A Hon, 1876. október (14. évfolyam, 236-261. szám)

1876-10-01 / 236. szám

adjon a reformok keresztülvitele tekintetében, de a porta azokat el nem fogadhatóknak jelentette ki. De Oroszország már tett is lépéseket a hatalmaknál hogy azokat követeléseinek megnyerje és el van határozva a legvégsőre azokat keresztül vinni, így tehát egy új bonyodalom van alkotva és nem tévedünk, ha mondjuk, hogy a czár levele ennek van szentelve. Hogy miként fog kiütni a válasz osztrák-magyar részről, a mondottak alapján még megközelítőleg nem lehet tudni. Csak annyi bizonyos, hogy a levél személyes része a leg­­szívélyesebb viszonzásra fog találni, miután a két uralkodó viszonyát a legjobb intenziók vezérlik, de abból, hogy az itteni mérvadó körökben a bé­­■ két nem tekintik veszélyeztetettnek az újabb com­­plicatiók ellenére sem, korai volna még a császár vá­laszára valamely következtetést vonni. Szamarakoff missiója, jele az akuttá tett krízisnek. A helyzet fölötte komoly, kivált monarchiánkra nézve, mely a döntés per­ezéhez érkezett. Még a döntés nem történt meg, de ha megtörténik, és ennek ideje nincs messze, csak a force majeure által fog sugalltatok Oroszország azon ponton áll, hogy ac­­tióba lépjen s Szamarakoff nem hozhatott egyebet, mint a felhívást Ausztria-Magyar­­országhoz, hogy csatlakozzék. Az ajánlat természetesen »barátságos«, és azon biztosítástól van kisérve, hogy a czár nem akar külön válni szövetsé­gesétől. Oroszország barátságot is tanúsít monar­chiánk iránt, h­ogy a szerb királyság kérdésében azt az állást foglalja el, mint monarchiánk. De az már nem igaz, hogy Karzoff, belgrádi orosz conzul azt az utasítást kapta volna kormányától, hogy Csernojeffet a főparancsnokságról való lemondásra bírja. A »ki­rály «-ság megbukottnak tekinthető. A szerep, mit e kérdésben játszott Oroszország, az első, mely nem kétszínű. De hol van az oka ? Ha Törökország elfogadta volna a formális fegyverszünetet, és így Oroszország kiszalasztotta volna kezéből a nyílt szakításra az alkalmat, akkor bezzeg igen jó fogantyú gyanánt szolgált vol­na a királysági komédia. Minden úgy történt, mint Oroszország óhajtotta, a fegyverszünet visszautasit­­tatott és nehogy a fegyvernyugvás békére vezessen S­z­e­r­b­i­a által pár erdre visszautasittatott ez is. És a békeföltételek? Ki beszél most ezekről? Míg elég szemérmesen azt állít­ják, hogy a diplomácia várja Konstantinápolyban a porta válaszát a hatalmak békeföltét­eleire , a­z alatt orosz részről a háború Tö­rökország ellen elhatározott dol­­­o­g. Alig jön tudva hivatalosan, mit fog válaszolni a porta a hatalmak békefeltételeire, már előre elfogadhatlannak jelentetett ki az. A porta kitüntette ritka lejalitását az által, mikor a szerbek visszautasítva a fegyvernyugvást hogy még akkor is csak védelemre utasította sergét és ezt megszegve, támadást kezdtek, és az által hogy a hatalmak reformját elfogadni késznek nyilatkozott, sőt azokat az egész birodalomra kiterjeszteni­ akarta. De Oroszország azt követeli, hogy csak Bulgária, Her­­czegovina és Boszniára terjeszsze ki. Miért : Mert Oroszország nema reformokat, hanem azt akarja, hogy ama tartományok Török­országtól elszakittassanak. S ha azért csakugyan kitör a háború Orosz- és Törökország között, a világtörténelem gazdagodott egy esettel, minő soha sem létezett, mióta népjog fönnáll.T­hoffer Péter VII. Bezerédy­ utcza 40. szám alatt emeletes lakházra. Forgó Istvánnak IV. Havas­ utcza 163. sz. a. háromeletes lakházra. Varga András­nak III. ó-budai kültelek 845. sz. a. keritésfalra. A fővárosi közmunkák tanácsából.­ ­ sept. 28-án. Az ülés kezdete délutáni 4 órakor. Elnök : báró Podmaniczky Frigyes. A sugár­úti XXXVII. csoportba eső 181. számú telekre két ajánlat érkezett be; ezek egyikében Ray Rezső és Erzsébet hitesek □ ölenkint 25, a másikban pedig Szab­ó István □ ölenkint 25 frt 5 kr vételárt ajánl. Ez utóbbi előnyösebbnek mutatkozván el­fogadtatott. A sugárúti gyalogjárda asphalt munkájának megkezdése iránti jelentés tudomásul vétetett ; úgy­szintén helybenhagyattak s kiutalványoztattak azon költségek, melyek a sugárutba torkoló Dobó-utczá­­nak feltöltése és újbóli kövezése által felmerülnek. A rendes magassági viszony elérése tekinteté­ből szükségesnek mutatkozik egyes sugárúti telkeknek leásása, miért is megengedtetik Szemler Lőrincz vállalkozónak, hogy a műszaki osztály által kijelölt telkeken nyerendő homokot élenkint 50 kajával el­szállíthassa. A fővárosi közönség átirata, mely szerint a lánczhidi két kertelménynek fenntartását, mivel azok az államkincstár birtokát képezik, elvállalni nem hajlandó,­­ tudomásul vétetett. Továbbá felkéretni rendeltetett a magyar kir. pénzügyminisztérium, hogy e kertelmények további fenntartása iránt intézkedni szíveskedjék ; egyúttal több fővárosi műkertész felszólíttatik ebbeli ajánla­taik bemutatására. Tárgyalás alá vétetett a II. kerületi Albrecht­­ut meghosszabbítása és az Ilona-lépcső előállítása folytán eszközölt munkálatok felülvizsgálati jegyző­könyve. Az eredeti tervezet, mely szerint az Albrecht­­ut meghosszabbítása annak hajlásától a József-bás­­tyáig lett volna előállítandó, a szükségkép megvál­toztatott, minthogy a közmunkatanács az Andrássy­­féle telekből szükséges részlettel még nem rendelkez­hetett. Ennek folytán csak a gymnasium mentén való rész egész az Ilona-lépcsőig állíttatott elő. Úgy a lépcső, valamint az említett útrész épí­tési költségei összesen 12.440 forint 75 krra rúg­nak, mely összeg az illető vállalkozóknak kiutalvá­­nyoztatott. Egyúttal felszóllíttatott a főváros hatósága, mi­szerint a Toldy Ferencz-utczának az Ilona-lépcsőtől jobbra és balra eső részeit helyreállítatni szívesked­jék, minthogy különben a már kész Ilona-lépcső alig bír jelentőséggel. Temesváry S. ajánlatai nyolcz sugárúti épü­let és Reisinger B. ajánlata az összes hetven­­nyolcz sugárúti épület bérbe vétele tárgyában — figyelmen kívül hagyattak. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak : Oetl Antalnak VI. Erzsébet­ ut 18. sz. a. nyaralóra. Kovács Venczelnek VI. sziv­uteza 57. sz. alatt átalakításra. Parsch Józsefnek I. Svábhegyen lejtfokozásra. Radocza Józsefnek II. Lipótmező 566. sz. a. nyaraló nagyobbitására. Dörffinger Máriá­nak I. alkotás-utcza 253. sz. a. toldalék építkezésre. Nagy Jánosnak I. Svábhegyen 481-dik szám alatt toldalék nyaralóra. Szily Kálmánnak VI. sugár­ét 10-dik szám alatt emeletes nyaralóra. Egen­ A h­á l­­o­r H. — A h­a­r­c­z most már javában folyik az egész vonalon. Hogy mily kimenetellel, az iránt kétes hitelű táviratokon kívül egyébből nem nyerhetni föl­világosítást. Szlávbarát bécsi lapok belgrádi hírei szerint a török hadsereget Csernojeff 3 oldalról cer­­­irozta. Horvátovics (természetesen) hátban támadja a törököt. Egy belgrádi távirat pláne szórt betűkkel hirdeti, hogy Csernajeff az összes török sereget töké­­kéletesen megverte s 3 szerb hadosztály üldözi őket Nis felé. — Csernajeffet az orosz kormány visszahívta. Ez­ a hir volt elterjedve tegnap­előtt Belgrádban. Állítólag Kartoff orosz konzul utasítást kapott kormányától, hogy adja tudtára Csernojeffnek, mikép Szt.­Pétervártt az ő missióját befejezettnek tekintik s azért tegye le a kommandót és térjen vissza. E hírt már tegnap hivatalosan meg­­c­áfolták Belgrádban, annyi azonban tény, hogy az orosz kormány most már csakugyan megtiltotta tisz­teinek Szerbiába menni, sőt az ott szolgáló szabad­ságolt tiszteket is vissza akarja hívni. E visszahívás azonban, úgymond, a »P Lt.« tudósítója, nem ter­jedhet ki Csernojeffre, ki nem áll orosz katonai szol­gálatban. — A királykodást Belgrádban még nem szándékoznak abban hagyni. Ott most nagyban agi­tálnak a nagy szkupstina egybehivása mellett, hogy a királyságot a nemzet nevében proclamálja s a királyságot Milánnak felajánlja. Milán már föl is hagyott volna ez agitatió elleni oppositióval. Ezt a nagy szkupszivát hir szerint 15-ére hívják egybe Kragujeváczra. — Egy viddini levél szerint:a román kormány, a mindennap növekvő számú orosz tisztek, katonák s a tömérdek hadi készleteknek Románián át történt szállítása által ösztönöztetve — e tényt föl­jelentette a magas portának Konstantinápolyba, egy­idejűleg kérvén, hogy a luzerani kormány ezek meggátlása czé­ljából egy török h­a­d­te­s­t­et küld­j­ön Romániába! Egy másik — az egész Duna mentén Szuli­­náig elterjedt — hír szerint : Törökország fölkérte az osztrák kormányt, hogy ez az osztrák egyesületek hajóinak Odessa és Galacz közti közlekedésének be­szüntetése iránt intézkedjék ! A VIDÉK­ Hunyad megye szervező közgyűlését f. hó 27—29-én tartotta. A zarándi és szászvárosszéki ro­mánok és szászok ez alkalommal is nagy számmal jelentek meg, de a magyarság is összegyűjtötte ere­jét és még imponálóbb számban jelent meg. A főispán Pogány György szép és emelke­dett hangú beszéddel nyitá meg a közgyűlést kiemel­vén az elitézendő tárgyak nagy fontosságát és meg­emlékezvén egyszersmind azon súlyos veszteségről, mely különösen az erdélyi részeket gr. M­i­k­ó Imre halálával érte. A közgyűlés R­é­t­h­y Lajos tanfel­ügyelő és bizottsági tag indítványára, jegyzőkönyvileg mély sajnálatát fejezte ki ezen gyászeset fölött s egy­szersmind részvétiratot intézett az elhunyt nemeslel­­kü gróf családjához. Mielőtt napirendre térhettünk volna B­o­r­­­e­a, Szimionos, Secul­a, Tincu — a zarándi és szászvárosi románoknak szóvivői, ismét megkísértet­ték, hogy egy kis nemzetiségi vitát improvi­­sáljanak. A magyarság kiváló tapintattal viselte ma­gát , elrendelte a jegyzőkönyveknek román nyelven is vitelét, a tanácskozás tárgyainak román nyelvre való lefordítását is stb. de hogy mindez Borb­át és társait ki nem elégíti, kitűnt csakhamar a tárgyalá­sok további folyamán. Áttérvén a napirendre, a belügyminiszternek a közigazgatási bizottság megválasztását elrendelő leiratára, Borbea Zs. azt indítványozta, hogy írjon fel a megye ezen rendelet ellen a kor­mányhoz és kérje az illető törvénynek megváltozta­tását. A többség ez indítvány mellőzésével elrendelte a közigazgatási bizottság megválasztását. A magyarság együttesen és fegyelmezetten járván el, jelöltjeit nagy többséggel keresztül vitte. Egy előleges értekezleten, melyen b. N­o­p­c­s­a Fe­­rencz főudvarmester, Lukács Béla orsz. képviselő, b. Jósika Géza, Szilvássy László stb., vettek részt, megállapitá a maga jelöltjeit s azokat keresz­tül is vitte, annál könnyebben mert a zarándi, szász­városszéki és hunyadmegyei románok nem tudván egymás közt megegyezni — többnyire tartózkodtak a szavazástól. A közigazgatási bizottság tagjai let­tek :b. Bornemissza Tivadar, K­a­p­c­z­a Gyula (szászvárosi) K­i­r­é­n­y­i Lajos (zarándi) dr. P­e­t­k­o Lázár (román) Szilvássy László, V­á­r­a­d­y Elek, Lázár Lajos, gr. H­o­r­v­á­t­h-T­h­o­l­d­y Lajos, J­ordán Domokos, b. Jósika Géza. Következett a megyei tisztikar szer­vezése, melynél hosszabb vita folyt azon kérdés fölött, hogy a hivataloskodás ideje mióta számíttassék ? Bár e kérdés Lukács Béla bizottsági tagnak már a szept. 4-iki közgyűlés által elfogadott indítványa ál­tal principialiter el volt döntve, a szászvárosi és za­rándi románok újabb vitát provocáltak. Borlea 1867-től, Tincu visszamenőleg 1861-től, vagy 1848. elettől kívánta a hivataloskodás idejét számítani. Megjegyzendő, hogy ez indítványoknak az volt a czélja, hogy a volt Zarándmegye alispánja Hodo­­s­­­u József üljön bele az uj Hunyadmegyének alis­páni székébe s vele együtt az egész zarándi tisztikar, mivel a zarándiak többnyire 1861. óta szolgálnak, mig a hunyadmegyei tisztikar csak 1871-ben installál­tat­ott. Lukács Béla felszólalására a többség kimond­ta, hogy ragaszkodik a szept. 4-iki közgyűlésén ho­zott határozatához, mely szerint az anciennitás kér­désében az 1870, 42 tezikket illetőleg az annak alap­ján történt szervezést tekinti irányadónak, mint a törvény értelmének legmegfelelőbbét. Ennek folytán Szereday Ignácz (a volt Hunyadmegye alispánja) kiáltatott ki az új megnagyobbított Hunyadmegye alispánjává. Ugyanezen elv alapján töltettek be a többi állomások is. A bekebelezett zarándi és szászvárosszéki ré­szek következőleg osztattak be : a zarándi két szol­­gabirói járás meghagyatott ; a szászvárosszéki h­á­­r­o­m inspectoratusból lett két szolgabirói járás, kenyérmezei és a herényi. Szászváros, V.­­Hunyad és Hátszeg maradnak rendezett tanácscsal biró városok. A megnagyobbított megye központi személy­zete 2 árvaszéki ülnökkel, 2 közgyámmal és a megfe­lelő kezelő személyzettel szaporíttatott. Az új költ­ségvetés e szerint a régihez képest a következő ered­ményeket tünteti elő : eddig a három törvényható­ságnak (Hunyadi, Zaránd, Szászvárosszék) állami dotatiója volt 86 ezer frt. Most ugyanezen részeknek költségvetése circa 80 ezer frt. Az egyesítés által te­hát meg van takarítva 16 ezer, sőt a fölöslegessé vált zaránd megyei főispán fizetését is befoglalva 20 ezer forint. A közgyűlés fontosabb tárgyai közül meg kell még említenem T­i­n­k­u Ábrahám azon indítványát, hogy a megye fejezze ki rosszulását a kormánynak azon eljárása fölött, hogy nem alkalmazott románo­kat is a főispáni állásokban. Ez indítvány körül élénk és érdekes vita folyt, melyben részt vettek M­a­k­r­a­y Aladár orsz. képviselő, B­a­r­c­s­a­y Kálmán volt képviselő stb. melyben azonban a legérdekesebb mo­mentumot Lukács Bélának egy a nagy többség által zajos helyeslés és éljenzéssel fogadott beszéde képezte, a­ki sikerrel polemizált Borbea és Tinku urakkal, azután pedig tárgyilagosan és higgadtan emelte ki azon politika helytelenségét és alkotmány­ellenességét, melyet az itteni román szóvivők követ­nek. Tinku indítványa nagy aplausussal elejtetett s a megye ez alkalommal egyszer mind hazafiai elisme­rését fejezte ki a jelenlegi érdemteljes főispán Pogány György iránt. Hosszas lenne a közgyűlésnek egyéb különben elég fontos tárgyait is elősorolni. Csak annyit con­­statálok, hogy a nagy garral fellépett zarándi és szász­városi oppositió teljes erkölcsi és szellemi vereséget szenvedett. A Hodossiu, Borlea Tinku, Secula, Szi­mionos és néhány (még a 48-iki időkből muszka or­­doval is díszelgő) pápa által vezetett román oppositio fokonként tért veszített még saját párthiveinél is. A hunyadmegyei románok —­kik eddig a magyarokkal jó viszonyban és békében éltek szakítottak a zarándiak és szászvárosiakkal s ezek közül is sokan kezdik be­látni, hogy nem helyes irányban vezettetnek A ne­vezett román szóvivőknek nem sikerült összezavarni az uj megyének ügyeit. Szereplésük az uj Hunyad­­megyében — csak Zarándmegye hattyúdala volt. KÜLÖNFÉLÉK. — Az uj évnegyedet ma vasárnap Jókai Mórnak »Egy az Isten« czimű regényé­vel kezdjük meg, miért is az eddig reggeli lapunkban közölt külföldi regény folytatását esti lapunkba viszszük át. Regénytárczáink mellett közben-közben ismertetéseket és ta­nulmányokat fogunk közölni és legközelebb Abafy Lajosnak egy rendkívül érdekes köz­leményét hozzuk: M­i­k­ó Imre gróf és Ka­­zinczy Gábor közt folyt levelezés ismertetését. E levelek vonatkoznak közügyek­re, az irodalomra, politikára, és egy része ki­válóbb férfiainkról táplált véleményüket fog­lalja magában. — Őfelsége a király, mint Bécsből távirják, kedden megy Gödöllőre. Legközelebb ő fel­sége valószínűleg több napot Budán töltene. — An­drás­s­y gróf a jövő hét végén jön Budapestre s a közös miniszteri conferentiák ideje alatt itt marad. — A képviselőházi székkérdés, né­hány képviselő heves oppositiója daczára, barátságos uton fog megoldatni. A balközépi padszakasz első so­rában ülő képviselők, s ezek közt Simonyi báró is megmaradnak ugyan helyeiken, de különben a bal­közép, habár nem is régi kiterjedésében, a »függetle­nek« által fog elfoglaltatok . Személyi hírek. Römer Floris jánosii apát legközelebb a hires és újonnan restaurált jáno­sii templom árpádkori falfestményeinek megszemlé­lésére utazott, melyet a két Storno végez s ez utjából ma este a fővárosba visszaérkezett. Pasztély Já­nos munkácsi gör. kath. püspök f. hó 28-án a fővá­rosba érkezett.­­ A fővárosi közigazgatási bizott­­s­á­g a legközelebbi hétfőn tartja meg első alakuló ülését. A bizottság tagjai ma délután értekezletet tartottak a főpolgármester elnöklete alatt. Az érte­kezlet tárgyát az alakuló közgyűlésre való előkészü­letek s némi szervezkedési kérdések képezték. Az alakulás első feltétele mindenesetre az ügyrend megállapítása ; ennek kidolgozására a hétfői gyűlés egy 5 tagú albizottságot küldene ki, mely albizott­ságba a mai értekezlet a főpolgármestert, a polgár­­mestert, a főjegyzőt, továbbá Kerntler Ferenczet és Hegedűs Ferencz adó­felügyelőt jelölte ki. A szintén hétfőn választandó fegyelmi választmányba is történ­tek kijelölések : Haris, Busbach, Hegedűs F., Bója Gergely tanfelügyelő és Kerntler.­­ Az értekezleten az adófelügyelő és tanfelügyelő tettek jelentéseket. Az első felemlíté az adókezelésnél uralkodó rendet­lenséget, s azon körülményt, hogy a kincstári hátra­lékok behajtására vonatkozó kézbesítések mily ha­nyagul eszközöltetnek. Ezen segíteni első feladata lesz a közigazgatási bizottságnak. Bója Gergely tan­­felügyelő az ismétlő iskolák látogatásának hanyag­ságára hívja föl a bizottság figyelmét. Elhatározta­tott, hogy a nevezettek minél előbb írásban tegyenek előterjesztést az általuk fölemlített tárgyakról. Az értekezlet ezután több apró tárgyra nézve hozott ha­tározatot, így kimondatott, hogy a gyűlések mindig az uj városháza társalgó termében délelőtt tartatnak, de esetleg délután is folytathatók ; az üléseken do­hányozni nem szabad stb. — Az ülés 6 órakor ért véget. — A fővárosi közegészségügyi bi­zottság okt. 2-án d. u. 5 órakor a régi városház tanácstermében tanácsülést tart. — Harminczkét fiatal orosz utazott át ma, a »M. H.« szerint, háborítatlanul a magyar fővároson, a szerb táborba. — Hadköteles tanítók összeírása. A budapesti m. kir. tanfelügyelőségtől az összes főv. iskolaszékekhez menesztett átiratban felszólittatnak az iskolahatóságok, miszerint a hatóságuk alatt álló iskoláknál alkalmazott hadköteles tanítók névjegy­zékét — megjegyezvén, várjon az illetők pótolhatók-e vagy pótolhatlanok — mielőbb mutassák be. úgy tudjuk, hogy a tanítók csak a szünidőben szólíthatók fegyverbe , mire való ezen zaklatás ? — Az »Üstökös« e heti számának tartal­mából megemlítendő : Az uj Peleskei nótárius, (rajz Jókai Mórtól.) Petőfiből (műfordítás magyarból né­metre.) — Színházi fakovák. (Nemzeti színház, »Kis­­menyecske,« 8 képpel.) A nők és a divat, (vers Don Pedrótül.) — A keleti kérdés lavinája (5 kép.) — Szerbia uj királya (kép.) — Levél a »Times«-ben Budapestről. — Iskarioth elkárhozása. — A Halb­rechts útról (vers.) — Modern költő (vers.) — Ügy­véd bojtár levele. — Subroza, stb. Az »Üstökös«-re ez uj évnegyedben, okt—decz. 2 írttal fizethetni elő. — A m. tud. Akadémia október 2-án délután 5 órakor, a szünidő alatt érkezett tárgyak bejelentése végett, összes ülést tart. Ezt kö­veti a II. osztály ülése, melynek tárgyai : Brassai Sámuel r. tag értekezése : »Logikai tanulmá­­nyok.« és Hunfalvy Pál értekezése : »A finn­ugor népeknek megjelenése Európában.«­­ Az »Egyetértés« csónakegyesü­let a saját kebelében történt verseny fogadásban nyerte csapata részére a magyar athletikai klub 5 ezüst érmét tűzte ki. Az­ evezési verseny hol­nap oct. 1-én d. u. 4 órakor lesz a Margitszi­get alsó hajóállomásától a fővámházig. A ven­dégek számára az egyesületnek a fővámháznál levő helyisége jelöltetett ki. — Halálozás: Csikszentdomokosi Sán­dor Anna özv. Mikó Antalné f. hó 13-án életé­nek 64-ik évében Csik-Zsögödön tüdőlokban elhunyt. Dr. Ballá­gi Géza sárospataki jogtanár neje Bi­­róy Gizella, házasságuk első évében elhunyt. A holt­­test Sárospatakról Budapestre hozatván, ma délután temettetett el a kerepesúti temetőben.­­ A »műegyetemi segélyező egye­­sület« tisztelettel fölkéri a nagy érdemű közönséget, miszerint, ha valakinek nevelőre, házi tanítóra, raj­zolóra vagy bármely a technikai szakba vágó foglal­kozás betöltésére szüksége van sziveskedjük fentezim­­zett egyesülethez (műegyetem, 2 nyúl utcza 5. sz.) fordulni. Bényei Zsigmond titkár. — »Első, magyarországi keresk. if­jak önsegélyző- és takarékegyesülete« czim alatt jótékonyczélu egyesület van alakulóban, kapcsolatban helyeszközlési osztálylyal. Czélja a hu­manitást ébreszteni, a takarékosságot fejleszteni és esetleg alkalmazást szerezni s e czélból ezen egyesü­let bel- és külföldi hasonnemű egyesületekkel össze­köttetésben leend. Az alapszabályok tervezete ma­gyar és német nyelvben dolgoztatván ki, az október hó első felében tartandó rendkívüli közgyűlésen jóvá­hagyás végett előterjesztetik, s ez alkalommal törté­nik a tisztviselők választása is. — Utczamutató táblák. A tanács hely­benhagyta a középitési bizottságnak az utcza mutatók csináltatása iránt tett javaslatát s igy a közel jövő­ben a balparton 1815 db, a jobbparton is az utcza neveket tartalmazó összes uj táblák fognak alkalmaz­tatni. A költségek 2/3-da a jövő évi költségvetésbe fog felvétetni, 1 3-da pedig az 1878-dikba. A főv. ha­tóság már ki is irta a pályázatot s elkészíttetésük iránt octó­ber 30-án ajánlati tárgyalást tart. Kell 10,000 db fémből öntött vastábla, meg 10,000 db, festett pléhtábla. •— A nemzeti szinház műsora October 1-től 9-ig. Vasárnap, 1-én »A jóslat« (Komáromy Mariska fellépte). Hétfőn 2-án »Keztya és legyező.« »A miniszter előszobájában.« Kedd, 3-án »Tévedt nő.« Szerda, 4-én »Iskarioth« (3. sz.) Csütörtök, 5-én »Don Pasquale.« Péntek, 6-án »A bálvány.« Szombat, 7 én »Saba királynője.« Vasárnap, 8-án »Aesopus.« Hétfőn, 8-én »A bálvány« (másodszor.) — A budai várszínház műsora. Vasárnap 1-én »A kőműves.« Csütörtök, 5-én »Az új ezég.« Szombat, 7-én »A házasítók.« Vasárnap, 8-án »Don Pasqual.« — Csalfa virágárus leányok. Haff­­ler Jozefin 15 éves virágárus leány, ki szülővárosá­ból Pozsonyból 5 éves korában került ide Budapest­re — maga sem tudva hogyan — a kis Josefin mint­egy öt év óta keresi virágárulással kenyerét, mint mondja, üzlete nem megy rosszul, mert esténkint há­romszor is kiürül virágkosárkája. A napokban egy este bement a király utczai »vörös macskába«,hol ren­desen legtöbb üzletet szokott csinálni. Itt egy asz­tal mellett több fiatal ember mulatozott, kiknek egyike Jablonszky Imre tanítójelölt vett is tőle egy kis csokrot, melyet a kis virágárus leánynyal tűzetett gomblyukába, mit az ügyesen teljesített is. Ezzel a leány tovább állt. Néhány pillanatra azonban Jab­lonszky ur zsebébe nyúl s a csak imént még zsebé­ben levő tárczája, melyben 68 frt s néhány kr. volt, csodálatos módon eltűnt. De a titkot részint a pin­­czérek, részint a virágárusleány társnői csakhamar megfej­tették,a mennyiben bizonyosnak állították, hogy a tárczát Jozefin kisasszony csempészte ki ügyesen egyik kezével, míg a másikkal a virágot tűzte a ga­vallér kabátjára. Jablonszky erre megtudván a tol­vajnő lakását, sietve odaszaladt. Innét azonban már néhány napja elköltözött, de itt a rákos utczai korábbi lakására utasították károst. Ez oda indult. Útközben találkozott vele. Jablonszky szép szóval igyekezett a kis bűnöst vallomásra birni, az eleinte mindent ta­gadott, de végre is keblébe nyúlva elővette a tárczát s átadta a károsnak, melyből csak néhány krajczár hiányzott. A kis Josefin a mai végtárgyaláson azt adja elő, hogy ő a tárczát a fogadóban találta, s azért vitte el magával, mert nemrég egy másik társ­nője is úgy tett egy talált tárczával. A törvényszék ezen valótlan előadásnak hitelt nem adhatván, a zo­kogó kis Josefint 14 napi fogságra ítélte a lopási ki­hágás miatt. — Halottak újsága. Roveredóban bizo­­nyos Covin Macedonius József egészen új, sajátságos lapot indít meg november 1-jétől fogva. Czime : »Nekrologiai kézi­könyv olasz Tirolból« vagy »Tren­­tino halotti újsága.«Ezen lapba fizetésért felvétetnek nekrológok, halotti jelentések, gyászénekek s más hasonlók. (x) A­j­á­n l­k­o­z­á­s. Egy hírlapirodalommal is foglalkozott másod éves jogász ajánlkozik a délutáni órákban ügyvédi, irodai vagy bárminemű más mun­kásságra. Megkeresések E. K. jegy alatt VII. ke­r. nagykereszt utcza 2. szám, 8. ajtó intézendők. A. „HONa magántársürgönyei. BéCS, szept. 30. (Ered. sürg.) A »N. Fr.­ Pr.« írja: Tegnapelőtt lázas forgalom volt az itteni követségek, továbbá Szamarakoff orosz küldött s a külügyminisztérium közt. Oroszország levetette az álarezetselőáll haj­meresztő követelései­v­e­l. Oroszor­szág ezeket a többi európai udvaroknál is ki­jelenti. A porta, hacsak a hatalmak az utolsó pillanatban meg nem akadályozzák, ultimá­tum előtt áll. Oroszország az északi török tartományok kiszolgáltatá­sát követeli , ha a porta ezt megtagad­ná, Oroszország Ausztria fegyve­res segélyét veszi igénybe. Ellenőrizhetetlen hírek vannak forgalom­ban egy európai congressusról, mely a zöld asztalnál még egyszer próbálná meg az ellen­téteket kiegyenlíteni. Hire jár annak is, hogy az osztrák-magyar uralkodó még egyszer ta­lálkozik a czárral ennek Livádiából vissza­tértekor. Konstantinápoly, szept. 29. A rend­kívüli minisztertanács holnap gyűl egybe a nagyvezér elnöklete alatt, hogy a hatalmak javaslataira a végérvényes feleletet megál­lapítsa. Hirlik, hogy a választandó nemzeti tanács tagjainak száma a reformok életbelép­­tése végett 120-ra emeltetik. A brazíliai császárné ide érkezett. Pétervár, szept. 30. Azon állítás, hogy szerb minisztertanács a békejavaslatokat el­utasította volna, alaptalan, mivel a békefel­tételeket még eddig nem is terjesztették Szer­bia elé. — A porta felelete a hatalmak béke­javaslataira még nem következett be, bár a porta kifejezte abbeli hajlandóságát, hogy azok alapján kész békét kötni. Bécs, szept. 30. A »Pol. Corr.« jelenti, hogy a reichsrath megnyitása októ­ber 19 -én lesz. Bécs, szept. 30. (»B. O.«) Konstantinápolyi jelentések szerint a porta válasza a békeelőterjeszté­sekre néhány nap múlva lesz megadva. Savfet pasa több külföldi képviselőnek kijelentette, hogy a török kormány, m­. 1/ az L.t az előadott szö­vegezésben el nem fogadhatja, csaknem teljesen ha­sonló ellenindítványokat fog tenni, melyek néhány ponttal meg lesznek bővítve. A vasutak Szerbián keresztül való kiépítésére vonatkozó követelését a ponta fentartja. Szumarokoff hadsegéd személyesen nagy Belgrádba ; holnap reggel a hajóval Buda­pestre utazik, onnan, pedig hétfőn reggel Belgrád­ba. Itteni tartózkodása óta, Livádiába két futárt küldött. Bangaluka, szept. (»P. C.«) Az oroszok ván­dorlása keleti Bosniába még mindig tart, számuk eddig 3000-re nőtt. Egyúttal nagyszámú fegyvert is hoztak magukkal, s azt a nép között osztogatják, hogy e lázadást újra éleszszék. Zágráb, szept. 30. (Ered. sürg.) A hor­­vát költségvetés előlegesen szentesítve leér­kezett, ma ismét bosnyák menekült-küldött­ség volt a bánnál, támogatásért esdve. A hor­­vát képviselők a magyar országgyűlés elnök­sége által harmadikára Pestre hivattak. Konstantinápoly, szept. 29. Egy Alexináczból jött sürgöny jelenti, hogy a török csapatok Deli­­grádnál jelentékeny győzelmet vívtak ki, mely alkalommal a szerbek nagy veszteségeket szen­vedtek. Konstantinápoly, szept. 29. Klub pasa jelen­tése megerősíti, hogy a törökök tegnapelőtt Ale­­xinácz mellett jelentékeny győzelmet arattak. A szerbek, kik az egész Morava-vonalon ismét meg­kezdték az ellenségeskedést, megverettek, a min­denütt nagy veszteséggel visszanyomattak. Belgrád, szept. 30. (»B. C.«) Milán fejede­lem a minden felől jövő sürgetés folytán, hogy Deli­­grádba menjen, kijelenté, hogy mihelyt a fejedelem­­né jobban lesz a sereghez menend. Ennek daczára azt hiszik, hogy Milán nem mer Deligrádba menni, mivel Csernajeff egészen függetlenül viseli magát, sőt már most maguk a miniszterek is tartanak a tá­bornok hatalmaskodásától. Belgrád, szept. 30. (»B. C.«) A Morava bal­­partján tegnap is harczoltak, kivívott előnyökről nem jött jelentés. Az ibari hadsereg parancsnokává Alimpics neveztetett ki, mert a tiszta szerb csapa­tok az orosz parancsnokság ellen remonstráltak. Berlin, szept. 30. (A tőzsdéről.) Hangulat lankadt , a nagyobb eladási rendelések átalában le­nyomták az árakat. Vasutak és bankok kelletlenek. Iparpapirok és külföldi tőkék hanyatlók. — Pénz 3­3/sz.Bécs, sept. 30. (Zárlat.) Hitelrészvény 151.25 Galicziai 206.1/i. Államvasut 281.—. Rente 66.20 — 1860-as 111.—. 1864-es 131.—. Ezüst 102.40. London 122.10. Unió­bank 58 50. Általános építő­­bank —.—. Magyar földhitel —.—. Angol-osztrák 79.50. Lombard 78.75. Tramway 106.—. Hitel­sorsjegy 161.50. Napoleond’or 9.78—. Arany 5.85—. Frankfurt 59.40. Porosz pénzutalvány 60.—. Török­sorsjegy 16.3/*. Angol építő­bank —.—. Municipal­­bank —.—. U­tolsó­ posta. Derby a keleti kérdésről. Szeptember 27-én, mint a táviró jelezte, Derby ismét hosszabban nyilatkozott egy meeting küldöttsége előtt az angol kormány által a keleti kérdésben követett politikáról. Fejtegetéseiből közöljük a következőket: Előadván, hogy az angol kormány követelni fogja a bolgárországi kegyetlenségek elkövetőinek megbüntetését, s hogy Elliot már utasíttatott, mikép kérjen kihallgatást a szultántól s adja elő annak tel­jesen és tartózkodás nélkül a Baring által tapasztal­takat, sorolja fel a szultánnak azok neveit, kik mél­tók a büntetésre. Ezután áttér azon határozatokra, melyeket a meeting hozott, s melyeknek kivitelét a deputatió tőle kérni jött. Első ezek közt a parlamentnek rend­kívüli egybehivatása. Erre vonatkozólag Derby a következőket mondotta : »Uraim! a parlamentnek karácsony, előtti egy­behivatása minden szokásainkkal ellenkező rendsza-» bály lenne, s nagy számú emberre nézve teljesen fö­lösleges fáradság. Emlékezetem szerint ily rendsza­bály csak kétszer alkalmaztatott az utóbbi 20 év alatt .... Először 1854 telén, a krimi háború miatt, s másodszor 1867-ben, midőn a parlamentnek meg kellett szavazni az abyssinai expeditió számára a hitelt. De most nem vagyunk háborúban , s legkisebb valószínűsége sincs, hogy bele menjünk. (Taps.) Nem kell hitelt kérnünk, s sürgős parlamenti rendszabá­lyok sincsenek foganatosítani valók. (Felkiáltások : óh, óh !) Azt hiszik önök, hogy a keleti kérdés szabá­lyozva lesz egy bik­és, mit az alsó­ház megsza­vazott. A parlament rögtön behivatásának csak két oka lehet : egyik az, hogy befolyásolja azon negotia­­tiókat, melyek már folyamatban vannak ; a másik hogy ítéletet hozzon, — kedvezőt, vagy kedvezőtlent, — midőn a negotiatiók már megtörténtek. Ez utóbbi esetben nem látja át, hogy az idő­kérdésének különös hordereje volna. Ha csak arról van szó, hogy a parlament helyeseljen vagy roszól­­jon olyat, a­mi megtörtént, ez januárban vagy feb­ruárban is megtörténhetik, csak úgy, mint novem­berben.­­ S ha más részről azért kellene összehívni a rendkívüli ülést, hogy az a megkezdett negotiátiók­­ra befolyással legyen, vagy hogy intézze azokat, ak­kor a parlament valószínűleg már későn jön. (Taps.) Ha szabad megmondanom nyíltan, amit hiszek folytató Derby, akkor kijelentem, mikép nem gondo­lom, hogy Önök meglássák az átalános európai béke vagy a török birodalom­ szervezetének fölbomlását, és azt mondom, hogy kétségtelen, mikép átalános európai béke idején, midőn ez ország belügyeiben tökéletes csend van, van egy plausibilis indok, olyan rendszabályhoz folyamodni, mihez még sohasem nyúltak, csak háború idején vagy nagy nemzeti vál­ságok közepett. A­mi az átalános politikai kérdést illeti, hogy t. i. a mahomedánoknak a keresztyének iránti rész bánásmódja az angol kormány támogatásának tu­lajdonítható, erre nézve kijelenté Derby, hogy azt soha sem ismerheti el. Én egészen más szempontból tekintem a dol­gokat, mondá, s itt utalt arra, hogy a keresztyének­nek a törökök elleni vallásos fanatismusa egy­részt az oka ezek kemény uralkodásának. Anglia mind­amellett nem mulasztott el egy alkalmat sem a krí­mi háború óta, hogy ne használta volna befolyását a portára s ne figyelmeztette volna azt a rész közigaz­gatásra. Azt mondják, hogy a török birodalom inte­gritásának föntartását czélzó eljárás csak a törökök­nek használt, a keresztyéneknek nem. De arról van szó főkép, hogy mit akarnak önök, hogy most te­gyünk. Lowe azt mondá Croydonban, hogy Török­országot át kell engedni sorsának. De ha Anglia leveszi kezét Törökországról, azt rettentő mészár­lások fogják követni s akkor mégis lehetetlen volna Angliának a tartózkodás politikáját követni. A politika első kelléke, hogy gyakorlati le­gyen, de a keleti kérdést a jelen körülmények közt magára hagyni, gyakorlatiatlan politika lenne.

Next