A Hon, 1879. augusztus (17. évfolyam, 185-210. szám)
1879-08-01 / 185. szám
185. szám, XVII. évfolyam. Reggeli kiítdás. Budapest, 1879. péntek, augusztus 1. Szerkesztési Iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. #* Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.............................................................. 3 hónapra ........................... 6. 6 hónapra........................................................12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint.................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás HIXVII. évi folyamára. Előfizetőit árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre . . . . 6 » Egy hónapra . . 2 › Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. 09“ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, ›Hon› kiadó hivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. AHont szerk. s kiadóhivatala, Budapest, július 3. A török-osztrák-magyar kiküldöttek a jövő héten indulnak Szerajevóból szemleútjukra, a novi-bazári kerületbe. Milyennek fogják találni a helyzetet, attól függ, bemegyünk-e még ebben az esztendőben amaz »Ígéret földjére«, vagy pedig elmarad jövő évre. Mert hogy csapataink nem lépték át a határt, mint ellenzéki sensatió-hajhászatból állítva volt, az már kétséget sem szenved. A jog erre a konvenczió értelmében már megvolna ugyan a tavasz óta, de az osztrákmagyar kül- és hadügyi kormányok jónak látták ,ezúttal több óvatosságot és körültekintést fejteni ki a török szerződéshűség körül, mely bizony tavaly igen-igen megbízhatlannak bizonyult. A leckét drágán fizettük meg, s így most a helyzet alapos kipuhatolását és fölismerését az előzmények után igen indokoltnak és jogosultnak kell tartanunk. Ezen tervbe vett s kilátásban levő második okkupáczió ellen sok minden biablonszerű kifogást és izgágát hallottunk eddig az ellenzék részéről s most már, mint más egyebekben, itt is — úgy veszszük észre — kezdenek tisztulni a felfogások, — egyelőre a Lajthán túl legalább. Ennek jeléül veszszük, hogy az osztrák ellenzékeskedő sajtó főmatadora, az N. fr. Pr. most már kénytelen bevallani — közgazdasági rovatában egyelőre — hogy a Lim-vögynek, melyet csapataink szerződésszerűleg okkupálandók lesznek, nagy közgazdasági jelentősége van, mert a megszállandó három ponton, Priboj, Priepolje és Bjelopoljen át fogna vezetni a vasút, mely összekötendő Szerajevót Mitroviczával, ez utóbbi pont által Szalonikival, vagyis a monarchiát, elsősorban Magyarországot s illetőleg ennek kereskedelmét az Aegyei tengerrel. A magyar ellenzéki lapokban e szempont még nem dereng; nem csoda: a mi ellenzékünknél szokásos dolog, hogy mindig későn látnak be oly dolgokat, amiket előbb is beláthattak volna. De azon kecsegtető reményben ringatjuk magunkat, hogy miután a magyar ellenzéki sajtó éveken át egyebet sem tett, minthogy kopizálta a »N. fr. Pr.« lármáját és oktalan zaját, most magáévá teszi majd azt is, amit a nevezett bécsi ellenzéki lap kegyes volt koncredálni. Arra ugyan mi készen vagyunk, hogy a többször tisztelt bécsi újság ezentúl is a lap homlokzatán, első politikai vezérczikkében ellenezni és kifogásolni fogja a novi-bazári okkupácziót, de hogy agitációival egészen jégre ne vigye a publikumot, melynek szemei később meg fognak nyílni a tekintetben, hogy ama szidalmazott okkupáczió még anyagi hasznot is hoz a monarchia népeinek : gondja lesz rá, hogy hátul, a közgazdasági rovatban megnyugtassa azon olvasóit, kiket a hírlap első oldalán megriasztott, hogy ne féljenek semmit, nem olyan az ördög, mint az első columnán festve van: a novi-bazári okkupáczió szükséges és hasznos vállalat a monarchiára nézve, nemcsak hadászati és politikai, de közgazdasági okokból is. Ha egyebekben utánozták a magyar ellenzéki lapok a »N. fr. Pr.« handabandáit és agitáczióit, s ha nehezekre esnék bevallani egyenesen, hogy a novi-bazári okkupáczió korántsem olyan, a milyennek ők eddig mondták és feltüntették: kövessék most is a »N. fr. Pr. « methodusát; ez volna a legokosabb, a mit tehetnek. Hogy a Novi-Bazárba menendő »szakértők szemleutja« minő eredményű lesz, ki tudná azt megjósolni. Vad a vidék, melyen járnak s még vadabb az albán nép, mely azt lakja s melynek hangulatával, szándékaival meg fognak ismerkedni. Ezelőtt pár héttel tüntetett ez ős eredeti vadságában megmaradt népfaj az okkupáczió ellen, nem lévén képes felfogni annak czélját és természetét, de később hírét vettük, hogy monarchiánk részéről ügynökök járták be a kérdéses területet és igyekeztek felvilágosítni a népet arról, hogy tulajdonképen miről is van szó. Azóta nem hallottuk, hogy az albánok ismét mozgolódtak volna. Semmi jel és hír nem mutat arra, mintha megmaradtak volna a fegyveres ellenállás első gondolatánál. Hogy azonban mindvégiglen csendesen és békésen viseljék magukat, az függ mindenekfölött a szultán magatartásától. Márpedig ennek tettei, szeszélyei, mint a legújabb kormányválság is bizonyítja, élannyira kiszámíthatlanok, hogy senki sem állhat jót arról, hogy e szerencsétlen holdkóros fejedelem, ki — bár nagy nehezen — ma aláírta a konvencziót s belenyugodott a berlini szerződés rendelkezésébe, holnap nem fogja-e a titokban az oroszszal czimboráló Oszmán pasa tanácsaira hallgatva, ellenünk uszitni titokban az albánokat. Mert ilyen uralkodó ül az oszmánok trónján. Ilyen eshetőségre is számíthatunk. De akkor jól teszi Abdul Hamid, ha jó előre birodalmának valamelyik ázsiai városába száműzi magát. — Clam- Martinitz gróf. E pillanatban, midőn a cseh feudálisok a politikai számításban egyszerre ismét tényezővé lettek és félhivatalos állítások szerint se tartozik egy Hohenwarth-Clam-Martinitz-féle minisztérium a valószínűtlenségek közé, nem érdektelenek a következő életrajzi adatok, melyeket az »Epoche« közöl Clam-Martinitz Henrik grófról, a »történelmi nemesség« vezéréről: »Clam gróf különösen nemzeti életünkbe való beavatkozások által tűnik ki, melyek a cseh népre nézve csak káros eredmények által voltak kisérve. Ő exczellencziája, miután a politikai államszolgálatot elhagyta, először a megszaporodott birodalmi tanácsban merült föl és nagyon keserűen panaszkodott a fölött, hogy dr. Rieger őt emlékiratában, melyet a birodalmi tanács összeállításáról a császárnak átnyújtott volt, nem tekintette a cseh nép bizalmi férfiénak. Ezáltal, mint maga nyilatkozott, a miniszteri tárczától esett el. Rieger az igazat beszélte, mert akkor még nem állt összeköttetésben asmecnaturral. A februáriusi pátens után Clam gróf megjelent a cseh tartománygyűlésben és tiltakozott a régi rendek erőszakoskodása ellen. A nemzeti erőszakoskodás hidegen hagyta és Palackynak a választási rend megváltoztatása iránti indítványa ellen szavazott. A bécsi reichsrathban a cseh képviselőket a parlament elhagyására tüzelte, mert a német többség ő exczellencziáját jegyzőkönyvvezetővé választotta. A lengyelekhez való közeledés súlyosbította a gróf népszerűtlenségét, melyet krakkói tartományi elnöksége alatt szerzett. A következő években elvetett minden heves nemzetiségi mozgalmat Csehországban és számtalan loyális felirat által iparkodott Ausztriát rekonstruálni. Midőn 1867-ben megbukott a tartománygyűlési választásoknál, dr. Riegert rávette a tartománygyűlés elhagyására, hogy a bécsi udvari körökkel szemben bebizonyítsa, hogy nélküle a nemzetiségi pártra se lehet számítani. Mégse járult hozzá az 1868-ks forradalmi deklaráczióhoz és csak midőn 1870-ben Potocki alatt észrevette, hogy ez a rendi szóvivők mellőzésével a nemzetiségi párttal alkudozik, három évvel később, gyorsan hozzájárult a deklaráczióhoz, hogy dr. Riegert kijátszsza és maga vegye kezébe az alkudozást. A kiegyezés ennek következtében romba dőlt és midőn Hohenwarth gróf ugyanazt a missziót vette át, a fundamentális czikkek még nem voltak készen, midőn Clam gróf és társai már Hohenwarth gróf ellen fondolkodtak, hogy őt kiszorítsák. Hohenwart bukása után a merev passzívság hosszú időszaka következett, melyben Clam gróf föltétlenül főszerepet játszott és az unalmas hosszú idő alatt egy lépést se tett, hogy a cseh nép politikai segédforrásain munkálkodjék. Honi kerületében ő exczellencziája az ó cseh vezérek ajánlása daczára megbukott; külön kerületet kellett számára kikeresni, és midőn politikai tétlensége következtében a »rendiek« is elhagyták a Martinitz-féle tábort és nem volt több remény újra megválasztatása iránt a nagybirtokosságban nyujtatott át magának ő exczellencziája Auersperg herczeg által Taaffe gróf intervencziója következtében mandátumot. — Az okkupáczionális hadsereg élelmezése. Az utóbbi napokban a Boszniában és Herczegovinában elhelyezett csapatok élelmezéséről, nevezetesen egy morva gyalogezred egészségi állapotáról sokszoros és nagyon komoly panaszok voltak hallhatók, melyek, ha alaposak volnának, a hadi közigazgatásra súlyos felelősséget rónának. De, mint velünk közük, a panaszok nem felelnek meg a tényeknek. Trisch lovag főtörzsorvos nemrég szemleutat tett az elfoglalt területeken , s saját észlelés és szakférfiúi vizsgálat alapján jelentette, hogy a Bosznia és Herczegovina raktáraiban felhalmozott lisztkészletek nagyobbrészt teljesen jók és romlott tiszt sehol se fordíttatik kenyérkészítésre. A kenyeret mind a legénység, mind a tiszták tényleg jónak mondják és szívesen eszik. A bornak »táp-bor« név alatt oly jó hire van, hogy a tisztek is többre becsülik más közönséges boroknál. Nevezetesen a Magyarországból és Dalmácziából hozott vörösboroknál áll ez. Minden más élelmezési czikk kifogástalan, néha jeles minőségűek. Minthogy a messziségre vonatkozólag se létezik a legcsekélyebb ok se, hogy az előírt adagoktól eltérjenek, minthogy minden czikkbeli készlet több hónapra elegendő, rossz és elégtelen élelmezésről szó se lehet. A legénységi koszt ugyan még nem nyújtja az óhajtandó változatosságot, továbbá igen gyakran hiány van zöldségben és friss főzelékben, mert e czikkek Boszniában, a hagyma kivitelével nem is kultiváltatnak, de e bajon is fognak segíteni jövőre, részint a csapatok által már csaknem minden állomáson készített konyhakertek termései, részint az anyaországból való beszállítás által. A csapatok egészségi állapota a múlt téli és tavaszi hónapokéihoz képest jelentékenyen javult. Az egyetlen betegség, mely eddig rendkívüli kiterjedésben lépett föl, a scorbut, melyet a koszt nem elegendő változatossága és friss zöldség hiánya idéz elő. De ez a betegség is gyors fogyásban van. Az egyes minisztériumok költségvetési előirányzatai már ki vannak dolgozva s az 1880-dik évi átalános költségvetés összeállítása czéljából benyujtattak a pénzügyminisztériumnak. (B. C.) — A déli vasút igazgatósága — mint a »Bud. Corr.«-nak Bécsből jelentik — egy határozottan formulázott ajánlatot fog a magyar pénzügyminiszternek benyújtani a déli vasút ZágrábKároly városi vonalának a magyar állam által való megvásárlása tárgyában. A közlekedési minisztériumban Bayer osztályfőnök a zágrábi határparancsnokság képviselőjének jelenlétében, tárgyalások folytak a két kilométernyi bród-busudi vasútvonalnak a magyar királyi államvasutak által való átvétele tárgyában. Minden forgalmi- és elszámolási módozat iránt megállapodás jött létre. — Most már a dálya-bródi vasúttól kiindulva, Zenicáig nem csak közvetlen teher hanem személyközlekedés is történik. (»B. C.«) — A Dréher-ügyben, — mint néhány nap előtt már jelentettük — a serfőzők »Gambrinus« nevű bécsi lapja megcáfolja Asbóth állításait s kimutatja, hogy Zichy Viktor nem befolyásolta a vizsgálatot, mert midőn a kölcsönt kapta, a vizsgálat már teljesen be volt fejezve. A »Wahrheit und Dichtung« feliratú terjedelmes czikk leglényegesebb pontjait itt közöljük még egyszer: »Mindenekelőtt az alaposzlopokat kell lerontanunk, melyekre Asbóth gyanúsításait építi és pedig főleg két állítás követel az igazság érdekében tárgyilagos megczáfolást. E két alaposzlop megdöntésével az Asbóth-féle leleplezések egész hazugsági hálózata összeomlik. Először ezt állítja Asbóth úr: »A strazza ama könyveket jelzi, melyekből kitűnik, mennyi sör főzetett tényleg; a lajstrom pedig ama könyveket, melyekből kitűnik, hány adó sör után fizettetett adó. — A differentia mutatja a sikkasztás magasságát.« Ez az Asbóth ur által felállított állítás teljesen valótlan. A strazza, nevezetesen ama strazza, melyből e kivonatok vétettek, nem azt mutatja, »mennyi sör főzetett«, hanem mennyi sör adatott el. A lajstromok, nevezetesen ama lajstromok, melyekből e kivonatok vétettek, nem azt mutatják, mennyi sör után lett adó fizetve, hanem szintén, mennyi sör adatott el. A második tényállás az Asbóth úr által felállított kiszámítását az adómegrövidítésnek és az adókivetés mértékét illeti. Asbóth úr azt állítja, hogy a kőbányai sörfőzőben az állam 48.000 írttal és 75.000 írttal rövidittetett meg és hogy erre 384.000 és 600.000, összesen 984.000 frt büntetés esik, amivel Dreher, ha elítéltetnék, a magyar államnak adós. Ez állítással szemben egyszerűen a következő tényt akarjuk állítani: Az e jövedéki vizsgálattal megbízott királyi tanácsos Dávid 1877. decz. 30-án 44. sz. a. föltételes idézést bocsátott ki Müller József vádlott serfőzőhez, mint a Dréher-féle serfőző technikai vezetőjéhez, mely szórül szóra igy végződik: »Végül figyelmeztetik a jogi eljárás elállásától való kedvezményre, mely ennek a magyar pénzügyminiszter részéről a törvényes föltételek alatt engedélyezhető, ha, lemondván minden további védekezésről, ezért folyamodik és mint utóadót 72.369 frt 94 krt. és a legkisebb négyszeres büntetést .................................. 40.281 frt 36 krt. Összesen 112.651 frt 30 krt. azonnal lefizet. Tehát nem 984.000, mint Asbóth úr állítja, hanem csak 112.651 frtot igényelt a pénzügyi hatóság mindjárt eleinte és a legszigorúbb, a harmadik évben függőben levő vizsgálat daczára annak végéig fentartotta. Ez elvitazhatatlan tények után bátran vethetjük fel a kérdést, nem a legnagyobb badarság volna-e több százezer forintot, mint Asbóth állítja, vesztegetésekre fordítani, ha egyszerűen 112,000 frtért lehet magát az egész ügyből kivonni. Ezt a 112,000 forintot a pénzügyi hatóság 1877. decz. 30-án hivatalosan követelte is. De miután a vizsgálat végén és pedig 1878. novemberben megismerte, hogy közönséges följelentő tévútra vezette, maga a pénzügyi hatóság oda törekedett, hogy e dilemmában becsülettel visszavonulhasson és a Dreher-ház hivatalos képviselőjének azt az ajánlatot tette, hogy a pénzügyi hatóság hajlandó volna, a jogi eljárástól való elállást felsőbb helyen támogatni, ha ez elállás keretnek és utóadókép 24,399 frt 90 kr, és büntetéskép 7252 frt, összesen 31,651 frt 90 kr fizettetik. De a vádlottak a teljes ártatlanság érzetében ezt is visszautasították. A „HON“ TÁRCZÁJA. A legújabb grönlandi expeditio. ■ Szándékunkban állván olvasóinkat a legnevezettesebb felfedező utazások mozzanatai és eredményei iránt tájékoztatni: ez alkalommal egy általunk sokat emlegetett, aprójára azonban még senki által nem ismert sziget, Grönland legújabb kikutatását fogjuk megismertetni. A sziget maga már Leif Ériek merész kalandja által ismeretessé vált az európai népek előtt, jó ideig Izlandon keresztül el is látogattak oda a dán és svéd hajósok, de századokon át megszakadt az összeköttetés , mígnem az újabb amerikai kutatások rendén újra kibukkant az ismeretlenség homályából. A hajósok által mesés nagyításokkal még borzalmasabb színben feltüntetett hőmezők rejtekeibe azonban jó ideig nem mert senki behatolni; csak 1751-ben tett Dalagar kapitány néhány belföldi utat . 1870-ben a sibériai tenger elszánt kutatója, a múlt czikkünkben ismertetett Nordenskjöld szolgáltatott néhány adatot a száraz hely viszonyai felől. A czethalászok és kormányzó tisztviselők által időnkint foganatba vett többi vállalatok közül még az angol Alpes egyesület alelnökének, Whymper urnak 1867—72. között szánkákon megkísértett utai érdemelnek említést. A jégmezők szakadékai őt se engedők messzi behatolni s hirneves utazó létére is kénytelen volt kutyáival hátrálót fani. Végre 1877-ben Jensen hajóhadnagy adta rá fejét a dán tengerészeti hatóság megbízásából a sziget gondosabb kikutatására. Úti tervét a Godshaab és Frederikshaab közti területre terjeszte ki ő is s bárha az egyenetlen jégterület s a rendelkezésére álló eszközök elégtelensége útját sok tekintetben megnehezítő erélye, következetessége végre is kivívták számára a nem közönséges czért, mert minden elődénél mélyebbre hatolt be (10 mértföld) és ott egy 5000 lábnyi magaslatról még jókora területet tekintett át a száraz további részéből. Nagy nehezen sikerült pár bennszülöttet részvételre bírni, annyira irtóznak azok is a belvidék jégvilágától. Végre egy Habakuk nevű ifjú (ott a bibliai nevek igen kedveltek) tett legnagyobb szolgálatokat neki, midőn július 9-én csónakját egy kikötőben hagyva az ismeretlen belföldre indult. Július 13-án már összes készletüket (sátor, élelem, tudományos eszközök stb.) három csónakra osztva a grönlandiak által kezdték magukat vonatni, habár a ripacsos, egyenetlen jégfelület az előrehaladást így is végtelenül megnehezíté. Helyenkint ágasbogas területekre jutottak, hol legnagyobb erőfeszítésbe került minden lépésnyi haladás , majd simább volt ugyan a jég, de örökös repedések, üregek, tölcsérek szakgatták meg, s a keskeny hidalások alig bízták meg egy ember súlyát bár. Ilyen helyek borzalmasságát növelték még a mélységek fenekén összegyűlt tavak, folyók, melyek rohanva vetették magukat a sziklafalon alá vagy roppant moraj és zúgás közt egy-egy barlangba zúdultak be. Nyugodtabb perczeikben a színjáték változatossága gyönyörködteté utazóinkat. Helyenkint a legszebb kékbe öltözött a táj, hogy Capri-sziget barlangjában képzelték magukat, másutt vakító fejérség fogadta mérföldeken át vagy smaragdmezőkké változott át a gletscher s a méla csend melyet egy árva lény sem zavart meg az örökkéválóság jelképéül tünteté fel előttük azokat a termetes léposzlopokat, melyek egy láthatatlan kéz érintésére mégis iszonyú zajjal omlottak össze. Egyébiránt a jég nem tart örökös folytonossággal, hanem jókora területet homok és agyag foglalnak el s itt-ott termetes sziklatömbök komorkodnak. Az utazás ilyen terepen nem lehetett nyugodt és gondtalan. Egyik eszkimó folyvást elől haladt, míg a más három nyomában vonszolta a csónakokat. Mindenik hosszú alpesi botot tartott kezében egyensúlyozóul és támasz gyanánt, melyek este a sátoroszlopok szolgálatát is megtették, keskeny jégpadokon pedig a süppedező jég emelésére is alkalmaztattak. Ilyen pontokon követték az alpesi utazók gyakorlatát s összefűzték egymást, mely elővigyázat nélkül vajmi sokszor jutnak végveszélybe, mert a gyenge jéglap akárhányszor beszakadt lábaik alatt. Máskor sima lejtőkön valamelyikök csónaka elszabadultan rohanni kezdett s ilyenkor a nyomban érkező fekvő helyzetbe tette magát s a többi segélyével szépen meglassitá a nekivadult járművet. De minden elővigyázatuk daczára nem válának képesek a hóvakságot kikerülni, mi ellen jégborongatásokat alkalmaztak. Ilyen körülmények között naponta két midnél többet nem haladtak sőt, átlag egy menet félmidnyi volt csak. Nappali pihenőnél a szabad ég alatt tanyáztak, míg az éjszakát függő ágyakban, jól megerősített sátrak védelme alatt töltötték el. Vacsorájukat samovarral állították elő s beán, kávén kívül szárított húst, kétszersültet vettek magukhoz Állomásozásuknál az élelem mellett lábbelijeik kijavítása is sok gondot adott, mert a csizmák folyvást átázva hamar szétmállottak s a grönlandiak bocskorformájával sem boldogulhattak. Utazásuk 11. napján érték el a Namatak hegyét, melyet Dalager 1751-ben távolról megpillantott. Komor szirttömeg ez, mintegy négyezer lábra emelve fel jeges ormozatát. Nyugati oldalán zuzmók, mohok telepedtek le, más eryptogam növényekkel együtt, mely körülmény bátorítólag hatott utassainkra is, de alig ütötték fel sátrukat borzasztó orkán támadt rájuk s ha kövekkel jó idején meg nem erősítik, hajlékuk menthetetlenül elragadtatik. A vihar elmúltával fölmásztak a csúcsra s egy kőgúla alá rejtették társaságuk ott jártának évszámát és körülményeit. Alig hajtották végre e kirándulást, a vihar újra elől kezdte játékát s a sátrakat szánandó módon összetépte. E mellett nem tudva tájékozni magukat a bekövetkezhető esélyek iránt, három hétre szánt élelmükkel kénytelenek voltak gazdaságosabban bánni. Legkeservesebb veszteség volt rájuk nézve a borszesz kifogyása, mert e nélkül meleg ételt nem készíthettek. E borzalmas zivatar közepett is felmászott Jensen még egyszer a hegyre, de ameddig csak látott , sehol hónál, jégnél egyebet ki nem vehetett s csak azt vette észre, hogy befelé emelkedik a tájék s egy jéggé dermedt folyó van a láthatár szélén. Tovább tehát gondolni se lehetett, nem, legkivált az élelemre való tekintetből, mert egész utjok alatt csak egy lepke és két madár mutatkozott, vadász-zsákmányra tehát gondolni sem lehetett. A visszatérés volt ennélfogva egyedüli teendőjük, de bármily erővel fogtak is utjukhoz s bármennyire hajszolta is Jensen kisérőit a félelem v iszonya lassan haladhattak a lejtőn is lefelé. E közben egyszer Habakuk szánkástól bezuhant a mélységbe s nagy ügygyel-bajjal menthették ki. Távollétük huszonharmadik napján fogadhatták hátrahagyott társaik üdvözletét, kik Lichtenfels missionárius telepen már a fölött kezdtek tanakodni, hogyan kereshetnék föl az elveszettnek hiú utasokat. Ez utazás nemcsak azért leir nagy érdekkel a tudomány minden igaz bazája előtt, hogy Grönlandból többet tár föl az eddigieknél, hanem azért is, mert Európa egy régibb geológiai kinézésének, a jégkorszaknak mintaképét egyedül ott bírjuk még csak, s ha ezt hasonló ügyes, életrevaló vállalkozók fáradsága árán rendre-rendre átkutatni sikerül, akkor saját földrészünk múltjának egyik szép fejezetére is megkaptuk az analógiát, s amit hypothesisek alapján sem sikerült teljesen tisztába hozni: az a kérdés tényleges adatokra támaszkodva, kétségtelen bizonyossággal fog majd előttünk állani. De hogy mily elszántság kell e vállalathoz s mennyire méltók a tudomány eme bajnokai az emberiség elismerésére, mutatja a Jensenék esete is, kik nemcsak a jelzett gyötrelmeket állották ki, de visszatérve, napokig nem használhatták a tollat, annyira megdermeszté tagjaikat a hideg s szemeik annyit szenvedtek a jég s hó miatt. Is. Az uj perrendtartás. II. (x) Az uj perrendtartási javaslat megtartja az írásbeliséget, megtartja az ezzel kapcsolatos törvényes bizonyítási elméletet és megtartja ennek folytán a két felsőbb bíróságot. Egyedül a külön semmitőszéket törtili el, vagy jobban szólva beleolvasztja a legfőbb ítélőszékbe, miután a semmitőszék öszszes bírói személyzete a javaslat szerint átmegy a legfőbb ítélőszékhez. Ezen intézkedés az egyedüli, mely lényeges eltérést képez az eddigi eljárás szabványaitól. Minden más alapvető szabálya a mostani eljárásnak megtartatott, sőt még a végrehajtási eljárásban is, mely a javaslatban egészen átdolgozott alakban jelentkezik, még abban is megtartatott azon régi alapja, hogy a végrehajtás elrendelése bírói határozat által történik, hogy a foganatosításnál a bíróságnak beavatkozási, esetleg határozati joga van és nem fogadtatott el a franczia rendszernek azon elve, hogy a jogerőre emelkedési záradékkal ellátott ítélet a bíróság beleavatkozása nélkül, csak a végrehajtó közbenjöttével foganatosíttatik. Nem vitatjuk most vájjon a mi viszonyaink közt helyes lenne ezen utóbbi, szintén a szóbeliséggel összefüggő és az eljárást lényegesen megrövidítő és olcsóvá tevő elvet elfogadni , de konstatáljuk, hogy eltekintve némely fontosabb, de az egész szempontjából nem döntő befolyású újítástól és eltekintve sok más a gyakorlat által orvosolt aprólékos hiba eltávolításától, lényegbe vágó különbség a javaslat és a mostani eljárás között csak abban van, hogy a javaslat szerint a semmitőszék többé nem fog működni. Készakarva használjuk e szavakat : a semmitőszék nem fog működni, mert a semmiségi panasz jövőben a javaslat szerint is meg lenne engedve, csakhogy nem bíráltatnék el a semmitőszék által, hanem fokozatosan a ki. táblák, illetve legfőbb ítélőszék által. Ezen változás mellett megmaradnak az írásbeliségnek és a bizonyítékok kötelező erejének káros következményei. Megmarad tehát a sok irkálással összekötött hosszadalmas eljárás, megmarad a nagy költség, megmarad az eldöntés formai bizonyítékok alapján, megmarad a sok felebbvitel. Változás is lesz ugyan, de ez jó következményeket csak az által fog előidézni, hogy jövőben, ha semmiségi panasz és felebbezés használtatik, ezek egyszerre ugyanazon bíróság által döntetnek el. De ennek a változásnak káros következményei is lesznek, mert a javaslat szerint bizonyos semmiségi panaszok felett nemcsak a ki. tábla, hanem fokozatos felebbvitel folytán a legfőbb ítélőszék is fog dönthetni és igy két annyi ideig tart a semmiségi panasz végleges elintézése, mint most, midőn a semmiségi panasz már első izbeni felülvizsgálatánál a semmitőszék által végleg intéztetik el. Itt igazán ráillik a mondás: amit a vámon nyerünk, azt a réven vesztjük, és az eljárás ily esetben nemcsak hosszadalmasabb, hanem drágább is lesz, mint most, mert a félnek kétszeres bélyegébe került, az állam közegei pedig két ízben vétetnek igénybe. De még más irányban is káros következményeket von a semmitőszék megszüntetése maga után. Vannak ugyanis oly kérdések, például a bírói illetőség kérdése kereskedelmi perekben, melyekben főfontosságú dolog, hogy azok egyformán döntessenek el. Ez az egyformaság, az állandó gyakorlat, nagyon veszélyeztetik, ha nem kizárólag egy fórum, mint jelenleg a semmitőszék, hanem két fórum, a kir. tábla és a legfőbb itélőszék dönt ezen kérdésekben. Ingataggá válik a joggyakorlat, mert a felek esetleg belenyugszanak a kir. táblának a legfőbb itélőszék által más alkalommal hasonló esetben hozott különböző határozatába, és még hosszadalmasabb is lesz az eljárás. Összefoglalva tehát a mondottakat, az új javaslat oly intézkedést is tartalmaz, mely részben rövidíti az eljárást, de ezen intézkedés más irányban káros következményeket, von maga után és az eljárást más irányban ismét lassítja és drágítja.Ezenkívül a javaslat tartalmaz számos intézkedést, melyek az eljárás részleteire vonatkoznak s itt csakugyan üdvös változtatásokat is lehet találni. De a mostani panaszok kutforrását, a baj okát nem irtja ki a javaslat. Ezen eredmények elérése végett fel kellene tehát forgatni a most már lehetőleg konsolidált eljárást s ismét bizonytalanságokba keverni az összes pereket, méghozzá azon biztos tudattal, hogy nem sokára Magyaror