A Hon, 1881. augusztus (19. évfolyam, 210-238. szám)
1881-08-01 / 210. szám
210. szám. 19-dik évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, augusztus 1. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Eladó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2srt 8 hónapra ........... 6» 6 hónapra ........ ...13» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként.................................1 » Az előfizetés 1z év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, augusztus 1. A dunai kérdésben ismét szünet állott be. Az európai hatalmak nagyon eltérő nézeteket táplálnak e kérdésről. Úgy látszik ez alkalommal nem is fog sikerülni egyetértésre jutni. S ez esetben a vegyes bizottság egyszerűen föloszlik, a mit monarchiánknak nem lesz épen oka sajnálni. A franczia budget bizottság közelebbi ülésén az a nevezetes eset adta elő magát, hogy a bizottság egy tételnél négyszeres összegét szavazta meg annak, amit a hadügyminiszter kért. Arról volt ugyanis szó, hogy Saidatól Kreiderig a vasút kiépítésére másfél milliót engedélyezzenek a hadügyminiszternek s a bizottság Jacques indítványára elhatározta, hogy 6 millió irányoztassék elő és ezzel egész Medériáig építtessék ki a vasút. E határozat összefüggésben van azon előkészületi műveletekkel, melyeknek czélja Medéria, amelyet Sinney hadoszlopa fog körül sánczolni. Hasonlag Sfid is megerősíttetik. A legközelebbi műveletek, amelyeken a tábornok hadoszlopain kívül Seledow hadoszlopa is részt fog venni, amely már megkezdte az előnyomulást délfelé és El Aridhára érkezett és Lafont ezredes hadoszlopa, mely Ari-el Urakra ment, azt czélozzák, hogy egy új főállomása legyen a franczia hadműveleteknek Saidától délre, hogy ez képezze az alapot, melyről délnyugat felé előnyomulhassanak. A Kis-Zahara bele esik e hadműveletben s azt a francziák rövid idő múlva egészen birtokukba fogják venni. Bu-Amema, ki a franczia hadműveletekről hamarább és gyorsabban értesül, mint a párisiak, ezalatt Messisre vonult vissza. Hogy Medheriánál az erődítési munkálatokat nem fogja közönyösen nézni, az alig szenvedhet kétséget. Az orosz czár moszkvai útjából nagy dolgot csinálnak az orosz lapok. Lelkes szavakkal üdvözlik a czárt, de egyúttal kifejezést adnak azon meggyőződésüknek, hogy a jelen állapot tarthatatlan, hogy a czár kezébe nem maradhat letéve az absolut hatalom. Katkov, ki még mindig nagy befojással bír, figyelmeztette a czárt, hogy ne lépjen kompromissumra ezen veszedelmes irányzattal, mert az a remény, hogy ezen az úton valamit elérhet, csalja. Oroszország exisztencziája feltételezi az önkényuralmat, a czár uralkodását az egész nép felett. Pedig hát hogy ezen uralom mily elégületlenséget kelt az egész nemzetben, azt a czárnak bőséges alkalma volt már tapasztalni, alig múlik nap, hogy erre nézve egy-egy megdöbbentő jel ne mutatná magát. Tegnap is egy irat érkezett a rendőrfőnökhöz s abban egy nihilista előadja, hogy merényletet akart a czár ellen elkövetni, mert társaival szemben erre kötelezettséget vállalt; de lelkifurdalásai nem engedték tettét elkövetni. Nehogy társai gyávasággal vádolhassák, öngyilkosságot követ el. S tény, hogy egy ismeretlen egyén öngyilkosságot követett el. — Ehrenroth tánok, ki Bolgárországból, hol Sándor fejedelem teljhatalmú megbízottja volt, visszatért Szentpétervárra, itt ismét orosz főtörzskari szolgálatba lépett. — A nyelv kérdésének rendezése Boszniában. Az »Obzor« egy rendeletet közöl, mely a boszniai és herczegovinai bíróságok hivatalos nyelvére vonatkozik. E rendelet értelmében a bíróságoknak egymás közt a boszniaherczegovinai közigazgatási hatóságokkal német nyelven kell közlekedniük. Az osztrák-magyar hatóságokkal szemben úgy ezen tartományokban divó nyelvet, valamint a német és magyar nyelvet használhatják. E nyelveken a bíróságokhoz érkezett iratokat nem szabad visszautasítani, hanem a tartományi kormány közvetítését kell kikérni, ha a bíróság székhelyén nincs hites tolmács, ki az illető iratot a tartományokban bivó nyelvre fordíthatja. A felekkel a biró a tartományi nyelven tárgyal, de a félnek jogában áll szóbelileg vagy írásban a német vagy magyar nyelvet használni s ugyan e nyelven tartozik a biróság a végzést kiadni; ha esetleg a biró e nyelvet érti s nem kell tolmácsot alkalmazni. Szerbia és Montenegró biróságaival a tartományi nelv, más államok biróságaival a német nyelv használandó. — Gambetta a franczia német szövetségről. Egy diplomácziai levelező előtt igy nyilatkozott Gambetta : Ha volt is szó a lapokban egy Németországgal és Ausztria-Magyarországgal kötendő szövetségről, a hivatalos körök nem foglalkoztak e kérdéssel. Ami magát a franczia-német szövetség lehetőségét, a franczia népnek erre való hajlandóságát illeti, a képviselőház volt elnöke így nyilatkozott : »Tudni kellene, hogy miért és mily czélból köttetnék ily szövetség. Mit érnek a közönséges baráti szövetségek ? Addig szokás ezeket megtartani, amíg elérkezettnek nem látják az időt arra nézve, hogy abból ismét kilépjenek és azután saját czéljaikat kövessék. Francziaországnak arra kell tekintettel lennie, hogy szabad kezet biztosítson magának, lehetőleg európai politikát kövessen, lehetőleg belépjen az európai koncertbe, de egyébkép semmi olyan kötelezettséget ne vállaljon, mely előbb vagy utóbb az országot zavarba hozhatná s megfosztaná attól a szabadságtól, hogy érdekeit abban az irányban kövesse, mint azt saját haszna megkívánja. Még egyszer mondom : Francziaország politikájának a szabad kéz politikájának kell lenni. A szövetség mindenesetre attól függne, hogy mit kívánnának és mit ajánlanának érte. Határozni azonban az ország megkérdezése nélkül ebben sohasem lehetne. Ha nézetemet kellene nyilvánítanom, a következő tanácsot adnám : Be kell lépni az európai koncertbe; behatolni egy valóban európai politika szellemébe; minden erőnkkel és hatalmunkkal közreműködni abban, ami a békét biztosítja és megszilárdíthatja, de azontúl semmi. Mindenekelőtt pedig meg kell magunknak őriznünk az elhatározás szabadságát, vagy ha úgy tetszik, a szövetségek szabadságát addig a pillanatig, amidőn Francziaország előnye azt parancsolja, hogy ehhez vagy ahhoz az államhoz közeledjünk, de csakis a haza hasznára, nem pedig rokonszenvre, vagy ellenszenvre való tekintettel.« — Garfield elnök Ferencz József királyhoz. A »N. Fr. Pr.« Washingtonból megkapta azon üdvözlő irat másolatát, melyet az Egyesült Államok elnöke intézett Rudolf trónörökös esküvője alkalmából királyunkot. Az érdekes irat így hangzik: James A. Garfield, Amerika Egyesült Államainak elnöke, ő felségéhez I. Ferencz József Ausztria császárához, Csehország királyához és Magyarország apostoli királyához. Nagy és jó barátom. Felséged május hó 11-én kelt iratát, melyben ön ő császári és királyi fensége Rudolf trónörökös főherczegnek ő királyi fensége Stefanie herczegnővel május hó 10-én történt egybekelését tudatja, megkaptam. Midőn fel A HON TÁRCZÁJA. Bonnard Sylvester vétke. France Anatol után francziából. IV. A kis szent György. (22. Folytatás.) Május 2 tői 5-ig. Láttam hát Janka gyámját, Mouche mestert, tanuló szobájában. Sovány kis száraz emberke, olyan az arezbőre, mintha a papírjait lepő porrétegből volna szabva. Valóságos szemüveges állat, mert szemüveg nélkül nem is lehet képzelni. Beszélni is hallottam Mouche mestert, olyan hangja van mint a kerepelőnek s válogatott kifejezéseket használ, de igen szerettem volna, ha nem válogatja oly nagyon kifejezéseit. — Jól megfigyeltem Mouche mestert, nagyon szertartásos módon van, de a mellett szemüvegén keresztül, a szeme sarkából erősen megvizsgálja embereit. Azt mondta Mouche mester, hogy igen boldognak érzi magát s el van ragadtatva azon érdeklődés által, melylyel gyámleánya iránt viseltetünk. De ő nem hiszi, hogy az ember csak a mulatság kedvéért élne a világon. Nem, nem hiszi azt, hogy igazságos legyek, megvallom, hogy az embernek az ő körében időzve, eszébe sem juthat azt hinni, oly kevéssé mulatságos egyéniség. Attól tart, hogy kedves gyámleányának hamis és veszélyes fogalmat szerzünk az által az életről, ha sok gyönyörűségben találjuk részesíteni. Ezért esedezik, hogy de Gabryné asszonyság csak nagyon ritkán hívja magához ezt a lánykát. A porlepte törvényszéki jegyzőt és poros irodáját azon szabályszerűen kiállított felhatalmazással hagytuk el. (Mouche mestertől eredő minden dolognak szabályszerűnek kell ám lenni, hogy Alexandre Janka kisasszonyt minden hónap első csötörtökjén meglátogathatjuk. Ternesben, Préfére kisasszony Demours utczai leánynevelő intézetében. Május első csütörtökjén tehát elmentem Préfére kisasszonyt felkeresni, intézete már messziről szemembe tűnt óriási kékbetűs czímtáblájáról. Ezek a kék betűk jelezték legelőször előttem Préfére Virginia kisasszony jellemét, melyet azóta elég bőven volt alkalmam tanulmányozni. Egy kétségbeesett formájú nőcseléd vette át névjegyemet s szó nélkül ott hagyott a hideg társalgó teremben, mely a nevelő intézetek termeinek sajátságos kellemetlen illatától volt áthatva. A társalgó terem padlója olyan irgalmatlanul be volt kenve fénymázzal, hogy attól kellett tartanom, miszerint ott ragadok, ha lelépek a küszöbről Szerencsémre azonban észrevettem, hogy apró négyszögű pokrócz-darabkák vannak elhintve a parketten a székek előtt, ezen szőnyegszigetkék egyikétől a másikra lépkedve, ügygyel-bajjal sikerült a kandallóig előre haladnom, ahol kifáradva ültem le egy székre. E fölött a kandalló fölött, széles aranyos rámában egy kitüntetési tábla függött vörös aranynyal irt góth betűkkel hirdetve mivoltát. Nagyszámú név volt a lángoló szint czím alá vezetve, de nagy sajnálkozásomra Alexandre Janka kisasszony nevét nem találtam meg a sok között sem, pedig több izbeni átolvasásra is maradt ám időm, mert már szinte rosszul kezdtem magamat érezni, hogy épen semmi neszt sem hallottam közelemben. Préfére kisasszonynak úgy látszik sikerült paedógiai birodalmában, az égi világok teljes csendjét meghonosítani, mert az udvart nagy csapatokban ellepő verebek csiripolásán kívül, nem hallatszott semmi hang. No de azok legalább lármáztak úgy, hogy csupa öröm volt hallgatni. — Hát még ha látni is lehetett volna őket a homályos ablaktáblákon keresztül ? Így meg kellett elégednem azzal a látvánnyal, amit a tetőtől-talpig felékesített társalgó terem szemléltetése nyújtott; tele volt annak aggatva mind a négy fala az intézet növendékei által készített rajzokkal. E rajzok között lehetett látni Vesta szüzeket, virágokat, kunyhókat, várakat, arabeskeket s a Sabinok királyának Tatiusnak irtóztató nagy fejét, e legutóbb említett mű Monton Estelle aláírással volt ellátva. Már elég sokáig bámulhattam azt az energiát, melylyel Monton kisasszony valóságos kefévé alakította az ókori barczos szemöldjeit, midőn a szél által kergetett levél zörgéshez hasonló gyenge neszt hallva, eltekintettem a nagyszerű rajzról. Valósággal pedig nem száraz levél zörgött ám, hanem Préfére kisaszszony közeledett felém. Kezeit egymásba kulcsolva, úgy lépkedett a parkett tükrén, mint az Aranyte- igenda szentjei a vizek felett. Különben egyéb körülményeket tekintve Préfére kisasszony megjelenése épen nem juttathatta volna eszembe a legendák szüzeinek alakját. Ha arczát tekintette az ember, leghamarabb az a remette alma juthatott eszébe, ami egy gondos gazdasszony éléstárában jól kitelelt. Vállait egy rojtos vándorgallér födte, a mi magában véve épen nem volt valami különös megjegyzésre méltó tárgy, de a kisasszony úgy viselte azt, mintha egy magas polgári hivatás megszentelt jelvénye lett volna. Megmagyaráztam neki látogatásom czélját s átadtam ajánló levelemet. — Ön tehát látta Mouche urat ? — kérdé tőlem. Elég jó egészségben találta-e? Ez egy oly becsű 'életes ember, oly . .. Mondatát azonban nem végezte be, hanem felvetette tekintetét a boltozatra. Az én szemeim is követték tekintetét s egy kis csipkézett papírból készült forgácskát pillantottam meg a csillárnak szánt kapcson, a mely forgócskának — véleményem szerint — az lehetett a czélja, hogy a legyeket magához csalja s következésképen ne engedje a tükrök és a kitüntetési tábla aranyozott rámáit bemocskoltatni általuk. — De Gabryné asszonyság házánál találkoztam Alexandre kisasszonnyal — mondám neki — kitűnő jellemet és élénk értelmi tehetséget véltem felfedezni e gyermek leánykánál. Miután ismertem szüleit, arra érzek magamba hajlamot, hogy e gyermekre ruházzam most azt a vonzalmat, melylyel irántunk viseltettem. Préfére kisasszony válasza egy mély sóhajban nyilvánult, erősen összeszorita szive fölött titokzatos gallérját s újra szemügyre vette a kis pörgő papircsomagot, végre igy szólt hozzám: - Miután én uram barátja volt Alexendre úrnak és asszonyságnak, bizonyosan épen annyira fájlalta azt a bolond vállalkozást a mi által tönkre tették magukat, s nyomorban hagyták leányukat, mint a mennyire fájlaljuk mi, Mouche úr és én. Ezt a beszédet hallva azt gondoltam magamban, hogy bizony nagy vétek a szerencsétlenség s ezt a hibát annak bocsátják meg legnehezebben az emberek, akiket sokáig volt alkalmuk irigyleni. A szerencsétlenség megbeszul bennünket, s hizeleg nekünk és könyörtelenekké tesz bennünket. Miután egész őszinteséggel tudtára adtam a kisasszonynak, hogy az említett bankügyekkel én egészen ismeretlen vagyok, kérdezősködtem, hogy mikép van megelégedve az intézet tulajdonosnője Alexandre kisasszonnyal ? — Zabolázhatatlan egyermek! — kiáltó Préfére kisasszony. Azt mondva olyan magas iskolaszerinti állásba vágta magát, amely képletileg igyekezett elém álltani azt a helyezetet, melybe őt egy olyan tanítvány hozza, aki oly igen nehezen kezelhető. Azután nyugodtabb hangulatba esve folytatá. — Az a fiatal személy pedig nem értelmetlen ám. De nem tudja magát ráhatározni, hogy a dolgokat elvszerint tanulja meg. Milyen sajátságos egy kisasszony ez a Préfére kisasszony. Úgy járkált, hogy alig emelte lábait s mikor beszélt ajkai alig mozogtak. De nem akarok tovább időzni az ő tulajdonai részletes elősorolásánál. Szavaira azt válaszoltam, hogy az elvek minden esetre nagyon dicső és szükséges dolgok, ebben én az ő felvilágosult elméjével tökéletesen egyetértek; de azért végre is, ha az ember már tud valamit, tökéletesen mindegy az már akkor, hogy mi módon tanulta meg. Préfére kisasszony nagy kegyesen tagadólag intett fejével, azután sóhajtja folytatá: — Ab uram ! azok az egyének, akik nem szoktak a neveléssel foglalkozni, nagyon hamis fogalmakat tudnak alkotni maguknak. Bizonyos vagyok felőle, hogy a legjobb szándékból beszélnek, de jobban tennék, sokkal jobban tennék, ha a hozzá értő emberekre hagynák a dolgot. Nem vitatkoztam vele, hanem azt kérdeztem, hogy megláthatnám-e Alexandre kisasszonyt további késedelem nélkül ? Figyelmesen szemlélte többször említett gallérját, mint ha a rojtok bogozásából akarná megtudni, hogy micsoda választ adjon ; végre azután igy szólt: — Alexandre kisasszonynak épen most egy rámért büntetést kell kiállni s azonkívül ismételtetni kell neki a kisebb leánykákkal a leczkéket, hanem miután igen nehezemre esnék, hogy kegyed hiába fáradt volna ide, elő fogom hivatni. Előbb azonban engedje meg uram, hogy a rend kedvéért beírhassam nevét a látogatók lajstromába. Ezzel leült az asztal elé, kinyitott egy könyvet, elő húzta nevezetes gallérja alól Mouche mester levelét, melyet az imént oda rejtett s azt kérdé hogy: — Ugye bár d betűvel kell írnom a Bonnard-t ? Bocsássa meg, hogy e részletességgel vesződöm, de az én elvem az, hogy a vezetéknevek helyesírására igen nagy súlyt kell fektetni. Nálam uram, nagyon sokszor kell diktálás után is írni a vezetékneveket. . . természetesen a történelmi nevezetességű neveket! Miután finom vonásokkal bevezette nevemet, megkérdezte, hogy foglalkozásomat vagy czimeráet nem irhatná-e utána ? például: kereskedő, tőkepénzes biztos, magánzó, vagy valami ilyesfélét ? Lajstromában erre egy külön rovat volt fentartva. — Istenem! ha már épen be akarja tölteni a rovatot édes kisasszony, írja oda, hogy: tudós társasági tag. Az előttem levő gallér csak az maradt a mi volt, de a benne levő Préférekiasszonyt mintha csak kicserélték volna szavaim alatt; egészen más személylyé változott egyszerre, arról a nyájas arczkifejezésről, arról az előzékenységről, szívességről, ragyogó boldogságról, csak annak lehet fogalma, aki akkor látta. Hogy mosolyogtak a szemei, arczának apró redői is (megszámlálhatatlan volt rajta pedig), mind mosolyogtak ; hát még a szája! no az csak egyik felével mosolygott. Később rájöttem, hogy az az oldala volt a szép oldala. Amint megszólalt, olyan volt a hangja, mint a szintéz. — Tehát ön azt véli, uram, hogy kedves Jankánk értelmes gyermek ? Én is azt az észrevételt tettem a magam részéről s most büszke vagyok rá, hogy ítéletem az önével megegyezik. Én valóban nagy érdeklődéssel viseltetem e leányka iránt. Bir azzal az adománnyal, amit én szerencsés jellemnek szoktam nevezni. De bocsásson meg, hogy drága perczeivel visszaélek. Becsengette a cselédet — aki most még nagyobb sietségben látszott lenni és még rémültebb volt, mint azelőtt s megparancsolta neki, hogy rögtön küldje be Alexandre kisasszonyt, mert Bonnard úr, a tudós társaság tagja, várja őt a társalgóban. Alig volt ideje Préfére kisasszonynak hozzám fordulva belekezdeni annak elmondásába, mennyire tisztel ő mindenféle tudományos intézményt. Janka már ott termett előttünk, alig tudott lélekzeni a nagy sietéstől, vörös volt mint a bazsarózsa, nagy szemei kerekre nyílva s örömének kifejezést adandó, ügyetlenül terjesztgette karjait, de mily bájos volt keresetlen ügyetlensége is. — Milyen rendetlen az öltözéke kedves gyermekem ! mondá Préfére kisasszony anyai nyájassággal igazgatva a lányka fehér gallérját, Tégednek a tisztelet és szeretet azon átalános jeleiért, melyekkel felséged alattvalói a herczeget és herczegnőt e boldog esemény ünnepélyén üdvözölték, szerencsét kívánok s egyúttal meggyőződésemet fejezem ki, hogy ön a ragaszkodás eme bizonyítékaiban Ausztria- Magyarország üdvére nézve a legszerencsésebb auspiciumokat látja. Kérem az istent, hogy vegye bölcs oltalmába felségedet és felséged családját. íratott Washingtonban, 1881. június 21. Jó barátja James A. Garfield. — Francziaország és a Svájcz. Svájczban a közvélemény élénken foglalkozik azon eshetőséggel, hogy Francziaország és Olaszország között háború tör ki; annál fontosabb pedig ezen eshetőség bekövetkezése Svájczra nézve, mert azt már béke idején fenyegeti egy kérdés, mely háború esetén nagyon jelentékeny szerepet fog játszani. Nemcsak hogy franczia katonai szaklapok Szavoja semlegességét a kongresszus elavult hagyományának nyilvánítják, melylyel mit sem kell törődni, de a franczia kormány tényleg is oly eljárást követ, mely e semlegességet semmibe sem veszi, így azon erődítési lánczolat, melyet Francziaország Montbeliardtól Genfig vezetett, most dél felé egészíttetik ki, ami egyenesen megsérti Szavoja semlegességét, sőt a svájezi lapok állítása szerint fenyegeti magát a svájezi államszövetséget is, amennyiben az ezen erődítések közelében levő franczia hadsereg Genf fölött korlátlan rendelkezési joggal bírna. Ezért a »N. Züricher Z.« legutóbbi számában azt ajánlja a szövetségi kormánynak, hogy ha Francziaország és Olaszország között háború tör ki, a szövetségi kormány Francziaország költségére Szavoját szállja meg, miáltal Olaszországot megakadályozza abban, hogy ezen területen át vezesse csapatait. Az orsz. tanitógyülés. Harmadik nap, h ang 1. Az orsz. tanitógyülés előkészítő bizottságának folytatólagos ülését Békey Imre főv. tanfelügyelő ma d. e. 9 órakor megnyitván, jelenté, hogy a közgyűlési tárgysorozatba fölvett egyes kérdések fejtegetését elvállalt bizottsági tagok közül ketten jelentették be munkálataik elkészültét: Gőbe János, a tanító egyletek szervezetéről, és Putsch Tóbiás: a háziiparoktatás kérdéséről. Jelenti továbbá, hogy a kalocsavidéki tanítóegylet küldöttje , Sárfy Ödön megérkezett. A bizottság tárgyalás alá vette a munkálatokat, s először is a Gőbel János jelentését tárgyalta. Gőbel jelentésében elfogadásra ajánlja a végrehajtó bizottságnak a tanítóegyletek szervezésére vonatkozó s a múlt tavaszon elkészült munkálatát tárgyalási alapul. Berecz Gyula nézete szerint a végrehajtó bizottság javaslata és az ide vágó miniszteri rendelet között több tekintetben eltérés van, s így helyesebb lett volna előadó Gőbel Jánosnak ez eltéréseket összhangzásba hozni javaslatában. Ez sokban megkönyítette volna az előkészítő bizottság működését, miután azonban ezt előadó nem tette, — az idő rövidsége miatt pedig újabb kidolgozás végett a javaslatot viszszaadni nem lehet, — a bizottság feladata a feljelzett eltérő pontokat főleg figyelembevéve tárgyalni. Csató ellenkező nézeten van, s óhajtaná, hogy a munkálat adassék ki ismét Gőbelnek, aki rövid idő alatt és könnyebben kidolgozhatja jelentését, mint ha a bizottság most a tárgyalásba bocsátkozik. A többség a jelentés, s illetőleg a végrehajtó bizottság munkálatának azonnali tárgyalását kívánta s igy tárgyalás alá vétetett a végrehajtó bizottság munkálata. (Időközben megjelent a csongrádmegyei tanitóegylet küldöttsége : Vass Mátyás szegedi tanító s igazoltatott.) A végrehajtó bizottság munkálatában az egyletek alakulására vonatkozó rész meglehetősen éles ellentétet állít föl a felekezeti egyletek között. — Zádor Gyula azt is kimondatni kívánja, hogy minden egyletnek alapszabályai ellátandók a kormányi láttamozási záradékkal s minden tényleg működő tanító legyen köteles tankerülete valamelyik tanitóegyletének tagja lenni. A munkálat ez egész része némi vitát keltett; abban egyhangúlag megegyezett az előkészítő bizottság, hogy az ily felekezeti kérdések feszegetése, amelyet a javaslat esetleg elődézhet, csak ártalmára lehet az ügynek. A bizottság, tekintettel arra, hogy két tekintélyes felekezeti egylet képviselője is helyet foglal a bizottságban, s nem akarván már az első orsz. tanitegyűlésen ily odiózus kérdések fölszínre hozásával a kérdéseket meghasonlásba hozni, a Zádor indítványát mellőzze s az egyesületek alakulására vonatkozó szakaszt egészen kihagyta. Az egylet tagjaira nézve a bizottság némi módosítással a következő szövegezésben fogadta el a végrehajtó bizottság javaslatát: »Rendes tagok lehetnek az egylet területén tényleg működő elemi-, felső nép-, és polgári iskolai tanítók, tanítónők, tanító és tanítónőképezdei tanárok, kisdedóvó s egyéb iskolai hatóságokhoz tartozó tanítók, tanítónők és a tanfelügyelők. Az alapító-, pártoló- és rendes tagok tagdíjilletményeit az illető egyesületek állapítják meg. A rendes tagok díjaiból bizonyos meghatározott rész az illető tag javára az egylet segélypénztárába fizetendő be. Minden egyesület Eötvös-alap bizottságot szervez saját kebelében. Az egylet tisztviselői és választmánya 3 évre választatnak, titkos szavazás útján, a közgyűlés által. Egyéb lényegesebb módosítás az egyletekről szóló végreh.biz. munkálaton nem történt, s az elfogadtatott azzal a végpassussal, hogy az egylet feloszlása iránt határozni a közgyűlés tagjainak kétharmad része szükséges. Következett Putsch Tóbiás javaslata a háziiparoktatásról , ennek tárgyalása azonban a holnapi folytatólagos ülésre halasztatott. Az ipar és kézi munka tanításának kérdésében Putsch javaslata terjedelmesen tárgyalja. 1. A tanítás czélját. 2. A tananyag megválasztása és elrendezését. (e pontban 6 évfolyamot ajánl, megjelöltvén minden évfolyamnak saját tantárgyait.) 3. A módszertani eljárást. S ezeknek tárgyalása után következő kettős indítványt tesz: a) »Kerestessék meg a megye közigazgatási bizottsága az egyesület által, hogy eszközölje ki, hogy a megyei tanítók az egyesület terén fennálló ipariskolákban egy kézimunkabeli tanfolyamot látogathassanak.« b) »A m. k. közoktatási miniszerium kerestessék meg, hogy a tanítók számára felállítandó póttanfolyamokban a kézimunkatanítás is, mint tantárgy vétessék fel.« E javaslat a holnapi gyűlésen fog tárgyaltatni. Fővárosi ügyek. A főváros pénzügyi és gazdasági bizottságnak ma d. e. Havas Ignácz bizottsági tag elnöklete alatt tartott ülésén a következő tárgyak intéztettek el. Schveiger Adolf biz. tag értesülvén arról, hogy egy pénzintézet ajánlatot nyújtott be a fővároshoz a fővárosi 6°/0-ás kölcsönnek 4°/0-ásra való convertálása iránt, miután tudomása szerint szeptemberig közgyűlés nem fog tartatni, a viszonyok változtatásánál fogva pedig ezen ajánlat gyors tárgyalást igényel, kéri az elnököt, hogy tegye magát a polgármesterrel érintkezésbe az iránt, vájjon nem volna-e czélszerű ezen ajánlatot a közgyűlés előtt az illető bizottságnak tárgyalás végett kiadni, úgy hogy a közgyűlés elé már ezen bizottságok véleménye a benyújtott ajánlattal együtt legyen terjeszthető. A bizottság abban állapodott meg, hogy a tanácsnak ez ajánlat sürgős tárgyalását fogja ajánlani. Amaz intézetek közül, melyeknél közgyűlési határozat értelmében városi pénzek elhelyezhetők, annak idejében a magyar leszámítoló és pénzváltó bank kimaradt. Ehhez képest a főszámvevői hivatal utasíttatott, hogy állapítsa meg azon összeget, mely e banknál elhelyezhető. A főszámvevő idevágó jelentése szerint a nevezett pénzintézetnél 1.006,789 frt helyezhető el. Tudomásul véteük. A pest-zimonyi vasút vonalába eső gyepmesteri épület kisajátítandó lévén, a bizottság annak megbecslésére Schweiger Adolf és Lederer Sándor biz. tagokat küldi ki. A molnárutczai 29. számú ház bérlete iránt két kérvény érkezett be: Schidlin asztalosmesternek kérvénye, melyben évi 550 frt bért ajánl és Matheidesz sütőmesteré, ki évi 500 forint bért ajánl. A bizottság Schidlin kérvényét fogja pártolni a tanácsnál. A városi nyomdai munkák, statisztikai közlemények s irodai szerek szállítására kiírt árlejtés folytán beérkezett három pályázat: Hornyánszky Viktor pályázó a nyomtatványok egységárából 53 százalékot, a statisztikai közlemények egységárából 22 százalékot enged; a pesti könyvnyomda részvénytársaság a nyomtatványok egységárából 51 százalékot, a statisztikai közleményekéből 10 százalékot enged . Dona Döme, ki a várossal szállítási viszonyban áll, régi áraira hivatkozik ajánlatában , azok mellett vállalkozik az utóbbi szállításra is. Ez utóbbi pályázó ajánlatához bánatpénzt nem csatolt, hanem a városnál letétben levő, korábbi vállalatából eredő bánatpénzét kéri ez ajánlatánál alapul tekintetni. Elnök indítványára az ajánlatokhoz mellékelt minta nyomtatványok megbírálás végett e czélra alakított bizottságnak adatnak ki, azzal az utasítással, hogy erre vonatkozó véleményét a pénzügyi bizottság jövő heti ülésére terjessze elő, amidőn a bizottság a beérkezett ajánlatok felett fog dönteni. Dona Döme pedig utasíttatni fog, hogy miután régi bánatpénze még lekötve van, ajánlatához 3 nap alatt új bánatpénzt csatoljon, mert különben ajánlata nem fog tekintetbe vétetni. A promontori Dunaág szabályozási munkálataiban ősszel a budapest-ráczalmási részt kezdik meg. A költségek összege 4.823.224 frt 12 kr. Az egyes munkák kiadása tárgyában a tárgyalás f. hó 29-én lesz a közlekedési minisztériumban. A fővárosi elevátor oszlopai erejének megkísérlése végett tegnap délelőtt dynamit kísérleteket tett az itt állomásozó genie csapat egy tisztje, az elevátor építés vezetője s több szakférfiú jelenlétében. Az eredmény nagyon kielégítő volt. — A messze hallható robbanás nagy kiváncsi közönséget csalt oda. — Az időjárás augusztus hó 1-én, Európában. A depresszió (758—759) a kontinens északi, a nagy légnyomás (764—766) annak déli részében van. Németországban mérsékelt délnyugati szeleknél az idő borult, helyi esőkkel, csekély hőmérsékletváltozással. — Hazánkban. Többnyire északi és keleties gyenge szelek mellett a hőmérséklet nagyobbodott, a légnyomás átalában kisebbedett. Az idő napos, felhőssel változó, meleg, száraz. — Kilátás a jövő időre. Hazánkban. Derengő nappalokra felhős-borús éjjelek várhatók; helyi esők s gyéren égi háborúk inkább a keleti félben lehetnek; a hőmérséklet nyugaton és délnyugaton nagyobb lesz. — Hymen. Szmik Lajos fővárosi ismert ügyvéd eljegyezte Voigt lkát, Voigt Ede közp. telekkönyvvezető kedves leányát. — Lipót porosz herczeg Tátra-Füreden. Lipót porosz kir. hercz. 29-én a felkai völgybe rándult ki, 30-án a nagyszalóki csúcsot járta meg.