A Hon, 1879. december (17. évfolyam, 288-313. szám)
1879-12-02 / 289. szám
289. szám. IV. évfolyam. Szerkesztési iroda, s Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető mindem közlemény te szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, Reggeli kiadás. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok* tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhivásA HOU XVII. évi folyamára. Előfizetési árak : Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. ipS»"Az előfizetés postai utalvánnyal Budapestre, a »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala, Budapest, deczember 1. A kormány a főváros veszélyéről. Megértük azt is, hogy az indemnitás feletti vitára elégséges egy fél óra. Jelezte Simonyi Lajos és Simonyi Ernő a két ellenzék bizalmatlanságát a kormány iránt; elmondta Csanády úr stereotyp dictióját, a rendreutasítással egyetemben, — és meg lön szavazva egy évnegyedre a kormánynak a költségvetési indemnitás. Ez jelentékeny haladás a valódi Parlamentarismus felé, és reményt nyújt arra is, hogy évtizedek múlva talán még abban is elérjük Angliát, hogy a költségvetési vitát is elvégezzük annyi nap alatt, ahány hét kell arra most. De nem ez volt a mai nap főtárgya, sőt Helfy extemporisatiója sem, ki ahelyett, hogy beszélt volna a tárgyalásra következett azon javaslatról, mely szól a cseléd-, kocsi- és lótartási adó eltörléséről, hosszasan tiltakozott az adóemelések ellen, amik következnek ; mert hát elfogadta ugyan a kormány javaslatát, de azért csak szidni kelle a kormányt, mert e nélkül szélball dictio meg nem eshetik, hanem hát a napirend főtárgya azon válasz volt, melyet Péchy közlekedési miniszter adott Királyi Pálnak, a fővárosi Dunaszabályozás, illetőleg a külföldi szakértőknek erre vonatkozó véleménye tárgyában hozzá intézett interpellációjára. Hetek óta tartják némely emberek és hírlapok emiatt izgatottságban a fővárost, mert a külföldi szakértők véleményét oda magyarázták, hogy ezek a fővárosi Dunaszabályozást feltétlenül és egészen elítélik, és másfelől: feltételezték a kormányról, hogy ez makacsán ragaszkodva a régi tervekhez, összedugott kézzel fogja a főváros pusztulását nézni, és a külföldi szakértőknek elfogadható és érvényesíthető véleményét is ignorálni fogja. Ezek a feltevések igen alkalmasak voltak a fővárosi polgárság izgatására, mert egyfelől: biztosan bekövetkezőnek tünteték fel a veszélyt, és másfelől a kormányt annak tétlen nézőjéül adták ki. Így keletkezett aztán a monstre-deputatio eszméje, mely olyan tisztességes alakba jön öltöztetve, hogy sokaknak még elég sem volt; olyan kevés belátást tételeztek föl a kormányról és olyan kevés tiszteletet akartak az iránt tanúsítani. Ezzel kapcsolatba jöttek aztán a miniszteri válságról és a kabinet-rekonstrukczióra vonatkozó hírek is ; és így volt sensatio elég azok számára, kik csak a lelkiismeretlen izgatásból élnek. Hanem hát a sensatiós napoknak — úgy látszik — Péchy mai válasza, egyelőre legalább, véget vetett. Egyfelől : egész tárgyilagossággal előadta a fővárosi Dunaszabályozás rövid történetét, miből kitűnik két dolog ; egyik az, hogy eddig sem volt ez ügy oly hebehurgyán és külföldi szakértők megkérdezése nélkül vezetve, mint föltüntetve volt ; mert Dahlman, Wex, Engert, Culmes, Lalande európai szakértők úgy a dolog kezdetén (1870—1-ben) mint ezen tervek módosításánál (1873.) meg lőnek kérdezve és tanácsaik szerint jártak el ; bár azt tagadni nem lehet, hogy hiányos adatok és a (promontori ágra nézve) hibás föltevések alapján ; de másodszor kitűnik az is, hogy e hiba és mindaz, a munka (mederszorítás, soroksári Dunaágelzárás) mely most megtámadva és részben a külföldi szakértők által is rosszalva van : évek előtt jön befejezve, és azokhoz ennek a kormánynak absolute semmi köze nincs. Tehát igy a tervek föltétlen elitélése (mire csak a mi laikusaink vállalkoznak , de mit a külföldi szakértők most sem merészelnek) mint a kormány vádolása, a múltra nézve teljesen elesik. Másfelől azonban kitűnt Péchy beszédéből az is, hogy a most megkérdett külföldi szakértők is a veszélyre vonatkozó jóslatukat részben a mederszorítás tovább folytatásához fűzték ; mit a kormány nem szándékozik tenni , részben annak 250 ölnyire történt megszorítására alapíták , pedig ez hibás adat, mert 500 ölnél nem kisebb, a legnagyobb megszorítás. Azonban mégsem hány szemet a kormány azon konstatált tény előtt sem, hogy a promontori Duna-ág mélyíthetésére nézve, a tervezők csalódtak, hogy a vízduzzadásból könnyen keletkezhetik veszély a fővárosra nézve, és ezért Péchy kijelenti, hogy nemcsak kész a külföldi szakértőknek a soroksári ágra vonatkozó javaslatát elfogadni , de addig is míg (tavasszal) az ajánlott bukógátokat létesíthetné , a mostani gát elvágásáról intézkedik, mihelyt a fővárost veszély fenyegeti , mégpedig fővárosi és vidéki szakértők meghallgatása után történt óvóintézkedések mellett, hogy a veszély biztosan elhárítható és a vidéknek minél kevesebb kárt okozó legyen. Péchy beszéde megtette hatását; Királyi Pál, a fővárosi ellenzéki vezér, teljesen megnyugodt abban, sőt sajnálkozott, hogy az a főváros izgatottságát meg nem előzte, megfeledkezvén arról, hogy azok okai ennek, kik a kormányról már eleve rosszat tesznek fel, — vagy legalább híresztelnek és pedig, mielőtt nyilatkozott volna. Ezeket kell felelősségre vonni az izgalomért, és nem a kormányt ! Most már nem marad egyéb hátra, mint hogy szerdán a fővárosi bizottság, izgalmas rosszalás helyett — fejezze ki a polgárság nevében a miniszterelnöknek köszönetét, a tervezett intézkedésekért. De ezzel ne tekintse az ügyet sem maga, sem a kormány részéről bevégzettnek. Maga részéről legyen éber, tegye meg szintén az óvóintézkedéseket; a kormánytól pedig követelje meg, hogy szavát azonnal váltsa be, tegyen meg minden szükséges intézkedést a főváros biztosítására. De mi követelünk ennél még többet is. A palliatív intézkedéssel — a végleges munkát se meg ne rontsa, se el ne halassza , hanem úgy a Dunára, mint a Tiszára nézve pontról pontra állapítsa meg a teendőket , a külföldi szakértők véleményének tekintetbe vételével is; és ezt terjessze az országgyűlés elé, hogy ez láthassa az egész tervet, annak minden fázisát és költségét és megfelelelően intézkedhessék; mert az nem járja, hogy ma elrontsuk azt, mit tegnap építünk. De azt már ma konstatálhatjuk, hogy a »hetzmeisterek« újra felsültek; a kormány javára vált az, mit ellene akartak kizsákmányolni ! — Az országgyűlési szabadelvű párt folyó hó 2-án délután 6 órakor értekezletet tart. — A főrendiház, folyó évi deczember hó 2-án, d. e. 11 órakor ülést tart. — A közmunka és közlekedési miniszter elrendelte a tiszalct-vashegyi keskenyvágányu vasútnak kiépítését. E vasút kiépítése ugyancsak a gömöri vasutakkal egyetemben lett még elhatározva, míg a kivitelre csak most került a sor. Az építési előmunkálatokra 900.000 frt előirányoztatott, mi a kormány által jóvá is hagyatott. — Zichy Ferencz gróf lemondása A hivatalos lap tegnapi száma a következőket közli: Ő császári és apostoli királyi felsége, folyó évi november hó 26-áról kelt legfelső elhatározásával gróf Zichy Ferencz cs. és kir. nagykövetnek Konstantinápolyban, benyújtott lemondási kérvényét legkegyelmesebben elfogadni, s nevezettnek a m. kir. Szent-István rend nagy keresztjét díjmentesen adományozni méltóztatott. — Illetékes helyről vesszük a tudósítást, hogy a magyar átalános hitelbank igazgatósági tanácsa, az intézet vezérigazgatója Weninger Vincze elhunyta által az intézet igazgatóságában megürült állomásra Pallavicini Ede őrgróf urat, a m. kir. pénzügyminisztérium osztálytanácsosát vette ki rá Budapest, 1879. Kedd, deczember 2. jBQadd-hivatal: Barátak tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési 1ij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....................................................2 frt 3 hónapra ..........................................................6» 6 hónapra ......................................................... Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számutatik. tájba , és bizton remélhető, hogy nevezett megválasztatása esetén ez állomás elfogadására hajlandó leend. A választás foganatositására a részvényesek közelebbről rendkívüli közgyűlésre fognak összehivatni. Melegen üdvözöljük e tervet. Weninger után tekintélyesebb s szakavatottabb egyént, ki mind szorgalma, mind családi összeköttetései által az oly fontos intézetnek nagy hasznára lehet, alig kaphattak volna. P. legjelesebb mágnásaink közé tartozik s fiatal kora daczára igen sok érdemet szerzett. Nem kételkedünk, hogy a részvényesek is örömmel fogják e kijelölést üdvözölni. — A mentelmi bizottság, ma d. e. 11 órakor tartott ülésében először Nagy György mentelmi ügyét vette tárgyalás alá, de annak meritumába nem bocsátkozott, hanem az iratokat kiadta Nagy Györgynek az adatok megszerzése végett. — Madarász József képviselő mentelmi ügyében a bizottság elhatározta, hogy Madarász kiadását fogja a háznak javasolni.. — Orosz-török barátság. Mint a »P. Ll.«-nak Konstantinápolyból hiteles forrásból írják, Lobanon herczeg mielőtt utóbb Konstantinápolyból Livádiába távozott volna, ezt a malicziózus megjegyzést tette : »Már most nyugodtan távozhatom innen, mert Anglia követe sokkal jobban végzi az orosz követ teendőit, mint magam.« Tudni kell, hogy Lobanow ezen nyilatkozata azon időpontra esik, mikor Layard erélyesen sürgeté a reformok keresztülvitelét, mit aztán maga Lobanow herczeg is ajánlt. — Másfelől azt írja a levelező, hogy a szultán, Anglia háta mögött Oroszországgal czimborál s Lobanov elő is terjesztett a cárnak egy javaslatot az orosztörök szövetség megkötése iránt, bár ennek még eddig semmi foganatja nem volt. A képviselőház közlekedési bizottsága, ma délután tartott ülésében, melyen a kormány részéről Péchy miniszter és Hieronymi államtitkár voltak jelen, az utakról szóló törvényjavaslatot folytatta. Felolvastattak mindenekelőtt Budapest fővárosnak és Pozsony városnak a képviselőházhoz e tárgyban intézett kérvényeik. Budapest kérvénye vétetvén tárgyalás alá, Kálmán Lajos, Ráth Károly és hozzájuk csatlakozva Ivánka Imre a kérvényt támogatván, azt indítványozzák, hogy a törvényjavaslat 60 §-a után tétessék oda, hogy a törvény intézkedése Budapest fővárosra nem terjesztetik ki. Ha ez nem fogadtatnék el, a kérvény pontonkinti tárgyalását kérik. Ugron Gábor azon megjegyzésére, hogy Budapest főváros kedvéért külön törvény alkotása nem indokolt, a bizottság többsége a külön törvényre vonatkozó indítványt mellőzvén, a kérvény pontonkint való tárgyalásában állapodott meg. A kérvény azon óhajtására nézve, mely szerint Budapesten, ha az egyenes adó 60 frtot meg nem halad 3 frt — ha 100 frtot meg nem halad 4 frt és minden további 50 frt egyenes adó után 1 kézi napszám lenne megváltandó, továbbá 20 és 60 év közt levő, egy háztartásban élő férfi családtag, cseléd, segéd, vagy alkalmazott után egy kézi napszám váltandó meg; továbbá, hogy az 1870. X. t. sz. 8. §-ának b) pontja érvényen kívül helyeztessék — a kérvény e pontjaira nézve — mondjuk — a bizottság azt határozta, hogy a fővárosra nézve is érvényben maradjon azon kulcs, melyet a bizottság a törvényjavaslat szövegére nézve megállapított. E határozat indokául azon tekintet szolgált, hogy miután Budapest városa összes utait saját pénztárából készítteti, ha e czímen több jő be, mint amennyi a közmunkatanács által a hatáskörébe eső czélokra felhasználtatik, azt a főváros más községi pótadóinak alábbszállítására felhasználhatja. Meghagyatott tehát a javaslatnak a bizottság által megállapított szövege azon megjegyzéssel, hogy a bejövendő összegből 100,000 főt a közmunkatanács rendelkezésére bocsáttassék, a többi pedig határozottan közlekedési czélokra fordíttassék. A kérvény többi része felett hosszabb eszmecsere fejlődvén ki, a bizottság végre abban állapodott meg, hogy a törvényjavaslatnak a bizottság által elfogadott szövegezésével összefüggőleg a miniszter javaslatot terjesszen a bizottság elé, melyben úgy Budapest, mint Pozsony város kérvényében kifejezett óhajtások a lehetségig figyelembe vétessenek. Ezzel az ülés véget ért A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor, Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésében mindenekelőtt elnök fölvetette azon kérdést, vajjon a csődjavaslat tárgyalását mikor kívánja a bizottság megkezdeni ? Emmer és Chorin utalnak arra, hogy e javaslat előadója a delegátió tagja lévén s miután a képviselőház körülbelül deczember 10-től jan. 20-ig szünetelni fog és azon organicus tvjavaslat tárgyalásának félbeszakítása nem kívánatos, a tárgyalás csak a szünetek után kezdessék meg, miáltal a szakközönség is alkalmat nyerend a javaslathoz hozzászólni. A bizottság e nézetet magáévá tette, és a tárgyalást a jövő január 20-ig elhalasztotta. Következett Teleszky határozati javaslata a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvénynek a közjegyzők hatáskörének szempontjából leendő módosítására vonatkozólag. Indítványozó indokolja javaslatát azzal, hogy egyrészt a megteremtett közjegyzői intézmény fennállásának biztosítása, másrészt a hagyatéki ügyek szakszerű, gyors és egyúttal olcsó ellátása lehetővé tétessék. Tisza Kálmán mint belügyminiszter előadja, hogy e két szempontot ő is helyesnek tartja s már a gyámsági törvény tárgyalásakor 1877 évi május 21-én maga is egy módosítványt nyújtott be az illető §§-okhoz, melyben a belügyminiszternek fenntartani akarta a jogot, hogy fennakadások esetében elrendelhesse a közjegyzők igénybe vételét. E módosítvány akkor el nem fogadtatván, mindössze csak ily értelmű felhívásokat intézhetett a törvényhatóságokhoz. Hajlandó olynem a határozati javaslat elfogadására, mely szerint a közigazgatási eljárásokra nézve már 48 megyében megállapított olcsó skála mellett a közjegyzők látnák el a hagyatékokat, de egyúttal azon esetre, ha a közjegyző nem győzné a hagyatékok tárgyalását, a közigazgatási közegek segíthessék. Miután e tárgyhoz még Teleszky, Emmer, Schmaus, Bokross és Chorin hozzászóltak, a következő módon szövegeztetett a határozati javaslat : »Utasítsa a ház a kormányt, hogy a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. XX. t. cz.-nek oly szellemben módosítása iránt terjeszszen be javaslatot, mely szerint a hagyatékok tárgyalása rendszerint a közjegyzőkre bizassék, — oly módon azonban, hogy a hagyatéki tárgyalások kellő olcsósága biztosítva legyen.« A kormány részéről megigértetett, hogy az ily értelmű novella lehetőleg még A „HON“ TÁ1CZÁJA. »Csongor és Tünde« — Színjáték öt felvonásban. Irta Vörösmarty Mihály. Először adatott a nemzeti színházban decz. 1-én. — Bűbájos mese Argirus királyfiról és tündér szép Honáról. Idegen földről került, de úgy meghonosult nálunk, hogy nemcsak ezt vásárolja a nép leg örömestebb a ponyváról, hanem szóbeli mesélgetéseibe is átment a szép »História.« Vörösmarty Mihály e tündérmesét vette alapul, midőn »Csongor és Tünde« czimü ötfelvonásos színjátékot írta; alapeszméje ugyanaz mindkettőnek : a hűt és kitartó szerelem boldogulása: a mesében is inkább csak annyi az eltérés, amennyire a drámaírásnál szüksége volt, a legnagyobb, de legtermészetesebb eltérés pedig az, hogy Vörösmarty »Csongor és Tündé«-je már egészen magyar tárgyú, amire a szerző minden valószínűség szerint a mesének fenn említett meghonosultága folytán érezte magát indíttatva. »Csongor és Tünde« mindezideig nem került színre. A színjáték szépségét, költői voltát mindenki elismerte, de színre hozni abban az alakban, melyben Vörösmarty megírta, nem lehetett. A nemzeti szinház igazgatója, Paulay Ede úr vette magának a fáradságot, hogy Vörösmarty szinjátékát színre alkalmazza s azt a költő születésnapja évfordulóján előadatta. Méltó megünneplése volt ez elhunyt jelesünk emlékének. Köszönjük ezt meg szépen Paulaynak, ki ez által megint nem kis mérvben szaporította azon érdemeket, melyeket igazgatósága alatt eddig is szerzett. Mielőtt Paulay jelenetezéséről szólunk, meg kell emlékeznünk az eredeti szerkezetről. Az első felvonásban Csongor az arany almát termő fa ültetőjével, Tündével találkozik, aki Ilmával, szolgálójával lő. Rövid együttlét után Tünde távozik. Hasztalan a szerelmes Csongor esdeklése a szerelmes Tündéhez. Tünde kénytelen távozni. Csongor azt sem tudhatja meg, hol keresse Tündérhonban fényes ablakot. Urnától tudakozódik, a ki kétértelmüleg ilyen utba igazitást ad: »Sík mezőben hármas ut. Jobbra, balra szerte fut, A középső czélra jut.« Ez expoziczió után a második felvonásban Csongor a hármas ut vidéken van. Tűnődik, hogy melyik a középső ut ? Találkozik egy kalmárral, egy fejedelemmel és egy tudóssal. Kérdezősködik tőlük : merre van Tündérbon ? Azok betegnek, eszelősnek, ábrándozónak tartják s magára hagyják Csongort. Ekkor találkozik Balgával, a jó kedvű, nagy gyomrú földművelővel, kinek Böske feleségéből lett Ilma, tündér-szolgáló s Csongor úgy okoskodva, hogy : »Ostobának kedvez a sors, Úgy beszélik, és való,« utitársul, szolgálatába fogadja azt. Ennek csakugyan hasznát veszi. Balga ugyanis eltűnt hitvesét keresi s a hármas útnál egy szamárfület találván, melyet Ilma vezetőül hagyott az ő számára, felkiált : »Szamárfület találtam És tehéncsapást; ha ez nem Böske lába, vesszek el« Csongor nyomban fölfedezi a homokban Böske lábnyoma mellett a Tündeét. De hát, hogy lehessen a nyom után is oly hosszú útra indulni, mikor »a láb is elkopik, mig elér oly messzire.« Szerencsére három ördög jön, kik összevesznek a varázsbocskoron, paláston és ostoron. Csongornak sikerül csellel magáévá tennie varázseszközöket, melyeknek segélyével »hipp! hopp !« ott teremhet Tündérországban. Balgát a megcsalt ördögök viszik oda egy kordén. A harmadik felvonás már a Hajnal palotája előtt, a tündértömkelegben játszik. Csongor itt újra látja Tündét, de Tünde nem találkozhatok, nem beszélhet vele, mert »------e hazában, A mely lány szól kedveséhez, Eljátszotta kedvesét, Eljátszotta szive üdvét.« Hiába unszolja őt Ilma, hogy »Asszonyom, nem volna jó, míg időnkben tart, ölelni ?« Hiába esdekel Csongor lángzó, megindító szavakban, Tünde elmegy szótlanul. A felvonás végén Mirigy a boszorkány, s a három ördög szövetkeznek Csongor megrontására. Mirigynek az a szándéka, hogy a Tünde fejéről levágott arany hajjal Ledért ékesíti fel, s ezt szeretteti meg Csongor által A boszorkány magával viszi Ledért, mialatt kárörvendve mondja magában: »Csongor, ezt neked szereztem, Ennél lelj utált szerelmet!« A negyedik felvonás Mirigy háza udvarán történik. Ide adott találkozót Tünde Csongornak. Mirigy a házat tisztes özvegy képiben foglalta el. Mirigy, hogy cselje jobban sikerüljön, ráveszi az egyik ördögöt, Kurrah-t, hogy Balgát zárja el, s ő Balga ruhájába öltözve, szolgálja Csongort; aztán, ha Tünde jő, hintse be Csongor szemét álomporral, hogy elaludjék s ne beszélhessen Tündével. Mirigy betanítja húgát, Ledért, hogyan ejtse hatalmába Csongort ? Mikor Tünde jő, akkor már Csongor csakugyan mélységesen alszik; hasztalan ébresztgeti Tünde. »Csongor ! ébredj — mint derültség Arezod olyan, napja nincs-e ? Nincs-e fény, mely elfogadjon ? Égve, aggva kedvelődet ? Nyisd fel, ab, nyisd a szemed, Mely megbirta szivemet, Mely belőle, mint korán nőtt j Szép virágot, a szerelmet i Fölcsalá, s most fagyni hagyja ; Nyisd fel, ab, nyisd a szemet, Melyben üdvöm gondolatja Fogva tartja lelkemet. Még ma láthatsz, bolda kelve, Tartományokat bejárhatsz Tévelyeghetsz, bujdokolhatsz, Bú magadnak, kín nekem, Nem találja meg soha sem.« Csongor nem ébred. Tünde gyanítja, hogy e mély álom Ármánynak a műve, s Csongort figyelmeztetni akarván, a szolgánál üzenetet hagy neki: »Mondd, hogy egy szeggel magasbra Villogó kardját akassza. (Magában.) Úgy gyanítom, bűn fia, Eszköz e rosszban te voltál.« Tünde távoztával Kurrah felébreszti Csongort, a ki ámulva beszél: »Mintha mély úr lettem volna, S benne lelkem a halál. Oly sötét volt álmaimban, A sors, mely fölöttem áll, Szólj, mi történt mig aludtam ?« Kurrah elmondja a tündér üzenetét. Csongor rájön, hogy csel áldozata volt s a hűtlen szolgát meg akarja ölni. Ez alatt azonban Ledér elkészült öltözetével s jön a kertbe, hogy Csongort meghódítsa. Csongor azonban már nincs ott. Ledér gondolkozóba esik eddigi élete fölött s igazán megindító hangon ad kifejezést bubánatának; egy rózsát tépve szét dalol: »Rózsalevél, kicsi rózsalevél, Miért van, hogy haloványnyá lettél ? Haloványnyá, mint a lány orczája, Mint a télnek hideg hideg hóruhája, Rózsalevél, kicsi rózsalevél. .. .« Majd így töprenkedik: »Ah Ledér, Ledér! Hol van a te régi kedved, És mosolygó gyermekálmod! Sirsz-e ? Sirj, ha nem nevethetsz, Rég óhajtott köny szemedben, Rózsa kendő kezeidben, Sirj, s töröld el könyedet.« Jön Balga. Ledér azt hiszi, hogy ez az, a kit neki el kell csábítania; elhatározza, hogy megszökik, de előbb meg akarja tréfálni. Mikor egy kis enyelgés után Balga ölelgeti Ledért, ez egy széket tol a magas helyére s ott hagyja Balgát. Csak mikor a rozzant szék az ölelgetés alatt összeomlik, veszi észre Balga megcsalattatását. De Mirigy terve is meghiúsult. Újabb cselhez kell folyamodnia. Egy berekben lakik egy jós. Ezt elűzi helyéről s ő maga jósol helyette. Tünde, majd Csongor arra járnak. Egy sziklarésben kút van, a jós-kút, ezt a boszorkány megbűvöli, hogy azt mutassa, ami a szeretőket elválasztja. Tünde a kútba nézve eliszonyodik, s mert Csongor hűtlenségét látja ott. Elátkozza a kutat s elmegy. Csongor is jön, kérdést intéz a jós-kúthoz, melyből felhangzik a tanács: »A mit látni fogsz , kövesd.« A kútból egy leány alakja emelkedik ki. Csongor a látománytól elbűvölve követi a tova lengő alakot. Az ötödik felvonás szintere egy kietlen táj Tünde még egy kísérletet tesz s felkeresi az Ej-t »------bánatommal Végutat tesz most szerelmem : Itt vesz enyhet vagy halált.« Felébreszti az álmodó Éjt, mely így szól hozzá : » . . . . nyughatatlan lányka te, Tündérhazádban üdvnek századi Valának megszámlálva ébedül; De föld szerelme vonta szivedet, A íény hazából földre bujdosál; S mert boldogságod ott is elhagyott. Segélyt keresni későn vissza tért; De mindörökre számkivetve légy, Legyen, mint vágytál, a kis föld hazád, Órákat élj a századok helyett, Rövid gyönyörnek kurta éveit.« Tünde ki van küldve a tündér hazából. Mit tegyen , elmegy felkeresni azt a helyet, hol a gyönyör fáját elültető. Csongor is vissza kerül, a csábos leányalakot követve, a hármas úthoz,, honnan Tündérbon felé elindult. Itt újra közelednek a kalmár, fejedelem és tudós. A kalmár rongyos, a fejedelem meg van alázva, hatalmától meg van fosztva, a tudós tébolyult. Csongor ezeket látva, könnyebben viseli a saját buját s elindul haza felé. Tünde s Ilona már megjöttek, ott állnak egy elvadult kert közepében, hol egykor Tünde a gyönyörfát ülteté, mely most elpusztult. Tünde visszaemlékezik: »Itt e táj volt e fényár, Hol legelsöbb andalogva Ültetém a szerelemnek A gyönyörfa sarjadékát. Ért arany gyümölcse már, Es a vágy s e szív elől Elszedé a sors viharja. Álljon ujlag e helyen A kopárnak bámulandó Disze, s messze tündököljön És ha hü még, és hívem, A kit nem felejt szerelmem, Csalf a jóslat ellenére Itt találjon enyh helyére: De ha hűtlen, és a jóslat képe nem csal, akkor, ah ! Hervadj, hervadj, drága fa.« Előjönek a nemtők, énekelnek, játsznak a fatörzs körül »méhcsoportot, rózsafát.« Az arany almafa újra hajtani kezd. Mirigy jön, s ki akarja ásni a fát körmeivel, hogy elvigye, de ebben a manók megakadályozzák. Tünde lesből meghallja Mirigy beszéde után, hogy a boszorkány volt oka minden szenvedésének s újra hinni kezd Csongorban. Nem sajnálja elhagyott Tündérhonát. A manók felajánlják Tündének szolgálatjokat, s ennek egy parancsa folytán a fához kötik Csongort. Tünde csak akkor ismerteti meg magát Csongorral midőn az szerencsétlennek, boldogtalannak mondva magát, halált kér saját fejére. Tünde erre félrevonja fátyolát s a ha szeretők egymáséi lesznek. Paulay mindenelőtt az öt felvonást összevonta három szakaszba; az első szakaszban van egy, a másodikban két, a harmadikban pedig egy színváltozás. Az első szakaszba van befoglalva Vörösmarty első és második felvonása, a második szakaszba a harmadik és negyedik, az utolsó szakaszba pedig az ötödik felvonás. Azonban egyebekben is tetemes változtatásokat találunk. Megrövidítette a vándorok második jelenetét, hogy Mirigy boszúja érhetőbb legyen, mindjárt az expozíczióban összevonta üldözésének mindhárom okát, melyek Vörösmartynál külön vannak előadva. Kihagyta Paulay az utolsó felvonásban azt a jelenetet, melyben a manók Csongort a fához kötik s ezt azzal helyettesíti, hogy Csongor pihenni dől le s Tünde megjelenésekor boldogságra ébred. Ezek nagyjában a változtatások, melyek dicsérőleg vallanak az ügyes rendezői kezekre. Elismeréssel kell említenünk Paulay azon kegyeletes, kíméletes eljárását is, hogy az eredeti szöveghez nem nyúlt, s még a hol toldásokra, beszúrásokra volt is szüksége, azokhoz mind az egyebütt törlött verseket alkalmazta.