A Hon, 1878. december (16. évfolyam, 292-317. szám)

1878-12-03 / 294. szám

294. szám XVI. évfolyam, 4 Reggeli ráadás. Budapest, 1878. Kedd, de ez. 3. Kend(!-hivatal * Barátok-tere, Athenaeum-épület földszilfi, Elöfizetési­ .Iit. Scatáa küldve, vagy Budapeatec házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . 2 frt. 8 hónapra.......................................... 3 » 6 hónapra .....................................................12» Az esti kiadás postai külön­üldéséért felül­fixetér negyedévenkint.......................................1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, minn­dek­kor s hó első napjától eztenttatifel ,» POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­ téré, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A HOIT XYI-dik évfolyamára,. (A Hon megjelen naponkint kétszer.) Előfizetési árak: deczember hóra ........................... 2 frt. Az esti kiadás postai külön küldéséért fölülfizetés év negyedenkint 1 forint. HUP" Az előfizetés postai utas vár­­nyal Budapestre a Hon kiadóhivatalába (Barátok­ tere Athenaeum-épület) kül­dendő. A HON szerk, a kiadóhivatala. — —*———M——BBBSM ' Budapest, deczember 2. © »Hát Szerbiától és Montenegrótól fél­tünkben foglaljuk-e el Boszniát, Herczegovi­­nát ?« így kiált föl egy laptársunk Andrássy expozéja után. Igenis, Szerbiától és Montenegrótól félve. Nem Szerbia és a Czernagora népétől , hanem Szerbiától és Montenegrótól, mint Oroszország hadászati pozíczióitól. Honnan támadta meg Oroszország a leg­újabb háborúban Törökországot ? — Bosz­niából, Herczegovinából. — Honnan kezdte meg Törökország szétbontását ? — Szerbiá­ból, Montenegróból. — Törökország huszonöt millió lakosú nagy állam volt és nem birt egy álló esztendeig elbánni a kis Szerbiával és Montenegróval. — Mindenki tudja az okot, miért nem? Azért, mert Szerbiában, Monteneg­róban orosz pénz, orosz fegyver s az orosz-szláv szövetség önkénytes serege harczolt a törökök ellen.­­ S mikor végre sikerült a török had­vezérnek letörni a szerb és orosz önkénytes haderőt, akkor Oroszország háború feny­ege­­tése állította őt meg a győzelem kihasználásá­ban. És a török kormány nem az osztrák-ma­gyar monarchia jótállására, hanem Oroszor­szág háborúfenyegetésére hagyott fel a két »kis ország« ártalmatlanná tételével. Az a kérdés egyszerűen, hogy Szerbia és Monte­negró jövőre is Oroszország előretolt hadá­szati pozíc­iói legyenek-e, vagy nem? — Egy­előre még Törökország megmaradt alkat,rossipi elfoglalására szolgálók, de később okvetlenül az osztrák-magyar monarchia ellen irány­­zandók. Tehát nem ettől a két »kis« országtól féltünkben nyúltunk a fegyveres önvédelem rendszabályaihoz , hanem ettől a két »nagy« stratégiai pozíc­iótól védekezve. Monarchiánkat az orosz hatalom észak felől megtámadni soha nem fogja , annál az egyszerű oknál fogva, mert arra felé van Lengyelország, s attól minden orosz állam­férfi óvakodni fog, hogy elnyomott keresz­tyén népek fölszabadítására a Visztula és a Kárpátok között adja ki a jelszót Kelet felől pedig ott találja maga előtt Er­délyt, a­mi rá nézve egy óriási Plevna , de megtámadhat bennünket untalan a Balkán­­félsziget felől. Ezt a veszélyt látja előre épen úgy a kormánypárt, mint az ellenzék. S ha az ellenzék azt sürgeti és azt tűzi ki feladatul, hogy az Alduna völgye megvé­­delmezt­essék Oroszország ellen. — Csak egy kérdésre kérünk előbb feleletet.— Várjon, ha egy, a keleti kérdésben megindítandó nagy­mérvű actiónál hadseregünknek meg kellene jelenni a Balkán-félszigeten, tanácsosabbnak találná e az ellenzék, — hogy erősza­koljuk az átkelést a széles Aldunán , a magas , domináló szerb partok, mo­nitorok és torpedóhajók ellenében, mint egyidejűleg a már megszállva tartott Száva jobbpart mentén, a honnan hadseregünk egy része a Duna jobbpartját védő ellensereget szépen felgombolyíthatja s a balparton átkel­ni szándékozó derékhadunknak kezét nyújt­hatja. (Hogy mily fontos eredmény a két közreműködő hadsereg közti összeköttetés helyreállítása, azt Pulszky főhadnagy képvi­selő úr legjobban megmagyarázhatja.) Ha a Drinavölgyet elfoglalva tartjuk, akkor úgy ülünk a Dunán, mint egy férfi a lovon, ha onnan visszavonulunk, akkor úgy ülünk a Dunán, mint egy asszony. Világosan kimondtuk : nekünk Bosznia, Herczegovina mint megszaporodás nem kell, de mint stratégiai pozíc­ió, a Balkán-fél­szigeten szükséges, mi Szerbiától, Monteneg­rótól, mint országtól, mint szomszéd néptől nem félünk, ellenük semmi ellenséges indu­lattal nem vagyunk, de mint stratégiai pon­tokat teljes értékükben számításunkba föl­venni elmulaszthatlan kötelességünk. — A magyar delegáczió holnap meg­választandó hetes bizottságába Fálk Mik­sa, Hegedűs Sándor, Márkus István, Priv­­­e­s­z­k­y Tádé, Szögyényi-Marich László, Wahrmann Mór és Zichy F. Viktor gróf van­nak kijelölve. (B. D.) — A »Pesti Napló« a szabadelvű kör teg­napi üléséről tudósítást hoz, mely hogy nem hiteles forrásból ered, kitűnik onnan, hogy Hegedűs Sándor felszólalását és a miniszterelnök válaszát is úgy tudja előadni, a­hogy nem történt.­­ A hadügyi albizottság a közös had­ügyminisztérium rendes szükséglete 22., 23. és 24-ik c­ímeinek megvéleményezése végett szűkebb bi­zo­ttságot küldött ki. A Hegedűs Sándor delegátus által kidolgozott erre vonatkozó jelentésből a következő érdekes részleteket veszszük ki: Átalános megjegyzés képen előrebocsátja az albizottság azt, hogy a saját kezelés a szükséglet beszerzésénél örven­detes előhaladást tett és megtakarításokkal jár. Míg 1878-ban a szükségletnek csak fele szereztetett be a kenyérkészletben saját kezelés utján, addig 1879-ben már annak 6/10 része jut saját regie alá. A rabból is most már a szükséglet kéttizede igy szereztetik be és itt is a regie kiterjesztése van czélba véve. Az átlagárak vizsgálatába bocsátkozva, az al­bizottság elfogadta az előirányzat alapjait tevő, és enquête-megállapodásokon, valamint delegationális határozatokon nyugvó számításokat, nevezetesen az 1871—78 ik évek átlagárát, az 1878-iki év julius, augusztus havi átlagárakkal javítva, a beállott árcsök­kenés érvényesítése végett. Azonban megjegyzi az albizottság, hogy az előirányzatban nincs levonva a folyó évi július—augusztus havi átlagszámítások alap­ján eszközölhető összes költségapasztás. Ugyanis ez 1.410.245 forint levonását teszi lehetővé, a 22-dik czimhez, az 1871—78 ki átlag alapján eszközölt elő­irányzatból és a hadügyminisztérium ebből mégis csak 1.105,585 irtot vont le, vagyis 304,660 forinttal kevesebbet. Ezt a hadügyi kormány azzal indokolja, hogy a jövő évi készletnek, m­ég egy ötöde később és lehet, hogy tetemesen megváltozott árviszonyok közt fog beszereztetni; más­felől: azzal, hogy a 23. czimben foglalt czikkek némelyikénél, nevezetesen a húsnál, már eddig is az előirányzathoz mérten nagy áremel­kedés van és a két czim, valamint a 7-ik közt, a dele­­gácziók eddigi szokásos határozatai szerint, a hadügyi kormány virement-t kér; igy a 22-ik czimnél netalán eszközölhető megtakarítás, a 23-ik czimnél eddig is mutatkozó hitel­áthágást fogna elenyésztetni és igy a hadügyi kormány abban a helyzetben lenne, hogy e czimek összeségében hitel­áthágás nem mutatkoznék, mi eddig megtörtént. Az albizottság kiemelte ugyan, e különben helyes érveléssel szemben, hogy a 22. czímnél nemcsak a jú­lius-augusztus havi átlagárakban mutatkozó 12°/0 árcsökkenés, de azóta is még 12°/o árcsökkenés mu­tatkozik , hogy a készlet */B ének beszerzésénél még esetleges áremelkedés sem fogná ««, «ad.8 oU»t —­0 takarítást felemészteni, de mégis elfogadásra ajánlja az albizottság a hadügyi kormány előterjesztését azért, hogy ez ha megkapja az említett czimek közt a virement-t, abban a helyzetben legyen, hogy e czime­­ken hitel­áthágás elő ne forduljon. Tehát a 22-ik c­ímen az összeggel 16.444,429 frt lenne megszavazandó. E tárgyban még csak azt jegyzi meg az albi­zottság, hogy az átlagárak fölvételének vizsgálatánál, az egyes igazgatóságokban arra a tapasztalatra ju­tott, hogy néhol kedvezőtlen piac­i viszonyok miatt, a­mi jelentéktelen helyeken szokott előfordulni, a fel­vett átlagárakon felül is kénytelen a hadügyi kor­mány menni, hogy a szükségletet beszerezhesse, ami a verseny hiányának tulajdonítandó; másfelől, a piac­i átlagárak kimutatásában szembeötlő anomáliákat vélt az albizottság fölfedezhetni, mely két körülmény a kincstárra káros befolyással van. Az előbbi tekintetben, mennyiben az ordre de bataille engedi, az elhelyezésnek nagyobb piaczok közelében eszközlésével, vagy hol ez más okokból nem czélszerű, akkor a beszerzésnek a szállítási vi­szonyok lehetősége közt, nagyobb körből eszközlé­sével lehetne segíteni. A másik anomáliát pedig csak a hatóságok lelkiismeretessége oszlathatja el. E két anomáliára az albizottság csak a figyelmet kíván­ta felhívni, a­nélkül, hogy határozatot akarna pro­vokálni. — Auersperg hy miniszterelnök és Pre­­t­i­s báró pénzügyminiszter holnap reggel Bécsbe utaznak. A fenforgó osztrák miniszter­­e­r­i­l­i­s­b­e­n eddig egy irányban sem történt el­döntés. Az osztrák birodalmi tanács össze fog ülni, mihelyt a delegátiók az 1879-iki közös költ­ségvetést letárgyalták s az összhangzó határozatok meg lesznek. Az osztrák képviselőház ha bebocsátko­zik is a berlini szerződés tárgyalásába, daczára annak, hogy az nem involvál állandó meg­­terheltetést és e szerint az osztrák törvény betűje szerint sem volna tárgyalandó, valószínűleg csak egy resolutióban fogja megtörtént beterjesztését constatálni és a berlini szerződés fölötti vélemé­nyét kimondani; magát a szerződést azonban nem fogja beczikkelyezni. — Ferencz József ő felsége trónralépté­­nek harmincz éves évfordulója van ma. Harmincz év múlt el — írja a »Presse« — mióta Ferencz József mint ifjú —viharos időben vette át Ausztria-Magyar­­ország kormányát. Oly életkor ez, mely a föld álla­mainak és népeinek nevezetesebb és jelentékenyebb átalakulásait mutathatja fel, mint talán bármely egyéb egyenlő tartamú időszak. A még mindig visz­­szaható nagy háborúval szemben, meg kell arról em­lékeznünk, hogy Ferencz József király uralkodása alatt a világrengető népharcz keleti Európáért kétszer ismétlődött. Ez uralkodás negyedik tizedének kezdete egyúttal. Ausztria-Magyarország állami fejlődésének új, fontos és sokat ígérő pályára lépését jelzi. Ausztria- Magyarország népei szerencsés végzetnek tarthatják, hogy az uralkodó, ki holnap egy eseményekben és tapasztalatokban gazdag uralkodásnak már harmincz évére tekint vissza, még az életerős férfikor magas­latán, kipróbált és megedzett egészség teljében áll és előreláthatólag még számos évig fogja birodalmának és népeinek sorsát kipróbált, biztos kézzel vezetni. — Az afgán háború. Kurum, nov. 27. (A »D. Tel.« sürgönye.) E várat a britt haderő nov. 25-én vette be. Az védtelen volt. Csak egy ágyút ta­láltak benne. Roberts alib. tegnap tett a harczvonal élén kémszemlét s úgy találta, hogy még állásban van néhány ágyú, melyet az afgánok nem mozdítottak el. Remélik, hogy azon törzsek, melyekre az emir tá­maszkodott, meg vannak nyerve a britt oldalnak, és hogy az ő csapatai nem lesznek képesek elvinni ezen ágyúkat. Valószínű, hogy az előnyomulás holnap egy tömör könnyű fölszerelésű haderővel folytattatni fog. A tábori kíséret és fölszerelés egy minimumra szál­lítatott le. Sietős a gyors előnyomulás, mert külön­ben attól lehet tartani, megesősödik az idő és nem lehet folytatni az előnyomulást. A csapatok jó egész­ségben és harczi kedvben vannak. R a v u 1-P i n d e e, nov. 29. A hegyi lakók és Ali-Musjid környékbeli lakosok zavargása kis ideig komoly bajt okozott. A főnökök azonban a szokott jóindulatot és hűséget tanúsítják. Ali-Musjid és Dak­ká közt már mindennap közlekedik a posta a khy­­beerek uralma alatt, kik hűségesen megfelelnek e kötelességnek. Önkénytesek minden oldalról, de ki­vált a sikhek részéről a szó szoros értelmében cseng­nek, hogy a hadseregbe fölvétessenek. Mindennap tömegesen érkeznek az állomásokra, fölajánlva szol­gálatukat.­­ Az osztrák delegáczió tegnapi ülé­séről emlékezvén meg a »Presse,« örvendetes hírnek mondja, hogy az u. n. alkotmány-viszály, mely az okkupáczionális politika számára tett kormány-köve­telések alkalmából Herbst és benső barátjai által az osztrák delegáczió bizottságában lett színre hozva, s oly módon oldatott meg, a­hogy csak kívánni lehe­tett. Még a meglehetősen ingerült vita után, mely Andrássy expozéját követte, is alig volt várható, hogy ma a külügyminisztérium budgetje további zá­radékban való kikötések nélkül fog engedélyeztetni s hogy még az előbb egy bizalmatlansági szavazat tár­gyául kilátásba vett rendelkezési alap is folyóvá té­tetik a miniszter rendelkezésére. S mégis bekövetke­zett a meglepő eredmény. Ha az 1878-iki előterjesz­tés visszavonása az ellenzék sikere volt, és nem vitat­ható, hogy ez utóbbi szavazás Andrássy gróf sikerévé alakult. — Az osztrák-török conventió­­ról ezt írja a »D. Tel.« perai levelezője: Úgy tu­dom, hogy a porta válaszát Bosznia és Herczegovina elfoglalására vonatkozólag, valamint Novi­ Bazárnak az osztrák és török csapatok együttes megszállása tárgyában, holnapra várják az osztrák követségben. Ausztria beleegyezik abba, hogy elismerje a szultán fenhatóságát Novi-Bazárban, a két hatalom lobogója lesz kitűzve minden középületen, de Ausztria fentar­­tani kívánja magának a jogot, hogy ha Ferencz József­­ kormánya a körülmények által okadatottnak látná,­­ csapatait azonnal beküldhesse Novi-Bazárba. A porta­­ örömmel késsempot­atni a szövetséget Ausztriával oly­­ értelemben, hogy Aussi­­nm udta Törökországnak azon tartományok birtokát, melyeket az európai congres­­zus meghagyott számára. A tárgyalások kedvezően folynak s remélik, hogy a szövetség mahol­nap meg lesz kötve. Ugyan a lapnak egy későbbi sürgönye azt írja, hogy a válasz megjött, de a porta nem fogadta el az osztrák részről ajánlott módosítást Novi-Bazár együt­tes okkupácziója tárgyában. A tárgyalások azonban nem lettek teljesen félbeszakítva. — Philippovich elbúcsúzása Sze­­rajevóból. Philippovich elutazása alkalmából Szerajevó valamennyi felekezetének polgársága nagy­szerű ováczióban részesítette őt. Esti hat órakor kö­rülbelül 1000 ember lampionokkal a Philippovich­­induló hangjai mellett vonult a konakba, melyben Philippovich székel. A negyvenes bizottság a tábor­szernagy szobáiba ment. Fehérbe öltözött hajadonok beszéd kíséretében babérkoszorút nyújtottak át neki. Nevezett küldöttség vezetője megható beszédet mon­dott, a néptömeg lent pedig szűnni nem akaró dörgő Zorvnókat hangoztatott. Philippovich, a könyezésig megindulva, alig birt köszönetet mondani. Andrássy gróf nyilatkozatai. A nyilatkozatok, melyeket Andrássy gróf osztrák »bírái« előtt szombaton és va­sárnap tett, sok anyagot szolgáltatnak a gon­dolkozásra. E nyilatkozatok összhatása föl­világosító és megnyugtató. A közvélemény teljes képét láthatja azokban a lezajlott ese­ményeknek, melyek most a berlini szerződés­ben konkrét formát öltöttek. E forma, igaz, a maga teljességében még csak a papíron van kiszirkalmazva, a valóságban pedig, ott Kelet-Európa földjén még nincs betöltve tel­jesen a berlini szerződés kerete az új alaku­lásokkal ; egyes részek hiányzanak még a keretből. Egy szóval: a berlini alkotás még nincs teljesen keresztülvive, egyes részei úgy szólva, még munkában vannak s bizonyos időre van szükség, mig elkészülnek, hogy az egész keretet, a formátumot betöltsék s a maga egészében kidomborítsák. A­mit a berlini szerződésből a valóság­ban most látunk, azok csak egyes részek, töredékek és körvonalak. Az egész még nincs készen. És Andrássynak ekkor kell tartania ex­­posét, mikor a nemzetközileg elha­tározott új alakulások még csak embrionális állapotban, még csak folyamatban vannak s teljesen még nem valósulhattak meg. E körülményben véljük feltalálni an­nak magyarázatát, hogy Andrássy gróf vilá­gos előadása, nyomós érvei daczára találko­zunk a szokott kifogásokkal és ellenérvek­kel az ellenzéki és quasi-ellenzéki sajtóban. Andrássy gróf úgy tüntette föl a situa­­tiót, a mint annak a berlini szerződés szerint lennie kell; azok pedig, kik a krítizálásban tetszelegnek magoknak, nem sokat törődve azzal, alaposan-e, avagy alaptalanul kritizál­nak, a még most meglevő helyzet­ből mentik érveiket s kifogásaikat, így pl. a berlini szerződés szerint, mely­nek conceptióit Andrássy gróf a maguk egé­szében összefoglalva feltünteté, Bulgáriát és Ruméliát az orosz csapatok jövő tavaszszal elhagyják; a bolgár fejedelemség, mint vazal­lus, Rumélia pedig a maga autonómiájával közvetlenül a porta uralma alatt marad. Egyik lap mégis azt fejtegetve, hogy hiszen külügyi politikánknak tulajdonképen czéljai sem voltak, mert hiszen ott vannak a muszka hadak a Duna s a Balkán vidékein. Persze, hogy ha két ilyen különböző ál­láspontról ítéltetik meg a helyzet, a különben is rendesen mindig létező differencziák még nagyobbak lesznek azok között, kik csinál­ják és azok között, kik í­rj­ák a politikát. Ha a berlini szerződés teljesen végre lesz hajtva s Andrássy erről az álláspontról be­szél, nem lehet arról beszélni, hogy Muszka­ország megvetette a lábát az Alsó-Dunán és a Balkánon s hogy e szerződésnek a maga egé­szében végre kell hajtatnia és végre is fog hajtatni; ez iránt ismételt biztosításokat nyer­tünk az expozéban. A­mi azt illeti, hogy külpolitikánknak nem volt semmi öntudatos czélja, mert a kö­rülményektől kényszerítve azt tette, azt volt kénytelen tenni, a­mire nem törekedett, — mint ezt egyik laptársunk Andrássy exposé­­jának összhatásából levonni igyekszik, — azt mondjuk épen azon exposé alapján, hogy kül­politikánk, daczára az események hullámzá­sának s azok kényszerítő erejének, nem té­vesztő szem elől a czélokat s el is érte azokat. Ilyenek egyebek közt, magának Andrássynak szavai szerint: »A kongresszusnak fel kellett állítania az elvet — s azt érvényre is hozta — hogy az európai szerződéseken tett változta­tások csak akkor érvényesek, ha abba a hatalmak beleegyeznek.« A kongresszus létrejövetele pedig legki­vált Andrássy fáradozásainak köszönhető. A IHOo viuUlivm vl............... y ’ ---------*- ----------- ' ’ védője s most ezen elv érvényre jutása által látjuk magunkat az európai hatalmak solida­­ritásában, mitől azelőtt meg voltunk fosztva. Ezen elért czél fontosságát és jelentőségét fejtegetni fölösleges. »A kongresszus második czélja — mondja továbbá Andrássy — az volt, hogy a török uralomnak megma­radt birtok a fennállás lehetősé­gével bírjon, s hogy újonnan meg­jelölt határai közt meg­legyen benne az életképesség, melytől a san­ stefanoi béke megfosztotta . E czélokat külpolitikánk a kongresszus, tehát Európa segítségével érte el. Voltak e szerint, még pedig fontos czélok, melyekre politikánk törekedett, s a­ki ezeket nem ve­szi észre, úgy tesz, mint az, ki az erdőtől nem látja a fát. Az utóbbi czélnak válik javára az okkupáczió is, melyet többen annexióra akar­nak magyarázni. De e themáról, valamint Andrássy nyilatkozatainak egyéb részeiről más alkalommal k­vánja letétetni, mivel az a felirati vitában elinté­­zést nyert. Pázmándy Dénes igen nevezetesnek tartja e kérvényt, mert oly megyéből került, mely a választá­sok után politikai nézetét megmásította. Ez alkalmat megragadja egyúttal arra, hogy azon hitének adjon kifejezést, hogy Széll K. volt pénzügyminiszter mély politikai nyomós okoknál fogva köszönt le s nem mint a miniszterelnök előadta, csak pénzügyi okokból. A ház úgy e kérvényre, mint a többire nézve, melyek még az 1., 2. és 3-dik sorjegyzék alapján elő­terjesztettek, a kérvényi bizottság véleményét fogad­ta el és ezzel a napirend ki volt merítve. Az elnök jelenti, hogy Szlávy József, a ma­gyar delegáczió elnöke, azon óhajtását fejezte ki a ház elnöksége előtt, hogy miután a legközelebb kö­vetkező napokban a delegáczió nyilvános üléseket kí­ván tartani, a képviselőház a legközelebbi 3, esetleg 4 napon át ne tartson ülést. Tisza Kálmán miniszterelnök, T. ház! Nekem részemről a delegáció elnöke által kifejezett kérelem ellen nincs kifogásom, és azt hiszem, ha kimondjuk is, hogy nem fogunk 3—4 napon át ülést tartani, mégis, ha az okvetlen szükség kívánná, hogy előbb is tartassék ülés, akkor módja lesz az elnöknek az ülést összehívni. (Helyeslés.) Elnök: Tehát kimondhatom, hogy a követ­kező 3, esetleg 4 napon a képviselőház ülést nem fog tartani, azon eset kivételével, ha a szükség igé­nyelné, mely esetben az ülés a szokott módon fog ki­­hirdettetni. A legközelebbi ülés napirendjére, a­mely a szo­kott módon fog közzététetni, kitüzetik: a kormány jelentése azon intézkedésre vonatkozólag, hogy a kö­zelmúltban lefolyt események következtében a 83-ik magyar honvéd gyalogsági dandárnak megengedte­tett, miszerint egyes csapatai esetleg a magyar ko­rona országainak határait is átlépjék, továbbá a kép­viselőház mentelmi bizottságának jelentése Lukács Béla képviselő úr mentelmi ügyében , végül a gazda­sági bizottság jelentése Nagy Iván naplószerkesz­tőnek nyugdíjaztatása iránt. Apponyi Albert gróf a napirendhez kiván szólani. Az utolsó ülésen Irányi Dániel fölszólalásá­­ra, hogy mikorra fog a berlini szerződés tárgyalása napirendre tétetni, a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a legközelebbi napokban ez iránt a házban a kormány véleményét elő fogja adni. Mivel azonban most elhatároztatott, hogy a ház 3, esetleg 4 napon ülést nem tart, tart attól, hogy azon terminus, mely alatt a miniszterelnök is nyilatkozatot ígért, nagyon hosszúra fog húzódni, annál inkább tart ettől, mert azt hiszi, hogy a ház napirendjére kitüzetni szándé­kozott tárgy nagyon szoros összefüggésben áll oly tárgyakkal, a­melyek a delegációban előfordulni fog­­£aI*eZP frantinziratközafás,1"a"Amennyi fiél f,á"i"c7sziny erre nézve már megállapodásra jutott, a mai ülésben volna szíves előadni; mindenesetre pedig oly időben, hogy a delegátiónak és a képviselőháznak rokon tár­gyakra vonatkozó működését alkotmányunk szelleme által kívánt egymásutánba és harmóniába hozni le­hessen.Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! A­nélkül, hogy az indokoláshoz, melylyel a­­ képviselő úr felszólalását berekesztette,­­ szól­nék, bátor vagyok megjegyezni, először azt, hogy mivel szombaton je­lentettem, hogy néhány nap alatt fogok nyilatkozni, azt hiszem, még mulasztást nem követtem el. Egyéb­iránt igen örülök, hogy könnyen módomban áll a t. képviselő urat lekötelezni, a­mennyiben nyilvánítom, hogy a legközelebbi ülésben nyilatkozni fogok. (He­lyeslés): Az ülés 2 órakor véget ért. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése dec­ember 2. A kérvények 4-dik sorjegyzékében foglalt ama kérvényekre nézve, melyek azt kérik, hogy az illetéke­s adókövetelések után járó késedelmi kamatok a 80/6­08 kamatmértéket meg ne haladják, a kérvényi bizott­ság véleménye az, hogy a pénzügyminiszternek adas­sanak ki tanulmányozás végett. Madarász József a bizottság véleményét még ezzel kívánja megtoldani »és azzal a czéllal, hogy ez ügy szabályozása iránti törvényjavaslatát a képvi­selőháznak még ez ülésszak alatt terjeszsze elő.« A ház többsége Madarász pótlékinditványát elfogadta. (Élénk éljenzés e szélső balon.) Több törvényhatóság ama kérelmét, hogy az il­letékkiszabás és behajtás körüli visszaélések orvosol­­tassanak, a bizottság kiadatni véli a pénzügyminisz­ternek tanulmányozás végett. Elfogadtatik. A dunántúli helv. hitvallású egyház kéri, hogy a véderőről szóló 1868. 40. t.-cz. a néptanítók véd­­kötelezettsége iránt módosíttassák. A kérvényi bizott­ság tanulmányozás végett a véderő bizottságnak kí­vánja kiadatni, mely a trónbeszéd által érintett véd­erő javaslatot lesz hivatva tárgyalni. Madarász József az 1868-ks véderőről szóló törvényt a népmivelődés ellen irányzottnak tartja, miért is azt indítványozza, hogy a kérvény adassék ugyan ki ama bizottságnak, mely a közoktatásügyi és honvédelmi miniszter meghallgatásával oly tör­vényjavaslatot terjeszszen elő, mely által a köztaninté­zetek tanárai, tanítói s a népiskolák tanítói is bizto­síttassanak a felől, hogy népnevelési működésüket háborí­tatlanul teljesíthessék. Szende Béla miniszter , tekintve azt, hogy a véderőről szóló­­javaslat nem­sokára napi­rendre ke­rül, s hogy úgy ő, mint az egész kormány érzi, hogy a fennálló törvény bizonyos pontjaiban módosítandó, nem tartja c­élszerűnek, hogy az ügy itt mellékesen s rögtönözve elintéztessék. Kéri az elhalasztást a­­ja­vaslat előterjesztéséig. (Helyeslés jobbról.) A többség a kérvényi bizottság véleményét fo­gadja el. Előadó Vas megye kérvényét, mely e kor­mány elleni bizalmatlanságát fejezi ki, az irattárba ki­ A magyar delegáczió ülése. Budapest, decz. 2. Elnök : Szlávy ; jegyzők : Baross, b. Fiáth, gr. Zichy Viktor. A miniszterek közül jelen vannak: gr. An­drássy Gyula, Bylandt-Rheidt, Hoffmann. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök egy kérvényt mutat be, mely az Örké­nyi lőtér dolgában adatott be. A hadügyi bizottság­hoz utasittatik. Következik a pénzügyi bizottság jelentése a közös pénzügyminiszteri budget tárgyában. Wahrmann Mór előadó indítványára a mi­nisztérium költségvetésének tételei megszavaztatnak. A vámjövedéki előirányzat elfogadtatik. A pénzügyi albizottság tudomásul vétetni kí­vánja a közös pénzügyminiszter azon nyilatkozatát, hogy a közös főszámszék szervezete s a közös nyug­díjazás rendezése iránt legközebb intézkedik. Várady Gábor a múlt évben e tekintet­ben, hozott határozatokat továbbra is fentartandók­­nak véli. Fentartatik. A közös pénzügyminisztérium további tételei vita nélkül, változatlanul elfogadtatnak. Következik az 1876-ki zárszámadások tárgya­lása. Hegedűs Sándor előadó: Az 1876-i zárszám­adás az előirányzathoz képest 10.400.000 frt defi­citet mutat fel; ennek oka azonban a kiadások rendkívüli viszonyokon alapuló emelkedése s a jövedel­mek és fedezet csökkenése, mely a vámjövedelmeknél egymagában túlszárnyalja a deficit nagyobb felét, ké­ri a bizottsági indokolt jelentés értelmében a fölmen­tés megadását. A fölmentés megadatik s a bizottság jelentése elfogadtatik. Wahrmann Mór ezután egy sajtóhibát jelent be, mely tudomásul vétetik. Következett ezután a tengerészeti albizottság jelentése. Zichy F. Viktor a budget tételei által bizo­nyítva látja, hogy a tengerészetügy vezetője a taka­rékosság szempontjaira tekintettel volt. Erre utal­ván, felhívja az albizottság nevében a bizottságot, hogy a tengerészeti legénység és hadihajó-létszám megállapítása iránt már több ízben hozott határoza­tot újítsa meg. Az új c­itadella-hajó költségeit is föl­veendőknek tartja, mert az előirányzat úgy is cseké­lyebb, mint tavaly. Ajánlja a tengerészeti budget el­fogadását. (Átalános helyeslés). Következett a tengerészeti budget részletes tárgyalása.A

Next