A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)
1875-08-01 / 174. szám
Nem akarjuk itt azt az állandó küzdelmet említeni, mely köztünk s Ausztria között anyagi érdekek miatt oly régi idő óta vitatik, s mely csak akkor és addig látszik szünetelni, a mikor és a meddig kizsákmányoltatásunkat békén tűrjük, de azonnal újra fellobban, amint érdekeink megóvására szót emelünk vagy pláne komoly előkészületet teszünk ; — itt egyedül Anglia magatartására kívánunk utalni, mely kiválóan békés jellemét megtagadva, egész ingerült színezetet öltött, mióta az osztrák-magyar monarchia és Románia közt a kereskedelmi és vámszerződés jóformán ténynyé vált. Ez a kis incidens egészen kihozta a phlegmatikus John Bullt a sodrából elannyira, hogy a parlamentben alig qualifikálható hangulatra ragadtatta magát, a diplomatia terén egészen elveszti önmérsékletét, sajtójában pedig belármázza a világot, mily istentelen merényletet követett el az osztrák-magyar monarchia e szerződés megkötése által — a porta souverainitásán. Sajátságos jelenség valóban. Az az Anglia, mely az ashantik ellen vívott szintén érdekháborút kivéve, a krími hadjárat óta oly szép nyugodtan bírta magát viselni, hogy ki nem forgathatta nyugalmában sem az éjszakamerikai rabszolgaháború, mely pedig emberiségi jelszó alatt vitatott, sem a francziaolasz és osztrák viszály, mely egy nemzet egységi törekvéseinek háborúja volt, sem a mexicói hadjárat, hol elegendő ok volt található mind a két oldalon a beavatkozásra, se szövetségesének, Dániának schleswig-holsteini veresége, sem az osztrák-porosz hadjárat, sem végre a Franczia- és Németország között vívott küzdelem, az a büszke Anglia, mely folyvást a nagy jelszavak zászlaját lengetve, még szavát is restelte latba vetni a vérontás és pusztítás megakadályozására vagy megszüntetésére s az általa védetteknek híresztelt eszmék vagy érdekek valamelyikének oltalmára s nézte a szeme előtt lefolyó iszonyatosságokat megindulás nélkül és közönyösen, mintha valami ártatlan gyermekjátékról lenne szó, most egyszerre forró lázba esik arra a szörnyű gondolatra, hogy ime a török birodalom fennhatósági joga mekkora csorbát szenved az által, hogy egy vazal tartományát arra méltatja egy más hatalom, hogy kereskedelmi szerződést kössön vele. Ez az ő szemében merénylet a nemzetközi jog, az európai egyensúly, a fennálló rend s talán az emberiség ellen. Mig ama háborúk mind nem bírtak előtte ily jelentőséggel. Ezt aztán a büszke Albion nem hagyhatja szó nélkül s kikel a jogtalanul megtámadott ártatlanság mellett előbb a parlamentben, most pedig a sajtóban. Nem egyéb e szerződés szerinte, mint támogatása a Dunafejedelemségek azon törekvésének, hogy a portához való viszonyukat felbontsák, annak tekintélyét aláássák s Törökországtól elszakadván, annak feldarabolását megindítsák. Ez a humbug valóban ritkítja párját a maga nemében. Hiszen a Dunafejedelemségek és Törökország közötti szerződések érintetlenül hagyják amazok belügyeit s mint a tudomásra hozott diplomácziai jegyzékekből kiderül : a porta souverainitási joga legkevésbé sem szorítja meg ői. Románia jogát kereskedelmi szerződések kötésére. Sőt maga az angol sajtó is elismeri, hogy Törökországnak magának semmi ellenvetése nincs a legújabban kötött szerződés ellen. De ha Törökországnak semmi ellenvetése nincs, mit fáj hát akkor Törökország feje Angliának? Hát erre meg van a felelet Derbynek Sir Elliothoz intézett levelében, melyben előadja, hogy a hajók összes számából, melyek a Dunát elhagyták s oly terményekkel voltak megrakva, melyek a folyam balpartjához tartoztak, volt angol gőzös 300, csaknem kétszázezer tonna tartalommal, míg az osztrák, franczia, orosz, olasz és német hajók száma összesen 165 volt valami 80 ezer tonna tartalommal. Tehát Scincillaé lacrymae. Nem azért jajgat Anglia, hogy a torta souverainitási joga megsértetett, hiába állítja ; de jajgat azért, mert fáj a zsebe. Ehhez nem szükséges bő magyarázat. Aki Anglia politikáját ismeri, föl nem teheti róla, hogy más hatalmon ejtett bármely sérelem hatni tudjon rája, — haneha saját érdeke is veszélyeztetve van. Törökországot Anglia felől bátran feldarabolhatja akár Herczegovina, akár Montenegro, — csak arról kell biztosítani a nagy protectort, hogy neki is kijut az illendő osztalék. Úgy eltűnik a porta sértett souverainitásának kérdése a földszinéről, mintha soha se létezett volna se sérelem, se souverainitás, se porta. Hanem hát ez mindegy. Ausztria-Magyarország küldiplomáciája bizonyára nem vonakodik a Romániára vonatkozó szerződést egyenesen a portával kötni meg, ha a szerződéskötés ezen módjának valamelyes gyakorlati eredményt és sikert jósolhat rala. De ez nem volt remélhető. Köthettünk volna mi a portával ezerszerte előnyösebb szerződést Romániára nézve, mint aminőt a bukaresti kormánynyal kötöttünk. Írott malaszt maradt volna az in saecula saeculorum. A román hatóságok egyszerűen nem vették volna tudomásul, hanem fenntartották volna az petroyt, helypénzt, taksát s a külön megvámolásnak azt a száz meg százféle nemét, mely eddig kivitelünket Romániába lehetetlenné tette. A porta nem tudott volna érvényt szerezni a szerződés határozatainak Romániában, s érdekeink sérthetők, és a sérelmek orvosolatlanok maradtak volna e szerződés mellett ép úgy, mint anélkül. Még az esetre is, ha Törökország rábírható lett volna, hogy a Romániával való szerződései félredobásával megszálló sereget tartson ottan, mely a velünk kötött kereskedelmi szerződés pontos megtartása fölött őrködjék. Nos hát, ha nem akartunk illusórius dolgot végezni, meg kellett kötnünk a szerződést azzal, akinek ehhez először kétségtelen joga van, másodszor a kitől e szerződés megtartását várjuk. Azt a szerződést, melyet a portával kötöttünk volna, Románia soha se ismerte volna el magára kötelezőnek s nekünk nem lett volna módunkban annak megsértéséért felelősségre vonni a nem kötelezett felet. Míg most van alap, melynek kötelező erejét ő is elismeri, melynek fenntartásáért jótáll, s rendeleteinek végrehajtása felett saját közegei által gyakoroltatja a felügyelet, szóval biztosítékot nyújt az iránt, hogy a betű testet is ölt. Ami pedig a porta souverainitási jogát illeti, annak a mi diplomácziánk teljesen eleget ten, mikor kifejezte abbeli szándékát, hogy fölkéri a portát Oláhország szerződéskötési jogainak elismerésére. Törs Kálmán: Dodta generalis.*) Szörénymegye, jul. 28. Alig történt követválasztás a magyar hazában, melyből annyi tanúságot lehetett volna gyűjteni, mint a szörénymegyei követválasztásból. Nem a feletti bosszú vezeti tollamat, hogy Herglocz szabadelvű párti jelöltünk megbukott, mert Herglocz saját kérésünkre leginkább csak azért vállalta el jelöltségét, hogy jelét adhassák annak, hogy ezen a vidéken a román nemzetiségi párt megszűnt olyan párt lenni, mely követjét aclamatióval választhassa. Hanem ezen követválasztás alkalmával felmerült események, minden hazáját igazán szerető honpolgárt, kétségbe ejthetnek. Voltak idők, midőn a magyar nemzet s Magyarország török, tatár nemzeteket megtudott fékezni. Volt idő, midőn egy magyar oligarcha egyedül egy országrészt tartott féken; volt idő, midőn a magyar magán szennyet nem tűrt; ekkor a magyart barbárnak nevezték. Volt idő, midőn a magyar nép azért támadtatott meg a hazában lakó ízót nem-magyar ajkú nemzet által, mert saját jogaitól akarta magát megfosztani, és azt azokkal megosztani, kik azt méltányolni máig sem tudják. Ez alkalommal is megmutatta a magyar, hogy őseinek méltó ivadéka volt. És ez a magyar nemzet most, a czivilisatió, az emanczipatió, a jogegyenlőség, testvéresülés, a haladás korszakában oda sülyedt, hogy összedugott kézzel nézi, mig a hazának saját gyermekei, azon kígyók, kiket a haza saját kebelén melenget, s mint pellikán saját vérén táplál, mint undorító férgek fordulnak a haza ellen és a magyar nemzetet kiirthatlan gyűlöletük folytán — a világ gúnyjára — sárral dobálják. Vegyenek időt uraim, és, olvassák a román »Albinat« »Gura szatuluit,« a »Brassai hangokat«, a Doda-féle beszédeket, és gondoskodjék a magyar nemzet, a magyar kormány még ideje korán arról, hogy a hazát fenyegető, hovátovább elharapódzó, veszélyt elháríthassa. Nem fajgyűlölségből írom e sorokat, mert: a valódi oláh nemzetet, mely izgatók hiányában, a legnagyobb egyetértéssel élne foeg e hazában magyar testvéreivel, becsülöm. Hanem azok, a magokat románoknak nevező, uraságra vergődött szájhősök, kik a különben becsületes nép élére magokat mint erőszakos népboldogitók feltolják, s hogy uraságokat biztosíthassák, a népet ámitják; ezek annyi körmönfont szemtelenséget engednek meg maguknak a magyar kormány, a magyar nemzet ellenében, hogy minden becsütesen gondolkozó honpolgárt undorral tölt el. Én az itteni választások alkalmával felmerült kortelfogásoknak semmi fontosságot nem tulajdonítok, mert ahol két követjelöltről van szó, azok elő szoktak fordulni. Más kérdés azonban az, hogy az e megyében élő román nemzetiség, a vezetők hóbortos tanácsára s azok által keblökbe csöpögtetett tanok alapján, a hazafiságról fogalommal nem bírnak. Ennek egyik okát már a választás előtt, egy photographiába szorítva, előadtam. Ezúttal a magyar állam érdekében a magyar kormánynak maga tájékoztatása tekintetéből elmondok egy másik fő okot, mely az ezen vidéken létező anomáliát szülte ? Midőn az 1872-ik évi pátenssel a határőrvidékpolgárosíttatott, a magyar kormány jóhiszeműségből elégnek vélte azt, hogy a polgárosítás keresztülvitelét minden további ellenőrködés nélkül — egyedül egy ember önkényére bízta. Ennek alapján, eltekintve attól, hogy a határőrvidéken sok ezer képviselő államvagyon patens czíme alatt elszellőztetett, a közigazgatás állíttatott olyan lábra, melyből kifolyólag a világon minden bekövetkezhetett, csak az nem, hogy a magyar kormány mint ilyen elismertessék. Kineveztetett a megyei tisztikar élén egy főispánnal, hanem hogy a főispán tisztikarával Magyarországot, s illetőleg a magyar kormányt ne képviselhesse. Szolgabirákul volt határőrvidéki alezredesek, kapitányok teljes katonai ranggal, fizetéssel és hozzá a többi szolgabirót járulékokkal neveztettek ki. Ezen szolgabirák közbenjárása folytán lettek aztán a községi elöljáróságok nyugalmazott tiszt- és altisztekből saját embereikből kiállítva. Ki tudna engemet valaha meggyőzni arról, hogy egy olyan casztból összeállított elem, mely születése óta a magyar nemzet gyűlöletében iskoláztatott, s melynek a katonai parancsszó máig is fülébe cseng, valaha az uj alkotmányos aerába magát beletalálja akkor, midőn a határőrvidéknek ismétt helyreállításáról annyira biztosítva van, hogy már nem többé a magyar királyt, hanem csak a német császárt és az osztrák hadsereget élteti a Doda generalis. Születik-e alkotmányos főispán ezen a világon, ki ilyen közegekkel a maga helyét kellőleg betölthesse és a kívánalomnak megfelelhessen ? Ezen alapon szülemlett az, hogy az iskolák elhanyagoltainak, amennyiben azok magyarellenes szellemű tanítók által oktattatnak hazafias (?) érzelmekre, és nincs, ki a kormányt erről felvilágosítsa. így történt az, hogy a papok, kiknek dotatiójáról a határőrvidék fennállása alatt gondoskodva volt, a mostani rendszerrel megkurtittattak, s meg*) Kiadjuk e levelet, mely egészen más kézből jön, mint eddigi értesüléseink : kiadjuk annál inkább, mert a szörénymegyei magyarság elkeseredett, reménytelen helyzetét igen élénken ecseteli. Természetes, hogy a kormányi intézkedések iránti véleményt csak magánéletiéiykép tekintjük s mint ilyet közöljük. A »Hon« szerkesztőségei élhetés tekintetéből a vándorbototkénytelenek elővenni. A különböző hivatalok úgy lettek betöltve, hogy oly egyének neveztettek ki, kik bírják ugyan a román nyelvet, mert nagy része maga is román, de hihető, hogy a nép ellenszenvét éleszthessék, a magyar kiadványok mellé röstellik azt román nyelven is lefordítva kiadványozni. A községi elöljáróság pedig nem bírván a magyar nyelvet, minden egyes ügydarab kézbesítésénél felhasználja az alkalmat vele született ellenszenvének népe közötti terjesztésére. S ha mindezekhez Doda generálisnak választóihoz intézett azon nyilatkozatát vesszük : »Ne engedjetek ezen kötelességeket nem tudó, a törvényekhez nem értő jövevényeknek, mert azok titeket megcsalnak, bőrtiteket lenyúzzák, mert ezek néktek ellenségeitek« — akkor teljesen kiegészített alakban áll előttünk Szörény vármegyének ez időszerinti szomorú állapota. És ezen állapotot részint a jóhiszeműség, de leginkább azok idézték elő, kik a kormány bizalmával azért éltek vissza, mert a tényálladékot vagy éppen nem, vagy rózsaszínben öltöztetve juttatták a magyar kormány tudomására, s így a kormány rosszul informálva, tájékozatlan maradván, a kellő erélyt ki nem fejthette. Ez a valódi tényállás ezen a vidéken, s ha a magas kormány tovább is késik ezen vidékre nézve a kellő erélyt áldozatok árán is kifejteni, akkor ne csodálkozzunk, ha Doda generális úr rész tanácsadói biztatására, vagy tán éljen egy magassáb regió sugallatára az ezen vidéken egykor divatozott harambasák szerepét ölti magára s a magyarok irányában, kik generalisi gagejának egy részét adójuk utján fizetik — semmi tisztelettel — nem viseltetik. Nem szándékom a teendőkre nézve kiterjeszkedni, csak azon szerény véleményemet vagyok bátor kimondani, hogy ha a magas kormány csupán megtakarítások tekintetéből a feloszlatandó törvényszékek sorába a karánsebessi törvényszék, és ezen megye feloszlatását czélul tűzte volna ki — akkor bárki tanácsolta volna is azt, a sulykot nagyon is messze dobná el magától. A többire nézve, hiszem, hogy kitalálja a magas kormány, miként kellessék ezen országrészt a magyar állam kiegészítő részévé tenni s illetőleg megtartani. Ezúttal szabadságot veszek magamnak !Doda generális úrnak — az itten lakó, alig egynéhány magyar társam nevében — négyszemközt megmondani, hogy azon itt lakó magyarok, kiket népe előtt anynyira lealacsonyított — azon czimeket, melyekkel bennünket megtisztelt, sem személye iránti, sem népe iránti magunk viseletével ki nem érdemeltük. S ha generális úr az öröm mámorában megáról annyira meg tudott feledkezni — akkor jogosítva érezzük magunkat oda nyilatkozni, hogy valamennyien, kiket balsorsunk — mint jövevényeket — e vidékre dobott, ha csak oly észbeli tehetséggel, loyalitással, pietással és hazafisággal bírnánk, mint Doda generalis urbir, akkor a generálisi zöld tollas kalapot, melyhez charakter szokott járulni, szégyenpkr nélkül egyikünk sem tenné fejére, akármily olcsón is juthatnánk hozzá. Egy választó honpolgár. A vihar által károsultaknak. Schnitzer és Karfunkel gyűjtése 29 friefen A »Hon összes gyűjtése tesz 4617 frt 86 krt. Ez összegből nyugtázva volt öt első gyűjtésünk együtt 2158 frt 90 kr. Hatodik gyűjtésünkből 2125 frt — kr. Összesen : 4283 frt 90 kr. Maradt tehát nyugtázatlan 333 frt 96 kr., azaz háromszázharminczhárom forint kilenczvenhat krajczár. Ez összeget ma átadtuk a polgármesteri hivatalnak, a mit bizonyít a következő Nyugta. 334 frt osztrák értékben, mely összeget a f. é. jun. hó 26-án támadt zivatar által megkárosított Budapest I., II. és III-ik ker. lakosok felsegélésére mint a »Hon« szerkesztőségének ujabbi gyűjtési összegét mai napon átvette. Budapesten, 1875. július hó 31-én, kir. tan. polgármester úr helyett Bárna Zsigmond főjegyző. Schnitzer és Karfunkel gyűjtéséhez járultak : Csernátonyi Károly Sz.-Várallja 1 frt,Bojthor Károly Szt -Várallja 1 frt, Freund M. A. M.-Szig-t 1 frt, Káhán özvegye M.-Sziget 5 frt, Husovszky Gábor M.-Sziget 1 frt, Sternberg és társa M.-Sziget 2 frt, Szorgner Ferdinánd M. Sziget 2 frt, Fejér Zsigmond M.-Sziget 2 frt, ifj. Orosz István M -Sziget 1 frt, Kesztenbaum J. Huszt 1 frt, Ágoston Lajos Huszt 2 frt, Teodovits István Huszt 1 frt, özv. TeodoVitS Jánosné Huszt 1 frt, Jakobovits Kajtán Huszt 1 frt, Papp Emil Hárm. Técső 2 frt, Papp Dezső Szatmár 2 frt, Vásárhelyi Miklós Szattmár 1 frt, Koós Károly Szatmár 1 frt, Demidor Endre Szatmár 1 frt, összeg 29 frt. KÜLÖNFÉLÉK. — A honvédelmi miniszter körrendeletet intézett az állandóan szabadságolt és tartalékos katonáknak az időszakonkint fegyvergyakorlatokra való beidézése ügyében. Az erről szóló utasítás akkor módosul, hogy a beidézés, ha nem kézbesíthető, az illető nyilvántartási kerületben tétetik közzé. Ha valaki a fegyvergyakorlatról elmarad, e mulasztást csak akkor pótolja még ugyanazon évadban, ha a tavaszi fegyvergyakorlat júniusban, az őszi pedig októberben véget ér, hanem akkor a tavaszi őszszel, az őszi a következő tavaszszal pótlandó, ha ugyan tartatik ugyanazon szabadságoltakkal vagy tartalékosokkal akkor gyakorlat. Ha a gyakorlat alóli fölmentés a következő évadra megnyittatik-e ? ezentúl ebben is az illetékes hadkiegészítési csapatparancsnokság határoz. — Megszökött rablók. Karczagról, mint már jelentve volt, több rabló megszökött. Ezekre vonatkozólag Turkevéről most a következőket írják a »P. Napló«-nak: A karczagi kir. törvényszék börtönéből megszökött s kunágotai birtokos özvegy Kertayné asszonyt kirabló 6 fegyveres betyárból álló rablóbanda vezetője , turkevei illetőségű Imsa László, folyó hó 25-én éjjel, — erős ellenállás után, kölcsönös lövöldözés mellett, Turkevén a helybeli őrség által leveretett s a karczagi kir. törvényszéknek adatott át. — Le a luxussal, le a szakállal. Székesfehérvárról írják a »P. Napló«-nak : Helyben fiatal emberekből egyesület alakult, mely czélul azt tűzte ki, hogy az egyesület tagjai oly nőket kik luxust űznek, nőül nem vesznek. Ezen egyesület tagjai az által ismeretesek,hogy szakáll nem viselnek. Nehány nap óta igen sok fiatal ember látható, ki szakállát levetette és ezen egyesület tagja lett. — A Szahara tengerré változtatása tárgyában f. hó 26-án a lord-major elnöklete alatt népes meetinget tartottak Londonban. Mackenzie Domald, egy Észak-Afrika terepviszonyaival igen ismerős mérnök készített egy tervet, mely nem kevesebbet tartalmaz, mint egy 126,000 angol négyszög mfd területű földrészt, mely a Szaharának képezi egy részét s El Dzsab néven ismeretes tengerré változtassa, s ezáltal északnyugati Afrika belsejébe tengeri utat nyisson. A kanári szigeteknek átellenében ugyanis, a Gubi és Bojador fokok közt, hol a Belta folyó a tengerbe szakad, a partok hosszában több mértföld hosszan, egy homokdomb-lánczolat vonul végig. E dombsor és Timbuktu nagy kereskedő város közt 800 angol mfd hosszúságban terül a Szahara nyugati része,mely terület az atlanti óceán vízszinénél sokkal alantabb fekszik, s talaja rendkívül sós, mely azt bizonyítja, hogy e terület valaha az atlanti óceánnak képezte részét, valami földemelkedés következtében azonban az említett homoksáncz elvágta e részt a nagy tengertől, s a víz innét elpárologván, a terület sivatagnak maradt. A homoksánczot, minden jelentékeny nehézség nélkül keresztül lehet törni s ezáltal az összeköttetést a puszta és a tenger közt helyreállítani. E terv létesítése által a kereskedelemnek és az európai kultúrának roppant terület nyílnék meg. Angol kereskedők már most is évenként több mint 30 millió frtnyi árut szállítanak északnyugati Afrikába, s mennyire menne ez még, ha a tartománynyal közvetlen összeköttetésük volna. Az ügy legközelebb az angol gyarmati miniszternek fog előterjesztetni. Az érdeklődés a terv iránt Angliában rendkívüli. A Petőfi-szobor bizottság ma délután 3 órakor Tóth Kálmán alelnök lakásán ülést tartott,melyben a szűkebb bizottság jelentése felolvastatok és elfogadtatott. E jelentés szerint az albizottság a szobor teljes kivitele iránt Huszár Adolffal szerződést kötött, melynek értelmében Huszár Adolf a szobrot Izsó felfogása szerint s a szakértő bizottsági tagok észrevételeihez idomítva három év alatt tartozik elkészíteni. E három év aug. 1-jétől számíttatik. A szobor 9 láb magasságú lesz, és Huszár a szobor teljes gyász kiviteléért 6500 frt tiszteletdíjban részesül. Továbbá a bizottság több uj taggal egészittetett ki s azok sorába a közmunkatanács tagjain b. Podmaniczkyn és b. Lipthayn kívül egy pár nevezetesb építészt is bevett, kiknek véleménye leginkább a szobor kiállítása körül fog igénybe vétetni. — Hymen. Marienbadból Írják nekünk julius 29-éről. A marienbadi templomban a legnagobb csendben ma d. e. 11 órakor ment végbe át Eötvös Loránd egyetemi tanár Horváth Gizella esküvője. Az ifjú párt Kovács Zsigmond pécsi püspök adta össze. Az esküvőn a szülőkön, u. m. báró Eötvös Józsefnén s Horváth Boldizsáron kívül, jelen voltak még a vőlegény és a menyasszony nővérei: Eötvös Mariska bárónő, Horváth Emilia s Horváth Irma k. a., tanuképen Gajzágó Salamon, a magyar állam-Számszék elnöke és báró Eötvös Dénes urak szerepeltek. A pécsi püspök az esketés megtörténte után megható beszédet mondott. Az ifjú pár az egybekelés után szerencsekivánatoktól kisérve elhagyta Marienbadot s Francziaországba utazott. —■ A budapesti philologiai társaság közgyűlését augusztus hó 6-án (pénteken) tartja az orsz. képviselőház (VIII. ker. Sándor-utcza) első emeleti I. sz. osztálytermében. A gyűlés d. t. 3 órakor kezdődik és a következő sorrendben tartatik meg : Az elnöki megnyitó és titkári számadó beszéd után Szamossi János : »A classikai philologia története« cz. kiadatlan művéről értekezik s előterjeszti indítványát egy philologiai »Közlöny« létesítése iránt. Dr. Hampel József a nemzeti múzeum antik szoborműveiről tart felolvasást, egyszersmind bemutatva azokat a helyszínen (múzeumi épület első udvar I. em. régiségtár). — A tisztválasztás a múzeumba való átrándulás előtt történik. E gyűlésben nemcsak a társaság tagjai vehetnek részt, hanem mindazok, kik az ókori classikai tudománynak barátai, közelebbről pedig a kik az antik szobrászat művei iránt érdeklődnek, a halálozás. Makóról a következő gyászjelentést vettük: Návay Kiss Karolina, és anyósa özv. Návay Károlyné, úgy Khail Návay Lujza, Tarnay Návay Franciska, Návay Zoltán és Dezső maguk és számos rokonaik nevében szomorodott szívvel jelentik szeretett jó férje, illetőleg fia, testvér és rokonnak Földeáki Návay Györgynek élete 29-ik évében 11 havi rövid, de boldog házasság után folyó hó 30-án d. e. 11 órakor tüdővészben történt gyászos kimultát. A boldogult hült teteme f. hó 31-én délután 5 órakor fog makói lakásáról örök nyugalomra Földeákra szállíttatni, az engesztelő szent mise áldozatok Földeákon augusztus hó 2-án, és Makón augusztus hó 3-án fognak az egek urának bemutattatni. Makó, 1875, julius hó 30. Béke lengjen porai fölött! — A gotthardi alagút munkásai közt a táviró jelentése szerint átalános strike ütött ki. A strike okai még eddig ismeretlenek, tény azonban, hogy abban az alagút Göschinen felőli nyílásán dolgozó, összesen 2200-ra menő munkások részt vesznek. A strikolók az alagút nyílását fegyveres kézzel elzárták, s úgy viselik magukat, mintha ők volnának az alagút urai. Az alagutat azért zárták el, hogy addig, míg az ő követeléseik ki nem elégíttetnek, más munkás az alagútba dolgozni ne mehessen. Ez erőszakoskodásra Úri canton, melynek területén az alagút geschingeni nyílása fekszik, egy osztály katonaságot küldött ellenük, melyet a munkások kődobással fogadtak. A katonák erre tüzet adtak, s a munkások izgatói közül kettő elesett s többen megsebesültek. A táviró jelentése nem szól a tovább történtekről, valószínű azonban, hogy a zavargásnak ezzel nincs vége. Az alagút másik végén dolgozó munkások a strikben nem vettek részt. A fizetési évek zálogbevételéből származott kellemetlenségek egy idő óta jóval gyérebben fordulnak elő, mint azelőtt. Ennek sejthető oka a pesti f. járásbíróságnak ilynemű ügyben hozott ítélete, melynek történetét a következőkben adja elő a »Budapesti Értesítő«: Szt.-O. városi hivatalnok fizetési ívét Rosenfeld R. pénzüzletében zálogba tette. Következvén e hó elseje, Sz. kikérte R-től fizetési évét, hogy fizetését felvegye. Fel is vette, hanem az ívet ígérete ellenére n°m adta vissza hitelezőjének. Rosenfeld erre csalás miatt panaszt emelt a pesti I. járásbíróság előtt Sz. ellen ; a járásbíró úr azonban visszautasította őt panaszával, azzal indokolván az elutasítást, hogy a fizetési iv nem rendes értéktárgy lévén, zálogtárgyat nem képezhet, a panaszlott épen nem követett el csalást, midőn az ívet vissza nem adta. Az ítéletet a kir. tábla is helyben hagyta. Az ítéletnek megvolt azon tisztviselőkre nézve bizonyára nagy haszna, hogy a pénzüzlettulajdonosok azóta óvakodnak fizetési íveket zálogba elfogadni. A vadászati jegyek megszerzésére hívja fel a fővárosi tanács hirdetmény útján a vadászokat. E hirdetményben a pénzügyminiszter ismeretes rendeletének a vadászati jegyek megszerzésére vonatkozó pontjai vannak ismertetve. A vadászati jegyeket Budapesten Kada Mihály alpolgármester adja ki , és pedig csak a hozzá intézett 50 kros bélyegű írott folyamodványra. (L. régi városház I. emelet.) De e vadászjegy megszerzése azért senkit sem jogosít fel a vadászatnak a főváros területén való gyakorolhatására ; erre nézve szükséges ezentúl is a főváros földesúri jogának bérletéül az eddigi városi vadászjegyeket az illető kerületi elöljáróságoknál a megállapított díjnak lefizetése mellett bírság terhe alatt szintén megszerezni. — Húsz éven aluli egyén vadászati jegyének megszerzéséért az atyának vagy gyámnak kell folyamodni. Érdekes tudni, hogy a jegy nélkül vadászók a megcsipelésnél minő eljárásnak lesznek kitéve. Az állami sovhatósági közbiztonsági közegek, és financzok kötelesek, — a vadászati jog tulajdonosai, haszonbérlői és az erdők s mezők felügyeletével megbízott személyek pedig jogosítják a vadászokat a jegy előmutatására felszólítani. Ezen felszólításra köteles a vadász jegyét előmutatni, aki pedig bármi okból elő nem mutatja, a vadászattal azonnal felhagyni és ha ismeretlen, a felszólító kivonatára nevét és lakását megmondani, s a czélból, hogy ezeknek bizonyítására szorítható legyen, alkalmas zálogot adni, vagy pedig a felszólítót a legközelebbi kerületi elöljárósághoz követni tartozik, hogy ott kiléte kiderittessék. A krach előtti svindli minden alkotmánya összedől. A váczi körúton levő kereskedelmi akadémia-ház harmadik emeletének lakói kényszerülve lettek rögtön kiharczolkodni, mivel a plafondon veszedelmes repedéseket vettek észre. E ház is a szédelgés napjaiban épült, s alá szállt, mint némely papírok. A terézvárosi club (VI. ker.) tegnapi ülésében egy kérvény olvastatott fel s íratott alá pár száz polgár által, melyben az ihatatlan terézvárosi víz tekintetében kérnek intézkedéseket s a főváros törvényhatóságának sürgősen figyelmébe ajánlják Hölle J. M. úrnak a terézvárosi vízvezeték tárgyában benyújtott memorandumát. E kérvényt már a napokban beadják a főpolgármesterhez. Elhatározta továbbá a club, hogy nagyobb helyiséget fog ki bérelni, s felhívást intézend a Terézváros polgáraihoz, őket a clubhoz csatlakozásra szólitván fel — Sikkasztás. Horváth Róbert kincstári hivatalnok 5000 frt miatt a kir. tvszék által ápril 19-én 4 évi börtönre ítéltetett. A kir. tábla ez ügyben hozott ítélete — mely a vádlottnak ma adatott tudtára — helybenhagyja a tvszék ítéletét. Védő ügyvéd semmiségi panaszát, melyet a túszék nem ismert el jogosultnak, a kir. tábla elfogadta ugyan, de érveit nem találta alaposaknak. —ítestvérgyilkosság. Adáról Írják a »Budapesti Értesítőnek« a következő vérfagyasztó esetet. Deák István ottani lakos bátyjának, Deák Lázárnak 1 frt 25 krral tartozott. Tegnapelőtt benyit Istvánhoz a bátyja s követeli az adósságot. »Ha nem fizeted meg,« úgymond öcscsének, »agyonverlek, mint a kutyát !« István e szavakra dühbe jött s ki akarta dobni Lázárt a házból, mire ez botot ragadott. Bírókra szálltak s ez alkalommal István, ki asztalosmester, felkapván a nagy vágókést, markolatig döfte ezt bátyja hasába, ki rögtön szörnyet halt. István maga sietett borzasztó tettét feljelenteni. — Rendőri hírek. Az ősz-utcza 2. sz. a. szegény gyermekkórház udvarába tegnap délután 2 órakor egy rózsaszin ruhába öltözött fiatal napszámos forma nő megjelent s egy 15—20 hónapos férfi gyermeket ott letett, s aztán nyom nélkül eltűnt. — Tegnap este 8 órakor az Aldunasoron két fiatal egyén Pencsor Sámuelnek megvétel végett egy csomó fehérneműt kínált. Pencsor az árut és árusokat annyival inkább gyanúsoknak tekintette, mivel a fehérnemű még nedves volt; ő tehát rendőrt szólított elő, mire a két gyanús egyén 11 pár nőit és férfi harisnya hátrahagyása után elfutott. Erdélyi Erzsébet 22 éves hajadon előrehaladt terhes állapotban levő napszámosnő tegnap este 9 órakor a Concordia gőzmalom irányában betegen a földön fekve találtatott s F a 11 - ös rendőrbiztos által a kórházba szállíttatott. — Öngyilkosság. Múlt éjfél után háromnegyed 1 órakor a lánczhíd közepéről egy középkorú, virágos szürke ruhába öltözött férfi a Dunába ugrott s a vízben nyom nélkül eltűnt. — Utána a hídon csak egy félig elégett brittaukca szivar maradt hátra. — Folyó hó 27-én a két szerecsen utcza és vácziut szegletén egy értékes arany horgony hölgy óra találtatott, mely a főkapitánysághoz hozatván, a vesztes fél azt ott a 14. számú hivatalszobában reclamálhatja. .. Olvasóközönségünket figyelmeztetjük a mai számunkhoz mellékelt, Geittner és Rauschféle nagy árjegyzékre. Irodalom. — »A metanaszta jászok magyar nemzetisége« czim alatt Dr. Szombathy Ignácztól egy történelmi tanulmány jelent meg Győrött Czéh Sándornál,mint a győri állami főreáltanoda 1875. értesítőjének külön lenyomata. Ezen jászok Magyarország sik részén négyszáz évig laktak s azután a homokba olvadtak be. Szerző ezen tárgygyal bővebben s behatóan foglalkozott s miután hazánk őstörténelme mindeddig kevéssé van tanulmányozva, e mű nagyon megérdemlené a szakférfiak komoly bírálatát. Felfogásmódja helyességét mi nem mernék apodiktire elitélni, bármennyire hypothetisen alapszik. — Két regény fordítása jelent meg az Athenaeum társaság újabb kiadványai közt. Egyik Sand George legutolsó s lapunk tárczájában is megjelent híres regénye » Flamarande« két kötetben. A két kötet ára 2 frt. — A másik egy kis franczia regény, mely a »Fővárosi lapok«-ban volt először magyarul közölve. Czime: »M a 1 p e i re kisasszony.« Franczia regény. Irta Reybaud Henriette. Fordította Ujkéri. Athenaeum. Ára 80 kr. — A bajai kir. főgymnasiumi önképzőkör évkönyvének X-ik évfolyama jelent meg. Tartalma: Küzdés. Költemény Brück Arnimtól. Távolból. Aesthetikai tanulmány Korbonics Dezsőtől. Egy tót költő dalairól. Felolvasás Tauszik Emiltől. Madár fiaihoz. Aesthetikai tanulmány Brück Amimtől. A kör története Tauszik Emiltől. A négy világkor. Műfordítás Brück Araimtól. Titkári jelentés Benczák Károlytól. A tagok összes száma 129 volt. 26 költemény adatott be, melyekről az évkönyv táblázatos kimutatást ad. — Dalmady Győző kedvelt lyrikusunk »Összes költeményeit« sajtó alá rendezte s e gyűjtemény mintegy 24—24 ívnyi két kötetben fog megjelenni. Az első kötetben foglalnak helyet Dalmadynak már önállóan megjelent költeményei, a »Szerelem« czimü lyrai cyklus, továbbá a Heckenast kiadásában napvilágot látott kötet. A második kötet az újabb keletű daloké. Sok oly költemény is lesz e gyűjteményben, melyeket a költő már átdolgozott. E hírt a költő számos tisztelői bizonynyal örömmel fogadják. — »Szatmármegyei Közlöny« czim alatt aug. 1-én Nagy-Károlyban 11 Osvay László megyei aljegyző társadalmi vegyes tartalmú hetilapot indít meg. Tanügy. — A magyar gazdasszonyok országos egyesülete árvaleány növeldéjében (királyutcza 77. sz.) a két első osztályban aug. 2-kán, a három felsőben aug. 3-án tartatnak meg a nyilvános viszgálatok 9—12 óráig. — Az aradvidéki tanitóegylet által hirdetett szépirodalmi pályázatra nyolc mű érkezett, melyek közül »Árva Gergely históriája« s a »Kevélység útja« határozott népirodalmi becscsel bir. Az 50 frt pályadij »Árva Gergely históriája« szerzőjének lett oda ítélve. Jeligés levele felboritatván, szerzőül Ember György nagyváradi néptar