A Hon, 1879. szeptember (17. évfolyam, 210-235. szám)

1879-09-01 / 210. szám, esti kiadás

210. szám. XVII. évfolyam. Szerk­eesjBfléea fx*o<3a, % Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIBI­ETESXH szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalb­a (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Esti kiadás: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, szeptember 1. Az osztrák alkotmányhű kép­viselők Linczben tegnap megtarták az előre hirdetett értekezletet. Az ezen hozott re­­zolucziót alább közöljük s arra még vissza fo­gunk térni. A szombaton tartott előértekezlet­­ből kiemeljük a következőket: Kopp hangsúlyoza, hogy a hozandó határozatban okvetlenül szükséges kifejezést adni az aggodalmaknak, melyekre a Taaffe-kormány szolgáltat okot. Szóló ba­rátja annak, hogy az alkotmánypártban meg­szűnjenek a különböző árnyalatok és egye­sülés jöjjön létre, de mivel erre az alap még megtalálva nincs, fentartja a haladó párt kü­lönállását, míg e pártnak alkalma leend a kérdés felett nyilatkozni. Herbst szerint most a fő dolog: konsta­tálni azt, hogy az alkotmány­párt egyetért bizonyos pontokban: ilyen a ragaszkodás az alkotmány szabadelvű vívmányaihoz ; a né­metek szolidaritása Ausztriában ; az egyen­súly helyreállítása az államháztartásban. Ez egyelőre elég. A nemzetiségi pártokban is vannak differencziák, de a fő kérdésekben egyetértenek, mert ugyanazon czélra töre­kednek. E taktikával számolni kell az alkot­mány­hű pártnak. Jó volna, ha e párt még a kiv. gyűlés összeülése előtt állást foglalna. A linczi képviselői konferenczia hivata­los ülésén Gr rósz elnöklete alatt 75 képvi­selő vett részt, 49 kimentette magát, Bech­­bauer üdvözlő táviratot küldött. Rusz mint bizottsági előadó, a következő rezolu­­cziót olvassa föl : »Tekintettel az új választások által teremtett politikai helyzetre, úgyszintén a kabinet eddigi ak­­cziója és összeállítása által az alkotmányszerű és sza­badelvű intézmények integritására és Ausztria né­metjeire nézve előidézett komoly aggodalmakra, a Linzben összegyűlt, az alkotmánypárthoz tartozó képviselők mint meggyőződésüket mondják ki : »A birodalom államjogi alapjai, úgyszintén az az alkot­mány és végrehajtó törvényeiben indokolt kulturális és szabadelvű intézmények sértetlenül megtartandók. A nemzetiségi óhajok bővített kielégítése iránti követeléseket csak ebben a keretben lehet megenged­ni. Az államháztartásban való rendre a közigazgatás minden ágában való takarékosság, mindenekelőtt pe­dig a hadsereg költségeinek a birodalom védhetősé­­gével megegyeztethető leszállítása által komolyan kell törekedni, azonkívül a választási mozgalmak alatt támasztott követelés törvényhozási és közigaz­gatási rendszabályok iránt, a­mennyiben ezek a köz­­gazdasági helyzet javulását idézhetik elő, kezdemé­nyező indítványok által is számbaveendő. E meg­győződések által vezetve, ez összegyűltek a bizottsá­got megbízzák, hogy a reichsratb összeülésekor az alkotmánypárthoz tartozó minden képviselőt egybe­hívjon, hogy ez irányban egységes eljárást idézzen elő.« Az indokolásban ezt mondta az előadó: »Az alkotmánypárt nem titkolhatja maga előtt ama tényt, hogy visszaszoríttatott és még sose jelent meg a népképviseletben ily csekély számmal, mint most jelenik meg, a pártnak ezért ez idő szerint nem egy követeléstől el kell állnia és meg kell változtat­nia taktikáját. A lakosság nagy körei igen komolyan aggódnak; egész tartományokat, nem a kormány hoz­­zátevése nélkül elvesztettünk. Még nagyobb aggodal­makat kell a kabinet eddigi összeállításának támasz­tani ; egy egészen ellenkező elemekből álló koalíczió lehetségesnek találtatott. Hogyan működhetnék ered­mén­nyel oly kabinet, s hogyan vegyen részt műkö­désében az alkotmánypárt, ha oly férfiú van kebelé­ben, ki egy könyv jól megfontolt formájában kijelen­tette, hogy vagy az utolsó tíz év rendszere, vagy képviselőinek magaviselete az állam pénzügyi helyze­tét feldúlta. Az aggodalom még növek­edik ama tény által, hogy a kabinetben más férfiú ül, kinek egész múltja a cseh korona tartományainak sajátságos fel­fogásával van összekapcsolva, oly felfogással, mely az osztrák németek veszélyeztetését zárja magába. A csehek nemzetiségi óhajai jóakarólag megfontolan­­dók, de sohasem az alkotmány kulturális és szabad­elvű tartalmának költségén. Az előadó végül ama reményének ad kifejezést, hogy az alkotmánypárt új, erőteljes életre fog ébredni és óhajtja, hogy a párt egysége sokáig tartson. (Helyeslés.) Granits azt hiszi,hogy az alkotmány­­pártban hihetőleg senki sincs, ki legalább a határozati javaslatban kifejezett minimális el­vekbe nem adná beleegyezését s ezért átalá­­nos hely esi­és­ közt ajánlja, hogy a rezoluezió en bloc fogadtassák el, a mi meg is történt Az értekezlet, miután még Edlbacher Linz városa nevében köszönetet mondott a tiszte­letért, melyben az értekezlet megtartása által részesült, félórai tartam után bezá­ratott.­ ­ A novibazáriokkupáczióravo- 1t­k­o­z­ó­l­a­g jelentik Bécsből, hogy a szakértő bi­­­tság már átkelt a határon a helyi viszonyok meg­­imlelésére s hinni lehet, hogy a bizottság jelentésé­­t javasolni fogja a bevonulást, mely nemsokára a kötés kelte után meg is fog történni, mire nézve ír megterített minden szükséges előintézkedés. Ijuszni pasa Szerajevóban egy bécsi lap tu­dósának kifelé, hogy tudomása szerint a Lim ual lakosai között uralkodik izgalom az kupáczió ellen, de azon biztos reményének is adott­­ejezést, hogy a török hatóságoknak és ü­dvőrségek­­k sikerülni fog lecsendesitni a népet azon okkupá­­ló iránt, mely Törökországnak is érdekében áll Királyi kitüntetések a­sz-fehérvári kiállítás alkalmából. A hivatalos lap tegnapi, vasárnapi, száma a kö­vetkező királyi kéziratokat közli: Kedves Öcsém József főherczeg! Különös megelégedéssel értesültem, hogy Ked­vességed a közelebbi székesfehérvári országos kiállí­tás iránt nemcsak folytonos érdekeltséget tanúsított, de gyakori személyes föllépése, a kiállítók buzdítása és általában e közhasznú vállalat erélyes támogatása által annak örvendetes sikerét kiválólag előmoz­dította. Minélfogva magamat kedvesen indíttatva érzem kedveltségednek, atyai szándékaimmal is találkozó ezen üdvös közreműködéséért, őszinte elismerésemet és meleg köszönetemet nyilvánítani. 20-kán,Kelt Schönbrunnban, 1879. évi augusztus hó Ferencz József s. k. Személyem körüli magyar minisztériumom ve­zetésével ideiglenesen megbízott miniszterelnököm előterjesztése folytán, az 1879. évi székesfehérvári országos kiállítás alkalmával szerzett kitűnő érdemek elismeréséül: gróf Zichy Jenő, a kiállítási országos bizottság elnökének, díjmentesen, Lipótrenderi kö­zépkeresztjét; Havranek József Székesfehérvár vá­ros polgármestere, és Braun Miksa, az osztrák déli vasuttársulat magyarországi képviselőjének, szintén díjmentesen a királyi tanácsosi czimet; Lederer Sándor budapesti háztulajdonos és bor­­sodmegyei birtokosnak, hasonlóan az illető dijak elengedése mellett, III. osztályú vaskoronaren­­delet; továbbá idősb Kolosváry Miklós fehérme­gyei tanfelügyelő, idősb Felmayer István székesfehér­vári gyártulajdonos, budahegyi Pauer Leo, a salgó­tarjáni vasfinomító társulat igazgatója, Schmidt Ká­roly nagybossányi bőrgyártulajdonos, Nádasy Kálmán baranya megyei földbirtokos és az ottani gazdasági egylet alelnöke, Mészöly Géza festőművész, Schier Ferencz székesfehérvári állami mérnök és Kreutzer Nándor ugyanottani háztulajdonosnak, Berencz­ Jó­­zsef­ rendőri lovagkeresztjét; Gebhart Ignácz székes­fehérvári birtokos, Seydl Lajos ottani városi kapitány, Máté Domokos budapesti fogorvos, Hüttl Tivadar ottani porczellánfestő, Brüll Lipót gőzmalmi igaz­gató, Zellerín Mátyás műbádogos, Klenner Ferencz budapesti óraműves és Quentzer Henrik ottani kalap­­gyárosnak, a koronás arany érdemkeresztet, és Petheő Imre kápolnásnyéki pezsgőgyáros, Thék Endre bu­dapesti műasztalos, Ruprech Károly palotai műasz­­talos, Jungfer Gyula, budapesti műasztalos, Say Rezső székesfehérvári iskolaszéki elnök, Porst Ferencz budapesti kocsigyáros és Walser Ferencz ottani harangöntő és gépgyárosnak, az arany érdemkeresztet adományozom, s egyúttal megenge­dem, hogy Szögyény-Marich László főkamarásmeste­­rem, v. b. t. tanácsosom, Fehérmegye­i Székesfehér­vár városa főispánja, Pauer János székesfehérvári r. k. megyés püspök, gróf Brunszvik Géza, báró Bánffy Ádám, Szögyény-Marich Géza és verebi Végh János földbirtokosok, Szalay Imre vallás- és közoktatás­­ügyi miniszteri elnöki titkár, dr. Czobor Béla nem­zeti múzeumi segédőr, Boda Imre kálózdi uradalmi igazgató, Fackl Károly, a magyar nyugati vasuttár­sulat főigazgatója, Robillard Ernő, az osztr. állam­­vasuttársulat kiállítási képviselője, Csapek József ugyan a társulat oraviczai mérnöke, Ullmann Lajos, dunagőzhajózási társulat budapesti képviselője és Márkusz Ignácz, a fővárosi képviselőtestület tagjának, elismerésem nyilvánittassék. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi augusztus hó 20-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. hogy csendesen, rendben és vérontás nélkül menjen végbe, és német dalárda szép énekét. Egyúttal elbúcsúzván a jó szebeniektől, ma reggel korán Segesvárra utaztunk; többen, köztük Kapp polgármester és Trausch supe­­rintendens,kik mindenütt velünk vol­tak, ki kisértek ben­nünket az indóházhoz. A regényes Küküllővölgy fénypontjára délben érkeztünk meg. Itt a polgármester német szónoklat­tal fogadott bennünket, üdvözölvén a tudomány em­bereit, melyre Pulszky magyar szavakban lelkesité a jelenlevőket, hogy azon nagy költőtől, ki itten esett el, táruljunk hazaszeretetei. Kocsiban vittek be, dia­dal-kapun át, melyen olvastuk »Üdvözlet a tudo­mánynak ;« és nemzeti zászlóval, hazánk és a város czimerével volt az díszítve. Ebéd után megtekintettem az elragadóan szép fekvésű ódon várost. Ezen felső város vagy vár helyen épült és kőfallal volt kerítve és a kapuk, bástya egy része még most is fenn álla­nak ; innen még egy magasabb csúcs emelkedik fel, erre egyenest 176 lépcsőn vagy kerülőn jutunk föl, hol az ó és uj gymnasium van. Ide járnak a fiúk naponként kétszer iskolába, a nagyszerű kilátást minden perczben élvezhetik az iskola vagy folyosó ablakaiból, leczke közben pedig a mellette levő kertben pihennek. Az itteni nagyszerű kilátást a közvetlen közelben az alsó város körül el­terülő hegyekre, az itt utazó Boner a legmegraga­­dóbbnak találta, melyet életében látott; nem hiában mondta az itten pihenő tanárnak igazgatója, kérdez­vén tőle »mennyi fizetése van?« »Ötszáz.« »Nem igaz, önnek kilenczszáz forint fizetése van, mert ez a kilátás megér négyszáz forintot.« Lemenvén a felső fellegvárból, az alsó vár kö­­r­ül nem rég készült sétányon pihentünk meg, alattam a nyüzsgő, előttem a szomorú emlékű csatatér, a hát­térben Fehéregyháza a Haller kastélylyal, balra a magas szőlőhegy, melynek háta mögött a muszkák észrevétlenül megkerülték magyarjainkat, kik a jobb­ra elterülő Goldbergen levő ellent már kezdték űzni, midőn körül lettek kerítve. »Igen kevesen menekül­hettek meg, uraim, arrafelé még nyitva volt az ut,« a Haller kastélyra mutatva, »Petőfi is megmenekülhe­tett volna, de rész irányt vett a zavarban és az oro­szok dsidái alá került.« Este száznál több teritékü fényes banquetten vendégelték meg a hazafias érzelmű szászok a zár­ülésre ide megérkezett tagokat. Ez alkalommal is ki­tűnt, mily jó érzelmeket plántálhat el egy két ember a fogékony keblekbe; ilyenek a többi közt Bakon és Fabricius képviselők, kiknek köszönhetjük, hogy az itteni szászok a legmelegebb rokonszenvvel viseltet­nek a magyarok iránt; ezt eléggé nyilvániták számos felköszöntéseikben. Holnap lesz a zárülés, mely után Keresden a gróf Bethlen Gábor vendégei leszünk; 31-én pedig a társulatból számosan utazunk a szé­kelyföldre, onnan Brassóba és néhányan Oláhország­ba is. S­z­i­n­n­y­e­i J. A történelmi társulat kirándulása. Segesvár, aug. 29. A történelmi társulat tagjai tegnap Nagy-Sze­­benből két kirándulást rendeztek, a kisebb rész a vö­röstoronyi szoroshoz utazott reggel kocsikon, a na­gyobb rész pedig délután külön vonattal Vizaknára. Itten már magyar beszéddel fogadtak bennünket, melyre Pulszky felelt, emlékünkbe idézvén, hogy hőse­ink vérétől pirosult föld az, melyre most léptünk, ép­pen azon helyen álltak honvédeink ütegei; dicsőité azok emlékét, buzdítván a jelenlevőket. Kocsikon vit­tek be bennünket Vizaknára, ezen magyar kis városba, hol a három felekezet templomait, ereklyéit, misemon­dó ruháit, szőnyegeit, és a kath. pap csinos kis régé­szeti múzeumát megtekintvén, a sóbányához értünk, hol a nők zubbonyt öltve, kezünkben gyertyával 216 lépcsőn mentünk le a nagyszerűen kivilágított bá­nyába , a karfával ellátott folyosókon körüljárva, lát­hattuk a művelés alatt levő óriási tárnákat, melyek cyclopsok számára sóból készült ragyogó termeknek tűntek fel előttem, mígnem elérkeztünk az ó­bányá­hoz ; ezen óriási kút fenekén gyertya­fény pislogott, egyszerre a fejünk fölött levő aknából tűz csóva do­batott le, mely zúgva érkezett le hozzánk és bevilágí­totta az egészet, láttuk ott alant a bányászt gyertyá­val kezében, a fölvezető lépcsőket, melyeket még a rómaiak vájtak oda, mig a csóva tőlünk a fenékre ju­tott 12 másodpercz telt bele; lekiáltottunk az ember­hez, kinek oláh szavai alig érthetően jutottak el hoz­zánk. Figyelmeztettek bennünket, hogy ne dobjunk le semmit, mert — a nehézkedés törvényénél fogva — ha az akna szájától csak borsónyi nagyságú kő esnék az ember fejére, azt átlyukasztaná. Mentünk fel. Megtekintettük a szabadban levő sósfürdőt, mely­nek szabad részében feneketlen a viz, itten a teli­tett só fenntartja ugyan az embert, de ki úszni nem tud, fölfordul benne és a nehezebb rész kerül alul. — Közel az úthoz van egy korláttal beke­rített, sókőből álló nyitott vagy beszakadt bánya, melynek meredek oldalain álltunk, midőn puskát sütöttek el fölötte, a lövés dörejszerüleg 16-szor viszhangzott, azután távoli mennydörgésszerüleg ös­­­szeolvadt a hang. Az egyik vízaknai ember elbeszél­te, mint hányta be bolt és sebesült honvédeinket az 1849-ki szerencsétlen csata után ezen feneketlen mélységbe­n bőszült ellenség. 8 óra után tértünk vis­­­sza Nagy-Szebenbe hol a »Hermannsgarten« helyi­ségben vacsora és zene mellett hallgattuk a magyar Budapest, 1879. hétfő, szeptember 1. Eladd-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési «3 ár : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra reggeli és esti kiadás együtt. ........... 2 írt 3 hónapra 6 » 8 hónapra ..••....•..12» Az esti kiadás postai különküldéseért felül­üzetés negyedévenkint ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Az orvosok s természetvizsgálók 20-ik nagygyűlése. (Negyedik nap.) Budapest, aug. 31. A mai nap kirándulásokra volt szánva s habár a tagok nagy része a fővárosban maradt, elég szép számmal mentek Gödöllőre, s még inkább Vise­­grádra. A gödöllői kirándulás a jelentkezők csekély száma miatt csak a rendes vonaton történt. Megérkezésüket mozsárdurrogás hirdette s a kiszálló helyen gr. Ráday Pál szolgabiró üdvözölte a megye nevében a vendégeket, a mire Jedlik Ányos válaszolt. Az egybegyült néptömeg éljenzése és a Rákóczy-in­­duló hangjai közt vonult a társaság a várkastély fe­lé. A vaspálya külső kerítése fel volt lobogózva s igen csinos diadal-kapuval ellátva. A diadal-kapuhoz érve Garon Dániel rövid lelkes szavakkal fogadta a város nevében a nagygyűlés tagjait. Innét az ezrekre menő sokaságon keresztül törve megindult a menet a kastélyba, hol Odray plébános vezette be az egyes termekbe a társaságot és minden egyes tárgyat meg­magyarázott.­­ A lakszobák közül csak néhányat tekintettek meg, mert a többi be volt zárva. Ezután a nagy termeken keresztül haladva, a nevezetes és be­cses emlékkel bővelkedő kápolnát s a ház többi részét s a kertet szemlélték meg. A kert mellett már ekkor körülbelül 50 kocsi várt. Karaván csa­patként vonult a Kálvária­ útán a hosszú kocsisor Harasztiba. Horváth Ferencz erdész volt a vezető a minta­­juhtenyésztő helyiségekben, bemutatván néhány finom gyapjucsomagot. Innét a hosszú kocsisor megindult Babaira, hol tehénkiállitás volt, és Besnyőre, hol Grassalkovics sírboltját tekintették meg. A tikkasztó hőségben visszatérve, a fogadó nagy termében már terített asztalok várták a kimerült tár­saságot. A három hosszú asztal teljesen benépesedett. A tóaszta­l sorát gr. Ráday kezdte meg a szokásos hivatalos felköszöntővel. Jedlik Ányos, Rudolf főher­­czeg egészségére ürítette poharát. Orbay Dénes lel­kes szavakban köszöntötte fel a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének tagjait, mire Jed­lik Ányos köszönte meg a szives és vendégszerető fo­gadtatást. Tamásy gyógyszerész Gödöllő népeit és hölgy­tagjait éltette. Dr. Pollák gr. Ráday Pált köszöntötte fel. Dr. Grosz Sándor, Losoncz város derék főorvo­sát, a nagygyűlés buzgó jegyzőjét, az orvosi tudomány bajnokát éltette. Ezután ismét Tamásy szólt igen kedélyesen, veterán tudósunknak Jedlik Ányosnak hosszú életet kívánva, kit a társaság többszörös ová­­czióban részesített. Az igen ízletes ebéd után a társaság kivonult a vaspálya állomásához, hol nagy népünnep volt. A környék legényei bemutatták a csárdás tánczok vég­telen sorát. Ezzel véget ért a kirándulás programmj­a. A vendégszerető és szives fogadtatást Jedlik Ányos köszönte meg, s a társaság esti nyolcz órakor vissza­indult a fővárosba. A Visegrádra rándulók már korán reg­gel az eskütér előtti kikötőnél gyűltek össze, hol a hajó készen várta őket s kevéssel 6 óra után útra kelt velük felfelé a Dunán. A kedvező idő üde reggeli levegőjének élvezése végett az egész társaság a hajó fedélzetén foglalt he­lyet, s míg Rácz Paliék élénk nótázásukkal mulattat­ták a vendégeket, addig alkalmunk nyílt szemlét tar­tani a jelenlevők között. A fővárost ezúttal Kada al­polgármester és Rupp tanácsos képviselték, ezeken kívül ott láttuk többek közt Sztupa Györgyöt, dr. Batizfalvyt, dr. Gebhardt Gyulát, Vadnay Károlyt, Bódogh Alb. orsz. képviselőt. A hajót Bogdánban taraczklövésekkel üdvözölték s miután az utasok az ottani tűzoltó s helyi zenekarok felváltott zenéje mel­lett partra szálltak, Földváry Mihály, pest megyei al­ispán és Matyók Bencze szolgabíró üdvözölte őket, s ezután az impozáns látványt nyújtó bánya megtekin­tésére indultak, s rövid tartózkodás után a tulajdo­nos vendégszerető házánál gyűltek össze barátságos lakomára. Az itt elfogyasztott reggeli után tánczra kerekedett öregje, fiatalja, miközben nem maradt el a toasztok hosszú sora sem. Földváry Mihály a ki­rályra, Vadnay Károly a jelenlevő két nő-doktorra, Szeibold Mária s Hugonay urhölgyekre, többen a házi-gazdára, a hölgyekre stb. emeltek poharat. Bog­dánból a társaság Visegrád felé folytatta útját, s mindjárt a megérkezés után a romok megtekintésére indult. A romok megszemlélése után dr. Bakody sana­­toriumában jött össze a társaság, hol tüzetesen szem­lélés alá vette a kitünően berendezett vizgyógyinté­­zetet. Egy órai időzés után a hajóra szálltak, hol csak ezután következett a társas ebéd, fűszerezve számtalan sikerült pohárköszöntővel. Ebéd után Rácz Pali újból i&kezdte a csárdást, melynek a fővárosba érkezéséig vége sem szakadt. Jelen voltak e kedélyes kiránduláson dr. Tatayné, dr. Rózsayné, dr. Batiz­­falvyné, Kriegnerné, Sztupa Jenni, dr. Hamaryné, Vadnay Károlyné, Sztupáné, dr. Bódogh Albertné, Hindy Gézáné, Devecsery Ignáczné, Salamonné, Rozsnyay Mátyásné, Batizfalvy Erzsike és Ilona, Szász Zoltánka, Hamary Melinda, Petykó k. a., Nikó Hortensia, Forty k. a. (Miskolczról.) Kées és Forst­­ler kisasszonyok. (Ötödik nap.) Szeptember 1-én. Ma reggel néhány szakülés folytatta működését; délután 1/22-kor lesz az uj városháza nagy­termében a nagy választmány ülése s este 6 órakor a vegytani intézetben a vándorgyűlés alkalmából rendezett igen érdekes tudományos est három természettudományi előadással. II. Orvossebészeti osztály. Elnök: Batizfalvi. Jegyző Báron. A jegyzőkönyv felolvastatik és hitelesíttetik. Dr. Bakó Sándor tanársegéd a thermocauser alkalmazása, álképletek kiirtásáról szól, mely akkor tétetik alkalmazásba, mikor már a kést a rák kiirtá­sára alkalmazni nem lehet. A thermocauser továbbá akkor jut érvényre, hogy ha hátramaradt részeket gyökeresen akarnak kiirtani. A lefolyás rendesen jó, láz is csak mérsékelt, kinyulás nem mutatkozik. Dr. S­i­k­l­ó­s­s­y Gy. m. t. helyett dr. Goldzie­­her az antiseptikus gyógyeljárásról szól a hályog­­műtétnél. Több év óta tapasztalja, hogy hályog­­műtétnek gyógyulási aránya a télen kedvezőbb,­­ mint nyáron, okát az erjedésben keresi és azért az antiseptikus eljáráshoz fogott és műtétért 3 százalé­kos bórsav elporlasztása alatt kezdi meg, mit a sze­mészek még eddig nem tettek. Becsepegtetésül bór­­savas atrogrint használ, mit az itteni gyógyszerész dr. Kriegler ügyesen állít elő. Az eredmény oly jó, hogy hat hó alatt 80 műtétnél nem fordult elő elge­­ngedés. Az eljárást mindenkinek ajánlja. Az előadást, Siklósy megérkezvén, maga végzi be. M­á­t­h­é Domokos három esetet mutat be, a­kiken véghezvitt műtétek után meleges fogkészüléke­ket alkalmazott. Dr. Pete Lajos bemutatja a Navratil-féle or­­gantinkötést, melynek előnye az eddigiek fölött a nagy könnyűség, olcsóság. Egyúttal egy másik férfi­beteget mutat be, kinél a hüvelykficzam a kéztő kö­zépcsont fejecsének törésével ritkább szövődéssel for­dult elő és kinél végzett csonkolás után a hüvelyk teljesen használható lett. Dr. Szohner a tüdővész keletkezése, lényege és gyógyíthatóságáról tart érdekes előadást. Kiemeli, hogy a pneumatikus gyógymód által a tüdő­vész kezdet­leges állapota meggyógyítható, a pusztulás nem terjed, mit semmi éghajlatnak befolyása létesíteni nem képes. A tüdővész második szakában, mint, több heti köhö­gésnél, szinte használ a pneumatikus eljárás, ha mind­járt kezelés alá kerül. A harmadik szakban a gyó­gyulás szinte még elérhető, de ritkán. A fődolog marad a pneumatikus gyógymód minél előbbi hasz­nálata. Dr. Jelenffy Zoltán, a torokbajok kü­lönleges orvosa, előadást tart a hangizomról és a hang­sorozatokról és kimutatja logikai és kísérleti bizonyítékok alapján, hogy a hangizomról eddig di­­­vő nézetek tévesek. Nézetét a következő pontokban adja elő: 1. A pajzsporc rögzítésnél a hangporc közép­állásba jő a hangizom összehúzódása által. 2. A hangszalagok rövidülnek (köhögés, eről­ködés s. a. t.) 3. A hangképzésnél mindig működik. 4. Kiegyenesedésénél a gége elzárását tökélye­­síti, csak mellhang jöhet létre. 5. Ki nem egyenesedve, csak fülsethangot szül. Az előadás nagy tetszésben részesült. Orvos belgyógyászati osztály, osz­tályelnök dr. Weszelovszky, jegyzők: Hochhalt és Zelik. Dr. Hochhalt a vándor­máj egy ritka ese­tét mutatja be. Az egyén nehéz emelés után balcsi­­pőjében fájdalmat kapott rögtön és ájultan összero­gyott. Azóta vándormájat kapott. Értekező leírja a kórállapotot, annak okát, és felemlíti, hogy ily eset csak 11 van az irodalomban megemlítve. Végü­l a be­teg enyhülésére Müller magántanár utasítása szerint készített haskötést mutat be. Utána dr. Löw Sámuel, a Pester med. Presse szerkesztője a Victoria nevű budai keserű víz forrásáról ad közleményt. Előrebocsátván, hogy Budapest a jelen naggyülésen szétosztott mono­­graphiájában Say tanár a keserűvizekről értekezik de a Victoria nevű uj forrást nem említi, ez inditja arra, hogy röviden szóljon róla ; kiemeli annak kiváló tömöttségét és különösen fölötte nagy keserű só tartalmát. Szól valamennyi budai keserűvízről és e tárgyról egy behatóbb tanulmányt más alkalomra tart fönn magának. Dr. Ellischer Gyula magántanár az előadást kiegészítő megjegyzései után a szakosz­tály az előadásnak évkönyvbe való fölvételét egészen elfogadta. A közegészségtan és orvosrendé­szeti szakosztály mai ülésén elnököl dr. Bó­dog. Jegyzők voltak: Imre József és Rózsahegyi Aladár. — A jegyzőkönyv felolvastatván s előadás nem lévén, a szakosztály indítványok megvitatásával foglalkozott. Az első indítványban egy orsz. egészség­­ügyi szövetkezet eszméje fogadtatott el elvben és dr. Dulácska Géza bízatott meg a módozatok előterjesz­tésével oly egyesületek alakítására, melyek által a közegészség ügye emeltetnék. — Dr. Glück egy or­vos törvényszéki szakmunka kiadatását ajánlja, te­kintettel az uj büntető codexre, melyet úgy orvosok, mint jogászok használhassanak. A központi bizottság lesz felkérendő, hogy a pályadíjak kitűzésénél egy ily értelmű munka létrejöttét támogassa. Az albizottság jelentésében dr. Hubay »Az el­­kényeztetésről stb.« tartott értekezését az évkönyvbe felvenni ajánlotta, valamint dr. Laufenauer Károly önálló kutatáson alapuló értekezését is. Dr. Kelen indítványára a Diphtheritis ragályzási módozatainak megállapítását s az ellene alkalmazandó egyöntetű évszabályok felállítását tartalmazó jelentéstételre hi­­vatik fel dr. Patrubány, ki a megbízást elfogad­ja. Az agybántalmak kóroktanában és boncztaná­­ban további kutatások eszközölhetése czéljából elő­adókat Kétli és Jaufenauer tanárok bízatnak meg. Patrubány ajánlja, hogy a szakosztály tegye magáévá indítványát, melyben a központi bizottság felkéretik arra, hogy a természetvizsgálók gyűlése ezentúl csak minden második évben tartassék meg. Sasy a gyermekek nagy halandóságára hívja föl a szakosztály figyelmét, mire a szakosztály azon óhaját fejezi ki, vajha e kérdés tanulmányoztatván, a jövő ülés tárgyát képezhetné. Több tárgya az ülésnek nem volt. Az elnök és jegyzőknek jegyzőkönyvileg köszö­net szavaztatván, az ülés feloszlott. Az egyetemi tanév ünnepélyes meg­nyitása. Budapest, szept. 1. Ma délelőtt nyilt meg a budapesti m. kir. tud. egyetemen az 1879—80-ki új tanév T­r­e­f­o­r­t Ágos­ton s Pauler Tivadar miniszterek, a dékánok, tanári kar s tanuló ifjúság jelenlétében. A tanárok igen cse­kély számban jelentek meg, vendégek csaknem egé­szen hiányzottak. A nevezetességek közül felemlítjük a következőket: Hunfalvy János, Greguss Ágost, Budenz, Konek, Szilágyi, Horváth Cyrill, Gyulay Pál, Montedegoi Albert Ferencz stb. Az ünnepély megnyitása előtt a közép­asztal­nál Lenhossék rektor, Kerékgyártó s Stockinger dékánok foglaltak helyet s elől a komikus középkori jellegű öltönybe öltöztetett pedellusok. Lenhossék megkezdvén beszédét, felemlíti, hogy az egyetem újjá­szervezése óta 89 rektor volt előtte s köztük az ő atyja is. Közli azután a statisztikai adatokat az egye­temről. A múlt évben 158 tanár 175 tantár­gyat adott elő. A tanárok közt volt 64 rendes, 15 rendkívüli, 67 magán, 6 helyettes, 6 tanító s 25 tanársegéd Uj tanszékre is volna még szükség, külö­nösen az anthropologiára. Név szerint is felsorolva ezen adatokat, kiemeli Stockinger nyugalmaztatá­­sát s Somhegyi Ferencz halálát s az utóbbiról egy kis nekrológot mond el. Végül Szeiff József questor, Tarsovics Lázár nyug. tanársegéd s egy hű szolga haláláról emlékezik meg. A tanárok kitüntetéséről részletes kimutatást közöl, kik lettek az orsz. képző­művészeti tanács s akadémia tagjai, kik nyertek érdemjeleket s kik nyer­tek a magántanárok közül külön pénzsegélyeket. (Ezen részletezést mellőzni is lehetett volna.) A tanulók száma az első félévben volt 3046, másodikban 2941, legnagyobb részt jogászok, az orvosi szak hallgatói­nak száma azonban örvendetesen szaporodott. A hall­gatóságnak fele része római katholikus, negyedrésze zsidó volt, a többi megoszlott; külföldi volt mintegy 1­10 része a horvátokkal együtt. A szigorlat­i képe­sítő vizsga statistikájából kiemeljük, hogy 111 tanár­jelölt közül megbukott 51. A hittani kar Sárkány Miklós apátot, a jogi kar Szentkirályi Mórt tisztelet­beli doktori oklevéllel tüntette ki. Az egyetemi polgá­rok közt ösztöndíj gyanánt 51,180 frt s azonkívül még 7817 frt szorgalomdij, 1983 frt betegápolási költség osztatott szét. Nincs egyetlen egyetem sem, mely a tanulók segélyére ennyit fordítana. Tandijelengedésben részesültek összesen első félévben 421-en, másodikban 739-en, pénzértékben 14,459 frt lut ki. A tandíjból 11,780 frt jutott a ta­nároknak. Minden hallgatóra félévenkint 20 forint esik. A volt tanulók közül többen utazási ösztöndíjt nyertek 6000 frt értékben. A múlt évben az egyete­mi kóroda épület készült el s azután a bonezterem. A boneztan emelkedéséről 25 évi működése alatt ily nagy tanúságot nem tehet. A belgyógyászati terem is valószínűleg készen lesz egy év múlva. Az egész egye­tem évi budgetje 791,994. Felemlíti továbbá, hogy a királyi pár ezüst la­kodalma alkalmával külön ösztöndíj alapitatott, a tanulmányi rend különösen beh­atásokra nézve meg­változtatott, a világtörténelem tanszéke három rész­re osztatott, hogy okt. 4-én, mint a király neve napján, ezután előadások nem tartatnak (az ifjúság még csak meg sem éljenezte), s végre, hogy Kovács Se­bestyén Endre özvegye 12.500 frtnyi külföldi uta­zási ösztöndijt tett le orvosnövendékek számára. Ezután köszönetet szavaz a miniszternek, a tanács­nak s átadja az aranylánczot az uj rectornak, Margó Tivadarnak, remélvén, hogy az uj »nagysága« az ő régi kedves barátja, buzgó s szakavatott működése által az egyetem ügyét felvirágoztatja. (Éljenzés.) A felöltöztetések után Margó az uj dékánokkal (Greguss, Sághy, Stockinger s egy pap) elfoglalta he­lyét az asztal mellett. A tudós uj rector Margó Tivadar néhány szokásos megnyitó szó után részlete­sen kiemeli azon nagy haladást, mely az egyetem­n észlelhető, s azután felsorolja a hiányokat, különösen természettudományi téren. Nincs anthropológiai s csillagászati tanszék, a bölcsészeti kar természettudo­mányi ágai közül csak a vegytan tanszéke van kitü­­nőleg ellátva intézeti helyiségekkel. Kifogása van az ellen is, hogy a bölcsészeti kar oly sok különböző tu­dományágat foglal magában, hogy maga a bölcsészet, melynek oly nagy fontossága van, a mi egyetemün­kön annyira el van hanyagolva. A természettudományokban a parányok, a mér­­tanban a tér és idő s más tudományokban más böl­csészeti axiómák nélkülözhetlenek. A tudománynak Baco szerint, sem hangyához, sem pókhoz, hanem

Next