A Hon, 1879. augusztus (17. évfolyam, 185-210. szám)

1879-08-01 / 185. szám

185. szám, XVII. évfolyam. Reggeli kiítdás. Budapest, 1879. péntek, augusztus 1. Szerkesztési Iroda, Barátok­ tere, Athenaeum-épület, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. #* Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.............................................................. 3 hónapra ........................... 6. 6 hónapra........................................................12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint.................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napj­án történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás HI­­­X­VII. évi folyamára. Előfizetőit árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre . . . . 6 » Egy hónapra . . 2 › Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. 09“ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, ›Hon› ki­adó­ hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A­­Hont szerk. s kiadóhivatala, Budapest, július 3. A török-osztrák-magyar kiküldöttek a jövő héten indulnak Szerajevóból szemleút­­jukra, a novi-bazári kerületbe. Milyennek fogják találni a helyzetet, attól függ,­­ be­­megyünk-e még ebben az esztendőben amaz »Ígéret földjére«, vagy pedig elmarad jövő évre. Mert hogy csapataink nem lépték át a határt, mint ellenzéki sensatió-hajhászatból állítva volt,­­ az már kétséget sem szenved. A jog erre a konvenczió értelmében már meg­volna ugyan a tavasz óta, de az osztrák­magyar kül- és hadügyi kormányok jónak látták ,ezúttal több óvatosságot és körültekin­tést fejteni ki a török szerződéshűség körül, mely bizony tavaly igen-igen megbízhat­­lannak bizonyult. A lec­két drágán fizettük meg, s így most a helyzet alapos kipuhatolá­­sát és fölismerését az előzmények után igen indokoltnak és jogosultnak kell tartanunk. Ezen tervbe vett s kilátásban levő má­sodik okkupáczió ellen sok minden biablon­­szerű kifogást és izgágát hallottunk eddig az ellenzék részéről s most már, mint más egye­bekben, itt is — úgy veszszük észre — kez­denek tisztulni a felfogások, — egyelőre a Lajthán túl legalább. Ennek j­eléül veszszük, hogy az osztrák ellenzékeskedő sajtó főma­tadora, a­z N. fr. Pr.­ most már kénytelen be­vallani — közgazdasági rovatában egyelőre — hogy a L­i­m-v­ö­­­g­y­n­e­k, melyet csapa­taink szerződésszerűleg okkupálandók lesz­nek, nagy közgazdasági jelentősége van, mert a megszállandó három ponton, Priboj, Priepolje és Bjelopoljen át fogna vezetni a vasút, mely összekötendő Szerajevót Mitrovi­­czával, ez utóbbi pont által Szalonikival, vagyis a monarchiát, első­sorban Magyaror­szágot s illetőleg ennek kereskedelmét az Aegyei tengerrel. A magyar ellenzéki lapokban e szem­pont még nem dereng; nem csoda: a mi el­lenzékünknél szokásos dolog, hogy mindig későn látnak be oly dolgokat, a­miket előbb is beláthattak volna. De azon kecsegtető re­ményben ringatjuk magunkat, hogy miután a magyar ellenzéki sajtó éveken át egyebet sem tett, minthogy kopizálta a »N. fr. Pr.« lármáját és oktalan zaját, most magáévá teszi majd azt is, a­mit a nevezett bécsi ellenzéki lap kegyes volt koncredálni. Arra ugyan mi készen vagyunk, hogy a többször tisztelt bécsi újság ezentúl is a lap homlokzatán, első politikai vezérczikké­­ben ellenezni és kifogásolni fogja a novi-ba­zári okkupácziót, de hogy agitációival egészen jégre ne vigye a publikumot, mely­nek szemei később meg fognak nyílni a te­kintetben, hogy ama szidalmazott okkupáczió még anyagi hasznot is hoz a monarchia né­peinek : gondja lesz rá, hogy hátul, a közgaz­dasági rovatban megnyugtassa azon olvasóit, kiket a hírlap első oldalán megriasztott, hogy ne féljenek semmit, nem olyan az ördög, mint az első columnán festve van: a novi-bazári okkupáczió szükséges és hasznos vállalat a monarchiára nézve, nemcsak hadászati és po­litikai, de közgazdasági okokból is. Ha egyebekben utánozták a magyar el­lenzéki lapok a »N. fr. Pr.« handabandáit és agitáczióit, s ha nehezekre esnék bevallani egyenesen, hogy a novi-bazári okkupáczió korántsem olyan, a milyennek ők eddig mond­ták és feltüntették: kövessék most is a »N. fr. Pr. « methodusát; ez volna a legokosabb, a mit tehetnek. Hogy a Novi-Bazárba menendő »szak­értők szemleutja« minő eredményű lesz, ki tudná azt megjósolni. Vad a vidék, melyen járnak s még vadabb az albán nép, mely azt lakja s melynek hangulatával, szándékaival meg fognak ismerkedni. Ezelőtt pár héttel tüntetett ez ős eredeti vadságában megma­radt népfaj az okkupáczió ellen, nem lévén képes felfogni annak czélját és természetét, de később hírét vettük, hogy monarchiánk részéről ügynökök járták be a kérdéses terü­letet és igyekeztek felvilágosítni a népet ar­ról, hogy tulajdonképen miről is van szó. Azóta nem hallottuk, hogy az albánok ismét mozgolódtak volna. Semmi jel és hír nem mutat arra, mintha megmaradtak volna a fegyveres ellenállás első gondolatánál. Hogy azonban mindvégiglen csendesen és békésen viseljék magukat, az függ mindenekfölött a szultán magatartásától. Már­pedig ennek tettei, szeszélyei, mint a legújabb kormány­­válság is bizonyítja, élannyira kiszámíthatla­­nok, hogy senki sem állhat jót arról, hogy e szerencsétlen holdkóros fejedelem, ki — bár nagy nehezen — ma aláírta a konvencziót s belenyugodott a berlini szerződés rendelke­zésébe, holnap nem fogja-e a titokban az oroszszal czimboráló Oszmán pasa tanácsai­ra hallgatva, ellenünk uszitni titokban az al­bánokat. Mert ilyen uralkodó ül az oszmá­nok trónján. Ilyen eshetőségre is számítha­­tunk. De akkor jól teszi Abdul Hamid, ha jó előre birodalmának valamelyik ázsiai váro­sába száműzi magát. — Clam- Martinitz gróf. E pillanat­ban, midőn a cseh feudálisok a politikai számításban egyszerre ismét tényezővé lettek és félhivatalos állí­tások szerint se tartozik egy Hohenwarth-Clam-Mar­­tinitz-féle minisztérium a valószínűtlenségek közé, nem érdektelenek a következő életrajzi adatok, me­lyeket az »Epoche« közöl Clam-Martinitz Henrik grófról, a »történelmi nemesség« vezéréről: »Clam gróf különösen nemzeti életünkbe való beavatkozások által tűnik ki, melyek a cseh népre nézve csak káros eredmények által voltak kisérve. Ő exczellencziája, miután a politikai államszolgálatot elhagyta, először a megszaporodott birodalmi tanács­ban merült föl és nagyon keserűen panaszkodott a fölött, hogy dr. Rieger őt emlékiratában, melyet a birodalmi tanács összeállításáról a császárnak át­nyújtott volt, nem tekintette a cseh nép bizalmi fér­fiénak. Ezáltal, mint maga nyilatkozott, a miniszteri tárczától esett el. Rieger az igazat beszélte, mert akkor még nem állt összeköttetésben asmecnaturral. A februáriusi pátens után Clam gróf megjelent a cseh tartománygyűlésben és tiltakozott a régi ren­dek erőszakoskodása ellen. A nemzeti erőszakosko­dás hidegen hagyta és Palackynak a választási rend megváltoztatása iránti indítványa ellen szava­zott. A bécsi reichsrathban a cseh képviselőket a parlament elhagyására tüzelte, mert a német több­ség ő exczellencziáját jegyzőkönyvvezetővé válasz­totta. A lengyelekhez való közeledés súlyosbította a gróf népszerűtlenségét, melyet krakkói tartományi elnöksége alatt szerzett. A következő években elve­tett minden heves nemzetiségi mozgalmat Csehor­szágban és számtalan loyális felirat által iparkodott Ausztriát rekonstruálni. Midőn 1867-ben megbukott a tartománygyűlési választásoknál, dr. Riegert rá­vette a tartománygyűlés elhagyására, hogy a bécsi udvari körökkel szemben bebizonyítsa, hogy nélküle a nemzetiségi pártra se lehet számítani. Még­se já­rult hozzá az 1868-ks forradalmi deklaráczióhoz és csak midőn 1870-ben Potocki alatt észrevette, hogy ez a rendi szóvivők mellőzésével a nemzetiségi párt­tal alkudozik, három évvel később, gyorsan hozzájá­rult a deklaráczióhoz, hogy dr. Riegert kijátszsza és maga vegye kezébe az alkudozást. A kiegyezés ennek következtében romba dőlt és midőn Hohenwarth gróf ugyanazt a missziót vette át, a fundamentális czikkek még nem voltak készen, midőn Clam gróf és társai már Hohenwarth gróf ellen fondolkodtak, hogy őt kiszorítsák. Hohenwart bukása után a merev passzívság hosszú időszaka következett, melyben Clam gróf föl­tétlenül főszerepet játszott és az unalmas hosszú idő alatt egy lépést se tett, hogy a cseh nép politikai se­­­­gédforrásain munkálkodjék. Honi kerületében ő exczellencziája az ó cseh vezérek ajánlása daczára megbukott; külön kerületet kellett számára kikeres­ni, és midőn politikai tétlensége következtében a »rendiek« is elhagyták a Martinitz-féle tábort és nem volt több remény újra megválasztatása iránt a nagybirtokosságban nyujtatott át magának ő exczel­lencziája Auersperg herczeg által Taaffe gróf inter­­vencziója következtében mandátumot. — Az okkupáczionális hadsereg élelmezése. Az utóbbi napokban a Boszniában és Herczegovinában elhelyezett csapatok élelmezéséről, nevezetesen egy morva gyalogezred egészségi állapo­táról sokszoros és nagyon komoly panaszok voltak hallhatók, melyek, ha alaposak volnának, a hadi köz­­igazgatásra súlyos felelősséget rónának. De, mint ve­lünk közük, a panaszok nem felelnek meg a tények­nek. T­r­i­s­c­h lovag főtörzsorvos nemrég szemleutat tett az elfoglalt területeken , s saját észlelés és szak­férfiúi vizsgálat alapján jelentette, hogy a Bosznia és Herczegovina raktáraiban felhalmozott lisztkészletek nagyobbrészt teljesen jók és romlott tiszt sehol se fordíttatik kenyérkészítésre. A kenyeret mind a le­génység, mind a tiszták tényleg jónak mondják és szívesen eszik. A bornak »táp-bor« név alatt oly jó hire van, hogy a tisztek is többre becsülik más kö­zönséges boroknál. Nevezetesen a Magyarországból és Dalmácziából hozott vörösboroknál áll ez. Minden más élelmezési czikk kifogástalan, néha jeles minőségűek. Minthogy a messziségre vonatkozólag se létezik a legcsekélyebb ok se, hogy az előírt adagoktól eltérje­nek, minthogy minden czikkbeli készlet több hónapra elegendő, rossz és elégtelen élelmezésről szó se lehet. A legénységi koszt ugyan még nem nyújtja az óhaj­tandó változatosságot, továbbá igen gyakran hiány van zöldségben és friss főzelékben, mert e czikkek Boszniában, a hagyma kivitelével nem is kultiváltat­­nak, de e bajon is fognak segíteni jövőre, részint a csapatok által már csaknem minden állomáson készí­tett konyhakertek termései, részint az anyaországból való beszállítás által. A csapatok egészségi állapota a múlt téli és ta­vaszi hónapokéihoz képest jelentékenyen javult. Az egyetlen betegség, mely eddig rendkívüli kiterjedés­ben lépett föl, a scorbut, melyet a koszt nem elegendő változatossága és friss zöldség hiánya idéz elő. De ez a betegség is gyors fogyásban van.­­ Az egyes minisztériumok költ­ségvetési előirányzatai már ki vannak dolgozva s az 1880-dik évi átalános költségvetés össze­állítása czéljából benyujtattak a pénzügyminisztéri­umnak. (B. C.) — A déli vasút igazgatósága — mint a »Bud. Corr.«-nak Bécsből jelentik — egy ha­tározottan formulázott ajánlatot fog a magyar pénz­ügyminiszternek benyújtani a déli vasút Zágráb­­Károly városi vonalának a magyar állam ál­tal való megvásárlása tárgyában.­­ A közlekedési minisztériumban Bayer osztályfőnök a zágrábi határparancsnokság képviselőjének jelenlétében, tárgyalások foly­tak a két kilométernyi bród-busudi vas­útvonalnak a magyar királyi állam­vasutak által való átvétele tárgyában. Minden forgalmi- és elszámolási módozat iránt meg­állapodás jött létre. — Most már a dálya-bródi vas­úttól kiindulva, Zenicáig nem csak közvetlen teher hanem személy­közlekedés is történik. (»B. C.«) — A Dréher-ügyben, — mint néhány nap előtt már jelentettük — a serfőzők »Gambrinus« nevű bécsi lapja megc­áfolja Asbóth állításait s ki­mutatja, hogy Zichy Viktor nem befolyásolta a vizsgálatot, mert midőn a kölcsönt kapta, a vizsgálat már teljesen be volt fejezve. A »Wahrheit und Dichtung« feliratú terjedelmes czikk leglényegesebb pontjait itt közöljük még egyszer: »Mindenekelőtt az alaposzlopokat kell leronta­nunk, melyekre Asbóth gyanúsításait építi és pedig főleg két állítás követel az igazság érdekében tár­gyilagos megczáfolást. E két alaposzlop megdöntésé­vel az Asbóth-féle leleplezések egész hazugsági há­lózata összeomlik. Először ezt állítja Asbóth úr: »A strazza ama könyveket jelzi, melyekből ki­tűnik, mennyi sör főzetett tényleg; a lajstrom pedig ama könyveket, melyekből kitűnik, hány adó sör után fizettetett adó. — A differentia mutatja a sikkasztás magasságát.« Ez az Asbóth ur által felállított állítás teljesen valótlan. A strazza, nevezetesen ama strazza, melyből e kivonatok vétettek, nem azt mutatja, »mennyi sör főzetett«, hanem mennyi sör ada­tott el. A lajstromok, nevezetesen ama lajstromok, me­lyekből e kivonatok vétettek, nem azt mutatják, mennyi sör után lett adó fizetve, hanem szintén, mennyi sör adatott el. A második tényállás az Asbóth úr által felállí­tott kiszámítását az adómegrövidítésnek és az adóki­vetés mértékét illeti. Asbóth úr azt állítja, hogy a kőbányai sörfőző­ben az állam 48.000 írttal és 7­5.000 írttal röviditte­­tett meg és hogy erre 384.000 és 600.000, összesen 984.000 frt büntetés esik, a­mivel Dreher, ha elítél­tetnék, a magyar államnak adós. Ez állítással szemben egyszerűen a követ­kező tényt akarjuk állítani: Az e jövedéki vizsgálat­tal megbízott királyi tanácsos Dávid 1877. decz. 30-án 44. sz. a. föltételes idézést bocsátott ki Mül­ler József vádlott serfőzőhez, mint a Dréher-féle serfőző technikai vezetőjéhez, mely szórül szóra igy végződik: »Végül figyelmeztetik a jogi eljárás elállásától való kedvezményre, mely ennek a magyar pénzügy­­miniszter részéről a törvényes föltételek alatt enge­délyezhető, ha, lemondván minden további védekezés­ről, ezért folyamodik és mint­­ utóadót 72.369 frt 94 krt. és a legkisebb négyszeres bün­tetést .................................. 40.281 frt 36 krt. Összesen 112.651 frt 30 krt. azonnal lefizet.­ Tehát nem 984.000, mint Asbóth úr állítja, hanem csak 112.651 frtot igényelt a pénzügyi hatóság mindjárt eleinte és a legszigorúbb, a harma­dik évben függőben levő vizsgálat daczára annak vé­géig fentartotta. Ez elvitazhatatlan tények után bátran vethet­jük fel a kérdést, nem a legnagyobb badarság volna-e több százezer forintot, mint Asbóth állítja, vesztege­tésekre fordítani, ha egyszerűen 112,000 frtért lehet magát az egész ügyből kivonni. Ezt a 112,000 forintot a pénzügyi hatóság 1877. decz. 30-án hivatalosan követelte is. De miután a vizsgálat végén és pedig 1878. novemberben meg­ismerte, hogy közönséges följelentő tévútra vezette, maga a pénzügyi hatóság oda törekedett, hogy e dilemmában becsülettel visszavonulhasson és a D­r­e­­h­er-ház hivatalos képviselőjének azt az ajánlatot tette, hogy a pénzügyi hatóság hajlandó volna, a jogi eljárástól való elállást felsőbb helyen támogatni, ha ez elállás keretnek és utóadókép 24,399 frt 90 kr, és büntetéskép 7252 frt, összesen 31,651 frt 90 kr fizettetik. De a vádlottak a teljes ártatlanság érzetében ezt is visszautasították. A „HON“ TÁRCZÁJA. A legújabb grönlandi expeditio. ■ Szándékunkban állván olvasóinkat a legnevezet­­­tesebb felfedező utazások mozzanatai és eredményei iránt tájékoztatni: ez alkalommal egy általunk sokat emlegetett, aprójára azonban még senki által nem is­mert sziget, Grönland legújabb kikutatását fogjuk megismertetni. A sziget maga már Leif Ériek me­rész kalandja által ismeretessé vált az európai népek előtt, jó ideig Izlandon keresztül el is látogattak oda a dán és svéd hajósok, de századokon át megszakadt az összeköttetés , mígnem az újabb amerikai kutatá­sok rendén újra kibukkant az ismeretlenség homályá­ból. A hajósok által mesés nagyításokkal még bor­zalmasabb színben feltüntetett hőmezők rejtekeibe azonban jó ideig nem mert senki behatolni; csak 1751-ben tett Dalagar kapitány néhány belföldi utat . 1870-ben a sibériai tenger elszánt kutatója, a múlt czikkünkben ismertetett Nordenskjöld szolgáltatott néhány adatot a száraz hely viszonyai felől. A czethalászok és kormányzó tisztviselők által időnkint foganatba vett többi vállalatok közül még az angol Alpes egyesület alelnökének, Whymper ur­nak 1867—72. között szánkákon megkísértett utai érdemelnek említést. A jégmezők szakadékai őt se engedők messzi behatolni s hirneves utazó létére is kénytelen volt kutyáival hátrálót fani.­­ Végre 1877-ben Jensen h­ajóhadnagy adta rá fejét a dán tengerészeti hatóság megbízásából a sziget gon­dosabb kikutatására. Úti tervét a Godshaab és Fre­­derikshaab közti területre terjeszte ki ő is s bárha az egyenetlen jégterület s a rendelkezésére álló esz­közök elégtelensége útját sok tekintetben megnehe­zítő­­ erélye, következetessége végre is kivívták szá­mára a nem közönséges czért, mert minden elődénél mélyebbre hatolt be (10 mértföld) és ott egy 5000 lábnyi magaslatról még jókora területet tekintett át a száraz további részéből. Nagy nehezen sikerült pár bennszülöttet részvételre bírni, annyira irtóznak azok is a belvidék jégvilágától. Végre egy Habakuk nevű ifjú (ott a bibliai ne­vek igen kedveltek) tett legnagyobb szolgálatokat neki, midőn július 9-én csónakját egy kikötőben hagyva az ismeretlen belföldre indult. Július 13-án már összes készletüket (sátor, élelem, tudományos esz­közök stb.) három csónakra osztva a grönlandiak ál­tal kezdték magukat vonatni, habár a ripacsos, egye­netlen jégfelület az előrehaladást így is végtelenül megnehezíté. Helyenkint ágasbogas területekre ju­tottak, hol legnagyobb erőfeszítésbe került minden lépésnyi haladás , majd simább volt ugyan a jég, de örökös repedések, üregek, tölcsérek szakgatták meg, s a keskeny hidalások alig bízták meg egy ember súlyát bár. Ilyen helyek borzalmasságát növelték még a mélységek fenekén összegyűlt tavak, folyók, melyek rohanva vetették magukat a sziklafalon alá vagy roppant moraj és zúgás közt egy-egy barlangba zúdultak be. Nyugodtabb perczeikben a színjáték változa­tossága gyönyörködteté utazóinkat. Helyenkint a legszebb kékbe öltözött a táj, hogy Capri-sziget bar­langjában képzelték magukat, másutt vakító fejérség fogadta mérföldeken át vagy smaragdmezőkké válto­zott át a gletscher s a méla csend melyet egy árva lény sem zavart meg az örökkéválóság jelképéül tün­­teté fel előttük azokat a termetes léposzlopokat, me­lyek egy láthatatlan kéz érintésére mégis iszonyú zaj­jal omlottak össze. Egyébiránt a jég nem tart örökös folytonosság­gal, hanem jókora területet homok és agyag foglal­nak el s itt-ott termetes sziklatömbök komorkodnak. Az utazás ilyen terepen nem lehetett nyugodt és gondtalan. Egyik eszkimó folyvást elől haladt, míg a más három nyomában vonszolta a csónakokat. Mindenik hosszú alpesi botot tartott kezében egyen­­súlyozóul és támasz gyanánt, melyek este a sátorosz­lopok szolgálatát is megtették, keskeny jégpadokon pedig a süppedező jég emelésére is alkalmaztattak. Ilyen pontokon követték az alpesi utazók gyakorla­tát s összefűzték egymást, mely elővigyázat nélkül vajmi sokszor jutnak végveszélybe, mert a gyenge jéglap akárhányszor beszakadt lábaik alatt. Máskor sima lejtőkön valamelyikök csónaka elszabadultan rohanni kezdett s ilyenkor a nyomban érkező fekvő helyzetbe tette magát s a többi segélyével szépen meglassitá a nekivadult járművet. De minden elővigyázatuk daczára nem válának képesek a hóvakságot kikerülni, mi ellen jégboronga­­tásokat alkalmaztak. Ilyen körülmények között na­ponta két midnél többet nem haladtak sőt, átlag egy menet félmidnyi volt csak. Nappali pihenőnél a szabad ég alatt tanyáz­tak, míg az éjszakát függő ágyakban, jól megerősített sátrak védelme alatt töltötték el. Vacsorájukat samo­­varral állították elő s b­eán, kávén kívül szárított húst, kétszersültet vettek magukhoz Állomásozásuk­­nál az élelem mellett lábbelijeik kijavítása is sok gondot adott, mert a csizmák folyvást átázva hamar szétmállottak s a grönlandiak bocskorformájával sem boldogulhattak. Utazásuk 11. napján érték el a Namatak he­gyét, melyet Dalager 1751-ben távolról megpillan­tott. Komor szirttömeg ez, mintegy négyezer lábra emelve fel jeges ormozatát. Nyugati oldalán zuzmók, mohok telepedtek le, más eryptogam növényekkel együtt, mely körülmény bátorítólag hatott utassaink­­ra is, de alig ütötték fel sátrukat borzasztó orkán tá­madt rájuk s ha kövekkel jó idején meg nem erősítik, hajlékuk menthetetlenül elragadtatik. A vihar elmúltával fölmásztak a csúcsra s egy kőgúla alá rejtették társaságuk ott jártának évszá­mát és körülményeit. Alig hajtották végre e kirán­dulást, a vihar újra elől kezdte játékát s a sátrakat szánandó módon összetépte. E mellett nem tudva tá­jékozni magukat a bekövetkezhető esélyek iránt, há­rom hétre szánt élelmükkel kénytelenek voltak gaz­daságosabban bánni. Legkeservesebb veszteség volt rájuk nézve a borszesz kifogyása, mert e nélkül me­leg ételt nem készíthettek. E borzalmas zivatar közepett is felmászott Jensen még egyszer a hegyre, de a­meddig csak lá­tott , sehol hónál, jégnél egyebet ki nem vehetett s csak azt vette észre, hogy befelé emelkedik a tájék s egy jéggé dermedt folyó van a láthatár szélén. Tovább tehát gondolni se lehetett, nem, legkivált az élelemre való tekintetből, mert egész utjok alatt csak egy lepke és két madár mutatkozott, vadász-zsákmányra tehát gondolni sem lehetett. A visszatérés volt ennélfogva egyedüli teendőjük, de bármily erővel fogtak is ut­­jukhoz s bármennyire hajszolta is Jensen kisérőit a félelem v iszonya lassan haladhattak a lejtőn is le­felé. E közben egyszer Habakuk szánkástól bezuhant a mélységbe s nagy ügygyel-bajjal menthették ki.­­ Távollétük huszonharmadik napján fogadhatták hát­rahagyott társaik üdvözletét, kik Lichtenfels missio­­nárius telepen már a fölött kezdtek tanakodni, ho­gyan kereshetnék föl az elveszettnek hiú utasokat. Ez utazás nemcsak azért leir nagy érdekkel a tudomány minden igaz bazája előtt, hogy Grönland­­ból többet tár föl az eddigieknél, hanem azért is,­­ mert Európa egy régibb geológiai kinézésének, a jég­korszaknak mintaképét egyedül ott bírjuk még csak, s ha ezt hasonló ügyes, életrevaló vállalkozók fárad­sága árán rendre-rendre átkutatni sikerül, akkor sa­ját földrészünk múltjának egyik szép fejezetére is megkaptuk az analógiát, s a­mit hypothesisek alap­ján sem sikerült teljesen tisztába hozni: az a kérdés tényleges adatokra támaszkodva, kétségtelen bizo­nyossággal fog majd előttünk állani. De hogy mily elszántság kell e vállalathoz s mennyire méltók a tudomány eme bajnokai az embe­riség elismerésére, mutatja a Jensenék esete is, kik nemcsak a jelzett gyötrelmeket állották ki, de vissza­térve, napokig nem használhatták a tollat, annyira megdermeszté tagjaikat a hideg s szemeik annyit szenvedtek a jég s hó miatt. Is. Az uj perrendtartás. II. (x) Az uj perrendtartási javaslat meg­tartja az írásbeliséget, megtartja az ezzel kap­csolatos törvényes bizonyítási elméletet és megtartja ennek folytán a két felsőbb bíró­ságot. Egyedül a külön semmitőszéket törtili el, vagy jobban szólva beleolvasztja a leg­főbb ítélőszékbe, miután a semmitőszék ösz­­szes bírói személyzete a javaslat szerint át­megy a legfőbb ítélőszékhez. Ezen intézke­dés az egyedüli, mely lényeges eltérést ké­pez az eddigi eljárás szabványaitól. Minden más alapvető szabálya a mostani eljárásnak megtartatott, sőt még a végrehajtási eljárás­ban is, mely a javaslatban egészen átdolgo­zott alakban jelentkezik, még abban is meg­tartatott azon régi alapja, hogy a végrehajtás elrendelése bírói határozat által történik, hogy a foganatosításnál a bíróságnak beavat­kozási, esetleg határozati joga van és nem fo­gadtatott el a franczia rendszernek azon elve, hogy a jogerőre emelkedési záradékkal ellá­tott ítélet a bíróság beleavatkozása nélkül, csak a végrehajtó közbenjöttével foganatosít­­tatik. Nem vitatjuk most vájjon a mi viszo­nyaink közt helyes lenne ezen utóbbi, szin­tén a szóbeliséggel összefüggő és az eljárást lényegesen megrövidítő és olcsóvá tevő elvet elfogadni , de konstatáljuk, hogy eltekintve némely fontosabb, de az egész szempontjából nem döntő befolyású újítástól és eltekintve sok más a gyakorlat által orvosolt aprólékos hiba eltávolításától, lényegbe vágó különbség a javaslat és a mostani eljárás között csak abban van, hogy a javaslat szerint a semmi­tőszék többé nem fog működni. Készakarva használjuk e szavakat : a semmitőszék nem fog működni, mert a semmiségi panasz jövő­ben a javaslat szerint is meg lenne engedve, csakhogy nem bíráltatnék el a semmitőszék által, hanem fokozatosan a ki­. táblák, illetve legfőbb ítélőszék által. Ezen változás mellett megmaradnak az írásbeliségnek és a bizonyítékok kötelező ere­jének káros következményei. Megmarad tehát a sok irkálással összekötött hosszadalmas el­járás, megmarad a nagy költség, megmarad az eldöntés formai bizonyítékok alapján, megmarad a sok felebb­vitel. Változás is lesz ugyan, de ez jó következményeket csak az által fog előidézni, hogy jövőben, ha sem­miségi panasz és felebbezés használtatik, ezek egyszerre ugyanazon bíróság által döntetnek el. De ennek a változásnak káros következ­ményei is lesznek, mert a javaslat szerint bi­zonyos semmiségi panaszok felett nemcsak a ki­. tábla, hanem fokozatos felebbvitel foly­tán a legfőbb ítélőszék is fog dönthetni és igy két annyi ideig tart a semmiségi panasz vég­leges elintézése, mint most, midőn a semmi­ségi panasz már első izbeni felülvizsgálatánál a semmitőszék által végleg intéztetik el. Itt igazán ráillik a mondás: a­mit a vámon nye­rünk, azt a réven vesztjük, és az eljárás ily esetben nemcsak hosszadalmasabb, hanem drágább is lesz, mint most, mert a félnek két­szeres bélyegébe került, az állam közegei pe­dig két ízben vétetnek igénybe. De még más irányban is káros következményeket von a semmitőszék megszüntetése maga után. Van­nak ugyanis oly kérdések, például a bírói illetőség kérdése kereskedelmi perekben, me­lyekben főfontosságú dolog, hogy azok egy­formán döntessenek el. Ez az egyformaság, az állandó gyakorlat, nagyon veszélyeztetik, ha nem kizárólag egy fórum, mint jelenleg a semmitőszék,­­ hanem két fórum, a kir. tábla és a legfőbb itélőszék dönt ezen kérdé­sekben. Ingataggá válik a joggyakorlat, mert a felek esetleg belenyugszanak a kir. táblá­nak a legfőbb itélőszék által más alkalommal hasonló esetben hozott különböző határoza­tába, és még hosszadalmasabb is lesz az el­járás. Összefoglalva tehát a mondottakat, az új javaslat oly intézkedést is tartalmaz, mely részben rövidíti az eljárást, de ezen intézke­dés más irányban káros következményeket, von maga után és az eljárást más irányban ismét lassítja és drágítja.Ezenkívül a javas­lat tartalmaz számos intézkedést, melyek az eljárás részleteire vonatkoznak s itt csak­ugyan üdvös változtatásokat is lehet találni. De a mostani panaszok kutforrását, a baj okát nem irtja ki a javaslat. Ezen eredmények elérése végett fel kellene tehát forgatni a most már lehetőleg konsolidált eljárást s ismét bizonytalanságok­ba keverni az összes pereket, még­hozzá azon biztos tudattal, hogy nem sokára Magyaror

Next