A Hon, 1876. december (14. évfolyam, 289-317. szám)
1876-12-01 / 289. szám
289. szám, XIV. évfolyam. Kiadó-hivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 3 hónapra.................................' » •6 írta ki. 6 hónapra................................................. » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... » “ » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás: 230 O XIV-dik évfolyamára. ElflfizeitÉsi tt : Félévre.......... 18 frt Negyedévre ... 6 frt Egy hóra ..... 2 frt Az esti kiadás postai különküldéséért felfizetés évnegyedenként........................... 1 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesitve tíz frtig csak 5,10 frton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czím alatt Budapest, Perencziek tere Athenaeum-épület küldendők A »Hon« kiadóhivatala, áaék Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, nov. 30. A kormány álláspontja. Amit a kormánytól várni lehet és kell, azt megteszi. Illetőleg : azt nem teszi meg, hogy a májusi szipulatióktól eltérjen — bármilyen osztrák kormány vagy osztrák bank kedvéért. A szabadelvű párt és a függetlenek részéről az osztrák kormány magatartása tárgyában hozzá intézendő interpellációkra, mint a mai conferentián tett nyilatkozataiból is megtudtuk, határozottan fog nyilatkozni. Ki fogja mondani, hogy 1. a májusi stipulátiók úgy állanak, mint Tisza előadta , tehát ha az osztrák kormány egy második kiadást szerzett annak, az in usum Delphini volt, mely kompromittálhatja az osztrák kormányt, sőt imposibilissé is teheti azt, de nem kényszerítheti a magyart, hogy bármi tekintetben eltérjen álláspontjától. 2. Ki fogja jelenteni, hogy a kiegyezés minden pontja egymással solidaritásban áll. És így a bankkérdést sem a többitől elválasztani, sem módosítani nem lehet, anélkül, hogy azzal el ne essék a többi kérdés is. Sőt azt hiszszük, hogy ez a nyilatkozat kizárja még azt a lehetőséget is, hogy a statusquo tartassák jön, mert akkor legelőször is az angol pótszerződés visszaállításán és a régi nemzetközi szerződések meghosszabbításán kellene kezdeni a dolgot , mert ezek voltak a status quo tényezői közül reánk nézve a kedvezőbbek. És míg e — nemzetközi szempontból és más lehetetlenné vált eshetőségben is — tarthatatlan lenne a statusquo, mert az osztrák bank kiváltságának meghosszabbítása és a vitás kérdések 1—2 évre megoldatlanul hagyása nemcsak Magyarországot gyengítné, de rontaná a monarchia politikai kapcsolatának erejét is és fölzavarná, elmérgesítné a parlamenti viszonyokat teljesen, úgy, hogy csak szétrombolva, kimerülve hagyná hátra a provizórium a monarchia mind a két felét, és a gyengülő Magyarországnak még kevesebb erőt és kilátást nyújtana a kérdések sikeresebb megoldására. Az pedig, hogy a vámügyekben a nemzetközi szerződések útján, álljon be az Ausztriára kedvezőbb fordulat, és reánk nézve maradjon fenn az osztrák bank status quója, mely hatalmát még inkább ellenünk fordítaná — nem statusquó, hanem annak reánk nézve veszélyes megváltoztatása lenne. Ezért utasítjuk el magunktól ez eszmét, nem is szólva arról, hogy a külesemények kedvezőtlen pressiójánál roszabb pressiók alá kerülhetünk és így nagy kockázat lenne úgy a monarchiára, mint hazánkra nézve egy provisorium, mely alatt veszthetnénk annyi erőt, amennyit még egy (nagyon problematikus) kedvezőbb megoldás mellett is későn vagy talán sohasem tudnánk reprodukálni. Végül kijelenti a kormány, hogy a bankalkunak változatlan létesítése iránt az osztrák kormány szándéka iránt kétségbevonhatatlan és megbízható bizonyítékot fog magának szerezni és attól függeszti fel további intézkedéseit. Mindezzel csak a tényállást adta elő és csak az ország iránt vállalt, és az uralkodó által szentesített kötelességeknek tesz eleget. Ez által egyszersmind nem hagy fenn semmi kétséget, az uralkodóval és az osztrák politikusokkal szemben, hogy mit tart az ellenkező eljárásról és mit tenne akkor, ha ez érvényesülne. Az ország megnyugodva lehet, a Tisza-kabinet szavának áll és ha azt nem érvényesítheti, lemond. De azt is bátran hozzátehetjük, hogy nincs párt, sőt számbavehető ember sem e hazában, aki csak megkísérleni is merné, hogy ez álláspontot feladva, további concessiókat tegyen, csak azért, hogy az osztrák önző követelések lecsillapuljanak. Ha pedig még csak megpróbálni sem lehet ezt nálunk , a kiegyezés csak úgy jöhet létre, ha az osztrákok engednek. Tertium nondatur — alkotmányos utón. Egyelőre csak ezeket konstatálhatjuk és kívánatos lenne, hogy az országgyűlés egyik pártja se menjen még tovább. Az osztrák kormány magatartását qualifikálni (épen qualifikálatlansága miatt) ép úgy nem kell, mint nem kell a mi kormányunktól a további teendők iránt most felvilágosításokat követelni. Mert minden a másik fél további magatartásától függ. Ha a Lajthán túl felülkerekedik a józanabb irány, ha észe jőnek és belátják, hogy mit kockáztatnak, akkor más a teendő, mint akkor, ha az osztrák bank emberei egyfelől és másfelől , a Skene-consortium által megindított magyarellenes, sőt antidualisztikus mozgalom fog uralkodni. Ami, hogy bekövetkezzék, épen nem kívánatos és nem is csak a most felszínen úszó elemektől függ. Ezért kell Magyarországnak most várakozó állást elfoglalnia — kormányával teljes egyetértésben — a lojalitás és szerződések positív alapján áll , sőt hátterében a törvény által adott jogok egész fegyvertára van, várjuk a támadást, ha bekövetkezik, védünk, sőt támadunk ; várjuk a békeparlamentárt, ha jó, szívesen fogadjuk és az egyezséget tisztességes feltételek mellett elfogadjuk. Ha pedig Ausztriában oly fordulat állana be, mely elengedné az időt tenni anélkül, hogy tisztázná velünk az ügyet, akkor törvénykönyvünkbe nézünk és kiolvassuk : meddig vagyunk a szövetségre kötelezve, mikor ez letelik — önállóan intézkedünk! Nem óhajtjuk és nem keressük a válságot, mert tudjuk, hogy főleg most, nem csak hitel-, sőt nem csak közgazdasági válság lenne az; — de öngyilkosságra,politikai compromissióra és politika-immortalitásra sem engedjük magunkat kényszeríttetni ! — A külpolitikai helyzethez. Azon esetre, ha a porta, illetőleg a conferenczia nem fogadná el az Oroszország által ajánlott »reformokat« s ezek »biztosítására« az occupatiót, szent és bizonyos, hogy Ignatieff otthagyandja faképnél a conferentiát, viszont, ha mindjárt a tanácskozások kezdetén a conferencia ki nem jelenti, illetőleg ha Oroszország is ehhez hozzá nem járul, hogy a tárgyalások a conferentián a párisi szerződés alapján fognak folytattatni, szent és bizonyos, hogy a porta két küldötte szintén otthagyandja a conferencziát. És nincs kilátás arra, hogy a porta és Ignatieff elfogadják egymásnak propositiót, mert lehetetlen, mert homlokegyenest ellenkeznek egymással, mert kizárják egymást. Így tehát mindjárt a conferencia kezdetén két hatalom képviselői fognak búcsút venni a tanácsteremtől. Ily körülmények között egészen igazoltnak látszik, amit a belgrádi félhivatalos »Isztok« is, midőn mondja, hogy a conferentiától semmi eredményt nem vár. Mit is akarhat a mai viszonyok között a conferencia ? kérdi a félhivatalos czikkíró. Lesz azon szó és beszéd az összes módokról és eszközökről, melyek által a béke még fenntartatnék és megmentetnék. De ma is tudja már mindenki, hogy a béke csak egy áron menthető meg , ha t. i. mindenben az orosz kivonatokra ráállanak. Ha pedig erre nézve mindannyian egy véleményen volnának, konferencia nélkül is tisztába hozhatnák az ügyet. Ha várjon a többi államok mindenre el vannak-e készülve vagy nincsenek, nehéz eltalálni. Oroszországról azonban mindenki tudja már, hogy szavának ágyúval is tudni fog azonnal nyomatékot adni. Szerbiában úgy, mint Romániában kormányválság van küszöbön. Az orosz czár ismét nyilatkozott. A déli hadsereghez induló árkász - zászlóalj tisztikarához Pétervárott e hó 25-én ugyanis egy beszédet intézett, melyben ezeket mondá : »Kivánom, hogy egészségesen és ép tagokkal jöjjenek vissza és orosz tiszti állásukhoz méltóknak mutassák magukat « Azonkívül a csapatoknak is »szerencsés visszaérkezést« kívánt a czár. » — A dotatió kérdését fejtegeti a »Tages-Pr.« »Lucám a boszorkamester« czim alatt és tényekkel és számadatokkal kimutatja azt, miszerint nem igaz az, amit Lukam a bankstatutumról írt jelentésében a magyarországi fiókokról mond. Lucám úr jelentésében ugyanis előfordul az az állítás, hogy Magyarország akkor, mikor a fiókok dotatiója a legnagyobb volt, 21 százaléknál többet nem vett igénybe . Mert tény, hogy midőn Lónyay 1869-ben a pesti kereskedelmi kamara fölszólalása folytán panaszt tett a banknál, hogy a fiókok dotatiója csekély, a bank válaszában kimutatta, miszerint a leszámítolási tárcza Pesten bőségesen kitesz 34 százalékot. A magyar bankenquett bizottságán pedig Vécsey a helyzetet következőleg írta le : »Gyakran megéltük azt, hogy az osztr. nemzeti bank fiókjában heteken át alig volt nap, melyen a bank fiókjának annyi pénze lett volna készletben, amennyi váltó benyújtatott, úgy hogy a legjobb házak váltóit sem volt képes elfogadni. A bank tehát nem azért nem adott pénzt, mivel az illető nem érdemelt hitelt, hanem, mivel nem volt pénze. A non possumust a pénzhiány okozta.« S ugyanakkor Ullmann is kinyilatkoztatá, hogy »az osztr. nemzeti bank pesti fiókjánál jó váltókra és értékpapírokra gyakran nem volt pénz.« Ha tehát mégis tény az, hogy 1870—75 ig átlag csak 21 százalék számitoltatott le a magyar fiókokban, ennek oka nem abban rejlik, mintha Magyarországon nem lett volna hitelszükséglet, hanem mivel Lucam úr rendszeresen összébb-összébb igyekezett szorítani az ország nyakába vetett zsineget, mikor megtudta, hogy a magyar kormány nem hajlandó a bankprivilégiumot föltétlenül törvénybe igtatni. Budapest, 1876. Péntek, dec. 1. Szerkesztési iroda: Barátok-feje, Athenaeum-epinat A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Go ro ve elnök megnyitván, Trefort közokt. miniszter bejelenti, hogy Helfy azon határozati javaslatára, melyben az alapok és alapítványoknak még ez évben a költségvetésbe felvételét indítványozza, közelebbről felelni fog. Helly kívánságát lehetetlennek tartja, mert ily bonyolult nevet hat, javaslat útján nem lehet elintézni, hanem csak újabb törvényhozása által. A miniszter Helfy Kat. javaslatával szemben az összes kormány nevében kijelenti, hogy ezen bonyolult ügyben, mely 1870-ben és 73-ban már országgyűlésileg tárgyaltatott és ezek következtében bizottságoknak működését idézte elő, lehetetlennek tartja másként, mint törvényhozásilag intézkedni. Kifejezi továbbá, hogy bár az alapok és alapítványokra nézve a kormány magát felelősnek tartja , ha ebből azoknak a budgetbe felvétele nem következik , mert ha felvétetnének, a ház határozatától kellene függeniök, holott pedig azok korábbi törvényeink értelmében a felség patronátusa alatt állanak. Oly módozatról kell tehát gondoskodni, mely egyfelől a felelősség mostani hiányait kipótolja s másfelől a felség patronátusi jogát se csorbítsa meg. A kormány komolyan és tüzetesen foglalkozik e kérdéssel s olyjavaslatot fog ez ügyben a ház elé terjeszteni, mely azt megnyugtathatja. Várady Gábor megnyugszik a miniszter kijelentésében, de azt hiszi, hogy a kormány nyilatkozatának egy lépéssel tovább kell mennie , mert miután ez ügyben a múlt országgyűlés már bizottságot küldött ki, s annak albizottságai már munkálatot terjesztettek be, de közbejött akadályok miatt a főbizottságban elő nem terjeszthették: nem lát más utat az ügy újabb felvételére, mig hogy az alapítványi bizottság újból megválasztassék. Tre for t miniszter ez inditványt elfogadja s előtte szólót fölkéri annak megtételére. Horváth Gyula azon kérdést teszi fel, való-e a lapok azon állítása, hogy a kormány ez ügyet a saját és a elérus választottaiból alakítandó bizottságra bízta volna, mire a reform kijelenti, hogy a kormány e tekintetben még semmi megállapodásra nem jutott. Molnár Al. semmi akadályát nem látja az alapítványok felvételének a költségvetésbe, mert régi törvényeink az országgyűlésnek azok ellenőrzésére is jogot adnak, a király patronátusi joga nem egyéni, hanem királyi jog, melyet Hunyadi János, mint nem király is gyakorolt. Tisza K. miniszterelnök azt tartja helyesnek, hogy a törvényhozás intézkedése előtt mind az országgyűlés ellenőrzési joga, mind a felségi jog épségben tartassék, s a hozandó törvény célja, hogy az ellenőrzés a gyanút teljesen kizárja a kérdés iránt. A megvitatásnak nézete szerint a törvényjavaslat tárgyalásakor lesz ideje. Erre az értekezlet a kormány nyilatkozatát tudomásul veszi és Várady indítványát elfogadta. Elnök előadja, hogy miután több oldalról azon óhaj nyilvánult, azok után, amik a birodalom másik felében történtek a vám és kereskedelmi szövetségre s a bankkérdésre vonatkozólag, a pártban a teendőkre nézve értekezlet tartassék, ezen óhajtásnak eleget teendő, hívta össze a jelen értekezletet. Wahrmann Mór: Azok után, amik a birodalom másik felében történtek, és azon nyilatkozatok után, melyek ott a kormány részéről létettek, szükségesnek tartja, hogy tisztában legyünk azon fontos kérdésekben teendőkre nézve, melyek az országot oly közelről érdeklik. Aki azon nyilatkozatokat olvasta, lehetetlen, hogy áz ne lássa, mennyire ellentétben vannak azzal, amit kormányelnökünk itt a körben és a képviselőházban május 11-én és október 4 én elmondott , ezen eltérések pedig igen lényegesek. A kormányelnök kijelentette, hogy a kiegyezési kérdések, név szerint a vám, a restitutio, a fogyasztási adók, a quota és a bankkérdés együtt szoros összeköttetésben vannak, s ez nem is lehet másként, mert mindkét fél engedett, s amit az egyikben egyik engedett, azért compensatiót kapott a másikban. Tisza Kálmán mint elnök nem tartja ugyan elvileg szükségesnek, hogy interpelláció történjék, de miután tudva van, hogy egy részről interpelláció van készülőben, nem ellenzi, hogy a párt kebeléből inerpellátió idéztessék. Ami Wahrmann képviselő első kérdését illeti, arra nézve, hogy történt-e május 11-je és okt 4-ike óta valami, amire nézve megváltozott volna a helyzet a két kormány közt , határozottan nyilvánítja, hogy semmi ilyen nem történt. (Helyeslés.) És legyen meggyőződrve az értekezlet, hogyha a kormány szükségesnek látta volna az ország érdekében változtatásokat, módosításokat tenni, a május 11-én és okt. 4-én elmondott megállapodásokra nézve, nem késett volna egész őszintésséggel a párt és illetőleg a ház elhatározása alá bocsátani a kérdést. Miután abból indul ki, hogy a házban meg fog történni az interpelláció, nem szándékozik adandó válaszát részletezni, hanem csak röviden, szabatosan és határozottan a következőket válaszolja: 1. Hogy a kormány azok után, melyek a két kormány közt történtek, jogosult volt május 11-én a bankügyi megállapodásokra nézve, valamint okt. 4-én tett nyilatkozatának megtételére, melyben kimondotta, hogy habár ezen kérdések jogi összefüggésben nincsenek is, de azon politikai összefüggésben vannak, hogy szentesítés alá csakis együttesen terjeszthetők. A másik az, hogy a kormány mind a május 11-én, mind az október 4-én tett nyilatkozatát ma is fenntartja. (Élénk helyeslés.) Ami a harmadikat illeti, hogy mit szándékozik tenni a kormány, erre azt válaszolja, hogy első feladatának fogja tartani : biztos, kétségbevonhatlan bizonyítékot szerezni az iránt, hogy az osztrák kormány áll-e a május 11-ei és október 4-ei nyilatkozatokban megjelölt alapon és a szerint, amint erről meggyőződik, fogja további eljárását megtenni. (Élénk helyeslés.) Ezután Zsedényi szólal fel, ki mindenekelőtt azon kérdést fejtegeti, vajon szükséges-e, hogy a képviselőház tudomásul vegyen olyat, ami nem egyéb, mint egy clubban történt nyilatkozat ; szükséges-e a képviselőháznak közbenjárása, mintegy atyáskodása, holott tudjuk bizonyosan, hogy a kormány ragaszkodik a sokszor jelzett megállapodásokhoz ? Csernátony azon nézetét fejezi ki, hogy igenis szükséges az interpelláció előterjesztése, mert az osztrák kormány oly nyilatkozatot tett és pedig három párt együttes értekezletén, amelynek következtében, kétségbe lehet vonni azt, hogy a magyar kormány bonafidessel járt el, és ezen interpellátióra mintegy elégtételt szolgáltatunk a magyar kormánynak. (Élénk helyeslés.) Móricz Pál kijelenti, hogy a felolvasott interpelláció szövegét elfogadja, amihez az értekezlet is hozzájárul. Miután a miniszterelnök még kijelentette, hogyha az interpelláció megtétetik, azt, amit még hozzá akar adni, ami nyomatékos, de a lényeget nem változtatja, — el fogja mondani, — az értekezlet véget ért.* Az oroszok reformterve Bolgárországra nézve. A »Köln. Zig« konstantinápolyi levelezője közli lapjával az oroszok terveit a Bolgárországban életbeléptetendő reformokra nézve, mely az összeülendő konferenczia elé fog terjesztetni. A terv az angolok és törökök közt bizonyára nagy ellenszenvet fog kelteni, s a görögök közt nagy forrongást idézend elő, mit csak úgy lehet lecsendesíteni, ha a görög tartományokban is hasonló reformok létesíttetnek. A reformok a bolgárok legmerészebb álmait valósítják meg. Mindenekelőtt egy külön Bolgárország állíttatik föl, mely a Dunától Maczedóniába beterjed ; a terv egy keresztyén kormányzót kíván, kinek az ország nyelvét érteni kell, nemzetőrséget lép- stét életbe, melyben a bolgárok és törökök egyenlő jogokat bírnak, s végül egy belföldi közigazgatási és igazságszolgáltatási gépezetet állít föl, mely a török befolyást a legkisebb mértékre szállítja le. Ha , Oroszország e tervekhez egész kiterjedésükben ragaszkodik, akkor az uj bonyodalmak elkerülhetlenek A „HON“ TÁRCZÁJA. „Egy az Isten.“ — Regény. — Irta: Jókai Mór. ELSŐ RÉSZ. Harmadik kötet. Regény, mely a végén kezdődik. (36. Folytatás.) Egyszer meg azt tette a Sapho kép, hogy mikor Blanka épen feküdni készült s egy perezre megállt tükre előtt, szomorúan tekintve végig halálra ítélt ifjú bájain, akkor ő elkaczagta magát. Ez a kaczaj is valahonnan a felhők közül jött, vagy az orcus földalatti kürtőin át, de oly világosan halla azt Blanka, hogy ijedtében eleste a kezében tartott gyertyát, s még azután is hallani vélte, hogy Sapho nevet, a midőn a porczellánernyővel eltakarta az éji lámpát. — Bebújt az ágyába s aztán onnan dugta ki félve a fejét a függönyök közül, feltekintve az éji lámpától megvilágított festményre. — S erre a Sapho újra elnevette magát. Az elébbeni nevetés dévaj, csintalankodó volt ; ez utóbbi biztató, hízelkedő. Hanem az is végtelen távolból hangzott. Álom volt-e ez is. Ha él az a kép, miért nem él nappal is, miért csak este későn ? éjfél tájon ? Minden reggel igyekezett magával elhitetni Blanka, hogy álom volt az, amit hallott, hanem este aztán alig várta, hogy hálószobájába vonulhasson , s felgyújtotta a kandalló tüzet és leste Sapicot. Az idő novemberben járt már, az esős időszak beállt s ez Rómában is zord és kellemetlen. Blankának fel kellett hagynia több nap óta megszokott sétáival a Monte Pincion, vagy a Tivoliban. Reggel elment szorgalmasan a templomba, onnan az oltáregyesületnek pénzt gyűjteni. Kegyessége visszatért már , otthon pedig olvasta a rettenetes hírlapokat. Kezdette megérteni, hogy miért üldözik egymást halálra az emberek, s megtanulta, hogy miben különböznek a piemontiak, a majlandiak, a velenczeiek, a rómaiak, a nápolyiak, a szabadelvűek, a radikálik, a köztársaságiak czéljai egymástól ? Tanulmányozta Canino herczeg parlamenti beszédjeit és Weiden tábornok proklamáczióit. Annyira vitte a politikai fölfogásban, hogy pártfogóját Rossit kezdte félteni, úgy képzelte, mintha az most egy gőzhajó gépkamrájába szállna le, amelyben minden kerék, korong, henger, pörgettyű fölmondta egymásnak az összemüködést s mindegyik a maga esze után dolgozik. Jaj a gépmesternek, a ki közéjük nyúl! Nem is látogatta meg jó barátjai házát a napokban. Azok most nagyon el lehetnek foglalva igen nagy dolgokkal. Minek szaporítsa a gondjukat még a maga apró bajával is. Ráér vele még ! A novemberi ködös, esős idő egész nap nem engedte a szobájából kijönni , alig várta, hogy jöjjön már az éj. Ott ült kandallója előtt, a hátlapon ragyogó phoenixet bámulva , mely maga is az érczkovácsművészet remeke volt, Finiguerra műhelyéből került, ki először használta a kalapácsot a véső helyett. A lángoló madár tollai zománczozott gézeiből, vörös és sárga rézből, korinthi érczből, ezüsttel kevert aranyból voltak tarka színekben kiverve , különösen gyönyörű volt a mythoszi madár feje, lángoló vörös kör fénynyel arany tündöklésü szeme körül. Ez a szem a pattogó hasábok lobogványa mellett úgy ragyogott, s hogy szinte nézni látszott. Miért nem tud az ember is igy önmagától megégni s aztán hamvaiból megint más emberré születni ? Egyszer csak eltűnt a phoenix ragyogó szeme a lángvörös fej közepéből s a herczegnő annak a helyén egy fekete űrt látott. Ez is érzékcsalódás, mint a másik, gondolá magában. A hallérzék hallucinációi után következnek a lázérzék mimelései. De még azzal nem érte be a phoenix-madár, hogy megvakult : egy percz múlva el is repült. Olyan dörgéssel, mintha fogas kerék zörögne, fölemelkedett a kandalló kürtjébe. A kandalló tele volt parázzsal és égő fahasábokkal. Azok egy pillanat alatt serczegve kialudtak , a zsarátnak helyén a bolt szén feketült. Csak a márvány asztalra tett kristálygömbfüdelű lámpát világítá meg a szobát. S abból a sötétségből, mely a kandalló üregében támadt, egy hölgyalak lépett elő, aki megszólalt : »Én vagyok Caldariva marquisnő!« Blankának háromszoros oka volt az elbámulásra a titokszerű megjelenés, a kimondott név és a megjelenő alak ; a csodálkozás vegyült az ijedséggel és a haraggal. A nőalak, kit, a kandallóüreg sötétje előtt állva a szoba mélyéből a lámpa tejfénye s egy kezében tartott viasztekercs lángja világított meg, magas, sugár termetű volt, testéhez tapadó lágy nyersselyemből készült öltönyében az antik istennőszobrokra emlékeztető , tömött, sárga hajú, gond nélkül csavart tekercsben fejére tűzve. A C?a liliomfehér, a testszinnek alig észrevehető árnyalatával ; de azért e fehér arcz mégis eleven ; valami kaczér, elhizott, pajzán mosolygás életfényt és sugárzó gömbölyűséget ad neki ; s a kék szemek tele tűzzel villognak , kicsattanó ajkainak korallpirossága növeli a bűvös ellentétet. Minden mozdulata varázs ;nyakának előrehajlása, vállainak felvonása, keblének emelkedése, csipőinek ringása érzékmámoritó bájt ad termetének. Amint nevét kimondta, elnevette magát. — Ismerős kaczagás ! Ez Sopho nevetése volt. Blanka csak nézett rá merően. Gondolta, amit most lát, és hall, az mind csak káprázat. Agya meg van már háborodva. Ébren álmodik. A képzelet teremtménye ez, mint a többi. — Haha! Eredeti módja ez a látogatásnak, ugyebár herczegnő ? Bejelentés nélkül, a falon keresztül, a kandalló közepéből. Csak úgy, ahogy otthonnak vagyok öltözve, pongyolában. Még harisnya sincs a lábamon. S azzal ruháját féltérdig emelve, megmutatta Aphroditéhez méltó lábszárait. Lábain csak piros sandalok voltak, gemmákkal kigombozva. — De hát ha ön nem jön hozzám, nekem kell önhöz jönnöm. Bár etiquette szerint az elsőbbség mindig az utóbb érkezőt illeti. Ez itt a legkényelmesebb bejárás kettőnk lakosztálya között. Önnek nem volt róla tudomása, ugye ? A kandalló hátlapja egy csapóajtó. Ha a zöld márványlapra itt a kandalló előtt balról egy lábbal ránehezedünk, a phoenix felvonul a magasba , s ha a márványlapot jobb felől nyomjuk meg a lábunkkal, akkor ismét visszaereszkedik helyére. Tekintsen ide. A hölgy lába hegyének egy ujjával nyomta meg a márványlapot s a phoenix ismét a helyén volt és aranyszeme kiragyogott a sötétből A hölgy, vagy fantom, az álomkép, a folytatátt- Túl felől, a karzaton hasonló gépezet van, hogy kívülről is fel lehessen nyitni s ismét bezárni a csapóajtót. De ez csak úgy lehetséges, ha a zárja előbb ki van nyitva. A csapóajtónak kettős vaslapja van s a között van egy mesterséges zár, amit csak a saját kulcsával lehet kinyitni. A phoenix szeme félretolható s az alatt van a kulcslyuk. Az ajtó a fedett karzatba vezet ; ennek a túlsó végén megint hasonló csapóajtó van, hasonló gépezettel, mely az én, hálószobám kandallólapját nyitja fel. Hogy a herczegnő azt nem tudta, onnan gyanítom, mert mind a két kulcsot ott találtam magamnál. Ez nem igazság. Az egyik önt illeti. Osztozzunk meg igazságosan. — Aztán még másért is. Ha ön nincs a saját rejtekajtaja kulcsának a birtokában, önhöz akárki bejöhet észrevétlenül , meglepheti önt. Ez alávalóság. — Én elhoztam önnek az önt megillető kulcsot. — Legyen önnél. — Mikor egyedül van ön s nem akarja, hogy valaki e rejteken át behatoljon, akkor azt a kulcsot a zárba tolja, s ez által lehetetlenné teszi annak kinyitását kívülről. Az egyik hölgy átnyújta a másiknak az aranyozott kulcsot, s a másik azt gondolta magában, hogy milyen különös az, hogy az ember álmában oly tisztán vél látni valamit. Még azt is le tudná rajzolni, milyen volt annak a kulcsnak a fogantyúja? Két ülő griff, oroszlán farkaik egymásba tekeredve 8-as alakban. A kulcs belső üregébe rovátkok vésve. Az átadott kulcs még meleg a hölgy keblétől, a hova el volt rejtve. Hát a fantomok keble meleg? — Ezzel ön épen úgy átjöhet én hozzám, mint én önhöz : folytatá az álomalak. Hanem még egy szükséges hozzá. A kandallóban rendesen tűz szokott égni, s nem minden nő szent Frusina, hogy az égő parázson tudjon mezítláb sétálni. Itt van egy Üvegese, ennek a tartalma, a tűz közé locscsantva, elég azt rögtön elfojtani. Valami diginista arcanuma ez, egyenesen e czélra feltalálva. Az önt megillető részt ide teszem a kandalló padkájára. A beszélő alak csakugyan tett oda egy üvegcsét. — Ha pedig ezzel a másik üvegcse tartalmával meglocsoljuk a kialudt szenet, akkor az egyszerre ismét lángra lobbantható. Ez már nem valami titkos szer : egyszerű naphika. Jó lesz, ha megkísértjük. E szobában hideg van, s én rajtam nincs egyéb ennél a selyem peplumnál. Fázom. . .. Hogy a kisértetek fáznak. (Folytatása követkeik.)