A Hon, 1875. október (13. évfolyam, 224-250. szám)

1875-10-01 / 224. szám

224. szín­. XIII. évfolyam.1 Ji Kiadó­hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési (k­j: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................6 írt ki, 6 hónapra........................................... » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ...­­ » ~ » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Reggeli kiadás. Budapest, 1875­ Péntek, October POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési irod­­ . Barátok­ tere. Athenaeum-épl­let. A lap szelemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. 99 Előfizetési felhívás. A HON Xlll-üik évi folyamára. a) Előfizetési árak: i H Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a post­i utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesít­ve tíz írtig csak 0, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hone kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A »Ken« kiadóhivatala. Budapest, szeptember 30. Budgetüink rendezése. Ha az ember összehasonlítja a folyó évi költségelőirányzatot a megelőző évek bud­­gettörvényeivel, előirányzataival és a zárszá­madásokban feltüntetett kiadásaival , elbá­­mul, hogy mekkora különbség van azok közt takarékossági szempontból. A minisztériumok személyi és dologi kiadásainál ép úgy, mint az expositúrált költségeinél 20 — 30 százalék­ra megy a megtakarítás ; a befektetéseket nem is említjük, mert azok pazarlásnak csak annyiban mondhatók, a­mennyiben a pénz­beszerzés és tőkekamat költségének nem fe­lel meg az általuk előidézett eredmény; de ez is sok esetben fordul elő; úgy, hogy a folyó és jövő évi költségvetésben csak az adóssági ka­matok nagy összegéből lehet kiolvasni azt, hogy milyen roszul gazdálkodtunk, mily pa­zarlással rendeztük be államháztartásunkat, mily sok költséget, meddő experimentációt csináltunk a múlt években. Igen, valóságos experimentátiók voltak azok az intézkedések, melyek a minisztériu­mok és expositúrák személyzetének és mun­kabeosztásának megállapításánál, illetőleg (megállapodásról nem is lehetvén szó a mai napig sem) ennek próbálgatásánál oly sok meddő kiadást okoztak az országnak. E te­kintetben, sajnos, nem is az 1868. és 1869-ik év képezi a legtöbb hiba és elszámítás ggy­­pontját, hanem 1870—73 közt terjedt az az időszak, a­mikor közigazgatási kiadásaink leg­magasabb fokra emelkedtek és az 1873-diki budget képezi e tekintetben legtöbb minisz­tériumunkra a tetőpontot. Ekkor állott be, a pénzügyi bizottság észleletei után, a reakczió és 1874-re lön inaugurálva a takarékosság politikája, mely fokozódott 1875-ben és még jobban érvényesült 1876-ban ; de a rendszer­telen szervezés, budgetünk alapjának bi­zonytalansága , szervezetlen volta miatt, még most is teljes lehetetlenség megfosz­tani a budgetet mindazon bolt terhektől, melyekkel a múlt évek tapasztalatlansága és más hibái megterhelék azt. Ha látjuk azt, hogy a király személye melletti minisztérium 1868-iki előirányzata 96 ezer forint, tényleges kiadása 83,732 fo­rint és most e minisztérium beéri 51 ezer fo­rinttal és 7 ezer forint nyugdíjjal ; ha látjuk, hogy a miniszterelnökség előirányzata 1873- ban 135 ezer forint, tényleges kiadása 128 ezer és most csak 112,620 forintot kér; ha olvassuk, hogy a »takarékos« számszék is tu­dott 1871-ben 155 ezer forintot költeni és most beéri 136 ezer forinttal; ha tudjuk, hogy a horvát-szlavon minisztérium 1869-ben 51,701 forintba került, és most 37,340 forint­tal is ki tud jönni; a pénzügyminisztérium 1872-ben 49 milliót költ és most 40.761,142 forinttal kijő; a közmunkaügy minisztériuma 1873-ban 195 személyből áll, 490,520 forin­tot kap, és most 118 személylyel és 261,945 forinttal éri be, tehát személyzetét 39, költsé­gét 32 százalékkal tudta redukálni; ha — mondjuk — mindezt tekintetbe veszszük, fo­galmunk lehet arról, hogy mennyit pazarol­tunk és mily sokba került experimentációnk. És még távolról sem állítjuk, hogy most már minden rendben van, csak takarékossági szempontból is, mert sem a minisztériumok személyzeti létszáma, sem ennek beosztása, munkaköre meg nem felel sem a közigazga­tási és kormányzási helyes szempontoknak és követelményeknek, sem — a­miről beszé­lünk — a takarékosság szempontjának. Csak ez utóbbi szempontból is, észreve­hető a reform égető szüksége. Mert bármilyen rendszerünk legyen közigazgatási szempont­ból, és mindenesetre ennek megállapítása ké­pezi budgetrendezésünk egyedül biztos alap­ját, sőt úgy­szólván lehetőségét, az minden rendszer követelményei közt fog lenni, hogy 1. A fizetési és előléptetési pragmatikán meg­­állapíttassék. Most a takarékosságot nem á­l­­lások és más kiadási alapokok megszünteté­sével lehet érvényesíteni, mert e tekin­tetben még a pénzügyi bizottság is tö­kéletes sötétben tapogatódzik , hanem csak átlagos törlésekkel, a­mivel jár a vize ment, és­pedig nem csak az interkalarok felhasználásával, hanem az állások be­szüntetésével, más beosztással és mindenféle személyes tekintetek érvényesítésével. Ez al­kotmányos és pénzügyi szempontból egy­aránt anomália, melyhez fűződik még az, hogy a végkielégítések, idő előtti nyugdíja­zások, áthelyezések, rendkívüli működési és tiszti pótlékok, sőt szerződéses bonifikác­iók is napirenden vannak, az államháztartás jog­talan terhelésére és a budgetjog tökéletes ki­játszására. E tekintetben a szabadelvű kormány sokat tett az anomáliák megszüntetésére már azáltal is, hogy törölt budge­tjéből, a­mit tö­rölhetett és sok visszaélést megszüntetett. De a fentebb említett anomáliákat csak reformok által lehet megszüntetni. 2. Sok pazarlással járt az ügykörök helytelen és czélszerűtlen beosztásából szár­mazó azon anomália, hogy ugyanazon vagy hasonló feladatok végzésére vagy pár­huzamos hivatalok vannak, vagy ezek elinté­zése több hivatal közreműködéséhez van köt­ve. Ez megszüntetendő. 3. Sok pazarlást okoz ma is a bureau­­kratikus schlendrián, mely egyfelől sok egy­más feletti fórum közreműködését követeli meg ugyanazon ügyben, másfelől a legkisebb ügy elintézését sok idővel, munkával és igy költséggel járó formalitásokhoz köti. Ha egy épület kollaudálása 4—5 hónapi munkát ad egy kiküldött hivatalnoknak és ennek jelen­tése azután 1—2 hónapi munkát a számve­vőség egyik közegének — akkor nem csuda, ha sok közegre, sok közigazgatási költségre van szükségünk és mégis ügyeink roszul mennek. Mind­ennek következménye az, hogy nem­csak sok holt teher van még most is budge­­tünkben, noha a kormány nagymérvű meg­takarításokat eszközölt és sok visszaélést szüntetett meg, de az is, hogy budgetünket sem a takarékosság, sem az alkotmányosság követelményei szerint összeállítani és ellen­őrizni még most sem lehet. Ennek kell a reformokkal véget vetni! — A magyar delegáczió kül­ügyi bizottsága, mint esti lapunk távirata jelenté, egy határozatot hozott, melylyel jelentésébe egy tétel fölvételét határozá el, mely tétel a keleti bonyodalmak ügyében a delegáczió véleményét adja tudtul. Ha a »Neue freie Presse« értesülésének hin­ni lehet, e határozat meghozása sok nehézségbe üt­között. »A javaslat — így íz a német lap — nem bizottsági ülésen, hanem bizalmas értekezleten hoza­tott szóba, s a jelen volt delegátusok elhatározták, hogy a külügyminiszterhez kérdést intéznek ez ügyben. Andrássy aztán meg is jelent tegnap a nyilvános ülés előtt tartott értekezleten. Tovább mint egy óráig vitat­koztak, de eredményhez jutni nem tudtak. A nyil­vános ülés után folytatni akarták a vitát, de Andrássy az osztrák delegáczió pénzügyi bizottságába hiva­tott, s így a többször említett véleménynyilvánítás ismét elmaradt. Mint azonban biztosítanak, e nehéz­ségnek a dolog lényegével mi köze sincs. E vélemény­nyilvánítás a keleti kérdés iránt korántsem akar Andrássy gróf politikájának bírálata lenni, mert e politikával a magyar delegáczió teljesen egyetért, hanem inkább az álláspont meghatározása, melyet a külügyi albizottság, ezzel a magyar delegáczió s végső sorban a magyar országgyűlés a herczegovinai láza­dással szemben elfoglal. Magyar delegátusok köré­ben ugyanis azon nézetben vannak, hogy Andrsásy keleti politikáját minden részében helyeselni kell, s mégis szükséges, ha mindjárt csak egy árnyalatban is, attól eltérő álláspontot fogadni el; ennek lehető­sége már azon helyzet különbözőségéből is kiderül, melyben egy részről Andrássy gróf, másrészről a ma­gyar delegáczió van.« Eddig a »N. fr. Presse«, a mely értesülésnek utolsó része erősen homályos. Mi bevá­­randónak tartjuk a magyar delegáczió e részbeli ha­tározatának megérkeztét, mely, nem lehetetlen, hogy benn lesz lapunk éjjel érkezendő bécsi tudósításai közt.­­ Az osztrák delegáczió, pénz­ügyi bizottságának tegnap tartott ülése előtt bizal­mas értekezésben elhatározta, hogy a hadsereg ren­des szükséglete­ után azonnal a rendkívülit veszi tár­gyalás alá. Azt hiszik, hogy a szombati ülésten már a külügyi és tengerészeti budget is le lesz tárgyalva. Az új ágyuk beszerzésének szükséglete fölötti vita egyelőre elnapoltatok. Hétfőn vagy kedden fog az osztrák delegáczió teljes ülést tartani. A bizalmas ülésben a magyar delegáczió határozataival szemben elfoglalandó álláspont iránt akartak tisztába jönni az oszt. del. pénzügyi bizottságának tagjai. Hogy mi­ben állapodtak meg, nem tudjuk, de majd megválik a tárgyalások folyamán. — A közös hadsereg őszi elő­léptetéséről hallja a »Lloyd«, hogy az idén már október 20-án közzé tétetik. Az ez alkalommal a tábornokok sorában történő előmozdítások közül jelentősnek mondják a táborkari főnök mai helyette­sének, Catty vezérőrnagynak, altábornagygyá kine­­veztetését; kívüle még az exc­ellencziások sorába jutnak Schmiger, Döpner és Schönfeld vezérőrna­gyok.­­ A­mi a csapatokat illeti,értesüléseink szerint a közös hadügyminiszter javaslata a hadsereg leg­­fontosb, s az előléptetés körüli fájdalom ed­dig elannyira háttérbe szorult részét, a gyalogságot, szintén teljes figyelemre méltatja. Huszonnyolcz ka­pitány fog ugyanis őrnagy­gyá, 160 főhadnagy ka­­pitánynyá és 300 hadnagy főhadnagy­gyá kineveztet­ni. — Sajátos jelenség történik a tüzérségnél. Itt ugyanis — az összes, a hadapród iskolából csak most kilépő hadapródok tisztekké neveztetnek ki. Sajnálatos tény ez, s a tiszti utánpótlás szinte ag­gasztó hiányairól tanúskodik, hogy kényszerülve van­nak fiatal embereket egy hónapi, vagy helyesebben mondva félhónapi szolgálatidő után, mely különben szintén szabadságon töltetik, tisztekké kinevezni. Az előléptetések közhírré tétele azért történik oly ko­rán, hogy az november 1-én, mikor az előléptetettek magas­ illetményosztályba lépnek, a legtávolabb fekvő helyőrségi állomásokon is nyilvánossá téve, s hivatalosan végrehajtva legyen.­­ A személyi vál­tozások, melyekkel a táborkar újjászervezése járni fog, csak deczember végén tétetnek közzé, mert az ezzel járó kiadási többlet csak az 1876-ik szolgálati évre lesz megszavazva. — A képviselőház pénzügyi bizott­ságának mai üléséről esti lapunkban közölt tudó­sításunk folytatása. S­e­n­n­y­e­y Pál b. magáévá teszi az előadó in­ A „HON* TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. III ik rész. Alkotmányos harcz. A közönyösek tábora. (55. Folytatás.) Végre eljött a rettegett perez. Megérkezett a küldöttség, mely a jelöltet meghívja a gyűlés elé. Dumka ur volt a szónok. »Te ki kora zsenge ifjúságodtól fogva...« Egy szóval: a közönség felgyülekezett s várja a programmbeszédet. A jelöltet a folyosón át vezették azon ajtóhoz, mely a színpadra nyílik. Az leendett a szónoki emel­vény. A hallgatóság a nézőhelyet foglalta el. »Tele van a terem !« sugá örvendezve Dumka úr. Mikor Alienort bevitték a színpadra, azt hitte Sidrák, Misák és Abednego tüzes kemenczéjébe ta­szították bele. Ember hátán ember volt a teremben, s a kánikulai hőségben úgy sütött fel a színpadra az embertömeg mint a besütött kemencze. Gőzfürdői athmosphaera volt. Alienort az ájulás környékezte. Az a gondo­lata jött, hogy onnan a trampolinról leugorjon : le­hetetlen, hogy ez a vastag levegő fenn ne tartsa : keresztül úszik rajta, az emberek fejei fölött. Ott előbb Leon bemutatta őt a választóknak s aztán felkérte, hogy adja elő programmját. Alienor megküzdök vele. Elmondta a betanult beszédet, oly hangon, a­milyenen beszélhet valaki, a­kinek egy gyapjas zsákot tettek a mellére , nem hal­lott abból senki semmit. Hanem azután előállt Leon­s elmondta,­hogy ime rövideden ezek azon alapelvek, a­mik a jelölt politikai meggyőződését képezik s a mi­ket ő bátor lesz bővebben kifejteni. Tartott ezután egy szép, komoly és okos be­szédet, melyben mindazt elmondta, a mit a válasz­tóknak szükséges volt megérteni. A beszéd hét ne­gyed óráig tartott. Alienort az alatt a halál minden gyötrelmei­t környékezték. Neki is ott kellett állni az alatt tolmá­­­­csoló barátja mellett. Nem látott ő már ember ar­­­­czokat, csak kék és zöld c­áoszt a szeme előtt, s nem hallott beszédet, csak egy megszűnni nem akaró pa­­takzugást a fülében, közte süvöltő szél robajjal (ez volt a közönség helyeslő éljenzése.) Az izzadság csör­gött végig a hátán, s a lába szárai bizseregtek, mint­ha hangyák szaladgálnának rajta, s az egész épület, mintha köröskörül forogna vele. Hét negyed óra alatt a választó közönség is, a jelölt úr is porhanyóra meg volt főve; akkor aztán kitöltötte őket a serpenyőből a szakács. Meglehettek vele elégedve. Alienor maga sem tudta, hogy került vissza a szobájába. — No barátom, monda Leonnak, mikor újra visszanyerte öt érzékei használatát, — a dahomeyi szultán a ki az idegeneket kullancsokkal tölt verembe vetteti s úgy kintatja halálra, hozzátok képest ke­gyelmes ember. — Ugy­e meg vagy vele elégedve ? Nem kívánom az ismétlését. A siker azonban kézzelfogható volt. A gyűlés után egyik küldöttség a másiknak adta a kilincset, megannyian teljes megelégedésüket nyilvánítva a hallott dolgokkal. Ott volt Tóth János uram is­meretlenből s nyilvánitá, hogy ez a mai be­széd már egészen jó volt. De legkedvesebb meglepetés várt Alienorra ,akkor, a midőn a sipotai érdemes csizmadia ezék küldöttsége megjelent előtte, s elhozta számára a mesterlevelet, melynek tanúsága szerint Nornensteini Pracz Alienor princz megválasztatott egyhangúlag a sipotai becsületes csizmadia ezek tiszteletbeli tag­jának, miről is a pecsétes levél mai napon kiállít­tatott. — Te! mondá Alienor Leonnak. Hát már most én ezeknek a csizmadiáknak collegájuk vagyok ? Na­gyon jó. Legalább, ha ezentúl Octavian fejedelem nem akar pénzt adni, azzal fenyegethetem, hogy kiakasz­tom a czégért a lakásom elé: »princz Nornenstein Alienor csizmadiamester ajánlja magát a tisztelt kö­zönségnek sarukat és topányokat foldozni.« Délután felé már Alienoron kezdtek mutatkozni gyönge symptomái a bekövetkező sárgaságnak. Dumka ur és Csajkos ur nagy dologban voltak. Egész délután szaladgáltak alá s fel a városban s jöttek haza kipirult orczával, izzadó homlokkal, jelenteni Leonnak, ki egy helyben ült, mint valami jótékony czélű tombola pénztárnoka: »a Csonka Nagy Mihály aláírta az ivünket!« Azután megint: »a Kulimász Gergő annyi, mint bizonyos!« — »Megfogtuk szerencsésen Talyiga uramat, a fiával együtt.« — »Töbörtsög Máté azt ígérte, hogy akkorra haza jön a hosszú fuvarból.« — »Annak a szegény Czoki Péternek felmond­ták a kölcsönét a takarékpénztárnál: egy pár sort kellene írni Igriczinek!« Leon jegyzett és correspondeált. Közbe-közbe felszaladt Kalán mester, hozta a diadalnótát a jelölt úr számára. Nagyon szép vers volt. Egy óra múlva megint előkerült: néhány uj strófát hozott, a­mik még annál is szebbek voltak. Leon segített neki azokat eldalolni. Alienor közel érezte magát a csendes megtébo­­lyodáshoz. — Te Leon , nyögé elhaló szóval. Én már ma­gam is annyira bele vagyok beczezelve ebbe a vá­lasztási izgalomba, hogy azt képzelem ettől függ Magyarország felvirágzása, Európa békessége, a keresztyénség diadala, és mindnyájunknak lelki üd­vössége s ha megbukunk, nem marad számomra más hátra, mint levegőbe röpítenem magamat egész Lipo­­tával együtt. Délután hat órakor Dumka úr és Csajkos úr azzal a leverő hirrel tértek meg, hogy még mindig hiányzik huszonöt szavazat, s az már sehonnan elő nem teremthető. A túlsó párt még annyival erősebb. — De hisz uram s én Istenem, monda Alienor, hisz még ellenjelöltünk sincsen. — Dehogy nincsen! Lamentált Dumka úr. Csak titkolja még az ellenfél a nevét. De meg van az dugaszban. Az utolsó órán rukkolnak elő vele. Mindig így szoktak tenni, az ármányosok. — No hát már most majd én gondolok ki va­lamit , monda Leon. Én megyek ki szétnézni a város­ban. Dumka úr maradjon itthon. Azzal nyakába vette a várost. Késő este vetette haza. — Heureka! Monda az otthon levőknek. Meg­találtam, a­mire még szükségünk van. Lesz még negyven bizonyos szavazatunk. — Halljuk ! — De halljuk! — Hát legelőször is tiz bizonyos szavazatot fe­deztem föl. —hol? —a cholera kórházban. Ott van tiz darab reconvalescens beteg, a­ki senki más­nak nem jutott eszébe. Holnap korán reggel meglá­togatjuk a kórházat, s mind a tiz szavazat bizonyo­san a mienk s ez az egész lakosság közt a legjobb sensatiót fogja költeni. Erre még Dumka úr is fintorgatta az orrát. — A második felfedezésem még nevezetesebb. — Halljuk! — De halljuk! — A mózeshitü polgártársak e városban har­­mincz szavazattal rendelkeznek. — Most tudtam meg, hogy az éjjel a schachternek fiú magzatja született. — Elővettem: rábeszéltem, hogy hívja fel princz Alienort a vallási felavatás szertartásánál keresztapának. A derék férfiú megígérte. •— Mit ? Micsoda az ? vágott közbe Alienor. — Oh, igen egyszerű czeremónia. A kereszt­apának ott semmi egyéb dolga nincsen, mint a vég­zett szertartás után leülni a terített asztalhoz. Az Operateur akkor el­kezd b­aldaei nyelven imádkozni, azután fölvesz egy poharat, telve borral, azt meg­­izleli, tovább adja. Az asztal körül mind sorban meg­­izlelik, míg visszakerül az a keresztapához, ki a ma­radékot fenékig kiiszsza. Az egy igen szép patriar­chális szertartás. No ez ugyan jó gondolat volt Leontól! Ezzel minden sémita eredetű honpolgár a mi jelöltünk szá­mára van megnyerve! Ezzel a három főkortes vezér kiosztotta egy­más között a szerepeket. Az éjjel Leon a felső város­ban, Csajkos uram az alsóban fogják sorba járni a kocsmákat s a polgárokat kapaczitálni, mig Dumka ur otthon marad a »Fehér lóban« s az érkező szene­­teket átveszi, a tisztelt jelölt urat pedig hagyják ez éjjel magára, hogy kedve szerint kipihenhesse magát. Abban maradtak aztán. Reggel három órakor, mikor Leon hazafelé vándorolt a kocsma-inspiciálásból, szemközt rohan rá, ijedt ábrázattal Csajkos uram, ezzel az örvende­tes hirrel: — Az éjjel princz Alienor megszökött; Dumka ur pedig megbolondult! (Folytatása következik.)­dítványát s egy miniszteri és 2 osztálytanácsosnak tör­lését kéri hosszabban fejtegetve a reductió szükségét. Többek felszólalása után Péchy miniszter azon felvilágosítást adja, hogy épen a jövő évben kell, hogy az állam és hatóságok között az utak meg­osztassanak s az uj rendszer megállapitassék ; tehát a szakértőkre most legnagyobb szükség van; a tarifák­kal foglalkozó egyénnek oly óriási a munkája; most foly a harcz a régi és uj tarifa emberei közt­­ az államgazdászati tekinteteknek kell érvényre jutniok e téren. Egy ezzel tüzetesen foglalkozó egyént most épen nem tart nélkülözhetőnek. Többek pro et contra közbeszólása után Sen­­n­y­e­y b. Somssich bizalmi kérdésének felvetése el­len szól, mert a bizottságban nem ezután kell indulni s nem tartja jogosultnak a legroszabb eljárással ha­sonlítani össze az újabb költségvetéseket, ő nem az osztályok vagy egyének, hanem a mennyiség ellen szólal fel, elégnek tart 8 osztálytanácsost. Fölhozattak a miniszteri előterjesztés ellen, hogy mindig csak a kisebb hivatalnokokat küldik el, a nagyokat soha, de ezzel szemben mások épen azt hangsúlyozzák, hogy a helyes megtakarítás éppen abban rejlik, hogy az ahhoz értő munkás hivatalno­kok tartassanak meg, mert a kormánynak nem tapoga­tózni, hanem kormányozni kell. Vitattatott a vasút főigazgatóság fentartásának s átalában a kettős kor­mányzatnak szüksége, mely az új rendezésnél lenne figyelembe veendő, valamint a vasúti építkezési hiva­taloknak túlságos létszáma ellen is volt szó. Felhoza­­tik még az is, hogy bár a központi hatáskör alól oly nagy mennyiségű tárgy vonatik ki, hogy az 600.000 frtnyi levonást képvisel, ennek megfelelőleg a felsőbb hivatalnokok számának is apadnia kellene a teendők kisebb tömege szerint. Végre a többség a központi költségvetési tételt változatlanul elfogadja. Olvastatnak a központ költségvetésének részle­tei úgy a személyi mint a dologi kiadásokat illetőleg. H­e 1­f­y hosszabb indokolás után 2 fogalmazó törlését indítványozza; felhozza, hogy mióta ország­­gyűlési tag, mindig rendszerváltoztatással biztatják, de ez csak eszmény marad, mint a polgári házasság kérdése mutatja. A miniszter erre azt a megnyugtató választ adja, hogy az új rendszer már nem ideál, hanem tör­vényjavaslatban áll készen. Most lehetetlen az ügyek kára nélkül a személyzetet nélkülözni. Ha az új rendszer is nagy személyzetet hoz be, akkor tessék ítélni. Hivatkozva a 75-es költségvetés határozatára, mely 76-ra már nagy megtakarítást helyez kilátás­ba , a bizottság a jelen költségvetést is az ígért új rendszer megtakarítása reményében fogadja el. A vasúti és hajózási főfelügye­lőségnél csak 3.000 ft. megtakarítás mutatkozik. Előirányzat 76-ra 147,200 frt. 75-re 151,000 frt. Felvettetvén a kérdés a vasutak tanulmányo­zására vonatkozó összeg (10,000 frt.) hováfordítása iránt , a miniszter azt a felvilágosítást adja, hogy ő ez összeget a brassó-tömösi és pest-zimonyi vasút tanulmányára fordította. Megtámadtatnak még a működési pótlék czí­­mén előirányzott összegek, melyek a felsőbb hivata­lokat igen magas fizetésekkel látják el. A miniszter elismeri ennek igazságát, de a kormány szerződésileg van kötelezve és ezen csak végkielégítéssel lehet segíteni. A bizottság felkéri a minisztert, hogy a hiva­talnokok beállítása módozatáról adjon be holna­pig kimutatást s e rovatok tárgyalását addig elha­lasztja. Az államépítészeti hivata­loknál, előirányzat 76-ra 299,837 forint, 75-re 325,385 frt, a beszámításokkal csak 11,000 frt meg­takaritás tűnik ki. A 33-ról 24-re leszállított mér­nöki hivatalok egy részének megszüntetésére is léte­tett indítvány, de a bizottság a közeli teljes reductió reményében elfogadja e tételt 176,500 írtban. A do­logi kiadások ellen nem történt észrevétel, s 81,318 írtban állapíttatik meg. Horvátország, mérnöki hi­vatalai, 15,972 frt és ezek dologi kiadásainál 8,696 frt szintén kifogás nélkül elfogadtatott. A fedezetnél 54,878 forint van előirá­nyozva, 75-re volt 56,000 frt. A miniszter megjegyzi, hogy e fedezet csak illusórius és oknélküli munka szaporítás, s így mielőbb megváltoztatandó. A bi­zottság megszavazza e tételeket a miniszter azon bizto­sítására, hogy a czélszerűtlen berendezéseket mielőbb meg fogja szüntetni, melyek részint már meg is szün­tettetek. Kőutak fenntartása és épí­tése. Előirányzat 76-ra 2.884.970 forint, 75-re 3.333.297 frt volt. Molnár György kérdést intéz a miniszter­hez a közmunkatörvény behozatala iránt. A m­i­­n­i­s­z­t­e­r még ez ülésszak alatt kilátásba helyezi a már kész 1. javaslat benyújtását. Simonyi Ernő a kőbányák távolsága s a prizmák ára iránt felvilágosítást óhajt nyerni. A miniszter tudatja, hogy ő maga készíttetett egy rajzot, mely minden távolságot felmutat, de költ­ségkímélésből azt nem többszörösítette, a prizmák árjegyzékével különben szolgálhat. Előadó kérdi, hogy a n­y­i­t­r­a-tapol­cs­á­n­y­i utat miért vette fel a minisztérium a költségvetésbe. A miniszter kijelenti, hogy az puszta félreértésből történt. A bizottság e tételt, mint a képviselőház határozatával ellenkezőt, terl. Előadó továbbá kérdi, eleget tett-e a miniszter a ház azon múlt évi határozatának, hogy az úrmesteri intéz­mény megszüntettessék.A miniszter azt válaszolja hogy 6­3 helyen már meg van szüntetve, a többi állo­mást humanisticus szempontból még ma nem látta megszüntethetőknek. A bizottság az erre vonatkozó tételt elfogadja s egyszersmind a kőbányák térképei­nek szaporítását elhatározza. A híd és útvámot illetőleg felhozatott, hogy a magánosok által épített utak és hidak az államnak jó karban adassanak át, s egyszersmind indítvány­ba hozatott a szombathely-pinkafői út költségének 14 ezer frt törlése. A bizottság ezt holnapra halasztván, addig felvilágosítást kér iránta. A megyei utakon előforduló hidakra előirány­zott kiadás 150.000 frt, vitára szolgáltat alkalmat. Némelyek kevésnek, mások soknak, sőt töröltetni kí­vánják. Végre a bizottság e tételeket megszavazza, a fedezetet az előirányzat szerint 6204 írtban álla­pítja meg. Ülés vége d. u. 2 órakor. A felsőbb leányiskola. (Gy. A.) A közoktatásügyi miniszteriuma a napokban ismét egy új üdvös intézetet lép­tetett életbe. A budapesti állami felsőbb le­ánytanoda ez, melynek tervezetét a hivatalos lap vasárnapi száma közölte, s melyről már eddig is több ízben emlékeztünk meg la­punkban. Méltó, hogy e fontos ügyről pár perc­ig elmélkedjünk. A nőnevelés ügye, mint átalá­ban az egész világon, nálunk is teljesen elha­­nyagolva van. Századok mulasztásait kell most némileg helyrepótolnunk. Néhány évtizeddel ezelőtt, koszorús költőnk Berzsenyi Dániel ha­tározottan elítélte az első magyar nőeman­­czipatlót, Takács Éva törekvéseit, kim­ond­­ván azon ismert elvet, hogy a nőnek a főző­kanál s varrótű kezelésén kívül nem kell mást tanulnia, azonban, habár ma is ezren s ezren vannak, kik ezen nézetet te­jesen oszt­ják, a korszellem követelménye, mely a nők tudományos kiképeztetését hangosan sürgeti, mindinkább uralkodóvá lesz. Tanitónőképez­­dék állíttatnak fel s a belőlök kikerült lelkes ifjú tanitónősereg ma már csaknem a félreeső falakig is kivívta a nők tudományos haladá­sa jogának elismerését ; a vasutaknál, távír­dáknál s más helyeken hangosan sürgetik a nők egyenjogúsítását a férfiakkal s már is akadnak egyes fecskék, kik a nők egyetemi képzését követelik. Sajnos, de a dolog természeténél fogva könnyen érthető, hogy a nők első komolyabb kiképzése viszásan történt. Seregével állottak elő már az ötvenes évek óta az úgynevezett felsőbb nőnevelő intézetek, melyekben a nők a férfiak alaposabb képzettsége ellenében kül­ső szemfényvesztések megszerzésére voltak utalva. Egy kis franczia csevegés, némi kis zenei gyakorlottság, apróbb csecsebecse mun­kák készítése képezte ezen, a műveletlen ma­mák ízléseinek megfelelő intézetek főbb czél­­ját, szavalatokkal, fényesen eldarált feladat

Next