A Hon, 1877. szeptember (15. évfolyam, 226-255. szám)

1877-09-11 / 236. szám

236. szám. IV. évfolyam. íjba,­­n.tim n­erv Hiailó-h­ivatal: Eurálok-tere, Athenaeura-épü­let földszini k­lőfi­tetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra...........................................6 frt —­kr. 6 hónapra...........................................12* — » Az esti kiadás postai különkiadéséért felülfizetés negyedévenk­int ... 1­1 — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától szám­íttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Kedd, szept. 11. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. KILLDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás a “pzr­­kt 4b tumm mbres aAn Ne­i&y wmt Ni X.­V-ciilic évfolyamára. Előfizetési árak: (A »Hon« megfelelõ naponkint kétszer.) September isAira. .... . írt. September—octoberre . -t » September-novemberre 6 » September-decemberre ® * Az esti kiadás postai külön küldésiért felülfizeté» év­­negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hona kiadó hivatalaira (Barátok­ tere Athenaeum - épület) küldendő,& sHonb­aa­sz, s­tei&­3é-Mimfata, Budapest, szeptember 10. Igen súlyos viszonyok közt, a király hű magyarjai körében tölti az időt Kassán. Az Al-Dunán a harczi koczka még nem dőlt el ......... fixMB..... ■ ■ egy részre sem ; a kiegyezés Ausztriával még mindig függőben van és senki sem tudja meg­mond­ani, m­incl­ eredménynyel, minő irány­ban lesz befejezve a háború s az osztrák-ma­gyar kiegyezés. Mindkét kérdés már régóta tartja feszültségben és izgalomban a kedé­lyeket. Mindkettőben a döntő, az utolsó szó az uralkodót illeti meg, s nincs kétségünk egy a király nemzetünk javára s a trón j­ól felfogott óiaeTób^fogjaT^a^znÁlni a döntő szót a kellő időben. Tán egyszer sem tekintett a nemzet annyi várakozással királyára, mint épen most; mert tán egyszer sem érezte oly any­­nyira, mint most, hogy egy tévedés, egy mu­lasztás akár a keleten föltornyosult esemé­nyek, akár pedig a kiegyezés tekintetében, az országra végzetes csapást mérhet, melyet helyre hozni nagyon nehéz, s melyből a ki­épülés nagyon kérdéses lesz. Meg vagyunk győződve, hogy azon 50 —60 ezer ember, kik a király üdvözlésére Kassán összesereglettek, e gondolatok nyo­mása és befolyása alatt vannak. És ha mégis kitörő lelkesedéssel találkozik az uralkodó, ez népünk azon meggyőződésében keresendő, hogy bárminő súlyos és mostoha viszonyok között is a király szivén hordozza a nép s a haza boldogságát s megvédendi az országot a fenyegető veszélyek ellen. Ha a király fönnen hirdeti Kassán, hogy »mindig szem előtt fogom tartani a magyar népnek királya iránti szeretetét« — biztos lehet a felől, hogy e szeretet változatlan és szilárd gyökeret vert. Ezen szeretetre építhet és bizton támasz­­­kodhatik a király, legfőképen pedig válságos viszonyok között s a megpróbáltatás napjai­ban, minek a jelenlegiek is. Azon hadsereg, melynek egy része ott Kassán délezegen léptet el hadura előtt s gyakorlataival tanúságot tesz harczképességé­­ről, önfeláldozó készséggel és hagyományos harczias szellemtől áthatott , fog megfe­lelni a király és a haza várakozásának. És ha egyszer fel fog hangzani a király hivó szava azon nagy érdekek megvédésére, melyek most keleten koczkán forognak, nem sok a hadsereg, de maga a nemzet is rokon­szenvével, odaadásával, áldozatkészségével fogja megmutatni, hogy a »vitam et sangui­­nem!« nagy történeti momentumának hagyo­mánya él még közöttünk. Bizzék tehát a király a nemzet szeretet­teljes ragaszkodásában, hűségében és életere­jében s ne tűrje el, hogy keleten érdekeink fölött »rólunk nélkülünk« bárki is dönts­ön. Eddig még nem döntött senki, de csak azért, mert nem volt hozzá ereje. Hanem ha úgy fordul a koczka, hogy a tudvalevő ellen­séges hatalom érdekeink sphaeráját merészel­né sérteni, akkor jusson eszébe a királynak, hogy egy hit és érdekeiben meg nem csonkí­tott, sőt a saját és a trón érdekeinek megvé­désére felszólított Magyarországgal e monar­chiának nagy hatalmi állása van s mint ilyen dönt­­­leg folyhat be az események alakulá­sára, mig ha Magyarország életereje meg van zsibbasztva akár benn, akár kívülről, vagy mindkét felől: az egész monarchia ereje és hatalma meg van bénítva. Nem hivatko­zunk történeti példákra, mert gyűlöletesek. Fő fontosságú dolog, hogy az uralkodó teljes tudatával bírjon azon erőnek, mely fö­lött szükség esetén rendelkezhetik más hata­lommal szemben. Ha ez meg van, nem fog tranzigálni ott, hol maga parancsolhat, hol maga szabhatja meg a dolgok alakulását. Figyelemre méltók azon szavak ist.. me­lyeket a király i­fi ?ifínbsm£g.ye kül­döttségéhez, valamint a kereskedelmi ka ma­ i iiii i - - ----- — - • ii i ii ifi ' -ifc ii —_■ ii»Mmifci—im­rához intézett. Czélzást tesz itt a király azon mostoha'’viszonyokra, melyek nyomása alatt utóbbi időben a kereskedelem és ipar szen­vedett s bár, mint a király is teszi, nem győz­zük mind annyiszor hangsúlyozni és népünk szivére kötni »a kitartó és becsületes mun­kásságot­ és a takarékossági szellemet, mint mely tényezők kiszámíthatlanul javítólag kell, hogy hassanak ez irányban, még­sem hall­gathatjuk el azt, hogy egymagukban ezen té­nyezők nem elegendők. Egy nép közgazda­­sági életére az említetteken kívül még más magasabb rangú faktorok is bírnak befolyás­sal : ezeknek megalkotása és biztosítása, kell hogy képezze czélját a kiegyezésnek s mi bí­zunk a király bölcseségében s népünk iránti szeretetében, hogy nem sokára a kiegyezés al­kalmával nem fog megfeledkezni azon bajok orvoslásáról, melyek létezését, királyi szavai­ban is elismerte. Hálás köszönettel tartozunk a fejedelem­—,«-^r­­int, • - ^^^TmWTirroMMnWIMNIiiiiiiiTrri­ni nek, hogy iLg^kaUlua«maá té, miszerint híveit a »trón és haza iránti lin­gapn ** , hrz^ip és erősítse. Ily szellemben nyilatkozott a ki­rály már nem egyszer s különösen tavaly II.-Szebenben is.Fájdalom, ily oktatásokra még mindig szükség van, de a­­király szavaiból délen és keleten, hogy üzelmeik csak a leg­­határozottabb rászalásra találnak a trónon, melyre pedig elég vakmerők ellenünkben hi­vatkozni. A­mit Kassa város küldöttségének mon­dott a király »a községi ügyek buzgó és gondos kezeléséről«, nemcsak Kassának van mondva. Bízvást okulhatunk e szavakból más városok és megyék is. — A képviselőház az elnapolás utáni első ülését szombaton, f. hó 15-én d. e. 11 órakor fogja tartani. — A képviselőház elnöke. •—»A hármas szövetség« czim alatt ezt írja a »D. Tel.« . Azt erősitgetik itt a félhivata­losok, hogy Bismarck találkozása gr. Andrássyval, mely valószínűleg szept. 15—16-án fog Salzburg­ban megtörténni, nem bir politikai jelleggel, hogy Andrássy csak udvariasságból látogatja meg a német kanc­ellárt, kivel régi jó barátságban van. Azt hi­szem, sem Andrássy, sem Bismarck nem gondolják azt, hogy ennek a közönség hitelt adjon. Senki nem várhatja, hogy a két államférfi egymás előtt lelep­lezze legtitkosabb gondolatait is, melyek a külvilág előtt elzárva fognak maradni, ámbár bizonyos, hogy némely tárgyakat bizalmasan meg kell beszélniük. Ilyen az intervenció kérdése. E fölött azon­ban aligha fognak sok szót vesztegetni, miután úgy Andrássy jegyzéke, mint a berlini memorandum arra c­éloznak, hogy Törökország garanciát adjon a múlt­ban elkövetettek ellen. Egy más kérdés az, hogy mennyire engedhetik a törököknek győzelmeiket ki-­­ használni, ha győzők maradnának, s hogy ez esetben mikép lehetne Oroszország számára tisz­tességes visszavonulást biztosítani. Vélet­­letlenül tudom azt, hogy ez a kérdés nem régen sző­nyegen volt. E kérdésnek csak egy praktikus megol­dása van : a fegyverrel való védelem, ha a czár se­regei ezt megkívánnák. Ez azonban oly nagy ellen­szenvvel fogadtatnék Bécsben, hogy azt ki kell hagy­­j­ni a programaiból. Egyidejűleg azonban nem szabad feledni, hogy a hármas szövetség bizonyos kötelezett­ségekkel is jár, melyek idáig ugyan csak passiv után nyilvánultak, melyek azonban bármely pillanatban­­ egészen más jelleget ölthetnek. Fölösleges volna hangsúlyozni, hogy a köze­­lebbi találkozáson Oroszország, vagy Bismarck hg­­ vagy Andrássy gróf személyében lesz képviselve. De emlékezetben kell tartani, hogy Németország csá­szára, valamint Ausztria császára a legszorosabb ba­rátságban vannak a czárral — a­mi természetesen az illető kormányok magatartására is nagy befolyás­sal van. A három császár személyes közlekedése az államok tanácsában kettős áramlatot idézett elő, így Berlinben, Bécsben és Szentpétervárott van ud­vari politika és van kabinet politika, a különbséget a nagy­közönség talán nem igen veszi észre, de igen is azok, kik az európai politika mel­lékútjain haladnak. A három császárság udvari poli­tikája az események folyása által nem szenvedett vál­tozást, de hogy váljon a berlini és bécsi kabinetek politikája változatlan m­a­­rad-e, s nem válik-e el a szentpétervári kabinet politikájától, azt csak a két kanc­ellár találkozása fogja eldön­­t­e­n­i. A Derby lord Liverpoolban egy művész­­csarnok megnyitásakor szept. 6-án tartott beszédé­ben azt mondá többi közt, hogy nem tartja alkalmas­nak az időt arra, hogy egy harmadik hatalom a har­­czoló felek közé lépjen a béke érdekében. Nem lehet Anglia föladata, úgymond, hogy fölajánlja jó szol­gálatait minden kilátás nélkül a sikerre. Azonban alkalmilag a kormány nem fog késni, mint békeköz­­vetítő föllépni. Igyekezni fogunk egyik felebarátun­kat kihúzni a gödörből, de a mellett óvakodni fo­gunk attól, nehogy magával rántson abba minket is. Vannak sokan honfitársaink között, folytatá a mi­niszter, kik minden háborús alkalommal a brit bi­rodalom határainak kiterjesztésére gondolnak. De ezeknek nincsen kellő fogalmuk felelősségünk nagy­sága és súlyáról. Viselnünk kell az események súlyát, de nem szabad azt utódainkra nézve még nehezebbé tenni.« — A cseh iparosok rezolutiója. Rei­­chenbergben e hó 9-én nagy iparosgyűlés volt, mely­ben következő rezolutiók fogadtattak el: Tekintve az osztrák ipar kedvezőtlen termelési uszonyait a többi kereskedelmi államokkal szemben. Tekintve az Ausztria-Magyarországban űzött kereskedelmi politika káros következményeit átalá­­ban és a csinozási eljárás vészes visszahatását az osztrák szövészeti iparra különösen. i­ixmwKítíu b'Yiír A „HON“ TÁRCZÁJA. Kirándulás Murány várába. Egyéni tekintetek vezérlik a kéjutazókat a ki­rándulás helyének megválasztásában, de ama közö­sen vonzó szempontok közül kettő örvend napjaink­ban kiválólag átalános pártolásnak: a természeti szépség és a történeti múltúnk iránt érzett kegyelet. Mindkettőben hazánk oly dúsgazdag, hogy aligha­nem vetekedik ama külföldi tájakkal, melyek átalános hírre tudtak még a legutóbbi »jó« években is szert tenni a kéjutazóknál, és melyek egészen jogtalanul háttérbe bírták szorítani azon hazafias érzést, melyet saját történeti múltúnknak és saját hazánk fenséges tájainak ismerete méltán kiérdemel. Murány mindezen két szempontnak egyaránt teljesen megfelel, mert míg a buja növényzettel és terebélyes egres erdővel borított magas béretek közé szorított kanyarulatbúl szűk völgy oly kies tájat al­kot, hogy a lapályhoz és büzhödt, poros levegőhöz szokott egyéniségünket bámulásra és áhítatra ra­gadja, addig közvetlen a helység fölött három­ezer láb magas, meredek, bérezés, kevélykedő vár romja egy jelentékeny lapját képezi nemzeti történelmünk­nek, mivel e várrom múltja szoros összefüggést képez hazánk múltjával és a belsejében lezajlott élet bő­­mérőjeként szerepel a megfelelő századoknak. Az inkább történelméről és jelenleg iparáról, míg utóbb dohánytermeléséről híressé vált Csetnek völgye oly szép és tanulságos, hogy már magában is megérdemli a közfigyelmet. Vasolvasztó kohók, kő­­olajforrás, papírgyártelepek, vas-, réz- és arzénbá­­nyák, fűrészmalmok, zakatoló vashámorok, vasöntö­dék és agyagedénygyár, mint a mai ipar főtényezői a legbarátságosabban vegyülnek a régi kastélyokkal, történetdús gothizlésű templomokkal és várromok­kal úgy, hogy önkénytelenül érezzük a múltnak és jelennek különbségét, mely a harczias vitézség és a speculativ nyerészkedésben találja jellegét. A Bebekek és Széchyek hőskorát egészen át­változtatott jellegben és külsőben váltotta fel a bé­kés földmivelés, gyümölcstenyésztés, a nyerészkedő vas- és rézipar ; csak a táj, e fenséges üde bérezdus táj maradt ugyanaz vizdus völgyeivel, virányos rét­jeivel, pisztrángdús zugó patakjaival, melyek oly ész­revétlenül képesek a két oly nagyon különböző jel­legű kort kibékéltetni egymással, a­nélkül, hogy a közbeeső átmeneti kastélyos kortól is megtagadná a magáét. Ezen kedves, folytonosan szűkülő völgynek végpontját, de egyúttal koronáját is képezi maga Mu­rány, mely kies fekvésével és délies növényzetével egyúttal határt képez a fenyvesek hideg, merev tája, és a Közép-Európát jellegző mérsékelt égalj között. Szerényen meghúzódva van e helység csinos fehérre meszelt házaival régi helyén, mivel sem ta­núsítva elmúlt fénykorát vagy azon számtalan ká­rosodást, melyekkel a vár uralmának sokszori változtatása járt, ott áll talán változatlanul századok óta néma tanujelekint a fölötte magasló várban le­zajlott eseményeknek, mindig a létért való küzdelem­mel elfoglalva, melyet művelhető földjének csekély volta ősidőktől fogva rászabott. Egy záporesős nap verőfényes délutánján ér­tünk be kettecskén a munkásoktól nyüzsgő helység­be, melynek egyetlen nagy földszinti kastélyszerü kő­háza mutatott lezárt redőnyeivel ünnepi pihenést; néztünk kalauz után, ki minket még ugyanekkor csekély málhánkkal együtt a várromokhoz fölkisér­­jen, mert az oda vezető szekérút, habár jelenlegi her­­czegi birtokosa által jókarban van tartva, oly meredek és helyenkint oly szülő, hogy ugyancsak erős kocsi, meg jó lovak legyenek, melyek azt innen veszély nél­kül megtenni képesek. Ötnegyed órai folytonosan meredek út megmászása után, melynek egyik ol­dalát állandóan függélyesen meredek, magas szikla­­hegység, másikát terebélyes égerfákkal benőtt szédítő mély, erősen zugó pataktól élénkített völgy képezi, följutottunk a kúthoz, melyet a várrom alatti szűk hegyháton elterülő kies vadászlak barátságos lakói számára ásatott akna alakjában a murányi urada­­dalom jelenlegi fenséges birtokosa Coburg-Koháry herczeg. A svájczi modorban épült széles tornáczú va­dászlak csekély terjedelmű, de buja növényzetű rét­jével és még csekélyebb szántóföldjével, mely a lakó­kat a szükséges kerti növényzettel van hivatva ellátni, kedves várt képez a bérczcsúcsok és őserdők közepett, mely nemcsak fekvésével, de kiválólag példás tiszta­ságával és nyájas lakóival kellemesen lepi meg az át­izzadt és elfáradt vándort. Ebben egy tágas nagy szoba pamlaggal és min­den eshetőségre kályhával ellátva egészen otthonos érzést keltett bennünk, úgy hogy fáradságunk daczá­ra csakhamar a szellős tornáczon foglaltunk helyet és gyönyörködtünk a megragadólag bájos bérezés táj­kép szemléletében. Ugyanezen szobában találtuk nemcsak a virágzási korban lefestett várnak hü fény­képét és mértani helyrajzát, de egyúttal a vendég­könyv elején annak kimerítő történetét, sőt Arany Jánosunknak »Széchy Mária« és Tompa M. »Murány várában« ez. verseit is, melyek­ érdeklődésünket és ke­gyeletünket a kedves romok iránt csak fokozták. Az ugyan e helyen, melyen jelenleg ama kis vadászlak van, előbb elterült nagy épületeknek, laktanyáknak, fegyvertáraknak, istálóknak, és kocsiszíneknek jelen­leg egyetlen nyomát sem lehet találni, sőt magát az ide tekintő függélyesen meredek keleti várbástyát is csak akkor vettük észre, midőn arra figyelmeztettek minket, mert különben oly kevéssé üt el az a szikla­­csúcsoktól, hogy mi ugyanannak tartottuk magát a kőfalat is, miután a messze távolt kivéve egy oldal­ról sem lehet tiszta áttekintést szerezni magunknak, magáról a várról, oly magasan lévén az a kegyormok közé ékelve. Megújult erővel indultunk ezután azon meredek és helyenkint sziklába faragott lépcsőzetes után föl magába a várba, melynek egyetlen keletre néző kapuján lehet csupán bejutni, és melynek min­den egyes pontjáról más meg más, szebbnél szebb, elragadó tájkép kínálkozik. Az egyetlen hagyomá­nyos kúton kívül, mely állítólag egész az alól zugó patakba nyúlnék és melyből egy órán át tartó folyto­nos húzás kellett, hogy a leeresztett bőrzsákokban vizet lehessen fölhúzni; továbbá azon siklónak készí­tett résen kívül, melynek segélyével magukat a várban levők alulról élelemmel ellátták, még Salm gróf osztr. tábornok ottani táborozása alkalmával is, alig lehet egyebet az elszórtan lévő kisebb-nagyobb épületek­nek minél tökéletlenebb romjai közül kiismerni, ha­csak azon egyetlen fehérre meszelt tetőzetces házacskát nem, mely az oda jövő kirándulók elhelyezkedése vé­gett lett megújítva, vagy azon gyümölcsfák és ribszke cserjéket nem, melyek néma tamikép maradtak egy lezajlott korszakból vissza a várban, túlélve nemcsak ültetőiket és a vár történeti korszakát, hanem nem­sokára még magukat a várromokat is. Mintha csak nem is képezné a várrom történeti múltúnknak egyik gyémántját, oly pusztán, oly elha­gyottan áll itten folyton omladozó falazatjaival, bás­tyáival és ormaival. Egyetlen felirat vagy megjelö­lés sincs arra, hogy melyik rom mi volt hajdanában s egyetlen helyleirás sincs, mely felvilágosítást adna az egyes helyek jelentőségéről, pedig oly események, melyeknek következményei sarkpontját képezték ma­gának e várnak történelmére, — mint azon — titkos ut megjelölése melyen Bazsó Mihály megszökött; azon ablak, melyen Wesselényi Ferencz kötélhágcsón szerelemittas állapotban legelőször a várba jutott; a sírbolt, melyben Széchy György, Homonnai Drugeth Mária és a troppaui herczeg örök álmát aludta, mig a hálátlan utókor eltagadhatlan szégyenünkre azt 1782-ben fel nem dúlta és a rézkoporsókat a kassai rézöntőknek el nem adta; azon hely, melyben Rá­­kóczy a magyar sz. koronát őriztette; vagy Tököly és Bercsényi uralmára emlékeztető épületromok stb. valóban a legjogosabban követelnék, hogy akár a m. t. akadémia archaeologiai bizottsága, akár a m. tör­ténelmi társulat, akár pedig maga a várrom mostani herczeg birtokosa által emlékfeliratokkal egyenkint megjelöltessenek és az utókor számára legalább ek­­kint megőriztessenek, ha már maguknak a romoknak fentartását oly rendkívül költségesnek találjuk. Valóban megfájult a szivem, midőn e romok kö­zött barangolva s merengve egy oly helyen kellett önkénytelenül érezni magamat, melyen mintha nem is a dicső Tornaljaiak, Széchyek, Wesselényiek és Farkas Istvánok éltek, kik bizonyára soha nem múló örök emlékeket érdemeltek ki maguknak a nemzettől, hanem oly helyen, mely átkozott em­léke miatt a feledésnek s megsemmisülésnek átadva nyomot vagy emléket senkitől nem érdemel. Ha igaz, hogy csak a saját történelmi múltját megbecsülő bűn és az azon lelkesedni képes nemzet bir életjoggal a jövőben, akkor nekünk magyaroknak alig lehet re­ményünk eziránt, mert mi nemcsak ezer évig vártunk míg a történelmünkre vonatkozó iratok gyűjtésére és összeállítására magunkat elhatároztuk,hanem még ezer évnél is tovább arra, hogy történelmi ereklyéinket a végpusztulástól megmentsük. Már csaknem egészen beesteledett mikor a kedves romokat, fáradhatlannak bebizonyodott nemmel együtt elhagytuk és újra a tornáczra telepedve le, élveztük a kedves nyári szellő hűvösségét, miglen hozták a frissen fejt párolgó tejet és rántottat — itten egyedül kapható étkek, — melyet mohó étvágygyal elköltve a vendégszobába vonul­tunk az éjre, hogy kora reggel széles talpú tét veze­tőnőnk segélyével az ellenoldali utón elinduljunk. Ennyi fáradság után oly mély és édes álom fogott el, hogy sem a házőrző eb gyakori csaholása, sem a korán kelt háznép nyüzsgése nem volt képes meg­zavarni azt, miglen a verőfényes reggeli nap felköl­tött és mi csakhamar ittkészen lettünk Javanna felé — egy hegység Muránytól északra— hova kocsinkat előremenni rendeltük és hova három órai folytonos menés után szerencsésen a legkiesebb erdei után elju­tottunk, hogy utunkat Pobula felé folytassuk. Dr. D­u­b­a­y: Az előkészület. Nem lehet tagadni, hogy a képviselőház bizottságai, az izgalmas háború és az osztrá­kok visszautasító magatartása daczára, bá­mulatos hidegvérrel és szorgalommal végzik m­unkájukat. A pénzügyi bizottság elkészült a szeszadóval, a bankügyi bizottság gyorsan végzi a banktörvényjavaslatot és a statútu­mot, csak a czukoradójavaslat és a vámszer­­ző­dés van kérré­téve, a kormány felszólalása következtében ; amaz véglegesen, hogy egy compromissumnak helyet adjon; ez i­deigle­­nesen,hogy a Németországgal folytatott ke­reskedelmi alkudozásra kilátásait és esetleges eredményét is fel lehessen használni a tár­gyalásnál. Mondanunk sem kell, hogy ennek a halogatásnak örülünk mi leginkább , mert kilá­tás tozz a szövetségre, a­mint hogy a szabad kereskedel­mi iránynak kedvezőbb és igy érdekeinknek megfelelőbb hirek jöttek most az alkudozá­sokról, melyek sikerét, több ízben fejtegetett okoknál fogva, mi nagyon fontosnak tartjuk- Mi bizony még CSak nem ÜL.valami-IW.Irmai szempontból kaprunk oly reist boon Németországgal, szabad kereskedelmi irányi szerződést, kössünk­; bár ezt is lehetne indokol­ni , de egyszerűen azon gyakorlati érdek­ből, hogy vámközösségben érdekeinknek csak az felel meg; és minden tétel, melyben Német­­országnak teendő concessióképen csökkentjük az osztrák követeléseket, a mi javunkra vá­lik. És ha az osztrák félhivatalosok iparkod­nak szépíteni: egyfelől az átalános tarifát, másfelől a Németországnak teendő conces­siók fontosságát, az a dolog lényegén mit sem változtat, mi érdekeinket csak egy ked­­vező,német szerződéssel az osztrák követelések ellen. Ha a vámbizottság­ hallgatásával, mu­lasztásával tesz jó szolgálatot az országnak meg vagyunk győződve, hogy a fillérpiló­ban létesített compromissum is jobb, mint az eredeti javaslat, és másfelől: a pénzügy bizottság, még a gyárosok nyilatkozatai sze­rint is, oly kedvezővé tette a szeszadótörvény javaslatot,hogy h­a módosításai elfogad­tatnak, melyekhez különben legnagyobb részben a pénzügyminiszter is hozzájárult, akkor a javaslat minden igényt, a lehetőség és kölcsönös méltányosság határai közt ki­elégít. A munka, melyet a pénzügyi bizottság­ végzett, fenyegetve van ugyan, eredményé­ben, az osztrák bizottság ellenkező magatar­tásában , de ha e­r­r­e lennénk tekintettel, ak­kor épen semmit sem kellene csinálnunk, hanem várnunk kellene, hogy nekünk mit diktálnak.­­ Az osztrákok öt évi provisoriumot sze­retnének a szeszadóban csinálni, hogy annak leteltével a terményadóra átmen­­e­­nek, és ezért csak félkrajczárral száll­ták le az adót; az eredeti javaslaton más tekintet­ben csak technikai módosításokat tettek. Ez osztrák álláspont, mert a terményadó ne­kik conveniál és a kivitel megszorítása (min­den termény lehető megadóztatása és a visz­­szatérítés leszállítása által, mi a fentebbi ha­tározatban foglaltatik) az osztrák krumpli­­szeszégetőknek megfelel; de a magyar szesz­ipar az átalányrendszerre és a kivitelre , va­lamint a kukoricza-mezőgazdasági gyárakra van fektetve és ezen érdeket a pénzügyi bi­zottság azzal vélte kiegyenlíteni, hogy leszál­lította az adót, a termelési foknak 5-re szabása által; megadta a főzőedények adómentességét 100 százalékig, növelte a kedvezményt a gaz­dasági gyáraknál és megtarta az átalány­rendszert. Ha e kedvezmények eltűrnek is némi megszorítást, de az eredeti javas­lat nagy adóemelése és a provisorium ellen ugyanazon okok szólnak, melyek a c­ukoradóban tervezett provisoriumot meg­­buktaták ; ha ezt maguk az osztrákok indít­ványozták , ne javasoljanak ellenkezőt a szeszadóban. Az álláspontok különbözősége nem tar­tóztatta vissza a magyar pénzügyi bizottsá­got , sem attól, hogy dolgozzék , sem attól, hogy egészen magyar álláspontnak adjon ki­fejezést. A bankbizottság sem foghatott, több bátorítással, munkájához. És mégis dolgozott derekasan. Fenntarta az alkormányzók kor­mányi kinevezését , de megfoszta ezeket a fizetéstől ; ebből láthatja­ a magyar ellenzék, hogy nem akar sinecurát teremteni , és az osztrák bizottság, hogy a kinevezéshez a dua­­lizmus és állami ellenőrzés érdekében, nem pedig »húsos fazék« miatt ragaszkodik Ma­gyarország. A főtanács hatáskörét­­ a kormányvál­­tók centrálására és a censorok elleni vétő­re nézve túlságosnak tartjuk , és a bizottság itt oly concessiót tett az osztrák álláspont­nak, a­mire azok nem voltak érdemesek ; igaz, hogy egy bank eszméjének jobban megfelel az , de dualistikusnak nem. A többi módosítás lényegtelen, így hát bizottságaink jól vagy job­ban mondva : szorgalmasan dolgoztak ; hogy j­ó­­ - e, azt az eredmény mutatja meg. Hát még ha az egész kárba vész ? Nem tudjuk, de könnyen megesketik ! W W^MWWIaWSSOB A képviselőim bankü­gyi bizottsága. Budapest, szept. 10. A bankügyi bizottság mai ülésén befe­jezte az alapszabályjavaslat tárgyalását. Az Tekintve az osztrák-magyar német kereske­delmi szerződés közelgő megkötését a nélkül, h­ogy Ausztria és Magyarország egymáshoz való kereske­delmi viszonyai megállapítva lennének. Tekintve továbbá, hogy a Németországgal kö­tendő szerződés számos éven át megingathatlan alap­ját képezendő Ausztria-Magyarország kereskedelmi viszonyainak a világ többi kulturállamaihoz , a kor­mányhoz és törvényhozáshoz a következő sürgető nyi­latkozatokat intézzük: 1. Ausztria kereskedelme és ipara csak a ked­vezőtlen termelési feltételeket kiegyenlítő mérsékelt v­é­d­v­á­m mellett nézhetnek biztos jövő elé. 2. A nagy és kis ipar minden ágának nyújtandó ily védelem esetében lehet lemondani a kereskedelmi és vámszerződéseknél a szabad önelha­tározás jogairól kereskedelem-politikai tekintetben s ezzel az autonóm vámtariffáról. 3. Az appretur eljárás a vele összefüggő vissza­élések megszüntetése által kellőleg korlátozandó s teljes megszüntetése lehetőleg rövid idő alatt bizto­sítandó. Ezen rezolutiókat az osztrák kereskedelmi mi­niszternek és a reichsrath elnökének egy küldöttség fogja átnyújtani.

Next