A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1875-08-01 / 174. szám

Nem akarjuk itt azt az állandó küzdel­met említeni, mely köztünk s Ausztria között anyagi érdekek miatt oly régi idő óta vita­­tik, s mely csak akkor és addig látszik szü­netelni, a mikor és a meddig kizsákmányol­­tatásunkat békén tűrjük, de azonnal újra fellobban, amint érdekeink megóvására szót emelünk vagy pláne komoly előkészületet teszünk ; — itt egyedül Anglia magatartá­sára kívánunk utalni, mely kiválóan békés jellemét megtagadva, egész ingerült színeze­tet öltött, mióta az osztrák-magyar monarchia és Románia közt a kereskedelmi és vámszer­ződés jóformán ténynyé vált. Ez a kis incidens egészen kihozta a phleg­­matikus John Bullt a sodrából elannyira, hogy a parlamentben alig qualifikálható han­gulatra ragadtatta magát, a diplomatia terén egészen elveszti önmérsékletét, sajtójában pe­dig belármázza a világot, mily istentelen me­rényletet követett el az osztrák-magyar mon­archia e szerződés megkötése által — a porta souverainitásán. Sajátságos jelenség valóban. Az az An­glia, mely az ashantik ellen vívott szintén ér­­dekháborút kivéve, a krími hadjárat óta oly szép nyugodtan bírta magát viselni, hogy ki nem forgathatta nyugalmában sem az éjszak­amerikai rabszolgaháború, mely pedig embe­riségi jelszó alatt vitatott, sem a franczia­­olasz és osztrák viszály, mely egy nemzet egységi törekvéseinek háborúja volt, sem a mexicói hadjárat, hol elegendő ok volt talál­ható mind a két oldalon a beavatkozásra, se szövetségesének, Dániának schleswig-holsteini veresége, sem az osztrák-porosz hadjárat, sem végre a Franczia- és Németország között ví­vott küzdelem, az a büszke Anglia, mely foly­vást a nagy jelszavak zászlaját lengetve, még szavát is restelte latba vetni a vérontás és pusztítás megakadályozására vagy megszün­tetésére s az általa védetteknek híresztelt esz­mék vagy érdekek valamelyikének oltalmára s nézte a szeme előtt lefolyó iszonyatos­ságokat megindulás nélkül és közönyösen, mintha valami ártatlan gyermekjátékról len­ne szó, most egyszerre forró lázba esik arra a szörnyű gondolatra, hogy ime a török birodalom fennhatósági joga mekkora csorbát szenved az által, hogy egy vazal­ tar­­tományát arra méltatja egy más hatalom, hogy kereskedelmi szerződést kössön vele. Ez az ő szemében merénylet a nemzetközi jog, az európai egyensúly, a fennálló rend s talán az emberiség ellen. Mig ama háborúk mind nem bírtak előtte ily jelentőséggel. Ezt aztán a büszke Albion nem hagy­hatja szó nélkül s kikel a jogtalanul megtá­madott ártatlanság mellett előbb a parlament­ben, most pedig a sajtóban. Nem egyéb e szerződés szerinte, mint támogatása a Duna­­fejedelemségek azon törekvésének, hogy a portához való viszonyukat felbontsák, annak tekintélyét aláássák s Törökországtól elsza­kadván, annak feldarabolását megindítsák. Ez a humbug valóban ritkítja párját a maga nemében. Hiszen a Dunafejedelemségek és Törökország közötti szerződések érintetle­nül hagyják amazok belügyeit s mint a tudo­másra hozott diplomácziai jegyzékekből kide­rül : a porta souverainitási joga legkevésbé sem szorítja meg ői. Románia jogát kereske­delmi szerződések kötésére. Sőt maga az an­gol sajtó is elismeri, hogy Törökországnak magának semmi ellenvetése nincs a legújab­ban kötött szerződés ellen. De ha Törökországnak semmi ellenveté­se nincs, mit fáj hát akkor Törökország feje­­ Angliának? Hát erre meg van a felelet Derbynek Sir Elliothoz intézett levelében, melyben elő­adja, hogy a hajók összes számából, melyek a Dunát elhagyták s oly terményekkel vol­tak megrakva, melyek a folyam balpartjához tartoztak, volt angol gőzös 300, csaknem két­százezer tonna tartalommal, míg az osztrák, franczia, orosz, olasz és német hajók száma összesen 165 volt valami 80 ezer tonna tarta­lommal. Tehát Scinc­illaé lacrymae. Nem azért jajgat Anglia, hogy a t­orta souverainitási jo­ga megsértetett, hiába állítja ; de jajgat azért, mert fáj a zsebe. Ehhez nem szükséges bő magyarázat. Aki Anglia politikáját ismeri, föl nem teheti róla, hogy más hatalmon ejtett bármely sére­lem hatni tudjon rája, — haneha saját érdeke is veszélyeztetve van. Törökországot Anglia felől bátran feldarabolhatja akár­ Hercze­­govina, akár Montenegro, — csak arról kell biztosítani a nagy protectort, hogy neki is ki­jut az illendő osztalék. Úgy eltűnik a porta sértett souverainitásának kérdése a földsziné­­ről, mintha soha se létezett volna se sérelem, se souverainitás, se porta. Hanem hát ez mindegy. Ausztria-Ma­­gyarország küldiplomác­iája bizonyára nem vonakodik a Romániára vonatkozó szerződést egyenesen a portával kötni meg, ha a szerző­déskötés ezen módjának valamelyes gyakorlati eredményt és sikert jósolhat rala. De ez nem volt remélhető. Köthettünk volna mi a por­tával ezerszerte előnyösebb szerződést Romá­niára nézve, mint a­minőt a bukaresti kor­mánynyal kötöttünk. Írott malaszt maradt volna az in saecula saeculorum. A román ha­tóságok egyszerűen nem vették volna tudo­másul, hanem fenntartották volna az petroyt, helypénzt, taksát s a külön megvámolásnak azt a száz meg százféle nemét, mely eddig kivitelünket Romániába lehetetlenné tette. A porta nem tudott volna érvényt szerezni a szerződés határozatainak Romániában, s ér­dekeink sérthetők, és a sérelmek orvosolatla­nok maradtak volna e szerződés mellett ép úgy, mint anélkül. Még az esetre is, ha Tö­rökország rábírható lett volna, hogy a Romá­niával való szerződései félredobásával meg­szálló sereget tartson ottan, mely a velünk kötött kereskedelmi szerződés pontos megtar­tása fölött őrködjék. Nos hát, ha nem akartunk illusórius dol­got végezni, meg kellett kötnünk a szerző­dést azzal, a­kinek ehhez először kétségtelen joga van, másodszor a kitől e szerződés meg­tartását várjuk. Azt a szerződést, melyet a portával kötöttünk volna, Románia soha se ismerte volna el magára kötelezőnek s ne­künk nem lett volna módunkban annak meg­sértéséért felelősségre vonni a nem kötelezett felet. Míg most van alap, melynek kötelező erejét ő is elismeri, melynek fenntartásáért jótáll, s rendeleteinek végrehajtása felett sa­ját közegei által gyakoroltatja a felügyelet, szóval biztosítékot nyújt az iránt, hogy a be­tű testet is ölt. A­mi pedig a porta souverainitási jogát illeti, annak a mi diplomácziánk teljesen ele­get ten, mikor kifejezte abbeli szándékát, hogy fölkéri a portát Oláhország szerződéskö­tési jogainak elismerésére. Törs Kálmán: Dodta generalis.*) Szörénymegye, jul. 28. Alig történt követválasztás a magyar hazában, melyből annyi tanúságot lehetett volna gyűjteni, mint a szörénymegyei követválasztásból. Nem a feletti bosszú vezeti tollamat, hogy Herglocz szabadelvű párti jelöltünk megbukott, mert Herglocz saját kérésünkre leginkább csak azért vál­lalta el jelöltségét, hogy jelét adhassák annak, hogy ezen a vidéken a román nemzetiségi párt megszűnt olyan párt lenni, mely követjét aclamatióval választ­hassa. Hanem ezen követválasztás alkalmával felme­rült események, minden hazáját igazán szerető hon­polgárt, kétségbe ejthetnek. Voltak idők, midőn a magyar nemzet s Magyar­­ország török, tatár nemzeteket megtudott fékezni. Volt idő, midőn egy magyar oligarcha egyedül egy országrészt tartott féken; volt idő, midőn a ma­gyar magán szennyet nem tűrt; ekkor a magyart bar­bárnak nevezték. Volt idő, midőn a magyar nép azért támadtatott meg a hazában lakó ízót nem-magyar ajkú nemzet által, mert saját jogaitól akarta magát megfosztani, és azt azokkal megosztani, kik azt méltányolni máig sem tudják. Ez alkalommal is megmutatta a magyar, hogy őseinek méltó ivadéka volt. És ez a magyar nemzet most, a czivilisatió, az emanczipatió, a jogegyenlőség, testvéresülés, a hala­dás korszakában oda sülyedt, hogy összedugott kéz­zel nézi, mig a hazának saját gyermekei, azon kí­gyók, kiket a haza saját kebelén melenget, s mint pellikán saját vérén táplál, mint undorító férgek for­dulnak a haza ellen és a magyar nemzetet kiirthatlan gyűlöletük folytán — a világ gúnyjára — sárral do­bálják. Vegyenek időt uraim, és, olvassák a román »Albinat« »Gura szatuluit,« a »Brassai hangokat«, a Doda-féle beszédeket, és gondoskodjék a magyar nemzet, a magyar kormány még ideje korán arról, hogy a hazát fenyegető, hová­tovább elharapódzó, ve­szélyt elháríthassa. Nem fajgyűlölségből írom e sorokat, mert: a valódi oláh nemzetet, mely izgatók hiányában, a leg­nagyobb egyetértéssel éln­e foeg e hazában magyar testvéreivel, becsülöm. Hanem­ azok, a magokat románoknak nevező, uraságra vergődött szájhősök, kik a különben becsü­letes nép élére magokat mint erőszakos népboldo­­gitók feltolják, s hogy uraságokat biztosíthassák, a népet ámitják; ezek annyi körmön­font szemtelen­séget engednek meg maguknak a magyar kormány, a magyar nemzet ellenében, hogy minden becsütesen gondolkozó honpolgárt undorral tölt el. Én az itteni választások alkalmával felmerült kortelfogásoknak semmi fontosságot nem tulajdoní­tok, mert a­hol két követj­elöltről van szó, azok elő szoktak fordulni. Más kérdés azonban az, hogy az e megyében élő román nemzetiség, a vezetők hóbortos tanácsára s azok által keblökbe csöpögtete­tt tanok alapján, a hazafiságról fogalommal nem bírnak. Ennek egyik okát már a választás előtt, egy photographiába szorítva, előadtam. Ezúttal a magyar állam érdekében a magyar kormánynak maga tájékoztatása tekintetéből elmon­dok egy másik fő okot, mely az ezen vidéken létező anomáliát szülte ? Midőn az 1872-ik évi pátenssel a határőrvidék­­polgárosíttatott, a magyar kormány jó­hiszeműségből elégnek vélte azt, hogy a polgárosítás keresztülvite­lét minden további ellenőrködés nélkül — egyedül egy ember önkényére bízta. Ennek alapján, eltekintve attól, hogy a határ­­őrvidéken sok ezer képviselő államvagyon patens czíme alatt elszellőztetett, a közigazgatás állíttatott olyan lábra, melyből kifolyólag a világon minden be­következhetett, csak az nem, hogy a magyar kormány mint ilyen elismertessék. Kineveztetett a megyei tisztikar élén egy főis­pánnal, hanem hogy a főispán tisztikarával Magyar­­országot, s illetőleg a magyar kormányt ne képvisel­hesse. Szolgabirákul volt határőrvidéki alezredesek, kapitányok teljes katonai ranggal, fizetéssel és hozzá a többi szolgabirót járulékokkal neveztettek ki. Ezen szolgabirák közbenjárása folytán lettek aztán a községi elöljáróságok nyugalmazott tiszt- és altisztekből saját embereikből kiállítva. Ki tudna engemet valaha meggyőzni arról, hogy egy olyan casztból összeállított elem, mely szü­letése óta a magyar nemzet gyűlöletében iskolázta­tott, s melynek a katonai parancsszó máig is fülébe cseng, valaha az uj alkotmányos aerába magát bele­találja akkor, midőn a határőrvidéknek ismétt hely­reállításáról annyira biztosítva van, hogy már nem többé a magyar királyt, hanem csak a német császárt és az osztrák hadsereget élteti a Doda generalis. Születik-e alkotmányos főispán ezen a világon, ki ilyen közegekkel a maga helyét kellőleg betölt­hesse és a kívánalomnak megfelelhessen ? Ezen alapon szülemlett az, hogy az iskolák el­hanyagoltainak, a­mennyiben azok magyarellenes szellemű tanítók által oktattatnak hazafias (?) ér­zelmekre, és nincs, ki a kormányt erről felvilágosítsa. így történt az, hogy a papok, kiknek dotatió­­járól a határőrvidék fennállása alatt gondoskodva volt, a mostani rendszerrel megkurtittattak, s meg­*) Kiadjuk e levelet, mely egészen más kézből jön, mint eddigi értesüléseink : kiadjuk annál inkább, mert a szörénymegyei magyarság elkeseredett, reménytelen hely­zetét igen élénken ecseteli. Természetes, hogy a kormányi intézkedések iránti véleményt csak magán­­életi­é­iykép tekintjük s mint ilyet közöljük. A »Hon« szerkesztősége­­i élhetés tekintetéből a vándorbotot­­kénytelenek elő­venni. A különböző hivatalok úgy lettek betöltve, hogy oly egyének neveztettek ki, kik bírják ugyan a román nyelvet, m­ert nagy része maga is román, de hihető, hogy a nép ellenszenvét éleszthessék, a ma­gyar kiadványok mellé röstellik azt román nyelven is lefordítva kiadványozni. A községi elöljáróság pedig nem bírván a ma­gyar nyelvet, minden egyes ügydarab kézbesítésé­nél felhasználja az alkalmat vele született ellenszen­vének népe közötti terjesztésére. S ha mind­ezekhez Doda generálisnak válasz­tóihoz intézett azon nyilatkozatát vesszük : »Ne engedjetek ezen kötelességeket nem tudó, a törvényekhez nem értő jövevényeknek, mert azok titeket megcsalnak, bőrtiteket lenyúzzák, mert ezek néktek ellenségeitek« — akkor teljesen kiegészített alakban áll előttünk Szörény vármegyének ez idő­szerinti szomorú állapota. És ezen állapotot részint a jóhiszeműség,­­ de leginkább azok idézték elő, kik a kormány bizal­mával azért éltek vissza, mert a tényálladékot vagy éppen nem, vagy rózsaszínben öltöztetve juttatták a magyar kormány tudomására, s így a kormány rosszul informálva, tájékozatlan maradván, a kellő erélyt ki nem fejthette. Ez a valódi tényállás ezen a vidéken, s ha a magas kormány tovább is késik ezen vidékre nézve a kellő erélyt áldozatok árán is kifejteni, akkor ne csodálkozzunk, ha Doda generális úr rész tanácsadói biztatására, vagy tán éljen egy magassáb regió sugal­latára az ezen vidéken egykor divatozott haramba­­sák szerepét ölti magára s a magyarok irányában, kik generalisi gagejának egy részét adójuk utján fizetik — semmi tisztelettel — nem viseltetik. Nem szándékom a teendőkre nézve kiterjesz­kedni, csak azon szerény véleményemet vagyok bá­tor kimondani, hogy ha a magas kormány csupán megtakarítások tekintetéből a feloszlatandó törvény­székek sorába a karánsebessi törvényszék, és ezen megye feloszlatását czélul tűzte volna ki — akkor bár­ki tanácsolta volna is azt, a sulykot nagyon is messze dobná el magától. A többire nézve, hiszem, hogy ki­találja a magas kormány, miként kellessék ezen országrészt a magyar állam kiegészítő részévé tenni s illetőleg megtartani. Ezúttal szabadságot veszek magamnak !Doda generális úrnak — az itten lakó, alig egynéhány ma­gyar társam nevében — négyszemközt megmondani, hogy azon itt lakó magyarok, kiket népe előtt any­­nyira lealacsonyított — azon czimeket, melyekkel bennünket megtisztelt, sem személye iránti, sem népe iránti magunk viseletével ki nem érdemeltük. S ha ge­nerális úr az öröm mámorában megáról annyira meg tudott feledkezni — akkor jogosítva érezzük ma­gunkat oda nyilatkozni, hogy valamennyien, kiket balsorsunk — mint jövevényeket — e vidékre dobott, ha csak oly észbeli tehetséggel, loyalitással, pietással és hazafisággal bírnánk, mint Doda gene­ralis ur­bir, akkor a generálisi zöld tollas kalapot, melyhez charakter szokott járulni, szégyenpkr nél­kül egyikünk sem tenné fejére, akármily olcsón is juthatnánk hozzá. Egy választó honpolgár. A vihar által károsultaknak. Schnitzer és Karfunkel gyűjtése 29 fri­e­fen A »Hon összes gyűjtése tesz 4617 frt 86 krt. Ez összegből nyugtázva volt öt első gyűjtésünk együtt 2158 frt 90 kr. Hatodik gyűjtésünkből 2125 frt — kr. Összesen : 4283 frt 90 kr. Maradt tehát nyugtázatlan 333 frt 96 kr., azaz háromszáz­harminczhárom forint kilenczven­­hat krajczár. Ez összeget ma átadtuk a polgár­­mesteri hivatalnak, a mit bizonyít a következő Nyugta. 334 frt osztrák értékben, mely összeget a f. é. jun. hó 26-án támadt zivatar által megkárosí­tott Budapest I., II. és III-ik ker. lakosok felsegélé­­sére mint a »Hon« szerkesztőségének ujabbi gyűjté­si összegét mai napon átvette. Budapesten, 1875. július hó 31-én, kir. tan. polgármester úr helyett Bárna Zsigmond főjegyző. Schnitzer és Karfunkel gyűjtéséhez járul­tak : Csernátonyi Károly Sz.-Várallja 1 frt,B­ojthor Ká­roly Szt -Várallja 1 frt, Freund M. A. M.-Szig-­t 1 frt, Káhán özvegye M.-Sziget 5 frt, Husovszky Gábor M.-Sziget 1 frt, Sternberg és társa M.-Sziget 2 frt, Szorgner Ferdi­­nánd M. Sziget 2 frt, Fejér Zsigmond M.-Sziget 2 frt, ifj. Orosz István M -Sziget 1 frt, Kesztenbaum J. Huszt 1 frt, Ágoston Lajos Huszt 2 frt, Teodovits István Huszt 1 frt, özv. TeodoVitS Jánosné Huszt 1 frt, Jakobovits Kajtán Huszt 1 frt, Papp Emil Hárm. Técső 2 frt, Papp Dezső Szatmár 2 frt, Vásárhelyi Miklós Szattmár 1 frt, Koós Károly Szatmár 1 frt, Demidor Endre Szatmár 1 frt, összeg 29 frt. KÜLÖNFÉLÉK. — A honvédelmi miniszter körrendeletet intézett az állandóan szabadságolt és tartalékos katonáknak az időszakonkint fegyvergya­korlatokra való beidézése ügyében. Az erről szóló utasítás akkor módosul, hogy a beidézés, ha nem kéz­besíthető, az illető nyilvántartási kerületben tétetik közzé. Ha valaki a fegyvergyakorlatról elmarad, e mulasztást csak akkor pótolja még ugyanazon évad­ban, ha a tavaszi fegyvergyakorlat júniusban, az őszi pedig októberben véget ér, hanem akkor a tavaszi őszszel, az őszi a következő tavaszszal pótlandó, ha ugyan tartatik ugyanazon szabadságoltakkal vagy tar­talékosokkal akkor gyakorlat. Ha a gyakorlat alóli fölmentés a következő évadra megnyittatik-e ? ezen­túl ebben is az illetékes hadkiegészítési csapatpa­rancsnokság határoz. — Megszökött rablók. Karczagról, mint már jelentve volt, több rabló megszökött. Ezek­re vonatkozólag Turkevéről most a következőket ír­ják a »P. Napló«-nak: A karczagi kir. törvényszék börtönéből megszökött s kunágotai birtokos özvegy Kertayné asszonyt kirabló 6 fegyveres betyárból álló rablóbanda vezetője , turkevei illetőségű I­m­s­a László, folyó hó 25-én éjjel, — erős ellenállás után, kölcsönös lövöldözés mellett, Turkevén a helybeli őr­ség által leveretett s a karczagi kir. törvényszéknek adatott át. — Le a luxussal, le a szakál­lal. Székesfehérvárról írják a »P. Napló«-nak : Helyben fiatal emberekből egyesület alakult, mely czélul azt tűzte ki, hogy az egyesület tagjai oly nőket kik luxust űznek, nőül nem vesznek. Ezen egyesület tagjai az által ismeretesek,hogy szakáll nem viselnek. Nehány nap óta igen sok fiatal ember látható, ki szakállát levetette és ezen egyesület tagja lett. — A Szahara tengerré változta­tása tárgyában f. hó 26-án a lord-major elnök­lete alatt népes meetinget tartottak Londonban. Ma­ckenzie Dom­ald, egy Észak-Afrika terepviszonyai­val igen ismerős mérnök készített egy tervet, mely nem kevesebbet tartalmaz, mint egy 126,000 angol négyszög mfd területű földrészt, mely a Szaharának képezi egy részét s El Dzsab néven ismeretes­ ten­gerré változtassa, s ezáltal északnyugati Afrika bel­sejébe tengeri utat nyisson. A kanári szigeteknek át­­ellenében ugyanis, a Gubi és Bojador fokok közt, hol a Belta folyó a tengerbe szakad, a partok hosszában több mértföld hosszan, egy homokdomb-lánczolat vo­­nul végig. E dombsor és Timbuktu nagy kereskedő város közt 800 angol mfd hosszúságban terül a Sza­hara nyugati része,mely terület az atlanti óc­eán víz­­szinénél sokkal alantabb fekszik, s talaja rendkívül s­ó­s, mely azt bizonyítja, hogy e terület valaha az atlanti óceánnak képezte részét, valami földemelke­dés következtében azonban az említett homoksáncz elvágta e részt a nagy tengertől, s a víz innét el­párologván, a terület sivatagnak maradt. A homok­­sánczot, minden jelentékeny nehézség nélkül keresz­tül lehet törni s ezáltal az összeköttetést a puszta és a tenger közt helyre­állítani. E terv létesítése által a kereskedelemnek és az európai kultúrának roppant terület nyílnék meg. Angol kereskedők már most is évenként több mint 30 millió frtnyi árut szál­lítanak északnyugati Afrikába, s mennyire menne ez még, ha a tartománynyal közvetlen összeköttetésük volna. Az ügy legközelebb az angol gyarmati minisz­ternek fog előterjesztetni. Az érdeklődés a terv iránt Angliában rendkívüli.­­ A Petőfi-szobor bizottság ma délután 3 órakor Tóth Kálmán alelnök lakásán ülést tartott,melyben a szűkebb bizottság jelentése felol­vastatok és elfogadtatott. E jelentés szerint az albi­zottság a szobor teljes kivitele iránt Huszár Adolffal szerződést kötött, melynek értelmé­ben Huszár Adolf a szobrot Izsó felfogása szerint s a szakértő bizottsági tagok észrevételeihez idomítva három év alatt tartozik elkészíteni. E három év aug. 1-jétől számíttatik. A szobor 9 láb magasságú lesz, és Huszár a szobor teljes gyász kiviteléért 6500 frt tiszteletdíjban részesül. Továbbá a bizottság több uj taggal egészittetett ki s azok sorába a közmunkata­nács tagjain b. Podmaniczkyn és b. Lipthayn kívül egy pár nevezetesb építészt is bevett, kiknek vélemé­nye leginkább a szobor kiállítása körül fog igénybe vétetni. — Hymen. Marienbadból Írják nekünk julius 29-éről. A marienbadi templomban a legna­gobb csendben ma d. e. 11 órakor ment végbe át­ Eötvös Loránd egyetemi tanár Hor­váth Gizella esküvője. Az ifjú párt Kovács Zsigmond pécsi püspök adta össze. Az esküvőn a szülőkön, u. m. báró Eötvös Józsefnén s Horváth Boldizsáron kívül, jelen voltak még a vőlegény és a menyasszony nővérei: Eötvös Mariska bárónő, Hor­váth Emilia s Horváth Irma k. a., tanuképen Gaj­­zágó Salamon, a magyar állam-Számszék elnöke és báró Eötvös Dénes urak szerepeltek. A pécsi püspök az esketés megtörténte után megható beszédet mon­dott. Az ifjú pár az egybekelés után szerencsekivána­­toktól kisérve elhagyta Marienbadot s Francziaor­­szágba utazott. —■ A budapesti philologiai társaság közgyűlését augusztus hó 6-án (pénteken) tartja az orsz. képviselőház (VIII. ker. Sándor-ut­­cza) első emeleti I. sz. osztálytermében. A gyűlés d. t­. 3 órakor kezdődik és a következő sorrendben tar­tatik meg : Az elnöki megnyitó és titkári számadó beszéd után Szamossi János : »A classikai philolo­­gia története« cz. kiadatlan művéről értekezik s elő­terjeszti indítványát egy philologiai »Közlöny« léte­sítése iránt. Dr. Hampel József a nemzeti múzeum antik szoborműveiről tart felolvasást, egyszersmind bemutatva azokat a helyszínen (múzeumi épület első udvar I. em. régiségtár). — A tisztválasztás a mú­zeumba való átrándulás előtt történik. E gyűlésben nemcsak a társaság tagjai vehetnek részt, hanem mindazok, kik az ó­kori classikai tudománynak ba­rátai, közelebbről pedig a kik az antik szobrászat művei iránt érdeklődnek, a halálozás. Makóról a következő gyász­­jelentést vettük: Návay Kiss Karolina, és anyósa özv. Návay Károlyné, úgy Khail Návay Lujza, Tar­­nay Návay Franciska, Návay Zoltán és Dezső ma­guk és számos rokonaik nevében szomorodott szívvel jelentik szeretett jó férje, illetőleg fia, testvér és ro­konnak Földeáki Návay Györgynek élete 29-ik évé­ben 11 havi rövid, de boldog házasság után folyó hó 30-án d. e. 11 órakor tüdővészben történt gyászos ki­­multát. A boldogult hült teteme f. hó 31-én délután 5 órakor fog makói lakásáról örök nyugalomra Föl­deákra szállíttatni, az engesztelő szent mise áldoza­tok Földeákon augusztus hó 2-án, és Makón augusz­tus hó 3-án fognak az egek urának bemutattatni. Makó, 1875, julius hó 30. Béke lengjen porai fölött! — A gotthardi alagút munkásai közt a táviró jelentése szerint átalános strike ütött ki. A strike okai még eddig ismeretlenek, tény azon­ban, hogy abban az alagút Göschinen felőli nyílásán dolgozó, összesen 2200-ra menő munkások részt vesz­nek. A strikolók az alagút nyílását fegyveres kézzel elzárták, s úgy viselik magukat, mintha ők volnának az alagút urai. Az alagutat azért zárták el, hogy addig, míg az ő követeléseik ki nem elé­­gíttetnek, más munkás az alagútba dolgozni ne me­hessen. Ez erőszakoskodásra Úri canton, melynek területén az alagút geschingeni nyílása fekszik, egy osztály katonaságot küldött ellenük, melyet a mun­kások kődobással fogadtak. A katonák erre tüzet adtak, s a munkások izgatói közül kettő elesett s többen megsebesültek. A táviró jelen­tése nem szól a tovább történtekről, valószínű azonban, hogy a za­vargásnak ezzel nincs vége. Az alagút másik végén dolgozó munkások a strikben nem vettek részt.­­ A fizetési évek zálogbevételé­ből származott kellemetlenségek egy idő óta jóval gyérebben fordulnak elő, mint azelőtt. Ennek sejt­hető oka a pesti f. járásbíróságnak ilynemű ügyben hozott ítélete, melynek történetét a következőkben adja elő a »Budapesti Értesítő«: Szt.-O.­ városi hiva­talnok fizetési ívét Rosenfeld R. pénzüzletében zálog­ba tette. Következvén e hó elseje, Sz. kikérte R-től fizetési évét, hogy fizetését felvegye. Fel is vette, ha­nem az ívet ígérete ellenére n°m adta vissza hitele­zőjének. Rosenfeld erre csalás miatt panaszt emelt a pesti I. járásbíróság előtt Sz. ellen ; a járásbíró úr azonban visszautasította őt panaszával, azzal indo­kolván az elutasítást, hogy a fizetési iv nem rendes értéktárgy lévén, zálogtárgyat nem képezhet, a pa­­naszlott épen nem követett el csalást, midőn az ívet vissza nem adta. Az ítéletet a kir. tábla is helyben hagyta. Az ítéletnek megvolt azon tisztviselőkre nézve bizonyára nagy haszna, hogy a pénzüzlettu­lajdonosok azóta óvakodnak fizetési íveket zálogba elfogadni.­­ A vadászati jegyek meg­szerzésére hívja fel a fővárosi tanács hirdetmény út­ján a vadászokat. E hirdetményben a pénzügymi­niszter ismeretes rendeletének a vadászati jegyek megszerzésére vonatkozó pontjai vannak ismer­tetve. A vadászati jegyeket Budapesten Kada Mihály alpolgármester adja ki , és pedig csak a hoz­zá intézett 50 kros bélyegű írott folyamodványra. (L. régi városház I. emelet.) De e vadászjegy meg­szerzése azért senkit sem jogosít fel a vadászatnak a főváros területén való gyakorolhatására ; erre nézve szükséges ezentúl is a főváros földesúri jogának bér­letéül az eddigi városi vadászjegyeket az illető kerü­leti elöljáróságoknál a megállapított díjnak lefize­tése mellett bírság terhe alatt szintén megszerezni. — Húsz éven aluli egyén vadászati jegyének meg­szerzéséért az atyának vagy gyámnak kell folya­modni. Érdekes tudni, hogy a jegy nélkül vadá­­szók a megcsipelésnél minő eljárásnak lesznek ki­téve. Az állami s­ovhatósági közbiztonsági közegek, és financzok kötelesek, — a vadászati jog tulajdono­sai, haszonbérlői és az erdők s mezők felügyeletével megbízott személyek pedig jogosítják a vadászokat a jegy előm­utatására felszólítani. Ezen felszólításra köteles a vadász jegyét előmutatni, a­ki pedig bár­­mi okból elő nem mutatja, a vadászattal azonnal fel­hagyni és ha ismeretlen, a felszólító kivonatára ne­vét és lakását megmondani, s a czélból, hogy ezek­nek bizonyítására szorítható legyen, alkalmas zálogot adni, vagy pedig a felszólítót a legközelebbi kerületi elöljárósághoz követni tartozik, hogy ott kiléte kide­­rittessék.­­ A krach előtti svindli min­den alkotmánya összedől. A váczi körúton levő kereskedelmi akadémia-ház harmadik emeletének lakói kényszerülve lettek rögtön kihar­­czolkodni, mivel a plafondon veszedelmes repedése­ket vettek észre. E ház is a szédelgés napjaiban épült, s alá szállt, mint némely papírok.­­ A terézvárosi club (VI. ker.) tegnapi ülésében egy kérvény olvastatott fel s íratott alá pár száz polgár által, melyben az ihatatlan te­rézvárosi víz tekintetében kérnek intézkedéseket s a főváros törvényhatóságának sürgősen figyelmébe ajánlják Hölle J. M. úrnak a terézvárosi vízvezeték tárgyában benyújtott memorandumát. E kérvényt már a napokban beadják a főpolgármesterhez. El­határozta továbbá a club, hogy nagyobb helyiséget fog ki bérelni, s felhívást intézend a Terézváros pol­gáraihoz, őket a clubhoz csatlakozásra szólitván fel — Sikkasztás. Horváth Róbert kincstá­ri hivatalnok 5000 frt miatt a kir. tvszék által ápril 19-én 4 évi börtönre ítéltetett. A kir. tábla ez ügy­ben hozott ítélete — mely a vádlottnak ma adatott tudtára — helybenhagyja a tvszék ítéletét. Védő ügyvéd semmiségi panaszát, melyet a túszék nem is­mert el jogosultnak, a kir. tábla elfogadta ugyan, de érveit nem találta alaposaknak. —­ítestvérgyilkosság. Adáról Ír­ják a »Budapesti Értesítőnek« a következő vérfa­gyasztó esetet. Deák István ottani lakos bátyjának, Deák Lázárnak 1 frt 25 krral tartozott. Tegnapelőtt benyit Istvánhoz a bátyja s követeli az adósságot. »Ha nem fizeted meg,« úgymond öcscsének, »agyon­verlek, mint a kutyát !« István e szavakra dühbe jött s ki akarta dobni Lázárt a házból, mire ez botot ra­gadott. Bírókra szálltak s ez alkalommal István, ki asztalosmester, felkapván a nagy vágókést, markola­tig döfte ezt bátyja hasába, ki rögtön szörnyet halt. István maga sietett borzasztó tettét feljelenteni. — Rendőri hírek. Az ősz-utcza 2. sz. a. szegény gyermekkórház udvarába tegnap délután 2 órakor egy rózsaszin ru­hába öltözött fiatal napszá­mos forma nő megjelent s egy 15—20 hónapos férfi gyerm­eket ott letett, s aztán nyom nélkül eltűnt. — Tegnap este 8 órakor az Aldunasoron két fiatal egyén Pencsor Sámuelnek megvétel végett egy csomó fehérneműt kínált. Pencsor az árut és áruso­kat annyival inkább gyanúsoknak tekintette, mivel a fehérnemű még nedves volt; ő tehát rendőrt szólított elő,­ mire a két gyanús egyén 11 pár nőit és férfi haris­nya hátrahagyása után elfutott.­­ Erdélyi Er­zsébet 22 éves hajadon előrehaladt terhes állapot­ban levő napszámosnő tegnap este 9 órakor a Concor­dia gőzmalom irányában betegen a földön fekve ta­láltatott s F a 11 - ö­s­­ rendőrbiztos által a kór­házba szállíttatott. — Öngyilkosság. Múlt éjfél után háromnegyed 1 órakor a lánczhíd közepé­ről egy középkorú, virágos szürke ruhába öltözött férfi a Dunába ugrott s a vízben nyom nélkül eltűnt. — Utána a hídon csak egy félig elégett brittaukca szivar maradt hátra. — Folyó hó 27-én a két szerecsen utcza és vácziut szegletén egy értékes arany horgony hölgy óra találtatott, mely a főkapitánysághoz hozat­ván, a vesztes fél azt ott a 14. számú hivatalszobában reclamálhatja. .. Olvasóközönségünket figyelmeztet­jük a mai számunkhoz mellékelt, Geittner és Rausch­­féle nagy árjegyzékre.­ Irodalom. — »A metanaszta jászok magyar­ nemzetisége« czim alatt Dr. Szombath­y Ignácztól egy történelmi tanulmány jelent meg Győ­rött Czéh Sándornál,mint a győri állami főreáltanoda 1875. értesítőjének külön lenyomata. Ezen jászok Magyarország sik részén négyszáz évig laktak s az­után a hom­okba olvadtak be. Szerző ezen tárgygyal bővebben s behatóan foglalkozott s miután hazánk őstörténelme mindeddig kevéssé van tanulmányozva, e mű nagyon m­egérdemlené a szakférfiak komoly bí­rálatát. Felfogás­módja helyességét mi nem mernék apodiktire elitélni, bármennyire hypothetisen­­ alapszik. — Két regény fordítása jelent meg az Athenaeum társaság újabb kiadványai közt. Egyik Sand George legutolsó s lapunk tárczájá­­ban is megjelent híres regénye » Flamarande« két kötetben. A két kötet ára 2 frt. — A másik egy kis franczia regény, mely a »Fővárosi lapok«-ban volt először magyarul közölve. Czime: »M a 1 p e i r­e kisasszony.« Franczia regény. Irta R­e­y­­baud Henriette. Fordította Ujkéri. Athenaeum. Ára 80 kr. — A bajai kir. főgymnasiumi önképzőkör évkönyvének X-ik évfolyama je­lent meg. Tartalma: Küzdés. Költemény Brück Ar­­nimtól. Távolból. Aesthetikai tanulmány Korbonics Dezsőtől. Egy tót költő dalairól. Felolvasás Tauszik Emiltől. Madár fiaihoz. Aesthetikai tanulmány Brück Amimtől. A kör története Tauszik Emiltől. A négy világkor. Műfordítás Brück Araimtól. Titkári jelen­tés Benczák Károlytól. A tagok összes száma 129 volt. 26 költemény adatott be, melyekről az évkönyv táblázatos kimutatást ad. — Dalmady Győző kedvelt lyrikusunk »Összes költeményeit« sajtó alá rendezte s e gyűjte­mény mintegy 24—24 ívnyi két kötetben fog megje­lenni. Az első kötetben foglalnak helyet Dalmadynak már önállóan megjelent költeményei, a »Szerelem« czimü lyrai cyklus, továbbá a Heckenast kiadásában napvilágot látott kötet. A második kötet az újabb keletű daloké. Sok oly költemény is lesz e gyűjte­ményben, melyeket a költő már átdolgozott. E hírt a költő számos tisztelői bizonynyal örömmel fogadják. — »Szatmármegyei Közlöny« czim alatt aug. 1-én Nagy-Károlyban 11 O­s­v­a­y László megyei aljegyző társadalmi vegyes tartalmú hetilapot indít meg. T­a­n­ü­g­y. — A magyar gazdasszonyok orszá­gos egyesülete árvaleány növeldéjében (királyutcza 77.­­ sz.) a két első osztályban aug. 2-kán, a három felsőben aug. 3-án tartatnak meg a nyilvános viszgá­­latok 9—12 óráig. — Az aradvidéki tanitóegylet által hirdetett szépirodalmi pályázatra n­y­o­l­c­­ mű érkezett, melyek közül »Árva Gergely históriája« s a »Kevélység útja« határozott népirodalmi becscsel bir. Az 50 frt pályadij »Árva Gergely históriája« szerzőjének lett oda ítélve. Jeligés levele felboritat­­ván, szerzőül Ember György nagyváradi néptar

Next