A Hon, 1876. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1876-04-01 / 76. szám

sen Észak- és Dél­arolináb­an, Georgia, Ten­­nesse, Florida, Alabama és Missisipi államok­ban nyomozásokat tett. A több ezer nyomott oldalra terjedő bizottsági jelentés, mely csak 1872. februárban terjesztetett be, azt mondja, hogy minden déli államban létezett egy ha­talmas szövetség, melynek tagjai éjjel­i alöl­tözetben számtalan bűntényt követtek el, ré­szint, hogy a négereket a szavazatjog gyakor­latától, részint a fehéreket a republikánus párthoz való csatlakozástól elriaszszák. A je­lentés mindazáltal constatálta azt is, hogy a »rablások, zsarolások és gyilkosságok nagy részét, melyet az elnyomott és adók súlya alatt görnyedező nép elkövetett, tudatlan és corrumpált törvényhozások és rablótermé­­szetű alsóbb hivatalnokok (Carpetbagger) pro­vokálták.­ Nagyjában sikerült ugyan el­nyomni és szétugrasztani szigorú rendszabá­lyok által e titkos és veszedelmes szövetsé­get, de utóhatásai még meg vannak. Majdnem hihetetlen csalások vitettek végbe a kereskedőkön a newyorki vámháznál. Itt a vámszedés teljesen rablórendszeren (system of robbery) alapult. A főcsaló Leet volt, ki a secessionális háború alatt mint Grant egyik adjutánsa szolgált s Grant ajánló levelével Grinnellhez a newyorki fő­adóhivatalnokhoz ment. Itt aztán megvetette lábát, egy egész zsaroló szövetséget alkotott, mely neki évenként 100,000 dollár tiszta hasznot hajtott. Ez ügyet a kereskedők szám­talan panaszai folytán ismét Schurtz szellőz­tette a senatusban, de csak igen kevés ered­ménynyel. A szédelgési korszak vasúti s más pénz­ügyi vállalatok terén az amerikai unióban is 1873 ban érte el a tetőpontot. Az uniónak is meg vannak a maga Strousbergjei és Ofen­­heimjai, Clews, Cooke, Shepherd, Ames, Bab­cock személyeiben, a szédelgők ott is körükbe fonták a képviselőket, senatorokat, — a con­­cessiók és vasútépítések ott is úgy mentek, mint az ó-világban, a részvényesek ott is úgy húzták a rövidet, mint emitt. A Northern-Pacific vasút s az Union- Pacific vasút történeteinek analógiájára talá­lunk Európában. Sokat hozhatnánk még föl a nagy respublika társadalmi viszonyainak megvilágítására, de legyen elég csak a fen­tebbiekre szorítkoznunk s mint igen jellem­zőt följegyeznünk még azt, hogy a számos, excentrikusnál excentrikusabb felekezet közül melyeknek tudvalevőleg bővíteni vannak az Egyesült­ Államok, egyik szekta oly sülyedt­­nek és elfásultnak tartja az amerikai társa­dalmat, hogy egy új vízözön által végpusztu­lását bizonyosnak hiszi és ezért jó előre neki is látott a részvények kibocsátásához egy építendő bárkára. Mindezekben szomorúan nevezetessé lett Grant 8 évi kormányzata, de itt is beállott már a jótékony reactió s remélhető, hogy mielőbb a köztársaság előbbi jó hírnevének megfelelőbb állapotok fognak létesülni az új világban. Az évszázados jubiláris ünnepélyek jó alkalmul fognak szolgálni arra nézve, hogy az amerikai nép egy szilárd elhatározásra ra­gadja el magát: megtisztitni a nagy köztár­saságot mindattól, a mi annak nevét az utób­bi évek alatt elhomályositá. Sz. Gy. A budapesti Dim­aszabályozásról. — B­o­d­o­k­y Lajos felolvasása a mérnökegyesület gyűlésen. — I. A Duna folyam legközelebb lezajlott árvize fővárosunkban felizgatta a kedélyeket, s még folyto­nosan forrásban van az­ eddig létesített szabályozási műveknek, sőt magának a szabályozásnál alkal­mazott vizműtani elvnek befolyása fölötti nézet és véleményzavar. Nagyon jól tudom, hogy e zavart úgy tisztáz­ni, s a jövő teendőkre nézve a helyes utat oly meg­­győzőleg kijelölni nem leszek képes, hogy minden ké­telyt eloszlassak, s a kedvencz előítéletek ellenében átalános bizalmat gerjeszszek a tudomány kalauzolása mellett szerzett tapasztalatok igazsága iránt. Ehhez hosszú idő, sok türelem, az összes hivatott szakértők közreműködése, mindenek fölött pedig a nagy­kö­zönség kedélyének oly nyugodt állapota szükséges, mely képessé teszi a higgadt gondolkozásra, a­mit csak a veszély benyomásának elmosódása után lehet várni. Jelen értekezésem fő c­élja, megismertetni szak­társaimat a Duna folyam azon szakaszának, a szabá­lyozási munkák megkezdése előtti és jelenlegi álla­potával, melynek egész hosszára ki kell terjeszteni figyelmünket, midőn a főváros árvíz elleni megvé­déséről akarunk gondoskodni, hogy így azok is, kik ed­dig a Dunaszabályozással nem foglalkoztak, biztos ala­pot nyerjenek önálló okoskodásaik megtételére és vé­leményük megállapítására. Ezenkívül elő fogom ter­jeszteni egyéni nézetemet mind a már létesített sza­bályozási művekről, mind az ezutáni teendőkről. Mindenekelőtt megállapítandók a végpontok, a­melyek közt eső folyamrészre ki kell terjesztenünk vizsgálódásainkat, ha oly elveket akarunk felállíta­ni, melyeknek alkalmazása a fővárost teljesen bizto­sítja az elöntések ellen, és pedig oly módon, hogy a védelmi építések másoknak is kárt ne okozzanak. Ha valamely folyónak szabályozását s vidéké­nek az elöntés elleni biztosítását, a folyó pályájának egész hosszában egy folytonosságban egyszerre vég­re nem hagyhatjuk, a szabályozás alá veendő szakasz végpontjaiul oly pontokat kell választanunk, melyek közt a végrehajtandó mederjavítási munkálatok, a rajtuk túleső mederrészek vízfolyására hátrányos hatással nem lehetnek, s melyeknél az árvédelmi építmények természetes magaslatokhoz csatlakozhat­nak s igy az árviz általi megkerültetés ellen biztosi­tathatnak. Budapest területének árviz elleni megvédését czélzó építkezésekre nézve, ily végpontul a jobbpar­ton Ó-Buda, a balparton Uj-Pest felső széle szol­gálhat, mely pontoktól keresztgátak építendők a természetes magaslatokig, illetőleg a kellőleg felma­­gasítandó országútig. A feljebb eső mederrészen a víz lefolyásának az alább létesítendő mederszabá­lyozási munkálatok nem lehetnek ártalmasak, mivel olyanoknak nem szabad lenniök, melyek magas víz-­­­állásnál duzzadást vagy alacsony vi­állásnál sülye- i­dést idézhetnének elő. Szorosan a budapesti terüle­­tetet tekintve, nem lenne szükséges feljebb menni a budapest - újpesti határnál, de az újpesti kikötő­­partján keletkezett telepek szintén nagy figyelmet érdemelnek, s a védépítkezések meghosszabbítása által, aránylag igen csekély költséggel megvédhe­­tők. Ha csupán csak a főváros árvíz elleni bizto­­sításáról akarunk gondoskodni, az alsó végpont meg­határozása végett meg kell különböztetnünk a me­derszabályozási munkálatokat az árvédelmi épít­kezésektől. A mederszabályozás lefelé odáig terjesz­tendő, a­honnan már a" netaláni rendetlenségek által előidézett jégtorlódás, vagy árvízszin a fővá­ros területének alsó határáig nem hathat vissza; míg árvédelmi építkezésekre alig lenne szükség, mivel a természetes magaslatok, vagy a Dunával majdnem párhuzamosan haladó s kellőleg felma­­gasítandó országutak elég biztosítékot nyújtanak Azonban, a­mint már fentebb is mondottam, arra ügyelni kell, hogy a főváros biztosítása végett létesítendő építkezések és mederszabályozások má­soknak kárt ne tegyenek; alább pedig — midőn majd a szabályozási munkákról lesz szó — meg fogjuk látni, hogy az összes vízmennyiségnek egy mederbe egyesítése, elmellőzhetlen feltétele a folyam egészséges önműködésének; mely egyesítés módosít­hatja a lefolyási viszonyokat a megtartandó meder­ben és a kiöntéseket a meder vidékén, minélfogva a vizsgálat alá veendő szakasz alsó végpontját le kell tennünk a Csepelsziget alsó csúcsára, hol már az egyesítés legkevésbé sem változtatja meg az eddigi állapotot, s a­honnan már a meder rendetlenségéből származó lefolyási akadályok sem hathatnak fel az 55.055 kilométerrel (29030 öllel -1­71/2 mértföl­del) feljebb eső budapesti határszélig. Leírása az említett, folyam sza­kasz állapotának s folyási viszonyai­nak a szabályozási építkezések meg­kezdése előtt. A vizsgálódásaink tárgyát képező folyamsza­kasz felső részén, Új­pesttől a lánczhídig egymást követik a szigetek. Legfelül van, a Duna eredeti bal­partjától mintegy 210 méter (110°) távolságban az 1900 méter (1000°) hosszú s középen 285 méter (150°) széles újpesti sziget, melynek balpartjánál el­vonuló ág felső részén egy gát által el lévén zárva a szabad Dunától, téli kikötőül használtatik. Az újpesti sziget derekának irányában van a budai nagy sziget felső csúcsa, 2655 méterrel alább (1400°) pedig alsó csúcsa, mely szigetnek alsó ré­szét az első osztr. szab. gőzhajótársulat hajógyára foglalja el. A sziget legnagyobb szélessége 683 mé­ter (360 °), a közte és az óbudai partok közt elfolyó mellékága, hajógyárig, közép számban 95 méter (50 °), a hajógyár mentén 66 méter (35°). E sziget alsó csúcsánál a víz sodrása merőlegesen képzelt vonal, a fővárosi közönség kedvenc­ mu­lató helyének, a gyönyörű Margitszigetnek fel­ső csúcsát metszi. A 2086 méter (1100°) hosszú s derekán 380 méter (200°) széles Margitsziget már nem jelentéktelen mellékágakat vág el a Dunától, hanem két hatalmas ágra szakítja. A budai ág közép­szélessége 417 méter (220°), a pesti ágé 380 méter (300°) volt a budai és pesti partok mentén emelt párhuzamos töltések felépítése előtt. Az 569 méter (300°) hosszú budai kis szigetet csak egy 30 méter (16°) széles feliszapolt ág választ­ja el a Margitsziget alsó csúcsától. Ezen alól a lánczhidig a folyam víztömege ren­des mederbe egyesítve folyik le. Új-Pest felső szélétől a budai nagy szigetig 1138 méter (600°) hosszban, a meder felső szélessége 758 és 626 méter (400° és 320°) közt a budai mér­­ete 0. pontjának megfelelő vízszinban 569 és 436 méter (300°—230°) közt változik, közép­mélysége ez utóbbi víz­szin alatt 2­21 méter (Z °). A budai nagysziget felső csúcsától az újpesti kikötő bejárásáig 1138 méter (600°), hosszban, a meder felső szélessége 474 méter (250°), a budai mérete 0 pontjának megfelelő vízszinben 380 méter (200 °), középmélysége az utóbbi vízszin alatt 1088 méter (6'.5). Az újpesti kikötő bejárásától a Margitsziget felső csúcsáig, 1707 méter (900°) hosszban, a meder felső szélessége 474 méterről 759 méterre, (250 ölről 400 ölre) a budai mérete 0 pontjának megfelelő víz­szinben 380 méterről 702 méterre (200 ölről 370 ölre) terjed ki,középmélysége ugyanezen vizszin alatt 1.369 méter (4'­33). E szakasz közepén volt az 1005 méter (530°) hosszú s derekán 190 méter (100°) szé­les fürdőzátony, melynek magassága a­­ vizszin fölött egészen 1817 méterre (5'­75) felemelkedett. A Margitsziget és Buda közt elvonuló 2845 méter (1500°) hosszú ág középszélessége felül 417 méter (220 °), a budai mérete 0 pontjának megfelelő vizszinben 209 méter (110°), közép­mélysége ezen viz­szin alatt 1.501 méter (4/75) volt. A Pest felöli ág középszélessége­, felül 370 méter (190°) a 0 viz­szinben 285 méter (150°), középmélysége e viz­szin alatt 1.810 méter volt. A Margitszigettől a lánczhídig 2086 méter (1100°) hoszban, a meder felső szélessége 815 méter­ről (430°) a budai 0 pontnak megfelelő viz-szin szé­lessége 531 méterről (280°) 880 méterre (200°) szo­rul össze, középmélység a 0 viz-szin alatt 3.25 méter (10­.25). Megjegyzendő, hogy a sziget csúcsa még az egyesült folyam medrében is nyerget képez, melynek mindkét oldalán külön vízfodor észlelhető egészen a lánczhidig. A lánczhidnál a meder szélessége 380 méter (200°), közép­mélysége a 0 víz-szin alatt 4.662 méter (14­.75). Lefelé a meder mindinkább szűkebb lesz, legkeskenyebb része 1327 méterrel esik alább a sz. Gellérthegy és pesti lépcsőzetes rakpart között, hol a felső szélesség nem több 296 méternél (156°), a bu­dai vízmérete 0 pontjának megfelelő vizszin széles­sége 246 méternél (130°), középmélység ezen vizszin alatt 6­, 8 méter (20'.5). Innen az u. n. kopasz­zátony kezdetéig, 758 méter (400°) hosszban, a meder ismét kiszélesedik, a partok felszíne között 380 méterre (200°), a 0 vizszin magasságában 313 méterre (165°), középmélysége e vizszin alatt 4.504 méter (14'.25). A kopaszzátony mentén a partok ugyan 950 méterre (500 °) távoznak el egymástól, de a 0 vizszin középszélessége ezelőtt nem volt több 285 méternél (150° , középmélysége 2.529 méternél (8'). A Duná­nak két ágra szakadása felett, a 0 vizszin szélessége 380 méter (200°), közép­mélysége 1 659 méter (5­25) volt. Az eddig elősorolt számok, egyedül a folyam hajózhatóságának megítélésére szolgálnak alapul, a magas vizek lefolyásánál s jégzajlásnál, a­z alatti mélységeken kívül figyelembe kell vennünk a partok közt lévő magasabb fekvésű porondokat is, s ez eset­ben, a kopasz zátonyon keresztül, a tábori kórház­nál lévő 950 méter (500°) széles szelvénynek ezelőtti közép fenék mélysége, a budai mérete 0 pontjának megfelelő viszló alatt csupán 0-158 méterre (0*5) tehető. A lánczhídon alól 4550 méterre (2400°) kez­dődik az 55.383 kilométer, (29,730°) kevés hijján 7­/2 mértföld hosszú Csepelsziget, mely a Duna folyót két külön ágra osztja. Mindkét ágban számos ki­­sebb-nagyobb szigetek vannak, s ezek újabb részle­tes elágazásokat okoznak. A két ág közül kiképzettebb mederrel bír a promontori, különösen felső részében Promontorig; a szabályozás megkezdése előtt, középszélessége a partszélek között 493 méter (260°), a­­ vízszinben 322 méter (170°) és közép­mélysége ezen vízszin alatt 2529 méter (8') volt. Promontoron alól kiér­t e folyamág, az őt kisebb távolban követő magasla­tok közül, a magas vízállásoknál partjait jobbra-bal­­ra nagy szélességben elárasztja, medermélysége kü­lönösen a szigeteknél csekélyebb lesz. Legrendetle­nebb és romlottabb medre Ercsény környékén van, hol épen úgy, mint Budapest alatt a meglehetősen szűk mederben folyó víz egyszerre nagyobb széles­ségben elterül, két sziget és a partok közt három ág­ba oszlik szét. Az u. n. soroksári ágnak medre, csak a pesti határban és legalsó részében, Dömsödtől lefelé bír figyelembe vehető szélességű 0 víz­szín alatti mélye­déssel. Ezen szakaszon a 0 alatti mederrész szélessé­ge 209 méterre (110°), közép­mélysége a 0 alatt 0.712 méterre (2'2­5) tehető A pesti határon alól egész Dömsödig, a víz­szin alatti mélységek alig 76 méter (40°) szélességben fordulnak elő, jobbra-balra kí­gyózva a 190 és 380 méter (100°—200°) közt válto­zó felső szélességű mederben, melynek többi részét a 0 fölött 1-től 1'25 méter (3'—4°) magas porondok, sőt ennél is magasabb bokrokkal benőtt szigetek fog­lalják el. Előadásomat jelentékenyen hosszabbra kelle­ne nyújtanom, ha a promontori és soroksári ágakat is oly részletességgel akarnám ismertetni, mint a Budapestnél elvonuló folyamszakaszt, ezt kikerülen­dő, a két mellékágra vonatkozó adatokból csak any­­nyit soroltam elő eddig, s fogok megismertetni ezen­túl, a­mennyi okvetlenül szükséges arra, hogy a Duna folyam budapesti szakaszának folyási viszonyait kel­lőleg kideríthessem s e fölötti okoskodásaimat érthe­tővé tegyem.*) Ha valaki figyelemmel átvizsgálja e táblázat adatait, meg fog arról győződni, hogy ily változó mély­ségek és nedvesített szelvényterületek mellett, a na­gyon nagy, gödöralakú mélységek és az ezek miatt származott nagy szelvényterületek nem gyakorolnak arányos befolyást a víztömeg levezetésére. Ugyanazon víztömeg, ugyanazon viszonyos eséssel folyik le, 137 métertől 2­21 méterig változó mélységű és 74­17 négyszög métertől 1116-66 négyszög méterig változó területű keresztszelvényeken, sőt a Gellérthegynél még egy milliomod részszel nagyobb viszonyos esés kell reá, hogy háromszor oly mély s közel kétszer oly nagy területű szelvényen keresztül folyhasson, mint a Margitsziget fölött. E körülmény azon következtetésre jogosít ben­nünket, hogy a víz folyása úgy tekintendő, mintha a vízmélység a meder nagy mélyedéseinél sem lenne nagyobb, mint a Margitsziget fölött és a kopasz­zátony mellett levő szakaszon. A nagy gödörben van ugyan belső mozgása a víznek, de a vízrészecskéknek a folyás által nyert eleven erejük, épen ezen külön­böző irányú belső mozgás által egészen megsemmi­­síttetik. Ezeknél fogva a Budapestnél elvonuló fo­lyamrész medrének hasznos mélysége a­­ vizszin alatt átalában 2­50 méterre, s szélessége ugyanezen vizszinében 360—375 méterre tehető. Hasonló mé­retekkel bír a promontori ág is egész hosszában, ki­véve az Ercsénynél és azon alul levő szigetek által több ágra szakgatott folyamrészeket. A kis víz lefolyási viszonyainak kiegészítéséül ki kell még emelnem — a­mi különben a fentebbi táblázatból is kitűnik, — hogy a helyi viszonyos esések is egyre másra olyanok a promontori ágban, mint a Budapest közti folyamszakaszon.­­Új Pest felső végétől a Csepelsziget felső csúcsáig a kis vizszin összes esése 0.8804 méter, távolság 13464 méter, igy a közép viszonyos esés­e 0.0000654; a promontori ágon végig: a kis vizszin összes esése 3­7593 méter, távolság­a 56381 méter, s így közép viszonyos esés 1 0.000067 , utóbbi tehát még vala­mivel nagyobb mint a Budapestnél levő viszonyos esés. Újabb időben a legkisebb víz tömege nem méretett meg, a régibb adatok szerint másod­per­czenként 19727 köblábat, vagyis 623 köbmé­tert tesz. Palmerston a magyar forradalom után. Az érdekes történelmi adatok egész sorozata az, mely Palmerston legközelebb világra került leve­leiből hazánkra vonatkozik. Ma ismét közlünk egy néhányat, a magyar forradalom legyőzetésének ide­jéből. 1849. aug. 22-ről keltezve igy ír: Kedves Pon­­sonby! . . . Most elérkezett az osztrák kormányra nézve ismét az az idő, hogy Európa közvéleményét ismét megnyerje; az elért eredmények nemes és igaz­ságos felhasználása a köztiszteletben rehabilitálná, az európai nagyhatalmak legelső sorába állítaná. A koszú, a szenvedély, s a politikai előítéletek szavá­ra hallgatva, az egész czivilizált világ minden igaz­ságosan s nemesen érző szivét ellenségévé tenné, s az osztrák monarchia maradandó gyöngeségének s hanyatlásának alapját vetné meg. Egy két nap múlva hivatalosan is írok erről, addig nyilatkozzék ön hasonló szellemben. A­minek nyilván történnie kellene, az a régi magyar al­kotmány visszaállítása, a múlt évben eszközlött javí­­tásokkal a feudalizmusnak és a privilegiált osztályok tehermentességének eltörlésére vonatkozólag, s azon­kívül valódi s teljes amnestiának. Ha Ausztria tör­vényhozási uniót óhajt Magyarországgal, akkor ezt, hasonlóan a mi Skót- és Írországunkkal törvényes úton kellene elérnie. Törvényhozó gyűlések azonban félek, hogy Bécsben most nem igen állanak kegyben. Azért mégis képeznek ilyeneket az intelligencia és a nagy­birtok választása után, de nem átalános szava­zatjogból folyó gyűlésekből, melyek egyedüli biztos alapjai az állami rendnek és tartós monarchiának.... Tisztelője P­almerston. Palmerstonnak e nézete azonban az akkori osztrák kormánynál ép úgy nem talált meghallga­tásra, mint Olaszországra vonatkozó tanácsai. Mivel Ausztria Törökországtól a magyar menekültek ki­szolgáltatását követelte s ebben Oroszországtól is támogattatott, Palmerston elhatározta Francziaor­­szágot felszólítani, hogy Angliával közösen hadiha­jókat küldjön a Dardanellákra, melyek a szultánnak, ki a kiadatást megtagadni volt hajlandóbb, morális, eshetőleg anyagi segélyt is nyújtson. Ez a parlament, sőt a királynő habozása da­czára meg is történt. Palmerston már október elején megírta a párisi és konstantinápolyi angol követek­nek, hogy ő a dolgot igen komolyan veszi s a hajó­hadat szükség esetén a Bosporusba fogja dirigálni, hogy a szultánt védelmezze,­­ »történjék belőle, a mi történni akar.« Október 6-án Ponsonby bécsi angol követnek írt levelében figyelmeztette ezt az ügy komolyságára. »Önnek tudni kell, mondá, hogy a kormány egyhan­gúlag határozta el ez ügyet komolyan venni s keresz­tülvinni. Mi elhatároztuk, hogy Törökországot támo­gatni fogjuk, legyen ez bárkinek is ellenére.« Ausz­triának Törökországot kellene védelmezni Oroszor­szág ellen, s e helyett mit tesz Schwarzenberg ? — Kedveskedésből , bizonyos gyengéd legyezgetésből Törökországot az orosz lábai elé akarja helyezni. Meg vagyok győződve, hogy Ausztria ezt a dolgot nem fogja soká űzni. Colloredo és Brunow maguk meg­vágják, hogy a szultán nem tartozik teljesíteni a tőle követetteket. *) A felolvasás folyamában itt még egy táblázat következett, melyben a fentebb elősorolt méretek és a kis vízszin esési viszonyai voltak előtüntetve. E táblázatra hivatkoznak az alábbi sorok. Végül utasítá a követet, hogy beszélje rá a császári kormányt, engedje meg azon magyaroknak, vagy Törökországot elhagyni ha ezt tenni módjuk­ban áll, vagy nyugton Törökországban maradni. A vezérek természetesen Európa más részeibe fognak menni, az emigránsok zöme azonban a török biroda­lom belsejében valahol képezh­etne telepet. Sok szó folyt még e tárgyban a londoni, bécsi és sz.-pétervári kormányok közt, de Palmerston szi­lárd maradt s az angol hajóhad parancsnokának Dundas admirálnak parancsot adatott az admirali­­tással, hogy szükség esetén Konstantinápolyt hajói­val megvédje s végre kieszközölte, hogy az osztrák és orosz kormányok a magyar menekültek kiszolgál­tatásától elálltak, s midőn az osztrák kabinet me­gint azt követelte Törökországtól, hogy a menekül­teket internálja s akadályozza meg, hogy azok más államokba vándoroljanak, Palmerston e követelést is teljesíthetetlennek jelenté ki, s parancsot külde­tett Dundasnak, hogy csak maradjon tovább is a Dardanellák szorosánál, s a bécsi angol követnek a következőket irta: Külügyi hivatal 1849. nov. 27. Kedves Ponsonby! Ön azt mondja, hogy nem érti azon kifogásokat, melyeket Canning (később lord Stratford de Redcliffe) Ausztria újabb követe­lései ellen fölhoz. E kifogások abban állanak, hogy méltatlan, s a szultán méltóságával és függetlenségé­vel össze nem egyeztethető, tőle azt követelni, hogy Ausztria börtönőre legyen, s elvállalja olyan egyé­nek őrzését, kik az osztrák kormány előtt politikai­lag veszélyeseknek tűnnek föl, s e börtönőri szolgá­latot idegen kormányok ágensei felügyelete alatt teljesítse, s pedig teljesítse addig, míg a szóban levő idegen hatalomnak tetszeni fog őt e porkolábszol­­­gálat alól fölmenteni. A bukaresti szerződés Ausztriának nem ad jo­got a szultántól ily szolgálat készséget követelni, s a jó szomszédság sem kötelezi őt erre. A szultán valódi kötelessége arról gondoskodni, hogy földje ne hasz­náltassák menedékzognak a szomszéd államok bel­­nyugalma elleni üzelmekre. E kötelezettségnek azon­ban teljesen elég van téve, ha a szultán mindazon idegen államból való alattvalókat kiküldi országából, kikről gyanítani lehet, hogy vendégszeretetével az említett módon visszaélnek. .. . A­mi a netaláni leleplezéseket illeti, mit e ma­gyarok Angliában vagy Francziaországban tehetnek — nos, bizonyára, elég magyar menekült meg ezeken kívül is, hogy a­mit csak elbeszélni, vagy leleplezni lehet közzé tegyék. Azon rokonszenvet illetőleg, a­mit Kossuth itt vagy Francziaországban ébreszthetne, készen le­het ön arra, hogy ha Törökországban jogtalanul visz­­szatartatik, sokkal élénkebb részvétet keltene, mintha Párisban vagy Londonban lakik. Az osztrák kormány rész­e azon fölül igazság­talan politikát követ ebben ; kérem önt, hogy térítse el attól, s eszközölje ki, hogy elégedjék meg e ma­gyaroknak az országból kiutasittatásával. Három nappal később november 30-án újra irt e tárgyban Ponsonbynak. Lényegében előbbi argu­mentumait ismétli. Ezen kívül a többek közt igy nyi­latkozik. . . . »Mily gyermekes és együgyű ez a Kos­­suthttól való félelem ! Mi bajt okozhat ő Ausztriának Franczia- vagy Angolországban ? Angliában féltuczat ebédnek a hőse lesz, melyeken beszédeket tartanak, nem nagy hévvel, mint azt már az utóbbi négy hónap alatti meetingben hallani megszoktuk. S miután ezt megtette, jelentéktelen semmiségbe sülyed. Ellenben mint törökországi államfogoly martyr lesz s tárgya sohasem végződő érdeklődésnek. . . . Az osztrák kormány tehát csak saját érde­kében cselekednék, ha a magyaroknak Törökország­ból való elűzetésébe beleegyeznék. Különben mind­egy, hogy megteszi-e ezt vagy nem: arról bizonyos lehet ön, hogy egy vagy más módon onnét el fognak jönni, s az ily módon lóvá tett osztrák kormány igen együgyű figurát fog mutatni.« A VIDÉK. Eger contra Gyöngyös. Eger város kép­viselő testülete a képviselőházhoz több rendbeli ok­mánynyal ellátott emlékiratot nyújtott be, melyben a város megyei székhelyi jogának tovább is fenn­tartását kérik. Kiemelünk egyes pontokat. Heves és K.- Szolnok t. e. vármegyék azon ré­széről, — írják — mely a régibb múltban Külső- Szolnok vármegye vala, midőn egyes részek kivéte­lével, most ismét önálló megyei területté óhajt lenni, nics okunk kifogást emelni, miután ebben is a történeti összetartozandóság azon elévületlen út muta­tását véljük látni, mely intő példaként hathat azokra, kik egyes város kedvéért, nem látnák károsnak föl­forgatni azon organikus fejlődést, melynek fenntar­tása s megóvása képezi az állami egészséges közigaz­gatási szervezet nélkülözhetlen kellékét is. És itt nem mulaszthatjuk el kifejezést adni azon aggodalmunknak is, hogy a szomszédos Jász­ság felosztását, hogy egészen Heves megyébe kebe­­leztessék be, s Heves Külső-Szolnok megye helyett egy új formatióval Heves-Jászmegye alakittassék, —­épen a fent érintett történeti fejlődés törvényeinél fogva, a közigazgatás érdekében állónak nem tart­hatnék ; nem pedig azért, mert a Jászság e gyökeres átalakításban megnyugvást alig találna, s régi törté­neti összetartozandóságaival egy örök kedélyhábor­gás anyagává válnék, a mi sem az állami sem az auto­nóm közigazgatás helyes és jó vezetésének nem eleme, sőt határozat hátrányára maradna fen. Ha megengednők is azt, — folytatják tovább — hogy Gyöngyös Heves megyének inkább központ­ján van mint Eger, a mi nem áll, d­e szerint, hogy székhely lehessen egy város, nem elég kellék az, hogy központot képezzen, mert ezen indokolás ere­jénél fogva, tulajdonképen Heves városa van hivatva Heves megye központjává lenni, hanem arra kiváló attractionális erők igényeltetnek. Ekkor részletesen összehasonlítjuk Eger s Gyöngyös kulturális viszonyait, kiemelvén az ipart s különösen a nagy értelmi túlsúlyt Egerben. Eger város székhelye az egri, gyöngyösi és jászberényi kir. törvényszékek területére kiterjedő ügyvédi kamarának, mely kamarához az F. alatti ka­marai kimutatás szerint, 74 Egerben helyben, 11 az egri törvényszék területén, 28 Gyöngyösön, 8 a gyön­gyösi törvényszék területén, 21 Jászberényben és 17 ennek vidékén lakó ügyvéd tartozván, kétségtelen, hogy Egerben egymagában is több ügyvéd lak­ó, mint Gyöngyösön és Jászberényben együtt összesen. Továbbá székhelye Eger két kir. közjegyzőnek, mig ellenben Gyöngyösön és Jászberényben egy egy ki­rályi közjegyző van kinevezve. Lakik Egerben 21 orvos, 17 mérnök, 70 tanár és tanító. Székhelye to­vábbá Eger nemcsak egy nagyforgalmu királyi adó­hivatalnak, hanem egy legközelebb felállított és nem­csak Eger, hanem Gyöngyös és Jászberény városokra is kiterjedő illetékszabási kir. hivatalnak. Eger vá­rosa székhelye ez idő szerint az egri kir. törvényszék­nek, mely 3 járásbíróságot, 81 községgel, ezek kö­zött Egeren kívül 6 mezővárost s 56 pusztát foglal magába. Ehhez járul azon, az igazságszolgáltatás kor­szerű menetére nézve nem csekély fontosságú körül­mény, hogy az egri kir. törvényszéknek egy oly rend­szeres és tágas 3 emeletű börtönépület ál­l rendelke­zésére, mely 150 —200 fegyencz elhelyezésére alkal­mas nemcsak, hanem ezenkívül még kathol, és pro­test, imolával, rabiskola-helyiséggel, fogházfelügye­lői lakással, őrhelyiséggel s három tágas teremből álló oly rabdolgoztató intézettel van kapcsolatban, hol a fegyenczek 1874. évben is 2614 db famunkát állítottak elő, 3800 ft értékben, mely összeg a rab­fenntartási költségek csökkentésének szempontjából is alig hagyható figyelmen kívül. A­mi ez elhelyezési épület kérdését illeti, míg Egerben készen, berendezett megyeháza áll, Gyöngyös városában ilyen nem létezik. Gyöngyös városa a Mátra hegység tövében a megye szélén fe­küdve csak egy oldalról áll nyitva a közlekedésnek s a Mátra hegye elzárja ez irányban minden közle­kedéstől, úgy hogy a Mátra vidékének 33 községben s 22 pusztán mintegy 30 ezerre menő lakosa, az egész pétervásári járás, Eger városán keresztül vezető kő­­uton közlekedhetik rendesen Gyöngyössel 3—4 köz­ség kivételével, melyek azonban szintén csak jelenté­keny kerüléssel a Zagyva völgyön, Pásztó, Pata felé juthatnak Gyöngyösre. Azon biztatásra, hogy majd kiépítik a Mátra tetején keresztül vezető közlekedési utat, s e baj elhárítva lesz: utalunk a megye levél­­tárára, honnan meggyőződhetik mindenki, hogy 1869 — 70 évek körül a megye bizottsága komolyan megvizsgáltatá e kérdést, s komoly tanulmány után kiderült, mint ezt Gyöngyös városa is beismeré, hogy ez útépítés lehetséges lenne talán millióra menő kiadásból. Nem tévedünk, ha mondjuk, hogy nem lesz Ma­­gyaroszágon oly kormány soha, mely egy város ked­véért csupán, egy milliót adjon útépítésre, kivált mi­kor arra szükség sincs, hogy pedig ez utat Gyöngyös fogja kiépíteni saját házi pénztárából, komoly kérdés tárgya sem lehet. A­mi a községek távolsági viszonyát illeti, tény, hogy míg Gyöngyös városához a heves megyebeli köz­ségek távolságösszege 6912/4 mértföld, Egerhez, ugyanezen községek távolság­összege 666, s így ez összes községek távolságösszege Gyöngyöshöz 25 2/* mértfölddel nagyobb, mint Egerhez. Ha ehhez hozzá­veszszük a Heves megyébe indlarált borsodmegyei né­hány község távolsági viszonyát (mint az egy időben tervezve volt) ez esetben az összes távolság összege 832/* mértföldnyivel lesz nagyobb Gyöngyöshöz, mint Egerhez. Sőt még azon esetben is, ha a Jászság köz­ségei Heves megyéhez csatoltatnának, e kimutatás sze­rint 31 mfldnyi nagyobb távolság mutatkozik Gyön­gyöshöz, mint Egerhez. Kétség kívüli adatok ezek annak kimutatására, hogy a földrajzi méretek szerint, még ha Heves-Jász­megye formáltatnék is, a földrajzi központot inkább Eger képezi mint Gyöngyös, s tekintve mindehhez a cultural, s székhelyi kellékekre nézve magas kiemel­kedését Eger városának Gyöngyös fölött, az esetleg alkotandó Heves-Jászmegye székhelyévé is egyedül s kizárólag Egervárosa a hivatott. Gyöngyös városa tehát, mint ebből kitűnik, nem képez központot, s helyrajzi fekvése, közlekedé­si viszonya minden tekintetben háttérben áll Eger mellett, sőt a Mátra hegység által körülzárva, a me­gye egy tekintélyes részétől a pétervásári járástól egészen hozzáférhetlen még, Eger minden oldalra, s minden irányban jó közlekedési utakkal ellátva, a megye községei irányába nyílt területet képez,s köny­­nyen hozzáférhető. A­mi a forgalmi s közlekedési viszonyát illeti e két városnak, a gyöngyösi párhuzamba sem hoz­ható Eger városáéval. Vasúti összeköttetése egyfor­mán szárnyvonal mindkettőé. Hogy Eger város vas­úti forgalma mily fölényben van a gyöngyösi szárny­vonal forgalma fölött, e tekintetben elég a hivatalos közlönyre mutatni, melyből kitűnik, hogy az egri szárnyvonal forgalma havonkint több ezer írtra menő jövedelmet biztosít az államnak, míg a gyöngyösi folytonos hiányt tüntet fel. E körülmény tanúskodik Eger városa élénk forgalmi és üzleti fölényéről. Je­lentékenyen fogja növelni e forgalmat az egri szárny­vonalnak az éjszaki államvasúttal, s ez által a világ­forgalommal leendő közvetlen összeköttetése, mely­nek a képviselőház által is elhatározott foganatosí­tása Eger városát a m°gye egy tekintélyes részével fogja vasúti kapcsolatba hozni, a­míg a Gyöngyös­től való tovább vezetésének legyőzhetlen akadályául a Mátrahegység áll útjában. S miután mindez így áll, azt bátorkodunk kér­deni, mi érdekében állhatna az államnak az ily ter­mészetes központok felforgatása, midőn azt semmi­­éle érdek kívánatossá nem teszi, sőt a megyebeli községek s megyei képviselete épen fenntartását óhajtják, mint ez kitűnik a megyei bizottsági ülésnek a képviselőházhoz intézett kérvényéből, melyben­­ ígér székhelylyé fenntartása érdekében kérelmet a megye; mint ez kitűnik továbbá onnan, hogy míg Gyöngyös székhely mellett 22 község, Eger­­székhely mellett 84 község nyilatkozott, mint ezt hiteles ada­tokkal, már egy ízben igazoltuk. KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti központi orvos­­egyesület ápril 8-án d. u. 6 órakor rendes ülést tart. Tárgyai: 1. Dr. Pollák J. E. mint vendég »Kisebb kötésekről a gyalogolási képesség emelésé­re« bemutatással. 2. Adler Alajos dr. »Az újabb Schnitzler-féle pneumaticon készülék bemutatása. 3. F­lermann Samu dr. Két sebészi műszer bemutatása. — Rogeard vasárnap (ápril 2-án) felol­vasást tart Feneionról. Aldunasor 32. — Az árvízkárosultak javára Ro­geard előadása 159 forintot jövedelmezett, mit át is adtak a belügyminiszternek. Köszönetet érdemel ezért első­sorban a derék franczia tudós, másodsor­ban a Hungária bérlője, ki a termet és a Jégszesz­­társulat, mely a világítást ingyen adta. — Ügyesen vetett tőr. A sz.-pétervári »Herold« bécsi tárczairója a következő részi törté­­netkor beszéli el.­ Az elad­ott stratégiai titkok affai­­re-je bár csak a legutóbbi időben jutott nyilvános­ságra, még a múlt hónap első feléből származik. Ez időben a magyar miniszterelnök T­i­s­z­a és kollegája Széll Bécsben voltak. Egy distinguált körben a miniszterek jelenlétében egyet-mást fecsegtek e tárgyról. A jelen voltak érthető érdekkel lesték azon tartózkodó czélzásokat, melyeket a társaság egy tag­ja, egy a hadügyminisztériumban szolgáló tábornok megereszteni kegyeskedett. A társalgás folyamában Tisza egyszer azt kérdi a tábornoktól, hogy hát me­­yik külföldi hatalom volt megvásárlója azon akták­nak ? Erre a következő beszélgetés fejlett ki: Tá­­b o r n o k: Bocsánat kegyelmes uram, az hivatalos titok. — Széli: (mosolyogva) Hivatalos titok a mi­niszterelnök előtt! ? — Tábornok: Még egyszer bocsánatot kérek kegyelmes uram, de a katona nem ismer más parancsot, mint a legfőbb hadúrét. Ő fel­sége nekem hallgatást parancsolt és.... — Tisza, i­gen helyesen! (Szék­hez fordulva.) A tábornoknak teljesen igaza van; katonai dolgokban a miniszter is csak annyiba vétetik, mint minden más lak­os. A tá­­bornok ur ő felsége parancsához tartja magát! Tel­jesen igaza van! (Erre oda nyujtá kezét a tábornok­nak, ki azt lekötelező mosolylyal rázta meg.) — Ti­sza (rövid szünet után, ártatlanul): De az a becstl­en ficzkó bizonyosan sokat kapott a vevőtől ? — Tábornok: O! meghiszem azt! Olyan adósság­csináló mesternek — jó summa pénz az ! — Tisza.

Next