A Hon, 1875. november (13. évfolyam, 250-274. szám)
1875-11-25 / 270. szám
270. szám. XIII. évfolyam. Kiadó: hivatal s Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizeti*! díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt ki S hónapra...........................................12 * * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás. Xlll dik évi folyamára. ■ b c Félévre ... IS frt Sí HFüE I NegyedTM ■ Eg y hors . . • 6 frt 2 frt mr Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre * postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, november 24. A romániai vám. A Romániával kötött kereskedelmi és vámszerződésben mi a gabnák vámmentességét és az állatok beviteli vámjának leszállítását adjuk concessióképen, egyfelől Ausztria, másfelől Románia érdekének. És, hogy ez áldozat tőlünk, azt nem tagadjuk, csak azt tagadjuk, hogy oly káros hatása lenne, mint némelyek feltüntetni szeretnék. A galnaversenyt sem tagadtuk, csak a gabnavám fenntartását tartók annak megakadályozására vagy mérséklésére, hatálytalannak. Hogy a Romániával való forgalom jellemzésére pozitív adatokkal szolgáljunk, ide igtatjuk a román hivatalos kimutatásból*) az 1872-iki forgalomról azon adatokat, melyek a monarchiának Romániával való forgalmára vonatkoznak. E kimutatás szerint, be- és kivitel tekintetében, a monarchia a romániai forgalomban a második helyet foglalja el. Románia hozzánk hozott 29.447,655 leit (frank) érő állatot és állati terményt, 51 millió leit érő galnát és más terményt. 97,873 leit érő fogyasztási czikket és 171,461 leit érő fél és egész gyártmányt. Bevitt tőlünk: 3.215,302 leit érő fogyasztási czikket és 29.713,620 leit érő fél és egész gyártmányt. 2.309,053 leit érő állati anyagot, 3.034,554 leit érő galnát és 510,761 leit érő ásványt. Ebből kitűnik, hogy Romániának irányunkban 47 millió franknyi gabna és más termény, és 27 milliónyi állati beviteli többlete van, de nekünk 29 milliónyi gyártmányban és 3 milliónyi fogyasztási czikkekben van irányában beviteli többletünk. És minthogy egész gabnakivitele 12972 millió, állatkivitele 337* millió, gyártmányokból bevitele 697* millió volt; — ebből kitűnik, hogy gabnaforgalma nagy részben állatkivitele csaknem egészen felénk özönlik és gyártmányainak csaknem felét szerzi be tőlünk. A bevitel, kereskedelmi szempontból bír reánk nézve fontossággal ; csak úgy nyerünk azzal, ha mi szállítjuk tovább a gabnát és mi hizlaljuk az állatot, melyet Románia hoz hozzánk. És hogy versenye Erdélynek nem sokat árthat,bizonyítja az a tény, hogy 3 milliónyi galnát vittünk *i Statistica din Románia. Peanu 1872. be oda, tehát még saját piaczán ,s képesek vagyunk vele versenyezni. Ez a gabna bizonyára legnagyobb részben a határszéli Erdélyből ment be. A gyártmányoknál már nagy fontosságú az, hogy mily vámok mellett vihetjük azokat Romániába. E tekintetben sokan azt mondják, hogy csak az osztrákok nyerhetnek ez által és nem mi. Ellenkező nézeten vagyunk, mert ha a főbb vámtételeket vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy nyerünk mi is. Nyers vasunk és gépeink vámmentesekké lettek, és 1872-ben gépek és műszerekben 1 milliónál többet érőt vittünk be, melyekben nekünk nagy részünk volt, érczekben is másfél millliót haladt meg bevitelünk, és ebben a vámmentes nyers vasból 1 millió 204,330 beit értékű volt bevitelünk. Lássuk most már a vámokat. A czukorvám 2 frt 40 kr — 4 forintra lesz szállítva, a szeszvám leszáll 5 forintra, a borvám az érték 5, 7%-ára, a nyersbőr vámmentes lesz, a bőrgyártmányok vámja 8—18 frt lesz, a faáruk vámja 40 krtól 1 frttig emelkedik a közönségesebb, és 10 forintig a finomabb áruknál. Mindezek közül csak a ezu I bor és sörnél (melynek vámja hordóban 1 frt 70 kr, palaczkban 3 frt lesz) bírnak az osztrákok nálunknál nagyobb kivitellel, a többiben mi nyertünk: ehez kell még venni az épületfa vámmentességét, lisztünk szabad bevitelét, a kőszén vámmentességét, hogy meggyőződjünk, miszerint itt csakugyan előnyben vagyunk. A bevitel bizonyítja. — Nyers bőrt és bőrárút 47* millió, fát 1,322,000 lejt értékben, faárút fél millió ererig vittünk be. Tekintetbe veendő a vámmentes savanyu viz is, mit 200 ezer frank értékbe vittünk be. Czukorbevitelünk 1874-ben 47* millió kilóra ment, tehát Románia összes czukorbevitelének 4/7 -dére. És hogy a vámleszállítást megmérhessük, ne tekintsük a mostani általános osztrák tariffát vagy épen a botrányosan sok visszaéléssel járó román vámtételeket, hanem tekintsük a nyugat felé érvényes vámtételeket. A czukorvám nyugaton három ekkora: 9 frt 45 krtól 13 frt 15 krig megy, a sör hordóban 20 krral magasabb vámmal lesz vámolva Románia, mint nyugöt felé, palaczkban 2 forinttal kevesebbel. Ez az osztrákok dolga. Faáruk nyugöt felé 75 krtól 6 forintig, Románia felé 40 krtól 10 forintig vámoltatnak ; itt a durvább áruk vámapasztása a mi erőelőnyünkre válik. A rongy és nyers bőr Románia felé vámmentességet nyer, mivel nyugöt felé nem besr, de a bőráruk Románia felé 8 —18 forinttal lesznek vámolva, míg nyugöt felé 3 —10 frt 50 kr vám alá esnek csak. A szeszbeviteli vám Romániában 5 forint lesz, holott nyugöt felé 8 — 15 forintra megy. Románia hozzánk szesz- és czukorterményét a legtöbb kedvezményben részesülő államok vámja mellett hozhatja be, ami neki felettünk előnyt nem nyújt. Hisz 1872-ben italban összesen csak 286 frank árut hozott be hozzánk. Üvegáruk után Románia felé fizetünk 4 —10 forint, nyűgöt, felé (helyesebb osztályozás mellett) 75 krtól 6 forint vámot, Románia faárukat is olcsóbban hozhat be hozzánk, mint mi hozzá, mert 75 kr. — 6 frtig fog vámra menni, csak a közönséges bodnár, asztalos és esztergályos famunkánkban lesz nekünk előnyünk, mert ezekben vámunk 40 kr. A bőráruk után Románia szintén kisebb vámot fog fizetni, mint mi, mert csak 3 forint — 10 frt 50 krig megy az. És ezek csak azért nem lesznek nagy hátrányunkra, mert effélét igen kis értékben visz ki Románia. Azonban határozottan előny reánk nézve, hogy a durva posztó vámja 6 forintra, a finomabb 11 frt 60 kr. —30 forintra van téve, utóbbi Ausztriát, az előbbi minket érdekel, a nyugati 15—35 frt vámmal szemben ez határozott haladás. A pamutáruknál Ausztria nyer, ezek 4—30 forint vám alá esnek, holott nyugat felé 16—30 forint vám esik rájuk. A finomabb posztó és pamutkelmék vámja az öltönyökre is alkalmaztatik és ezt 4 és fél millió értékben vitt be Ausztria Romániába. Íme: ezek a romániai szerződés főbb vámtételei; láthatjuk, hogy valami különös hátrányunkra egyik sincs; ellenben több közülök, előnyünkre fog szolgálni, ha be- és kiviteli forgalmunkban azt fel tudjuk használni. Kívánatos lett volna, hogy a szesz és finomabb szeszesitalok külön osztályozassanak ; a posztó- és pamut árukra a nyugati osztályozás, a czukorra a Lacharometer szerinti osztályozás vétessék fel, de a szabatosság előnyeit a román vámközegek tudatlansága bizonyára lerontotta volna. Azt mondják, hogy a göngy (tara)-súly leszámítás átalában igen csekély, csomagnál a teher 6, kosárnál 12 és ládánál 167» leszámítása kevés, nyugöt felé a maximum 247» és még ezt is 407%-ra kívánja az alsóausztriai iparkamara emelni. Figyelmeztetjük az olvasót, hogy a szerződésben előforduló kilót, és frankot, mi mindenütt vámmázsára és forintra változtattuk át, hogy a mostani vámokkal az összehasonlítás könnyű legyen. H. S. -r A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. e. fél 10 órakor tartott egy rövid ülést, melyben a horvát határőrvidéki telekkönyvi kirendeltségek szaporításának költségeit tárgyalta és elfogadta. A költségek, melyek ezen szaporításból erednek, 20,000 frtra rúgnak, mely összeget a bizottság helybenhagyta. A képviselőház VI. biráló bizottsága ma délutánra kitűzött ülését nem tarthatván meg, miután a bizottság tagjai a határozatképes számban meg nem jelentek. A felveendő tárgyat a Pápa városi képviselőválasztás ügye képezte. Budapest, 1875. Csütörtök, november 25. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők, mely ellen tudvalevőleg vizsgálatot rendelt el a bizottság. — A képviselőház véderő bizottsága csütörtökön d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyait az ujonczozási és a katonai nyugdijjavaslat képezendik. — A képviselőház osztályai ma d. u. 5 órakor ülést tartottak, tárgyalván a ház által odautasított törvényjavaslatokat, név szerint: a spanyol királysággal a spanyol vámreform elhalasztásáról, — a hazai szigetek királyságával kötött kereskedelmi s vámszerződésről, — a nemzetközi távirdaszerződésről, — a métermérték ügyében kötött nemzetközi egyezményről, — a gyári és kereskedelmi védjegyek oltalmáról, a német birodalommal kicserélt nyilatkozványról, — és végre a romániai fejedelemséggel kötött kereskedelmi egyezményről szóló törvényjavaslatokat. Az elősorolt törvényjavaslatok kivéve a romániai fejedelemséggel kötött kereskedelmi egyezményről szólót, átalában vita nélkül fogadtattak el. Ez utóbbinál azonban több osztályban vita támadt, így pl. a VII. osztályban, melynek elnöki székében ezúttal az összeférhetlenségi bizottságban elfoglalt Gorove helyett Tóth Vilmos ült, Nemes Nándor gr. határozottan ellene szólott, s kijelenté, hogy a szerződés ellen a házban is felszólal. A IX. osztályban Prileszky Tádé felszólítására kijelentette Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter, hogy a kormány a vasúti tariffa ügyében mindent el fog követni e kérdés kedvező megoldására, s erre nézve a házban is nyilatkozni fog. A IV. osztályban szintén hosszabb vitát keltett a törvényjavaslat s az osztály azon megjegyzéssel fogadta el, hogy a kormány felszólittatik az erdélyi hitelviszonyok rendezésének és a tagositási ügyeknek siettetésére. Ugyanazt mondta ki Lukács Béla indítványára a VIII. osztály is. A IV. osztályban, — hol élénk eszmecsere tárgyát képezte a zsidók birtokszerzéséről szóló pont — ezen kívül felszólittatni határoztatott a miniszter arra is, hogy jövőre ilynemű szerződések kérdésében ne csak az ipar és kereskedelmi kamarákat, hanem az egyes iparágak kiválóbb képviselőit is hallgassa meg. Az V. osztályban egyedül Mocsáry Lajos ellenezte a szerződés elfogadását, védelmére Móricz Pál, Hegedűs Sándor, Kacskovics és Boér Antal keltek. A VI. osztály azon óhaját fejezi ki, hogy a szerződések hibás szövege a franczia szöveggel szabatosabb öszhangzásba hozassák. Előadókká választattak a központi bizottságba : I. osztály Baross Gábor, II. oszt. Schmausz Endre, III. oszt. Dániel Ernő, VI. oszt. Bernáth Dezső, VII. Marsovszky Jenő, VIII. Lukács Béla, IX. Horváth Gyula, valamennyi tvjavaslatra, a IV. oszt. a romániai szerződésre Makray Aladár, a többire Márkus István, V. oszt. a romániai szerződésre Hegedűs Sándor, a többire Szaplonczay Miklós. A képviselőház összeférhetlenségi bizottsága november 24-én d. u. fél öt órakor tárgyalás alá vette Zsiros Lajos Torontálmegye nagyszentmiklósi kerületi és Tókai Mór Budapest VIII. (józsefvárosi kerületi) képviselők összeférhetlenségi eseteit. Zsiros Lajos ügyében, miután ő kir. járásbirói állást foglal el, mindamellett ezen állásáról az osztályok által történt igazoltatása után sem mondott le, s igy jelenleg mint igazolt képviselő egyszersmind a járásbirói állást is tartja, az 1874. évi I. t. sz. 9. §. értelmében a bizottság az összeférhetlenséget kimondotta. Jókai Mór összeférhetlenségi esete, melynek eldöntését maga hozta a képviselőház elé, következő : O az Athenaeum irodalmi társulatnál, mely a hivatalos közlöny kiadásánál fogva a kormánnyal szerződéses viszonyban van, — igazgatótanácsosi állást foglalt, ezen állásról azonban lemondott, lemondása azonban a társulat által nem fogadtatván el, ezen kérdést összeférhetlenségi szempontból leendő eldöntés végett a ház elé terjesztette. A bizottság hosszasabb tanácskozás után következő határozatot hozott: Miután Jókai Mór képviselő úgy a képviselőházban, mint most a bizottság előtt tett nyilatkozatában azt adta elő, hogy ő az Athenaeumnál viselt igazgatótanácsosi állásáról lemondott, ennélfogva a bizottság őt csak mint képviselőt tekinthetvén, összeférhetlenségi esetet nem lát, s így egy külön határozat hozatalát szükségesnek nem tartja. — Helfert bárónak általunk már méltatott röpiratát ismerteti a »Neue fr. Presse« és a következő megjegyzéseket teszi: »Azonnal föl lehet ismerni a szerzőben azt az embert, ki az alkotmányt félre vetni és odrogálni segített, ki a cultus igazgatásnak vezető szelleme volt Thun Lee alatt, ki a concordatum-uralom bűnrészese, főgermanizator és csebkedvelő volt — és ezzel el van ítélve államférfim hite és hitele. Még ha a jogállapot nem volna is biztositva a magyar Arisztides által, ha az inaug. diploma nem íratott volna alá, a koronázás nem történt volna meg s a közjogi viszály nem lenne is kiegyenlítve, ezen oldalról senki sem várja a kiegyezkedés üdvös revízióját. Az irat nem egyéb, mint egy salonképes declaratió, mely múlőn Ausztria újjászervezését kívánja, tagadja Cislajbániát, perhorrestálja a magyar kiegyezkedést — hasonlólag az 1868-ki ó-csehek prágai declaratiójához. A szégyenkező alap-theoria, a feudalis-clericalis foederalizmus szelídített kifejezése e röpirat, mely foederalizmusnak a Szent István korona elzárja a kilátást a Venczel-koronára. Elég, hogy figyelmeztetve legyünk, minő reményeket táplál a szemérmes és szemtelen csehizmus a kiegyezés megújítása tekintetében ; óhajtjuk, hogy ily jelenségek iránt Pesten is hasonló érzéket tapasztaljunk.« — Biztosíthatjuk a NI. fr. Pr.«-et, hogy az az »érzék« meg van itt is — és ha nem tapasztalta eddig, tapasztalni fogja ezután alkalmilag. — A vám- és kereskedelmi tárgyalások tekintetében az osztrák védvámosok közlönye, a »Deutsche Ztg.« egy budapesti levelet közöl, mely így hangzik : »Chlumeczky kereskedelmi miniszter két nap óta van itt és ismételve tartott értekezleteket a magyar miniszterekkel, mely értekezletekben Andrássy gróf is részt vett. Az értekezések tárgyát a birodalom magyar és osztrák fele közötti vámszövetség, továbbá több külföldi állammal kötendő kereskedelmi és vámszerződés, végül a bankkérdés képezte. Ez utóbbi azonban leszoríttatott a napirendről, egy külön, Bécsben tartandó tanácskozásnak képezendő tárgyát, melyben Tisza Kálmán miniszterelnök és Széll pénzügyér is részt fognak venni. Mi az osztrák-magyar vám- és kereskedelmi szövetséget és a külföldi államokkal kötendő vám- és kereskedelmi szerződéseket illleti, a magyar kormány a birodalom másik felének teendő kedvezményeket attól teszi függővé, hogy a fogyasztási adókból való jövedelmekből a birodalom osztrák felében a Magyarország által igényelt quota évenkint kifizettessék. Chlumeczky miniszter állítólag kijelenté, hogy nincs felhatalmazva, e föltevésbé belenyugodni, azonban létezik Andrássy grófnak a közvetítő indítványa A „HON* TARCZAJA. ___ Az aldimai szlávok. III. A szerbek. A szerbek, a XI. század közepe óta, nem miként a horvátok, több bánok uralma alatt megoszoltan, hanem saját fődespotájok, mint a görög császár vazallja alatt éltek, s kezdet óta már a görög-keleti szertartáshoz hivek maradtak. Dobroszlai knéz 1043-ban nemcsak kivonta magát Konstantinus Monomakhus császár fönhatósága alól, de fölhasználva a magyarok közt szent Isván holta után támadt zavarokat, a Dráváig terjeszkedett. Radó magyar nádor mégis a szerbeket innen visszanyomta, 1060-ban, sőt 1072-ben Salamon magyar király unokabátyjai társaságában a bessenyők által segített Dukas Mihály császár végvárát, Belgrádot, akkor u. n. Görög (Leander-Landor vagy Nándor) Fehérvárt is elfoglalta. A XI. század végén, a keresztes háborúk kezdetén mindezáltal ismét Zimon maradt, mint szent István alatt volt. Magyarország végerőde, Mánuel császár, miután a függetlenségre törekvő Csudomile, Vak Béla királyunk sógorát a harczon levágta, a szerbek és horvátok fölött teljhatalommal uralkodott. Halála után, valamint a bolgárok közt Aszán, a szerbek közt egy Necraan vagy Nemanja nevű vajda vívta ki a maga s népe önállását, ki utóbb mint világra int egy Athos hegyi zárdába vonult. Utódai kétszáz évig uralkodtak a Timok s Drina közén. Nemanja legidősb fia István 1200-ban III. Incze pápa engedelmével királyi czimet vett föl. Imre magyar király István ellenében öccsét Vinkot segélte, s ezzel Szerbiát annak egyik megyéjéről Rascia néven mint hűbéri királysága czimei közé fogadta. A magyar királyok mindamellett Szerbián a XV. század kezdetéig semminemű fönhatóságot nem gyakoroltak. István: Szerbia, Vuk Bosznia királyának harmadik testvére volt sz. Száva, ■.Bahia első érseke, s az iskolák egy tisztelt véd: z.Lute István dédunokája Dragutin, mint V. István magyar királynak egyik leánya utáni unokája, a többi magyar trónkövetelők közt apja Apor erdélyi vajda által híjába sürgeti a magyar királyságot. III. Uros a csatán elejti Strascimir bolgár királyt. Ebben főrésze volt az ifjú király Dusánnak s mert az apa nem jutalmazá igényei arányában a dicsvágyó fiút, az föllázadt s a döntő csata az apának királyságába és életébe került 1336. Dusán elfoglalta a görög császártól Albániát s Macedóniát. 1340-ben Skopiban egyházi közgyűlést tartott, melybe a bolgárok érsekét is meghívta, s ebben, magát a patriarchiává emelt Joannikius által Szerb-, Görög- és Bolgárország császárjává, fiát a három éves kis Urosz Szerbia királyává koronáztatta. Dusán, az ó szerb történelem s fönnmaradt hősköltemények egyik kitűnő alakja, népének hadban s törvényhozásban legnagyobb fejedelme. I. Lajos magyar király világi s a pápa egyházi fölségigényeinek erélyesen ellenszegült, s a maga ipeki patriarchiáját a konstantinápolyitól teljesen függetlenné tette. 1349-ben kiadott törvényeiért érdemlé övéitől a szerb Justinián nevet. Meghalt 1357-ben. Fiában Urosban, kit egyik vajdája Vukasin ütött agyon 1367. halt ki a 212 évig uralkodott Nemanja ház, mely Szerbiának nyolcz királyt és két császárt adott. Miután Vukasin a török elleni csatában elesett,magyar segéllyel Lázár vajda nyere el a fejedelemséget,miért hálából,részint az egyre hatalmasodó török ellen nyerendő segély reményében magát I. Lajos magyar király hívének vallotta. Lázár, aiával Garai László macsói bánnal és Tvartkó István bosnya királlyal szövetkezve, hadat szent I. Amurat török szultánnak 1389. A szövetkezettek a Rigómezőn megverettek és Lázár és Amurat is a csatatéren maradtak. A szultán, az ellenhad megfutamodása után, midőn a holtak és sebesültekkel borított téren szemlélődnek, azon megjegyzésére, hogy az elesettek többnyire szakállatlan fiatal emberek, kik a harczot oly hevesen sürgeték, a sebesültek közül a tetszhalott Obilus Milos felkéi és hátulról a szultánt keresztül szúrja. Más monda szerint tizenkét összeesküdt török ruhába öltözött szerb ölte volna meg a szultánt saját sátorában. Az élve foglyul esett Lázár knéz, ezután áldoztatott föl a megöletett Amarat szellemének. Lázár veje, Brankovics István, és ennek fia, György, belátva, hogy Szerbiát a török ellen megvédeni nem képesek, 1426-ban Budára jöttek és itt Zsigmond királynak a Rúna és Száva melletti minden váraikat Magyarországban cserében nyert több jeles uradalmakért átadák. Hiába igyekezik ezen elpártolásáért Brankovics György kiengesztelni I. Amaratot saját leányának a szultán háremébe átengedésével, a szultán, Belgrádon kívül a magyaroknak átengedett több szerb várakat; Szabácsot, Zsarnét, Szendrőt, Galambocot bevette, százezer szerbet rabságba elhurczolt, s Brankovics fogságba esett két fiának szemeit kiszúratta. Brankovics György ezután haláláig 1460-ban a magyar és török szövetség közt ingadozva, tengető magát. Hunyadi Jánosnak Szerbia fölszabadítására 1448-ban tett kísérlete a Rigómezőn vesztett csatájával nem sikerült, de Konstantinápoly megostromlójának II. Mahometnek sem sikerült 1456-ban Belgrád bevéstek, sőt utóbb Hunyady Mátyás 1474-ben Szabácsot is visszavette a töröktől. Azon vitéz szerbek, kik a török uralom alóli szabadságukat keresték, megtalálták és élvezik máig a fekete hegyek. Csernahora s Montenegro természetes fellegvárában, Kinisi Pál temesi vajda 1492-ben 50,000 szerbet hozott át Temesközbe, Corvin János horvát bán pedig 1495-ben 10,000-t szállita át a Bácskába,kikből az 1498-ki honvédelem szabályozása alkalmával két vajda egy-egy zászlóalj lovas kiállításával rovatott meg. A hanyagul védett Belgrád és Szakács eleste után 1521-ben ismét sok ezer szerb család költözött át a dunajobbparti megyékbe Baranyától Komáromig, gyarapítván azok számát, kik száz év előtt Zsigmond király alatt, részint Keve vagy Kubin vidékéről Budapest környékére, részint Brankoviccsal ennek magyar birodalmaiba költöztek. Buda várának a törököktől visszavétele s Magyarországnak a török uralom alól mind a Száváig felszabadulása után, Csergovits Arzén ipeki patriarchával együtt 36,000 család költözött át Szerbiából s telepedék meg Szerémben a Száva baljára, mig mások Baranya , Tolna, Fehérmegyék akkor puszta, népetlen térein szállottak meg. E szerbek áttelepitésében legtöbb érdeme volt Brankovics Györgynek, ki magát a XV. századi Brankovicsok véréből származottnak vallá, s előbb mint Apafi Mihály erdélyi fejedelem követe a portán, majd I. Leopold ügyvivője szerepelt, midőn a császár azon volna, hogy Szerbiát Magyarországhoz csatolja. Ezen érdemeiért Brankovics előbb bárói majd grófi rangot s magyar honfiuságot nyert. De utóbb a bécsi miniszterekkel meghasonlott, s a cseh Egerbe fogságra vettetett, mint a bécsi kormány mondta — quia ratio status sic exigit, mert az állam körülményei úgy kívánják, hol meg is halt 1708. Fogságában megírta a szerbek történetét öt kötetben. A kurucz háborúban a délmagyarországi szerbek, a temesköziek kivételével, kik akkor még a törököt uralták, a császáriak részén a magyarok ellen harczoltak, de azután a tolna-baranyiak közül azok, kik az előző század végén költöztek be, részint a jezsuiták térítése, részint a földesurak jobbágyságra erőltetései elől Szerémbe vagy Szerbiába visszaköltöztek. Arad vidékéről ugyanez okán 1737-ben 10 ezer szerb család költözött ki az orosz birodalomba. Eugen savoyi herczeg diadalai, Ausztriát 1718-ban, passarevici v. posarevaci béke Kis-Oláhország, Szerbia és Bosznia birtokába, husz évre, midőn III. Károly királyt az oroszszáli szövetkezés és vezéreinek ügyetlensége ismét oda juttatá, hogy az 1739-ki belgrádi békében húsz év előtti hóditmányait Temesköz kivitelével a töröknek visszaadni kényszeritteték. A török, mind Szerbia mind Bosznia történeti önállását, de csak névszerint külön] vilajetben a belgrádi és bosznaszeráji basa kormánya alatt fönntartotta. II. József császárnak az aldunai tartományok visszafoglalására tett kisérlete siker nélkül maradt, mert ámbár Belgrádot isl789-ben bevette, utóda, II. Leopold, a sisztovi békében 1791, a burkus sürgetésére, azt a töröknek visszaengedte. Midőn I. Sándor orosz császár, a török ellen 1807 ben hadat indított, s a török Szerbiából kivont minden erejét az orosz ellen forditá, az orosz által föllázitott szerbek ez alkalmat fölhasználva, a bátor Kara György vezénylete alatt Belgrádot bevették, hazájok függetlenségét a töröktől kikiálták. A töröknek alighogy Bukarestben, Bessarábia átengedésével az orosszal kibékült 1812-ben,első gondja volt Szerbiát, Belgrádot visszafoglalni,és Kara Györgyöt Oroszországba kergetni. 1815. húsvétjén Obrenovics Milos ismét fegyverre hívja föl honosait Szerbia függetlenségének kivivására s a török járom leverésére, és ezt szintoly szerencsével, mint tapintatos bölcseséggel, egy ízben a harcz közepett a belgrádi pasa életének megmentésével és szabadsága visszaadásával, 1828- ban pedig, mig a bosnyák mohamedán nemesség az orosz elleni háborúban a törököt nem segítette . Milos, a török melletti harczában az orosztól sebet is kapott, úgy keresztül vitte, hogy a szultán 1830 ban végre beleegyezett, miszerint Szerbiában a végvárak kivételével, török ne lakhassék s az ország bizonyos évi adót, mely jelenleg 230,000 frtra rúg, fizessen a portának. A megindult szerencés mozgalmak hírére Cserni György 1817-ben Oroszországból hazajött, de nehogy vad hősiessége által, melynek egykor saját atyját is föláldozá, a szabadság ügyét veszélyeztesse, Obrenovics emberei által megöletett. (Kara György t. i. egyik monda szerint azért ölte meg saját apját, nehogy a beteges ember az üldöző török rabságába essék, másik monda szerint, az apa lázadó fiát a török iránti engedelmességre intette; fia tehát attól tartott, hogy saját apja leszen árulója.) Milos, a szultán által örökösei részére is biztosított fejedelemséget teljhatalommal 1839-ig vitte, midőn a Karagyorgyevics-párti Vucsics Petronievics vajdák által, majd a szkupstina által az apja helyébe kiáltott, a szultán által megerősített Mihály is 1842-ben az országból elüzetett. A diadalmas ellenpárt most az orosz császár parancsára Vucsics és Petrovics pártfőknek a népgyülésbőli eltávolításával Kara György fiát hívta meg Oroszországból a fejedelemségre. Karagyorgyevics 1856-ig vitte a kormányt. A fölülkerült Obrenovics párt ekkor Karagyorgyovicsot Magyarországba menekülni kényszerítvén, az öreg Milost visszaültető a fejedelemségbe, melyet azonban az öreg csak egy évig viselhete, de megérte a boszu örömét, hogy egykori ellenfelét Vucsicsot maga előtt a börtönben elhalni látta. Fia Mihály, ki 1839/42. közt, még mint tapasztalatlan ifjú uralkodott, azótai számkivetettségében sok tanulmánnyal és tapasztalattal gyarapodva vette át a szkupstina üdvözlései közt az örökségül rámaradt kormányt. És a kis ország, fejedelme bölcs kormánya alatt, szép remények közt haladt a polgárosodás utján előre, s erélyessége által, melyben egyébiránt őt Ausztria hatható közbenjárása is sokat segité, kivitte, hogy a szerb végvárakból, különösen Belgrád várából a várost örökösen fenyegető török őrség kivonassék, midőn a Karagyorgyovics - párt összeesküdtjei által, büntelen személyében, az ötvenegy év előtt megöletett Kara György sajnos gyilkossággal megboszultatik 1868-ban. Az Obrenovics-kormány, mig egyfelől a kézre került gyilkosokat kegyetlenül kivégeztető, a még serdülő ifjú Milánt, az öreg Milos fivérének unokáját ülteté a fejedelmi székbe. Európa figyelő szemei most az ifjú Milánon és az egy millió népességű Szerbián függnek, mely a déli szlávok egyesítését czélzó omladina izgatásából, támaszkodva szabad intézményeire, még inkább a mögötte álló sok milliónyi szlávok s egyéb szabadság kedvelő népek rokonszenvére, hivatva képzeli magát nemcsak a hasonló számú boszniai rájákat az ottani mohamedán földesurak járma alól fölszabadítani, de a már ötszáz év óta török jobbágyságban sinylő bolgárokat is néhai önállásuk visszanyerésében segíteni, szóval: Dusán császár egykori,habár rövid ideig tartott birodalmát megújítani. Csakhogy mindehhez még tizenkét millió töröknek is szólója van. A herczegovinai lázadásnak mindenesetre meg lesz azon eredménye, hogy a török birodalmi ráták az eddiginél emberiebb bánásmódban részesülendnek mohamedán urai irányában, és hogy a boszniai 8 herczegovinai agák, mint földesurak és keresztyén jobbágyai közti viszonyok a korszellem kívánalmaihoz képest bármi módon az eddiginél határozottabb és emberségesb megoldást nyerjenek. A bosnyák, herczegovinai és bulgáriai török jobbágyok s parasztszolgák közé ékelt szabad szerbek s Montenegro az eredeti s hitrokon szomszédokat folyton emlékeztetni és serkenteni fogják eddigi uraikkal a törökkel leendő polgári egyenlőségük kivivására. Midőn 1853-ban Miklós orosz császár mint Nagy Péter császár utóda s végrendeletének végrehajtója, kezeit a beteg ember örökségére kinyujtá: a szövetkezett hatalmak, az elbizakodott autokratort figyelmeztetők, Sebastopol romjain, hogy a népeknek saját ügyeik fölött rendelkezni maguknak van joguk. Majd intézkednek hát magukról az orosz nélkül is, Hőke Lajos,