A Hon, 1877. augusztus (15. évfolyam, 197-225. szám)

1877-08-01 / 197. szám

Bosznia annexiója érdekében történik. Mert — úgy­mond — a Száva melletti katonai demonstráció soha­­­sem fogja Oroszországot Konstantinápoly felé nyo­­multában megállítani s várjon mit törődik az orosz főparancsnok azzal, hogy Bodics vagy Jovannovics tábornokok 30.000 ember helyett 50.000 ember fölött parancsnokolnak. Az orosz lapok jót nevetnek az an­gol tengeri szörnyek fölött, melyek 3000 katonával akarják megakadályoz, az oroszok előnyomulását s a t, mondják, hogy ha a angolok 50.000-en jönnek in, ez nem akadályozza az ő Nyikuláj nagyherczege- Itt-t, hogy Konstantinápolyba be ne vonuljon. Meny-­­­vivel kevésbé fogja ezt megakadályozni a mi 50,000 emberünk, tengeri szörnyetegek nélkül. A »D. Zig« tehát azt hiszi, hogy szó sincs az oroszok elleni actióról. A fegyverkezés fő czélja nem­­:­hét egyéb, mint hogy a békekötés esetén Boszniát és Herczegovinát megszállják. Azt fogják mondani, hogy ez csak a közlédésnek hozott áldozat volt s a netán még ellenkezőket azon alternativa elé állítják: autonom legyen-e Bosznia vagy osztrák ? Ki mer akkor Bosznia megszállása ellen opponálni, ha ez egyetlen eszközül marad föl arra nézve, hogy az orosz sast határainktól távol tartsa. A »Neue fr. Presse« azon reményben van, hogy a mai minisztertanács el fogja vetni a rész­leges mozgósítás eszméjét, s nagy elhatározást és nagy tettet vár a kormányoktól. A részleges mozgósítás eszméjét a lap a leghatározottabban, ellenzi. A csa­pato­k szaporítása a déli határon nem Oroszország elleni demonstráló volna, hanem újból azt a gyanút kelthetné, hogy a monarchia be akar vonulni Bosz­niába. »Mindenesetre azt véljük, írja a »N. fr. Pr.« hogy mióta a közvélemény, kivált Magyarországon oly tartózkodás nélkül nyilatkozott az orosz barátság ellen, Ausztria soha, de soha sem csatlakozik a Gor­­csakoff­et Com­p­­eréghez. Andrássy mégis kell, hogy ismerje földjeit annyira, hogy tudja, mikép az orosz­­baráti politika Magyarországon még más dolgokat is koc­kára tehetne, nem csak az ő népszerűségét. Eltekintünk e mellett személyes érzelmektől, mert nem szeretnénk egy osztrák államférfit, jó tu­lajdonságául tüntetni föl azt, ha magyar nemzeti ro­­konszenveit akarná zsinórmértékéül venni hivatalos tevékenységében. De a keleti kérdésben minden ösz­­szeműködik; magyar és osztrák-német óhajtás, az összmonarchia előnye és végre a miniszter származá­sa, hogy őt a helyes útra tereljék, melyet mind a mellett is nem tud megtalálni. Hogy azonban annyi­ra eltévelyedhetett voln­a, hogy nevét Bosznia és Herczegovina occupatiójához csatolja, mely Török­ország ellen legyen irányozva, ebben a pesti népgyű­­lés óta nem hihetünk.« A »Fremdenblatt« hangsúlyozza, hogy ha a minisztertanács elhatározza is, hogy a déli ha­táron csapatok állítandók föl, e körülmény a mon­archiának a hadviselő felek iránti állásán semmit sem fog változtatni. Ily szándék egészen távol esik a bécsi kabinettől, mely el van határozva a pártatlan sem­legességből ki nem lépni. A mozgósítás czélja, úgy­mond a »Fidbl.« egyedül saját érdekeink megóvá­sára van irányozva. Ha a háború ki lesz viva, ha arról lesz szó, hogy abból a legvégső politikai követ­keztetések levonassanak, ha eljön azon idő, midőn a béke megköttetik, s az illír háromszög népeinek és törzseinek viszonyait véglegesen szabályozni kell, akkor jön meg az elhatározó pillanat Ausztriára, Angliára és a többi kevésbbé érdekelt hatalmakra nézve. Mindaz, a­mi a Balkán félszigeten most törté­nik, csak ideiglenes, az orosz kard csak előkészítheti a megoldást, de eszközölni nem fogja. Ez csak az összes világrész munkája lehet, s az szólhat bele a legelhatározóbban, a­ki legérettebben meggondolta. A »Tagespresse« ezeket írja a mozgósítás­ról: Ausztria készen tartja csapatainak egy részét, de az nem lesz senki ellen, senki mellett. Egyelőre csak látható intésül fog az szolgálni azon jó barátok­nak, kik talán közel a tűzzel játszani akarnának. Minden ellenséges ezérzat előre teljesen ki lesz zárva abból, tehát nem lehet az állomások kimutatásaiból, hanem csak a távirdai számvevőség följegyzéseiből összeállí­tani. Itt hát az utóbbi szolgált zsinórmértékül. A bevétel, úgyszintén a kiadás rendes és rend­kívüli. A rendes bevételt képezik a belföldi és külföldi díjköteles táviratok után bevett díjilletékek s egyéb mellékdíjak, a vasúttársulatoktól nyert részilletékek­kel együtt, levonatván azokból a visszafizetett válaszdí­jak, visszatérített letétek stb. s hozzájuk adatván a nemzetközi leszámolás eredménye, az ezeken fölül be­jött összegek a »különféle bevételek« rovatán vannak felszámolva. A belföldi és külföldi táviratok után bevett il­letékek az 1873-ik év óta külön nem választhatók, miután a dijjegyek behozatala óta valamennyi Euró­pán belülre czimzett távirat dijjegyek fölragasztása á­ltal fizettetvén, ezen összegeket a távirdai számve­vőség, melytől a bevétel­i kiadás adatait nyertük, kü­lön nem vezette. A­mi a nemzetközi leszámolást illeti, ez a dő­lés természeténél fogva hosszabb időt vevén igénybe, az 1876 ik táviratforgalomról még befejezve nincsen. Másrészről voltak országok, melyekkel a leszámolás az 1875 ki statisztika megjelenésekor az 1875-ik év­ről befejezve szintén nem volt, de az 1876-ik év foly­tán befejeztetett. — Azon összeg ennélfogva, mely a leszámolás eredményekép a belföldi és külföldi táv­iratok dijilletékéhez számittatik, nem az 1876 ki táv­iratok után való leszámolás eredménye, mint inkább átalában véve azon leszámolásoké, melyek az 1876. év folytán befejeztettek, s kiegyenlítettek. Az 1876- ban már feldolgozott táviratmennyiség után tehát mire az arról szóló nemzetközi leszámolások véget érnek, még jelentékeny bevétel várható. Az 1875-ban bevégzett leszámolások egyébiránt a következő ered­ményt mutatják: Idegen államoktól nyertünk 493,576 frt 94*/n krt. Idegen államoknak kifizettünk 453,218 frt 12 krt. Megmaradt részünkre 40,368 frt 82112 krt, mely a »belföldi és külföldi táviratok után« való bevételhez van számítva. A rendes kiadást képezték a »személyzet költ­ségei,« fizetések, lakpénzek, részilletékek, továbbá a a vonalok és állomások fentartási költségei s a mi ezekkel összefügg. Rendkivüli kiadás az 1876-ik évben nem volt. Az összes rendes bevétel tett 1.186,157 frt 54 */* krt, tehát 141,991 frt 371/1 krral többet, mint 1875-ben. Az összes rendes kiadás tett 1.431,853 forint 82 */2 krt, tehát 62,630 frt 49'/. krral kevesebbet, mint 1875-ben. Az összes rendes kiadás túlhaladta a rendes bevételt 245,696 frt 28 krral, 204,621 frt 87 krral kevesebbel, mint 1875-ben. A magyarországi távirdák 1876 ban. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisz­térium most tette közzé az 1876. évi távirdaügy sta­tisztikáját. E szerint az állami és vasúti távírdáknál al­kalmazva volt 1139 férfi s 158 nő ; összesen 1297 egyén ; csökkenés a megelőző évhez képest 38 ; a női személyzet fogyott 7-el, a férfiszemélyzet 31-el. A távirdai gépkészületek száma tett 1321, a múlt évhez képest 18 szaporodás. A távirda vonalak hosz­­sza 1876 végén 14,498 kilométer, a huzalok hossza 49,004 kilom, előbbeni 161 kilométerrel, utóbbi 834 kilom.-rel szaporodott. Az államtávirdák összes táviratforgalma volt : magyarországi távirat 3.246,424 darab, magyar-osz­trák 868,309 darab, külföldi 197,952 darab, közve­tített 1.764,966 darab, az országon átment 114,470 darab, összesen 6.192,124 darab. Több mint 1875- ben 767,089 darab távirattal. A legerősebb forgalma hónap volt : október , kivéve a külfölddel való forgalmat, melyre nézve szep­tember , és az átmenő forgalmat, mely a török-szerb háború következtében zavarva volt és ehhez képest március hóban mutatott legnagyobb forgalmat. Egy hóra esik átlag: A magyarországi távira­tokból 270,535 darab, a magyar-osztrák táviratok­ból 72,359 drb, a külföldi táviratokból 16,496 drb, a közvetített táviratokból 147,080 drb, az országon átment táviratokból 9539 drb. Az összes táviratfor­galomból 516,009 darab A leggyengébb forgalmú hónap volt: január; a rendszerint legkisebb forgalmú február hó azért ha­ladta túl, mert a február-márciusi árvíz nagy forgal­mat okozott. Az országon keresztülment táviratok száma a múlt évhez képest fogyott 16,238 darabbal, a­mire nézve a Bosznia és Szerbia felé a háború folytán megszakított vonalak és akadályozott forgalom szol­gál fölvilágosításul. Több czímű távirat volt: magyarországi 2759 darab, magyar osztrák 2116 darab, nemzetközi 203 darab. Összesen 5078 darab. Hogy az átalános forgalomszaporodás daczára július hó forgalma az 1875. évhez képest csökkenést mutat föl, arra nézve azon rendkívüli körülmény szolgál fölvilágosításul, hogy 1875. julius havában ejtettek meg az országos képviselőválasztások, és ezek rendkívüli forgalomszaporodást okoztak, a­mi­­ 1876-ban természetesen nem történt. Az államtávirdák összes pénzfor­galma volt. Bevétetett magyar dij fejében 1.105 ezer 323 frt 36­0/2 kr. Bevétetett idegen dij fejében 80,136 frt 2­/2 kr. Öszes pénzforgalom 1.185,459 frt 39 kr. Több mint 1875-ben 89,064 frt 77 krral. A legerősebb forgalmú hónap volt: október. Egy bóra esik átlag 98,788 frt 28 kr. A leggyengébb forgalmú hónap volt: februárius. Az összes bevétel tett: ma­gyar táviratok után 774.378 frt 18 krt, magyar-osz­trák táviratok után 218.126 frt 61 krt, nemzetközi táviratok után 192.954 frt 60 krt. A pénzforgalomnál kimutatott összegek nem a tiszta bevételt csak a nyers bevételt mutatják, mely­ben még ki-és visszafizetendő összegek is bennfog­laltatnak. A valóságos bevétel és kiadás adatait A Háború. A barettéri viszonyokról a »Golosz« jul. 27-iki száma a következő, azóta már meglehetősen beteljese­dett dolgokat írja : »Azon körülmény, hogy hadműve­letünk alapjától (Nikápoly, Lisztova, Lovacz, Tirnova) nyugatra egy 40,000 főnyi jelentékeny török haderő áll a Duna jobb partján, nem lehet befolyástalan a balkáni szorosokat megszállva tartó hadaink bizton­ságára, mivel a viddini hadtest előnyomulásakor alig lesz lehetséges a szorosokat megtartani. Ha azonban megengedhető, hogy a törökök nyugat felől támad­nak, akkor azt is föl kell tenni,hogy ezzel egyidejűleg valószínűen keletről is történik támadás,Balgrád Sum­­lak felől Tirnova irányában, a vidikni,hedtes,téfig veló vonuló csapataink háta mögött. Ily mozdulatoknál az ellenség erősítése 25.000 emberrel igen helyén van,mi­vel lehetőségét nyújtja annak, hogy a törökök a hely­őrség gyengítése nélkül Buscsukot blokk­ozó csapa­taink ellen szemközt működhetnek, míg a törökök fő­­hadereje e csapatok hátában operálhat. Ha a törö­kök egyszerre nyomulnak elő keletről és nyugatról, akkor alig lesz lehetséges Tirnovát megtartani. Ily esetben csapataink Bielánál összpontosulhatnak, s összegyűjtött haderejökkel két egymásután követ­kező csatában az ellenséget tönkre tehetik. A harcztérről az esti lapok a következő eredeti táviratokat hozzák : T i­r­n­o­v­a, jul. 28. Plevna ellenében a 9-ik és 4-ik orosz hadtest működik, ott valamint Ruscsuk­­nál döntő csatákat lehet várni. Bukarest, jul. 29. Az orosz főhadiszállá­son abban a meggyőződésben vannak, hogy Ruscsuk helyőrsége igen csekély. A trónörökös főhadiszállása jelenleg O­b­i­z­t­e­n­i­n van. Plevnánál tegnapelőtt óta újból véres csaták vivatnak, melyeknek kimene­tele még ismeretlen. Buscsuknál nyugalom ural­kodik. Konstantinápoly, jul. 30. Philippo­pol helyőrsége visszavonult Kostajniczára a felső Maricza völgybe. Moskva, jul. 29. Ode­­sából érkezett hírek szerint, a folyton tartó csapatösszpontosítás miatt Új-Oroszországban nagy drágaság uralkodik. Barja­­tinszky­ig Szudzsán egy kórházat állított ezer beteg számára, melynek főfelügyeletét maga a herczegné vállalta el. Konstantinápoly, júl. 30. Török hadihajók újra megjelentek Küsztendzse előtt, hol csak a kikötő előtt czirkálnak ; a város ellen azon­­ban mint itt állítják, támadást nem fognak intézni. Sofiától nyugatra több erődöt állítottak föl, így egy Hamidzse nevűt most végeztek be, mely a Kiss felől odavezető utat uralja. Az Abdul Kerim letétele után a Kazánnál levő Balkán-szoroshoz küldött török hadtest előre nyomul, hogy a Jambolinál álló oroszokat hátba tá­madja meg. Shamil fiának Mehem­ed Ghazi pasának kez­deményezése folytán, ki most a Kaukázusban küzd, itt újólag egy bizottság alakult, hogy a Kaukázus lakói fegyverrel láttassanak el; nyilvánosan a mecse­tekben gyűjtenek pénzt e czélra. Prevesában, közvet­lenül a görög határ mellett, török csapatokat össz­pontosítanak. A balkáni csatákról a »Presse« harertéri tudósítója a következőket írja : Tirnova, jul. 25. A Balkán az oroszok kezében van, roham­mal bevették a Sipka-szorost és elfoglalták Kazan­­likot. A­mit az átkelésről itt beszélnek az a csodás­sal határos. Hogy az oroszok a hegyszorosokat, me­lyeket a törökök tartottak megszállva, nem fogják egyszerűen megrohanni, azt bizton lehetett várni. De egy oly megkerülést, mint a minőt kivittek, erre nem lehettek a törökök elkészülve. S minő erőfeszítéssel kelletett eljárni, hogy a török hadállásokat meg le­­he­sen kerülni ! A Balkán magaslatai meredekek, mindenfelé mélységek vannak, melyeket csaknem le­hetetlen megközelíteni. És mégis ezen magaslatokon kelletett a lovakat és az ágyúkat keresztülvinni. Bolgárok által vezettetve vonult Gurkó tábor­nok, s vele Miklós nagyherczeg az ifjabb, s Liegnitz porosz ezredes a hegységen át. A negyedik vadász­dandárnak jutott a föladat a Balkánt megszállni. Az előnyomulást nem lehetett széles hadoszlopokban esz­­közölni,mert a hegyen nem lehetett kényelmesen fölka­paszkodni. Keskeny ösvényeken és tátongó mélységek melett vezették a bolgár parasztok a bátor csapatot. Egy hibás lépéssel le lehetett zuhanni a mélységbe. A lovasok maguk után húzták lovaikat. A tüzérség öszvérekre rakta az ágyúkat, s közbe-közbe sziklafa­lon kellett fölmászni, melyek majdnem függélyesek­nek látszottak. Mi lett volna, ha a törököknek jobb előőrseik vannak. Az egész dandárból egy ember sem tért volna életben vissza, elmondani mikép veszett el e dan­dár ; egy fél zászlóalj elég leendett, hogy minden egyes embert czélb­­ vehessen s a mélységek oldalá­nál lejöjjön. De a mily­roszul voltak értesülve a törö­kök, oly jó vezetőik voltak a bolgárokban a musz­káknak. Egyetlen egy ember nem veszett el, s midőn Gurkó tábornok Hankieben leszállt, senki nem volt annyira elámulva, mint a török katonák , hogy oroszokat látnak. Átalános futás jön az eredmény, a katonák s török lakosok egyaránt megfutottak. A dandár ezután Kazanlik ellen nyomult, élén a fiatal nagyherczeggel és Lignitz ezredessel. Kazan­­­likon török csapatok voltak, nizamok és redifek, ezek ellenállást fejtettek ki. Időközben Svatopluk Mirski a Sipka-szoros ellen nyomult. Itt a Philippopolból jött török helyőrséggel véres küzdelem folyt három na­pon át, Beuf és egy más pasával — ha nem csalódom Akif pasával. Gurko délről nyomult előre, hátulról támadván meg a törököket, Mirszki az északi bejá­ratot tartotta elállva, s három napi véres csata után néhány ezer török katona, köztük Akif pasa fogság­ba esett. Bielából a czár tegnap egy küldött által fejezte ki köszönetét az átkelésért és Szent-György érdem­­kereszteket küldött azoknak, kik e hadműveletben magukat kitüntették. A török foglyokat mind ide hozzák s el lehet képzelni, hogy mily öröm van a bolgár és muszka tá­borban, midőn egy ilyen szállítmány ide érkezik. A Sipka-szorosi küzdelemnél a bolgár légió is részt vett s pedig a harmadik dandárnak két ezrede. Törvényjavaslat az utakról. 1. §. A közhasználatban álló utakat jó karba­­helyezni és tartani az állam, a törvényhatóságok és a községek feladata. Azon utakat vagy hidakat, me­lyeknek használatáért vám szedetik, a vámszedésre jogosultak tartoznak jó karban tartani. Azon utakat vagy hidakat, melyeket jelen törvény életbe lépte előtt 30 esztendőn át birtokosok vagy testületek fen­­tartottak, vagy a melyeknek fentartásához ezen idő alatt folytonosan járultak, ezentúl is ugyanezen bir­tokosok vagy testületek tartoznak fentartani, ille­tőleg fentartásukhoz hozzájárulni. 2. §. Állami költségen azon közutak tartaznak, melyek forgalmi, kereskedelmi vagy honvédelmi te­kintetben kiváló fontossággal bírnak, s az illető tör­vényhatóságok által a fontosságukhoz mért jó kar­ban egyéb közútjaik elhanyagolása nélkül a jelen törvény által kijelölt segédforrásokkal fen nem tart­hatók. Ezen utak állami utaknak neveztetnek. Ezen állami utakra szükséges költségek az állami elő­irányzatban állapíttatnak meg. 3. §. Azon közutak hálózatát, melyeket a tör­vényhatóságok tartoznak jó karba helyezni és tarta­ni, az illetékes törvényhatóságok meghallgatása után a közmunka és közlekedési miniszter állapítja meg. Ezen utak megyei vagy városi utaknak neveztetnek. Valamely útnak a megyei utak sorába leendő fölvé­telére, úgy mint azok sorából való kihagyására a közmunka és közlekedési miniszter jóváhagyása szük­­es tarulbaiu a­ Koínfiiflirá etP fc’özfilüiíftfitoe&fkfatf­jak, esetleg a bio- és utvámok jövedelme szolgál. 4. §. Minden törvényhatóság a területén levő megyei (városi) utakat tartozik jó karba helyezni és tartani. Ha valamely megyei (városi) út két vagy több törvényhatóság határán vonul el, ezen útnak a határt képező részét a két törvényhatóság közösen tartozik jó karba helyezni és fentartani. Ugyanez áll a két törvényhatóság határán levő hidakról is. 5. §. Ha valamely megyei vagy városi útnak fentartása az állam terhére vétetik át, annak megfe­lelő átalakítására vagy újra­építésére megkívántató munkákhoz és költségekhez azon törvényhatóságok, melyeknek területén a kérdéses út fekszik, hozzájá­rulni tartoznak. A hozzájárulás mérvét e törvényható­ságok meghallgatása után a közmunka- és közlekedési miniszter állapítja meg. 6. §. Mindazon közhasználatban álló, az egyes községek közötti közlekedésre szolgáló utakat, me­lyek nem állami költségen jó karban nem tartatnak, sem a megyei (városi) utak hálózatába nem soroztat­nak, sem végre a vámszedésre jogosultak vagy egyes birtokosok, vagy testületek által jó karban nem tar­tatnak, az érdekelt községek vagy városok tartoznak forgalmi fontosságukhoz mért jó karba helyezni és tartani.­­ Ezen utak községi utaknak neveztetnek. A mennyiben az iránt, hogy valamely községi ut, mely községek vagy városok által, helyezendő és tar­­tandó jó karban, a jelen törvény 53. és 54. §§-ai ér­telmében intézkedés nem történik, minden község vagy város a saját határában fekvő útrészeket tarto­zik jó karba helyezni és tartani. A községi utak jó karba helyezésére és tartására szolgál a közmunká­nak azon része, mely a jelen törvény 45. §-ban fog­lalt határozat folytán állami, megyei, városi utak építésére vagy fentartására nem szükséges, továbbá a községi közmunka és az 1871. évi 18. tcz. 126., 120. és 121. §§ ainak határozatai szerint kivetett községi adónak a községi előirányzatban e czélra megállapí­tott része. 7. §. Azon közhasználatban álló utak vagy hi­dak, melyeket az 1. §. értelmében egyes birtokosok vagy testületek tartoznak fentartani, ha a közérdek úgy kívánja állami, törvényhatósági vagy községi kezelés alá vehetők. A fentartásra az átvétel előtt kötetezettek ezen tehernek megfelelő további hoz­zájárulásra is kötelezhetők. 8. §. A határbeli dűlő és mezei utak az 1876. évi Y. t.-cz. 33., 35. és 36-ik §§-ai értelmében, azon községi tagok által, vagy azoknak költségén hozan­dók helyre, kik ezen utakat használják. Arra, hogy kijelölt területeik sem részben, sem egészen el ne foglaltassanak, a hatóságok őrködni tartoznak. 1. Fejezet. A közmunkákról. 9. §. Mindenki, ki egyenes adót fizetni köteles, és vonó állattal bir, tartozik minden évben, minden darab vonó állatja után másfél igás napot két vonó állattal, vagy ha egyes fogatban használja vonó állat­ját, három napot egy vonó állattal ingyen teljesíteni. A közmunka alapul összeírt vonó állatok számának legalább annyit kell tenni, hogy minden a közmunka által mivelt 20 hát. hold szántóföldre egy darab essék (rét, kert, szőlő, erdő stb. figyelembe nem vétetvén), a­hol ennél kevesebb íratott be, ott az összeírás ak­­kér igazítandó ki, hogy minden 20 cat. hold szántó­földre egy darab essék. Az pedig a ki­vonó állattal nem bir, tartozik minden évben : a) saját személye után a reá a közmunka ösz­­szeirásának évében kivetett egyenes adómennyiséghez képest, ha az adó 20 frtot meg nem halad három 40 » » » » négy 60 » » » » hat 80 » » » » nyolcz 100 » » » » tíz kézi napot, ha pedig az adó 100 frtot meghalad, minden 50—50 frtnyi adóösszeg után öt-öt kézi napot; b) az adótartozás mennyiségére való tekintet nélkül a házában lakó 20 évet meghaladott, de 60 évet el nem ért férfi családtag, férfi, cseléd, segéd vagy alkalmazott után három kézi napot ingyen tel­jesíteni. Gyárak, ipartelepek, s nagyobb vállalatok, a­mennyiben aránytalanul nagy mérvben veszik igény­be az utakat, e czélra igás vagy kézi közmunkával különösen is megrovathatnak, e megrovás mértéke azonban nem a vállalatok nagyságától, hanem csu­pán azon mértéktől függ, melyben az utakat igénybe veszik, figyelembe vétetvén az is, nem folytatnak-e a vámszedés által is már megfelelően eléggé. E meg­­terheltetés lehet pénzbeli, de ekkor egy telepre évi 500 írtnál o. é. nagyobb nem lehet, lehet valamely útvonal résznek a vállalat általi fentartása is. Ezen megrovás a vállalat meghallgatása mellett, a köz­­igazgatási bizottság által állapíttatik meg. 10 §. A közmunka kötelezettség alól fel vannak mentve: a) a királyi udvartartás, b) a cs. és kir. uralkodóház minden tagja, és udvartartásaik, c) a magyar kincstár a tulajdonát képező pos­talovak után, d) azok, kik a honvédségtől kincstári lovakat vettek ki, ezen kincstári lovak után, addig, míg az e részben érvényes határozatok vagy a kiállított térít­­vény értelmében ezen lovak korlátlan tulajdonukba át nem mentek. 11. §. Mindenkinek jogában áll közmunka tar­tozását az ezen évre megállapított váltságdíj lefize­tése által készpénzben megváltani. 12. §. A törvényhatóság közgyűlése a közigaz­gatási bizottság javaslata alapján minden évben megállapítja a következő évi megváltási díjakat. Ezen megváltási díjak a törvényhatóság egész területén a következő évre október hó 1-je előtt közhírré teen­dők , ugyanakkor minden községnek tudtul adandó, mely útvonalon, s hozzávetőleg az is,annak mely részén fog közmunkája a jövő évben természetben beszol­gáltatni. 13. §. A törvényhatóság közgyűlése elrendel­heti, hogy hatósága egész területén mindenki köz­munka tartozásának arányos részét a megállapított váltságár lefizetése mellett megváltani tartozzék. A törvényhatóság egyes községei vagy vidékei a köz­munkának ilynemű megváltására levételesen nem kö­telezhetők. A közmunkatartozásnak azon része, mely­nek megváltása ily módon elrendelhető, az egész köz­munkatartozásnak felénél nagyobb nem lehet. Buda­pest fővárosában az egész közmunkatartozás kész­pénzben váltandó meg. 14. §. A­ki igás napszámmal tartozik a törvény­­hatóság közigazgatási bizottsága által — ha a közszükség úgy kívánja — arra kötelezhető, hogy minden tartozó igás napszám helyett, három kézi napszámot dolgozzék. 15. §. Közmunkatartozását kézi munkával min­denki azon szolgabirói járás, illetőleg sz. kir. város te­rületén tartozik leróvni, a melyben állandóan lakik, igával pedig, melyben az összeirt igavonó állatok ta­láltatnak, kivévén azon esetet, midőn a kő vagy fa­anyag a járás területén kívül fekvő helyről fuvaro­zandó. 16. §. A közmunkára mindenki saját költségén és kő, fa vagy földanyag fuvarozására alkalmas sze­kérrel vagy földmunkák végzésére alkalmas eszközei­vel köteles kiállani. 17. §. A közmunka ledolgozásának betudásánál az eltöltötte napokg­i an­nál az anyagtelepnek távolsága azon helytől, ho­vá az hordandó, szolgál a számítás alapjául. (Folytatása következik.) KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti önkénytes tűzoltó­­egyesület kebelében a tűzoltói kiképeztetést nyert tornatanfolyamhallgató vidéki tanítók nyilvános gya­korlati vizsgálata aug. 5-én délután 5 órakor a tűz­oltók mászóházánál fog megtartatni. Ugyanekkor az önkénytes tűzoltóegyesület a városi tűzoltósággal kö­zösen nagy gyakorlatot tart, mely alkalommal a gya­korlótérre idegenek csak jegygyel léphetnek be. Be­lépti jegyek kaphatók az esküjén őrtanyán. — Am. mérnök- és épitész-egyesül­­­e­t mű- és középítészeti szakosztályai által rendezett második pályázat is igen szépen sikerült. Tervezni kellett ugyanis egy — bronzból öntendő — virág­tartó állványt, s erre összesen hat pályamű érkezett be. A kiküldött bíráló bizottság jelentése a pálya­művekre nézve röviden a következőkben foglalható össze: 1. A »Flora« jeligével ellátott terv, ámbár szép alapgondolatot rejt magában s mindenesetre dicsérendő műnek tekinthető, de a lábat környező alakok nincsenek az egészszel összhangban. 2. »M­ű­­ipar I.« E pályatervnél egy igen gyakori alkalma­zású alak lett fölhasználva, a­mely inkább candela­­ber lábazatra illik. 3. »Sic­­­tur­e ad flor­es.« Mind főalakja, mind pedig a részletes kiképzés miatt e terv sikerültnek mondható. Kívánandó volna azon­ban, hogy ornamentális kiképzésében szélszerűbb alakok használtassanak. 4. »Műipar.« E terv felső része ugyanolyan kiképzésű, mint az előbbié, lábazata azonban határozottan roszabb. — A lábazatot környező állatok parányi méretűek, úgy­szintén az ezek fölött levő virágcserepek is, — me­lyek inkább diszedény, mint virágcserép alakjával bírnak. 5. »Benvenuto Cellini« Ezt a tervet a bizottság formahiba miatt — mivel metszete nincs — nem vehette tekintetbe. 6. »Akarat.« Ezt hiányossága miatt szintén nem lehetett figyelembe venni. — A szakosztály a bíráló bizottság vélemé­nyét elfogadván, a »Lic itur — ad fi­ores« jeligéjű tervnek ítélte oda a pályadíjat, a »Pi o­r­a« jeligéjű terv pedig dicsérettel lett kitüntetve. — A jeligés levelek a legközelebb (sept. havában) tartandó egyetemes szakülésen fognak felbontatni. Ezzel kap­csolatban megemlítjük, hogy az első pályázat alkal­mával Pfaff Ferencz fiatal műépítész nyerte el a pályadíjat, s a­mint magán után értesülünk, a »Sic iturad­i fi­ores« jeligéjű pályanyertes terv szintén az ő műve. — A harmadik pályázatra (elnöki csengetyű terve) aug. 13-án jár le a határidő. — Újabb adakozás a dévai reáliskola segélyző egyesülete javára 4. Brassóból Groffits Mihály mérnök úr küldött a nevezett egyesületnek 10 frtot, N.-Szebenből id. Matza János polgár pedig 25 frtot. Az egyesület nevében annak elnöke: M a t­u s i­k Nép. János hálás köszönetet mond la­punk utján a nemeslelkű adakozóknak, hazafias áldo­zatkészségükért. — A főváros iskolái a párisi kiállításon. Gönczy Pál miniszteri tanácsos s a párisi nemzetközi kiállítást rendező országos köz­ponti bizottság tagja, felhívást intézett a fővárosi tanácshoz a nevelés és oktatásügyre tartozó kiállí­tási tárgyak egybegyűjtése s rendelkezésre bocsátása iránt. A tanács ezen felhívást helyesléssel fogadta s miután a fővárosban a lefolyt évtizedben épült vagy­­ épülő iskolai épületek tervei a főváros által külön és önállólag határoztattak egyéb műszaki tárgyakkal kiállíttatni — elhatározta a tanács, hogy az újabban készült elemi nép és polgári iskola bútorzatai közül a legújabb szerkezetű padok és álló nagy irótáblák mintáit esetleg a reál és iparrajz iskolai növendékei­nek írás, rajz és kézi munkái közül az erre alkalma­sakat a közokt. minisztérium gyűjteményei közé a főváros önálló kiállításának kellő megóvása mellett a kormány költségén kiállítani örömmel kész, és azokat november hó végével rendelkezésre bocsátja. Az e tekintetben szükséges intézkedések megtétele az igazgatók és iskolaszékeknek a tanács által meg­hagyatott.­­ A fővárosi férfi- dalegyesület szombaton, aug. 4-én a Margitszigeten egy katonai zenekar közreműködésével második nyári dales­­é­­lyét rendezi, melyet tánczmulatság követ. Az egyesü­let által kibocsátott­­­aztos jegyek tulajdonosainak jo­gában áll a helyi gőzhajókkal a szigetre és vissza menni. Éjjel 2 órakor fog külön gőzhajó a szigetről Pestre indulni, melyre kizárólag az egyesületi jegyek érvényesek. — A nemzeti színház szünete lejárt. Szerdán (aug. 1-én) nyílnak meg ismét ajtói s a világot jelentő deszkákon megújul az élet. Megnyitóul az igaz­gatóság a »Szeleburdi« t tűzte ki. 2-án megkezdi ven­dégszereplését Singer Teréz k. a., ki a múit évadban Milánó-, Páris-, Barc­ellonában nagy sikerrel éne­kelt. Vele föllép Perotti Gyula. A nemzeti színház tagjai közül Nagyné Benza Ida, Balázsné Bognár Vilma asszonyok, Ellinger, Pauli, Odry, Láng még szabadságidejüket élvezik. — A newyorki magyar egyesület titkára arról értesít, hogy az egyesület helyisége ezentúl: 295 Bowery Newyork található. — Besze János volt pénzügyi főtörvény­széki elnök, a törvény által élte fogytáig biztosított nyugdijáról lemondott s egy évi fizetését végkielégí­tésül elfogadta, mert nem akart úgyis terhek alatt roskadozó hazájának terhére lenni. — Sajtótárgyalás. Váry István magán­­vádlónak Rácz György és Rácz Vilmos elleni sajtó­ügyében a már egy ízben elhalasztott sajtótárgyalás sept. hó 15-ére tűzetett ki újonnan. A tárgyalás reg­geli 9 órakor kezdődik a várbeli Fortuna-épület hi­vatali helyiségében.­­ A hős Csernajeff tábornok hollété­ről egy moszkvai lap azt újságolja, hogy az még min­dig szerbiai fáradalmait piheni, még­pedig Moszkvá­­­ban. Pétervárról jött ide, hogy a Kaukázusba men­­j­­en, de útközben megbetegedett. Táviratozott ugyan Moszkvából, »hogy ha a szükség kívánja, kész azon­nal útra kelni,« mire olyforma választ nyert a kau­kázusi orosz hadseregtől, hogy elverik őket nála nél­kül is. — A quitói érsek gyilkosai kézre ke­rültek. A párisi »Univers« jelenti, hogy azok a go­nosztevők, kik a húsvét hetében Quito érsekét a mi­sénél használt borba kevert méreggel megölték, elfo­gattak. Összesen öten vannak; az, ki a mérget a bor­ba keverte, a volt ecuadori elnök legyilkolásában is részes volt. Neve Vincenzo Solis. — Eljegyzések: Dr. Lechner Károly és dr Schwartzer Ottó fővárosi ifjú orvosaink jelesebbjei legközelebb eljegyzési ünnepélyt ültek. Az előbb: dr. Schwartzer Ferencz kir. tanácsos leányát Anna kisasszonyt, dr. Schwartzer Ottó pedig Welless Anna kisasszonyt jegyezte el. A két fiatal orvos leg­közelebb átveszi a dr. Schwartzer-féle magán elme gyógyintézet vezetését. — Bismarck a haza megmentője. A helybeli német főconsulatushoz a német kanczellár hivatal útján érkezett egy magyar szövegű, három évre terjedő irat, melyben »egy honfiszerető« aláírás­beli licinek­a, uismar­ck nerczeghez folyamodik a iránt, hogy a szorongatott törökök pártját fogná minthogy az esetben, ha Oroszország Törökországa leigázná és megtörné, az osztrák-magyar monarchia a kolossus áldozatává esnék. A német kanczellária , a Budapesten keltezett levelet a helybeli főconsula­tushoz azon utasítással küldé, hogy azt német nyelvű fordítva, rögtön visszaszármaztassa. Remélhetjük te­hát, hogy aggódó honfitársunk segélykiáltása a né­met canczellár varziai időtöltéseit egy kellemes órá­val szaporítani fogja. — A trichinek megint bántják az osztrál­­ sógort. Az alsó-ausztriai helytartóság, miután Rabs­­j osztrák községben 5 trichin-kórba esett ember közü­l 3 meghalt, a közegészségügyi tanács javaslatára 1­s lakosságot intve óvja a nyers vagy roszul megfőzöt­t sertéshús élvezetétől s különösen ajánlja, hogy óva­­­kodjanak az amerikai szalonnától s sódortól, mert — úgymond — mig Németországban csak minden 10 ezer sertés közül egy trichines, az Amerikából beho­zott szalonna s sódor 2—5 százalékra trichinesnel bizonyult. — Tűzkár. A nádor-utcza 29. sz. a.­leve öreg sörház egyik lakhelyiségében tűz ütött ki, mely a tető egy részét elhamvasztotta. A tűz fél 10 órakor kezdődött és csak negyed órai oltás után sikerült azt a tűzoltóknak elnyomni. — Az »Eötvös-alap gyűjtő közpon­­ti bizottság« évenkint egy naptár kiadását ha­tározta el Eötvös naptár czimen, melyben a kö­zönséges kalendáriumi részeken kivül első­sorban az Eötvös-alap ügyei, számadásai, az adakozók nevei stb fognak közöltetni. E hivatalos részen kivül lesz a naptárnak szépirodalmi és ismeretterjesztő része is képekkel illusztrálva, közölve lesznek továbbá a köz­­oktatásügyi szabályrendeletek s egyéb a tanügyi ha­tóságokat érdeklő tudósítások, az újabban megjelent népiskolai kézikönyvek jegyzéke rövid, megbízható bírálatok kíséretében, a külföldi népnevelésügyi moz­galmak stb. szóval oly anyagot nyujtani, melynél minden magyar tanitó nagy hasznát veheti. A nap­tár, melynek szerkesztésével György Aladár és Kom­játhy György ismert szakférfiak bízattak meg, a jövő 1878. évvel fogja megkezdeni pályafutását. Ez idő­szerű vállalat, mely azonkívül, hogy egy nélkülözhet­­len hiányt pótló becses könyvet nyújtana hazánk ta­nítóinak, az Eötvös-alap számára is szépen jövedel­mezhet, mert a naptár tiszta jövedelme az Eötvös­­alaphoz csatoltatik. A naptár előfizetési ára 50 kv. Az előfizetési pénzek a »Népnevelők Lapja« szer­kesztőségéhez (Budapest, belváros, kötőutczai iskola) küldendőkbe szeptember 1-ig. Győrffy Lajos fő­titkár: A „HON“ magántársürgönyei. Bécs, jul. 31. (Saját tud­ósi tónkról.) A ma tartott nagy minisztertanács telje­sen helyeselte Andrássy nézeteit; elismer­te az idejekorán való katonai intézkedés szükségességét, s Andrássy belátására bíz­ta, hogy a neki alkalmasnak tetsző pilla­natban a szükséges katonai rendszabályo­kat foganatosítsa. BéCS, jul. 31. (Ered. sürg.) A »Frem­denblatt« jelenti: A minisztertanács fölhatal­mazást adott a külpolitika vezetőjének, hogy szükség esetén intézkedhessék a déli határ­szélen felállított csapatok megerősítéséről. A kellő pénzösszegek a közös activált lombardi­

Next