A Hon, 1881. február (19. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-01 / 31. szám
31. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Ked. február 1. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Mintegy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kin vn. till: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.........................................................2 írt 8 hónapra 6 » 6 hónapra ............................................... . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás A HÓST AIX. évi folyamára. Előfizetési árak : Egy hónapra . . . . 2 it Évnegyedre . . . . 6 » Fél évre . . .. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadóhivatalába (barátok tere Athenaeum-épület küldendő. A HON kiadóhivatala. Budapest, január 31. Az állampénztári kimutatások. Előttünk vannak a múlt év utolsó negyedéről szóló állampénztári kimutatások. Már az a körülmény, hogy egy hó elégséges ezeknek összeállítására, bizonyítja, hogy a kezelés gyorsabbá és pontosabbá tétetett. Még Ausztriában sem bírják ily rövid idő alatt a kimutatásokat megszerkeszteni. Az eredmény, melyet a múlt év utolsó negyede felmutat, azonban még örvendetesebb. A bevételek oly kedvező arányban még talán soha sem folytak be, mint az utolsó negyedben. A 72.255.884 forintnyi bevétel csaknem 1011 millióval haladja meg az 1879-es év megfelelő időszakának eredményét és ugyanezen év kiadásainak összegét (rendes és rendkívüli kiadás: 55^2 millió és az inségi, valamint a zágrábi előlegekkel együtt 56.840,110 forint) 15.415,774 forinttal, illetőleg, ha az utóbbi előlegeket számításon kívül hagyjuk, a megelőző három első évnegyed deficitjének törlesztésére 16.697,084 frt fölösleget ad. Különösen örvendetes, hogy az egyenes adók 6.476,980 forinttal adtak többet, mint az 1879. év megfelelő időszakában; hogy a fogyasztási adók bevétele 475,277 forinttal emelkedett; hogy a fogyasztási adóvisszatérítésből 269,598 forinttal kaptunk többet, mint a megelőző év megfelelő időszakában. Ehhez még azt kell vennünk, hogy az államvasutak és gépgyár tiszta bevétele 962,000 forinttal volt több az utolsó negyedben, mint az 1879-dik év megfelelő időszakában. Ez adat bizonysága, hogy a termeléssel és forgalommal összefüggésben levő jövedelmi ágak mily tetemesen emelkedtek. Megerősíti ezt még az a körülmény, hogy az államerdőkből, bányászatból, államnyomdából, sőt birtokeladásból is tetemesen (itt csaknem egy fél millióval) több folyt be, mint 1879. utolsó negyedében. Ebből és az előző számadatokból bátran következtethetünk a fizetésképesség emelkedésére. Igaz, hogy a dohányjövedéknél és sójövedéknél együtt valami 429 ezer forintnyi visszaesés tapasztalható, de amint a magyarázatból kitetszik, a dohányra nézve a külföldi eladások csökkenése idézte ezt elő és az idei jó dohánytermés bizonyára a külföldi eladást is elő fogja mozdítani, a minthogy 630 ezer forintnyi több kiadást okozott, a nagy készletűek bevásárlása. A kiadások közt a dohányjövedék czímén előforduló növekedésen kívül a földmivelési miniszter 262 ezer forintnyi és a közoktatási miniszternek 799 ezer frtnyi kiadási többlete az (1879. év megfelelő időszakához képest) bizonyára ép oly kevéssé fog meddő tehernek tekintetni, mint a közmunkaminiszter tárczája rovására előforduló 909 ezer frtnyi túlkiadás, márpedig ha e három czimen előforduló 1.960,000 frtnyi kiadási növekedést, valamint az 1.281,309 frtra menő irségi és zágrábi előleget, továbbá dohányjövedék czimén előforduló, szintén beruházásnak tekinthető, nagyobb kiadást levonjuk a kiadások összegéből, akkor a többi kiadás öszszege egy millióval kevesebbet ad, mint amennyi volt az összes kiadás 1879. utolsó negyedében ; pedig a szegedi kölcsön 317 ezer forintnyi terhe is csak ezen költségvetésben fordul elő. Mindez elég kedvező fordulatot jelez államháztartási viszonyainkban és így ama sötétebb képet, melyet a múlt év három első negyede e tekintetben felmutat, eloszlatja. Ezen rossz negyedeknek róható fel, hogy az egész év a negyedik évnegyed kedvező eredményei mellett sem tárja fel a legkedvezőbb eredményt. A pénztári kimutatások alapján hiányosan és csak tájékoztatóig lehet egy egész év pénzügyi eredményét összeállítani, mert egyik évnegyedről a másikra átmenő tételek, sőt az összehasonlítások kedvéért felvett idegen tételek is fordulnak elő. E fentartás mellett is érdekes azonban a múlt év pénztári eredményét szemügyre venni. Volt bevétel a múlt év 1. negyedében 46.653,444 frt 2. » 50.349,204 » 3. » 59.603,570 » 4. » 72.255,884 » Ez összesen 228.862,102 forint bevételt ad, amely az 1879-ik évi eredményt 8 millióval haladja meg. Azonban tagadhatatlan, a kiadások kedvezőtlenebbek. A kiadás volt az 1. negyedben 76.958,132 frt 2. » 53.659,099 » 3. » 79.727,822 » 4. » 56.840,110 » Ez 267.185,163, forintnyi kiadást mutat, amely az egész évi deficitet 38.323,060 forintban tünteti fel. De — ismételjük — ez hiányos, változó pénztári kimutatásokból van összeállítva és igy biztosnak nem mondható. Biztos, az utolsó negyed kedvező eredménye és az abban mutatkozó fordulat, mely idénre is kiható. — A főrendiház február hó 1-jén 11 órakor ülést tart. — A telekkönyv vezetők országos egyletének ma egy küldöttsége tisztelgett Dárday Sándor képviselőnél, őt egy kérvénynek a képviselőházhoz benyújtására kérvén, melyben az egylet azért folyamodik a házhoz, hogy a telekkönyv vezetőknek állami szolgálatba léptek előtt a municzipiumoknál eltöltött szolgálati éveik nyugdíjazás esetén beszámíttassanak. Dárday szívesen megígérte a kérvény benyújtását, s a holnapi ülésben fogja az elnök bejelenteni a folyamodványt, melynek méltányos kívánsága illető helyen remélhetőleg figyelembe vétetik. Az országgyűlési szabadelvű párt ma esti értekezletét Vizsolyi elnök meg nyitván, elsősorban tárgyalás alá vétettek az igazságügyi bizottságnak a csődtörvényjavaslat 15—49., 64., 85—87., 92., 127., 210., 212. és 214. §§-aira nézve javasolt módosítványokra vonatkozó jelentése. Pauler miniszter tüzetesebben indokolta a bizottság megállapodásait s azok elfogadását hozta javaslatba. Az értekezlet az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadja, azonban az ügyet nem tekinti pártkérdésnek. Ezután a mentelmi bizottság jelentései vétettek tárgyalás alá, Szalay Imre, Hermann Ottó és Mocsáry Géza mentelmi ügyeikben Szávy Olivér előadó részletesen előadta a mentelmi bizottság tárgyalásai menetét s indokolta a bizottság javaslatát Az értekezlet a bizottság javaslatát elfogadta, azon kijelentéssel azonban, hogy e tárgyat sem tekinti pártkérdésnek. Ezzel az értekezlet véget ért. Az áruforgalmi statisztika készítéséről szóló törvényjavaslat genezisét, a javaslatok adatolása így adja elő: A statisztikai hivatal Magyarország áruforgalmát a külfölddel és Ausztriával 1867-től kezdve 1874-ig évenként közzétette. E részben az adatokat a Románia-, Szerbia- és Törökországgal való forgalmat illetőleg a határvámhivataloktól szerezte meg; az osztrák tartományoknál elterjedő határokat illetőleg pedig azon közlekedési vállalatoktól, amelyek, mint a dunagőzhajózási társulat, az osztrák államvasút, a déli vasút, a kassa-oderbergi vasút, a magyar nyugati vasút az áruforgalmat Magyarországgal és Ausztriával illetőleg a külfölddel közvetítik. E vállalatok mindazon árukat, amelyek valamely magyar állomáson Ausztriába vagy a külföldre adattak föl, mint kiviteli árukat, mindazon árukat pedig, amelyek a külföldről vagy Ausztriából valamely magyar állomásra érkeztek, mint beviteli árukat mutatták ki. Maga a statisztikai hivatal azonban azon meggyőződésre jutott, hogy az általa a mondott módon gyűjtött és feldolgozott adatok a helyes ismeretek terjesztése szempontjából czélszerűtlenek, és 1876 február havában tett előterjesztése alapján ebbeli működésének abbahagyását hozta javaslatba, egyúttal azonban az áruforgalmi statisztikának helyesebb alapra fektetése végett javaslatokat tett. Miután az áruforgalmi statisztika adatainak közzétételét az országgyűlés képviselőházában több ízben kívánták, az ügy tüzetes és több rendbeli tanácskozmány tárgyává tétetett, a tudománynyal foglalkozó és a gyakorlati életben jártas egyének egyaránt meghallgattattak, statisztikusok, vasúti és hajózási szakférfiak, kereskedők és szállítmányozók kihallgattattak, és az ezektől nyert vélemény alapján érlelődött meg a bemutatott törvényjavaslat. — Risztics lapja, az »Istók« egy Szerbia és politikája czímű, Ausztria-Magyarország ellen hevesen irányuló czikket hoz, melyben az áll, hogy Ausztria-Magyarország új tartományokat akar nyerni ; a nemzeti politika alapelve Szerbia elválaszthatatlansága Oroszországtól és a hatalmas orosz testvérbe vetett erős heit. Aki e szerb nemzeti politikát nem követi, a szerb nemzet árulója. • A szerb trónbeszédről az újvidéki »Szrbszki Národ« a legkedvezőbben nyilatkozik. Ideje is volt már Nádorfehérvártt megérteni, hogy Ausztria-Magyarországgal jó viszonyban élni, Szerbia érdeke követeli. A politikai belátás vonul vörös fonálkép keresztül a szerb trónbeszéden . Szerbia államférfiai a helyes utat választották, mely a szomszéd szerb fejedelemség érdekeinek a leginkább megfelelő. Főmomentuma a trónbeszédnek azon kijelentés, mely szerint Szerbia belügyi jólétére és haladására fognak Szerbia államférfiai első sorban gondolni. A monarchiánkkal megkötendő kereskedelmi szerződést Szerbia anyagi érdekében a legkivánatosabbnak nyilvánítja. Szerbia mostani kormánya szemei előtt nem lebeg egyéb czél, mint Szerbia boldogulása s a népnek gyarapodása. Végül felemlíti azt is, ami minden szerb előtt felötlőnek tűnt fel, hogy a trónbeszéd Görögországról megemlékezik, mig Montenegrót egy szóval sem említi. Az osztrák kormánynak a reichsrathi jobbpárthoz való viszonyáról a prágai »Národní Listy« bécsi levelezője a következőket írja: »Taaffe gróf megnyugtatta a cseh képviselőket ; azértért, mert időt nyert. A cseh képviselők elálltak a prágai egyetem rögtöni egyenjogúsításának követelésétől. Taaffe gróf az ügyet bizottsághoz utasította, és hogy ez az ügyet ez ülésszak alatt meg nem oldja, nagyon valószínű. A cseh képviselők már maguk kezdik elismerni, hogy tevékenységük ez ülésszak alatt is teljesen eredménytelen lesz, de nem merik magukra vállalni a felelősséget azért, hogy megbuktatták a kormányt, mely mégis oly sokszor deklarálta, hogy a cseh kívánalmak teljesítésével őszintén gondol. A cseh képviselők már ismét el vannak ámítva Taaffe gróf ügyes rábeszélő tehetsége által és meg fognak szavazni a kormánynak, kezdve a rendelkezési alaptól, mindent. Ha időközben Taaffe még vonakodást tapasztalna a cseh klub részéről, tesz neki a helyzet feszültségének pillanatában valami jelentéktelen engedményt és az elégedetlenség fellobogó angja kialszik. És ez igy fog menni cum gratia in infinitum, mig csak Taaffe gróf a kormányon marad vagy mig a cseh kívánságok érdekében az egész jobbpárt együttesen fel nem lép. Különben a jobbpártnak egyik klubja sem elégedett, mindenütt zúgolódás hallatszik, mindenütt szorítják az öklöt — de csak a zsebben. A kormánynak aránylag legbiztosabb támasza a lengyel klub, ez a jobbpártban döntő állást foglal el és a kormány is respektálja. Míg a lengyelek Taaffe mellett vannak, addig a többi klubok semmi olyat nem kezdeményeznek, a mi Taaffe gróf bukását idézné elő. — Gyűlések Ausztriában. Tegnap látogatott parasztgyűlés volt Wilhelmsburgban, melyen Iger jelentést tett a földadószabályozásról. Piskó képviselő, élénk helyeslés közt csatlakozott nézeteihez. A parasztegylet elnöke, dr. Fieber megvilágította a paraszt jelzálogadósok szomorú viszonyait és megbeszélte a parasztegyletek szükségességét. Végül elhatározták, hogy ő felségéhez és Taaffe grófhoz deputácziót küldenek. Lembergben tegnap egy lengyel munkásgyűlés a reichsrath, a tartománygyűlés és a községi képviselet választási rendének megváltoztatása mellett nyilatkozott az általános egyéni szavazati jog behozatala értelmében. A szónokokat, kik a társadalmi viszonyokat nagyon is rikító színekben ecsetelték, a kormányképviselő ismételten félbeszakította. Prágában a munkások és kisiparosok mintegy ezeren tartottak tegnap gyűlést Saller és Sapotocky munkásvezetők elnöklete alatt. A gyűlés nyugodtan folyt le, bár néhány szónok a cseh képviselők ellen is szólt. Az általános szavazati jog követelésétől egyelőre el kell tekinteni. Egy szónok remélte, hogy a parlamentben is fog Parnell találkozni mint Angliában. A pihenés vasárnap behozandó, nem vallási okokból, hanem a nyugalom szükségének érzete miatt; a munkaidőt korlátolni kell, különösen a nőkét. Zajos tetszésben részesültek egy munkás fejtegetései, hogy a kis mesterek a munkások iránt sokkal rosszabbak mint a gyárosok. Egy szónoktól, aki az általános szavazási jog kérdésébe bocsátkozott, a kormánybiztos óhajára megvonták a szót, mire a szószéket ellenmondás nélkül elhagyta. Erre a Sapotocky által felolvasott rezoluczió egyhangúlag elfogadtatott. Kufsteinban, Gráczban és Mahrisch- Trabauban is legközelebb lesznek parasztgyűlések. — Colley veresége az angol lapok távirataiból, melyek a durbani rövid kormánysürgönyt kiegészítik, kétségtelenül kitűnik. A tüzérség 9 óra után kezdett működni, mire 10 órakor az 58-ik ezred kezdte a boerok táborát ostromolni. A boerok a támadókat egy órai heves harcz után visszavonulásra kényszerítették tetemes veszteséggel. A tüzérség fedezte a visszavonulást. Colley nem intézhet új támadást, mielőtt nem érkezendettek segélycsapatok. Az angol lapok sajnálkoznak a vereség fölött, de a szükségességről beszélnek, hogy a harczot folytassák. — Garibaldi a legutóbbi hírek szerint nem fog elnökölni ama gyűlésen, mely az átalános szavazási jognak Olaszországban való behozatala mellett fog nyilatkozni. Garibaldi, mint jelentik, egy képviselővel nemrég folytatott bizalmas beszélgetés közben oda nyilatkozott, hogy maga is kételkedik, előmozdítaná-e a népműveltség jelenlegi állásánál az általános szavazási jog közvetlen behozatala a haladás és a czivilizáczió érdekeit s hogy talán tanácsosabb egyelőre csak a választási jog kibővítésére törekedni. Az uj angol kékkönyv. A már említettük új angol kékkönyvben, mely kizárólag a montenegrói kérdésre vonatkozó okmányokat tartalmaz, nagyobbrészt már ismert közlemények vannak, mások a dulczignói kérdés megoldása által elvesztették aktuális érdeküket. Különös figyelemre csak ama jegyzékváltás érdemes, mely Smyrna ostromzárolását illető angol indítványra vonatkozik s mely figyelemreméltó felvilágosításokat hoz közös kormányunk eszélyes rezervált magatartásáról e kérdésben. Az e tárgyra vonatkozó legfontosabb okmányok a következők: Granville earl m. évi okt. 4-én a következő jegyzéket intézte a nagyhatalmak képviselőjéhez: »Sir! Ő felsége konstantinápolyi nagykövetétől táviratilag megkaptam és közöltem önnel a porta utolsó jegyzékének tartalmát. Ő felsége kormánya föltételezi, hogy a porta e kommunikáczióját valamennyi hatalom elfogadhatatlannak tekinti egyezmény vagy tárgyakás alapjául.— Nézete szerint a porta legújabb magatartása a helyzetet teljesen megváltoztatta és a történt halasztással összefüggésben a lokális akczió nehézségeit szaporította. Ezért azt ajánlaná, hogy az egyesült hajóhadak az adriai tengerről Smyrnába menjenek és hogy e kikötő mint anyagi garanczia foglaltassák le. Az operáczió az egyesült hajórajoknál csekélyebb tengeri hatalomnak se volna nehéz és kereskedelmi érdekek hátránya nélkül volna keresztülvihető. Ő felsége kormánya ez ajánlatot függővé teszi a többi hatalom közreműködésétől és a feltételektől, melyek a Protocol de désinteressement-ban foglaltatnak. Azt hiszi, hogy ez eszközt fog nyújtani, hogy a portára hathatós presszió gyakoroltassák a legkisebb kockáztatás nélkül, hogy további komplikácziók származzanak belőle. Óhajtom, hogy a sürgöny értelmét közölje kormányával, melynél hitelesítve van. Maradtam stb.« Sir Henry E11om. évi okt. 8-ki ketettel írja Granvillenek: »Haymerle báró ép most meglátogatott s kijelentette, hogy jóllehet a császári kormány hajóit nem küldheti Smyrnába, ő lordságoddal megegyezik abban, hogy a török jegyzék nem nyújt alapot egyezményre vagy tárgyaláskra. A tervezett tüntetést megengedi (he admits the proposed demonstration) a Protocol de désinteressement és feltételei mellett és Ausztria tengeri és kereskedelmi érdekeinek megőrzése mellett s ajánlja, hogy a smyrnai vámház bevételeinek egy része a montenegrói fejedelemnek fizettessék, amíg Dulcigno át lesz adva, hogy őt hadserege fentartásának költségeiért kárpótolja. A császári kormány kötelezve érzi magát, hogy megfontolja mindamaz intézkedések eshetőségeit, melyek, ha teljes mérséklettel vitetnek is keresztül, végre is háborúesetet (an act of war) képezhetnek, melyet, mint gyakran kijelentette, el kell kerülnie. Ha Imerle báró, midőn hajókat kiküldeni tartózkodik, azt hiszi, hogy megmarad lordságod nézetének irányában, mely a Dulcigno előtti tüntetés ajánlatában van letéve, ahol meg lett pendítve, hogy minden kormánynak tehetségében álljon hajó-okát küldeni vagy sem. Tiltakozik ama föltevés ellen, (he is most anxious that it should not be supposed) hogy az által, hogy visszautasítja cselekvőleg részt venni oly lépésben, mely őt, lehet hogy tovább vihetné, amint amennyire menni szándékozik, ő felsége kormányától elválasztja magát. Én kérdeztem, nem lehetne-e az oszt. lobogót legalább néhány kis hajón mutatni, melyek a többieket kísérik, ő azonban erre rá nem állott.Megjegyeztem, hogy e tartózkodást valószínűleg a hatalmak közti egyenetlenség kezdetének fogják feltüntetni és az csökkentené ama hatás kilátását, melyet — mint remélik — a hajóhadaknak Smyrnában való jelenléte fog a szultánra gyakorolni.« Olasz- és Oroszország Anglia propozícziójába azonnal beleegyeztek. Francziaország azonban Ausztria-Magyarország magatartása következtében visszautasította részvételét. Barthélemy St. Hilaire okt. 9-én kijelentette Lyons lordnak, hogy »a franczia kormány mindent el fog követni, hogy az összes hatalmakkal közösen cselekedjék, de nem cselekedhetik kevesebbel, mint valamennyivel. Ausztria-Magyarország vonakodása, hogy hajóraja részt vegyen a tervezett operáczióban Smyrna előtt, a fran- A HON TÁRCZÁJA. A sevillai borbély. Vígjáték 4 felvonásban. Irta Beaumarchais. Fordította : Palay Ede. Először adatott a nemzeti színházban jan. 30. Nem untatjuk az olvasót a »Sevillai borbély« meséjének elmondásával. Mindenki ismeri azt ha csak nagyjából is Rossini dalműve után. A helyett inkább talán beszéljünk magáról Beaumarchaisról, a franczia szellemnek e kiváló képviselőjéről, ezzel hihetőleg elmondunk egyet mást a Sevillai borbélyról is. Milyen változatos élet! Volt kézműves és úr, kalandor és üzletember, értett többféle művészetet: órát csinálni, énekelni, flótázni, hárfázni; volt literáns előbb az északamerikai függetlenségi háború idejében a felkelőknek szállítja a szükségeseket: — nyer rajta néhány milliót, később a franczia respublika hadseregének lesz szállítója; ebbe a gsejtjébe belebukik; volt XV. Lajos leányainak hárfamestere; ügyes szellemes modora által megnyeri a magasabb köröket, a kézművesből lesz udvarképes ember; ott ugyan az arisztokráczia néha rossz szemmel néz rá, de ő fürge szellemével, szikrázó életeivel letorkolja ellenségeit; volt aztán bankár,mint ilyen megfordult Madridban,hol mint egy középkori nemes lovag párbajt viv nővére elcsábitójával; megházasodik, gazdag özvegyet vesz feleségül s az a bomlott szerencséje van, hogy meghalván első felesége, megint még egy gazdagabb özvegy férje lesz. Majd pörbe kerül bankártársával, mely pör a parlamenti bíróság előtt folyik ; ez alkalommal informálni akarván egyik birót, meg akarja vesztegetni a biró felesége által a komornyikot, hogy bebocsáttatást nyerjen a bíróhoz, ebből uj pert akasztanak a nyakába s jó szerencse, hogy idejekoránkereket old, különben csuful bele törik a bicskája. Ügyét azonban nem hagyja : megírja »Mémoire«-jait, majd »Suite des mémoires«-ját ; ez iratok csupa szellem, rendkívüli erő, eredetiség ; összeköttetésbe hozza az emberi és polgári jogokat az ő saját peres ügyével, keményen lehordja az igazságszolgáltatást, az ügyesség és merészség meghódítják a közönséget , neki pedig nyert ügye van, a már kimondott ítéletet megsemmisítik s a pert egyesség útjára bocsátják. Nyugtalan vére kalandokba vegyíti , nőcsábitásokban vesz részt, s pörbe fogják megint, a miért madame Kornmann elcsábításában közreműködött. — Beaumarchais itt, Beaumarchais ott — Figaro mindenütt. Igen, ez Figaro, a szellemes, jókedvű, sok mindent megpróbált sevillai borbély, az ügyes, merész, fenhéjázó, és ha kell diskrét jellemű Figaro, aki ha kell, igen tisztességes és őszinte is tud lenni, amíg érdekével ez nem ellenkezik, de szédelgésében is szeretetre méltó, de mindig csupa gyilkoló szatíra, hanem azért csupa szív is, aki, mig napi dolgaiban eljár, verseket komponál, térdén és gitárján írva, vagy más szóval, mig bankárüzletét folytatja, színdarabokat ir. Mindez ott van az ő híres színdarabjában, a »Sevillai borbély«-ban, leginkább pedig ennek második részében a »Figaro lakodalmá«-ban. Mikor poétaságáról beszél a »Sevillai borbély« az első felvonásban, hogy rosszul járt a darabjaival, hiába fogadott fel tapsonczokat, ezzel szatirizálja ugyan a mások sikerét, de egyúttal emlékeztet a maga előbbi színműírói pályájára, mikor »Eugenie«-t és »Les deux amis«-t irta, melyek közül t. i. a másodikkal megbukott. Figaro oda kínálja gitárját Rozina ablakalatt Almaviva grófnak, hogy énekét kisérje. Hanem a gróf nem tud vele bánni, s megkérdezi Figarót, hogy kezelje ő azt a gitárt. — Hogyne tudna excellentiád gitározni ? olyan nagy úr mint ön, mindent tud, felel Figaro kedélyesen ugyan, de metsző gúnynyal. Mintha csak hallanék, hogy az udvari hárfatanító Beaumarchais hányszor oda pergethetett ilyen malicziózus megjegyzésekkel a született nagyságok orra alá. Egészen hasonlít ehhez a Figaro lakodalmában az a hely, midőn Figaro azt mondja a grófnak : — ... apres tous, vous vous étes donné la peine de nattre, tandis que moi. . . morbleu! Figaro azt mondja egy helyütt: Hogy a rágalomnak hatása lehessen, ahhoz nagy állás szükséges. — Mennyi baja lehetett ilyen rágalmak miatt a nagy urakkal a sok mindenfélében keresztül ment Beaumarchaisnak. Figaro szarkasztikusan hangsúlyozza, hogy a pénz mindenható, (különösen jellemző ez Don Basilio szájából hallani.) — s Beaumarchais üzletekbe vág. Dr. Bartholo kifakad, hogy »nem vagyunk Francziaországban, ahol mindig a nőknek adnak igazat.« Hogy ne értenek, hova szóloz ? Akkor Beaumarchais meg akarta vesztegetni a biró felesége által a komornyikot, s emiatt port akasztottak a nyakába : igazat adtak a biró feleségének s ő kénytelen volt megretirálni. Hanem aztán ki is jut a bíróságnak. Halljuk csak a félkegyelmű Bridoison és Marceline közti párbeszédet a »Figaro lakodalmá«-ból. B r i d. Azt hiszi ön, hogy én nem tudom megérteni az ön perét ? Ma rc.: Dehogy uram ! Hanem hát ön fog ítéletet mondani. Brid.: Talán bizony egyébért vásároltam volna a hivatalomat ? Marc.: Bizony nagy visszaélés az, hogy azt a hivatalt csak úgy pénzért lehet adni-venni. Brid.: Igaza van önnek, jobb volna, ha ingyenbe kapnék. Az élelmes borbély mindent elkövet, hogy ki ne kellessen fizetni dr. Bartholonak azt a 100 arany adósságát. Inkább elismeri, hogy örökre adósa, h amin jót nevet a közönség. Beaumarchais nem nyugszik addig, míg meg nem semmisítteti a bíróságnak azt az ítéletét, mely által ő köteles lett volna ellenfelének tetemes összeget fizetni, inkább ir memoireokat, — amiken szintén nevet s az ő pártjára áll a közönség. S igy lehet tovább is feltalálni a hasonlatosságot Beaumarchais és az ő borbélya közt. S amint borbélyában magát, úgy a többi személyekben természetesen ellenségeit hozta színre. Nem engedte nekik el bosszú nélkül a tőlök kapott bántásukat, méltatlanságukat. Megnyúzta őket a nevetségessé tétellel. Bosszúállásában aztán túlságba is ment. A Figaro harmadik részében, a »Bűnös anyában« Almavivát is lesújtja: megcsalt férj lesz belőle, Rosinából pedig »bűnös anya,« akinek fattyú gyermeke lesz, maga Figaro ellenben csöndes, tisztességes agg szolga. Nem csodálható, hogy e harmadik darab egyátalában nem tetszett, eltekintve attól, hogy magában véve is nehéz dolog ugyanazon személyekkel három darabban ébren tartani az érdekeltséget a közönséggel szemben, egyúttal ízléstelenné válik az a gamin kíméletlenség, melylyel még az oly odaadó szerelemmel kezdődő házassági viszony is, mint az Almaviváé és Rosináé, tönkre pocsékoltatik. Beaumarchaisnak e harmadik darabjában igaza lehetett mint privát embernek, de nem volt igaza, mint színműírónak. Némelyek túlságosan komolyan veszik a Sevillai borbélyt, különösen annak második részét a Figaro lakodalmát. Hogy azok forradalmi művek, hogy czélzatosan forradalomra voltak szánva. Csak össze kell vetni Beaumarchais élettörténetét darabjaival és ■’ mindjárt tisztában lehetünk vele, hogy ez a felfogás legalább is túlzott: ő viszontagságos életét irta meg, azoknak a visszaéléseknek, fonákságoknak, melyeknek a levét megitta, megírta, a szatíráját; nem tüzelte ő az embereket a hatalmasok ellen, elbánt velük ő maga, végig vívta egy maga a csatát, legyőzte ellenfeleit, az ő revolucziója már be is volt fejezve, mikor kezdődött az igazi. Különben nem is igen lehetne, hogy ha csak a franczia forradalmat megelőző közállapotok megdöntésére írta volna meg az ő borbélyát, az még ma is megállhasson a színpadok repertoárján. Időnek szánt művek elmúlnak az idővel: ne tagadjuk meg Beaumarchaistól hogy ilyeneknél becsesebb darabokat irt. Hanem igenis való az, mikor Beumarchais darabjait irta, akkor már benne volt a kedélyekben az új dolgok iránti fogékonyság és vágy, már akkor Voltaire szelleme hódításokat tett, tehát alkalmas, hozzá nevelt volt már a közönség, hogy Beaumarchais szatíráin olyan kedveteljék, hogy a »Figaro lakodalmáét egymásután 68-szor hallgassa végig. A »Sevillai borbély« pedig, amelyben jóval több kedvesség természetesség, több mulatságos vígjátéki elem van, a jellemek szeretetre méltóbbak — különösen »Figaróé« Rosináé, — az első előadás alkalmával, nem tetszett. Hanemj ennek talán az volt az oka, hogy maga Figaro még csak mellékes alakként lép fel, nincs tere, ideje elmésségét annyira érvényre emelni. Az író csak a drámai hatás megszokott eszközeivel él. Szellem és elmésség nem hiányzanak, csak oly elevenen pattognak a Sevillai borbélyban is, mint a »Figaro lakodalmá«-ban, de ezek az elmésségek, ésezek inkább kedélyesek, a »Figaro lakodalmában« ellenben már csípősek és szarnak vágnak. Nagyon természetes, hogy az akkori közhangulat nagyobb tetszéssel fogadta ezt, hiszen a kár-öröm — amit a tapsoló publikum akkor érezhetett — már szenvedély, az egyszeri mulatság pedig múló lélek-állapot és a mi fő — mégis követelőbb, finnyásabb. Ma már nem vagyunk abban a fonákosságokkal teli korban; a Beaumarchais által ostorozott visszaélések nagy része eltűnt; a szarkasztikus borbély életei, szatírái közül igen soknak elveszett az éle, mert kivesztek a gúnyolt visszaélések, fonákságok; ma már egyformán mulatunk a »Sevillai borbély «-on és a »Figaro lakodalmá«-n. Már elmondtuk általánosságban, hogy a rendezés, előadás jól sikerült. A sikerben az oroszlánrész a Bartholo személyesítőjéé, Újházi Edéé. Mintha csak rá volna öntve ez a szerep. Játszott lépten-nyomon, minden porczikájával, jártában, ültében, alvásában, tökéletes diskréczióval, természetességgel s épen ezek által igazi művészettel. A vén szerelmest a lelkiismeretlen gyámapát, ezeknek hasztalan elővigyázatát találó vonásokban mutatta be. Hasonló dicsérettel szólhatunk Halmiról is, aki a fürge, szellemes borbélyt, sziporkázó jó kedvvel alakította. Nem lehetne kifogás Helvey Laura ellen sem, ha nem tudnék, hogy e szerepre inkább alkalmas volna Molnárné az ő temperamentumánál fogva. Hozzá kell hát tennünk, hogy ez a kifogás nem szól Hervey Laurának, hanem a rendezőségnek.