A Hon, 1876. november (14. évfolyam, 262-288. szám)

1876-11-08 / 267. szám

/a/*-267. szám, XIV évfolyam. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint.ilőfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 3 hónapra................................................... írt ki. 6 hónapra........................................................... » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. 991 Előfizetői felhivás. O IbT XIV-dik évi tolyaroára. 4eár, Félévre . Hlil* fliJift Negyedévre LJLi ui Un » Egy h/ra Az esti kiadás postai különküldéséért felfizetés évnegyedenként Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre potai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesitve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők A »Hon« M&dóhttr&tala. 12 frt fi frt 2 frt 1 frt Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, nov. 7. Az adókivetés új szabályzata. A pénzügyminiszter a mai hivatalos lapban egy rendeletet tett közzé, mely adóügyünk egy régi baját orvosolja, mely úgy az adózókra, mint az állampénztárra nézve a legkárosabb következményű volt. Ez az adókivetés elkésése, ami fő oka volt az adók pontatlan befolyásának és sokszor oka volt a polgárok indokolatlan zaklatásának vagy oktalan túlterheltetésének. Sokszor megtörtént, hogy csak az év vége felé tudta meg az adózó folyó évi adójának összegét, amely percztől kezdődik, tulajdonképeni fizetési kötelezettsége. De azért, a törvény és a végrehajtók feltételezték azt, hogy reá az adó az év elején ki volt vetve, ő azt tudta és így végrehajtás alá került, a tavalyi adója arányában. Igaz, hogy ez is azon jogos feltevésből történt, hogy absolut kötelezettsége kétségtelen, az összeg csak másodrangú dolog és meglévén a beszámítás és elszámolás joga, a túlfizetés, nem egyszersmind túlterheltetés. Bár az idő előtti fizetés annak is nevezhető. Igaz, hogy annál kevésbé áll ez, minél nagyobb mérvben uralkodnak az objektív adók valamely állam rendszerében. A föld és ház után kivetett adó mindaddig változatlan, míg tisztán hozadéki alapon mozog. Tehát annak folytatólagos, változatlan beszedése kevés anomáliával (csak amennyiben itt is vannak változások és leírások) és még kevesebb zaklatással , túlfizetéssel jár. De minél nagyobb mérvet ölt adóink közt a jövedelmi tényezők szerepe és a személyes jövedelem megadóztatása (mint ahogy újabban történik is) egyfelől : annál több igazságtalansággal és túlfizetéssel jár az adózóra nézve ; és másfelől : annál nagyobb hátránynyal jár a kincstárra nézve, az adókivetésben minden késedelem. Ha a laktalan házak után szedik a tavalyi ház béradót, ha a bukott vagy hanyatlóban levő vállalatok után a tavalyi jövedelmi adót, ha a kereset nélküli vagy kevesebb üzlettel bíró kénytelen fizetni a keresetadót, a tavali kivetés szerint ez ép oly jogtalan teher és zaklatás az adózóra nézve, mint amily kevés eredménynyel járó munka a hivatalos közegekre nézve ; és viszont, az adómentességek megszűnésének és a jövedelmi fokozódásoknak tekinteten kívül hagyása, vagy későn számítása, a kincstárnak nem kis hátrányára van. De mindezeknél átalánosabb hátrány az, hogy az adókivetés késedelme miatt késik a fizetés is. És ez befolyással van arra, hogy államháztartásunkban az első háromnegyed nagy deficitekkel végződik, melyeket költséges módon kell adózók terheltetésével, fedezni. Ez anomáliák részben való megszüntetése képezi Széll legújabb, a törvényből folyó utasításának czélját. E szerint áprilisban már mindenki tudná folyó évi adóját és így csak az év első negyedében szedetnék az adó az előző évi kivetés alapján , sőt ez is csak az adók azon részére, melyek bizottmányi tárgyalásokkal járnak , mert január elején a földadó, közepéig a házadó, a kereseti adó két első osztálya és a fényűzési adók már ki lennének vetve, a jövedelmi pótadó is az új kivetés szerint szedethetik már február második felében , mártius ha a bevallások tárgyalására és az ezek alapján kivetendő adók kivetésére lesz fordítva , áprilisra ezek kiírása marad. Mindez tetemes javulást fog képezni a mostani állapotokhoz képest, amikor az év 10-ik és 11-ik havában tudja meg az adózók nagy része adótartozását. És ha e rendelet szigorúan érvényesítve lesz,minthogy remélhetjük, mert az adófelügyelőket, a községi közegeket és bizottságokat záros határidőkhöz is köti , akkor annak három nagy eredménye lesz: 1. Pontosabban foly be az adó, tehát kevesebb lesz az év első felének deficitje, apad a deperdita és az ideiglenes fedezeti költség, mi az adózók javára válik. 2. Az adózók kevesebb zaklatásnak és jogtalanságnak lesznek kitéve. 3. A behajtási költségek, a helyes és idején való kivetéssel járó, czélszerűbb, mert eredményesebb beszedés következtében, apadnak. De ez előnyök és e nagy haladás dacára, mégsem érhetjük el azt, hogy a budgetév első napján tudja mindenki adóját, amint ez Angliában, Németországban van. Miért nem ? Mert az őszi és téli idő alkalmas csak az adómunkálatokra, ott, hol a lakosság fő jövedelmi forrása a nyers termelés, hol a közegek, bizottságok ekkor rendelkeznek arra elegendő idővel. Ezt veszi tekintetbe törvényünk is. Ez anomália megszüntetésére csak egy mód van : ha a budget- és adóév a solarév kezdetéről április vagy júliusra tétetik át. Ez eszmét már többször érintők , államháztartásunk érdekében. íme most az adóügy érdekében is ajánlhatjuk azt! — A külpolitikai helyzethez. E pillanatban a diplomacia Anglia azon javaslata fölött cseréli ki nézeteit, hogy a conferencia Konstantinápolyban tartassák. A tanácskozás alapját képeznék : az »autonómia Herczegovina, Bosznia és Bulgária számára« — és »garancia annak tényleges keresztülvitelére.« Mint hírlik, külügyi kormányunk elvileg beleegyezését adta a conferenţia megtartásához, de végleges válaszát a többi hatalmak válaszától tette függővé. A hatalmak megbízottai a demarcationális vonal megállapítása ügyében ma indultak Konstantinápolyból a harctérre. Mint bécsi jól értesült körökben tudni akarják, a porta azon indítványnyal fog fellépni, hogy a conferencia kebléből egy bizottságot küldjön ki, mely elválja a lázadás tulajdonképeni szerzőit. A porta e végből gazdag matériálét akar a hatalmak elé terjeszteni, melyről eddig csak két hatalom követei bírnak tudomással s melynek alapján Ignatieff személyesen kompromittálva van. 1 U l d U Ä 1 U O I ui d Zj « u ti *J U A U U Ij IlUgj Ch zadás vezetői hónapokon át egyenen Ignatiefftől kapták a parancsokat utasításokat. — így mondja a »P. L.« f.si sikrrönvp. S e és bécsi sürgönye — A honvédség teljes felszerelése — mint a »N. fr. Presse«-nek Budapestről írják — több oly kiadással is járt, melyre a budgetben nem volt fedezet s ezért a honvédelmi miniszter a képviselőháztól 300 ezer frtnyi póthitelt fog kérni. Menynyiben alapos e hir, nem tudjuk. — Oroszország felfogása a semlegességről egészen más volt ,régebben, mint ma. Erre vonatkozólag az »AID. Ztg.«-ban következőket olvassuk: 1857-ben történt. A cserkeszek fölkelőben voltak az orosz uralom ellen. Oroszország képviselője a portánál Butenieff volt. Ekkor történt, hogy egy hajó török zászló alatt horgonyzott .Stambulban s e hajó fegyverrel és hadi fölszereléssel volt megrakva s fedélzetén két idegen tiszt, kik egykor török szolgálatban álltak s 10 —12 lengyel katona is volt. A hajó a Kaukázus felé akart megindulni. Butenieff az akkori nagyvezérnek a legkomolyabb előterjesztést téve s a nagyvezir — meg is tiltá a hajó elutazását. Azonban fölszerelés és katona idejekorán átvitetett egy angol lobogó alatt levő hajóra s igy mindez rendeltetési helyére jutott. Midőn ez az orosz nagykövetségnek tudomására jutott, a nagykövet komoly jegyzéket intézett miatta Editem pasához, az akkori külügyérhez, a melyben a semlegesség megsértésének mondja a felügyeleti jognak azon hanyag kezelését, hogy az orosz czár lázadó alattvalónak ily módon segély nyujtatik. Fölösleges utalni rá, hogy Oroszország ma mennyire nyilvánosabban és vakmerőbben tiporta lábbal a semlegességet. A földadó kataszteri munkálatok a telekkönyvi kijavításon igen kevés község kivételével egyátalában elkészültek, valamint hogy a járásiorrások is a bizottságok által igen kevés nehézséggel meg lettek állapítva, a becslő járási bizottságok elé terjesztett felszólalások is le vannak tárgyalva s ez utóbbiakból csak igen kevés megy felebezésképen a kerületi bizottság elé, ez azt bizonyítja, hogy a kijavítási munkák igazságosan iitettek keresztül, minél fogva biztonsággal lehet számítani, miként a majdani becslési munkálatok is hasonló alapossággal fognak végrehajtatni. A szabadelvű párt a jövő vasárnap, mint a »B. C.« írja, értekezletet tart, melyben a jövő ülésszak munkaprogrammja állapíttatik meg. Elsősorban valószínűleg az uzsora elleni rendszabályokról szóló törvényjavaslat kerül tárgyalás alá. A pénzügyi bizottság jelentése a jövő évi költségvetésről szombaton fog a ház elé terjesztetni s a budgetvita f. hó 16-án kezdődik. Szombaton be fog terjesztetni a pénzügyi bizottság jelentése is a békebirákról. A képviselő mandátumának érvényéről. Törvényjavaslat. Szilágyi Dezső fogalmazása szerint az 1874. 33. t. sz. pótlásáról. 1. §. Minden országgyűlési képviselő köteles megbízó levelét a képviselőház elnökének (korelnökének) ,15 nap alatt bemutatni. Ezen határidő, ha a választás az országgyűlés megnyitása előtt történt, a megnyitás, más esetben a választás napját követő nappal kezdődik. A benyújtás személyesen, vagy e czélra írásban meghatalmazott által, vagy az elnökhöz intézett levél kísérete mellett eszközlendő. 2. §. A belügyminiszter minden képviselőválasztásról a képviselőház elnökét (korelnökét) azonnal értesíti. 3. §. A képviselő megbízásáról való lemondás, csak a megbízó levél bemutatása után, és a házhoz intézett nyilatkozatban történhetik. 4. §. Azon képviselőt, aki az 1. §.-ban érintett kötelességét az ott megszabott határidő alatt nem teljesítette , a képviselőház elnöke levélben hivatalosan felszólítja megbízó levelének tizenöt nap alatt való bemutatására. Budapest, 1876. Szerda, nov. 8. Szerkesztési Iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épitet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. A határidő a levél vételét illetőleg az átvétel megtagadását követő nappal kezdődik. A képviselőhöz intézett felszólítást az elnök a háznak bejelenti: 5. §. Azon képviselőnek, aki a 4. §.-ban megszabott határidő alatt megbízó levelét be nem mutatja, vagy annak elmaradását kellően nem igazolja , képviselői megbízása megszűnik és az ily egyén a 7. § ban említett bizottsági határozat keltét követő három év alatt országgyűlési képviselővé nem lehet. 6. §. Mihelyt a 4 §.-ban érintett határidő sikertelenül lefolyt , az elnök a képviselőháznak jelentést tesz, mely az ügyet megvizsgálás és határozat végett a bizottsághoz utasítja. E bizottság összealkotását és eljárását a házszabály útján állapítja meg. Míg a ház e részben intézkedik , e hatáskör az összeférhetlenségi bizottságot illeti. 7. §. A bizottság hatásköre csak annak eldöntésére terjed ki : ha váljon azon feltételek, melyekhez ezen törvény a 4. §-ban meghatározott következményeket köti, megvannak-e? A bizottság határozata végérvényes s a háznak bejelentendő. 8. §. Aki ezen törvény 5 §.-nak határozata szerint nem választható , az az 1874. 33 t. ez. §. értelmében ki sem jelölhető. Az ily egyénre adott szavazatok érvénytelenek (1874. 33 t. ez. 78. és 82. §§.) 9. §. A jelen törvény azon képviselőkre is kiterjed, kik annak hatályba lépte előtt megválasztottak , de megbízó levelüket nem mutatták be. Ezen képviselőkhöz a 4. §-ban érintett elnöki felhívás a törvény hatályba lépte után azonnal intézendő. 10. §. Ezen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg. A szláv politikusok. Az osztrák képviselőházban három napig pusztított keleti politika alkalmat szolgáltatott Ausztria szláv politikusainak is helyesen leleplezni czéljaikat és törekvéseiket. Ha valami tanulságost mutathat föl e vita, azt bizonyára a három szláv politikus nyilatkozata képezi. Annexió kell nekik. Ebben megegyeznek. Csak abban térnek el, hogy hová, melyik államhoz annectáltassék Bosznia. S Tohenwarth politikusabban fejezte ki magát, mint társai. Azt mondá, hogy nem célunk ugyan az annexió, de nem is kell ezt minden áron visszautasítni. Hogy a monarchiához kívánná csatolni Boszniát, az nem szenved kétséget. Ugyanezt akarja Fanderick is,— annál inkább akarja ezt, mert ő úgy tudja a históriából, hogy Bosznia »egy régi Reichsland.« De másként gondolkozik Vosnyák. Ő szerinte Boszniára legtöbb joga van a »szerb királyságnak,« Herczegovinára pedig Montenegrónak van jussa. Ha már most Andrássy feltenné is magában, hogy a »jogpárt« szája íze szerinti politikát csinál, s ha e nyilatkozatokat tekintené zsinórmértékül, a legjobb akarat mellett sem lenne képes eleget tenni ezen urak mindenikének. Kénytelen lesz tehát lemondani még a reményről is, hogy valaha a jogpárt aspiratióinak eleget tegyen. Elsősorban már mindjárt azért is, mert maguk a szláv politikusok nézetei is eltérnek a kérdés legfontosabb pontjában , másodszor pedig és főképen azért, mert akár Fanderickot, akár Bosnyákot elégítné ki Andrássy, mindkét esetben csak a monarchia valódi érdekei ellenére cselekednék. Épen mert azon oldalról tartják üdvösnek az annexiót ide, vagy oda, kell külügyi politikánknak oda irányulnia, hogy ezt is, amazt is meggátolja. Az, amit a szláv politikusok hirdetnek, csak arra szolgálhat ujjmutatásul, hogy mit nem kell tennie egy józan osztrák-magyar külpolitikának. A szláv politikusoknak egyébiránt mindegy, akár monarchiánkhoz, akár Szerbiához történik az annexió, csakhogy egyszer Törökország területi integritása megbontva legyen : a többi aztán önként következik, az elmállási processus mintegy önként tovább fog folyni. Bosnyák egészen az omladina álláspontján áll, melynek tanai között megvan az is, hogy Szerbia képezi a délszláv államalakulás magvát és központját. Eköré kell csoportosítni a tartományokat. Az osztrák szláv politikusok nagyobb része azonban monarchiánkhoz akarja csatolni Boszniát és amit csak lehet keletről. Nem lehet megmondani, melyik irány kárhozatosabb és veszélyesebb, csak azt lehet mondani, hogy mind a kettő elvetendő. Az omladina a török területen akarja előbb megvetni lábát és úgy terjeszkedni monarchiánk felé; a morva, szlovén és cseh politikusok pedig előbb itt, a monarchiában akarnak túlsúlyra vergődni, hogy aztán utána lássanak a »keleti missió«-nak. Czéljuk egyre megy ki, akár ravaszul — mint Hohenwarth tévé — az összmonarchia érdekeit írják lobogóikra, akár pedig nyiltan — mint Bosnyák tévé — hivatkoznak a 16 milliónyi szláv aspiratióira. És épen, mert akkora emphasissal hivatkoznak »a monarchia lakosainak szláv többségére«, kell óvakodnunk attól, hogy még földet hordjunk a hegyre. De van különben egy pont a szláv politikusok nyilatkozatában, mely érdemes arra, hogy döntő helyen is a legkomolyabban megfontolják. Az egyik, bosnyák, azt mondá, hogy ha monarchiánk háborúba bonyolódnék Oroszországgal, a 16 milliónyi szláv oda vinné a dolgot, hogy ez monarchiánkra nézve a vég kezdete lenne; a másik, Fanderlik, kiegészítés nyiltan megmondá, hogy ily esetben a monarchia nem találna áldozatkész harczosokra a hadseregben, melynek többsége szláv. Ez annyi, mint a hadsereg szlávajku tagjait előre denunciálni és hazaárulóknak feltüntetni, annyi, mint oly bűnnel vádolni már előre a katonát, melynél nagyobbat már katonára mondani nem lehet, hogy elárulja a zászlót, trónt, hazát, melyek védelmére megesküdött, melynek védelme egyedüli létczélját képezi a katonának. Ezt fognák tenni a hadsereg szláv elemei ? ! Mi részünkről nem hiszszük. Nem akarjuk ily föltevéssel, mint az osztrák képviselők tevék, megbélyegezni a hadsereg szláv tagjait. Mi nem hiszszük, hogy a szláv katonára megszűnt volna mérvadó lenni a nagy szó : »kötelesség!« És ha mégis .... Jó lesz illetékes helyen a szláv politikusok nyilatkozatát el nem feledni, több óvatosságot tanusitni bizonyos szerepkörük kiosztása s bizonyos elemek előtérbe tolása körül, — megemlékezvén arról, hogy Róma akkor bukott el, mikor elég rövidlátó volt arra, hogy hadsergében a »barbár« elemet túlysulyra emelje. Sz. Gy. A képviselőház igazságügyi bizottságából. November 7. A képviselőház jogügyi bizottsága mai ülésében a büntetőtörvénykönyv 103. §-án kezdődött a tárgyalás. A § szerint »a bűnvádi eljárást megszüli_ A „HON“ TÁRCZAJA. „Egy az Isten.44 — Regény. — Irta: Jókai Mór. ELSŐ RÉSZ. Második kötet. Regény, mely a végén kezdődik. (20. Folytatás.) XIII. Másnap volt a fogadtatás ő szentségénél. Korán reggel meglátogatta a magyarországi jövevényeket a Szentpéter-egyház tizenkét gyóntatóinak egyike : a gyóntató »in lingua hungarica« fötisztelendő Szerényi diakónus úr, kinek láttára nagyon megörült az ügyvéd. Régi ismerőse volt : per tu pajtás, hajdan, mikor még csak plébános volt, sokat tarokkoztak együtt. A diakónus egyenesen küldve volt hozzá és védenezéhez a főszertartásmester részéről, hogy őket a megjelenés helyéről, módjáról és külsőségeiről előre értesítse. Még abba is beavatta őket, hogy a hölgyeknek miként kell öltözve lenni. Magas ruhában, aki nem gyászol, annak színes öltönyben, vagy ha feketében, hát akkor selyemben , ékszert lehet felrakni. Az elfogadási teremig veresbe öltözött lakál fogja őket elvezetni, folyamodásukat kezükben tartják. A trónteremben (ahol a hölgyeknek szabad lesz bámulatukat kielégíteni a nagyszerű japáni porczellánműveken) a majordomus két sorban felállítja az elfogadottakat, kit ott várnak, mig ő szentsége megérkezik. — Te ! szólt közbe Gábor úr. Tudja a pápa, hogy én — »vastag nyakú« vagyok. — Nem szokta kérdeni a kihallgatásért folyamodók hitvallását. Áldását egyformán osztja mindenkinek : azt hiszi, hogy aki kérte, annak szüksége volt rá. — No mert azt mondom, hogy én meg nem csókolom neki a papucsát, ha azt a Vatikánt nekem adja is. — Azt pedig nem adja neked. Hanem hát nem kell annak a papucsát megcsókolnod. Mikor odaér a kihallgatandó elé, az egyszerűen meghajtja előtte a térdét s átadja a folyamodását. — No majd úgy teszek mint az egyszeri király (nem jut eszembe a neve) a ki a pecsétnyomó gyűrűjét ejtette a földre, hogy az alatt, amig azt fölveszi, úgy lássék, mintha térdet hajtana. — Azt is teheted. Egyébiránt akármit csinálsz, nem tűnik az fel abban a nagy tömegben. — Hát sokan leszünk a kihallgatáson ? ■— Ezúttal csak nyolczszázan. — Hüh ! Nyolczszázan ! Hát akkor hogy mondom én el azt a szép latin orácziót, amiért egész éjjel fenn voltam. — Sehogy sem. A pápához nem szokás a nyilvános kihallgatáson orácziót tartani : ő szentsége szól, a kikhez akar, s csak a megszólításra adnak választ. Kérvényeiket a titkár veszi át a pápa kezéből. — Jó hát, hogy a kérvénybe is beírtam, amit el akartam mondani. — Az nagyon jó. — No hát köszöntetetem ő szentségét. Mondd meg neki, hogy én voltam az, a ki megindítványoztam Pesten a Radikál-körben, hogy Pio Nono arczképe aranyrámába téve kifüggesztessék, aztán, ha szokott dohányozni ő szentsége, olyan hatalmas kospallagival szolgálok neki. A diakónusnak dolga volt, búcsúzott odább ment. Eltávozta után Dormándyné keményen lehordta Gábor urat, hogy mit figurázik ilyen ünnepélyes dolgokkal , még elront mindent. — Nem kell tőle félni. Csak a régi czimbora előtt feszítettem egy kicsit magamat. Azzal szabad tréfálózni. Mikor én védek valakit, akkor egészen annak az alteregója vagyok , ügyvédi kötelességem, ha kriminalistát védek, olyan furfangosnak lenni, mint az, úgy tagadni, ahogy az esküm kötelez rá. Ha egy asszonyt védek, olyan alázatosnak kell lennem, mint egy asszony , s ha ő katholikus, én is az vagyok. Akkor én nem vagyok Zimándy Gábor, hanem Cagliari herczegnő teljhatalmazottja. De bizony csak kaphatnám nyolczszem között a pápát a herczegnő ügyében, fogadom, hogy úgy öszszevissza csókolnám a papucsát, mintha az édesanyám ábrázolja volna ! Ez már megint a másik túlságba menő hetvenkedés volt Gábor úrtól, miután bizonyosan tudta, hogy nyolczszázad magával lesz a kihallgatáson s fogadását nem lehet beváltania. A kitűzött órára azonban pontosan ott kellett lenni, s a magyar embernek az a szokása, hogy mikor idegen helyre, nagyon nagy úrhoz van hiva, úgy szokott sietni a megjelenéssel , hogyha reggelre van hiva, ő segít az inasokat fölöltöztetni s ha estére van hiva, a gyertyákat a csillárokban meggyujtogatni. Mikor a várakozó terembe beléptek, még senki sem volt rajtuk kívül jelen . Csak épen egy diakónus jegyző, aki a bejelentő kamarás fenhangú kiáltására egy hosszú lajstromban az érkezettek neveit kék hallal aláhúzta. Elég idejük volt megnézegetni a nagyszerű festményeket, a japán vértanuk canonisatióját, s egy kolostoromlást, ahol a pápa és az egész szent collegium épen menekül meg a leszakadó falak közül. Egy órával korábban jöttek. És azután hallották az utánuk érkezők neveit a kamarás által bekiáltva , mind hatalmas, nagy nevezetességű nevek : külföldi főpapok, nagykövetek, fejedelmek, akiket a terembelépő majordomus most már elkezdett rangjuk szerint sorakoztatni ; valamennyit a mi ismerőseink csoportja elé. Aggódva lesték, váljon jön-e egyszer olyan név is, amit utánuk soroztatik , de csak nem jött. Egyenruhás katonák, apáczafejedelemnők, spanyol, franczia marquisk. Mind eléjük soroztattak. Azután zarándokok, remeték, fapapucsban, kötéllel derekukon. Még azok is. Azután kiváncsi angol touristák, kiket csak a curiositás hozott ide, büszke lenéző myladyk tolták ismerőseinket mindig hátrább, úgyhogy ők, akik leghamarább jöttek, az óra beteltéig csaknem az ajtóig lettek szorítva, amelyen bejöttek. Kellemetlen érzés azt látni, hogy mindenki előttünk van, s utánunk nem következik senki : mi vagyunk a legutolsók, a legkisebbek. Gábor urnak kezdett a nyakába melegedni a nyusztprémes kaczagány, s attól az ő vastag nyaka még keményebb lett. Bántotta a boszuság, a hátratétel érzete s most már magában igen kicsiny kis térdhajtást ígért az elfogadó egyházfejedelemnek. Ekkor, midőn már csaknem tele volt a trónterem, belép az oldalajtón egy kamarás, aranynyal hímzett fekete egyenruhában s a terem végén várakozó csapatokhoz siet. »Serenissima princzipissa de Cagliari! Nobilis domina vidua de Dormand ! Egregius dominus de Zimand.« A megnevezés után int nekik, hogy kövessék. Ez azt jelenti, hogy magánkihallgatásban fognak részesülni. Az egész hosszú teremen végig kell haladniok , nyolczszász magas ur és asszonyság sorfala között, a kik mind bámulva kisérik őket tekintetükkel, úgy hogy e három alaknak éreznie kell a mindennynen feléjük irányzott szemsugarakat, melyek körülfonják őket, mint egy igézetes pókháló. Az emberek közül néhányan ráismernek a szép herczegnőre, s a suttogás előtte utána zizeg, mint szólja száraz falevelek között : »ah la beata !« Gábor ur azonban e nem várt fordulat alatt úgy elfelejtette az egész latin oraczióját, hogy a megszólitás se jutott belőle eszébe, s úgy tetszett neki, mintha harminczhárom kard volna az oldalán s az mind keresztül akarna akadni a lábai előtt. Az ut nem olyan rövid odáig, ahová ismerőseinket vezették. A római pápa magánkihallgatási szobája nem nyílik mindjárt az összegyülési teremből, ahogy más e földi uralkodónál szokott. Terem terem után, folyosó folyosó után tárul a meghivottak elé és minden terem és folyosó tele van királyinál felségesebb pompával. — Az arany maga a legszegényebb kincs abban. — Remekei a lángésznek, miknek alkotója is király, és messiás volt a művészet országában, képezik a római egyház fejedelemtermeinek díszét. Kincsek, a miknek oly magas ez ára, hogy azokat megvenni nem, csak meghódítani lehet, vagy királyi lelkek mennybeli üdvéért cserébe hódolati díjat adományozni. Római császárok, világ urai, országalapitó hősök előszobáznak az ő csarnokaiban, hosszú sorokban egymás mellé állitva, s örökké nyitott szemeikkel egymásra meredve , fenkölt istenszobrok, a classicus hitrege bálványai állnak ajtaja bejáratainál; istenek, akik nem mondhatják magukról, hogy ők »voltak, vannak és lesznek« — ők csak »voltak!« Ami túlélte istenségüket, az az emberalak : »örökké való emberek« lettek. Blanka reszketett az elfogadástól, laza volt , szép arcza égett ; mentül előbbre hatolt ez ihletésteljes lakosztályokon, a mik egyetlen egy embernek a lakása — és az egész világnak otthona. E palotaóriáshoz háromezer évnek van joga a múltból s megannyinak a jövőből!— Tévedtünk: — még uj folyosók nyílnak meg előttünk hosszú perspectíváikkal , — azokban már a háromezer évet is megelőzött korszakok népe sorakozott : a nem számlált idők koronás tanúi : bebalzsamozott királyi múmiák, az örök pyramidok örök halottjai. Ahogy a hosszú korridorok múltja eltűnik az időtlen időkbe, úgy távozik azoknak a jövője is a végtelenbe. A nagyszerűség képe meghatja azt is, aki érez, azt is, aki gondolkozik. (Folytatása következik.) ”