A Hon, 1880. június (18. évfolyam, 137-165. szám)

1880-06-01 / 137. szám

Reggeli kiadás. 137. szám. 18-ik évfolyam. Budapest, 1880. Kedd, junius 1. SSzes-JiOöSstá-SSí ia'pa'tas Barátok-tere, AtheRaoum-épülst A lap részét ülstS minden tSsl&Eséöj 6 ízeike»zX8séghsz intésendS. Bérmented­ett levelek ostk­isaasrt k«E«ktdl fcgaá, hittak eL — Kéziratok nesa adatnak vissza. HIRDETÉSEK K­intugr mint előázetépak a kiadó-tolvai&lfes (S&k­ial­tent, Athenaeum­-épület) kü­ldesüek. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. K­iadó-hivatal­i Barátok-tere, Athenaeum-épi­let földszint. Előfizetési d Iij: Pollin küldve, vagy Budapestan kézhes hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 fcénapra .»••••••••• S írt 3 hónapra ••••••••••• és 6 hónapra . ■ «••••■••• 19 » Az esti kiadás postai különküldéséért .Vik­i­fizetés negyedévenkint ....... 1­0 Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­denkor a hó első napjától számittatik.­ ­ " — Előfizetési felhívás A HOU XVIII. évi folyamára. Előfizetési firak: Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra . . . . 2 » Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. jgggr-Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« ki­adó­hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A »Hun« szerk. s kiadóhivatala. - ~.....­..................... ... Budapest, május 31. Kiegyezés a horvátokkal. A Horvátország és Magyarország közötti pénzügyi kiegyezés létrejöttnek tekinthető­. Minthogy egészen hiteles alakban, még a rész­letek és indokolásaik előttünk nincsenek; tüzetesen nem foglalkozunk annak bírálatá­val. Csak az egészet akarjuk megítélni, az egésznek benyomását visszaadni. És, e tekin­tetben, úgy találjuk, hogy az a múltra nézve, a követelésekről, átalános lemondást tartal­maz — mindkét részről, a jövőre nézve pe­dig, az eddig elkövetett elszámolási hibák ki­igazításával, és a pénzügyi változásnak meg­felelően fentartatik a régi alap, vagyis, Hor­vátország a közös (magyar-horvát) kiadások fedezésére bevételeinek 55°/o-kát bocsátja, de a monarchia közös kiadásaihoz való hozzájáru­lásában (mely szintén az 55°/o-ból fedezendő részünkről), fentartatik azon arányban való kötelezettsége, melyet Magyarországhoz mér­ten adóképessége mutat; ez most, az 1868 iki arányhoz képest (mikor 6,44% volt) csaknem 1 %-al csökkent, és még magában véve is csak ideális kötelezettség, a­mennyiben a közös magyarországi és monarchiai kiadá­sokra Horvátország bevételeinek 55% -a áll­­ván rendelkezésre, ez amaz aránynak meg nem felel, vagyis a közös kiadásokat Horvátor­szág részéről ez arányban nem fedezi; úgy, hogy Magyarország még sokáig lesz kénytelen, e czimen, veszteségét pótolni. És hogy ha valami bizonyítja, hogy Horvátor­szág a monarchia önálló testét nem ké­pezheti, bizonyítja az a körülmény, hogy a közös tehernek, még adóerejéhez mért ará­nyát sem viseli. Igaz, hogy Horvátország be­vételeinek számítása most, reánk nézve, valamivel kedvezőbb alapra lesz fektetve, a­mennyiben a katonai parancsnokság alatti határőrvidék indirekt jövedelmei nem fognak Horvátország bevételei közzé számíttatni,­­ ha csak később Horvátországhoz e terület nem csatoltatik (mi valószínűleg be fog következni) de ekkor még megszabadulunk a határőrvidék közigazgatási költségeitől, és Horvátország azokat is, a jövedelem 45°­ o­kából fedezni tartozand. Másfelől: a szállítási, postafuva­rozási adók, a biztosítási bélyeg nem fog­nak Horvátország jövedelmei közzé szá­míttatni, hanem ezek fejében Horvátország 20.000 forint évi átalányt nyerene; a had­­mentességi díjból pedig Horvátország nem fog százalékot kapni,­­ minthogy az csak­ugyan közös czélra: rokkantalapra, mozgósí­tás esetén szükséges felsegélésekre fordíttatik a legnagyobb részben. Tehát tulajdonképen csak a pénzügyi elszámolás jön tisztába hozva Horvátország­gal szemben, de a pénzügyi kiegyezés alapjai nem változtak. A múltra nézve pedig: van átalános quitt. A horvátok kikapják egyházi- és isko­lai alapokat, úgy a­hogy most van , minden kamat nélkül; mi nem követeljük vissza az erre előlegezett másfél milliót, sem a ha­tárőrvidéki jövedelmek czimén elszámolt ösz­­szegeket, melyek — fájdalom — az 1873-iki alkudozások alkalmával is tekinteten kívül hagyattak és igy — bár tévedésen alapuló — jus quaestiumot; I sőt országgyűlési felmentést tudnak (két évről) a horvátok e tekintetben felmutatni; de azt hiszszü­k, hogy ez nem vo­natkozik az 1876 óta rektifikált számadások­ra nézve, mert itt már a horvátok, bár köz­­igazgatási uton, figyelmeztetve lőnek követe­lésük alaptalanságára, és ha az ezután kelet­kező összegek is elengedtetnének Horvátor­szágnak , ezek compensatióját a kiegyezés egyik részében sem látnák. Ez az egész kiegyezés képe, nagy kör­vonalakban ; szóval : jövőre a régi alapon és arányokban, de helyesbített elszámolás, a forgalmi és hadmentességi jövedelmeknek számunkra külön föntartásával, a múltra a kö­vetelések elengedése. Nem mondhatjuk ezt fényes eredmény­nek, sőt lesz kifogásunk ellene ; de ha eléri azt, hogy Horvátországgal a helyzetet egészen tiszta és biztos alapra fekteti, ha minden függő kérdésnek és kölcsönös követe­léseknek, igényeknek véget vet, ha meggyőzi Horvátországot arról, hogy úgy pénzügyi, mint politikai szempontból, érdekében áll Magyarországhoz ragaszkodnia és szükséges extravagáns aspirátióival fölhagynia, akkor talán elfogadható. Épen ezért örülünk, hogy a kiegyezést előbb a horvát országgyűlés fogja tárgyalni, mert az ottani hangulat és a kormánynak — a nemzeti túlzókkal szemben való nyílt, ha­tározott magatartása (mi eddig csaknem min­dig hiányzott a horvát kormányban) lénye­ges befolyással lesz arra, hogy mikép fogad­tassák a kiegyezés Magyarországon ; addig pedig­­ várunk­ mentessége tárgyában a képviselőház elé terjesz­teni, hogy a fő­város azon helyzetbe jusson, miszerint e kölcsönt még az idei nyár folyamában megköthesse. — Az illetékek tetemes mérséklésével fog járni, az az intézkedés, melyet gr. Szapáry Gyulai Kármán Lajosnak esti lapunkban közölt interpellátió­­jára kilátásba helyezett. Ugyanis az 1873. 9. t. sz. 12. §-ának azon intézkedését kívánja megszüntetni, hogy bármily rövid időközben történjék a birtokváltozás, egyenlő illeték szedetik mindannyiszor. Minthogy megígérte, hogy visszatér az előbbi állapotba, így a rövid időközben (5—10 év alatt) ismétlődő birtok­cserék tetemes illetékmérséklésben fognak részesülni. Minthogy már ugyancsak ő megszünteti a késedelmi kamatok fokozatos növekedését, így bebizonyítá, hogy a merev fiskalizmus ellen védeni tudja, a polgá­rok érdekeit, örömmel várja az egész ország, de kü­lönösen a főváros, kilátásba helyezett intézkedését. Az ingatlan forgalmát és építkezést tetemesen fogja az előmozdítani.­­ A magyar-horvát pénzügyi egyez­mény tárgyában kiküldött országos bi­zottság ma esti 1 7 órakor Cziráky János gr., elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről jelen voltak: T­i­s­z­a mi­niszterelnök, Szapáry gr., és B­e­d­e­k­o­v­i­c­h mi­niszterek, Pejacsevich László gr., horvát bán. Elnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy a napirend tárgyát az előadó előterjesztése képezi. F­a­l­k Miksa előadó előre előterjesztő a bizott­ság eddigi megállapodásainak nyomán az általa szer­kesztett törvényjavaslatot, melyet Pejacsevich László gr., horvát bán azon kijelentése után, hogy ahhoz hozzájárul,­­ a bizott­ság változtatás nélkül elfogadott. Az elfogadott törvényjavaslat előadó fordításá­ban át fog tétetni a horvát országos bizottsághoz. Mint az »Országgyűlési Értesítő* írja, holnap d. u. 11­ 6-kor a két országos bizottság együttes ülést fog tartani, melyben a törvényjavaslat elfogadás vé­gett elő fog terjesztetni. A „HON“ TÁRCZÁJA. Hivatalos jelentés a magyar korona tu­dományos vizsgálatáról. (Előterjesztette a tudományos akadémiának Ipolyi Arnold, az erre kiküldött akadémiai bizottság elnöke.) Tekintetes Akadémia! A magyar tud. Akadé­mia f. é. febr. 26 án tartott összes ülésében archae­­ologiai bizottságának elnöke által előadott indítványá­ra, a magyar szent koronának tudományos és neveze­tesen műtörténeti szempontból való vizsgálatát mél­­tóztatott elhatározni. Indokolta ezt a magyar tudományos Akadémi­ának a tudomány összes ágai fejlesztésére irányzott munkásságában mindenkor kiválóan nyilatkozó ama figyelem, melyet rendeltetésénél fogva, nevezetesen a nemzet emlékeinek tanulmányára és ismertetésére fordít. Nemzeti történetünk műemlékei közt pedig kétségtelenül legméltóbb helyet igényelhet az ország­nak szent koronája, mely a mint állami létünkkel úgy­szólván egykorú, úgy annak egyik palládiumát képe­zi , és valamint régisége és műbecse, úgy közjogi , államhatalmi jelentőségénél fogva­ országunk legfőbb jelvénye s legkegyeltebb tárgya. És midőn a hazai tudomány immár nemzeti és hazai régiségeink és mű­emlékeink vizsgálatát a mai­ világirodalom színvonalára emelte, nem volt mellőzhető többé a magyar szent korona tudományos művizsgálata és kiadása sem, melyet a nemzeti kegyelet valamint a tárgynak kiváló műbecse egyaránt követelt. Történelmi tekintetben a sz. korona ugyan ed­dig is már századokon át számos munkában foglal­koztatta a hazai történet­vizsgálatot. De története nem volt mindaddig teljesen megírható és befejezhe­­thető, míg az általa felvetett számos kérdésre a mű­szaki és műtörténeti vizsgálat meg nem felelt. Utóbbi időben ugyan a műtörténeti tanulmányok mai teljes kifejlődésénél fogva, ez irányban is foglalkoztatta immár a figyelmet. És újabban egy kitűnő müh­e, dr. Bock Frigyes, acheni kanonok, már e tekintetben is tárgyalta nagyobbszerü s királyunk költségé­­vel segélyezett német nyelven közzé tett munkáiban s a mily méltán kitüntette alapos szakismereté­nél fogva annak kiváló műbecsét, úgy több részt mégis nem egy kételyt hagyva fenn, sőt több helyütt felismerhetetlen pontosságot tanúsítva, újabb kime­rítőbb vizsgálatot tett kívánatossá sőt szükségessé. E vizsgálat­i megoldás méltán első rendben a ma­gyar tud. Akadémiát illette meg immár, mely köré­ben több szakférfiúval rendelkezett, kik e feladatnak a tudomány mai álláspontján megfelelni képesek. A magyar tud. Akadémiá e szerint hivatásához képest, vállalkozván e feladatra, felemlített összes ülé­sében elhatározta, hogy a sz. korona vizsgálatára szakértőkből álló 3 tagú bizottságot nevez ki, mely alulírott akadémiai igazgató és rendes, valamint ar­­chaeologiai bizottsági tagnak elnöklete alatt dr. Henszlmann Imre r. tag s az Akadémia archaeologiai bizottságának előadójából, úgy dr. Pulszky Károly az Akadémia ugyanazon bizottsága közlönyének az »Archaeologia Értesítődnek szerkesztőjéből állott, kik mindannyian a műtörténet terén és nevezetesen házai ötvös és románezmü vizsgálataik tanulmányai­val erre magokat képesítették. Ennek folytán a Tekintetes Akadémia kérvé­nyével ez ügyben a király ő felségéhez járult, hogy a sz. korona tudományos művizsgálatát legkegyelme­sebben megengedni méltóztassék. A magyar kormány u­tán benyújtott s ajánlott folyamodásra a legfelsőbb engedély megadatott s ez a kormány által egyszers­mind az országgyűlés főrendi és kép­visel­őházának is bejelentetvén, a vizsgálat f. é. május hó 9. és 10-ére tűzetett ki, mely napon úgy ő felsége személyét kép­viselő kir. biztosok, valamint az országgyűlés két há­za által választott küldöttségek s a koronaszekrényt lepecsételt főméltóságok, az ország prímása és az or­szágbíró (ezt­ a kinyitásnál gyengélkedése miatt helyet­tesítő tárnokmester) és a koronaőrök jelenlétében meg­nyitott koronaszekrényből kivett sz. korona s a többi koronázási jelvények a budai királyi várpalota egyik erre rendelt termében, az akadémia küldöttségének tudományos vizsgálatul, leirásul s képeik felvételéül az ez alatt egymást felváltva állandón őrködő szent korona­őrök egyike s a koronaőrség tisztei jelenlété­ben s felügyelete alatt kiadattak. Az akadémia bizottsága ezzel feladatához for­­­gott és két napon át a helyről el sem távozva, a ren­delkezésére álló egész időt felhasználta, s a korona művének, díszítéseinek és képeinek úgy egészben mint részleteiben pontos vizsgálatát, meghatározását és leírását teljesítette. E mellett kiválón szükség volt a tárgyak pon­tos graphikai felvétele­k előállítása, hogy az akadémiá­­nak előterjesztett indítvány s az akadémia által ő felségéhez intézett kérelem értelmében egyszersmind a koronának hű képe készíttessék s ezáltal annak méltó közrebocsátásáról is gondoskodva legyen, va­lamint a vizsgálat eredményei részleteikben is világo­san előállíttathassanak. E tekintetben a reproductionális eljárás mai nagy vívmányait alkalmaztuk és teljes fejlődése ered­ményeit felhasználva igyekeztünk e fölvételeknél érvé­nyesíteni , s e részt elmondhatjuk, hogy a modern sokszorozó művészetek minden előnyének felhaszná­lásával sikerült a szent korona képeit elkészíttetnünk. Mivégre Divald Károly, a felvételek e­lemében leg­jártasabb fényképész hazánkfiát, a fényképi felvéte­lekre , valamint Rauscher Lajost, a budapesti orszá­gos mintarajztanoda rajztanárát, ki e műnemben rajzai és szinkivitelü remekműveiről ismeretes, alkalmaztuk a korona teljes alakja és több oldalképének, valamint annak minden egyes jelentékenyebb részlete­s összes zománczképes felvételére úgy fényképben, mint rajz­ban és szinben az eredetiről való méretek és színfo­­kozatok pontos megtartásával és alkalmazásával. Eljárásunkról szóló ezen előleges jelentésnek, nem lehet feladata a tudományos vizsgálat és műle­írás, valamint a tisztázva még teljesen el nem készült számos és dús felvételek példányait az Akadémia elé terjeszteni, mert mind­ennek alapos összeállítása s el­készítése, valamint az ábrák művészi és mértani tel­jes kivitele terjedelmesebb munkát és tetemesebb időt vesz igénybe. Jelenleg csupán általában kívánjuk előlegesen két irányban az eredményt jelezni, s a Tekintetes Akadémiának a további teendők iránt, ezek közzé­tételére nézve bátorkodunk rövid előterjesztést tenni. Egyik irányban ugyanis, a szent koronának eddigi ismeretes, hagyományos és átalában elfoga­dott történetét illetőleg , a művizsgálatnak lehetőleg teljes biztossággal sikerült constatálni, hogy a korona műalakzatai lényegesen megegyeznek az eddigi ala­posabb történelmi vizsgálatok adataival és eredmé­nyeivel. Nevezetesen a mint ez adatokat legutóbb Koller Ferencz pécsi kanonoknak a koronáról írt ki­merítő s alapos művében az előbbi irók nyomán is helyesebben összeállítani sikerült; s a mennyire ezen adatokkal s a koronának leírásával kimutatta, hogy annak felső része, az egymáshoz keresztben meghajt­va illesztett aranypántok latin feliratú rekeszes to­­rnáczképeikkel, melyek a trónoló Megváltót és nyolcz apostolt állítják elő, sz. Istvánnak a pápától Ró­mából küldött, ott készült koronáját képezték; míg a korona alsó része, a fölövedző diadémszerű abroncs, melyhez később a felsőbb illesztetett, Du­kas Mihály bizanti császár, fia Kontantinos Por­­phirogenitos és Gejza király, valamint a Megváltó, Mihály és Gábor arkangyal, szent György, Demeter, Kosmás és Demjén vértanuk zománcztyépeivel dí­szítve, a nevezett Mihály bizánti császártól küldetett Gejzának, s a­mely két koronából állíttatott össze ké­sőbb a magyar szent korona. Mindezen találó, vagy más eltérőbb történelmi adatok és föltevések további előadását, a­mint azokat a művizsgálat megerősíti, vagy kétségbe veheti s rész­ben újabb érdekes feltevésekkel megvilágíthatja, ter­mészetesen csak a részletes leírásban lehet majd ki­merítőbben tárgyalni. Más irányban ellenben a művizsgálat kimu­tatta, hogy eddig a szent koronának hű képmását nem ismertük s a valóságnak megfelelő előállítását nem bírtuk. Sőt ezt még a koronának legpontosabb leírásaiból sem lehetett teljesen kivenni. A szent ko­ronának történeti leírásai mellett épen úgy, mint azon kívül megjelent összes eddigi ábrái nemcsak mindannyi máskép, a valóságtól eltérőleg áll­ták azt elő, hanem a­mint azok egymástól is eltértek, úgy egyik sem közelítette meg annak távolról sem mi­­szépségét. Ezen hiány önként érthető a régibb leírások­nál, midőn sem a műismeret sem a műtörténet még nem képezett bevégzett rendszeres tant és tudományt, s felőle a legtudósabb történetírónak sem volt kellő fogalma, annál kevesbbé volt tudomása arról, hogy az a történettudománynak egyik alaptételét és kút­főjét képezi, valahányszor ez a művelődési történet és műalkotások s emlékek leírása terére lép. Hasonlón nem rendelkezett a reprodukáló művészet sem azon kifejlett eszközök felett, melyek a műtárgy finomabb részleteit teljesen biztos hűséggel képesek lettek volna visszaadni. Ehhez hiányzott a kellő szyl­­ismeret, mely nélkül a tárgyak teljesen ferde föl­fogással állíttattak ele s épen úgy hiányzott egy­aránt a művészeknél és leíróknál a műtechnika kellő ismerete, mely nélkül híven a tárgyat levenni nem lehetett, s annál kevésbé volt képes a leírás felőle kellő fogalmat alkotni. A sz. korona ily legnagyobb műbecsü részletei, mint a zománczképek jellege és művészete iránt pél­dául, mindannyinak nem volt épen úgy kellő fogal­ma, valamint azt a későbbi kor e technikája már nem ismerte és nem gyakorolta. De a sz. korona azon legújabb felvétele is, me­lyet mint fenn említek, az erre szakismereténél fog­va teljesen képesített dr. Bach kanonok kiadott, ha­sonlón nem csak több hiányt, de hűtlenséget is mu­tatott, melyet a fényképi felvétel daczára annak elég­telensége mellett, a rajzban hibás és a kiadásban át­fordított ábrája is okozott. Felvételünk nem csak a hibákat elkerülte s a tárgy eddig vissza nem adott minden oldalára s annak legkisebb művészetére is kiterjedt, hanem erre a fény­képezés azóta kifejlődött összes előnyeit is felhasználta s alkalmazta a felvételben, valamint más felvételeket mértani és szabadkézi rajzokkal és különösen a ko­rona zománczképe dús színezetének lemásolásával elkészítette s ez után a fénykép által nem létesit­­hetőt is teljesen pótolta. E művizsgálat és felvétel eredménye immár, hogy szent koronánknak végre nem csak helyes es hü képét vettük s ez által leírni fogjuk, hanem e nagy becsű nemzeti ereklyénk és műtárgyunk teljes műleírását is képesek vagyunk a legkisebb részletig előadni és feltüntetni. Mert maga e mű, mondhatjuk már jelenleg, az aranyművészségnek, a románezmünek egyik egész világra s minden időre szóló legnemesebb s legbámu­­landóbb alkotása, melyhez nem csak egyetlen egy ré- — A főrendiház jun. 1-én d. e. 11 órakor ülést tart. — A kormány ma a katonai határőrvidék parancsnoka, illetve a közös hadügyminisztérium közt, a »B. C.« értesülése szerint, jelenleg beható tár­gyalások folynak azon módozatok megállapítására, melyek mellett a katonai határőrvidéknek még a jelen év folyamában foganatosí­tandó bekeblezése végrehajtható leend. Kü­lönösen a pénzügyi adminisztratió tekintetében lé­nyeges változások lesznek szükségesek.­­ A hitelbank-csoport a beruhá­zási kölcsönt 10.962.000 frt összegben, a »B. C.« értesülése szerint — június 10-én veszi át. Nyilvános aláírás nem szándékol­tatik. — A pénzügyminiszter a »B. C.« infor­­mátiója szerint, még a jelenlegi ülésszak folyamában egy rövid törvényjavaslatot fog a fővárosi 6 milliós kölcsön bélyeg- és illeték­­ ű porosz egyház-politikai vita. A kultur-harczra vonatkozó diplomácziai iratok közzétételével egyidejűleg kezdé tár­­gyalni a porosz képviselőház, első felolvasásá­ban az újabb kath. egyházügyi javaslatot, mely az 1873. és 1875-iki törvények által előidézett már-már teljesen tarthatatlanokká lett állapotokon némileg, úgy a hogy a fatális helyzetben épen lehet, segíteni akar. Minő állapotokat teremtettek ama törvé­nyek és minő következménye lett a kultur­­harcznak! Tizenkét püspökség közül csak négy van betöltve; — ezernyi kath. papi állomás üres; a semináriumok és hittudományi fakultások majdnem teljesen néptelenekké lettek; a tör­vényes hivatalvesztés daczára a püspökök külföldről folytatják hivatalos működé­süket ! Természetes, hogy oly helyzetben, mi­dőn az államhatalom vasszigorral, hivatal­­vesztéssel s börtön és pénzbüntetésekkel, a pápai kúria pedig egyházi átokkal és kiközö­sítéssel követeli, hogy a kath. papság enge­delmeskedjék az állami, illetőleg egyházi tör­vények, intézmények és hatóságoknak, me­lyek egymással homlokegyenest ellenkeznek: nem sokan érezhetnek kedvet, két ilyen ur­nák szolgálni, rettegések és büntetések között, egy egész életen át. Sőt inkább menekül az ilyen pályáról kiki, a­hogy tud. Hanem aztán ennek az állapotnak a katholikus nép, a hívek nagy száma adja meg az árát, a hívek, kik nélkülözik a szokott egyházi és vallási élet­­szükségletek kielégítését. Most hát a kérdéses javaslat némi eny­hítéseket kíván életbeléptetni : a hivataluk­tól elmozdított püspökök visszahívását, ha t. i. ezek kijelentik, hogy engedelmeskedni fog­nak a törvényeknek ; továbbá a kormány gondoskodik a megürült lelkészi állomások betöltéséről s a régi szigorú egyház-politikai törvények végrehajtása és alkalmazása te­kintetében szabad kezet, diskretionárius ha­talmat kapna, olyan értelemben t. i., hogy szigorúan vagy enyhén fogná azokat, azok kö­vetkezményeit alkalmazni, a szerint, a­mint a Vatican is ezentúl többé-kevésbé békülékeny magatartást tanúsítna az állam irányában. Más szavakkal Bismarck e javaslatban dekretálja most már a korbács és a zab poli­tikáját. Kérdés csak az, czélra fog-e vezetni. Ha olvassuk a vitát, mely a javaslat iránt ki­fejlődött, míg aztán ez utóbbi egy bizottsághoz jön utasítva, nem sok reményt meríthetünk a sikerre nézve. Putkammer kultuszminiszter a javaslat s ennek czéljai álláspontjából elég helyesen, higgadtan s az állami tekinteteknek is kellően megfelelő beszédet tartott. De visszhangra épen nem talált és Bismarck e javaslattal is úgy jár, mint már nem egy nagyfontosságú törvényhozási intézkedéssel járt, hogy kez­detben legalább magával szemben találja az egész parlamentet. Egy-két konzervatív szinezetű képviselő szólt a javaslat mellett csak ; az ultramontán czentrumpárt, melynek magatartásától függ az egésznek sikere, s melyet a javaslat legin­kább legközelebbről érdekel, frontot csinált el­lene s pártvezére azt mondá, hogy a javaslat még inkább megerősíti az egyház irányában az önkényt, hogy az a javaslat, ha törvény­­nyé válnék, a kath. egyház fölött egy da­­moklesi kardnál nem volna egyéb. A volt kultusztusminiszter pedig, Fáik, az egész nemzeti szabadelvű párt roppant tetszése közt azt mondá, hogy már e javaslat csupa benyújtásának ténye is rendkívül so­kat ártott az állam érdekeinek, mert még job­ban felbátorítja és ellenállásra ösztökéli az ultramontanizmust bel- és külföldön egy­aránt ; mondá, hogy ez a kormány gyengesé­gének pregnáns bizonyítéka, hogy jelzi már az utat a Kanossa felé. A haladópárt részéről épen igy beszélt Virchow is. Szóval a javaslat nem kedvező auspiciumok alatt megy a bizottsághoz, mely kétségkívül annyira át fogja azt alakitni, hogy alig lehetend majd ráismerni az erede­tire, a­mely esetben aztán meghiusíltatik Bismarck intenziója, ki mint Berlinből jól érte­sült forrásból jelentik, nagy súlyt fektet a csá­szárral együtt arra, hogy a javaslat épen mostani formájában és szövegezésében váljék törvénynyé. Mi lesz a javaslat sorsa, ha törvénynyé válik is, mit fog tenni viszont szolgálat, con­­cessió és közeledés fejében a Vatican, azt ter­mészetesen tudni most nem lehet. Előttünk azonban valószínűbbnek látszik az, hogy Né­metország belezejét még sokáig fogják gyen­gíteni az egyház-politikai marakodások és súrlódások. A képviselőim közlekedési bizottsága Bánffy Béla gr. elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta a Budapesttől­ Zimonyig , illető­leg az ország határáig építendő vasútról szóló tör­vényjavaslatot. A kormány részéről jelen voltak Tisza miniszterelnök, Ordódy közi­ miniszter, Hieronymi államtitkár, Zahorszky és Nagy László oszt. tanácsosok. A tárgyalás megkezdése előtt György Endre kijelenti, hogy ő a budapest-zimonyi vasút dolgában már eddig is oly állást foglal el, mely nem egyezik meg a kormány által beterjesztett törvényjavaslat alapeszméjével, annálfogva kéri a bizottságot, hogy őt ezen tárgynál jegyzői tisztétől, a­melyet a közleke­dési bizottságban elfoglal, mentse fel. Tisza miniszterelnök felszólalására, — ki a jegyzői teendőket nem tartja incompatibilisnek azzal, ha valaki a törvényjavaslat alapeszméjét el nem fo­gadja — kimondja a bizottság, hogy György Endre vezesse a tanácskozás jegyzőkönyvét, ha azonban a vita alatt bebizonyul, hogy az ellentétes állás, a­mely közötte és a bizottság véleménye között lesz, kiegyen­­líthetlen, előadóvá más választandó. Ezzel az átalánosságban való tárgyalás meg­kezdettén, Kármán Lajos köszönetét szavazva a kormánynak ezen szerinte életképes ügy felkarolá­sáért, a törvényjavaslatot elfogadja, de megjegyzi, hogy Ujverbász és Kula érdekei nincsenek kellőkép megóva, különösen Kula felveendő a hálózatba, mert ott járásbíróság és szolgabíróság is székel, egyszersmind figyelembe ajánlja a Ferencz csator­nán át is mielőbb kiépítendő hidnak elkészítését. Ordódy miniszter ezeket a részletes tárgya­láshoz tartozandóknak mondja, és ajánlja a törvényja­vaslatnak átalánosságban való elfogadását. Lichtenstein József: Mindenekelőtt arra kéri a bizottságot, hogy a­mit mondandó lesz, azt tisztán egyéni véleménynek tekintse s ne imputálja a bizottság sem azon pártnak, melyhez szóló tartozik sem többek vélekedésének, mert a párt a kérdést még nem tárgyalta, és a­miket mondott, saját meggyő­ződése. Hibáztatja a kormányt, hogy ily fontos ügyet — melynek csakugyan olyan nagy szüksége iránt évek óta annyira eltérők a vélemények, hogy a közvé­leménynek átalános megállapodása még ma sincs konstatálva — ily későn, úgy­szólván kapuzárás előtt terjeszt elő, midőn még oly sok más fontos tárgy is foglalja el a képviselőházat, azonban, miután a kor­mány jónak látta eljárását így beosztani, elmondja a törvényjavaslat iránt véleményét. Tudja, hogy van egy erős áramlat, mely évek óta követeli a pest­­zimonyi vaspálya kiépítését, és érzi annak súlyát, mily nehéz az ekkér elterjedt közvélemény ellen nyi­latkozni, mindamellett kénytelen kijelenteni, hogy bár évek óta figyelemmel kíséri a kérdést, még­sem bírt magának kellő megnyugvást szerezni e vasút azonnal való kiépítésének szüksége iránt és azt hi­szi, hogy lehet módot találni, a­mely mellett a Bel­­gráddal való összeköttetést az állam kisebb megter­­heltetésével és mégis az országos érdekek figyelembe vételével létesíteni lehet. Kétségbe vonja azt is, hogy a jelenlegi verseny­ző utak mellett minek a trieszt-levantei, a déli vasút­nak Bosznián keresztül létesítendő összeköttetése, az alsó dunai vizi út, a budapest-baziási, továbbá a bu­­dapest-orsova-krajovai s onnan Bulgária felé folytat­ható út, a budapest-brassó predeáli és a lemberg-cer­­novic itrkány-falui vonalak mellett meg volna a buda­pest-zimonyi darab résznek azon nemzetközi fontos­sága, mely annak tulajdoníttatik. Szerinte e pálya is, mint jobbára minden vasút — habár internationális természetűnek tartatik is — tisztán saját területének forgalmából kell, hogy jövedelmét merítse és így tisz­tában lehetnek az iránt, hogy a zimonyi egyenes vas­útnál is első­sorban az a kérdés vethető fel, vájjon maga a vidék a­melyen keresztül vonul, szükségessé teszi-e a kiépítést.Stuller szerint e vidék jelenleg már

Next