A Hon, 1880. március (18. évfolyam, 52-79. szám)
1880-03-26 / 75. szám
75. szám. 18-ik évfolyam. Sseer Sseaztérsi írcáas Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap «zellemi részéi fiste xnfades közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak videaa. HIRDETÉSEK »mintúgy mint előfizetések a kiadó-sivatalba (Birotí-ktere, Athenaeum-épület) küldendők. * Előfizetési felhívás S O IfcT XVIII« évi folyam Előfizetési Arak ára. Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra . . . . 2 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. BC~Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó-hivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZÉAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1880. Péntek, márczius 26. Kiadd.hivatal t Harisok-tere, Athenaeum-épület földszinte Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........... Sírt 3 hónapra ••••••»•«•• 6» 6 hónapra 13» Az esti kiadás postai különküldéseért felül* fizetés negyedévenként ................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Budapest, márczius 25. Szörény- és Krassó megyék kormányzatában, mint a hivatalos lap mai száma jelenti, személyváltozás ment végbe. Ugyanis Ujfalussy Miklós szörénymegyei kir. biztos ezen, valamint krassómegyei főispáni állásától saját kérelmére, a király által a belügyminiszter előterjesztése következtében fölmentetett. Krassómegyében a főispáni teendők végzésével, ideiglenesen Tabajdy Károly, Arad megye főispánja, ez utóbbi minőségében való meghagyása mellett, bízatott meg. Szörénymegyében a megye kormányzatával egybekötött főispáni teendők végzésével Tabakovits Gusztáv, Torontálmegye főjegyzője lett kormánybiztosi minőségben ideiglenesen megbízva. Külpolitikai tekintetben a nap legfontosabb eseménye, az angol parlament föloszlatása, amelyre vonatkozó királyi üzenetet szó szerinti fordításban alább közöljük. A választási mozgalmak máris javában folynak Angliában. E hó 23-án három miniszter és Gladstone tartottak választási beszédeket, melyeknek legnagyobb részében külpolitikával foglalkoztak. Hackneyben a meetingen oly zaj és zenebona volt, hogy Northcote miniszter nem tudá befejezni beszédét. A miniszter föl akará olvasni Elliot sürgönyét, melyről távirataink is említést tettek, de nem lehetett, mert lekurrogatták, úgy hogy csak a hirlaptudósitóknak lehetett eljuttatni, legalább igy adja elő a tényállást a »N. fr. Pr.« londoni sürgönye. A három miniszter beszédei ellenében, melyekben Gladstonenak Ausztria-Magyarország ellen intézett támadásait a legélesebben visszautasították, Gladstone ugyancsak a mondott napon tovább folytatá kifakadásait, melyekkel, az igaz, jobbára a múltban kalandozott. Valahányszor, mondás, valamit tett a külpolitikában, s a sabadság forgott szóban, rendesen mindig ellentétben találta magát az osztrák kormánnyal. Első tényleges szereplése a külpolitikában 1850-ben volt Olaszországban. Akkor az állapotok Nápolyban borzadalmasak voltak s szóló elhatározta, azokat a világ kárhoztatásának kitenni. Ekkor direkt conflictusba került Ausztriával Gladstone, Görög-, Olaszország és Belgium tekintetében Ausztria a szabadság ellen s az önkényuralom mellett kardoskodott.Azt, olvastam — folytatá —Gladstone, hogy az osztrákok megnehezteltek a császár Ausztria ellen intézett u. n. támadásaim miatt. Ha Ausztria be akarja zárni számát, ezt egyszerűen elérheti az által, hogy nem támogatja többé azon terveket, melyek más népek szabadságával ellenkeznek.« Hát ennyire megvadult az öreg whig agitator! — Ha vádakat hoz fel, a múltra vonatkozókat, Ausztriát illetőleg, azonban lehet többé-kevésbbé igaza, de agyafúrt fanatismusnál nem egyéb, ha most Ausztria Magyarországiról úgy akar beszélni, mint más népek ellenségéről.« — Az oroszországi reformkérdésre vonatkozólag írják a »Pol. Corr.-«nak Szentpétervárról, hogy Lorisz Melikov tábornok nehéz küldetésének súlypontját nem kizárólag a szigorúan repressiv működésbe helyezte. Már mostani, súlyos felelősséggel járó állomásának átvétele előtt nem titkolta legfelsőbb helyen is kifejezett meggyőződését, hogy a felforgatás elleni harcz mellett egy más, a pozitivizmus terén mozgó tevékenységet is meg kell nyitni. A kérdés csak az eszközlendő reformok quantitása és qualitása körül forog. Az elérendő czél két egyenes összefüggésben álló részre oszlik. Először annyi életelemet kell a nihilizmustól megvonni, amennyit csak lehet és másodszor a művelt, történelem és törvény által az állameszme hordozóivá vált osztályokban a korszellem fejlődési fázis és reális követelések által igazolt igényeit ama határokon belül kell számba venni, melyek az államügy általános nagy érdekei által vonatnak. Már ebből is kitűnik, hogy semmit se lehet várni abból, amit Európában alkotmány név alatt szoktak összefoglalni. A művelődési fok, melyen a birodalomban élő népségek egész sora áll, e kísérletet csak egy föltétel alatt engedi meg, hogy t. i. azokat két kategóriára osszák, olyanra, melyek alkotmányosan s olyanra, mely a hagyományos, amaz elemekhez mért abszolút egyeduralom szellemében kormányoztatik. Komolyan tehát csak adminisztratív természetű reformokra gondolnak. Lorisz Melikon gróf mindenekelőtt egy rendőri intézmény teremtését tartja szem előtt nyugateurópai tapasztalás által kipróbált minta szerint, és pedig nem, mint állítják, franczia, hanem angol rendszer szerint. Mindazáltal a gróf személyes sympathiai itt egyátalán nem játszanak szerepet. Több mint valószínü, hogy valamennyi állam rendőri statútumai beható tanulmány alá fognak vétetni, hogy azokból az Oroszországra nézve a legalkalmasabb elsajátittassék. Az igazságszolgáltatást választatnék a közigazgatástól s végül állítólag a polgári elem szereplését is óhajtja Lorisz Melikov az adminisztráczió minden jelentékeny állomásán. — Az angol trónbeszéd szó szerint így hangzik: »Minthogy a mostani parlament végének törvényes ideje közeledik, a közjóra és az illendőségre való tekintetek által indíttatva éreztem magamat az ülésszak mostani időszakát választani, hogy önöket törvényhozói kötelességeik alól fölmentsem. Nem válhatok el önöktől anélkül, hogy mély köszönetemet fejezzem ki buzgóságukért és ügyességükért, melyet több mint hat éven át folyvást tanúsítottak fontos funkcióik gyakorlatában, sem pedig anélkül, hogy elismerésemet fejezzem ki önöknek ama törvényes rendszabályokért, melyeket szentesítés végett elém terjesztettek, főleg pedig a módért, mellyel támogatták ama politikát, melynek czélja az volt, hogy egyúttal birodalmamat megvédje és az átalános békét biztosítsa. Viszonyaim a külföldi hatalmakhoz barátságosak és kedvezők az európai nyugalom fentartására. Biztos reményem van, hogy az Afganisztánban elfogadott intézkedések amaz ország gyors megnyugtatásához hozzá fognak járulni. Nagyon szívesen szentesítettem az itháni ínség elhárítására szolgáló törvényeket s remélem, hogy amaz intézkedéseket az irboniak a birodalmi parlament Irbon iránti őszinte sympathiái bizonyítékául fognak elismerni. Bizalommal nézek az irhoni jólét visszaállítása elé. Örvendek a kereskedelem átalános lendületének jelenségein s a fölött, hogy a kereskedelmi depresszió elmúlik.« A trónbeszéd vége az angol agrárius-kérdést illeti. — Bizottsági jelentés a német hadügyi novelláról. A Maltzalen-Gültz báró által a hadügyi novella első czikkének átalános indokolásáról tett bizottsági jelentésből kiemeljük a következőket : A hadi közigazgatás képviselői a hadsereg terjedelmes felszaporításának sükségességét azzal indokolták, hogy utaltak ama változásokra, melyek a német birodalmi hadi törvény kibocsátása óta a szomszéd államok hadügyében végbe mentek. Ami különösen Francziaországot illeti, az ott időközben bekövetkezett negyedik zászlóaljak alakításának jelentősége nem annyira a békeállomány fölemelésében, mint inkább abban rejlik, hogy Francziaország ezáltal szándékát és egyúttal képességét, hogy hadi erejét 144 sor zászlóaljjal fölemelje, meggyőző módon mutatta ki. Ama kérdésre, hogyan viszonylik jelenleg Németország védereje Francziaországéhoz, azt kell válaszolni, hogy körülbelől egyenlő, inkább valamivel erősebb újoncz quóta mellett, egy átlag valamivel hosszabb tényleges szolgálati idő mellett a franczia szervezetnek jelentékeny túlsúlya van a német fölött és pedig azáltal, hogy az a) kiképezett legénység korosztályainak nagyobb számát veti alá a katonai szolgálati kötelezettségnek és tartja fenn hadi czélokra alkalmazhatóvá; b) azáltal, hogy Francziaország jelentékenyen nagyobb számmal bir hivatalbeli tiszteket. A német »landsturm,« melyre a német és franczia korosztályok összehasonlításánál utalás történt, szervezeténél fogva nem alkalmas sem a hadsereg ama részeit megerősíteni, melyeknek a csatatéren döntő befolyást kell gyakorolniok, sem a nagy hadászati alappontok védelmét átvenni, melyek a német határon ellenséges hadi erők előnyomulását fentartani vagy gyöngíteni hivatvák. Sokkal kedvezőbb helyzetben van Francziaország nemcsak területi hadseregének 13 és 14 korosztályára, hanem ez utóbbi tartalékára vonatkozólag is, mely katonai ellenőrzés alatt áll; mindenekelőtt pedig Francziaországnak csak a gyalogságnál körülbelül 1500-al több hivatásbeli tisztje van. Oroszországban az átalános védkötelezettség törvénye 1874. jan. 1-iki keletű. Ennek az eredménye, hogy 1874. óta európai Oroszország hadseregének gyalogsága és tábori tüzérsége harczi formácziójában több, mint megkétszerezve van. Ha Németország még néhány év előtt azt hitte, hogy a vezetés felsőbbsége által, melyre azonban nem lehet mindig számítani, és a békében történt kiképzés jelesebb volta által, melyet azonban időközben részleteiben is sok helyt utánoztak, számra nézve túlnyomó hadi erőkkel szemben is sikerrel megállhatja helyét, a szám is e túlnyomó volta jelenleg oly fokban nőtt, hogy ama bizalom most már nem tűnik fel jogosultnak. Ennek a meggondolása annál többet nyom a latba, minthogy a német kisebb szám, akár kelet, akár nyugat felé lesz fordulandó, kényszerítve lesz hadseregének nem jelentéktelen részeit hagyni hátra az ellenkező határon és a hosszú tengerparton, holott, ha Francziaországnak európai hadjárat esetére nyugaton csak Algírt kell mintegy 30,000 embernyi segéd- és területi csapatokkal megszállva tartania. — Az osztrák-magyar vámkonferenczia — mint a »B. C.« írja — ma a kereskedelmi minisztériumban négy órán át tanácskozott, mely alkalommal osztrák részről báró Bazant miniszteri tanácsos és Kundze Ede fővámigazgató, a magyar kormány részéről pedig Matlekovics Sándor miniszteri tanácsos, báró Salmon osztálytanácsos, Turócz Adolf pénzügyi tanácsos és fővámigazgató végre Mihalovics miniszteri titkár voltak jelen. Amint értesülünk ezen tanácskozás alapján külügyminisztériumunk részéről most már egy jegyzék fog a szerződési tárgyalásokra vonatkozólag a német kormányhoz intéztetni. A jegyzék szövege egy a húsvéti ünnepek után tartandó közös miniszteri konferenczián fog véglegesen megállapíttatni. — A viczinális vasutakról szóló törvényjavaslat — miután a közös hadügyminisztériumnak arra vonatkozó megegyező észrevételei megjöttek — most már véglegesen meg fog állapíttatni, s — értesülésünk szerint — a képviselőház egyik legközelebbi ülésén terjesztetik be. (B. C.) Felhívás a magyar irodalomtörténet érdekében. A M. T. Akadémia irodalomtörténeti bizottsága, megalakulásakor kitűzött czéljához képest, 1879 deczember 3-án tartott ülésében megállapította a Magyar Irodalomtörténeti Adattár tervét s következőleg írta körül: A Magyar Irodalomtörténeti Adattár első folyama a magyar tudományosság, irodalom és könyvnyomtatás történetére vonatkozó adatokat foglalja magában 1471-től, mint a hazai könyvnyomtatás kezdetétől 1541-ig. Időrendi sorban czimlap szerint, vagy hiteles adatok szó szerint való közlésével soroltatatik fel minden olyan irodalmi munka, mely ezen időköz alatt a) Magyarországon íratott, b) bárhol, magyarországi szerző által íratott, c) bárhol, magyarországi megrendelésre íratott. Elveszett nyomtatványokról és kéziratokról tanúskodó adatok szintén felvétetnek. Magyar nyelven szerkesztett okiratok dátuma, a hely megnevezésével, hol ma őriztetnek. írók, könyvkiadók és nyomtatók életére vonatkozó bármily csekély részletek s tudósítások. Levelezések. Könyvajánlások és élőbeszédek — töredékesen vagy egész terjedelmükben. Könyvnyomtató műhelyek, könyvkereskedés, könyvtárak, kül- és belföldi iskolázás történetét érdeklő adatok. Ide tartozik a hazai és külföldi iskolákon tanító magyarok névsora is, ellenben a tanulók névsorát lexicon-alakba szedve, röviden szerkesztett életrajzokkal külön szükséges kiadni. Ezt az anyagot 25—30 éves kötetekben fogja a bizottság közzétenni. Szerkesztő a bizottság előadója. A M. T. Akadémia irodalomtörténeti bizottsága 1879 ápril 26-án alakult meg s föladata: »A magyar irodalomtörténeti kútfők keresése gyűjtése, kiadása; különös figyelmet fordít az irók levelei, naplói, följegyzései kiadására, bármely nyelven írattak s azokat »Irodalomtörténeti Adattár« czim alatt lehető teljességben igyekszik közrebocsátani.« »Régibb írók kritikai kiadása, életrajzzal és jegyzetekkel. A már megindított »Régi magyar költők tára« mellett megindít egy újabb folyamot, melybe régibb íróink kiadatlan, vagy csak egy példányban fenmaradt munkái vétetnek föl, vagy a legkitűnőbb irók teljes és kritikai kiadásai bocsáttanak közre. E munkák nem történeti sorrendben adatnak ki, hanem a körülmények szerint, s nem tesznek egymással kapcsolatos gyűjteményt.« »Könyvészeti és irodalomtörténeti munkák íratása, felhívás és megbízások utján s kiadások eszközlése.« A bizottság ezennel hozzá kezd a fő feladat teljesítéséhez. Midőn az Akadémia és Kisfaludy-társaság a nemzeti nyelv és irodalom érdekében nagyobbszerű vállalatba fogott, mindig a nemzetet hívta fel dolgozó társnak. A felhívás sohasem hangzott el, a siker mindig teljes volt. A Régi Magyar Nyelvemlékek kötetei, a Tájszótár, majd a Nagy Szótár, valamint a Népdalok és Mondák s a Népköltési Gyűjtemény és kötetei ennek az együttmunkálkodásnak a gyümölcsei! Az irodalomtörténeti bizottság is híven ragaszkodik ehhez a múltban annyi jót termett hagyományhoz s meg van győződve, hogy feladatának csak úgy felelhet meg s igyekezetének csak úgy lesz teljes sikere, ha nyelvünk és irodalmunk történetének ügyét most is az a lelkesedés karolja fel, mely mindig a régibbkori nemzeti miveltség szerte heverő romjaiból emelhet az ősöknek legszebb emléket! Ezért fordul mindenkihez s mindenkit kér, a kinek csak módjában van, hogy adatok közlésével, ilyenekre való figyelmeztetéssel járuljon e nemzeti ügynek gyámolitásához. A legcsekélyebbnek látszó adat: egy pár sorból álló régi jegyzet , egy elrongyollott könyvtábla, melyen hajdani tulajdonosának neve áll, ki egykor irodalmunknak lehetett munkása; hányt vetett régi versek , levelek stb. mind nagybecsűvé válhatnak majd a tömegben, kellő sorban s magok helyén. A gyűjtés nem szorítkozik csupán azon 70 évi időközre melyből az Adattár első folyama fog közrebocsáttatni. Kiterjed az irodalmunk történetének minden korszakára, — ez csak a szerkesztés kezdetét jelöli. Azért minden közlést, minden adatot bármely időből köszönettel fogad a bizottság, s kéri, hogy a küldemények az Irodalomtörténeti bizottságnak czímezve az Akadémia épületébe utasithassanak. Budapest, márczius 15-én. Szász Károly Szilády Áron bizottsági elnök, bizottsági előadó. Felhívás a magyarországi földbirtokos urakhoz! Évtizedek óta érett és erősödött a vágy, hogy a mezőgazdaság különböző ágaiban foglalkozó tisztek részére önálló segély- és nyugdíjintézet alakíttassék. Erre szintúgy törekedtek a tisztjeik sorsát szívükön viselő földesurak, mint maguk a közvetlen érdekelt gazdatisztek. A nemesen gondolkodó földesurak tisztán felfogták, hogy a földbirtokban levő kincsek értékesítése a tiszti értelmességben, hűségben és szorgalomban találja fel legbiztosabb és legnagyobb hatású emeltyűjét, ennek pedig nemcsak a magánvagyonosságra, hanem országunk összes nemzetgazdasági jólétére is a legnagyobb hordereje van. És a földesurak hűséges tisztjeik nyugdíjazását, azok özvegyeinek és árváinak segélyezését magánúton eddig is nagylelkűig gyakorlották. A régi vágy s törekvés végre teljesült. A gazdatisztek s erdészek segélyegylete, a melynek kebelében foghat majdan a rokkantsági s özvegyi nyugdíj- és árvasegély intézmény a rendes tagokból szervezkedni, az 1880. febr. 10. és 11-dikén tartott közgyűlésen megalakult. Tisztelettel csatoljuk ide az alapszabályokat és aláírási felhívásunkat, a melyből az egésznek lényege tisztán megérthető, hazafias bizalommal kérvén, először is, hogy egyesületünket annak tagjai sorába lépéssel támogatni és megtisztelni, azután tisztjeit szintén a belépésre buzdítani, esetleg a belépést nekik lehetővé tenni méltóztassék. Bizalommal meg vagyunk győződve, hogy a nemeskeblű földesurak annál szívesebben pártolják igyekezetünket s csatlakoznak egyesületünkhöz minél bizonyosabb az, hogy al tisztség hűségének, szorgalmának ily módú emelése sokkal nagyobb mértékben szaporítja a birtokos osztály hasznát, mint amilyenben a kölcsönösen eszközlött közös jótékonyság áldozatot igényel. Melynek folytán hazafias mellett, teljes tisztelettel vagyunk kérésünk ismétlése A gazdatisztek és erdészek segély s nyugdijegyesülete Bujanovics Sándor, elnök A VIDÉK. Soóvár márcz. 24 (Iskola ügyek.) Sárosmegyében Aranybánya községe — a magyar közmondás szerint, az Isten háta megett óriás hegyektől köritett olyan helyen fekszik, a hová intelligens ember és pláne olyan a ki még magyarul is beszél csak is akkor megyen, ha hivatalos teendői már elvárhatatlanul követelik. A „HON“ TÁRCZÁJA. Magyarok. — Ányos Pál kiadatlan műveiből. — Mit mondgyak magyarok Boldog hazájárul. Europa, hires Arany aknájárul Ezen sík Nemzetek bisztos bárkájárul tündöklő Szabadság mohos Oszlopjárul? Nem lehet tagadni a régi üdékben elejdt feljutván, é’bővség földébenn ők is é’ Bálványnak borulván Ölébenn Véres áldozattal: jutottak kedvébenn Tudatlanok: ollyan Törvény csinállásra melly utat el zárná, a’ vad pártolásra erőszak módot lelt garázdálkodásra hatalom: elfajullt, ’s ments uralkodásra! Mert kezdetbenn: király mellyet választának Gondolta, hogy nemzet csinálta urának Nem tartotta magát: Jó-tévő Apának Iga alá hajtá népit Országának: Nemzet is, ellenbenn Vitézség lángjával nem birján, gyanubann esett hatalmával Őszve kevertt: Urat, Nemest királlyával elöljárót, zsoldost, Szolgát Jobbágyával Megadta igy diját, az értetlenségnek fizette játékját forró büszkeségnek és hazád piarcza lett fertelmességnek. Végit nem érhette rendetlenségének kevertt változással: századok elfolytak az alatt, sok drága, sok szentt vért ontottak eleid még végre olly módra találtak Hatalom, Szabadság, megzaboláztattak. A Te Nemzetséged: bölcs minden dolgábann Királlyá!: ültetvén fényes Thronussában Szabadságnak: széket emelt szomszédjábann akarta, élnének, együtt barátságbann Sokáig Egyesség: országok Dajkája Hivség: Békességnek gyümölcsöző fája Szeretet: Sziveknek erős karikája Lett Nemes Nemzetnek Vezére ’s Birája! S akkor Fejedelmi Törvény-igazsággal Polgárok : szivbéli tellyes bódultsággal egy végre dolgoztak munkás-fáratsággal, egy czélra vezették : Urát Jobbágyával! Az igazság : Ullvén vállán a királynak fénnyit ragyogtatta Szép Birodalmának Lánczon vezetgette : Szivit Jobbágyának ki belső ösztönbül, meghajlott Urának! így hamar fényes lett király Birodalma Nőtt kormányozásnak vezérlő hatalma mellytül Törvényeknek, megjött diadalma Származott országnak : tellyes nyugodalma. Király, Feje lévén, ’s vezére hazának Apja, Jótevője kedves polgárjának Szeretet : Strázsája lett Méltóságának Törvénye pedig Pajzsa : hódait Jobbágyának! Illy karbann : békés lenn király jó Népivel épité Országát, Tárháza kintsével terjesztő határit, győző fegyverivel erköltsét jobbitá , példás életével. Maradandó javát készítvén hazának Nagy bértt adott Isten terhes munkájának terjedt hire neve vitézlő hadának Öröm, gyümöltse lett hiv Országlásának! Már polgár szivébül távozott hasonlás eltüntt ellenkezés, elmultt a pártolás jöttön jött hazára Menyej sok áldás Mert oltár, s Thronushoz volt illő Holdulás. Rendi megszabadott a’ Birodalomnak Pap, Nemes, ur, Paraszt, Fia lett királynak térdet hajtott Nemzet jótevő Apjának kegyességgel tévén határtt : hatalmának Úgy teczik Nemzeted talállt olly közepet mellyet sok fényes Nép izzadva keresett, eő : a koronára tűzött fénnyességet király személlyére : első-Szülöttséget! Testvér, tehát és Társ Népe közepébenn Első Polgár : a’ több Státusok rendébenn Ur, Itéllő-Biró királyi Székébenn Törvényt ád : részén is, Ország-Gyülésébenn ! Szép dolog : és méltó minden tiszteletre Válik is királynak nagy Dücsősségire hogy eő figyelmeset hozott Törvényére büségessen mégyen : Végben-vitelére. Csudállya sok Nemzet ezeni Monarchiát bámulva visgállya különös formáját Dicséri hogy király : néha koronáját ideig leteszi, s öleli Jobbágyát. Dicsekszik Nemzetedékes Törvényekbenn Mellyek haza-Rendit teszik fényességben : Király Jobbágyával vettetik mértékbenn Sokszor együtt mennek, Aió elejébenn. Adót : nem fizetek, nincs Quártély házadnál Szekered : nem hullják a Vámos házaknál Lovadat: nem fogják, sorompós hidaknál Meg nem állítanak : harminczadosoknál Földet, mellyet vettél király kegyelmébül Szabadonn élsz , annak kövér gyümöltsébül Panaszos részt nem adsz, kalászos kerebül bátran adakozhatsz javad zsengéjébül király : Személlyednek legelső Strázsája érted ázik-fázik, zsoldos katonája Mivel erőszaknak eő végső Birája Békés polgárokértts készenn áll Dárdája Eő vigyáz : hogy társad, javaid ne hántsa Szomszéd nagy hatalom, földed el ne szántsa, Irigy Atyádfia réted el ne rántsa Fiscussa kezében : azért van a Lántsa. Csak józan elméknek való : ily Szabadság ! Általkodott polgárt illet Alacsonság ha erőss hazábann királyi Méltóság Ott van : s ott virágzik a boldog Bátorság ! Úgy van : Szabadságnak Törvény a Strázsája Királyi hatalom : annak a Dajkája Erő kell , hogy égjenn Igazság Fáklyája S tüzit el ne olcsa, Gonosság-szikrája Jól tudták eleid : békés-maradásra Közös Szerencsére, boldog Országlásra Zabla kívántatik : mely általkodásra Polgárt ne eressze , vagy viszálkodásra De nézd, és vezsd öszve a közép-üdőket Visgáld e hazábann lett történeteket Minő változások értték : e részeket ? Kérdezd e hegy körül elhányt tetemeket ? Ki hívta Szulimánt vallyon Aziabúl ? hogy halmokat bánna Magyarok csonttyábul ? Vallyom: kinek esett Parancsolattyábul Hogy Rabokat tenne : Mars Unokájábúl? Büszke polgároknak nyughatatlansága Első polczra vágyok, alhatatlansága A’ vak-Buzgoságnak, gonosz forrósága Tette hogy hazának, lett Szomorúsága Sirathatod méltánn, a’ vasas üdőket fekete-Táblára, írott esztendőket Mellyek megkeverték a csendes Népeket S pártolásra vitték Egyező feleket. Botlott sok más nemzet Országos dolgokbann Puszta Remin véget vetvén Szoszedokbann De Magyar legfőbben: csalatott azokbann Mert bízott: hitetlen vad Musulmánokbann Jó-Fejedelmének nem akartt hajolni Tyranusnak méllyen kelletett bókolni Mely kéz vason verte: azt kellett csókolni így kellett eleid hibáid pótolni Ezer két száz holdnap: szomorú rabságot e közbenn mennyi bajt, és szomorúságot Viselt e’ szép haza ? melly nyomorultságot ? Nehéz kimondani: végetlen agságot! Most azonban szemed: vezsd Duna folytára Népes Európa: első patakjára Mintt viszi bővséget azoknak számára kik rá szoruljanak: Gazdag Tárházára! Mondd meg: mi az oka ezen nagy bővségnek Ki a' Teremtője e’ szép csendességnek Nem de? Gyümöltse ez : ama kegyességnek Mellyet Jó király oszt, Engedelmességnek! Adgyál Ditséretet Nemzetek Attyának Hogy téged tett ilyenn haza Polgárjának hol illy nagy mértéke nagyon Áldásának ’S vége bosza nintsen: király Malaszttyának! (Teczik illy Áldozat Mennyei Fölségnek És ád több jó királyt illyen Nemzetségnek ki jelit mutattya igaz szelídségnek ’S kerülli okajt: Egyenetlenségnek Vajda Te Törvényes Székeknek Birájt Kérnéd fogyasztanák versengés okait Nyomnák le Verbőczy csácsogő fiait S azzal hárítanák pőr-patvar gántsait: Mert jóllehet élsz Te Arany Szabadsággal Pőrben szállasz néha Nagy hatalmassággal Sorsod meg is kevertt: alkalmatlansággal S nem bírod jószágod: telljes bátorsággal Rabja vagy Temérdek apró Törvényednek kit ravaszság koholt, jámbor eleidnek Úgy vann : Az erőssebb Polgár: erőtlennek gántsot vét, és Gazdag árthat a Szegénynek Most vagyon ideje járully a Trónushoz Jó fejdelmednek, borully lábaihoz Mivel már a Paraszt: Sorsán nem siránkoz kérjj Te is: Uj Törvényt, mely nyugadalmathoz kérdd: vessen zabolát a nagy topzodásnak Elfajultt rósz erkölts és bujálkodásnak jöjjön vissza becse: az igazmondásnak Vérek közt mullyon el: o ka mardozásnak Hárítsa köztetek irigységnek lángját Gyújtsa fel: Atyafi szeretet fáklyáját Oltsa el: haragos felek zsarátnokját A szép Egyességnek: kösse meg csombókját. Tiltsa meg : egy házy szolgák fösvénységeit fojtsa meg: Nagy urak buta kevélységeit Ebresze: Nemessek régi vitézségét Gerjesze munkára : parasztok restségit! A papok : legyenek Szentek az oltárnál Hívek: a nagy urak királyi udvarnál Nemes: álljon Strázsát, haza határánál Paraszt: Garmadáját rakja pajtájánál. Városi polgárok űzzék kereskedést hozzanak hazában: munkás bővelkedést távoztassék eők is, topzodó benyélést Ne űzzék hetenkint: dözölő Ünneplést A vitézlő Rendnek: Agya fel fivére: Hady nép, ne legyen parasztnak terhére Ne üllyönn mintt hajdanit, Szegénynek fejére Vigyázzon : királlyá legnagyobb kintsére. Tisztitsa meg hazát: kártevő kerektül Lopást csalást űző, tekergő henyéktül Őrizze népeit, romlottság dögétül Ne mennyen olly messe: józan erkötsétül Rostállya meg gyorsan: állás-Jőbirákat Hatalom viselő Törvényes Szolgákat „ Ne huziák ne fejcsák : Özvedgyek s Árvákat Ne gyűjtsék rakásra: idegen marhákat! Nyissa meg Tárházát Jobb Tudományoknak Rendelje el módgyát: erkölcs-Tanitóknak fojtsa meg Mirigyét, ártó vallásoknak húzza le: fátyolát, a Nép-Ámitóknak! Tanítsa meg Népit: a Szép egyességre