A Hon, 1877. május (15. évfolyam, 106-135. szám)
1877-05-01 / 106. szám
e Itte ha tiltakozunk ez eszme ellen, és oly helytelennek tartanók, ha akár osztrák részről jövő fogás, akár magyar részről jövő elégületlenség következtében, megbolygattatok most a monarchia szervezetének alapját képező dualismus, ami, hogy magyar részről komolyan szóba nem jöhet, bizonyítja az, hogy most a szélső bal folyton lankadó törekvésén kivid, a parlamentben nincs párt, az országban nincs nagyobb töredék, mely ezt akarja. Nem főleg most, midőn külháború és súlyos belviszonyok különben is elég ingadozásnak és zavarnak teszik ki hazánk és monarchiánk fejlődését, tekintélyét. Az osztrák törekvés nálunk csak a tudatlanokat csalhatja meg és e tekintetben még a szélső bal sem számít amaz osztrák áramlatra, melyről mindenki tudja, hogy a legszorosabban centralistikus. Ami a kiegyezés tárgyalását illeti, az elhalasztási indítvány, melylyel az osztrákok, mint bécsi lapok írják, előállanának, ha tudnák, hogy nálunk visszhangra talál, tagadhatatlanul védelmezhető lenne, a háborús események pressiójával De nálunk úgy okoskodnak, hogy amíg a háborúba be nem vonatunk, addig tárgyalhatják a parlamentek a kiegyezést, melynek függőben léte, tagadhatatlanul, árt hitelünknek, sőt külügyi aciónknak is. De különösen árt a mi országgyűlési működésünknek , mert ez országgyűlést eddig is csaknem meddővé tette e kérdések függőben léte, a kormány és pártja közti viszony, valamint az ellenzéki árnyalatok magatartása is észrevehetőleg, ennek befolyása alatt áll, és egyfelől bizonyos nyomott egykedvűség, másfelől sokszor indokolatlan ingerültség van sőt minden irányban az actió bénultsága, a tárgyalás vontatottsága észlelhető. Ez állapot megrontja, meddővé teszi parlamentarizmusunkat. Ez tagadhatatlan. De másfelől: az is bizonyos, hogy a nemzetközi események, a vészterhes háború is elvonják a figyelmet, deprimálólag hatnak a kedélyekre. A szakszerű kérdések érdemleges megvitatása így nehéz. De ezt már most kimondani és a kérdéseket elhalasztani korai lenne, sőt káros annyiban, mennyiben nemcsak nemzetközi helyzetünket és hitelünket rontaná, de specializer Magyarországot, a megromlott statusquóval hagyná meg, fölemelt vámokkal és bank nélkül. Ezért azt tartjuk, hogy a bizottsági tárgyaláshoz szükséges hozzáfogni, a közben a világesemények vehetnek oly fordulatot, hogy tájékozva lehetünk a felől, hogy nekünk milyen állást kell azokkal szemben elfoglalnunk és ha érdekeink az actiót követelnék, vagy ez események nagy mérveket öltenének, akkor helyén lesz a kiegyezés elnapolása, de akkor meg gondoskodni kell egy nekünk kedvezőbb provizóriumról, máskülönben drágán fizetjük meg az elnapolást, anélkül, hogy javíthatnék a végleges szerződést. Ennek legjobban megfeleljen a pályakézdést az illető szakosztály formulázni fogja s a pályázat legközelebb kihirdettetik. Bertha Sándor Széchenyi Istvánnak egy levelét ajándékozta az akadémiának, továbbá atyjának, id. Bertha S.-nak »Országgyűlési tárczák 1830-ból« czimü művének 200 példányát. Ez utóbbi adományt az akadémia különösen köszönettel fogadta, mivel e kiválóan érdekes mű, melyet a censura számos évig lefoglalva tartott ma már könyvkereskedésekben nem kapható. Az ajándék példányok egy része könyvárusi utón a közönség rendelkezésére fog bocsáttatni. Kubinyi Lajos vasúti munkája kiadására 200 forint segélyt kér. Az ülés e kérelmet, az akadémia pénzszegény állapota miatt elutasítja. Egy kalkuttai zenetudós több szanszkrit nyelven irt művét megküldé az akadémiának, s egyszersmind tudakozódik hova forduljon, hogy az akadémikusok sorába fölvétessék. Meg fogják neki küldeni a társaság alapszabályait, melyekből ez iránt felvilágosítást nyerhet. Az idei naggyűlés május 23—27-én fog megtartatni, a május 27-iki nagy közös gyűlés programja a következő: Elnöki megnyitó beszéd, ttkári jelentés, emlékbeszéd gr Mikó Imre fölött (Horváth Boldizsártól),"költészetünk Mátyás korában (értekezés Szilárdy Árontól). Értekezés a távolba hatás kérdéséről, (b. Eötvös Lórándtól) és végül elnöki zárszó. Arany János »rendes tag« írásban jelenti az akadémiának, hogy azon egészségi okokhoz, melyek folytán tavaly lemondását benyújtotta, időközben szemeinek oly megromlása járult, hogy a rábízott munkákat csak orvosi rendelet ellenére, szemeinek megerőltetésével végezheti, azért kéri az akadémiát, hogy tavaly beadott lemondását, melyet ő viszsza nem vett, fogadja el, és a főtitkár választását a nagygyűlés napirendjére tűzze ki. Csengery Antal hangsúlyozza , hogy az »örökös titkár« állása nem olyan állás, melyet egy napról más napra meg lehetne változtatni. Hivatkozik a franczia akadémiánál előfordult analóg esetekre, midőn a titkár évek során át fölmentetett hivatalától, ha teendőinek végzésben akadályozva volt. Indítványozza, hogy a titkár választás ne tűzessék ki a nagygyűlés napirendjére, hanem jelentessék be ott Arany János lemondása, s hivassák föl a gyűlés, hogy a helyettesítésről 1 vagy 2 évre intézkedjék. Az elnök ilyen értelemben mondja ki a határozatot. Charles de Linar franczia tudós az ötvösség történetét megírta, s abból egy példányt megküldött az akadémiának azon kéréssel, hogy a magyar ötvösség történetét megírta, s abból egy példányt megküldött az akadémiának azon kéréssel, hogy a magyar ötvösség történetére vonatkozó részt, mely a műben tekintélyes helyet foglal el, egyik tagjával nézesse át, ki az esetleg becsúszott hibákra figyelmeztesse, hogy azokat a második kiadásban ki lehessen javítani. A mű Ipolyi Arnoldnak adatott ki. Az ülés több apró tárgy elintézése után 7 órakor ért véget. Országgyűlési tudósítás: A főrendiház ülése, ápril 30 Elnök: Mailáth György. Jegyző: Pallavicini Ede őrgr. A jegyzőkönyv hitelesítése után Szapáry A. gr. bemutatja a 3-as állandó bizottság jelentését a quota megállapítására kiküldendő bizottság megválasztására vonatkozó határozati javaslatra vonatkozólag, mely azonnal tárgyalás alá vétetett Eötvös Dénest. Nem tartja czélszerűnek, hogy a kiegyezésre vonatkozó törvényjavaslatok egyenként tárgyaltassanak minden tekintet nélkül a többire, mivel az ország jóléte a bennek foglalt határozatoktól függ. Ezzel kapcsolatosan azon indítványt teszi, hogy a kiküldendő bizottság ne 15, hanem 24 vagy legalább 21 tagból álljon. Elnek feltevén a kérdést, Eötvös D. indítványának mellőzésével a 3-as állandó bizottság véleménye fogadtatott el, s az erre vonatkozó üzenet átvitelével Nyáry Jenő b.bizatik meg. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök a több oldalról történt felszólításnak engedve, felkéri az együttlévő főrendeket, hogy zárt értekezletté alakuljanak, melyben a kiküldendő bizottsági tagok kijelölése fölött történik eszmecsere. A magyar tudományos akadémia. (Összes ülés). — apr. 30. A mai ülésen csupa folyó ügyek tárgyaltattak. Emlékbeszédről is volt ugyan gondoskodva, de az illető tag az emlékbeszéd tartásától visszalépvén, azzal mást kellett megbízni, ki még csak a jövő ülésre készül el munkálatával. Az I. osztály jelenti, hogy »Az ember eposa« czímű névtelenül beadott költői művet nem ajánlja kiadásra. A műnek, a bírálat szerint vannak ugyan sikerült részletei, de egészben véve nem emelkedik föl tárgya magaslatára. Az emberi szellem fejlődésének történetét, annak különböző mozzanatait összefüggéstelenül, felületesen és szárazon adja elő. Az osztály e véleményét az összes ülés magáévá tette, s a bírálatot, mely Lévay Józseftől ered, másolatban kiadja szerzőnek. Ugyanez osztály jelenti, hogy Hertelendy Zsigmondnak »Az azonos hangzású szókról« czímű munkáját a 11 a gi Mór bírálata alapján nem tartja kiadhatónak. Ily összeállítás egyátalán nem sok haszonnal bír, a szerző által szerkesztett alakban pedig épen semmivel. Az összes ülés az osztály véleményét jóváhagyja. Sólymos Béla Londonban tartózkodó hazánkfia beküldé Hydeclarknak egy értekezését: »A magyarok himmalajai eredetéről.« Az osztály jelenti, hogy Hydeclark e művet maga is beküldé 1873-ban az akadémiának, téves eszméi folytán azonban akkor sem találtatott méltónak a kiadatásra. Mayr Aurélnak engedély adatik, hogy mint vendég értekezését olvashassa föl a »Lágy aspiráták phonetikai értékéről.« A Fáy-alapitványból az 1876-78 évekre eső jutalmakat az első hazai takarékpénztár oly pályaműre kívánja kitüzetni, mely tekintettel Magyarország gazdasági és kereskedelmi viszonyaira és a most fenálló adónemekre oly adórendszert állapítson meg, mely Magyaroszág helyze Az orosz-török háború. Konstantinápolyból hivatalosan megcáfolják az oroszok azon jelentését, hogy ápril 25-én 2 török lovasszázad szökött volna át a muszkákhoz. Ugyanonnét megcáfolják, hogy az oroszok 200 török katonát s ezek közt több tisztet elfogtak volna. Az ázsiai török haderő számáról orosz forrás a következő adatokat jelenti. Az összes ázsiai török hadsereg Örményországban és Kurdisztánban 76,000 ember és 170 ágyúból áll. Ebből 17,000 ember és 30 ágyú Batumban van, 5000 ember Ardajbanban, 19,000 ember és 40 ágyú Karsban , 16,000 ember és 20 ágyú Erzerimban, 9000 ember és 12 ágyú Bajazidban. Török vendégeink. Mielőtt napi tudósításunkról szólanánk egy fontos eszmét ajánlunk laptársaink és a közönség figyelmébe. A törökök, kik jelenleg hazánkban időznek, nagyobb részt műveit, előkelő férfiak. Képviselők, főpapok, tanárok, hírlapírók vannak köztök. Ne elégedjünk meg azzal, hogy e vendégek egyszerű viszonlátogatást tegyenek ezúttal, mely nyomtalanul elvész, hanem igyekezzünk felhasználni az alkalmat, hogy a látogatás eredménye maradandó is legyen. A ma reggeli üdvözletek közben a török vendégek magukhoz kérettek egy gazdasági gépgyárost, hogy ezentúl ne angol hanem magyar gyártmányokat szerezhessenek meg. E jel világosan tanúsítja, hogy a törökök velünk szorosabb szövetségbe akarnak lépni. Igyekezzünk ezt felhasználni. Ajándékozzuk meg vendégeinket tömegesen franczia vagy német nyelven itt hazánkat ismertető művekkel. A legutóbbi évben tartott két congressus alkalmával több becses franczia mű jelent meg, melyeknek a törökök által tanulmányozása reánk nézve nagy hasznot hozhatnak. Mutassuk meg gyárainkat, nagyobb kereskedéseinket, iskoláinkat, lássuk el őket Magyarország térképével, történeti művekkel. Az akadémia ajándékozza meg őket Hunfalvy »Literarische Berichte« több példányával, a múzeum több nyelvű természetrajzi folyóiratával, monographiákkal s átalában oly dolgokkal, melyeknek hasznát vehetik. A »Bassiret« köztök lévő, értelmes munkatársa közegül szolgálhatna, hogy Magyarország s Törökország közt folytonos összeköttetés legyen, nálunk ezen összekötő bizottságra az ügybuzgó Erődöt igen jól lehetne használni, ki már is készít török nyelven irt magyar nyelvtant s török-magyar szótárt, mely Konstantinápolyban adatik ki. Anyagi érdekeink, az ipar és kereskedelem kiszámíthatlan hasznot nyernének ezen összeköttetés által, mely most könnyebben volna eszközölhető, mint talán éveken át. Ne hagyjuk elaludni ezen eszmét, ragadjuk meg a kedvező alkalmat legalább egyelőre arra, hogy vendégeinkkel megismertessük hazánkat. Az Erzsébetién villás reggelin a törökök részéről a Sebeik, Resad, Khazik és Fazyl szóltak, Berkes czigánykara játszott. Megemlíthetjük egyúttal, hogy a reggelién a kioszk bérlője a török vendégek részéről nem fogadott el díjazást. A törökök egy része — a részidő daczára — megtette a programaiban előirányzott körutat a városban, de sietve, úgy hogy már egy órával a banquette előtt mindnyájan visszatértek a Hungáriába, hol roppant tömeg várakozott reájuk. A Hungária üveggel fedett udvari terme ünnepélyesen fel volt díszítve ez alkalommal. A díszteremmel összefüggő oldalán óriási czimer volt török-magyar jelvényekkel s két egymást barátságosan segítő kar; oldalt óriási magyar s török zászló s alatta Erődi utasításai nyomán óriási arab betűkkel ezen török felirat »Török testvéreink sokáig éljenek« oldalt ismét a két nemzet czimere zászlóikkal s maga az óriási terem virágokkal izlésteljesen volt díszítve. A banquetten résztvevők száma meghaladta a 300 at, nő csak három volt: Erődi Béláné s Ordódyné leányával. A képviselők közül jelen voltak : Simonyi Ernő, Németh Albert, Helfy Ignácz, Horváth Gyula, Nagy György, Mocsáry Lajos, Csávolszky Lajos, Orbán Balázs, Szentpály Jenő, Irányi Dániel, Hegyesi Márton, Péchy Jenő, Szalay Imre és Verhovay Gyula. Ezenkívül ott láttuk még K. Papp Miklóst Kolozsvárról, Szily Kálmánt, Tamássit, Agait stb. A vidékiek száma igen nagy volt. Két banda vett részt. Egyik a Rácz Palié, ki érdemrendekkel megrakott díszöltönyben volt szintén egyenruhában levő társai előtt, a másik a terem más részén Berkesi. Az ebéd pontban 5 órakor kezdődött meg. A nyomtatott étlap így hangzott: Parée de voltaille. Petites bouchées á la reine. Saumon du Rhin et Fogas á la mayonaise sauce remoulade. Files de boeuf á la broche. Riz á la tire. Fricandeau de chevreuil eux confitures. Pounch á la titre. Oies et Poulardes de cette année. Salade-Compote. Pudding au sue de fruits. Glaces variées. Fruits. Fromage. Patisseries. Café noir. Liguers de Hollande. Vieu vin blanc de Somló. Vin rouge d’Adelsberg. így tehát egyetlen magyar étel sem volt, a török piláf »rizála tűre« francziásan rákkal volt készítve. A törököknek nem ízlett. Nem szerették ezenkívül a halat, állítván, hogy »aki sok halat eszik, annak az emlékezete meggyengül.« Bort a papok kivételével mindnyájan ittak, de mértékletesen, mi azonban nem gátolta meg, hogy különösen az ifjak, valódi magyar lelkesültséggel nyilatkozzanak. Az ebéddel különben úgy ők, mint a magyarok meg voltak elégedve. A vendégek megérkeztét az egész közönség felállva, éljenezve üdvözölte s Rácz Pali ráhúzta a török indulót, utána kevéssel a Rákóczy-indulót. Az első toasztot K. Kaas Ivor mint elnök mondta a magyar királyra s a török császárra francziául és magyarul. Erődi törökül a vendégeket s különösen Sheik Suleimant üdvözölte. H usz n y bej, a drinápolyi képviselő keleti szólamokban gazdag felköszöntőt mondott törökül a magyarokra, kiknek fogadása oly nagyszerű volt, hogy »ne próbálja toll leírni, szó kifejezni, mert úgy is képtelen lesz.« E beszédet mint átalában a többi törökül mondottakat Erődi tolmácsolta. A toasztok árja megindult. Irányi Dániel csinos franczia nyelven több helyen megéljenzett beszédet tartott a török fegyverek győzelméért. Rasad török ifjú franczia nyelven a török-magyar barátságért. Semsedin egy tüzes cserkesz ifjú franczia nyelven a magyarokért. Huszny újból a vendégszeretetről szólt, úgy szintén Radibbej is franczia nyelven. Tankó műegyetemi hallgató (ki 6 hét alatt tanult törökül Erőditől) török nyelven üdvözölte vendégeinket kívánva fegyvereiknek diadalt. Szalay Imre, a vendégek egyik kísérője az egyetértésért ivott, kijelentvén, hogy nincs véleményeltérés az országban arra nézve, hogy mindnyájan óhajtják, miszerint a török győzze le az oroszt. Következett Németh Albert hosszú franczia beszéde, melyben igen tapintatlanul a magyar kormány ellen hevesen nyilatkozott s mellét verve hirdető, hogy a török barátság által fogja azt megbuktatni. Szűcs Gyula a 60-as bizottság elnöke rabdul Kerimet éltette. Orbán Balázs a magyar-török-lengyel szövetségért ivott. György Aladár a török-magyar barátság állandósításáért, mely czélból óhajtja, hogy honismertető művekkel ajándékozzuk meg vendégeinket, kik már is magyar gyárosnál akarják gépeiket megrendelni s buzdítsuk őket a magyar nyelv megtanulására. Tankó törökül erődít, tanárát éltette. Krivácsy a törökökért, kik a magyar menekülteket oly szívesen fogadták. Tamássy József (színész) ígéri, hogy fél év alatt megtanul törökül. Devad bej török ifjú, Hanin Taksin a volt belügyminiszter fia, lelkesülten fogadja hogy egy év alatt megtanul magyarul s a magyar nyelv apostola lesz Törökországban. (Kitörő éljenzés.) György Aladár Mehemet Tefik effendire, a »Bassiret« munkatársára emeli poharát, s őt a magyar nyelv megtanulására buzdítja. Kovács Kecskemétről Szűcs Gyulára mond köszöntőt. Devad bej Kossuthot élteti, úgy szintén Ternasga Caesar aradi képviselő is. A további diktióknak Kaas Ivor veszi elejét, sürgetvén vendégeinket a népszínházba menetelve, mi zajos éljenzés, zene s szűnni nem akaró bucsuzások s kézszorítások között azonnal megtörténik. A török szofták a népszínházban. Ama hatás, mely alatt a következő sorokat írjuk, igen nehézzé teszi kellőleg hangsúlyoznunk, mennyire tapintatlanságnak tartjuk, hogy a népszínház igazgatósága nem tartotta helyénvalónak, hogy török vendégeinknek, kiknek ma estére volt be■ jelentve látogatása a népszínházban, magyar nép- s színművet mutasson be, mely inkább megfelelt volna úgy a magyar népszínház nevének, feladatának, mint az alkalom ünnepélyes és szevélyes voltának, lévén az olyan, amikor a gazda abból vendégeli meg vendégét, amije magának van, nem amit másoktól kölcsönöz. De érintetlenül még se hagyhatjuk, s kiterjesztjük e megjegyzést a nemzeti színházra is, mely szintén idegen művekből vett mutatványokkal tiszteli meg vendégeit, ahelyett, hogy egy eredeti magyar dalművet adatna az ily alkalomra. A népszínházban »Koziki« volt hirdetve, Lecocq operetteje. A színház előtt és az utczákon, amerre a török vendégek menendők voltak, már jóval az előadás előtt csoportosult a sokaság, a színház pedig minden zugában megtelt. A várt vendégek megérkeztükkor már együtt találták a közönséget, mely nagy érdeklődéssel tekintgetett a páholyok felé, melyekben a küldöttség megjelenése jelezve volt. Végre a királyi páholy melletti első páholyban megjelen Sejk Szulejmán és Hodzsa Mehemed effendi, fejér turbánokkal, fehér, ezüsttel hímzett kaftánokban s a színház közönségén egyszerre mozgás volt észrevehető s kitört a hosszú, perczekig tartó éljenzés. Mindenki fölállt helyéből, a páholyokból kihajlottak, a férfiak kalapjaikat, a nők kendőiket lebegtették. Hatalmas, falrengető taps és éljenzés volt az, mely alig akart szűnni. — A vendégek, kikkel még a szomszédos másik két páholy is megtelt, ez alatt folyton álltak s kiterjesztett, majd homlokukhoz érintett kezeikkel viszonozták a lelkes köszöntést. Végre, midőn a közönség nagysokára lecsendesült, elkezdték az operette nyitányát. De alig játszottak le belőle néhány ütemet, midőn az átellenes három páholy is megtelt fezes fejekkel s barna arczokkal. A küldöttség ifjabbik része vonult be. A közönség újra tapsokra, éljenzésre riadt, tökéletesen elnyomta a zenekart, mely a hiába való erőlködésbe belefáradva, abba hagyta a nyitányt s tust fuvatott. E második kitörés is perczekig tartott s már félni lehetett, hogy tán nem is látunk ma előadást. De végre ez is elcsendesült s megkezdődött a játék. Szépen csendesen folyt. Az itt-ott jelentkező tetszésnyilvánításokat lepiszegte a többség, mintegy jelezni akarván, hogy ma minden tapsunk a vendégeké. De a szép szándék dugába dőlt. Az előadás folytán Solymosi, aki a börtönéből megszökött Namitu herczeget adta, egy helyen elbújni készül, nehogy letartóztassák. »Eh ! — úgymond szerepe közben — de miért is tartóztatnának le ? Nem hozok én se corvinákat, se szofia nem vagyok.« A rögtönzés nem tartozik az elmésebbek közzé, de azért a legelmésebbet se jutalmazta volna olyan riadó taps, mint a minő erre támadt. Minden arcz a törökök felé fordult és éljenzett. Azonban a lelkesedés a második felvonásban , érte el tetőpontját, a kikosarazási áriánál, mely ez operettének különben is fénypontja. Midőn Soldosné a rendes két szakaszt elénekelte, bele kezdett a harmadikba s a szin előterére lépve, a közönség feszült figyelme között el kezdte énekelni, a mint következik : A török ember, A magyar ember Keserű harczban volt sokat; De a veretlen, A közös ellen. Isilét kimutatja utjokat. 8 egymást megértve, Szép ölelésbe, íme a testvérnépet lásd ! Hogy viszonozta A török szoftam a magyar látogatást. E szerint a ki itt van szofta Az Isten hozta, És Allah hozta.......... íme most tudja, meg is érti tán, Ha kihirdetem tiszta magyarán. De ezt a refraint csak a harmadszori ismétlésnél hallhattuk, utolsó hangja ennek is a taps- és éljenriadalba fűlt. Megható volt ez valóban s aki jelen volt, soha éltében nem fogja feledni e páratlannak mondható jelenetet. Az előadásnak fél tizenegy után volt vége, mikor is a kerepesi út több házát kivilágítva láttuk. Csak eddig énekelhette, a közönség nem engedte tovább. Igazi orkán volt az, ami erre kitört. Ífjra felállt mindenki helyéből s a vendégek sugárzó, meghatott arczcal köszönték a képzelhetetlen lelkesedést, melylyel őket üdvözölték. Az előadás félbe szakadt, a közönség nem akart belefáradni az éljenzésbe, csak mikor elkezdett hangzani innen és onnan is: »Újra hogy volt!« — A csinos és sikerült couplet-t, — melyért szívesen megbocsátjuk »Kozikit« ,— meg kellett ismételni Soldosnénak, — de másodszor is csak a fentebbi helyig énekelhetett, itt újra félbeszakították a tapsok és éljenek. Pedig a versnek még itt nincsen vége. Nagyon illik rá a vers refrainje, melyen változtatni se volt szükség. Vidékről s külföldről ismét számos távirati üdvözlet érkezett. Rodostóból 27-dikén este 7 órakor föladva jött egy hosszabb török nyelven szerkesztett távirat. Kar czag 29-én 6 órakor 10 p. Csatlakozunk a nemzet üdvkivonatához, melylyel a nemes török ifjak küldöttsége az ország fővárosában fogadtatik, egyszersmind kérjük tolmácsolni hálás köszönetünket a Corvina műkincsekért. A karczagi 48-as kör. Holdmezővásárhely 29-én 4 óra 40 p. Hozta isten önöket! legyenek mindnyájunktól szívünkből üdvözölve, együtt érzünk önökkel, lelkünkben mindig önök mellett vagyunk. Fogadják testvéri ölelésünket s örök barátságunk kifejezését. Negyedik olvasókör. Kis-Kőrös 30-án 11 óra. Leírhatatlan lelkesültségünk kifejezését fogadják a Konstantinápolyból fővárosunkba érkezett török testvéreink s vigyék hazájukba azon imánkat, mely a magyarok istenétől győzelmet is ad fegyverükre. Éljen a magyar és török hős nemzet egyetértése! Pestmegye keczeli intelligentia. Kassa, april 29. Szeretett testvéreink! Fogadjátok a kassai jogakadémia ifjúságának forró üdvözletét, szerencsés megérkezéstökhöz! N.Várad, april 29. Üdvözöljük hazánk fővárosában a török ifjúságot. Szivből óhajtjuk, N.Váradon dalban elmondhatni: »Isten hozott!« »Független dalkör.« Se lmecz, april 29. A selmeczi bányászati és erdészeti akadémia hallgatóinak tíztagú küldöttsége ma indul Budapestre török vendégeink üdvözlésére. Sátoralja-Ujhely, ápril 29. S.A.-Ujhely város polgársága s az önkénytes tűzoltóegylet tagjai örömmel üdvözlik az ország fővárosába érkezett török ifjúságot. A kedves vendégeket a nemzet vendégeiül tekintjük. Isten éltesse és vezérelje a vitéz és nemes nemzet ifjait. Stuller Antal, a város főbírája. Ifj. Farkas Lajos alparancsnok. Reggeli számunkból sajnos tévedés folytán kimaradva közöljük a tisztelgők sorozatából utólag az 5—10 számokat: 5. A selmeczi erdészeti akadémia küldöttei 7 tag. Vezető: Szöcs díszruhában, szintén kérik, hogy látogassák meg őket. 6. A selmeczi bányászakadémia küldöttei 5 tag. Vezető: Staudner fényes díszruhában, kardosan. 7. Ujarad küldöttsége 2 tag. Vezető: Ternesgo Caesar. A vezető egyúttal áldást is kér a török fegyverekre s sajnálatát fejezi a temesvári fogadtatás fölött. 8. Pécsi jogakadémia 3 tag, szónok: Kovács Gyula. Fekete salon öltözetben. 9. Pápai jogakadémia 5 tag, szónok: Mányoki Gyula. 10. A függetlenségi párt küldöttei: Mocsáry Lajos és Helfy. Mocsáry szónokolt francziául a magyar-török barátságról. Rezdi effendi lefordítván a szónoklatot törökre, a drinápolyi képviselő felelt törökül, kifejezvén, hogy ők is az európai haladás képviselői s reményük, hogy a magyar nemzet őket ezentúl is fogja moraliter támogatni. A két képviselőnek a tagok egyenként is bemutattattak. A holnapi nap programmja: Reggel nyolc órakor megtekintése az egyetemi épületeknek (könyvtár, élettani s vegytani intézet stb.) a zergeutczai reáltanodának s a múzeumnak. Délután 2 órakor a polgárság diszebéden Hungáriában (egy teríték ára 7árt.) Este látogatás a nemzeti színházban s azután bál a Klemensnél. Az orosz-török háború nagyfontosságú eseményeiről biztos, gyors és közvetlenül a hrokterekről érkező tudósításokról gondoskodtunk. Minden Irányban a legmegbízhatóbb forrásokhoz fordultunk és anélkül, hogy bárkit is túllicitálni akarnánk, elmondhatjuk, hogy a t. közönséget , úgy politikánk önállósága és határozottsága, mint tudósításaink megbízhatósága és gyorsasága által a nagy világeseményekről és úgy, mint a belpolitikáról híven fogjuk tájékozni. A háború tartama alatt hétfőn reggel is megjelenik lapunk. A szükséges térképekről szintén gondoskodtunk, az európai haráttér abroszát még ehét folytán, az ázsiait, minthogy most van sajtó alatt, a jövő héten küldjük szét előfizetőinknek. Mindkét térkép a legkisebb községen is kiterjed s könnyű tájékoztatást nyújt. Albrecht főherczeg vasárnap este tíz óra után, mint már írtuk, vaspályán Budapestre érkezett. Kíséretében volt segédtisztje és más két tiszt. A pályaudvarban a főherczeget Krautschneider tábornok tér- és várparancsnok fogadta. A főherczeg innen egyenesen a gőzhajóhoz kocsizott, melyen ma reggel Újvidékre utazott. Krautschneider tábornok a főherczeget egy más kocsiban követte. A hajóállomáson, hol a főherczeg érkezése egy Bécsből érkezett távirat következtében már tudva volt, Medgyaszay István forgalmi igazgató és K. Karvinszky a gőzös (»Sophie«) kapitánya fogadták a magas vendéget. — A főherczeg a hajó salonjába vonult Krautschneider tábornokkal, és ott vacsoráit. Számára az éjszakára a »Hungária«-ban voltak szobák megrendelve, de azokról a nap folytán távirati után lemondtak. — Az»Irók és művészek társasága« újabb elhatározás szerint, szerdán (máj. 2.) rendezi be a estélyét török vendégeink tiszteletére. Ez estélyben a helyiség szűk volta miatt, csakis társasági tagok vehetnek részt. — A bécsi képes krónika (Marci-chronica) másolatának fáradságos műve befejeztetetett, s ma már díszesen bekötve a nemzeti múzeum könyvtárának egyik kiváló kincsét képezi. E fölötte becses kézirat lemásoltatását azon körülménynek köszönhetjük, hogy Emich Gusztáv még 1872-ben a klarci-chronicához iit festett lapot készíttetett, és a m. t. akadémia archaeologiai bizottságának 60 irtot ajánlott föl azon esetre, ha annak közbenjárásával lehetővé tétezik az, hogy a bécsi császári könyvtárban létező krónika egészen lemásoltassék. Minthogy a munka lemásoltatására ez összeg nem volt elegendő, többen nagyobb összeggel járultak a lemásoltatás költségeihez, így Ipolyi Arnold, Almásy Pál, Hegedűs Lajos, Szalay Ágost, Pulszky Ferencz, Arányi Lajos, Bubics Zigmond, Henszlmann Imre, Kubinyi Ágoston, Römer Flóris, Fraknói Vilmos és mások. A 146 lapból álló munkában 142 nagyobb kép van, melyeket Bicsérdy Lajos hazánkfia arany alapon tartós és eleven színekkel, s bámulatra méltó hűséggel lemásolt. Bicsérdy e munkán, Bécsben egy évig dolgozott. — A történelmi társulat máj. 3-diki ülésében Fraknói Vilmos olasz útjáról részletes jelentést fog tenni. Fraknóit ez útra azon körülmény leírta, hogy a modenai Eszter-levéltár igazgatóságától értesítést vett, hogy a levéltár még rendezetlen iratai közt, melyet báró Nyáry Albertnek 1867-ben nem lehetett alkalma átkutatni, — a magyar történelemre vonatkozó becses okmányok foglaltatnak. Fraknói azonnal útra kelt, s a többi közt Bakács Tamás néhai esztergomi érseknek is mintegy 50 levelét fedezte föl a levéltárban. A pozsonyi lófuttatás másodika vasárnap esős időben ment végbe. Az eladó verseny 1000 ftjára 7 ló futott. Első volt a czélnál Kinszky »Lumpaci«-ja. A pozsonyi klubdij 500 írtját és 100 aranyát Beniczky »Bátor«-ja nyerte el. A 300 arany tizfrankos államdijért 4 futott s elnyerte gr. Henckel »Talizmán«-ja, második volt Sztáray »Bibor«-ja. A handicap 1000 írtját Hopelek. »Leczkojedno-ja nyerte, második volt Gyürki Béla »Zsidó«ja. A cseklészi 1000 frt dijáért első ért czélhoz Eszterházy Pál hg. »Landgraf«ja, második Orczy Elek br. »Légyott«-ja. A lovaregyesületi dijat Senyi főhadnagy »Verulam«-ja ütötte el a többi négy futtatótól. A pozsonyi akadályversenyben Kinszky gr. »Liverpoolja«-ja aratta a 2000 ft dijat, második volt Grey őrnagy »Karmazin«-ja. — Értesítés: A lipótvárosi magyar kir. főgymnásiumban az érettségi szóbeli vizsga május 28., 29. és 30-án fog megtartatni. Az érdekeltek május 16-án jelentkezzenek, mert 17-én és a következő napokon lesznek az írásbeliek, a magántanulók pedig 27-én jelentkezhetnek. A határidőn túl jelentkezők figyelembe nem vétetnek. A budapesti lipótvárosi magyar kir. főgymnázium igazgatósága. — Ajándék a nemzeti muzeum könyvtára számára. Berényi Ferencz gróf Pulszky Ferenczhez intézett levelében a Berényicsalád levéltárát a nemzeti muzeum könyvtárának ajánlotta föl. Az ajándék értékét és becsét nagyban emeli azon körülmény, hogy ebbe a Helmbach báró család levéltára is bele van foglalva. — Halálozás. Imrék Farkasné, született Makfalvi Mezey Lidia életének 59. évében mellbántalomban f. hó 29-én elhunyt. A megboldogultnak földi maradványai zöldfa-utcza 24-ik számú lakásáról május elsején délután 4 órakor fognak a szokásos szertartás után a kerepesi-út melletti közös sírkertben örök nyugalomra elhelyeztetni. Béke hamvaira! — Városi közgyűlési tárgyak. A május 2-án délután 3 órakor tartandó rendes közgyűlésnek tárgyai: 1. Az ó-budai róm. kath. plébános választása. 2. Előterjesztés: a fővárosba érkező idegen üzérkedőknek községi illetékkel való megterheltetése iránt. 3. A tanács előterjeszti a köztári bizottmánynak a köztárakra beérkezett pályatervek feletti jelentését, s a m. kir. közlekedési minisztériumnak a tárgyban kelt leiratát. 4. Előterjesztés a balparti vízvezeték kiterjesztése ellen a gőzmalmok által benyújtott kérvényre. 5. Fuchs Gusztávnak a) a szabályozási terv átvizsgálása iránt beadott indítványa; b) új lóversenytér létesítése; c) a sugárúti lóvonatú vaspálya kiépítése tárgyában. 6. Előterjesztés: a) az igazságügyminisztériumnak állami fegyház építési czéljából átengendendő városi telek tárgyában kelt határozatra; b) b. Baldácsi Antal és Gombos Gyula nyilatkozatára egy nemzetközi lóvásár és lótőzsde tárgyában hozott határozatra ; c) a nemzetközi lótőzsdét alapító consortiumnak ugyane tárgyban kelt pótnyilatkozata. Előterjesztés: néhai báró Eötvös József nevére alkotott alapítvány oklevelei tárgyában; özvegy Preusz Móricznénak nyugdíj- és neveltetési pótlék iránt; a soroksári utczai Rombach-féle honvédlaktanyában iskolai czélokra leendő átalakítása tárgyában kelt közmunkatanácsi átiratra s a Rókus- és szt. János kórházak f. é. költségvetésére érkezett miniszteri leiratra. Előterjesztés az 1848. évben az államkincstárnak kölcsön adott 10.950 frt visszakövetelése tárgyában s a főv. szeretetház kérvényére a városmajorban levő épületnek a szeretetház czéljaira leendő átengedése iránt. — Bírságolások. A VIII. ker. elöljáróság Hirschler Vilmos, Hirschler Leó és társa elég, és Luczenbacher Pál fakereskedőket az ölfa hasábok szabálytalan lakása miatt egyenkint 50—50 írtra ítélte, mely határozatot közbevetett fölfolyamodás folytán a tanács N odfokúlag szintén helybenhagyta. — A keleti vasút szelvényeinek hamisítása a bűnper megújítása folytán, ma másodszor került tárgyalásra a budapesti kir. bűnt. törvényszék előtt Ifj. Deutsch Mór vádlott, aki — közhitelpapirok utánzása miatt — jogerejüleg 3 évi börtönre ítéltetett, több tanú által t. i. be akarja bizonyítani, hogy az elitéltetését leginkább okozó Weisz Károly József bűntárs — kit a bécsi esküdtszék szintén elitélt — csak azért vallott terhelőleg ellene, mert Deutsch őt és nejét pénzzel segíteni nem akarta. Ezen tanúk közül, kik a pesti törvényszéki börtönben Weisztól ilyen nyilatkozatot hallottak, kettő t. i. Vezekényi Gyula ügyvéd és még egy asztalos ma meg nem jelenvén. — Vezekényi tüdőlokban szenved — Tóth Gerő kir. ügyész indítványa folytán a tárgyalás elhalasztatott. Egyszersmind az összes iratok a kir. táblához fölterjesztetnek, azon czélból, hogy Deutsch Mór büntetésének megkezdésére adandó halasztás kérdésében döntsön. Ezen kérdésben azon különös eset adta magát elő, hogy egy, a mint Székács elnök mondá , véletlen mulasztás folytán a kir. ügyészségnek már taval beadott felebbezése daczára az iratok a kir. táblához föl nem terjesztettek. Mig a kir. tábla ezen kérdésben nem dönt, Deutsch szabad lábon hagyatik. — A fővárosi szeretetházat vasárnap, mint nekünk az intézet id. igazgatója írja, meglátogatta Borbély Karolina urhölgy erdélyi utas nő, ki az intézet beléletéről, eredetéről s czéljáról igen élénken tudakozódott s az ügy iránti érdeklődésének jelét az által kívánta megörökíteni, hogy azonnal a fővárosi szeretetházi egyesület alapitó tagjául 30 írttal íratta be nevét s azon ígérettel távozott, hogy e