A Hon, 1875. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1875-09-16 / 211. szám

Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Csütörtök, szeptember 16. 211. szám, XIII. évfolyam. Kiadó-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épillet földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................6 írt­a ki 6 hónapra . . . ........................» » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ...­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerk­esztési iroda : Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. 99 Előfizetési felhívás. A HÓM Xlll-dik évi folyamára. ét Előfizetési árak: ig?*H TM 12 fit 6 fit 2 fit Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a parti utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesít­ve tíz írtig csak 0, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A »Bon« kiadóhivatala. A „HON“ TÁRCZÁJA. Az égi­testek lakhatóságáról. (Dr. Nendtvich Károly felolvasása a természetvizsgálók nagygyűlésén.) II. A­mi már az első föltételt illeti, t. i. bizonyos alkatrészek, az­az vegytani elemek jelenléte, erre nézve épen ez az újabb kornak legszebb és legbe­folyásosabb vívmányai közé tartozik, hogy Bunsen és Kirchhoff, heidelbergi tanárok által feltalált színképi elemzés segítségével képesek lettünk nem csak a nap­nak, de számos csillagnak, sőt az annyira távolra eső ködfoltok és üstökösök számos alkatrészeit kipu­hatolni és meghatározni. E vizsgálódások, melyek kétséget nem enged­nek, azt bizonyították, hogy nem csak a nap, mely­­nek kifolyása a föld és a többi bolygók , hanem az álló és saját fénynyel ragyogó csillagok, a ködfoltok és az üstökösök is ugyan azon elemeket foglalják magukban, melyekből a föld maga áll. Kétséget nem szenved, hogy lehetnek az égi­testeken oly elemek is, melyek tán a földön nincse­nek (hisz még a földön is még mindig új meg új ele­meket találunk fel); de azok, melyeket mi eddig más égitesteken feltaláltunk, mind oly elemek és alkatré­szek, melyek a földön is találtatnak , név szerint nem hiányoznak épen azon elemek, és alkatrészek, melyek a szerves élet képeztetésére kivántatnak. Már azon meteorkövek alkotása is, melyek időn­ként, néha igen sűrűn a véghetetlen mindenségből földünkre hullanak, és a­melyek kétségtelenül nem egyebek, mint bolygók töredék­ei, azt bizonyította, hogy mindnyájan csak azon alkatrészekből állanak, melyek a föld felületének nagyobb részét alkotják, és hogy egyetlen egyben sem találtatott fel eddig oly alkatrész, mely a földön nem léteznék. Ezen elvitázhatlan tény arra mutat, és kétség­telenül bizonyítja, hogy a határtalan mindenségben keringő égi testek egy és ugyan­azon anyagból álla­nak, melynek ugyan­azon átalános tulajdonságai vannak, és hogy minden égi testek egy és ugyanazon családnak tagjai, melyeknek közös eredetük, és közös tulajdonságaik vannak. A­mi tehát ezen első föltételt illeti,mely a szer­ves élet képeztetésére kívántatik, t.i. a­meddig a távcső és színképi készülékek hathattak, meg van, a máso­dik föltétel melyhez a szerves élet lehetősége kötve van, bizonyos, szűk korlátok közé szorított hőmérsék. Mi ezen hőmérsékről azt állítottuk, hogy annak a víz fagy- és forrpontja közé kell esnie, az­az sem a fagy, sem pedig a forrponthoz közel állania nem szabad. Erre nézve, be van bizonyítva, hogy a holdon dermesztő hideg uralkodik, mely a tenyeletet ép úgy mint az állati életet lehetetlenné teszi, így nem szen­ved továbbá kétséget hogy a naptól igen távolra eső bolygókon a meleg azon mennyisége, melyet a naptól nyernek, oly csekély, hogy az a szerves élet fejlődé­sére nem elégséges. De más részről szintén bizonyos az, hogy a nap és a többi, saját fenyőkkel ragyogó csillagok, azon iszonyú hőségüknél fogva, mely rajtuk uralko­dik, szintén nem alkalmasak a szerves élet fentartá­­sára, annál kevésbé annak fejlődésére. Sőt ha saját földünket tekintjük, a geológia és a tudomáyos kos­­mogónia kétségtelenül azt bizonyítja, hogy ez is, véghetetlen hosszú időn át oly állapotban volt, mely­ben a szerves élet azon átalában lehetetlen vala. Földünk t. i. hajdankorban szintúgy, mint a nap izzó és olvasztott anyagokból álló gömb volt, mely min­den szerves életet teljesen kizárt. Csak midőn föl­dünk azon hőfokra lehűlt, mely az állat és növény­élet fejlődésének kedvező volt, kezdett az fejlődni, és mindinkább tökéletesebb és magasabb fokon álló lényeket létre­hozni. Az idő pedig, mely a földnek azon hőfokra való kihűlésre szükséges volt, nem ezen de millió és sok millió év szerint számítandó. A föld volt tehát, és keringett a nap körül ma­r­ad éveken át, a­nélkül, hogy rajta állatok vagy nö­vények lettek volna. Keringett mint tüzes, meleget és világot szóró gömb, mely nap gyanánt saját boly­góját, a holdat világította és melegítette. A nap tehát, valamint a többi álló csillagok is, melyek saját fenyőkkel bírnak, fehér, izzó, olvasztott anyagból állván, állatok és növényeknek lakhelyül sem szolgálhatnak. Melyek tehát azon égitestek, melyek hőfokra nézve arra alkalmasak, hogy állatok, növények rajtuk fejlődhessenek ? Ha mindenekelőtt a mi napunk rendszerét vesszük tekintetbe, azt látjuk, hogy ahhoz a mi föl­dünkön kívül még számos bolygók tartoznak, melyek fényeket ép úgy, mint melegjüket a naptól nyerik. Ezek azonban ép úgy mint holdjaik is hajdankorban szintén izzó meleg, és saját fényükkel ragyogó göm­bök valának, mint a­milyen még most is a nap, de sok myriád éveken át, hogy a világűrben keringe­nek,már annyira lehültek,hogy legalább saját hőfokuk nem lehet akadály a szerves élet fejlődésére. Igaz, hogy lehetnek köztök olyanok is, melyek annyira kö­zel fekszenek a naphoz, mint a Merkur és Venus, hogy a naptól nyert meleg lesütne rajta minden szerves életet, míg ellenben vannak még mások, me­lyek annyira távolra esnek, mint a Saturn, Uranus és Neptun, hogy a­­nap nem kölcsönözhet nekik annyi meleget és világosságot, miszerint rajtuk szerves élet még most is lehetséges volna. Igaz ugyan, hogy le­hetett ezeken is valamikor oly hőfok, mely a szerves élet fejlődésére épen alkalmas vala, a midőn t. i. le­hűlésükkor épen azon hőfokot elérték volt, mely a szerves élet fejlődésének kedvező vala. De azóta raj­tuk az élet régen már kihalhatott, anélkül, hogy fej­lődésének tetőpontját elérte volna. Hátra vannak ennélfogva még csak azon közép bolygók, melyek a föld és a Saturn közé esnek, te­hát a Mars és Jupiter, és a közéjök eső számos kis bolygók, melyek a szerves élet fejlődésére ép oly al­kalmatos hőmérséket nyújtanak, mint a föld. Bolygóink közül tehát a földön kívül csak a Mars és Jupiter a kezükbe eső kis bolygókkal, lehet­nek azon égi­testek, melyek a többi feltételek jelenlé­te mellett szerves életnek helyt adhatnak. A többi­ről, melyek a földön belül, és a Jupiteren túl vannak, határozottan mondhatjuk, hogy szerves élet, legalább jelenleg, nem lehet rajtuk. Azonban, napunk rendszerén kívül vannak, még számtalan csillagok, melyeket az ég boltozatán mint ugyan­annyi napokat saját fényükkel ragyogni látunk, és melyek nagyságra és távolságra nézve számtalanszor felülmúlják a napot. E napok is boly­gókkal vannak ellátva, és habár azokat távolságuk, és aránylagos kicsinységüknél fogva nem látjuk, még­is kétséget nem szenved, hogy azon múr­ad bolygók közül, számtalanon vannak, melyek azon hőfokkal bír­nak, mely a szerves élet fejlődésére szükséges, szám­talanon azonban, melyeknél a hőfok kelletinél vagy magasabb vagy alacsonyabb. Mert az okszerű ter­mészetvizsgáló soha sem fogadhatja el azon nézetet, mintha az égitestek a gondolkozó lények miatt, és ezek más valami lénynek különös örömére és gyö­nyörködtetésére volnának teremtve. Minden lény ön­magában, különös természet tudta szükségnél fogva létezik, és mert létezik, joga van a léteire és lételé­nek fenntartására. És azért lehetnek myriad égi tes­tek, a melyeken szerves életnek még nyoma sem ta­lálható, míg más myriadok, melyeken a szerves élet csak bizonyos fokig fejlődött, végre oly myriadok is, melyeken volt ugyan szerves élet, de már millió és milió évek előtt kihalt, valamint földünk is myriád éveken át keringett minden szerves élet nélkül, mil­liókon át, melyek alatt növények és állatok ugyan, de nem emberek valának, és hogy fognak következni oly idők, és földünknek oly állapota, melyben az my­riád éveken át fogja futni pályáját a nap körül, a nélkül hogy egyetlen egy lény is élne rajta, valamint azt futja a hold földünk körül, a nélkül hogy élő lény volna rajta. A­mi­ továbbá a levegőnek és viz­­nek jelenlétét az égi testeken il­leti, melyek szintén a szerves életnek nélkülözh­etlen föltételét alkotják, ezekre nézve is azon kérdés tá­mad, vájjon vannak-e a földön kívül más égi testek is, és ha igen, melyek azok, melyeken légkör és víz létezik. Hogy földünk légkörrel van ellátva, és hogy azt nagymennyiségű víz is borítja el, abból még nem következik, hogy minden más égitestnek szintén az­zal kell környezve, vagy vízzel elborítva lennie; sőt, ha volna is légköre, nem következik ebből, hogy más égitesten levő légkörnek ugyanazon alkotásának kell lenni, mint földünk légkörének. Földünk légköre, mint átalában tudva van, 100 térfogatra, kerekszámmal 21 térfogatnyi előnyt és 79 térfogatnyi legenyt tartalmaz. Azonkívül van még 10000 részben 3—5 rész szénsav, és még sokkal ke­vesebb ammóniák. Ezen alkotása a levegőnek a földi lényekre a­hogyan azokat a jelenkorban találjuk, épen a legalkalmasabb és természetöknek leginkább megfelelő. De ebből nem következik, hogy csak ezen alkotása a levegőnek alkalmas a szerves élet fejlődé­sére vagy annak fentartására, sőt inkább biztosan ál­líthatjuk, hogy földünk légköre sem­ volt mindig ugyan­az,hanem hogy különböző geológiai korszakokban vál­tozott annak alkotása is, hogy sokkal több volt ben­ne a szénsav és kevesebb az eleny mennyisége. De azért még­is volt élet a földön, sőt a tenyélet sokkal dúsabb volt a mostaninál, és a vizek hemzsegtek számtalan állatoktól. De azért a növények és álla­tok is egészen különbözők voltak a mostan élőktől, melyekkel típusra nézve ugyan megegyeztek, de más viszonyok alatt keletkezve, csak azon viszonyok alatt élhettek is. A­mint e viszonyok megváltoztak, kihal­tak azon állatok is, és mások léptek helyekbe, me­lyek a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodtak. Az ember pedig épen csak akkor jelenhetett meg a földön, midőn a légkör alkotása, és a földön ural­kodó éghajlati viszonyok csaknem ugyan­­azok valá­nak, melyek a mostani korban is uralkodók. Itt már most azon fontos kérdés áll előttünk, vájjon melyek tehát földünkön kívül azon égi­testek, melyek légkörrel vannak ellátva. A­mi már a napot illeti, arról biztosan tudjuk, hogy az véghetetlen nagy légkörrel van ellátva. De ezen légkör izzó, és számtalan elemekből áll, melyek csak azon magas hőfoknál, melylyel a nap bír, képe­sek gázalakot fölvenni. A­mint e nap légköre tovább lehűl, a benne létező alkatrészek nagyobb menynyi­­sége a nap felületére lecsapódván, csak azon elemek vagy vegyületek maradandnak annak légkörében, melyek a leszállott hőmérsék mellett is gázalakot tartanak meg. A többi álló csillagokra nézve, melyek saját fénynyel bírnak, határtalan távolságuk miatt bizo­nyosat nem állíthatunk, de valószínű, hogy e tekin­tetben ugyanazon viszonyok állanak fenn mint a napnál. Áttérve a nap bolygóira, s azoknak holdjaira, az eddigi tapasztalások és észlelések azt tanúsítják, hogy a mi holdunkon, sem légkör, sem víz nincsen, hogy tehát azon, már ezen oknál fogva is, szerves élet lehetetlen. De igenis, feltaláltatott mind légkör, mind pedig vízgőz a légkörben a legtöbb bolygókon, úgy a Venus, Mars, Jupiter, Saturnus és Uranuson, melyeken a légkör egészen hasonlónak találtatott földünk légkörével, sőt a Marsban annak sarkait ép úgy találták jéggel és hóval elborítva, valamint a földnek sarkai vannak azzal elborítva. Ha továbbá még azt is adjuk hozzá, hogy több meteorkövek elem­zései a vaséreget, hydrát állapotban találták fel, két­ség nem lehet többé, miszerint a napunkat környező bolygókon víz is van.­­ Megemlítendő e helyen még azon tény is, hogy a vegyelemzés némely meteorkö­vekben azon alkatrészt is találta fel, mely nélkül szerves lények képeztetése nem gondolható, t. i. szénenyt, vagy tulajdonképen valóságos szerves, az­az széneny, kéneny és élenyből álló vegyeket. Mind­ezeket tekintetbe véve, kétséget nem szenved, miszerint a naprendszerhez tartozó legtöbb bolygókon megvannak azon föltételek, melyek a szer­ves élet fejlődésére kivántatnak. Ha továbbá azt veszszük,hogy a mi napunk rend­szere csak határtalan kis részecskéjét teszi a min­­denségnek, és hogy a sötétség myriadokat mutat azon csillagokból, melyek mind napoknak tekinten­dők, és melyek körül szintén számtalan bolygók ke­ringenek ; ha tekintetbe veszszük végre azt, hogy az újabb színképi vizsgálatok szerint az egész minden­ségben kiterjedt anyag ugyan­azon elemekből áll; nem kételkedhetünk többé, miszerint a ragyogó csil­lagok, mint ugyanannyi napok bolygói is hasonlók a mi rendszerünk bolygóihoz, és hogy azokon szintén meg vannak adva azon feltételek (habár nem is mind­egyiken) melyek a szerves és gondolkozó lények fej­lődésére szükségesek. És így nem kételkedhetünk, hogy a föld körül elterjedő mindenségben myk­adnyi égi testek kerin­genek, melyek ugyan­annyi szerves és gondolkozó lé­nyek világát képezik, valamint képezi azt a mi pa­rányi földünk, mely egy határtalanul kis cseppet al­kot határtalanul nagy világtengerben, és hogy csak gyermekies felfogásból származó nézetnek mondhat­juk azon hitet, mintha földünk a világ középpontja, és a rajta élő emberek a teremtőnek választott te­remtményei volnának. ■MM—————.......................... a:*--'.. Budapest, szeptember 15. A mai ülés. A felirati vita első napját MN­ éti­ca fel­irati javaslata, Horváth Lajos higgadt, sza­batos beszéde és Simonyi Ernőnek egy félig elmondott beszéde foglalta el. A dolog érde­mében kevés történt , de annál több extra­­vagantia fordult elő. Miletics felirati javaslata vakmerő pro­­vokáczió egész Magyarország nemzeti és al­kotmányos érzületéhez. E terjedelmes mun­kálat szerzői megfeledkeztek arról, hogy a­mi­kor írnak és beszélnek, úgy, a­hogy e felirat szól, magyar polgári jogokat gyakorolnak és úgy tekintik a magyar nemzetet és hazát, mint egy »tehetetlen tömeget,« melyet nekik feldarabolni, fanatikus vágyaik rabszolgájává tenni joguk és igényük lehet. Megfeledkeznek arról is, hogy a magyar nemzet képviselői előtt beszélnek és egész szemérmetlenséggel követelnek öngyilkossá­got ettől.­­ És végül megfeledkeznek arról, hogy az alkotmányra esküt tett királyhoz szólanak és szembe állítják ennek intenzióit kormányáéval és törvényhozásával, sőt elég vakmerők azt követelni, hogy a király eskü­szegővé legyen és »végrehajtói, valamint tör­vényhozói« befolyását a mostani állapotok felforgatására, Magyarországnak a nemzetisé­gek közti feldarabolására, keleten Délszlávia megteremtésére és nyugaton a foederalismus létesítésére használja föl. Mindezt követelik egy, a magyar törvényhozás útján a magyar királyhoz fel­terjesztendő feliratban. Mi van ebben több: malitia-e vagy őrült­ség ? Nehéz lenne megmondani. Miután Miletics felirata lerajzolja Ma­gyarország anyagi és pénzügyi helyzetét, ki­mondja azt, hogy ennek bajain csak úgy lehet segíteni, ha vége szakad a dualizmusnak, a német és magyar elem hegemóniájának ; ha a románok, szerbek vágyai kielégíttetnek, a horvát-magyar szerződés revideáltatik, a nem­zetiségi törvény a magyar elem uralmának megdöntésével reformáltatik, a románok az erdélyi unió, a szerbek a szerb vajdaság iránt megkérdeztelek , a Lajthán túl Csehország­gal és a többi nemzetiségekkel egyenjogú szerződés köttetik, a census leszállittatik, na­gyobb szólás- és sajtószabadság adatik, az ön­­kormányzat a nemzetiségeknek megfelelően alakíttatik át, a határőrvidék »neheztelése és fájdalmai« tanulmányoztatnak és orvosoltat­­nak, szóval, ha — mint szőrül-szóra kifejezik, »Magyarországon nem a magyar érdek adja a mérleget« a reformokban ; ha a »magyar állam közegei« nem lesznek a »magyar nem­zet« fenntartói, terjesztői, és ha a dualis­­mus helyét a nemzeti foederatió foglalja el. Íme, rövid kivonatban : Miletics és Po­­lit követelésének egy része!­­Mit mondjunk mindezekhez ? Melyiket tart­suk nagyobb vakmerőségnek, mélyebb sér­tésnek és fokozottabb őrültségnek ? Nem tud­juk. De ha tudnók azt, hogy csak ezen az áron lehet anyagilag megmenteni ez országot, egy pillanatig sem haboznánk ez eszköz megtagadásában , mert inkább pusz­tuljunk el százszor, mintsem, hogy megtűrjük azt, hogy Magyarország (az őrültek nem szé­gyenük e kifejezést használni követelésük mellett) ne legyen a magyar. Hiába iparkodik a két vadrácz bevonni követeléseibe az erdélyi románokat s a h­orvátokat, ezek meg nem biztak érdekeik­kel és jól tudják , hogy a­mit számukra ők követelnek, lehetetlen, és ha Csehország­ból megbízást nyertek a f­ederalis­­táktól, az ilyen dolog a rend­őrség dolga, de a magyar ország­­gyűlésen annak helye nincs. Kell a nemzetiségi törvény revíziója? Meg­lesz, előbb-utóbb, kivált ha így viselik magukat, de nem az ő érdekükben, ha­nem rovásukra. Kell nagyobb vallási- sajtó s önkormányzati szabadság ? Lesz és van, de soha sem a nemzetiségi túlzóknak, hanem Magyarország hű polgárainak. Még úgy festik le Magyarországot, mint rendőrállamot, melyben saját szavaik szerint­­minden tiltva van, a­mi meg­engedve nincs !« Hazugság, mert feliratuk sincs megengedve, úgy, hogy az ország irományai közé sem ke­rülhet az, hazánk meggyalázása nélkül, de azért tiltva nincs. De a vakmerőség és őrültség még foko­zódik ott, hol törvényhozásunk van meggya­­lázva azzal, hogy »óvást« tesz két ember azon politika ellen, mely »Magyarországból — újra idézünk­­— magyar nemzeti államot akar alkotni.« Hát ez mi? Azt jelenti ez, hogy a magyar törvényhozást és alkotmányt két proletár »óvásával« bélyegezheti meg azért, mert nem akar öngyilkos lenni. Kell-e ennél nagyobb vakmerőség? Kell, mert még nagyobb az, a­hol kije­lentik , hogy ha egyfelől Magyarországon nem történik az, a­mit ők akarnak, a nemze­tiségek, »ha nem is szabadulást, de sértett ér­zületüknek elégtételt« követelnek, és más­felől, ha Ausztriában foederátio nem lesz, ak­kor ott a szlávok »hátat fordítnak az állami rendszernek.« Ez a monarchia törvényes al­kotmánya elleni lázadásra izgatás ? Még nagyobb vakmerőséget és őrültsé­get árulnak el akkor, midőn az uralkodó dal­m­­á­c­z­i­a­i útját, mely kizárólag az alkot­mány érdekében, népei megnyugtatására volt téve, úgy tüntetik fel, hogy az adott reményt a szlávoknak­­— a porta elleni lázadásra. Te­hát uralkodónk lázító — akarata ellen. Va­lóban ez botrányos vakmerőség! És ez sem elég nekik. Felszólítják az uralkodót, hogy keleten ne gátolja az »ak­­cziót«, hadd létesüljön Bosznia, Herczegovina felszabadulása és egyesülése Montenegróval és Szerbiával. Mert csak ekkor nyerheti meg a monarchia a népek sympáthiáját és egy­szersmind ajánlják is a lefegyverkezést, hogy pénzügyeinken segítni lehessen. íme: a meg­oldás. Legyen Délszlávia, fegyverkezzünk le, hogy védképtelenek legyünk , csinál­junk Magyarországból nemzetiségi foedera­­tiót, a monarchiából szláv foederatiót. Igen, cselekedni fogunk épen ellenkezőleg és Miletics úr őrültségeit előbb-utóbb torkára fáraszszuk. Jól mondá Horváth Lajos, az ilyen dol­gokra a magyar parlamentben nagyon nehéz reflektálni. De azt hisszük, hogy hazafias szél­ső balunk megtanulhatta, hogy a mostani ál­lamszerződés bolygatásában, a suffrage uni­­versel követelésében, az ország jelen kormá­nyának gyalázásában oly szövetségesek nyúj­tanak neki segédkezet, melyek miatt jobb a czélt feladni, mint általuk elérni. Simonyi Ernőt ez nem zavarta meg azon tétel felállításában, hogy Magyarországon addig segíteni nem lehet, míg a közös ügyek léteznek. Ezt mondja Miletics is — csak hogy más czélból. És ha csakugyan igazsága lenne Simonyinak, ha igaz lenne az, hogy hadügyi és diplomatiai községekre, az államadósság nagyobb részével együtt Magyarország kép­telen 60 milliót fordítani, akkor közelebb áll Misletics, czéljához, Magyarország elpusztulá­sához, mint Simonyi, annak függetlenítésé­­hez. Szerencse, hogy igazsága nincs, sőt ilyes­mit hirdetni is kár. Simonyi kikelt a trónbeszéd és a szabad­elvű párt válaszfeliratának eszmeszegénysé­ge ellen. Elismeri ugyan, hogy egyikben sem kíván programmot, de legalább követelte a kormány és többség politikájának főbb elveit. Pedig ezt az ország tudja, sőt Simonyi maga is azt mondja, hogy az államháztartás rende­zése, az ipar és kereskedelem fejlesztése, az adóképesség emelése több évre szóló munkát ad, tehát egyszerre kitálalni annak tervét nem lehet. A bankkérdés megoldásá­ban ő sem tudott többet mondani, mint a szabadelvű párt; a pénzügyek rendezésére pedig egy panaceával fizetett ki — ez az ön­álló vámterület; noha maga is elismerte, hogy a kormány a törvénynek tett eleget, midőn Ausztriával alkudozni kezdett, mégis kimondja, hogy s­em­m­i alkudozásra szükség nincs, hanem fel kell állítani a vámsorompót, 7 — 8 százalék vámmal fedezni lehet a de­­fic­itet. És ezt ő követeli azért, mert Anglia, melynek 20 akkora forgalma van, mint a miénk, sokat bevesz vámból; követeli azért, mert népünk a terheket nem bírja; tehát azon jámbor hitben van, hogy a vámot nem mi fognók megfizetni, hanem a mi kedvünkért elviselné a külföldi kereske­dő. Mi az ellenkezőt tudjuk és ezért nem hi­szünk panaceájában. Elő akarta adni azt is, hogy jelen nemzetközi helyzetünk­ben a 40 millió hadügyi és honvédelmi ki­adásból mikép tudna 20—25 milliót megta­­karitni, de az elnök szavába vágott, beszélési ideje letelt és így ebben legalább nem alkal­­mazhatóvá »ignotos fallit, notis est derisui!« Az ülés végén Perczel miniszter vála­szolt Mocsár­y Géza interpellációjára. A több­ség tudomásul vette azt, csak a szélsőbal és szélső jobb nyújtott kezet az elégületlen ung­­megyei képviselőknek. Különös szövetség! — A szabadelvű kör ma este hét órakor G­o r­o­v e elnöklete alatt tartott értekez­letén házi ügyekkel foglalkozott. A szállásra nézve kimondatott, hogy ha lehetséges a kör saját helyisé­gében marad. A tagsági díj évenként 30 írtban álla­píttatott meg, mint­­eddig volt, egyszer­ mindenkorra 10 frt járulván hozzá felszerelési költségekre.­­ A képviselőház bírálóbizott­ságai közül ma délután 7 bizottság tartott ülést. Az I. a Bácsmegye k­e­r­n­y a­i kerületi vá­lasztása elleni kérvényt vette tárgyalás alá és V­o­j­n­ics Jakab választási ügyében vizsgálatot ren­delt el, mert a házszabályok 53 § értelmében vesz­tegetési gyanú forog fenn. A II. Künte József a kézdi-orbai ke­rület képviselőjének választása elleni kérvényt tár­gyalván, a határozathozatalt holnapra halasztotta. Ak­i­ a bártfai kerület választása ellen be­adott kérvényt vette tárgyalás alá s az ott megválasz­tott H­e­d­r­y Ernő képviselőt igazoltnak jelentette ki. Az V. Antal Gyula a s­i­k­l­ó­s­i kerület kép­viselője ellen beadott kérvényt tárgyalván, azt befe­jezte, az ítélet kihirdetését azonban holnap reggeli 9 órakor tartandó ülésében fogja eszközölni. A VI. a pápai kerület választása ellen be­­adott kérvényt vette tárgyalás alá és hosszas tanács­kozás után R­á­t­h Károly képviselő választási ügyében a vizsgálat elrendelését ítélte. A­­ vizsgálat alapját fogja képezni 1-ször hogy a házsza­bályok 53. §-a értelmében vesztegetési gyanú for­og-e fenn, 2 szór, hogy a választásnak órai felfüggesz­­­­tését mi okozta. A VII. a Baranya megye s­á­s­d i kerületi­­ választása elleni kérvényt visszautasította s az ott­­ megválasztott Siskovics Tamás képviselőt iga­zoltnak ítélte. A IX. bíráló bizottság az eperjesi kerület választása ellen beadott kérvényt tárgyalta s az ott megválasztott Bujanovics Sándor kép­viselőt igazoltnak jelentette ki. — A kereskedelmi törvény­­könyvre vonatkozólag a »P. L.« a kö­vetkezőkről értesül: A kereskedelmi miniszter szi­gorúan ragaszkodik azon, az országgyűlésen tett ki­jelentéséhez, hogy a kereskedelmi törvény 1876. ja­nuár 1-én életbe fog lépni; legjobb reménye van, hogy ezen határidőre meg fogja tehetni az előkészítő lépéseket. A kormány azt hiszi, hogy az új keresk. törvény a csőd- és váltótörvényjavaslat elfogadása előtt is életbe léphet, hisz a törvényhozás is kiváló sürgősséggel fogadta el a keresk. törvényt, anélkül hogy ama másik két törvény is megalkottatott vol­na. Ezen körülmény miatt, igaz, hogy sok ügy nem lesz kielégítően rendezve, nem egy kérdés egész megoldatlan marad, de jobb, ha az új keresk­­tör­vény hatályba lépte által legalább a legfontosabb kér­dések oldatnak meg, a leglényegesebb pontok szabá­lyoztatak, mint hogyha a jogbiztonság hiánya egész jelenlegi terjedelmében tartatik fenn, így pl. jelenleg vagy kétszáz közkereseti társulat áll fenn, minden tör­vényes szabályozás nélkül, ezekre nézve a legnagyobb előny volna, ha főszabványaikat az új keresk.­törvény szerint lehetne megállapítani. Ha ezen szabályozás elhalasztatnék, csupán azért, mert elavult csődtörvé­nyünk a csőd esetére nem tartalmaz intézkedéseket, ez annyit tenne, hogy 99 kérdésre nézve lemondunk a megoldás lehetőségéről, mert a századikat nem tudjuk megoldani.­­ A kereskedelmi törvénykönyv életbeléptetéséhez 3 rendelet szükséges: 1. Rendelet a czéglajstromok berendezése és vezetéséről; ennek vázlatát a keresk.minisztérium már hónapokkal eze­lőtt készítette el és átküldte az igazságügyi minisztéri­umhoz. Az igazságügyminiszter véleményadás végett kiadta a keresk. és váltótvszek több bírájának, s ezek véleménye alapján hozzájárult a rendelet alap­elveihez. A javaslatot kiadják még szakértői bizott­ságnak, melynek tárgyalásain a horvát bán küldötte is részt veend és amely végleg megállapítja a rende­letét. 2. Rendelet az állami kereskedelmi vállalatok c­égbejegyzéséről. E rendelet alapelveit a keresk.­minisztériumban egybehívott, a különféle minisztéri­umok tagjaiból állott bizottság augusztus 28-án álla­pította meg; a rendelet elkészült és ugyanezen ve­gyes bizottság f. hó 10-én véglegesen szövegezte is. 3. Rendelet a bíróságok illetékességéről és eljárásá­ról kereskedelmi ügyekben. Ezen rendelet kidolgo­zásához az igazságügyminisztérium kebelében már hozzá fogtak. Eszerint az előmunkálatok részben befejeztet­tek, részben foganatba vannak véve, és így bizton re­mélhető, hogy az új kereskedelmi törvénykönyv jövő évi január 1-én minden nehézség nélkül fog életbe léphetni.­­ Az orsz. m. iparegyesület gyáripari szakosztályának szept. 14-én Ráth Károly elnöklete alatt tartott ülésében a Szerbiával kötendő vám- és kereskedelmi egyezmény ügye tárgyaltatott, melyre nézve az egyesület a f. é. és keresk. minisztériumtól véleményadásra felhiva­tott. — Azon kérdésre nézve, vájjon kívánatos, hogy a monarchia Szerbiával a romániai egyezményhez hasonló szerződést kössön, a­ szakosztály, tekintettel az egyesületnek már régebben nyilvánitott abbeli óhajára, hogy az ország keleti és déli szomszédaink­kal ily szerződések köttessenek, igenlőleg válaszolt, s azonnal belebocsátkozott a Romániával kötött egyez­mény pontonkénti tárgyalásába, a végből, hogy a ne­­taláni kívánalmakat az egyes pontoknál jelezze. — A IX. kapcsán beleereszkedett a szakosztály a tarif­­fák megvitatásába, s az a) tariffánál, (mely a vám­mentesen bevihető tárgyakról szól) a nyers és aszalt gyümölcs, valamint a formás vas felvétele javasolta­­tott. — A b) tariffánál, mely a romániai specificus beviteli vámokat szabja meg, hosszabb eszmecsere fejlődött a sör vámja tárgyában, melyben Fromm Antal, Yolny József, Guttman Lajos, Kraus Lajos, Mudrony Soma vettek részt. — A tanácskozás foly-

Next