A Hon, 1876. december (14. évfolyam, 289-317. szám)
1876-12-03 / 291. szám
Én, te hát, azt hiszem, hogy a vallás és lelkiismeret szabadságát védelmeztem oly időben, midőn ezért nem tapsokat aratni, hanem egészen más jutalmakat lehetet nyerni. (Tetszés) , de méltóztassanak megengedni, ha ismétlem, hogyha valahol, épen ezen kérdéseknél a túlhajtás, a fenforgó állami viszonyok figyelembe nem vételével való tulságba menés nem fogna használni a vallás és lelkiismeret szabadságágának, hanem a mint az ez iránybani túl liberalismus hatását élő nemzetnél is látjuk, ma is: épen a szabadságnak válnék veszélyére. (Élénk helyeslés a középen). Minthogy a sérelmekül fölhozott egyes esetekre kiterjeszkedni nem akarok, csak azt kívánom még megjegyezni, hogy még azon egyes esetek is nagy mértékben mutatják, hogy Magyarországon — talán a mai törvényeken túlmentve — van vallásszabadság, mert hisz a t. képviselő úr igen jól tudja, maga elmondta a nazarénusok számának szaporodását, maga elmondta, hogy itt a fővárosban a baptistáknak sikerült már egy kis kört teremteni. Ugyan kérem, amely országban mindez megtörténhetik, ha vannak is egyes visszaélések, de nem épen ez bizonyítja-e azt, hogy itt vallásüldözés nincs és hogy ezzel saját hazánkat hiába rágalmazzuk önmagunk. (Élénk helyeslés). Én, t. hát, mindezek után — megnyitva kifejezvén sajnálatomat a fölött, hogy a kormánynak nem sikerült azon általam tett ígéretet a kitűzött időben beváltani, és ígérve, hogy minden tőle lehetőt meg fog tenni, hogy azt a lehő legrövidebb idő alatt beválthassák, kérem a t. házat, hogy ez alkalommal ne méltóztassék elfogadni a beadott indítványt, hanem méltóztassék a kormány ez iránti nyilatkozatot jegyzőkönyvbe vétetni. (Élénk helyeslés). Rónay István a népoktatási törvényben nagy haladást lát az az előtti állapotokhoz képest , de az eredmény nem annyira magában a népnevelésben, mint inkább annak külső eszközeiben nyilvánul. Az elemi tanodákból a gyermekek alig néhány százaléka felel meg a követelményeknek. Budapest haladásának példáját nem lehet átalános gyanánt tekinteni, s az átalán beérkező jelentéseket sem lehet egy szóig készpénznek venni. Ezután így szól : A népoktatási törvény egy-két intézkedésére szeretnék még néhány megjegyzést kockáztatni. Értem a felső népiskolát és a polgári tanodát. El kell ismerni, hogy az ezen tanintézetekre vonatkozó intézkedés elve nagyon szép, de egyúttal nagyon theoreticus. Theoreticus először azért, mert nincsen életbeléptetve, theoreticus másodszor azért, mert nem egy könnyen lesz életbeléptethető. A ki ezen intézményeket ily alakban tervezte, az jót akarhatott, de nem cselekedett a hazai társadalom közvetlen intenziójából, hanem cselekedett a külföld egyszerű utánzásából. Az 1868. évi 38. t. sz. ugyanis nem rendeli, hogy oly falvak és városok községei, melyek kebelükben legalább 5000 lakost számlálnak, kötelesek felsőbb népiskolát, vagy ha erejük engedi, polgári iskolákat állítani és tartani fenn. Ami a felsőbb népiskolákat illeti, ezeknek, természetes, más czéljuk nem lehet, mint a 3 évi tanfolyam által értelmes mezőgazdákat derék iparosokat nevelni az országnak ; csakhogy a hazai földmives és a vidéki kisiparos nem igen szereti fiát 14 éves koráig járatni iskolába, tisztán azon czélból, hogy abból is csak egyszerű földmives, egyszerű kisiparos válhassék a tanulási évek befejezése után. Miután ezen fajú tanodák látogatása az illetők akaratára van bízva, alig remélhető, hogy azt komolyan vegyék mindenütt. Azért nézetem szerint nem volt egészen czélszerű a községekre oly terheket róni, melyekkel nincsen egybekötve az iskolalátogatás kötelezettsége. De amint tudjuk, a községek nem is igen sietnek a törvény ezen szakaszának teljesítésével , kivéve ott, hol a kormány országos költségen építteti föl nekik az iskolákat. S ha a t. kormánynak valaha eszébe jutna, amint ezt az 1874. évi julius 15-én 19,425. sz. a. kibocsátott rendeletében megkísértette, a mondott szakaszt szó szerint foganatosítani, úgy könnyen megeshetik majd, hogy e sok költséggel létesített iskolák üresen állanak a legtöbb helyen. (Igaz ! Igaz !) A budgetet különben elfogadja. (Helyeslés a középen.) Schwarz Gyula nem tagadja a haladást, s nem tagadja a buzgalmat e téren, és mert tudja, menyi akadálylyal kell küzdeni. Sajnálja, hogy a jelentés, mely a háznak beadatott, 1875/6-ról csak a felsőb intézetek felől közöl jelentést ; a középoktatásnál 74—5-ig a népoktatásnál pedig 73—4-ig terjednek csak adatai. Sajnálkozását fejezi ki, hogy, midőn szakszerű tanítónk úgy is kevés van, a tanítóképezdék növendékei 73-hoz képest még 204-gyel keresbedtek ; ezután pedig azt bizonyítgatja, hogy a jelentés némely része megbízhatlan, így például az, mely szerint az iskolából kilépett gyermekek közül egyetlen egy sem lett volna, aki legalább olvasni nem tudott volna. Nagy sajnálattal konstatálja, hogy a népiskola egyik legfontosabb tárgyát, a polgári jogok és kötelességek isméjét, tényleg az országnak több mint 15.000 népiskolája közül még mindig csak alig néhány százban tanítják. — A középtanodai oktatás körül roszalja, hogy nem csak a latin és görög nyelvből, de még a mathezisből is történnek fölmentések s ezután igy folytatja . Remélem, hogy a miniszter tehát lehetővé teszi, hogy e sajnos viszonyoknak a középtanodai törvény megalkotása által minél előbb vége vetessék. Nem szólok e helyütt az egyetemről, a műegyetemről, jogakadémiákról, szakiskolákról tüzetesen, csak sajnálom, hogy a fényűzés a krajczárkucsorgatással oly biztos párhuzamot futhat e magas tanodákra vonatkozólag. Íme a kolozsvári egyetemtől megvonunk 600 frtot, noha e 600 frt elengedhetlenül szükséges az ifjúság kiképeztetésére s e mellett a leggondolatlanabb fényt űzzük az építkezéseknél. Ennek kapcsában sürgetem én is az alapok kezelésének parlamenti ellenőrzés alá helyezését, hisz ez nem érintené azért azok jogi természetét. Építettek Budán egy gymnasiumot, mely 800 ezer frtnél többe került. — Poroszországban 80 ezer tallérba szokott többnyire kerülni egy , épittettek Pesten is egyet a tanulmányi alapból, 264 ezer frtra lön tervezve s ime már is többe kerül 400 ezer frtnál, pedig helyszűke miatt ez idén 400 tanulót kellett visszautasítani. Budán az igazgatónak , ki személyére nézve ez idő szerint igen derék ember, lakása körülbelől 10—11 szobára terjed ; itt Pesten behozták a vizfütést, mely egyszermindenkorra 25 ezer forintba jött és ezenkívül hónaponkint 500—500 frtba kerül — holott az előtt az egész évi fűtésre 500 frt volt csak fordítva a pausáléból. Most még a szünnapok alatt is —pl. a 11 napi karácsonyi szünidő alatt is folyvást fűteni kell, midőn senki sincs a teremben, — mert azt mondják, különben a víz befagy .(Élénk derültség.) Hozzáteszem, hogy a hirdetési táblák kissé különös magas árát s ennek gothikus indokolását mellőztem, hogy ezenkívül még 11.000 ftot fizet az alap a múlt évi lakásért is, mert ezt a szerződés letelte előtt volt kénytelen elhagyni. Uraim, ezek nagyon komoly dolgok. Ha mi, kik óriási deficitünkkel s átalános nyomorunkkal szemben ily pazarlást követünk el, akkor nagyon különösen fog ítélni rólunk a legközelebbi jövő. Pár évvel ezelőtt azon törtük eszünket, hogy miután nemsokára 1000 éve lesz annak, hogy a magyarság e hazát elfoglaló, minő emléket állítsunk ezen nagyszerű évforduló méltó megörökítésére. Uraim ! ha ez oktalan fényűzés középítkezéseinknél még tovább is tart, akkor ne törjük többé az eszünket azon lobron vagy gúlán, melyet állítani fogunk ! Ott áll a vámház, mely annyi millióba került, s mégis hasznavehetlen s ott állnak a mi gymnasiumépületeink : meg fogják ezek is e nemzedék emlékét eléggé örökíteni ; igaz nem alkotmányos, ezredéves tanfolyama politikai érettségünkről téve tanúságot az utókor előtt, de megörökítve dőre meggondolatlanságukat, — bemutatva a késő utódoknak egy nemzeteket, mely midőn sajnálja az egyetemi ifjúság olvasókörére a 600 frtot, levonja az éhhalállal küzdő alsóbb hivatalnokok lakbérét, ily meddő, ily oktalan fényűzést enged meg magának az építkezéseknél. Nem, uraim, ez nem tarthat így tovább. Sokkal inkább bízom én az igent, miniszter úr gyakorlati érzékében, sem hogy maga is ki ne igyekeznék érdemelni a bizalmat minden oldalról azáltal, hogy a saját maga eljárását az alapokra nézve is parlamenti ellenőrzés alá fogja helyezni, s épen azért, mert bízom jó akaratában, elfogadom részletes vita alapjául jelen költségvetés előirányzatát is. (Helyeslés.) Ezután következett Chorin interpellációja, melyet, valamint Tisza arra adott válaszát esti lapunk »Legújabb« rovatából ismernek olvasóink. Következett ezután a kérvények tárgyalása. Az első kérvény Szűcs Gyula és társaié, az egyetem ifjúsága által tervezett fáklyás zene betiltása ellen. A kérvényi bizottság az ügyet szabályszerűen elintézettnek tartván, a kérvényt egyszerűen kiadatni véli a belügyminiszternek. Mocsáry Lajos nem ért egyet e javaslattal ; az egyetemi tanácsnak nem volt joga az ifjúság fáklyászenéjét betiltani, mert a szabályok, melyekre hivatkozik, csak az egyetemen belül szabályozzák az ifjúság magatartását s az egyetem tudományos hite, melyre az egyetemi tanács hivatkozott, nem e fáklyászenétől függ, hanem attól, vannak-e európai hírű jeles tanárok. Nem volt itt szó arról, hogy az egyetemi ifjúság testületté alakuljon — ezt tiltják a szabályok — csak épen a tervezett tüntetés valósítására választottak egy bizottságot. De ha tett volna is joga az egyetemi tanácsnak a szabályok értelmében e betiltásra, eljátszotta azt, midőn két alkalommal (a fúzió, s a vámegyezség alkalmával) nem használta e jogot. (Mozgás.) Bármi joga van is az egyetemi tanácsnak különben arra, ki a betiltást foganatossá, Thaisz főkapitányra t. i., ez nem tartozik s az, ha motu proprio nem talált indokot a tüntetés betiltására, ha hozzá az egyetemi tanács tilalma áttétetett, mielőtt annak foganatot szerzett, meg kellett volna vizsgálnia, mennyiben nyugszik az jogi alapon. Különben a miniszter magára vállalván a felelősséget, ő lett vétkes a polgári jogok és egyéni szabadság ezen megsértésében. (Mozgás.) Más ok erre nem forgott főn — mert hiszen az sem ártott volna semmit, ha ellentüntetések történnek, mint Angliában, ahol az ilyenek egymást paralizálják — mások hát erre nem forgott főn, mint hogy a miniszter attól tartott, hogy megharagszik a minden oroszok czárja. (Zaj.) A kérvényi bizottság javaslata szerint a háznak mindent jóvá kellene hagyni, mit az illetékes közegek elintéztek, holott a ház egyik feladata ezek tévedéseit defavoyálni. Nem indítványoz vád alá helyezést (bár polgári szabadság sértetvén meg, erre is joga lenne) hanem a következő javaslatot adja be: A kérvényi bizottságnak a tudomány- és műegyetemi ifjúság kérvénye tárgyában előterjesztett indítványa mellőzésével, mondja ki a képviselőház, hogy a jelen kérvényt azon kijelentéssel teszi át további intézkedés végett a belügyminisztériumhoz, hogy helytelennek tartja a hatóságoknak minden olyan intézkedését, mely a polgárokat gondolataik szabad nyilvánításában akadályozva,, az egyéni szabadságot sérti. Tisza Kálmán miniszterelnök , T. képviselőház ! Mindenekelőtt egy pár dolgot kívánok constatálni. Az egyik az, hogy a t. képviselő úrnak, ki előttem szólott, tökéletesen igazsága van abban, hogy mindaz, ami történt, épen úgy, mint az erre vonatkozólag előttünk fekvő kérvény, a két egyetemi ifjúságnak csak egy részétől, nem pedig a két egyetem ifjúságától eredt, tökéletesen igaza van. A másik, amit constatálni kívánok, az, hogy a képviselő úrnak abban is igaza van, hogy miután a rendőrfőkapitány intézkedéséhez jóváhagyásommal hozzájárultam, érte a felelősséget egészen és teljes mértékben magamra vettem. Igazsága van abban is, hogy a miniszter feletre vonható, csak meg kívánom e mellé jegyezni : feleletre vonható nem csak cselekvényeiért, hanem mulasztásaiért is. (Élénk helyeslés a középen.) Én, t. képv. ház, magam is azt akarom, azt hiszem mindnyájan azt akarjuk hogy hazánk jogi állam legyen ; de annak, hogy valamely állam jogi állam legyen, első feltétele az, hogy mindenki ezen államban az ő illetékes hatóságának szabályszerű rendelkezései irányában tisztelettel és engedelmességgel tegyen. (Helyeslés a középen), mert ahol ez nincs meg, ott lehet hangoztatni a jogi államot, de ott jogi állam nem létezik. Mármost, t. képv. ház, vegyük a dolgot úgy a mint van, és vegyük ha tetszik azt is, hogy használnak-e némelyeknek, mert a legnagyobb többségnek használnak, akár jó indulatú, akár hivatalos figyelmeztetések. íme a t. képviselő úr maga felolvasta az egyetemi szabályok azon pontját, melyben kimondatik, hogy az egyetem vagy az egyes tanulmányok karainak hallgatósága együttvéve testületet nem képez stb. Már kérem, ha az egyetemek fiatalsága testületet nem képez, hát ugyan hogy lehet a petitiót magát, mely az országgyűléshez benyújtva jön, egypár joghallgatónak azon ifjúság nevében és megbízásából benyújtani? Ha nincs testületben az egyetemi ifjúság, ugyan hol van akkor azon megbízó, ki őket ezen tény elkövetésére felhatalmazta ? És valóban épen a joghallgatóknak azt, hogy ha valamit kérnek, az ő saját minőségükben, a törvény által elismerhető minőségükben kérjék, tudniok kellene, valamint tudniok kellene azt is — és ezt a t. képviselő úr is érezte, mert szépen kitért a petitum másik része elől, hogy a joghallgatóknak, a nagy részben jogvégzett egyéneknek tudniok kellene azt is, hogy igenis kérhetik a képviselőháztól, hogy a miniszter eljárásáért felelősségre vonassék ; de azt kérni, amit a második helyen kérnek, hogy a képviselőház rendelje el a fáklyászene megengedését, ezt az, akinek magyar törvényről és alkotmányról csak halvány fogalma is van, nem teszi. (Élénk helyeslés a középen. Egy hang : Mert nem tanulnak !) S csakis azt sajnálhatom, hogy az egyetemi ifjúságnak ezen része — mert igaza van a t. képviselő úrnak, hogy csakis egy részéről tehet itt szó, s szomorú is volna, ha az egész fiatalság tette volna ezen a törvénynyel meg nem egyező lépést, mondom, sajnálom, hogy a fiatalságnak ezen része is, ha már az egyetem tudományos hírnevének érdekében, amelyet a t. képviselő úr is emleget, nem szerezte meg ezen tudományt, legalább oly tanácsadókat nem választott, akik őt erre figyelmeztették volna. (Derültség.) Ami már most a dolog lényegét illeti, ez abban áll, miként már egy múlt alkalommal magam is elismertem, hogy én először nem kérettem ugyan magamhoz az egyetemi fiatalságot, de kijelentettem olyanok előtt, akik velük érintkezhettek, hogyha hozzám akarnak jönni, tőlem meghallgatni a dolgot, igen szívesen el fogom őket fogadni. Mondom, ez igaz. Igaz az is, hogy én ez alkalommal eltiltással őket nem biztattam, de azt gondolom, hogy abból, hogy valaki először megpróbál mint férfi férfiakkal beszélni, nem következtethető az, hogy ezáltal elveszítse azon jogát, hogyha a jó tanácsnak haszna nincs, ha szükségét látja a fenálló szabályok értelmében is járjon el. (Helyeslés a középen.) Abban is megütközik a t. képviselő úr s azt mondja, hogy az egyetemi tanácsnak nem volt joga azt tenni, amit tett. Már bátor voltam a szabályok egyik pontjára figyelmeztetni, amely a testületi működést betiltja és azt gondolom, hogy ezen egy pont — bármit mondjon is a t. képviselő úr — megsértetett, midőn minden fölszólítások, falragaszok az egyetemi ifjúság nevében, tehát testület nevében szóltak. Ez az egyik, de a másik meg az is, hogy midőn a szabályokban az mondatik ,hogy az egyetemi tanács joga és kötelessége intézkedni azok iránt, amelyek a fennforgó körülmények szerint szükségeseknek mutatkozunk arra, hogy a rend és illem az egyetemen fentartassék, hogy az egyetemnek, mint tudományos intézetnek jellege szigorúan megőriztessék.« Már e §-nál fogva, ahol először az egyetemi rend, fegyelem és illemről van szó, ha nagy ellentétek mutatkoznak a hallgatóság közt, pártokra szakadások, ellenséges szembeállások , ez is elég jogot ad az egyetemi tanácsnak , ha czélszerűnek látja, arra, hogy jogával éljen. De egyébiránt is engedjen meg a t. képv. ur, az egyetemnek, mint tudományos intézetnek méltósága, igaz, függ a tanároktól, de függ ám a tanulóktól is , mert akármilyen jók tegyenek azon tanárok, ha a tanulók kávéházi gyűlésekkel, fáklyás zenével és nem tudom mivel foglalkoznak az, egyetemnek nem tesz meg tudományos színvonala. (Helyeslés a középen.) Én tehát határozottan állítom, hogy az egyetemi tanács teljesen saját kötelességét teljesítette, midőn a fiatalságot azon czélba vett működéstől eltiltotta. Azt mondja a képviselő úr : »hisz ezen jogáról lemondott az által, hogy más esetekben nem élt vele.« Elsőben is tagadom, hogy azért, ha valamely hatóság nem teljesíti egy alkalommal azt, amit kellett volna, már ki lenne mondva, hogy soha sem szabad neki teljesítenie. De azt is gondolom, — és erre még egy pár szóval visszatérek, — hogy mindig kellően kell mérlegelni az adott helyzetet és viszonyokat, midőn valamely hatóság a neki adott joggal élni akar vagy élni nem akar. (Igaz ! Úgy van a középen.) Azt kérdi különben a t. képviselő úr, hogy mit keres itt a főkapitány, mi köze a rendőrkapitánynak az egész dologhoz ? A t. képviselő úrnak én bátot teszek egy pár szóval megmondani, hogy mi köze van a dologhoz. Én úgy ismerem a rendőrség kötelességét, hogy ha bármely esetben valamely testület,valamely hatóság a maga hatáskörében eltilt valamit, a rendőrség kötelessége azokat, akik ezen, a hatóságnak saját hatáskörében kiadott rendeletnek ellenszegülnek, ezen rendelet megtartására szorítani. (Helyeslés a középen.) És ez így van a világon mindenütt, így van a jogállamban mindenütt, mert a jogállam nem abban áll, hogy a kormánynak és a hatalomnak ne legyen joga, hanem abban, hogy a kormány és hatalom hatalmát oda fordítsa, hogy törvényes szabály meg ne sértessék. (Élénk helyeslés a középen. Fölkiáltások a szélső balon . De nem törvénytelen rendeleteket !) Törvénytelen rendeletekről én ez alkalommal nem beszéltem, mert törvénytelen rendeletekről itt nincs szó. Hogy az egyetemi tanács jogosan járt el, ezt úgy hiszen kimutattam, és én, aki most a rendőrséget védtem a t. képviselő úr ellen, engedje meg, hogy védjem a jogállamot az ő felfogása ellen. (Tetszés a középen). Mert ő azt mondja : »a rendőrségnek kötelessége lett volna előbb kutatni, hogy volt-e joga az egyetemi tanácsnak így eljárni. Már a hol constituált hatóságnak az alája rendeltek irányában hozott végzése fölött a rendőrség tart szemlét,hogy végrehajtsa-e vagy nem , ott nincs jogállam. (Élénk tetszés a középen.) Azt engedje meg nekem a t. ház, hogy arról, mit mondott vagy mit gondolt, vagy mit van joga gondolni és mit nem a muszka czárnak, ne beszéljek. (Tetszés a középen.) A t. képviselő úr úgy látszik, ismerős az ő gondolataival ; én megvallom őszintén, nem tudom azokat, mert arra nézve, hogy itthon, mint az ország érdeke kívánja, rendelkezzem, semmi szükségét nem éreztem, hogy a muszka czár véleményét megkérdezzem. (Élénk derültség középen.) Én, t. ház — mert ezen előhaladott időben nem kivánom hosszasabban fárasztani a t. ház figyelmét, — elsőben kifejezni kivánom szemben azokkal, melyek részint itt a múltkor, és ma elmondattak, részint amelyek bizonyosan terjesztetni fognak, hogy nálam senki sem hazánk fiatalsága iránt nagyobb rokonszenvvel, nagyobb szerettel nem viseltetik (Mozgás a szélső balon.) mondom, nem viseltetik és pedig azért, mert utoljára is a haza, az ország jövője a későbbi időkben e fiatalságtól függ. De épen azért nem viseltetem iránta azon apa szeretőjével, ki jó indulatú, de még tapasztalatlan gyermekét minden gyöngeségében támogatja, sőt biztatja, hanem viseltetem azon kötelességszerű eljárással, hogy abban, miben felfogását tévesnek tartom, figyelmeztessen s miben az ország érdekével ellenkezőnek tartom, attól, ha figyelmeztetésem nem használ, a kormány hatalmával is visszatartsam. (Helyeslés). Mert soha a fiatalság akkor, mikor a teendők súlya ránehezedett, nem bírta annak súlyát elviselni, ha politikai szereplését előlegezte azon korban, midőn még a jövő számára kellett készülnie. (Élénk helyeslés a középen). Ami a törvénysértést illeti, mondhatnám ez alkalommal azt, hogy az egyetem saját hatáskörében járt el, hogy a kormánynak és itt meg akarom mellesleg jegyezni, hogy a kérvényi bizottság sem per absolute kíván, minden kormányintézkedést helyben hagyatni, hanem ezt, mint olyant kívánja helyeseltetni, mely a szabályoknak megfelelőleg történt, de mondom, hivatkozhatnám arra, hogy kötelessége volt a fenálló statútumok értelmében azt helyes eljárásában támogatni. Azonban én teljes készséggel nyilvánítom azt is, hogyha az egyetemi tanács nem lép is közbe intézkedésével, én még akkor is teljesítettem volna azt, mit így az egyetemi tanács végzése folytán teljesítettem. Az egyéni jogok és cselekmények köre kétféle. Vannak egyéni cselekmények, melyekre a jogot egyenesen a törvény adja meg. A kormány nehéz időkben még azon helyzetbe is jöhet, hogy még az ily egyéni jogokat is köteles rendkívüli viszonyok között korlátozni. Csakhogy igen természetesen a legelső alkalommal az eziránti okok felfejtésénél kötelessége a törvényhozástól az absolutiót kérni, s a törvényhozás, ha indokoltnak látja az eljárást, azt megadja, ha pedig indokoltnak nem látja az eljárást, megtagadja hozzájárulását. De vannak egyéni cselekvények, melyekre a jogosultságot pozitív törvény nem adja meg, de amelyek eltiltva nincsenek. Ezen cselekvények közé számítom én az utczai tüntetést. (Helyeslés a középen.) Már most ilyen egyéni joggal szemben a kormány kötelessége sokkal szigorúbb és sokkal nagyobb. A kormány megengedi, tartozik megengedni, midőn abban a közérdekre nézve veszélyt nem lát , de nagy mulasztást követ el, midőn megengedi olyankor is, midőn abból az országra, a közügyre nézve veszélyek háramolhatnak. (Helyeslés a közepén). Én részemről úgy fogtam föl e tekintésben a helyzetet, hogy a kormány azon jognak gyakorlatát, mely az utczai, fáklyásmeneti tüntetésben áll — habár nem hiszem is, hogy épen ettől az ország sorsa és a szabadság ügye függjön, mint a képv. ur mondotta, hogy mondom, nem kívánta korlátozni, mi kitűnik abból, hogy nem csak akkor nem korlátozta, midőn, mint a képv. ur említi, a fúzió alkalmából fáklyásmenetet rendeztetett, hanem nem korlátozta akkor sem, mikor a fáklyásmenet egyenesen, határozottan, a kormány ellen van intézve (így van a középen) ; nem korlátozta, mert nem látott benne semmi veszélyt a köznyugalomra, az országra nézve. De miként már egy más alkalommal is említettem, nem osztom a képvár azon nézetét, mely, engedjen meg, a dolgok felületes megtekintésből ered, hogy mi baj lett volna, ha itt tüntetnek a törökök mellett, amott az oroszok mellett. Igen szép ezt mondani, lehet azt mondani, egyik ellensúlyozza a másikat, szép még Angliára is hivatkozni, ámbár aztán Angliának is vannak kényes pontjai és kérdései és ily alkalmakkor nem épen szokta ezt ily bőven magyarázni, mint a képviselő úr, de méltóztassék nekem meghinni, hogy akár az ország belnyugalmának, akár külfelé állásának szempontjából vétkes mulasztást követett volna el azon kormány, mely megengedte volna, hogy az ország csendes lakói két külön táborra oszoljanak : egyik tegyen törökbarát, másik legyen oroszbarát (Helyeslés a középen.) Ha az egyik megengedtetik nem lehet megtiltani a másikat (Úgy van a középen), s megengedem, meg van ez a két irányzat talán ma is bizonyos körökben, de megengedni, hogy ez azon körökből, hol veszély nélkül vannak, a tüntetések, az izgató eljárások által a helyzetet kellően mérlegelni nem tudó nép kebelébe vitasaékát, ez, ismétlem, a kormány részéről bűnös mulasztás lett volna. (Élénk helyeslés a középen.) Én tehát, t. képviselőház, azon megnyugvással kérem, hogy méltóztassanak a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadván, Mocsáry képvivőt el nem fogadni, mondom azon megnyugvással kérem, melyet merítek azon érzésemből, azon meggyőződésemből, hogy ha kötelességemet megszegni és mulasztást elkövetni nem akartam, máskép cselekednem nem volt szabad. (Élénk helyeslés a középen.) Erre 2 óra elmúlván, sokan az ülés befejezését követelik. Elnök fölveti a kérdést, akarja-e a ház az ülést meghosszabbítani. Simonyi Ernő nem akarja éhség által hajtatni keresztül e fontos ügyet. (Houchard: Nem az!) A polgári szabadság ügye neki fontos ügy, mert ha a szabadság nincs biztosítva, akkor ő az első hajón kiutazik az országból, úgy hiszi Houcharddal együtt. (Élénk derültség.) Tisza indítványozza, hogy ez ügy jövő szombatra halasztassék, a mikor ha a szabályszerű időben el nem telne intézhető, e czélra 6 órakor külön ülés tartatnék. A ház ez indítványt elfogadja s az ülés 11 2 3-kor véget ér. A főrendi ház is tartott ma ülést, melyen több bejelentés után Tombor Iván jegyző áthozta a megyék 1877-i költségeire vonatkozó javaslatot, mely a jogi és pénzügyi bizottsághoz utasittatott s a hármas bizottság benyújtotta a választási novellára vonatkozó jelentését. Mindkét ügy tárgyalása a hétfői ülésre tűzetvén ki, az ülés véget ért. A képviselőinek pénzügyi bizottsága. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében elsősorban a phylloxera kiirtására szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatot vévén tárgyalás alá, rövid eszmecsere után abban állapodott meg, hogy e kérdést függőben hagyja, míg a miniszter által e tárgyban összehívandó enquete véleményét megtudandja. Ezután felvétetett az állatgyógyintézeti tanárok folyamodása, melyben a fizetés javítását kérik. T refor t min. előadja, hogy e kérvény a házhoz nyujtatott be, s hogy e kérvény elintézését a bizottság belátásától várja, megjegyzi azonban egyúttal, hogy nem járulhatna ahhoz, hogy ezen intézet tanárai az egyetemi tanárokkal egy kategóriában levőknek mondassanak ki. Zsedényi elnök szerint a bizottság nem szokott javaslatokat tenni fizetésemelés iránt s ha a kormány ezt tenni szándékozik, vegye fel a jövő évi költségvetésbe. Horváth L. azon nézetben van, hogy a fizetés némi tekintetben javítandó tenne, míg a szervezés megtörténik is. Szontagh Pál azon indítványt teszi, hogy a kérvényezők kérelme teljesítessék. Simonyi E. szintén a fizetésemelés mellett van, a tanári fizetések átalában emelkedtek, itt nem lenne igazságos kivitelt tenni. Wahrmann a kormánynak kívánná kiadatni a folyamodást, minthogy erre a minisztérium hivatott azon megjegyzéssel, hogy a jövő évi költségvetésben a viszonyokhoz képest fizetésemelést javasoljon. Trefort mind elfogadhatónak tartja azt, hogy a fizetések 500 írttal rendszeresítessenek s egyszersmind az ötéves pótlék megadassék. Pulszky Ágost Wahrmann indítványát támogatja. Tiszamin elnök szintén Wahrmann indítványát fogadja el, úgy, hogy a kormány a jövő évi költségvetés alkalmával e tárgyban előterjesztést tegyen. Hefy a kérést jogosultnak tartja, s azon nézetben van, hogy az már most elintézhető lenne. Csengery bizonyos mértékig igazságosnak tartja a kérést, s indítványozza, hogy a miniszter már a jelen költségvetés alkalmával minél előbb tegyen előterjesztést az intézet szervezetének s a tanárok rangfokozatának megfelelő fizetés iránt. A bizottság Csengery indíványát elfogadja. A magyar keleti vasút megvételéről szólójavaslat került azután tárgyalás alá. Simonyi E. e kérdést elhalasztatni kívánja, hogy a bizottság tagjai a közlekedési bizottságnak most először felolvasott jelentését bővebben megfontolhassa. Tisza miniszterelnök felszólalása után azonban kiemeli, hogy a költségvetést, addig míg a tvjavaslat sorsa el nem dől, megállapítani nem lehet, a bizottság megkezdi a tvjavaslat tárgyalását. Hegedűs Sándornak nincsen kifogása a vasút megvásárlása ellen, megjegyzi azonban, hogy a bizottságnak szükségképen ki kell terjesztenie figyelmét a múltban elkövetett hibákra is. Vagy azt kell kimondani nyíltan, hogy fátyolt vetünk a múltakra, vagy pedig ki kell mondani, hogy a még kinyomozható visszaélések kinyomoztatván, büntettessenek meg. Nézete szerint ez utóbbi eljárás a helyes s kívánja hogy a kormány erre felhivassék. Tisza min. elnök azt jegyzi meg, hogy a kormány a kir. főügyésztől jogi szakvéleményt kért arra nézve, van-e kilátás arra, hogyha történtek hibák, sikerrel indíttathassák kereset. A kir. főügyész nem opportunitási szempontból, de kiváló szakemberek meghallgatása nyomán is azon véleményt adja, hogy hibák történtek ugyan, de a dolgok mai állásában az eljárást a siker legkisebb reményével sem lehet megindítani. Ellenkező véleménye tehet valakinek de az okmányok áttekintése nélkül e jogi véleményt alaptalannak mondani, ellenkeznék a méltányosság legegyszerűbb fogalmával. Péchy Tamás mint kijelenti, hogy az ügy múltját nem titkolta, nem palástolta, azt hitte, czélszerű lesz összeköttetésbe hozni az állam elleni követelések ügyét a megvásárlás kérdésével, hogy az ügy valahára elintéztessék. Wardmann azon nézetlen van, hogy e kérdés csak politikai s pénzügyi tekintetben tartozik a bizottság véleményezési körébe. A törvényjavaslatot e szempontból tekintve, elfogadja. Magyarország hitele azon perezben kezdett csökkenni, midőn a keleti vasút részvényeinek kérdése oly nagy mértékben előtérbe lépett. Ma, miután a támasztott követelések egy részét az állam közösei indokoltnak mondák és miután a tapasztalás azt mutatja, hogy csaknem minden vasútnál kártérítést fizetett az állam, nem lenne indokolt, megengedni azt, hogy épen ott indíttassék per az állam ellen, ahol az épen legveszélyesebb tenne. Ez az áldozat ugyan nagy, de nem bírna elég bátorsággal azt javasolni, hogy az visszautasíttassék. Nem érinti a kir. f ügyész véleményét csak azt jegyzi meg, hogy nem férne össze e javaslat elfogadása és másfelől a bírósági eljárás. Móricz Pál elfogadja ajavaslatot, mert azt várja tőle, hogy az az ország hitelére jó hatással leend és hogy ez által a vasúti kérdésekben reformok létesíthetők. Simonyi E. azon nézetben van, hogy ha a törvényhozás e javaslatot elfogadja is azért fenmarad azon joga, hogy évek múlva is felelősségre vonathassa a bűnösöket. Kriminalitásokat csak úgy brevi manu elütni nem lehet. Ha a kormány ezen előterjesztésen kívül egyebet tenni nem szándékozik, akkor nem oldja meg a feladatot, melyre az utóbbi országgyűlés utasította. A kormánynak feladata lett volna nemcsak a kir. főügyészt, hanem más független szakembereket is kihallgatni. A magyar állam erkölcsi hitele érdekében mindenek fölött szükséges, hogy a visszaélések biróság elé vizessenek s a bűn megkapja büntetését. Nézete szerint a javaslat csak pénzügyi szempontból tárgyalandó, egyéb kérdés érintetlen hagyása mellett. Az állam maga szentesítené a visszaéléseket, ha nem indítana vizsgálatot az iránt, kiket terhel a felelősség. A törvényjavaslatra nézve egyébiránt megjegyzi, hogy az pénzügyi és közgazdasági szempontból sem fogadható el. Horváth Lajos a kormány eljárására nézve azt találja, hogy az utasítás szellemében történt. A jelen javaslatot előterjesztő miniszterek álláspontját, nemcsak pénzügyi, de jogügyi szempontból is elfogadja. A bűnvádi eljárás megindítására a kormány nem érzi magát hivatva, mert a siker iránt kétsége van, ha pedig nincs meggyőződve a sikerről, már véleményt nem terjeszthet elő. A kir. ügyész véleménye alapos, mert a magyar igazságszolgáltatás keze ma nem érheti utól a főbűnösöket. Midőn a kérdés ily módon oldatik meg, ebben nincs praejudicium egyes képviselő kezdeményével szemben, ha az elég felelősséget érez magában az initiatívára. Szónok maga részéről nem tud más megoldási módot, mint azt, mely e javaslatban foglaltatik, ebben pedig a részvényesekkel szemben Magyarország méltóságával megegyező megoldás van. Zsedényi kijelenti, hogy egészen eltérő nézetben van, mint a főügyész véleménye. A ház egy bizottságot küldött ki a keleti vasút ügyében fölmerült botrányok megvizgálására, e bizottság jelentése a minisztériumhoz tétetett át. A minisztérium ennek következtében kérte ki a kir. ügyész véleményét s terjesztette elő javaslatát. Szóló sem ehez, sem a jogi véleményhez nem járul. Részletezi az igazgató tanács és az angio-osztrák bank eljárását, s kijelenti, hogy míg ez tisztába nem lesz hozva a bíróság előtt, a vasút megvétele által az illetéket a felelősség alól felmenteni nem lehet. A 10’a milliónyi új teher a költségvetésre nehezedik s inkább meg fogja zavarni az államháztartás egyensúlyát.E vasút megvételét egyátalában nem lehet előnyösnek mondani, s azt kívánja, hogy a kormány utasitassék, hogy az engedélyesek, vállalkozók, az igazgatótanács s a mulasztást elkövetett tisztviselők felelősségre vonassanak és addig a vasutat birói zár alá kell helyezni. Kerkápolynak előbb s ma is az a nézete, hogy e vasút megvétele az államra előnyös. A vasúti politikának sikeres vezetése megkívánja s igazolja ezt. Tisza miniszterelnök azon nézetben van, hogy a bizottság a másik kérdéstől teljesen függetlenül határozhat e javaslat ügyében, mert e javaslat elfogadása nem zárja ki, hogy akik ellen a részvényesek fölléphettek, azokat az állam perbe foghassa. A jogi vélemény se vonta kétségbe, hogy jog van a perindításra csak a sikert mondja kétségesnek. Ezt tartja a kormány is s ha a ház kívánja pert indít, de nem tesz felelős érette. Csengery csatlakozik Wahrmann felfogásához, a bizottság ne mondjon véleményt oly ügyben, mely nem tartozik köréhez, a kormány eljárása iránt. Ez a ház dolga s a ház majd nyilatkozni fog, váljon helyesli-e a nézetet, mely most már a kormányé. Lukács Béla szintén óhajtaná, hogy a ház a múltra nézve is határozzon. A törvényjavaslatot nem fogadja el, mert nem hiszi, hogy ez által az ország hitelének használnánk valamit. Az elnök ezután a kérdést feltévén, a bizottság többsége a törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkozik. Ezzel az ülés véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. — A magyar tud.akadémia III. osztályának ülésén decz. 4-én előforduló tárgyak : 1. Frivaldszky János »Adatok Temes- és Krassómegyék faunájához « 2. Thanhoffer Lajos mint vendég »A módosított Marey-féle értők és jelző s azzal tett különféle kísérletei. 3. Krenner József »Magyarhoni Anglesitek« székfoglaló. 4. Bernáth József részéről »A budai Kinizsi« forrás víznek vegyelemzését beterjeszti Nendtvich Károly. 5. Dr. Schenzl Guidó bemutatja az »Erdélyi magnetikai észleletek« végleges eredményét és a meteorologiai évkönyvek III. és IV. kötetét. — A Deák Ferencz emlékére állítandó szoboralap javára Hódmező-Vásárhely város törvényhatósági bizottmánya november hó 10-én hozott közgyűlési határozatával 100 forintot szavazott meg. A Szilágyi-féle alapítványnak takarékpénztárilag kezelt 10,028 frt tőke részletét a főv. tanács beváltván, utasította volt a letétpénztárt, hogy ezen, mint a múlt évi kamatokból rendelkezésre tevő 2231 frtnyi összegen vásároljon pestvárosi 6 százalékos kölcsönkötvényeket. A letétpénztár a fővárosi pénzpiacon ily kötvényeket nem kapott, miért is azt javasolta, hogy fenti összeg magy, földhitelintézeti levelekbe fektettessék, mihez a tanács szintén beleegyezését adta. A Szilágyi István-féle alapítvány 145.928 frt 25 kr. névértékű tőke után 7980 frt 41 kr. évi kamatjövedelmet hoz, melyből a tankönyvek beszerzésére szükséges 500 frt levonása után 7480 frt 41 kr. kamat után összesen 93 tanuló láttatik el 80 frtos segélyösszeggel.