A Hon, 1879. február (17. évfolyam, 28-51. szám)
1879-02-01 / 28. szám
Ezzel a bizottság tanácskozása és az egész költségvetés tárgyalása befejeztetett. A jelentés hitelesítésére az elnök fogja annak idejében az ülést összehívni. A franczia kormány elnöke. Az, kinek Gambetta után legnagyobb része volt Mac Mahon megbuktatásában, nem más, mint a mérsékelt konzervatív Dufaure, a franczia kormány elnöke, e megtestesülése a »konzervatív köztársaság« Thiers-féle programmjának. Gambetta agitált a parlamentben s még többet a parlamenten kívül, készítette, alakította; ha kellett, tüzelte a republikánus közvéleményt. — Dufaure ott a kormányban állt helyt és állt őrt a köztársaság érdekei fölött. Ott, hol a nehézségek egész halmazát kellett legyőzni, előhaladott kora daczára férfias és szívós kitartással, bölcs és államférfim mérséklettel, felforgatások kockázata nélkül Mac Mahont azon alternatíva elé állítani, hogy meghajoljon, vagy megtörjék. Illő, hogy e kiváló franczia státusférfiút közelebbről megismertessük olvasóinkkal. Dufaure, ki az új köztársasági elnök megválasztatása alkalmából egész kabinetjével egyetemben, mint illik, Grévy kezébe tette le tárczáját, múlt év decz. 14-ike óta miniszterelnöke Francziaországnak. Született 1798-ban Saujonban (Charente Inférieuremegye), Párisban tanult s a bordeuxi törvényszéknél volt alkalmazva, mig szülőföldjén 1834-ben megválasztatván, a kamara tagja lett s 1848 ig képviselte szülőföldjét. Legelőször 1835-ben lépett a tribünére és pedig kollegája Andry de Puyraveau ügyében. Ez egy tevékeny republikánus volt s az első »fekete frakkos«, ki a barrikádokon jelent meg 1830-ban. Puyraveau 1835-ben aláírta a vádlott áprilisi forradalmárokhoz a levelet, miért is a pair-kamara által felelősségre vonatott. A képviselőházban heves vita támadt a fölött, hogy megengedhető-e perbefogatása ? Dufaure azt az álláspontot foglalta el, hogy a választott népképviselet nem engedheti meg, hogy a pairek a maguk bírósága elébe idézzenek egy képviselőt. Ugyanazon évben erélyesen fölszólalt a javaslatba hozott sajtótörvény ellen. Kitűnő dialektikusnak bizonyította magát s tekintélye annyira emelkedett, hogy 1836. februárban Thiers kormánya alatt államtanácsosnak neveztetett. Midőn ezen kormány megbukott, beadta lemondását. 1836—39-ig a Molé-kabinettel szemben ellenzéket képezett Thiers és Guizot társaságában. Midőn a Soult kormány a bal- és jobbközép embereiből megalakult, abban a közmunkák tárczáját kapta, mely akkor választatott el először a kereskedelemtől. E minőségében fejtegetnie kellett a kamara előtt a kérdést, hogy a vasutakat az állam, avagy magán társulat építse s a kérdés az utóbbi értelemben döntetett el. 1840. márt. 1- én a Soult kormány helyére Thiers lépett; Dufaure visszalépett és semlegesen viselte magát; ugyanazon év október 1- én Guizot lépett Thiers helyére s tárcsával kínálta meg Dufauret, de ez nem fogadta el. 1842-ben a vasúti törvény iránti előadó lett Solonicvo oly logaróekon rgazottult, hogy Azon tiszteletére arany emlékérmek verettek. 1845-ben az ellenzék őt a kamara alelnökévé választotta, egy tekintélyes töredéket csoportosított maga körül s azzal támogatta Thiers támadásait Guizot ellen. 1848 elején a reformbankettek agitáczió ellenségének mutatkozott, és midőn Odilon Barrot, Baroche és mások bevádolták a minisztériumot, mivel ez megtiltotta a bankettet a tizenkettedik járásban, Dufaure kijelentette : »A kormány megérdemelte volna, hogy bevádolják, ha a bankettet megengedte volna.« Február 14-ke után azonban a köztársasághoz csatlakozott. Az alkotmányos gyűlés választásainál régi kerülete, a Charente Inférieure által tizenkettő közül negyediknek választatott meg 68,000 szavazattal. A baloldallal az Orleans-család száműzetése mellett szavazott és a kettős kamara-rendszer ellen, de a jobboldallal minden szoczialista javaslat ellen. Mint a júliusi királyság, úgy a köztársaság alatt is majd a kormányhoz, majd az ellenzékhez tartozott. Először, mint belügyminiszter Cavaignac alatt fáradhatatlan erélylyel e tábornok elnöksége mellett dolgozott, de amidőn Napóleon Lajos lett elnök, a június 2- ai minisztériumban tárczát vállalt. 1849. október 31-én Barrot és társai tudvalevőleg az elnök egy üzenete folytán egyszerre elmozdittattak hivatalukból s ekkor Dufaure visszatért az ellenzékhez. Tiltakozott a satoryi eset ellen — hol a csapatok vive l’Empereur-t kiáltottak — és Changarnier tábornok elmozdítása ellen, 1851. januárban. Az államcsíny elzárta előle a politikát; ügyvédnek íratta be magát Párisban, különben a császárság ellensége maradt mindvégig. Némileg kárpótolta politikai tétlenségéért, hogy az ügyvédi kar őt bátonnier-évé (tiszteletbeli elnök) nevezte ki és hogy 1863-ban Pasquiers herczeg helyébe az akadémia tagja lett. 1868-ban a szabadelvű unió ösztönzésére Varban mint jelölt lépett föl, de megbukott. 1869-ben megelégedett azzal, hogy elnökölt abban a bizottságban, mely Thiers választása körül fáradozott Párisban. A harmadik köztársaság csakhamar ismét az ügyek élére állította. 1871. február 8-án öt kerületben egyszerre választatott meg és a Charente Inférieure mandátumát fogadta el. Thiers azonnal igazságügyi miniszterré tette őt s ő volt az egyedüli a régi államférfiú környezetéből, ki tárczáját a Thierskormány kezdetétől mindvégig megtartotta. A köztársasági alkotmány diskussziójában élénk részt vett és midőn a köztársaság helyreállítása után Broglie Buffet által lett helyettesítve, Dufaure ismét átvette az igazságügyi minisztériumot. Az 1876-iki választások után, melyekben ő Marennes székét nyerte el, márczius 10-én miniszterelnök lett, mivel körülbelül személyesítette az engedmények legkisebb mértékét, melyeket a szabadelvűek és azok legnagyobb mértékét, melyeket a konzervatívok meg akartak engedni, midőn azonban nem uralkodhatott a kamarillával. 1876 deczemberében megbukott és Jules Simon következett utána, ki még kevésbbé tudta állását megszilárdítani. 1876 augusztus 19-én, Chesnelong ellenében, életfogytiglani szenátor lett. Végre 1877. deczemberében, midőn a hosszú válság csakugyan megoldatott, az Elysée ismét elővezette s megkísértette, hagyja-e magát az előbbi módon pictus masculusnak felhasználtatni. Ő azonban most föllépett teljes ismeretében ama talajnak mélyen állott; midőn a marsall először kísértetté meg, a megadott engedményeket ismét illuzóriusokká tenni,Dufaure állítólag azt mondta neki: »Figyelmeztetem önt, hogy magam-féle öreg embert nem azért hívnak meg, hogy rossz életeket űzzenek vele.« December 14-én első miniszter lett, az ilyennek valódi, teljes hatalmával és kabinetje ma is fennáll. Az öreg úr azzal a fehér nyakkendővel és fehér hajjal olyan, mint egy rossz hálótárs, vagyis mint oly ember, ki mellett nem lehet feküdni, a nélkül, hogy az embert oldalba rúgja s ő valóban ilyen is; középtermete, kevéssé imponáló külseje, nem eléggé erős állású lábai, melyeket mindig nagyon is rövid nadrág hiszit, régi szabású kabátja, a mindig hóna alatt hordott iratcsomagja, vastag ajka és barnán cserzett arezszine vidéki nótáriusra emlékeztetnek. Ennek megfelel szellemi lénye is: az eszmék kevéssé merész nagysága, kevés kezdeményezés, szabadelvűségének utolsó napjaiban is, semmi ragyogó, lelkesítő, hanem sok szolidság. Mint njitó mindenekelőtt a hagyományt respektálja. Ennek megfelelőleg a filiszter csodálkozó rokonszenvvel tiszteli. Különös ismertető jelei: Minden este 9 órakor lefekszik és nem lovagja a becsületrendnek. Reggeli 5, sőt mondják, néha 3 órától fogva szívós szorgalommal dolgozik és ritka kivétel, ha egyszer azzal rontja el a gyomrát, hogy este hivatalos társaságban vesz részt. Mint franczia, rendjelek nélkül egyike a fehér hollóknak; e tulajdonságában a júliusi monarchia tekintélyes emberei közt csak Bertinnel osztozott. Ez a becsületrendet visszautasította, »mivel ez egy garast se jövedelmez.« Dufaure azért tette, mert nem tulajdonított becset oly kitüntetésnek, mely a legkülönfélébb erkölcsi és értelmi középszerűségeknek adományoztatik. Magánélete puritánilag tiszta. Cozerben Royan mellett szép falusi lakó van, szőlőhegyektől körülvéve, szigorú, minden fényűzéstől ment berendezéssel. Ott szokta övéinek körében a parlamenti gondokat kipihenni, polgártársaitól mint tiszteletre méltó polgár nagyrabecsültetvén, jóllehet, a bonapartistákat több ízben rágalmazni igyekeztek. Jóllehet,180 éves és 50 év óta politikailag tevékeny, testileg és szellemileg ép. .Épen a szónokokon esik meg gyakran, hogy mint mesterüknek Demosthenesnek, tevékenységük gyakorlásánál fizikai nehézsségekkel kell küzdeniök. Mirabeaunak meg volt a maga tüneményszerü rútsága, Thiersnek és L. Blancnak apró termete ; Dufaurenak meg van a maga orra, illetőleg ez orr befolyása hangjára, mely ennek sajátságos, kellemetlen és egyhangú kiejtést kölcsönöz. S mégis számtalanszor uralkodott a tanácskozó gyülekezetek zaja és zavarai fölött! J Azt szolid dialektikájának és ironikus támadásai erejének köszöni. Nem mond szép beszédeket s nagy szorgalma mellett sok tény fölött uralkodik és kitünően használja föl azokat. dopaerdettel parlamenti jog h egy Lista órtelveket és tendencziákat pozitív, jogi alapelveken és adatokon méri meg, ki az átalánosságba menő fejtegetéseket visszautasítja a dolog lényegére; ezért különösen zárszónoknak alkalmas; beszédmodora mindig lassú és hideg, mondatszerkesztése világos és erős, bizonyító érvei logikusan és fáradhatatlanul haladnak egymás mellett s nem állnak el az ellenségtől. Alkalmilag személyes tekintélyével lép fel, hogy a törekvések egy osztályát egyszerűen elítélje. Utolsó fegyvereinek egyike az irónia, melyet nem használ Broglie durvaságával, nem Gambetta tömörségével, hanem sajátságos száraz csípősséggel. Hallani kellett őt azon a napon, melyen, a május 24-iki ármányokat érintve, Target »discours considérable«-járól beszélt, ki a bal czentrumból május 24-én 14 társával a jobboldalra tért át s azután hágesi követő lett. A »considérable« jelző, mint ostorcsapás pattant elő váratlanul s oly finom hangsúlyozással, nagyon sokat mondó arczjátékkal, hogy az egész kamara hangos kaczagásba tört ki. Target el volt ítélve. Mint politikus, Dufaure először a balközép embere, másodszor ügyvéd, vagyis oly ember, ki adott tételt védelmez, harmadszor gyakorlati jogász, vagyis némi előszeretettel viseltetik a routine iránt, szemben az eszmékkel. Magában mérsékelt szabadelvű, meg tudott egyezni oly irányzattal, mely a mérsékelt baloldaltól a jobbközépig ér. E határon túl nem megy ; a tulajdonképeni radikálisokkal mindig, mint ellenség állt szemben s még Thiers idején is nem egy keserű mondást vágott a Gambettisták képébe ; szintigy fordult Napóleon ellen, midőn az trónkövetelővé forrta ki magát s Broglie ellen, midőn az a reakczió szolgálatába állt. A fönnebb jelzett határon belül azonban meglehetős közönyös minden iránt, s nem sokat törődik föllépése szigorú következetességének látszatával. Midőn az 1848-ai júniusi napok után Cavaignac a szabadelvűt akarta volna adni, anélkül, hogy valódi szabadelvű haladást tanúsítson, Dufaure valódi kincs volt rá nézve. Ugyanily buzgón szegült ő ellene az igazi demokrácziának, mint a bonapartista pártnak. Az elnökségért folyt harcban Cavaignac mellett a legönfejűbb hivatali főnök modorában dolgozott, elárasztotta a vidéket választási ügynökökkel, üldözte a nem tetsző lapokat, közvetlenül a választás előtt visszatartotta a postai küldeményeket s nemcsak saját magától idegenítette el örökre a radikálisokat, hanem jelöltjét is derekasan népszerűtlenné tette. Thiers alatt nélkülözhetetlen volt ő. Becsületesen részes volt politikájában s az elnök nem egy viszszavonulását fedezte. 1872-ben, midőn mindenki arra lesett, vájjon a kormány a köztársaság mellett nyilatkozik-e, Dufaure Thiershez csatlakozott, ahányszor az köztársasági nyilatkozatot ten s a jobboldal terveit, mint gyakorlatiatlanokat elitélte; ha azonban az elnök a konzervatívok nyomásának engedett, néhány nap múlva Dufaure jelent meg a szószéken, s reájuk mennydörgött a köztársaságiakra, a jó ügyvéd híven színlelt meggyőződésével, elfogadván s védelmezvén a minisztertanács által rá bízott ügyet, nem nézvén, hogy az egyéni véleményével valami teljesen megegyezik-e. S így, jóllehet, a balközépen foglal helyet, legalább ugyanannyiszor működött a jobboldal szellemében. Ennélfogva, mikor a köztársaság végleg megállapíttatott, 1875 márczius 11 én beléphetett a Buffet kormányába is. E kormány története egyike Francziaország parlamenti története legfigyelemre méltóbb fejezeteinek. Csakhamar kiderült, hogy két párt van benne, az egyiket képviselte Say és Dufaure s az a létező alkotmányhoz becsületesen ragaszkodni akart; a másikat Buffet és nullák képviselték s folytatni akarták Broglie művét s a köztársaságot saját maga által kívánták kivégeztetni. Dufaure végtelen valódi ügyességet tanusított, hogy e bonyolódott helyzetből ne fejlődjék nyilvános romlás. — Midőn azonban Buffet túlságos sokat mert, midőn szptemberben megtagadta Say köztársasági választó programmjának a hivatalos lapba fölvevését s mikor a pénzügyminiszter ennek folytán beadta lemondását Dufaureban újra előtérbe lépett az alkotmány szabadelvű és jogtudós bajnoka; ő is lemondásával fenyegetőzött s engedésre kényszeritette Buffet-t. Say, miniszter maradt, beszéde kinyomatott, s Feray és Gilbert Boucher társaságában mint köztársasági léphetett a választók elé. Most Dufaure ismét abbeli tulajdonságánál fogva jutott a kormány élére, hogy ő konzervatív a liberálisok, és liberális a konzervatívok közt Mac Mahonnak azért kellett ő, mert ellensége a radikálisoknak, a köztársaságiak pedig megelégedtek vele, mert ismerték a köztársasági alkotmányhoz való kétségtelen hűségét s azt, hogy kamarillát nem fog tűrni maga mellett. Magában az a paleton léte föltételezi azon irányzatok letüntét, melyek előbb az elizét uralták, s így egyértelmű a parlamenti alapelvek győzelmével. A közvélemény jogos követelésével szemben is engedékeny volt, Freycinetnek, Marcerenek cselekvési szabadságot adott, s azok saját körükben demokratikusabban jártak el, mint ahogy ő tette volna, s azért kormányzata inkább haladó, mint ő maga. Tulajdon tárczájában többet ad a hagyományra, mint az elvekre, s csak nehezen tudta magát rászánni egy-egy biró letételére. Ha kellett, megtette ezt is, s még a régi szenátus duzzogását is el tudta hallgattatni. Kormányon maradhatna az új regime alatt is, legfölebb kissé papos hajlamai okozhatnának neki kellemetlenségeket, s adhatnának konfliktusokra okot. A pes tis. A »Golosz« jelenti Czarnnczinból január 13- tól. Czariczinban eddig az epidémia nem lépett föl. A betegség állapotáról Astrahánból ide szabályszerűen érkeznek a tudósítások. Dr. Pavlinoff, moszkvai egyetemi tanár, kit a belügyminisztérium a fertőztetek helyekre kiküldött, konstatálta január 12-ről, hogy a betegség valóban pestis. Január 14-ke óta nem hallani újabb megbetegedésekről. Czarkczinban a legtekintélyesebb szakértőkből álló bizottság működik, mely feladatául tette, hogy a megfertőztetek kelméket kipuhatolja, és azt a vasútra ne bocsássa. Ezzel egy időben egy rendes közegészségügyi comité is működik. A várost őrészeel vették körül, mely a ki- és bemenetelt minden oldalról megakadályozza. Szabályszerű engedély nélkül senkit sem bocsátanak be a városba.* A »Schles. Ztg.« konstantinápolyi levelezője azt írja lapjának, hogy a Boszporusz ázsiai felén, Konstantinápolytól 1*/2 órányira kitört a pestis. E hírt a »Turquie« e hó 18-iki számában megjelent közleményre alapítja, mely a többi közt ezt mondja: »Az illetékes hatóságok figyelmét olyan tényre akarják irányozni, mit szavahihető egyénről hallottunk. Pasabagdsétől 1*/2 órányira fekszik Arnautkiej falu, mintegy 150 házzal, s 1000 lakossal. Mintegy húsz nap óta olyan betegség dúl ott, mely rendesen úgy végződik, hogy a hónalj alatt és az ágyék körül fájdalmas daganatok támadnak, s ebbe az illetők bele is halnak. E betegség eddig 30 embert ragadott el, beleszámítva azokat, kik még benne sínylődnek. A legrosszabb a dologban az, hogy e betegség epidemikus jelleggel látszik bírni, mely egy hét óta Pasabagdsében is mutatkozik, hol már egy pár ember meghalt benne.« A »Schles. Ztg.« levelezője szerint a konstantinápolyi lapoknak megtiltották, hogy e tárgyról még többet is közöljenek, s csakugyan a »Turquie« e hó 24-iki számában a következő hivatalos communiquét hozza: »Az Arnautkielben és Pasabagdséban állítólag kitört veszélyes betegségre vonatkozólag vizsgálat rendeltetett el, mely azt konstatálta, hogy amaz említett betegségek, az említett helységekben soha sem léteztek. A laptulajdonosok figyelmeztetnek, hogy jövőre a közegészségre vonatkozó ilyen hírek közzétételétől mindaddig óvakodjanak, mig az egészségügyi hatóságoknál teljes tudomást nem szereztek róluk.« KÜLÖNFÉLÉK. » Budapest főváros törvényhatósági bizottsága 1879. évi február hó 5-én tartandó rendes közgyűlésének különleges tárgysorozata: A pénzügyi és gazdasági bizottmány és a tanács előterjesztése II. kerületi korona-vendéglőnek bérbeadása iránt. Tanácsi előterjesztés a muzeum-köruton 415. h. i. sz. a. fekvő s a főváros által kisajátított Spilka-féle telekterületnek építési kötelezettség mellett. Brázai Kálmán szomszéd tulajdonába leendő átadása iránt. Az iparmúzeum a Párisban vásárlott tárgyak közül e héten 300 darabot kapott meg, melyek most helyeztetnek el az állványokon közszemlére. Ezek közül ízléses kiállításuk által kitűnnek a következők: egy Haida-féle kettős hangjegytartó gyönyörű faragásokkal, domborművekkel díszítve. Baranti-féle három képkeret, Houry-féle tányérok, tálak, Poyakl porczellángyárából edények, Peyrotféle gyertyatartók, Nugentnek Szt.Ceciliát ábrázoló email-festménye s egy elefántcsont-kereszt színes fába fektetve, Doullontól 6 db páratlan finomságú kőkorsó, a prágai híres képkeret-iskolából faragott és aranyozott keretek, Arenz-féle bronczozott tükörállvány, fotarsia-betétmunkák a Messerich-féle műintézetből, Poyet-féle porczellántárgyak emailhez hasonló szinégetésekkel stb. — Toldy Ferencz síremléke a nyár folyamában fog felállíttatni. A renaiszence-stylü rajzmintát Rauscher, a mintarajztanoda tanára rajzolta, a kivitel Vavra építész felügyelete alatt történik. A síremlék homlokzatára Toldy Ferencz domborműves arczképét Huszár Adolf szobrász már elkészíte. Az emlék maga karst márványból készül. A fővárosi iparosok körében tegnap este több iparos és kereskedő gyűlt össze. A tanácskozás tárgya volt az idegen üzérkedőknek (vándorraktárak, önkénytes végeladások sat.) községi illetékekkel való megrovása. Ezen, a tapasztalás szerint minden adóteher alól kibúvó, és a helybeli szolid kereskedést és ipart veszélyeztető vándorüzéreknek megadóztatása iránt tudvalevőleg a főváros hatósága a kereskedelmi és iparkamara hozzájárulásával díjszabályzatot dolgozott ki, melytől azonban a kir. belügyminisztérium a jóváhagyást megtagadta, indokul hozván fel, hogy ez által az említett üzletegyének kétszeresen adóztatnának meg, továbbá, hogy a javasolt községi illeték a fennálló kereskedelmi szerződésekkel ellenkeznék. Minthogy azonban a kereskedelmi és iparkamara, melyhez a miniszteri leirat véleményadás végett áttétetett, tüzetesen kimutatta, hogy az említett üzérek jelenleg semmiféle adót nem fizetnek, tehát kétszeres megadóztatásról szó sem lehet, továbbá, hogy a javasolt községi illeték a kereskedelmi szerződésekkel nem ellenkezik: az értekezletben sűrű panaszok hangoztattak amiatt, hogy a minisztérium a kereskedelmi és ipari érdekek megvédését célzó renszabályok alkalmazását többnyire meggátolja. Az értekezlet elismerését fejezte ki a főváros hatósága, a kereskedelmi és iparkamara iránt és elhatározta, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága beadvány útján felkeressék, hogy a minisztériumhoz intézendő újabb feliratban a megállapított díjszabályzat jóváhagyását eszközölje ki. A »Das Parlament« czím alatt jelent meg Bécsben s hozzánk beküldetett első száma egy illustrált és német nyelven szerkesztett füzetes vállalatnak, melynek czélja, képekben és életrajzokban népszerűsitni és szélesebb körökben megismertetni a parlamenti egyéniségeket. Az első füzet közli Ferencz József császár-király, herczeg Auersperg osztrák miniszterelnök, Maiáth György országbíró, Rechbauer az osztrák és Ghyczy Kálmán a magyar képviselőház elnökének a rczképeit s tárgyilagosan irt életrajzait. E nagy negyedrétű vállalat képei kitűnő rézmetszetek s mint a tartalomból látszik, kiterjeszkedik úgy az osztrák, mint a magyar parlamentre. Mint hibát följegyezzük, hogy a szerkesztő (Matzal Vincze) az uralkodó neve után következő czimet tesz: »Apostolischer Kaiser von Oesterreich König von Ungarn etc.« Holott tudvalevőleg az apostoli czim csak a magyar királyi méltóságnak a tartozéka s kiegészítő része. A munka kapható Bécsben (IV. Wienstrasse 29.) Eckstein Adolf kiadásában. Arad — Engedékenység a felekezeti szükeblüséggel szemben. A közoktatási bizottság javaslata alapján a tanács legközelebb előterjesztést tesz a közgyűléshez az iránt, hogy azon közgyűlési határozat, mely szerint az iskolai szünnapok Óbudára nézve is, hol azok azelőtt szombaton tartottak, csütörtökre tűzettek ki, megváltoztattassák, s az említett város részére az ottani orthodox hitközség kérelmére az iskolai szünnapok ismét szombatra helyeztessenek át. Ez előterjesztés indokolásául az szolgál, hogy egy részről az említett városrészben (s másutt nem ?) tanulók 30°/6-a az orthodox hitközséghez tartozik, s hogy más részről e hitközség felekezeti iskoláját annak idején csak oly feltétellel engedte át községi iskolai czélokra, hogy a szünnapok iránti addigi gyakorlat továbbá is fentartassék. Ily indokokkal egész Budapestet könnyen lehetne egy pár évtized alatt zsidóvá tenni. — »Afrikai és ázsiai úti tapasztalatok« czim alatt Sztoczek Károly, ki múlt évben járt Keleten, egy kötet művet ad ki. Előfizetési ára 1 frt. A felhívásból közöljük a következő tartalomjegyzéket : 1. Budapesttől a Bosporusig. 2. Konstantinápoly. 3. A törökök társadalmi viszonyairól 4. A »Diana« fedélzetén. 5. Jaffától Jeruzsálemig. 6. Ptloealina. for&ivoa. (J«»uoafilom ) 7. oir« temploma. 8. Dávid városa. (Bethlehem.) 9. A nagy hét Jeruzsálemben. 10. Don Alfonzo és neje Donna Bianka. 11. Kirándulás. Holttenger, Jordán folyóhoz és Jerichó romjaihoz. 12. Kirándulás. Raipha, Carmel és Názárethbe. 13. Egyptomi levél Alexandriából. 14. Egyptom fővárosa. (Kairo.) 15. Az egyptomi Koptusok társadalmi viszonyairól. 16. A Fellabok társadalmi viszonyairól. 17. Arabs-mesék. 18. Suezi csatorna és a Vöröstenger. 19. A Druzok társadalmi viszonyairól. 20. A puszták királyánál. 21. Az arabok társadalmi viszonyairól. 22. A magyar menekültek Törökországban és Bem tábornok sírja. 23. Cyprus szigete. 24. Bosporus. 25. Mohamed próféta és a törökök vallása .26. A törökök törvénykezése. 27. A nagyvezéri méltóság. 28. A nagy-murti méltóság. 29. Utazásom tapasztalatai. 30. Várnától Ruszsukig — Az országos zeneakadémia sugárúti új palotája ez évben remélhetőleg megnyílik. Ez alkalomra — mint a műcsarnokban tartott legutóbbi ülésen elhatározták — emlékérmet veretnek, mely a szokásos feliratokon kívül 7 domborműves arczképpel fog diszittetni, ezekből a megnyitás alkalmával az alak: Palestina, Haydn,Beethoven,Mozart, Bach az érembe forrasztatik, kettőnek azonban csak a keretet tartják fenn, a beillesztés utóbb történik. E kettő Liszt Ferencz és Erkel Ferencz képét fogja visszaadni. — A Petőfi-társaság évkönyve 1879-re pár nap múlva kerül ki a sajtó alól. Irodalmi közleményei lesznek: »A cydoni alma«, vígjáték 5 felvonásban, melyet szerzője Éjszaki Károly egészen átdolgozott; »Róka koma« rajz Margitay Dezsőtől, költemény Torkos Lászlótól s a Petőfi-cultus repertóriuma 1878-ból. A társaság pártoló tagjai ezen évkönyvet a »Koszorú« mellett minden külön dij nélkül kapják. — Lauka Gusztáv emlékiratai »A múltról a jelennek« czim alatt fognak megjelenni a Petőfi-társaság kiadásában. Ez a kötet, mely az utolsó negyven év irodalmi mozgalmaival s fontosabb szereplőivel ismerteti meg a közönséget s élénk tollal sok érdekes adatot közöl. — Queen cow (tehén király). Ezen sajátságos koronás főt az egyptomiak óta most először — a leginkább köztársasági érzelmű Egyesült Államokban emelték a trónra. Előbb a »King cotton« (gyapot király) uralkodott, annak diadalait zengték a költők s diadaljelvényei behatoltak egész az angol parlamentig. De ezen király tulajdonkép csak az éjszaki államok »nemzeti« királya volt. Nem csoda, hogy a déliek versenyzése vetélytársat állított fel — a tehén királyban. A newyorki Tribune, e nagy hatalom, már meghajolt az uj felség előtt s dicséretét kezdik zengeni az Óceánon túl épen azon napokban, midőn ide át a kaján angol diphtheritises lándzsával készül keresztül szúrni őt. Tréfán kívül valami csodálatos dolog az, mennyire fejlődött az Egyesült Államokban a vaj- és sajtgyártás. A múlt évben 20 millió dollár értéküt vittek ki innen s a legelők becsét 1300 millió dollára becsülik. Magyarországon is lehetne némileg csekély mérvben ily uralmat alapítani, de csak lehetne. S miért nem lehet ? Ej, ne is beszéljünk erről, úgy is falra hányt borsó lenne a szó s a magyar középosztály mégis maradna a svájczi sajt mellett. — A néptanítók nyugdíjtörvénye értelmében a közoktatásügyi miniszter átvizsgálta az összes tanítói nyugdíjintézeteket s ezek közül a törvénynek teljesen megfelelőknek csak a következőket találta: az erdélyi szász egyházkerületét, a soproni ev. hitközségét, a fővárosi községi iskolák tanítóinak nyugdiját, a körmöczbányai, pozsonyi intézeteket s az Albrecht főherczeg s Koburg herczeg uradalmain levő tanítók nyugdijait. — A többiek vagy módositandók vagy az orsz. intézethez csatlakozzanak. — Tojásmonstrum. Egy diószegi illetőségű tyúk nem mindennapi tojással ajándékozta meg gazdáját. A tojás külső formájára nézve miben sem különbözik a többitől, csak az benne a sajátszerv, hogy belsejében egy második, kisebb, egészen kifejlődött hajas tojás van. Az iker-tojás — mint a »Bihar« írja — a tulajdonos egyik diószegi iskola múzeumának ajándékozta. — A Duna áradása. A Pest megye alispánjához beérkezett hivatalos jelentések szerint, Hajós szolgabiró jelenti, miszerint a pentelei szigettől egész az úgynevezett kulcsi révig Tassnál a jég szilárd torlaszt képez, mely az 1876. évi torlasztól anynyiban különbözik, hogy a vízállás valamivel alacsonyabb lévén, a partra jeget nem tolhatott ki, de azért tapasztalt molnárok állása szerint, nem kevésbé veszélyes jellegű , jan. 25-ének reggeli 3 órájától kezdve óránként 2 centiméternyi rendszeres áradás tapasztalható, úgy hogy jelenleg a vízállás 5 méteren van a Duna 0 pontja fölött. Szilágyi Lajos a pesti alsó járás szolgabirájának ma beérkezett jelentése szerint Lőre és Makád községek alatt egész a házakig terjedt az ár és a Ráczkevebe vezető kocsiutat már járhatlanná téve. — Újfalunál ma szintén kiöntött a Duna, de csak a völgyek teltek meg és a község eddigelé veszélyeztetve nincsen. — A főváros határában a Duna bár lassan, de szintén folyton növekedik. Ma délig 3 centméterrel növekedett. A víz 10 láb 3 hüvelyk magas. Kada alpolgármester, mint az állandó vészbizottság elnöke, minden óvintézkedést megtett, mi a jelenlegi helyzethez szükséges. Fölszólította a privát ziliptulajdonosokat, a térparancsnokságot, az alagút társaságot stb, hogy zsilipeik közül ők is a szükséges előintézkedést megtegyék. A fővárosi középítési bizottság mai ülésének első érdekesebb tárgya volt a világítási albizottmány jelentése a gázgyár készletének megvizsgálásáról. Ezután jött a kövezési rendszer tárgyában beadott Bobula-féle indítvány. A tapasztalatok, melyeket a jelenleg divó kövezési eljárás körül tettek, Bobulát arra bírták, hogy a kőanyag-beszerzéstől a város álljon el s 1880-tól ne szerezzen be anyagot, hanem adja ki a kövezést a kőanyaggal együtt vállalkozónak s a maga részére cs az ellenőr szerepét tartsa meg. A követési albizottság lényegtelen módosítások mellett elfogadandónak tartotta. Az indítványhoz a bizottság valamennyi tagja hozzászólt. Átalában tetszetősebbnek lászik a Bobula-féle indítvány az eddigi szokásnál, mivel azt a czélt is elérik vele, hogy mindig annyi követ kell kifizetni, amenynyi tényleg felhasználtatik s nem hever a város tőkéje az anyagban évekig, de az ily rendszer életrevalóságát is csak a gyakorlat mutathatván meg, a bizottság egyelőre csak elvileg fogadta azt el, míg az alkalmazást illetőleg Mátyás indítványához járult: egy nagyobb utczával tegyen a főváros próbát s ha kielégítő eredmény mutatkozik, nagyobb tért lehet az eszmének engedni. Ezután a mérnöki hivatal bemutatta számításait a jövő évi új kőszükséglet tárgyában. Az üvegfestészeti műteremhez vezető út avult anyaggal leendő kikövezését a bizottság ajánlani fogja. Ezzel az ülés véget ért. A czypruskoszoru már nagyon olcsó, szomorkodni ingyen is lehet, a regényíró, ha megsirattatja is olvasóit, regénye végén adjon mulatságos dolgokat. Smith János angol író, ki »három kötetes« regényeivel már bizonyos hírnévre tett szert, a »Daily News«-ben keservesen panaszkodik, hogy olvasói s különösen a nők seregeitől ostromolják már őt, hogy legalább regénye végén tegye boldoggá hőseit. Myrthus koszorút is adjon cypruslomb llt'iyCU. De ruikux is UJJitLuo mu oly diAga, Szegény Smith négy év alatt már 11 darab háromkötetes regényt produkált, s lélektani tanulmányai mindig csak arra vezették, hogy gyilkolni könnyebb. Bizony furcsa dolog 58 az angol kalmár módon a regényírónak is megszabni, melyik áru felel meg a közönség igényeinek jobban. Mit csinálna Vértessy s a világfájdalmat csicsergő poétáink, ha tőlük is mért hitet követelnének ? — Az Eötvös-alap segélyző egyesülete ma délután tartotta Péterffy Sándor képezdei tanár elnöklete alatt, ülését. A pénztárnok jelenti mindjárt az ülés elején, hogy e hóban a bevétel 67 frt 6 kr. Tudomásul vették, úgyszintén a számvizsgáló bizottság számadásait, mely a múlt gyűlésen lett beterjesztve. Az egyesület 1650 frtnyi tőkéjéből a következő díjakat határozta kiadandónak. 450 forint adassék egyetemi hallgatóknak ösztöndijképen. A középtanodai és képezdei növendékeknek 800 írt. Az özvegyek és árvák segélyezésére 400 ftot. A számvevő bizottság a pályázatokat febr. 15-dikén határozta kihirdetendőknek. A szövetségi gyűlést az egyesület Székes-Fehérvártt fogja tartani, hova más 10 egyesület csatlakozását ígérte. A gyűlés pünkösdkor fog megtartatni, mely alkalomkor a pályázatok is ki fognak osztatni. E szerint a folyamodók kérelmeiket május 1-ig tartoznak beadni. Elnök jelenti, hogy az első hazai lakpénztárt felkérte, hogy az Eötvös-egyesület alapjára nyújtson egy kevés segélyt -- tőkéjük gyarapítása végett. Az igazgatóságtól kedvező választ kaptak. A jelen intézmény még nem fejlődhetett ki: a kezdet nehézségeivel küzd, de négy éves fennállása alatt felmutatott annyit, a mennyiből életképessége kitűnik. Az első év végével 650 forintot, a másodikkal 1050-et, jelenleg 1650 forintot fordíthat kitűzött czéljának megvalósítására s e melett 3000 frtot tőkésített is. Ez az eredmény a gyűjtő bizottságnak köszönhető. A lapok versenyeznek egymással a tevékenységben, a pénztárnok Öreg János s a buzgó titkárok Luttenberger A., Steiner István minden idejüket feláldozzák, díj nélkül szolgálják az ügyet. Pink János főv. tanító és zenetanár az Eötvös-alapra volt szíves egy megjelenendő zenemunkájának jövedelmét áldozni. Több tárgy nem évén a gyűlés */*8-kor feloszlott. — Nemzeti színház. Shakespeare Julius Caesarja ma nagy közönséget vonzott a nemzeti színházba, a földszinti zártszékek egészen megteltek, s páholy is aránylag kevés maradt üresen. Örvendetes jele ez az érdeklődésnek, mely utóbbi időben a drámai művészet iránt újra fokozódik, s mint látszik, nem szorítkozik tisztán a középfajokra, hanem más és magasb rétegekben is tápot keres magának. Julius Caesar Shakespeare minden tragédiája közül úgy szólva legalkalmasb arra, hogy a mi közönségünk ebbeli jó hajlamát előmozdítsa. Színházunknak nem lévén kiemelkedő, kiváló tragikusa, de rendelkezvén több oly tehetség felett, mely becsülettel megállja helyét s gondos összjátékot képes nyújtani: az intézet igazabb hatással, állandóbb erővel tudja e tragédiát szinte hozni, mint azokat, melyekben a tragikai fejlődés tisztára egy vállon nyugszik. Ez vezethette az igazgatóságot az új szinrehozásban, s mint mondták, nem is csalódott, mert nagy közönség nézte. S a közönségnek nem volt oka panaszra. E g re s sy (Julius Caesar) kissé nagyon is tetszelgett ugyan némely grimaceokban, de viszont a tanácsbeli jelenetet nemesen, szépen, emelkedetten játszta. Nagy Imre (Brutus) a tépelődés s nagy elszánás küzdelmei közt nem volt elég közvetlen, s a gyilkoláskor s azután tanusított nyugalmába nem öntött elég imponáló erőt, de szerepe második részében szép orgánuma teljesen él.