A Hon, 1875. november (13. évfolyam, 250-274. szám)

1875-11-25 / 270. szám

270. szám. XIII. évfolyam. Kiadó: hivatal s Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizeti*! díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt ki S hónapra...........................................12 * * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás. Xlll­ dik évi folyamára. ■ b c Félévre ... IS frt Sí HFüE I NegyedTM ■ Eg y hors . . • 6 frt 2 frt mr Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre * post­a­i utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesít­ve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, november 24. A romániai vám. A Romániával kötött kereskedelmi és vámszerződésben mi a gabnák vámmentessé­gét és az állatok beviteli vámjának leszállítá­sát adjuk concessióképen, egyfelől Ausztria, másfelől Románia érdekének. És, hogy ez ál­dozat tőlünk, azt nem tagadjuk, csak azt tagadjuk, hogy oly káros hatása lenne, mint né­melyek feltüntetni szeretnék. A galnaversenyt sem tagadtuk, csak a gabnavám fenntartását tartók annak megakadályozására vagy mér­séklésére, hatálytalannak. Hogy a Romániával való forgalom jel­lemzésére pozitív adatokkal szolgáljunk, ide igtatjuk a román hivatalos kimutatásból*) az 1872-iki forgalomról azon adatokat, melyek a monarchiának Romániával való forgalmára vonatkoznak. E kimutatás szerint, be- és kivitel tekintetében, a monarchia a romá­niai forgalomban a második helyet foglalja el. Románia hozzánk hozott 29.447,655 leit (frank) érő állatot és állati terményt, 51 mil­lió leit érő galnát és más terményt. 97,873 leit érő fogyasztási czikket és 171,461 leit érő fél és egész gyártmányt. Bevitt tőlünk: 3.215,302 leit érő fogyasztási czikket és 29.713,620 leit érő fél és egész gyártmányt. 2.309,053 leit érő állati anyagot, 3.034,554 leit érő galnát és 510,761 leit érő ásványt. Ebből kitűnik, hogy Romániának irányunkban 47 millió franknyi gabna és más termény, és 27 milliónyi állati beviteli többlete van, de nekünk 29 milliónyi gyártmányban és 3 milliónyi fogyasztási czikkekben van irá­nyában beviteli többletünk. És minthogy egész gabnakivitele 12972 millió, állatkivitele 337* millió, gyártmányokból bevitele 697* millió volt; — ebből kitűnik, hogy gabna­­forgalma nagy részben állatkivitele csaknem egészen felénk özönlik és gyártmányainak csaknem felét szerzi be tőlünk. A bevitel, ke­reskedelmi szempontból bír reánk nézve fon­tossággal ; csak úgy nyerünk azzal, ha mi szállítjuk tovább a gabnát és mi hizlaljuk az állatot, melyet Románia hoz hozzánk. És hogy versenye Erdélynek nem sokat árthat,bizonyít­ja az a tény, hogy 3 milliónyi galnát vittünk *i Statistica din Románia. Pe­anu 18­72. be oda, tehát még saját piaczán ,s képesek vagyunk vele versenyezni. Ez a gabna bizo­nyára legnagyobb részben a határszéli Er­délyből ment be. A gyártmányoknál már nagy fontos­ságú az, hogy mily vámok mellett vihetjük azokat Romániába. E tekintetben sokan azt mondják, hogy csak az osztrákok nyer­hetnek ez által és nem mi. Ellenkező nézeten­­ vagyunk, mert ha a főbb vámtételeket vizsgál­­­­juk, látni fogjuk, hogy nyerünk mi is. Nyers va­­­­sunk és gépeink vámmentesekké lettek, és­­ 1872-ben gépek és műszerekben 1 milliónál­­ többet érőt vittünk be, melyekben nekünk­­ nagy részünk volt, érczekben is másfél mil­­l­liót haladt meg bevitelünk, és ebben a vám­mentes nyers vasból 1 millió 204,330 beit ér­tékű volt bevitelünk. Lássuk most már a vá­mokat. A czukorvám 2 frt 40 kr — 4 forintra lesz szállítva, a szeszvám leszáll 5 forintra, a borvám az érték 5­, 7%-ára, a nyersbőr vám­mentes lesz, a bőrgyártmányok vámja 8—18 frt lesz, a faáruk vámja 40 krtól 1 frttig emel­kedik a közönségesebb, és 10 forintig a fino­mabb áruknál. Mindezek közül csak a ezu­ I bor és sörnél (melynek vámja hordóban 1 frt 70 kr, palaczkban 3 frt lesz) bírnak az osz­trákok nálunknál nagyobb kivitellel, a töb­biben mi nyertünk: ehez kell még venni az épületfa vámmentességét, lisztünk szabad be­­­­vitelét, a kőszén vámmentességét, hogy meg­győződjünk, miszerint itt csakugyan előny­­­­ben vagyunk. A bevitel bizonyítja. — Nyers bőrt és bőrárút 47* millió, fát 1,322,000 lejt értékben, faárút fél millió ere­rig vittünk be. Tekintetbe veendő a vámmentes savanyu viz­­ is, mit 200 ezer frank értékbe vittünk be. Czukorbevitelünk 1874-ben 47* millió kiló­­r­a ment, tehát Románia összes czukorbevi­­­­­telének 4/7 -dére. És hogy a vámleszállítást meg­mérhessük, ne tekintsük a mostani általános osztrák tariffát vagy épen a botrányosan sok visszaéléssel járó román vámtételeket, hanem tekintsük a nyugat felé érvényes vámtétele­ket. A czukorvám nyugaton három ekkora: 9 frt 45 krtól 13 frt 15 krig megy, a sör hordóban 20 krral magasabb vámmal lesz vámolva Románia, mint nyugöt felé, palaczkban 2 forinttal kevesebbel. Ez az osztrákok dolga. Faáruk nyugöt felé 75 krtól 6 forintig, Ro­mánia felé 40 krtól 10 forintig vámoltatnak ; itt a durvább áruk vámapasztása a mi erő­­előnyünkre válik. A rongy és nyers bőr Ro­mánia felé vámmentességet nyer, mivel nyu­göt felé nem besr, de a bőráruk Románia felé 8 —18 forinttal lesznek vámolva, míg nyugöt felé 3 —10 frt 50 kr vám alá esnek csak. A szeszbeviteli vám Romániában 5 forint lesz, holott nyugöt felé 8 — 15 forintra megy. Ro­mánia hozzánk szesz- és czukorterményét a legtöbb kedvezményben részesülő államok vámja mellett hozhatja be, a­mi neki felet­tünk előnyt nem nyújt. Hisz 1872-ben ital­ban összesen csak 286 frank árut hozott be hozzánk. Üvegáruk után Románia felé fizetünk 4 —10 forint, nyűgöt, felé (helyesebb osztá­lyozás mellett) 75 krtól 6 forint vámot, Ro­mánia faárukat is olcsóbban hozhat be hoz­zánk, mint mi hozzá, mert 75 kr. — 6 frtig fog vámra menni, csak a közönséges bodnár, asztalos és esztergályos famunkánkban lesz nekünk előnyünk, mert ezekben vámunk 40 kr. A bőráruk után Románia szintén kisebb vámot fog fizetni, mint mi, mert csak 3 forint — 10 frt 50 krig megy az. És ezek csak azért nem lesznek nagy hátrányunkra, mert­­ effélét igen kis értékben visz ki Románia. Azonban határozottan előny reánk néz­ve, hogy a durva posztó vámja 6 forintra, a finomabb 11 frt 60 kr. —30 forintra van téve, utóbbi Ausztriát, az előbbi minket érdekel, a nyugati 15—35 frt vámmal szemben ez hatá­rozott haladás. A pamut­áruknál Ausztria nyer, ezek 4—30 forint vám alá esnek, holott nyugat felé 16—30 forint vám esik rájuk. A fino­mabb posztó és pamutkelmék vámja az öltö­nyökre is alkalmaztatik és ezt 4 és fél millió értékben vitt be Ausztria Romániába. Íme: ezek a romániai szerződés főbb vámtételei; láthatjuk, hogy valami különös hátrányunkra egyik sincs; ellenben több kö­zülök, előnyünkre fog szolgálni, ha be- és kiviteli forgalmunkban azt fel tudjuk hasz­nálni. Kívánatos lett volna, hogy a szesz és finomabb szeszesitalok külön osztályozassa­­nak ; a posztó- és pamut árukra a nyugati osztályozás, a czukorra a Lacharometer sze­rinti osztályozás vétessék fel, de a szabatos­ság előnyeit a román vámközegek tudatlan­sága bizonyára lerontotta volna. Azt mondják, hogy a göngy (tara)-súly le­számítás átalában igen csekély, csomagnál a te­her 6, kosárnál 12 és ládánál 167» leszámítá­sa kevés, nyugöt felé a maximum 24­7» és még ezt is 407%-ra kívánja az alsóausztriai iparkamara emelni. Figyelmeztetjük az olvasót, hogy a szer­ződésben előforduló kilót, és frankot, mi min­denütt vámmázsára és forintra változtattuk át, hogy a mostani vámokkal az összehasonlí­tás könnyű legyen. H. S. -r­ A képviselőház pénzügyi bizott­­s­á­g­a ma d. e. fél 10 órakor tartott egy rövid ülést, melyben a horvát határőrvidéki telekkönyvi kiren­deltségek szaporításának költségeit tárgyalta és el­fogadta. A költségek, melyek ezen szaporításból erednek, 20,000 frtra rúgnak, mely összeget a bizott­ság helybenhagyta.­­ A képviselőház VI. birá­l­ó bi­zottsága ma délutánra kitűzött ülését nem tart­hatván meg, miután a bizottság tagjai a határozat­­képes számban meg nem jelentek. A felveendő tár­gyat a Pápa városi képviselőválasztás ügye képezte. Budapest, 1875. Csütörtök, november 25. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­ hivatalba (Barátok­tere, Athenaeum-épület) küldendők, mely ellen tudvalevőleg vizsgálatot rendelt el a bi­zottság. — A képviselőház véderő bizott­sága csütörtökön d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyait az ujonczozási és a katonai nyugdij­javas­­lat képezendik. — A képviselőház osztályai ma d. u. 5 órakor ülést tartottak, tárgyalván a ház által odautasított törvényjavaslatokat, név szerint: a spa­nyol királysággal a spanyol vámreform elha­lasztásáról, — a hazai szigetek királyságával kötött kereskedelmi s vá­m­s­zerződésről, — a nemzetközi távirdaszerződésről, — a métermérték ügyében kötött nemzetközi egyez­ményről, — a gyári és kereskedelmi véd­jegyek oltalmáról, a német birodalommal kicserélt nyilatkozványról, — és végre a romániai feje­delemséggel kötött kereskedelmi egyez­ményről szóló törvényjavaslatokat. Az elősorolt törvényjavaslatok kivéve a romá­niai fejedelemséggel kötött kereskedelmi egyez­ményről szólót, átalában vita nélkül fogadtattak el. Ez utóbbinál azonban több osztályban vita támadt, így pl. a VII. osztályban, melynek elnöki szé­kében ezúttal az összeférhetlenségi bizottságban el­foglalt Gorove helyett Tóth Vilmos ült, Nemes Nándor gr. határozottan ellene szólott, s kijelenté, hogy a szerződés ellen a házban is felszólal. A IX. osztályban Prileszky Tádé felszólítására kije­lentette Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter, hogy a kormány a vasúti tariffa ügyében mindent el fog követni e kérdés kedvező megoldására, s erre nézve a házban is nyilatkozni fog. A IV. osztályban szintén hosszabb vitát keltett a törvényjavaslat s az osztály azon megjegyzéssel fogadta el, hogy a kormány felszólittatik az er­délyi hitelviszonyok rendezésének és a tagositási ügyeknek siettetésére. Ugyanazt mondta ki Lukács Béla indítványára a VIII. osztály is. A IV. osztály­ban, — hol élénk eszmecsere tárgyát képezte a zsidók birtokszerzéséről szóló pont — ezen kívül felszólit­­tatni határoztatott a miniszter arra is, hogy jövőre ilynemű szerződések kérdésében ne csak az ipar és kereskedelmi kamarákat, hanem az egyes iparágak kiválóbb képviselőit is hallgassa meg. Az V. osztályban egyedül Mocsáry Lajos ellenezte a szerződés elfogadását, védelmére Móricz Pál, Hegedűs Sándor, Kacskovics és Boér Antal keltek. A VI. osztály azon óhaját fejezi ki, hogy a szerződések hibás szövege a franczia szöveggel sza­­batosabb öszhangzásba hozassák. Előadókká választattak a központi bizott­ságba : I. osztály Baross Gábor, II. oszt. Schmausz Endre, III. oszt. Dániel Ernő, VI. oszt. Bernáth De­zső, VII. Marsovszky Jenő, VIII. Lukács Béla, IX. Horváth Gyula, valamennyi tvjavaslatra, a IV. oszt. a romániai szerződésre Makray Aladár, a többire Márkus István, V. oszt. a romániai szerződésre He­gedűs Sándor, a többire Szaplonczay Miklós.­­ A képviselőház összeférhetlen­ségi bizottsága november 24-én d. u. fél öt órakor tárgyalás alá vette Zsiros Lajos Torontál­­megye nagyszentmiklósi kerületi és­­ Tókai Mór Bu­dapest VIII. (józsefvárosi kerületi) képviselők össze­férhetlenségi eseteit. Zsiros Lajos ügyében, miután ő kir. járásbirói állást foglal el, mindamellett ezen állásáról az osz­tályok által történt igazoltatása után sem mondott le, s igy jelenleg mint igazolt képviselő egyszersmind a járásbirói állást is tartja, az 1874. évi I. t. sz. 9. §. értelmében a bizottság az összeférhetlenséget ki­mondotta. Jókai Mór összeférhetlenségi esete, melynek el­döntését maga hozta a képviselőház elé, következő : O az Athenaeum irodalmi társulatnál, mely a hiva­talos közlöny kiadásánál fogva a kormán­nyal szer­ződéses viszonyban van, — igazgatótanácsosi állást foglalt, ezen állásról azonban lemondott, lemondása azonban a társulat által nem fogadtatván el, ezen kérdést összeférhetlenségi szempontból leendő eldön­tés végett a ház elé terjesztette. A bizottság hosszasabb tanácskozás után kö­vetkező határozatot hozott: Miután Jókai Mór képviselő úgy a képviselő­­házban, mint most a bizottság előtt tett nyilatkoza­tában azt adta elő, hogy ő az Athenaeumnál viselt igazgatótanácsosi állásáról lemondott, ennélfogva a bizottság őt csak mint képviselőt tekinthetvén, össze­férhetlenségi esetet nem lát, s így egy külön határo­zat hozatalát szükségesnek nem tartja. — Helfert bárónak általunk már mél­tatott röpiratát ismerteti a »Neue fr. Presse« és a következő megjegyzéseket teszi: »Azonnal föl lehet ismerni a szerzőben azt az embert, ki az alkotmányt félre vetni és od­rogálni segített, ki a cultus igazga­tásnak vezető szelleme volt T­h­u­n L­e­e alatt, ki a concordatum-uralom bűnrészese, főgermanizator és csebkedvelő volt — és ezzel el van ítélve állam­férfim hite és hitele. Még ha a jogállapot nem volna is biztositva a magyar Arisztides által, ha az inaug. diploma nem íratott volna alá, a koronázás nem tör­tént volna meg s a közjogi viszály nem lenne is ki­egyenlítve, ezen oldalról senki sem várja a kiegyezkedés üdvös revízióját. Az irat nem egyéb, mint egy salonképes declaratió, mely múlőn Ausztria újjá­szervezését kívánja, tagadja Cislajb­ániát, perhorrestálja a magyar kiegyezke­dést — hasonlólag az 1868-ki ó-csehek prágai declara­ti­ójához. A szégyenkező alap-theoria, a feudalis-clerica­­lis foederalizmus szelídített kifejezése e röpirat, mely foederalizmusnak a Szent­ István korona elzárja a ki­látást a Venczel-koronára. Elég, hogy figyelmeztetve legyünk, minő reményeket táplál a szemérmes és szemtelen csehizmus a kiegyezés megújítása tekinte­tében ; óhajtjuk, hogy ily jelenségek iránt Pesten is hasonló érzéket tapasz­taljunk.« — Biztosíthatjuk a NI. fr. Pr.«-et, hogy az az »érzék« meg van itt is — és ha nem tapasztalta eddig, tapasztalni fogja ezután alkalmilag. — A vám- és kereskedelmi tárgya­lások tekintetében az osztrák védvámosok közlö­nye, a »Deutsche Ztg.« egy budapesti levelet közöl, mely így hangzik : »Chlumeczky kereskedelmi miniszter két nap óta van itt és ismételve tartott értekezleteket a ma­gyar miniszterekkel, mely értekezletekben András­­s­y gróf is részt vett. Az értekezések tárgyát a biro­dalom magyar és osztrák fele közötti vámszövetség, továbbá több külföldi állammal kötendő kereskedel­mi és vámszerződés, végül a bankkérdés képez­te. Ez utóbbi azonban leszoríttatott a napirendről, egy külön, Bécsben tartandó tanácskozásnak képe­­zendő tárgyát, melyben Tisza Kálmán miniszter­elnök és Széll pénzügyér is részt fognak venni. Mi az osztrák-magyar vám- és kereskedelmi szövetséget és a külföldi államokkal kötendő vám- és kereskedelmi szerződéseket illleti, a magyar kor­mány a birodalom másik felének teendő kedvezmé­nyeket attól teszi függővé, hogy a fogyasztási adókból való jövedelmekből a­ birodalom osztrák felében a Magyarország által igényelt quota éven­­kint kifizettessék. Chlumeczky miniszter állítólag kijelenté, hogy nincs felhatalmazva, e föltevésbé belenyugodni, azon­ban létezik Andrássy grófnak a közvetítő indítványa A „HON* TARCZAJA. ___ Az aldimai szlávok. III. A szerbek. A szerbek, a­­ XI. század közepe óta, nem mi­ként a horvátok, több bánok uralma alatt megoszol­­tan, hanem saját fődespotájok, mint a görög császár vazallja alatt éltek, s kezdet óta már a görög-keleti szertartáshoz hivek maradtak. Dobroszlai knéz 1043-ban nemcsak kivonta magát Konstantinus Mo­­nomakhus császár fönhatósága alól, de fölhasználva a magyarok közt szent Isván holta után támadt za­varokat, a Dráváig terjeszkedett. Radó magyar ná­dor mégis a szerbeket innen visszanyomta, 1060-ban, sőt 1072-ben Salamon magyar király unokabátyjai társaságában a bessenyők által segített Dukas Mi­hály császár végvárát, Belgrádot, akkor u. n. Görög (Leander-Landor vagy Nándor) Fehérvárt is elfog­lalta. A XI. század végén, a keresztes háborúk kez­detén mindezáltal ismét Zimon maradt, mint szent István alatt volt. Magyarország végerőde, Mánuel császár, miután a függetlenségre törekvő Csudomile, Vak Béla királyunk sógorát a harczon levág­ta, a szerbek és horvátok fölött teljhatalommal uralkodott.­­ Halála után, valamint a bolgárok közt Aszán, a szerbek közt egy Necraan vagy Ne­manja nevű vajda vívta ki a maga s népe önállását, ki utóbb mint világra int egy Ath­os hegyi zárdába vonult. Utódai kétszáz évig uralkodtak a Timok s Drina közén. Nemanja legidősb fia István 1200-ban III. Incze pápa engedelmével királyi czimet vett föl. Imre magyar király István ellenében öc­csét Vinkot segélte, s ezzel Szerbiát annak egyik megyéjéről R­a­s­c­i­a néven mint hűbéri királysága czimei közé fogadta. A magyar királyok mindamellett Szer­bián a X­V. század kezdetéig semminemű fönhatósá­­got nem gyakoroltak. István: Szerbia, Vuk Bosznia királyának harmadik testvére volt sz. Száva, ■.Bahia első érseke, s az iskolák egy tisztelt véd­­: z.L­ute István dédunokája Dragutin, mint V. István magyar királynak egyik leánya utáni unokája, a többi magyar trónkövetelők közt apja Apor erdélyi vajda által híjába sürgeti a magyar királyságot. III. Uros a csatán elejti Strascimir bolgár királyt. Ebben főrésze volt az ifjú király Dusánnak s mert az apa nem jutalmazá igényei arányában a dicsvágyó fiút, az föllázadt s a döntő csata az apának királyságába és életébe került 1336. Dusán elfoglalta a görög császártól Albániát s Macedóniát. 1340-ben Sko­­piban egyházi közgyűlést tartott, melybe a bol­gárok érsekét is meghívta, s ebben, magát a pat­riarchiává emelt Joannikius által Szerb-, Görög- és Bolgárország császárjává, fiát a három éves kis Urosz Szerbia királyává koronáztatta. Dusán, az ó szerb történelem s fönnmaradt hősköltemények egyik kitűnő alakja, népének hadban s törvényhozás­ban legnagyobb fejedelme. I. Lajos magyar király világi s a pápa egyházi fölségigényeinek erélyesen ellenszegült, s a maga ipeki patriarchiáját a kon­stantinápolyitól teljesen függetlenné tette. 1349-ben kiadott törvényeiért érdemlé övéitől a szerb Justi­­nián nevet. Meghalt 1357-ben. Fiában Urosban, kit egyik vajdája Vukasin ütött agyon 1367. halt ki a 212 évig uralkodott Nemanja ház, mely Szerbiának nyolcz királyt és két császárt adott. Miután Vukasin a török elleni csatában elesett,magyar segél­lyel Lázár vajda nyere el a fejedelemséget,mi­ért hálából,részint az egyre hatalmasodó török ellen nyerendő segély remé­nyében magát I. Lajos magyar király hívének vallotta. Lázár, aiával Garai László macsói bánnal és Tvart­­kó István bosnya királ­lyal szövetkezve, hadat szent I. Amurat török szultánnak 1389. A szövetkezettek a Rigómezőn megverettek és Lázár és Amurat is a csatatéren maradtak. A szultán, az ellenhad megfu­­tamodása után, midőn a holtak és sebesültekkel bo­rított téren szemlélődnek, azon megjegyzésére, hogy az elesettek többnyire szakállatlan fiatal emberek, kik a harczot oly hevesen sürgeték, a sebesültek kö­zül a tetszhalott Obilu­s Milos felkéi és hátulról a szultánt keresztül szúrja. Más monda szerint tizenkét összeesküdt török ruhába öltözött szerb ölte volna meg a szultánt saját sátorában. Az élve foglyul esett Lázár knéz, ezután áldoztatott föl a megöletett Ama­rat szellemének. Lázár veje, Brankovics István, és ennek fia, György, belátva, hogy Szerbiát a török ellen megvédeni nem képesek, 1426-ban Budára jöt­tek és itt Zsigmond királynak a Rúna és Száva melletti minden váraikat Magyarországban cserében nyert több jeles uradalmakért átadák. Hiába igyeke­zik ezen elpártolásáért Brankovics György kiengesz­telni I. Amaratot saját leányának a szultán háre­mébe átengedésével, a szultán, Belgrádon kívül a magyaroknak átengedett több szerb várakat; Sza­­bácsot, Zsarnét, Szendrőt, Galambocot bevette, száz­ezer szerbet rabságba elhurczolt, s Brankovics fog­ságba esett két fiának szemeit kiszúratta. Branko­vics György ezután haláláig 1460-ban a magyar és török szövetség közt ingadozva, tengető magát. Hu­nyadi Jánosnak Szerbia fölszabadítására 1448-ban tett kísérlete a Rigómezőn vesztett csatájával nem sikerült, de Konstantinápoly megostromlójának II. Mahometnek sem sikerült 1456-ban Belgrád bevés­tek, sőt utóbb Hunyady Mátyás 1474-ben Szabácsot is visszavette a töröktől. Azon vitéz szerbek, kik a török uralom alóli szabadságukat keresték, megta­lálták és élvezik máig a fekete hegyek. Csernahora s Montenegro természetes fellegvárában, Kinisi Pál temesi vajda 1492-ben 50,000 szerbet hozott át Te­mesközbe, Corvin János horvát bán pedig 1495-ben 10,000-t szállita át a Bácskába,­kikből az 1498-ki hon­védelem szabályozása alkalmával két vajda egy-egy zászlóalj lovas kiállításával rovatott meg. A hanya­gul védett Belgrád és Szakács eleste után 1521-ben ismét sok ezer szerb család költözött át a dunajobb­­parti megyékbe Baranyától Komáromig, gyarapít­ván azok számát, kik száz év előtt Zsigmond király alatt, részint Keve vagy Kubin vidékéről Budapest környékére, részint Brankovic­csal ennek magyar birodalmaiba költöztek. Buda várának a törököktől visszavétele s Magyarországnak a török uralom alól mind a Száváig felszabadulása után, Csergovits Arzén ipeki patriarchával együtt 36,000 család költö­zött át Szerbiából s telepedék meg Szerémben a Száva baljára, mig mások Baranya , Tolna­, Fe­hérmegyék akkor puszta, népetlen térein szál­lottak meg. E szerbek áttelepitésében legtöbb érdeme volt Brankovics Györgynek, ki magát a XV. századi Brankovicsok véréből származottnak vallá, s előbb mint Apafi Mihály erdélyi fejedelem követe a portán, majd I. Leopold ügyvivője szere­pelt, midőn a császár azon volna, hogy Szerbiát Ma­gyarországhoz csatolja. Ezen érdemeiért Brankovics előbb bárói majd grófi rangot s magyar honfiuságot nyert. De utóbb a bécsi miniszterekkel meghason­­lott, s a cseh Egerbe fogságra vettetett, mint a bécsi kormány mondta — quia ratio status sic exigit, mert az állam körülményei úgy kívánják, hol meg is halt 1708. Fogságában megírta a szerbek történetét öt kötetben. A kurucz háborúban a délmagyarországi szer­­bek, a temesköziek kivételével, kik akkor még a tö­rököt uralták, a császáriak részén a magyarok ellen harczoltak, de azután a tolna-baranyiak közül azok, kik az előző század végén költöztek be, részint a je­zsuiták térítése, részint a földes­urak jobbágyságra erőltetései elől Szerémbe vagy Szerbiába visszaköl­töztek. Arad vidékéről ugyanez okán 1737-ben 10 ezer szerb család költözött ki az orosz birodalomba. Eugen savoyi herczeg diadalai, Ausztriát 1718-ban, passarevici v. posarevaci béke Kis-Oláhor­­szág, Szerbia és Bosznia birtokába, husz évre, midőn III. Károly királyt az oroszszáli szövetkezés és ve­zéreinek ügyetlensége ismét oda juttatá, hogy az 1739-ki belgrádi békében húsz év előtti hóditmányait Temesköz kivitelével a töröknek visszaadni kénysze­­ritteték. A török, mind Szerbia mind Bosznia törté­neti önállását, de csak névszerint külön] vilajetben a belgrádi és bosznaszeráji basa kormánya alatt fönn­tartotta. II. József császárnak az aldunai tartomá­nyok visszafoglalására tett kisérlete siker nélkül maradt, mert ámbár Belgrádot isl789-ben bevette, utóda, II. Leopold, a sisztovi békében 1791, a burkus sürgetésére, azt a töröknek visszaengedte. Midőn I. Sándor orosz császár, a török ellen 1807 ben hadat indított, s a török Szerbiából kivont minden erejét az orosz ellen forditá, az orosz által föllázitott szerbek ez alkalmat fölhasználva, a bátor Kara György vezénylete alatt Belgrádot bevették, hazájok függetlenségét a töröktől kikiálták. A török­nek alighogy Bukarestben, Bessarábia átengedésével az oros­szal kibékült 1812-ben,első gondja volt Szerbi­át, Belgrádot visszafoglalni,és Kara Györgyöt Orosz­országba kergetni. 1815. húsvétjén Obrenovics Milos ismét fegyverre hívja föl honosait Szerbia független­ségének kivivására s a török járom leverésére, és ezt szintoly szerencsével, mint tapintatos bölcseséggel, egy ízben a harcz közepett a belgrádi pasa életének megmentésével és szabadsága visszaadásával, 1828- ban pedig, mig a bosnyák mohamedán nemesség az orosz elleni háborúban a törököt nem segítette . Mi­los, a török melletti harczában az orosztól sebet is kapott, úgy keresztül vitte, hogy a szultán 1830 ban végre beleegyezett, miszerint Szerbiában a végvárak kivételével, török ne lakhassék s az ország bizonyos évi adót, mely jelenleg 230,000 frtra rúg, fizessen a portának. A megindult szerenc­és mozgalmak hí­rére Cserni György 1817-ben Oroszországból ha­za­jött, de nehogy vad hősiessége által, melynek egykor saját atyját is föláldozá, a szabadság ügyét veszélyeztesse, Obrenovics emberei által megöletett. (Kara György t. i. egyik monda szerint azért ölte meg saját apját, nehogy a beteges ember az üldöző török rabságába essék, másik monda szerint, az apa lázadó fiát a török iránti engedelmességre intette; fia tehát attól tartott, hogy saját apja leszen árulója.) Milos, a szultán által örökösei részére is biztosított fejedelemséget teljhatalommal 1839-ig vitte, midőn a Karagyorgyevics-párti Vucsics Petronievics vaj­dák által, majd a szkupstina által az apja helyébe kiáltott, a szultán által megerősített Mihály is 1842-ben az országból elüzetett. A diadalmas ellen­­párt most az orosz császár parancsára Vucsics és Pet­­rovics pártfőknek a népgyülésbőli eltávolításával Kara György fiát hívta meg Oroszországból a fejedelem­ségre. Karagyorgyevics 1856-ig vitte a kormányt. A fölülkerült Obrenovics párt ekkor Karagyorgyovicsot Magyarországba menekülni kényszerítvén, az öreg Milost visszaültető a fejedelemségbe, melyet azon­ban az öreg csak egy évig viselhete, de megérte a boszu örömét, hogy­­ egykori ellenfelét Vucsicsot maga előtt a börtönben elhalni látta. Fia Mihály, ki 1839/42. közt, még mint tapasztalatlan ifjú uralkodott, azótai számkivetettségében sok tanulmán­nyal és tapaszta­lattal gyarapodva vette át a szkupstina üdvözlései­­ közt az örökségül rámaradt kormányt. És a kis or­­­­szág, fejedelme bölcs kormánya alatt, szép remé­nyek közt haladt a polgárosodás utján előre, s erélyessége által, melyben egyébiránt őt Ausztria hatható közbenjárása is sokat segité, kivitte, hogy a szerb végvárakból, különösen Belgrád várából a várost örökösen fenyegető török őrség kivonas­­sék, midőn a Karagyorgyovics - párt összeesküdt­­jei által, büntelen személyében, az ötvenegy év előtt megöletett Kara György sajnos gyilkossággal megboszultatik 1868-ban. Az Obrenovics-kormány, mig egyfelől a kézre került gyilkosokat kegyetlenül kivégeztető, a még serdülő ifjú Milánt, az öreg Milos fivérének unokáját ülteté a fejedelmi székbe. Európa figyelő szemei most az ifjú Milánon és az egy millió népességű Szerbián függnek, mely a déli szlávok egyesítését czélzó omladina izgatásából, támaszkodva szabad intézményeire, még inkább a mögötte ál­ló sok milliónyi szlávok s egyéb szabadság ked­velő népek rokonszenvére, hivatva képzeli ma­gát nemcsak a hasonló számú boszniai rájá­­kat az ottani mohamedán földesurak járma alól föl­szabadítani, de a már ötszáz év óta török jobbágy­ságban sinylő bolgárokat is néhai önállásuk vissza­nyerésében segíteni, szóval: Dusán császár egykori,ha­bár rövid ideig tartott birodalmát megújítani. Csak­hogy mindehhez még tizenkét millió töröknek is szó­lója van. A herczegovinai lázadásnak mindenesetre meg lesz azon eredménye, hogy a török birodalmi rá­­ták az eddiginél emberiebb bánásmódban részesülend­­nek mohamedán urai irányában, és hogy a boszniai 8 herczegovinai agák, mint földes­urak és keresztyén jobbágyai közti viszonyok a korszellem kívánalmai­hoz képest bármi módon az eddiginél határozottabb és emberségesb megoldást nyerjenek. A bosnyák, her­czegovinai és bulgáriai török jobbágyok s paraszt­szolgák közé ékelt szabad szerbek s Montenegro az eredeti s hitrokon szomszédokat folyton emlékeztetni és serkenteni fogják eddigi uraikkal a törökkel leendő polgári egyenlőségük kivivására. Midőn 1853-ban Miklós orosz császár mint Nagy Péter császár utóda s végrendeletének végre­hajtója, kezeit a beteg ember örökségére kinyujtá: a szövetkezett hatalmak, az elbizakodott autokratort figyelmeztetők, Sebastopol romjain, hogy a népeknek saját ügyeik fölött rendelkezni maguknak van joguk. Majd intézkednek hát magukról az orosz nélkül is, Hőke Lajos,

Next