A Hon, 1876. december (14. évfolyam, 289-317. szám)

1876-12-03 / 291. szám

Én, te hát, azt hiszem, hogy a vallás és lelkiis­­meret szabadságát védelmeztem oly időben, midőn ezért nem tapsokat aratni, hanem egészen más jutal­makat lehetet nyerni. (Tetszés) , de méltóztassanak megengedni, ha ismétlem, hogyha valahol, épen ezen kérdéseknél a túlhajtás, a fenforgó állami viszonyok figyelembe nem vételével való tulságba menés nem fogna használni a vallás és lelkiismeret szabadságá­gának, hanem a mint az ez iránybani túl liberalis­­mus hatását élő nemzetnél is látjuk, ma is: épen a szabadságnak válnék veszélyére. (Élénk helyeslés a középen). Minthogy a sérelmekül fölhozott egyes ese­tekre kiterjeszkedni nem akarok, csak azt kívánom még megjegyezni, hogy még azon egyes esetek is nagy mértékben mutatják, hogy Magyarországon — talán a mai törvényeken túlmentve — van vallássza­badság, mert hisz a t. képviselő úr igen jól tudja, maga elmondta a nazarénusok számának szaporodá­sát, maga elmondta, hogy itt a fővárosban a baptis­táknak sikerült már egy kis kört teremteni. Ugyan kérem, a­mely országban mindez megtörténhetik, ha vannak is egyes visszaélések, de nem épen ez bizo­­nyítja-e azt, hogy itt vallásüldözés nincs és hogy ez­zel saját hazánkat hiába rágalmazzuk önmagunk. (Élénk helyeslés). Én, t. hát, mindezek után — megnyitva kife­jezvén sajnálatomat a fölött, hogy a kormánynak nem sikerült azon általam tett ígéretet a kitűzött időben beváltani, és ígérve, hogy minden tőle lehetőt meg fog tenni, hogy azt a leh­­ő legrövidebb idő alatt beválthassák, kérem a t. házat, hogy ez alka­lommal ne méltóztassék elfogadni a beadott indít­ványt, hanem méltóztassék a kormány ez iránti nyi­latkozatot jegyzőkönyvbe vétetni. (Élénk helyeslés). Rónay István a népoktatási törvényben nagy haladást lát az az előtti állapotokhoz képest , de az eredmény nem annyira magában a népnevelésben, mint inkább annak külső eszközeiben nyilvánul. Az elemi tanodákból a gyermekek alig néhány száza­léka felel meg a követelményeknek. Budapest hala­dásának példáját nem lehet átalános gyanánt tekin­teni, s az átalán beérkező jelentéseket sem lehet egy szóig készpénznek venni. Ezután így szól : A népok­tatási törvény egy-két intézkedésére szeretnék még néhány megjegyzést koc­káztatni. Értem a felső nép­iskolát és a polgári tanodát. El kell ismerni, hogy az ezen tanintézetekre vonatkozó intézkedés elve na­gyon szép, de egyúttal nagyon theoreticus. Theore­­ticus először azért, mert nincsen életbeléptetve, theo­reticus másodszor azért, mert nem egy könnyen lesz életbeléptethető. A ki ezen intézményeket ily alak­ban tervezte, az jót akarhatott, de nem cselekedett a hazai társadalom közvetlen intenziójából, hanem cse­lekedett a külföld egyszerű utánzásából. Az 1868. évi 38. t. sz. ugyanis nem rendeli, hogy oly falvak és városok községei, melyek kebelükben legalább 5000 lakost számlálnak, kötelesek felsőbb népiskolát, vagy ha erejük engedi, polgári iskolákat állítani és tarta­ni fenn. A­mi a felsőbb népiskolákat illeti, ezeknek, ter­mészetes, más czéljuk nem lehet, mint a 3 évi tanfo­lyam által értelmes mezőgazdákat derék iparosokat nevelni az országnak ; csakhogy a hazai földmives és a vidéki kisiparos nem igen szereti fiát 14 éves ko­ráig járatni iskolába, tisztán azon czélból, hogy ab­ból is csak egyszerű földmives, egyszerű kisiparos válhassék a tanulási évek befejezése után. Miután ezen fajú tanodák látogatása az illetők akaratára van bízva, alig remélhető, hogy azt komolyan vegyék mindenütt. Azért nézetem szerint nem volt egészen czélszerű a községekre oly terheket róni, melyekkel nincsen egybekötve az iskolalátogatás kötelezettsé­ge. De a­mint tudjuk, a községek nem is igen siet­nek a törvény ezen szakaszának teljesítésével , kivé­ve ott, hol a kormány országos költségen építteti föl nekik az iskolákat. S ha a t. kormánynak valaha eszébe jutna, a­mint ezt az 1874. évi julius 15-én 19,425. sz. a. kibocsátott rendeletében­­ megkísér­tette, a mondott szakaszt szó szerint foganatosítani, úgy könnyen megeshetik majd, hogy e sok költség­gel létesített iskolák üresen állanak a legtöbb he­lyen. (Igaz ! Igaz !) A budgetet különben elfogadja. (Helyeslés a középen.) Schwarz Gyula nem tagadja a haladást, s nem tagadja a buzgalmat e téren, és mert tudja, menyi akadálylyal kell küzdeni. Sajnálja, hogy a je­lentés, mely a háznak beadatott, 1875/6-ról csak a felsőb intézetek felől közöl jelentést ; a k­özépoktatás­­nál 74—5-ig a népoktatásnál pedig 73—4-ig terjed­nek csak adatai. Sajnálkozását fejezi ki, hogy, midőn szakszerű tanítónk úgy is kevés van, a tanítóképezdék növendékei 73-hoz képest még 204-gyel keresbedtek ; ezután pedig azt bizonyítgatja, hogy a jelentés né­mely része megbízhatlan, így például az, mely szerint az iskolából kilépett gyermekek közül egyetlen egy sem lett volna, a­ki legalább olvasni nem tudott vol­na. Nagy sajnálattal konstatálja, hogy a népiskola egyik legfontosabb tárgyát, a polgári jogok és köte­­lességek isméjét, tényleg az országnak több mint 15.000 népiskolája közül még mindig csak alig né­hány százban tanítják. — A középtanodai oktatás körül roszalja, hogy nem csak a latin és görög nyelv­ből, de még a mathezisből is történnek fölmentések s ezután igy folytatja . Remélem, hogy a miniszter tehát lehetővé te­szi, hogy e sajnos viszonyoknak a középtanodai tör­vény megalkotása által minél előbb vége vetessék. Nem szólok e helyütt az egyetemről, a műegyetem­ről, jogakadémiákról, szakiskolákról tüzetesen, csak sajnálom, hogy a fényűzés a krajczárkucsorgatással oly biztos párhuzamot futhat e magas tanodákra vo­natkozólag. Íme a kolozsvári egyetemtől megvonunk 600 frtot, noha e 600 frt elengedhetlenül szükséges az ifjúság kiképeztetésére s e mellett a leggondolat­­lanabb fényt űzzü­k az építkezéseknél. Ennek kapcsá­ban sürgetem én is az alapok kezelésének parlamenti ellenőrzés alá helyezését,­­ hisz ez nem érintené azért azok jogi természetét. Építettek Budán egy gymnasiumot, mely 800 ezer frtnél többe került. — Poroszországban 80 ezer tallérba szokott többnyire kerülni egy , épittettek Pesten is egyet a tanulmányi alapból, 264 ezer frtra lön tervezve s ime már is többe kerül 400 ezer frtnál, pedig helyszűke miatt ez idén 400 tanulót kellett visszautasítani. Budán az igazgatónak , ki személyére nézve ez idő szerint igen derék ember, lakása körülbelől 10—11 szobára ter­jed ; itt Pesten behozták a vizfütést, mely egyszer­­mindenkorra 25 ezer forintba jött és ezenkívül hóna­­ponkint 500—500 frtba kerül — holott az előtt az egész évi fűtésre 500 frt volt csak fordítva a pau­­sáléból. Most még a szünnapok alatt is —pl. a 11 napi karácsonyi szünidő alatt is folyvást fűteni kell, mi­dőn senki sincs a teremben, — mert azt mondják, különben a víz befagy .(Élénk derültség.) Hozzáteszem, hogy a hirdetési táblák kissé különös magas árát s ennek gothikus indokolását mellőztem, hogy ezenkí­vül még 11.000 ftot fizet az alap a múlt évi lakásért is, mert ezt a szerződés letelte előtt volt kénytelen el­hagyni. Uraim, ezek nagyon komoly dolgok. Ha mi, kik óriási defic­itünkkel s átalános nyomorunkkal szemben ily pazarlást követünk el, akkor nagyon kü­lönösen fog ítélni rólunk a legközelebbi jövő. Pár évvel ezelőtt azon törtük eszünket, hogy miután nemsokára 1000 éve lesz annak, hogy a ma­gyarság e hazát elfoglaló, minő emléket állítsunk ezen nagyszerű évforduló méltó megörökítésére. Uraim ! ha ez oktalan fényűzés középítkezéseinknél még tovább is tart, akkor ne törjük többé az eszün­ket azon lobron vagy gúlán, melyet állítani fogunk ! Ott áll a vámház, mely annyi millióba került, s mégis hasznavehetlen s ott állnak a mi gymnasium­­­épületeink : meg fogják ezek is e nemzedék emlékét eléggé örökíteni ; igaz nem alkotmányos, ezredéves tanfolyama politikai érettségünkről téve tanúságot az utókor előtt, de megörökítve dőre meggondolat­lanságukat, — bemutatva a késő utódoknak egy nem­zeteket, mely midőn sajnálja az egyetemi ifjúság ol­vasókörére a 600 frtot, levonja az éhhalállal küzdő alsóbb hivatalnokok lakbérét, ily meddő, ily oktalan fényűzést enged meg magának az építkezéseknél. Nem, uraim, ez nem tarthat így tovább. Sokkal in­kább bízom én az igen­t, miniszter úr gyakorlati ér­zékében, sem hogy maga is ki ne igyekeznék érde­melni a bizalmat minden oldalról az­által, hogy a saját maga eljárását az alapokra nézve is parl­amenti ellenőrzés alá fogja helyezni, s épen azért, mert bí­zom jó akaratában, elfogadom részletes vita alapjául jelen költségvetés előirányzatát is. (Helyeslés.) Ezután következett Chorin interpellációja, melyet, valamint Tisza arra adott válaszát esti la­punk »Legújabb« rovatából ismernek olvasóink. Következett ezután a kérvények tárgyalása. Az első kérvény Szűcs Gyula és társaié, az egyetem ifjúsága által tervezett fáklyás zene betiltása ellen. A kérvényi bizottság az ügyet szabályszerűen elinté­­zettnek tartván, a kérvényt egyszerűen kiadatni véli a belügyminiszternek. Mocsáry Lajos nem ért egyet e javaslattal ; az egyetemi tanácsnak nem volt joga az ifjúság fák­lyászenéjét betiltani, mert a szabályok, melyekre hi­vatkozik, csak az egyetemen belül szabályozzák az ifjúság magatartását s az egyetem tudományos hite, melyre az egyetemi tanács hivatkozott, nem e fák­lyás­zenétől függ, hanem attól, vannak-e európai hí­rű jeles tanárok. Nem volt itt szó arról, hogy az egyetemi ifjúság testületté alakuljon — ezt tiltják a szabályok — csak épen a tervezett tüntetés valósí­tására választottak egy bizottságot. De ha tett volna is joga az egyetemi tanácsnak a szabályok értelmé­ben e betiltásra, eljátszotta azt, midőn két alkalom­mal (a fúzió, s a vámegyezség alkalmával) nem hasz­nálta e jogot. (Mozgás.) Bármi joga van is az egye­temi tanácsnak különben arra, ki a betiltást fogana­tossá, Thaisz főkapitányra t. i., ez nem tartozik s az, ha motu proprio nem talált indokot a tüntetés be­tiltására, ha hozzá az egyetemi tanács tilalma átté­tetett, mielőtt annak foganatot szerzett, meg kellett volna vizsgálnia, mennyiben nyugszik az jogi alapon. Különben a miniszter magára vállalván a felelős­séget, ő lett vétkes a polgári jogok és egyéni sza­badság ezen megsértésében. (Mozgás.) Más ok erre nem forgott főn — mert hiszen az sem ártott volna semmit, ha ellentüntetések történnek, mint Angliá­ban, a­hol az ilyenek egymást paralizálják — mások hát erre nem forgott főn, mint hogy a miniszter attól tartott, hogy megharagszik a minden oroszok czár­­ja. (Zaj.) A kérvényi bizottság javaslata szerint a ház­nak mindent jóvá kellene hagyni, mit az illetékes kö­zegek elintéztek, holott a ház egyik feladata ezek té­vedéseit defavoyálni. Nem indítványoz vád alá he­lyezést (bár polgári szabadság sértetvén meg, erre is joga lenne) hanem a következő javaslatot adja be: A kérvényi bizottságnak a tudomány- és műegyetemi ifjúság kérvénye tárgyában előterjesztett indítványa mellőzésével, mondja ki a képviselőház, hogy a jelen kérvényt azon kijelentéssel teszi át további intézke­dés végett a belügyminisztériumhoz, hogy helytelen­nek tartja a hatóságoknak minden olyan intézkedé­sét, mely a polgárokat gondolataik szabad nyilvání­tásában akadályozva,, az egyéni szabadságot sérti. Tisza Kálmán miniszterelnök , T. képviselő­ház ! Mindenekelőtt egy pár dolgot kívánok consta­­tálni. Az egyik az, hogy a t. képviselő úrnak, ki előt­tem szólott, tökéletesen igazsága van abban, hogy mindaz, a­mi történt, épen úgy, mint az erre vonat­kozólag előttünk fekvő kérvény, a két egyetemi ifjú­ságnak csak egy részétől, nem pedig a két egyetem ifjúságától eredt, tökéletesen igaza van. A másik, a­mit constatálni kívánok, az, hogy a képviselő úrnak abban is igaza van, hogy miután a rendőrfőkapitány intézkedéséhez jóváhagyásommal hozzájárultam, érte a felelősséget egészen és teljes mértékben magamra vettem. Igazsága van abban is, hogy a miniszter fe­­letre vonható, csak meg kívánom e mellé jegyezni : feleletre vonható nem csak cselekvényeiért, hanem mulasztásaiért is. (Élénk helyeslés a középen.) Én, t. képv. ház, magam is azt akarom, azt hi­szem mindnyájan azt akarjuk hogy hazánk jogi állam legyen ; de annak, hogy valamely állam jogi állam le­gyen, első feltétele az, hogy mindenki ezen államban az ő illetékes hatóságának szabályszerű rendelkezései irányában tisztelettel és engedelmességgel tegyen. (Helyeslés a középen), mert a­hol ez nincs meg, ott lehet hangoztatni a jogi államot, de ott jogi állam nem létezik. Mármost, t. képv. ház, vegyük a dolgot úgy a mint van, és vegyük ha tetszik azt is, hogy használ­nak-e némelyeknek, mert a legnagyobb többségnek használnak, akár jó indulatú, akár hivatalos figyel­meztetések. íme a t. képviselő úr­ maga felolvasta az egyetemi szabályok azon pontját, melyben kimonda­tik, hogy az egyetem vagy az egyes tanulmányok ka­rainak hallgatósága együttvéve testületet nem képez stb. Már kérem, ha az egyetemek fiatalsága testüle­tet nem képez, hát ugyan hogy lehet a petitiót ma­gát, mely az országgyűléshez benyújtva jön, egypár joghallgatónak azon ifjúság nevében és megbízásából benyújtani? Ha nincs testületben az egyetemi ifjú­ság, ugyan hol van akkor azon megbízó, ki őket ezen tény elkövetésére felhatalmazta ? És valóban épen a joghallgatóknak azt, hogy ha valamit kérnek, az ő saját minőségükben, a törvény által elismerhető mi­nőségükben kérjék, tudniok kellene, valamint tudniok kellene azt is — és ezt a t. képviselő úr is érezte, mert szépen kitért a petitum másik része elől, hogy a joghallgatóknak, a nagy részben jogvégzett egyé­neknek tudniok kellene azt is, hogy igenis kérhetik a képviselőháztól, hogy a miniszter eljárásáért felelős­ségre vonassék ; de azt kérni, a­mit a második helyen kérnek, hogy a képviselőház rendelje el a fáklyás­­zene megengedését, ezt az, a­kinek magyar törvény­ről és alkotmányról csak halvány fogalma is van, nem teszi. (Élénk helyeslés a középen. Egy hang : Mert nem tanulnak !) S csakis azt sajnálhatom, hogy az egyetemi ifjúságnak ezen része — mert igaza van a t. képvise­lő úrnak, hogy csakis egy részéről tehet itt szó, s szomorú is volna, ha az egész fiatalság tette volna ezen a törvénynyel meg nem egyező lépést,­­ mon­dom, sajnálom, hogy a fiatalságnak ezen része is, ha már az egyetem tudományos hírnevének érdekében, a­melyet a t. képviselő úr is emleget, nem szerezte meg ezen tudományt, legalább oly tanácsadókat nem választott, a­kik őt erre figyelmeztették volna. (De­rültség.) A­mi már most a dolog lényegét illeti, ez ab­ban áll, miként már egy múlt alkalommal magam is elismertem, hogy én először nem kérettem ugyan magamhoz az egyetemi fiatalságot, de kijelentettem olyanok előtt, a­kik velük érintkezhettek, hogyha hozzám akarnak jönni, tőlem meghallgatni a dolgot, igen szívesen el fogom őket fogadni. Mondom, ez igaz. Igaz az is, hogy én ez alkalommal eltiltással őket nem biztattam, de azt gondolom, hogy abból, hogy valaki először megpróbál mint férfi férfiakkal beszél­ni, nem következtethető az, hogy ez­által elveszítse azon jogát, hogyha a jó tanácsnak haszna nincs, ha szükségét látja a fenálló szabályok értelmében is jár­jon el. (Helyeslés a középen.) Abban is megütközik a t. képviselő úr s azt mondja, hogy az egyetemi tanácsnak nem volt joga azt tenni, a­mit tett. Már bátor voltam a szabályok egyik pontjára figyelmeztetni, a­mely a testületi mű­ködést betiltja és azt gondolom, hogy ezen egy pont — bármit mondjon is a t. képviselő úr — megsérte­tett, midőn minden fölszólítások, falragaszok az egyetemi ifjúság nevében, tehát testület nevében szól­tak. Ez az egyik, de a másik meg az is, hogy midőn a szabályokban az mondatik ,­­hogy az egyetemi ta­nács joga és kötelessége intézkedni azok iránt, a­me­lyek a fennforgó körülmények szerint szükségeseknek mutatkozunk arra, hogy a rend és illem az egyete­men fentartassék, hogy az egyetemnek, mint tudo­mányos intézetnek jellege szigorúan megőriztessék.« Már e §-nál fogva, a­hol először az egyetemi rend, fegyelem és illemről van szó, ha nagy ellentétek mu­tatkoznak a hallgatóság közt, pártokra szakadások, ellenséges szembeállások , ez is elég jogot ad az egyetemi tanácsnak , ha czélszerűnek látja, arra, hogy jogával éljen. De egyébiránt is engedjen meg a t. képv. ur, az egyetemnek, mint tudományos intézet­nek méltósága, igaz, függ a tanároktól, de függ ám a tanulóktól is , mert akármilyen jók tegyenek azon ta­nárok, ha a tanulók kávéházi gyűlésekkel, fáklyás zenével és nem tudom mivel foglalkoznak az, egye­temnek nem tesz meg tudományos színvonala. (He­lyeslés a középen.) Én tehát határozottan állítom, hogy az egye­temi tanács teljesen saját kötelességét teljesítette, mi­dőn a fiatalságot azon czélba vett működéstől eltil­totta. Azt mondja a képviselő úr : »hisz ezen jogáról lemondott az által, hogy más esetekben nem élt vele.« Elsőben is tagadom, hogy azért, ha valamely hatóság nem teljesíti egy alkalommal azt, a­mit kel­lett volna, már ki lenne mondva, hogy soha sem sza­bad neki teljesítenie. De azt is gondolom, — és erre még egy pár szóval visszatérek, — hogy mindig kel­lően kell mérlegelni az adott helyzetet és viszonyo­kat, midőn valamely hatóság a neki adott joggal élni akar vagy élni nem akar. (Igaz ! Úgy van­­ a kö­zépen.) Azt kérdi különben a t. képviselő úr, hogy mit keres itt a főkapitány, mi köze a rendőrkapitánynak az egész dologhoz ? A t. képviselő úrnak én bátot teszek egy pár szóval­ megmondani, hogy mi köze van a dologhoz. Én úgy ismerem a rendőrség kötelességét, hogy ha bármely esetben valamely testület,­­valamely ha­tóság a maga hatáskörében eltilt valamit, a rendőr­ség kötelessége azokat, a­kik ezen, a hatóságnak sa­ját hatáskörében kiadott rendeletnek ellenszegülnek, ezen rendelet megtartására szorítani. (Helyeslés a középen.) És ez így van a világon mindenütt, így van a jogállamban mindenütt, mert a jogállam nem ab­ban áll, hogy a kormánynak és a hatalomnak ne le­gyen joga, hanem abban, hogy a kormány és hata­lom hatalmát oda fordítsa, hogy törvényes szabály meg ne sértessék. (Élénk helyeslés a középen. Föl­kiáltások a szélső balon . De nem törvénytelen ren­deleteket !) Törvénytelen rendeletekről én ez alkalommal nem beszéltem, mert törvénytelen rendeletekről itt nincs szó. Hogy az egyetemi tanács jogosan járt el, ezt úgy hiszen kimutattam, és én, a­ki most a rendőr­séget védtem a t. képviselő úr ellen, engedje meg, hogy védjem a jogállamot az ő felfogása ellen. (Tet­szés a középen). Mert ő azt mondja : »a rendőrségnek kötelessége lett volna előbb kutatni, hogy volt-e joga az egyetemi tanácsnak így eljárni. Már a hol constituált hatóságnak az alája rendeltek irányában hozott végzése fölött a rendőrség tart szemlét,h­ogy végrehajtsa-e vagy nem , ott nincs jogállam. (Élénk tetszés a középen.) Azt engedje meg nekem a t. ház, hogy arról, mit mondott vagy mit gondolt, vagy mit van joga gondolni és mit nem a muszka czárnak, ne beszéljek. (Tetszés a középen.) A t. képviselő úr úgy látszik, ismerős az ő gon­dolataival ; én megvallom őszintén, nem tudom azo­kat, mert arra nézve, hogy itthon, mint az ország ér­­deke kívánja, rendelkezzem, semmi szükségét nem éreztem, hogy a muszka czár véleményét megkérdez­zem. (Élénk derültség középen.) Én, t. ház — mert ezen előhaladott időben nem kivánom hosszasabban fárasztani a t. ház figyelmét, — elsőben kifejezni kivánom szemben azokkal, me­lyek részint itt a múltkor, és ma elmondattak, részint a­melyek bizonyosan terjesztetni fognak, hogy nálam senki sem hazánk fiatalsága iránt nagyobb rokonszenv­­vel, nagyobb szerettel nem viseltetik (Mozgás a szél­ső balon.) mondom, nem viseltetik és pedig azért, mert utoljára is a haza, az ország jövője a későbbi időkben e fiatalságtól függ. De épen azért nem visel­tetem iránta azon apa szeretőjével, ki jó indulatú, de még tapasztalatlan gyermekét minden gyöngeségében támogatja, sőt biztatja, hanem viseltetem azon kö­­telességszerű eljárással, hogy abban, miben felfogá­sát tévesnek tartom, figyelmeztessen s miben az or­szág érdekével ellenkezőnek tartom, attól, ha figyel­meztetésem nem használ, a kormány hatalmával is visszatartsam. (Helyeslés). Mert soha a fia­talság akkor, mikor a teendők súlya ránehe­zedett, nem bírta annak súlyát elviselni, ha politi­kai szereplését előlegezte azon korban, midőn még a jövő számára kellett készülnie. (Élénk helyeslés a kö­zépen). A­mi a törvénysértést illeti, mondhatnám ez al­kalommal azt, hogy az egyetem saját hatáskörében járt el, hogy a kormánynak és itt meg akarom mellesleg jegyezni, hogy a kérvényi bizottság sem per absolute kíván, minden kormányintézkedést helyben hagyatni, hanem ezt, mint olyant kívánja helyeseltetni, mely a szabályoknak megfelelőleg történt, de mondom, hi­­vatkozhatnám arra, hogy kötelessége volt a fenálló statútumok értelmében azt helyes eljárásában támo­gatni. Azonban én teljes készséggel nyilvánítom azt is, hogyha az egyetemi tanács nem lép is közbe in­tézkedésével, én még akkor is teljesítettem volna azt, mit így az egyetemi tanács végzése folytán teljesí­tettem. Az egyéni jogok és cselekmények köre kétféle. Vannak egyéni cselekmények, melyekre a jogot egye­nesen a törvény adja meg. A kormány nehéz időkben még azon helyzetbe is jöhet, hogy még az ily egyéni jogokat is köteles rendkívüli viszonyok között korlá­tozni. Csakhogy igen természetesen a legelső alka­lommal az eziránti okok felfejtésénél kötelessége a törvényhozástól az absolutiót kérni, s a törvényhozás, ha indokoltnak látja az eljárást, azt megadja, ha pe­dig indokoltnak nem látja az eljárást, megtagadja hozzájárulását. De vannak egyéni cselekvények, me­lyekre a jogosultságot pozitív törvény nem adja meg, de a­melyek eltiltva nincsenek. Ezen cselekvények közé számítom én az utczai tüntetést. (Helyeslés a középen.) Már most ilyen egyéni joggal szemben a kor­mány kötelessége sokkal szigorúbb és sokkal na­gyobb. A kormány megengedi, tartozik megengedni, midőn abban a közérdekre nézve veszélyt nem lát , de nagy mulasztást követ el, midőn megengedi olyan­kor is, midőn abból az országra, a közügyre nézve veszélyek háramolhatnak. (Helyeslés a közepén). Én részemről úgy fogtam föl e tekintésben a helyzetet, hogy a kormány azon jognak gyakorlatát, mely az utczai, fáklyásmeneti tüntetésben áll — ha­bár nem hiszem is, hogy épen ettől az ország sorsa és a szabadság ügye függjön, mint a képv. ur mon­dotta, hogy mondom, nem kívánta korlátozni, mi ki­tűnik abból, hogy nem csak akkor nem korlátozta, midőn, mint a képv. ur említi, a fúzió alkalmából fák­lyásmenetet rendeztetett, hanem nem korlátozta akkor sem, mikor a fáklyásmenet egyenesen, határozottan, a kormány ellen van intézve (így van­­ a középen) ; nem korlátozta, mert nem látott benne semmi ve­szélyt a köznyugalomra, az országra nézve. De mi­ként már egy más alkalommal is említettem, nem osztom a képv­­ár azon nézetét, mely, engedjen meg, a dolgok felületes megtekintésből ered, hogy mi baj lett volna, ha itt tüntetnek a törökök mellett, amott az oroszok mellett. Igen szép ezt mondani, lehet azt mondani, egyik ellensúlyozza a másikat, szép még Angliára is hivatkozni, ámbár aztán Angliának is vannak kényes pontjai és kérdései és ily alkalmakkor nem épen szokta ezt ily bőven magyarázni, mint a képviselő úr, de méltóztassék nekem meghinni, hogy akár az or­szág belnyugalmának, akár külfelé állásának szem­pontjából vétkes mulasztást követett volna el azon kormány, mely megengedte volna, hogy az ország csendes lakói két külön táborra oszoljanak : egyik tegyen törökbarát, másik legyen oroszbarát (Helyes­lés a középen.) Ha az egyik megengedtetik nem lehet megtiltani a másikat (Úgy van­­ a középen), s meg­engedem, meg van ez a két irányzat talán ma is bi­zonyos körökben, de megengedni, hogy ez azon kö­rökből, hol veszély nélkül vannak, a tüntetések, az izgató eljárások által a helyzetet kellően mérlegelni nem tudó nép kebelébe vitasaékát, ez, ismétlem, a kor­mány részéről bűnös mulasztás lett volna. (Élénk he­lyeslés a középen.) Én tehát, t. képviselőház, azon megnyugvással kérem, hogy méltóztassanak a kérvé­nyi bizottság határozati javaslatát elfogadván, Mo­csáry képv­­ivőt el nem fogadni, mondom azon meg­nyugvással kérem, melyet merítek azon érzésemből, azon meggyőződésemből, hogy ha kötelességemet meg­szegni és mulasztást elkövetni nem akartam, máskép cselekednem nem volt szabad. (Élénk helyeslés a kö­zépen.) Erre 2 óra elmúlván, sokan az ülés befejezését követelik. Elnök fölveti a kérdést, akarja-e a ház az ülést meghosszabbítani. Simonyi Ernő nem akarja éhség által haj­­­tatni keresztül e fontos ügyet. (Houchard: Nem az!) A polgári szabadság ügye neki fontos ügy, mert ha a szabadság nincs biztosítva, akkor ő az első hajón kiutazik az országból, úgy hiszi Houcharddal együtt. (Élénk derültség.) Tisza indítványozza, hogy ez ügy jövő szom­batra halasztassék, a mikor ha a szabályszerű idő­ben el nem telne intézhető, e czélra 6 órakor külön ülés tartatnék. A ház ez indítványt elfogadja s az ülés 11 2 3-kor véget ér. A főrendi ház is tartott ma ülést, melyen több bejelentés után T­o­m­b­o­r Iván jegyző áthozta a megyék 1877-i költségeire vonatkozó javaslatot, mely a jogi és pénzügyi bizottsághoz utasittatott s a hármas bizottság benyújtotta a választási novellára vonatkozó jelentését. Mindkét ügy tárgyalása a hétfői ülésre tűzet­vén ki, az ülés véget ért. A képviselőinek­ pénzügyi bizottsága. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében első­sorban a phylloxe­ra kiirtására szükséges póthitelről szóló törvény­­javaslatot vévén tárgyalás alá, rövid eszmecsere után abban állapodott meg, hogy e kérdést függőben hagyja, míg a miniszter által e tárgyban összehívan­dó enquete véleményét megtudandja. Ezután felvétetett az állatgyógyintézeti tanárok folyamodása, melyben a fizetés javítását kérik. T r­e­f­o­r t min. előadja, hogy e kérvény a ház­hoz nyujtatott be, s hogy e kérvény elintézését a bi­zottság belátásától várja, megjegyzi azonban egyút­tal, hogy nem járulhatna ahhoz, hogy ezen intézet tanárai az egyetemi tanárokkal egy kategóriában le­vőknek mondassanak ki. Z­s­e­d­é­n­y­i elnök szerint a bizottság nem szo­kott javaslatokat tenni fizetésemelés iránt s ha a kormány ezt tenni szándékozik, vegye fel a jövő évi költségvetésbe. Horváth L. azon nézetben van, hogy a fize­tés némi tekintetben javítandó tenne, míg a szervezés megtörténik is. Szontagh Pál azon indítványt teszi, hogy a kérvényezők kérelme teljesítessék. Simonyi E. szintén a fizetésemelés mellett van, a tanári fizetések átalában emelkedtek, itt nem lenne igazságos kivitelt tenni. Wahrmann a kormánynak kívánná kiadatni a folyamodást, minthogy erre a minisztérium hivatott azon megjegyzéssel, hogy a jövő évi költségvetésben a viszonyokhoz képest fizetésemelést javasoljon. T­r­e­f­o­r­t mind elfogadhatónak tartja azt, hogy a fizetések 500 írttal rendszeresítessenek s egyszersmind az ötéves pótlék megadassék. Pulszky Ágost Wahrmann indítványát tá­mogatja. T­i­s­z­amin elnök szintén Wahrmann indítvá­nyát fogadja el, úgy, hogy a kormány a jövő évi költ­ségvetés alkalmával e tárgyban előterjesztést tegyen. H­e­­­f­y a kérést jogosultnak tartja, s azon né­zetben van, hogy az már most elintézhető lenne. Csengery bizonyos mértékig igazságosnak tartja a kérést, s indítványozza, hogy a miniszter már a jelen költségvetés alkalmával minél előbb tegyen előterjesztést az intézet szervezetének s a tanárok rangfokozatának megfelelő fizetés iránt. A bizottság Csengery indíványát elfo­gadja. A magyar keleti vasút megvételé­­r­ő­l szóló­­javaslat került azután tárgyalás alá. Simonyi E. e kérdést elhalasztatni kívánja, hogy a bizottság tagjai a közlekedési bizottságnak most először felolvasott jelentését bővebben megfon­tolhassa. Tisza miniszterelnök felszólalása után azon­ban kiemeli, hogy a költségvetést, addig míg a tvja­­vaslat sorsa el nem dől, megállapítani nem lehet, a bizottság megkezdi a tvjavaslat tárgyalását. Hegedűs Sándornak nincsen kifogása a vasút megvásárlása ellen, megjegyzi azonban, hogy a bizottságnak szükségképen ki kell terjesztenie figyel­mét a múltban elkövetett hibákra is. Vagy azt kell kimondani nyíltan, hogy fátyolt vetünk a múltakra, vagy pedig ki kell mondani, hogy a még kinyomoz­­ható visszaélések kinyomoztatván, büntettessenek meg. Nézete szerint ez utóbbi eljárás a helyes s kívánja hogy a kormány erre felhivassék. Tisza min. elnök azt jegyzi meg, hogy a kor­mány a kir. főügyésztől jogi szakvéleményt kért ar­ra nézve, van-e kilátás arra, hogyha történtek hibák, sikerrel indíttathassák kereset. A kir. főügyész nem opportunitási szempontból, de kiváló szakembe­rek meghallgatása nyomán is azon véleményt adja, hogy hibák történtek ugyan, de a dolgok mai állásá­ban az eljárást a siker legkisebb reményével sem le­het megindítani. Ellenkező véleménye tehet valakinek de az okmányok áttekintése nélkül e jogi véleményt alaptalannak mondani, ellenkeznék a méltányosság legegyszerűbb fogalmával. Péchy Tamás mint kijelenti, hogy az ügy múltját nem titkolta, nem palástolta, azt hitte, czél­szerű lesz összeköttetésbe hozni az állam elleni köve­telések ügyét a megvásárlás kérdésével, hogy az ü­gy valahára elintéztessék. Wardmann azon nézetlen van, hogy e kér­dés csak politikai s pénzügyi tekintetben tartozik a bizottság véleményezési körébe. A törvényjavaslatot e szempontból tekintve, elfogadja. Magyarország hi­tele azon perezben kezdett csökkenni, midőn a keleti vasút részvényeinek kérdése oly nagy mértékben elő­térbe lépett. Ma, miután a támasztott követelések egy részét az állam közösei indokoltnak mondák és mi­után a tapasztalás azt mutatja, hogy csaknem min­den vasútnál kártérítést fizetett az állam, nem lenne indokolt, megengedni azt, hogy épen ott indíttassék per az állam ellen, a­hol az épen legveszélyesebb ten­ne. Ez az áldozat ugyan nagy, de nem bírna elég bá­torsággal azt javasolni, hogy az visszautasíttassék. Nem érinti a kir. f ügyész véleményét csak azt jegyzi meg, hogy nem férne össze e javaslat el­fogadása és más­felől a bírósági eljárás. Móricz Pál elfogadja a­­javaslatot, mert azt várja tőle, hogy az az ország hitelére jó hatással leend és hogy ez által a vasúti kérdésekben reformok létesíthetők. Simonyi E. azon nézetben van, hogy ha a törvényhozás e javaslatot elfogadja is azért fenma­­rad azon joga, hogy évek múlva is felelősségre vo­nathassa a bűnösöket. Kriminalitásokat csak úgy brevi manu elütni nem lehet. Ha a kormány ezen előterjesztésen kívül egyebet tenni nem szándékozik, akkor nem oldja meg a feladatot, melyre az utóbbi országgyűlés utasította. A kormánynak feladata lett volna nemcsak a kir. főügyészt, hanem más független szakembereket is kihallgatni. A magyar állam er­kölcsi hitele érdekében mindenek fölött szükséges, hogy a visszaélések biróság elé vizessenek s a bűn megkapja büntetését. Nézete szerint a javaslat csak pénzügyi szem­pontból tárgyalandó, egyéb kérdés érintetlen hagyása mellett. Az állam maga szentesítené a visszaéléseket, ha nem indítana vizsgálatot az iránt, kiket terhel a felelősség. A törvényjavaslatra nézve egyébiránt megjegyzi, hogy az pénzügyi és közgazdasági szem­pontból sem fogadható el. Horváth Lajos a kormány eljárására nézve azt találja, hogy az utasítás szellemében történt. A jelen javaslatot előterjesztő miniszterek álláspontját, nemcsak pénzügyi, de jogügyi szempontból is elfo­gadja. A bűnvádi eljárás megindítására a kormány nem érzi magát hivatva, mert a siker iránt kétsége van, ha pedig nincs meggyőződve a sikerről, már vé­leményt nem terjeszthet elő. A kir. ügyész véleménye alapos, mert a magyar igazságszolgáltatás keze ma nem érheti utól a főbű­­nösöket. Midőn a kérdés ily módon oldatik meg, eb­ben nincs praejudicium egyes képviselő kezdeményé­vel szemben, ha az elég felelősséget érez magában az initiatívára. Szónok maga részéről nem tud más megoldási módot, mint azt, mely e javaslatban fog­laltatik, ebben pedig a részvényesekkel szemben Ma­gyarország méltóságával megegyező megoldás van. Z­s­e­d­é­n­y­i kijelenti, hogy egészen eltérő nézetben van, mint a főügyész véleménye. A ház egy bizottságot küldött ki a keleti vasút ügyében fölme­rült botr­ányok megvizgálására, e bizottság jelentése a minisztériumhoz tétetett át. A minisztérium ennek következtében kérte ki a kir. ügyész véleményét s terjesztette elő javaslatát. Szóló sem ehez, sem a jogi véleményhez nem járul. Részletezi az igazgató tanács és az angio-osz­­trák bank eljárását, s kijelenti, hogy míg ez tisztába nem lesz hozva a bíróság előtt, a vasút megvétele ál­tal az illetéket a felelősség alól felmenteni nem lehet. A 10’­a milliónyi új teher a költségvetésre neheze­dik s inkább meg fogja zavarni az államháztartás egyensúlyát.E vasút megvételét egyátalában nem lehet előnyösnek mondani, s azt kívánja, hogy a kormány utasitassék, hogy az engedélyesek, vállalkozók, az igazgatótanács s a mulasztást elkövetett tisztvi­selők felelősségre vonassanak és addig a vasutat birói zár alá kell helyezni. Kerkápolynak előbb s ma is az a nézete, hogy e vasút megvétele az államra előnyös. A vasúti politikának sikeres vezetése megkívánja s igazol­ja ezt. Tisza miniszterelnök azon nézetben van, hogy a bizottság a másik kérdéstől teljesen függet­lenül határozhat e javaslat ügyében, mert e javaslat elfogadása nem zárja ki, hogy a­kik ellen a részvé­nyesek fölléphettek, azokat az állam perbe foghassa. A jogi vélemény se vonta kétségbe, hogy jog van a perindításra csak a sikert mondja kétségesnek. Ezt tartja a kormány is s ha a ház kívánja pert indít, de nem tesz felelős érette. Csengery csatlakozik Wahrmann felfogá­sához, a bizottság ne mondjon véleményt oly ügyben, mely nem tartozik köréhez, a kormány eljárása iránt. Ez a ház dolga s a ház majd nyilatkozni fog, váljon helyesli-e a nézetet, mely most már a kormányé. L­u­k­á­c­s Béla szintén óhajtaná, hogy a ház a múltra nézve is határozzon. A törvényjavaslatot nem fogadja el, mert nem hiszi, hogy ez által az ország hitelének használnánk valamit. Az elnök ezután a kérdést feltévén, a bizott­ság többsége a törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkozik. Ezzel az ülés véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. — A magyar tud.­akadémia III. osz­tályának ülésén decz. 4-én előforduló tárgyak : 1. Frivaldszky János »Adatok Temes- és Krassóme­­gyék faunájához « 2. Thanhoffer Lajos mint vendég »A módosított Marey-féle értők és jelző s azzal tett különféle kísérletei. 3. Krenner József »Magyarhoni Anglesitek« székfoglaló. 4. Bernáth József részéről »A budai Kinizsi« forrás víznek vegyelemzését be­terjeszti Nendtvich Károly. 5. Dr. Schenzl Guidó bemutatja az »Erdélyi magnetikai észleletek« végle­ges eredményét és a meteorologiai évkönyvek III. és IV. kötetét. — A Deák Ferencz emlékére állí­tandó szoboralap javára Hódmező-Vásárhely­ város törvényhatósági bizottmánya november hó 10-én ho­zott közgyűlési határozatával 100 forintot szava­zott meg.­­ A Szilágyi-féle alapítványnak takarékpénztá­rilag kezelt 10,028 frt tőke részletét a főv. tanács beváltván, utasította volt a letétpénztárt, hogy ezen, mint a múlt évi kamatokból rendelkezés­re tevő 2231 frtnyi összegen vásároljon pestvárosi 6 százalékos kölcsönkötvényeket. A letétpénztár a fő­városi pénzpiac­on ily kötvényeket nem kapott, miért is azt javasolta, hogy fenti összeg magy, földhitelin­tézeti levelekbe fektettessék, mihez a tanács szintén beleegyezését adta. A Szilágyi István-féle alapítvány 145.928 frt 25 kr. névértékű tőke után 7980 frt 41 kr. évi kamatjövedelmet hoz, melyből a tankönyvek beszerzésére szükséges 500 frt levonása után 7480 frt 41 kr. kamat után összesen 93 tanuló láttatik el 80 frtos segélyösszeggel.

Next