A Hon, 1876. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1876-04-01 / 76. szám
sen Észak- és Délarolinában, Georgia, Tennesse, Florida, Alabama és Missisipi államokban nyomozásokat tett. A több ezer nyomott oldalra terjedő bizottsági jelentés, mely csak 1872. februárban terjesztetett be, azt mondja, hogy minden déli államban létezett egy hatalmas szövetség, melynek tagjai éjjeli alöltözetben számtalan bűntényt követtek el, részint, hogy a négereket a szavazatjog gyakorlatától, részint a fehéreket a republikánus párthoz való csatlakozástól elriaszszák. A jelentés mindazáltal constatálta azt is, hogy a »rablások, zsarolások és gyilkosságok nagy részét, melyet az elnyomott és adók súlya alatt görnyedező nép elkövetett, tudatlan és corrumpált törvényhozások és rablótermészetű alsóbb hivatalnokok (Carpetbagger) provokálták. Nagyjában sikerült ugyan elnyomni és szétugrasztani szigorú rendszabályok által e titkos és veszedelmes szövetséget, de utóhatásai még meg vannak. Majdnem hihetetlen csalások vitettek végbe a kereskedőkön a newyorki vámháznál. Itt a vámszedés teljesen rablórendszeren (system of robbery) alapult. A főcsaló Leet volt, ki a secessionális háború alatt mint Grant egyik adjutánsa szolgált s Grant ajánló levelével Grinnellhez a newyorki főadóhivatalnokhoz ment. Itt aztán megvetette lábát, egy egész zsaroló szövetséget alkotott, mely neki évenként 100,000 dollár tiszta hasznot hajtott. Ez ügyet a kereskedők számtalan panaszai folytán ismét Schurtz szellőztette a senatusban, de csak igen kevés eredménynyel. A szédelgési korszak vasúti s más pénzügyi vállalatok terén az amerikai unióban is 1873 ban érte el a tetőpontot. Az uniónak is meg vannak a maga Strousbergjei és Ofenheimjai, Clews, Cooke, Shepherd, Ames, Babcock személyeiben, a szédelgők ott is körükbe fonták a képviselőket, senatorokat, — a concessiók és vasútépítések ott is úgy mentek, mint az ó-világban, a részvényesek ott is úgy húzták a rövidet, mint emitt. A Northern-Pacific vasút s az Union- Pacific vasút történeteinek analógiájára találunk Európában. Sokat hozhatnánk még föl a nagy respublika társadalmi viszonyainak megvilágítására, de legyen elég csak a fentebbiekre szorítkoznunk s mint igen jellemzőt följegyeznünk még azt, hogy a számos, excentrikusnál excentrikusabb felekezet közül melyeknek tudvalevőleg bővíteni vannak az Egyesült Államok, egyik szekta oly sülyedtnek és elfásultnak tartja az amerikai társadalmat, hogy egy új vízözön által végpusztulását bizonyosnak hiszi és ezért jó előre neki is látott a részvények kibocsátásához egy építendő bárkára. Mindezekben szomorúan nevezetessé lett Grant 8 évi kormányzata, de itt is beállott már a jótékony reactió s remélhető, hogy mielőbb a köztársaság előbbi jó hírnevének megfelelőbb állapotok fognak létesülni az új világban. Az évszázados jubiláris ünnepélyek jó alkalmul fognak szolgálni arra nézve, hogy az amerikai nép egy szilárd elhatározásra ragadja el magát: megtisztitni a nagy köztársaságot mindattól, a mi annak nevét az utóbbi évek alatt elhomályositá. Sz. Gy. A budapesti Dimaszabályozásról. — Bodoky Lajos felolvasása a mérnökegyesület gyűlésen. — I. A Duna folyam legközelebb lezajlott árvize fővárosunkban felizgatta a kedélyeket, s még folytonosan forrásban van az eddig létesített szabályozási műveknek, sőt magának a szabályozásnál alkalmazott vizműtani elvnek befolyása fölötti nézet és véleményzavar. Nagyon jól tudom, hogy e zavart úgy tisztázni, s a jövő teendőkre nézve a helyes utat oly meggyőzőleg kijelölni nem leszek képes, hogy minden kételyt eloszlassak, s a kedvencz előítéletek ellenében átalános bizalmat gerjeszszek a tudomány kalauzolása mellett szerzett tapasztalatok igazsága iránt. Ehhez hosszú idő, sok türelem, az összes hivatott szakértők közreműködése, mindenek fölött pedig a nagyközönség kedélyének oly nyugodt állapota szükséges, mely képessé teszi a higgadt gondolkozásra, amit csak a veszély benyomásának elmosódása után lehet várni. Jelen értekezésem fő célja, megismertetni szaktársaimat a Duna folyam azon szakaszának, a szabályozási munkák megkezdése előtti és jelenlegi állapotával, melynek egész hosszára ki kell terjeszteni figyelmünket, midőn a főváros árvíz elleni megvédéséről akarunk gondoskodni, hogy így azok is, kik eddig a Dunaszabályozással nem foglalkoztak, biztos alapot nyerjenek önálló okoskodásaik megtételére és véleményük megállapítására. Ezenkívül elő fogom terjeszteni egyéni nézetemet mind a már létesített szabályozási művekről, mind az ezutáni teendőkről. Mindenekelőtt megállapítandók a végpontok, amelyek közt eső folyamrészre ki kell terjesztenünk vizsgálódásainkat, ha oly elveket akarunk felállítani, melyeknek alkalmazása a fővárost teljesen biztosítja az elöntések ellen, és pedig oly módon, hogy a védelmi építések másoknak is kárt ne okozzanak. Ha valamely folyónak szabályozását s vidékének az elöntés elleni biztosítását, a folyó pályájának egész hosszában egy folytonosságban egyszerre végre nem hagyhatjuk, a szabályozás alá veendő szakasz végpontjaiul oly pontokat kell választanunk, melyek közt a végrehajtandó mederjavítási munkálatok, a rajtuk túleső mederrészek vízfolyására hátrányos hatással nem lehetnek, s melyeknél az árvédelmi építmények természetes magaslatokhoz csatlakozhatnak s igy az árviz általi megkerültetés ellen biztositathatnak. Budapest területének árviz elleni megvédését czélzó építkezésekre nézve, ily végpontul a jobbparton Ó-Buda, a balparton Uj-Pest felső széle szolgálhat, mely pontoktól keresztgátak építendők a természetes magaslatokig, illetőleg a kellőleg felmagasítandó országútig. A feljebb eső mederrészen a víz lefolyásának az alább létesítendő mederszabályozási munkálatok nem lehetnek ártalmasak, mivel olyanoknak nem szabad lenniök, melyek magas víz-állásnál duzzadást vagy alacsony viállásnál sülye- idést idézhetnének elő. Szorosan a budapesti területetet tekintve, nem lenne szükséges feljebb menni a budapest - újpesti határnál, de az újpesti kikötőpartján keletkezett telepek szintén nagy figyelmet érdemelnek, s a védépítkezések meghosszabbítása által, aránylag igen csekély költséggel megvédhetők. Ha csupán csak a főváros árvíz elleni biztosításáról akarunk gondoskodni, az alsó végpont meghatározása végett meg kell különböztetnünk a mederszabályozási munkálatokat az árvédelmi építkezésektől. A mederszabályozás lefelé odáig terjesztendő, ahonnan már a" netaláni rendetlenségek által előidézett jégtorlódás, vagy árvízszin a főváros területének alsó határáig nem hathat vissza; míg árvédelmi építkezésekre alig lenne szükség, mivel a természetes magaslatok, vagy a Dunával majdnem párhuzamosan haladó s kellőleg felmagasítandó országutak elég biztosítékot nyújtanak Azonban, amint már fentebb is mondottam, arra ügyelni kell, hogy a főváros biztosítása végett létesítendő építkezések és mederszabályozások másoknak kárt ne tegyenek; alább pedig — midőn majd a szabályozási munkákról lesz szó — meg fogjuk látni, hogy az összes vízmennyiségnek egy mederbe egyesítése, elmellőzhetlen feltétele a folyam egészséges önműködésének; mely egyesítés módosíthatja a lefolyási viszonyokat a megtartandó mederben és a kiöntéseket a meder vidékén, minélfogva a vizsgálat alá veendő szakasz alsó végpontját le kell tennünk a Csepelsziget alsó csúcsára, hol már az egyesítés legkevésbé sem változtatja meg az eddigi állapotot, s ahonnan már a meder rendetlenségéből származó lefolyási akadályok sem hathatnak fel az 55.055 kilométerrel (29030 öllel -171/2 mértföldel) feljebb eső budapesti határszélig. Leírása az említett, folyam szakasz állapotának s folyási viszonyainak a szabályozási építkezések megkezdése előtt. A vizsgálódásaink tárgyát képező folyamszakasz felső részén, Újpesttől a lánczhídig egymást követik a szigetek. Legfelül van, a Duna eredeti balpartjától mintegy 210 méter (110°) távolságban az 1900 méter (1000°) hosszú s középen 285 méter (150°) széles újpesti sziget, melynek balpartjánál elvonuló ág felső részén egy gát által el lévén zárva a szabad Dunától, téli kikötőül használtatik. Az újpesti sziget derekának irányában van a budai nagy sziget felső csúcsa, 2655 méterrel alább (1400°) pedig alsó csúcsa, mely szigetnek alsó részét az első osztr. szab. gőzhajótársulat hajógyára foglalja el. A sziget legnagyobb szélessége 683 méter (360 °), a közte és az óbudai partok közt elfolyó mellékága, hajógyárig, közép számban 95 méter (50 °), a hajógyár mentén 66 méter (35°). E sziget alsó csúcsánál a víz sodrása merőlegesen képzelt vonal, a fővárosi közönség kedvenc mulató helyének, a gyönyörű Margitszigetnek felső csúcsát metszi. A 2086 méter (1100°) hosszú s derekán 380 méter (200°) széles Margitsziget már nem jelentéktelen mellékágakat vág el a Dunától, hanem két hatalmas ágra szakítja. A budai ág középszélessége 417 méter (220°), a pesti ágé 380 méter (300°) volt a budai és pesti partok mentén emelt párhuzamos töltések felépítése előtt. Az 569 méter (300°) hosszú budai kis szigetet csak egy 30 méter (16°) széles feliszapolt ág választja el a Margitsziget alsó csúcsától. Ezen alól a lánczhidig a folyam víztömege rendes mederbe egyesítve folyik le. Új-Pest felső szélétől a budai nagy szigetig 1138 méter (600°) hosszban, a meder felső szélessége 758 és 626 méter (400° és 320°) közt a budai mérete 0. pontjának megfelelő vízszinban 569 és 436 méter (300°—230°) közt változik, középmélysége ez utóbbi vízszin alatt 221 méter (Z °). A budai nagysziget felső csúcsától az újpesti kikötő bejárásáig 1138 méter (600°), hosszban, a meder felső szélessége 474 méter (250°), a budai mérete 0 pontjának megfelelő vízszinben 380 méter (200 °), középmélysége az utóbbi vízszin alatt 1088 méter (6'.5). Az újpesti kikötő bejárásától a Margitsziget felső csúcsáig, 1707 méter (900°) hosszban, a meder felső szélessége 474 méterről 759 méterre, (250 ölről 400 ölre) a budai mérete 0 pontjának megfelelő vízszinben 380 méterről 702 méterre (200 ölről 370 ölre) terjed ki,középmélysége ugyanezen vizszin alatt 1.369 méter (4'33). E szakasz közepén volt az 1005 méter (530°) hosszú s derekán 190 méter (100°) széles fürdőzátony, melynek magassága a vizszin fölött egészen 1817 méterre (5'75) felemelkedett. A Margitsziget és Buda közt elvonuló 2845 méter (1500°) hosszú ág középszélessége felül 417 méter (220 °), a budai mérete 0 pontjának megfelelő vizszinben 209 méter (110°), középmélysége ezen vizszin alatt 1.501 méter (4/75) volt. A Pest felöli ág középszélessége, felül 370 méter (190°) a 0 vizszinben 285 méter (150°), középmélysége e vizszin alatt 1.810 méter volt. A Margitszigettől a lánczhídig 2086 méter (1100°) hoszban, a meder felső szélessége 815 méterről (430°) a budai 0 pontnak megfelelő viz-szin szélessége 531 méterről (280°) 880 méterre (200°) szorul össze, középmélység a 0 viz-szin alatt 3.25 méter (10.25). Megjegyzendő, hogy a sziget csúcsa még az egyesült folyam medrében is nyerget képez, melynek mindkét oldalán külön vízfodor észlelhető egészen a lánczhidig. A lánczhidnál a meder szélessége 380 méter (200°), középmélysége a 0 víz-szin alatt 4.662 méter (14.75). Lefelé a meder mindinkább szűkebb lesz, legkeskenyebb része 1327 méterrel esik alább a sz. Gellérthegy és pesti lépcsőzetes rakpart között, hol a felső szélesség nem több 296 méternél (156°), a budai vízmérete 0 pontjának megfelelő vizszin szélessége 246 méternél (130°), középmélység ezen vizszin alatt 6, 8 méter (20'.5). Innen az u. n. kopaszzátony kezdetéig, 758 méter (400°) hosszban, a meder ismét kiszélesedik, a partok felszíne között 380 méterre (200°), a 0 vizszin magasságában 313 méterre (165°), középmélysége e vizszin alatt 4.504 méter (14'.25). A kopaszzátony mentén a partok ugyan 950 méterre (500 °) távoznak el egymástól, de a 0 vizszin középszélessége ezelőtt nem volt több 285 méternél (150° , középmélysége 2.529 méternél (8'). A Dunának két ágra szakadása felett, a 0 vizszin szélessége 380 méter (200°), középmélysége 1 659 méter (525) volt. Az eddig elősorolt számok, egyedül a folyam hajózhatóságának megítélésére szolgálnak alapul, a magas vizek lefolyásánál s jégzajlásnál, az alatti mélységeken kívül figyelembe kell vennünk a partok közt lévő magasabb fekvésű porondokat is, s ez esetben, a kopasz zátonyon keresztül, a tábori kórháznál lévő 950 méter (500°) széles szelvénynek ezelőtti közép fenék mélysége, a budai mérete 0 pontjának megfelelő viszló alatt csupán 0-158 méterre (0*5) tehető. A lánczhídon alól 4550 méterre (2400°) kezdődik az 55.383 kilométer, (29,730°) kevés hijján 7/2 mértföld hosszú Csepelsziget, mely a Duna folyót két külön ágra osztja. Mindkét ágban számos kisebb-nagyobb szigetek vannak, s ezek újabb részletes elágazásokat okoznak. A két ág közül kiképzettebb mederrel bír a promontori, különösen felső részében Promontorig; a szabályozás megkezdése előtt, középszélessége a partszélek között 493 méter (260°), a vízszinben 322 méter (170°) és középmélysége ezen vízszin alatt 2529 méter (8') volt. Promontoron alól kiért e folyamág, az őt kisebb távolban követő magaslatok közül, a magas vízállásoknál partjait jobbra-balra nagy szélességben elárasztja, medermélysége különösen a szigeteknél csekélyebb lesz. Legrendetlenebb és romlottabb medre Ercsény környékén van, hol épen úgy, mint Budapest alatt a meglehetősen szűk mederben folyó víz egyszerre nagyobb szélességben elterül, két sziget és a partok közt három ágba oszlik szét. Az u. n. soroksári ágnak medre, csak a pesti határban és legalsó részében, Dömsödtől lefelé bír figyelembe vehető szélességű 0 vízszín alatti mélyedéssel. Ezen szakaszon a 0 alatti mederrész szélessége 209 méterre (110°), középmélysége a 0 alatt 0.712 méterre (2'25) tehető A pesti határon alól egész Dömsödig, a vízszin alatti mélységek alig 76 méter (40°) szélességben fordulnak elő, jobbra-balra kígyózva a 190 és 380 méter (100°—200°) közt változó felső szélességű mederben, melynek többi részét a 0 fölött 1-től 1'25 méter (3'—4°) magas porondok, sőt ennél is magasabb bokrokkal benőtt szigetek foglalják el. Előadásomat jelentékenyen hosszabbra kellene nyújtanom, ha a promontori és soroksári ágakat is oly részletességgel akarnám ismertetni, mint a Budapestnél elvonuló folyamszakaszt, ezt kikerülendő, a két mellékágra vonatkozó adatokból csak anynyit soroltam elő eddig, s fogok megismertetni ezentúl, amennyi okvetlenül szükséges arra, hogy a Duna folyam budapesti szakaszának folyási viszonyait kellőleg kideríthessem s e fölötti okoskodásaimat érthetővé tegyem.*) Ha valaki figyelemmel átvizsgálja e táblázat adatait, meg fog arról győződni, hogy ily változó mélységek és nedvesített szelvényterületek mellett, a nagyon nagy, gödöralakú mélységek és az ezek miatt származott nagy szelvényterületek nem gyakorolnak arányos befolyást a víztömeg levezetésére. Ugyanazon víztömeg, ugyanazon viszonyos eséssel folyik le, 137 métertől 221 méterig változó mélységű és 7417 négyszög métertől 1116-66 négyszög méterig változó területű keresztszelvényeken, sőt a Gellérthegynél még egy milliomod részszel nagyobb viszonyos esés kell reá, hogy háromszor oly mély s közel kétszer oly nagy területű szelvényen keresztül folyhasson, mint a Margitsziget fölött. E körülmény azon következtetésre jogosít bennünket, hogy a víz folyása úgy tekintendő, mintha a vízmélység a meder nagy mélyedéseinél sem lenne nagyobb, mint a Margitsziget fölött és a kopaszzátony mellett levő szakaszon. A nagy gödörben van ugyan belső mozgása a víznek, de a vízrészecskéknek a folyás által nyert eleven erejük, épen ezen különböző irányú belső mozgás által egészen megsemmisíttetik. Ezeknél fogva a Budapestnél elvonuló folyamrész medrének hasznos mélysége a vizszin alatt átalában 250 méterre, s szélessége ugyanezen vizszinében 360—375 méterre tehető. Hasonló méretekkel bír a promontori ág is egész hosszában, kivéve az Ercsénynél és azon alul levő szigetek által több ágra szakgatott folyamrészeket. A kis víz lefolyási viszonyainak kiegészítéséül ki kell még emelnem — ami különben a fentebbi táblázatból is kitűnik, — hogy a helyi viszonyos esések is egyre másra olyanok a promontori ágban, mint a Budapest közti folyamszakaszon.Új Pest felső végétől a Csepelsziget felső csúcsáig a kis vizszin összes esése 0.8804 méter, távolság 13464 méter, igy a közép viszonyos esése 0.0000654; a promontori ágon végig: a kis vizszin összes esése 37593 méter, távolsága 56381 méter, s így közép viszonyos esés 1 0.000067 , utóbbi tehát még valamivel nagyobb mint a Budapestnél levő viszonyos esés. Újabb időben a legkisebb víz tömege nem méretett meg, a régibb adatok szerint másodperczenként 19727 köblábat, vagyis 623 köbmétert tesz. Palmerston a magyar forradalom után. Az érdekes történelmi adatok egész sorozata az, mely Palmerston legközelebb világra került leveleiből hazánkra vonatkozik. Ma ismét közlünk egy néhányat, a magyar forradalom legyőzetésének idejéből. 1849. aug. 22-ről keltezve igy ír: Kedves Ponsonby! . . . Most elérkezett az osztrák kormányra nézve ismét az az idő, hogy Európa közvéleményét ismét megnyerje; az elért eredmények nemes és igazságos felhasználása a köztiszteletben rehabilitálná, az európai nagyhatalmak legelső sorába állítaná. A koszú, a szenvedély, s a politikai előítéletek szavára hallgatva, az egész czivilizált világ minden igazságosan s nemesen érző szivét ellenségévé tenné, s az osztrák monarchia maradandó gyöngeségének s hanyatlásának alapját vetné meg. Egy két nap múlva hivatalosan is írok erről, addig nyilatkozzék ön hasonló szellemben. Aminek nyilván történnie kellene, az a régi magyar alkotmány visszaállítása, a múlt évben eszközlött javításokkal a feudalizmusnak és a privilegiált osztályok tehermentességének eltörlésére vonatkozólag, s azonkívül valódi s teljes amnestiának. Ha Ausztria törvényhozási uniót óhajt Magyarországgal, akkor ezt, hasonlóan a mi Skót- és Írországunkkal törvényes úton kellene elérnie. Törvényhozó gyűlések azonban félek, hogy Bécsben most nem igen állanak kegyben. Azért mégis képeznek ilyeneket az intelligencia és a nagybirtok választása után, de nem átalános szavazatjogból folyó gyűlésekből, melyek egyedüli biztos alapjai az állami rendnek és tartós monarchiának.... Tisztelője Palmerston. Palmerstonnak e nézete azonban az akkori osztrák kormánynál ép úgy nem talált meghallgatásra, mint Olaszországra vonatkozó tanácsai. Mivel Ausztria Törökországtól a magyar menekültek kiszolgáltatását követelte s ebben Oroszországtól is támogattatott, Palmerston elhatározta Francziaországot felszólítani, hogy Angliával közösen hadihajókat küldjön a Dardanellákra, melyek a szultánnak, ki a kiadatást megtagadni volt hajlandóbb, morális, eshetőleg anyagi segélyt is nyújtson. Ez a parlament, sőt a királynő habozása daczára meg is történt. Palmerston már október elején megírta a párisi és konstantinápolyi angol követeknek, hogy ő a dolgot igen komolyan veszi s a hajóhadat szükség esetén a Bosporusba fogja dirigálni, hogy a szultánt védelmezze, »történjék belőle, a mi történni akar.« Október 6-án Ponsonby bécsi angol követnek írt levelében figyelmeztette ezt az ügy komolyságára. »Önnek tudni kell, mondá, hogy a kormány egyhangúlag határozta el ez ügyet komolyan venni s keresztülvinni. Mi elhatároztuk, hogy Törökországot támogatni fogjuk, legyen ez bárkinek is ellenére.« Ausztriának Törökországot kellene védelmezni Oroszország ellen, s e helyett mit tesz Schwarzenberg ? — Kedveskedésből , bizonyos gyengéd legyezgetésből Törökországot az orosz lábai elé akarja helyezni. Meg vagyok győződve, hogy Ausztria ezt a dolgot nem fogja soká űzni. Colloredo és Brunow maguk megvágják, hogy a szultán nem tartozik teljesíteni a tőle követetteket. *) A felolvasás folyamában itt még egy táblázat következett, melyben a fentebb elősorolt méretek és a kis vízszin esési viszonyai voltak előtüntetve. E táblázatra hivatkoznak az alábbi sorok. Végül utasítá a követet, hogy beszélje rá a császári kormányt, engedje meg azon magyaroknak, vagy Törökországot elhagyni ha ezt tenni módjukban áll, vagy nyugton Törökországban maradni. A vezérek természetesen Európa más részeibe fognak menni, az emigránsok zöme azonban a török birodalom belsejében valahol képezhetne telepet. Sok szó folyt még e tárgyban a londoni, bécsi és sz.-pétervári kormányok közt, de Palmerston szilárd maradt s az angol hajóhad parancsnokának Dundas admirálnak parancsot adatott az admiralitással, hogy szükség esetén Konstantinápolyt hajóival megvédje s végre kieszközölte, hogy az osztrák és orosz kormányok a magyar menekültek kiszolgáltatásától elálltak, s midőn az osztrák kabinet megint azt követelte Törökországtól, hogy a menekülteket internálja s akadályozza meg, hogy azok más államokba vándoroljanak, Palmerston e követelést is teljesíthetetlennek jelenté ki, s parancsot küldetett Dundasnak, hogy csak maradjon tovább is a Dardanellák szorosánál, s a bécsi angol követnek a következőket irta: Külügyi hivatal 1849. nov. 27. Kedves Ponsonby! Ön azt mondja, hogy nem érti azon kifogásokat, melyeket Canning (később lord Stratford de Redcliffe) Ausztria újabb követelései ellen fölhoz. E kifogások abban állanak, hogy méltatlan, s a szultán méltóságával és függetlenségével össze nem egyeztethető, tőle azt követelni, hogy Ausztria börtönőre legyen, s elvállalja olyan egyének őrzését, kik az osztrák kormány előtt politikailag veszélyeseknek tűnnek föl, s e börtönőri szolgálatot idegen kormányok ágensei felügyelete alatt teljesítse, s pedig teljesítse addig, míg a szóban levő idegen hatalomnak tetszeni fog őt e porkolábszolgálat alól fölmenteni. A bukaresti szerződés Ausztriának nem ad jogot a szultántól ily szolgálat készséget követelni, s a jó szomszédság sem kötelezi őt erre. A szultán valódi kötelessége arról gondoskodni, hogy földje ne használtassák menedékzognak a szomszéd államok belnyugalma elleni üzelmekre. E kötelezettségnek azonban teljesen elég van téve, ha a szultán mindazon idegen államból való alattvalókat kiküldi országából, kikről gyanítani lehet, hogy vendégszeretetével az említett módon visszaélnek. .. . Ami a netaláni leleplezéseket illeti, mit e magyarok Angliában vagy Francziaországban tehetnek — nos, bizonyára, elég magyar menekült meg ezeken kívül is, hogy amit csak elbeszélni, vagy leleplezni lehet közzé tegyék. Azon rokonszenvet illetőleg, amit Kossuth itt vagy Francziaországban ébreszthetne, készen lehet ön arra, hogy ha Törökországban jogtalanul viszszatartatik, sokkal élénkebb részvétet keltene, mintha Párisban vagy Londonban lakik. Az osztrák kormány része azon fölül igazságtalan politikát követ ebben ; kérem önt, hogy térítse el attól, s eszközölje ki, hogy elégedjék meg e magyaroknak az országból kiutasittatásával. Három nappal később november 30-án újra irt e tárgyban Ponsonbynak. Lényegében előbbi argumentumait ismétli. Ezen kívül a többek közt igy nyilatkozik. . . . »Mily gyermekes és együgyű ez a Kossuthttól való félelem ! Mi bajt okozhat ő Ausztriának Franczia- vagy Angolországban ? Angliában féltuczat ebédnek a hőse lesz, melyeken beszédeket tartanak, nem nagy hévvel, mint azt már az utóbbi négy hónap alatti meetingben hallani megszoktuk. S miután ezt megtette, jelentéktelen semmiségbe sülyed. Ellenben mint törökországi államfogoly martyr lesz s tárgya sohasem végződő érdeklődésnek. . . . Az osztrák kormány tehát csak saját érdekében cselekednék, ha a magyaroknak Törökországból való elűzetésébe beleegyeznék. Különben mindegy, hogy megteszi-e ezt vagy nem: arról bizonyos lehet ön, hogy egy vagy más módon onnét el fognak jönni, s az ily módon lóvá tett osztrák kormány igen együgyű figurát fog mutatni.« A VIDÉK. Eger contra Gyöngyös. Eger város képviselő testülete a képviselőházhoz több rendbeli okmánynyal ellátott emlékiratot nyújtott be, melyben a város megyei székhelyi jogának tovább is fenntartását kérik. Kiemelünk egyes pontokat. Heves és K.- Szolnok t. e. vármegyék azon részéről, — írják — mely a régibb múltban Külső- Szolnok vármegye vala, midőn egyes részek kivételével, most ismét önálló megyei területté óhajt lenni, nics okunk kifogást emelni, miután ebben is a történeti összetartozandóság azon elévületlen út mutatását véljük látni, mely intő példaként hathat azokra, kik egyes város kedvéért, nem látnák károsnak fölforgatni azon organikus fejlődést, melynek fenntartása s megóvása képezi az állami egészséges közigazgatási szervezet nélkülözhetlen kellékét is. És itt nem mulaszthatjuk el kifejezést adni azon aggodalmunknak is, hogy a szomszédos Jászság felosztását, hogy egészen Heves megyébe kebeleztessék be, s Heves Külső-Szolnok megye helyett egy új formatióval Heves-Jászmegye alakittassék, —épen a fent érintett történeti fejlődés törvényeinél fogva, a közigazgatás érdekében állónak nem tarthatnék ; nem pedig azért, mert a Jászság e gyökeres átalakításban megnyugvást alig találna, s régi történeti összetartozandóságaival egy örök kedélyháborgás anyagává válnék, a mi sem az állami sem az autonóm közigazgatás helyes és jó vezetésének nem eleme, sőt határozat hátrányára maradna fen. Ha megengednők is azt, — folytatják tovább — hogy Gyöngyös Heves megyének inkább központján van mint Eger, a mi nem áll, de szerint, hogy székhely lehessen egy város, nem elég kellék az, hogy központot képezzen, mert ezen indokolás erejénél fogva, tulajdonképen Heves városa van hivatva Heves megye központjává lenni, hanem arra kiváló attractionális erők igényeltetnek. Ekkor részletesen összehasonlítjuk Eger s Gyöngyös kulturális viszonyait, kiemelvén az ipart s különösen a nagy értelmi túlsúlyt Egerben. Eger város székhelye az egri, gyöngyösi és jászberényi kir. törvényszékek területére kiterjedő ügyvédi kamarának, mely kamarához az F. alatti kamarai kimutatás szerint, 74 Egerben helyben, 11 az egri törvényszék területén, 28 Gyöngyösön, 8 a gyöngyösi törvényszék területén, 21 Jászberényben és 17 ennek vidékén lakó ügyvéd tartozván, kétségtelen, hogy Egerben egymagában is több ügyvéd lakó, mint Gyöngyösön és Jászberényben együtt összesen. Továbbá székhelye Eger két kir. közjegyzőnek, mig ellenben Gyöngyösön és Jászberényben egy egy királyi közjegyző van kinevezve. Lakik Egerben 21 orvos, 17 mérnök, 70 tanár és tanító. Székhelye továbbá Eger nemcsak egy nagyforgalmu királyi adóhivatalnak, hanem egy legközelebb felállított és nemcsak Eger, hanem Gyöngyös és Jászberény városokra is kiterjedő illetékszabási kir. hivatalnak. Eger városa székhelye ez idő szerint az egri kir. törvényszéknek, mely 3 járásbíróságot, 81 községgel, ezek között Egeren kívül 6 mezővárost s 56 pusztát foglal magába. Ehhez járul azon, az igazságszolgáltatás korszerű menetére nézve nem csekély fontosságú körülmény, hogy az egri kir. törvényszéknek egy oly rendszeres és tágas 3 emeletű börtönépület áll rendelkezésére, mely 150 —200 fegyencz elhelyezésére alkalmas nemcsak, hanem ezenkívül még kathol, és protest, imolával, rabiskola-helyiséggel, fogházfelügyelői lakással, őrhelyiséggel s három tágas teremből álló oly rabdolgoztató intézettel van kapcsolatban, hol a fegyenczek 1874. évben is 2614 db famunkát állítottak elő, 3800 ft értékben, mely összeg a rabfenntartási költségek csökkentésének szempontjából is alig hagyható figyelmen kívül. Ami ez elhelyezési épület kérdését illeti, míg Egerben készen, berendezett megyeháza áll, Gyöngyös városában ilyen nem létezik. Gyöngyös városa a Mátra hegység tövében a megye szélén feküdve csak egy oldalról áll nyitva a közlekedésnek s a Mátra hegye elzárja ez irányban minden közlekedéstől, úgy hogy a Mátra vidékének 33 községben s 22 pusztán mintegy 30 ezerre menő lakosa, az egész pétervásári járás, Eger városán keresztül vezető kőuton közlekedhetik rendesen Gyöngyössel 3—4 község kivételével, melyek azonban szintén csak jelentékeny kerüléssel a Zagyva völgyön, Pásztó, Pata felé juthatnak Gyöngyösre. Azon biztatásra, hogy majd kiépítik a Mátra tetején keresztül vezető közlekedési utat, s e baj elhárítva lesz: utalunk a megye levéltárára, honnan meggyőződhetik mindenki, hogy 1869 — 70 évek körül a megye bizottsága komolyan megvizsgáltatá e kérdést, s komoly tanulmány után kiderült, mint ezt Gyöngyös városa is beismeré, hogy ez útépítés lehetséges lenne talán millióra menő kiadásból. Nem tévedünk, ha mondjuk, hogy nem lesz Magyaroszágon oly kormány soha, mely egy város kedvéért csupán, egy milliót adjon útépítésre, kivált mikor arra szükség sincs, hogy pedig ez utat Gyöngyös fogja kiépíteni saját házi pénztárából, komoly kérdés tárgya sem lehet. Ami a községek távolsági viszonyát illeti, tény, hogy míg Gyöngyös városához a heves megyebeli községek távolságösszege 6912/4 mértföld, Egerhez, ugyanezen községek távolságösszege 666, s így ez összes községek távolságösszege Gyöngyöshöz 25 2/* mértfölddel nagyobb, mint Egerhez. Ha ehhez hozzáveszszük a Heves megyébe indlarált borsodmegyei néhány község távolsági viszonyát (mint az egy időben tervezve volt) ez esetben az összes távolság összege 832/* mértföldnyivel lesz nagyobb Gyöngyöshöz, mint Egerhez. Sőt még azon esetben is, ha a Jászság községei Heves megyéhez csatoltatnának, e kimutatás szerint 31 mfldnyi nagyobb távolság mutatkozik Gyöngyöshöz, mint Egerhez. Kétség kívüli adatok ezek annak kimutatására, hogy a földrajzi méretek szerint, még ha Heves-Jászmegye formáltatnék is, a földrajzi központot inkább Eger képezi mint Gyöngyös, s tekintve mindehhez a cultural, s székhelyi kellékekre nézve magas kiemelkedését Eger városának Gyöngyös fölött, az esetleg alkotandó Heves-Jászmegye székhelyévé is egyedül s kizárólag Egervárosa a hivatott. Gyöngyös városa tehát, mint ebből kitűnik, nem képez központot, s helyrajzi fekvése, közlekedési viszonya minden tekintetben háttérben áll Eger mellett, sőt a Mátra hegység által körülzárva, a megye egy tekintélyes részétől a pétervásári járástól egészen hozzáférhetlen még, Eger minden oldalra, s minden irányban jó közlekedési utakkal ellátva, a megye községei irányába nyílt területet képez,s könynyen hozzáférhető. Ami a forgalmi s közlekedési viszonyát illeti e két városnak, a gyöngyösi párhuzamba sem hozható Eger városáéval. Vasúti összeköttetése egyformán szárnyvonal mindkettőé. Hogy Eger város vasúti forgalma mily fölényben van a gyöngyösi szárnyvonal forgalma fölött, e tekintetben elég a hivatalos közlönyre mutatni, melyből kitűnik, hogy az egri szárnyvonal forgalma havonkint több ezer írtra menő jövedelmet biztosít az államnak, míg a gyöngyösi folytonos hiányt tüntet fel. E körülmény tanúskodik Eger városa élénk forgalmi és üzleti fölényéről. Jelentékenyen fogja növelni e forgalmat az egri szárnyvonalnak az éjszaki államvasúttal, s ez által a világforgalommal leendő közvetlen összeköttetése, melynek a képviselőház által is elhatározott foganatosítása Eger városát a m°gye egy tekintélyes részével fogja vasúti kapcsolatba hozni, amíg a Gyöngyöstől való tovább vezetésének legyőzhetlen akadályául a Mátrahegység áll útjában. S miután mindez így áll, azt bátorkodunk kérdeni, mi érdekében állhatna az államnak az ily természetes központok felforgatása, midőn azt semmiéle érdek kívánatossá nem teszi, sőt a megyebeli községek s megyei képviselete épen fenntartását óhajtják, mint ez kitűnik a megyei bizottsági ülésnek a képviselőházhoz intézett kérvényéből, melyben ígér székhelylyé fenntartása érdekében kérelmet a megye; mint ez kitűnik továbbá onnan, hogy míg Gyöngyös székhely mellett 22 község, Egerszékhely mellett 84 község nyilatkozott, mint ezt hiteles adatokkal, már egy ízben igazoltuk. KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti központi orvosegyesület ápril 8-án d. u. 6 órakor rendes ülést tart. Tárgyai: 1. Dr. Pollák J. E. mint vendég »Kisebb kötésekről a gyalogolási képesség emelésére« bemutatással. 2. Adler Alajos dr. »Az újabb Schnitzler-féle pneumaticon készülék bemutatása. 3. Flermann Samu dr. Két sebészi műszer bemutatása. — Rogeard vasárnap (ápril 2-án) felolvasást tart Feneionról. Aldunasor 32. — Az árvízkárosultak javára Rogeard előadása 159 forintot jövedelmezett, mit át is adtak a belügyminiszternek. Köszönetet érdemel ezért elsősorban a derék franczia tudós, másodsorban a Hungária bérlője, ki a termet és a Jégszesztársulat, mely a világítást ingyen adta. — Ügyesen vetett tőr. A sz.-pétervári »Herold« bécsi tárczairója a következő részi történetkor beszéli el. Az eladott stratégiai titkok affaire-je bár csak a legutóbbi időben jutott nyilvánosságra, még a múlt hónap első feléből származik. Ez időben a magyar miniszterelnök Tisza és kollegája Széll Bécsben voltak. Egy distinguált körben a miniszterek jelenlétében egyet-mást fecsegtek e tárgyról. A jelen voltak érthető érdekkel lesték azon tartózkodó czélzásokat, melyeket a társaság egy tagja, egy a hadügyminisztériumban szolgáló tábornok megereszteni kegyeskedett. A társalgás folyamában Tisza egyszer azt kérdi a tábornoktól, hogy hát meyik külföldi hatalom volt megvásárlója azon aktáknak ? Erre a következő beszélgetés fejlett ki: Táb o r n o k: Bocsánat kegyelmes uram, az hivatalos titok. — Széli: (mosolyogva) Hivatalos titok a miniszterelnök előtt! ? — Tábornok: Még egyszer bocsánatot kérek kegyelmes uram, de a katona nem ismer más parancsot, mint a legfőbb hadúrét. Ő felsége nekem hallgatást parancsolt és.... — Tisza, igen helyesen! (Székhez fordulva.) A tábornoknak teljesen igaza van; katonai dolgokban a miniszter is csak annyiba vétetik, mint minden más lakos. A tábornok ur ő felsége parancsához tartja magát! Teljesen igaza van! (Erre oda nyujtá kezét a tábornoknak, ki azt lekötelező mosolylyal rázta meg.) — Tisza (rövid szünet után, ártatlanul): De az a becstlen ficzkó bizonyosan sokat kapott a vevőtől ? — Tábornok: O! meghiszem azt! Olyan adósságcsináló mesternek — jó summa pénz az ! — Tisza.