A Hon, 1879. április (17. évfolyam, 79-105. szám)

1879-04-01 / 79. szám

79. szám, XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. SSaserlíeSKté©! iroda : Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1879. kedd, ápri­li Indő-K­ivsital s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................................2 frt 3 hónapra ........... 6» 6 hónapra . . . . . .........................12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint..............................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás A HÓST XVII-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Fél évre ..................................... 12 » Negyed évre ....... 6 » Egy hónapra .................................. 2 . Az esti kiadás postai külön küldéséért fölülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. BV* Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Hon kiadóhivatalába (Barátok­ tere Athenaeum-épület) kül­dendő. A HON szerk. a kiadóhivatala. Budapest, márczius 31. Az európai solidaritás. Ha kifejezést adott ma, az ország érzel­meinek Szlávy József, a delegáczió elnöke, midőn búcsúbeszédében, melylyel a magyar delegáczió sok félbeszakításon keresztül ment ülésszakát bezárta, megköszönte Európának azon solidaritást, melyet irántunk, a tiszavöl­­gyi katastropha alkalmából jótéteményeiben tanusított. Biztatólag, bátorítólag hat ez, bi­zonyára nem csak a szerencsétlenekre, de az egész országra is; és nemcsak humanitárius, de politikai jelentőséggel bír az. Mert ha egy elfeledett, kihalásra szánt, jelentőség nélküli nemzet vagyunk, vagy ha csak oly immorális lenne politikai fejlődésünk és törekvésünk, a­milyennek némelyek feltüntetni szeretnék, bizonyára nem nyilvánult volna partiális sze­rencsétlenségünk alkalmából is, a rokonszenv oly nagy mértékben és átalánosan, oly fényes tettekben, a­milyeneknek mindennap szemta­núi vagyunk. A sors úgy hozta magával, hogy Kos­suth Lajos meghaló szép levele után a közös­ügyek tárgyalására kiküldött bizottság elnöke szóljon e tárgyban. Míg Kossuth pártatlan és helyes ítélettel tettre inti a nemzetet és Szeged sorsát saját lakói tetterejébe teszi le; helyes tapintattal mérve ki a kormány és a polgár­ság külön teendőit; mi­által mintegy meg­­rójja azt az irányt, mely mindent a kormány­nak akar felróni és tőle vár mindent; addig Szlávy a közös ügyek által igényelt rendkí­vüli áldozatok szentesítése alkalmával , szól Európához , megmondva ennek,­­ hogy érezzük solidaritásának jótékonysá­gát és talán nem helytelenül volt vá­lasztva erre az alkalom sem; mert bizo­nyára, az a költséges expeditió, melynek költ­ségvetése lön ma szentesítve, mint Szlávy ma gyönyörű beszédében igen helyesen jegyzé meg, lehet nálunk elitélve, helyeselve vagy aggodalmakat keltő; de Európa érdekében ép úgy volt vállalva, mint monarchiánk biz­tossága miatt, hisz a kongresszuson volt ki­ejtve a szó, hogy Európa számára »rendőr­szolgálatot« teljesítünk, a­minek magasabb je­lentősége bizonyára az európai politikai soli­daritás egyik folyományát fejezi ki. És tartozzék bár az ember, a magyar politiku­soknak akár azon osztályához, a­kik helyeslik a boszniai expeditiót, akár azokhoz, kik aggo­dalommal néznek arra vagy következményei­re és csak a helyzet kényszerűségénél fogva nyugosznak meg benne, akár azokhoz, a­kik elítélik; bizonyára híven fejezte ki Szlávy mindnyájunk érzelmeit, hogy pártkülönb­ség nélkül kívánjuk, miszerint az a monar­chia és hazánk erősbülésére, a békének, érde­keikkel megegyeztethető, és békés fejlődé­sünkre módot nyújtó biztosítására vezessen. A »tisztességes békére« nekünk inkább van szükségünk, mint Európa bármely országá­nak, mely különben, egészen érzi annak szükségét és politikánk iránya ebben is ta­lálkozik solidaritásával, melyet, hogy érde­keink rovása nélkül, tovább folytathassuk, szükséges, hogy Oroszország túlterjeszkedése ép úgy megakadályoztassék, mint a­hogy meg nem egyeztethető az európai solidaritás­­sal az, hogy egyes országok elnyomassanak ; de épen ebből kell megértenünk azt is, mit nálunk sokan nem akarnak megérteni, hogy ha még az elemi csapások ellen is akar védeni most Európa solidaritása, bi­zonyára politikai fönnállásunkat sem kí­vánja az áldozatul ;­­ de csak egy fölté­tel alatt : ha viszont mi sem állunk út­jában érzelmeinek, melyeket mélyen sértet­tek a keleti állapotok­ érdekeinek, melyeket folytonosan megzavartak Törökország tart­hatatlan belviszonyai. A figyelmes szemlélő meggyőződhetett arról, hogy nem vagyunk mostoha gyerme­kei Európának , de meggyőződhetett arról is, hogy mik azon politikai solidaritás föltételei, melyek alapját, biztos alapját képezik még Európa jótékonyságának is ; mert nyilvánul ugyan ez még kisebb, elhagyatottabb és po­litikai tekintetben jelentéktelen népfajok iránt is ; az emberiség fölkarolja a háború és tére e­mészet csapásaitól sújtottakat, faj és politi­kai különbség nélkül egyaránt , de mértéke különböző ezek irányában és annál nagyobb mértékkel mér, minél közelebb állónak érzi magához a sors csapásától sújtottat. És, hogy existenciánkban föltétlenül bí­zik Európa, hogy a politika ebben való hitét épen nem rontotta meg, azt egy materiális körülmény is eléggé bizonyítja. Az országos csapás rémhírei nem akadályozták meg ál­­lampapírainknak emelkedését , pedig elég nagy volt ez arra, hogy a létalapjaiban megin­gatott államok fizetésképességében való hitet csökkentve. Ne téveszszük e jelenségeket szem elől, mert nemcsak a felszínre kerülő érzel­mek , de az abban nyilvánuló politikai soli­daritás és az ennek alapul szolgáló politikai létfeltételek is sok tanulságost tartalmaznak ránk nézve ! — Az országgyűlési szabadelvű párt április 1-én, d.u. 6 órakor értekezletet tart. — Ghyczy Kálmán lemondásáról a lapok többféle hírt közöltek. Vonakodtunk azok után­­közlésétől, mert koraiaknak tartottuk, vagy inkább : óhajtottuk, hogy koraiak és alaptalanok legye­nek. Most azonban mi is csak azt írhatjuk, hogy Ghyczy Kálmán az elnökségről — fájdalom — még e héten, talán holnapután leköszön. A kormánypárt jelöltje Szlávy József. Az ellenzék szeretné Hor­váth Lajost felállítani ellene, de ez aligha vállalko­zik. A választás a húsvéti szünet előtt fog megej­­tetni. — — A képviselőház közoktatási bi­zottsága ma a nyilvános ülés után V­á­r­a­d­y Gábor elnöklete alatt, ki időközben a fővárosba visz­­szaérkezett — folytatta a magyar nyelvnek a népiskolákban behozataláról szóló­­javaslat részletes tárgyalását. A bizottság mai ülésében csupán egy§, a 4-nek szövegét állapította s ezenkívül egy új §-t foga­dott el, mely a tárgyalás befejeztével mint utolsóelőtti § fog a javaslatba illesztetni. A megállapított 4. § következő szövegezést nyert, mely részben Molnár Aladár, Boross Gábor és Csengery Antal módosításai alapján jött létre: »A magyar nyelv az összes bárminemű elemi népiskolákban a köteles tantárgyak közzé ezennel felvétetik, azonban mindaddig, mig annak tanítására kellő számú tanító fog rendelkezésre állani,a jelen törvény fennebbi rendelete csak fokozatosan, követ­kezőleg léptethető életbe : minden oly népiskolában, hol a tannyelv nem a magyar, de oly tanító van al­kalmazva, ki annak tanítására képes, a magyar nyelv, mint köteles tantárgy, már a jelen törvény hatálybaléptét követő tanévben, ott pedig, hol ily tanító nincs, mihelyt a 2. és 3. §§-ok értelmében a magyar nyelv tanítására képes tanító alkalmazva leend, azonnal tanítandó. A magyar nyelv ezen köteles tanítását az ösz­­szes községi népiskolákban a vallás- és közoktatási miniszter külön rendeletben szabályozza. E szabály­rendeletet az óra­számra nézve a népiskolai tanter­vek megállapításánál, a felekezeti és egyéb iskolai hatóságok is kötelesek szorosan szem előtt tartani.« A Baross Gábor előadó által szerkesztett s a bizottság á­tal elfogadott uj §.következő: »Min­denütt, hol e törvényben tanítóképezdékről, tanítók­ról és segédtanítókról van szó, tanítónőképezdék, ta­nítónők és segédtanítónők is értendők.« A bizottság holnapi d. u. 6 órakor tartandó ülé­sében folytatja a tárgyalást.­­ A képviselőház erdőügyi bizott­sága mai ülésében folytatta és befejezte az erdő­­törvényjavaslat tárgyalását s a 165.§. végig, a szakaszokat kisebb lényegtelenebb módosítások be­számításával, egészben elfogadta. Visszahatólag a törvényjavaslat 37., 38., 39. §-ra azon elvi változtatás fogadtatott el, hogy a ma­gánerdőbirtokosok felesketett erdőőreinek qualifica­­tiójára nézve,­­ hogy azok szintén mint hiteles és rendőri közegek tekintethessenek — bizonyos köny­­nyebbség állapíttatott meg. Végre behatóan vitatta meg a bizottság azon függőben hagyott elvi kérdést, váljon a felállítandó erdőfelügyelők kinevezett vagy törvényhatóságilag megválasztott egyének legyenek-e ? Kemény Gábor b. miniszter e kérdés min­den oldalát megvilágító el­őleges combinatio alapján összeállított költségvetést mutatott be, miután ebből a bizottság meggyőződött arról, hogy a törvényható­ságok által választandó­­erdőfelügyelők intézménye tetemesen többe kerülne, mint a kormány által kine­vezendő s az egész országban legfeljebb 14 létesíten­dő ily hivatal, továbbá, minthogy előreláthatólag ezek működése ha kineveztetnek correctebb, egyönte­tűbb teend, az állam összérdekében gyakorlandó fő­­felügyelet tekintetéből is, s végre hogy ezen intéz­mény ily módozatok mellett több garanciát nyújt,­­ a bizottság a tjavaslatban felállított kinevezési elvet fogadta el. Ezzel befejeztetvén a tjavaslat tárgyalása, még e tárgyban ápril 3-án lesz egy ülés melyben a tjavas­­latra vonatkozó jelentés fog hitelesíttetni s mely után azt P­e­r­é­n­y­i Zsigmond b. a bizottság előadója a képviselőház elé fogja terjeszteni. — A képviselőház igazságügyi bi­zottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésén Horváth Boldizsár elnök gyöngélkedése miatt nem jelenhet­vén meg, Horváth Lajos szólíttatott fel az elnök­lésre. Tárgy alá vétetett az észa­k-nyugati vasút kiépí­tésére vonatkozó t. ez. hatályon kívül helyezéséről szóló­­javaslat. Emmer Kornél előadó bemutatta az általa összegyűjtött és rendezett e tárgyra vonatkozó összes iratokat, melyek részint általa tüzetesen ismertettek, részint egész terjedelmekben felolvastattak. Az ügy előadása esti 8 óra után befejeztetvén, beható eszme­csere után, melyben a bizottság minden tagja részt vett, a­­javaslat egyhangúlag elfogadtatott s a jelen­tés holnap 1/210 órakor leendő hitelesítése után a ház­nak fog az előadó által benyujtatni.­­ A kormány részéről jelen voltak: Tisza, Sza­­páry, Pauler és Péchy miniszterek; Záhorszky oszt. tanácsos a közi.­minisztérium és Stiff oszt. taná­csos a kincstári jogügyek igazgatósága részéről, és számos képviselő mint hallgató vett részt a bizottság ülésén. A Minisztertanács tartatott ma este 7 órakor, a képviselőház elnöki szobájában, melyen a honvédelmi miniszteren kívül, valamennyi minisz­ter jelen volt. A tanácskozás tárgyát, — mint érte­sülünk — a szegegi vízlecsapolási és gátépítési mun­kálatok képezték. — A szegedi munkálatok tárgyában, mint halljuk, — most foly az egyezkedés a közleke­­dési minisztérium és a vállalkozók közt. A szerződé­sek megkötése közel kilátásban áll. — Kelet-Rumélia vegyes ok­kup­á­­cziójára vonatkozólag Gorcsakov brüszeli lapja, a »Nord«, egy czikket hoz, melyből kitetszik, hogy Oroszország egyátalán nem kedvez amaz esz­mének, hogy az okkupáló hadtesthez török csapatok is járuljanak. Nevezett lap ez eszmét paradox jelle­­gün­­k mondja s hozzáteszi, hogy a vegyes okkupáczió gyakorlati nehézségei, melyek már a berlini kongres­szuson jeleztettek s melyek ma is csak úgy létez­nek mint máskor, az ottomán csapatok jelenléte által még növekedni fognak és a viszályok állandó elemét fogják képezni. — Bereg megye közigazgatási bi­zottsága Pásztélyi János munkácsi püspökhöz feliratot intézett, melyben köszönetet mond neki ama felterjesztéséért, melyet az eperjesi g. kath. püspök­kel egyetértőleg a magyar nyelvnek a nem magyar tannyelvű iskolában kötelezett tantárgygyá tétele ér­dekében, a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter­hez intézett.­­ A bolgár bizottságok Kelet-E­u­­méliában és Maczedoniában, melyeknek jelszava Ke­let-Rumélia és Maczedónia egyesítése Bulgáriával, most kitünően vannak szervezve és egyre nagyobb tevékenységet fejtenek ki. Az oroszországi szláv bi­zottságokból naponkint érkeznek pénzküldemények. A bolgár központi bizottságnak, melynek élén M­or­­­o­v dr áll, Sophiában van székhelye. A kelet-rumé­­liai és mac­edoniai nép közt 100,000 Kruka-féle és jelentékeny mennyiségű Martini-féle fegyver van szétosztva. Nevezett két tartomány fölkelést készül rendezni, mely sokkal nagyobb mérveket fog ölteni, mint a külföldön gyanítják. Hubmayer ismert inzurgens vezér már most Mac­edoniában 4000 in­­zurgenst gyűjtött maga köré és Melnik vidékén je­lentékeny inzurgens csapatok is fognak összponto­­síttatni. Tirnovában elhatározott dolognak tartják a bolgárok átalános felkelését Kelet-Ruméliában, Ma­c­edoniában és Thrácziában, május 3-án.­­ A keletrumé­li­ai állapotokról igen érdekes közleményt hoz a »Temps.« Elmondja, hogy hiba volt a berlini szerződés kötésekor meg­hagyni Keletruméliát Oroszország kezében. Azonnal intézkedni kellett volna az iránt, hogy e tartományból eltávolíttassanak az oroszok, mert minden napot arra használtak fel, hogy a berlini szerződés határozatait gyűlöltté tegyék a nép előtt, s oly haderőt szervez­tek, melyet Törökország képtelen lesz egy­maga le­verni. Dondukov-Korzakov hg 10,000 főnyi nemzet­őrséget szervezett, azonkívül szervezte a ren­dőrséget és fegyvert adott minden fegyverfogható bolgár kezébe. A népsereg erejét legkisebb számí­tással 100,000 főre lehet becsülni. A dolgok odáig fejlődtek, hogy most absolut lehetetlenség török had­erőt Keletruméliába bevinni. A következő három intézkedést ajánlja : 1. A kormányzó ne legyen a szultán alattvalója s ne csak keresztyén legyen, ha­nem nyugateurópai nemzetiségű; 2) a nemzetőrség he­lyeztessék európai tisztek alá, az átmeneti idő tarta­mára ; 3. legalább is egy-két évig halasztassék el a török­ katonaságnak Keletruméliába bevitele. Tudó­sító mindezeket személyes tapasztalatai alapján tartja szükségesnek. Adakozások az árvízkárosultak számára. Eddig kegyült s kimutatva volt összesen ............................... s egy porosz tallér. Újabb adakozások: Flütsch István (iglói születésű magyar) Amerikából Fall-Ri­­ver-Mass községből, hol kávés, magyar levél kíséretében kül­dött 100 márkát. Papp György ref. tanító gyűjtése a felső-eőri ref. iskolában . . Henckel Laura grófnő oroszvári, csúni (mosonmegyei) tisztségé­nek adománya.................... s egy cs. k. arany Dömény Pál ádándi (somogyi) jegyző gyűjtése Juth község­ben 16 frt 24 kr, Ádándban 57 frt 6 kr.......................... Összesen: 4424 frt 67 kr 100 márk, egy arany s egy porosz tallér. Adánd község lakosai adakoztak: Adánd község 5 frt, Mészáros István 1 frt, Dömény Pál 2 frt, Dömény Ilona 20 kr, Tóth János 8 kr, Vincze ifj. 5 kr, Varga Sándor 10 kr, Bíró István 4 kr, Szecsődi András 10 kr, Kajári Mihály 10 kr, Csaba Ferenczné 10 kr, Janka Pál 2 kr, Janka Péter 5 kr, Soó József 5 kr, Szabó István id. 5 kr, Szabó István if. 5 kr, Szabó István k. 5 kr, Vincze Pál 10 kr, Kovács Péterné 15 kr, Kis Ferencz 6 kr, Somogyi Kálmán 1 frr, Kátai János 8 kr, Rúzsa Józsefné 10 kr, Mészáros Károlyné 10 kr, Biró F. 10 kr, Biró Istvánná 5 kr, Biró János 5 kr,­ Schwarz Ábrahám 20 kr, Farkas Péter 10 kr, Prager Ede 20 kr, Bandy Mária 10 kr, Székeli István 10 kr, Bognár Sándor 5 k, Kátai Györgyné 10 kr, Kohn Éliás 6 kr, Pirovics István 5 kr, Ükös István 4 kr, Rabi József 4 kr, Kovács József 5 kr, Kátai István 4 krajezár, Venczeli Sándor 20 krajczár, Nagy Istvánná 5 kr, Abszinger Ferencz 10 kr, Felső Szabó J. 20 kr, Viszló I. 8 kr, Kovács Pál 5 kr, Simon István 5 kr, Szőke Mihály 10 kr, Szőke Pál 5 kr, Kátai Pál 10 kr, Németh János 10 kr, Harmat József id. 10 kr, Lahi János 4 kr, Lahi György 4 kr, Lahi Pál 20 kr, Vincze István 10 kr, Vincze György id. 10 kr, Bene István 14 kr, Szabó József a. 10 kr, Kátai István a. 10 kr, Biró Sándor 5 kr, Deutsch Béla 16 kr, Székeli József 10 kr, Szőke Sándor 10 kr, Szőke Péter 5 kr, Németh József 20 kr, Szőke József 10 kr, Császár Jánosné 10 kr, Gaál Imre 50 kr, Farkas István 5 kr, Pápai Ferencz 20 kr, Varga Mihály 20 kr, Pápai Antal 20 kr, Kotlóczi József 5 kr, Németh János 10 kr, Biró István 10 kr, Virág József 10 kr, Deutsch Sándor 10 frt, Spitzer Imre 10 kr, Steindrukker A. 20 k, Cziny Bálint p. 5 frt, Radits Adolf 50 kr, Steindl János 5 frt, Csuti Gábor 20 kr, Bencsik Alajos 20 kr, Hornyák Pál 10 kr, Klein Márton 10 kr, Túri József 10 kr, Urbanovics József 30 kr, Krausz Pál 12 kr, Vida Mihály 10 kr, Németh János pók 1 frt, Horváth V. 30 kr, Sebestyén Náni 40 k, Habiger Venczel 10 k, Kovács János 10 kr, Balázs Julia 10 kr, Kovács Mihá­ly 10 kr, Hirsen Farkas 50 kr, Csanádi Mihály 10 kr, Kemény István 10 kr, Baksa I. 10 kr, Godó István 20 kr, Laki József 4 kr, Laki György ifj. 5 kr, Kapsa István 6 kr, Puzsai János 5 kr, Kajari Ferencz 4 kr, Spitzer Gábor 1 frt, Tallián Lajos 10 frt, Sipos Péterné 2 frt, Farkas Pál if. 4 kr, Ref. egyház 2 frt, Laki Gergely 20 k, Bak István 5 kr, Majer József 4 kr, Fületlen Ferencz 2 kr, Mike József 10 kr, Virág István 20 kr, Cseh Péterné 35 kr, Cseh Gergely 50 kr, Godó János 10 kr, Molnár Jánosné 2 kr, Vincze Imre 4 kr, Farkas Pál 2 kr, Kis István 20 kr, Laki Istv. 5 kr, Kajári István 10 kr, Vincze Mihály 20 kr, Pázzai István 30 kr, összesen 57 frt 6 kr. Juth községben adakoztak: dr. Kis István 20 kr, ifj. Kis István 10 kr, dr. Tihanyi József 40 kr, Szabó Ádám 40 kr, Kovács József 20 kr, Juhász Péterné 40 kr, Samu Jánosné 20 kr, Romek János 5 kr, ifj. Szabó István 5 kr, ifj. Kis József 5 kr, Kis András 10 kr, Győri János 10 kr, Nemes István 20 kr, Szabó József 20 kr, Pápai János 10 kr, Csizmazia Gergely 10 kr, Molnár István 40 kr, Szabó János 20 kr, Hegedűs József 3 krajczár, Hegedűs János 10 kr, Bocsor Antal 50 kr, Molnár Sándor 10 kr, Neubaur Ignácz 50 kr, Jáni Pál 10 kr, Luk­a Ádám 10 kr, Tihanyi János 20 kr, Kis Dávid 10 kr, Samu Jó­zsef 5 kr, Samu Pál 6 kr, Nosicza Károly 50 kr, Nyíri József 10 kr, Orbán István 10 kr, Jáni Imre 5 kr, Kis Mihály József 30 kr, Kis Márton 20 kr, Juhász Gergely 20 kr, Jáni Ferencz 4 kr, Varga József 10 kr, Orbán Ferencz 10 kr, Samu Pál k. 4 kr, Orbán József 10 kr, Pusztai István 10 kr, Jáni Péter 10 kr, Kis Pál 30 kr, Sárai Ferencz 20 kr, Jáni János 10 kr, Kis Já­nos 20 kr, Molnár József 10 kr Juth község 5 fre, Szentmik­­lósi István 10 kr, Bak János 16 kr, Bak István 16 kr, Tihanyi József 16 kr, dr. Samu József 16 kr, ifj. Samu József 16 kr, Orbán Pál 16 kr, Tóth János 16 kr, Kis István h. 16 kr, Kál­mán József 16 kr, ifj. Jáni Mihály 16 kr, Kis János 16 kr, Já­ni Sándorné 16 kr, Pápai József 16 kr, Jakab István 16 kr, Jakab Sándor 16 kr, Samu Ferencz 16, Sárosi János 16 kr, N. N. 14 kr. Összesen 16 frt 24 kr. Az oroszvári-csuni tiszttség adománya a szegediek ré­szére : Nagy Sándor 25 frt, Wessely Antal 3 frt, Kobza Sándor 2 frt, Kapriáay István egy cs. kir. arany, Prack 1 frt, Német Károly 1 frt, Heitz Xaver 3 frt, Biet 5 frt, Hemm 5 frt, Prab­­schina 2 frt, Német Ede 2 frt, Ottisz Albert 50 kr, Schubert János 50 kr. Összesen 50 frt és 1 arany. Szegedre transportabilis házakra adakoztak :*) összesen 30 frt *) Ezen egy-két forintos adományok útján be­szerzendő fa é­s vas­szerkezetű házak alakja és féli­­rajza a váczi­ utczában Calderoni és társa, valamint Szemek és Mayer kirakatában szemlélhetek. Adakozásokat ezentúl is elfogadunk s nyilvá­nosan nyugtázunk. A »Hon« szerkesztősége. 4296 frt 87 kr 4 frt 50 kr 50 frt — kr 73 frt 30 kr Eddig hegyült összeesen............................16 frt Újabban adakoztak: Bán József.......................................... 2 » Romeiser József............................... 2 » Fauser Antal.................................... 2 » Fauser Jenő......................................... 2 » Fauser Irma ..................................... 2 » Kubinyi Árpád .......................... . 2 » Stephani Lajos..................................... 2 » A szegedi vész. (Sz. Gy.) Korunk egyik legszebb vívmánya és jellemző vonása: a humanitás, a jótékonyság soha oly lélekemelő módon, oly hatalmasan nem nyilvánult, mint a szegedi katasztrófa alkalmával. Az európai kontinens minden számot­tevő országa és nemzete versenyez Magyarországgal az áldozatkészségben Szeged feltámasztására. Nemcsak az európai konti­nens, de még az északamerikai nép is megküldi se­gélyét. Ily mérvű jótékonyság egészen rendkívüli tü­nemény, ép úgy, mint Szeged és környékének pusztu­lása. Ily nagy mérvű katasztrófára e nemben még eddig nem volt példa s nem a jótékonyság ily mérvű nyilatkozásaira sem. De tán a tiszta humanitási és jótékonysági ösz­tönön kívül nyilatkozik még egyéb is a külföld rész­vétében ; nyilatkozik a rokonszenv nemzetünk iránt. S az anyagi segélyen kívül már csak azért is becses reánk nézve a külföld segélye, mert mutatja, mily mértékben nyertük meg a népek szívét. A­ki egyszer Magyarországon megfordult, az rokonszenvet és jó­emléket vitt el magával. Látjuk most a külföld ce­­lebritásainak, művészeinek, tudósainak nyilatkozatai­ból, kik midőn felszólítják honfitársaikat adakozásra, nem mulasztják el kiemelni, hogy hálás és elismerő emlékezettel viseltetnek Magyarország iránt. * * * Hogy a török lapok adakozásra hívják föl az oszmánokat, érthető. Hiszen rokonaink. Mi is meg­hoztuk a török sebesülteknek a tőlünk telhető áldo­zatokat. De Törökországot még a szegedinél is na­gyobb csapás érte. Mi elvesztünk egy nagy várost s egy pár kisebb községet, Törökország elveszített or­szágrészeket, milliókra menő lakosságot, s ha Ma­­gyarország népe szegény, Törökország még szegé­nyebb. Azért onnan segélyt nem is várunk. Ha a tö­rök lapok fölszólaltak közönségükhöz Szeged érde­kében, rokonszenves érzelmükről tettek tanúságot, s ha fölhívásaiknak semmi eredménye sem fogna lenni, megelégszünk a törökök részéről a puszta jó szán­dékkal is — s jó néven veszszük tőlük azt is. Semmi sem jellemzi a szegedi vész megrázó voltát és hatását annyira, mint az, hogy még a muszka lapok is fölszóliták adakozásra közönsé­güket; — azok a muszka lapok, melyek ellenünk örö­kösen halálos gyűlöletet hirdettek. Még az észak fa­gyos sziveinek jégkérge is engedett és fölmelegült. Az oroszokból tisztán csak a humanitás szól és nem holmi rokonszenv fajunk iránt. Ez iránt nincs kétség. Valamint az iránt sem, hogy az Oroszországban be­gyülendő rubelekből aligha fog Szegeden akár csak egy vályog-kunyhó is fölépülhetni,­­ de azért még­is jellemző marad az orosz lapok felszólalása, jellem­ző a kor humanisztikus szellemére nézve, mely hódí­tásokat tesz már az oroszok közt is, habár egyelőre csak a lapok hasábjain, de a sajtó mindenütt hosz­­szabb-rövidebb idővel előbbre jár, mint maga a tár­sadalom.* * * A katasztrófa alkalmából sokan igyekeztek a baj diagnózisát megtenni. Voltak némelyek, kik sze­mére vetették a szegedieknek, hogy önvédelmekre nem dolgoztak elég serényen a töltéseken, mások meg a kormánybiztost okolták, és találkoztak laiku­sok, kik az egész Tisza-szabályozás rendszertelensé­gében s hiányosságában keresték a baj kutforrását. De tévedtek mindannyian. Segít most egy bajor szent lap, a »Baierische Vaterland«, mely a következendőkben mondja el, miért pusztult el Szeged: »A városnak erkölcsiség tekintetében rossz hite van Magyarországon ; hír szerint sehol Ausztriában (sic.) nem dorbézoltak oly borzasztó módon, mint a többnyire tősgyöke­­re­s magyarok és zsidók által lakott Szeged városában. A pros­­titutió ott legkicsapongóbb orgiáit ünnepelte és az érzéki él­vezet templomaiban a berendezés gazdagsága felülmúlta a­­ szentegyházakéit. Egykorú írók Szegedet a magyar Sodo­m­ának és G­o m o­r r­h­á­n­a­k nevezték el. Most minden víz alatt van, a rossz házak úgy, mint a játékbarlangok. A mo­dern vízözön elmosta és átadta őket az enyészetnek. Igen, is­ten malmai lassan őrölnek, de biztosan I« E »szent«, felfogással egészen rokon egy kalo­csai T. jezsuitáé, ki — mint olvassuk — következő tiszta morált csepegtetett tanítványai szivébe: »U g y k e 11 (!) a szegedieknek! Istentelenek voltak, soha sem imádkoztak.« — No, ha csakugyan igaz, hogy a sze­gediek »istentelenek« s vallástalanok voltak, akkor a kalocsai jezsuita nagy szentencziát mondott ki a sze­gedi katholikus papságra,mely csak igy gondos­kodott vallás-erkölcsi neveléséről azon Szeged lakos­ságának, melynek túlnyomó nagy többsége katholikus. Ilyen eszmekörből természetes, hogy nem maradhat ki a »Magyar Állam« sem. Ez meg igy »okoskodik«: »Mi nem tagadjuk, hogy a természetes okoknak nagy részök lehetett a vész elősegítésében; de mivel mégis Is­­ten tudta és akarata nélkül senkinek egy hajszála sem görbülhet meg, mi a rendkívüli nagy csapásban az I­s­­ten sújtó karját is felismerni véljük, annál inkább, minthogy tulajdonképen a fergeteg, a rémséges orkán hajtotta s borította reá a hullámzó vizárt a városra, melyet lecsendesí­­teni most is hatalmában állott. Annak a ki a szélvésznek és a tengernek is parancsol, és mert korunknak vallástalan, er­kölcstelen jelleménél fogva senki sem merné állíta­ni, hogy mi az ostort nem érdemeljük meg.« De nem eddig van. Kapunk mi még ennél kü­lönb katasztrófát is. A »Magyar Állam« legalább ha­tározottan megjövendöli, miszerint az­által, hogy a képviselőház épen a szegedi árvész idején hozta sző­nyegre a teljes vallásszabadságot, meg a kötelező polgári házasságot, »a boszuló istent mintegy ki­hívta még nagyobb katasztrófák küldé­sére.« A katasztrófából, melyet, mondjuk hát — Isten Szegedre küldött, a város föl fog épülni, szebb, ha­talmasabb, dicsőbb lesz mint volt eddig. Az 1838-as árvíz nélkül tán Budapest sem állana ott, a­hol most áll. De vannak tulajdonok, melyeket — mint a »Ma­gyar Állam« példája mutatja — nem javít meg árvíz, tűzvész, szárazság, földrengés, phylloxera, rozsda, ege­rek, pestis; nem javít meg semmi­féle névvel neve­zendő katasztrófa. Azon tulajdonok ezek, melyek el­len, tudvalevőleg, az Istenek is hiában küzdenek. * * * Az iránt is tömérdek terv és javaslat merült föl, úgy egyesek, mint testületek részéről, mint lehet­ne legczélszerűbben segitni a momentán bajon s a jö­vőnek mik lennének a teendői. Egy külföldi clég vil­lanyvilágítást ajánl Szeged szám­ár­a: egy helybeli tevékeny ügyvéd a vasházak importját sürgeti sat. — A »Magyar Állam«-nak is vannak ily praktikus ja­vaslatai. »Szükségesnek tartjuk — úgymond — ha­sonló katasztrófák kikerülésére a baj­nak s országos betegségünknek gyökeres orvoslásához fogni.« Az orvoslás következő : »az átkos szabadkőmivesi páholyok (!) kegye­lem nélkül bezárandók és szétoszlatandók« ; »a des­­tructív irányú napi sajtó megfékezendő« ; »a ledér színpad derekasan megrendszabályozandó« ; és végül hogy mind­ez elérhető s a szegedihez hasonló katasz­trófa kikerülhető legyen Budapesten .... egy p­ü­spö­ki s­z­ék­­­ész­e­n fölállítandó! .... Sok emeletes és nem emeletes házat pusz­tított el Szegeden az árvíz, de mint ez idézetekből látszik, az emeletes butaságok elpusztu­latlanok. * # * A szegedi katasztrófa rendkívüliségéhez telje­sen illik az a rendkívüli tünemény is, hogy a szélső­balnak legesleg legszélsőbb »elemei« : K­á­lr­a­y Ödön és Verhovay Gyula ott, az elemek pusztításának borzalmas színhelyén bebizonyiták »kormányképes­­ségöket.« Kállay mint kormánybiztos fungált,Verho­­vayt elnevezték »vice kormánybiztosnak«, mely czim annyival inkább megilleti őt, mert Lukács György őreá bízta volt egy ízben egy körjáratra kiküldött hajó vezényletét, vagy mondjuk, kormányzatát s igy Verhovay is — a­mit bizonyára maga sem álmodott ily korán — kezébe kapta a »kormányrudat.« Ki hitte volna ezt — ebben az aerában ? Jam múlta finnt... A szélsőbal tehát tényleg megc­áfolta a kormány képtelenségéről hívó állításokat. — Azon­ban szerencsére vagy szerencsétlenségre — a­mint veszszük — e kormányképesség akkor és ott bizo­nyult be, mikor és hol megszűnt minden pártkü­lönbség. A közgazdasági hanyatlás kérdése az angol parlamentiben. Táviratilag már jelezve volt, hogy Huntly marquis fölvetette az angol felsőház múlt szombati ülésén az ország gazdasági hanyatlásának kérdését , mire Beaconsfield egy nagy érdekű beszédben felelt, kifejtvén e hanyatlás okait. A ma este érkezett angol lapok meghozták e beszédet szószerinti szövegében s abból kiemeljük a következőket. Beaconsfield : Senki nem tagadhatja, per­­czig sem, hogy a hanyatlás vagyis depressió rendkí­vül nagy. Én nem emlékszem, hogy lett volna idő­szak, midőn annyit szenvedtek volna. Gondoljuk meg, hogy ugyan mik is lehetnek ezen szerencsétlenség fő­­okai. Nemes barátom pedzette a kérdést, midőn ezen országban több egymást követő rossz ara­tásról szólt. Ha mi megbízható statisztikusaink adatai után ítélünk, azt mondhatjuk, hogy egy rossz aratás nem kisebb veszteség az országra, mint 25 millió font sterling. A hiány­t most nem lehetett azonnal úgy érezni, mint a védvám hatása alatt, mert külországokból beözönlöttek az áruk. De lassan kint megérezték ezt, és pedig nemcsak a mezőgazdák, ha­nem az iparosok s kereskedők is. A jelen mezőgaz­dasági rossz időknek az a jellemvonásuk, hogy a gaz­dák nemcsak azért szenvednek, mivel csekély termé­sük volt, hanem még inkább szenvednek veszteséget azért, mivel rendkívül alacsonyak az árak. (Cheers.) Ez a körülmény előbb nem fordulhatott elő. Előbb a gazdának rossz aratáskor meg volt az a vi­

Next