A Hon, 1881. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-01 / 31. szám

31. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. K­ed. február 1. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Mintegy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kin vn. till: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.........................................................2 írt 8 hónapra 6 » 6 hónapra ............................................... . 12 » Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felül­fizetés negyedévenként ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás A HÓST AIX. évi folyamára. Előfizetési árak : Egy hónapra . . . . 2 i­t Évnegyedre . . . . 6 » Fél évre . . .. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadó­hivatalába (barátok­ tere Athenaeum-épület küldendő. A HON kiadóhivatala. Budapest, január 31. Az állampénztári kimutatások. Előttünk vannak a múlt év utolsó ne­gyedéről szóló állampénztári kimutatások. Már az a körülmény, hogy egy hó elégséges ezeknek összeállítására, bizonyítja, hogy a kezelés gyorsabbá és pontosabbá tétetett. Még Ausztriában sem bírják ily rövid idő alatt a kimutatásokat megszerkeszteni. Az eredmény, melyet a múlt év utolsó negyede felmutat, azonban még örvendetesebb. A be­vételek oly kedvező arányban még talán so­ha sem folytak be, mint az utolsó negyedben. A 72.255.884 forintnyi bevétel csaknem 1011­ millióval haladja meg az 1879-es év megfe­lelő időszakának eredményét és ugyanezen év kiadásainak összegét (rendes és rendkívüli kiadás: 55^2 millió és az inségi, valamint a zágrábi előlegekkel együtt 56.840,110 forint) 15.415,774 forinttal, illetőleg, ha az utóbbi előlegeket számításon kívül hagyjuk, a meg­előző három első évnegyed defic­itjének tör­lesztésére 16.697,084 frt fölösleget ad. Külö­nösen örvendetes, hogy az egyenes adók 6.476,980 forinttal adtak többet, mint az 1879. év megfelelő időszakában; hogy a fo­gyasztási adók bevétele­ 475,277 forinttal emelkedett; hogy a fogyasztási adóvisszaté­­rítésből 269,598 forinttal kaptunk többet, mint a megelőző év megfelelő időszakában. Ehhez még azt kell vennünk, hogy az állam­vasutak és gépgyár tiszta bevétele 962,000 forinttal volt több az utolsó negyedben, mint az 1879-dik év megfelelő időszakában. Ez adat bizonysága, hogy a termeléssel és for­galommal összefüggésben levő jövedelmi ágak mily tetemesen emelkedtek. Megerő­síti ezt még az a körülmény, hogy az államerdőkből, bányászatból, államnyomdá­ból, sőt birtokeladásból is teteme­sen (itt csaknem egy fél millióval) több folyt be, mint 1879. utolsó negyedében. Eb­ből és az előző számadatokból bátran követ­keztethetünk a fizetésképesség emelkedésére. Igaz, hogy a dohányjövedéknél és sójövedék­nél együtt valami 429 ezer forintnyi vissza­esés tapasztalható, de a­mint a magyarázat­ból kitetszik, a dohányra nézve a kül­földi eladások csökkenése idézte ezt elő és az idei jó dohánytermés bizonyára a külföldi el­adást is elő fogja mozdítani, a minthogy 630 ezer forintnyi több kiadást okozott, a nagy készletűek bevásárlása. A kiadások közt a dohányjövedék czí­­mén előforduló növekedésen kívül a földmi­­velési miniszter 262 ezer forintnyi és a köz­oktatási miniszternek 799 ezer frtnyi kiadási többlete az (1879. év megfelelő időszakához képest) bizonyára ép oly kevéssé fog meddő tehernek tekintetni, mint a közmunkaminisz­ter tárczája rovására előforduló 909 ezer frt­nyi túlkiadás, már­pedig ha e három czimen előforduló 1.960,000 frtnyi kiadási növeke­dést, valamint az 1.281,309 frtra menő ir­ségi és zágrábi előleget, továbbá dohányjöve­dék czimén előforduló, szintén beruházásnak tekinthető, nagyobb kiadást levonjuk a ki­adások összegéből, akkor a többi kiadás ösz­­szege egy millióval kevesebbet ad, mint a­mennyi volt az összes kiadás 1879. utolsó negyedében ; pedig a szegedi kölcsön 317 ezer forintnyi terhe is csak ezen költségvetés­ben fordul elő. Mindez elég kedvező fordulatot jelez ál­lamháztartási viszonyainkban és így ama sö­­tétebb képet, melyet a múlt év három első negyede e tekintetben felmutat, eloszlatja. Ezen rossz negyedeknek róható fel, hogy az egész év a negyedik évnegyed kedvező ered­ményei mellett sem tárja fel a legkedvezőbb eredményt. A pénztári kimutatások alapján hiá­nyosan és csak tájékoztatóig lehet egy egész év pénzügyi eredményét összeállítani, mert egyik évnegyedről a másikra átmenő tételek, sőt az összehasonlítások kedvéért felvett ide­gen tételek is fordulnak elő. E fentartás mel­lett is érdekes azonban a múlt év pénztári eredményét szemügyre venni. Volt bevétel a múlt év­ 1. negyedében 46.653,444 frt 2. » 50.349,204 » 3. » 59.603,570 » 4. » 72.255,884 » Ez összesen 228.862,102 forint bevételt ad, a­mely az 1879-ik évi eredményt 8 mil­lióval haladja meg. Azonban tagadhatatlan, a kiadások kedvezőtlenebbek. A kiadás volt az­ 1. negyedben 76.958,132 frt 2. » 53.659,099 » 3. » 79.727,822 » 4. » 56.840,110 » Ez 267.185,163, forintnyi kiadást mutat, a­mely az egész évi defic­itet 38.323,060 fo­rintban tünteti fel. De — ismételjük — ez hiányos, változó pénztári kimutatásokból van összeállítva és igy biztosnak nem mondható. Biztos, az utolsó negyed kedvező eredménye és az abban mutatkozó fordulat, mely idén­re is kiható. — A főrendiház február hó 1-jén 11 órakor ülést tart. — A telekkönyv vezetők országos egy­letének ma egy küldöttsége tisztelgett D­ár­day Sándor képviselőnél, őt egy kérvénynek a képviselő­­házhoz benyújtására kérvén, melyben az egylet azért folyamodik a házhoz, hogy a telekkönyv vezetőknek állami szolgálatba léptek előtt a municzipiumoknál eltöltött szolgálati éveik nyugdíjazás esetén beszámít­tassanak. Dárday szívesen megígérte a kérvény be­nyújtását, s a holnapi ülésben fogja az elnök beje­lenteni a folyamodványt, melynek méltányos kíván­sága illető helyen remélhetőleg figyelembe vétetik.­­ Az országgyűlési szabadelvű párt ma esti értekezletét Vizsolyi elnök meg nyit­ván, első­sorban tárgyalás alá vétettek az igazság­ügyi bizottságnak a csődtörvényjavaslat 15—49., 64., 85—87., 92., 127., 210., 212. és 214. §§-aira nézve javasolt módosítványokra vonatkozó jelentése. P­a­u­­ler miniszter tüzetesebben indokolta a bizottság megállapodásait s azok elfogadását hozta javaslatba. Az értekezlet az igazságügyi bizottság javaslatát el­fogadja, azonban az ügyet nem tekinti pártkérdésnek. Ezután a mentelmi bizottság jelentései vétettek tárgyalás alá, Szalay Imre, Hermann Ottó és Mocsáry Géza mentelmi ügyeikben S­z­­­á­v­y Oli­vér előadó részletesen előadta a mentelmi bizottság tárgyalásai menetét s indokolta a bizottság javaslatát Az értekezlet a bizottság javaslatát elfogadta, azon kijelentéssel azonban, hogy e tárgyat sem tekinti párt­kérdésnek. Ezzel az értekezlet véget ért.­­ Az áruforgalmi statisztika ké­szítéséről szóló törvényjavaslat genezi­sét, a javaslat­ok adatolása így adja elő: A statiszti­kai hivatal Magyarország áruforgalmát a külfölddel és Ausztriával 1867-től kezdve 1874-ig évenként köz­zétette. E részben az adatokat a Románia-, Szerbia- és Törökországgal való forgalmat illetőleg a határ­­vámhivataloktól szerezte meg; az osztrák tartomá­nyoknál elterjedő határokat illetőleg pedig azon köz­lekedési vállalatoktól, a­melyek, mint a dunagőzha­­józási társulat, az osztrák államvasút, a déli vasút, a kassa-oderbergi vasút, a magyar nyugati vasút az áruforgalmat Magyarországgal és Ausztriával illető­leg a külfölddel közvetítik. E vállalatok mindazon árukat, a­melyek valamely magyar állomáson Ausz­triába vagy a külföldre adattak föl, mint kiviteli áru­kat, mindazon árukat pedig, a­melyek a külföldről vagy Ausztriából valamely magyar állomásra érkez­tek, mint beviteli árukat mutatták ki. Maga a statisztikai hivatal azonban azon meg­győződésre jutott, hogy az általa a mondott módon gyűjtött és feldolgozott adatok a helyes ismeretek ter­jesztése szempontjából czélszerűtlenek, és 1876 feb­ruár havában tett előterjesztése alapján ebbeli műkö­désének abbahagyását hozta javaslatba, egyúttal azon­ban az áruforgalmi statisztikának helyesebb alapra fektetése végett javaslatokat tett. Miután az áruforgalmi statisztika adatainak közzétételét az országgyűlés képviselőházában több ízben kívánták, az ügy tüzetes és több rendbeli ta­­nácskozmány tárgyává tétetett, a tudománynyal fog­lalkozó és a gyakorlati életben jártas egyének egy­aránt meghallgattattak, statisztikusok, vasúti és ha­józási szakférfiak, kereskedők és szállítmányozók ki­hallgattattak, és az ezektől nyert vélemény alapján érlelődött meg a bemutatott törvényjavaslat. — Risztics lapja, az »Istók« egy Szerbia és politikája czímű, Ausztria-Magyarország ellen he­vesen irányuló czikket hoz, melyben az áll, hogy Ausztria-Magyarország új tartományokat akar nyer­ni ; a nemzeti politika alapelve Szerbia elválasztha­­tatlansága Oroszországtól és a hatalmas orosz test­vérbe vetett erős heit. Aki e szerb nemzeti politikát nem követi, a szerb nemzet árulója. •­ A szer­b tr­ón­beszédről az újvidéki »Szrbszki Národ« a legkedvezőbben nyilatko­zik. Ideje is volt már Nádorfehérvártt megérteni, hogy Ausztria-Magyarországgal jó viszonyban élni, Szerbia érdeke követeli. A politikai belátás vonul vörös fonál­kép keresztül a szerb trónbeszéden . Szerbia államfér­­fiai a helyes utat választották, mely a szomszéd szerb fejedelemség érdekeinek a leginkább megfelelő. Főmo­mentuma a trónbeszédnek azon kijelentés, mely sze­rint Szerbia belügyi jólétére és haladására fognak Szerbia államférfiai első sorban gondolni. A monar­chiánkkal megkötendő kereskedelmi szerző­dést Szerbia anyagi érdekében a legkivánatosabb­­nak nyilvánítja. Szerbia mostani kormánya szemei előtt nem lebeg egyéb czél, mint Szerbia boldogulása s a népnek gyarapodása. Végül felemlíti azt is, a­mi minden szerb előtt felötlőnek tűnt fel, hogy a trón­­beszéd Görö­gor­szág­ról megemlékezik, mig Montenegrót egy szóval sem említi.­­ Az osztrák kormánynak a reichs­­rathi jobbpárthoz való viszonyáról a prágai »Národní Listy« bécsi levelezője a következő­ket írja: »Taaffe gróf megnyugtatta a cseh képvise­lőket ; azért­ért, mert időt nyert. A cseh képviselők elálltak a prágai egyetem rögtöni egyenjogúsításá­nak követelésétől. Taaffe gróf az ügyet bizottsághoz utasította, és hogy ez az ügyet ez ülésszak alatt meg nem oldja, nagyon valószínű. A cseh képviselők már maguk kezdik elismerni, hogy tevékenységük ez ülés­szak alatt is teljesen eredménytelen lesz, de nem me­rik magukra vállalni a felelősséget azért, hogy meg­buktatták a kormányt, mely mégis oly sokszor dekla­rálta, hogy a cseh kívánalmak teljesítésével őszintén gondol. A cseh képviselők már ismét el vannak ámít­va Taaffe gróf ügyes rábeszélő tehetsége által és meg fognak szavazni a kormánynak, kezdve a rendel­kezési alaptól, mindent. Ha időközben Taaffe még vonakodást tapasztalna a cseh klub részéről, tesz neki a helyzet feszültségének pillanatában valami jelen­téktelen engedményt és az elégedetlenség fellobogó angja kialszik. És ez igy fog menni cum gratia in infinitum, mig csak Taaffe gróf a kormányon marad vagy mig a cseh kívánságok érdekében az egész jobb­párt együttesen fel nem lép. Különben a jobbpárt­nak egyik klubja sem elégedett, mindenütt zúgolódás hallatszik, mindenütt szorítják az öklöt — de csak a zsebben. A kormánynak aránylag legbiztosabb támasza a lengyel klub, ez a jobbpártban döntő állást foglal el és a kormány is respektálja. Míg a lengyelek Taaffe mellett vannak, addig a többi klubok sem­mi olyat nem kezdeményeznek, a mi Taaffe gróf bukását idézné elő. — Gyűlések Ausztriában. Tegnap lá­togatott parasztgyűlés volt Wilhelmsburgban, melyen I­g­­­e­r jelentést tett a földadószabályozásról. P­i­s­k­ó képviselő, élénk helyeslés közt csatlakozott nézeteihez. A parasztegylet elnöke, dr. F­i­e­b­e­r meg­világította a paraszt jelzálogadósok szomorú viszo­nyait és megbeszélte a parasztegyletek szükségessé­gét. Végül elhatározták, hogy ő felségéhez és T­a­a­f­f­e grófhoz deputácziót küldenek. Lembergben tegnap egy lengyel munkás­­gyűlés a reichsrath, a tartománygyűlés és a községi képviselet választási rendének megváltoztatása mel­lett nyilatkozott az általános egyéni szavazati jog be­hozatala értelmében. A szónokokat, kik a társadalmi viszonyokat nagyon is rikító színekben ecsetelték, a kormányképviselő ismételten félbeszakította. Prágában a munkások és kisiparosok­­ mintegy ezeren tartottak tegnap gyűlést Saller és Sapotocky munkásvezetők elnöklete alatt. A gyűlés nyugodtan folyt le, bár néhány szónok a cseh képvi­selők ellen is szólt. Az általános szavazati jog köve­telésétől egyelőre el kell tekinteni. Egy szónok re­mélte, hogy a parlamentben is fog Parnell talál­kozni mint Angliában. A pihenés vasárnap behozan­dó, nem vallási okokból, hanem a nyugalom szüksé­gének érzete miatt; a munkaidőt korlátolni kell, kü­lönösen a nőkét. Zajos tetszésben részesültek egy munkás fejtegetései, hogy a kis mesterek a munkások iránt sokkal rosszabbak mint a gyárosok. Egy szó­noktól, a­ki az általános szavazási jog kérdésébe bo­csátkozott, a kormánybiztos óhajára megvonták a szót, mire a szószéket ellenmondás nélkül elhagyta. Erre a Sapotocky által felolvasott rezoluczió egy­hangúlag elfogadtatott. Kufsteinban, Gráczban és Mahrisch- Trabauban is legközelebb lesznek parasztgyű­­lések. — Colley veresége az angol lapok táv­irataiból, melyek a durbani rövid kormánysürgönyt kiegészítik, kétségtelenül kitűnik. A tüzérség 9 óra után kezdett működni, mire 10 órakor az 58-ik ezred kezdte a boerok táborát ostromolni. A boerok a tá­madókat egy órai heves harcz után visszavonulásra kényszerítették tetemes veszteséggel. A tüzérség fe­dezte a visszavonulást. Colley nem intézhet új támadást, mielőtt nem érkezendettek segélycsapatok. Az angol lapok sajnálkoznak a vereség fölött, de a szükségességről beszélnek, hogy a harczot folytassák. — Garibaldi a legutóbbi hírek szerint nem fog elnökölni ama gyűlésen, mely az átalános szava­zási jognak Olaszországban való behozatala mellett fog nyilatkozni. Garibaldi, mint jelentik, egy képviselővel nem­rég folytatott bizalmas beszélgetés közben oda nyilatkozott, hogy maga is kételkedik, előmozdítaná-e a népműveltség jelenlegi állásánál az általános szavazási jog közvetlen behozatala a hala­dás és a czivilizáczió érdekeit s hogy talán tanácso­sabb egyelőre csak a választási jog kibővítésére tö­rekedni. Az uj angol kékkönyv. A már említettük új angol kékkönyvben, mely kizárólag a montenegrói kérdésre vonatkozó okmá­nyokat tartalmaz, nagyobbrészt már ismert közlemé­nyek vannak, mások a dulczignói kérdés megoldása által elvesztették aktuális érdeküket. Különös figye­lemre csak ama jegyzékváltás érdemes, mely Smyrna ostromzárolását illető angol indítványra vonatkozik s mely figyelemreméltó felvilágosításokat hoz közös kormányunk eszélyes rezervált magatartásáról e kér­désben. Az e tárgyra vonatkozó legfontosabb okmányok a következők: Granville earl m. évi okt. 4-én a következő jegyzéket intézte a nagyhatalmak képviselőjéhez: »Sir! Ő felsége konstantinápolyi nagyköve­tétől táviratilag megkaptam és közöltem önnel a porta utolsó jegyzékének tartalmát. Ő felsége kor­mánya föltételezi, hogy a porta e kommunikáczióját valamennyi hatalom elfogadhatatlannak tekinti egyez­mény vagy tárgyaká­s alapjául.— Nézete szerint a porta legújabb magatartása a helyzetet teljesen megváltoz­tatta és a történt halasztással összefüggésben a loká­lis akczió nehézségeit szaporította. Ezért azt ajánlaná, hogy az egyesült hajóhadak az adriai tengerről Smyrnába menjenek és hogy e kikötő mint anyagi garanczia foglal­tassák le. Az operáczió az egyesült haj­óraj­oknál cs­ekélyebb tengeri hatalomnak se volna nehéz és ke­reskedelmi érdekek hátránya nélkül volna keresztül­vihető. Ő felsége kormánya ez ajánlatot függővé te­szi a többi hatalom közreműködésétől és a feltételek­től, melyek a Protocol de désinteressement-ban fog­laltatnak. Azt hiszi, hogy ez eszközt fog nyújtani, hogy a portára hathatós presszió gyakoroltassák a legkisebb koc­káztatás nélkül, hogy további kompli­­kácziók származzanak belőle. Óhajtom, hogy a sür­göny értelmét közölje kormányával, melynél hi­telesítve van. Maradtam stb.« Sir Henry E11­­­o­­­m. évi okt. 8-ki ketettel írja Granvillenek: »Haymerle báró ép most meglátogatott s kijelentette, hogy jóllehet a császári kormány hajóit nem küldheti Smyrnába, ő lordságoddal megegyezik abban, hogy a török jegyzék nem nyújt alapot egyezményre vagy tárgyalá­skra. A tervezett tüntetést megengedi (he admits the proposed demonstration) a Protocol de désinteressement és feltételei mellett és Ausztria tengeri és kereskedelmi érdekeinek megőrzése mel­lett s ajánlja, hogy a smyrnai vámház bevételeinek egy része a montenegrói fejedelemnek fizettessék, a­míg Dulcigno át lesz adva, hogy őt hadserege fen­­tartásának költségeiért kárpótolja. A császári kor­mány kötelezve érzi magát, hogy megfontolja mind­­amaz intézkedések eshetőségeit, melyek, ha teljes mérséklettel vitetnek is keresztül, végre is háború­­esetet (an act of war) képezhetnek, melyet, mint gyakran kijelentette, el kell ke­rülnie. Ha Imerle báró, midőn hajókat kikül­deni tartózkodik, azt hiszi, hogy megmarad lordsá­­god nézetének irányában, mely a Dulcigno előtti tün­tetés ajánlatában van letéve, a­hol meg lett pendítve, hogy minden kormánynak tehetségében álljon hajó-o­kát küldeni vagy sem. Tiltakozik ama föltevés ellen, (he is most anxi­ous that it should not be supposed) hogy az által, hogy visszautasítja cselekvőleg részt venni oly lépésben, mely őt, lehet hogy tovább vihetné, amint a­mennyire menni szándékozik, ő felsége kormányától elválasztja magát. Én kérdeztem, nem lehetne-e az oszt. lobogót leg­alább néhány kis hajón mutatni, melyek a többieket kí­sérik, ő azonban erre rá nem állott.Megjegyez­tem, hogy e tartózkodást valószínűleg a hatalmak közti egyenetlenség kezdetének fogják feltüntetni és az csökkentené ama hatás kilátását, melyet — mint remélik — a hajóhadaknak Smyrnában való jelenléte fog a szultánra gyakorolni.« Olasz- és Oroszország Anglia propozícziójába azonnal beleegyeztek. Francziaország azonban Ausz­tria-Magyarország magatartása következtében vissza­utasította részvételét. Barthélemy St. Hilaire okt. 9-én kijelentette Lyons lordnak, hogy »a fran­­czia kormány mindent el fog követni, hogy az összes hatalmakkal közösen cselekedjék, de nem csele­­kedhetik kevesebbel, mint valamennyi­vel. Ausztria-Magyarország vonakodá­sa, hogy hajóraja részt vegyen a terve­zett operáczióban Smyrna előtt, a fr­an- A HON TÁRCZÁJA. A sevillai borbély. Vígjáték 4 felvonásban. Irta Beaumarchais. Fordította : P­a­l­­­a­y Ede. Először adatott a nemzeti színházban jan. 30.­­ Nem untatjuk az olvasót a »Sevillai borbély« meséjének elmondásával. Mindenki ismeri azt ha csak nagyjából is Rossini dalműve után. A helyett inkább talán beszéljünk magáról Beaumarchaisról, a franczia szellemnek e kiváló képviselőjéről, ezzel hi­hetőleg elmondunk egyet mást a Sevillai borbélyról is. Milyen változatos élet! Volt kézműves és úr, kalandor és üzletember, értett többféle művészetet: órát csinálni, énekelni, flótázni, hárfázni; volt literáns előbb az északamerikai függetlenségi háború idejében a felkelőknek szállítja a szükségeseket: — nyer rajta néhány milliót, később a franczia respublika hadsere­gének lesz szállítója; ebbe a gsejtjébe bele­bukik; volt XV. Lajos leányainak hárfa­mestere; ügyes szellemes modora által megnyeri a magasabb körö­ket, a kézművesből lesz udvarképes ember; ott ugyan az arisztokráczia néha rossz szemmel néz rá, de ő fürge szellemével, szikrázó életeivel letorkolja ellenségeit; volt aztán bankár,mint ilyen megfordult Madridban,hol mint egy középkori nemes lovag párbajt viv nővére el­­csábitójával; megházasodik, gazdag özvegyet vesz fele­ségül s az a bomlott szerencséje van, hogy meghalván első felesége, megint még egy gazdagabb özvegy férje lesz. Majd pörbe kerül bankártársával, mely pör a parlamenti bíróság előtt folyik ; ez alkalommal informálni akarván egyik birót, meg akarja veszte­getni a biró felesége által a komornyikot, hogy bebo­­csáttatást nyerjen a bíróhoz, ebből uj pert akaszta­nak a nyakába s jó szerencse, hogy idejekorán­­kere­ket old, különben csuful bele törik a bicskája. Ügyét azonban nem hagyja : megírja »Mémoire«-jait, majd »Suite des mémoires«-ját ; ez iratok csupa szellem, rendkívüli erő, eredetiség ; összeköttetésbe hozza az emberi és polgári jogokat az ő saját peres ügyével,­­ keményen lehordja az igazságszolgáltatást, az ügyes­ség és merészség meghódítják a közönséget , neki pedig nyert ügye van, a már kimondott ítéletet meg­semmisítik s a pert egyesség útjára bocsátják. Nyug­talan vére kalandokba vegyíti , nőcsábitásokban vesz részt, s pörbe fogják megint, a miért madame Korn­­mann elcsábításában közreműködött. — Beaumar­chais itt, Beaumarchais ott — Figaro mindenütt. Igen, ez Figaro, a szellemes, jókedvű, sok min­dent megpróbált sevillai borbély, az ügyes, merész, fenhéjázó, és ha kell diskrét jellemű Figaro, a­ki ha kell, igen tisztességes és őszinte is tud lenni, a­míg érdekével ez nem ellenkezik, de szédelgésében is sze­­retetre méltó, de mindig csupa gyilkoló szatíra, ha­nem azért csupa szív is, a­ki, mig napi dolgaiban el­jár, verseket komponál, térdén és gitárján írva, vagy más szóval, mig bankárüzletét folytatja, színdara­bokat ir. Mindez ott van az ő híres színdarabjában, a »Sevillai borbély«-ban, leginkább pedig ennek máso­dik részében a »Figaro lakodalmá«-ban. Mikor poétaságáról beszél a »Sevillai borbély« az első felvonásban, hogy rosszul járt a darabjaival, hiába fogadott fel tapsonczokat, ezzel szatirizálja ugyan a mások sikerét, de egyúttal emlékeztet a ma­ga előbbi színműírói pályájára, mikor »Eugenie«-t és »Les deux amis«-t irta, melyek közül t. i. a máso­dikkal megbukott. Figaro oda kínálja gitárját Rozina ablaka­latt Almaviva grófnak, hogy énekét kisérje. Hanem a gróf nem tud vele bánni, s megkérdezi Figarót, hogy kezelje ő azt a gitárt. — Hogyne tudna excellentiád gitározni ? olyan nagy úr mint ön, mindent tud, felel Figaro kedélye­sen ugyan, de metsző gúnynyal. Mintha csak hallanék, hogy az udvari hárfa­­tanító Beaumarchais hányszor oda pergethetett ilyen malicziózus megjegyzésekkel a született nagyságok orra alá. Egészen hasonlít ehhez a Figaro lakodalmá­ban az a hely, midőn Figaro azt mondja a grófnak : — ... apres tous, vous vous étes donné la peine de nattre, tandis que moi. . . morbleu! Figaro azt mondja egy helyütt: Hogy a rága­lomnak hatása lehessen, ahhoz nagy állás szükséges. — Mennyi baja lehetett ilyen rágalmak miatt a nagy urakkal a sok mindenfélében keresztül ment Beau­­marchaisnak. Figaro szarkasztikusan hangsúlyozza, hogy a pénz mindenható, (különösen jellemző ez Don Basilio szájából hallani.) — s Beaumarchais üzletekbe vág. Dr. Bartholo kifakad, hogy »nem vagyunk Francziaországban, a­hol mindig a nőknek adnak igazat.« Hogy ne értenek, hova szóloz ? Ak­kor Beau­marchais meg akarta vesztegetni a biró felesége ál­tal a komornyikot, s e­miatt port akasztottak a nya­kába : igazat adtak a biró feleségének s ő kénytelen volt megretirálni. Hanem aztán ki is jut a bíróságnak. Halljuk csak a félkegyelmű Bridoison és Marceline közti pár­beszédet a »Figaro lakodalmá«-ból. B r i d. Azt hiszi ön, hogy én nem tudom megérteni az ön perét ? M­a r­c.: Dehogy uram ! Hanem hát ön fog ítéletet mondani. Brid.: Talán bizony egyébért vásároltam volna a hivatalomat ? M­a­r­c.: Bizony nagy visszaélés az, hogy azt a hi­vatalt csak úgy pénzért lehet adni-venni. Brid.: Igaza van önnek, jobb volna, ha ingyenbe kapnék. Az élelmes borbély mindent elkövet, hogy ki ne kellessen fizetni dr. Bartholonak azt a 100 arany adósságát. Inkább elismeri, hogy örökre adósa, h a­min jót nevet a közönség. Beaumarchais nem nyugszik addig, míg meg nem semmisítteti a bíróságnak azt az ítéletét, mely által ő köteles lett volna ellenfelének tetemes össze­get fizetni, inkább ir memoireokat, — a­miken szin­tén nevet s az ő pártjára áll a közönség. S igy lehet tovább is feltalálni a hasonlatossá­got Beaumarchais és az ő borbélya közt. S a­mint borbélyában magát, úgy a többi személyekben ter­mészetesen ellenségeit hozta színre. Nem engedte ne­kik el bosszú nélkül a tőlök kapott bántásukat, mél­tatlanságukat. Megnyúzta őket a nevetségessé tétellel. Bosszúállásában aztán túlságba is ment. A Fi­garo harmadik részében, a »Bűnös anyában« Alma­­vivát is lesújtja: megcsalt férj lesz belőle, Rosinából pedig »bűnös anya,« a­kinek fattyú gyermeke lesz, maga Figaro ellenben csöndes, tisztességes agg szol­ga. Nem csodálható, hogy e harmadik darab egyáta­­lában nem tetszett, eltekintve attól, hogy magában véve is nehéz dolog ugyanazon személyekkel három darabban ébren tartani az érdekeltséget a közönség­gel szemben, egyúttal ízléstelenné válik az a gamin kíméletlenség, melylyel még az oly odaadó szerelem­mel kezdődő házassági viszony is, mint az Almaviváé és Rosináé, tönkre pocsékoltatik. Beaumarchaisnak e harmadik darabjában igaza lehetett mint privát em­bernek, de nem volt igaza, mint színműírónak. Némelyek túlságosan komolyan veszik a Sevil­lai borbélyt, különösen annak második részét a Fi­garo lakodalmát. Hogy azok forradalmi művek, hogy czélzatosan forradalomra voltak szánva. Csak össze kell vetni Beaumarchais élet­történetét darabjaival és ■’ mindjárt tisztában lehetünk vele, hogy ez a felfogás legalább is túlzott: ő viszontagságos életét irta meg, azoknak a visszaéléseknek, fonákságoknak, melyeknek a levét megitta, megírta, a szatíráját; nem tüzelte ő az embereket a hatalmasok ellen, elbánt velük ő ma­ga, végig vívta egy maga a csatát, legyőzte ellenfele­it, az ő revolucziója már be is volt fejezve, mikor kez­dődött az igazi. Különben nem is igen lehetne, hogy ha csak a franczia forradalmat megelőző közállapo­tok megdöntésére írta volna meg az ő borbélyát, az még ma is megállhasson a színpadok repertoárján. Időnek szánt művek elmúlnak az idővel: ne tagadjuk meg Beaumarchaistól hogy ilyeneknél becsesebb da­rabokat irt. Hanem igenis való az, mikor Beumar­­chais darabjait irta, akkor már benne volt a kedélyek­ben az új dolgok iránti fogékonyság és vágy, már ak­kor Voltaire szelleme hódításokat tett, tehát alkal­mas, hozzá nevelt volt már a közönség, hogy Beau­marchais szatíráin olyan kedve­teljék, hogy a »Figaro lakodalmáét egymásután 68-szor hallgassa végig. A »Sevillai borbély« pedig, a­melyben jóval több kedvesség természetesség, több mulatságos vígjátéki elem van, a jellemek szeretetre méltóbbak — különö­sen »Figaróé« Rosináé, — az első előadás alkalmával, nem tetszett. Hanemj ennek talán az volt az oka, hogy maga Figaro még csak mellékes alakként lép fel, nincs tere, ideje elmésségét annyira érvényre emelni. Az író csak a drámai hatás megszokott eszközeivel él. Szellem és elmésség nem hiányzanak, csak oly ele­venen pattognak a Sevillai borbélyban is, mint a »Figaro lakodalmá«-ban, de ezek az elmésségek, és­ezek inkább kedélyesek, a »Figaro lakodalmában« ellenben már csípősek és szarnak­ vágnak. Nagyon természetes, hogy az akkori közhangulat nagyobb tet­széssel fogadta ezt, hiszen a kár-öröm — a­mit a tap­soló publikum akkor érezhetett — már szenvedély, az egyszeri mulatság pedig múló lélek-állapot és a mi fő­ — mégis követelőbb, finnyásabb. Ma már nem vagyunk abban a fonákosságokkal teli korban; a Beaumarchais által ostorozott vissza­élések nagy része eltűnt; a szarkasztikus borbély él­­etei, szatírái közül igen soknak elveszett az éle, mert kivesztek a gúnyolt visszaélések, fonákságok; ma már egyformán mulatunk a »Sevillai borbély «-on és a »Figaro lakodalmá«-n. Már elmondtuk általánosságban, hogy a rende­zés, előadás jól sikerült. A sikerben az oroszlánrész a Bartholo személyesítőjéé, Újházi Edéé. Mintha csak rá volna öntve ez a szerep. Játszott lépten-nyo­­mon, minden porczikájával, jártában, ültében, alvásá­ban,­­ tökéletes diskréczióval, természetességgel s épen ezek által igazi művészettel. A vén szerelmest a lelkiismeretlen gyámapát, ezeknek hasztalan elővigyá­­zatát találó vonásokban mutatta be. Hasonló dicsé­rettel szólhatunk Halmiról is, a­ki a fürge, szelle­mes borbélyt, sziporkázó jó kedvvel alakította. Nem lehetne kifogás Helvey Laura ellen sem, ha nem tudnék, hogy e szerepre inkább alkalmas volna Mol­­nárné az ő temperamentumánál fogva. Hozzá kell hát tennünk, hogy ez a kifogás nem szól H­e­r­v­e­y Lau­rának, hanem a rendezőségnek.

Next