A Hon, 1880. július (18. évfolyam, 166-196. szám)

1880-07-01 / 166. szám

vagyis szerinte a hadmentes. w j ^««tetei­nek kötelezettsége pusztán csak azokat éri, kik 1879. évben és ez évtől kezdve mentettek föl és nem azokra is, a kik tényleg még ez évben is élvezték korábbi fölmentetésü­k ké­nyelmeit. A jelen kérdés megítélésénél ugyan az általunk idézett 2. §. szavai szolgálnak irány­adóul, melyek szerint a díj fizetése azon évekre terjesztetett ki, melyeket az illető had­mentesek eltölteni kötelesek lettek volna, ha besoroztalak volna; de ha az 1. §-t vesszük is alapul, akkor sincs igaza az ellenzéki la­pok vezérének a négy krajczáros »Journal«­­nak, mert az 1. §-ban is az mondatik, hogy azok fizetik a hadmentességi dijat, a kik hadi szolgálatra alkalmatlanoknak találtat­t­a­k ; a 2. §-ban pedig következetesen múltról is s egyátalán a véderőről szóló 1868 évi XL. tvczikk alapján eszközölt sorozások­ról van szó, mint a­mely törvény képezi hadmentességi díjról szóló törvény alapját e szerint csak a legkonokabb ellenzéki visz­keteg mellett lehet azt vitatni, hogy a tör­vény szó szerinti értelme nincs vagy nem volna a mellett, hogy a hadmentességi díjat mindazok tartoznak fizetni, kik még tényleg abban a korban vannak, hogy a katonai szol­gálat kötelékébe tartoznának, ha 1869. év­ben, vagy azt követő években besoroztattak volna. De nemcsak a törvény szó szerinti ér­telme, hanem a magasabb ratio legis alapján is arra az értelmezésre kell jutnunk, hogy a hadmentességi dijat nemcsak azok tartoznak fizetni, a­kik 1879. évtől kezdve kerültek so­rozás alá, hanem azok is, a­kik ezen évben és ezen évtől kezdve oly korban voltak és lesz­nek, hogy ha a katonakötelezettség alól az 1868 : XL. t. sz. alapján föl nem mentettek volna, még a katonai kötelékben állanának A hadmentességi dij fizetésének kötele­zettsége ugyanis elvileg kimondatott már az 1868. XL. törvényczikkben is, melynek 56 §-ában világosan kijelentetett, hogy m oly védkötelezettek, a kik valami hiányosság miatt a sorhad (hadi tengerészet) vagy hon­védségbeli szolgálatra be nem soroztathattak, valamint azok is, a­kik családi tekintetekből ideiglen felmentettek és a kikre, mint póttar­talékosokra a tettleges szolgálat teljesítés sora nem került, vagyonosságuk vagy keresetké­pességükhöz képest, a rokkant katonák el­tartására katonasági dijat tartozn­ak fizetni.« Azok tehát, a­kik 1869 — 1878. évi idő­szakban kerültek sorozás alá és mentettek fel a katonai kötelezettség alól, a miatt, hogy még hátralevő, hogy úgy mondjuk, eszmei katonakötelezettségük néhány évére a had­mentességi dij fizetésére köteleztetnek, csak nem panaszkodhatnak, sőt méltán előnyös helyzetben levőknek tarthatják gukat azokkal szemben, a­kik az eszmei szol­gálati kötelezettség 12 hosszú éve alatt fog­ják e díjat fizetni. De ha valakinek még ezek után is kéte­lyei maradnának a törvény helyes értelme iránt, el fogja oszlatni e kételyt az, hogy a törvényhozás a hadmentességi dij czimén oly összeget vett fel az idei költségvetésbe, mely csak az 1869—1879. évek alatt sorozás alá kerültek, számba vétele mellett volt felvehe­tő. E dij czimén ugyanis 3 millió évi bevétel vétetett fel azon számítás alapján, hogy éven­­kint 70.000 egyén találtatik katonakötele­zettségre alkalmatlannak, tehát 11 év alatt összesen 770.000 , mindegyik hadmentes egyén fizet átlagban évenkint 4 frtot, Így jött ki a folyó évi költségvetésbe felvett 3 millió fedezet. Nem hiszszük tehát, hogy tisztelt lap­társunknak a »Pesti Napló»nak azon észle­lete, hogy a hadmentességi díjról kibocsátott említett szabályrendelet »nagy reczenzust« keltett volna, megfelelne a valóságnak, sőt abban az erős meggyőződésben vagyunk, hogy reczenzust keltött volna az, ha a kor­mány a törvénynek oly magyarázatot ad, mint adott a törvény helyes értelmének és a törvényhozás intenziójának félreismerésével a »négy krajczáros« s utána a »Napló« is. A hadmentességi díj nem pusztán adó, hanem a hadmentesség fejében a mentesek részéről teljesített viszontszolgáltatás azok részére, kik a hadi szolgálat folytán rokkan­takká, keresetképtelenekké váltak. Nem hiszszük tehát, hogy tisztelt lap­társunk a »Pesti Napló« jól meggondolta volna azt, hogy ebben az ügyben figyelmez­teti a törvényhatóságokat, hogy a törvény végrehajtását tagadják meg. A mi törvényhatóságainkból, bármily élhetetleneknek hirdesse is őket néha néha a »Napló«, nem halt ki annyira a törvény jó­zan felfogásának érzéke, hogy ilyen dolog­ban kompromittálják magukat. A törvénynek értelme világos, annak intenziója fenkölt, ne­mes. Nem lehet azt behomályosítani, megha­misítani s végrehajtása elé, józan fővel, aka­dályt gördíteni. Ebben a dologban tehát a törvényható­ságok nem ülnek fel olyan könnyen tisztelt laptársunknak a »Pesti Napló«-nak, felült hamarosan a négy krajczáros ul«-nak, nem igen ma­rii int­ő »Jour- Bradlaugh meeting. Mult szombaton tömeg-meeting tartatott Cam­bell equareen, hogy meghallgassák Bradlaugh beszá­moló beszédét. Mikor Bradlaugh a helyszínére ért, mintegy 7—8000 ember várta. A zajos cheerek l­ecsen­­desülése után szóhoz jutott Bradlaugh s egy oly beszé­det tartott, mely nagyon jellemzi az egész embert, a­ki miatt oly nagy zajt csapnak most az összes lapok- A beszédet a következőkben ismertetjük. Bradlaugh előadja, hogy megígérte, misze­rint minden felmerülő újabb fordulatnál tanácsot fog tartani választóival, hogy megtudja birja-e még bi­zalmukat. ’tán soha — mondá — egész parlamentariz­musunk alatt nem volt oly küzdelem, mint a minőbe ő besodortatott. Nem akar semmi rosszat mondani arról a házról, melybe őt küldték, s melynek tagja akar lenni. S nincs hatalom ez országban, mely őt ebben megakadályozhatja, ha bírja bizalmukat. (Cheers.) Büszkének érzi fi­agát, hogy a tor­ek az szavát veszedelmesnek találják (ironikus cheers), hogy meg akarják akadályozni abban, hogy szavát a képviselők bábában hallassa. Választói tán azt hihet­nék, hogy míg őt szeretik e városban, más városok­ban gyűlölik. De az ellenkezőről szerzett meggyőző­dést, mert mialatt e gyűlés tartozik, más városokban is készülnek gyűléseket tartani az ő érdekében, s kéri választóit, hogy hétfőn éjszaka is tartsanak gyűlést, mert ekkor több mint száz város küldöttsége eljön Londonba Gladstonehoz óvást emelni a képviselőház ből jogtalanul történt kizárása miatt. (Zajos cheers.) Néhány bolond torné beszélt arról, hogy mi tör­ténnék új választás esetén. De még nem rázták őt le a nyakukról (nevetés) s a törvény nem is ad hatalmat nekik, hogy ezt megtehessék, míg székét el nem fog­lalta. (Cheers.) Fogságba küldhetik újra, de ez eset­ben majd meg kell mérni erejüket nemcsak az óvásával, de London és a vidék emberei óvásával Northumberland bányászai protestálnak mialatt beszél. Northampton választóit képviseli s képviselője az összes munkásoknak minden malomban, bányában, minden üzletben. Reméli, hogy az ő méltóságuk érdekében emelt szót. Megmondta a torsoknak, hogy a közvéleményre hivatkozik ellenük, nemcsak választókerülete, de az egész ország közvéleményére. Tudják, hogy mit tett az utóbbi napokban, tudják, hogy kardoskodott joga mellett a ház korlátánál, mikor székéről kellett volna szólnia. (Cheers.) Helyeslik-e eljárását? ők,kik készek mellette síkra szállni, kik, ha új választás vol­na, megint készek lennének rá adni szavazatukat. »Hadd lássam kezeiteket, — mordá — hogy ítélhessek felőletek,« (s erre az egész sokaság föl­emelte kezét.) Ellenségeim hátam mögött a legerő­sebbek. (Derültség.) A küzdelemben idáig egy előny van. Rossz szó még nem hangzott ez oldalról. Ha csak mindig rendben, alkotmányosak lesztek, a győ­zelmet meg kell nyernünk. Ellenségeim minden követ mozgásba hoztak. A Select comiteehez nyolc­vannal valamivel kevesebb kérvény adatott be, érdekemben ellenben 377. Az összes tok­e-kérvények alatt 10,000 aláírás van, az érdekemben történt aláírások száma 40.000, s ha szükséges, egy hét alatt lesz egy fél mil­lió aláírás mellettem. Mondták, hogy a képviselőház nem akar meg­hallgatni. De a ház meghallgatott (Cheers) és ámbár ama gyűlésen voltak szónokok, kikre a világ büszke lehet és geniális férfiak, kikkel ész dolgában megmér­kőzni mindenki büszkeségének tarthatja, mégis re­mélem, hogy, mint az önök képviselője úgy beszél­tem, mint képviselő ez ország történetében soha nem beszélt, ment maradtam a szemrehányásról, a gúny­tól. Senki nem tudhatja mit hozhat a jövő heti csata. De a csatát utóvégre is meg kell nyernem s meg is fogom nyerni. Még soha nem csatáztam úgy, hogyne lettem volna a győztes. (Cheers.) Utóbbi hetekben százakra menő sürgönyöket s ezerekre menő leve­leket kaptam. Ezután ellenfeleit jellemzi s azt mondja Tyler­­ről , hogyha a csatorna túlsó oldalán volna, tete­mével lakom­a szavaiért — a legjava a konzervatí­­veknek szégyenli magát miatta, s egyenesen meg­mondta volna Sir Henry Tylernek, hogy »rascol« (gazember). Lord Churchhill felszólalását nem veszi rossz néven, mert tudta, hogy megtámadta volna 4000 font sterlingjét, melyet az angol nép véres verejtéké­ből húz csak azért, mert családjának alapitója 400 ezer fontot lopott a nemzettől, melyet elárult. Blen­heim a nemzeté volt s azért adatott Marlborough her­­czegnek, ki el akarta adni az államot a francziáknak — kinek nem volt becsülete, csak testi bátorsága s egy haramia büszkesége, ki mindent ellopott s kinek méltó utóda lord Churchbill. Alderman Bowlert sem szólja meg, ő egy oly városi testülethez tartozik, mely százezerekre menő font sterling birtokában van, mi­ket áhitatos emberek évek előtt a szegények javára fagytak, mely összegek azonban most nyalánkságok­ra és libériákra adatnak ki. Neki természetesen ki kell zárnia a házból oly embert, a­ki meg akarja mu­tatni, hogy mint híznak meg az aldermanok a szegé­nyek zsírján. (Derültség.) O’Donnelről elmondta, hogy nemesi oklevelet lopott, szégyenli szüleit s oly ge­nealógiát készített magának, mely őt meg nem illeti A gyűlés bizalmat szavazott Bradlaughnak s kifejezte készségét, hogy őt küzdelmében támogatni fogja. Az erre vonatkozó indítványt Mr. Councillor Adams tette s a gyűlés azt egyhangúlag elfogadta, ultramontán szellemű törvényszéki hivatalnokok le­mondásai voltak. A versaillesi ügyészség hivatalno­kai voltak a kezdeményezők és példájukat követték a nantesi, aiki, perpignani, bloisi, troyesi, angersi, poitiersi sat. hivatalnokok. Az igazságügyminisztert azonban e manőver nem hozta zavarba és akár a f. hó 27-iki hivatalos lapban közöltre voltak e megürült helyek betöltéséről s­zóló kinevezések. A téli czirkuszban, mely a legnépesebb város­negyedben fekszik, tegnapelőtt klerikális gyülekezet volt. M u n n a k kellett volna beszélnie, de megbete­gedett és B­r­u­n helyettesítette őt. A kormány ellen heves beszédek mondattak, melyek azzal a felszólítás­sal végződtek: »Álljunk ellen mindhalálig !« A Vita alatt kopogtak az ajtókon, néhány jelen volt, ellen­kező értelemben beszélt köztársasági kiutasittatott. A kimenésnél zajos jelenetek fordultak elő. A »Gau­­lois« szerint kövek dobatták, »éljen a guillotine« kia­bálások hangzottak és papok fenyegettettek; egy pa­pot a csőcselék a vizbe akart dobni. Ez a leírás azonban a »N. fr. Pr.« távirata sze­rint túlzott. Az igazság e szerint a következő : »A 7000 meghívott hallgató közül csak 5000 lett beb­o­­csátva. A kintállók zörgettek és kiabáltak s ezáltal más nézőket csaltak oda. A rendőrség mind eltávolí­totta őket. A kimenésnél 1010 órakor csoportok kép­ződtek, melyek ezt kiabálták : »Éljen a köztársaság! Éljenek a rendeletek! Le a jezsuitákkal!« A tömeg a Marseillaiset énekelte, fütyült és kiabált, különö­sen, ha papokat látott. Egy pap a tömeg közé került, mire ez kiabálni kezdett: »En levons-le!« A pap el­szaladt, a tömeg utána, de egy rendőr és három pol­gári ember fedezte őt, kocsiba emelte és az indóház­­hoz vezette. Senki se lett megsebesítve és csak egy embert fogtak el. A jezsuiták hotelekben laknak, midenki külön szobát fogadott, ha közösen étkeznek. A »Köln. Ztg.« nak tegnapi kelettel a követ­kezőket távirják: »A jezsuita­ kápolnák ajtain ma volt kiszegezve ama hirdetmény, hogy az utolsó istentisztelet déli 12 órakor fog tartatni; más kolostorok szintén így cselekedtek. A papok, ha a rendőrség közbelép, azt hír szerint a templomban akarják fogadni, hogy a közvéleményt így még jobban felizgassák. Holnap délben valamennyi jezsuita­ ház bezáratik, csak az iskolák tüzetnek még a tanulókra való tekintetből az iskolaév végéig. A rendőr­biztosok reggeli 8 óra­kor a jezsuiták házaiba mennek és felszólítják őket azok elhagyására. Ha valahol ellenállás mutat­koznék, haladéktalanul az erőszak alkalmazásá­hoz nyúlnak és sehol sem engednek meg halasztást. Ha a jezsuiták a tulajdonos jogával állnak elő, meg van engedve egy vagy két meghatalmazottat hát­rahagyni. A jezsuiták azt a hírt terjesztik, hogy csak az erőszaknak fognak engedni, az erőszakos rendsza­bályok ellen tiltakozásokat fognak emelni és a hiva­talnokokat törvényellenes tettek végrehajtásáért az államtörvény rendeletei szerint felelősekké akarják tenni. Elrendeltetett, hogy a jezsuiták egy része a plébániákon segédlelkészi minőségben vétessék föl és fizettessék. A jezsuiták egy másik ré­sze (külföldiek) a Quartier Europe egy házában szo­bát béreltek és azt a hírt terjesztik, hogy az esetben, ha a köztársaság a jezsuitákat kiutasítani merészel­né, az illető nagykövetek védelme alá helyezik ma­gukat. Ma — mint a »P. Ll.«-nak sürgönyzik — va­lamennyi a márcziusi rendeletek alá esett kollégium előtt teljes nyugalom uralkodik, kivéve a rue des Sèvresben levő jezsuita­ épületet, hol meglepős tolon­gás van. Az alsó néprétegek kora reggel óta oda csődülnek és kétszáz rendőr tartja fenn a közleke­dést. A kiutasított jezsuiták kivonulása reggel ment végbe. Szenátorok, képviselők és klerikális ariszto­kraták kíséretében a kollégiumot tényleges oppozí­­c­ió nélkül hagyták el. Klerikális szerkesztők a kö­zönséget eme kiáltásra izgatták : »Éljenek a jezsui­ták !« Három ember, köztük az »Union« egy mun­­katársa elfogatott. A közönség kiváncsi, de megle­hetősen közönyös. A­ márcziusi rendeletek végrehajtása Francziaországban. Ma kezdették meg egész Francziaországban a évi márczius 29-ei rendeletek végrehajtását a je­zsuiták kollégiumai és minden más papi kongregá­­czió ellen, melyek eddig még nem folyamodtak a kultuszminiszterhez az előírt fölhatalmazásért. A rendeletek végrehajtását, mint mai távira­tainkban olvasható, Parisban már megkezdték. A­­ flavigny-zárda, mely a franczia domokos-rendieknek novicziátusul szolgál, már f. hó 26-án parancsot ka­pott a házat 48 óra lefolyása alatt kiüríteni, külön­ben fegyveres hatalom fog igénybe vétetni. A Fla­­vigny zárdát jelenleg 60 fiatal homokos-rendi lakja, de későbbi életpályájukra készülnek. Több más ka­­ostor is kapott az­nap ily utasítást. A lillei jezsui­ták (számra nézve csak 5—6) a cambrai érsek, R­e­g­­n­i­e­r bíbornok utasítása folytán elhatározták, hogy jún. 29-én papi öltönyüket polgári ruhával cserélik föl és a rue Négrier-ben, hol kollégiumuk van, kü­­önböző lakásokat venni, azután e polgári jezsuiták további intézkedésig mindennap össze fognak az in­tézetben gyűlni az igazgatójuk által megállapított órákban. A­mi a rue Solferino-beli jezsuitákat illeti, ki­ket csak három hónap múlva érnek el a rendeletek, ezek is ily módon akarnak eljárni, ellenben azt mondják, hogy a fourviéresi jezsuiták a konfliktust mindjárt jan. 30-án egy référé alakjában szándékoz­nak a törvényszékek elé hozni és az esetben, ha a polgári törvényszék elnöke illetéktelennek jelentené ki magát, ez ellen appellálni. A Saint-Honoré párisi külváros homokos-rendjei értéktárgyaikat bizton­ságba helyezték, a lyoniak már ingóságaikat is. A jezsuita­ rend fiatalabb tagjai, kik a katonai törvény­hozás rendeleteinek vannak alávetve, csaknem mind külföldre vándoroltak. Jóllehet néhány nap előtt híre járt, hogy négy nő­ szerzet az előírt engedélyért folyamodott, a Frangaise mégis azt állítja, hogy egyetlen egy kon­­gregáczió — se férfi-, se nő­ kongregáczió — se folya­modott felhatalmazásért. A franczia kormány hír szerint erősen el van határozv­a a kongregáczióknak jún. 30-án túl nem­­ engedni további határidőt. A rendeletek végrehajtása­­ ellen a klerikálisok első demonstrácziói tudvalevőleg A Kisfaludy társaság ülése. A Kisfaludy-társaság ma délután Gyulai Pál elnöklete alatt ülést tartott.­­ Első tárgyát B­a­k­s­a­y Sándor rendes tag elbeszélésének felol­vasása képezte, melynek czime »Jobb kezem.« Meséje a szabadságharczból van merítve, mely­ben Barnabás Dán Elek jobb karját elveszti, minek következtében félrevonul a világtól, de sze­relmese bb maradt hozzá s a lelőtt jobb kéz he­lyett Dán Elek által­­elküldött jobb kéz­ csontvázra adja a jegygyűrűt s ő maga lesz a derék szabadság­­lós valóságos jobb keze. Erre Gyulai Pál olvasta fel »Falun« czimü költeményét, melyben a nagyváros mére­­ges társadalmi levegője elől a vidéken keresi édes nyugalmát. Utána Győry Vilmos r. t. Virigin Axel Gusztáv svéd költő »Szényi« czimü költői be­­szélyét ismerteti, mely »Éljen a haza« jeligét visel, 41 szakaszból áll, az első bevezetést, az utolsóelőtti lymnuszt, a végső vigasztalást tartalmaz a leírt szo­morú eset után, mely szerint a szabadságharczunk utáni közvetlen időkben Szényi várának ura és csa­­ádja a várban tervezett újabb felkelés miatt szolgá­­atában állott orosz kém árulása folytán gyászos vé­get ér. Az elbeszélés igen rokonszenvez a magya­rokkal. Végre Heinrich Gusztáv vendég »Kármán Fannyjának keletkezéséhez« czimü munkáját olvasta fel V­a­d­n­a­i Károly r. t. melyben 3 kérdés tárgyal­taik. 1. Van-e Fanny és Markovits grófné személye közt összefüggés ? (Nincs)­­ 2. A magyar Fanny eredeti novella-e, vagy a német forrásául tekintendő? ( Eredeti) 3. Van e értéke? (Igen, sőt mondhatni, hogy Kármán tehetséges költő volt.) Végül zárt ülésben kisebb ügyek nyertek elin­tézést, a többi közt elhatároztatott, hogy Kisfaludy Károly életrajzának megírására egy társasági tag fog felkéretni, miután a kiírt pályázatra senki sem jelentkezett s mivel az ez évben Kisfaludy Károly halálozásának bekövetkező 50-ik évfordulója alkal­mából megtartandó ünnepélyig a munkának el kell készülnie. Ezzel az ülés berekesztetett. KÜLÖNFÉLÉK. Jóváhagyás. A közös külügyminiszter Pour­­point Gastonnak a párisi főkonsulság által Diepperie con­­suli ügynökké történt kineveztetését jóváhagyta. Kinevezések. Hermann Olga, a szerajevói nőta­noda létesítése és fentartása körül szerzett érdemei elismeré­séül, az arany érdemkeresztet nyerte. A magyar királyi igaz­ságügyminiszter Mentovich Gyula marosvásárhelyi kir. tör­vényszéki aljegyzőt, ugyanezen kir. törvényszékhez jegyzővé, dr. Szigeti Dezső budapesti kir. törvényszéki joggyakornokot, a gödöllői kir. járásbírósághoz aljegyzővé, Skopecz Béla egri kir. törvényszéki írnokot, az egri kir. törvényszékhez segédte­­lekkönyvvezetővé, Hankó Iván kézdivásárhelyi városi aljegy­zőt, a kézdivásárhelyi, Biszterszky Lajos losonczi kir. járás­­birósági dijnokot pedig a beszterczebányai kir. törvényszék­hez, Laboncz Mihály hunyadmegyei közigazgatási dijnokot­ a vajdahunyadi kir. járásbírósághoz írnokokká, Frankó Gyula szarvasi lakost, a szarvasi k. járásbíróság mellé bírósági vég­rehajtóvá nevezte ki. A magyar királyi igazságügyminiszter, Littvay Elek szegedi kir. törvényszéki írnokot, a hódmezővá­sárhelyi kir. járásbírósághoz, Tóth Mihály mezőtúri kir. já­­rásbirósági végrehajtót pedig, a szolnoki kir. járásbírósághoz helyezte át. Az igazságügyminiszter Török Kálmán illavai orsz. fegyintézeti ellenőrt, eddigi ellenőri minőségében a váczi or­szágos fegyintézethez hivatalból áthelyezte; Kovács József illavai országos fegyintézeti helvét hitvallású lelkészt pedig ugyanezen fegyintézethez ideiglenes minőségben ellenőrré ne­vezte ki.. Áthelyezés. A magyar királyi igazságügyminisz­ter, Littvay Elek szegedi kir. törvényszéki írnokot, a hódmezővásárhelyi kir. járásbírósághoz, Tóth Mihály me­zőtúri kir. járásbirósági végrehajtót pedig, a szolnoki já­rásbírósághoz helyezte át. Közjegyzői helyettesítés. A Csíkszeredai kir. törvényszék közhírné teszi, hogy a Csíkszeredai kir. köz­jegyzői állás Böjthy Sándor kir. közjegyző halála követ­keztében megszűnt, s a további intézkedésig a közjegyzői teendőket a Csíkszeredai kir. járásbíróság fogja teljes SUi­—• A trónörökös keleti útra készül. Szeptember végén indulna el Triesztből Jaffába s innen Jeruzsálembe és Bethlehembe. Viszatérve Alexandriai s Kairót is meglátogatja és November elején itthon lesz. Esetleg a Níluson is utazik kissé. — A »p­o­­­g. i­s k. orsz. tan. egyesü­lete július 3—4-én rendes közgyűlést tart a VI. ker. közs. polg. fiú­iskolában. Tárgysorozat: Elnöki meg­nyitó. Titkári jelentés. Pénztárnoki jelentés. Az évi költségvetés. Indítványok. Tisztújitás. — Dijmentes hangverseny. A nem­zeti színház operájának énekkara, mielőtt már több­ször eml­ett vidéki körútját megkezdené, a fővá­rosi i r­é­s­b k i­­s művészeknek akarja magát bemutatni; ez okból folyó évi július hó 2-án pénte­ken este, pontban 8 órakor az Írók és művészek tár­sasága helyiségében hangversenyt rendez, melyre az összes hírlapírókat s az írók és művészek társaságá­nak tagjait szívesen látják. Idegeneket csak tagok vezethetnek be. Belépti jegy, meghívó nem adatik ki. — Uj vasut-tervezet. Karczagról Írják, hogy ott a napokban a környékbeli földbirtokosok által sűrűn látogatott értekezlet tartatott, melyen az építendő C­s­a­b­a-M­i­s­k­o­l­c­z­i új vasúti vona ügye beszéltetett meg. Az ottani földbirtokosok rég táplált óhaja szerint e vonal Csabáról Mezőberényen, Kő­r­ös-Ladányon, Déva-Ványán, Borzon, Karczagon és Tisza-Füreden át csatlakoznék a magyar állam­­vasúthoz. Az érdekeltek e vonal kivitele érdekében tetemes áldozatokat hozni készek volnának. — Petőfi honoráriumára vonatkozó­lag a »M.« mai számában Várady Antal két­ségbe vonja, hogy azt akár Frankenburg, akár Bajza adta és állítja, hogy Petőfi az első honoráriumot (3 frtot) verséért Frankenburgtól kapta, néhány év­vel később a »Disznótorban« megjelenése után. La­punk szerkesztője ez adatot dr. Bellaughtól hallotta és reá hivatkozott is, felelősséget érte nem vállalhat. Azonban tény, hogy az első honoráriumot és pedig két aranyat, Petőfi még Pápán kapta egy verséért, mely az önképzőkör »Tavasz« czimü emlékkönyvé­ben jelent meg. Ugyanitt jelent meg Jókai »Isten ítélet« czimü novellája, melyért egy aranyat, és Or­­laynak egy hosszabb novellája, melyért két két ara­nyat kapott. — Jókai művei franczia nyelven. Ulbach Lajos írja a »Revue de politique et littérai­­re«-ban, hogy Jókainak »A zöld könyv vagy szabad­ság a hó alatt« czimü regényét, melynek tudvalevő­leg Puskin egyik főalakja, francziára lefordítja. — Ugyancsak franczia nyelven megjelent, Jókai »A kőszívű ember fiai« czimü háromkötetes regénye. A magyar regényirodalmat a francziák eddig kevéssé ismerték. — Küldemény Rómából a nemzeti múzeumnak. Rómából a Máltai­ Johannita rend titkára, Hellwald Ferdinándtól, egy levél kíséretében hivatalosan egy bronzemlékérem érkezett a nemzeti múzeum igazgatóságához. Ezen érem a Johannita­­rend nagymesteri méltóságának XIII. Leo pápa által történt visszaállittatási emlékére vezetett. Előlapján: *Summum. Ord. Hierosol. Magisterium. A. Leone. XIII. Restitutum. V. Kai. Apr. A. MDCCC. LXXIX. olvasható a rend czimerével; hátlapján : *Jo. Bapt. Ceschius. A. S. Cruce. Summus. Ord. Hierosol. Magister felirat van a nagymester czime­­rével. Az érem átmérője 4 cmt. — Miniszterek statisztikája. A prá­gai »Národny Listy« kimutatása szerint Ausztriában 1848-tól 158 miniszter volt s ezek közül 149 a né­met s 9 a szláv nemzetiséghez tartozott. A 9 szláv miniszter között 3 volt cseh nemzetiségű: Jirecek, Habetinek és Prazák, ez utóbbi tárcza nélküli.­­ Cséry Lajosné temetése tegnap dél­után ment végbe impozáns fénynyel és nagy részvét mellett. A halottas ház udvarát teljesen bevonták gyászszövettel. A pompás ravatalt négy óriási kan­deláber fogta körül lobogó lánggal. A közönség, mely a mélyen lesújtott családot környezte, és oly nagy, mint díszes volt. A közvetlen családtagokon kívül megjelentek a Dániel, Halász és Bernáth utó­dok, mint rokonok ; ott voltak a prot. árvaház gyer­mekei is, kik az elhunytnak oly sokat köszönhetnek, azonkívül Perczel Béla, Sárkány József, Kovács Kálmán miniszteri tanácsos, továbbá Jókai Mór, Dá­niel Ernő (a vő), Dániel Pál, Láng Lajos, Miklós Gyula orsz. képviselők, Ujváry Lajos, Vadnai Károly Asbóth János, Vérey József, dr. Darányi Ignácz s mások. — A gyászének elzengése után Török szu­perintendens rövid, mélyen megható beszédet mon­dott, ünnepelve az elhunytban a hű hitestárst, a leg­jobb családanyát, az egyház buzgó leányát s sokak jótevőjét, kinek halála nemcsak a család vesztesége, hanem a fővárosé, sőt a nemzeté. A szép beszéd után, mely élénken föltüntette a ritka nő nemes tetteknek szentelt életét, — a koporsót kocsiba helyezték s ez­zel a megható gyászszertartás véget ért. — A budai színkörben Balázs Sándor­tól »Milyen lesz a világ 200 év múlva« czimü bohó­zata a jövő szombaton kerül színre. Balázs Sándor bohózata után Krátky János népszínműve »A ne­gyedfüves« lesz az első újdonság. Harmadik darabul egy látványosságra készül a társaság, melyet a nem­zeti színház egyik elsőrendű tagja irt. — Rablótámadás a f­ő­v­ár­o­s­b­an. Ro­senzweig József, 24 éves, halasi születésű, szabóle­gény tegnap este a a városligetbe ment mulatni és ott oly jól találta magát, hogy csak ma reggel 3 óra­kor indult hazafelé. Midőn hazatértében a fasorba érkezett volna, körülbelül 10 sötét alak előugrott a sűrűből, kiket a károsult pinczérekn­t állít. Ezek körülfogták, jól elverték és összes pénzét erőszakkal elvették és vérében fekve, a fasorban hagyták. Kiabálására egy rendőr föltalálta és a Rókus-kórházba szállíttatta. A tette­sek közül kettőt sikerült a »vörös macska« czimü korcsmában fölfedezni, hol is letartóztattak és a rendőrség elé vitettek. — Családi tragoedia. Solt községében (Pest megyében) Szántó Istvánná, 42 éves, reform, vallásu nő már hosszabb idő óta czivódásban volt férjével, minek fő oka az volt, hogy férje tőle külön­válva, egy más nővel élt. Nevezett nő f. hó 18-dikán éjjel férjét, midőn ez este haza felé ment, egy baltá­val megtámadta és koponyáján több sérülést okozott. Ezért férje őt bepanaszolta a járásbíróságnál. — keresték az asszonyt mindenfelé, de nem találták, mig végre nehány nap múlva saját háza padlásán találták felakasztva. — A kaszárnyák és a magyar nyelv. A fővárosi tanács mai ülésén Gerlóczy Károly al­polgármester felemlítette, mennyire botrányos Ma­gyarország fővárosára, hogy itt a katonai épületeken csakis német feliratok vannak. Ennek megszüntetése czéljából indítványozza, keressék fel a honvédelmi miniszter egy feliratban, hogy a katonai épülete­ken levő német feliratok mellé — ha tisztán magya­rok nem alkalmazhatók, legalább a magyar feliratok felvételét is eszközölje ki. A tanács ezt az indítványt egyhangúlag elfogadta. — Villany villágítási kísérleteket osz­tott fénnyel fog csinálni e­set folyamán a Margitszi­geten Neuh­old J. gépgyáros. A kísérletek megtéte­léhez József főherczeg a Margitszigeten levő gőzgé­pet rendelkezésére bocsátotta. Ez az első eset miná­­lunk, hogy a villanyvilágítás, osztott fénnyel al­­maztassék.­­ A­z a­s­z­t­a­l­o­s­s­e­gédek s­tri­ke­j­ére tett értesülés szerint a 25-ös bizottság által a rend­őrségi végzés ellen benyújtott felebbezés, a belügy­minisztérium által már elintéztetett, nagyon való­színű tehát, hogy holnap a rendőrség a végzést a 25-ös bizottsággal tudatja, így a strike órái meg vannak számlálva, mindazonáltal a m­unkaszünetelők nagy nyugalommal várják be a végzést, ha a strike azonnali feloszlását tartalmazná is. — Ma különben csak 66 frt 60 kr. lett kiosztva. — Az orsz. magyar képzőművésze­ti társulatot a fővárosi képviselőtestület részé­ről kiküldött képzőművészeti bizottság felszólította, hogy e bizottság tárgyalásaiban egy tag által képvi­seltesse magát. A társaság igazgatóját, Perlaky Kálmán urat küldte tagkép a nevezett bizottságba. — A honvédelmi minisztérium pa­lotája diszítésére beérkezett szoborminták fölött a bíráló bizottság, mint értesülünk ma határozott. Bí­rálók voltak: Országh Sándor miniszteri tanácsos elnök, Than Mór, Kovács Mihály, Keleti Gusztáv, Ybl Miklós és Kalina építész. A hozott határozat értelmében Kiss György fogja az »Árpád«-ot, Va­­sady a »Hunyady«-t, Donáth a »Zrinyi«-t, (melyre előbb vázlatot nyújtana be) s Engel a »Nádasdy«-t készitni. # Apróság. Egy fiatal ember mindennap rendes órában látogatja meg falun lakó menyasszo­nyát, délután 6 órakor. Egy nap azt mondja a leány mamája a vőlegénynek, hogy másnap ne hat órakor, hanem hétkor jöjjön el, mert ő (a maira) hat órakor kénytelen hazulról elmenni; csak hét óra felé jön ha­za, aztán i ' a. n. i­­ nék, hogy stb. stb. A vőlegény azonban másnap ■*> beállít a rendes időben. A haza­térő mama felháborodva látja, hogy vőlegény uram már ott van. »Hogyan? hát ön ma is hat órakor jött el?« A fiatal ember zavarba jön s igy menti magát: »Bocsánatot kérek, lekéstem a hét órai vonatról.« — Egy angol beszéli, hogy egyszer Nápolyban lévén fe­leségével, épen b­eázni akartak, midőn roppant nagy fergeteg keletkezett, úgy hogy a nyitott ablakon át csak úgy özönlött be a por, s egészen ellipte felesé­gét: »Ah! és aztán mit csinált ön?« Mire az angol hidegvérrel igy szólt: »Csöngettem s azt mondtam az inasnak: John, söpörd ki miladyt.« — Római telep Pestmegyében. Or­das község határában a zádori védgát munkálatoknál egy őskori római temetőre bukkantak és néhány római épület maradványokat fedeztek fel. A temető­ben több ember és lócsontvázat találtak, minden csontváz mellett egy cserépedénynyel. A solti felső járás szolgabirája Hajós Kálmán jelentést tett a le­letről Pulszky Ferencz múzeumi igazgatónak, s meg­kérte, hogy a telep megvizsgálása és esetleg szüksé­gesnek mutatkozó ásatások eszközlésére egy szakértőt küldjön ki. Az eddig felfedezett tárgyakat ideiglene­sen személyesen őrizteti, s mutatványul néhány pél­dányt be is küldött Pulszkynak. — Egy magyar találmány Ausztrá­liá­ban. Az Ausztráliában Sydneyben legutóbb tartott nemzetközi világtárlaton egy magyar szakférfiú talál­mánya a műszaki osztályban nagy feltűnést keltett és második díjjal jön kitüntetve A feltaláló, Popovics Lá­zár, olvassuk a »P.N.«-ban a magyar, sőt talán az egész monarchia vaspályatisztviselői kar legrégibb és egyik legtevékenyebb tagja, igazi Nesztora. Ő volt az, a­ki 1844-ben a szolnok-czeglédi vonal kiépítésénél az első ásó­nyomot tette. Azóta szakadatlanul buzgó tisztvi­selője az osztrák államvasútnak részint az építések­nél, részint a rendes forgalomnál s jelenleg a marcheggi állomás főnöke. Popovics már évek­kel ezelőtt egy igen szellemesen kigondolt szétszed­hető és szállítható vasúti iudóházat konstruált, mely a vágányfektetés egészen új rendszerén alapszik és főleg nagyobb katonai tömegek elszállításánál rend­­kívüli előnyöket nyújt s a legnagyobb csapattömegek transportját két különböző irányban is lényegesen megkönnyíti. A találmány, melyet Popovics »Glo­­risse«-nak nevez, már az 1873-ks bécsi tárlaton is ki volt állítva. Méltányolták előnyeit, de csak elméleti­leg. A nemo propheta in patria közmondás itt is való­nak bizonyult, mert Popovics találmánya nem saját ha­zájában, hanem a külföldön talált igazi és tettleges el­ismerésre. Poroszország kevés módosítással utánozta a találmányt, mely azóta ott nagy katonai összpontosí­tásoknál igen gyakorlatinak és előnyösnek bizonyult, mert 24 óra alatt 72 teljes katonai vonat elszállítá­sát teszi lehetővé. Igazi elismerést azonban Popovics csak a praktikus ausztráliaiaknál nyert, kik a térkép és mérnöki munkák osztályában a második nagy díjjal tüntették ki. Most végre hihetőleg az osztrák­magyar szakkörök figyelme is rá lesz irányozva a fontos találmányra és feltalálójára. — Zmertych Iván, az egyszerre híressé vált veloczipéd-athléta ma délután 4*/2 órakor a fő­városba érkezett. Londonból f. hó 9-én reggel 7 óra 20 perczkor indult el s daczára annak, hogy több íz­ben baleset érte, a kitűzött időre mégis czélhoz ért. Zmertych háromszor esett le a veloczipédről s meg­sebesítette kezeit, Weidlingau és Hütteldorf közt pe­dig, Bécs közelében, járműve nagy kerekének tenge­lye ketté törött. Hirtelen gépkovácshoz kellett vinni a járművet,melyet 2 óra alatt sikerült kijavítani és Zmer­tych folytathatta útját Pozsony felé, hova öt órai ke­réktaposás után f. hó 26-án esti hét órakor ért. Itt a pozsonyi csolnak-egyesület és a budapesti athletic­­club küldöttje üdvözölték a ritka sportsmant, kin nyoma sincs a fáradságnak. A Palugyay-vendéglőbe szállt, hol este a csolnak-egyesület lakomát rendezett tiszteletére. Útját másnap reggel Győrön és Komá­romon át folytatta, míg végre ma délután — egy nappal korábban, mint Pozsonyban tervezte — le­érte kitűzött czélját. Az ó­budai sorompó előtt a vi­segrádi utón a »Vadász és Versenylap« szerkesz­tője és nagyszámú kiváncsi közönség várakozott a veloczipéd-athletára, a­ki azonban a vörösvári utón érkezett meg, hol Eszterházy Miksa gr., Sza­­páry Antal gr., T­hai­s­z Elek és Császár Fe­­rencz várták és üdvözölték. Innen Zmertych Esz­terházy gróf kocsiján Budapestre ment a Hungária szállóba. Kék blouse volt rajta, térdig érő nadrág, vörös ing, barna harisnya és csattos czipő.­­ Az Orczy-kertben ma este 10 órakor az athletikai klub Zmertych tiszteletére versenyjárást rendezett. Minden pályázó, ki az 50 kilométert 8 és fél órán belül bejárja, ezüst egyesületi érmet kap, a­ki pedig az egész távot — 50 kilométer — 6 ,12 óra alatt járja be, az ezüst érmen kívül tisz­teletdíjat kap 8 győztesnek lesz kikiáltva. A versny­­járásra hárman jelentkeztek, u. m.: Ráth Lajos, Hoffmann Feri és ifj. Kossuth Péter. A klub

Next