A Hon, 1876. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-22 / 17. szám
17. szám. XIV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1876. Szombat, január 22. Kiadó-hivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Kitfizetési dlij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra............................................. írt — ki 6 hónapra......................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás XIV-dik évi folyamára. Félévre.......... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy havi .... 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »HON« kiadóhivatala, Budapest, jan. 21. A keleti vasút megvétele. A keleti vasút megvétele, nagy fontosságú tény. Egy 80.842 mértföld vasútnak az állam birtokába jutása, főleg ha az nemzetközi pálya lehet egy kis kiegészítéssel, bármilyenek legyenek e vásár előzményei, tagadhatatlanul nevezetes tény, úgy pénzügyi, mint forgalmi szempontból. És ha e lépésnek meglesznek szükséges következményei, melyeknek elsősorban a keleti csatlakozás, és a keleti vasútnak a magyar államvasút északi vonalaival, valamint Budapesttel való kapcsolatának foganatosításában, és másodsorban épen ezek segedelmével helyes tariftapolitika létesítésében kell állniok, akkor a tegnap létrejött szerződést méltán nevezhetjük forgalmi politikánkban fordulópontnak. A keleti vasút szomorú története sokkal ismeretesebb, hogy sem annak fejtegetésébe kellene bocsátkoznunk , sőt azt egyátalában nem akarjuk következtetni, hogy ezzel a múltra fátyol van vetve, a hiba, a mulasztás, a visszaélés és bűn jóvá téve, felmentve ezáltal nincs. De meg lesz mentve egy nevezetes forgalmi vonalunk egy csőd szélén álló társulat gyenge kezelésétől; hitelünk a külföldi részvényesek követeléseitől, a pénzpiac egy rész magyar állami garantia alatt álló, papírtól, és vasúti politikánk egészséges fejlődésének egyik, legfőbb akadályától. A szerződés nagy teherrel jár, sőt, hozzáteszszük, oly teherrel, melynek viselésére nem a jog, hanem csak hitelünk és vasutunk érdekei iránti tekintetek bírhatnak. Főleg, ha a vasút jelenlegi állapotát, csekély forgalmát és jövedelmezőségét tekintjük, fogunk meggyőződni, hogy biz itt nagy terhet vállaltunk magunkra, de ez teszi lehetővé,hogy a vasút ügyeit úgy rendezzük, hogy az a teher apadjon, illetőleg helyette kárpótlást nyerjünk, melynek viselésére csaknem egészen voltunk kényszerítve most is, a nem jövedelmező pálya kamatgaranciája által. A keleti vasút, 30 milliónyi részvénytőkéjén kívül, terhelve volt 44.921.000 első, és 30 millió másodprioritással, az állam a két elsőre vállalt négy és fél millió kamatgarantiát. És, hogy e kamatgarantia mennyire igénybe volt véve, bizonyítja az, hogy 1873. végéig 6.171,852 forint szolgáltatott ki a vasútnak, illetőleg hitelezőinek e czimen, 1874-ben és 1875-ben körülbelől 7 milliót kellet czimen fizetnünk, daczára annak, hogy a vasút nyers bevételei a következőleg emelkedtek: 1870 ben volt 219,140 frt bevétel, 1871 ben » 774,381 » › 1872-ben · 1,270,631 » › 1873 ban » 1,769,235 » › 1874 ben · 2,228,167 ‹ » De 1875 ben, mint tizenegy havi kimutatás bizonyítja (legtöbb vasútvonalunk bevételének emelkedésével szemben) száz és egynéhány ezer forint visszaesés van a bevételben. Az előbbi emelkedés és a mostani hanyatlás is bizonyítja, hogy a forgalmi viszonyokon kívül is van akadály e vasút jövedelmének emelkedésében és nagyon kívánatos a reform. Maguk az üzleti kiadások, következőleg emelkedtek: 1870 ben volt 149,609 frt kiadás. 1871- ben » 519,163 » » 1872- ben » 912,081 » » 1873- ban » 1,345,728 » ‚ így tehát természetes, hogy a kamatgarantia nagy mértékben jön igénybe véve és ezen kívül 3 milliónyi előleget kapott a társulat az államtól, melyet most viszont követeléseivel és építkezéseinek beszámításával törleszt. Az új szerződés következtében az első és másod prioritások terhe az államra nehezedik, ezekért jár 3.750.000 ezüstforint kamat. Ez körülbelől megfelel annak, mit eddig a kamatgarantia fejében évenként fizettünk. És ha nem hozzuk meg az 1874. I. törvényczikket, melyet akkor egész erőnkből elleneztünk, ha akkor viszszük keresztül a mostani műveletet, mint a »Hon« egész határozottsággal ajánlá, akkor néhány lebegő adósság és investitió tisztázása járt volna ugyan újabb teherrel , de nem lévén másod prioritás, vagy erre nem lévén kiterjesztve (a részvényekről) a kamatgarantia: terhünk több nem lenne. De a tartozás egész összege állami garantia alá helyeztetvén : a részvényesek kárpótlás nélkül maradtak. Ezt jól fontolják meg ők, midőn a legközelebbi közgyűlésen e szerződést tárgyalják, mert annyi bizonyos, hogy a csaknem 10 millióra menő 5 százalék arany százalékos államkötvény, melyet kapnak, és amely 500 ezer forint arany kamattal fogja terhelni budgetünket , inkább hitelünk és vasútügyünk rendezése, mint jog szerinti igényük miatt lesz Magyarország által elvállalva. Összes terhünk tehát, a keleti vasút miatt, az arany ágrót ezüstre redukálva, megfelel 4.300.000 forint évi kamatnak és 86 millió föllppillaságnak, ezüst forintban. Tehát a keleti vasút egy mértföldje kerül nekünk körülbelül 1 074.000 forintba. Tagadhatatlan, hogy ez bizony drága vasút, de tekintetbe kell vennünk, hogy ez a sok pénz, valamint a kamatgaranciában elveszett 12—13 milliónyi összeg, a múlt tévedéseinek oly következménye, melyet viselnünk kell, ha még több zavarnak, hitelünket, vasutunkat kitenni nem akarjuk. Sok részben »Schulgeldnek« vehetjük azt, mely nagyon sok millióban fejezi ki azt a közmondást, hogy »korán tanul a magyar.« Kívánatos, hogy legalább ezzel aztán tanultunk legyen , mert annyi bizonyos, hogy ha a keleti vasút tanulságos története itt befejeződik, ha ez által meg lesz vetve alapja egy egészséges, tervszerű vasut- és tariftapolitikának, akkor a fél milliónyi újabb kamatteher és a sok elveszett millió bőven kárpótolva lesz: a közgazdaságra háramló közvetett, az állampénztárnak megtérülő közvetlen nyereségből és hitelünk erősbüléséből. Ismételjük: a szerződés terhes és mi mégis nyereségnek tekintjük azt, melyben eléggé méltányos kárpótlást nyernek a részvényesek, egy nagy, nemzetközi vonalat az állam, egy hatalmas tényezőt a tariftapolitika és nemzetközi kapcsolat helyes megoldására a kormány és Magyarország a keleti vonalban nyeri egyik, természetes, nemzetközi államvasútját! Ezért gratulálunka Tisza-kormánynak e szerződésért, melylyel egy nehéz függő kérdésünk van megoldva ! — A szavazás a városok ügyében. Igennel a kormány javaslata mellett szavaztak : Galgóczy Sándor, Gáspár András, Gidófalvy Albert, Gorove István, Gromon Dezső, Gullner Gyula, Halász Bálint, Hammersberg Jenő, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Hets Károly, Hieronymi Károly, Hódossy Imre, Hollósy Károly, Horánszky Nándor, Horváth Gyula, Houchard Ferencz, Hunyady Béla, Ivády Béla, Jászay Antal, Jordán István,Joannovits György, Károlyi Tibor gr., Kemény Gábor b., Kemény István b., Kemény Mihály, Kende Kanut, Kende Péter, Kerkapolyi Károly, Kégl György, Kiss Lajos, Kollár János, Koronthályi Ferencz, Kossy Sándor, Kovács László, Kovácsy Gyula, Kövér Károly, Kiythy József, László Antal, Lészay Lajos, Liechtenstein József, Lónyay József, Luka Lajos, Lükő Géza, Mara Lőrincz, Markhot János, Máriássy Kálmán, Máriássy Sándor, Márkus István, Meczner Gyula, Micsky Lajos, Michl Jakab, Mihályi Péter, Miklós Gyula, Molnár Aladár, Molnár György, Molnár István, Móricz Pál, Máriássy Miklós, Nagy György, Nyisztor József, Nedeczky István, Ordódy Pál, Orosz M., Piczolay J., Papp G., Papp L., Papp L., Perczel Béla, Perczel Lajos, Perczel László, Peretti Alajos, Petrik Gyula, Péchy Jenő, Péchy Manó gr., Péchy Tamás, Pilissy László, Plachy Bertalan, Plachy Tamás, Podmaniczky Frigyes br., Pogány Károly, Pogonyi Dénes, Pongrácz Lajos, Poór Antal, Potoczky Dezső, Prepeliczay Gyula, Prónay József, Pulay Kornél, Pulszky Ágost, Ragályi Aladár, Ragályi Gyula, ifj. Ráday Gedeon gr., Rády Endre, Remete Géza, Rónay István, Rudics József br., Schmausz Ende, Simonyi Lajos br., Szinó Lajos, Somssich Imre gr., Somssich Pál, Szakáll Antal, Szapáry Gyula gr., Szaplonczay Miklós, Szathmáry Miklós, P. Szathmáry Károly, Szende Béla, Szeniczey Ödön, Szentai György, Szentiványi Árpád, Széll Kálmán, Szikszay Lajos, Szilassy János, Szilády Áron, Szilágyi Dezső, Szirmay Ödön, Szitányi Bernát, Szivák I.,Szluha Benedek, Szoboszlay J., Szontágh P (gömöri), Szontágh P. (somogyi), Szabó M , Taray Endre, Teleki László, Tibor Antal, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Tóth Kálmán, Tóth Vilmos, Trefort Ágoston, Ujfalusy Miklós, Urbanovszky Ernő, Várady Gábor, Vendéghy Gábor, Végh Aurél, Virava József, Vizsoly Gusztáv, Vladár Ervin, Vojnits Jakab, Wächter Frigyes, Wodianer Albert dr., Veres WécseyJ^^tvJy^Szselindaházy Pál, Antal Gyula, Antalffy Károly, Ábrahámffy Gyula, Bakcsy Ferencz, Ballogh József, Balogh Imre, Barcsay Ákos, Bartal János, Bánó József, Beliczey Rezső, Beöthy Algernon, Bereczky Sándor, Berzeviczy Egyed, Békássy Károly, Biró Kálmán, Bittó Béni, Bocsánczy Adolf, Boda József, Boér Antal, Bohus Zsigmond, Bokros Elek, Borosnyai Pál, Babits János, Czipple Zsigmond, Csávossy Béla, Csemeghy Károly, Csernátony Lajos, Csider Károly, Csillaghy József, Darvas Imre, Dániel Ernő, Dániel László, Dániel Pál, Dégenfeld Béla gr., Dimitrievics Milos, Domahidy István, Degenfeld Lajos gr., Éber Nándor, Fabriczius Károly, Farkas Elek (bihari), Farkas Elek (körösi), Fáy Béla, Felszeghy Sámuel, Földváry Mihály, Fröhlich Gusztáv. Nemmel, vagyis a kormány javaslata ellen szavaztak: Gebbel Károly, Hedry Ernő, Héderváry Khuen Károly gr., Hérits Antal, Hosztinszky János, Hunkár Sándor, Karuch József, Kapp Gusztáv, Kállay Béni, Kulcsár Lajos, Leonhard Frigyes, Löw Vilmos, Manger Károly, Mudrony Soma, Mukics Ernő, Nemes Nándor gr., Orbán Balázs, Ocskay Rudolf, Ráth Károly, Róth Keresztély, Sachsenheim Albert, Steinakker Ödön, Svarcz Gyula, Szerafin Frigyes, Széchényi Pál gr., Szluha Ágoston, Szögyényi László, Sztupa György, Tomcsányi László, Trauschenfels Emil, Varga Károly, Zay Adolf, Zákó Sándor, Zichy Nándor gr. Zsedényi Ede, Bausznern Guidó, Berchtold László gr., Bethlen András gr., Bujanovits Sándor Conrád Károly, Csíki István, Dániel Márton, Dessewffy Kálmán, Dörr Soma, Földváry János. — Anglia annexionális törekvéseiről különféle hírek járták be a külföldi sajtót a napokban. Egy ilyen pétervári hírt jeleztünk már ma esti lapunkban, mely szerint maga a porta ajánlotta volna föl Angliának Egyptomot, ha az nem csatlakozik a hatalmakhoz a pacifikátió kérdésében. E hir tulajdonképen kivetkőztette lényegéből azt, amit mondani és amire figyelmessé tenni akart, mert Egyptomban mostanság alighanem erősebb Anglia, mint a porta. A másik hir, melyet a »Daily News« közöl, azt mondja, hogy a caneai angol alkonzul Kréta szigetének több tekintélyes lakójától leveleket és ajánlatokat kapott, melyekben az illetők sürgetik a sziget annexióját Angliához. Ez a mozgalom a sziget görög lakosai részéről nagy ellenzésre talál, kik Athénből kapják az instructiókat. A szigeten nagy izgalom uralkodik e miatt s innen lehet kimagyarázni, hogy Rauf pasa, ki eddig Herczegovinában működött, közelebb Krétába neveztetett ki kiszélesitett hatalomkörrel. Kréta és Egyptom mindenesetre fontossággal biznak Angliára már csak azért is, mert kényelmes staliókat képeznek az Indiába vezető útban. Különben nemcsak Anglia akar annectálni, hanem még a németországi ultramontánok is, így Jörg, »Németország leghíresebb katholikus publicistája« a »Hist pofit. Blätter« ben azt fejtegette új évi elmélkedés gyanánt, hogy az osztrák-német tartományokat Németországhoz kell csatolni s ezt kikerülhetlennek is jelentette ki, valamint azt is, hogy Törökország szétdaraboltatik saz osztrák súlypont Budáról tovább keletfelé tolatik. Ez lenne aztán egyenes útja annak — folytatja Jörg — hogy a gazdag, de holt tőke a németosztrák népségben ismét gyümölcsözővé tétessék.« Az osztrák ultramontánok már most nagy zavarban vannak, hogy elutasítsák maguktól ez ügyben a különben mindig kedvelt solidaritást. Maguk a bajor ultramontán lapok is megsokalták a dolgot s egyik igy iz.a Dr. Jörg senzationalis czikkében csak azt fejezte ki, miből a »Germania« ( berlini ultrám. lap) szerkesztőségében már rég nem csinálnak titkot. Már 1873-ban mondá a lapnak egyik munkatársa egy franczia hírlap tudósítónak, ki Berlinen átutazóban volt a bécsi világkiállításra, hogy a német-osztrák tartományoknak Németországhoz kapcsolása azon czélt képezi, melyre minden katholikus törekszik, hogy ez által a confessionális viszonyok egyenlőtlensége a katholieismus javára numerice kiegyenlittessék. — De bármenynyire ne tessék is a német hazafinak a császárság mostani politikai rendszere, egy katholikusnak sem lehet, nem szabad kívánni, hogy a providentiális Ausztria áldozatául essék a porosz annexionális politikánk és pedig czélszerűségi okokból.A tartott értekezletén Gorove elnöklete alatt folytatta és bevégezte a községi törvény módosításáról szóló tvjavaslat részletes tárgyalását. A tárgyalás folytán két módosítvány létetett és fogadtatott el. Az egyik a 33. §-hoz, mely a községi adók kivetéséről szól, a 4. bekezdésbe a kivételek közé a módosítvány szerint, melyet Végh Aurél tett, bevezetik: a puszták haszonbérlőinek ezen haszonbérlet után fizetett jövedelmi adója. A 38. §-hoz pedig, mely a községek és a hozzájuk csatolt puszták birtokosai közt a községi adók és más szolgálmányok megváltása ügyében egyezségek kötését engedélyezi, a belügyminiszter indítványára beletétetett, hogy a jóváhagyást megtagadó határozás ellen bármelyik fél felebbezhet a belügyminiszterhez. A tvjavaslat többi része változatlanul hagyatván, az értekezlet eloszlott. A képviselőház pénzügyi bizott-sága mai ülésében folytatta az adók kezeléséről szóló tvjavaslat részletes tárgyalását. A 44. §-nál elejtetik a községi adószedő, teendője a bíróra bizatik. A 45. § nál a pénzügyminiszter következő indítványt tesz : »a beszedett és a pénztárakban levő közadók sem a községek sem az államkincstár magánjogi tartozásaiért biztosítási végrehajtás alá nem vehető. E felett élénk vita fejlett, melyben Móricz, Horváth és a miniszter vettek részt, végül a bizottság elfogadta. A §. végéhez még pótlékot indítványozott, a kir. adófelügyelőnek sikkasztás esetén való kötelességéről, a bizottság ezt azonban utasításba való dolognak tartja s mellőzte. A 47. §-nál Somssich nem a »községet,« hanem a »községi elöljáróságot« akarja csak felelőssé tenni az adóbeszolgáltatásért. Az 1868. törvény és községi törvény elsősorban a pénztárnokot és másodsorban az elöljáróságot teszi felelőssé. A miniszter súlyt helyez arra, hogy a község legyen felelős. Szontágh ellenzi ez eszmét, egyforma községben jó lehet, de vegyes osztályú községben nem kívánja, hogy a községi törvényből vétessék át azon rész, mely szerint az elöljáróság felelős. Somssich után, ki igazságosnak sem tartja a javaslatot, Muzslay is osztja Somssich nézetét. Móricz a törvényt akarja megtartani. A miniszter hozzájárul az indítványhoz, de úgy, hogy a beszedő közeg első, de másodsorban a község legyen felelős. Hegedűs kérdésére, hogy akik egyenesen az adóhivatalba fizetik az adót, felelősek-e a községért ? a pénzügyminiszter igenlőleg válaszol. A §-hoz ezután a miniszter indítványára pótlékul tétetik: »Amennyiben az állami egyenes adók beszedésével, beszállításával a megelőző §§ ok értelmében megbízott községi közegek a beszedés és beszállítás körüli teendőket nem a p. n. miniszter által kijelölt módon, vagy nem a kitűzött határidőkben teljesítenék, bebizonyult hanyagságuk esetében a szolgabíró (polgármester) vagy a helyszínen megjelenők kir. adófelügyelő vagy annak helyettese által annyiszor, mennyiszer 5—25 írtig terjedhető s az egyenes adók módjára beszedendő pénzbírságban, felebbezéssel a közigazgatási bizottsághoz, a község javára marasztalandók el. Ismételt pénzbírság siker nélkül rendeltetvén el, a hanyag községi közegek fegyelmi kereset alá helyezendők. Csengery 48 óra halasztást akar rendkívüli esetekben adni. A miniszter magyarázata szerint az eszme a §-ban van. Lukács a bérlő adóelengedéséhez a tulajdonos beleegyezését látja szükségesnek. Csengery halasztás esetében késedelmi kamat fizetését kimondatni kívánja, elfogadtatik. A 49. §-nál Szapáry a szőlőre fagy és szárazság esetén az adóelengedést akarja kiterjeszteni. A miniszter válaszolja, hogy már a katasternél volt erre tekintettel, Kerkapoly az indítvány ellen, Szontágh mellette szól. Wardhmann után, ki figyelembe kívánja vétetni a viszonyokat, a miniszter rááll a fizetési halasztásra, Muzslay pártolja az indítványt. Csengery legalább részletes adóleengedést kíván, különben is magas a szőlő adója. Hegedűs S. szükségesnek tartja az adóelengedést, mert az adót mégis csak a jövedelemből kell fizetni és olykor nemcsak egy évi, de hosszabb időre megrontja a termést a fagy. Legközelebb áll Csengery nézetéhez, részletes adóelegendést akar. Zsedényi szerint nehéz a fagyot constatálni, ő is szőlőgazda, de ezt bevallja. Sorgy fű szöröstera"iTatSszteAuttíW?byte yMöte ülfbé'del, részletes adóelengedésnek van helye, oly fagy eseteiben, mely az évi termést megszünteti.« Csengery felveti a philoxera esetét. Erről »a rovarok pusztítása« czim alatt gondoskodik a 49. §. b) pontja. Hegedűsnek kifogása van az 50. §-ban az ellen, hogy az adóelengedés megszabott 13—2/a arányban engedtetik el; a kár arányában kívánja az adóelengedést is. A bizottság az indítványt nem fogadja el. Az 51. §. elfogadtatik. Az 52. §-ban községi bíró, illetőleg közs. adópénztárnok és községi vagy adóhivatal« szaratik be, továbbá kimondatik, hogy »közvetlenül hajtja be a szolgabiró azok hátralékát, kik egyenesen fizetik adóikat az adóhivatalba.« A végrehajtást a közs.biró a közjegyző közbejöttével eszközli. Az 53. §-nál a 10 kr. intésdij ellen van kifogás. Wahrmann soknak és csak sekaturának tartja. A kérdés felett mellette és ellene még többen szólnak, mit Horváth, Széli min., Csengery, Muzslay, Lukács,Kerkapoly és Molnár Gy. Az idő különben későre járván, a kérdés eldöntése függőben marad. A „HŐN“ TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. VII-dik KÖTET. (112. Folytatás.) Vigasztalás. Leont szállásán találta Alienor egyedül. Az első találkozásra Leon azzal a nem tettetett örömmel sietett Alienor elé, amelyben az van kifejezve, hogy nem terheli a lelkét semmi önvád ez ember, mint férj irányában. Nyújthatott neki kezet. Alienor tétovázás nélkül el is fogadta azt és megszokta mindkét kezével. Azután elkezdé komoly, értelmes hangon. — Édes Leon. Én egy igen különös ügyben jövök hozzád. Minden ember tudja, hogy sok bolondság van bennem, hisz én magam tetszésemet találtam azokban s nem csináltam belőlük titkot. Te pedig arról voltál nevezetes, hogy nagyon is sok eszed van. Ezért valahányszor összekerültünk, mindig kész áldozat voltam a számodra. Elrontottad a párbajomat amit az én bolondságom kifőzött, a magad előnyére, az én mély leköteleztetésemre. Játszottál velem és feltréfáltál és mindig úgy, hogy a mellett nekem kellett megköszönnöm a barátságot, mint a delinquensnek a kapott »Strof«-ot. Rászedtél a diplomatiai téren, ahol azt hittem, hogy én vagyok otthon, te csak jövevény. Jól tetted. Jogod volt hozzá. Nem panaszlok érte. Mindezt annyiba veszem, minhha lóversenyen vertél volna meg, mintha börzejátékon kerítettél volna alul. Ez mind bohóság. Nevessünk rajta. Hanem van egy pont a szívemben, ebben az érzéktelen kaucsuk szívben, ami fáj. Nekem nem van s én féltem tőled a nőmet! Bolondság, őrültség ez tőlem: nem tehetek róla. Fáj. Mint fáj némely embernak a mája, míg a másiké nem. Beteg vagyok bele ! — S honnan kaptad ezt a betegséget ? — Onnan, hogy ismerem a nőmet: ő hiú, kaezér, tetszelgő és talán könnyelmű is. Belém ojtották azt a mendemondák, besúgások, amiket jó barátok, rokonok, apám, maga igyekeztek fülembe juttatni, s a gyanú olyan, mint a himlőragály: elég az embernek a ruhájával hozzá érni, hogy beleessék a kórba. Vannak jó akaróim, akik gúnyos czélzatokat ejtegetnek el valami félbeszakitott légyottról; midőn neked hirtelen el kellett jönnöd Párisból. — De ezpen a rágalom ellen bizonyítana, ha alapja volna. De az sincs. A te feleséged nagy cselszövő, az igaz. De csak az eszével, nem a szivével játszik benne. Ő diplomatiai titkokat akart kicsalni tőlem. S én megcsaltam nődet, de nem tégedet. — Lehet hogy még eddig nem. De annak, ami félbeszakadt, következhetik folytatása. Te visszamegy Párisba, mint rendkívüli küldött. — Azt ne hidd el! — Te magad mondtad. — Akkor kétszer ne hidd el! — Apámtól hallottam. — Akkor háromszor ne hidd el! — Leon! • — Hát mondhatok én valaha egy igaz szót valakinek, akiről tudom, hogy a te apád kéme ? s ha csak azt kérdené is tőlem, hogy kinek kinak ? nem egy idegen nevet mondanék-e neki, ami eszembe jut ? Ismered roszalkodó természetemet. Szeretem az embereket fellovalni. Mondok nekik meséket, azért,hogy mulassam magamat a csodálkozásukon. ■—Leon k Kérlek igen szépen, ne tégy engemet bolonddá. Én igen beteg vagyok attól a bajtól, amit neked elmondtam. Apámtól azt a tanácsot vettem, hogy jöjjek ide hozzád s hívjalak fel amerikai párbajra. Azzal a szándékkal is jöttem ide. De most, mikor veled szemben állok, nincs lélekezőm hozzá. Nem tudlak annyira gyűlölni, hogy a te fejedet akarjam szétzúzva látni, se annyi bátorságot nem érzek, hogy a magam homloka ellen fordítsam a pisztolyt. Hanem azt meg tudom tenni, hogy oda álljak eléd: behunyjam a szememet, s azt mondjam: »lőjj ide!« Azért felszólítalak: mondj igazat! Készülsz-e Párisba elmenni? ha igen, beszéljünk segédeinkkel. Csak arra kérlek, hogy jól meglőjj. Mert a nélkül el nem megy, hogy engem megölj. Leon megszánta Alienort. — Hát hogy meggyőzzelek róla, hogy még ha akarnék, sem mehetnék el Párisba: nézd ez okmányt! Főispánná lettem kinevezve. Mint ilyennek, megyémben kell maradnom, s egyúttal Párisban diplomatiai küldött nem lehetek. Alienor az okmányt apróra elolvasta s kezdett felmelegedni; de arczáról olvasható Leon, hogy még kételyei vannak. — Még többet is tudatok veled. Én tegnap óta jegyben járok. — Kivel ? — Talán ráismersz, ha arczképét megmutatom. Most küldte nekem kedves meglepetésül. Azzal egy maroquin tokot nyitott fel Leon, megmutatva a benne rejlő miniatűr képet Alienornak, egy gyönyörű aquarellet, egy csodaszép hölgy képét fehér ruhában. Alienor egy gyermek örömével kiáltott fel: — Etelváry Rafaela! (Igen is: Etelváry Rafaela herczegnő arczképeztette le magát — mély gyászát levetve azon időre, abban a fehér öltönyben, melyet Leon új képviselő korában látott rajta, hogy azzal Leont meglepje.) Azzal Alieonor, mint egy eszeveszett, ugrott Leonnak a nyakába s össze-vissza ölelte, csókolta s végre a két kezét ragadá meg hévvel: — Barátom, egyetlen igaz barátom a világon! Fogadd legőszintébb, legforróbb üdvkivánatomat. Légy boldog. Nagyon boldog vele ! León látta, hogy milyen nagy örömet csinált neki. Tökéletessé akarta tenni a boldogságát. — Most már elhiheted, hogy én nem szándékozom nődhöz menni. De ez még nem minden. Még az iránt is meggyőződést kell szerezned, hogy nőd sem vár engem, és senkit nem vár rajtad kivül, és hogy tégedet mire vár ? Eredj a külügyminisztériumba, ott vár rád három levele nődnek, mikre kivül az van írva, hogy csak saját kezedbe adassanak. Futáraink hozták azokat magukkal, kiknek nőd elébb elhagyta olvasni leveleit, hogy láthassák, hogy nincs azokban államtitok. E levelek egészen boldoggá fognak tenni téged. Alienor e szónál felkapta Leon kalapját a magáé helyett s mindenféle üdvözleteket hajigálva a háta mögé, rohant ki az ajtón feltartóztathatlanul, s odalenn betörte a hintájának az ablakát, befelé akarta nyitni. Leon mély gondolatokba merülten maradt hátra, szemeivel amaz arczképre merengve. Az a kis hajszálrugóra járó nyugtalankodó ezt ketyegé óraművében : »Ez a nyomorult léha, kinevetett alak, jobb ember, mint te vagy; mert szive van, ami neked nincs ! — Ha ő ezt a nőt elvette volna, boldoggá lett volna ő is, az is. — Mért rontottad ezt el?« Allienor attól a három levéltől, ami három különböző hónapban érkezett számára, tökéletesen az üdvözültek sorába emelkedett. Csodálatos titkok voltak azokban, miket csak nő közölhet férjével, amik egyszerre eloltanak féltékenységet, gyanút , s boldogságot, reményt, büszkeséget ébresztenek helyébe. Dehogy lehetett vele többet gyalog beszélni! Rohant egyenesen vissza a leveleivel Octavián papához. Oly tűzzel rohant be hozzá, hogy a rendőr azt hitte, most mindjárt őtet híja ki párbajra. Még az ajtóban elkezdett kiabálni : — Nem igaz ! Hazugság volt, amit mondtál! Egy szó sem igaz belőle. Itt vannak a levelek ! Olvasd ezt! Azután ezt! Azután meg ezt! (Hanem aztán azon módon kikapta megint az apja kezéből olvasatlanul s bedugta a zsebébe). Pompeia angyal, te pedig rágalmazó sátán vagy Octávián csak ámult és bámult. Fogta a nagy tajték pipáját s megtöltötte dohánynyal. Aztán, mikor szóhoz juthatott Alienortól, aki egy füst alatt sátánnak, ördögnek szidta az apját, meg könyörgésre fogta a dolgot, hogy ajánljon neki valami »speciális« kitűnő orvost Párisban, utoljára meg azt kérdezte tőle, hogy az ágyúzás miatt nem történhetik-e valami bajuk némely asszonyoknak ? — Fiam, Alienor. Tudod , most már visszahúzom azt a mondásomat, amit a drezdai schustertől kölcsönöztem. Te ugyan még az vagy, ami vagy, de én annak, ami te vagy, apja nem vagyok. (Folytatása következik.) Észrevételek a bankkormányzó jelentéséről. Az osztrák nemzeti bank közgyűlésén előterjesztett jelentése a bankkormányzónak az előbbeni évekhez képest meglehetős tapintatosan van szerkesztve. A bankkormányzó a legnagyobb óvatossággal kerülni akar minden oly kifejezést, mely akár Ausztriában, akár Magyarországon részvért szülhetne. Előbbeni években a bankkérdés megoldása