A Hon, 1878. szeptember (16. évfolyam, 212-236. szám)
1878-09-01 / 212. szám
Előfizetési felhívás A. HO XYI-dik évfolyamára. (A Hon meg jelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak: Egy hónapra ................................... 2 frt Évnegyedre.................................. 6 » Négy hónapra.............................. 8 » Az esti kiadás postai külön küldéséért fölülfizetés évnegyedenkint 1 forint. BVT* Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a Hon kiadóhivatalába (Barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON szerk. s kiadóhivatala- Budapest, aug. 31. Reformok Boszniában. Az okkupáczió színteréről érkezett tudósításokból azt lehet kiolvasni, hogy az insurrectió jelentékenyen veszített erejéből és intensivitásából. Hadsi Laja, a fölkelés feje, hír szerint fogva, a megszállt tartományok fővárosai: Mostár és Boszna-Szeráj kezeink közt, naponta történik, hogy fölkelők és rendes török katonák tisztjeikkel együtt megadják magukat csapatainknak. Nevesinjét is kardcsapás nélkül szállották meg a mieink; az eddig megszállott terület katonailag fontos pontjai között a közlekedés részünkről helyre van állítva, az útvonalak biztosítva, bosnyákok és herczegovczok a megszállott területen kezdenek békés foglalkozásaikhoz visszatérni, maholnap több, mint kétszázezer katonánk lesz a helyszínen. Mindebből a tanulság az, hogy az okkupáczió katonai része közel áll a befejezéshez s igy alaposnak ismerjük el egy magas állású egyén véleményét, ki teljesen tájékozva van az ügyállásról, hogy körülbelül három hét alatt az okkupáczió munkája, —mi annak katonai és hadászati részét illeti — be lesz fejezve. Következnék aztán — s részben már is meg van kezdve — a szintoly nehéz, szintoly súlyos feladat: az okkupátt tartományokat a béke áldásaihoz juttatni, azokban az ázsiai állapotok helyére lehetőleg európaiakat léptetni életbe, egy szóval nekilátni a reformoknak. Miben fognak állni ezen reformok, minő alapon mozognak, meddig terjednek, mindez iránt e pillanatig teljesen hiányzik a kellő fölvilágosítás. Bécsből is csak annyit jelentenek, hogya közös miniszteri tanácsban semmit sem határoztak meg eddig az occupált terület közjogi állásának kérdésében, és oly kevéssé volt megoldható eddig az a kérdés, hogy ki által és mi módon viselendők jövőben ezen terület kormányzásának költségei. Csak az constatáltatott, hogy a kormányzási költségek évenként öt millió forintot vennének igénybe. Ily helyzetben s tájékozatlanság közepette kétségkívül tájékozásul szolgálhat a létesítendő reformok főbb pontjaira és alapelveire nézve Andrássy gróf 1875. deczemberi reformjegyzéke, melyben külügyérünk az u. n. garantia hatalmak támogatása mellett a portától egész sorozatát követeli a Boszniában és Herczegovinában életbeléptetendő reformoknak. Tudjuk, hogy a portát e reformok megvalósításában a később kitört szerb-montenegrói háború, ennek befejezte után pedig az orosz háború gátolta meg. így szakadt az Andrássy-féle jegyzék előtti állapot Ausztria- Magyarország nyakába s most úgy fordult a koczka, hogy Andrássy gróf valósítsa meg a szomszéd tartományokban azon reformokat, melyeket annak idején a portának ajánlott s melyekről úgy maga, mint a jegyzékhez pártolólag csatlakozott hatalmak azon meggyőződésben voltak, hogy azok alkalmasak a tartományok paczifikálására s alkalmasak az azon területeken rég nélkülözött jóléti rend meggyökereztetésére. Az Andrássy által annak idején Bosznia és Herczegovina számára javaslatba hozott reformok a következők: Teljes csorbítatlan vallásszabadság; az adók bérbeadásának mellőzése; törvény, mely kezességet nyújtson az iránt, hogy Bosznia és Herczegovina direkt adói a tartományok javára fordíttassanak; egy külön bizottság alakítása muzulmánokból és keresztyénekből egyenlő számban, mely bizottság feladata volna őrködni a reformok keresztülvitele fölött; végül a vidéki földmíves lakosok gazdasági helyzetének javítása, vagyis a birtokviszonyok rendezése, olyan formán, hogy a vajáknak lehetővé tétessék fokozatosan, kevéssé terhelő feltételek alatt miveletlen földrészeket szerezni tulajdonul, melyeket az állam adna el. Erre nézve az a tény hozatik fel indokul Andrássy jegyzékében, mely a viszonyok által ismét visszanyerte actualitását, hogy Bosznia és Herczegovinában a földbirtok csaknem egész összege, a mely nem az állam, vagy a mecset tulajdonát képezi, muzulmánok kezében van, mig a jóformán semmivel sem biró nép a mindkét felekezetű keresztyénséghez tartozik s igy a földbirtok kérdését még vallási ellentét is bonyolítja és mérgesíti. De Andrássy gróf nem állapodott meg ennél. Sürgette jegyzékében a két tartomány számára azon reformok megvalósítását is, melyeket a porta az 1875. deczember 12 -i fermánban kilátásba helyezett. És pedig: Egy tartományi tanácsot és törvényszékeket szabadon választva a benlakók által. A birák elmozduhatlanságát ; a helyi bíráskodást, személyes szabadságot, a rendőrség czélszerű átalakítását ; azon visszaélések megszüntetését, melyekre a közmunka alkalmat adott ; a hadmentességi díjak igazságos leszállítását. Átalában és nagyjában szükségkép ezek képezendik a két tartományban megvalósítandó reformok alapját és keretét. Úgy ahogy, ez iránt tehát tájékozva lennénk. De ennél sokkal fontosabb reánk nézve a két tartomány leendő közjogi állása,, monarchiánk, illetőleg hazánkhoz. Előre írható, mennyi nehézséggel fog ez járni s mennyi heves vitát idézend föl a majdan összeülendő országgyűlésen. — A mozgósításhoz. A helybeli postahivatali személyzetből a boszniai postaszolgálat teljesítésére a kereskedelmi miniszter rendeletéből 10 postatiszt és 14 levélhordó megy az okkupált területre. Négy emberből álló »különítmény« már tegnap este elindult, a többi a napokban fogja követni. • A belügyminisztériumban a rendészeti ügyosztály a szegény-, toloncz- és prostitutio ügyekben a kodifikálási munkák most folynak. Az anyagot már összegyüjték s rendezték. A munkálat a téli hónapok alatt a törvényhozás elé fog terjesztetni. — Midbát pasa haza hivatása. A »N. fr. Pr.« Londonból a következő sürgönyt közli . Authentikus forrásból bízlik, hogy Szavfet pasa aug. 23-án sürgönyileg tudatta Midháttal, hogy a szultán, tekintettel hosszas távollétére s különös jóakarata jeléül megengedi neki visszatérni Konstantinápolyba és fentartja magának hogy őt ott alkalmazhassa. Hasonló sürgönyt kapott Mussurus pasa is, a londoni török követ, ki Midhátot hivatalosan fel is kereste s meghívta őt ebédre. Midhát elfogadta a szultán ajánlatát s hosszú levelet intézett úgy a török uralkodóhoz, mint Szavfet pasához. Midhát visszatérése előtt választ vár leveleire, melyekben nincsenek ugyan feltételek, de ez mondja bennök nézeteit a helyzetről. Az ex-nagyvezér jövő héten egyelőre Párisba utazik. A belgrádi miniszter válságról írják a Pest. Corr.-nek, hogy az a boszniai eseményekkel hozható összefüggésbe, s átalában Ausztria- Magyarországnak tett engedménynek tekintendő. A bécsi kabinet ugyanis hiteles bizonyítékot követelt a mellett, hogy Szerbia a bosnyák felkelést támogatásban nem részesíti. Ily körülmények közt Risztics inkább kész volt legrégibb barátjától és elvtársától Gruicstól megválni, mint a szomszédos nagyhatalom iránt kihívó magaviseletét tanúsítani. Tény ugyanis, hogy az omladinisták, kik Boszniát régóta Szerbia örökségének tekinték, mindig az osztrák-magyar csapatok elleni ellenállást prédikálták, s Gruics úgy tekinthető, mint az omladina feje. Ezért kellett neki, és a vele egyérzelmű minisztereknek lemondásukat beadni. — Osztrák-magyar vámconferenczia. Szept. hó első felében újra összeül az osztrákmagyar vámconferentia. Tanácskozásainak legfontosabb tárgyát azon instructiók kidolgozása fogja képezni, melyek a Németországgal kötendő szerződés tárgyában kiküldendő meghatalmazottaknak adandók. Ezen instructiók főbb pontjai ugyan már meg vannak állapítva, azonban még kiegészítő pótlások szükségesek. Ausztria legnevezetesebb kívánalmai vonatkoznak az üveg, porczellán, papír és bortétetekre. Ezenkívül a Németországba menő nyersvászon importtal szerződésellenesen megvont kedvezmények visszaszerzése is czélba van véve. A vámconferentia ezenkívül még néhány kérdés fölött fog határozni, melyek az átalános vámtariffa hatályba lépésére vonatkoznak. Kívánatos volna, hogy a vámconferentia A választások s a szász kérdés. A szászok leendő magatartása felől volt alkalmunk közölni egy laptársunk szebeni levelét, mely az ottani elemek kijózanodásáról, hazafias és egészséges irányba terelődéséről nem kicsinylendő jelentőségű értesülést tartalmaz. S ennyiben minden okunk van helyeselni az intencziót, mely ama levélnek alapul szolgált. Sőt abban is egyetértünk vele, hogy a Király föld sajátos viszonyai közt nagyon elkelne egy olyatén új pártalakulás, mely az eddig árkodott s eddigi tehetséges vezetőit is elvesztett katéria kezéből kiragadná az uralmat. E tekintetben tehát tejesen igazat adunk ama nyilatkozatnak. Nem osztozhatnánk azonban felfogásában, ha az arra lenne irányzódva, hogy a szász föld nem kormányellenes képviselői alakuljanak egy külön országos párttá, mely a Királyföld sajátos érdekei szerint intézze magatartását. Ily csoportosulásnak ma már nincs sem értelme, sem jelentősége. A Királyföld megtörtént rendezése besorozta a volt szász municipiumokat a magyar törvényhatóságok rendes sorozatába, s ezzel elvonta alapját minden külön érdekfejlődésnek a jövőre. Ezután a helyzet e municzipiumokra is nagyban és egészben az lesz, mi az ország egyéb területeire, s a múlt hagyományain alapuló sajátosságok és speciális irányok el fognak nivellíroztatni egészséges a közszellem fuvallata által• — Consuli jelentés Boszniáról. A szerajevói angol consul jelentése 1877-ről épen most jelent meg. A consul előadja, hogy a háború igen nagy áldozatokat követelt a néptől, a szegénység azonban korántsem volt oly nagy, mint hinni lehetett, mivel a gabonatermés a múlt évben igen bőven ütött ki. A kivitel is igen nagy volt, különösen roppant sok patkót és patkószeget vittek ki Szerbiába, Oláh- és Bolgárországba, úgy hogy a vashámorok folyton dolgoztak. Boszniában az előtt igen erős és kitartó ponylovak voltak kaphatók, most azonban e faj igen elcsenevészett s a mellett az ára nagyon felment. A szarvasmarha és disznókereskedés Dalmatia felé igen élénk volt s jövedelmező. Mivel Boszniában igen sok mindenféle barom van, a bőr igen fontos kereskedelmi czikk, melynek az utóbbi években Bécsen és Budapesten jó keletet találtak. Leginkább birka és kecskebőrt visznek ki, mivel a marhabőr bent az országban is kelendő; ebből készül a bocskor. Vad állatok bőre szintén fontos kiviteli czikk. Évenként kivisznek 25 ezer nyúlbőrt, 10 ezer rótabort, 9 ezer menyét, 3500 bort, 3000 görény, 1000 mókus- és 800 farkasbőrt. A rókabőrt különben Boszniában is használják többnyire ruházatul. Gyapjúi mintegy 200 ezer okát nyírnak évenkint 3 millió piaszter értékben. Ennek legnagyobb részét Ausztriába viszik ki. Bosznia összes bevétele 1877-ben 52 millió piaszterre volt előirányozva, ezt azonban nem igen hajtották be mind. De a mostani nehéz viszonyok közt is az ország jövedelme elég volt arra, hogy a polgári kormányzatnak és a helyőrség eltartásának költségeit fedezze. A consul végül azon reményének ad kifejezést, hogy Bosznia jó kezelés mellett kevés évek alatt tetemes jövedelmet fog a kormánynak adni. Maguk a jelenlegi választások nyilvános tanúságai ennek. Míg a Királyföld régi alakjában létezett, pártküzdelemről, a szó magyarországi értelmében, nem volt ott szó. A szász uraknak maguknak igen is meg voltak mindig saját pártjaik s ezek között néha (lásd az ó és ifjú szászok korát) nagy hévvel folyt a harcz; de ezek jelszavai a magyarországi pártokétól idegen, mérkőzésük tárgyai a mieinkéitől eltérők valának. Alig két év után, hogy a törvény a szász egyetemet mint politikai instituciót megszüntető, azt tapasztaljuk, hogy a szászok egy részének abbeli törekvése, hogy exkluzivitásuk továbbra is megóvassék, a legfontosb pozíciókon hajótörést szenved. Az új területi beosztás, mely egészséges elemeket oltott a szász hatóságok poshadt vérébe, főleg pedig az uj szellem, mely az avas kiváltságok megszüntetésével a jogegyenlőség uralma alá juttatta ezen, sokáig egész más viszonyok között leledzett megyéket is: megtenné gyümölcsét, s a magyar állameszme rész tört oly vidékekre is, hol a legrosszabb negáczióval, az indifferentizmussal kellett küzdenie eddig, s a szász urakat kényszerítette, hogy egy határozottan magyar jellegű és irányú párttal küzdjenek meg, s sok helyütt tényleg letegyék előtte a fegyvert. Ismételjük, nem kicsinylendő jelenség ez. A jelen megpróbáltatás napjaiban, midőn a feltornyosuló fellegek előbb-utóbb bekö- A HON TÁRCZÁJA. Két kanczellár. Irta: Kliczko Julián. v. Kelet és Nyugat. I. (37. Folytatás.) Annyi bizonyos, hogy Francziaország és Oroszország Más irányban meg Francziaország azon igyekezett, hogy Oroszország előtt tetszetős színben tűnjék föl, s azért minden erőfeszítését a nap égető kérdése, a kandióta lázadás körül összpontosítá, amelynek védelmét az oroszországi közvélemény oly hévvel felkarolta. Moustier Gorcsakov előtt »megegyezést« hozott javaslatba, »mindazon eshetőségekre nézve, melyek Keleten fölmerülhetnek,« s miután már egyszer említette volt azt, hogy »orvosi tanácskozmány« lesz szükséges, 1866. deczember 7-től a konstantinápolyi franczia nagykövethez intézett jegyzékében annyira ment, hogy »heroikus gyógyszerekről« beszélt. Ez orvosi virágnyelv kifejezései alatt Párisban Kréta szigetének Görögországhoz csatlakozását értették, »az egyetlen lehetséges megoldást, bizonykodott Gorcsakov herczeg 1866 november 16-án, ha a hatalmak el akarják hagyni a félrendszabályok és elodázó intézkedések azon ösvényét, mely eddigelé csak arra vezetett, hogy a jelen nehézségeit a jövőre hárította.II. Györgynek, az ifjú görög királynak Olga Constantinovna nagyherczegnővel való házassága akkor már elhatározott dolog volt s a Tuileriákban mire sem volt hajlandóság, mint hogy hadd legyen Kréta szigete az orosz herczegasszony »nászhozománya.« Sőt úgy látszik abban sem akadtak volna meg valami nagyon, ha e hozományt még megtoldják Epirussal és Thessáliával, ami bizonyára elég sok lett volna, több, mint amennyit maga Oroszország kívánhatott, melynek semmi érdeke nem volt »oly területi kiterjedést engedélyezni Görögországnak, a mely által az hatalmas állammá lehet.«*) közeledéséből eredt azon közös lépés terve, mely a török kormánytól a belreformok létesítését s Krétának átengedését s ez utóbbit plebiscitum alakjába rejtve, volt követendő s a mely lépés 1867 márczius havában csakugyan valósult is, akkor Ausztria, Poroszország és Olaszország is csatlakozván ahhoz. Bizonyára sok határozatlan, körül nem írható volt még a helyzetben, mely ekkor kezdett kifejlődni, és sajnálni lehet, hogy Francziaország és Ausztria nem igyekeztek eleve megállapodásra jutni azon ajánlatok természete iránt, melyet Oroszországnak szándékoztak tenni; de ez ajánlatok kézzel foghatók s igen nagyok voltak, s nem lehet tagadni, hogy csak Nesselrode gróf utódától függött, hogy azokat öszhangba, összefüggésbe hozza, kiegyenlítse, s felséges ura hasznára és dicsőségére fordítsa. Angolország nem dönthetett volna komoly akadályokat Francziaország, Oroszország s Ausztria e tárgyú egyező akaratának útjába; már is kezdé rá szánni magát, s az a gyümölcs, melyet Gorcsakov 1867 tavaszán élni látott, ha nem is bírt teljesen a tiltott gyümölcs tulajdonságaival, azért nem kevésbé lett volna egészséges és tán sokkal szebb, mint az, melyet négy évvel később a sedani romhalmaz közül kelle kikaparnia. Igaz, hogy Francziaország és Ausztria kormánya nem ingyenes ajándékot akart adni; alattomban értették, hogy cserében a Keleten teendő ezen igen széles mérvű engedményekért megnyerik a szentpétervári kormány támogatását a Nyugat oly fenyegető bonyodalmai közt, s nem egy körülmény látszott az ügyek ilyetén elintézésének meleg szószólója lenni. Mindent összevéve, s eltekintve a »hálátlan« Ausztrián állt boszutól, Oroszországnak nem sok oka volt örvendeni Bismarck műve sikerén. Nem szólva a császári család több rokonáról, kit a Hohenzollern, egy pár köny által mérsékelt kíméletlenséggel trónjáról letett és kifosztott, az Elbe és Majna partján foganatba vett eljárási modorban és elvekben oly erős forradalmi vonások nyilvánultak, melyeket vajmi kevés örömmel fogadhatott oly udvar, mely Miklós szellemének pártfogására szüntelen számított. A legfontosb tekintet azonban az volt, hogy a szadovai diadal alapjában megrendítette s utolsó ízig való lerombolással fenyegette azt a százados rendszert, melyet az orosz politika Németországra vonatkozólag mindig szemmel tartott. És valóban Nagy Péter, főleg II. Katalin idejétől fogva Oroszország mindig azon fáradott, hogy túlnyomó befolyásra tegyen szert a különböző német udvaroknál, s a német bonyodalmak közt az orosz czároké volt nem egyszer az intéző kéz s a vezénylő szó. »A Romanov-család, testvérei, a Bundban foglalt uralkodók által nyilván elismert elsőszülötti jogokat élvez nálunk,« kiáltott föl keseredetten egy híres Rajnán túli publicista, s a másodrendű államok által a krími háború idején tanúsított magatartás bizonyára nem volt alkalmas ez állítás alaposságának megczáfolására. És több nemzedék ezen művét s az Oroszország politikájától eddigelé elvárhatatlan ezen gondolatot tették kérdésessé a csehországi háború váratlan eredményei. Németország északi része máris kisiklott befolyása alól, s az iránt, hogy mi sors vár közeljövőben a déli államokra, szintén csak naiv lelkek ápolhattak illúziókat. »Már 1866. szeptemberében, egy nyilvánossá tett köztudósítványban a berlini kormány az északi szövetség s a déli államok kizárólagos joga gyanánt követelte, hogy minden más állam s igy Ausztria beleszólása nélkül is maguk állapíthassák meg egymáshoz való kölcsönös viszonylataik szorosságát, ami által a prágai szerződés 4-ik czikkének oly értelem adatott, a minővel az soha nem bírt. A beszédekben, melyeket a porosz kamara s az északnémet vámparlament megnyitása alkalmával tartott, maga a király Németországhoz, a testvér népekhez, az Alpesek s a Balti tenger határolta földrészhez fordulva, oly czélzásokat tett, melyek a félhivatalos lapok nyelvén szólva, minden hazafi szivében viszhangot keltettek. *) Ami Bismarckot illeti,ő ugyan e parlamentben, azon kártyás kifejezésekkel élve, melyek oly megszokottakká lőnek ajkán, s oly jellemzőkké vérmérsékletére nézve, igy láltott föl : »Nyereségünk diadalaink folytán nagyobb jön, most már többet veszthetünk, de játszmánk azért még koránt sincs tökéletesen megnyerve!« Kivéve az esetet, ha Európa határozottan és készülten föllép, bizonyos volt, hogy egész Németországnak Poroszországba való beleolvasztása csak idő kérdése immár, pedig meg kell jegyezni, hogy ez alakulás Oroszországra nézve még hátrányos!) következményekkel járónak ígérkezett, mint Francziaországra nézve. Hiszen Francziaország csak oly királyságokat és tartományokat látott csoportosulni, összetartozandóbbakká és így rá fenyegetőbbekké válni, melyek már az előtt is ellenségei, többé vagy kevésbé ellenfelei voltak. Oroszország azonban az államok egész ligáját volt *) Benedetti Ma Mission en Beüsse, 249. lap. elvesztendő, melyek hűségében s odaadásában soha nem csalódott, s melyek valóságos védőül szolgáltak neki a néha épen nem rokonszenves Nyugat felé ; helyükben most egy rengeteg vállalkozó s már eredetében támadó jellemű hatalmasság volt alakulandó, mely a történelem kényszerű súlyánál, a faji sajátosságok végzetességénél fogva előbb-utóbb rá lesz utalva, hogy a szláv eszmével szemben a német eszmét képviselje és diadalra segítni igyekezzék. A czárok birodalmának akármely más korszakában, például Nesselrode gróf régi jó idejében, — midőn a Néva partjain nem a dacz s a forradalom, hanem a konzerváczió s az egyensúly politikáját űzték — ily körülmények közt az orosz államkanczelár magatartása nem lehetett volna kétséges : Oroszország, Francziaország és Ausztria Szádova után azonnal szövetséget alakítottak volna Európa megmentésére s igy nem koczkáztatott az állítás, hogy 1867 tavaszán Mihajlovics Sándor tényleg kezében tartotta a világ sorsának eldöntését, így utalva lévén a választásra, Gorcsakov herczeg tartózkodott attól, hogy elutasítsa a keleti kérdésben felé tett franczia és osztrák közeledő lépéseket , sőt sietett oly választ adni azokra, mely némelykor szinte a külügyminisztériumok hangjában szokatlan lyrai ömlekezéseket is megközelíté. Egészen el volt bájolva Ausztria uj minisztere által s kissé erőltetettnek látszó lelkesedéssel eregette meg a régi jó viszony érvényülésének útjában álló zsilipeket. »Beust, így ír londoni nagykövetéhez, uj korszakot nyit meg Ausztria politikájában, széles és emelkedett látkörű uj korszakot; ő ez államnak első politikusa, ki korunkban bátran megkísérti, hogy elhagyja a kicsinyes versenykedések terét.« Ami Francziaországot illeti, főleg azt igyekezett kiemelni, hogy a kezdeményezés attól jó, s »kérvén III. Napóleon császárt, hogy emlékezzék vissza a társalgásra, melyet Sándor czár vele Stuttgartban folytatott,« (1860.) úgy tetszett, mintha a jelenlegi tárgyalásoknak rendkívüli fontosságot és átalános jelentőséget kívánna kölcsönözni. » Ő császári felsége, folytatá Budberghez intézett s 1866. november 16-ától kelt kelt sürgönyében az orosz államkanczelár megelégedéssel fogadta a nyilatkozatokat, melyeket Moustier marquis úr a Keleten támadható eshetőségekre nézve köztünk s a franczia kormány közt létesíthető megegyezés iránt tőn. Az átalános elveket, melyeket Francziaország minisztere hangoztatott, a biztosítások, melyekben bennünket részeltetett, fölséges uram előtt annál kiválóbb becscsel bírnak, mert Napoleon császár közvetlen gondolatából származnak s Moustier marquis az ő felsége külön rendeletére hozta szóba e kérdéseket.« Mihajlovics Sándor lelkesedése és öröme egyre fokozódott; elvégre reá gyújtott még a latin beszédre is s a szegény török követet egy klaszszikus idézettel zúzta porrá : »íme, igy ir 1867. február havában, Commenos bejhez igy szóltam : — Kréta szigete önökre nézve elveszett ; hat havi ily elkeseredett harcz után a kibékülés nem lehetséges többé. Megengedve bár, hogy egy időre sikerül önöknek ott visszaállítani a szultán hatalmát, az csak rombolás és öldöklés útján történhetnék. Tacitus régen megmondta, mily prekárius a csönd azon uralma, mely a rombolás után következik : s oitudinem faciunt, pacem appellant...« (Folyt. köv.) *) Miklós czár szavai sir Seymour Hamiltonhoz. — A Thessáliára és Epirusra vonatkozó hírek iránt lásd különösen Fuad pasának 1868. február 27-töl a párisi ^3 londoni nagy jövetekhez intézett tudósítását, Reggeli kiadás. 212. szám. XVI. évfolyam. Budapest, 1878. Vasárnap, szept. 1. P Kiadó-hivatal„ Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ••.•••••■•» 2 M. 3 hónapra ........................ • 6 * 6 hónapra............................ . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden köziemé®?* a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők, az elfoglalandó két török tartomány vámügyi viszonyait is minden irányban tisztába hozza. — Bosznia occupatiojáról azt írja a ma érkezett D. Tel, hogy Szapáry hadosztályának helyzete még mindig válságos, mert az osztr. magyar hadszervezet szerint, majd egy hónap szükséges arra, hogy a hadseregnek erősbítést lehessen küldeni Boszniába. Bécsből az első hadosztályt béke lábon kellett a hazertérre Dobojba küldeni, a különböző tartalékosok azonban rövid idő múlva csatlakozni fognak az aktív hadsereghez. A hadioperaciók lassú előhaladásának az az oka, hogy az elfoglalt területeken azonnal szerveztetik a polgári közigazgatás. Különösnek tetszhetik, hogy Boszniában és Herczegovinában a jelen zavarok daczára nem a katonai, hanem a polgári kormányzat és törvény lép életbe. De a kormánynak jó oka van így eljárni. Meg kell értetni a lakossággal azonnal, hogy ügyeit nagy kiterjedésben önkormányzatilag fogják igazgatni, s hogy az osztrák-magyar monarchia részéről a felügyelet nagy mérséklettel és kímélettel fog gyakoroltatni. A muzulmánokkal kivált kell megértetni azt, hogy a helyi kormányzatban nem fognak mellőztetni, szükséges továbbá a két tartomány lakosainak megmutatni azt is, hogy nem a katonai militarizmus hozta az osztrák hadsereget a határon át. Van egy bizonyos párt és pedig szerencsétlenségre nem befolyás nélküli, mely egészen más jelleget szeretett volna adni a foglalásnak. Ők határozottan azt kívánják, hogy a katonai kormányzat léptessék a polgári kormány helyett s ha ők lettek volna többségben Boszniával és Herczegovinával is úgy kellett volna eljárni az osztrákoknak, mint eljártak az oroszok Bulgáriában. A sokkal észszerűbb rendszer máris jó gyümölcsöket terem. A felkelők készek alkuba bocsátkozni. Első ajánlataik ugyan messze mennek, de valószínű, hogy mihamar sokkal békülékenyebb szellem fogja őket vezérelni és feltételeik elfogadhatók lesznek. A föld alakzat befolyása a mivelődésre. (Két közlemény.) I. Hogy a különböző szélességi foknál, vagy magassági viszonyoknál fogva előidézett klíma lényeges tényezője az emberi mivelődésnek, az minden gondolkozó előtt tudvalevő dolog. A földalakzat átalakító befolyása azonban, ha nem is olyan szembeszökő, de végeredményeiben szintúgy felismerhető, az emberi nem physicai és morális fejlődésében, mint a növény- és állatvilág jellemző sajátosságaiban. Minden világrész művelődési története bővséges példával illustrálja e tétel valódiságát. Tekintsük meg mindjárt az emelkedések szerepét az emberi nem múltjában : nem a legállhatatosabb korlátai-e ezek ma is a különböző népelemek kereskedelmi és szellemi összeköttetéseinek ? Saját hazánk múltja igazolja ezt leginkább, melynek természetes határfalait éjszak felé vajmi ritkán léptük át, míg a Duna fővölgyében nyugatra valóságos kaput tartunk az idegen elemek betelepedésének s fejlettebb polgáriasultság meghonosodásának. De magában az országok belsejében is megannyi lankasztó akadályai a meredekebb hegygerinczek és fensikok a forgalmi elevenségnek. Ott vannak Francziaországban a Severac, Levezon és la Cavallerie fensikok, hova télen át csak végső szükségben merészkednek fel az utasok s hol a hósuvatagok és hirtelen támadt fergetegek ezernyi áldozatot ejtettek már meg a