A Hon, 1877. december (15. évfolyam, 316-344. szám)

1877-12-01 / 316. szám

kérdés nem intézhető el, csak kizárólag az orosz és török kormány által, hanem európai kérdés, melynek megoldásához az európai ha­talmaknak, első­sorban monarchiánknak, nagy köze van; ezt már nem hiszszük el; ezt An­­drássyról föl nem tehetjük Sz. Gy. Konstantinápoly, nov. 21. (Saját levelezőnktől.) (A szultán. — A polgárőrség. — Német reclamatiók. — A há­ború. •— Pa­mad­ Mahmud. — Összeesküvés. — Mediatió. — Katonai mozgalmak. — Parlament. — Sajtó.) A múlt pénteken fényes szertartás volt a had­ügyminisztérium palotájában. A szultán a szelamlik­­szertartás után, mely ez alkalommal a Bajazid me­csetben volt, (e mecset a hadügyminisztériumnak át* ellenében fekszik), visszafordult a császári pavillonba, hova egybehivá a polgárőrséget, s átnyújta annak a zászlót. Szaid pasa palotai férik­e kegyelmessége, a következő­­felhívást olvasta föl a nagyúr­ nevében: Katonák! A legnagyobb dicsőség valamely népre, ha ké­pes hazáját, jogait és méltóságát megvédelmezni. E dicsőség főleg abban áll, hogy az egész nemzetet egyesíti a katonai szolgálat terheiben. Katonául születni és katonául halni meg, mindig kiváló erénye volt az ottomán nemzet fiainak, s e napig soha egy hang nem emelkedett a felhívás ellen, hogy e nemes kötelességet mindenki betöltse. Istennek hála, sze­rencsés vagyok, hogy közreműködtem, birodalmam haderejének növeléséhez ez uj katonaság létesítésé­vel, mely polgárőrségnek neveztetik. (Aszákiv mül­­kié), s egyszersmind előmozditom, a katonai szellem­nek a főváros és a tartományok lakosai közé való elterjedését. Szaid pasa palotai ferikem keze által itt kül­döm nektek ma e zászlót, melyet azért készítettem, hogy maga köré gyűjtse, mindenfelől a polgárok őr­ségeit. Az ideiglenes hadügyminiszter fel fogja olvasni soraitok előtt a hadirendtartást, mely előadja szol­gálatotokat és uj kötelességeiteket. Adja isten, hogy a zászló, melyet rátok bízok, minél előbb függetlenségünk dicső jelvénye fölött lo­bogjon. Reméltem, hogy kötelességeitek teljesítése és hazafias buzgalmatok és kevetek által növelni fogjá­tok nemzetünk dicsőségét s ez által kiérdemlitek uralkodótok jó akaratát és szeretetét. A császári beszéd felolvasta után egy bodsa alkalmi imát mondott s a keblekből »Éljen a szul­tán!« kiáltás tört ki. A nagyvezér, a seik-ül-izlam és minden minisz­ter jelen volt e szertartáson, melynek végezte után egy zászlóalj testőrvadász, 3 zászlóalj tűzoltó (S­z­é­­c­h­e n­y i ezrede), egy zászlóalj nemzetőr és két zászlóalj légionárius elvonult a szultán előtt. Németország, mely — mint önök tudják, foly­ton keresi az alkalmat, hogy bennünket boszantson s Oroszország iránti barátságát megmutassa, uj al­kalmat talált nekünk nehézséget okozni. A rumáliai vasút távirdavonalainak igazgatóját K­a­y s­e­r­t néhány nappal ezelőtt, midőn szemle­­után volt Bellova felé a vonalon, valaki meggyilkolta. Hogy ki követte el e bűntettet, nem tudatik, de a bonczolás kiderítő, hogy a golyó, mely életét kiolta, Winchester puskából való volt, mely a török rendet­len lovasság fegyverzetét is képezi. E körülmény elég volt Reusz herczegnek, hogy azt követelje, mikép a harcztéren levő összes rendetlen csapatok visszahi­vassanak és hazaküldessenek. Furcsa egy követelés az igaz, szerencse, hogy a fényes kapu visszautasította. Ki ne emlékeznék a zimniczai esetre, midőn egy fran­­czia hírlapírót egy kozák orozva megtámadott. Váj­jon mit szólt volna Gorcsakov a franczia ügyvivőnek, ha ez akkor azt követeli tőle, hogy a kozákok mind haza küldessenek ? A harcztérről nevezetes esemény híre nem ér­kezett hozzánk. Szulejmán pasa rendeletet adott ha­dainak, hogy az ellenséget folytonos támadások által nyugtalanítsák; ennél fogva a Duna mellől apró cse­tepatékról folyton érkezik hir. Az ázsiai harcztéren a helyzet tetemesen meg­javult. (A levél nov. 21-én kelt, midőn az újabb ka­­lamitás hire Sztambulban még nem volt ismeretes.— Szerk.) A hó esni kezd s a hideg érezhetővé kezd válni. A Deve Bojumban levő orosz had sokat szenved. Karszból folyó hó 10-ikéről még van hírünk. (!) Husszein Hami pasa e hely parancsnoka jelenti, hogy az oroszok támadást intéz­tek a Hasszán-pasa-Tábia ellen, de tetemes veszte­séggel visszaverettek. Mukhtár pasa, ki még erősíté­seket vár Erzerumban, bizonyára nemsokára azon helyzetben lesz, hogy ismét támadólag léphet föl. Damad Mahmud újra megerősödvén állásában, a forradalomról és összeesküvésről szóló hírek is el­némultak. E híreknek különben úgy sem valami nagy volt az alaposságuk. Nálunk az összeesküvés, vagy forradalom, melynek czélja az uralkodó meg­változtatása, sohasem történik népi mozgalom által; itt csak a miniszterek szoktak összeesküdni, így mi­dőn Abdul Aziz szultán letétetett, a népnek legkisebb sejtelme sem sem volt arról, hogy mi van készülő­ben, s midőn egy szép reggel ágyúlövések hirdették a nagy eseményt, mindenki azt kérdé, mi történt, és aztán örömmel üdvözli az új uralkodót. A mediatióról szóló hírek az oroszok újabb si­kerei után ismét elnémultak. Itt legalább semmit sem hallani felölök. A Konstantinápolyba naponkint érkező új csapatok láttára valóban azt is kell hin­nünk, hogy a háború vége messzebb van, mint vala­ha. A kaszárnyák legnagyobb része kórházzá alakít­­tatott, úgy hogy az érkező csapatokat nincs hová he­lyezni, s a hadügyminiszter kénytelen őket azonnal a harcztérre küldeni. Midőn pedig ez letétetett, s Abdul Hamid emel­tetett a trónra, vagy midőn Midhát a népszerű mi­niszter száműzetésbe küldetett, a nép közül egy hang sem mert tiltakozni az önkényes tény ellen. Épen igy ha néhány miniszter elhatározná Hamid szultánt le­tenni, egy szál sem, még Damad Mahmudé sem mer­ne szólni az ellen egy hangot is. A forradalomtól te­hát fölülről kell félni, nem alulról, s a népi összees­küvések híre minden alap nélkül való. A fővárosi követválasztás már megtörtént. Nagyrészt a múltkori képviselők választottak meg. A parlament ülésszaka a jövő hó elején nyílik meg. Legközelebb egy új lap fog itt megjelenni. A kereskedelmi minisztérium ugyanis egy földmivelési és kereskedelmi szakközlönyt indít meg... Hogy hol talál rá olvasót az más kérdés. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése november 30. Az esti lapunkban közlöttek után felszólalt Simonfay János és sokalja a lázadásra kitű­zött büntetési minimumát. Legjobbnak látná e kér­désnél mellőztetni a minimumot, de a minimum áta­­lában kimondva lévén, nem tudja, hogy a kormány elfogadhatónak tart-e itt ilyszerű módosítványt. F­ejczes Béla azt feleli, hogy ily módosítvány — a ház a minimumok alkalmazását már eleve ki­mondván — itt még tárgyalható sem lenne. Simonyi Ernő tagadja ezt, különben a kor­mány eljárása arra készti szólót és pártját, hogy minél kevesebb részt vegyen e javaslat tárgyalá­sában. Pauler Tivadar védi az eredeti szerkezetet, s a ház a §-t változatlanul elfogadja. A 153. §-nál Kemény Mihály helytelennek találja a felbujtó szó használását, s azt itt »a láza­­dást szitok és vezetők« kifejezéssel kívánja helyette­síteni. A ház az eredeti szerkezetet fogadja el s a 154—157. §-t változatlanul meghagyja. A 158. §-nál Mocsáry Lajos azt látja, hogy a sajtó utján lázadásra való fölbujtásra túlságos a 10—15 évi el­zárás, s módositványt ad be, hogy a fölbujtó czikk írójára 4 évig terjedhető fogház rovassék. Cyemeghy Károly ellentétben Mocsáryval azt látja, hogy annak módosítványa lenne túl szigorú. Mert míg az eredeti szerkezet csak az egyenes fölhívást kívánja büntetni, Mocsáry kiterjeszteni véli azt minden sajtóbeli nyilatkozásra, melyből valaki, habár tévesen is, lázadásra való fölhívást olvasva ki, e nyomon indulna. Azt is tagadja, mintha itt a láza­dásra való büntetés szigorúbb s igy aránytalan lenne, mint a felségsértés büntetése. A javaslat elfogadását kéri. (Helyeslés.) A ház Mocsáry némely helyreigazító megjegy­zése után elfogadja a szerkezetet s a 159—162. §. is változatlan marad. Ezzel az ülés véget ér. Előterjesztés az átalános vámtariffáról szóló törvényjavas­lathoz. (Folytatás és vége.) (A tariffa-törvényjavaslat megokolása.) Az átalános vámtariffáról szóló törvényjavas­lat azon átalános elveket tartalmazza, melyek a vá­mozásnál a vámkötelezettség, a tariffa magyarázata és alkalmazása, valamint a vámdíjak fizetési módo­zatai tekintetében alkalmazandók lesznek. Ezen elvek á­ltalában a törvény határozmányai a jelenleg érvényben levő vámtörvények és szabályok (lásd az 1853-as vámtariffa-törvényt és a magyar pénz­ügyi minisztérium által kiadott pénzügyi törvények és szabályok hivatalos összeállításának IX. füzetét a ha­­tárvámjövedékről) tartalmával lényegben megegyezik és csak annyiban különbözik, hogy a tisztán rendeleti úton szabályozható részletek helyett átalános elvekre szorítkozik, illetőleg a kormánynak az illető intéz­kedésekre meghatalmazást ad. Új elvek, és az eddigi határozatoktól lénye­ges eltérések csak a következő pontoknál mutat­koznak : A III. czikk szerint »azon árak, melyek oly ál­lamokból jönnek, hol az osztrák és a magyar hajók, avagy az osztrák magyar monarchiából érkező áruk más államokéinál kedvezőtlenebb bánásmódban ré­szesülnek, a bevitelnél a vámtariffában megállapított vámon fölül még ennek 10°/o-át, és ha a tariffa szerint vámmentesek, az áru kereskedelmi értékétől rendeleti uton megállapítandó 5 százaléknyi spec­ifikus vámot fizetnek.­ Különösen azon törekvésekkel szemben, melyek a legközelebbi időben Európa több­i forgal­munkra nézve nagy jelentőségű államaiban mutat­koznak, és melyeknél könnyen lehetséges, hogy egyik vagy másik fő kiviteli czikkünk ellen differentiális vámozás alkalmaztatnék, indokolja ezen elvnek fel­vételét, melynek jelentősége annál kisebb lesz, minél inkább sikerülene a kormánynak azon törekvése, hogy a velünk szoros kereskedelmi összeköttetésben álló nemzetekkel a tariftaszerződések, vagy legalább a legnagyobb kedvezést biztosító szerződések köttet­nek. Azon esetre azonban, ha a kormánynak, — raj­ta kívül fekvő okoknál fogva, — említett törekvése nem sikerülene, akkor a netán ellenünk irányított vámpolitikai visszásságok, a kormány nézete szerint csakis a III. czikkben foglalt intézkedés útján tart­hatók távol, illetőleg háríthatók el. A kormány ugyan­is azon meggyőződésben van, hogy ezen intézkedés­nek törvényhozási útán kimondása által a velünk üzleti összeköttetésben álló nemzetek, a­nélkül, hogy speciális retorziók, s így egy az előforduló esetekben ellenséges szint magán viselő külön rendszabályok határoztatnának el, eleve figyelmeztetnek azon köz­­gazdasági hátrányra, mely őket vámpolitikánk által akkor éri, ha a mi provincziánkat súlyosabb vámok­kal terhelik, s ekkér minden tényleges restorsio al­kalmazása nélkül eleje vétetik az irányunkban netán tervezett kedvezőtlenebb eljárásnak ; mert nem hihető, hogy egy állam kitegye saját kereskedését oly rend­kívül káros hatású differentiális vámozásnak, milyen általunk terveztetik, s mely által, ha csak rövid ideig fennáll is, oly visszásságokat kell szenvednie, melyek kereskedelmi összeköttetésére tökéletesen megsemmi­sítő hatásúak lehetnek. A IV. czikkben kötelességévé tétetik a kor­mánynak egy betűsoros árulajstrom elkészítése. Lehe­tetlen ugyanis a kereskedelmi forgalom összes áruczik­­keit mind­ külön-külön vámtariffában felsorolni, nehogy azonban az egyes áruknak vámtételekbe so­rolása a vámhivatalok különböző felfogása szerint különböző legyen, okvetlenül szükséges egy átalános betűsoros lajstromot kibocsátani, illetőleg e lajstrom­nak időnkénti kiegészítéséről gondoskodni. A czélból pedig, hogy a vámtariffának interpretációja ez után bármi tekintetben ellenkezésbe ne jöjjön magával a tariffával, határozottan kijelöltetett az irány, mely­ben a betűsoros lajstrom készítendő s e részben a kormányt a tariffa szószerinti szövege és értelme ve­zetendő Egyébiránt a kormány eddig is ekkér gya­korolta a tariffa interpretatióját. Ugyanezen czikkben felhatalmaztatik a kor­mány arra is, hogy a jelenleg még a külön meg nem nevezett vegyészeti termékek (64. e. 3.) közé tartozó czikkeket, ha netán a forgalomban nagyobb jelentő­séggel kezdenek szerepelni, minőségük szerint s az analógia útján kisebb vámtétek alá is sorozhatja. Ezen az eddigi szabályokban fenn nem álló intézkedés, az ipar­i technikának a következő tíz év alatt való fejlődése s különösen a chemia terén tett folytonos felfedezések miatt indokolt. Az V. czikk az eddigi vámeljárás irányában újítást foglal magában. Eddig ugyanis az összetett árak, a­mennyiben a tariffában külön fel nem említ­­tetnek s igy a tarifta szerint meghatározott vám alá nem­ esnek, a nagyobb vám alá tartozó árú szerint vámoztattak ;­­ holott a törvényjavaslat szerint jö­vőre azon vám alá fognak esni, mely az árú főalkat­része szerint fizetendő; az új eljárás a dolog termé­szetének inkább felel meg és sok esetben vámleszállí­­tást eredményez. A XII. czikk hasonlókép újítást foglal magá­ban , de tekintettel arra, hogy a vasúti csatlakozási vonalaknál azon anyagoknak és kellékeknek, melyek a vámterületen levő határállomásig terjedő és még a külföldi pálya­vállalat által kezelt vasúti részlet szá­mára igényeltetnek, a vasúti csatlakozás érdekében és czéljának érvényesítése végett ter­mészetszerűleg vámmenteseknek kell lenniök, s miután e végből úgyis minden egyes esetben külön egyezmények köttetnek, melyek ezen kedvezmény részletes feltételeit kijelö­lik , az elvnek kimondása azért is látszott indokolt­nak, minthogy különben minden külön esetben spe­ciális törvényhozási intézkedés szükségeltetnék, még oly vasúti csatlakozásoknál is, melyek fekvésüknél fogva az ország törvényhozási intézkedését különben nem igényelnék. A XIII. czikk a vámoknak s bizonyos mellék­illetékeknek arányban fizetését rendeli el. Eddig 1854 óta a vámok ezüstben fizettettek; történt pedig ez főkép azon okból, hogy az állam részéről teljesíten­dő érczpénzfizetéseknél, az akkor a világforgalomban s a külföldön szokásos átalános fizetési közeg a kor­mánynak rendelkezésére álljon Ezen fő ok természe­tes következménye az, hogy most, midőn az említett fizetéseknél az ezüst helyét az arany foglalta el, az említett czél elérésére szükséges alkalmas módosítás megtörténjék. Az intézkedés különben abban is ta­lálja indokolását, hogy mindazon nemzetek, me­lyekkel kereskedelmi összeköttetésben állunk, a vá­mokat hasonlókép arányban szedik be, s így arany­vámok mellett vámterületünkön a külföldön létező viszonyok hasonló meghonosítása, és ekkér bizonyos kiegyenlítése az érdekeknek is éretik el. Végül, az arany folyama által a vámokban mutatkozó emelke­dés, csak helyettesítése a lefolyt 20 év alatt az ezüst ágró által magasabbakká tett vámoknak; míg az ezüst volt első rendű fizetési közeg, vámjaink ezüstben fizettettek, mi­által a vámok ez ágióval és pedig átlag legalább 15 % -kal nagyobakká lettek. Most, hogy az ezüst mint international fizetési esz­köz háttérbe szorul, s helyét az arany foglalja el, a vámoknak tovább is ezüstben fizetése egyszerűen a vámoknak leszállításával volna egyenlő. Midőn tehát a kormány az aranyvámok meghonosítását javasolja, tényleg a lefolyt húsz évben követett gyakorlatot más, az idő által követelt módon véli föntartani. A vámtariffában javaslatba hozott vámtételek megállapításánál alapul vétettek az eddig érvényben volt szerződési vámtételek, melyek jövőre nagyobb­részt átalánosíttatni fognak; ezenkívül az átalános vámtariffa számos tételénél és némely szerződési té­teleknél is, a­mennyiben azt külön érdekek nem el­lenezték, vámleszállítások hozatnak javaslatba; kü­lönösen a nyersanyagok vámjai vagy egészen meg­szüntetnek (pl. gabnaneműek, növények, méz állati termények stb.), részint mérsékelteinek (pl. viasz, gyógy- és illatszeranyagok, festőfa), hasonlókép tör­tént ez az iparosság számára szükséges több félgyárt­mány vámjainál is (pl. cserzőanyagkivonatok, mézgák és gyanták, növénynedvek, durva pamutfonalak, juta­fonal, ólom és ólomöntvény stb.) Azon iparczikkeknél, melyek a tényleges viszo­nyok s külön körülményeknél fogva az eddig élvezett vámvédelmet nem nélkülözhetik, illetőleg az eddig al­kalmazott alacsonyabb vámok mellett fönnálltukban némileg fenyegetve látszottak: az eddigi védvámok fentartatnak, illetőleg az eddigi vámoknál magasab­bak is terveztetnek. De e részben is az a törekvés, hogy az indokolatlan követelésekkel szemben cs­ak a nélkülözhetlen szükséges védelem biztosittas­­sék , és túlságos vámok által a fogyasztók érdeke egyes iparos ágak kedvéért súlyosan ne károsittassék. — A védelmi szempontnál a tariffa azon elvet követte, hogy — a mennyiben az lehetsé­ges volt — az értékesebb áruk kiválasztassanak a kevésbé értékesek közül, melyekkel eddig egy kat­e­­góriába estek, és számukra értékükkel arányos vám állapíttassák meg. Így történt ez a pamutfonalaknál, a pamutszöveteknél, a ruházatoknál, a fémáruknál, a vasúti kocsiknál stb. Ennek természetes következmé­nye volt az, hogy sok árúnál új osztályozást kellett alkalmazni, de ezen osztályozásnál mindig tekintet volt arra, hogy lehetőleg könnyen felismerhető s igy a vámkezelést nem túlságosan nehezítő megkülön­böztetések szerint legyen az egyes áruk vámozása le­hetséges. Vannak a jelen tariffában több vámtételek, me­lyek az eddigi szerződési vámtételek irányában ma­gasabbak, a­nélkül, hogy tulajdonkép külön védelmi érdek szólna ezen fölemelés mellett. A magasabb vámtételek ez esetben azért terveztetnek, minthogy a belföldi fogyasztásra nézve körülbelül közönyös, vagy legalább nem fontos árúczikkekről van szó, melyek­nél az eddig alkalmazott kisebb vámtételek a kül­földdel kötött tariftaszerződésekben, a külföldről nyert alkalmas concessiók fejében állapíttattak meg, s jö­vendőre is alkalmas ellenengedmények elnyerése vé­gett fölhasználhatók lesznek. Végül találkozunk több rendbeli emeléssel oly czikkeknél, melyek részint a fogyasztás, részint a fényűzés tárgyai, s melyeknél nagyobb pénzügyi ered­mény elérése végett az eddiginél magasabb vámok terveztetnek. Ezen úgynevezett pénzügyi vámokból körülbelül 10—11 millió forinttal nagyobb vám­jöve­delmet lehet az eddiginél remélni. A számítás e rész­ben az eddigi forgalom adatai szerint történt, és pedig kivált azért, minthogy a tervezett vámok ma­gassága nem tekinthető olyannak , hogy általa a fo­gyasztás érezhetőleg csökkennék. Ezen számítások szerint a nagyobb jövedelem következőleg mutat­koznék ! Az 1871—75-iki évek átlaga szerint 1875-iki forgalom szerint kávé 2.469.000 frt 2.538.000 frttal katáng 81.000 » 110.000 Összesen 9.735.000 » 11.209.000 » Az előterjesztés e bevezetését követi a részletes tariffa. fűszerek 190,000 » 193,000 déli gyümölcs 491,000 » 504,000» t­ea 51,000 » 56,000· elkészített gyüm. 15,000 » 14,000· rizs 512,000 » 397,000· halak 180,000 » 163,000· állatok 648,000 » 683,000 2· fris hús 2,000 » 2,000· sajt 74,000 » 71,000· zsiradék 250,000 » 138,000 faolaj 45,000 » 45,000· eczet 3,000 » 3,000 égett folyad. 23,000 » 22,000 bor 331,000 » 450,000· csipkék 15,000 » 18,000· selyemárúk 334,000 » 454,000· apró árúk 10,000 » 8,000· keményítő 85,000 » 91,000· petróleum 3.926,000 » 5.249,000$ Az orosz nihilisták. Az orosz forradalmi szövetkezet ellen indított per most folyik Szent-Pétervártt. A tárgyalásról ed­dig csak igen kevés részlet jutott nyilvánosságra , egy orosz lap azonban most közli a vádiratot, mely a következőket tartalmazza: Az 1874. év májusában egy finnföldi ember Pelkonen János Szaratov városban csizmadia­­műhelyt nyitott, mely a benne lakó személyek külö­nös és gyanús maguk viselete által a rendőrség figyel­mét magára vonta. Ennek következtében május 31- ikén ott házmotozás tartatott, melynek eredménye, valamint a megtartott kihallgatás kideriti, hogy e műhely oly egyéneknek szolgált menedékhelyül, kik a birodalom különböző részeiben elterjedt forradalmi társulathoz tartoznak. A további vizsgálatból ki­tűnt, hogy Oroszországban csakugyan létezik egy szélesen elterjedt gonosztevő társulat, melynek czélja a fennálló államrendet fölforgatni. E társulat kelet­kezésének és fejlődésének története a következő : A társulat 1873-ban keletkezett Pétervártt, és közvetlen összefüggésben állt a Dolgusin, Nathanson stb.-féle előbbi titkos társulatokkal. Tagjai a munkás osztály közt igyekeztek maguknak párthiveket sze­rezni külföldön nyomott forradalom iratok terjesztése és izgató beszédek által. 1873-ban Csajkovszki Mik­lós a pétervári egyetem volt hallgatója az izgatók működését egységessé akarván tenni, külön forradal­mi kört alakított, melyet nevéről neveztek el. E kör mintájára és befolyása alatt még ez évben több ha­sonló kör alakult. E körök összeköttetésben állottak az orosz emigránsokkal, a külföldről visszatért tanu­lókkal stb. s ezektől kapták a forradalmi eszmék ter­jesztésére szolgáló könyveket és iratokat. Az 1872-iki hágai munkás congressus megtar­tása után az orosz emigráció a foederalismust írta zászlajára s Bakunin a munkás szövetkezetben egy külön zürichi szláv sectiót állított fel. A foederalis­­mus szerint a social-forradalmi párt feladata minden birodalom szétrombolásában, minden államrend meg­semmisítésében, s a polgári osztály czivilizációjának kiirtásában s új társadalmi rend felállításában állt. A szláv actió programmjában kijelenté, hogy a vallás, a tulajdon és a család ellen fog küzdeni. Ba­kunin azon kívül azt az eszmét táplálta, hogy az orosz népnek föl kell lázadnia a felsőség ellen. E né­zetben a többi orosz emigráns is osztozott, s »Előre« czímű­ lapjukban támogatták ez irányt. E lap kiadója Lavrov eltérő nézeten volt Bakuntól arra nézve, hogy kelljen megkezdeni a forradalmi tevékenységet Oroszországban. Bakunin és követői a mellett vol­tak, hogy a propagandistáknak haladéktalan a nép közé kell menni, hogy ebbe a forradalmi eszméket beoltsa s a lázadásra szervezze őket. Lavrov ellenben azon a nézeten volt, hogy a forradalmat nem kell a népre rá­erőszakolni. E nézetkülönbség szakadást idézett elő az orosz emigráció soraiban; ennek foly­tán azonban egy uj tan állott elő, melyet egy Tka­­csev nevű menekült hirdetett, hogy t. i. a forradalmi pártnak nem a forradalom előkészítése a feladata, hanem annak lehető rövid idő alatt megvalósítása. Bakunin és Tkacsev nézetei élénk helyeslésre találtak a pétervári forradalmi körökben, melyek a zürichi szláv sectiónak nem csak tanait sajátíták el, de szervezkedésükben is annak ujjmutatását kö­veték. A Pétervárban támadt körök, melyek tagjai nagyrészt az orvosi és technológiai intézetek mindkét nemű növendékeiből állottak, két részre oszlanak, melyek egyike a gyári munkások közt terjesztő a forradalmi eszmét, a másik pedig a forradalmi actió­­ra készíté elő magát. Mivel azon nézetből indultak ki, hogy a népre csak az hathat sikeresen, a­ki közte él, azért ez emberek legnagyobb része megtanult valamely kézi mesterséget, s­­ igy ment a munká­sok közé. 1873 végén a kormánynak tudomására jöttek ez izgatások. A gyanúsítottak egy része Moszkvába menekült, hol álnevek alatt éltek, s tovább folytatták működésöket, s azt mind több városra kiterjesztek, így Odessára, Tulára, Kievre, Nisni-Novgorodra, Penzára, Szamarára, Szaratovra stb. városokra. 1874 tavaszán egységes szervezetet kezdtek az izgatásnak adni, titokban közgyűlést tartottak, s közös pénztárt állítottak fel, melyből a nép közé ment izgatókat segélyezték, s titkos nyomdát állítottak fel. A nép közé ment izgatók a parasztoknak az adó nagy voltáról, és arról beszéltek, hogy az urak a földet maguk számára foglalják le ; hangsúlyozták, hogy ha a kormány megsemmisíttetnék, nem kellene többé adót fizetni, s mindenkinek lenne elég földje. A vidéki intelligentia előtt a nép szomorú helyzetét festvén, a nemzeti tönkrejutást hangoztatták, melynek csak forradalommal és a fennálló rend eltörlésével lehet elejét venni. A propaganda legtöbb tagja a tanuló ifjúság­ból került ki, a vádirat szerint azonban csak a rossz erkölcsű hanyag tanulók álltak be e társulatokba. 1874. őszén a körök legtöbb tagja elfogatott, s a legutóbbi pétervári mozgalom elnyomta után az orosz hivatalos körök nézete szerint az egész mozgalom ki van irtva. A háború. Orhante védelme. Per­a, nov. 27. (A »D. Tel.« sürgönye.) Sofián át jelentik: A törökök jól megerősített hadállást fog­lalnak el az orhaniei szoros bejáratánál , a várost csak hadászati okokból hagyták el. Az régi bevett hadászati elv, hogy egy hegy alatt levő várost a ka­tonaságnak el kell hagyni, ha az ellenség nagy erő­vel közeledik. Jabloniezáról lejövet, mikor Orhanieban voltam, láttam azt, hogy a török hadállás Orhanie város és a hid közt van s e vonalat erődök is védik, melyek tü­zérséggel jól meg vannak rakva s tehát nagy ellent­­állásra képesek. A mi Etropolt illeti, tévedés azt hinni, hogy a defilé fejének birtoka fontossággal bír, miután annak czentrumát a törökök tartják a kezükben és az or­haniei szorosba lehetetlen Etropolon át eljutni, már csak azért is, mert nagy hegyek esnek közbe. Itt még egyre nem akarják hinni azt, hogy Oszmán pasa Plevnát elhagyta volna. A »Vakit« mai száma újra erősíti, hogy Oszmán pasa kiroha­nása alkalmával nagy veszteségeket okozott az oro­­­szoknak, és azt állítja, hogy ő Rahovába fog vonulni. Ha ezen hír való, akkor az oroszok erőlködése Orhanie ellen hiába való. Időközben a törökök mind­inkább központosítják haderejüket. A tél beállott és az oroszok igen nagy térségen vannak szétszórva hadbiztosság és élelmi­szerek nélkül. Csata Pyrgosnál. R­a s g­r­á­d, hétfőn éjszaka. A törökök fényes támadást intéztek ma az oroszok ellen három külön­böző helyen, Gol, Metska és Pyrgosnál. A csata Pyr­gosnál még tart s úgy látszik, a törökökre kedvező eredménynyel. A részleteket később küldöm. A Sipka-szorosból azt távirják novem­ber 26-án éjszaka, hogy reggeltől estig az egész harcz­­vonalon igen erősen ágyúztak az oroszok. KÜLÖNFÉLÉK. — Udvari vadászat. Közönséges halan­dó nem nagy örömét találná az oly ködös, nedves időben, a milyen a sport kedvelőit ma megörvendez­tette a gödöllő-környéki szarvasvadászaton. A tár­saság a szent-mihályi pusztán gyűlt össze déltájban. A meet igen látogatott volt; ő felsége a király a ki­rályné és a trónörökös kíséretében már 12 óra előtt megjelent a találkozónál. A rendes társaságon kívül ott voltak: Edelsheim­­ Gyulay főhadparancsnok nejével, bg. Eszterházy Pál, gr. ifj. Festetich Taszi­­ló és Mr. Schawel Jaques. Mihelyt a szarvast, mely gyönyörü példány volt, szabadon eresztették, a vadá­szok megereszték a zabolát s az élénk hajsza kezde­tét vette. A király és a királyné mindig a sorok élén vágtattak. Az idő kedvezett a szimatnak; se szél, se eső s a falka képes volt követni a nyomot. Ennél­fogva gyönyörű, változatos pace-ek fejlődtek. Árkon, bokron, erdőn és mocsáron keresztülvitte a falka ál­tal szorongatott nemes vad a neki hevült vadásztár­saságot. Rendkívül hosszú, majd 52 perczig tartó run után a szarvas nyílt mezőn, a vadászok szine láttára összerogyott. *1*2^6 járt az idő, midőn a zajos »hallali« kiáltások összegyűjtötték a kissé szétszórtan vágtátokat. Csakhamar teljes számmal együtt voltak. A kifáradt izzadó paripák kedvéért rövid pihenőt tartottak, aztán haza felé indultak. Az idei vadász­évadban kétségkívül ez volt a legélénkebb és leg­szebb van. — Gyászhir. Nagyváradról vett távirati értesítésünk szerint D 11 e a­n­u János, a nagyváradi görög szertartású katholikus püspök, ma szélütés kö­vetkeztében hirtelen elhunyt. A derék hazafias főpap, ki aránylag ifjú volt még, körülbelől egy évtized óta jelentékeny szerepet játszott hazánk történetében. Az alkotmányos élet kezdetén neveztetett ki lugosi gö­rög szertartású katb. püspökké, mely időben mint országgyűlési képviselő is szerepet játszott. Az 1872-ki országgyűlési választások alkalmával főkép hazafias működésének tulajdonítható, hogy hazánk délkeleti részében a túlzó nemzetiségi pártok hatalma megtöretett. Ez időben lett nagyváradi püspökké, hol jelentékeny javadalmaiból a közélet minden terén áldozatkészségével tüntette ki magát. Még csak a leg­közelebb múlt évben is, a nagyváradi görög kath. püs­pökség jubilaeuma alkalmából nagyhatású hazafias beszéd által tüntette ki magát. Olteanu nagy hazánkfia Deák Ferencz személyes vonzalmával is dicsekedhe­tett s, mint a felsőház tagja nagy buzgalmat tanúsí­tott. Áldás emlékére! — A »szepesi kör« decz. 4-kén, kedden este 8 órakor tartja alakuló közgyűlését, az ezelőtt Loog-féle sözcsarnok külön szobájában, (magyarul ez a 4. sz. a. a Hlatky-féle kávéház átellenében) miről az illetők ezennel értesittetnek. — Matasovszky Béla. — A tudomány- és műegyetemi dalegyesületnek deczember 10-én a »Hungá­ria« dísztermében, a magyar gazdasszony egyesület árvaháza adósságának törlesztésére rendezendő hang­versenyén a lady patronesse dr. Apáthy Istvánné ő nagysága lesz. — A főváros rendkívüli közgyűlé­sének tárgyai, mely decz. 5-én és folytatva decz. 6-án fog tartatni, ezek : A föv. közigazgatási bizott­ság öt tagjának megválasztása, az igazoló választ­mány 8 tagjának választása, az országgyűlési képvi­selő választási központi választmány 36 tagjának meg­választása ; végre az iparrendészeti szakbizottságba és a középítési szakbizottságba egy-egy tag választá­sa. Deczember 6-kán a gazdasági és pénzügyi bizott­mány és tanács előterjesztése , a belügyminiszter­nek 1878. évi közköltségi előirányzat tárgyában kelt leiratára és a házi szemét kihordása és kezelése tár­gyában kerül tanácskozmányra. — Sport. Vasárnap, a pesti versenytéren egy pár vadász- és akadályverseny fog tartatni, melynek részletei a következők: I. Vadászverseny, mintegy 1 magyar mfd; pályázhat minden belföldi vadászló. Dij egy 4 éves ménesbeli kancza Kisbérről. Űrlovasok veres kabátban stb. Neveztek e versenyre: 1. Ifj. gr. Es­terházy Miklós idős per lovát Mindenes, apja Carnival, anyja félvér, visz 77 ’/2 kil. terhet, 2. Bal­­tazzi Arist. 5é. telivér iga. k. Clairette Angot 82*/1 kil. 4. Ugyanaz 4é. p. k. La Diva 77/2 kil. 4. Rohonczy Gida id. fekete kanczája V­i­r­g­i­n­e félvér 771/1 kil. 5. gr. Sztáray János id. p. h. Almos fél­vér 77­­7 kil. II. G­á­t­v­e­r­s­e­n­y, 32000 méter, 8 ugrás. Űr­lovasok színekben. Neveztetett 7 ló: 1. gr. Eszterhá­zy Miklós 3é. telivér p. mén, apja Stanley Alive, visz 65 kil. terhet. 2. Baltazzi Arist. 4é. fék. k. Ba­by, apja Virgilius 72 kil. Ugyanaz 3é. fék. mén. Czigánylegény 65 kil. 4. Br. Grovestin 4é. p. k. Baby, apja Nortcountryman. 5. Makray Aladár id. h. Förgeteg 75 kil. 6. Gr. Bombelles Károly 4é p. m. Castaway 72 kil. 7. Gr. Almássy Kálmán 5é iga­­n. Boomerang 72 kil. III. Akadályverseny, handicap, 5000 méter távolság, circa 22 ugrással. Urlovasok stb. Ne­vezve s handicapolva volt 36 ló, elfogadta a kivetett terhet 3 ló: 1. gr. Eszterházy Miklós vez. der. ménje, ap. Sc­arper, a. My Mary, 80 kil. 2. Harkányi Jó­zsef 4é. fék. k. Oakframe, 65 kil. 3. br. Üchtritz Zsig­­mond 4é. iga k. Fanny Lear, 65 kil. — A versenyek délután 2 órakor kezdődnek. Helyárak következők: Plaque a gyepre 3 frt, hintó a pálya belsejébe 5 frt, lovasjegy 1 frt, nézőség 20 kr. Ezenkivül a verseny­térre bemenő minden 2 fogatú kocsitól 1 frt, minden konfertable 50 kr. —A tabáni népiskolai könyvtár ügyében vasárnap, decz. hó 2-án d. e. 11 órakor a tabáni népiskola üléstermében az évi rendes közgyű­lés tartatik, melyre a tagok részt venni felkéretnek. Tárgyai: az elnök évi jelentése, az évi számadás át­vétele és annak megbírálása, elnök és tisztviselők vá­lasztása, netaláni indítványok tárgyalása. — A Ni­ke Lina-ügyben ez ideig pár­­bajvivottak és kihívók ellen a budapesti törvényszék büntető osztályánál a vizsgálat meg lett indítva. — Follmann Alajos vizsgáló biró fogja a vizsgálatot vezetni. — Méltánylandó kérvényt fognak a király-utcza lakói Ybl Alajos tekintélyes terézvárosi polgár kezdeményezésére a főkapitánysághoz intézni a király-utczában gombamódra felszaporodott úgy­nevezett »Tánczszalonok« betiltása iránt. E »Táncz­­salonok« valójában alig tekinthetők egyébnek ronda lebujoknál, melyekhez a kerületi orvos uraknak is hozzászólásuk lehetne, miután e »szalonok« hölgyei nagyrészben nincsenek a kapitányságnál bejelentve, ekkor orvosi felügyelet alatt nem állanak. E »Táncz­­salonok« egymást érik a királyutczában. Van egy »Zrínyihez« czimzett a hajós- és királyutcza sarkán. Ettől nem messze egy »Victoria« Azután egy »Fló­ra«, majd a »Buzalka« tánczterem. E ronda lebujok­­ban hajnali 4 óráig tart a deverna s ez zavarja az utcza lakóinak nyugalmát, a­kik békeszerető keres­kedők lévén, napi foglalkozásuk után a pihenésre nagyon rászorulnak. E mindenesetre méltánylandó kérvényre Uhl Alajos lakásán királyutcza 36. szám alatt még mindig elfogadtatnak aláírások. — Tűz. Tegnap este 9­­ órakor Müller Dá­vid királyutczai 8. sz. a. kalapkereskedésében tűz ütött ki, és a kalapkészlet nagy részét használhat­­lanná tette. A tüzőrség nyomban ott termett a vész helyén és az égés tovaterjedését meggátolta. — Betörési kísérlet: Komáromi Fe­rencz asztalosmester Herczen János jó barátok, mind­kettő megrovott előéletű egyén, tegnap este betörési kísérletet tettek a váczi­ ut 63-ik szám alatti czi­­pész bolt­kapu alatti ajtaján. A zár azonban erős lé­­ván, ellenállt a tolvajok vésőjének. Elég ügyetlenek voltak ekkor az ajtót kezeikkel feszegetni s igy a ház körül járkálók figyelmét fölébreszteni. Egy elősiető rendőr Komáromit el is fogta, Herczen megugrott Az elfogottnál több feszitő és véső eszközt találtak.­­ Az országos középiskolai tanár­­egyesület I. szakosztálya e­ső 27-én havi ülést tartott dr. Lechner László elnöklete alatt. A jegyző teendőit Lintner Lajos végezte. Először is Névy László ily czimü értekezést olvasott fel: »Még egy­szer a magyar írásbeli dolgozatokról.« A felolvasó érintvén a magyar nyelvbeli oktatás eredményének elégtelen voltát, kiemeli az írásbeli dolgozatok meg­választásának fontosságát. Az alsó osztályokban fő súlyt kíván fektetni az orthographiai gyakorlatokra, hogy a felsőkben ne kelljen a tanárnak elemi szabá­lyok ismételgetése miatt időt vesztegetni. Különösen kívánja a szem- és fül gyakorlását olvasás és diktálás által. Kimutatja példákban, minő feladványok készí­tendők a közép- és felsőosztályok mindegyikében. — Elvül mondja ki, hogy az írásbeli tételek mindig az irodalmi oktatás köréből veendők. A növendék önállá­sa fokról fokra nagyobb. A VIII. osztályban már oly themák is választhatók, melyek az iskolai oktatás körén kívül esnek, de a tanulók tapasztalati körébe.

Next