A Hon, 1881. augusztus (19. évfolyam, 210-238. szám)

1881-08-01 / 210. szám

210. szám. 19-dik évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, augusztus 1. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épü­let A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­tere, Ath­enaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Eladó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési d­ij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2srt 8 hónapra ........... 6» 6 hónapra ........ ...13» Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenként.................................1 » Az előfizetés 1z év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, augusztus 1. A dunai kérdésben ismét szünet állott be. Az európai hatalmak nagyon el­térő nézeteket táplálnak e kérdésről. Úgy látszik ez alkalommal nem is fog sikerülni egyetértésre jutni. S ez esetben a vegyes bi­zottság egyszerűen föloszlik, a mit monar­chiánknak nem lesz épen oka sajnálni. A franczia budget bizottság közelebbi ülésén az a nevezetes eset adta elő magát, hogy a bizottság egy tételnél négysze­res összegét szavazta meg annak, a­mit a hadügyminiszter kért. Arról volt ugyanis szó, hogy Saidatól Kreiderig a vasút kiépítésére másfél milliót engedélyezzenek a hadügymi­niszternek s a bizottság Jacques indítványára elhatározta, hogy 6 millió irányoztassék elő és ezzel egész Med­ériáig építtessék ki a vasút. E határozat összefüggésben van azon előkészületi műveletekkel, melyeknek czélja Med­éria, a­melyet Sinney hadoszlopa fog körül sánczolni. Hasonlag Sfid is megerősítte­­tik. A legközelebbi műveletek, a­melyeken a tábornok hadoszlopain kívül Seledow hadosz­lopa is részt fog venni, a­mely már megkezd­te az előnyomulást délfelé és El Aridhára ér­kezett és Lafont ezredes hadoszlopa, mely Ari-el Urakra ment, azt czélozzák, hogy egy új főállomása legyen a franczia hadművele­teknek Saidától délre, hogy ez képezze az alapot, melyről délnyugat felé előnyomul­hassanak. A Kis-Zahara bele esik e hadműve­letben s azt a francziák rövid idő múlva egé­szen birtokukba fogják venni. Bu-Amema, ki a franczia hadműveletekről hamarább és gyorsabban értesül, mint a párisiak, ezalatt Messisre vonult vissza. Hogy Medheriánál az erődítési munkálatokat nem fogja közönyösen nézni, az alig szenvedhet kétséget. Az orosz czár moszkvai útjából nagy dolgot csinálnak az orosz lapok. Lelkes szavakkal üdvözlik a czárt, de egyúttal kife­jezést adnak azon meggyőződésüknek, hogy a jelen állapot tarthatatlan, hogy a czár kezébe nem maradhat letéve az absolut hatalom. Katkov, ki még mindig nagy befo­­jással bír, figyelmeztette a czárt, hogy ne lép­jen kompromissumra ezen veszedelmes irány­zattal, mert az a remény, hogy ezen az úton valamit elérhet, csalja. Oroszország exiszten­­cziája feltételezi az önkény­uralmat, a czár uralkodását az egész nép felett. Pedig hát hogy ezen uralom mily elégületlenséget kelt az egész nemzetben, azt a czárnak bőséges alkalma volt már tapasztalni, alig múlik nap, hogy erre nézve egy-egy megdöbbentő jel ne mutatná magát. Tegnap is egy irat érke­zett a rendőrfőnökhöz s abban egy nihilista előadja, hogy merényletet akart a czár ellen elkövetni, mert társaival szemben erre köte­lezettséget vállalt; de lelkifurdalásai nem en­gedték tettét elkövetni. Nehogy társai gyáva­sággal vádolhassák, öngyilkosságot követ el. S tény, hogy egy ismeretlen egyén öngyil­kosságot követett el. — Ehrenroth tánok, ki Bolgárországból, hol Sándor fejedelem teljha­talmú megbízottja volt, visszatért Szentpéter­várra, itt ismét orosz főtörzskari szolgálatba lépett. — A nyelv kérdésének rendezése Boszniában. Az »Obzor« egy rendeletet közöl, mely a boszniai és herczegovinai bíróságok hivatalos nyelvére vonatkozik. E rendelet értelmében a bírósá­goknak egymás közt a boszniaherczegovinai közigaz­gatási hatóságokkal német nyelven kell közlekedniük. Az osztrák-magyar hatóságokkal szemben úgy ezen tartományokban divó nyelvet, valamint a német és magyar nyelvet használhatják. E nyelveken a bírósá­gokhoz érkezett iratokat nem szabad visszautasítani, hanem a tartományi kormány közvetítését kell ki­kérni, ha a bíróság székhelyén nincs hites tolmács, ki az illető iratot a tartományokban bivó nyelvre for­díthatja. A felekkel a biró a tartományi nyelven tár­gyal, de a félnek jogában áll szóbelileg vagy írásban a német vagy magyar nyelvet használni s ugyan e­­ nyelven tartozik a biróság a végzést kiadni; ha eset­leg a biró e nyelvet érti s nem kell tolmácsot alkal­mazni. Szerbia és Montenegró biróságaival a tarto­mányi n­elv, más államok biróságaival a német nyelv használandó. — Gambetta a franczia német szö­vetségről. Egy diplomácziai levelező előtt igy nyilatkozott Gambetta : Ha volt is szó a lapokban egy Németországgal és Ausztria-Magyarországgal kötendő szövetségről, a hivatalos körök nem foglal­koztak e kérdéssel. A­mi magát a franczia-német szövetség lehetőségét, a franczia népnek erre való haj­landóságát illeti, a képviselőház volt elnöke így nyi­latkozott : »Tudni kellene, hogy miért és mily czél­­ból köttetnék ily szövetség. Mit érnek a közönséges baráti szövetségek ? Addig szokás ezeket megtartani, a­míg elérkezettnek nem látják az időt arra nézve, hogy abból ismét kilépjenek és azután saját czéljaikat kövessék. Francziaországnak arra kell tekintettel len­nie, hogy szabad kezet biztosítson magának, lehetőleg európai politikát kövessen, lehetőleg belépjen az eu­rópai konc­ertbe, de egyébkép semmi olyan kötele­zettséget ne vállaljon, mely előbb vagy utóbb az országot zavarba hozhatná s megfosztaná attól a szabadságtól, hogy érdekeit abban az irányban kö­vesse, mint azt saját haszna megkívánja. Még egyszer mondom : Francziaország politikájának a szabad kéz politikájának kell lenni. A szövetség mindenesetre attól függne, hogy mit kívánnának és mit ajánlanának érte. Határozni azonban az ország megkérdezése nél­kül ebben sohasem lehetne. Ha nézetemet kellene nyilvánítanom, a következő tanácsot adnám : Be kell lépni az európai konc­ertbe; behatolni egy valóban európai politika szellemébe; minden erőnkkel és ha­talmunkkal közreműködni abban, a­mi a békét biztos­­ítja és megszilárdíthatja, de azontúl semmi.­­ Mindenekelőtt pedig meg kell magunknak őriznünk az elhatározás szabadságát, vagy ha úgy tetszik, a szövetségek szabadságát addig a pillanatig, a­midőn Francziaország előnye azt parancsolja, hogy ehhez vagy ahhoz az államhoz közeledjünk, de csakis a haza hasznára, nem pedig rokonszenvre, vagy ellenszenvre való tekintettel.« — Garfield elnök F­er­encz József királyhoz. A »N. Fr. Pr.« Washingtonból meg­kapta azon üdvözlő irat másolatát, melyet az Egyesült Államok elnöke intézett Rudolf trónörökös esküvője alkalmából királyunkot. Az érdekes irat így hangzik: James A. Garfield, Amerika Egyesült­ Államainak elnöke, ő felségéhez I. Ferencz József Ausztria csá­szárához, Csehország királyához és Magyarország apostoli királyához. Nagy és jó barátom. Felséged május hó 11-én kelt iratát, melyben ön ő császári és királyi fensége Rudolf trónörökös főherczegnek ő ki­rályi fensége Stefanie herczegnővel május hó 10-én történt egybekelését tudatja, megkaptam. Midőn fel­ A HON TÁRCZÁJA. Bonnard Sylvester vétke. France Anatol után francziából. IV. A kis szent György. (22. Folytatás.) Május 2 tői 5-ig. Láttam hát Janka gyámját, Mouche mestert, tanuló szobájában. Sovány kis száraz emberke, olyan az arezbőre, mintha a papírjait lepő porrétegből vol­na szabva. Valóságos szemüveges állat, mert szem­üveg nélkül nem is lehet képzelni. Beszélni is hal­lottam Mouche mestert, olyan hangja van mint a ke­­repelőnek s válogatott kifejezéseket használ, de igen szerettem volna, ha nem válogatja oly nagyon kife­jezéseit. — Jól megfigyeltem Mouche mestert, nagyon szertartásos módon van, de a mellett szem­üvegén keresztül, a szeme sarkából erősen megvizs­gálja embereit. Azt mondta Mouche mester, hogy igen boldog­nak érzi magát s el van ragadtatva azon ér­deklődés által, melylyel gyámleánya iránt viseltetünk. De ő nem hiszi, hogy az ember csak a mulatság kedvéért élne a világon. Nem, nem hiszi azt,­­ hogy igazságos legyek, megvallom, hogy az embernek az ő köré­ben időzve, eszébe sem juthat azt hinni, oly kevéssé mulatságos egyéniség. Attól tart, hogy kedves gyám­leányának hamis és veszélyes fogalmat szerzünk az által az életről, ha sok gyönyörűségben találjuk ré­szesíteni. Ezért esedezik, hogy de Gabryné asszony­ság csak nagyon ritkán hívja magához ezt a lánykát. A porlepte törvényszéki jegyzőt és poros irodá­ját azon szabályszerűen kiállított felhatalmazással hagytuk el. (Mouche mestertől eredő minden dolog­nak szabályszerűnek kell ám lenni, hogy Alexandre Janka kisasszonyt minden hónap első csötörtökjén meglátogathatjuk. Ternesben, Préfére kisasszony Demours utczai leány­nevelő intézetében. Május első csütörtökjén tehát elmentem Pré­fére kisasszonyt felkeresni, intézete már messziről szemembe tűnt óriási kékbetűs czímtáblájáról. Ezek a kék betűk jelezték legelőször előttem Préfére Vir­ginia kisasszony jellemét, melyet azóta elég bőven volt alkalmam tanulmányozni. Egy kétségbeesett formájú nőcseléd vette át névjegyemet s szó nélkül ott hagyott a hideg társalgó teremben, mely a nevelő intézetek termeinek saját­ságos kellemetlen illatától volt áthatva. A társalgó te­­rem padlója olyan irgalmatlanul be volt kenve fénymáz­­zal, hogy attól kellett tartanom, miszerint ott ragadok, ha lelépek a küszöbről Szerencsémre azonban észre­vettem, hogy apró négyszögű pokrócz-darabkák van­nak elhintve a parketten a székek előtt, ezen szőnyeg­­szigetkék egyikétől a másikra lépkedve, ügygyel-baj­­jal sikerült a kandallóig előre haladnom, a­hol kifá­radva ültem le egy székre. E fölött a kandalló fölött, széles aranyos rámá­ban egy kitüntetési tábla függött vörös aranynyal irt góth betűkkel hirdetve mivoltát. Nagyszámú név volt a lángoló szint czím alá vezetve, de nagy sajnálkozá­somra Alexandre Janka kisasszony nevét nem talál­tam meg a sok között sem, pedig több izbeni átolva­sásra is maradt ám időm, mert már szinte rosszul kezdtem magamat érezni, hogy épen semmi neszt sem hallottam közelemben. Préfére kisasszonynak úgy látszik sikerült paedógiai birodalmában, az égi vilá­gok teljes csendjét meghonosítani, mert az udvart nagy csapatokban ellepő verebek csiripolásán kívül, nem hallatszott semmi hang. No de azok legalább lármáztak úgy, hogy csupa öröm volt hallgatni. — Hát még ha látni is lehetett volna őket a homá­lyos ablaktáblákon keresztül ? Így meg kellett elé­gednem azzal a látvánnyal, a­mit a tetőtől-talpig fel­­ékesített társalgó terem szemléltetése nyújtott; tele volt annak aggatva mind a négy fala az intézet nö­vendékei által készített rajzokkal. E rajzok között lehetett látni Vesta szüzeket, virágokat, kunyhókat, várakat, arabeskeket s a Sabinok királyának Tatius­­nak irtózta­tó nagy fejét, e legutóbb említett mű Mon­ton Estelle alá­írással volt ellátva. Már elég sokáig bámulhattam azt az energiát, melylyel Monton kisasszony valóságos kefévé alakí­totta az ókori barczos szemöldjeit, midőn a szél által kergetett levél zörgéshez hasonló gyenge neszt hallva, eltekintettem a nagyszerű rajzról. Valósággal pedig nem száraz levél zörgött ám, hanem Préfére kisasz­­szony közeledett felém. Kezeit egymásba kulcsolva, úgy lépkedett a parkett tükrén, mint az A­r­a­n­y­t­e- i­g­e­n­d­a szentjei a vizek felett. Különben egyéb kö­rülményeket tekintve Préfére kisasszony megjelenése épen nem juttathatta volna eszembe a legendák szü­zeinek alakját. Ha arczát tekintette az ember, legha­marabb az a rem­ette alma juthatott eszébe, a­mi egy gondos gazdasszony éléstárában jól kitelelt. Vállait egy rojtos vándorgallér födte, a mi magában véve épen nem volt valami különös megjegyzésre méltó tárgy, de a kisasszony úgy viselte azt, mintha egy magas polgári hivatás megszentelt jelvénye lett volna. Megmagyaráztam neki látogatásom czélját s át­adtam ajánló levelemet. — Ön tehát látta Mouche urat ? — kérdé tő­lem. Elég jó egészségben találta-e? Ez egy oly becsű­ 'é­letes ember, oly . .. Mondatát azonban nem végezte be, hanem felvetette tekintetét a boltozatra. Az én szemeim is követték tekintetét s egy kis csipkézett papírból ké­szült forgácskát pillantottam meg a csillárnak szánt kapcson, a mely forgócskának — véleményem sze­rint — az lehetett a czélja, hogy a legyeket magához csalja s következésképen ne engedje a tükrök és a kitüntetési tábla aranyozott rámáit bemocskoltatni általuk. — De Gabryné asszonyság házánál találkoz­tam Alexandre kisasszonnyal — mondám neki — ki­tűnő jellemet és élénk értelmi tehetséget véltem fel­fedezni e gyermek leánykánál. Miután ismertem szü­leit, arra érzek magamba hajlamot, hogy e gyermek­re ruházzam most azt a vonzalmat, melylyel irántunk viseltettem. Préfére kisasszony válasza egy mély sóhajban nyilvánult, erősen összeszorita szive fölött titokzatos gallérját s újra szemügyre vette a kis pörgő papir­­csomagot, végre igy szólt hozzám: - Miután én uram barátja volt Alexendre úr­nak és asszonyságnak, bizonyosan épen annyira fáj­lalta azt a bolond vállalkozást a mi által tönkre tet­ték magukat, s nyomorban hagyták leányukat, mint a mennyire fájlaljuk mi, Mouche úr és én. Ezt a beszédet hallva azt gondoltam magam­ban, hogy bizony nagy vétek a szerencsétlenség s ezt a hibát annak bocsátják meg legnehezebben az em­berek, a­kiket sokáig volt alkalmuk irigyleni. A sze­rencsétlenség megbeszul bennünket, s hizeleg nekünk és könyörtelenekké tesz bennünket. Miután egész őszinteséggel tudtára adtam a kisasszonynak, hogy az említett bankügyekkel én egé­szen ismeretlen vagyok, kérdezősködtem, hogy mikép van megelégedve az intézet tulajdonosnője Alexandre kisasszonnyal ? — Zabolázhatatlan egyermek! — kiáltó Pré­fére kisasszony. Azt mondva olyan magas iskolaszerinti állásba vágta magát, a­mely képletileg igyekezett elém állt­­ani azt a helyezetet, melybe őt egy olyan tanítvány hozza, a­ki oly igen nehezen kezelhető. Azután nyu­­godtabb hangulatba esve folytatá. — Az a fiatal személy pedig nem értelmetlen ám. De nem tudja magát ráhatározni, hogy a dolgo­kat elvszerint tanulja meg. Milyen sajátságos egy kisasszony ez a Préfére kisasszony. Úgy járkált, hogy alig emelte lábait s mi­kor beszélt ajkai alig mozogtak. De nem akarok to­vább időzni az ő tulajdonai részletes elősorolásánál. Szavaira azt válaszoltam, hogy az elvek minden eset­re nagyon dicső és szükséges dolgok, ebben én az ő felvilágosult elméjével tökéletesen egyet­értek; de azért végre is, ha az ember már tud valamit, tökéle­tesen mindegy az már akkor, hogy mi módon tanulta meg. Préfére kisasszony nagy kegyesen tagadólag in­tett fejével, azután sóhajtja folytatá: — Ab uram ! azok az egyének, a­kik nem szok­tak a neveléssel foglalkozni, nagyon hamis fogalma­kat tudnak alkotni maguknak. Bizonyos vagyok felőle, hogy a legjobb szándékból beszélnek, de jobban ten­nék, sokkal jobban tennék, ha a hozzá értő emberekre hagynák a dolgot. Nem vitatkoztam vele, hanem azt kérdeztem, hogy megláthatnám-e Alexandre kisasszonyt további késedelem nélkül ? Figyelmesen szemlélte többször említett gallér­ját, mint ha a rojtok bogozásából akarná megtudni, hogy micsoda választ adjon ; végre azután igy szólt: — Alexandre kisasszonynak épen most egy rámért büntetést kell kiállni s azonkívül ismételtetni kell neki a kisebb leánykákkal a leczkéket, hanem miután igen nehezemre esnék, hogy kegyed hiába fá­radt volna ide, elő fogom hivatni. Előbb azonban en­gedje meg uram, hogy a rend kedvéért beírhassam nevét a látogatók lajstromába. Ezzel le­ült az asztal elé, kinyitott egy könyvet, elő húzta nevezetes gallérja alól Mouche mester leve­lét, melyet az imént oda rejtett s azt kérdé hogy: — Ugy­e bár d betűvel kell írnom a Bonnard-t ? Bocsássa meg, hogy­ e részletességgel vesződöm, de az én elvem az, hogy a vezetéknevek helyes­írására igen nagy súlyt kell fektetni. Nálam uram, nagyon sokszor kell diktálás után is írni a vezetékneveket. . . termé­szetesen a történelmi nevezetességű neveket! Miután finom vonásokkal bevezette nevemet, megkérdezte, hogy foglalkozásomat vagy czimeráet nem irhatná-e utána ? például: kereskedő, tőkepénzes biztos, magánzó, vagy valami ilyesfélét ? Lajstromá­ban erre egy külön rovat volt fentartva. — Istenem! ha már épen be akarja tölteni a rovatot édes kisasszony, írja oda, hogy: tudós társa­sági tag. Az előttem levő gallér csak az maradt a mi volt, de a benne levő Préfére­kiasszonyt mintha csak kicserélték volna szavaim alatt; egészen más személy­­lyé változott egyszerre, arról a nyájas arczkifejezésről, arról az előzékenységről, szívességről, ragyogó bol­dogságról, csak annak lehet fogalma, a­ki akkor látta. Hogy mosolyogtak a szemei, arczának apró redői is (megszámlálhatatlan volt rajta pedig), mind mosolyogtak ; hát még a szája! no az csak egyik felé­vel mosolygott. Később rájöttem, hogy az az oldala volt a szép oldala. A­mint megszólalt, olyan volt a hangja, mint a szintéz. — Tehát ön azt véli, uram, hogy kedves Jan­kánk értelmes gyermek ? Én is azt az észrevételt tet­tem a magam részéről s most büszke vagyok rá, hogy ítéletem az önével megegyezik. Én valóban nagy ér­deklődéssel viseltetem e leányka iránt. Bir azzal az adománnyal, a­mit én szerencsés jellemnek szoktam nevezni. De bocsásson meg, hogy drága perczeivel visszaélek. Becsengette a cselédet — a­ki most még na­gyobb sietségben látszott lenni és még rémültebb volt, mint azelőtt s megparancsolta neki, hogy rögtön küldje be Alexandre kisasszonyt, mert Bonnard úr, a tudós társaság tagja, várja őt a társalgóban. Alig volt ideje Préfére kisasszonynak hozzám fordulva belekezdeni annak elmondásába, mennyire tisztel ő mindenféle tudományos intézményt. Janka már ott termett előttünk, alig tudott lél­ekzeni a nagy sietéstől, vörös volt mint a bazsarózsa, nagy szemei kerekre nyílva s örömének kifejezést adandó, ügyetle­nül terjesztgette karjait, de mily bájos volt keresetlen ügyetlensége is. — Milyen rendetlen az öltözéke kedves gyer­mekem ! mondá Préfére kisasszony anyai nyájasság­gal igazgatva a lányka fehér gallérját, Tégednek a tisztelet és szeretet azon átalános jeleiért, melyekkel felséged alattvalói a herczeget és herczeg­­nőt e boldog esemény ünnepélyén üdvözölték, szeren­csét kívánok s egyúttal meggyőződésemet fejezem ki, hogy ön a ragaszkodás eme bizonyítékaiban Ausztria- Magyarország üdvére nézve a legszerencsésebb au­­spiciumokat látja. Kérem az istent, hogy vegye bölcs oltalmába felségedet és felséged családját. íratott Washingtonban, 1881. június 21. Jó barátja James A. Garfield. — Francziaország és a Sváj­cz. Svájczban a közvéle­mény élénken foglalkozik azon es­hetőséggel, hogy Francziaország és Olaszország kö­zött háború tör ki; annál fontosabb pe­dig ezen eshe­tőség bekövetkezése Svájczra nézve, mert azt már bé­ke idején fenyegeti egy kérdés, mely háború esetén nagyon jelentékeny szerepet fog játszani. Nemcsak hogy franczia katonai szaklapok Szavoja semlegessé­gét a kongresszus elavult hagyományának nyilvánít­ják, melylyel mit sem kell törődni, de a franczia kor­mány tényleg is oly eljárást követ, mely e semleges­séget semmibe sem veszi, így azon erődítési lánczolat, melyet Franczia­ország Montbeliardtól Genfig vezetett, most dél felé egészíttetik ki, a­mi egyenesen megsérti Szavoja sem­legességét, sőt a svájezi lapok állítása szerint fenye­geti magát a svájezi államszövetséget is, a­mennyi­ben az ezen erődítések közelében levő franczia had­sereg Genf fölött korlátlan rendelkezési joggal bírna. Ezért a »N. Züricher Z.« legutóbbi számában azt ajánlja a szövetségi kormánynak, hogy ha Franczia­ország és Olaszország között háború tör ki, a szövet­ségi kormány Francziaország költségére Szavoját szállja meg, mi­által Olaszországot megakadályozza abban, hogy ezen területen át vezesse csapatait. Az orsz. tanitógyülés. Harmadik nap, h ang 1. Az orsz. tanitógyülés előkészítő bizott­ságának folytatólagos ülését Békey Imre főv. tanfelügyelő ma d. e. 9 órakor megnyitván, jelenté, hogy a közgyűlési tárgysorozatba fölvett egyes kérdé­sek fejtegetését elvállalt bizottsági tagok közül ket­ten jelentették be munkálataik elkészültét: G­ő­b­e­­ János, a tanító egyletek szervezetéről, és Putsch Tóbiás: a háziiparoktatás kérdéséről. Jelenti továb­bá, hogy a kalocsavidéki tanítóegylet küldöttje , Sárfy Ödön megérkezett. A bizottság tárgyalás alá vette a munkálato­kat, s először is a Gőbel János jelentését tárgyalta. Gőbel jelentésében elfogadásra ajánlja a végrehajtó bizottságnak a tanítóegyletek szervezésére vonatkozó s a múlt tavaszon elkészült munkálatát tárgyalási alapul. B­e­r­e­c­z Gyula nézete szerint a végrehajtó bi­zottság javaslata és az ide vágó miniszteri rendelet között több tekintetben eltérés van, s így helyesebb lett volna előadó Gőbel Jánosnak ez eltéréseket össz­hangzásba hozni javaslatában. Ez sokban megkönyí­­tette volna az előkészítő bizottság működését, miután azonban ezt előadó nem tette, — az idő rövidsége miatt pedig újabb kidolgozás végett a javaslatot visz­­sza­adni nem lehet, — a bizottság feladata a feljel­­zett eltérő pontokat főleg figyelembevéve tárgyalni. Csató ellenkező nézeten van, s óhajtaná, hogy a munkálat adassék ki ismét Gőbelnek, a­ki rövid idő alatt és könnyebben kidolgozhatja jelentését, mint ha a bizottság most a tárgyalásba bocsátkozik. A többség a jelentés, s illetőleg a végrehajtó bizottság munkálatának azonnali tárgyalását kívánta s igy tárgyalás alá vétetett a végrehajtó bizottság munkálata. (Időközben megjelent a csongrádmegyei tanitó­egylet küldöttsége : Vass Mátyás szegedi tanító s igazoltatott.) A végrehajtó bizottság munkálatában az egyle­tek alakulására vonatkozó rész meglehetősen éles ellentétet állít föl a felekezeti egyletek között. — Z­á­d­o­r Gyula azt is kimondatni kívánja, hogy min­den egyletnek alapszabályai ellátandók a kormányi láttamozási záradékkal s minden tényleg működő ta­nító legyen köteles tankerülete valamelyik tanitóegy­­letének tagja lenni. A munkálat ez egész része némi vitát keltett; abban egyhangúlag megegyezett az előkészítő bizott­ság, hogy az ily felekezeti kérdések feszegetése, a­melyet a javaslat esetleg elő­dézhet, csak ártalmára lehet az ügynek. A bizottság, tekintettel arra, hogy két tekintélyes felekezeti egylet képviselője is helyet foglal a bizottságban, s nem akarván már az első orsz. tanitegyűlésen ily odiózus kérdések fölszínre hozásával a kérdéseket meghasonlásba hozni, a Zádor indítványát mellőzze s az egyesületek alakulására vonatkozó szakaszt egészen kihagyta. Az egylet tagj­ai­ra nézve a bizottság némi módosítással a következő szövegezésben fogadta el a végrehajtó bizottság javaslatát: »Rendes tagok le­hetnek az egylet területén tényleg működő elemi-, felső nép-, és polgári iskolai tanítók, tanítónők, ta­nító és tanítónőképezdei tanárok, kisdedóvó s egyéb iskolai hatóságokhoz tartozó tanítók, tanítónők és a tanfelügyelők.­ Az alapító-, pártoló- és rendes tagok tagdíjillet­­ményeit az illető egyesületek állapítják meg. A ren­des tagok díjaiból bizonyos meghatározott rész az illető tag javára az egylet segélypénztárába fize­tendő be. Minden egyesület Eötvös-alap bizottságot szer­vez saját kebelében. Az egylet tisztviselői és választ­mánya 3 évre választatnak, titkos szavazás útján, a közgyűlés által. Egyéb lényegesebb módosítás az egyletekről szóló végreh.­biz. munkálaton nem történt, s az elfo­gadtatott azzal a végpassussal, hogy az egylet felosz­lása iránt határozni a közgyűlés tagjainak kétharmad része szükséges. Következett Putsch Tóbiás javaslata a házi­­iparoktatásról , ennek tárgyalása azonban a holnapi folytatólagos ülésre halasztatott. Az ipar és kézi munka tanításának kérdésében Putsch javaslata terjedelmesen tárgyalja. 1. A taní­tás czélját. 2. A tananyag megválasztása és elrende­zését. (e pontban 6 év­folyamot ajánl, megjelöltvén minden évfolyamnak saját tantárgyait.) 3. A mód­szertani eljárást. S ezeknek tárgyalása után követke­ző kettős indítványt tesz: a) »Kerestessék meg a me­gye közigazgatási bizottsága az egyesület által, hogy eszközölje ki, hogy a megyei tanítók az egyesület terén fennálló ipariskolákban egy kézimunkabeli tan­folyamot látogathassanak.« b) »A m. k. közoktatási miniszerium kerestessék meg, hogy a tanítók számára felállítandó póttanfolyamokban a kézimunkatanítás is, mint tantárgy vétessék fel.« E javaslat a holnapi gyűlésen fog tárgyaltatni. Fővárosi ügyek. A főváros pénzügyi és gazdasági bi­zottságnak ma d. e. Havas Ignácz bizottsági tag elnöklete alatt tartott ülésén a következő tárgyak intéztettek el. Schveiger Adolf biz. tag értesülvén arról, hogy egy pénzintézet ajánlatot nyújtott be a főváros­hoz a fővárosi 6°/0-ás kölcsönnek 4°/0-ásra való con­­vertálása iránt, miután tudomása szerint szeptem­berig közgyűlés nem fog tartatni, a viszonyok változ­­tatásánál fogva pedig ezen ajánlat gyors tárgyalást igényel, kéri az elnököt, hogy tegye magát a polgár­­mesterrel érintkezésbe az iránt, vájjon nem volna-e czélszerű ezen ajánlatot a közgyűlés előtt az illető bizottságnak tárgyalás végett kiadni, úgy hogy a köz­gyűlés elé már ezen bizottságok véleménye a be­nyújtott ajánlattal együtt legyen terjeszthető. A bizottság abban állapodott meg, hogy a ta­nácsnak ez ajánlat sürgős tárgyalását fogja aján­lani. Amaz intézetek közül, melyeknél közgyűlési ha­tározat értelmében városi pénzek elhelyezhetők, an­nak idejében a magyar leszámítoló és pénzváltó bank kimaradt. Ehhez képest a főszámvevői hivatal utasít­­tatott, hogy állapítsa meg azon összeget, mely e bank­nál elhelyezhető. A főszámvevő idevágó jelentése szerint a neve­zett pénzintézetnél 1.006,789 frt helyezhető el. Tudo­másul véteük. A pest-zimonyi vasút vonalába eső gyepmesteri épület kisajátítandó lévén, a bizottság annak meg­becslésére Schweiger Adolf és Lederer Sán­dor biz. tagokat küldi ki. A molnárutczai 29. számú ház bérlete iránt két kérvény érkezett be: S­c­h­i­d­l­i­n asztalosmes­ternek kérvénye, melyben évi 550 frt bért ajánl és Matheidesz sütőmesteré, ki évi 500 forint bért ajánl. A bizottság Schidlin kérvényét fogja pártolni a tanácsnál. A városi nyomdai munkák, statisztikai közle­mények s irodai szerek szállítására kiírt árlejtés folytán beérkezett három pályázat: Hornyánszky Viktor pályázó a nyomtatványok egységárából 53 százalékot, a statisztikai közlemények egységárából 22 százalékot enged; a pesti könyvnyomda részvénytársaság a nyomtatványok egység­árából 51 százalékot, a statisztikai közleményekéből 10 százalékot enged . Dona Döme, ki a várossal szál­lítási viszonyban áll, régi áraira hivatkozik ajánlatá­ban , azok mellett vállalkozik az utóbbi szállításra is. Ez utóbbi pályázó ajánlatához bánatpénzt nem csatolt, hanem a városnál letétben levő, korábbi vál­lalatából eredő bánatpénzét kéri ez ajánlatánál ala­pul tekintetni. Elnök indítványára az ajánlatokhoz mellékelt minta­­ nyomtatványok megbírálás végett e czélra alakított bizottságnak adatnak ki, azzal az utasítás­sal, hogy erre vonatkozó véleményét a pénzügyi bi­zottság jövő heti ülésére terjessze elő, a­midőn a bi­zottság a beérkezett ajánlatok felett fog dönteni. Dona Döme pedig utasíttatni fog, hogy miután régi bánatpénze még lekötve van, ajánlatához 3 nap alatt új bánatpénzt csatoljon, mert különben ajánlata nem fog tekintetbe vétetni. A promontori Dunaág szabályozási mun­kálataiban ősszel a budapest-ráczalmási részt kezdik meg. A költségek összege 4.823.224 frt 12 kr. Az egyes munkák kiadása tárgyában a tárgyalás f. hó 29-én lesz a közlekedési minisztériumban. A fővárosi elevátor oszlopai erejének megkísérlése végett tegnap délelőtt dynamit kísérle­teket tett az itt állomásozó genie csapat egy tisztje, az elevátor építés vezetője s több szakférfiú jelenlété­ben. Az eredmény nagyon kielégítő volt. — A messze hallható robbanás nagy kiváncsi közönséget csalt oda. — Az időjárás augusztus hó 1-én, E­u­r­ó­p­á­­ban. A depresszió (758—759) a kontinens északi, a nagy légnyomás (764—766) annak déli részében van. Németországban mérsékelt délnyugati szeleknél az idő borult, helyi esőkkel, csekély hőmérsékletválto­zással. — Hazánkban. Többnyire északi és ke­leties gyenge szelek mellett a hőmérséklet nagyobbo­dott, a légnyomás átalában kisebbedett. Az idő napos, felhőssel változó, meleg, száraz. — Kilá­tás a jövő időre. Hazánkban. Derengő nap­palokra felhős-borús éjjelek várhatók; helyi esők s gyéren égi háborúk inkább a keleti félben lehetnek; a hőmérséklet nyugaton és délnyugaton nagyobb lesz. — Hymen. Szmik Lajos fővárosi ismert ügy­véd eljegyezte Voigt lkát, Voigt Ede közp. telek­könyvvezető kedves leányát. — Lipót porosz herczeg Tátra-Fü­­reden. Lipót porosz kir. hercz. 29-én a felkai völgy­be rándult ki, 30-án a nagyszalóki csúcsot járta meg.

Next