A Hon, 1880. július (18. évfolyam, 166-196. szám)
1880-07-01 / 166. szám
vagyis szerinte a hadmentes. w j ^««teteinek kötelezettsége pusztán csak azokat éri, kik 1879. évben és ez évtől kezdve mentettek föl és nem azokra is, a kik tényleg még ez évben is élvezték korábbi fölmentetésük kényelmeit. A jelen kérdés megítélésénél ugyan az általunk idézett 2. §. szavai szolgálnak irányadóul, melyek szerint a díj fizetése azon évekre terjesztetett ki, melyeket az illető hadmentesek eltölteni kötelesek lettek volna, ha besoroztalak volna; de ha az 1. §-t vesszük is alapul, akkor sincs igaza az ellenzéki lapok vezérének a négy krajczáros »Journal«nak, mert az 1. §-ban is az mondatik, hogy azok fizetik a hadmentességi dijat, a kik hadi szolgálatra alkalmatlanoknak találtattak ; a 2. §-ban pedig következetesen múltról is s egyátalán a véderőről szóló 1868 évi XL. tvczikk alapján eszközölt sorozásokról van szó, mint amely törvény képezi hadmentességi díjról szóló törvény alapját e szerint csak a legkonokabb ellenzéki viszketeg mellett lehet azt vitatni, hogy a törvény szó szerinti értelme nincs vagy nem volna a mellett, hogy a hadmentességi díjat mindazok tartoznak fizetni, kik még tényleg abban a korban vannak, hogy a katonai szolgálat kötelékébe tartoznának, ha 1869. évben, vagy azt követő években besoroztattak volna. De nemcsak a törvény szó szerinti értelme, hanem a magasabb ratio legis alapján is arra az értelmezésre kell jutnunk, hogy a hadmentességi dijat nemcsak azok tartoznak fizetni, akik 1879. évtől kezdve kerültek sorozás alá, hanem azok is, akik ezen évben és ezen évtől kezdve oly korban voltak és lesznek, hogy ha a katonakötelezettség alól az 1868 : XL. t. sz. alapján föl nem mentettek volna, még a katonai kötelékben állanának A hadmentességi dij fizetésének kötelezettsége ugyanis elvileg kimondatott már az 1868. XL. törvényczikkben is, melynek 56 §-ában világosan kijelentetett, hogy m oly védkötelezettek, a kik valami hiányosság miatt a sorhad (hadi tengerészet) vagy honvédségbeli szolgálatra be nem soroztathattak, valamint azok is, akik családi tekintetekből ideiglen felmentettek és a kikre, mint póttartalékosokra a tettleges szolgálat teljesítés sora nem került, vagyonosságuk vagy keresetképességükhöz képest, a rokkant katonák eltartására katonasági dijat tartoznak fizetni.« Azok tehát, akik 1869 — 1878. évi időszakban kerültek sorozás alá és mentettek fel a katonai kötelezettség alól, a miatt, hogy még hátralevő, hogy úgy mondjuk, eszmei katonakötelezettségük néhány évére a hadmentességi dij fizetésére köteleztetnek, csak nem panaszkodhatnak, sőt méltán előnyös helyzetben levőknek tarthatják gukat azokkal szemben, akik az eszmei szolgálati kötelezettség 12 hosszú éve alatt fogják e díjat fizetni. De ha valakinek még ezek után is kételyei maradnának a törvény helyes értelme iránt, el fogja oszlatni e kételyt az, hogy a törvényhozás a hadmentességi dij czimén oly összeget vett fel az idei költségvetésbe, mely csak az 1869—1879. évek alatt sorozás alá kerültek, számba vétele mellett volt felvehető. E dij czimén ugyanis 3 millió évi bevétel vétetett fel azon számítás alapján, hogy évenkint 70.000 egyén találtatik katonakötelezettségre alkalmatlannak, tehát 11 év alatt összesen 770.000 , mindegyik hadmentes egyén fizet átlagban évenkint 4 frtot, Így jött ki a folyó évi költségvetésbe felvett 3 millió fedezet. Nem hiszszük tehát, hogy tisztelt laptársunknak a »Pesti Napló»nak azon észlelete, hogy a hadmentességi díjról kibocsátott említett szabályrendelet »nagy reczenzust« keltett volna, megfelelne a valóságnak, sőt abban az erős meggyőződésben vagyunk, hogy reczenzust keltött volna az, ha a kormány a törvénynek oly magyarázatot ad, mint adott a törvény helyes értelmének és a törvényhozás intenziójának félreismerésével a »négy krajczáros« s utána a »Napló« is. A hadmentességi díj nem pusztán adó, hanem a hadmentesség fejében a mentesek részéről teljesített viszontszolgáltatás azok részére, kik a hadi szolgálat folytán rokkantakká, keresetképtelenekké váltak. Nem hiszszük tehát, hogy tisztelt laptársunk a »Pesti Napló« jól meggondolta volna azt, hogy ebben az ügyben figyelmezteti a törvényhatóságokat, hogy a törvény végrehajtását tagadják meg. A mi törvényhatóságainkból, bármily élhetetleneknek hirdesse is őket néha néha a »Napló«, nem halt ki annyira a törvény józan felfogásának érzéke, hogy ilyen dologban kompromittálják magukat. A törvénynek értelme világos, annak intenziója fenkölt, nemes. Nem lehet azt behomályosítani, meghamisítani s végrehajtása elé, józan fővel, akadályt gördíteni. Ebben a dologban tehát a törvényhatóságok nem ülnek fel olyan könnyen tisztelt laptársunknak a »Pesti Napló«-nak, felült hamarosan a négy krajczáros ul«-nak, nem igen marii intő »Jour- Bradlaugh meeting. Mult szombaton tömeg-meeting tartatott Cambell equareen, hogy meghallgassák Bradlaugh beszámoló beszédét. Mikor Bradlaugh a helyszínére ért, mintegy 7—8000 ember várta. A zajos cheerek lecsendesülése után szóhoz jutott Bradlaugh s egy oly beszédet tartott, mely nagyon jellemzi az egész embert, aki miatt oly nagy zajt csapnak most az összes lapok- A beszédet a következőkben ismertetjük. Bradlaugh előadja, hogy megígérte, miszerint minden felmerülő újabb fordulatnál tanácsot fog tartani választóival, hogy megtudja birja-e még bizalmukat. ’tán soha — mondá — egész parlamentarizmusunk alatt nem volt oly küzdelem, mint a minőbe ő besodortatott. Nem akar semmi rosszat mondani arról a házról, melybe őt küldték, s melynek tagja akar lenni. S nincs hatalom ez országban, mely őt ebben megakadályozhatja, ha bírja bizalmukat. (Cheers.) Büszkének érzi fiagát, hogy a torek az szavát veszedelmesnek találják (ironikus cheers), hogy meg akarják akadályozni abban, hogy szavát a képviselők bábában hallassa. Választói tán azt hihetnék, hogy míg őt szeretik e városban, más városokban gyűlölik. De az ellenkezőről szerzett meggyőződést, mert mialatt e gyűlés tartozik, más városokban is készülnek gyűléseket tartani az ő érdekében, s kéri választóit, hogy hétfőn éjszaka is tartsanak gyűlést, mert ekkor több mint száz város küldöttsége eljön Londonba Gladstonehoz óvást emelni a képviselőház ből jogtalanul történt kizárása miatt. (Zajos cheers.) Néhány bolond torné beszélt arról, hogy mi történnék új választás esetén. De még nem rázták őt le a nyakukról (nevetés) s a törvény nem is ad hatalmat nekik, hogy ezt megtehessék, míg székét el nem foglalta. (Cheers.) Fogságba küldhetik újra, de ez esetben majd meg kell mérni erejüket nemcsak az óvásával, de London és a vidék emberei óvásával Northumberland bányászai protestálnak mialatt beszél. Northampton választóit képviseli s képviselője az összes munkásoknak minden malomban, bányában, minden üzletben. Reméli, hogy az ő méltóságuk érdekében emelt szót. Megmondta a torsoknak, hogy a közvéleményre hivatkozik ellenük, nemcsak választókerülete, de az egész ország közvéleményére. Tudják, hogy mit tett az utóbbi napokban, tudják, hogy kardoskodott joga mellett a ház korlátánál, mikor székéről kellett volna szólnia. (Cheers.) Helyeslik-e eljárását? ők,kik készek mellette síkra szállni, kik, ha új választás volna, megint készek lennének rá adni szavazatukat. »Hadd lássam kezeiteket, — mordá — hogy ítélhessek felőletek,« (s erre az egész sokaság fölemelte kezét.) Ellenségeim hátam mögött a legerősebbek. (Derültség.) A küzdelemben idáig egy előny van. Rossz szó még nem hangzott ez oldalról. Ha csak mindig rendben, alkotmányosak lesztek, a győzelmet meg kell nyernünk. Ellenségeim minden követ mozgásba hoztak. A Select comiteehez nyolcvannal valamivel kevesebb kérvény adatott be, érdekemben ellenben 377. Az összes toke-kérvények alatt 10,000 aláírás van, az érdekemben történt aláírások száma 40.000, s ha szükséges, egy hét alatt lesz egy fél millió aláírás mellettem. Mondták, hogy a képviselőház nem akar meghallgatni. De a ház meghallgatott (Cheers) és ámbár ama gyűlésen voltak szónokok, kikre a világ büszke lehet és geniális férfiak, kikkel ész dolgában megmérkőzni mindenki büszkeségének tarthatja, mégis remélem, hogy, mint az önök képviselője úgy beszéltem, mint képviselő ez ország történetében soha nem beszélt, ment maradtam a szemrehányásról, a gúnytól. Senki nem tudhatja mit hozhat a jövő heti csata. De a csatát utóvégre is meg kell nyernem s meg is fogom nyerni. Még soha nem csatáztam úgy, hogyne lettem volna a győztes. (Cheers.) Utóbbi hetekben százakra menő sürgönyöket s ezerekre menő leveleket kaptam. Ezután ellenfeleit jellemzi s azt mondja Tylerről , hogyha a csatorna túlsó oldalán volna, tetemével lakoma szavaiért — a legjava a konzervatíveknek szégyenli magát miatta, s egyenesen megmondta volna Sir Henry Tylernek, hogy »rascol« (gazember). Lord Churchhill felszólalását nem veszi rossz néven, mert tudta, hogy megtámadta volna 4000 font sterlingjét, melyet az angol nép véres verejtékéből húz csak azért, mert családjának alapitója 400 ezer fontot lopott a nemzettől, melyet elárult. Blenheim a nemzeté volt s azért adatott Marlborough herczegnek, ki el akarta adni az államot a francziáknak — kinek nem volt becsülete, csak testi bátorsága s egy haramia büszkesége, ki mindent ellopott s kinek méltó utóda lord Churchbill. Alderman Bowlert sem szólja meg, ő egy oly városi testülethez tartozik, mely százezerekre menő font sterling birtokában van, miket áhitatos emberek évek előtt a szegények javára fagytak, mely összegek azonban most nyalánkságokra és libériákra adatnak ki. Neki természetesen ki kell zárnia a házból oly embert, aki meg akarja mutatni, hogy mint híznak meg az aldermanok a szegények zsírján. (Derültség.) O’Donnelről elmondta, hogy nemesi oklevelet lopott, szégyenli szüleit s oly genealógiát készített magának, mely őt meg nem illeti A gyűlés bizalmat szavazott Bradlaughnak s kifejezte készségét, hogy őt küzdelmében támogatni fogja. Az erre vonatkozó indítványt Mr. Councillor Adams tette s a gyűlés azt egyhangúlag elfogadta, ultramontán szellemű törvényszéki hivatalnokok lemondásai voltak. A versaillesi ügyészség hivatalnokai voltak a kezdeményezők és példájukat követték a nantesi, aiki, perpignani, bloisi, troyesi, angersi, poitiersi sat. hivatalnokok. Az igazságügyminisztert azonban e manőver nem hozta zavarba és akár a f. hó 27-iki hivatalos lapban közöltre voltak e megürült helyek betöltéséről szóló kinevezések. A téli czirkuszban, mely a legnépesebb városnegyedben fekszik, tegnapelőtt klerikális gyülekezet volt. M u n n a k kellett volna beszélnie, de megbetegedett és Brun helyettesítette őt. A kormány ellen heves beszédek mondattak, melyek azzal a felszólítással végződtek: »Álljunk ellen mindhalálig !« A Vita alatt kopogtak az ajtókon, néhány jelen volt, ellenkező értelemben beszélt köztársasági kiutasittatott. A kimenésnél zajos jelenetek fordultak elő. A »Gaulois« szerint kövek dobatták, »éljen a guillotine« kiabálások hangzottak és papok fenyegettettek; egy papot a csőcselék a vizbe akart dobni. Ez a leírás azonban a »N. fr. Pr.« távirata szerint túlzott. Az igazság e szerint a következő : »A 7000 meghívott hallgató közül csak 5000 lett bebocsátva. A kintállók zörgettek és kiabáltak s ezáltal más nézőket csaltak oda. A rendőrség mind eltávolította őket. A kimenésnél 1010 órakor csoportok képződtek, melyek ezt kiabálták : »Éljen a köztársaság! Éljenek a rendeletek! Le a jezsuitákkal!« A tömeg a Marseillaiset énekelte, fütyült és kiabált, különösen, ha papokat látott. Egy pap a tömeg közé került, mire ez kiabálni kezdett: »En levons-le!« A pap elszaladt, a tömeg utána, de egy rendőr és három polgári ember fedezte őt, kocsiba emelte és az indóházhoz vezette. Senki se lett megsebesítve és csak egy embert fogtak el. A jezsuiták hotelekben laknak, midenki külön szobát fogadott, ha közösen étkeznek. A »Köln. Ztg.« nak tegnapi kelettel a következőket távirják: »A jezsuita kápolnák ajtain ma volt kiszegezve ama hirdetmény, hogy az utolsó istentisztelet déli 12 órakor fog tartatni; más kolostorok szintén így cselekedtek. A papok, ha a rendőrség közbelép, azt hír szerint a templomban akarják fogadni, hogy a közvéleményt így még jobban felizgassák. Holnap délben valamennyi jezsuita ház bezáratik, csak az iskolák tüzetnek még a tanulókra való tekintetből az iskolaév végéig. A rendőrbiztosok reggeli 8 órakor a jezsuiták házaiba mennek és felszólítják őket azok elhagyására. Ha valahol ellenállás mutatkoznék, haladéktalanul az erőszak alkalmazásához nyúlnak és sehol sem engednek meg halasztást. Ha a jezsuiták a tulajdonos jogával állnak elő, meg van engedve egy vagy két meghatalmazottat hátrahagyni. A jezsuiták azt a hírt terjesztik, hogy csak az erőszaknak fognak engedni, az erőszakos rendszabályok ellen tiltakozásokat fognak emelni és a hivatalnokokat törvényellenes tettek végrehajtásáért az államtörvény rendeletei szerint felelősekké akarják tenni. Elrendeltetett, hogy a jezsuiták egy része a plébániákon segédlelkészi minőségben vétessék föl és fizettessék. A jezsuiták egy másik része (külföldiek) a Quartier Europe egy házában szobát béreltek és azt a hírt terjesztik, hogy az esetben, ha a köztársaság a jezsuitákat kiutasítani merészelné, az illető nagykövetek védelme alá helyezik magukat. Ma — mint a »P. Ll.«-nak sürgönyzik — valamennyi a márcziusi rendeletek alá esett kollégium előtt teljes nyugalom uralkodik, kivéve a rue des Sèvresben levő jezsuita épületet, hol meglepős tolongás van. Az alsó néprétegek kora reggel óta oda csődülnek és kétszáz rendőr tartja fenn a közlekedést. A kiutasított jezsuiták kivonulása reggel ment végbe. Szenátorok, képviselők és klerikális arisztokraták kíséretében a kollégiumot tényleges oppozíció nélkül hagyták el. Klerikális szerkesztők a közönséget eme kiáltásra izgatták : »Éljenek a jezsuiták !« Három ember, köztük az »Union« egy munkatársa elfogatott. A közönség kiváncsi, de meglehetősen közönyös. A márcziusi rendeletek végrehajtása Francziaországban. Ma kezdették meg egész Francziaországban a évi márczius 29-ei rendeletek végrehajtását a jezsuiták kollégiumai és minden más papi kongregáczió ellen, melyek eddig még nem folyamodtak a kultuszminiszterhez az előírt fölhatalmazásért. A rendeletek végrehajtását, mint mai táviratainkban olvasható, Parisban már megkezdték. A flavigny-zárda, mely a franczia domokos-rendieknek novicziátusul szolgál, már f. hó 26-án parancsot kapott a házat 48 óra lefolyása alatt kiüríteni, különben fegyveres hatalom fog igénybe vétetni. A Flavigny zárdát jelenleg 60 fiatal homokos-rendi lakja, de későbbi életpályájukra készülnek. Több más kaostor is kapott aznap ily utasítást. A lillei jezsuiták (számra nézve csak 5—6) a cambrai érsek, Regnier bíbornok utasítása folytán elhatározták, hogy jún. 29-én papi öltönyüket polgári ruhával cserélik föl és a rue Négrier-ben, hol kollégiumuk van, küönböző lakásokat venni, azután e polgári jezsuiták további intézkedésig mindennap össze fognak az intézetben gyűlni az igazgatójuk által megállapított órákban. Ami a rue Solferino-beli jezsuitákat illeti, kiket csak három hónap múlva érnek el a rendeletek, ezek is ily módon akarnak eljárni, ellenben azt mondják, hogy a fourviéresi jezsuiták a konfliktust mindjárt jan. 30-án egy référé alakjában szándékoznak a törvényszékek elé hozni és az esetben, ha a polgári törvényszék elnöke illetéktelennek jelentené ki magát, ez ellen appellálni. A Saint-Honoré párisi külváros homokos-rendjei értéktárgyaikat biztonságba helyezték, a lyoniak már ingóságaikat is. A jezsuita rend fiatalabb tagjai, kik a katonai törvényhozás rendeleteinek vannak alávetve, csaknem mind külföldre vándoroltak. Jóllehet néhány nap előtt híre járt, hogy négy nő szerzet az előírt engedélyért folyamodott, a Frangaise mégis azt állítja, hogy egyetlen egy kongregáczió — se férfi-, se nő kongregáczió — se folyamodott felhatalmazásért. A franczia kormány hír szerint erősen el van határozva a kongregáczióknak jún. 30-án túl nem engedni további határidőt. A rendeletek végrehajtása ellen a klerikálisok első demonstrácziói tudvalevőleg A Kisfaludy társaság ülése. A Kisfaludy-társaság ma délután Gyulai Pál elnöklete alatt ülést tartott. Első tárgyát Baksay Sándor rendes tag elbeszélésének felolvasása képezte, melynek czime »Jobb kezem.« Meséje a szabadságharczból van merítve, melyben Barnabás Dán Elek jobb karját elveszti, minek következtében félrevonul a világtól, de szerelmese bb maradt hozzá s a lelőtt jobb kéz helyett Dán Elek általelküldött jobb kéz csontvázra adja a jegygyűrűt s ő maga lesz a derék szabadságlós valóságos jobb keze. Erre Gyulai Pál olvasta fel »Falun« czimü költeményét, melyben a nagyváros méreges társadalmi levegője elől a vidéken keresi édes nyugalmát. Utána Győry Vilmos r. t. Virigin Axel Gusztáv svéd költő »Szényi« czimü költői beszélyét ismerteti, mely »Éljen a haza« jeligét visel, 41 szakaszból áll, az első bevezetést, az utolsóelőtti lymnuszt, a végső vigasztalást tartalmaz a leírt szomorú eset után, mely szerint a szabadságharczunk utáni közvetlen időkben Szényi várának ura és csaádja a várban tervezett újabb felkelés miatt szolgáatában állott orosz kém árulása folytán gyászos véget ér. Az elbeszélés igen rokonszenvez a magyarokkal. Végre Heinrich Gusztáv vendég »Kármán Fannyjának keletkezéséhez« czimü munkáját olvasta fel Vadnai Károly r. t. melyben 3 kérdés tárgyaltaik. 1. Van-e Fanny és Markovits grófné személye közt összefüggés ? (Nincs) 2. A magyar Fanny eredeti novella-e, vagy a német forrásául tekintendő? ( Eredeti) 3. Van e értéke? (Igen, sőt mondhatni, hogy Kármán tehetséges költő volt.) Végül zárt ülésben kisebb ügyek nyertek elintézést, a többi közt elhatároztatott, hogy Kisfaludy Károly életrajzának megírására egy társasági tag fog felkéretni, miután a kiírt pályázatra senki sem jelentkezett s mivel az ez évben Kisfaludy Károly halálozásának bekövetkező 50-ik évfordulója alkalmából megtartandó ünnepélyig a munkának el kell készülnie. Ezzel az ülés berekesztetett. KÜLÖNFÉLÉK. Jóváhagyás. A közös külügyminiszter Pourpoint Gastonnak a párisi főkonsulság által Diepperie consuli ügynökké történt kineveztetését jóváhagyta. Kinevezések. Hermann Olga, a szerajevói nőtanoda létesítése és fentartása körül szerzett érdemei elismeréséül, az arany érdemkeresztet nyerte. A magyar királyi igazságügyminiszter Mentovich Gyula marosvásárhelyi kir. törvényszéki aljegyzőt, ugyanezen kir. törvényszékhez jegyzővé, dr. Szigeti Dezső budapesti kir. törvényszéki joggyakornokot, a gödöllői kir. járásbírósághoz aljegyzővé, Skopecz Béla egri kir. törvényszéki írnokot, az egri kir. törvényszékhez segédtelekkönyvvezetővé, Hankó Iván kézdivásárhelyi városi aljegyzőt, a kézdivásárhelyi, Biszterszky Lajos losonczi kir. járásbirósági dijnokot pedig a beszterczebányai kir. törvényszékhez, Laboncz Mihály hunyadmegyei közigazgatási dijnokot a vajdahunyadi kir. járásbírósághoz írnokokká, Frankó Gyula szarvasi lakost, a szarvasi k. járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá nevezte ki. A magyar királyi igazságügyminiszter, Littvay Elek szegedi kir. törvényszéki írnokot, a hódmezővásárhelyi kir. járásbírósághoz, Tóth Mihály mezőtúri kir. járásbirósági végrehajtót pedig, a szolnoki kir. járásbírósághoz helyezte át. Az igazságügyminiszter Török Kálmán illavai orsz. fegyintézeti ellenőrt, eddigi ellenőri minőségében a váczi országos fegyintézethez hivatalból áthelyezte; Kovács József illavai országos fegyintézeti helvét hitvallású lelkészt pedig ugyanezen fegyintézethez ideiglenes minőségben ellenőrré nevezte ki.. Áthelyezés. A magyar királyi igazságügyminiszter, Littvay Elek szegedi kir. törvényszéki írnokot, a hódmezővásárhelyi kir. járásbírósághoz, Tóth Mihály mezőtúri kir. járásbirósági végrehajtót pedig, a szolnoki járásbírósághoz helyezte át. Közjegyzői helyettesítés. A Csíkszeredai kir. törvényszék közhírné teszi, hogy a Csíkszeredai kir. közjegyzői állás Böjthy Sándor kir. közjegyző halála következtében megszűnt, s a további intézkedésig a közjegyzői teendőket a Csíkszeredai kir. járásbíróság fogja teljes SUi—• A trónörökös keleti útra készül. Szeptember végén indulna el Triesztből Jaffába s innen Jeruzsálembe és Bethlehembe. Viszatérve Alexandriai s Kairót is meglátogatja és November elején itthon lesz. Esetleg a Níluson is utazik kissé. — A »pog. is k. orsz. tan. egyesülete július 3—4-én rendes közgyűlést tart a VI. ker. közs. polg. fiúiskolában. Tárgysorozat: Elnöki megnyitó. Titkári jelentés. Pénztárnoki jelentés. Az évi költségvetés. Indítványok. Tisztújitás. — Dijmentes hangverseny. A nemzeti színház operájának énekkara, mielőtt már többször emlett vidéki körútját megkezdené, a fővárosi i résb k is művészeknek akarja magát bemutatni; ez okból folyó évi július hó 2-án pénteken este, pontban 8 órakor az Írók és művészek társasága helyiségében hangversenyt rendez, melyre az összes hírlapírókat s az írók és művészek társaságának tagjait szívesen látják. Idegeneket csak tagok vezethetnek be. Belépti jegy, meghívó nem adatik ki. — Uj vasut-tervezet. Karczagról Írják, hogy ott a napokban a környékbeli földbirtokosok által sűrűn látogatott értekezlet tartatott, melyen az építendő Csaba-Miskolczi új vasúti vona ügye beszéltetett meg. Az ottani földbirtokosok rég táplált óhaja szerint e vonal Csabáról Mezőberényen, Kőrös-Ladányon, Déva-Ványán, Borzon, Karczagon és Tisza-Füreden át csatlakoznék a magyar államvasúthoz. Az érdekeltek e vonal kivitele érdekében tetemes áldozatokat hozni készek volnának. — Petőfi honoráriumára vonatkozólag a »M.« mai számában Várady Antal kétségbe vonja, hogy azt akár Frankenburg, akár Bajza adta és állítja, hogy Petőfi az első honoráriumot (3 frtot) verséért Frankenburgtól kapta, néhány évvel később a »Disznótorban« megjelenése után. Lapunk szerkesztője ez adatot dr. Bellaughtól hallotta és reá hivatkozott is, felelősséget érte nem vállalhat. Azonban tény, hogy az első honoráriumot és pedig két aranyat, Petőfi még Pápán kapta egy verséért, mely az önképzőkör »Tavasz« czimü emlékkönyvében jelent meg. Ugyanitt jelent meg Jókai »Isten ítélet« czimü novellája, melyért egy aranyat, és Orlaynak egy hosszabb novellája, melyért két két aranyat kapott. — Jókai művei franczia nyelven. Ulbach Lajos írja a »Revue de politique et littéraire«-ban, hogy Jókainak »A zöld könyv vagy szabadság a hó alatt« czimü regényét, melynek tudvalevőleg Puskin egyik főalakja, francziára lefordítja. — Ugyancsak franczia nyelven megjelent, Jókai »A kőszívű ember fiai« czimü háromkötetes regénye. A magyar regényirodalmat a francziák eddig kevéssé ismerték. — Küldemény Rómából a nemzeti múzeumnak. Rómából a Máltai Johannita rend titkára, Hellwald Ferdinándtól, egy levél kíséretében hivatalosan egy bronzemlékérem érkezett a nemzeti múzeum igazgatóságához. Ezen érem a Johannitarend nagymesteri méltóságának XIII. Leo pápa által történt visszaállittatási emlékére vezetett. Előlapján: *Summum. Ord. Hierosol. Magisterium. A. Leone. XIII. Restitutum. V. Kai. Apr. A. MDCCC. LXXIX. olvasható a rend czimerével; hátlapján : *Jo. Bapt. Ceschius. A. S. Cruce. Summus. Ord. Hierosol. Magister felirat van a nagymester czimerével. Az érem átmérője 4 cmt. — Miniszterek statisztikája. A prágai »Národny Listy« kimutatása szerint Ausztriában 1848-tól 158 miniszter volt s ezek közül 149 a német s 9 a szláv nemzetiséghez tartozott. A 9 szláv miniszter között 3 volt cseh nemzetiségű: Jirecek, Habetinek és Prazák, ez utóbbi tárcza nélküli. Cséry Lajosné temetése tegnap délután ment végbe impozáns fénynyel és nagy részvét mellett. A halottas ház udvarát teljesen bevonták gyászszövettel. A pompás ravatalt négy óriási kandeláber fogta körül lobogó lánggal. A közönség, mely a mélyen lesújtott családot környezte, és oly nagy, mint díszes volt. A közvetlen családtagokon kívül megjelentek a Dániel, Halász és Bernáth utódok, mint rokonok ; ott voltak a prot. árvaház gyermekei is, kik az elhunytnak oly sokat köszönhetnek, azonkívül Perczel Béla, Sárkány József, Kovács Kálmán miniszteri tanácsos, továbbá Jókai Mór, Dániel Ernő (a vő), Dániel Pál, Láng Lajos, Miklós Gyula orsz. képviselők, Ujváry Lajos, Vadnai Károly Asbóth János, Vérey József, dr. Darányi Ignácz s mások. — A gyászének elzengése után Török szuperintendens rövid, mélyen megható beszédet mondott, ünnepelve az elhunytban a hű hitestárst, a legjobb családanyát, az egyház buzgó leányát s sokak jótevőjét, kinek halála nemcsak a család vesztesége, hanem a fővárosé, sőt a nemzeté. A szép beszéd után, mely élénken föltüntette a ritka nő nemes tetteknek szentelt életét, — a koporsót kocsiba helyezték s ezzel a megható gyászszertartás véget ért. — A budai színkörben Balázs Sándortól »Milyen lesz a világ 200 év múlva« czimü bohózata a jövő szombaton kerül színre. Balázs Sándor bohózata után Krátky János népszínműve »A negyedfüves« lesz az első újdonság. Harmadik darabul egy látványosságra készül a társaság, melyet a nemzeti színház egyik elsőrendű tagja irt. — Rablótámadás a fővárosban. Rosenzweig József, 24 éves, halasi születésű, szabólegény tegnap este a a városligetbe ment mulatni és ott oly jól találta magát, hogy csak ma reggel 3 órakor indult hazafelé. Midőn hazatértében a fasorba érkezett volna, körülbelül 10 sötét alak előugrott a sűrűből, kiket a károsult pinczéreknt állít. Ezek körülfogták, jól elverték és összes pénzét erőszakkal elvették és vérében fekve, a fasorban hagyták. Kiabálására egy rendőr föltalálta és a Rókus-kórházba szállíttatta. A tettesek közül kettőt sikerült a »vörös macska« czimü korcsmában fölfedezni, hol is letartóztattak és a rendőrség elé vitettek. — Családi tragoedia. Solt községében (Pest megyében) Szántó Istvánná, 42 éves, reform, vallásu nő már hosszabb idő óta czivódásban volt férjével, minek fő oka az volt, hogy férje tőle különválva, egy más nővel élt. Nevezett nő f. hó 18-dikán éjjel férjét, midőn ez este haza felé ment, egy baltával megtámadta és koponyáján több sérülést okozott. Ezért férje őt bepanaszolta a járásbíróságnál. — keresték az asszonyt mindenfelé, de nem találták, mig végre nehány nap múlva saját háza padlásán találták felakasztva. — A kaszárnyák és a magyar nyelv. A fővárosi tanács mai ülésén Gerlóczy Károly alpolgármester felemlítette, mennyire botrányos Magyarország fővárosára, hogy itt a katonai épületeken csakis német feliratok vannak. Ennek megszüntetése czéljából indítványozza, keressék fel a honvédelmi miniszter egy feliratban, hogy a katonai épületeken levő német feliratok mellé — ha tisztán magyarok nem alkalmazhatók, legalább a magyar feliratok felvételét is eszközölje ki. A tanács ezt az indítványt egyhangúlag elfogadta. — Villany villágítási kísérleteket osztott fénnyel fog csinálni eset folyamán a Margitszigeten Neuhold J. gépgyáros. A kísérletek megtételéhez József főherczeg a Margitszigeten levő gőzgépet rendelkezésére bocsátotta. Ez az első eset minálunk, hogy a villanyvilágítás, osztott fénnyel almaztassék. Az asztalossegédek strikejére tett értesülés szerint a 25-ös bizottság által a rendőrségi végzés ellen benyújtott felebbezés, a belügyminisztérium által már elintéztetett, nagyon valószínű tehát, hogy holnap a rendőrség a végzést a 25-ös bizottsággal tudatja, így a strike órái meg vannak számlálva, mindazonáltal a munkaszünetelők nagy nyugalommal várják be a végzést, ha a strike azonnali feloszlását tartalmazná is. — Ma különben csak 66 frt 60 kr. lett kiosztva. — Az orsz. magyar képzőművészeti társulatot a fővárosi képviselőtestület részéről kiküldött képzőművészeti bizottság felszólította, hogy e bizottság tárgyalásaiban egy tag által képviseltesse magát. A társaság igazgatóját, Perlaky Kálmán urat küldte tagkép a nevezett bizottságba. — A honvédelmi minisztérium palotája diszítésére beérkezett szoborminták fölött a bíráló bizottság, mint értesülünk ma határozott. Bírálók voltak: Országh Sándor miniszteri tanácsos elnök, Than Mór, Kovács Mihály, Keleti Gusztáv, Ybl Miklós és Kalina építész. A hozott határozat értelmében Kiss György fogja az »Árpád«-ot, Vasady a »Hunyady«-t, Donáth a »Zrinyi«-t, (melyre előbb vázlatot nyújtana be) s Engel a »Nádasdy«-t készitni. # Apróság. Egy fiatal ember mindennap rendes órában látogatja meg falun lakó menyasszonyát, délután 6 órakor. Egy nap azt mondja a leány mamája a vőlegénynek, hogy másnap ne hat órakor, hanem hétkor jöjjön el, mert ő (a maira) hat órakor kénytelen hazulról elmenni; csak hét óra felé jön haza, aztán i ' a. n. i nék, hogy stb. stb. A vőlegény azonban másnap ■*> beállít a rendes időben. A hazatérő mama felháborodva látja, hogy vőlegény uram már ott van. »Hogyan? hát ön ma is hat órakor jött el?« A fiatal ember zavarba jön s igy menti magát: »Bocsánatot kérek, lekéstem a hét órai vonatról.« — Egy angol beszéli, hogy egyszer Nápolyban lévén feleségével, épen beázni akartak, midőn roppant nagy fergeteg keletkezett, úgy hogy a nyitott ablakon át csak úgy özönlött be a por, s egészen ellipte feleségét: »Ah! és aztán mit csinált ön?« Mire az angol hidegvérrel igy szólt: »Csöngettem s azt mondtam az inasnak: John, söpörd ki miladyt.« — Római telep Pestmegyében. Ordas község határában a zádori védgát munkálatoknál egy őskori római temetőre bukkantak és néhány római épület maradványokat fedeztek fel. A temetőben több ember és lócsontvázat találtak, minden csontváz mellett egy cserépedénynyel. A solti felső járás szolgabirája Hajós Kálmán jelentést tett a leletről Pulszky Ferencz múzeumi igazgatónak, s megkérte, hogy a telep megvizsgálása és esetleg szükségesnek mutatkozó ásatások eszközlésére egy szakértőt küldjön ki. Az eddig felfedezett tárgyakat ideiglenesen személyesen őrizteti, s mutatványul néhány példányt be is küldött Pulszkynak. — Egy magyar találmány Ausztráliában. Az Ausztráliában Sydneyben legutóbb tartott nemzetközi világtárlaton egy magyar szakférfiú találmánya a műszaki osztályban nagy feltűnést keltett és második díjjal jön kitüntetve A feltaláló, Popovics Lázár, olvassuk a »P.N.«-ban a magyar, sőt talán az egész monarchia vaspályatisztviselői kar legrégibb és egyik legtevékenyebb tagja, igazi Nesztora. Ő volt az, aki 1844-ben a szolnok-czeglédi vonal kiépítésénél az első ásónyomot tette. Azóta szakadatlanul buzgó tisztviselője az osztrák államvasútnak részint az építéseknél, részint a rendes forgalomnál s jelenleg a marcheggi állomás főnöke. Popovics már évekkel ezelőtt egy igen szellemesen kigondolt szétszedhető és szállítható vasúti iudóházat konstruált, mely a vágányfektetés egészen új rendszerén alapszik és főleg nagyobb katonai tömegek elszállításánál rendkívüli előnyöket nyújt s a legnagyobb csapattömegek transportját két különböző irányban is lényegesen megkönnyíti. A találmány, melyet Popovics »Glorisse«-nak nevez, már az 1873-ks bécsi tárlaton is ki volt állítva. Méltányolták előnyeit, de csak elméletileg. A nemo propheta in patria közmondás itt is valónak bizonyult, mert Popovics találmánya nem saját hazájában, hanem a külföldön talált igazi és tettleges elismerésre. Poroszország kevés módosítással utánozta a találmányt, mely azóta ott nagy katonai összpontosításoknál igen gyakorlatinak és előnyösnek bizonyult, mert 24 óra alatt 72 teljes katonai vonat elszállítását teszi lehetővé. Igazi elismerést azonban Popovics csak a praktikus ausztráliaiaknál nyert, kik a térkép és mérnöki munkák osztályában a második nagy díjjal tüntették ki. Most végre hihetőleg az osztrákmagyar szakkörök figyelme is rá lesz irányozva a fontos találmányra és feltalálójára. — Zmertych Iván, az egyszerre híressé vált veloczipéd-athléta ma délután 4*/2 órakor a fővárosba érkezett. Londonból f. hó 9-én reggel 7 óra 20 perczkor indult el s daczára annak, hogy több ízben baleset érte, a kitűzött időre mégis czélhoz ért. Zmertych háromszor esett le a veloczipédről s megsebesítette kezeit, Weidlingau és Hütteldorf közt pedig, Bécs közelében, járműve nagy kerekének tengelye ketté törött. Hirtelen gépkovácshoz kellett vinni a járművet,melyet 2 óra alatt sikerült kijavítani és Zmertych folytathatta útját Pozsony felé, hova öt órai keréktaposás után f. hó 26-án esti hét órakor ért. Itt a pozsonyi csolnak-egyesület és a budapesti athleticclub küldöttje üdvözölték a ritka sportsmant, kin nyoma sincs a fáradságnak. A Palugyay-vendéglőbe szállt, hol este a csolnak-egyesület lakomát rendezett tiszteletére. Útját másnap reggel Győrön és Komáromon át folytatta, míg végre ma délután — egy nappal korábban, mint Pozsonyban tervezte — leérte kitűzött czélját. Az óbudai sorompó előtt a visegrádi utón a »Vadász és Versenylap« szerkesztője és nagyszámú kiváncsi közönség várakozott a veloczipéd-athletára, aki azonban a vörösvári utón érkezett meg, hol Eszterházy Miksa gr., Szapáry Antal gr., Thaisz Elek és Császár Ferencz várták és üdvözölték. Innen Zmertych Eszterházy gróf kocsiján Budapestre ment a Hungária szállóba. Kék blouse volt rajta, térdig érő nadrág, vörös ing, barna harisnya és csattos czipő. Az Orczy-kertben ma este 10 órakor az athletikai klub Zmertych tiszteletére versenyjárást rendezett. Minden pályázó, ki az 50 kilométert 8 és fél órán belül bejárja, ezüst egyesületi érmet kap, aki pedig az egész távot — 50 kilométer — 6 ,12 óra alatt járja be, az ezüst érmen kívül tiszteletdíjat kap 8 győztesnek lesz kikiáltva. A versnyjárásra hárman jelentkeztek, u. m.: Ráth Lajos, Hoffmann Feri és ifj. Kossuth Péter. A klub