azoknak csak a saját egészségükre van gondjuk , a segédekével nem törődnek.) —■ Tehát korán kell, szólt a rendőr fiának atyai utasításokat adva, s reggelire igyál egy pohár rhamot, mely fölmelegit, meg egy pár lágy tojást. Ma délután aludd ki magadat, mert az éjjel izgatott lészesz. — Ne legyen miattam aggodalmad! szólt print Alienor, az egész dolog még csak fel sepa izgat. Ta­pintsd csak az üteremet. — Bámulatos! oly nyugodtan ver, mintha csak foxhuntingról volna szó. Nekem az első párbajom előtt egész nap lázam volna, s nem tudtam se ülni te feküdni, folyvást szaladnom kellett. Ez a hidegvér már hollandi örökség. — De tudsz-e te vívni ? Meg­állj , tanítalak egy pár mesterfogásra. Elhozattam a­­vivókardokat. Jel tedd fel a vi­álarctot. — Ah. Hagyj nekem békét ezzel a tréfával Az én dolgom lesz az. — De nem árt ezeket a fogásokat tudni. 4öj csak ki a mensurába. ■ — De megtalálsz ütni. — No ugyan nagy baj lesz! Életlen karddal. — Csak mutasd te azt, úgy a levegőben, nálam nélkül — Nézzed csak. Mikor az ellenfél en garde te­szi magát, igy ni, a kard belső felével egyet csapni a keze fejére, mindjárt vége van. Vagy ezt ni. Kétszer felyül egymás után, a második vágás az ellenfél tá­madó tempóját szelve keresztül, okvetlenül annak a karját találja. Aztán meg azt. Az ellenfél elvágását, nem parírozni, hanem a­kart felkapni, az­ ellenfél vá­gását átsuhantani s egyidejűleg eléje vágni, ez bizo­nyosan pofát talál —­ De ne hadazz azzal a karddal, mert én csiklandom ! Bizonyos vagyok én magamról, ne félts. — No hiszen, a­mi az ellenfeledet illeti, az iránt egy nagy kő esett le a szivemről. Magvallom, egy kicsit szepegtem. Ön tudja jól, gróf, az a menny­­kő­ ficzkó, az a Karakán, a híres krakehler, csak azért van szerződtetve a »Jerichói Kürt« szerkesztőségé­hez, hogy ha jön valaki elégtételt kérni valami czikk­­ért, előálljon s azt mondja: én írtam azt! Aztán tes­sék vele verekedni, a­kit az ezredétől is azért bocsá­tották el, mert mindenkit összevagdalt. Attól féltem, hogy nekünk is őtet fogják idetolni, s akkor nem lett volna más hátra, mint hogy magam verekedjem meg a ficzkóval. Szerencsére nagyon jókor jöttünk, s ta­láltunk helyette egy görbehátú, nádtermetű, tintás ujjú diákot, a­ki az első ijedtségben kivallotta, hogy ii írta a czikket. Igazság! meg sem mondtuk neked az ellenfeled nevét. Micsoda bolond neve is van, va­lami Napóleon ? Sárkány, vagy Tárkány, vagy Pár­kány. Nini. Mi bajod lett egyszerre, Alienor? Mi ám ? Az, hogy akármiféle Napóleon legyen is az a bizonyos, de ez nem az az ember, a­kivel princz Alienornak szerződése ennyi meg ennyi centi­­méterre. — Rögtöni szívdobogás . . . hebegé Alienor. — No, az ugyan roszkor jön ! Micsoda kisasz­­szonyoknak való betegség ez! Igyál egy kis hidegvi­zet. A Pontius Pilátusra. Hogy ver egyszerre az ütered. Nem szeretem azt a bajt sehogy sem. Egé­szen reszketsz. Még a szád is fehér lett. Terringet­­tél. Igyál inkább egy pohár rhamot, s lélekzelj egyet, nagyot. Hiszen csupa erő, izom vagy. Két olyan ficz­­kót megennél kenyérre kenve, mint az ellenfeled. Egy ínséges Napóleon! De princz Alienornak egyszerre az egész ked­ve odalett. Ez a quiprequo neki semmiképen nem tetszett. — Én nem tudom ... — Mit nem tudsz ? — Nem fog-e Rafaela herczegnő megnehez­telni ? — Csak nem bántad talán meg a kihívást ? — Óh ezt nem. De úgy látom, hogy ti még­is követtettek el egy inconvenientiát a kihívásnál — Terringettét! Te adsz nekem leczkét abból, hogy mik a párbaji conventiók ? — Journalsértésnél mindig alternatívát szokás feltenni, vagy revocálja a czikkb­ó a sérelmet, vagy fegyveres elégtételt ad. Ti az elsőt meg sem kísér­­tettétek. A­ két four megdöbbenve nézett egymásra. Az igaz, hogy az első se kérve, se ajánlva nem igen volt. A rend­őr kezdett kétségbeesni fia fölött. Az rettenetes volna. E kényelmetlen helyzetet egész alkalmilag sza­­kitá meg a belépő komornyik. »Egy úr van itten, erővel be akar jönni. Nincs látogató jegye. Valamit beszél Jerichóról, hogy oda­való.« Princz Alienor arczát egy reménysugár de­­rité fel. — Bocsásd be, Karakán barátunk rontott be a szobába. Fújt a sietségtől s a homloka csupa izzadság volt. — Alászolgájuk uraim. Az én nevem Karakán Absolon, a »Jerichói Kürt« főmunkatársa. Csak most értesültem, hogy önök uraim, princz Alienor megbízásából a szerkesztőségben jártak , ama bizo­nyos színházi czikk szerzője után tudakozódtak. Azon czikk valódi szerzője, uraim, én vagyok !­­— Nos, mit mondtam, dörmögő gróf Kola­­binszkyhez Nornenstein fejedelem.) — Becsületemre esküszöm, hogy én írtam azt a czikket , heveskedek Karakán Absolon, itt van az eredeti kéziratom, azon módon, a­hogy a szedőinas bepiszkolta a festékes ujjával, itt az eredeti szedés, a­hogy én azt megírtam, az a másik ur, a ki a szer­e­zőséget magára vállalta, csak átidomította azt; ma­ga ott sem volt a színházban. Én vagyok a szerző, igaz katholikus hitemre esküszöm. Önök tartoznak nekem hitelt adni, Tanukkal is bebizonyíthatom. S én azt nem engedhetem ; lovagias érzületem tiltja, hogy az én­ vétségemért más valaki bűnhődjék, Én ’ nem bújok el senki háta mögé. A­mit írtam, azért helyt állok, ha ott maradok is. — (Ettől féltem, dörmögé. Nornenstein Octa­­vian rendőr. No ez szép, fordulat. Tudtam, előre.) — Az után nyugalmat erőtetve, fordult Karakánhoz. De uram, ha ön lovagiasságára hivatkozik, akkor tán megengedi magához azt a kérdést intézteim, hogy nem találná-e helyesebbnek egy olyan megbántást, mely nőket is érintett, szintén hírlapi utón helyrehozni. Most egyszerre mindkét segédjének bámula­tára előlépett princz Alienor. Arcza büszke volt és fejtartása vakmerő. — Semmi egyezkedés ! Én nem kívántam revo­­kálást! Az csak ráduplázás volna bántalomra. Én fegyveres elégtételt kértem, s azt követelek. Nornenstein Octavian fejedelem azt hitte, hogy fiából most a hamis becsvágy beszél s csitítva suga oda neki.­­— Te, fiam. Ez a legveszedelmesebb verekedő a monarchiában.) Princz Alienor fennhangon válaszolt rá. — S én nem bánom, ha vivómester is! Ő még dicsekszik azzal, hogy engemet, és még más valakit, a­kinek én védelemmel tartozom, megbántani meré­szelt. Én e megbántás emlékét oda akarom neki a pofájára feljegyezni. Karakán Absolon arcza ragyogott a dicsőség­től. Oda! oda! Egy tíz centiméter hosszúságút! Fürst Octavian Nornenstein pedig meg volt dicsősü­lve. Odament fiához és keblére szorította. — Most ismerek a saját véremre benned! Épen igy szóltam én, mikor egy névtelen megbántás oko­zójául egy óriást, az orosz ezredest találtam magam előtt; gyermek voltam , ez meg egy hős . —­ én azt mondtam, a­mit te. Mindegy ! Én meg akarom azt az embert ölni! És megöltem. (Jaj, hogy dörzsöli a képemet a szakállad!) — Nos, hát uram­, Karakán Absolon úr, nevez­ze ön meg a segédeit, a kikkel értekezünk, s mondja meg, hogy a nap folytán hol találhatjuk meg, ha szük­ség lesz rá ? A nagy viador mondott két hozzá méltó gent­lemant s olyan nagy volt az öröme a fölött, hogy ajánlata elfogadtatott, hogy még búcsúra is nyujtá­a a kezét princz Alienornak, mikor eltávozott. Szeren­csére ez jobban betanulta a szerepét s eldugta a kezét a háta mögé. — Futó bolond! dörmögé utána Octavian fe­jedelem. — Nem szeretnék vele egyedül találkozni valami erdőben; volt gróf Kolabinszky észrevétele. A két ur­a annal fölkerekedett és ment azt a két gentlemant innen-amonnan összedegetni, a kik az ellenségedek lesznek. A gróf Kolabinszkynek ismét nem kellett sok emeletet járni, mert mind a két dis­­tingvált ur a kávéházban volt található. Délig rend­behozatott az ügy. (Folytatása következik.) és az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerző­désre vonatkozó okmányok. — A »P. Lloyd« úgy értesül, hogy a hadügyi budget véglegesen van megállapítva és újabb közös minisztertanács elé nem kerül. A hadügyi budget. Budapest, juli 31. E sorok után egy, a »N. Fr Presse «-ből for­dított közlemény részletes számokat hoz a hadügyi budgetből. Az alak, melyben e köz­lés történik, még nem hivatalos, de mind­azonáltal a tételek hitelességéhez kevés szó fér. Egészben véve megfelelnek azok régibb közleményeinknek, még annyiban is, ameny­­nyiben igazolják, hogy a rendkívüli budget kiadási több­ igényét a rendes budget keve­sebb követelése némileg ellensúlyozza, a­mi­nek a »N. Fr. Pr.« még tegnapelőtt, a »Pes­ter Lloyd« még tegnap ellenkezőjét hirdelé. Meglepetést igyen nem képeznek e szá­mok. Nem ölelik ugyan fel az egész hadügyi többletet (mert hiányzik közülök a tengeré­szeti budget, mely szintén szerencséltetend bennünket pár emelt tétellel), mindazonáltal megtudásukkal az ország átesik azon, hogy a nagy meglepetésekkel való fenyegetés el­­veszsze lehetőségét. Ez nem azt is..., mintha ez összegek mekkoraságába közvélemény s alkotmányos tényezők csak úgy pure et simple belenyu­godni tartoznának. Ellenkezőleg. Mindazt, a­mit a hadügyi budget iránt teendőkre nézve a delegácziók feladatakép jeleztük, fenntar­­tandónak véljük e számok ismerete után is, s erősen hiszszük, hogy az ország nem is fog csalódni e részben táplált várakozásaiban. Egy új tétel — az extraordinárium ágyútéte­le­­- úgy látszik, kikerülhetetlen. Ám szavaz­zák meg ezt a delegátusok. De gondoskodja­nak, hogy ez összeg ne legyen tiszta túlkiadás. Emlékeztetünk a delegáczió tavali kisebbsé­gének igen gyakorlati munkálatára. Annak most keresztülvitele tán nem lenne oly nehéz, mint a minőnek bizonyult tavai; indokoltnak pedig még sokkal indokoltabb. S ily utakon lehetséges lesz számolnunk a helyzet, kétol­dalú követelményeivel. A­z N. Fr. Pr.­ idézett közleménye kö­vetkezőleg hangzik: Most már előttünk fekszenek a delegácziók elé terjesztendő hadi budgetről a számilag pontos adatok is. E számok szerint a hadsereg számára kérendő túl­kiadás még jelentékenyen — egész 2 millióval —ke­vesebb, mint a­hogy az az első felületes adatokból ki­vehető volt. A hadügyminiszter összszü­kséglete a hadsereg számára (a tengerészet igényeit nem szá­mítva ide) 103.430,000 forintot tesz. Az 1875.­­évre mindössze jóváhagyott 96.527,030 frt. A több szük­séglet a múlt évhez képest tehát 6 902,970 frtot tesz. Az 1875. évre előirányzott összeggel hasonlítva ezt össze, a plusz még jelentékenyen kisebb. Előirá­­nyoztatott ugyanis 1875-ben 99.432,973 ft; a két elő­irányzat közti különbség tehát 3.997,027 frt. Az igényelt összegből 92.230.000 frt a rendes, 11.200.000 frt a rendkivüli budgetre esik. Az 1875. évre a rendes szükségletben megszavaztatott 92 mil. 849.796 frt, a rendkívüliben 3.677.234 frt. Az 1876. évre igényelt összeg a rendes budgetben tehát 619.796 írttal kevesebb, ellenben a rendkívüli bud­­getben 7.522.766 írttal nagyobb a tavaly megszava­­zottnál. Az előirányzott rendkívüli kiadásoknál azon­ban rögtön meg kell jegyezni, hogy a kérdéses 11.200.000 írtból egész 6 millió frt az új ágyuk be­szerzésére van fölvéve. Ha ezen egész kivételesen rendkívüli kiadásnak feltűnő összegtől, mely valószí­nűleg a delegáczió tárgyalásainak főtárgya lesz, s melynek két budgetév közt való felosztása nézetünk­­ szerint lehetséges, eltekintünk, a rendkívüli szükség­let hátralevő része 5.200.000 forintot tesz, tehát 1.522.766 forinttal többet a múlt évben jóváha­­gyottnál. Az előirányzott számok azonban nem lényeg­telen módosulást szenvednek, ha a szükséglettel szem­ben a hadügyminisztérium tulajdon bevételeiből vár­ható fedezetet is szembe állítjuk, mely ez év­ben csekélyebb összegben irányoztatott elő, mint ta­vai. Az 1876-ik évi nettó szükséglet viszonyát az 1875-höz képest a következő összeállítás mutatja ki: 1876. 1875. 1876. Bruttó szükséglet 103.430,000 ft 96.528,030 ft +6.902,970 frt. Fedezet 4.429,511 » 4.700,000 » — 270,602 » Nettó-szükséglet 99.000,489 ft 91.826,917 ft +7.173,572 frt. Ha tehát csak a nettó-szükségletet veszszük számba, kiderül, hogy, mert az 1876-ra előirányzott fedezet 270,602 írttal kevesebbre van téve az 1875-nél, a nettó-több szükséglet 1876-ra ez összeg­gel nagyobb lesz a,több szükséglet czimén fent emlí­­tett tételnél, vagyis 7.173,572 írtra rúg. A hadügyminiszter 1875-iki előirányza­tával való összehasonlítás következő eredmények­re vezet: 1876. 1875. 1876. Nettó-előirányzat 103.430,000 ft 99.432,973 ft + 3.997,027 ft Fedezet 4.429,511 ft 4.700,000 ft— 270,602 ft 99.000,489 ft 94.732,973 ft. + 4 167,516 ft. A nettó-szükséglet 1876-ra tehát 4.267,516 írttal nagyobb, mint a Kuhn által 1875-re ele­ve igényelt nettó­ szükséglet. Ha az új ágyúkra igé­nyelt 6.000,000 írttól eltekintünk, akkor Koller kö­vetelése 1.732,484 írttal kevesebb, mint a­mennyit tavai elődje kért. Részletesen, s az előirányzat czimei szerint a következendőkben hasonlítjuk össze a mostani elő­irányzatot a taval megszavazott összeggel . Rendes szükséglet. frt frt 1. czimKözponti vezetés 469,512 469,512 2. Területi és helyi ka­tonai hatóságok 436,600 431,467 3. Katonai igazgatósá­gok és szakellenőr­zések 842,022 842,022 4.» Katonai lelkésznek 154,116 154,116 5.» Katonai igazság­szolgáltatás 267,947 267,947 6.» Magas­ para­ncsnok­ságok és táborkarok 1.532,572 1.490,347 7. Csapattestek s álta­lános csapatkiadások 22.220,013 22.082,720 8.» Katonai képzőinté­zetek 1.107,830 1.049,771 9. Technikai s adminis­trativ katonai bizott­ságok 199,687 184,687 10.» Élelmi tárházak 541,679 541,679 11.» Ágymagazinok 34,453 34,453 12.» Egyenruhakezelő in­tézetek 119,500 119 000 13.» Technikai tüzérség 2.840,000 2.840,000 14.» Dragonyos anyag szertár 106,500 106,500 15.» Utász anyagszerek 32,000 32,000 16.» Műszaki és katonai épit. igazg. 2.125,351 2.108,051 17.» Katonai földrajzi in­tézet 350,277 343,977 18.» Katonai egészségügy 3.095,242 3.095,242 19.» Ellátásügy 10.000,000 10.000,000 20.» Katonai fegyintéze­tek 61,435 61,435 21. Különböző kiadások 303,000 303,000 22.» Természeti ellátás 16.325,26917.408,304 23. Legénység élelme­zése 12.871,974 12.540,014 24.» Egyenruha és ágy­nemű 8.240,620 8.595,917 25. Elhelyezési kiadások 4.523,953 4.427,678 26. Remontírozás 1.420,448 1.429,448 27. SZ Altisztek jutalom­ dijai 1.900,000 1.900,000 Összesen 92.230,00092.849,706 Ebből levonatik a fedezet 4.429,511 4.700.1 IS Fedezetlen szükségletül marad 87.800,489 88.149,633 Az előirányzott rendes szükséglet eltérései azon megfelelő tételektől, melyeket a delegácziók a múlt évben megszavaztak, ez összeállításból láthatók. Összehasonlítva a múlt évben igényelt összegtől, eltérés tizenkét czimnél nyilatkozik, s pedig hatnál több követelés, mely 490,755 frtot tesz, tizenegy czimnél kevesebb követelés, mely 1.625,646 frtra rúg. Több követeltetik ugyanis a 6. czimnél (magas­ parancsnokságok és táborkarok) 39,225 írttal, a 8-ik czimnél (katonai képzőintézetek) 58,059 írttal, a 16-ik czimnél (műszaki és építészeti igazgatóságok) 17,300 írttal, a 17-ik czimnél (katonai földrajzi intézet) 1798 írttal, a 23-ik czimnél (a legénység élelmezése) 320,300 írttal, a 25-ik czimnél (elhelyezési kiadások 54,073 írttal. Kevesebb követeltetik az 1. czimnél (köz­ponti vezetés) 4100 írttal, a 2. czimnél (területi s helyi katonai hatóságok) 6147 írttal, a 3. czimnél (katonai igazgatóságok és szakellenőrzések) 27,635 írttal, a 9-ik czimnél (katonai lelkészek) 2000 írttal, a 7-ik czimnél (csapattestek s átalános csapatkiadá­sok) 4919 írttal, a 9-ik czimnél (technikai és admi­nisztratív katonai bizottságok) 51,116 írttal, a 10. czimnél (élelmezési tárházak) 28,077 írttal, a 18. czimnél (katonai egészségügy) 31,001 írttal, a 22-ik czimnél (ellátás természetben) 1.110,305 frt, a 24-ik czimnél egyenruha és ágynemű) 356,952 frt, a 25-ik czimnél (remontírozás) 2414 írttal. Megjegyzendő még, hogy az 1876-ik évben szökő nap van, mely ke­rek szám 118,000 frtot igényel. Rendkivüli szükséglet: 1. czim. Tábori távirda 30,000 frt 2. » Fegyverzet (50,000 darab Werndl fegyver, Igmand és Pola erődök fölfegyverezése, lőpróbák) 2.590,000 » 3. czim. Ruházat, fegyver 25,000 » 4. » 1876. évben kiállítandó nyomtatványokért 20,000 » 5. czim. Uj mértékek és sulyok be­szerzése 8,000 » 6. czim. Művelődési czélokra 14,000 » 7. » Építkezésekre 184,000 » 8. » Gyakorlati és előterek vá­sárlása és berendezése 36,000 » 9. csim. Fáradalmak és jutalma­zások 13,000 » 10. czim. Első épitési részletek 445,000 » 11. » Második épitési részletek 227,300 »­12. » Negyedik épitési részletek 200,000 » 13. » Hatodik épitési részle­tek (Igmand 100,000 frt, Krakó 180,000 frt, polai laktanyai 50,000 frt) 330,009 » 14. czim. Katonai geogr. intézetre 527,700 » 15. » A számfelettiek járuléka 550.000 . Ezen rendkívüli szükséglethez még az új ágyuk­ra kivontató 6 millió fog kéretni. A kormány ezzel foglalkozik, hogy ezen szükségletre egy külön előter­jesztést dolgozzon ki s annak sürgősségét és szüksé­gét külön emlékiratban tüntesse föl. Világos, hogy eb­ben van az egész hadügyi budget súlypontja. — Ki kell emelnünk és készségesen elismernünk, hogy a kormány megtartotta az 1872-ben tett ígéreteket, és az akkor normális budgetként meg­jelölt összegen nem terjeszkedett túl — leg­alább mi a rendes szükségletet illeti, — sőt con­­statálni lehet, hogy az akkori rendes szükséglethez képest most mintegy egy millióval kevesebb kívánta­tik. Ennek természetesen az a következése, hogy az annyira kívánatos katonai élelmezés javítása nem vi­tethetik keresztül. Tán megtalálja a hadügyi kor­mányzat az élelmi­szerek folytonos alább szállásában itt is az eszközt a katona sorsának legalább némi ja­vítására.« Budapest, jul. 31. Hogy a kereskedelmi féltékenység nem­csak a múltban volt egyik legfőbb oka a nemzetek közti súrlódásoknak és viszálkodá­­soknak, — mint az állambölcselők állítják — hanem hogy még most is az, azt mindennap uj meg uj példával lehetne bebizonyítani.­­— Különösen nekünk magyaroknak ugyancsak kijutott e bizonyitékokból. 1876 1875

Next