A Hon, 1877. január (15. évfolyam, 1-29. szám)
1877-01-22 / 20. szám
20. szám. XV. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere. Athenaeum épület földszinti:inüz.et Mísiklis: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra............................................ írt — ki 6 hónapra...........................■ • • 12 * * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatika Reggeli kiadás. Budapest, 1677. Hétfő, jan. 22 SzerlőDÉSIRtés»! Krodias Barátok-tere. Athenaeum épitisi. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalból (Barátok" tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: XIV-tusz évfolyam líra.. Félévre ..... Negyedévre . . . Egy hóra .... Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint ...................................... 12 frt 6 frt 2 frt 1 frt 1 CF~ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre potai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest,Ferencziek tere,athenaeum-épület küldendők. Előfizetőinket abban a kedvezményben részesítjük, hogy Jókai Mór »Forradalom alatt irt művei« czimü diszkötésü kötetet, melynek bolti ára 5 frt, megrendelésre 2 forintért megküldjük. A *Eos« MadéMoratívia. Budapest, jan. 21. A konferenczia utolsó ülése szombaton volt. Most már komolyan a legeslegutolsó. A zárjegyzőkönyv ma íratott alá Zichy Ferencz gróf lakásán, ki Werther és Ignatieff társaságában kedden délben távozik Konstantinápolyból Várna felé. A többi követek is követni fogják a »hármas szövetség« képviselőinek példáját. Az utolsó konferenczia ülésén a porta megbízottai a nagytanács határozata alapján és értelmében visszautasították az ultimátumban foglalt követeléseket, s így megcáfolva jön nyomban az »Agence Havas« által szárnyra bocsátott hír, hogy a törökök a nagytanács határozata ellenére is kedvezményeket fognak tenni a hatalmaknak. A zárülésen Salisbury kimondá, hogy a tanácskozásokra közös alap nincs többé, Ignatieff pedig elfogadhatlanoknak nyilvánítja porta javaslatait. A conferencziának tehát csakugyan vége. Az utolsó ülés előzményeiből kiemeljük a következőket. Salisbury a szultán előtt Disraelinek egy sürgönyét olvasá fel, melyben az angol miniszterelnök helyeselte Salisbury programmját. Múlt kedden pedig a pénzügyi missióban járó Odian effendi Disraelihez hivatott, ki őt arra szólította fel, hogy a szultánnak sürgősen távirati uton engedékenységet tanácsoljon, mert azon esetben, ha a conferenczia eredmény nélkül oszlanék szét, Törökország nem számíthat Anglia semminő támogatására. Az a kérdés merül fel most: quid nunc? Az angol lapok azon nézetben vannak, hogy a háború nem szükséges következménye a conferenczia sikertelenségének. Ezen felfogáshoz csatlakozik a berlini »Nordd. Alig. Ztg.« is, mely többi közt ezeket írja: »A török kormány nem panaszkodhatik. Az európai hatalmak oly türelmet tanúsítottak vele szemben, mely nem annyira Törökország iránti szeretetből, mint inkább azon lehetetlenségből származott, hogy a mai török államszervezet egyszerűen eltöröltessék oly módon, hogy helyére valamennyi hatalom érdekeinek megfelelő rendszer állíttathassék. Európa húsz évig várta a gülhánei hatti serif megvalósulását, melylyel Törökország annak idején az európai népcsaládok sorába lépett. Andrássy gróf 1875. decz. 30-ki jegyzékében a három császári hatalom nevében oly tanácsokat adott a divánnak, melyeket a megadandók minimumának jelzett. A porta elfogadta azokat, hogy végrehajtatatlanul hagyja. A három hatalom múlt év májusában a berlini memorandumban világosabb nyelven lszéltek. Ennek az angol kormány részéről történt visszautasítása és az angol flottának a Besika öbölbe küldése Konstantinápolyban azon illúziókat keltette, mintha Anglia készen állana fegyveresen közbelépni, a török uralom fenmaradásáért stb. így mondja el Bismarck lapja a dolgok históriumát s a török alkotmányhoz érve, megjegyzi, hogy azt egyik hatalom sem tekintheti komoly dolognak (— már miért nem ?) sem pedig a hatalmi követelések minimuma megadásának. Ismét a hármas szövetség előtérbe lépését helyezi kilátásba. Legalább Németország most is, mint ezelőtt, rajta van, hogy monarchiánk és Oroszország között egyetértés és közös eljárás jöjjön létre. A dolgok természetszerű folyama az volna, hogy hagyják már most magára a portát, boldoguljon amint tud, léptesse előtérbe alkotmányát, valósítsa meg az ígért és proklamált reformokat s mutassa meg Európának, hogy komolyan belépett a szabad államok sorába. De Oroszország aligha lesz hajlandó ezt tenni. Ezután is bolygatni fogja a tüzet, hogy újból lángra lobbantsa. Szerbiában már számítnak is újból az orosz segítségre. Tegnap Belgrádban egy katonai parádé volt, mely alkalommal Milán azon reményének adott kifejezést, hogy Oroszország ismét segíteni fog egy közel kitörendő háborúban a szlávság közös ellensége ellen. Beszédét az összes szlávok protectorának, Sándor czárnak éltetésével végezte . A vallás- és közoktatási miniszter a középtanodai törvényjavaslat tárgyában egy előértekezlet hívott össze, melyre számos tanférfi, — köztük a képviselőház tagjai közül Várady Gábor, Molnár Aladár, Schwarz Gyula, Molnár Antal, Baross, Antalffy, Pap Gábor stb. hivatalos. Az értekezlet a kereskedelmi minisztérium elnöki hivatalában f. hó 23-án d. u. 5 órakor fog megtartatni. — A czeglédi küldöttség a »Hungaria«-beli diss ebédről táviratot küldött a Konstantinápolyban időző magyar ifjúságnak, hogy üdvözlését és szerencsekivonatát a testvériség feláldozó készségével együtt fejezze ki Midhát nagyvezérnek. — A dunai török sereg harczképességéről igen érdekes és figyelemre méltó levelet olvasunk Rustsukból a »Pol. Corr.«-ben. E szerint a Bulgáriában levő összes török haderő 146,000 embert és 202 ágyút tesz ki. Ezen létszámhoz nincsenek számítva a szabálytalan csapatok s az egyre oda érkező tartalékosok. Ami a katonaság minőségét illeti, a nzámok (rendes katonaság) kitűnően gyakorlott katonák s vitézség, kitartás és kevéssel való megelégedés, tehát három kiváló katonai erény tekintetében bátran kiállják a versenyt Európa legjelesebb seregeivel. A rendes lovasság is kitartó s meg fogja tenni kötelességét. Nagy szolgálatára vannak ennek a cserkeszek, kik 20 svadronba vannak osztva. A tüzérség aránylag gyenge, mindazáltal a legjobb anyag fölött rendelkezik s a tisztek között sok kitűnő ember van. — A miliczia, vagy mint most nevezik, a nemzetőrség is már szervezve van Bulgáriában s naponta hadgyakorlatokat tart. Pár hét alatt teljesen alkalmas lesz a honvédelemre. A katonaság igen jól van elszállásolva és szelleme kitűnő. Főparancsnoka, Ahmed Ejub pasa fbizik is fölötte katonáiban. Az élelmet nyolcz gőzös szállítja, mely szakadatlanul közlekedik Konstantinápoly és Várna között. Midhát pasa kiadta a rendeletet, hogy Bulgáriában a requisitióktól tartózkodni kell. Február 1-ig a hadsereg bevégzi stratégiai felvonulását Sumla és Tulcsától Viddin és Lom-Palankáig. A török fővárosban haditanács tartatott, melyben Midház utalt arra, hogy a porta a szerződések értelmében tartozik védelmezni Romániát kültámadások ellen. Ha az orosz haderő átlépi a Pruthot, ez jel lesz arra, hogy a török haderő is átlépje a Dunát. És a török hadsereg mostani felállítása arra mutat, hogy a porta csakugyan úgy is fog tenni, amint Midhát a haditanácsban nyilatkozott. — A tengerészetünk körében m. évi deczember hóban történtekről a kir. tengerészeti hatóság Fiuméban a következőket jelenti: Tengerészetünk a múlt hóban két hajót veszített u. m. a »Camilla« nevű 557 tonnás bark hajót, a Fekete tengeren Odessából Angliának tartva, és az »Andre« nevű 363 tonnás bark hajót, mely Newportból kőszénrakománynyal Tarantóba indulva, az angol partokon Pensance közelében hajótörést szenvedett. Az »Andre« az angol csatornában a múlt hóban dühöngött erős viharoknak esett áldozatul, melyek tartama alatt összesen 80 hajó veszett el. Mindkét hajó személyzete megmenekült. A december hóban Castel Muschio mellett zátonyra futott »Sebastiano« nevű olasz vitorlás hajó megmentése körül tanúsított eljárásáért e hatóságnak az olasz kormány itteni képviselője útján köszönetét fejezte ki. A »Caracciolo« nevű olasz kir. hadihajó, melynek a Sebastiano megmentésében különös érdeme volt, múlt hó 8-án eltávozott. Thomson Ariel angol hajókapitánynak, mint az »Italy« nevű angol gőzös parancsnokának, a tengerészeti hatóság a londoni cs. és kir. főügynökség útján egy 30 font sterling értékű arany órát juttatott jutalmazásul azon szolgálatáért, melyet gőzösével a »Stilicone« nevű két árboczos magyar hajónak nyújtott, midőn az New-Yorkból jövet egy ismeretlen amerikai hajóval öszeütközött és a sülyedés veszélyében forgott. Az említett ajándék a liverpooli tengerészeti hivatal részéről, ottani consulunk és a többi tengerész kapitányok jelenlétében, egész ünnepélyesen adatott át. Odessából m. hó 22-ikén az osztrák-magyar Lloyd »Mensy« nevű gőzöse 22 ezer hektoliternyi szemes életet hozott az itteni gőzmalom számára. Nevezett gőzös jelenleg lisztet terhel. Mind a kirakodás, mind a beterhelés az új és épen a múlt hóban a közlekedési minisztérium részéről kiküldött bizottság által felülvizsgált rakparton történt. Ezen part még újabban fog ily ki- és berakodási műtétre szolgálhatni, ha annak hosszában a vágányok elhelyezve és azok kikövezve lesznek. Ezen munkát a hatóság mielőbb eszközöltetni fogja már azért is, hogy a fiume-liverpooli gőzhajózási vonalnak mielőbb várható megnyíltával egy nagyobb forgalomra alkalmas helyről gondoskodva legyen. A tengerészeti hatóság rendelkezése allatt álló gőzkotró, melylyel a nyár folytán Zenggben, Noviban és Czirqueniczában jelentékeny kotrásokat eszközölt, m. hó 13-án Fiuméba lett vontatva, hol jelenben a Fiumara csatornában és annak torkolatánál dolgozik. A cs. és k. tengerészek »Andreas Hofer« nevű avizó-gőzöse múlt hó 25-kén ért ide Zárából, fedélzetén a dalmácziai helytartóval, kinek visszaérkezésére a kikötőben vár. A kapitányi vizsgálatokra 2 és a hadnagyira 6 jelölt jelentkezett. Ezek közül kapitányi okmányt egyik sem, a hadnagyit pedig 4 nyerte el. A többiek a vizsgálat ismétlésére lettek utasítva. A Vatican részéről nagy változásokat jelez egy bécsi lap római távirata. Eddig Patrizzi és Antonelli bizonyos mérséklő hatással voltak a pápára; most már az új államtitkár, Simeoni semmi befolyással sincs az egyház fejére, ki Bino (»a syllabus atyja«) és Monaco bibornokok hatalmában van egészen. Ezek befolyása alatt legközelebb vehemens iratokat és nyilatkozatokat várnak a pápától az állam és polgári társadalom ellen. A pápa elsősorban Olasz- és Németország ellen fogja szórni világait kettőzött erővel; püspökké csak az lesz ezután, kiben feltétlenül megbíznak. »Csak engedelmesség, szilárd összetartás és megszeghetlen hallgatás« — adtatott ki jelszó gyanánt a Vaticanban stb. — a bécsi miniszterek budapesti útjához gyűlöletes vezérczikkel kiván szerencsét a »N. fr. Presse.« »Az osztrák nemzeti bank kiváltságának utolsó évét éljük «— írja e lap. Deczember 31-én lejár e kiváltság, nem is egy egész év múlva hát. Az idő, mely alatt szabad határozás és eljárás lehetséges, szemmel láthatólag csekély. A továbbhabozás minden napja jobban és jobban megfosztja a magyar kormányt a lehetőségtől, hogy önrendelkezési jogával, az eddig rendelkezésére állt határok közt is, éljen. Még tőkeerő léte esetén is, amely az alappal bíró nemzeti bankot rögtön fölállítani hajlandó lenne, nehéz, sőt alig lehetséges lenne, az új bank szervezetét az év végéig oly módon befejezni, hogy az egész Magyarországon átvehetné az osztrák bank teendőit. Sőt maga a bankjegynyomás is oly gondosan előkészítést igénylő s mégis lassan dolgozó apparátust követel, hogy a föllevő határidő alatt már a szükséges milliók el sem lennének készíthetők, föltéve, hogy Magyarország már eleve nem akarna a bankjegyhamisítók eldorádójává válni s jegyeinek hitelét még számos hamisítvány által is rontatni. Minthogy azonban ily pénzerő létéről mit sem tudunk, az ellenmondás veszélye nélkül lehet állítani, hogy ma már az önálló bank felállítására késő az idő, hogy a szabad választás ideje, amennyiben ez egyátalán fenforgott valaha, már elmúlt. Miért hát még most is tovább halogatni azt, amit elkerülni nem lehet ? Magyarország helyzete mindennap kedvezőtlenebbé vál, mert mi meg vagyunk győződve, hogy ma még sok nemzetgazdasági speciális előnyt vívhat ki, amelyekre nézve nem lehet biztos, nem jön-e idő, mikor már ezekre gondolni is késő lesz. Ha még egy pár hónap telik el a habozással, s ingadozással, akkor Magyarország kénytelen lesz meghódolni a nemzeti bank parancsszavának, akkor föltétlenül kell megadnia magát az előtt, amitől legjobban retteg: az osztrák nemzeti bank akaratának. A legjobb, a legnemzetibb hajszolásával nagyhamar oda jutnak, hogy még azt sem tudják majd elérni, ami bőven rendelkezésükre állott, s örvendeniük kell, ha azt zavartalanul tovább élvezhetik, amit most megvetőleg taszítanak el. Ez oly világos, oly nyilvánvaló, hogy bizonyára elégséges, e szempontot kiemelni, hogy Magyarország a további halogatás veszélyeire figyelmessé legyen. A sybilli könyvek sokszor emlegetett története akkor próbát állhatna Magyarországon is.« Ehhez a kedves beszédhez fölösleges kommentárt írni. A »N. fr. Pr.« tegnap még tagadta, hogy Magyarországnak lenne joga az önálló bankhoz, ma azt állítja, hogy e jog érvényesítése már késő; refugium nincs más, csak az osztrák javaslatok elfogadása. Ha így lenne a dolog, akkor természetes egy csöpp igazság sem lenne a további fejtegetésben, mely a rögtöni döntést sürgeti. Ha már ott állnánk, hogy nolle-velle az osztrák álláspont elfogadása lenne az egyedüli tehetség , akkor bízvást halogathatnék ezt a fizikai határidő végső napjaiig, miért hogy az a nemzeti bank, mely tudja, hogy máshova ép úgy nem fordulhatunk ma, mint holnap, miért lenne előzékenyebb ma, mint holnap s miért élne kevésbé siváran azon parancs szavával, melylyel bennünket fenyeget, azt elképzelni nem tudjuk,s az valóban elképzelhetlen is. Épen azért adunk hát igazat a »N. Fr. Pr.« végkonzequencziájának, mert premisszái közül nem igaz egyetlenegy se, s mi is sürgetjük a gyors, a haladéktalan döntést, mert ma még mindaz nem késő, a mi fönmarad számunkra tenni valóul, ha az osztrák méltányosságból csakugyan nem telik több, mint a mennyi ígérkezik. S végezetül idézzük e helyett a sorokat, melyekkel laptársunk az »Ellenőr« kommentálja a közös miniszteri értekezletet: »Az osztrák miniszterek hétfőn érkeznek s ezekkel— ő felsége egyenes kivonatára — egy új tanácskozás lesz, valószínűleg kedden. Hogy mi jót várhatni ebből, azt ugyan nem találhatja ki senki. Hanem hát legyen meg ezen utolsó kísérlet is. De tovább aztán ne tartson ez a rejtelem, mert már nemcsak aggasztóvá, hanem boszantóvá is kezd lenni az országra nézve. Elég ideje, hogy az osztrák nemzeti bank kormánya és politikusai úgy viselik magukat irányunkban, mint a conferentia a törökök irányában. S reméljük, hogy úgy is járnak velünk. A magyar fiatalság küldöttsége Konstantinápolyban. A török fővárosból érkező lapok több érdekes részletet közölnek a magyar fiatalság oda érkezéséről és ottani szerepléséről. Egyet-mást közlünk mi is kiegészítésül eddigi táviratainkhoz. A magyar fiatalságot Konstantinápolyba érkezésekor a Galata-Szerélybeli lyceumhoz roppant néptömeg kisérte folytonos éljenzések és acclamatiókkal. A lyceumhoz érkezve, Mehemet Rusch tanuló következő beszéddel üdvözlő a magyar fiatalokat : » Kis társak! Örömünk és elismerésünknek adunk kifejezést a fölött, hogy egy hosszú útra vállalkoztatok, hogy egy hosszú útra vállalkoztatok, hogy minket meglátogassatok. Ez megtisztelés minden ormánkra és főhadvezérünkre nézve is. Látogatástok új életre ébresztendő a magyar és ottomán nemzet közti barátságot. Örülünk, hogy constatálhatjuk, miszerint az erkölcsi ragaszkodás tény. Látogatástok ragyogó történetünk lapjait diszitendi. Az élénk és igaz barátság érzelmeinél fogva, melyeket táplálunk a hősi és nemes magyar nemzet iránt, arra késztet, hogy nektek a legőszintébb köszönetet mondjunk. Éljenek a magyarok. Éljen Magyarország királya !« Egy másik tanuló pedig, Ozmán Murád (Ali Nizami pasa fia) így szólt franczia nyelven: »Uraim és kedves bajtársak ! Szerencsések és büszkéknek érezzük magunkat, hogy titeket ottomán földön fogadhatunk, oly perczben, mikor rokonszenvetek és tiszteletetek oly becses tanúbizonyságát adjátok hadvezéreink egyik legjelesbike iránt. Kétszeresen hízelgővé és barátságossá teszik eljárástokat a mostani körülmények s azon valódi vendégszeretetből, melyben titeket minden polgártársunk részesítni fog, meg fogtok győződni arról, hogy hálánk és elismerésünk igaz és mély, nem futólagos , és a jövőre nézve a legszebb gyümölcsöket fogja megteremni. Mi ezelőtt is jól tudtuk azt, hogy a nemes magyar nemzet szívének lovagias érzelmei által túl tesz valamennyi nemzeten, de ti erre nézve egy egészen váratlan példát szolgáltattatok azáltal, hogy személyesen jöttetek hozzánk érzelmeitek kitüntetésére. Legyetek üdvözölve nálunk, magyar bajtársak, Konstantinápoly egyetemi fiatalsága által, mely büszke rá, hogy ily bajtársai vannak. E szavakat aztán magyarul mondá a szónok: »Éljen Magyarország és a magyar király! Éljen!« A diszkard átadásakor tudvalevőleg Szűcs Gyula tartott beszédet, Abdul Kerimhez. A szónoklatot zajos magyar és török acclamatiók követték. Midőn csend lett, Száva pasa vette át a szót és a Serdar-Ekrem (Abdul Kerim) nevében a következő beszédet olvasó: Urak! Élénk örömmel és mély megelégedéssel látom Konstantinápolyban a nemes magyar nemzet bátor és vitéz ifjúságának küldöttségét. Az újabbkori történelmi tények, melyekről önök oly fenkölt nyelven tesznek említést, valamint a szomorú viszályok, melyek egy távolabb múltban két testvér nemzetet egymással barczra kényszeríttettek, kézzel foghatólag tanúsítják, hogy a népek és kormányaik egyaránt tévedésbe eshetnek, és hogy ez gyakran elvakítja még a legbölcsebbeket is az emberiség szent ügye fölött. De a tények azt is mutatják, hogy a tévedés helyébe lép a valóság, a hazugság helyébe az igazság. A nemes magyar ifjúság magaviselete, önök jelenléte Konstantinápolyban, még a leghitetlenebbeket is meggyőzheti ezen nagy bölcsészeti igazság felől. Önök, urak, szívesek voltak említést tenni az én katonai érdemeimről, azon szerencsés fegyveres tényekről, melyeket uralkodóm megbízása folytán intézhettem. Lelkem mélyéből mondok köszönetet ezen rokonszenves méltánylásért, és kérem, higyyék el nekem, hogy e dicséret egy oly kitűnő barczi nemzet ifjainak szájából, mint az önöké, régi katonáink szívét a legnagyobb mértékben megörvendeztetni. Azok, kik gyakran vezették az embereket a csatába, és kik az emberiség tömegeinek összeütközéseit, melyeket csatáknak nevezünk, intézték, azok, mondom, elsők fogják e rettenetes szükséget kárhoztatni. Minden idő legnagyobb katonáinak emlékiratai meggyőzhetik önöket erről. De ha egy nemzet függetlensége, ha egy uralkodó becsülete van fenyegetve, akkor a háború nem csak szükséges rész lesz, hanem az egyszersmind minden hazafi szent kötelesége is. Akkor még az emberi szeretet és a morál is megengedik a szerencsés parancsnoknak, a győzelmes hadseregnek, hogy a vele barátságos nemzet Szerencsekivánatait és dicséreteit elfogadja. A háború, melyet mi viselünk, ilyen természetű; senki nem képes azt lecsillapítani. Az önök szerencsekívánatai és dicséretei, melyeket a hősies ottomán nemzet nevében és vitéz parancsnoktársaim nevében elfogadok, ezennel üdvözölve legyenek. Boldog vagyok, hogy ezeket arathatom. Elfogadom a diszkardot, melyet önök a magyar nemzet nevében felajánlanak. Az irántam való rokonszenv és az ozmán hadsereg hősi erőfeszítéseinek csodálata jeléül tekintem azt. Van valóban egy kötelék közöttünk, mely jövőben a két testvérnemzetet egyesíteni fogja. Adja Isten, hogy ezen egyesülés és ezen szerencsés eredmények mindig csak a czivilizáczió és haladás pályáján érvényesüljenek. De ha a becsület törvényei mást parancsolnának, az öreg katona, ki most önökkel beszél, mindig kötelességének és büszkeségének fogja tartani, hogy vérét a harertéren az ottomán csapatok élén fejedelme szolgálatában ontsa. Éljen a hősi és nemes magyar nemzet! Éljen a a magyar ifjúság! Éljen a magyar küldöttség! Egy uj épület felavatása. Az országos kisdedóvó egyesület uj palotája ma délelőtt fényes ünnepélylyel nyittatott meg. Az egyesület a mai ünnepélylyel vágyainak rég óhajtott czélját érte el; a szakkörben megindított mozgalom, melyet időközben ismételve annyi akadály gátolt a fejlődésben, a mai napon véglegesen belépett azon mederbe, melyben tovább haladva, ezentúl közéletünk egyik kiváló tényezőjeként fog szerepelni. Az egyesület legelső kezdete 1836-ból ered, midőn márcz. 5-én a nemzeti kasinó termében több lelkes honleány és honfi kezdeményezésére tartott gyűlésen a »kisdedóvó intézeteket Magyarországon teresztő egyesület« megalakult. Ez egyesület Fesztetics Leó gróf elnöklete alatt 1837-ben Tolnán, 1843-ban pedig Pesten a Valera utczában óvóképezdét állított föl. Ez időtől kezdve 1875-ig 443 nevelő került ki ez intézetekből. A forradalom után az egyesületre nehéz napok következtek. Az egyesület iránti buzgalom megcsökkent s az óvó képezdében évről évre alig lézengett egy pár tanuló, 1854 ben meg épen egy sem volt. A főváros terén keletkezett idegen nyelvű Frőbe- féle egyesületek működése folytán a nemzeti műveltség terjesztésére irányult ez egyesület mind több-több tért kezdett veszteni a társas életben. Ily csüggesztő állapotok közt P. Szathmári Károly vette az ügyet kezébe, s az az iránt érdeklődőket 1873. jan. 26-ára gyülésre hívta össze Pestmegye házának nagytermébe. E gyűléstől datálódik a kisdednevelésnek újabb föllendülése; megalapittatott az »országos kisdedvédő egyesület«, mely azonnal képezdét, majd az árváknak menedékházat nyitott. Csakhamar belátták azonban, hogy a közös czél előmozdítása legkönnyebben elérhető az erők tömörítése által így jött létre 1874. jun. 25-én a két egyesület egyesülése »Országos kisdedóvó egyesület« czím alatt. Az egyesülés hatalmas lendületet adott az ügynek. Az elnökséget Tisza Kálmánné és Ürményi J., az elnöki helyeket gr. Szapáry Gyuláné és Várady Gábor foglalták el. Azonkívül a főváros és az ország legelőkelőbb egyénei szentelték buzgalmukat az egyesület czéljainak. Az eszme mind nagyobb hullámokat vert az országban,1875 nyarán már 200 hasonczélú egyesület volt az országban; a főváros területén levő kisebb egyesületek önkényt csatlakoztak a központihoz, s az egyesület csakhamar hozzá foghatott a nagy munkához hogy czéljának megfelelő külön épületet emeljen. Az épület, egyesek és testületek, valamint az állam és főváros segélyzése mellett most már fenáll, s a mai fölavató ünnepély lelkesült hangulata mindekit meggyőzhetett arról, hogy az egyesület az ezután reá váró szerencsésebb körülmények közt fokozódott buzgalommal fog haladni kitűzött czélja felé. A mai ünnepély a legfényesebbek egyike volt, minőt valaha egy egyesület szűkkörén belül ünnepeltek. Az egyesület új háza a fővárosi szegények háza mögött a meghosszabbított rózsa utcza, ettől fogva óvó utczában fekszik egézséges, jó levegőjű helyen. A díszes, két emeletes épület a felavatásra zászlókkal és zöld lombokkal volt földiszitve. A lépcsőn gr. Brunzwick Teréz mellszobra fogadta az érkezőket. Az ünnepély az épület első emelti termében folyt le. Ő felségeik a király és királyné megjelenésükkel különös fényt adtak az ünnepélynek, melyen a főváros legelőkelőbb körei vettek részt. Ott voltak Tisza, Trefort, Szende miniszterek, Várady Gábor, Jókai Mór, Szapáry főispán, Ivánka Imre, Ráth főpolgármester, Gerlóczy alpolgármester, Békey tanácsos, Szilassy pest megyei alispán, a tanférfiak közül Bója Gergely tanfelügyelő, P. Szathmáry Károly, Ballagi Mór, Molnár Aladár. A hölgyek közt ott voltak Tisza Kálmánné, Jókainé, gr. Szapáry Gyuláné, b. Eötvös Józsefné, gr. Degenfeld Lajosné, Kralovánszky Istvánné, Várady Gáborné, Vörös-Beniczky Irma, P. Szathmáry Károlyné, Bischitz Dávidné, Bohusné, stb. A lépcsőkön és ajtóknál díszruhába öltözött fiatal képviselők képezték a díszőrséget. Ő felségeik a király és királyné pont 12 órakor érkeztek meg. Mondl altábornagy, K. Nopcsa és Festetics grófné kíséretében. A bejáratnál Tiszáné, Kralovánszkyné, Várady Gábor, P. Szathmáry Károly fogadták a felséges vendégeket. A terembe megérkezvén, a jelenvolt vendégek lelkesült éljenzésben törtek ki. Ő felségeik a számukra elkészített két karosszék előtt foglaltak helyet, mellettük jobbra és balra az előkelőbb vendégek, előttük az intézet árvái álltak. A többi meghívott közönség ezek mögött és a mellékteremben foglalt helyet. Az ünnepély megkezdődvén, a képezde növendékei és az intézet árvái egy alkalmi dalt énekeltek el. Ezután Várady Gábor egyesületi másodelnök a következő beszédet tartotta : Az országos kisdedóvó egyesület csak kötelességét teljesíti akkor, midőn árvaházzal és mintaóvodával egybekötött képezdéjének ünnepélyes felavatását eszközli. Kifejezése ez ünnepély a magasztos örömnek a fölött, hogy ez intézet átadhatik szép és üdvös rendeltetésének, mely nem más , mint a kisdedóvás, kisdednevelés ügyét a szeretet és kegyelet melegével ápolni, és bevinni azt az ország minden kunyhójába. Kifejezése ez ünnepély a mély bálának Ő felségeik, az államkormány, a főváros, a honfiak és honleányok iránt, azon kegyes adományokért, a melyek a jótékonyság kiapadhatlan forrásaiként folyvást táplálják úgy a hazában levő kisdedóvó intézeteket, mint egyesületünket s eszközük, hogy intézetünk életgyökerei megerősödjenek. És kifejezése ezen ünnepély azon fogadásnak az egyesület közegei, tagjai részéről, hogy nehéz, de hálás feladatuk teljes tudatában, minden igyekezetüket arra fordítandják, hogy legyen ez intézet s maradjon mindvégig gyapontja, éltetője a hazai kisdednevelésnek, s váljanak az intézeti képezdének növendékei mind megannyi apostolaivá az emberszeretetnek, a melynek egyik legszebb, leggyöngédebb nyilatkozata a kisdedóvás. E kisdedek pedig s azon százak s ezrek, a kik utánuk jönni fognak, midőn elhagyják ezen első mezejét a játszva tanulásnak s tanulva játszásnak, eme bölcsőjét a munkásságnak, váljanak értelmes, szorgalmas, erélyes és istenfélő gyermekeivé a szerető édes anyának, hazánknak és őseink nyomdokin haladva, legyenek tántorithatlan hivei a trónnak ,eg kegyelmesebb királyunknak. De ezen sokszoros kötelesség teljesítése könnyűvé válik nekünk, midőn látjuk mindenfelé a tevékeny részvétet, a vetélykedő öntudatos sorakozást a közművelődés jelvényei körül, látjuk erősödni a meggyőződést, hogy a kisdedóvás és kisdednevelés ügye hazánkban nem csak közművelődési, hanem egyszersmind társadalmi és közerkölcsiségi kérdés is, hogy kisdedóvás nélkül nincs valódi népnevelés enélkül pedig nemzetünk anyagi, szellemi, erkölcsi élete nem biztosabb, mint a futó homokban gyökeredző fáé, melyet az első vihar felforgat. De legkönnyebbé válik nekünk e kötelesség teljesítése, ő felségeik legnagyobb kegyelme által, a midőn, mint ime most is, a legmagasb helyről jön a buzdítás, a lelkesítés, midőn a trónról világítja meg utainkat a legszebb példaadás fénye ; midőn nyelvünk, amelyet ő felségeik fejedelmi udvarukban meghonosítottak, nyelvünk, melynek terjesztésére bizonynyal egyik leghatalmasabb eszközéül szolgálnak óvodáink, az ő felségeik által nyújtott példaadás sugárain, Magyarország legtávolabb zugaiba is behatol; midőn ő felségeik nem a magasban, béretek ormain, elpusztult fejedelmi ősi várak romjain építtettek királyi palotát, hanem völgyben népeik közepette szerény kastélyban töltik áldásövezte napjaikat, hol, az isteni Megváltó nyomdokin haladva, gyöngéden gondoskodnak a nép kisdedeiről s szereznek, azoknak örömöket. És midőn ő felségeik legkegyelmesebb királyunknak, királynőnknek ezen legmagasabb jelenléte által a hánnak lakói örökké tartó bizonyságát mérik annak, hogy az árvák gyámolitása, a kisdedek óvása, nevelése áldott és szentügy, mert első lépés ez a népek boldogitására. És igy áldott és szent e hely is, mert ahova ő felségeik lépnek egynagy ügy és a nemzet nevében, az a hely, az, az ügy megáldva és megszentelve van. Éljenek ő felségeik! A beszédre lelkesült éljenzés hangzott föl, melynek lecsillapulta után P. Szathmáry Károly olvasta föl »A teljesült álom« czimű költeményét, mely nagy hatást keltett. A programm következő pontja Bója Gergely tanfelügyelő beszéde volt, ki a kormány részéről üdvözölte az egyesületet. Bója a következőket mondá: Mint Budapest főváros tanfelügyelője s úgy is